Nincs játékban - Taverna a Három Baráthoz
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Taverna a Három Baráthoz | Nincs "kisebb" helyszín |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 120. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
120. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-27 11:43:18
Üzenet elküldve: 2020-03-27 11:43:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
*A kedves megjegyzések jólesnek a lelkének, mikor pedig alkalma adódik kicsit mélyebben is elmerülni az elf szembogaraiban, egészen el is felejti faji mivoltát. ~Mindig a szoknyavadászoknak vannak szép szemei, ez már csak így szokott lenni.~ Majd a kulcs ismeretlen holléte egyértelműen felbosszantja, ahogy keresgéli egyre inkább. Az, hogy az alkohol szabadszájúbbá teszi, már fel sem tűnik neki, sőt értetlenséggel fogadja, hogy az elf nincs tisztában vele, a nők is felmérik, kikkel alszanak egy szobában az este.*
-Megnézem, amit meg kell… *Morogja, miközben szemével még mindig a kulcsot kutatja, ekkor érzi, meg, hogy az elf mögé lép. Nem igazán ugrik be neki, hogy esetlegesen az éppen keresett tárgy az oka, mindjárt azon jár az esze, hogy máris vetkőztetné, itt az ajtóban.*
-Naaa… még a folyosón vagyunk.. bírjál magaddal vagy odacsapok! *A hanglejtésből és a nő jelenleg telepakolt kezeiből azért érezni lehet, hogy csak kacérkodik a gondolattal, de kivitelezni nem tudná. Ekkor érzi, ahogy a szöszi keze besiklik a farzsebébe. Szerencsére eljut a fülébe, hogy az a kulcs okán válik ilyen pimaszul merésszé, így nagyobb megnyilvánulást nem hallat.*
-Na persze… *Csak ennyi csúszik ki egy kuncogással egyetemben, majd meghallja, ahogy a kulcs hozzáütődik a tartóhoz, meg a fémcímkéjéhez. ~Basszus! És tényleg ott volt! ~ Ekkor esik le neki a tantusz, így a puszi teljesen váratlanul éri, de azonnal ki is vörösödik, egyrészt, mert már egészen máson járt az esze az imént, másrészt meg a közvetlen érintések nyomán. Ahogy a másik hozzásimult, most meg a puszi, kezd egészen elfogadóvá válni a helyzet irányában.*
-Oh… szóóval ott bujkált a pimasz! *Veszi el szabad kezével a kulcsot aztán benyit. Odabent leteszi a kis asztalra a tálcát, az egyik szék támlájára, amin helyet is foglal rögvest, az övvel egyetemben. Kihalássza a zsebéből a kockákat és az asztalra teszi. A szoba berendezése teljesen megfelel mind az esti állapotuknak, mind az elvárhatónak.*
-Szóval, van még három iciripiciri piánk. A gatyádat még nem akarom elbitotitorolni tőled, ezért ha én nyerek… *Itt elgondolkodik egy kicsit, a mutatóujjára ráharapva végig veszi a számára előnyös forgatókönyveket.*
-Akkor… *Bár ez már látszik rajta, elrejteni nem tudja, hogy az érintés jóleső bizsergést váltana ki belőle, de még nem szándékozik a másik tudtára adni.*
-Hát, válaszolnod kell egy kérdésemre. De aztán jó tartalmasan! *Böki ki.*
-Én még tudok inni, de válassz tétet magadnak, ahogy tetszik. *Mint a részegesek általában, ő is abban a hitben ring, hogy akár még mind a hármat is be tudná nyomni, és attól se lenne padlón, igazi sebezhetetlen most már.*
-De dobhatsz is szépfiú… *Dől hátra nagy magabiztossággal.*
//Vedelőbajnokság//
*A kedves megjegyzések jólesnek a lelkének, mikor pedig alkalma adódik kicsit mélyebben is elmerülni az elf szembogaraiban, egészen el is felejti faji mivoltát. ~Mindig a szoknyavadászoknak vannak szép szemei, ez már csak így szokott lenni.~ Majd a kulcs ismeretlen holléte egyértelműen felbosszantja, ahogy keresgéli egyre inkább. Az, hogy az alkohol szabadszájúbbá teszi, már fel sem tűnik neki, sőt értetlenséggel fogadja, hogy az elf nincs tisztában vele, a nők is felmérik, kikkel alszanak egy szobában az este.*
-Megnézem, amit meg kell… *Morogja, miközben szemével még mindig a kulcsot kutatja, ekkor érzi, meg, hogy az elf mögé lép. Nem igazán ugrik be neki, hogy esetlegesen az éppen keresett tárgy az oka, mindjárt azon jár az esze, hogy máris vetkőztetné, itt az ajtóban.*
-Naaa… még a folyosón vagyunk.. bírjál magaddal vagy odacsapok! *A hanglejtésből és a nő jelenleg telepakolt kezeiből azért érezni lehet, hogy csak kacérkodik a gondolattal, de kivitelezni nem tudná. Ekkor érzi, ahogy a szöszi keze besiklik a farzsebébe. Szerencsére eljut a fülébe, hogy az a kulcs okán válik ilyen pimaszul merésszé, így nagyobb megnyilvánulást nem hallat.*
-Na persze… *Csak ennyi csúszik ki egy kuncogással egyetemben, majd meghallja, ahogy a kulcs hozzáütődik a tartóhoz, meg a fémcímkéjéhez. ~Basszus! És tényleg ott volt! ~ Ekkor esik le neki a tantusz, így a puszi teljesen váratlanul éri, de azonnal ki is vörösödik, egyrészt, mert már egészen máson járt az esze az imént, másrészt meg a közvetlen érintések nyomán. Ahogy a másik hozzásimult, most meg a puszi, kezd egészen elfogadóvá válni a helyzet irányában.*
-Oh… szóóval ott bujkált a pimasz! *Veszi el szabad kezével a kulcsot aztán benyit. Odabent leteszi a kis asztalra a tálcát, az egyik szék támlájára, amin helyet is foglal rögvest, az övvel egyetemben. Kihalássza a zsebéből a kockákat és az asztalra teszi. A szoba berendezése teljesen megfelel mind az esti állapotuknak, mind az elvárhatónak.*
-Szóval, van még három iciripiciri piánk. A gatyádat még nem akarom elbitotitorolni tőled, ezért ha én nyerek… *Itt elgondolkodik egy kicsit, a mutatóujjára ráharapva végig veszi a számára előnyös forgatókönyveket.*
-Akkor… *Bár ez már látszik rajta, elrejteni nem tudja, hogy az érintés jóleső bizsergést váltana ki belőle, de még nem szándékozik a másik tudtára adni.*
-Hát, válaszolnod kell egy kérdésemre. De aztán jó tartalmasan! *Böki ki.*
-Én még tudok inni, de válassz tétet magadnak, ahogy tetszik. *Mint a részegesek általában, ő is abban a hitben ring, hogy akár még mind a hármat is be tudná nyomni, és attól se lenne padlón, igazi sebezhetetlen most már.*
-De dobhatsz is szépfiú… *Dől hátra nagy magabiztossággal.*
119. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-26 14:41:25
Üzenet elküldve: 2020-03-26 14:41:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Botjára görnyedve bandukol az öreg. Nem halad túl sokat de már a kocsmához elért ahol a veres lányka haldokolt. Pycta pikkpakk puccba vághatta a gnómot. Nem. Az öreg nem beteglátógatóba jött. Mehetnékje van egy kicsit. Elbotorkál a kocsma mellett mert be kéne néznie egy régi ismerőshöz csak úgy spontán. Valami málhás jószágot vehetett volna mert ez a kutyaglás nem a vén csontjainak való. Ganertől legközelebb elcsaklizza a lovát és majd mindig megkér valakit, hogy feltolja rá meg segítsenek leszedni. Egy szegény öregembernek ki nem segítene? Ugye! Na szóval az öreg beszerző portyászó körúton van. Nyílvetőt vesz magának, hogy otthon legyen mivel kilyuggalni a betörőket. Kéne valami nagy nyílvető a háza tövébe amivel lefelé tudna lövöldözni ha az orkok megrohannák MilOchassot. Ez igen könnyen előfordulhat. Nem árt felkészülni egy invázióra. Sosem lehet tudni.*
118. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-26 14:05:51
Üzenet elküldve: 2020-03-26 14:05:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mindketten megegyezhetnek benne, hogy a halál nem jó dolog. Mármint másoké. A saját haláláról az elf elég érdekesen gondolkozik, de szerencsére az nem jön szóba. Lehet elég érdekes irányba haladna ez a beszélgetés. De szerencsére nem így van. Jó hangulatban kibeszélik a kockaszabályokat amiket éppen játszanak. Az érkező vádra az elf épp felelne, de egy felmutatott mutatóujjal találkozik. Szomorú a férfi sors mert mindig a nőknek van igaza. Megadóan szólal hát fel egy huncut mosollyal a szája szélén.*
-Hát a te kedvedért lehetek az.
*Az elf bizony egy valódi úrielf. Igazat ad a másiknak. Aztán a karját is felkínálja el ne tévedjenek majd igazi előkelőségekhez méltóan hagyják el az ivórészt. A félpucéran hazasétálásra közelebb hajol a másikhoz és kéjenc elfhez méltóan szólal meg.*
-Érted nagyobb kár lenne kedvesem.
*Fúrja a tekintetét a másikéba aki láthatja is az elf zöldjeiben, hogy tényleg nagyon sajnálná a doki ha a mai estét nélküle kéne töltenie. A másik közelsége tényleg feltüzelte a dokit. Mikor elérnek az ajtóhoz és a lány nekiáll ott keresgélni akkor szinte alig bír magával, hogy ne támadja le egyből kihasználva a helyzetet. De jól viselkedik. Vagyis viselkedne. Csakhogy az a fránya kulcs eltűnt. Ő maga lévén szeme mindig a lényegen látja is hova lett. A megjegyzésre csak jót röhög.*
-Ejnye! Neked meg arrafelé jár a szép szemed világa?*kacag egyet majd a másikhoz bújik.*A kulcs amúgy itt lesz szerintem.
*Nyúl is be abba a bizonyos zsebbe. Ha pedig még nem történt ettől baleset ki is húzza onnan a kulcsot és megcsörgeti a másik előtt.*
-Látod, látod?
*Próbál meg egy puszit nyomni a vörös pofijára.*
~De kurva jó nő.~
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mindketten megegyezhetnek benne, hogy a halál nem jó dolog. Mármint másoké. A saját haláláról az elf elég érdekesen gondolkozik, de szerencsére az nem jön szóba. Lehet elég érdekes irányba haladna ez a beszélgetés. De szerencsére nem így van. Jó hangulatban kibeszélik a kockaszabályokat amiket éppen játszanak. Az érkező vádra az elf épp felelne, de egy felmutatott mutatóujjal találkozik. Szomorú a férfi sors mert mindig a nőknek van igaza. Megadóan szólal hát fel egy huncut mosollyal a szája szélén.*
-Hát a te kedvedért lehetek az.
*Az elf bizony egy valódi úrielf. Igazat ad a másiknak. Aztán a karját is felkínálja el ne tévedjenek majd igazi előkelőségekhez méltóan hagyják el az ivórészt. A félpucéran hazasétálásra közelebb hajol a másikhoz és kéjenc elfhez méltóan szólal meg.*
-Érted nagyobb kár lenne kedvesem.
*Fúrja a tekintetét a másikéba aki láthatja is az elf zöldjeiben, hogy tényleg nagyon sajnálná a doki ha a mai estét nélküle kéne töltenie. A másik közelsége tényleg feltüzelte a dokit. Mikor elérnek az ajtóhoz és a lány nekiáll ott keresgélni akkor szinte alig bír magával, hogy ne támadja le egyből kihasználva a helyzetet. De jól viselkedik. Vagyis viselkedne. Csakhogy az a fránya kulcs eltűnt. Ő maga lévén szeme mindig a lényegen látja is hova lett. A megjegyzésre csak jót röhög.*
-Ejnye! Neked meg arrafelé jár a szép szemed világa?*kacag egyet majd a másikhoz bújik.*A kulcs amúgy itt lesz szerintem.
*Nyúl is be abba a bizonyos zsebbe. Ha pedig még nem történt ettől baleset ki is húzza onnan a kulcsot és megcsörgeti a másik előtt.*
-Látod, látod?
*Próbál meg egy puszit nyomni a vörös pofijára.*
~De kurva jó nő.~
117. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-26 13:42:02
Üzenet elküldve: 2020-03-26 13:42:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
-Ez borzalmas. *Nyugtázza a halálhírt, ami látszólag is letöri, egy ilyen mindig sajnálatos. Viszont azt már hallotta, és ebben nem is kételkedik egy percig sem, hogy az anyátlanul maradt gyermek meg fog kapni mindent, amire szüksége lesz. Nem úgy ismeri az ottaniakat, mint akik csak úgy kitennék az apjával egyetemben, sőt több pótanyja is lesz neki, mint amennyire szüksége van. Ilyenkor egy kicsit örül, hogy ő faji sajátosság alapján ilyen véget nagyon apró eséllyel érhet. Közben lassan eldől az est további állása, ugyanis elhatározza, hogy a folytatást inkább a szobában ejtik meg. Amilyen szerencséje van, akár a szöszi összes ruháját elnyerheti, de nem akarja, hogy itt kidobják őket nyilvános pucérkodás miatt. *
-Mit mondtál? Már én sem tudom… *Csuklik hirtelen egyet, mire elkapja a nevetés megint. Majd szépen megkapja, hogy a vadász ugyebár a játékban, amit most játszanak a négy egyforma neve, ahogy szépen előadta azt már korábban.*
-Oh… vagy úgy! Azt hittem valami újfajta kéjenc elf hobbi… mer… mer nehogy azt mondd, hogy nem vagy az *Emeli fel az ujját a levegőbe, megállítva az esetleges ellenkezést, még ha nem is érkezik. Közben a feles is le lesz küldve és szedelőzködik. A kockákat elteszi, zsebre. Kezébe fogja a tálcát, amin még a megmaradt három darab felest egyensúlyozza, szemei már fényesen csillognak a viszonylag gyors ütemben ledöntött alkohol hatására. Mikor már talpon van, érzi, hogy itt vigyázni kell, egyrészt, nehogy a drága szesz kilötykölődjön, másrészt, nehogy elakadjon a saját lábában és az orrát törje. Az csúnya vége lenne ennek az estének, de legalább orvos akadna a közelben. Közben a szöszi is úgy véli, ezzel küzdhet, mert felajánlja egyetlen karját támasztékul, ketten csak sikeresebben veszik majd az utat.*
-Bizony! Kááár lenne, ha kettesben hagynál az ingeddel meg az öveddel… A vvégén még lelépek velük, te meg mehetsz vissza a házhoz… FÉLPUCÉRAN! *Neveti el magát a végére az alkohol közreműködése nyomán, látszik, hogy egyértelműen tiszta a rálátása az elképzelt szituációra. Közben belekarol a felkínált részbe és határozott lépéssel elindul a szobák irányába. Mikor odaér az ajtóhoz, mert arra emlékszik hányas szám volt a kulcsba vésve, de kicsit elbizonytalanodva torpan meg és gondolkodik el, miközben kiszabadítja a kezét.*
-Na de hova… hova rakhattam a kulcsot? *Nyúl be az egyik zsebébe és túr a kockák közé, de úgy fest, ott nincs, majd megtapogatja a másikat is, közben a szöszi figyelmes lehet rá, hogy a farzsebében valami dudorodik, elég gyanúsan. Közben azért óvatosan mocorog, mert a vállán még mindig ott az ing, a tálcás kezében a nadrágszíj, az alkoholról nem is beszélve.*
-Nem lesz ez íííígy jó… az a beste! Biztos elhagytam… útközben… ha csak nem dugdosod a gatyádban, azért domborodik úgy... *Morog az orra alá és maga mögé néz, szinte észbe se kap, mi csúszott ki út közben, csak fürkészi a földet, hátha ott hever valahol.*
//Vedelőbajnokság//
-Ez borzalmas. *Nyugtázza a halálhírt, ami látszólag is letöri, egy ilyen mindig sajnálatos. Viszont azt már hallotta, és ebben nem is kételkedik egy percig sem, hogy az anyátlanul maradt gyermek meg fog kapni mindent, amire szüksége lesz. Nem úgy ismeri az ottaniakat, mint akik csak úgy kitennék az apjával egyetemben, sőt több pótanyja is lesz neki, mint amennyire szüksége van. Ilyenkor egy kicsit örül, hogy ő faji sajátosság alapján ilyen véget nagyon apró eséllyel érhet. Közben lassan eldől az est további állása, ugyanis elhatározza, hogy a folytatást inkább a szobában ejtik meg. Amilyen szerencséje van, akár a szöszi összes ruháját elnyerheti, de nem akarja, hogy itt kidobják őket nyilvános pucérkodás miatt. *
-Mit mondtál? Már én sem tudom… *Csuklik hirtelen egyet, mire elkapja a nevetés megint. Majd szépen megkapja, hogy a vadász ugyebár a játékban, amit most játszanak a négy egyforma neve, ahogy szépen előadta azt már korábban.*
-Oh… vagy úgy! Azt hittem valami újfajta kéjenc elf hobbi… mer… mer nehogy azt mondd, hogy nem vagy az *Emeli fel az ujját a levegőbe, megállítva az esetleges ellenkezést, még ha nem is érkezik. Közben a feles is le lesz küldve és szedelőzködik. A kockákat elteszi, zsebre. Kezébe fogja a tálcát, amin még a megmaradt három darab felest egyensúlyozza, szemei már fényesen csillognak a viszonylag gyors ütemben ledöntött alkohol hatására. Mikor már talpon van, érzi, hogy itt vigyázni kell, egyrészt, nehogy a drága szesz kilötykölődjön, másrészt, nehogy elakadjon a saját lábában és az orrát törje. Az csúnya vége lenne ennek az estének, de legalább orvos akadna a közelben. Közben a szöszi is úgy véli, ezzel küzdhet, mert felajánlja egyetlen karját támasztékul, ketten csak sikeresebben veszik majd az utat.*
-Bizony! Kááár lenne, ha kettesben hagynál az ingeddel meg az öveddel… A vvégén még lelépek velük, te meg mehetsz vissza a házhoz… FÉLPUCÉRAN! *Neveti el magát a végére az alkohol közreműködése nyomán, látszik, hogy egyértelműen tiszta a rálátása az elképzelt szituációra. Közben belekarol a felkínált részbe és határozott lépéssel elindul a szobák irányába. Mikor odaér az ajtóhoz, mert arra emlékszik hányas szám volt a kulcsba vésve, de kicsit elbizonytalanodva torpan meg és gondolkodik el, miközben kiszabadítja a kezét.*
-Na de hova… hova rakhattam a kulcsot? *Nyúl be az egyik zsebébe és túr a kockák közé, de úgy fest, ott nincs, majd megtapogatja a másikat is, közben a szöszi figyelmes lehet rá, hogy a farzsebében valami dudorodik, elég gyanúsan. Közben azért óvatosan mocorog, mert a vállán még mindig ott az ing, a tálcás kezében a nadrágszíj, az alkoholról nem is beszélve.*
-Nem lesz ez íííígy jó… az a beste! Biztos elhagytam… útközben… ha csak nem dugdosod a gatyádban, azért domborodik úgy... *Morog az orra alá és maga mögé néz, szinte észbe se kap, mi csúszott ki út közben, csak fürkészi a földet, hátha ott hever valahol.*
116. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-26 12:50:08
Üzenet elküldve: 2020-03-26 12:50:08
![>Gaelein Warlin [KKK] [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11649_1573229392_elf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
//Szép remények - Dél//
*Torskel határozottan tér a lényegre köszönése után. Szobát szeretne bérelni amit azonnal rendez is. Az étlapot elveszi és amint kinéztek valamit majd fognak szólni.*
- Rendben uram. Itt lesz a szobájuk kulcs. Amint kiválasztották az ételt, ételt szóljanak nyugodtan. *Egy könnyű mozdulattal átadja az egyik szoba kulcsát a férfinak majd hagyja, hogy kettesben legyen a párjával.*
//Kinek a rosszabb, kinek a sanyarúbb?//
//Kiszolgálás//
*Enna egy kissé bódult állapotban érkezik a pulthoz, amit az elfogyasztott ital mennyiségét tekintve egyáltalán nem talál szokatlannak. Mint mindig kedvesen fogadja a lányt és türelmesen végig hallgatja. Egy mosollyal karöltve bólint a rendelésre.*
- Természetesen kisasszony. Nyugodtan üljön csak ahová szeretne. Máris hozom a levest. *A lány kifizeti a rendelést és visszasétál a pulthoz. Amint a levesek elkészülnek, szervírozza őket tányérban és evőeszközökkel.*
- Jó étvágyat kívánok. *Leteszi az elkészült levest először a hölgynek majd az úrnak. Ezután visszasétál a pulthoz.*
//Kiszolgálás//
// Enilor //
*Egy fél-elf hölgy bemutatkozik Enil néven. Ő is az a fajta lehet, aki nem szeret túl sokat beszélni és egyből a lényegre tér. Valami erőset szeretne inni. Az említett italra egy kicsit értetlenül néz.*
- Attól tartok olyan italunk nincs. Ajánlhatok viszont az italaink közül az Őrült pap nevűt. A legerősebb, ami nálunk kapható. Ettől valamivel gyengébb az Ütős szerzetes italunk. Mindkettő erős ital. Esetleg hozhatok valamelyikből? *Az Őrült pap tényleg elég hatásos. Elnézve Umon-ék asztala felé, tapasztalható az ital hatása. Türelmesen vár, hogy a nő nyugodtan eldönthesse, hogy mennyire szeretne erős italt fogyasztani.*
//Szép remények - Dél//
*Torskel határozottan tér a lényegre köszönése után. Szobát szeretne bérelni amit azonnal rendez is. Az étlapot elveszi és amint kinéztek valamit majd fognak szólni.*
- Rendben uram. Itt lesz a szobájuk kulcs. Amint kiválasztották az ételt, ételt szóljanak nyugodtan. *Egy könnyű mozdulattal átadja az egyik szoba kulcsát a férfinak majd hagyja, hogy kettesben legyen a párjával.*
//Kinek a rosszabb, kinek a sanyarúbb?//
//Kiszolgálás//
*Enna egy kissé bódult állapotban érkezik a pulthoz, amit az elfogyasztott ital mennyiségét tekintve egyáltalán nem talál szokatlannak. Mint mindig kedvesen fogadja a lányt és türelmesen végig hallgatja. Egy mosollyal karöltve bólint a rendelésre.*
- Természetesen kisasszony. Nyugodtan üljön csak ahová szeretne. Máris hozom a levest. *A lány kifizeti a rendelést és visszasétál a pulthoz. Amint a levesek elkészülnek, szervírozza őket tányérban és evőeszközökkel.*
- Jó étvágyat kívánok. *Leteszi az elkészült levest először a hölgynek majd az úrnak. Ezután visszasétál a pulthoz.*
//Kiszolgálás//
// Enilor //
*Egy fél-elf hölgy bemutatkozik Enil néven. Ő is az a fajta lehet, aki nem szeret túl sokat beszélni és egyből a lényegre tér. Valami erőset szeretne inni. Az említett italra egy kicsit értetlenül néz.*
- Attól tartok olyan italunk nincs. Ajánlhatok viszont az italaink közül az Őrült pap nevűt. A legerősebb, ami nálunk kapható. Ettől valamivel gyengébb az Ütős szerzetes italunk. Mindkettő erős ital. Esetleg hozhatok valamelyikből? *Az Őrült pap tényleg elég hatásos. Elnézve Umon-ék asztala felé, tapasztalható az ital hatása. Türelmesen vár, hogy a nő nyugodtan eldönthesse, hogy mennyire szeretne erős italt fogyasztani.*
115. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-25 19:50:35
Üzenet elküldve: 2020-03-25 19:50:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
*A doki őszinte alak. Felvállalja a hibáit is. A férfibetegség pedig ilyen dolog. Azt, pedig nem tagadná, hogy rá is jellemző, hogy olyankor jobban kívánja a törődést. A zöld szeműnek is azért volt olyan hálás. Más esetben hálásabb is lett volna neki. A vörösnek úgy tűnik új hír a haláleset.*
-Az anya. Nem fogadta meg az ágynyugalmat.
*Vagy csak a gyakran megeső szülés utáni komplikáció ami ellen nem lehet mit tenni, de ezt az emberek nem nagyon tudják elhinni hisz, azt se szokták, hogy egy gyerek kitolása után ne járkáljanak. Nem szép történet. Sőt! Kimondottan lehangoló a doki számára is. A mosolya se teljes még mikor a ruhák kérdésére válaszol.*
-Akkor azokat csak a szobában.
*Az elfet nem zavarja, hogy neki bezzeg félmeztelenül kell ott ülnie. Ha már a folytatás ilyen határozottan ki van jelentve. És a vörös továbbra is hajt rá. Amin jót mosolyog akárcsak a perverz tituluson.*
-Miért? Mit mondtam?
*Kuncog jót a viccén. Ivott már eleget, hogy ez még szórakoztatóbb legyen mint egyébként. A vadászkérdésen is röhigcsél egyet.*
-Te mondtad el a szabályokat kislány. Hogy is van a négy egyforma?
*És még róla hitték, hogy nem játszott még ilyet. Talán túl sokat is játszott. A kezdők szerencséje nagyon feltűnően elkerüli már. Ismét a vörös győz és a kérdésére meg lesz fogva a keze mire kérdőn néz a másikra. Egyáltalán nem zavarja, hogy ilyen bájos mosollyal szólják le. Sőt, szívesen hallgatná meg közelebbről. Például a másikat átkarolva. Az élvezetes lenne, de nem is kell sokat várnia.*
-Rendben. Kettesben mókásabb.
*Jelenti ki szélesen vigyorogva és fel is áll, hogy megnézze miképp húz le a másik egy felest. Meg is kívánja. Az italt is. Főleg ha a másik akarja leitatni.*
-Rendben. Nem ellenkezem.
~Semmi ellen se.~
*Fel is kínálja a karját, hogy a másik belekaroljon.*
-Csak, hogy nehogy eltévedjen az egyikünk.
//Vedelőbajnokság//
*A doki őszinte alak. Felvállalja a hibáit is. A férfibetegség pedig ilyen dolog. Azt, pedig nem tagadná, hogy rá is jellemző, hogy olyankor jobban kívánja a törődést. A zöld szeműnek is azért volt olyan hálás. Más esetben hálásabb is lett volna neki. A vörösnek úgy tűnik új hír a haláleset.*
-Az anya. Nem fogadta meg az ágynyugalmat.
*Vagy csak a gyakran megeső szülés utáni komplikáció ami ellen nem lehet mit tenni, de ezt az emberek nem nagyon tudják elhinni hisz, azt se szokták, hogy egy gyerek kitolása után ne járkáljanak. Nem szép történet. Sőt! Kimondottan lehangoló a doki számára is. A mosolya se teljes még mikor a ruhák kérdésére válaszol.*
-Akkor azokat csak a szobában.
*Az elfet nem zavarja, hogy neki bezzeg félmeztelenül kell ott ülnie. Ha már a folytatás ilyen határozottan ki van jelentve. És a vörös továbbra is hajt rá. Amin jót mosolyog akárcsak a perverz tituluson.*
-Miért? Mit mondtam?
*Kuncog jót a viccén. Ivott már eleget, hogy ez még szórakoztatóbb legyen mint egyébként. A vadászkérdésen is röhigcsél egyet.*
-Te mondtad el a szabályokat kislány. Hogy is van a négy egyforma?
*És még róla hitték, hogy nem játszott még ilyet. Talán túl sokat is játszott. A kezdők szerencséje nagyon feltűnően elkerüli már. Ismét a vörös győz és a kérdésére meg lesz fogva a keze mire kérdőn néz a másikra. Egyáltalán nem zavarja, hogy ilyen bájos mosollyal szólják le. Sőt, szívesen hallgatná meg közelebbről. Például a másikat átkarolva. Az élvezetes lenne, de nem is kell sokat várnia.*
-Rendben. Kettesben mókásabb.
*Jelenti ki szélesen vigyorogva és fel is áll, hogy megnézze miképp húz le a másik egy felest. Meg is kívánja. Az italt is. Főleg ha a másik akarja leitatni.*
-Rendben. Nem ellenkezem.
~Semmi ellen se.~
*Fel is kínálja a karját, hogy a másik belekaroljon.*
-Csak, hogy nehogy eltévedjen az egyikünk.
114. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-25 17:08:53
Üzenet elküldve: 2020-03-25 17:08:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
*Mikor elhangzik, hogy a férfibetegség szörnyű, felnevet.*
-Ezzel egyetértünk. *Azt tapasztalta, hogy nagyon tudnak ám szenvedni és mindig nagyobbnak mutatják a bajt, mint amekkora valójában. A többi témára csak vállat von, a felajánlott állás komolyabban nem érdekli, a süteményről meg nem tud többet, bár így lenne.*
-HULLLLA?! *Dől előre, mert az utolsó látogatása alkalmával még ilyenről szó se volt. Látszik, hogy a férfi nagyon ki van akadva, a pelenkacsere teljesen elképzelhető, hiszen kicsi gyerek van a házban, a születésnél majdnem ott is volt.*
-Ki az? *A többi dolgot szinte el is engedte a füle mellett, lerendezve annyival, hogy érhetően frusztrált a férfi, nem voltak könnyű hatjai, főleg ha egy betege el is hunyt.*
-Pedig nagyon rutinosan csináltad azt az inglevételt. Ami pedig az én zálogomat illeti, arra csak a szobában kerülhet sor, én nyilvános helyen szeretem a ruháimat magam tartani. *Mondja féloldalas mosollyal. Közben eldől, hogy a szöszinek, már nem nagyon van mit feltenni, innia kell, ha veszít megint. Nagy magabiztossággal nézi a kockák útját.*
-Már alig várom. *Hecceli a dokit, aki nem restell kétértelmű mondatokkal előhozakodni és már benne is van annyi alkohol, hogy minden lehetséges értelmet meg tudjon találni.*
-Perverz… *Piszkálja az ujjával az egyik felespoharat, miközben a szája széle szinte már a füléig ér, viszont ahogy kigurul a két kettes, kicsit veszít az önbizalomból. Előrehajol.*
-Hogy kell vadászni? *Néz ferde szemmel, mert nem érti a dolgot. Azonban az újabb dobás nem mondhatni sikeresnek, így a szöszi már nyúl is az alkohol után. Látja rajta, hogy lehet, a hátán kell majd felcipelnie, ha a szerencséje így marad. Miközben a szöszi pedig hempereg az ágyában, ő kiszorul, aztán aludhat a padlón. Odanyúl a másik kezéhez és megfogja.*
-Elképesztő vagy… én még egy ilyen… kétbalkezest… *Mondja mosolyogva.*
-Menjünk be a szobába, hogy ha lerészegedsz, legalább ne nekem kelljen téged odáig elcipelni. *Közben, ha a másik elereszti a poharat, akkor azt ő maga lehúzza. Ez lesz neki a negyedik ma este, ami már egészen kellemes létbe ringatja, bár a másik öt felesének jobban örült volna.*
-De a következőt te iszod helyettem. *Akárhogy is történik, ő feláll az asztaltól és magához veszi az övet, az ing a vállán pihen.*
//Vedelőbajnokság//
*Mikor elhangzik, hogy a férfibetegség szörnyű, felnevet.*
-Ezzel egyetértünk. *Azt tapasztalta, hogy nagyon tudnak ám szenvedni és mindig nagyobbnak mutatják a bajt, mint amekkora valójában. A többi témára csak vállat von, a felajánlott állás komolyabban nem érdekli, a süteményről meg nem tud többet, bár így lenne.*
-HULLLLA?! *Dől előre, mert az utolsó látogatása alkalmával még ilyenről szó se volt. Látszik, hogy a férfi nagyon ki van akadva, a pelenkacsere teljesen elképzelhető, hiszen kicsi gyerek van a házban, a születésnél majdnem ott is volt.*
-Ki az? *A többi dolgot szinte el is engedte a füle mellett, lerendezve annyival, hogy érhetően frusztrált a férfi, nem voltak könnyű hatjai, főleg ha egy betege el is hunyt.*
-Pedig nagyon rutinosan csináltad azt az inglevételt. Ami pedig az én zálogomat illeti, arra csak a szobában kerülhet sor, én nyilvános helyen szeretem a ruháimat magam tartani. *Mondja féloldalas mosollyal. Közben eldől, hogy a szöszinek, már nem nagyon van mit feltenni, innia kell, ha veszít megint. Nagy magabiztossággal nézi a kockák útját.*
-Már alig várom. *Hecceli a dokit, aki nem restell kétértelmű mondatokkal előhozakodni és már benne is van annyi alkohol, hogy minden lehetséges értelmet meg tudjon találni.*
-Perverz… *Piszkálja az ujjával az egyik felespoharat, miközben a szája széle szinte már a füléig ér, viszont ahogy kigurul a két kettes, kicsit veszít az önbizalomból. Előrehajol.*
-Hogy kell vadászni? *Néz ferde szemmel, mert nem érti a dolgot. Azonban az újabb dobás nem mondhatni sikeresnek, így a szöszi már nyúl is az alkohol után. Látja rajta, hogy lehet, a hátán kell majd felcipelnie, ha a szerencséje így marad. Miközben a szöszi pedig hempereg az ágyában, ő kiszorul, aztán aludhat a padlón. Odanyúl a másik kezéhez és megfogja.*
-Elképesztő vagy… én még egy ilyen… kétbalkezest… *Mondja mosolyogva.*
-Menjünk be a szobába, hogy ha lerészegedsz, legalább ne nekem kelljen téged odáig elcipelni. *Közben, ha a másik elereszti a poharat, akkor azt ő maga lehúzza. Ez lesz neki a negyedik ma este, ami már egészen kellemes létbe ringatja, bár a másik öt felesének jobban örült volna.*
-De a következőt te iszod helyettem. *Akárhogy is történik, ő feláll az asztaltól és magához veszi az övet, az ing a vállán pihen.*
113. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-25 04:40:06
Üzenet elküldve: 2020-03-25 04:40:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
-Dehogy lenne! Az ágynyugalom ágynyugalom. Aki gyógyulni jön oda az azzal foglalkozzon.
*A következő kérdésen csak jót mosolyog.*
-Dehogynem! Egy férfi szinte mindig arra gondol. Vagy, hogy elterelje a gondolatait a bajáról vagy mert szüksége van a törődésre. A férfibetegség szörnyű dolog. Ilyenkor főleg, hogy kell a támogatás.
*A féltékenységet természetesen tagadja hisz ő egy jótét lélek. Bár tény, hogy ha a nővérek őt kényeztetik és a betegeket csak életben tartják akkor ő is jobban bánik a nővérkéivel. Talán nem egy szent, de ezt nem közli a másikkal bár kinézi belőle, hogy talán sejti. A sütemények kérdésére csak az állát vakargatja elmélkedve.*
-Nem tudom. Lehet, hogy nekem. Jó dolgom van akkor.
*Állapítja meg és a mosolyán látszik is az elégedettsége. Azért jó dolog rájönni, hogy neki csinálnak dolgokat és ő nem csak haszonélvezője a dolognak. Ez a helyzet nagyon elnyerte a tetszését. A leskelődéssel kapcsolatos véleményét úgy tűnik el kell magyaráznia.*
-Talán nem, de akkor is jobb. Például is kicsit odanézni mikor a helyzet úgy alakul lehetőleg úgy, hogy ne is vegye észre az áldozat mintha ott fekszik az ágyon, nem tudja magát takarni, teljesen kiszolgáltatott, te meg bemész és jól megnézed magadnak. Az parasztság.
*Jelenti ki határozottan. Véleményén még a másik jóhiszeműsége se változtat.*
-A faszt! Azért sejthető, hogy ha egy hulla és egy beteg egyszerre van a rendelőmben akkor nincs hely pelenkát cserélni és ne mondd, hogy az EGÉSZ HÁZBAN nincs máshol asztal ahol megcsinálhatják. Csak csöcsöket akart látni a mocsok. Amúgy a becsületesek pont, hogy unalmasak szerintem. Kiszámíthatóak, nincsenek jó történeteik, beszűkült a gondolkodásuk... El lehet velük lenni nem, azt mondom. Luninari-val össze is barátkoztunk mikor a lázadásból menekültünk, de ha izgalmakra vágyik az ember akkor életrevaló partner kell. Aki, tudja, hogy is működnek a dolgok a világban.
*Például saját maga vagy a vörös. Még a zöld szemű is ilyen. Neki bár tapasztalata nincs sok a való világról, de mégis izgalmas. Ez ellentmond a doki előző megállapításának. Mindegy nem kell tudni ha hülyeséget beszél az elf ha elég magabiztosan állítja. Azzal meg sose szokott baj lenni. A magabiztossága a játékban is megvan, de nem úgy néz ki mintha a szerencse az ő oldalán állna. Bár ahogy eddig alakul az elf estéje mindenképp szerencsésen fog véget érni.*
-Én, hogy szeretnék? Ezt nem mondanám. Az érdekel érdekel miféle zálogot ajánlhatsz fel kedves.
*Jelenti ki a tényt. Inge egy kellemesebb helyre távozik. Bár inkább látná egyre kevesebb ruhában a vöröst, de csak értőn bólintani tud a szerencsehozó ruhadarabra. Nem nagyon akad fenn a dolgon. Már megtapasztalta, hogy a nők valamiért imádják a férfiingeket hordani. Ez egy elég egyoldalú dolog. Bár tény, hogy mikor egyedül egy száll ing van a nőkön az a doki szerint is szép látvány. A mustrát természetesen hagyja és hátra is dől a széken, hogy jó rálátása legyen a lánynak a dolgokra. A pimasz megjegyzésre csak elmosolyodik a doki és nézi a kockák útját. Még most is nagyon szerencsés keze van a vörösnek. Hát igen. Neki ez a szerencsenapja... A feltételre a doki fellelkesül.*
-Na, akkor úgy legyen!
*Kézbe is veszi a kockákat a megjegyzésre viszont előbb még a másikra emeli a ravasz zöld szemeit.*
-Biztos elnyeri majd tetszésed. A tudásom.
*Elvigyorodik és gurulnak a kockák. Kettespár, hatos, négyes, hármas. Ez főleg felvillanyozza a dokit.*
-Nocsak, nocsak. Döntetlen is lehet még ebből. Vagy sikerül megmutatnom, hogy kell vadászni.
*A párt megtartva újra dob. Hatos ötös egyes. Elhúzza a száját.*
-Akkor én mennyit is iszom?
*Fog meg egy poharat.*
//Vedelőbajnokság//
-Dehogy lenne! Az ágynyugalom ágynyugalom. Aki gyógyulni jön oda az azzal foglalkozzon.
*A következő kérdésen csak jót mosolyog.*
-Dehogynem! Egy férfi szinte mindig arra gondol. Vagy, hogy elterelje a gondolatait a bajáról vagy mert szüksége van a törődésre. A férfibetegség szörnyű dolog. Ilyenkor főleg, hogy kell a támogatás.
*A féltékenységet természetesen tagadja hisz ő egy jótét lélek. Bár tény, hogy ha a nővérek őt kényeztetik és a betegeket csak életben tartják akkor ő is jobban bánik a nővérkéivel. Talán nem egy szent, de ezt nem közli a másikkal bár kinézi belőle, hogy talán sejti. A sütemények kérdésére csak az állát vakargatja elmélkedve.*
-Nem tudom. Lehet, hogy nekem. Jó dolgom van akkor.
*Állapítja meg és a mosolyán látszik is az elégedettsége. Azért jó dolog rájönni, hogy neki csinálnak dolgokat és ő nem csak haszonélvezője a dolognak. Ez a helyzet nagyon elnyerte a tetszését. A leskelődéssel kapcsolatos véleményét úgy tűnik el kell magyaráznia.*
-Talán nem, de akkor is jobb. Például is kicsit odanézni mikor a helyzet úgy alakul lehetőleg úgy, hogy ne is vegye észre az áldozat mintha ott fekszik az ágyon, nem tudja magát takarni, teljesen kiszolgáltatott, te meg bemész és jól megnézed magadnak. Az parasztság.
*Jelenti ki határozottan. Véleményén még a másik jóhiszeműsége se változtat.*
-A faszt! Azért sejthető, hogy ha egy hulla és egy beteg egyszerre van a rendelőmben akkor nincs hely pelenkát cserélni és ne mondd, hogy az EGÉSZ HÁZBAN nincs máshol asztal ahol megcsinálhatják. Csak csöcsöket akart látni a mocsok. Amúgy a becsületesek pont, hogy unalmasak szerintem. Kiszámíthatóak, nincsenek jó történeteik, beszűkült a gondolkodásuk... El lehet velük lenni nem, azt mondom. Luninari-val össze is barátkoztunk mikor a lázadásból menekültünk, de ha izgalmakra vágyik az ember akkor életrevaló partner kell. Aki, tudja, hogy is működnek a dolgok a világban.
*Például saját maga vagy a vörös. Még a zöld szemű is ilyen. Neki bár tapasztalata nincs sok a való világról, de mégis izgalmas. Ez ellentmond a doki előző megállapításának. Mindegy nem kell tudni ha hülyeséget beszél az elf ha elég magabiztosan állítja. Azzal meg sose szokott baj lenni. A magabiztossága a játékban is megvan, de nem úgy néz ki mintha a szerencse az ő oldalán állna. Bár ahogy eddig alakul az elf estéje mindenképp szerencsésen fog véget érni.*
-Én, hogy szeretnék? Ezt nem mondanám. Az érdekel érdekel miféle zálogot ajánlhatsz fel kedves.
*Jelenti ki a tényt. Inge egy kellemesebb helyre távozik. Bár inkább látná egyre kevesebb ruhában a vöröst, de csak értőn bólintani tud a szerencsehozó ruhadarabra. Nem nagyon akad fenn a dolgon. Már megtapasztalta, hogy a nők valamiért imádják a férfiingeket hordani. Ez egy elég egyoldalú dolog. Bár tény, hogy mikor egyedül egy száll ing van a nőkön az a doki szerint is szép látvány. A mustrát természetesen hagyja és hátra is dől a széken, hogy jó rálátása legyen a lánynak a dolgokra. A pimasz megjegyzésre csak elmosolyodik a doki és nézi a kockák útját. Még most is nagyon szerencsés keze van a vörösnek. Hát igen. Neki ez a szerencsenapja... A feltételre a doki fellelkesül.*
-Na, akkor úgy legyen!
*Kézbe is veszi a kockákat a megjegyzésre viszont előbb még a másikra emeli a ravasz zöld szemeit.*
-Biztos elnyeri majd tetszésed. A tudásom.
*Elvigyorodik és gurulnak a kockák. Kettespár, hatos, négyes, hármas. Ez főleg felvillanyozza a dokit.*
-Nocsak, nocsak. Döntetlen is lehet még ebből. Vagy sikerül megmutatnom, hogy kell vadászni.
*A párt megtartva újra dob. Hatos ötös egyes. Elhúzza a száját.*
-Akkor én mennyit is iszom?
*Fog meg egy poharat.*
112. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-24 19:37:38
Üzenet elküldve: 2020-03-24 19:37:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
-Tehát, akkor nekem az is meg lenne engedve? *Húzogatja tovább az igen érdekesre sikeredett téma képzeletbeli hálóját.*
-Amúgy, aki komolyan beteg, annak valószínű ilyesmi eszébe sem jut, nem igaz? *Azért ez így felvet néhány kérdést, a féltékenység felvetésére azonban heves tiltakozásba tör ki az elf. Úgy érzi, előbukkant belőle a hivatásos orvosi lélek, akit nem hagynak nyugodni a kontárok és az izgő- mozgó betegek. A sütivel kapcsolatban csak tippelt, mert úgy rémlik neki, hogy csak a házavatón evett Lau sütijéből, bár valóban nem volt sokat otthon, de máskor nem igen tapasztalt ilyet.*
-Tehát neked sütöttek? *Mosolyodik el szélesen, számára szinte egyértelmű, miután így sikerült becserkészniük a házhoz egy gyógyítót, hogy elhalmozzák figyelmességekkel, már csak a megtartása reményében is. Közben szóba kerül a vörös elf is, akivel eddig még csak egyszer találkozott, az sem volt valami hosszú csevegés, de bizalomgerjesztő volt a tekintete. Talán csak azért, mert a hajszínük nagyon hasonló, tudja a fene. Majd felszöknek a szemöldökei ismét a meglepettségtől.*
-Miket nem hallok? Ha titokban leskelődik, az rendben van? *Emelkedik mosolyra a szája egyik szeglete, mert fény derül itt a lényegre.*
-Lehet tényleg nem hazudott, olyan jóravaló, becsületesnek tűnik… mindig azok az izgalmasak. *Tagadhatatlan, hogy kacérkodott már néhány gondolattal, amik egyértelműen nem ülnek ki az arcára, csak tekintete leple mögött bukkannak fel sejtetően. Közben szóba kerül az elfogyasztott ital mennyisége és látszik a nőn, ő a nyereményért jött és közel is érzi magát hozzá. Egyre jobban nyomja a nyereg a hátsóját, csak beleszagol a kocsma levegőjébe és érzi a győzelem mámorító illatát. Látszik nagy magabiztossággal veti a hátát a szék támlájának és tekintete várja a gurítást, ami nem is okoz csalódást. Szinte már túl könnyűnek érzi a dolgot.*
-A próbálkozást el is várom, de én úgy veszem észre, te szeretnél nagyon vetkőzni. *Tárja szét a karjait, mint aki a történetekről nem is tehet, közben tekintetével kíséri a gombok felszabadítását, majd a ruhadarab levételét. Bár nem nagy látvány a gizda elf, de ahogy a haja lágyan fickándozik a világos bőrén, attól feláll a szőr a hátán. Kicsit megborzong, de nyúl a nyereményért és a vállára dobja.*
-Szerencsét hoz. *Magyarázza közben.*
- Na nézzük… mi kéne még? *Áll fel hogy belásson az asztal mögé, felmérve, mivel szolgálhat még a szöszi neki, ami érdekli is.*
-Áh… a következő az ivás lesz. *Húzza el a száját, de a szemei mást mondanak, izgatottan hajítja el a kockákat. Ki is gurul három darab kettes egyből, egy négyessel meg egy hatossal kísérve. Fel is markolja az eltérő kettő kockát.*
-Ha most nyersz, én kettőt iszom. *Nagyon magabiztosan dobja a kockát, szinte teljesen bizonyos benne, hogy lesz még kettes benne. A nagy bizakodást egy hatos meg egy egyes töri ketté. ~Na! Nem baj. ~ Ül vissza a székre és odatolja a kockákat.*
-Mutasd mit tudsz… *Hecceli.*
//Vedelőbajnokság//
-Tehát, akkor nekem az is meg lenne engedve? *Húzogatja tovább az igen érdekesre sikeredett téma képzeletbeli hálóját.*
-Amúgy, aki komolyan beteg, annak valószínű ilyesmi eszébe sem jut, nem igaz? *Azért ez így felvet néhány kérdést, a féltékenység felvetésére azonban heves tiltakozásba tör ki az elf. Úgy érzi, előbukkant belőle a hivatásos orvosi lélek, akit nem hagynak nyugodni a kontárok és az izgő- mozgó betegek. A sütivel kapcsolatban csak tippelt, mert úgy rémlik neki, hogy csak a házavatón evett Lau sütijéből, bár valóban nem volt sokat otthon, de máskor nem igen tapasztalt ilyet.*
-Tehát neked sütöttek? *Mosolyodik el szélesen, számára szinte egyértelmű, miután így sikerült becserkészniük a házhoz egy gyógyítót, hogy elhalmozzák figyelmességekkel, már csak a megtartása reményében is. Közben szóba kerül a vörös elf is, akivel eddig még csak egyszer találkozott, az sem volt valami hosszú csevegés, de bizalomgerjesztő volt a tekintete. Talán csak azért, mert a hajszínük nagyon hasonló, tudja a fene. Majd felszöknek a szemöldökei ismét a meglepettségtől.*
-Miket nem hallok? Ha titokban leskelődik, az rendben van? *Emelkedik mosolyra a szája egyik szeglete, mert fény derül itt a lényegre.*
-Lehet tényleg nem hazudott, olyan jóravaló, becsületesnek tűnik… mindig azok az izgalmasak. *Tagadhatatlan, hogy kacérkodott már néhány gondolattal, amik egyértelműen nem ülnek ki az arcára, csak tekintete leple mögött bukkannak fel sejtetően. Közben szóba kerül az elfogyasztott ital mennyisége és látszik a nőn, ő a nyereményért jött és közel is érzi magát hozzá. Egyre jobban nyomja a nyereg a hátsóját, csak beleszagol a kocsma levegőjébe és érzi a győzelem mámorító illatát. Látszik nagy magabiztossággal veti a hátát a szék támlájának és tekintete várja a gurítást, ami nem is okoz csalódást. Szinte már túl könnyűnek érzi a dolgot.*
-A próbálkozást el is várom, de én úgy veszem észre, te szeretnél nagyon vetkőzni. *Tárja szét a karjait, mint aki a történetekről nem is tehet, közben tekintetével kíséri a gombok felszabadítását, majd a ruhadarab levételét. Bár nem nagy látvány a gizda elf, de ahogy a haja lágyan fickándozik a világos bőrén, attól feláll a szőr a hátán. Kicsit megborzong, de nyúl a nyereményért és a vállára dobja.*
-Szerencsét hoz. *Magyarázza közben.*
- Na nézzük… mi kéne még? *Áll fel hogy belásson az asztal mögé, felmérve, mivel szolgálhat még a szöszi neki, ami érdekli is.*
-Áh… a következő az ivás lesz. *Húzza el a száját, de a szemei mást mondanak, izgatottan hajítja el a kockákat. Ki is gurul három darab kettes egyből, egy négyessel meg egy hatossal kísérve. Fel is markolja az eltérő kettő kockát.*
-Ha most nyersz, én kettőt iszom. *Nagyon magabiztosan dobja a kockát, szinte teljesen bizonyos benne, hogy lesz még kettes benne. A nagy bizakodást egy hatos meg egy egyes töri ketté. ~Na! Nem baj. ~ Ül vissza a székre és odatolja a kockákat.*
-Mutasd mit tudsz… *Hecceli.*
111. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-24 13:48:36
Üzenet elküldve: 2020-03-24 13:48:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
*A dokival ritkán fordul elő, hogy valami butaságot mondd, de most csak sikerül neki. A fattyak terméketlenségével mindig így van. Ha ágyba kerülnek, akkor örül neki, de egyébként gyakran elfelejti ha csak úgy beszélgetnek.*
-Jaj már! Nem úgy értettem. Ott egy sérült, beteg ápolandó férfi, aki kihasználná a helyzetét akkor jobb az a nővér, aki nem hagyja a dolgot hanem rendbe rakja az illetőt. Bár tény, hogy veled nem járhatok úgy.
*Mosolyodik el ő is ravaszul. Úgy, hogy ő van az aktuális beteg helyében úgy már fordult meg a fejében a dolog. Arra, hogy féltékeny lenne meglepődik még a feltételezésen is. Hogy ő? Féltékeny?*
-Dehogy! Mi közöm van hozzá? De az ágynyugalom nem véletlenül ágynyugalom. És segédem...öhm...Az a szőke, aki akkor nincs mikor kéne és nem is nézek belőle ki sokat. Más nem nagyon. Laurentitia-t lenne jó beszervezni, mert ő viszonylag jól bírja a kényes helyzeteket. Csak neki meg szokása a megkérdezésem nélkül kitalálni mit tegyenek a beteggel. Például, hogy adj valami ő se tudja mit a beteg gnóm kislánynak. Na, az olyanok fel tudnak cseszni. Az én dolgom a betegek kezelése nem kell belekontárkodni. Más, azt hiszem nincs akit tudnék magam mellett folyamatosan úgy, hogy tanulni akar.
*Gondolkodik, de nem jut eszébe. A kis viccelődése úgy látszik jó húrokat pengetett meg a vörösben és ő is jót vigyorog. Akárcsak azon, hogy ő az egyetlen normális férfi.*
-Szerintem nem csak nekem sütik. De ha, azt mondod előttem nem sütötték őket akkor tényleg lehet benne valami. Hmmm.*Jelenik meg az arcán egy játékos mosoly. Ami a vörös említésére egy grimasszá válik.*
-Én nem bírom. Sunyiskodott mikor alul öltözött sérültem volt. Meg akarta lesni az olyanokat meg nem szeretem. Ha titokban csinálja, még jól van. De, hogy benyit valami indokkal telibe megbámulni miközben szerencsétlen csaj még takarni is alig tudja magát az olyan blő!
*Az elfnél kevés olyan eset fordul elő mikor nem mászik rá egy nőre, de az ilyesmi annak számít. A betegire vigyáz és le is nézi azokat, akik ki akarják használni őket. Bókja váratlanul nagy sikert hoz. A vörös megjegyzése meg is lepi és széles mosoly húzódik a képére.*
-Akár minden kockadobás után is. Ötösével.
*Vigyorog. Majd bár volt már benne egy kis gyanú, de azért csak nem múlja alul a vörös elképzeléseit aki le is húzza az adott körét. A bókra csak egy főhajtás a doki válasza. A számok hallatán vállat ránt.*
-Nem számoltam.
*Nem is ez a célja. Inni és a társaságért jött. Mindkettőt megfelelőnek találja. A zálog említésével főleg.*
-Hát...Bár már említettem mi a véleményem az urakról most tehetek kivételt és természetesen elfogadom.
*Vigyorog a másikra. Aki még egy lépéssel tovább megy ismét meglepve a dokit.*
-Nocsak? Ahhoz előbb nyerni is kéne.
*Kellett biztatni. Ismét tarolni tervez a vörös. A dokit viszont nem érdekli. Egyrészt az italok miatt, de leginkább a nyílt flört az oka.*
-Nagyon akarsz vetkőztetni. De azért én is próbálkozom.
*Vigyorog és dob is. Ötöspár, egyes, négyes hatos. Ezen elmereng egy kicsit. Egy sort megkockáztatni még számára is túl vakmerő lenne. Az ötöspárt hagyja meg és a többivel dob újra. Egyespár meg egy négyes. Hát elmosolyodik és szép lassú, de biztos mozdulatokkal nekiáll az ingét kigombolni.*
-Ez a mai a szerencsenapod. Előre ezt tervezted mikor elhoztál?
*Miután kigombolta a legkisebb szégyenlősség nélkül bújik ki a ruhadarabból és a lehetséges nézőközönséggel nem is foglalkozva teszi le a ruhadarabot az asztalra.*
//Vedelőbajnokság//
*A dokival ritkán fordul elő, hogy valami butaságot mondd, de most csak sikerül neki. A fattyak terméketlenségével mindig így van. Ha ágyba kerülnek, akkor örül neki, de egyébként gyakran elfelejti ha csak úgy beszélgetnek.*
-Jaj már! Nem úgy értettem. Ott egy sérült, beteg ápolandó férfi, aki kihasználná a helyzetét akkor jobb az a nővér, aki nem hagyja a dolgot hanem rendbe rakja az illetőt. Bár tény, hogy veled nem járhatok úgy.
*Mosolyodik el ő is ravaszul. Úgy, hogy ő van az aktuális beteg helyében úgy már fordult meg a fejében a dolog. Arra, hogy féltékeny lenne meglepődik még a feltételezésen is. Hogy ő? Féltékeny?*
-Dehogy! Mi közöm van hozzá? De az ágynyugalom nem véletlenül ágynyugalom. És segédem...öhm...Az a szőke, aki akkor nincs mikor kéne és nem is nézek belőle ki sokat. Más nem nagyon. Laurentitia-t lenne jó beszervezni, mert ő viszonylag jól bírja a kényes helyzeteket. Csak neki meg szokása a megkérdezésem nélkül kitalálni mit tegyenek a beteggel. Például, hogy adj valami ő se tudja mit a beteg gnóm kislánynak. Na, az olyanok fel tudnak cseszni. Az én dolgom a betegek kezelése nem kell belekontárkodni. Más, azt hiszem nincs akit tudnék magam mellett folyamatosan úgy, hogy tanulni akar.
*Gondolkodik, de nem jut eszébe. A kis viccelődése úgy látszik jó húrokat pengetett meg a vörösben és ő is jót vigyorog. Akárcsak azon, hogy ő az egyetlen normális férfi.*
-Szerintem nem csak nekem sütik. De ha, azt mondod előttem nem sütötték őket akkor tényleg lehet benne valami. Hmmm.*Jelenik meg az arcán egy játékos mosoly. Ami a vörös említésére egy grimasszá válik.*
-Én nem bírom. Sunyiskodott mikor alul öltözött sérültem volt. Meg akarta lesni az olyanokat meg nem szeretem. Ha titokban csinálja, még jól van. De, hogy benyit valami indokkal telibe megbámulni miközben szerencsétlen csaj még takarni is alig tudja magát az olyan blő!
*Az elfnél kevés olyan eset fordul elő mikor nem mászik rá egy nőre, de az ilyesmi annak számít. A betegire vigyáz és le is nézi azokat, akik ki akarják használni őket. Bókja váratlanul nagy sikert hoz. A vörös megjegyzése meg is lepi és széles mosoly húzódik a képére.*
-Akár minden kockadobás után is. Ötösével.
*Vigyorog. Majd bár volt már benne egy kis gyanú, de azért csak nem múlja alul a vörös elképzeléseit aki le is húzza az adott körét. A bókra csak egy főhajtás a doki válasza. A számok hallatán vállat ránt.*
-Nem számoltam.
*Nem is ez a célja. Inni és a társaságért jött. Mindkettőt megfelelőnek találja. A zálog említésével főleg.*
-Hát...Bár már említettem mi a véleményem az urakról most tehetek kivételt és természetesen elfogadom.
*Vigyorog a másikra. Aki még egy lépéssel tovább megy ismét meglepve a dokit.*
-Nocsak? Ahhoz előbb nyerni is kéne.
*Kellett biztatni. Ismét tarolni tervez a vörös. A dokit viszont nem érdekli. Egyrészt az italok miatt, de leginkább a nyílt flört az oka.*
-Nagyon akarsz vetkőztetni. De azért én is próbálkozom.
*Vigyorog és dob is. Ötöspár, egyes, négyes hatos. Ezen elmereng egy kicsit. Egy sort megkockáztatni még számára is túl vakmerő lenne. Az ötöspárt hagyja meg és a többivel dob újra. Egyespár meg egy négyes. Hát elmosolyodik és szép lassú, de biztos mozdulatokkal nekiáll az ingét kigombolni.*
-Ez a mai a szerencsenapod. Előre ezt tervezted mikor elhoztál?
*Miután kigombolta a legkisebb szégyenlősség nélkül bújik ki a ruhadarabból és a lehetséges nézőközönséggel nem is foglalkozva teszi le a ruhadarabot az asztalra.*
110. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-24 12:16:46
Üzenet elküldve: 2020-03-24 12:16:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
*Felszaladnak a homloka közepére a szemöldökei, mikor az elf azt említi, hogy jobban járna vele, mintha a nővérkéi gyerek miatt kiesnének az állásból. Mármint úgy véli, talán erre akar célozgatni a férfi, bár, lehet csak az irigység beszél belőle.*
-Tehát azt mondod… *Kezd bele, kicsit nehezteléssel a mondatba, bár az arcán egyre szélesedő mosoly tanúskodik ennek az ellenkezőjéről.*
-azt… hogy velem nem járhatnál így? *Célozgat arra, ami. Nyilván már az elf fejében is megfordult a gondolat néhányszor, mióta itt húzzák egymás agyát, hogy ebből az estéből szerencsére nagyobb baja nem származhat, minthogy ellopja a gatyáját. Azt meg talán még szívesebben is adja, minthogy valaki egy bőgőmasinát akasztana a nyakába. ~Micsoda mocsok… egy gondolat.~ Valóban, sosem kellett e miatt aggódnia, bár ahogy telik az idő, azért egyre inkább hajlik a felé, hogy nem ártana neki se valaki, aki hozzá kötődik. *
- Csak nem féltékeny lennél az illetőre? Szóval nálad ilyen elvárások vannak a segédek terén. Hányról is beszélünk? *Néz rá kérdően, hiszen mostanában nem töltött sok időt a háznál, így lehet gyarapodott a létszám. A szárnyai keresgélésén felnevet.*
-Gyagyás… nem… nem vagyok tündér. *Látszik rajta, hogy élvezi a társaságot, amit a szőke elf szolgáltat neki az este folyamán.*
-Nincs veled kivételezve, értem. Pedig meg mertem volna esküdni, hogy a kislányok még süteményt is sütnek neked néha. Ha jól emlékszem, most csak te vagy férfi a háznál, aki normális. *Szögezi le a lényeget, itt a nemesre gondolva.*
-Bár még ott van az a vörös hajú elf is. *Ugrik a szeme elé a vörös hajzuhatag, nem ismeri, de valamiért már most szimpatizál vele. Közben a spiccesen kiugró bók egészen ellágyítja, már régen kapott ilyen kedves megjegyzést. Arra a vádra, hogy bizony ő akarja leitatni a szöszit, csak annyit felel:*
-Ha minden pohár után kapok egy ilyen bókot, akkor akár… *Persze tudja, mint, ahogy a másik is jól, hogy ez most a szerencsén múlik, ekkor gurulnak a kockák és lapos tekintettel figyeli, ahogy nála nagyobbat dob végre Intath.*
-Kezdesz magadra találni. *Nyúl a megmaradt 5 feles után, majd egyet lehúz, és elégedett kilégzéssel nyugtázza a bántó szeszfüst eltávozását.*
-Három és öt, ha jól számolom. *Utal arra, hogy bizony ő már ötször rábírta a férfit, hogy igyon, ő viszont még csak háromszor, azt se mindig a kockával. Megmaradt négy feles még árválkodik az asztalon, meg mellette az elnyert öv.*
-Ha nyerő szériában leszel, azért én is felajánlanék zálogot. Legyél úrielf és fogadd el. *Bár, hogy pontosan mire érti, azt egyelőre nem árulja el, csak nyúl a kockákért nagy hévvel.*
-Következőnek, ha nyerek… *Kezd bele, miközben forgatja a kockákat a kezében.*
-Az ingedet kérem. *Fejezi be komoly hangon, kicsit halkabban is. Mindig is vonzódott a férfiingekhez, bár ezt egyelőre nem kívánja a másik elé tárni, ahogy egyéb indítékát sem. Ekkor kigurul az asztal három darab hármas, egy négyes, meg egy kettes. Felveszi a két eltérőt és újradob, amiből egy ötös meg egy ismételt hármas lesz. Széles mosoly jelenik meg az arcán és hátradől.*
-Négy darab hármas, már gombolhatod is… *Jegyzi meg gúnyosan.*
//Vedelőbajnokság//
*Felszaladnak a homloka közepére a szemöldökei, mikor az elf azt említi, hogy jobban járna vele, mintha a nővérkéi gyerek miatt kiesnének az állásból. Mármint úgy véli, talán erre akar célozgatni a férfi, bár, lehet csak az irigység beszél belőle.*
-Tehát azt mondod… *Kezd bele, kicsit nehezteléssel a mondatba, bár az arcán egyre szélesedő mosoly tanúskodik ennek az ellenkezőjéről.*
-azt… hogy velem nem járhatnál így? *Célozgat arra, ami. Nyilván már az elf fejében is megfordult a gondolat néhányszor, mióta itt húzzák egymás agyát, hogy ebből az estéből szerencsére nagyobb baja nem származhat, minthogy ellopja a gatyáját. Azt meg talán még szívesebben is adja, minthogy valaki egy bőgőmasinát akasztana a nyakába. ~Micsoda mocsok… egy gondolat.~ Valóban, sosem kellett e miatt aggódnia, bár ahogy telik az idő, azért egyre inkább hajlik a felé, hogy nem ártana neki se valaki, aki hozzá kötődik. *
- Csak nem féltékeny lennél az illetőre? Szóval nálad ilyen elvárások vannak a segédek terén. Hányról is beszélünk? *Néz rá kérdően, hiszen mostanában nem töltött sok időt a háznál, így lehet gyarapodott a létszám. A szárnyai keresgélésén felnevet.*
-Gyagyás… nem… nem vagyok tündér. *Látszik rajta, hogy élvezi a társaságot, amit a szőke elf szolgáltat neki az este folyamán.*
-Nincs veled kivételezve, értem. Pedig meg mertem volna esküdni, hogy a kislányok még süteményt is sütnek neked néha. Ha jól emlékszem, most csak te vagy férfi a háznál, aki normális. *Szögezi le a lényeget, itt a nemesre gondolva.*
-Bár még ott van az a vörös hajú elf is. *Ugrik a szeme elé a vörös hajzuhatag, nem ismeri, de valamiért már most szimpatizál vele. Közben a spiccesen kiugró bók egészen ellágyítja, már régen kapott ilyen kedves megjegyzést. Arra a vádra, hogy bizony ő akarja leitatni a szöszit, csak annyit felel:*
-Ha minden pohár után kapok egy ilyen bókot, akkor akár… *Persze tudja, mint, ahogy a másik is jól, hogy ez most a szerencsén múlik, ekkor gurulnak a kockák és lapos tekintettel figyeli, ahogy nála nagyobbat dob végre Intath.*
-Kezdesz magadra találni. *Nyúl a megmaradt 5 feles után, majd egyet lehúz, és elégedett kilégzéssel nyugtázza a bántó szeszfüst eltávozását.*
-Három és öt, ha jól számolom. *Utal arra, hogy bizony ő már ötször rábírta a férfit, hogy igyon, ő viszont még csak háromszor, azt se mindig a kockával. Megmaradt négy feles még árválkodik az asztalon, meg mellette az elnyert öv.*
-Ha nyerő szériában leszel, azért én is felajánlanék zálogot. Legyél úrielf és fogadd el. *Bár, hogy pontosan mire érti, azt egyelőre nem árulja el, csak nyúl a kockákért nagy hévvel.*
-Következőnek, ha nyerek… *Kezd bele, miközben forgatja a kockákat a kezében.*
-Az ingedet kérem. *Fejezi be komoly hangon, kicsit halkabban is. Mindig is vonzódott a férfiingekhez, bár ezt egyelőre nem kívánja a másik elé tárni, ahogy egyéb indítékát sem. Ekkor kigurul az asztal három darab hármas, egy négyes, meg egy kettes. Felveszi a két eltérőt és újradob, amiből egy ötös meg egy ismételt hármas lesz. Széles mosoly jelenik meg az arcán és hátradől.*
-Négy darab hármas, már gombolhatod is… *Jegyzi meg gúnyosan.*
109. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-24 10:32:10
Üzenet elküldve: 2020-03-24 10:32:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
-Valóban jó volt csinálni. Tiszta és gyors. És ez után nem mertek fizetés nélkül távozni.
*Vigyorog jót a dolgon. Kár tagadni kicsit azért élvezte mikor féltek tőle. A hatalom jó dolog. Főleg ha ilyen egész ártalmatlan módon érdemli ki. Szörnyebb dolgokat is tett már. Arra, hogy a vörös milyen nővér lenne jót kuncog.*
-Ugyan egy törött kéz még nem a világ vége. Sőt, ha a helyzetembe gondolsz azért jobban járok azzal a nővérkével aki elveri a fogdosódó beteget mint azzal aki nem is tudja kezelni az ilyen betegeket. Vagy úgy kezeli, hogy kilenc hónap múlva vele kell foglalkoznom.
*Bizony. Nem könnyű jó nővérkét találni. Olyat aki kellően jól bánik a betegekkel, jól bánik a dokival és megvannak a kellő kvalitásai a feladat betöltésére. Mármint, hogy ő is be legyen töltve napi többször is. Nem is talált még ilyen segédet maga mellé a doki. Talán majd Laurentitia... A múltkori utcakölyök is! Még annyit se ért meg, hogy az összevagdosott kezét ellátta az elf. Szörnyű. A kérdésre, hogy a másik úgy néz-e ki mint egy tündér a doki alaposabban megnézi a vöröst és még a háta mögé is néz szárnyat keresve.*
-Hmmm... Vielnek sincs szárnya szóval ez még nem jelenthet semmit. És ő se férne el a zsebemben. Egyelőre a tündérséged ellen nem találtam bizonyítékot.
*Állapítja meg elgondolkodva mint egy nyomozó. A másik szavait félreérti.*
-Miért lennék jobban kinyalva? Rád is főznek és mosnak. Nincs velem kivételezés.
*Pedig nem lenne ellenére ha több törődést kapna a lányoktól. Tündérkezek masszírozgatnák, Laurentita fürdetné jó alaposan meg minden nap és valamit Luninari is tehetne. Hozzá úgy nem vonzódik a doki, de a női törődést sose utasítja el. Szép ábránd. A valóság kevésbé kegyes a dokihoz. A vörös megjegyzésére, hogy őt szeretik a kockák csak enyhén spiccesen megjegyzi.*
-Megértem őket.
*Bizony nem kevés piát tüntetett már el a doki és ez azért még rá is hatással van hiába ivott már mindenféle szeszt még, azt is ami talán nem emberi fogyasztásra volt alkalmas.*
-Vagy te akarsz engem leitatni.
*Veti fel ezt a lehetőséget is. Bizony van rá esély. Bár a vörösnek nem kellett volna ennyit fáradoznia, hogy megkapja a dokit. Elég lett volna akár csak idefele jövet nekidőlni az egyik fának és annyit mondani, hogy"Hoci!".*
~Ezek a nők...~
*Most is lehet, hogy jól dob. A kérdésre, hogy izgul-e csak vállat von.*
-Van hol aludnom szóval nincs mitől félnem.
*Még egy vigyort is megenged. A pimaszkodásra csak mosolyog.*
-Én? Mindenben.
*Dob is azokkal a kockákkal. Négyespár. Hatos, egyes, hármas.*
-Nini! Ezt megnyertem. Látod csak kérned kellett.
*Vigyorog.*
//Vedelőbajnokság//
-Valóban jó volt csinálni. Tiszta és gyors. És ez után nem mertek fizetés nélkül távozni.
*Vigyorog jót a dolgon. Kár tagadni kicsit azért élvezte mikor féltek tőle. A hatalom jó dolog. Főleg ha ilyen egész ártalmatlan módon érdemli ki. Szörnyebb dolgokat is tett már. Arra, hogy a vörös milyen nővér lenne jót kuncog.*
-Ugyan egy törött kéz még nem a világ vége. Sőt, ha a helyzetembe gondolsz azért jobban járok azzal a nővérkével aki elveri a fogdosódó beteget mint azzal aki nem is tudja kezelni az ilyen betegeket. Vagy úgy kezeli, hogy kilenc hónap múlva vele kell foglalkoznom.
*Bizony. Nem könnyű jó nővérkét találni. Olyat aki kellően jól bánik a betegekkel, jól bánik a dokival és megvannak a kellő kvalitásai a feladat betöltésére. Mármint, hogy ő is be legyen töltve napi többször is. Nem is talált még ilyen segédet maga mellé a doki. Talán majd Laurentitia... A múltkori utcakölyök is! Még annyit se ért meg, hogy az összevagdosott kezét ellátta az elf. Szörnyű. A kérdésre, hogy a másik úgy néz-e ki mint egy tündér a doki alaposabban megnézi a vöröst és még a háta mögé is néz szárnyat keresve.*
-Hmmm... Vielnek sincs szárnya szóval ez még nem jelenthet semmit. És ő se férne el a zsebemben. Egyelőre a tündérséged ellen nem találtam bizonyítékot.
*Állapítja meg elgondolkodva mint egy nyomozó. A másik szavait félreérti.*
-Miért lennék jobban kinyalva? Rád is főznek és mosnak. Nincs velem kivételezés.
*Pedig nem lenne ellenére ha több törődést kapna a lányoktól. Tündérkezek masszírozgatnák, Laurentita fürdetné jó alaposan meg minden nap és valamit Luninari is tehetne. Hozzá úgy nem vonzódik a doki, de a női törődést sose utasítja el. Szép ábránd. A valóság kevésbé kegyes a dokihoz. A vörös megjegyzésére, hogy őt szeretik a kockák csak enyhén spiccesen megjegyzi.*
-Megértem őket.
*Bizony nem kevés piát tüntetett már el a doki és ez azért még rá is hatással van hiába ivott már mindenféle szeszt még, azt is ami talán nem emberi fogyasztásra volt alkalmas.*
-Vagy te akarsz engem leitatni.
*Veti fel ezt a lehetőséget is. Bizony van rá esély. Bár a vörösnek nem kellett volna ennyit fáradoznia, hogy megkapja a dokit. Elég lett volna akár csak idefele jövet nekidőlni az egyik fának és annyit mondani, hogy"Hoci!".*
~Ezek a nők...~
*Most is lehet, hogy jól dob. A kérdésre, hogy izgul-e csak vállat von.*
-Van hol aludnom szóval nincs mitől félnem.
*Még egy vigyort is megenged. A pimaszkodásra csak mosolyog.*
-Én? Mindenben.
*Dob is azokkal a kockákkal. Négyespár. Hatos, egyes, hármas.*
-Nini! Ezt megnyertem. Látod csak kérned kellett.
*Vigyorog.*
108. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-20 22:44:24
Üzenet elküldve: 2020-03-20 22:44:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Kinek a rosszabb, kinek a sanyarúbb?//
- Khm... kösz... *Szóval a név legalább jó volt. Felsóhajt. Zavaros magyarázata és öntögetése alatt sok mindenről lemarad, csak olykor-olykor mer a gesztenyebarnákba tekinteni, s ekkor sem sokáig, csak erőt merít a felé irányuló biztató mosolyból, úgy látszik sikerrel. Legalábbis nem nevetik ki, ami már-már főnyereménynek mondható, már, ha versenyezne persze. De díjat nem vár, csupán úgy tesz, ahogyan szokott, ami a szívén, az a száján. A csend roppant kínos. Mondjuk, hogy annyira, hogy már-már ez készteti nevetésre az embert, de Umon legyűri ebbéli zavarát és nem nevet fel, még. Főként, hogy a két korsónyi méretű poharat megpróbálná el is tüntetni, azon nyomban, mielőtt még arra bárki rákap, körbe is pillant, hogy vajon nem nevetik-e éppen ki. Ha Enna nevetne, azt nem bánná, legalább megnevettette a lányt, ami szintén sikernek mondható, akkor úgyis ráfogja, hogy direkt volt... aztán nem ez történik, s keze elől elkapják a lényeget.*
- Ho-hogy? Ja, én nem! *Kapja félre kezét, akárha parázsba nyúlt volna, s meglepetten tekint fel a lányra. A gesztenyebarnák felett, míves szemöldök gabalyodik egymásba, s akár színlelt a felháborodás, akár nem, Umon szája lassú, zavart mosolyra húzódik. Immár nem fél felfelé nézni, mert láthatóan az előadás valóban sikeres volt. Aztán jön az elképedés.*
- Biztoshogy... *Emelné fel kezét, de szája ár csücsörít, ahogyan a lány rózsás ajkai fogadják a feles pohár tartalmát, szinte vele együtt nyel, majd kerek szemmel várja a végeredményt feszült csendben, s némi ijedtséggel, mert épp nincs nála semmi, mit maga elé tartson, ha érkezne az áldás visszafelé a borzalmas íz után. De nem jön. Az idő szinte megáll, ahogyan apró ráncokat követve szemléli előbb a befogadást, az apró fintort, kis mosolyt, majd hallgatja a véleményt.*
- Te... te megittad. *Jelenti ki, hihetetlen elmésen halkan, majd a hatalmas pohárra mered, melynek felszíne még mindig kicsit mocorog az iménti öblös merítésből.*
- Gyümölcsös... kesernyés... *Taglalja a szavakat szaggatottan, majd ismét a gesztenyebarnákba pillant, ezúttal elmosolyodik.*
- Köszönöm. *Biccent közben, s szemét is lehunyja egy pillanatra. Hogy mit köszön, s mit nem, nem lehet tudni.* Jól körülírtad, nagyon tetszik. *Még mindig mosolyog, majd egy pillanatra felnevetve megrázza magát.*
- Hát akkor? *Rikkant fel.* Rád! *Emeli meg saját korábban kiürült poharát, s megmeríti a bizonytalan színezetű löttyben. Majd ugyanazzal a kezével, melybe poharát tartja mutatóujját mereszti feddőn a lányra.*
- De te viszel fel, ha ez kiüt! *Nevet fel egy pillanatra, aztán lehajtja az italt, majd szemöldökét felhúzva mered az üres pohárra.*
- Hát... érdekes... most nagyot nőttél a szememben, bár eddig sem voltál kicsi. *Göcög magában. Annyira nem jó ugyanis az ital. Karcosabb, erőteljesebb ízekhez szokott, de valójában ennek nem is ez volt a lényege. Lehet a lánynak sem ízlik, mégis megdicsérte, elfogadta. Tűnődve tekint rá, s pillantását kezére maga is végigkíséri. Ismeri az érzést, volt már benne része, bár jóval erőteljesebben és hirtelen, sokkal fájdalmasabban. ~ Emlékek. ~ Ha nem lenne elég ital gyomrában és fejében, elfintorodna. Neki nem volt kellemes, s teljes szívéből reméli, hogy Ennának sokkal jobb lesz. Keze lassan indul el, s ha teheti, Enna poharat tartó kezét fogja meg, segít neki megmeríteni ismét. Ha a lány ránéz, csak bólint.*
- Akkor ne hagyd abba, segíts neki... mármint az emlékeknek... igyál. *S, merít maga is.*
- Furcsa dolog az emlékezés. *Tűnődik el.* Sokszor akkor jönnek elő, amikor a legkevésbé sem számít rájuk az ember. Olykor elég egy hatalmas ütés a fejre és minden világossá válik. *Keserűn felkuncog.*
- Vagy egy rossz álom, s mikor felébredsz, azt hiszed egy pillanatra, hogy minden eszedbe jutott... aztán meg, el is múlik, s marad a semmi, meg, hogy kábán nézel magad elé. *Megvonja a vállát, majd elmosolyodva halkan regélni kezd.*
- Az élet egyszer megkérdezte a halált: "Mondd csak! Miért van az, hogy engem szeretnek, téged pedig gyűlölnek?" A halál erre megvonta a vállát, majd mély hangján, reszelősen válaszolt: Azért, mert te vagy a csodálatos hazugság, én pedig a fájdalmas igazság. *Halkan felkuncog, aztán ismét a lányra néz.*
- Ne siettesd az emlékeket, jönnek azok maguktól, akkor is, amikor nem akarod, én már csak tudom, ahogy azt is, nélkülük olyan üres minden, mintha, nem is léteznél. Rád és az emlékeidre! *Emeli meg poharát ismét, s a lányéhoz koccintja, ahol épp van.*
- Hosszú még az este és kimondottan örülök, hogy velem vagy, jobb így... hosszú ideje először jobb. *Halvány, szomorú mosoly és egy őszinte tekintet, mi Enna szemein függ. Az apró szeplőkön, egy-egy aranybarna hajtincsen, a pimasz mosolyon, s a kesernyés íztől néha elfintorodó ajkakon.*
- De tényleg.
- Khm... kösz... *Szóval a név legalább jó volt. Felsóhajt. Zavaros magyarázata és öntögetése alatt sok mindenről lemarad, csak olykor-olykor mer a gesztenyebarnákba tekinteni, s ekkor sem sokáig, csak erőt merít a felé irányuló biztató mosolyból, úgy látszik sikerrel. Legalábbis nem nevetik ki, ami már-már főnyereménynek mondható, már, ha versenyezne persze. De díjat nem vár, csupán úgy tesz, ahogyan szokott, ami a szívén, az a száján. A csend roppant kínos. Mondjuk, hogy annyira, hogy már-már ez készteti nevetésre az embert, de Umon legyűri ebbéli zavarát és nem nevet fel, még. Főként, hogy a két korsónyi méretű poharat megpróbálná el is tüntetni, azon nyomban, mielőtt még arra bárki rákap, körbe is pillant, hogy vajon nem nevetik-e éppen ki. Ha Enna nevetne, azt nem bánná, legalább megnevettette a lányt, ami szintén sikernek mondható, akkor úgyis ráfogja, hogy direkt volt... aztán nem ez történik, s keze elől elkapják a lényeget.*
- Ho-hogy? Ja, én nem! *Kapja félre kezét, akárha parázsba nyúlt volna, s meglepetten tekint fel a lányra. A gesztenyebarnák felett, míves szemöldök gabalyodik egymásba, s akár színlelt a felháborodás, akár nem, Umon szája lassú, zavart mosolyra húzódik. Immár nem fél felfelé nézni, mert láthatóan az előadás valóban sikeres volt. Aztán jön az elképedés.*
- Biztoshogy... *Emelné fel kezét, de szája ár csücsörít, ahogyan a lány rózsás ajkai fogadják a feles pohár tartalmát, szinte vele együtt nyel, majd kerek szemmel várja a végeredményt feszült csendben, s némi ijedtséggel, mert épp nincs nála semmi, mit maga elé tartson, ha érkezne az áldás visszafelé a borzalmas íz után. De nem jön. Az idő szinte megáll, ahogyan apró ráncokat követve szemléli előbb a befogadást, az apró fintort, kis mosolyt, majd hallgatja a véleményt.*
- Te... te megittad. *Jelenti ki, hihetetlen elmésen halkan, majd a hatalmas pohárra mered, melynek felszíne még mindig kicsit mocorog az iménti öblös merítésből.*
- Gyümölcsös... kesernyés... *Taglalja a szavakat szaggatottan, majd ismét a gesztenyebarnákba pillant, ezúttal elmosolyodik.*
- Köszönöm. *Biccent közben, s szemét is lehunyja egy pillanatra. Hogy mit köszön, s mit nem, nem lehet tudni.* Jól körülírtad, nagyon tetszik. *Még mindig mosolyog, majd egy pillanatra felnevetve megrázza magát.*
- Hát akkor? *Rikkant fel.* Rád! *Emeli meg saját korábban kiürült poharát, s megmeríti a bizonytalan színezetű löttyben. Majd ugyanazzal a kezével, melybe poharát tartja mutatóujját mereszti feddőn a lányra.*
- De te viszel fel, ha ez kiüt! *Nevet fel egy pillanatra, aztán lehajtja az italt, majd szemöldökét felhúzva mered az üres pohárra.*
- Hát... érdekes... most nagyot nőttél a szememben, bár eddig sem voltál kicsi. *Göcög magában. Annyira nem jó ugyanis az ital. Karcosabb, erőteljesebb ízekhez szokott, de valójában ennek nem is ez volt a lényege. Lehet a lánynak sem ízlik, mégis megdicsérte, elfogadta. Tűnődve tekint rá, s pillantását kezére maga is végigkíséri. Ismeri az érzést, volt már benne része, bár jóval erőteljesebben és hirtelen, sokkal fájdalmasabban. ~ Emlékek. ~ Ha nem lenne elég ital gyomrában és fejében, elfintorodna. Neki nem volt kellemes, s teljes szívéből reméli, hogy Ennának sokkal jobb lesz. Keze lassan indul el, s ha teheti, Enna poharat tartó kezét fogja meg, segít neki megmeríteni ismét. Ha a lány ránéz, csak bólint.*
- Akkor ne hagyd abba, segíts neki... mármint az emlékeknek... igyál. *S, merít maga is.*
- Furcsa dolog az emlékezés. *Tűnődik el.* Sokszor akkor jönnek elő, amikor a legkevésbé sem számít rájuk az ember. Olykor elég egy hatalmas ütés a fejre és minden világossá válik. *Keserűn felkuncog.*
- Vagy egy rossz álom, s mikor felébredsz, azt hiszed egy pillanatra, hogy minden eszedbe jutott... aztán meg, el is múlik, s marad a semmi, meg, hogy kábán nézel magad elé. *Megvonja a vállát, majd elmosolyodva halkan regélni kezd.*
- Az élet egyszer megkérdezte a halált: "Mondd csak! Miért van az, hogy engem szeretnek, téged pedig gyűlölnek?" A halál erre megvonta a vállát, majd mély hangján, reszelősen válaszolt: Azért, mert te vagy a csodálatos hazugság, én pedig a fájdalmas igazság. *Halkan felkuncog, aztán ismét a lányra néz.*
- Ne siettesd az emlékeket, jönnek azok maguktól, akkor is, amikor nem akarod, én már csak tudom, ahogy azt is, nélkülük olyan üres minden, mintha, nem is léteznél. Rád és az emlékeidre! *Emeli meg poharát ismét, s a lányéhoz koccintja, ahol épp van.*
- Hosszú még az este és kimondottan örülök, hogy velem vagy, jobb így... hosszú ideje először jobb. *Halvány, szomorú mosoly és egy őszinte tekintet, mi Enna szemein függ. Az apró szeplőkön, egy-egy aranybarna hajtincsen, a pimasz mosolyon, s a kesernyés íztől néha elfintorodó ajkakon.*
- De tényleg.
107. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-18 00:46:04
Üzenet elküldve: 2020-03-18 00:46:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//Kinek a rosszabb, kinek a sanyarúbb?//
*A közös nevetés és az Umonnak nyújtott elsősegélynyújtás után Enna egyre közelebb érzi magához ezt a fura szerzete(s)t. Sejti ugyan, hogy az érzés kölcsönös, de arról fogalma sincs, hogy ez milyen ritkaságszámba megy. Ha tudná, arca valószínűleg a piros egy még felfedezetlen árnyalatában pompázna, szíve pedig a szükségesnél még inkább indokolatlanabbul hevesen kalimpálna. Így azonban pulzusa az elfogadott (felső) határértéken belül mozog, és csak egészségesen kipirult állapotú arcpofák jelzik jókedvét.
Imponál neki, hogy a másik ilyen készségesen és hősiesen veti alá magát a felkínált próbáknak. A fél-elf végre már nem egyedül játssza a bolondot, hanem ezúttal társa is akad hozzá, úgy látszik. A vitéz felajánlást tehát egy elismerő biccentéssel jutalmazza az eddigi félmosoly mellett, úgy indul meg a pulthoz. Ott aztán nagyon igyekszik nem kukucskálni, így Umon kisfiús zavaráról le is marad. Helyette azonban ő is hasonlóan gyerekes és szégyellős gondolatokat kerget a kis buksijában, épphogy csak vihorászni nem kezd a nagy várakozásban. Észleli, hogy mintha a férfi a pult felé irányítaná lépteit, ezért fél kezével igyekszik takarni látóterének azon részét, amely felől esetleg a meglepetés elrontására alkalmas történéseket láthatná. A lány azonban nem igásló, hogy szemellenzővel közlekedjen, ivott is, izgul is, így inkább a söntésnél várja meg a nagy üvegcsörömpölés-pakolászás végét. Mikor végez a pultossal, és már motozást sem hall, elindul, és helyet foglal az asztalnál, körülbelül akkor, mikor Umon is odaállít a tálcával. Ekkor teszi fel azt a bizonyos kérdést.
A tálca tartalmát elbűvölve szemléli, nem számított ennyi mindenre. Várakozóan, és (szándékai szerint) biztatóan mosolyog a férfire. Ilyen helyzetben általában csipkelődve odamondana valami olyat, hogy „Ne szerencsétlenkedj már!”, vagy „Na, mi van? Szóhoz sem jutsz?”, de most énjének ezen oldala úgy látszik vagy alszik, vagy egy másik világban jár, mert nem csak hogy nem jönnek a szavak a szájára, de még elméjének legtávolabbi zugában sem keringenek most ilyen szarkasztikus mondatok. Na jó, talán valahol leghátul mégis. De az biztos, hogy most túlságosan is csodálja a másik tetteit és szavait ahhoz, hogy ilyen hozzászólásokkal „boldogítsa”.
Lelkesen nézi, ahogy az italok egymás után a nagy pohárba ömlenek, hogy ott aztán boszorkányüsthöz hasonlóan valami rejtélyes bájitallá keveredjenek. A keverés maga ugyan nem túl látványos, de a hozzáfűzött szavakkal együtt az egész jelenet olyanná válik, mint valamiféle különleges színdarab, vagy szavalóest. A rendhagyó előadás művészisége tarol a közönség és a kritikusok körében – akiket jelen esetben Enna testesít meg. A kreatív szónoklat bohém, de ugyanakkor elmés jellege pedig olyannyira prominens, hogy azt a publikum egyöntetűen ezen műfajon belül elsőrangúnak ítéli meg. A fél-elf az elején még nevetgél, de útközben megnémul, és ajkain csupán néma „A” és „O” betűk váltakoznak, ahogy arcára újból kiül a pír.
~ Ez most komolyan elhangzott? ~ kezdi eltakarítani lassan arcáról a hangtalan hangzókat, miközben igyekszik feldolgozni, amit az imént hallott. Umon zavart viselkedése alapján nem hallucinált – magában erre jut. Csak azt nem sikerül kisütnie, mit lehet ilyenkor válaszolni.*
- Jó. Név.
*Sikerül kijelentenie végül darabosan. Nem akarja megsérteni kukaságával a szerzetest, de ettől többre most nem futja. Talán azért társa megérti, elvégre látszik a lány arcán az előadás elsöprő ereje. Hát még amikor a másik hozzáfűzi, hogy mindezt őszintén mondta. Belső Ennája dob egy szó szerinti hátast. A valós Enna ezt azonban nem teheti meg - neki keménynek kell maradnia, és agyrázkódás nélkülinek. Így hát kemény is, de még mennyire. Olyan keményeket pislog Umon irányába, mint a parancsolat. Most aztán senki sem mondhatja rá, hogy nem kemény.
A jeget végül az töri meg, mikor úgy tűnik, a poharat a művész úr el akarja tüntetni a színről. Ezt már nem tűrheti moccanatlan, hiszen vétek volna veszni hagyni egy ilyen ritka portékát.*
- Helóheló, álljunk csak meg. Hova viszed te az én boldogságomat?
*Hangzik a számonkérés, egy csipetnyi valós felháborodással. Szemöldökei dacosan összeszaladnak, úgy kaparintja meg a gigászi poharat. Maga elé veszi, majd – jobb ötlet híján – az egyik felespohárral merít belőle, és mielőtt szándékaiba beleavatkozhatnának, gyorsan lehajtja a pohárka tartalmát.
Hát, tömény, ami benne van. Tömény, nincsen erre szebb szó sajnos, ez bizony igaz rá. Nem is a folyadék sűrűsége, hanem inkább az ízek túltengése miatt. Nyelvét az ízek szinte kézről kézre adogatják egymásnak, néha pedig egyenesen olyan, mintha összevesznének a vétlen testrészen. Tulajdonképpen az itókának nincs túl nagy baja. Csak olyan, mintha egy bolondos kisgyerek lenne, aki egyszerre akarja elmesélni az egész nap összes történését – túl sokat akar mondani egyszerre. Enna orra mellett egy icipici fintor jelenik meg, miközben kortyolja az italt, de miután üresen áll a pohár, már ismét mosolyog Umonra.*
- Nem rossz. Gyümölcsös. Csak nekem kicsit keserű. Van benne valami keserű. De el ne vigyed innen, mert megisszuk. Ne hozz szégyent a nevedre, Tintás! *Fenyíti meg mutatóujjával a férfit. Majd egy kis gondolkodás után még hozzáfűzi.* - Találó a név, amit adtál neki. Azt hiszem, a boldogság is ilyesmi. Néha vegyül bele egy kis keserűség.
*Az újabb bölcselet mellé nagyokat bólogat, majd ismét merít a stampos poharával. Ujjai csöpögnek, és ragacsosak, de őt ez a legkevésbé sem zavarja. Sőt, mintha megmozdulna benne valami ettől az érzéstől. Lenéz két kezére, mintha most látná őket először. Majd bevillan egy emlékkép. Nem túl sokat mondó, és egyelőre elég homályos, de kezd körvonalazódni. Ezt hangosan is megjegyzi, tekintetét pedig közben kezeiről elemelve a másik barnáiba temeti.*
- Mintha valamire emlékeztetne ez az íz.
*A közös nevetés és az Umonnak nyújtott elsősegélynyújtás után Enna egyre közelebb érzi magához ezt a fura szerzete(s)t. Sejti ugyan, hogy az érzés kölcsönös, de arról fogalma sincs, hogy ez milyen ritkaságszámba megy. Ha tudná, arca valószínűleg a piros egy még felfedezetlen árnyalatában pompázna, szíve pedig a szükségesnél még inkább indokolatlanabbul hevesen kalimpálna. Így azonban pulzusa az elfogadott (felső) határértéken belül mozog, és csak egészségesen kipirult állapotú arcpofák jelzik jókedvét.
Imponál neki, hogy a másik ilyen készségesen és hősiesen veti alá magát a felkínált próbáknak. A fél-elf végre már nem egyedül játssza a bolondot, hanem ezúttal társa is akad hozzá, úgy látszik. A vitéz felajánlást tehát egy elismerő biccentéssel jutalmazza az eddigi félmosoly mellett, úgy indul meg a pulthoz. Ott aztán nagyon igyekszik nem kukucskálni, így Umon kisfiús zavaráról le is marad. Helyette azonban ő is hasonlóan gyerekes és szégyellős gondolatokat kerget a kis buksijában, épphogy csak vihorászni nem kezd a nagy várakozásban. Észleli, hogy mintha a férfi a pult felé irányítaná lépteit, ezért fél kezével igyekszik takarni látóterének azon részét, amely felől esetleg a meglepetés elrontására alkalmas történéseket láthatná. A lány azonban nem igásló, hogy szemellenzővel közlekedjen, ivott is, izgul is, így inkább a söntésnél várja meg a nagy üvegcsörömpölés-pakolászás végét. Mikor végez a pultossal, és már motozást sem hall, elindul, és helyet foglal az asztalnál, körülbelül akkor, mikor Umon is odaállít a tálcával. Ekkor teszi fel azt a bizonyos kérdést.
A tálca tartalmát elbűvölve szemléli, nem számított ennyi mindenre. Várakozóan, és (szándékai szerint) biztatóan mosolyog a férfire. Ilyen helyzetben általában csipkelődve odamondana valami olyat, hogy „Ne szerencsétlenkedj már!”, vagy „Na, mi van? Szóhoz sem jutsz?”, de most énjének ezen oldala úgy látszik vagy alszik, vagy egy másik világban jár, mert nem csak hogy nem jönnek a szavak a szájára, de még elméjének legtávolabbi zugában sem keringenek most ilyen szarkasztikus mondatok. Na jó, talán valahol leghátul mégis. De az biztos, hogy most túlságosan is csodálja a másik tetteit és szavait ahhoz, hogy ilyen hozzászólásokkal „boldogítsa”.
Lelkesen nézi, ahogy az italok egymás után a nagy pohárba ömlenek, hogy ott aztán boszorkányüsthöz hasonlóan valami rejtélyes bájitallá keveredjenek. A keverés maga ugyan nem túl látványos, de a hozzáfűzött szavakkal együtt az egész jelenet olyanná válik, mint valamiféle különleges színdarab, vagy szavalóest. A rendhagyó előadás művészisége tarol a közönség és a kritikusok körében – akiket jelen esetben Enna testesít meg. A kreatív szónoklat bohém, de ugyanakkor elmés jellege pedig olyannyira prominens, hogy azt a publikum egyöntetűen ezen műfajon belül elsőrangúnak ítéli meg. A fél-elf az elején még nevetgél, de útközben megnémul, és ajkain csupán néma „A” és „O” betűk váltakoznak, ahogy arcára újból kiül a pír.
~ Ez most komolyan elhangzott? ~ kezdi eltakarítani lassan arcáról a hangtalan hangzókat, miközben igyekszik feldolgozni, amit az imént hallott. Umon zavart viselkedése alapján nem hallucinált – magában erre jut. Csak azt nem sikerül kisütnie, mit lehet ilyenkor válaszolni.*
- Jó. Név.
*Sikerül kijelentenie végül darabosan. Nem akarja megsérteni kukaságával a szerzetest, de ettől többre most nem futja. Talán azért társa megérti, elvégre látszik a lány arcán az előadás elsöprő ereje. Hát még amikor a másik hozzáfűzi, hogy mindezt őszintén mondta. Belső Ennája dob egy szó szerinti hátast. A valós Enna ezt azonban nem teheti meg - neki keménynek kell maradnia, és agyrázkódás nélkülinek. Így hát kemény is, de még mennyire. Olyan keményeket pislog Umon irányába, mint a parancsolat. Most aztán senki sem mondhatja rá, hogy nem kemény.
A jeget végül az töri meg, mikor úgy tűnik, a poharat a művész úr el akarja tüntetni a színről. Ezt már nem tűrheti moccanatlan, hiszen vétek volna veszni hagyni egy ilyen ritka portékát.*
- Helóheló, álljunk csak meg. Hova viszed te az én boldogságomat?
*Hangzik a számonkérés, egy csipetnyi valós felháborodással. Szemöldökei dacosan összeszaladnak, úgy kaparintja meg a gigászi poharat. Maga elé veszi, majd – jobb ötlet híján – az egyik felespohárral merít belőle, és mielőtt szándékaiba beleavatkozhatnának, gyorsan lehajtja a pohárka tartalmát.
Hát, tömény, ami benne van. Tömény, nincsen erre szebb szó sajnos, ez bizony igaz rá. Nem is a folyadék sűrűsége, hanem inkább az ízek túltengése miatt. Nyelvét az ízek szinte kézről kézre adogatják egymásnak, néha pedig egyenesen olyan, mintha összevesznének a vétlen testrészen. Tulajdonképpen az itókának nincs túl nagy baja. Csak olyan, mintha egy bolondos kisgyerek lenne, aki egyszerre akarja elmesélni az egész nap összes történését – túl sokat akar mondani egyszerre. Enna orra mellett egy icipici fintor jelenik meg, miközben kortyolja az italt, de miután üresen áll a pohár, már ismét mosolyog Umonra.*
- Nem rossz. Gyümölcsös. Csak nekem kicsit keserű. Van benne valami keserű. De el ne vigyed innen, mert megisszuk. Ne hozz szégyent a nevedre, Tintás! *Fenyíti meg mutatóujjával a férfit. Majd egy kis gondolkodás után még hozzáfűzi.* - Találó a név, amit adtál neki. Azt hiszem, a boldogság is ilyesmi. Néha vegyül bele egy kis keserűség.
*Az újabb bölcselet mellé nagyokat bólogat, majd ismét merít a stampos poharával. Ujjai csöpögnek, és ragacsosak, de őt ez a legkevésbé sem zavarja. Sőt, mintha megmozdulna benne valami ettől az érzéstől. Lenéz két kezére, mintha most látná őket először. Majd bevillan egy emlékkép. Nem túl sokat mondó, és egyelőre elég homályos, de kezd körvonalazódni. Ezt hangosan is megjegyzi, tekintetét pedig közben kezeiről elemelve a másik barnáiba temeti.*
- Mintha valamire emlékeztetne ez az íz.
106. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-16 21:22:58
Üzenet elküldve: 2020-03-16 21:22:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
// Gaelein //
*Bizony a könnyű léptű fél-elf, nem nagyon csap zajt, sőt próbál feltűnésmentesen közlekedni. A fogadó egyáltalán nem látszik egy banditatanyának, de nem árt vigyázni. A barna íriszek végigszaladnak a barátságos berendezésen, és a vendégeken.*
~Meghitt hely.~
*Gondolatának valódi értelme csupán annyi, hogy nincs itt semmi különös. Nem mintha északon, a tónál, nem kellett volna semmitől tartania, de elszokott a folytonos veszélytől. Éppen ezen morfondírozva bambul el egy pillanatra, mikor a közeledő úriember cipőkopogására eszmél fel. Az üdvözlésre egy mosolygósat biccent.*
-Enil.
*Mutatkozik be ő is, hosszasabb magyarázat nélkül.*
-Valami erős jól esne.
*Sóhajtja maga elé keserédesen. Szeplős arca, csak alátámasztani tudja ezt a mondatot kicsit megviselt ábrázatával.*
-Vodka?
*Kérdezi. Már, hogy van e. Egyébként sem volt az a bőbeszédű lány, de így most még jobban spórol a szavakkal. Nem tudja mi tévő legyen. Az egyetlen otthonának ismert helyet elhagyta, és mire visszamegy, azt mintha elnyelte volna a föld.*
~Vagy csak vissza sem találok.~
*Gondolja magában, de nem igazán vigasztalja. Mind a két esetben csak fejlebiggyesztős ivás a válasza. Ez a komor hangulat kiül az arcára. Mint akit rág egy gondolat. Ha a vodka mibenlétére a válasz igenleges, akkor köszönettel bólint, és némán kér egyet. Egyelőre. Aztán lehet, hogy kettőt. Vagy egy szobát. Ki tudja.*
// Gaelein //
*Bizony a könnyű léptű fél-elf, nem nagyon csap zajt, sőt próbál feltűnésmentesen közlekedni. A fogadó egyáltalán nem látszik egy banditatanyának, de nem árt vigyázni. A barna íriszek végigszaladnak a barátságos berendezésen, és a vendégeken.*
~Meghitt hely.~
*Gondolatának valódi értelme csupán annyi, hogy nincs itt semmi különös. Nem mintha északon, a tónál, nem kellett volna semmitől tartania, de elszokott a folytonos veszélytől. Éppen ezen morfondírozva bambul el egy pillanatra, mikor a közeledő úriember cipőkopogására eszmél fel. Az üdvözlésre egy mosolygósat biccent.*
-Enil.
*Mutatkozik be ő is, hosszasabb magyarázat nélkül.*
-Valami erős jól esne.
*Sóhajtja maga elé keserédesen. Szeplős arca, csak alátámasztani tudja ezt a mondatot kicsit megviselt ábrázatával.*
-Vodka?
*Kérdezi. Már, hogy van e. Egyébként sem volt az a bőbeszédű lány, de így most még jobban spórol a szavakkal. Nem tudja mi tévő legyen. Az egyetlen otthonának ismert helyet elhagyta, és mire visszamegy, azt mintha elnyelte volna a föld.*
~Vagy csak vissza sem találok.~
*Gondolja magában, de nem igazán vigasztalja. Mind a két esetben csak fejlebiggyesztős ivás a válasza. Ez a komor hangulat kiül az arcára. Mint akit rág egy gondolat. Ha a vodka mibenlétére a válasz igenleges, akkor köszönettel bólint, és némán kér egyet. Egyelőre. Aztán lehet, hogy kettőt. Vagy egy szobát. Ki tudja.*
105. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-14 21:37:22
Üzenet elküldve: 2020-03-14 21:37:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Kinek a rosszabb, kinek a sanyarúbb?//
*Ó, ha tudná mennyire nem zavarja a nevetés, sőt... persze, ezt nem dörgöli az orra alá, hisz egyrészt attól sokkal inkább zavarban van, másrészt, meg nem is tudja valójában, mármint a nem zavarást. Umonra általában szinte minden ember, elf, félelf és egyéb szerzet zavaró hatással van, talán összesen háromról tud beszélni, akik nem. Most úgy néz ki, meglett a negyedik... talán. Persze a volt szerzetes életében, mint oly sokszor már, ezt sem lehet biztosan tudni. A közös kuncogás meghozza várt eredményét és kicsit felenged... valamint... kezdi zavarni jelenleg rongyos volta és az út pora, mi rátapadt, ezt igyekszik feltűnésmentesen ellenőrizni, de nem elégedett a végeredménnyel. Ahogy mélybarna szemeit a lányra emeli, vidámságot lát, s valójában saját maga tekintete köszön vissza, hisz ugyanazok az apró szarkalábak húzódnak meg a saját szeme sarkában is. Bár nem ígért táncot, sőt, sokkal inkább tagadta azt, s most mégis egy apró falubéli tekergőst lejtenek az asztalok körül, egymás érintése nélkül, csupán pantomim módon, a felcsendülő vonósokat, aztán harsány csörgődob és cintányér követi, a poharakkal és üvegekkel, s Enna zár, öblös ütésekkel a hátán, mi úgy puffog, akár az üstdob záróakkordjának vezényszavai, mik a végszót diktálják.*
- Höh... *Kerekedik ki a szeme, s fújtat egy nagyot.* Khm... köszönöm, ez kedves tőled. *liheg még egy sort, aztán felpillant a lányra elvigyorodva.* Tökéletes lesz az erőleves, Enna. *Szelídül mosollyá a vigyor, s bólint egyet.*
- Megteszem, amit csak tudok! *Srófol rá, máris egy ígérettel, aminek nem lehet vége az Őrült Pap. ~ Ó, te szerencsétlen... ~ Nos. Italkeverésben soha nem mondták még kreatívnak, s most is félő, hogy valami borzadály lesz a végeredmény, mindenesetre lázasan gondolkodik, valami jón, valami... hát valami jón. Körülbelül eddig jutott a fantáziában, s észre sem veszi, hogy szemmel követi a botorkáló lányt, egészen elmerengve. Aztán persze vörös fejjel fordul el. ~ Francfrancfrancfranc! ~ Lyzendra mosolya, édes, kellemes, Őrült Pap, erős, karcos, Forrásvíz... hát az meg csak víz... Képzeletben vállát vonja és fejét vakarja, mígnem ki nem gyúlik az a fény, mi most csak úgy pislákol. Ismét a lányt nézi, s vidám rendelését, elmosolyodik ültében. ~ Baszki... ! ~ Kapkodva gondolkodik ismét, majd a pulthoz siet, még tán épp időben. Filozofálásban és metaforákban mindig jó volt, hát ellensúlyozza azzal, még, ha borzalmas is lesz a végeredmény.*
- Gyorsan... *mondja a pultosnak.* kiszolgálom magam, ide rakom a pénzt, enyém a csehó ne izgulj. *Persze emiatt még lehet kap a fejére, mert ugyan ki hinné el neki, de csak legyint rá. Két pohár Buzgó vér 16 aranyért,
hozzá egy pohár Erdei sóhaj 3 aranyért, valamint egy pohár A vadon hangja 8-ért. Lehet a lány már visszaért a helyére, de ebben az esetben prezentál, persze tálcával ér vissza, meg egy jókora pohárral, az is lehet, még a lány előtt. Megvárja. Úgy talán jobb lesz, sokan általában nem is értik miről hadovál, így talán jobb lesz. Izgul. Nem tudja miért.*
- Na... *ismétli meg zavartan felnevetve.* hát... ő... szóval, khm... * Na tessék. ~ Szedd már össze magad, látod, hogy mosolyog... ~ A tálcát szerényen leteszi az asztalra, majd kissé csendesebben néz fel.*
- Szóval... Erdei sóhaj, rögtön kettő, hiszen így ébred az erdő hajnalban... *Mondja majd lassan a két pohár Erdei sóhajt a nagyobb pohárba tölti.* Fél rész Forrásvíz, fakítja a színét, s így pont olyan lesz, mint a hajad színe, ahogyan a hajnali fák mögül az első napsugár a patakból visszatükröződik megcsillanva. *Itt már az ő feje meg, a lemenő nap fényéhez hasonlíthat, szerencsére a szakálltól tán annyira nem látszik.*
- Egy rész... egy rész buzgó vér, mertpezsdítőveledbeszélgetni. *hadarja el gyorsan, persze azért érthetően, de itt már nem néz fel, csak nézi a színek keveredését, zöldet a világossal, majd enyhén vöröset, s lassan valóban aranyszínre vált az ital.*
- Hozzá a vadon hangja, még mindig hajnalban, mikor a madarak ébrednek, s a hűvös szél simítja arcod, talán pont úgy énekelnek, mint, ahogyan te kacagsz. *Lassan tölti bele, azért beütött már kicsit az ital, egyébiránt ilyen beszélgetésbe nem menne bele.*
- A végeredmény... tádááám! *Mutat az előtte lévő nagyobb pohárra, amiben immár tavaszból nyár, nyárból ősz színek keverednek. Valójában fogalma sincs, hogy milyen lehet az íze.* A boldogság íze. Jó név nem? Színes, pezsdítő... hát, lehet nem kéne beleinnod. *Nevet fel zavartan.*
- Fogalmam sincs, hogy milyen lehet, csak kutyultam, de amit hozzáfűztem, azt őszintén mondtam. *Heherészik fel, s megvakarja tarkóját, majd a lányra pillant.*
- Eeehhh... mondom... béna vagyok. *csóválja meg hirtelen a fejét, s nyúl a nagy pohárért, hogy inkább elvegye, s kicserélje valami igazán jóval, ha tudja.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.14 23:06:54
*Ó, ha tudná mennyire nem zavarja a nevetés, sőt... persze, ezt nem dörgöli az orra alá, hisz egyrészt attól sokkal inkább zavarban van, másrészt, meg nem is tudja valójában, mármint a nem zavarást. Umonra általában szinte minden ember, elf, félelf és egyéb szerzet zavaró hatással van, talán összesen háromról tud beszélni, akik nem. Most úgy néz ki, meglett a negyedik... talán. Persze a volt szerzetes életében, mint oly sokszor már, ezt sem lehet biztosan tudni. A közös kuncogás meghozza várt eredményét és kicsit felenged... valamint... kezdi zavarni jelenleg rongyos volta és az út pora, mi rátapadt, ezt igyekszik feltűnésmentesen ellenőrizni, de nem elégedett a végeredménnyel. Ahogy mélybarna szemeit a lányra emeli, vidámságot lát, s valójában saját maga tekintete köszön vissza, hisz ugyanazok az apró szarkalábak húzódnak meg a saját szeme sarkában is. Bár nem ígért táncot, sőt, sokkal inkább tagadta azt, s most mégis egy apró falubéli tekergőst lejtenek az asztalok körül, egymás érintése nélkül, csupán pantomim módon, a felcsendülő vonósokat, aztán harsány csörgődob és cintányér követi, a poharakkal és üvegekkel, s Enna zár, öblös ütésekkel a hátán, mi úgy puffog, akár az üstdob záróakkordjának vezényszavai, mik a végszót diktálják.*
- Höh... *Kerekedik ki a szeme, s fújtat egy nagyot.* Khm... köszönöm, ez kedves tőled. *liheg még egy sort, aztán felpillant a lányra elvigyorodva.* Tökéletes lesz az erőleves, Enna. *Szelídül mosollyá a vigyor, s bólint egyet.*
- Megteszem, amit csak tudok! *Srófol rá, máris egy ígérettel, aminek nem lehet vége az Őrült Pap. ~ Ó, te szerencsétlen... ~ Nos. Italkeverésben soha nem mondták még kreatívnak, s most is félő, hogy valami borzadály lesz a végeredmény, mindenesetre lázasan gondolkodik, valami jón, valami... hát valami jón. Körülbelül eddig jutott a fantáziában, s észre sem veszi, hogy szemmel követi a botorkáló lányt, egészen elmerengve. Aztán persze vörös fejjel fordul el. ~ Francfrancfrancfranc! ~ Lyzendra mosolya, édes, kellemes, Őrült Pap, erős, karcos, Forrásvíz... hát az meg csak víz... Képzeletben vállát vonja és fejét vakarja, mígnem ki nem gyúlik az a fény, mi most csak úgy pislákol. Ismét a lányt nézi, s vidám rendelését, elmosolyodik ültében. ~ Baszki... ! ~ Kapkodva gondolkodik ismét, majd a pulthoz siet, még tán épp időben. Filozofálásban és metaforákban mindig jó volt, hát ellensúlyozza azzal, még, ha borzalmas is lesz a végeredmény.*
- Gyorsan... *mondja a pultosnak.* kiszolgálom magam, ide rakom a pénzt, enyém a csehó ne izgulj. *Persze emiatt még lehet kap a fejére, mert ugyan ki hinné el neki, de csak legyint rá. Két pohár Buzgó vér 16 aranyért,
hozzá egy pohár Erdei sóhaj 3 aranyért, valamint egy pohár A vadon hangja 8-ért. Lehet a lány már visszaért a helyére, de ebben az esetben prezentál, persze tálcával ér vissza, meg egy jókora pohárral, az is lehet, még a lány előtt. Megvárja. Úgy talán jobb lesz, sokan általában nem is értik miről hadovál, így talán jobb lesz. Izgul. Nem tudja miért.*- Na... *ismétli meg zavartan felnevetve.* hát... ő... szóval, khm... * Na tessék. ~ Szedd már össze magad, látod, hogy mosolyog... ~ A tálcát szerényen leteszi az asztalra, majd kissé csendesebben néz fel.*
- Szóval... Erdei sóhaj, rögtön kettő, hiszen így ébred az erdő hajnalban... *Mondja majd lassan a két pohár Erdei sóhajt a nagyobb pohárba tölti.* Fél rész Forrásvíz, fakítja a színét, s így pont olyan lesz, mint a hajad színe, ahogyan a hajnali fák mögül az első napsugár a patakból visszatükröződik megcsillanva. *Itt már az ő feje meg, a lemenő nap fényéhez hasonlíthat, szerencsére a szakálltól tán annyira nem látszik.*
- Egy rész... egy rész buzgó vér, mertpezsdítőveledbeszélgetni. *hadarja el gyorsan, persze azért érthetően, de itt már nem néz fel, csak nézi a színek keveredését, zöldet a világossal, majd enyhén vöröset, s lassan valóban aranyszínre vált az ital.*
- Hozzá a vadon hangja, még mindig hajnalban, mikor a madarak ébrednek, s a hűvös szél simítja arcod, talán pont úgy énekelnek, mint, ahogyan te kacagsz. *Lassan tölti bele, azért beütött már kicsit az ital, egyébiránt ilyen beszélgetésbe nem menne bele.*
- A végeredmény... tádááám! *Mutat az előtte lévő nagyobb pohárra, amiben immár tavaszból nyár, nyárból ősz színek keverednek. Valójában fogalma sincs, hogy milyen lehet az íze.* A boldogság íze. Jó név nem? Színes, pezsdítő... hát, lehet nem kéne beleinnod. *Nevet fel zavartan.*
- Fogalmam sincs, hogy milyen lehet, csak kutyultam, de amit hozzáfűztem, azt őszintén mondtam. *Heherészik fel, s megvakarja tarkóját, majd a lányra pillant.*
- Eeehhh... mondom... béna vagyok. *csóválja meg hirtelen a fejét, s nyúl a nagy pohárért, hogy inkább elvegye, s kicserélje valami igazán jóval, ha tudja.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.14 23:06:54
104. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-14 15:41:57
Üzenet elküldve: 2020-03-14 15:41:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//Kinek a rosszabb, kinek a sanyarúbb?//
//Kiszolgálás//
*Enna kezdi felszabadultnak érezni magát a másik társaságában. Reakcióit sem tompítja, hiszen úgy látja, Umont mintha nem zavarná örökös nevetgélése – pedig biztos lenne, aki vihorászó idiótának nézné miatta.*
- Ha nem is a pozitivitás, de az, hogy meglássuk minden helyzetben a humort, az szerintem fontos.
*Toldja meg a Tintás szavait, míg az tölt magának. Véleménye kissé különböző talán, de szimpatikusnak találja a férfi hozzáállását. Azért reméli, nem csak az alkohol beszél a másikból.
A lány „kihívására” a férfi szépen megfelel, Enna megelégszik a válasszal, és egy nevetéssel nyugtázza azt. Neki ugyan eszébe jut egy bizonyítási mód, de arról gyorsan eltereli a figyelmét. Szerencsére az ilyen gondolatok leplezésére is tökéletes a heherészés.
Az ezután nem sokkal bekövetkező zavart bútorátrendezését a másik hasonlóan nyugodt testbeszéddel tükrözi, ezzel betetőzve a jelenetet. A felé kapó kezet azt sem tudja meglepetésében, elkerülje inkább, vagy belé kapaszkodjon, így csak a levegőben imbolyog, míg újra stabilan nem áll a lábán. Eddigi csengő nevetése most zavart kuncogássá halkul, mikor helyenként kiszalad belőle – például a csettintésnél. A levesek felsorolására hevesen bólogat. Közben túlzottan is figyelmesen nézi a másikat, mintha görcsösen koncentrálna a menü elemeinek listájára, nehogy elfelejtse annak egyetlen aprócska, rettentően fontos részletét sem. Holott nem az étel az, ami ennyire leköti őt, sokkal inkább az, hogy „ne gondoljon az elefántra”. Magától a vaddisznólevest választaná (bár a savanyúság kissé elbizonytalanítja), de jelenlegi állapotában könnyen befolyásolható ilyen téren, és hajlik a másik ajánlására.*
- Akkor azt hiszem, erőleves lesz belőle. *Majd meghallgatja Umon gyors hozzáfűznivalóját, és egy roppant elmés választ sikerül produkálnia rá.* Hátőőő…
*Mindennek a tetejébe a szerzetes most még fuldokolni is kezd, amivel jól a frászt hozza a fél-elfre. Gyorsan odaszökken mellé, és ha még időben elkapja, készségesen megütögeti a férfi hátát, bár közel sem a köhögéssel szinkronban. Miután túl vannak a veszedelmen, Umon tökéletesen összefoglalja a szituációt.*
- Igen. Azt hiszem, most mindketten alaposan „bizonyítottunk”.
*És ajkaira ezzel visszatér a nevetés, amivel együtt zavartságának egy része is távozik. A nevetés csoda egy gyógyszer. Használatával bármilyen probléma eltörpíthető, bármilyen veszedelem elhanyagolhatónak tekinthető, és bármilyen bánat elfelejthető. Enna emiatt a jótékony hatása miatt gyakran alkalmazza, esetenként olyankor is, mikor más azt udvariatlanságnak venné. Na meg persze ösztönösen is árad belőle. Hirtelen ráébred, sokkal kínosabbá teszik mindketten a helyzetet, mint amilyen valójában. Ez enyhíti eddigi zavarát, elegendő mértékig ahhoz, hogy eszébe jusson egy jónak tűnő ötlet.*
- Én most elmegyek, kérek két erőlevest – egyet neked, egyet nekem. Addig van időd kitalálni, hogy mit adsz nekem inni. Lepj meg.
*Prezentálja az ötletet, amely valójában egy újabb kihívás. Kihíváshoz pedig a már ismert pimasz pillantás és félmosoly dukál. Miután mindezt kijelentette, elindul a pulthoz. Menet közben éri Umon felajánlása a további Mil'Ochassos történetekről, amihez féloldalasan megfordul, úgy mondja oda a választ.*
- Jó, jó.
*Majd odabotrog a pulthoz. Botrog, merthogy még mindig kissé kóvályog a feje, valamint amúgy sem túl kecses mozgásán nem segít sokat a csizma viselése. Bár a lábbeli már alaposan ki van taposva, korántsem precíz mozgássorokra alkalmas vagy finom kiképzésű, a lábnak jóleső súlyúnál pedig sokkal nehezebb párról van szó. A figyelmesebb szemlélődőnek feltűnhet még az is, hogy a lánynak kissé nagyok a talpai – ez is magyarázatot adhat kissé szokatlan járására.*
- Szeretnék kérni két erőlevest. Ha nem nagy baj, leülnék oda *mutat az asztalukra*, míg el nem készül. Köszönöm szépen.
*Mondja Galeleinnek. A két Erőleves erdei szárnyasokból, tojással 22 aranyba kerül, mint az Enna megtudja, így az összeget a pultra kiszámolva meg is adja a fogadósnak.
~ Most aztán jól feladtam a leckét neki. ~ vigyorog közben magában előre is Umonon. Egyelőre hátra sem pillant, nehogy elrontsa a meglepetést. Persze az is benne van a pakliban, hogy a másik hülyének nézi, vagy csak simán nem jut semmire a kéréssel kapcsolatban, de azért a fél-elfen igencsak úrrá lesz a várakozás izgalma.
Ha letudta a dolgát a pultnál, az előbbinél kissé rugalmasabb léptekkel visszaállít az asztalhoz, ahol helyet is foglal Umonnal átellenben, és felteszi a nagy kérdést.*
- Na?
//Kiszolgálás//
*Enna kezdi felszabadultnak érezni magát a másik társaságában. Reakcióit sem tompítja, hiszen úgy látja, Umont mintha nem zavarná örökös nevetgélése – pedig biztos lenne, aki vihorászó idiótának nézné miatta.*
- Ha nem is a pozitivitás, de az, hogy meglássuk minden helyzetben a humort, az szerintem fontos.
*Toldja meg a Tintás szavait, míg az tölt magának. Véleménye kissé különböző talán, de szimpatikusnak találja a férfi hozzáállását. Azért reméli, nem csak az alkohol beszél a másikból.
A lány „kihívására” a férfi szépen megfelel, Enna megelégszik a válasszal, és egy nevetéssel nyugtázza azt. Neki ugyan eszébe jut egy bizonyítási mód, de arról gyorsan eltereli a figyelmét. Szerencsére az ilyen gondolatok leplezésére is tökéletes a heherészés.
Az ezután nem sokkal bekövetkező zavart bútorátrendezését a másik hasonlóan nyugodt testbeszéddel tükrözi, ezzel betetőzve a jelenetet. A felé kapó kezet azt sem tudja meglepetésében, elkerülje inkább, vagy belé kapaszkodjon, így csak a levegőben imbolyog, míg újra stabilan nem áll a lábán. Eddigi csengő nevetése most zavart kuncogássá halkul, mikor helyenként kiszalad belőle – például a csettintésnél. A levesek felsorolására hevesen bólogat. Közben túlzottan is figyelmesen nézi a másikat, mintha görcsösen koncentrálna a menü elemeinek listájára, nehogy elfelejtse annak egyetlen aprócska, rettentően fontos részletét sem. Holott nem az étel az, ami ennyire leköti őt, sokkal inkább az, hogy „ne gondoljon az elefántra”. Magától a vaddisznólevest választaná (bár a savanyúság kissé elbizonytalanítja), de jelenlegi állapotában könnyen befolyásolható ilyen téren, és hajlik a másik ajánlására.*
- Akkor azt hiszem, erőleves lesz belőle. *Majd meghallgatja Umon gyors hozzáfűznivalóját, és egy roppant elmés választ sikerül produkálnia rá.* Hátőőő…
*Mindennek a tetejébe a szerzetes most még fuldokolni is kezd, amivel jól a frászt hozza a fél-elfre. Gyorsan odaszökken mellé, és ha még időben elkapja, készségesen megütögeti a férfi hátát, bár közel sem a köhögéssel szinkronban. Miután túl vannak a veszedelmen, Umon tökéletesen összefoglalja a szituációt.*
- Igen. Azt hiszem, most mindketten alaposan „bizonyítottunk”.
*És ajkaira ezzel visszatér a nevetés, amivel együtt zavartságának egy része is távozik. A nevetés csoda egy gyógyszer. Használatával bármilyen probléma eltörpíthető, bármilyen veszedelem elhanyagolhatónak tekinthető, és bármilyen bánat elfelejthető. Enna emiatt a jótékony hatása miatt gyakran alkalmazza, esetenként olyankor is, mikor más azt udvariatlanságnak venné. Na meg persze ösztönösen is árad belőle. Hirtelen ráébred, sokkal kínosabbá teszik mindketten a helyzetet, mint amilyen valójában. Ez enyhíti eddigi zavarát, elegendő mértékig ahhoz, hogy eszébe jusson egy jónak tűnő ötlet.*
- Én most elmegyek, kérek két erőlevest – egyet neked, egyet nekem. Addig van időd kitalálni, hogy mit adsz nekem inni. Lepj meg.
*Prezentálja az ötletet, amely valójában egy újabb kihívás. Kihíváshoz pedig a már ismert pimasz pillantás és félmosoly dukál. Miután mindezt kijelentette, elindul a pulthoz. Menet közben éri Umon felajánlása a további Mil'Ochassos történetekről, amihez féloldalasan megfordul, úgy mondja oda a választ.*
- Jó, jó.
*Majd odabotrog a pulthoz. Botrog, merthogy még mindig kissé kóvályog a feje, valamint amúgy sem túl kecses mozgásán nem segít sokat a csizma viselése. Bár a lábbeli már alaposan ki van taposva, korántsem precíz mozgássorokra alkalmas vagy finom kiképzésű, a lábnak jóleső súlyúnál pedig sokkal nehezebb párról van szó. A figyelmesebb szemlélődőnek feltűnhet még az is, hogy a lánynak kissé nagyok a talpai – ez is magyarázatot adhat kissé szokatlan járására.*
- Szeretnék kérni két erőlevest. Ha nem nagy baj, leülnék oda *mutat az asztalukra*, míg el nem készül. Köszönöm szépen.
*Mondja Galeleinnek. A két Erőleves erdei szárnyasokból, tojással 22 aranyba kerül, mint az Enna megtudja, így az összeget a pultra kiszámolva meg is adja a fogadósnak.
~ Most aztán jól feladtam a leckét neki. ~ vigyorog közben magában előre is Umonon. Egyelőre hátra sem pillant, nehogy elrontsa a meglepetést. Persze az is benne van a pakliban, hogy a másik hülyének nézi, vagy csak simán nem jut semmire a kéréssel kapcsolatban, de azért a fél-elfen igencsak úrrá lesz a várakozás izgalma.
Ha letudta a dolgát a pultnál, az előbbinél kissé rugalmasabb léptekkel visszaállít az asztalhoz, ahol helyet is foglal Umonnal átellenben, és felteszi a nagy kérdést.*
- Na?
103. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-13 19:38:29
Üzenet elküldve: 2020-03-13 19:38:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Kinek a rosszabb, kinek a sanyarúbb?//
*Umonnak tetszik, hogy kedvére beszélhet, s, hogy ezek mellé nem fintorokat, vagy legyintést, hanem kedvező reakciókat kap. Enna végig fenntartja érdeklődését, pedig az Őrült pap bizony nem egyszerű lélek, azonban egyszer, aki befogadja, kiválóan tud azonosulni vele. Nem bánja, hogy vízzel koccintanak vele, a józan beszélgetés, vagy legalábbis egy jó ízű, kedves csevej sokkal üdítőbb, főként egy ilyen lánnyal. A mosolyokat megjegyzi, miképp a kacaj hangját is, s igyekszik nem egyfolytában az apró nevetőráncokat figyelni a lány szeme sarkában, természetesen a mimikát viszonozza, s ahol úgy látja a történet esetleg érdekesebb, ott még inkább hangsúlyoz.*
- Okos filozófia! *Rikkant fel nevetve a lányra mutatva.* A pozitív gondolkodás az első, magam is így gondolom, bár... nem mindig sikerül. *Enged meg magának egy fintort, s Ennától függetlenül magának ismét erősebbet tölt, majd lehajtja azt. Most kedve szottyan hozzá, majd meglepetten pillant fel, színészi elkerekedett szemekkel.*
- Aztán mégis, hogyan tudnám bebizonyítani neked? *Viszonozza a pillantást, s a szemöldök táncoltatást.* De ne kérd, hogy táncoljak, akkor máris rácáfolnék magamra. *Legyint kuncogva, s már látja is magát a tánctéren, ahogyan botlábával megpróbál egy wegtoreni mulatóst lenyomni... hát nincs elragadtatva az elképzeléstől. A padlóropogtatós álmokat végül sokkal inkább zavart csend váltja fel, majd hirtelen felpattanásra csörgés zörgés váltja fel, s a lány felszólalására Umon is hevesen bólogatni kezd, persze, valójában egyáltalán nem éhes.*
- Ez nagyszerű ötlet! *Mondja, miközben előbb a lány felé kap, hogy nehogy elessen, majd ezen még inkább zavarba jön, hisz félreérthetőek mozdulatai és most a hirtelen mozdulattól, saját maga által meglökött asztalon igyekszik egyensúlyozni a dülöngélő üvegeket és poharakat. Aztán kissé megkésve még ujjával is csettint a nagyszerű ötletre, s szokatlanul gyorsan bólogat.*
- Kedves tőled, ami azt illeti el tudom mondani mik vannak: *és már fújja is* erőleves, madaras, nem négylábús, aztán medvehangyás... öhm... medvehagymás, meg vaddisznós savanyú, szerintem az első a legjobb. Khm... *Vonja meg a vállát, majd gyorsan hozzáfűzi.*
- Esetleg tölthetek addig neked még? Az erősebből, vagy én meg rendeljek neked valami gyengébbet? Én... én igazán nem szeretném erőltetni! *Bizonygatja, még kezét is a szívére teszi, majd gyorsan kortyol néhányat, amitől rögvest félrenyel és köhögés kapja el. Kifulladva pillant fel.*
- Azt hiszem... ezzel pont a bénázásra erősítettem rá... *Először csak kicsit mosolyodik el, aztán megtörik a csend és elneveti magát. ~ Egy rakás szerencsétlenség vagyok... ~ Csak a szája mosolyog, belül meg alaposan leforrázottan érzi magát.*
- Utána mesélek még Mil'Ochassról! *Jut eszébe hirtelen.*
*Umonnak tetszik, hogy kedvére beszélhet, s, hogy ezek mellé nem fintorokat, vagy legyintést, hanem kedvező reakciókat kap. Enna végig fenntartja érdeklődését, pedig az Őrült pap bizony nem egyszerű lélek, azonban egyszer, aki befogadja, kiválóan tud azonosulni vele. Nem bánja, hogy vízzel koccintanak vele, a józan beszélgetés, vagy legalábbis egy jó ízű, kedves csevej sokkal üdítőbb, főként egy ilyen lánnyal. A mosolyokat megjegyzi, miképp a kacaj hangját is, s igyekszik nem egyfolytában az apró nevetőráncokat figyelni a lány szeme sarkában, természetesen a mimikát viszonozza, s ahol úgy látja a történet esetleg érdekesebb, ott még inkább hangsúlyoz.*
- Okos filozófia! *Rikkant fel nevetve a lányra mutatva.* A pozitív gondolkodás az első, magam is így gondolom, bár... nem mindig sikerül. *Enged meg magának egy fintort, s Ennától függetlenül magának ismét erősebbet tölt, majd lehajtja azt. Most kedve szottyan hozzá, majd meglepetten pillant fel, színészi elkerekedett szemekkel.*
- Aztán mégis, hogyan tudnám bebizonyítani neked? *Viszonozza a pillantást, s a szemöldök táncoltatást.* De ne kérd, hogy táncoljak, akkor máris rácáfolnék magamra. *Legyint kuncogva, s már látja is magát a tánctéren, ahogyan botlábával megpróbál egy wegtoreni mulatóst lenyomni... hát nincs elragadtatva az elképzeléstől. A padlóropogtatós álmokat végül sokkal inkább zavart csend váltja fel, majd hirtelen felpattanásra csörgés zörgés váltja fel, s a lány felszólalására Umon is hevesen bólogatni kezd, persze, valójában egyáltalán nem éhes.*
- Ez nagyszerű ötlet! *Mondja, miközben előbb a lány felé kap, hogy nehogy elessen, majd ezen még inkább zavarba jön, hisz félreérthetőek mozdulatai és most a hirtelen mozdulattól, saját maga által meglökött asztalon igyekszik egyensúlyozni a dülöngélő üvegeket és poharakat. Aztán kissé megkésve még ujjával is csettint a nagyszerű ötletre, s szokatlanul gyorsan bólogat.*
- Kedves tőled, ami azt illeti el tudom mondani mik vannak: *és már fújja is* erőleves, madaras, nem négylábús, aztán medvehangyás... öhm... medvehagymás, meg vaddisznós savanyú, szerintem az első a legjobb. Khm... *Vonja meg a vállát, majd gyorsan hozzáfűzi.*
- Esetleg tölthetek addig neked még? Az erősebből, vagy én meg rendeljek neked valami gyengébbet? Én... én igazán nem szeretném erőltetni! *Bizonygatja, még kezét is a szívére teszi, majd gyorsan kortyol néhányat, amitől rögvest félrenyel és köhögés kapja el. Kifulladva pillant fel.*
- Azt hiszem... ezzel pont a bénázásra erősítettem rá... *Először csak kicsit mosolyodik el, aztán megtörik a csend és elneveti magát. ~ Egy rakás szerencsétlenség vagyok... ~ Csak a szája mosolyog, belül meg alaposan leforrázottan érzi magát.*
- Utána mesélek még Mil'Ochassról! *Jut eszébe hirtelen.*
102. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-12 11:49:52
Üzenet elküldve: 2020-03-12 11:49:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
*Szerencséjére, mert ma nagyon is olyan estéje van, a szöszi nem akad fenn a kicsit durvábbra sikeredett szúráson, sőt, ezt használva újabb elbeszélésbe kezd. Erősen reméli, hogy van olyan jó társaság és kihasználatlan lehetőség, hogy ami ezentúl kicsúszik a száján, nem vet éket és nem rontja el a mai napot. Bár, ha így folytatódik a szerencse széria, akkor esetleg még sértődés lehet belőle, ami miatt már most jár az agya, hogy is tudná megbuherálni. ~Mert ha kiissza az összes poharat, én itt maradok szomjan. ~ Mikor a férfi említi, hogy miket is tudott ám két kézzel csinálni, tagadhatatlan, hogy a hóhéros résznél kicsit fanyalog, egyértelmű, hogy nem mozognak azonos terepen. Ő ugyanis teljesen másra használja az épségben meglévő kettő kacsóját.*
-É… értem. Biztos szerethetted csinálni. *Mondja gúnyosan, nem igazán tud együtt érezni a lelkesedéssel ilyen irányban. Mikor arra térnek rá, hogy lehetne igazából nővér, a szöszi kinézné belőle, felnevet.*
-Azt! Aztán nem tudod mitől tört el a csontja a betegnek, mikor tegnap még tüsszögött csak. Nem! Nincs türelmem az olyanokhoz. *Legyint, inkább meg se próbálja, amivel egyértelműen a betegek javát is nézi.*
-Tündérkéd? Hát úgy nézek ki, mint egy tündér? Na azt megnézném, hogy szuszakolnál be a zsebedbe. *Mondja széles mosollyal, persze érti mire irányul a kérdés, de szándékosan nem hagyja a csónakjukat olyan vízre elúszni.*
-Nekem sincsen tündérem, aki reggel helyettem felrakja rám a ruhákat… és ha azt nézzük, te jobban ki vagy nyalva, mint én, szóval egy kézzel is jobban csinálod, mint én kettővel. *Jegyzi meg, bár irigyli a kinézetét, de nem tudna e miatt hosszú órákig magával foglalkozni, minden egyes nap. Aztán érkezik a dobás, ami megint csak őt hozza ki győztesen. A vigyor még mindig ott virít az arcán, ezt a mázlit ő sem hiszi már lassan el.*
-Úgy fest, a kockák engem szeretnek jobban. *Majd nyúl is értük, mert már csak 5 pohár tömény van az asztalon, ha meg azt a doki mind benyakalja, akkor neki nem marad egy se.*
-Bár lehet csak ki akarnak babrálni velem, hogy szomjan maradjak. *Most először látszik rajta, hogy kezd nem tetszeni neki a dolog. Ki is gurul egy hatod, ötös, hármas, kettes, egyes, szinte sort alkotva, amiből elmarja a hatost, hátha bejön a négyes még.*
-Na? Izgulsz, hogy sor legyen? *A gurítás végül ötöst hoz ki.*
-Csak kettő ötös. Ennél talán tudsz nagyobbat dobni, művészet lenne alul múlni, de te megmutattad már, hogy tehetséges vagy. *Emelgeti a szemöldökét a gúnyolódás közben, bár látszik a gondolat, hogy most veszít, egészen felvillanyozza.*
//Vedelőbajnokság//
*Szerencséjére, mert ma nagyon is olyan estéje van, a szöszi nem akad fenn a kicsit durvábbra sikeredett szúráson, sőt, ezt használva újabb elbeszélésbe kezd. Erősen reméli, hogy van olyan jó társaság és kihasználatlan lehetőség, hogy ami ezentúl kicsúszik a száján, nem vet éket és nem rontja el a mai napot. Bár, ha így folytatódik a szerencse széria, akkor esetleg még sértődés lehet belőle, ami miatt már most jár az agya, hogy is tudná megbuherálni. ~Mert ha kiissza az összes poharat, én itt maradok szomjan. ~ Mikor a férfi említi, hogy miket is tudott ám két kézzel csinálni, tagadhatatlan, hogy a hóhéros résznél kicsit fanyalog, egyértelmű, hogy nem mozognak azonos terepen. Ő ugyanis teljesen másra használja az épségben meglévő kettő kacsóját.*
-É… értem. Biztos szerethetted csinálni. *Mondja gúnyosan, nem igazán tud együtt érezni a lelkesedéssel ilyen irányban. Mikor arra térnek rá, hogy lehetne igazából nővér, a szöszi kinézné belőle, felnevet.*
-Azt! Aztán nem tudod mitől tört el a csontja a betegnek, mikor tegnap még tüsszögött csak. Nem! Nincs türelmem az olyanokhoz. *Legyint, inkább meg se próbálja, amivel egyértelműen a betegek javát is nézi.*
-Tündérkéd? Hát úgy nézek ki, mint egy tündér? Na azt megnézném, hogy szuszakolnál be a zsebedbe. *Mondja széles mosollyal, persze érti mire irányul a kérdés, de szándékosan nem hagyja a csónakjukat olyan vízre elúszni.*
-Nekem sincsen tündérem, aki reggel helyettem felrakja rám a ruhákat… és ha azt nézzük, te jobban ki vagy nyalva, mint én, szóval egy kézzel is jobban csinálod, mint én kettővel. *Jegyzi meg, bár irigyli a kinézetét, de nem tudna e miatt hosszú órákig magával foglalkozni, minden egyes nap. Aztán érkezik a dobás, ami megint csak őt hozza ki győztesen. A vigyor még mindig ott virít az arcán, ezt a mázlit ő sem hiszi már lassan el.*
-Úgy fest, a kockák engem szeretnek jobban. *Majd nyúl is értük, mert már csak 5 pohár tömény van az asztalon, ha meg azt a doki mind benyakalja, akkor neki nem marad egy se.*
-Bár lehet csak ki akarnak babrálni velem, hogy szomjan maradjak. *Most először látszik rajta, hogy kezd nem tetszeni neki a dolog. Ki is gurul egy hatod, ötös, hármas, kettes, egyes, szinte sort alkotva, amiből elmarja a hatost, hátha bejön a négyes még.*
-Na? Izgulsz, hogy sor legyen? *A gurítás végül ötöst hoz ki.*
-Csak kettő ötös. Ennél talán tudsz nagyobbat dobni, művészet lenne alul múlni, de te megmutattad már, hogy tehetséges vagy. *Emelgeti a szemöldökét a gúnyolódás közben, bár látszik a gondolat, hogy most veszít, egészen felvillanyozza.*
101. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-11 16:17:21
Üzenet elküldve: 2020-03-11 16:17:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
-Egy igazi férfinek alvás közben is készen kell állnia!
*Emeli még külön ki az utolsó szót. Okoskodni persze könnyű. Hogy ő mit szólna ha hirtelen az éjszaka közepén ráesne a vörös az jó kérdés. Saját maga persze képzeletében úgy látja jobban kezelné a helyzetet. Hát nem lehet mindenki egy Intath Aldeis. A vörös vicce bár tényleg feszegeti a határt, hogy sértésnek számítson az elf nem haragszik meg. Mosolyog majd lelkesen elkezd mesélni.*
-Hajjaj! Ha tudnád miket tudtam két kézzel. Úgy masszíroztam, hogy a mennyekben volt a szerencsés. És még egy hóhértól is tanultam egy csomó módszert. Például, hogy miképp kell kiakadt vállakat vagy beállt nyakakat visszaugrasztani. Nyakaknál meg kellett valahogy így fogni a sérültet és egy határozott rántással*Mutatja is, hogy mikért kell.*Így visszatesszük! És utána mintha mi se történt volna. Azt, még szerettem is. Nem volt mocskos. Meg azzal hamar meg lehetett lenni.
*Meg elég látványosan fájdalmasnak tűnt ahhoz, hogy megrettenjenek az elftől. Jó volt az. Mereng el. A másik szavaira ránéz és bólint.*
-Persze. Kell hozzá gyomor meg életképesség. Mikor minden a feje tetején áll akkor is néha vissza kell kiabálni az életet a betegbe. De nővér szerintem lehetnél. Csak bírni kell a gyógyulókkal. Meg persze ellátni őket akkor is ha undorító. De szerintem menne neked.
*Biztos, hogy menne a másiknak. Nem egy olyan nőnek tűnik, aki fél, hogy a körme alá megy valami trutyi. Bár lehet derogálna neki a dolog. Mégse olyan mint hagyni, hogy egy kékvérű rámásszon. Ezt persze hangosan nem mondja ki. A vörös viszont csak húzogatja az oroszlán bajszát. Arra, hogy ő lenne béna a doki vigyora kicsit hiénaszerűvé válik.*
-Az majd kiderül kedvesem!
*A problémájában úgy tűnik nem kap majd segítséget. A kérdésre és arra, hogy a vörös szemügyre veszi a szerszámát a doki csak mosolyog.*
-Sajnos nincs. Nem lennél a tündérkém?
*Aztán repülnek is a kockák és a vörös ismét arat. A doki meg csak pislog.*
-Jó most már kezdesz gyanús lenni! Ilyen nem lehet. A kockákkal van valami?
*Meg is nézi őket, de nem lát semmit, a súlyukon se érez semmit. De ez már nagyon gyanús. Ő is dob és azért bólint. Hármas és ötös pár. Meg egy egyes. Utóbbival újra dob. Kettes. Elhúzza a száját.*
-Jó erre már inni kell. Nem hiszem el.
*Le is húzza az egyik felest.*
//Vedelőbajnokság//
-Egy igazi férfinek alvás közben is készen kell állnia!
*Emeli még külön ki az utolsó szót. Okoskodni persze könnyű. Hogy ő mit szólna ha hirtelen az éjszaka közepén ráesne a vörös az jó kérdés. Saját maga persze képzeletében úgy látja jobban kezelné a helyzetet. Hát nem lehet mindenki egy Intath Aldeis. A vörös vicce bár tényleg feszegeti a határt, hogy sértésnek számítson az elf nem haragszik meg. Mosolyog majd lelkesen elkezd mesélni.*
-Hajjaj! Ha tudnád miket tudtam két kézzel. Úgy masszíroztam, hogy a mennyekben volt a szerencsés. És még egy hóhértól is tanultam egy csomó módszert. Például, hogy miképp kell kiakadt vállakat vagy beállt nyakakat visszaugrasztani. Nyakaknál meg kellett valahogy így fogni a sérültet és egy határozott rántással*Mutatja is, hogy mikért kell.*Így visszatesszük! És utána mintha mi se történt volna. Azt, még szerettem is. Nem volt mocskos. Meg azzal hamar meg lehetett lenni.
*Meg elég látványosan fájdalmasnak tűnt ahhoz, hogy megrettenjenek az elftől. Jó volt az. Mereng el. A másik szavaira ránéz és bólint.*
-Persze. Kell hozzá gyomor meg életképesség. Mikor minden a feje tetején áll akkor is néha vissza kell kiabálni az életet a betegbe. De nővér szerintem lehetnél. Csak bírni kell a gyógyulókkal. Meg persze ellátni őket akkor is ha undorító. De szerintem menne neked.
*Biztos, hogy menne a másiknak. Nem egy olyan nőnek tűnik, aki fél, hogy a körme alá megy valami trutyi. Bár lehet derogálna neki a dolog. Mégse olyan mint hagyni, hogy egy kékvérű rámásszon. Ezt persze hangosan nem mondja ki. A vörös viszont csak húzogatja az oroszlán bajszát. Arra, hogy ő lenne béna a doki vigyora kicsit hiénaszerűvé válik.*
-Az majd kiderül kedvesem!
*A problémájában úgy tűnik nem kap majd segítséget. A kérdésre és arra, hogy a vörös szemügyre veszi a szerszámát a doki csak mosolyog.*
-Sajnos nincs. Nem lennél a tündérkém?
*Aztán repülnek is a kockák és a vörös ismét arat. A doki meg csak pislog.*
-Jó most már kezdesz gyanús lenni! Ilyen nem lehet. A kockákkal van valami?
*Meg is nézi őket, de nem lát semmit, a súlyukon se érez semmit. De ez már nagyon gyanús. Ő is dob és azért bólint. Hármas és ötös pár. Meg egy egyes. Utóbbival újra dob. Kettes. Elhúzza a száját.*
-Jó erre már inni kell. Nem hiszem el.
*Le is húzza az egyik felest.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 637-656