//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem is fogja kimondani, mert ha muszáj, lenne, az olyan, mintha a fogát húznák, de magának nem hazudik. ~Még ezek is jók valamire. ~ Azt kapta, amit szeretett volna és még rommá is alázta kockában a szöszit előtte. A férfi szavait pedig elraktározza, majd egyszer biztos vissza fogja idézni, hogy anno azt mondta, bármikor meghajthatja. Jót is mosolyog rajta, mert ha már a lehetőség adott, miért is ne használná ki? *
-Szavadon foglak, meglásd… Csak ne szaladj olyan gyorsan, mert, ha megtalállak, lesz ne mulass! *Teszi még hozzá, jót derülve a saját megfogalmazásán, meg a képen, ahogy ő a szöszit hajkurássza odakint a kertben. Az már fel sem tűnik neki, milyen témák bukkannak itt elő egymás után, mert inkább jó humorral kezelje a dolgot, mint önmarcangolással vagy kifogáskereséssel. Ekkor tapintja ki a lényeget, persze nem lepődik meg rajta, mert egészen kihasználták szegény jószágot, viszont a férfi keze váratlanul éri. De az első meglepetés után, kiengedi a bennragadt levegőt, mert ezt is élvezi. Ő maga pedig egészen elcsendesedik, csak néz ki a fejéből közben és a másik arcát fürkészi. Talán megnyugtatja a gondolat, hogy a méretük ellenére is pont elegendők, nem mintha meg akarna felelni egyetlen elfnek is, de az önbecsülés furcsa dolog.*
-Szóóval nem csak a szád tud nagy lenni… hanem… *Itt elnyom egy ásítást.*
-Az arcod is, igaz? *Gúnyolódik a másikkal, közben megkapja a telhetetlen jelzőt is magára a férfitől.*
-Fogd be… nekem ez jár… most már…*Motyogja, miközben odasimul a másikhoz és a jótékony testmeleg elaltatja. Reggel, az ablakon beszűrődő napfény első sugara ébreszti. Ki is nyitja, de csak résnyire a szemeit, mert a tegnapi italozás nem múlt el nyom nélkül, a feje hasogat a szemei pedig érzékenyek. Ösztönösen belebújik a takarásba, mikor pedig már erőt vesz magán, hogy kinyissa a csipáit, egy meztelen felsőtest látványa fogadja. Így aludtak el. A háta kicsit sajog, de most még a térde is kicsit fáj, az emlékei pedig zavarosan kavarognak a fejében, néha neki- nekiütközve a masszív fájdalomvillámoknak.*
-Oh… *Sóhajt kényszeredetten, majd lassan próbálja kihámozni magát az ölelésből, nehogy a másik felébredjen. ~Pu… pucér vagyok! ~ Néz le magára, amint megérzi a hideg levegőt maga körül, az ágy szélére felülve. Szemeivel a ruháit kutatja, olyan gyorsan, ahogy csak megy neki. Mikor feláll, bebugyolálva a takaróba, megreccsen egy pillanatra a padló is alatta, majd lassú léptekkel a nadrágja felé oson és elhagyva a takarót, felhúzza, épp az ágynak háttal. ~Jobb lesz, ha csak így itt hagyom.~ *