Nincs játékban - Taverna a Három Baráthoz
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Taverna a Három Baráthoz | Nincs "kisebb" helyszín |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 40. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-02-06 02:08:05
Üzenet elküldve: 2020-02-06 02:08:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//Kinek a rosszabb, kinek a sanyarúbb?//
//Dronrin, Umon, Thusko//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Dronrin válaszára felszisszenne, de nem akarja, hogy a másik feszültsége esetleg rajta csattanjon, így inkább jobbnak látja visszafojtani. Egyedüli kívülről is látható reakcióként bűnbánóan néz fajtársára. Nyomorultul érzi magát, hogy mindez miatta történt, de nem sokkal rosszabban, mint annak előtte. Hiszen az a mogorva elf úgy elszáguldott, hogy sejteni lehetett a történet végét. Lelkiismeretén ezen kívül sokat könnyít még az az álláspont is, hogy szerinte a lombszökevény igazán megbaszhatná magát.
Örül, hogy Dronrin nyitott az új társaságra. Így már nem kérdés, hogy ők ketten odatelepednek. Azonban mielőtt csatlakozna a többiekhez, tesz egy gyors kitérőt eddigi asztala felé, hogy újra birtokba vehesse íját és hátizsákját. Közben a kezében egyensúlyozza a Lyzendra mosolyát, helyenként megkínálva vele a padlót is. Az új asztalhoz megérkezve a poharat leteszi az asztalra, amely halkan koppan, majd az előbbivel azonos trehány mozdulattal ledobja a zsákot, hogy az puffan. Az íjat gondosan kitámasztja, hogy ne essen benne hasra senki, de azért szem előtt legyen. Ugyan tisztában van vele, hogy ez túlzás, de úgy érzi, ha elveszítené a lőszerszámot, amely múltja szinte egyetlen darabjaként kíséri, beleőrülne. ~ Mondjuk elég szomorú, hogy a leghűbb társam egy görbe bot. De legalább az enyém nem járkál el másokkal, mint a többi nőé. ~ viccelődik magában, miközben pakolászik.*
- Köszönjük!
*Szól oda ő is oda a pultosnak, majd kényelmesen elhelyezkedik az imént hozott székek egyikén. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy nagy lendülettel keresztbe veti egyik lábát a másikon, így enyhén belerúgva az asztal egyik lábába - amit szinte észre sem vesz -, majd a fentebbi lábat bokatájékon ráfekteti másik lábára. Közben bánat ide, vagy oda, már kúszik is az arcára a jól megszokott vigyor, most, hogy végre rendes hangulatú társaságba keveredett.*
- Szépjó estét! Én meg Enna vagyok. *Mondja mosolyogva, majd egy kis rövidzárlat után hozzáteszi.* - Ennalinae Traelehnn. *Hátha esetleg valaki ráismer.
Szívesen kezet fogna az urakkal, mégis inkább kihagyja, ha teheti. Úgy tapasztalta, ez általában nem végződik jól számára. Legalábbis az utóbbi napokban biztosan nem.
A bohókás páros bemutatkozását és szóváltásait élvezettel szemléli, de jókedvében ismét kisebbfajta szünet áll be, mikor Umon kérdését meghallja.*
- Hát, engem a múlt az aztán nem. *Nevet szarkasztikusan, majd végül úgy dönt, inkább leegyszerűsítve tálalja a problémát.* - Tulajdonképpen csak rossz napom volt. Egymás után néhányszor.
*Mindeközben nem siklik el figyelme Dronrin pillantása felett, amelyre egy pajkos mosoly, és egy enyhén hunyorgó szempár küldi a titkos választ.
A felosztás úgy látszik, hamar eldől a férfiak részéről. Igazából még örül is neki, hogy az a bizonyos Thusko nem őt édesgeti éppen oda, mivel neki amúgy is a "téhá" nélküli tuskó a szimpatikusabb. Valahogy kifinomultabbnak tűnik. Már a maga nemében.
A tüzes vízre hamar lecsap, és bár a "Feledés itala" név hallatán orra tájékán megjelenik egy apró fintor, ő maga is kiissza a köszöntő pohárka tartalmát.*
- Örvendek a szerencsének, egéss'ég.
*Az ital hamar leszalad a torkán, a pohár csattan az asztalon, majd egy adag köhögés után inkább tisztes távolságba helyezi az üres poharat, és visszaszerzi Lyzendra mosolyát. Nem úgy, mint egyesek.
Miután újra magabiztosan tud beszélni, kérdést intéz Umonhoz.*
- Ne haragudj, de mi ez a fura köpeny rajtad? Valami csuhaféle lenne? Te barát vagy? Vagyis helyesbítek, úgy tűnik, az voltál. Azaz most már ellenség vagy.
*Áramoltatja lendületesen és szűretlenül a fogadó légterébe a fejében kavargó gondolatokat.*
//Dronrin, Umon, Thusko//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Dronrin válaszára felszisszenne, de nem akarja, hogy a másik feszültsége esetleg rajta csattanjon, így inkább jobbnak látja visszafojtani. Egyedüli kívülről is látható reakcióként bűnbánóan néz fajtársára. Nyomorultul érzi magát, hogy mindez miatta történt, de nem sokkal rosszabban, mint annak előtte. Hiszen az a mogorva elf úgy elszáguldott, hogy sejteni lehetett a történet végét. Lelkiismeretén ezen kívül sokat könnyít még az az álláspont is, hogy szerinte a lombszökevény igazán megbaszhatná magát.
Örül, hogy Dronrin nyitott az új társaságra. Így már nem kérdés, hogy ők ketten odatelepednek. Azonban mielőtt csatlakozna a többiekhez, tesz egy gyors kitérőt eddigi asztala felé, hogy újra birtokba vehesse íját és hátizsákját. Közben a kezében egyensúlyozza a Lyzendra mosolyát, helyenként megkínálva vele a padlót is. Az új asztalhoz megérkezve a poharat leteszi az asztalra, amely halkan koppan, majd az előbbivel azonos trehány mozdulattal ledobja a zsákot, hogy az puffan. Az íjat gondosan kitámasztja, hogy ne essen benne hasra senki, de azért szem előtt legyen. Ugyan tisztában van vele, hogy ez túlzás, de úgy érzi, ha elveszítené a lőszerszámot, amely múltja szinte egyetlen darabjaként kíséri, beleőrülne. ~ Mondjuk elég szomorú, hogy a leghűbb társam egy görbe bot. De legalább az enyém nem járkál el másokkal, mint a többi nőé. ~ viccelődik magában, miközben pakolászik.*
- Köszönjük!
*Szól oda ő is oda a pultosnak, majd kényelmesen elhelyezkedik az imént hozott székek egyikén. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy nagy lendülettel keresztbe veti egyik lábát a másikon, így enyhén belerúgva az asztal egyik lábába - amit szinte észre sem vesz -, majd a fentebbi lábat bokatájékon ráfekteti másik lábára. Közben bánat ide, vagy oda, már kúszik is az arcára a jól megszokott vigyor, most, hogy végre rendes hangulatú társaságba keveredett.*
- Szépjó estét! Én meg Enna vagyok. *Mondja mosolyogva, majd egy kis rövidzárlat után hozzáteszi.* - Ennalinae Traelehnn. *Hátha esetleg valaki ráismer.
Szívesen kezet fogna az urakkal, mégis inkább kihagyja, ha teheti. Úgy tapasztalta, ez általában nem végződik jól számára. Legalábbis az utóbbi napokban biztosan nem.
A bohókás páros bemutatkozását és szóváltásait élvezettel szemléli, de jókedvében ismét kisebbfajta szünet áll be, mikor Umon kérdését meghallja.*
- Hát, engem a múlt az aztán nem. *Nevet szarkasztikusan, majd végül úgy dönt, inkább leegyszerűsítve tálalja a problémát.* - Tulajdonképpen csak rossz napom volt. Egymás után néhányszor.
*Mindeközben nem siklik el figyelme Dronrin pillantása felett, amelyre egy pajkos mosoly, és egy enyhén hunyorgó szempár küldi a titkos választ.
A felosztás úgy látszik, hamar eldől a férfiak részéről. Igazából még örül is neki, hogy az a bizonyos Thusko nem őt édesgeti éppen oda, mivel neki amúgy is a "téhá" nélküli tuskó a szimpatikusabb. Valahogy kifinomultabbnak tűnik. Már a maga nemében.
A tüzes vízre hamar lecsap, és bár a "Feledés itala" név hallatán orra tájékán megjelenik egy apró fintor, ő maga is kiissza a köszöntő pohárka tartalmát.*
- Örvendek a szerencsének, egéss'ég.
*Az ital hamar leszalad a torkán, a pohár csattan az asztalon, majd egy adag köhögés után inkább tisztes távolságba helyezi az üres poharat, és visszaszerzi Lyzendra mosolyát. Nem úgy, mint egyesek.
Miután újra magabiztosan tud beszélni, kérdést intéz Umonhoz.*
- Ne haragudj, de mi ez a fura köpeny rajtad? Valami csuhaféle lenne? Te barát vagy? Vagyis helyesbítek, úgy tűnik, az voltál. Azaz most már ellenség vagy.
*Áramoltatja lendületesen és szűretlenül a fogadó légterébe a fejében kavargó gondolatokat.*
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-02-05 20:48:41
Üzenet elküldve: 2020-02-05 20:48:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
*A vörös szerencséjére az elf nem tud szó szerint vetkőztetni a szemével. Különben nadrág nélkül jutott volna el abba az ivóba. A másik szavait bókoknak fogja fel és mosolyogva hallgatja.*
-Így már nincs semmi okom félni.
*Belépve nem annyira tetszik neki a hely. Leginkább azért mert unalmasnak tűnik. Persze nem lehet egy pegazus ahol egyedül a társaság jó vagy egy rumos ahol a hely a társaság és a színvonal is kiváló. A vörös is meglátja ezt rajta. A kérdésre egykedvűen válaszol.*
-Csak azon gondolkoztam kapható-e itt túrós csusza? Rég ettem már jó túrós csuszát.
*Eredetileg csak a parasztcsárdára akart megjegyzést tenni, de hogy szóba hozta tényleg megkívánta, azt az ételt.*
~Rohadjon meg!~
*Muszáj lesz Laurentitia-nak majd elpanaszolni ezt, okosan, hátha megesik rajta a szíve. Ő olyan kedves vele és remekül főz. Majd valamivel meghálálhatná, hogy ennyit törődik vele. Eceten kívül. Mindegy most azzal a nővel kell foglalkozni akivel itt van a többi ráér később. A kérdésére ismét meg lesz nyugtatva, hogy se pénz nincs elég a másiknál, se a teste nem bírná.*
-Igen?
*Kérdez rá pimaszul vigyorogva csak, hogy biztosra menjen. A következő ajánlat pedig szinte meg is hatja. Nem csak azért mert érzékien a fülébe búgva kapja meg, hanem azért is amiről szól. Ezt nem is bírja megállni szó nélkül.*
-Valóban? Hát akkor ez már igazi barátság!
*Vigyorog jót a dolgon. Bizony kevés dolog tud úgy elmélyíteni egy kapcsolatot mint egy közös hányás. A játék ötlete tetszik neki. Az ajánlaton, hogy melyiket érzi szerencsésebbnek elgondolkozik.*
-Jó kérdés. Az érme szerencsésebb mert mikor utoljára kockáztam még két kezem volt, de csak azért is, azt választom. Úgy viccesebb.
*Vigyorog a dolgon. Hogy mit talál olyan szórakoztatónak rajta, azt ő se tudja, de a játékok, az alkohol és a nők mindig szórakoztatták és bár ez egy unalmas hely, de mindhárom megvan. A szabályokra bólint, hogy megértette közben az egyik asztalhoz sétálva udvariasan kihúzza a széket a lánynak, hogy az helyet foglalhasson.*
-Víz? Ez undorító! Abban töcskölnek a halak!
//Vedelőbajnokság//
*A vörös szerencséjére az elf nem tud szó szerint vetkőztetni a szemével. Különben nadrág nélkül jutott volna el abba az ivóba. A másik szavait bókoknak fogja fel és mosolyogva hallgatja.*
-Így már nincs semmi okom félni.
*Belépve nem annyira tetszik neki a hely. Leginkább azért mert unalmasnak tűnik. Persze nem lehet egy pegazus ahol egyedül a társaság jó vagy egy rumos ahol a hely a társaság és a színvonal is kiváló. A vörös is meglátja ezt rajta. A kérdésre egykedvűen válaszol.*
-Csak azon gondolkoztam kapható-e itt túrós csusza? Rég ettem már jó túrós csuszát.
*Eredetileg csak a parasztcsárdára akart megjegyzést tenni, de hogy szóba hozta tényleg megkívánta, azt az ételt.*
~Rohadjon meg!~
*Muszáj lesz Laurentitia-nak majd elpanaszolni ezt, okosan, hátha megesik rajta a szíve. Ő olyan kedves vele és remekül főz. Majd valamivel meghálálhatná, hogy ennyit törődik vele. Eceten kívül. Mindegy most azzal a nővel kell foglalkozni akivel itt van a többi ráér később. A kérdésére ismét meg lesz nyugtatva, hogy se pénz nincs elég a másiknál, se a teste nem bírná.*
-Igen?
*Kérdez rá pimaszul vigyorogva csak, hogy biztosra menjen. A következő ajánlat pedig szinte meg is hatja. Nem csak azért mert érzékien a fülébe búgva kapja meg, hanem azért is amiről szól. Ezt nem is bírja megállni szó nélkül.*
-Valóban? Hát akkor ez már igazi barátság!
*Vigyorog jót a dolgon. Bizony kevés dolog tud úgy elmélyíteni egy kapcsolatot mint egy közös hányás. A játék ötlete tetszik neki. Az ajánlaton, hogy melyiket érzi szerencsésebbnek elgondolkozik.*
-Jó kérdés. Az érme szerencsésebb mert mikor utoljára kockáztam még két kezem volt, de csak azért is, azt választom. Úgy viccesebb.
*Vigyorog a dolgon. Hogy mit talál olyan szórakoztatónak rajta, azt ő se tudja, de a játékok, az alkohol és a nők mindig szórakoztatták és bár ez egy unalmas hely, de mindhárom megvan. A szabályokra bólint, hogy megértette közben az egyik asztalhoz sétálva udvariasan kihúzza a széket a lánynak, hogy az helyet foglalhasson.*
-Víz? Ez undorító! Abban töcskölnek a halak!
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-02-05 20:15:21
Üzenet elküldve: 2020-02-05 20:15:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
*Az elf szerencséjére a vörös nem gondolatolvasó, mert nem igazán tetszene neki a random kufirc gondolata, egy szőke, minden lében kanál, perverz elffel. Nem igazán tudja figyelmen kívül hagyni azt, amit Nimeril mesélt neki a szösziről, hogy milyen módon próbált rámászni és hogyan fosztotta meg szépen lassan a ruháitól. Tagadhatatlan, hogy az ivó felé menet, megfordult a fejében, hogy leitatja a Dokit, majd megfosztva a ruháitól szépen kicsukja a szobából éjszakára.*
-Tudom, hogy mennyire hasznos vagy a házban is, nem szeretném, hogy bajod essen, nyugi, vigyázok rád. *Próbálja körvonalazni a másiknak, ha esetleg az eszébe jutott volna, hogy elveszejteni hozta erre az istenek háta mögötti helyre. Nem igazán foglalkozik azzal, hogy a férfi látszólag érdeklődést mutat egy bokor irányában, arra gondol, talán még ismeri is, hiszen ezek az elfek furcsa teremtmények, főleg ezek a kéjenc fajták. Neki igazából még tetszik is, hogy ilyen kietlen helyen van ez a kocsma, nincsenek szem előtt, ami igazán fontos volt a múltban is, most se lesz másképp. Pia meg aztán van dögivel, amennyit fizetnek. Látszik a másikon, hogy valamiért fintorog, talán alantas számára a viskó.*
-Baj van? Vagy rosszat ettél? *Kérdez azért rá, nem szeretné, ha sugárba hányná, miután leküldi a negyedik felest, aztán takaríthat utána egész este. Még mit nem.*
-Szerintem nem kell ezeket félteni, nincs annyi arany az erszényemben… meg odabent meg sem tűrne a testem annyi alkoholt. *Vágja oda a végére mosolyogva, most, hogy talán tudott valami érdekeset mutatni a szöszinek.*
-De ne félj, ha nagyon berúgsz, majd fogom a hajad, miközben kihánysz az ablakon. *Ezt már csak úgy pimaszkodva súgja oda a másik füléhez, majd áll is fel és fordul, hogy a tálcára kitett 6 ánizspárlatot, meg egy üres feles poharat, a víz kíséretében az egyik közeli, üres asztalhoz vigye.*
-Akkor jó. Játszunk. Van nálam fakocka vagy érme. Melyiket érzed szerencsésebbnek? *Hagyja, hadd válasszon a szöszi, a dolog úgyis a szerencsén fog múlni.*
-Nagyon egyszerű a szabály, kockánál, aki veszít, az iszik, de előtte feldobunk egy érmét, hogy a feles pohárban víz lesz vagy alkohol. *Nem semmiért hozta a forrásvizet. Úgy véli, talán ezzel a dologgal kicsit késleltetni tudja majd a lerészegedést, mert kell időt hagyni a pityókának is, csak úgy érdemes.*
//Vedelőbajnokság//
*Az elf szerencséjére a vörös nem gondolatolvasó, mert nem igazán tetszene neki a random kufirc gondolata, egy szőke, minden lében kanál, perverz elffel. Nem igazán tudja figyelmen kívül hagyni azt, amit Nimeril mesélt neki a szösziről, hogy milyen módon próbált rámászni és hogyan fosztotta meg szépen lassan a ruháitól. Tagadhatatlan, hogy az ivó felé menet, megfordult a fejében, hogy leitatja a Dokit, majd megfosztva a ruháitól szépen kicsukja a szobából éjszakára.*
-Tudom, hogy mennyire hasznos vagy a házban is, nem szeretném, hogy bajod essen, nyugi, vigyázok rád. *Próbálja körvonalazni a másiknak, ha esetleg az eszébe jutott volna, hogy elveszejteni hozta erre az istenek háta mögötti helyre. Nem igazán foglalkozik azzal, hogy a férfi látszólag érdeklődést mutat egy bokor irányában, arra gondol, talán még ismeri is, hiszen ezek az elfek furcsa teremtmények, főleg ezek a kéjenc fajták. Neki igazából még tetszik is, hogy ilyen kietlen helyen van ez a kocsma, nincsenek szem előtt, ami igazán fontos volt a múltban is, most se lesz másképp. Pia meg aztán van dögivel, amennyit fizetnek. Látszik a másikon, hogy valamiért fintorog, talán alantas számára a viskó.*
-Baj van? Vagy rosszat ettél? *Kérdez azért rá, nem szeretné, ha sugárba hányná, miután leküldi a negyedik felest, aztán takaríthat utána egész este. Még mit nem.*
-Szerintem nem kell ezeket félteni, nincs annyi arany az erszényemben… meg odabent meg sem tűrne a testem annyi alkoholt. *Vágja oda a végére mosolyogva, most, hogy talán tudott valami érdekeset mutatni a szöszinek.*
-De ne félj, ha nagyon berúgsz, majd fogom a hajad, miközben kihánysz az ablakon. *Ezt már csak úgy pimaszkodva súgja oda a másik füléhez, majd áll is fel és fordul, hogy a tálcára kitett 6 ánizspárlatot, meg egy üres feles poharat, a víz kíséretében az egyik közeli, üres asztalhoz vigye.*
-Akkor jó. Játszunk. Van nálam fakocka vagy érme. Melyiket érzed szerencsésebbnek? *Hagyja, hadd válasszon a szöszi, a dolog úgyis a szerencsén fog múlni.*
-Nagyon egyszerű a szabály, kockánál, aki veszít, az iszik, de előtte feldobunk egy érmét, hogy a feles pohárban víz lesz vagy alkohol. *Nem semmiért hozta a forrásvizet. Úgy véli, talán ezzel a dologgal kicsit késleltetni tudja majd a lerészegedést, mert kell időt hagyni a pityókának is, csak úgy érdemes.*
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-02-04 22:22:17
Üzenet elküldve: 2020-02-04 22:22:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelő bajnokság//
*Jó kedve van? Nehéz amúgy meghatározni. Egy gyors kufirc biztos jobb kedvre derítené, de csak addig míg aztán nem jönne az önutálat. Nem könnyű egyetlen jó pasinak lenni itt a semmi közepén ennyi kiéhezett nő között főleg úgy, hogy van aki miatt igyekszik hűségesnek lenni. De most is beviszik a susnyásba. Megérkezve a megjegyzését úgy tűnik a vörös félreértette, de ő meg nem fogja erőltetni.*
-Akkor jó. Megnyugodtam, hogy szükséged van rám.
*Vigyorog pimaszul és bámul meg egy bokrot olyan alaposan mintha látna valamit rajta. Valójában csak a szemkontaktust kerüli és tereli a témát. Az anyjából kilógó csecsemős, saját véleménye szerint baromi vicces megjegyzése nem ér célt a vörösnél aminek nem mutatja jelét, de nem tetszik neki. Bent követi a másikat és mellette felkönyökölve a pultra néz szét az ivóban. Elég unalmas helynek tűnik. Tipikus parasztcsárda. Olcsó sör, olcsó nők és olcsó társaság. Egyikből se a legjobb. Húzza is a száját. A vörös rendelését hallva azért felvonja a szemöldökét.*
-És nekem mi jut ha te kiiszod ezt a helyet?
*Vigyorog. A kérdés hallatán kíváncsin néz a másikra.*
-Szeretek játszani.
*Egyre biztosabb benne, hogy ágyba akarja csábítani őt ez a lány. Meg is érti. Hagyja hát vezetni magát. Sose hátrált meg senkitől. Lehetett az nagydarab ork, dühös városőr, köpködő láma pont egy nő ágyától nem fog megijedni.*
//Vedelő bajnokság//
*Jó kedve van? Nehéz amúgy meghatározni. Egy gyors kufirc biztos jobb kedvre derítené, de csak addig míg aztán nem jönne az önutálat. Nem könnyű egyetlen jó pasinak lenni itt a semmi közepén ennyi kiéhezett nő között főleg úgy, hogy van aki miatt igyekszik hűségesnek lenni. De most is beviszik a susnyásba. Megérkezve a megjegyzését úgy tűnik a vörös félreértette, de ő meg nem fogja erőltetni.*
-Akkor jó. Megnyugodtam, hogy szükséged van rám.
*Vigyorog pimaszul és bámul meg egy bokrot olyan alaposan mintha látna valamit rajta. Valójában csak a szemkontaktust kerüli és tereli a témát. Az anyjából kilógó csecsemős, saját véleménye szerint baromi vicces megjegyzése nem ér célt a vörösnél aminek nem mutatja jelét, de nem tetszik neki. Bent követi a másikat és mellette felkönyökölve a pultra néz szét az ivóban. Elég unalmas helynek tűnik. Tipikus parasztcsárda. Olcsó sör, olcsó nők és olcsó társaság. Egyikből se a legjobb. Húzza is a száját. A vörös rendelését hallva azért felvonja a szemöldökét.*
-És nekem mi jut ha te kiiszod ezt a helyet?
*Vigyorog. A kérdés hallatán kíváncsin néz a másikra.*
-Szeretek játszani.
*Egyre biztosabb benne, hogy ágyba akarja csábítani őt ez a lány. Meg is érti. Hagyja hát vezetni magát. Sose hátrált meg senkitől. Lehetett az nagydarab ork, dühös városőr, köpködő láma pont egy nő ágyától nem fog megijedni.*
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-02-04 20:24:53
Üzenet elküldve: 2020-02-04 20:24:53
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kinek a rosszabb, kinek a sanyarúbb?//
//Thusko, Ennalinae, Dronrin, Umon//
*Amíg a lányok a pultnál beszélik meg, hogy igénybe vegyék-e a két férfi, mert hisz Shen igazi férfi, társaságát, addig Umon kifejezi ellenérzéseit a hegyesfülű viselkedése ellen.*
- Persze, udvarias és kedves. Hogyne. *Csücsörít Umon tanácsaira, de bárhogy erőlteti az agyát, neki nem jut eszébe egyetlen szóvirág sem. Így fel is adja inkább. Arra pedig, hogy ne adja magát és ne legyen hű felvett nevéhez, csak lemondóan legyint. Most legyen vagy ne legyen önmaga?*
- Há' szép nem vagy. *Válaszol Umon utolsó mondatára a pohara pereme felett.
A két lány úgy tűnik, a csatlakozás mellett döntenek, de Sheni nem áll fel az asztaltól, amikor megérkeznek. Lehet, már nem is menne, de talán csak hiányos neveltetése az oka.*
- Szerencsére. *Mosolyog a bemutatkozó lányra kedvesen. Mármint amennyire részegen erre képes. A madár a vállán meglepi, kicsit hátrahőköl, amikor a szárnyas leugrik a Dronrinként bemutatkozó lány válláról.*
- Aztakurva! *Szalad ki a száján a meglepetéstől.*
- A'mmeg mi? *Néz kerek szemekkel a madárra.
Gaelein közben megérkezik a két pohárral és leteszi az asztalra.*
- Téhával! *Emeli fel mutatóujját, amikor néven nevezik. Hisz ez elmaradhatatlan kelléke az elhangzottaknak.*
- Émmeg, ahogy a kissé lassú, de kedves pultosunk mondta, Thuskó, téhával. *Mutatkozik be maga is, bár már nem érti, miért kell még mindig álnéven bemutatkozniuk. Az elfogyasztott alkohol mennyiségével egyenes arányban csökken ennek a jelentősége számára. Már nem is emlékszik, miért kezdtek bele.
Dronrin elmondja, hogy elmondja, hogy szerelmi bánat gyötri, amit nem tud szó nélkül hagyni.*
- Ugya'má! *Legyint a levegőbe.*
- Nincs szerelem, nincs semmisenem. Az egész egy nagy hazugság! *Mondja ki a véleményét és lehúz egy pohár pálinkát.*
- Az ivás viszont komoly dolog. Munka! *Szűkíti össze szemeit a hollófekete hajú lányra nézve.*
- Gyere, ülj, ide mellém! *Mutat helyet Dronrinnak maga mellett.*
- Az én szívem is összetört, apró pici darabokra. *Mutatja két ujja között, milyen apró darabokra is tört össze a szíve nem is olyan rég.
Umon gondjait hallva csak hangtalan tátog, jelezve, mit gondol a felsorolt gondokról. Természetesen a saját problémáit tartja a legkomolyabbaknak.
A poháremelésre az egyik felé nyúl, el is kapja és fel is emeli a magasba, kicsit ki is löttyent az asztalra.*
- Egéss'égünkre! *Mondja kissé kásás hangon új asztaltársaira kacsintva.*
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-02-04 19:28:50
Üzenet elküldve: 2020-02-04 19:28:50
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Kinek a rosszabb, kinek a sanyarúbb?//
//Thusko, Ennalinae, Dronrin, Umon//
-Nyeeh... *Bosszúsan legyint. Az érkező hölgy valóban szép, erre ez meg csak a búját hajtogatja.* Ne légy már ilyen földhözragadt, te elf. *Rázza meg fejét, bár tekintetében hamiskás csillogás vegyül, s a humor huncut ráncai rendeződnek apró barázdákba. Még folytatná a szóvirágok kedves csokorba gyűjtését, de félbeszakítják.*
- Hogyhogy honnan? Te is tudsz ilyeneket, ha megerőlteted magad! Légy udvarias és kedves kérlek... *Feszül meg egy pillanatra, mikor már Shen is rázendít.* ...és semmiféleképpen ne add magad, s ne légy hű becenevedhez, mert ahogy nézem, valóban idejönnek.
*Sóhajt egyet, s dorgáló tekintetét immár szelídre cseréli, mikor feltekint az érkezőkre. Az alkohol hatására persze mosolyát sem tudja leplezni, s csak féloldalasan súgja vissza az elfnek:*
- Majd adok én neked szakállas csúnyaságot, te karfiol agyú. *Kuncog fel, aztán már fel is áll.*
- Ennek kiváltképp örülök, megtiszteltek bennünket! *Biccent Dronrinnak, majd maga is bemutatkozik, miközben két széket kerít az érkezőknek.*
- Hívjatok csak Tintásnak, ragadványnév, de kedvelem... *tekintete időközben megakad a Dronrin vállán repkedő hollón.* Gyönyörű madár... illik hozzád. *A szemei is mosolyognak, majd elgondolkodva érinti meg állát.* Bár nem tudom, vajh milyen pohárból tudnám megkínálni? *Szalad fel homlokára szemöldöke huncutul, aztán leül. Megvárja, míg Sheni is hozzáteszi a maga leleményes szóvirágait, csak aztán szól közbe.*
- És téged miféle bánat gyötör? A magam vállát az élet súlya nyomja, terhes a múlt, nehéz a jelen és bizonytalan a jövő. *Dől hátra ültében, s kíváncsi tekintettel fürkészi Ennalinaet. Majd, mikor Galein az üres poharakat meghozza, hát tölt azokba is.*
- Erős, mint az északi vér, tüzes, mint tűzokádók lehelete, egyesek a Feledés italának hívják! Úgy tartják, utat nyit a búnak a szívből, mely önként távozik. *Emeli meg poharát.*
- Igyunk hát erre és érkezéstekre, leányok! *Talán hónapok teltek el, mióta társaságban beszélgetett, s úgy általában talán év is, hogy hölggyel tette volna. Az érkezők a régi időket juttatják eszébe, s kivételesen egyelőre ezt nem fájdalmas módon, sőt, kifejezetten kellemesen teszi. Időnként, míg a válaszokat hallgatja, tekintetükön pihenteti saját, szelíd, mélabús barna szemeit.*
//Thusko, Ennalinae, Dronrin, Umon//
-Nyeeh... *Bosszúsan legyint. Az érkező hölgy valóban szép, erre ez meg csak a búját hajtogatja.* Ne légy már ilyen földhözragadt, te elf. *Rázza meg fejét, bár tekintetében hamiskás csillogás vegyül, s a humor huncut ráncai rendeződnek apró barázdákba. Még folytatná a szóvirágok kedves csokorba gyűjtését, de félbeszakítják.*
- Hogyhogy honnan? Te is tudsz ilyeneket, ha megerőlteted magad! Légy udvarias és kedves kérlek... *Feszül meg egy pillanatra, mikor már Shen is rázendít.* ...és semmiféleképpen ne add magad, s ne légy hű becenevedhez, mert ahogy nézem, valóban idejönnek.
*Sóhajt egyet, s dorgáló tekintetét immár szelídre cseréli, mikor feltekint az érkezőkre. Az alkohol hatására persze mosolyát sem tudja leplezni, s csak féloldalasan súgja vissza az elfnek:*
- Majd adok én neked szakállas csúnyaságot, te karfiol agyú. *Kuncog fel, aztán már fel is áll.*
- Ennek kiváltképp örülök, megtiszteltek bennünket! *Biccent Dronrinnak, majd maga is bemutatkozik, miközben két széket kerít az érkezőknek.*
- Hívjatok csak Tintásnak, ragadványnév, de kedvelem... *tekintete időközben megakad a Dronrin vállán repkedő hollón.* Gyönyörű madár... illik hozzád. *A szemei is mosolyognak, majd elgondolkodva érinti meg állát.* Bár nem tudom, vajh milyen pohárból tudnám megkínálni? *Szalad fel homlokára szemöldöke huncutul, aztán leül. Megvárja, míg Sheni is hozzáteszi a maga leleményes szóvirágait, csak aztán szól közbe.*
- És téged miféle bánat gyötör? A magam vállát az élet súlya nyomja, terhes a múlt, nehéz a jelen és bizonytalan a jövő. *Dől hátra ültében, s kíváncsi tekintettel fürkészi Ennalinaet. Majd, mikor Galein az üres poharakat meghozza, hát tölt azokba is.*
- Erős, mint az északi vér, tüzes, mint tűzokádók lehelete, egyesek a Feledés italának hívják! Úgy tartják, utat nyit a búnak a szívből, mely önként távozik. *Emeli meg poharát.*
- Igyunk hát erre és érkezéstekre, leányok! *Talán hónapok teltek el, mióta társaságban beszélgetett, s úgy általában talán év is, hogy hölggyel tette volna. Az érkezők a régi időket juttatják eszébe, s kivételesen egyelőre ezt nem fájdalmas módon, sőt, kifejezetten kellemesen teszi. Időnként, míg a válaszokat hallgatja, tekintetükön pihenteti saját, szelíd, mélabús barna szemeit.*
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-02-04 10:07:16
Üzenet elküldve: 2020-02-04 10:07:16
![>Gaelein Warlin [KKK] [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11649_1573229392_elf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
//Ennalinae, Dronrin, Thusko és Tintás//
*Az úriemberek szeretnék meginvitálni a bánatos hölgyeket. Thuskó két poharat is kér, amit Gaelein ki is visz biztos, ami biztos alapon.*
- Tessék Thuskó. *Apró vigyor kúszik az arcára majd miután a két poharat letette a férfiak asztalára, sarkon fordul és visszatér a söntés mögé. Dronrin gondolkodása közben a szőke fél-elf lány a pulthoz siet és villámgyorsan leadja rendelését. Gaelein nem sokat váratja meg, gyorsan ki is tölt két Lyzendra mosolya italt.*
- Parancsoljanak a hölgyek. *Leteszi a két italt a pultra, hogy a két fél-elf magához vehesse.*
- Legyen szép estéjük! *Ezt a két nőnek kívánja. Tudja, az ital nem oldja meg a problémát, de egy kis időre segít elfelejteni, ellazulni.*
//Ennalinae, Dronrin, Thusko és Tintás//
*Az úriemberek szeretnék meginvitálni a bánatos hölgyeket. Thuskó két poharat is kér, amit Gaelein ki is visz biztos, ami biztos alapon.*
- Tessék Thuskó. *Apró vigyor kúszik az arcára majd miután a két poharat letette a férfiak asztalára, sarkon fordul és visszatér a söntés mögé. Dronrin gondolkodása közben a szőke fél-elf lány a pulthoz siet és villámgyorsan leadja rendelését. Gaelein nem sokat váratja meg, gyorsan ki is tölt két Lyzendra mosolya italt.*
- Parancsoljanak a hölgyek. *Leteszi a két italt a pultra, hogy a két fél-elf magához vehesse.*
- Legyen szép estéjük! *Ezt a két nőnek kívánja. Tudja, az ital nem oldja meg a problémát, de egy kis időre segít elfelejteni, ellazulni.*
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-02-02 20:38:16
Üzenet elküldve: 2020-02-02 20:38:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Taverna//
//Thusko és a Tintás//
//Enna, Gaelein, Shen'eriel, Umon//
*Kedvesen mosolyog a pultosra, ahogy az útba igazítja és éppen rendelne, amikor valaki mellé lép és kér a pultostól két mosolyt.*
~Mégis mit képzel ez!~
*Már azon jár az esze, hogy bizony ő majd jól rendbe rakja mindjárt a tolakodót, aki nem tudja kivárni a sorát, de észre veszi, hogy az illető nem más, mint Enna. Nem mond inkább semmit, szótlanul várja, hogy a faj társa szeretne-e tőle valamit, vagy tényleg csak az italért tolakodott. Végül kiderül, hogy az egyik italt a lány neki címezi, amelyet elfogad ugyan, de nem jelenti azt, hogy a nedű nem fog Enna arcán loccsanni. A kérdés miatt kénytelen valamit mondani, így hát szűkszavúan ugyan, de választ ad.*
-Vége.
*Nagyon tárgyilagosan közli, amit mond. Megfordul a fejében, hogy szerencsétlen lányra ömleszti az összes problémáját és őt jelöli meg hibásként, hiszen az sokkal egyszerűbb lenne, de nem teszi. Őszintén elnézegetve Ennát látja, hogy annak is van elég baja, nem szerette volna ő sem azt, ami végül lett és őszintén bánja a dolgot. Elveszi tehát az italt, pont akkor amikor két férfi szólítja meg őket, akiket észre sem vett még. Elnézegetve az urakat, azok már igen felöntöttek a garatra. A megszólítást, amely elég érdekesre sikeredik először tolakodónak tartja, majd jót derül rajta. Úgy gondolja ideje egy kicsit lazítani, hogyha ez a két férfi segít neki ebben, ráadásul önszántukból, akkor nem lesz elrontója a dolognak. Apró bólintással jelzi Ennának, hogy nincs ellenére az új társaság, bár ő eddig sem sokat beszélt. A pultosnak megköszöni a fáradalmait, majd italát kezébe véve csatlakozik.*
-Szép estét uraim! Dronrin Vertthe vagyok. Szerencsére mi nem vagyunk azok az ijedős típusok.
*Amint ezt kimondja, int Eiának, hogy az ugorjon át a válláról egy másik székre, hiszen azért a madár nem könnyű, főleg hogyha elkezdenek inni. Megmozgatva fájós izmait, új partnerei felé fordul ismét.*
-Megvan az okunk az ivásra. Engem szerelmi bánat gyötör, de remélhetőleg már nem sokáig.
*Szája szélén apró mosoly jelenik meg és amint befejezi a mondatot, szájához emelve poharát iszik pár kortyot. Ízlik neki az ital, amit halk hümmögéssel ad a társai tudtára.*
-Nektek mi okotok van az ivásra? Vagy esetleg ez csak hobbi?
*Alaposabban is szem ügyre veszi kérdése közben a két férfit, akiket nem lehet rondának, vagy csúnyának nevezni, sőt éppen ellenkezőleg. Ahogy így felméri a helyzetet, fejét oldalra döntve pillant Enna felé, hogy neki mi a véleménye.*
//Thusko és a Tintás//
//Enna, Gaelein, Shen'eriel, Umon//
*Kedvesen mosolyog a pultosra, ahogy az útba igazítja és éppen rendelne, amikor valaki mellé lép és kér a pultostól két mosolyt.*
~Mégis mit képzel ez!~
*Már azon jár az esze, hogy bizony ő majd jól rendbe rakja mindjárt a tolakodót, aki nem tudja kivárni a sorát, de észre veszi, hogy az illető nem más, mint Enna. Nem mond inkább semmit, szótlanul várja, hogy a faj társa szeretne-e tőle valamit, vagy tényleg csak az italért tolakodott. Végül kiderül, hogy az egyik italt a lány neki címezi, amelyet elfogad ugyan, de nem jelenti azt, hogy a nedű nem fog Enna arcán loccsanni. A kérdés miatt kénytelen valamit mondani, így hát szűkszavúan ugyan, de választ ad.*
-Vége.
*Nagyon tárgyilagosan közli, amit mond. Megfordul a fejében, hogy szerencsétlen lányra ömleszti az összes problémáját és őt jelöli meg hibásként, hiszen az sokkal egyszerűbb lenne, de nem teszi. Őszintén elnézegetve Ennát látja, hogy annak is van elég baja, nem szerette volna ő sem azt, ami végül lett és őszintén bánja a dolgot. Elveszi tehát az italt, pont akkor amikor két férfi szólítja meg őket, akiket észre sem vett még. Elnézegetve az urakat, azok már igen felöntöttek a garatra. A megszólítást, amely elég érdekesre sikeredik először tolakodónak tartja, majd jót derül rajta. Úgy gondolja ideje egy kicsit lazítani, hogyha ez a két férfi segít neki ebben, ráadásul önszántukból, akkor nem lesz elrontója a dolognak. Apró bólintással jelzi Ennának, hogy nincs ellenére az új társaság, bár ő eddig sem sokat beszélt. A pultosnak megköszöni a fáradalmait, majd italát kezébe véve csatlakozik.*
-Szép estét uraim! Dronrin Vertthe vagyok. Szerencsére mi nem vagyunk azok az ijedős típusok.
*Amint ezt kimondja, int Eiának, hogy az ugorjon át a válláról egy másik székre, hiszen azért a madár nem könnyű, főleg hogyha elkezdenek inni. Megmozgatva fájós izmait, új partnerei felé fordul ismét.*
-Megvan az okunk az ivásra. Engem szerelmi bánat gyötör, de remélhetőleg már nem sokáig.
*Szája szélén apró mosoly jelenik meg és amint befejezi a mondatot, szájához emelve poharát iszik pár kortyot. Ízlik neki az ital, amit halk hümmögéssel ad a társai tudtára.*
-Nektek mi okotok van az ivásra? Vagy esetleg ez csak hobbi?
*Alaposabban is szem ügyre veszi kérdése közben a két férfit, akiket nem lehet rondának, vagy csúnyának nevezni, sőt éppen ellenkezőleg. Ahogy így felméri a helyzetet, fejét oldalra döntve pillant Enna felé, hogy neki mi a véleménye.*
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-02-01 20:17:45
Üzenet elküldve: 2020-02-01 20:17:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelő bajnokság//
*Nem igazán merült fel benne, hogy esetleg egy ilyen meghívással kapcsolatban az elfnek fenntartásai lehetnének, hiszen csak inni hívta, semmi egyébről nem volt szó és nincs is tervezve. Nem igazán van ínyére, hogy a szöszi, a hajszíne mellett még elf is, de most nincsen jobb kéznél. Mégsem akarta a kis tündérlánykát elhívni pálinkát inni, a végén még ő lenne felelősségre vonva utána. Ha a doki meg négykézláb esne haza, biztos senki sem őt hibáztatná a kialakuló vagy a kialakult helyzetért. Megállja, de csak nagyon nehezen, hogy időről- időre ne tekintsen a háta mögé, mert mégiscsak hátat fordít egy elfnek, pedig még szemből is veszélyesek. Mikor a férfi említi, hogy szerencse, hogy megérkeztek, mert már egyéb cselre gyanakodott.*
-Áh, ne félj, nem akarlak eltenni a láb alól, egy gyógyítóra mindig szükség lehet. *Legyint, és olyan hangnemet ejt meg, mintha csak viccelne, de hogy komolyan fontolóra vette volna a dolgot, ebből nem derül ki tisztán. Ha tudná, hogy a másik a lovas incidensen kattog még mindig, leintené, mert ő már el is felejtette, sőt élete legrosszabb élményeinek a listáján szerepel, persze nem igazán előkelő helyen, de ott van. Majd visszakapja a hülye kérdésre hülye válasz kategóriában a szülés félbehagyásos megjegyzést. Erre csak félárbocra ereszti a szemeit és a másik felé fordul, hogy ezt ő is jól láthassa.*
-Ahaaaa. Csak gondoltam szólok. *Von vállat. Közben besétál a fogadóba és elsőnek foglalja be a pultot, hogy minél hamarabb kikérhesse a piát. Gondolkodni sem kell neki, már hadarja is.*
-Szeretnék 6 ánizspálatot és mellé még egy pohár forrásvizet, egy plusz feles poharat is tegyél a tálcára mellé. *Teszi hozzá csak úgy mellékesen.*
-Egy erdei magos kalácsot is írj még hozzá. * Felrak a pultra az erszényéből 66 aranyat a 6 db Ánizspárlat árát.
Majd leszámol még 2 aranyat a Forrásvíz miatt is. Arról már nem is beszélve, hogy 8 arany társul az eddigiekhez a Erdei magokkal sült kalács kecskevajjal nevű ételért cserébe. *
-Ne aprózzuk el a dolgokat. *Mosolyog az elfre.*
-Nem akarok percenként idejárkálni a piáért, mit szólnál egy kis játékhoz? *Ha már úgyis itt vannak, az csak feljebb vinné a kedvét, ha le tudná alázni a szöszit valamiben.*
//Vedelő bajnokság//
*Nem igazán merült fel benne, hogy esetleg egy ilyen meghívással kapcsolatban az elfnek fenntartásai lehetnének, hiszen csak inni hívta, semmi egyébről nem volt szó és nincs is tervezve. Nem igazán van ínyére, hogy a szöszi, a hajszíne mellett még elf is, de most nincsen jobb kéznél. Mégsem akarta a kis tündérlánykát elhívni pálinkát inni, a végén még ő lenne felelősségre vonva utána. Ha a doki meg négykézláb esne haza, biztos senki sem őt hibáztatná a kialakuló vagy a kialakult helyzetért. Megállja, de csak nagyon nehezen, hogy időről- időre ne tekintsen a háta mögé, mert mégiscsak hátat fordít egy elfnek, pedig még szemből is veszélyesek. Mikor a férfi említi, hogy szerencse, hogy megérkeztek, mert már egyéb cselre gyanakodott.*
-Áh, ne félj, nem akarlak eltenni a láb alól, egy gyógyítóra mindig szükség lehet. *Legyint, és olyan hangnemet ejt meg, mintha csak viccelne, de hogy komolyan fontolóra vette volna a dolgot, ebből nem derül ki tisztán. Ha tudná, hogy a másik a lovas incidensen kattog még mindig, leintené, mert ő már el is felejtette, sőt élete legrosszabb élményeinek a listáján szerepel, persze nem igazán előkelő helyen, de ott van. Majd visszakapja a hülye kérdésre hülye válasz kategóriában a szülés félbehagyásos megjegyzést. Erre csak félárbocra ereszti a szemeit és a másik felé fordul, hogy ezt ő is jól láthassa.*
-Ahaaaa. Csak gondoltam szólok. *Von vállat. Közben besétál a fogadóba és elsőnek foglalja be a pultot, hogy minél hamarabb kikérhesse a piát. Gondolkodni sem kell neki, már hadarja is.*
-Szeretnék 6 ánizspálatot és mellé még egy pohár forrásvizet, egy plusz feles poharat is tegyél a tálcára mellé. *Teszi hozzá csak úgy mellékesen.*
-Egy erdei magos kalácsot is írj még hozzá. * Felrak a pultra az erszényéből 66 aranyat a 6 db Ánizspárlat árát.
Majd leszámol még 2 aranyat a Forrásvíz miatt is. Arról már nem is beszélve, hogy 8 arany társul az eddigiekhez a Erdei magokkal sült kalács kecskevajjal nevű ételért cserébe. *-Ne aprózzuk el a dolgokat. *Mosolyog az elfre.*
-Nem akarok percenként idejárkálni a piáért, mit szólnál egy kis játékhoz? *Ha már úgyis itt vannak, az csak feljebb vinné a kedvét, ha le tudná alázni a szöszit valamiben.*
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-02-01 15:35:11
Üzenet elküldve: 2020-02-01 15:35:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Taverna//
//Thusko és a Tintás//
//Dronrin, Gaelein, Shen'eriel, Umon//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hálás mosollyal fogadja Gaelein megértését, és biccent felé mielőtt elvonulna.
Ezután nekilát, hogy megiszogassa a teáját. Hátizsákját és íját hányaveti módon a földre helyezi maga mellé. Az íjat kis óvatossággal, azonban a hátizsákot bárminemű kegyelem nélkül hagyja a alázuhanni, hogy puffanva érjen földet. Két kezén könyökölve bámul hol maga elé, hol a teára, miközben elmerül a gondolataiban. Emiatt nem is hallja a többiek beszédét, még ha róla esne is szó.
Bár már egy olyan apró kedvesség is segít lelki állapotán, mint amilyet a pultostól kapott, azért még meglehetősen feldúlt. Mélabúja azonban árnyalatonként változik, ahogy próbálja magát helyrehozni. Mire odajut, hogy teájának utolsó kihűlt kortyát lögyböli a csésze alján, addigra már egészen másképp érzi magát. ~ Bassza meg mindenki. ~ gondolja flegmán.
Erre a szép gondolatra lép be a Taverna ajtaján Dronrin, akit azonnal fel is ismer. Enna szemei elkerekednek, még a szája is kinyílik kissé, ahogy a nő végiglépdel a pultig. ~ Hú baszki... Nem vett észre? ~ és heves szívverése csillapodni kezd. Bűntudata azonban erősebb, mint menekülési vágya, így hamar megindul ő maga is a söntés felé. Bassza meg mindenki, de azért Dronrin mégse. Meg talán a pultos se. Tisztelettudóan magával viszi a teáscsészét is, amelynek tartalmát menet közben kiüríti. Úgy véli, át tudja érezni, milyen nehéz munka lehet a fogadósé, így igyekszik segíteni neki. Ő maga fél órát sem bírt ki hasonló munkakörben.
Enna is hallja, ahogy Gaelein elsorolja az italkínálatot, majd becsatlakozik a párbeszédbe, mielőtt még Dronrinnak lenne ideje rendelni.*
- Két Lyzendra mosolyát kérek. Azt hiszem, elkélne nekünk.* És már nyújtja is a két Lyzendra mosolya árát, 28 aranyat. A csészét pedig a pultra helyezi.
Már csak az ital neve miatt is úgy gondolja, tényleg erre lenne szükségük. Meg ha jól hallotta, Dronrin amúgy is valami erősebbet kért. Nem úgy mint ő, a maga kis teájával. Ez tulajdonképpen tetszik neki a másikban. Úgy véli, erős jellemre vall. Vagy nagyon gyengére - majd kiderül.
Miután kikérte az italokat, hadarásba kezd, ajkán félszeg mosollyal.*
- Meghívlak. *Mondja Dronrinnak, hogy ha esetleg mégsem lenne egyértelmű a helyzet.* - Nézd, én sajnálom, ami történt. Ja, egyébként szia. Öhm... mi lett végül?
*Beszéd közben idegesen a haját igazgatja. Ha megkapta az italokat, az egyiket átnyújtja Dronrinnak. Reméli, a másik nem hagyja faképnél, elvégre éppen békejobbot nyújt felé. Mindenesetre nem lepné meg, ha egy hisztiroham érkezne csak válaszul - elég a másikra néznie, hogy megállapítsa, ő is eléggé zaklatott most.
Körülbelül ekkortájt szólítják meg őket a fogadóban ücsörgő ittas férfiak. Bár Enna nincs oda a részegekért, úgy látja, ezek ketten még bőven a vicces szakaszában járnak csak az alkoholmámornak. Úgy érzékeli, hogy ez a megszólítás egyben leszólítás is, de ez nincs ellenére. Ha ő nem akarja, úgysem lesz semmi. Legalábbis így képzeli. Mindent egybevéve vonzza a felhőtlen és bohókás társaság ígérete, így ha rajta múlna, már oda is telepedne. Mikor a telepedéshez ér a gondolataiban, kissé lesápad - íját és hátizsákját ugyanis az asztalánál hagyta. Végül azonban megnyugszik. Cókmókjai nincsenek túlságosan messze, biztos nem viszi el őket senki. Miután mindezt végigpörgeti magában, Dronrinhoz fordul, és halkan kikéri véleményét az új társaságról.*
- Van kedved? Megértem, ha nem... csak gondoltam, esetleg jót tenne.
//Thusko és a Tintás//
//Dronrin, Gaelein, Shen'eriel, Umon//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hálás mosollyal fogadja Gaelein megértését, és biccent felé mielőtt elvonulna.
Ezután nekilát, hogy megiszogassa a teáját. Hátizsákját és íját hányaveti módon a földre helyezi maga mellé. Az íjat kis óvatossággal, azonban a hátizsákot bárminemű kegyelem nélkül hagyja a alázuhanni, hogy puffanva érjen földet. Két kezén könyökölve bámul hol maga elé, hol a teára, miközben elmerül a gondolataiban. Emiatt nem is hallja a többiek beszédét, még ha róla esne is szó.
Bár már egy olyan apró kedvesség is segít lelki állapotán, mint amilyet a pultostól kapott, azért még meglehetősen feldúlt. Mélabúja azonban árnyalatonként változik, ahogy próbálja magát helyrehozni. Mire odajut, hogy teájának utolsó kihűlt kortyát lögyböli a csésze alján, addigra már egészen másképp érzi magát. ~ Bassza meg mindenki. ~ gondolja flegmán.
Erre a szép gondolatra lép be a Taverna ajtaján Dronrin, akit azonnal fel is ismer. Enna szemei elkerekednek, még a szája is kinyílik kissé, ahogy a nő végiglépdel a pultig. ~ Hú baszki... Nem vett észre? ~ és heves szívverése csillapodni kezd. Bűntudata azonban erősebb, mint menekülési vágya, így hamar megindul ő maga is a söntés felé. Bassza meg mindenki, de azért Dronrin mégse. Meg talán a pultos se. Tisztelettudóan magával viszi a teáscsészét is, amelynek tartalmát menet közben kiüríti. Úgy véli, át tudja érezni, milyen nehéz munka lehet a fogadósé, így igyekszik segíteni neki. Ő maga fél órát sem bírt ki hasonló munkakörben.
Enna is hallja, ahogy Gaelein elsorolja az italkínálatot, majd becsatlakozik a párbeszédbe, mielőtt még Dronrinnak lenne ideje rendelni.*
- Két Lyzendra mosolyát kérek. Azt hiszem, elkélne nekünk.* És már nyújtja is a két Lyzendra mosolya árát, 28 aranyat.
A csészét pedig a pultra helyezi.Már csak az ital neve miatt is úgy gondolja, tényleg erre lenne szükségük. Meg ha jól hallotta, Dronrin amúgy is valami erősebbet kért. Nem úgy mint ő, a maga kis teájával. Ez tulajdonképpen tetszik neki a másikban. Úgy véli, erős jellemre vall. Vagy nagyon gyengére - majd kiderül.
Miután kikérte az italokat, hadarásba kezd, ajkán félszeg mosollyal.*
- Meghívlak. *Mondja Dronrinnak, hogy ha esetleg mégsem lenne egyértelmű a helyzet.* - Nézd, én sajnálom, ami történt. Ja, egyébként szia. Öhm... mi lett végül?
*Beszéd közben idegesen a haját igazgatja. Ha megkapta az italokat, az egyiket átnyújtja Dronrinnak. Reméli, a másik nem hagyja faképnél, elvégre éppen békejobbot nyújt felé. Mindenesetre nem lepné meg, ha egy hisztiroham érkezne csak válaszul - elég a másikra néznie, hogy megállapítsa, ő is eléggé zaklatott most.
Körülbelül ekkortájt szólítják meg őket a fogadóban ücsörgő ittas férfiak. Bár Enna nincs oda a részegekért, úgy látja, ezek ketten még bőven a vicces szakaszában járnak csak az alkoholmámornak. Úgy érzékeli, hogy ez a megszólítás egyben leszólítás is, de ez nincs ellenére. Ha ő nem akarja, úgysem lesz semmi. Legalábbis így képzeli. Mindent egybevéve vonzza a felhőtlen és bohókás társaság ígérete, így ha rajta múlna, már oda is telepedne. Mikor a telepedéshez ér a gondolataiban, kissé lesápad - íját és hátizsákját ugyanis az asztalánál hagyta. Végül azonban megnyugszik. Cókmókjai nincsenek túlságosan messze, biztos nem viszi el őket senki. Miután mindezt végigpörgeti magában, Dronrinhoz fordul, és halkan kikéri véleményét az új társaságról.*
- Van kedved? Megértem, ha nem... csak gondoltam, esetleg jót tenne.
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-02-01 11:34:46
Üzenet elküldve: 2020-02-01 11:34:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Thusko és Tintás//
//Nyugovóra//
//Ennalinae, Dronrin//
- Mi-az-ma. *Tagolja a számára érdekes szót Umon válaszából kiragadva.*
- Mi-az-ma. *Az ujjával mutat ütemet a dallamosan pattogó szócska kiejtése közben. Jóllehet, a többit meg sem értette, de ez nem látszik rajta, csak ködös tekintettel nézelődik.
A belépő lány jellemzésekor arrafelé néz, kásás, acélszürke tekintete végigmustráltja a belépőt, de végül csak elhúzza a száját.*
- Lehet, hogy tökézsletes, de egy nagy hibája van. *Fordul vissza Umon felé.*
- Hogy nem Lyzendra. *Szögezi le, mintha ezzel mindent megmagyarázna.*
- Engem kellene megvigazstalni elsősorban. *Szögezi le, hogy mindenkinek egyértelmű legyen, most ő a legszomorúbb ezen a világon.
A másik lány lefestésekor ezúttal őt veszi szemügyre, de Umon szóvirágait hallva értetlen képpel fordul vissza a férfi felé.*
- Te honnan veszed ezt a sok baromságot? *Kérdi felnyihogva, még tenyerével az asztalra is csap örömében.*
- "Bőre mint a márvány", a "nyár első cseresznyéi". *Nevet és a pohara felé nyúl, amit elsőre el is téveszt és csaknem felborítja, de az utolsó pillanatban sikerül elkapnia, így nem vész kárba a fontos ital egyetlen cseppje sem.*
- Csodálkozom, hogy nincs senkid, aki ilyeneket tud fecsegni, az biztos talá'na magának valakit. *Heherészik egy korty pálinka után.
Umon kérdésére újra a két lány felé fordul, megállapítva, hogy a szakállas barátjának igaza van, mindketten szomorúnak tűnnek.*
- Te vagy egy sírvafakadt, mer' olyan csúnya vagy. *Néz szúrósan asztaltársára.
A kijelentésre, hogy ő sem fog elszalasztani egyetlen pillanatot se, hogy éljen, csak legyint. Lemondott már ő a boldog életről és kész rá, hogy minden napját valami erős szesszel mossa össze. Így nem kell azon szomorkodnia két másnaposság között, hogy hol rontotta el.*
- Hát kérdezzük meg őket. *Az alkohollal minden gátlása feloldódott, féloldalasan a lányok felé fordul és úgy kérdezne fennhangon, de Umon megelőzi. Az újabb költői kifejezéseket hallva az alkarvédőjébe fojt egy kitörő nevetést, majd ha a férfi befejezte, felteszi a kérdését.*
- Mié' szomorkodtok jányok? *Kérdi roppant egyszerűen, mellőzve az umonféle baromságokat.*
- Gyertek, igyatok velünk és ez a szakállas csúnyaság közben ilyen szépségeket mond majd nektek, hogy ajkatok a mittudomén első cseresznyéje, meg karfiola és bőr'tök olyan, mint aaa... balzsamos esővíz. *Emeli meg az üveg szeszt és int a pult felé Gaeleinnek, hogy még két poharat szeretne az asztalukhoz. Bár nem tudja, hogy a két betérő szeretne-e a lerészegedőben lévő párossal megosztani a társaságot.*
//Nyugovóra//
//Ennalinae, Dronrin//
- Mi-az-ma. *Tagolja a számára érdekes szót Umon válaszából kiragadva.*
- Mi-az-ma. *Az ujjával mutat ütemet a dallamosan pattogó szócska kiejtése közben. Jóllehet, a többit meg sem értette, de ez nem látszik rajta, csak ködös tekintettel nézelődik.
A belépő lány jellemzésekor arrafelé néz, kásás, acélszürke tekintete végigmustráltja a belépőt, de végül csak elhúzza a száját.*
- Lehet, hogy tökézsletes, de egy nagy hibája van. *Fordul vissza Umon felé.*
- Hogy nem Lyzendra. *Szögezi le, mintha ezzel mindent megmagyarázna.*
- Engem kellene megvigazstalni elsősorban. *Szögezi le, hogy mindenkinek egyértelmű legyen, most ő a legszomorúbb ezen a világon.
A másik lány lefestésekor ezúttal őt veszi szemügyre, de Umon szóvirágait hallva értetlen képpel fordul vissza a férfi felé.*
- Te honnan veszed ezt a sok baromságot? *Kérdi felnyihogva, még tenyerével az asztalra is csap örömében.*
- "Bőre mint a márvány", a "nyár első cseresznyéi". *Nevet és a pohara felé nyúl, amit elsőre el is téveszt és csaknem felborítja, de az utolsó pillanatban sikerül elkapnia, így nem vész kárba a fontos ital egyetlen cseppje sem.*
- Csodálkozom, hogy nincs senkid, aki ilyeneket tud fecsegni, az biztos talá'na magának valakit. *Heherészik egy korty pálinka után.
Umon kérdésére újra a két lány felé fordul, megállapítva, hogy a szakállas barátjának igaza van, mindketten szomorúnak tűnnek.*
- Te vagy egy sírvafakadt, mer' olyan csúnya vagy. *Néz szúrósan asztaltársára.
A kijelentésre, hogy ő sem fog elszalasztani egyetlen pillanatot se, hogy éljen, csak legyint. Lemondott már ő a boldog életről és kész rá, hogy minden napját valami erős szesszel mossa össze. Így nem kell azon szomorkodnia két másnaposság között, hogy hol rontotta el.*
- Hát kérdezzük meg őket. *Az alkohollal minden gátlása feloldódott, féloldalasan a lányok felé fordul és úgy kérdezne fennhangon, de Umon megelőzi. Az újabb költői kifejezéseket hallva az alkarvédőjébe fojt egy kitörő nevetést, majd ha a férfi befejezte, felteszi a kérdését.*
- Mié' szomorkodtok jányok? *Kérdi roppant egyszerűen, mellőzve az umonféle baromságokat.*
- Gyertek, igyatok velünk és ez a szakállas csúnyaság közben ilyen szépségeket mond majd nektek, hogy ajkatok a mittudomén első cseresznyéje, meg karfiola és bőr'tök olyan, mint aaa... balzsamos esővíz. *Emeli meg az üveg szeszt és int a pult felé Gaeleinnek, hogy még két poharat szeretne az asztalukhoz. Bár nem tudja, hogy a két betérő szeretne-e a lerészegedőben lévő párossal megosztani a társaságot.*
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-01-31 21:59:16
Üzenet elküldve: 2020-01-31 21:59:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelő bajnokság//
*A doki egy hűséges férfi és tiszteli a zöld szeműt. De egyben egy nagyon gyenge megviselt jellem is. Ezért bár az illem ilyenkor, azt mondja, hogy nem illik más lányokkal randevúzni, de csak sikerült a vörösnek elcsábítania őt. Ugyebár az, hogy alapból kezdenek a vörösök egyre inkább a gyengéi lenni, most amúgy is szörnyű magányosnak érzi magát, meg ugye még az alkohol ígérete is túl csábító volt neki. Szóval fütyörészve sétál a másik mögött. Figyel a lába elé, néha útjába kerülő köveket rugdos, párszor ha nem nézik a lány fenekére téved a tekintete. Neki megfelel ez a helyzet. Mikor a vörös megjegyzi, hogy megérkeztek akkor megnézi magának a helyet. Tényleg nincs messze.*
-Pedig, hogy őszinte legyek már kezdtem gyanakodni, hogy valami más terved volt amiért kicsaltál ide a susnyásba.
*Vigyorog vidáman a lányra. Szereti heccelni a vöröst, aki hagyja is magát. Amennyire megismerte úgy véli bizonyos dolgokban igencsak egyszerű a lány, de jól ellehet vele szórakozni és van elég szabad szája és bolond feje, hogy közösen is elhülyéskedjenek és ne csak a másik kárára. Az elf tervez vele jó viszonyt ápolni amennyire lehet. Érdekli is a lány. Abból, hogy meghívta most úgy érzi ez a kíváncsiság kölcsönös. Hogy más is van mögötte az természetes hisz mégiscsak róla van szó és emlékszik, hogy mennyire bújt hozzá a lovon a másik, de az még ki tudja, hogy lesz? A figyelmeztetésre hirtelen a fejéhez kap.*
-Na basszus! Egy szülést véletlenül félbehagytam. A gyerek lába már kint kalimpált az anyjából... Na, mindegy majd holnap folytatom.
*Legyint mintha apróságról lenne szó.*
//Vedelő bajnokság//
*A doki egy hűséges férfi és tiszteli a zöld szeműt. De egyben egy nagyon gyenge megviselt jellem is. Ezért bár az illem ilyenkor, azt mondja, hogy nem illik más lányokkal randevúzni, de csak sikerült a vörösnek elcsábítania őt. Ugyebár az, hogy alapból kezdenek a vörösök egyre inkább a gyengéi lenni, most amúgy is szörnyű magányosnak érzi magát, meg ugye még az alkohol ígérete is túl csábító volt neki. Szóval fütyörészve sétál a másik mögött. Figyel a lába elé, néha útjába kerülő köveket rugdos, párszor ha nem nézik a lány fenekére téved a tekintete. Neki megfelel ez a helyzet. Mikor a vörös megjegyzi, hogy megérkeztek akkor megnézi magának a helyet. Tényleg nincs messze.*
-Pedig, hogy őszinte legyek már kezdtem gyanakodni, hogy valami más terved volt amiért kicsaltál ide a susnyásba.
*Vigyorog vidáman a lányra. Szereti heccelni a vöröst, aki hagyja is magát. Amennyire megismerte úgy véli bizonyos dolgokban igencsak egyszerű a lány, de jól ellehet vele szórakozni és van elég szabad szája és bolond feje, hogy közösen is elhülyéskedjenek és ne csak a másik kárára. Az elf tervez vele jó viszonyt ápolni amennyire lehet. Érdekli is a lány. Abból, hogy meghívta most úgy érzi ez a kíváncsiság kölcsönös. Hogy más is van mögötte az természetes hisz mégiscsak róla van szó és emlékszik, hogy mennyire bújt hozzá a lovon a másik, de az még ki tudja, hogy lesz? A figyelmeztetésre hirtelen a fejéhez kap.*
-Na basszus! Egy szülést véletlenül félbehagytam. A gyerek lába már kint kalimpált az anyjából... Na, mindegy majd holnap folytatom.
*Legyint mintha apróságról lenne szó.*
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-01-31 16:50:54
Üzenet elküldve: 2020-01-31 16:50:54
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Thusko és Tintás//
//Nyugovóra//
//Ennalinae, Dronrin//
*Jótékonyan göcög magában, teljes mértékben megsérteni nem akarja, na jó. Talán egy kicsit. A részeg embert úgy lehet átejteni, hogy szinte észre sem veszi. A komolyabb témákra érve, tekintete, csak rövid ideig sötétlik.*
- Hah! Barátom, az én múltamban szinte semmiről sem lehet eldönteni, hogy valóság, vagy látomás! *Nevet fel ismét fejét rázva.* Az egész egy hagymázas miazma... katyvasz... *csendesedve fűzi hozzá, még egy-kettőt kuncogva, majd elkomolyodva, s a poharat bámulva az asztalon.*
- Le! *Tölt magának ismét, s húzza le a torkán, majd azonnal ismét tölt, de még nem issza meg. Jó kis estének tűnik, semmi kedve fél órán belül kidőlni.*
- Ő, nem tökéletes? *Pillant fel a nyíló ajtóra, megfigyelve a betérő fiatal lányt, Ennalinaet.* Karcsú, edzett, bizonyára megtalálja a helyét a vadonban, s a haja, akár frissen kaszált széna. Nézd, szomorú. *Umon messziről megismeri a szomorúság jeleit.* Megvigasztalhatnád. *Rántja meg a vállát, aztán isznak még egyet.*
- Brrrrr... *Fut végig rajta kívülről is az érzés.* Ezaztánapia... *Egyszer-kétszer még feltekint, aztán összeszedi magát, a feltett kérdésre nem akaródzik még válaszolni, sokkal inkább pillant megint az ajtó felé, de ezen már felnevet.*
- Vagy ott egy másik... barátom, a "zenei kíséreted" igencsak melletted áll. Nézd. Hát hozzá mit szólsz? Fekete, mint a holló, bőre, akár a márvány, ajkai lehetnének a nyár első cseresznyéi is. *Itt egy pillanatra megakad szava, mikor jobban megfigyeli a két lányt.*
- Mi van ezekkel a fehérnépekkel, itt mindenki szomorú? Vagy, már mind találkozott veled előtte, s most látva téged, fakad sírva?! *Nevet fel, s az asztalra csapva húzza fel italát.* Ne vedd a szívedre barátom, az alkohol beszél belőlem! *Enyhül meg, aztán felsóhajt.*
- Hogy mit másítanék meg? *Kérdezi felpillantva.* Hogy sosem szalasztanám el a lehetőséget, hogy éljek egy kicsit... *Megkeményedik a hangja.* És te sem fogod, barátom! *Megemelkedik a széken, majd kissé meginogva, de megőrzi egyensúlyát, a pulthoz kiált.*
- Leányok, akadna itt két vándor, ki italát, s tréfáit megosztaná veletek, már persze, ha nem bánjátok. A hűvös és a langyos zápor is gyönyörű... de nincs itt az ideje, valamint ha mindet kieresztitek szemetekből, mi maradna a termésre? *Mosolyodik el, biccentve egyet.*
- Emellett szerény barátom itt... számtalan jó történetet ismer, mi mulatságotokra szolgálhat. Csatlakozzatok, ha kedvetek engedi. *Emeli meg poharát feléjük.*
//Nyugovóra//
//Ennalinae, Dronrin//
*Jótékonyan göcög magában, teljes mértékben megsérteni nem akarja, na jó. Talán egy kicsit. A részeg embert úgy lehet átejteni, hogy szinte észre sem veszi. A komolyabb témákra érve, tekintete, csak rövid ideig sötétlik.*
- Hah! Barátom, az én múltamban szinte semmiről sem lehet eldönteni, hogy valóság, vagy látomás! *Nevet fel ismét fejét rázva.* Az egész egy hagymázas miazma... katyvasz... *csendesedve fűzi hozzá, még egy-kettőt kuncogva, majd elkomolyodva, s a poharat bámulva az asztalon.*
- Le! *Tölt magának ismét, s húzza le a torkán, majd azonnal ismét tölt, de még nem issza meg. Jó kis estének tűnik, semmi kedve fél órán belül kidőlni.*
- Ő, nem tökéletes? *Pillant fel a nyíló ajtóra, megfigyelve a betérő fiatal lányt, Ennalinaet.* Karcsú, edzett, bizonyára megtalálja a helyét a vadonban, s a haja, akár frissen kaszált széna. Nézd, szomorú. *Umon messziről megismeri a szomorúság jeleit.* Megvigasztalhatnád. *Rántja meg a vállát, aztán isznak még egyet.*
- Brrrrr... *Fut végig rajta kívülről is az érzés.* Ezaztánapia... *Egyszer-kétszer még feltekint, aztán összeszedi magát, a feltett kérdésre nem akaródzik még válaszolni, sokkal inkább pillant megint az ajtó felé, de ezen már felnevet.*
- Vagy ott egy másik... barátom, a "zenei kíséreted" igencsak melletted áll. Nézd. Hát hozzá mit szólsz? Fekete, mint a holló, bőre, akár a márvány, ajkai lehetnének a nyár első cseresznyéi is. *Itt egy pillanatra megakad szava, mikor jobban megfigyeli a két lányt.*
- Mi van ezekkel a fehérnépekkel, itt mindenki szomorú? Vagy, már mind találkozott veled előtte, s most látva téged, fakad sírva?! *Nevet fel, s az asztalra csapva húzza fel italát.* Ne vedd a szívedre barátom, az alkohol beszél belőlem! *Enyhül meg, aztán felsóhajt.*
- Hogy mit másítanék meg? *Kérdezi felpillantva.* Hogy sosem szalasztanám el a lehetőséget, hogy éljek egy kicsit... *Megkeményedik a hangja.* És te sem fogod, barátom! *Megemelkedik a széken, majd kissé meginogva, de megőrzi egyensúlyát, a pulthoz kiált.*
- Leányok, akadna itt két vándor, ki italát, s tréfáit megosztaná veletek, már persze, ha nem bánjátok. A hűvös és a langyos zápor is gyönyörű... de nincs itt az ideje, valamint ha mindet kieresztitek szemetekből, mi maradna a termésre? *Mosolyodik el, biccentve egyet.*
- Emellett szerény barátom itt... számtalan jó történetet ismer, mi mulatságotokra szolgálhat. Csatlakozzatok, ha kedvetek engedi. *Emeli meg poharát feléjük.*
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-01-31 13:14:06
Üzenet elküldve: 2020-01-31 13:14:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
//Dronrin//
*Nyílik az ajtó és egy újabb vendég érkezik. ~Mi ez a nagy forgalom?~ Le is teszi a poharat a kezéből, amit éppen törölgetett. A belépő félvér lány szintén megviseltnek tűnik, mint az előbb érkező lány. ~Úgy tűnik, ma mindenkire rájár a rúd.~ Mosolyogva fogadja Dronrin-t.*
- Üdvözlöm a Tavernában kisasszony! Gaelein vagyok a pultos. *A már jól ismert bevezető köszöntő hangzik el ismét. Persze ez csak neki ismétlés, a vendégeknek újdonság. Az ital kérdésén elgondolkodik.*
- Van finom bodzalikőrünk, ami kevésbé erős ital. Az őrült pap egy kifejezetten erős italunk. Az urak éppen olyat fogyasztanak. *Odamutat a két férfi asztala felé.*
- Esetleg a középút Lyzendra mosolya. *Vár egy kicsit, hogy legyen ideje a vendégnek választani.*
- Melyiket szeretné kipróbálni? *Innentől már Dronrin-ra bízza a döntést. A kezdő támpontokat megadta neki. Türelmesen vár a válaszára.*
//Dronrin//
*Nyílik az ajtó és egy újabb vendég érkezik. ~Mi ez a nagy forgalom?~ Le is teszi a poharat a kezéből, amit éppen törölgetett. A belépő félvér lány szintén megviseltnek tűnik, mint az előbb érkező lány. ~Úgy tűnik, ma mindenkire rájár a rúd.~ Mosolyogva fogadja Dronrin-t.*
- Üdvözlöm a Tavernában kisasszony! Gaelein vagyok a pultos. *A már jól ismert bevezető köszöntő hangzik el ismét. Persze ez csak neki ismétlés, a vendégeknek újdonság. Az ital kérdésén elgondolkodik.*
- Van finom bodzalikőrünk, ami kevésbé erős ital. Az őrült pap egy kifejezetten erős italunk. Az urak éppen olyat fogyasztanak. *Odamutat a két férfi asztala felé.*
- Esetleg a középút Lyzendra mosolya. *Vár egy kicsit, hogy legyen ideje a vendégnek választani.*
- Melyiket szeretné kipróbálni? *Innentől már Dronrin-ra bízza a döntést. A kezdő támpontokat megadta neki. Türelmesen vár a válaszára.*
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-01-31 13:05:08
Üzenet elküldve: 2020-01-31 13:05:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelő bajnokság//
*Kóborol már egy ideje az ösvény közelében, ugyanis bevállalta, hogy tud, egy jó helyet a közelben ahol lehet inni, de azt már szégyelli bevallani, sötét volt, nem emlékszik már pontosan merre is van. Csak annyira emlékszik, hogy onnan már reggel nem kellett sokat sétálni a házig, meg hogy a fák alatt volt valahol a szántó után. Sötét volt, fájt a combja, nem igazán az út memorizálásával volt elfoglalva. Már- már azon töpreng, vajon mi fog velük történni idekint az erdőben, ha mégis valami úton-, módon eltévednének és kint éjszakázásra kerülne a sor, mikor megpillant egy házikót a lombos fák árnyékában.*
-Na, itt vagyunk! *Csapja össze a kezeit olyan tekintettel, mint, aki kezdetektől fogva tudja merre is mennek. Ahogy közelebb érnek már felsejlik a szőlőlugas és a kinti asztalok meg székek emléke, ez bizonyosan az a hely, amit keresett. Régóta nem volt már kocsma közelében másodmagával, úgy, hogy ők bizony azzal a kifejezett céllal érkeztek volna, hogy igyanak. Egyedül meg az ökör iszik, bár itt még az is csak vizet.*
-Aztán nincs is messze a háztól. A részegeket is elrejti a lombozat, de ha már iszunk, akkor biztos, hogy nem tántorgok haza. Remélem te is így számoltál és nem hagytál otthon befejezetlen munkát. *Szögezi le mindjárt az elején, bár az sem zavarná, ha az elf mégis megkísérelne hazabotorkálni, ő viszont marad. Már jó előre kigondolta a részleteket is, mielőtt végre keresztezték az útjaik egymást a szöszivel.*
//Vedelő bajnokság//
*Kóborol már egy ideje az ösvény közelében, ugyanis bevállalta, hogy tud, egy jó helyet a közelben ahol lehet inni, de azt már szégyelli bevallani, sötét volt, nem emlékszik már pontosan merre is van. Csak annyira emlékszik, hogy onnan már reggel nem kellett sokat sétálni a házig, meg hogy a fák alatt volt valahol a szántó után. Sötét volt, fájt a combja, nem igazán az út memorizálásával volt elfoglalva. Már- már azon töpreng, vajon mi fog velük történni idekint az erdőben, ha mégis valami úton-, módon eltévednének és kint éjszakázásra kerülne a sor, mikor megpillant egy házikót a lombos fák árnyékában.*
-Na, itt vagyunk! *Csapja össze a kezeit olyan tekintettel, mint, aki kezdetektől fogva tudja merre is mennek. Ahogy közelebb érnek már felsejlik a szőlőlugas és a kinti asztalok meg székek emléke, ez bizonyosan az a hely, amit keresett. Régóta nem volt már kocsma közelében másodmagával, úgy, hogy ők bizony azzal a kifejezett céllal érkeztek volna, hogy igyanak. Egyedül meg az ökör iszik, bár itt még az is csak vizet.*
-Aztán nincs is messze a háztól. A részegeket is elrejti a lombozat, de ha már iszunk, akkor biztos, hogy nem tántorgok haza. Remélem te is így számoltál és nem hagytál otthon befejezetlen munkát. *Szögezi le mindjárt az elején, bár az sem zavarná, ha az elf mégis megkísérelne hazabotorkálni, ő viszont marad. Már jó előre kigondolta a részleteket is, mielőtt végre keresztezték az útjaik egymást a szöszivel.*
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-01-30 18:04:30
Üzenet elküldve: 2020-01-30 18:04:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Taverna//
*MilOchasst hamar a háta mögött tudja hagyni, ha csak kis időre is, de nincs aki megállítsa. Már nem sír, ugyanakkor arcán jól látszik a megviseltség és szomorúság. Szeretne újra boldog lenni és, hogyha az élet nem akarja, akkor majd ő tesz róla, hogy az legyen, már csak azért is alapon. Hamar megpillantja az épületet, amely mellett már egy párszor elhaladt. Az ajtó közelébe érve hangokat hall kiszűrődni, így jobbnak látja Eiát magához hívni. A madár gyorsan röppen gazdája vállára és csőrével barátságosan belepiszkál a lány hajába. Dronrin halványan elmosolyodik a kedves gesztusra, majd belépve a fogadóba, a pulthoz masírozik, hogy szinte körbe sem néz. Úgy gondolja szebb lesz a világ egy kis alkohollal, így nem is rest rendelni. Azonban mivel nem ismeri jól a Taverna nyújtotta lehetőségeket, jobbnak lát inkább segítséget kérni a pultostól. Bár rossz bőrben van, kedves modorát veszi elő, nem csupán a neveltetése, természete, hanem Gwaandril cáfolása érdekében is.*
-Jó napot! Sajnos nem jártam még itt. Tudna javasolni nekem valami italt?
*Választ várva leül az egyik székre és várja, hogy valamit elé tegyenek. Persze közben nagyon is reméli, hogy az ajánlott nedű csillapítja majd a fájdalmat amelyet érez.*
*MilOchasst hamar a háta mögött tudja hagyni, ha csak kis időre is, de nincs aki megállítsa. Már nem sír, ugyanakkor arcán jól látszik a megviseltség és szomorúság. Szeretne újra boldog lenni és, hogyha az élet nem akarja, akkor majd ő tesz róla, hogy az legyen, már csak azért is alapon. Hamar megpillantja az épületet, amely mellett már egy párszor elhaladt. Az ajtó közelébe érve hangokat hall kiszűrődni, így jobbnak látja Eiát magához hívni. A madár gyorsan röppen gazdája vállára és csőrével barátságosan belepiszkál a lány hajába. Dronrin halványan elmosolyodik a kedves gesztusra, majd belépve a fogadóba, a pulthoz masírozik, hogy szinte körbe sem néz. Úgy gondolja szebb lesz a világ egy kis alkohollal, így nem is rest rendelni. Azonban mivel nem ismeri jól a Taverna nyújtotta lehetőségeket, jobbnak lát inkább segítséget kérni a pultostól. Bár rossz bőrben van, kedves modorát veszi elő, nem csupán a neveltetése, természete, hanem Gwaandril cáfolása érdekében is.*
-Jó napot! Sajnos nem jártam még itt. Tudna javasolni nekem valami italt?
*Választ várva leül az egyik székre és várja, hogy valamit elé tegyenek. Persze közben nagyon is reméli, hogy az ajánlott nedű csillapítja majd a fájdalmat amelyet érez.*
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-01-30 17:27:03
Üzenet elküldve: 2020-01-30 17:27:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Thusko és Tintás//
//Nyugovóra//
//Gaelein//
//Kiszolgálás//
- Énizsasztat mon'tam. *Néz homályosuló tekintettel Umonra, amikor az kijavítja az ital nevét illetően.
Az istenségekbe vetett hit kérdésében szakállas asztaltársa valami egészen mást hall ki abból, amit mond, mint amit valóban mondott. Neki teljesen érthető volt, akkor nem érti, hogy Umon miért beszél balgaságokat.*
- Nem zenei, hanem erdei kízsértet! *Pontosít lendületesen.*
- Ne tréfálkozzá' rajta, mert téged is megesznek a villámosfarkú farkazsok! *Inti meg a férfit komolynak szánt arccal. Élesen él még benne az emlék, amikor először járt Erdőmélyén és csaknem a fél lába bánta, hogy olyan tiszteletlenül szólt az erdei kísértetről. Akkor csaknem meghalt ott a sűrűn nőtt fák között.
Umon szavait nem is érti, mármint érti, csak a jelentésüket nem és ezt nem is rejti véka alá.*
- Miazhogy nem tudod? *Kérdi enyhe kilengéssel.*
- A valóság az valóság, a látomás meg látomás. *Mutatja jobbjával az asztalon a képzeletbeli dolgok elkülönülését. Közben megérkezik végre az üveg ital, Sheni szúrós szemmel néz fel a szerinte lassú kiszolgálóra, majd onnan már csak az italnak szenteli a figyelmét. Umon tölt és Shen nem rest a színültig telt pohár után nyúlni.*
- Levagy maradva. *Jelzi az állást az éneklést említő férfi felé, majd maga is egyben lehúzza a pálinkát. Láthatóan minden erejére szüksége van, hogy ne öklendezze vissza az italt, de mint egy igazi harcos, lent tartja a méregerős szeszt, hisz inkább kárba menjen, mint veszendőbe.
Az elfet érintő kérdésre csak legyinteni tud, szüksége van még pár pillanatra, hogy rendbe szedje magát.*
- Higgyed el, hogy ismerem. Ott hagyta Lyzit egyedül, a nyakába szakad minden, az meg ki tudja merre járt. *Egész érthetőnek tűnik a beszéde. A lányok kérdésére csak legyint, úgy, mintha nem lenne holnap.*
- Nekem nem kell akármely'k, nekem csak egy kell, egy tökéletes. *Mondja el véleményét.*
- Olyan, mint Lyz. *Szögezi le végül.*
- De ő mán' választott. *Csuklik el a hangja.*
- Meg. *Szólal meg rövid hallgatás után. Bár igazából fogalma sincs, hogy megtette-e. Magában már ezerszer bevallotta neki, de soha nem sikerült tökéletesre és úgy látszik, most már esélye sem lesz megtenni.
Amikor újra isznak, csak fejjel biccent és már nem is húzza le egyben a pálinkát. Az ízét már nem érzi, de nem is azért issza. Azért, amiért Umon is, Felejteni akar.
A belépő félvér lányt csak ködös pillantással fogadja, próbál fókuszálni, de a képek lassan összefolynak, szétesnek és nem tudja eldönteni, hogy ketten érkeztek vagy csak a képzelete űz vele gonosz tréfát.*
- Ha egy valamit megmásíthatná' az eddigi életedbe', mi lenne az? *Fordul dülöngélve Umon felé aztán, homályos, csillogó tekintetében őszinte szomorúság lappang.*
//Nyugovóra//
//Gaelein//
//Kiszolgálás//
- Énizsasztat mon'tam. *Néz homályosuló tekintettel Umonra, amikor az kijavítja az ital nevét illetően.
Az istenségekbe vetett hit kérdésében szakállas asztaltársa valami egészen mást hall ki abból, amit mond, mint amit valóban mondott. Neki teljesen érthető volt, akkor nem érti, hogy Umon miért beszél balgaságokat.*
- Nem zenei, hanem erdei kízsértet! *Pontosít lendületesen.*
- Ne tréfálkozzá' rajta, mert téged is megesznek a villámosfarkú farkazsok! *Inti meg a férfit komolynak szánt arccal. Élesen él még benne az emlék, amikor először járt Erdőmélyén és csaknem a fél lába bánta, hogy olyan tiszteletlenül szólt az erdei kísértetről. Akkor csaknem meghalt ott a sűrűn nőtt fák között.
Umon szavait nem is érti, mármint érti, csak a jelentésüket nem és ezt nem is rejti véka alá.*
- Miazhogy nem tudod? *Kérdi enyhe kilengéssel.*
- A valóság az valóság, a látomás meg látomás. *Mutatja jobbjával az asztalon a képzeletbeli dolgok elkülönülését. Közben megérkezik végre az üveg ital, Sheni szúrós szemmel néz fel a szerinte lassú kiszolgálóra, majd onnan már csak az italnak szenteli a figyelmét. Umon tölt és Shen nem rest a színültig telt pohár után nyúlni.*
- Levagy maradva. *Jelzi az állást az éneklést említő férfi felé, majd maga is egyben lehúzza a pálinkát. Láthatóan minden erejére szüksége van, hogy ne öklendezze vissza az italt, de mint egy igazi harcos, lent tartja a méregerős szeszt, hisz inkább kárba menjen, mint veszendőbe.
Az elfet érintő kérdésre csak legyinteni tud, szüksége van még pár pillanatra, hogy rendbe szedje magát.*
- Higgyed el, hogy ismerem. Ott hagyta Lyzit egyedül, a nyakába szakad minden, az meg ki tudja merre járt. *Egész érthetőnek tűnik a beszéde. A lányok kérdésére csak legyint, úgy, mintha nem lenne holnap.*
- Nekem nem kell akármely'k, nekem csak egy kell, egy tökéletes. *Mondja el véleményét.*
- Olyan, mint Lyz. *Szögezi le végül.*
- De ő mán' választott. *Csuklik el a hangja.*
- Meg. *Szólal meg rövid hallgatás után. Bár igazából fogalma sincs, hogy megtette-e. Magában már ezerszer bevallotta neki, de soha nem sikerült tökéletesre és úgy látszik, most már esélye sem lesz megtenni.
Amikor újra isznak, csak fejjel biccent és már nem is húzza le egyben a pálinkát. Az ízét már nem érzi, de nem is azért issza. Azért, amiért Umon is, Felejteni akar.
A belépő félvér lányt csak ködös pillantással fogadja, próbál fókuszálni, de a képek lassan összefolynak, szétesnek és nem tudja eldönteni, hogy ketten érkeztek vagy csak a képzelete űz vele gonosz tréfát.*
- Ha egy valamit megmásíthatná' az eddigi életedbe', mi lenne az? *Fordul dülöngélve Umon felé aztán, homályos, csillogó tekintetében őszinte szomorúság lappang.*
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-01-30 14:18:45
Üzenet elküldve: 2020-01-30 14:18:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
//Ennalinae//
*Mosogatás közben felfigyel rá, hogy egy fiatal női vendég érkezik a tavernába. A söntéshez lép a kisasszony.*
- Üdvözlöm a Tavernában kisasszony! Gaelein vagyok a pultos. Mivel szolgálhatok? *A hölgy egy mézes gyömbérteát kér, amit rögvest meg is kap. Látja a nő arcán a sírás nyomait. Bár nem az ő dolga, de azért megpróbál kedves lenni.*
- Ha szüksége van még valamire csak szóljon nyugodtan. *Egy barátságos mosolyt kap Ennalinae amiből érezhető, hogy ha segítséget kérne, akkor az elf áll rendelkezésére. Nem szokása csak úgy beleszólni valaki magánügyébe, ezért amíg nem vonják bele, addig békésen a pult mögött dolgozgat.*
//Ennalinae//
*Mosogatás közben felfigyel rá, hogy egy fiatal női vendég érkezik a tavernába. A söntéshez lép a kisasszony.*
- Üdvözlöm a Tavernában kisasszony! Gaelein vagyok a pultos. Mivel szolgálhatok? *A hölgy egy mézes gyömbérteát kér, amit rögvest meg is kap. Látja a nő arcán a sírás nyomait. Bár nem az ő dolga, de azért megpróbál kedves lenni.*
- Ha szüksége van még valamire csak szóljon nyugodtan. *Egy barátságos mosolyt kap Ennalinae amiből érezhető, hogy ha segítséget kérne, akkor az elf áll rendelkezésére. Nem szokása csak úgy beleszólni valaki magánügyébe, ezért amíg nem vonják bele, addig békésen a pult mögött dolgozgat.*
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-01-29 20:57:38
Üzenet elküldve: 2020-01-29 20:57:38
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Taverna//
*A sírás teljesen elragadja magával. Amennyire igyekezett eddig visszafojtani minden benne dúló rossz érzést, olyannyira hagyja most, hogy érzelmeinek hullámai kedvükre hányják-vessék őt a hátukon. Látása kissé homályos, légzése szabálytalan, és még az orra is folyik. Egyiken sem segít a tény, hogy még mindig fut.
Mire a Taverna közelébe ér, teljesen kifullad. Lassít, hogy levegőhöz jusson, majd végül meg is áll. Zihálva támaszkodik térdére, és közben önmagát és a világot szidalmazza a lehető legtöbbféleképpen. Futás közben könnyei egy része felszáradt, de most szorgosan újratermeli őket. Miután kifújta magát, dacosan felszegi a fejét, és újra nekiindul, ezúttal sétálva, hogy ne fogyjon ki a szuszból. Ilyen állapotban érkezik meg a Taverna elé.
Bár eredetileg kerülni szándékozott a nap hátralévő részében minden emberi lényt, vagy bármit, ami azokhoz köthető, de a fogadó épületét látva kezd megváltozni a véleménye. ~ Olyan, mint a mesében! ~ gondolja ámulva, miközben a moha födte tetőt szemléli. El is indul a házikó felé, hogy közelebbről megcsodálhassa. Olyan, mintha az erdő körülölelné, vagy akár egyenesen annak a része volna. Ennának nagyon tetszik, körbe is járja minden oldalról, és belülre is szívesen betekintene. Nézelődés közben figyelmes lesz rá, hogy bentről emberi hangokat hall, ezért úgy ítéli meg, hogy talán neki sem tilos bemennie.
Vesz jó pár nagy levegőt, megtörli arcát és csöpögő orrát. ~ Borzalmasan nézhetek ki. ~ állapítja meg magában, ezért vár még egy kevéske időt, hogy javuljon a helyzet, mielőtt elindulna befelé.
A fogadó ajtaján belépve tudatosul csak benne, hogy a csodakunyhó voltaképpen milyen funkcióval is bír. ~ Már megint egy fogadó… ~ sóhajt. Töri a fejét, hogy talán jobb lett volna még egy kis idővel tovább kinn maradnia, mivel biztosra meri venni, hogy arcán továbbra is láthatóak a sírás nyomai. Igyekszik úgy viselkedni, mintha kutya baja sem lenne, talán úgy nem annyira egyértelmű a dolog. Ilyen állapotban állít oda a söntéshez.*
- Jó napot. Én… khm… szeretnék kérni egy teát.
* Azzal egy Mézes gyömbértea árát, 4 aranyat nyújt át a fogadósnak. Szemei még kissé pirosak, hangja meg-meg remeg. Szeretné, ha nem firtatnák, miért van ilyen állapotban, és ezt igyekszik szelíden láttatni viselkedésén is. Bár nem teljesen néma, az alapvető formaságokra kedvesen válaszol, de reméli, hogy felszínes beszélgetésen túl nem kell most mást produkálnia. Amíg kicsit jobban nem érzi magát, addig semmiképp sem.
Ha megkapta a teáját, elindul egy üres asztalhoz, amelynél békésen iszogatni kezd magában. Hagyja, hogy az ital melegsége átjárja, és igyekszik teljesen megnyugodni.*
*A sírás teljesen elragadja magával. Amennyire igyekezett eddig visszafojtani minden benne dúló rossz érzést, olyannyira hagyja most, hogy érzelmeinek hullámai kedvükre hányják-vessék őt a hátukon. Látása kissé homályos, légzése szabálytalan, és még az orra is folyik. Egyiken sem segít a tény, hogy még mindig fut.
Mire a Taverna közelébe ér, teljesen kifullad. Lassít, hogy levegőhöz jusson, majd végül meg is áll. Zihálva támaszkodik térdére, és közben önmagát és a világot szidalmazza a lehető legtöbbféleképpen. Futás közben könnyei egy része felszáradt, de most szorgosan újratermeli őket. Miután kifújta magát, dacosan felszegi a fejét, és újra nekiindul, ezúttal sétálva, hogy ne fogyjon ki a szuszból. Ilyen állapotban érkezik meg a Taverna elé.
Bár eredetileg kerülni szándékozott a nap hátralévő részében minden emberi lényt, vagy bármit, ami azokhoz köthető, de a fogadó épületét látva kezd megváltozni a véleménye. ~ Olyan, mint a mesében! ~ gondolja ámulva, miközben a moha födte tetőt szemléli. El is indul a házikó felé, hogy közelebbről megcsodálhassa. Olyan, mintha az erdő körülölelné, vagy akár egyenesen annak a része volna. Ennának nagyon tetszik, körbe is járja minden oldalról, és belülre is szívesen betekintene. Nézelődés közben figyelmes lesz rá, hogy bentről emberi hangokat hall, ezért úgy ítéli meg, hogy talán neki sem tilos bemennie.
Vesz jó pár nagy levegőt, megtörli arcát és csöpögő orrát. ~ Borzalmasan nézhetek ki. ~ állapítja meg magában, ezért vár még egy kevéske időt, hogy javuljon a helyzet, mielőtt elindulna befelé.
A fogadó ajtaján belépve tudatosul csak benne, hogy a csodakunyhó voltaképpen milyen funkcióval is bír. ~ Már megint egy fogadó… ~ sóhajt. Töri a fejét, hogy talán jobb lett volna még egy kis idővel tovább kinn maradnia, mivel biztosra meri venni, hogy arcán továbbra is láthatóak a sírás nyomai. Igyekszik úgy viselkedni, mintha kutya baja sem lenne, talán úgy nem annyira egyértelmű a dolog. Ilyen állapotban állít oda a söntéshez.*
- Jó napot. Én… khm… szeretnék kérni egy teát.
* Azzal egy Mézes gyömbértea árát, 4 aranyat nyújt át a fogadósnak.
Szemei még kissé pirosak, hangja meg-meg remeg. Szeretné, ha nem firtatnák, miért van ilyen állapotban, és ezt igyekszik szelíden láttatni viselkedésén is. Bár nem teljesen néma, az alapvető formaságokra kedvesen válaszol, de reméli, hogy felszínes beszélgetésen túl nem kell most mást produkálnia. Amíg kicsit jobban nem érzi magát, addig semmiképp sem.Ha megkapta a teáját, elindul egy üres asztalhoz, amelynél békésen iszogatni kezd magában. Hagyja, hogy az ital melegsége átjárja, és igyekszik teljesen megnyugodni.*
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-01-28 20:33:19
Üzenet elküldve: 2020-01-28 20:33:19
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Thusko és Tintás//
//Nyugovóra//
//Gaelein//
//Kiszolgálás//
*Immár szemét forgatja, az elf tántoríthatatlan, s úgy tűnik bármit mond, abból nem sül ki jó, bár tény az is, hogy egész jól szórakozik. Sandán pillant oldalra a fogadós felé, kiszáradt a torka, a butyka is régóta üres már, de miként megkezdte, így be is kívánja fejezni. Már-már irigykedve nézi Shen lerészegedését, ujjával dobol néhányat az asztalon.*
- Papot. Őrült papot. *Helyesbíti ki, persze tudja, teljesen feleslegesen, vélhetően ő lesz az, aki rosszul hallotta. Ahogy az elf utánozza, azon már nem bírja és felkacag.*
- Az istenekre, te elf, maradj már magadnak. Hihetetlen! *Eddigi álarca pillanatok alatt hullik le, s jóízű nevetésben tör ki, ami szó, mi szó jól esik neki, meg is lepődik rajta.*
- Milyen zenei kíséretben hiszel... teee? Azt az istent nem ismerem. *Már felveszi a fonalat, s becsatlakozik az értetlenség jótékony fonalához, persze komolytalanul és huncut ráncokkal szeme sarkában.*
- Én nem hiszek, vagyis, nem is tudom mit gondoljak, olykor nem tudtam eldönteni, mi a valóság és mi a látomás. *Vonja meg a vállát, majd felpillantva örül meg az érkező italnak.*
- Áááá, ez az! Köszönöjük, kedves Gaelein! *Igyekszik az elf csípős megjegyzését semmissé tenni, bár Gaeleinnek birka türelme lehet, mert nem különösebben rázzák meg a hallottak. Épphogy csak nem lapogatja meg a hátát, ahogy a férfi leteszi az üveget, már tépi is fel a tetejét.*
- Na te téhás... csak tartsd az iramot, ma még énekelünk. *Kacsint az elfre, majd hirtelenjében színültig tölti a poharakat, s felemeli egy biccentés erejéig, majd lehajtja.*
- Krrrkhh... *rázkódik össze egy pillanatra*, azt hiszem, ez a pap tényleg meg fog őrülni. *Mosolyodik el, majd kissé komolyabbra vált.*
- De most mondd meg, ugyan miért utálod te annyira Pyctát? Ismered egyáltalán? Meg miért halnál meg egyedül? Annyi lány él Artheniorban, meg széles e vidéken, hogy megszámolni nem tudnád! *Legyint, aztán tölt.*
- Meg különben is, ha elmegyünk beszerző körútra, *büffent egyet öklébe* lesznek ott lányok is. *Emeli meg szemöldökét.*
- Felejtsd el azt a lányt... és békélj meg a sorsoddal. Egyébként marha nagy eszed van, hogy nem is akarod látni... megmondtad már neki, hogy szereted egyáltalán?! *Elcsuklik a hangja, persze nem érzékenyült el, csupán most meg csuklik.*
- A felejtésre! *Harsan a hangja, s emeli meg a poharat ismét.* Igyál barátom, sosefogyel... *A kedve egyenesen szárnyal, a korábban tapasztalt gondokat, az őrült pap, mintha páros lábbal rugdosná szét, élvezi a társaságot, s élvezi azt is, hogy újra itthon van. Ettől függetlenül persze próbál együtt érezni is, már amennyire a szesztől csak tud. Ezt néha-néha megzavarja lassan számára is előtérbe kerülő régi és elfeledett emlékek, melyre néha csak úgy könnybe lábad a szeme, hisz oly sok mindent átélt már, olyannyira sajnálja emiatt magát. Körbe is néz öles tekintettel, vajon van-e aki még sajnálja?*
//Nyugovóra//
//Gaelein//
//Kiszolgálás//
*Immár szemét forgatja, az elf tántoríthatatlan, s úgy tűnik bármit mond, abból nem sül ki jó, bár tény az is, hogy egész jól szórakozik. Sandán pillant oldalra a fogadós felé, kiszáradt a torka, a butyka is régóta üres már, de miként megkezdte, így be is kívánja fejezni. Már-már irigykedve nézi Shen lerészegedését, ujjával dobol néhányat az asztalon.*
- Papot. Őrült papot. *Helyesbíti ki, persze tudja, teljesen feleslegesen, vélhetően ő lesz az, aki rosszul hallotta. Ahogy az elf utánozza, azon már nem bírja és felkacag.*
- Az istenekre, te elf, maradj már magadnak. Hihetetlen! *Eddigi álarca pillanatok alatt hullik le, s jóízű nevetésben tör ki, ami szó, mi szó jól esik neki, meg is lepődik rajta.*
- Milyen zenei kíséretben hiszel... teee? Azt az istent nem ismerem. *Már felveszi a fonalat, s becsatlakozik az értetlenség jótékony fonalához, persze komolytalanul és huncut ráncokkal szeme sarkában.*
- Én nem hiszek, vagyis, nem is tudom mit gondoljak, olykor nem tudtam eldönteni, mi a valóság és mi a látomás. *Vonja meg a vállát, majd felpillantva örül meg az érkező italnak.*
- Áááá, ez az! Köszönöjük, kedves Gaelein! *Igyekszik az elf csípős megjegyzését semmissé tenni, bár Gaeleinnek birka türelme lehet, mert nem különösebben rázzák meg a hallottak. Épphogy csak nem lapogatja meg a hátát, ahogy a férfi leteszi az üveget, már tépi is fel a tetejét.*
- Na te téhás... csak tartsd az iramot, ma még énekelünk. *Kacsint az elfre, majd hirtelenjében színültig tölti a poharakat, s felemeli egy biccentés erejéig, majd lehajtja.*
- Krrrkhh... *rázkódik össze egy pillanatra*, azt hiszem, ez a pap tényleg meg fog őrülni. *Mosolyodik el, majd kissé komolyabbra vált.*
- De most mondd meg, ugyan miért utálod te annyira Pyctát? Ismered egyáltalán? Meg miért halnál meg egyedül? Annyi lány él Artheniorban, meg széles e vidéken, hogy megszámolni nem tudnád! *Legyint, aztán tölt.*
- Meg különben is, ha elmegyünk beszerző körútra, *büffent egyet öklébe* lesznek ott lányok is. *Emeli meg szemöldökét.*
- Felejtsd el azt a lányt... és békélj meg a sorsoddal. Egyébként marha nagy eszed van, hogy nem is akarod látni... megmondtad már neki, hogy szereted egyáltalán?! *Elcsuklik a hangja, persze nem érzékenyült el, csupán most meg csuklik.*
- A felejtésre! *Harsan a hangja, s emeli meg a poharat ismét.* Igyál barátom, sosefogyel... *A kedve egyenesen szárnyal, a korábban tapasztalt gondokat, az őrült pap, mintha páros lábbal rugdosná szét, élvezi a társaságot, s élvezi azt is, hogy újra itthon van. Ettől függetlenül persze próbál együtt érezni is, már amennyire a szesztől csak tud. Ezt néha-néha megzavarja lassan számára is előtérbe kerülő régi és elfeledett emlékek, melyre néha csak úgy könnybe lábad a szeme, hisz oly sok mindent átélt már, olyannyira sajnálja emiatt magát. Körbe is néz öles tekintettel, vajon van-e aki még sajnálja?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 637-656