Nincs játékban - Taverna a Három Baráthoz
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Taverna a Három Baráthoz | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 40. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2019-11-23 21:04:31
Üzenet elküldve: 2019-11-23 21:04:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mézédes//
*Amint a vörös hajú lány, aki a kovácsról kérdezősködött kifizette a bort, annak otthagyja a teljes palackot, és visszalép a dolgára. Úgy tűnik, hogy a gnóm párosnak egyelőre semmi szüksége a segítségére, így visszamegy a pulthoz, és az eddig elhanyagolt virágokat rendezgeti. Nem is telik bele sok idő, hogy valaki újra benyomja a faajtót a Tavernába. Egy fél-elf nő jön be rajta, és egy fiúcska követi. Dhorryn szeplős arca meg sem rezdül az egyébként emlékezetes bemutatkozásra, és köszönésre. A szegénynegyedben nőtt fel, és gyakran járt a Kósza Pintybe is. Ennyi még nem hatja meg.*
-Istenekból ha lehet egyiket sem kérném. Jó estét.
*Biccent oda, a legénynek is, hiszen az is köszönt. Hangja lágy és kimért, mosolya változatlan. Nem tesz különbséget vendég és vendég között. Az érdekes hajú lány ~Tetszik.~ nem is kertel, vagy éppen várja meg, hogy Dhorryn a segítségét nyújthassa. Belevág, amibe bele kell. A kötszer hallatán, felhúzott szemöldökkel előbb a fiút nézi MEG, majd bocsánatkérő biccentéssel kicsit előrehajolva a lányt veszi górcső alá. Talál is a nadrágon egy csúnyán pirosló foltot.*
~Elég nyugodt ahhoz képest, hogy vérzik a lába. Tetszik a nő.~
*Gondolja magában, majd észreveszi a dobótőröket is. Átfut az agyán, hogy talán nem az első sérülése életében, ha így fel van fegyverezve.*
-Kötszer nincs.
*Mondja, majd gyorsan hozzáteszi.*
-De féleséget, azt biztos találok. Üljenek le kérem, és hozok valamit, ami segíthet.
*Mondja kedvesen, és sírkövi nyugalommal. Ha már leülteti őket, gyorsan ki is kérnek még a pultnál egy kis szíverősítőt, amire kénytelen a szeplős szélesebb mosolyt húzni, majd cinkos hangon odabiccenteni.*
-Vacakoljak a négy pohárral, vagy neked lesz?
*Természetesen mióta itt dolgozik, szereti játszani az urat, de mégis ez az ő világa. Kicsit mocskos, kicsit koszos, de legalább élő. Ha bármilyen utalást is kapna, hogy mehet egybe, akkor egy jó kétdecis fabögrébe tölti, és kiviszi ahol éppen vannak. Ha asztalnál, asztalhoz, pultnál pulthoz, de előtte hátra megy. Ahol a lányok szoktak mosni. Keres ott egy fehér kendődarabot, valami zsebkendó, vagy kisebb terítő lehet, és azt viszi magával.*
-Pálinka, és a féleség. Szabad?
*Mondja a pálinkákat leosztva, vagy éppen a lány elé téve, ahogy az adekvát. A kérdés pedig a láb bekötözéséről szól.*
-Kicsit értek hozzá.
*Mondja, majd hozzá teszi.*
-Esetleg varázsitalom is van, de az személyes készlet. Magam kotyvasztottam. Sajnos nem adhatom ingyen.
*Neki is élni kell valamiből. A mellékes meg mindig jól jön.*
A hozzászólás írója (Dhorryn Ryenzyer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.23 21:10:19
*Amint a vörös hajú lány, aki a kovácsról kérdezősködött kifizette a bort, annak otthagyja a teljes palackot, és visszalép a dolgára. Úgy tűnik, hogy a gnóm párosnak egyelőre semmi szüksége a segítségére, így visszamegy a pulthoz, és az eddig elhanyagolt virágokat rendezgeti. Nem is telik bele sok idő, hogy valaki újra benyomja a faajtót a Tavernába. Egy fél-elf nő jön be rajta, és egy fiúcska követi. Dhorryn szeplős arca meg sem rezdül az egyébként emlékezetes bemutatkozásra, és köszönésre. A szegénynegyedben nőtt fel, és gyakran járt a Kósza Pintybe is. Ennyi még nem hatja meg.*
-Istenekból ha lehet egyiket sem kérném. Jó estét.
*Biccent oda, a legénynek is, hiszen az is köszönt. Hangja lágy és kimért, mosolya változatlan. Nem tesz különbséget vendég és vendég között. Az érdekes hajú lány ~Tetszik.~ nem is kertel, vagy éppen várja meg, hogy Dhorryn a segítségét nyújthassa. Belevág, amibe bele kell. A kötszer hallatán, felhúzott szemöldökkel előbb a fiút nézi MEG, majd bocsánatkérő biccentéssel kicsit előrehajolva a lányt veszi górcső alá. Talál is a nadrágon egy csúnyán pirosló foltot.*
~Elég nyugodt ahhoz képest, hogy vérzik a lába. Tetszik a nő.~
*Gondolja magában, majd észreveszi a dobótőröket is. Átfut az agyán, hogy talán nem az első sérülése életében, ha így fel van fegyverezve.*
-Kötszer nincs.
*Mondja, majd gyorsan hozzáteszi.*
-De féleséget, azt biztos találok. Üljenek le kérem, és hozok valamit, ami segíthet.
*Mondja kedvesen, és sírkövi nyugalommal. Ha már leülteti őket, gyorsan ki is kérnek még a pultnál egy kis szíverősítőt, amire kénytelen a szeplős szélesebb mosolyt húzni, majd cinkos hangon odabiccenteni.*
-Vacakoljak a négy pohárral, vagy neked lesz?
*Természetesen mióta itt dolgozik, szereti játszani az urat, de mégis ez az ő világa. Kicsit mocskos, kicsit koszos, de legalább élő. Ha bármilyen utalást is kapna, hogy mehet egybe, akkor egy jó kétdecis fabögrébe tölti, és kiviszi ahol éppen vannak. Ha asztalnál, asztalhoz, pultnál pulthoz, de előtte hátra megy. Ahol a lányok szoktak mosni. Keres ott egy fehér kendődarabot, valami zsebkendó, vagy kisebb terítő lehet, és azt viszi magával.*
-Pálinka, és a féleség. Szabad?
*Mondja a pálinkákat leosztva, vagy éppen a lány elé téve, ahogy az adekvát. A kérdés pedig a láb bekötözéséről szól.*
-Kicsit értek hozzá.
*Mondja, majd hozzá teszi.*
-Esetleg varázsitalom is van, de az személyes készlet. Magam kotyvasztottam. Sajnos nem adhatom ingyen.
*Neki is élni kell valamiből. A mellékes meg mindig jól jön.*
A hozzászólás írója (Dhorryn Ryenzyer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.23 21:10:19
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2019-11-23 16:12:08
Üzenet elküldve: 2019-11-23 16:12:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Mézédes//
*Ez a vörös nem lehet érteni egyáltalán, hogy maradt életben eddig. Az, hogy nem érti miképp kell megnyalnia a combját vagy, hogy csak úgy eltette a varázsitalt ahelyett, hogy megitta volna még nem zavarná Dren-t, de akkor miért kell rátámaszkodnia. A banditás megállapításra vissza vág.*
-Hacsak nem akarják elaltatni a gyanakvásunkat.
*Bizony. A folytonos gyanakvás az, segít túlélni ebben a kegyetlen világban. Ezt is illene tudni, de sokat kéne még tanulnia a vörösnek. Legalább, azt vállalja, hogy előre megy. Mikor viszont emlékeztetik a fiút akkor morcos tekintettel bólint.*
-Tudom. Megegyeztünk. Én nem hazudtam.
*Tényleg van egy terve. Talán nem túl nagy terv csak ő hiszi annak. Vagy több van benne mint elsőre látszik? Ki tudja. Idegesen követi a lányt a kezében a dinnyével és kapkodja a tekintetét. Nem tetszik neki a hely. Menekülni is nehezebb egy ilyen helyről.*
-Estét.
*Érkezik az irányából egy bátortalan köszönésféle majd csak áll.*
*Ez a vörös nem lehet érteni egyáltalán, hogy maradt életben eddig. Az, hogy nem érti miképp kell megnyalnia a combját vagy, hogy csak úgy eltette a varázsitalt ahelyett, hogy megitta volna még nem zavarná Dren-t, de akkor miért kell rátámaszkodnia. A banditás megállapításra vissza vág.*
-Hacsak nem akarják elaltatni a gyanakvásunkat.
*Bizony. A folytonos gyanakvás az, segít túlélni ebben a kegyetlen világban. Ezt is illene tudni, de sokat kéne még tanulnia a vörösnek. Legalább, azt vállalja, hogy előre megy. Mikor viszont emlékeztetik a fiút akkor morcos tekintettel bólint.*
-Tudom. Megegyeztünk. Én nem hazudtam.
*Tényleg van egy terve. Talán nem túl nagy terv csak ő hiszi annak. Vagy több van benne mint elsőre látszik? Ki tudja. Idegesen követi a lányt a kezében a dinnyével és kapkodja a tekintetét. Nem tetszik neki a hely. Menekülni is nehezebb egy ilyen helyről.*
-Estét.
*Érkezik az irányából egy bátortalan köszönésféle majd csak áll.*
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2019-11-23 15:15:58
Üzenet elküldve: 2019-11-23 15:15:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Mézédes//
//Pultnál, kiszolgálásra várva//
*Mikor az elf megint előjön ezzel a macskás példával és egészen részletesen kezdi el kifejteni ők, hogyan is kiviteleznék ezt a folyamatot, szinte már elpattan egy ér a szemében. A fogait összeszorítja, így talán elkerüli, hogy jelentős károkat okozzon Drennek és ezzel a saját sebét is talán súlyosbítsa. Mert nem fogja érdekelni, hogy fáj a lába, ha egyszer a belső késztetései arra buzdítják, hogy ugráljon még egy percig az elf satnya mellkasán.*
-Hagyjuk! ~A saját érdekedben.~ Ha meg a banditák zsákmányra várnának, bizony nem lenne ilyen nagy a szájuk és nem énekelnének teli torokból hamisan. *Hatalmas levegőt vesz. Azt már nem is akarja mondani, hogy bizonyára rájuk fájna a foguk, meg az ő egy szem dinnyéjükre.*
-Jól van, bemegyek ne rinyálj már! Eszünk valamit, aztán fel is út le is út, szétválunk. De ne feledd! *Fordul meg és hajol közelebb az elfhez összeszűkített szemekkel.*
-Még tartozol nekem valamivel. Előtte azonban ezt a csúnya harapást megmutatom valakinek, aki ért hozzá. *Nyúl oda a kezével és felszisszen. Mert eszébe jutott, hogy ő bizony ismer egy gyógyítót, aki, ha szerencséje van, még mindig a házukban tartózkodik. Nem szívesen inná meg az elftől kapott löttyöt, nem bízik benne, majd azt is szépen megmutatja Intathnak. Aztán belép az ajtón és mindjárt a pulthoz botorkál.*
-Adjon isten, akármelyik jó estét! *Csap a tákolmányra.*
-Mondjad csak, lenne itt valami kötszerféleség? *Kezd mindjárt a lényeggel, hiszen addig sehova sem fog leülni, míg szivárog a sebből a vér, meg aztán a gatyája is már átitatódott, nyomot is hagyna. Érzi, viszont, hogy kezd gyengülni, így gyorsan rendel is valamit, amit magába tölthet, hogy pótolja a veszteségeket. Mondjuk töményet.*
-Legyen négy ánizspárlat még előtte. *Emeli fel a kezét, mert inkább inna, aztán foglalkozhatnak a kilyuggatott bőrével, miután tompította a fájdalmat. Le is számolja a 44 aranyat az Ánizspárlat árát a pultra.
*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.23 16:13:13
//Pultnál, kiszolgálásra várva//
*Mikor az elf megint előjön ezzel a macskás példával és egészen részletesen kezdi el kifejteni ők, hogyan is kiviteleznék ezt a folyamatot, szinte már elpattan egy ér a szemében. A fogait összeszorítja, így talán elkerüli, hogy jelentős károkat okozzon Drennek és ezzel a saját sebét is talán súlyosbítsa. Mert nem fogja érdekelni, hogy fáj a lába, ha egyszer a belső késztetései arra buzdítják, hogy ugráljon még egy percig az elf satnya mellkasán.*
-Hagyjuk! ~A saját érdekedben.~ Ha meg a banditák zsákmányra várnának, bizony nem lenne ilyen nagy a szájuk és nem énekelnének teli torokból hamisan. *Hatalmas levegőt vesz. Azt már nem is akarja mondani, hogy bizonyára rájuk fájna a foguk, meg az ő egy szem dinnyéjükre.*
-Jól van, bemegyek ne rinyálj már! Eszünk valamit, aztán fel is út le is út, szétválunk. De ne feledd! *Fordul meg és hajol közelebb az elfhez összeszűkített szemekkel.*
-Még tartozol nekem valamivel. Előtte azonban ezt a csúnya harapást megmutatom valakinek, aki ért hozzá. *Nyúl oda a kezével és felszisszen. Mert eszébe jutott, hogy ő bizony ismer egy gyógyítót, aki, ha szerencséje van, még mindig a házukban tartózkodik. Nem szívesen inná meg az elftől kapott löttyöt, nem bízik benne, majd azt is szépen megmutatja Intathnak. Aztán belép az ajtón és mindjárt a pulthoz botorkál.*
-Adjon isten, akármelyik jó estét! *Csap a tákolmányra.*
-Mondjad csak, lenne itt valami kötszerféleség? *Kezd mindjárt a lényeggel, hiszen addig sehova sem fog leülni, míg szivárog a sebből a vér, meg aztán a gatyája is már átitatódott, nyomot is hagyna. Érzi, viszont, hogy kezd gyengülni, így gyorsan rendel is valamit, amit magába tölthet, hogy pótolja a veszteségeket. Mondjuk töményet.*
-Legyen négy ánizspárlat még előtte. *Emeli fel a kezét, mert inkább inna, aztán foglalkozhatnak a kilyuggatott bőrével, miután tompította a fájdalmat. Le is számolja a 44 aranyat az Ánizspárlat árát a pultra.
*A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.23 16:13:13
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2019-11-23 08:29:26
Üzenet elküldve: 2019-11-23 08:29:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Mézédes//
*Valahonnan támad egy olyan megérzése, hogy a vörös még mindig nem érti a dolgot. Pedig macskák még a városban is szoktak lenni.*
-Hát kinyújtják a lábukat, úgy felemelik aztán odahajolnak és nyalogatják. Úgy szokták a macskák. Fura, hogy nem tudod.
*Teszi hozzá. Mikor a másik rátehénkedik akkor hangosan nyög és hisztizik.*
-Szenvedek is. Nem könnyű. Húzza a kezem.
*Szörnyű kihívásokkal kell szembenéznie a legnagyobb kobold hősnek. Kár, hogy nincs itt senki aki megírja kalandos történeteit és szenvedéseit amik remélhetőleg azzal oldódnak meg, hogy a vörös valamikor távozik és ő egyedül befalja a dinnyét. Csodás befejezés lenne. Ennél szebbet ki se lehetne találni. Dren is szívesen megírná csak nem tud írni. A banditákkal kapcsolatos felvilágításra azért visszaszól.*
-Az erdő közepén nem sok embert lehet kibanditáskodni. Okosabb lenne itt a szántón várniuk.
*Bizony ő egy okos srác és ezt gyakran megvillogtatja. De nem úgy néz ki, hogy hallgatnának rá. A sérült lány szinte vonszolja őt a banditák felé. A fogadó láttán azért már kezdi úgy érezni a fiú, hogy talán tényleg tévedett, de nem tervezi olyan könnyen beismerni.*
-Ha bandita lennék én is úgy csinálnám, hogy fogadónak tűnjön.
*Amúgy is a legnagyobb banditák a fogadósok szoktak lenni. Valódi vagyonokat van képük elkérni az ételért. Nem csoda, hogy a Dren-féle tisztességes koboldoknak lopniuk kell. Mikor előre engedik akkor nem megy be hanem megtorpan és visszafordul a másik felé.*
-Miért én? Aki elől megy az szokta kapni a pofont. A zsákmány is nálam van. Én vagyok a legértékesebb. Van is ilyen mondás, hogy nők és gyerekek előre szóval neked kéne.
*Valahonnan támad egy olyan megérzése, hogy a vörös még mindig nem érti a dolgot. Pedig macskák még a városban is szoktak lenni.*
-Hát kinyújtják a lábukat, úgy felemelik aztán odahajolnak és nyalogatják. Úgy szokták a macskák. Fura, hogy nem tudod.
*Teszi hozzá. Mikor a másik rátehénkedik akkor hangosan nyög és hisztizik.*
-Szenvedek is. Nem könnyű. Húzza a kezem.
*Szörnyű kihívásokkal kell szembenéznie a legnagyobb kobold hősnek. Kár, hogy nincs itt senki aki megírja kalandos történeteit és szenvedéseit amik remélhetőleg azzal oldódnak meg, hogy a vörös valamikor távozik és ő egyedül befalja a dinnyét. Csodás befejezés lenne. Ennél szebbet ki se lehetne találni. Dren is szívesen megírná csak nem tud írni. A banditákkal kapcsolatos felvilágításra azért visszaszól.*
-Az erdő közepén nem sok embert lehet kibanditáskodni. Okosabb lenne itt a szántón várniuk.
*Bizony ő egy okos srác és ezt gyakran megvillogtatja. De nem úgy néz ki, hogy hallgatnának rá. A sérült lány szinte vonszolja őt a banditák felé. A fogadó láttán azért már kezdi úgy érezni a fiú, hogy talán tényleg tévedett, de nem tervezi olyan könnyen beismerni.*
-Ha bandita lennék én is úgy csinálnám, hogy fogadónak tűnjön.
*Amúgy is a legnagyobb banditák a fogadósok szoktak lenni. Valódi vagyonokat van képük elkérni az ételért. Nem csoda, hogy a Dren-féle tisztességes koboldoknak lopniuk kell. Mikor előre engedik akkor nem megy be hanem megtorpan és visszafordul a másik felé.*
-Miért én? Aki elől megy az szokta kapni a pofont. A zsákmány is nálam van. Én vagyok a legértékesebb. Van is ilyen mondás, hogy nők és gyerekek előre szóval neked kéne.
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2019-11-22 16:55:56
Üzenet elküldve: 2019-11-22 16:55:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Mézédes//
*Az elf kezd egyre furább lenni, azaz egyre furább dolgokat mondani, úgy véli talán eddig nem figyelt rá annyira, hogy leessen a dolog. Ez hibbant. Gondolatait nem rejti véka alá, a tekintetéből is látszik, mikor Dren kifejti, hogy bizony úgy kell csinálni, mint, ahogy a macskák szokták. ~Anyád. Ez most tényleg komolyan beszél? ~ Arra gondolt, ha világosabb helyre érnek megvizsgálja az üvegcsét, amit tőle kapott, és ha a szaga sem túl rossz, talán még be is nyakalja. Na, most veti el ezt a lehetőséget. ~Bolond mitugrász, semmire nem lesz jó! A végén még elküld a városőrséghez, puszta tévedésből. ~ Így bizony nem kíméli, jól meg is támaszkodik rajta.*
-Ne legyél anyámasszony katonája! A dinnyéért neked is szenvednek kell, átvitt értelemben. *Nehezedik jobban rá a másikra egy pillanatra, mint szükséges lenne.*
-A banditák az erdő kellős közepén szoktak tábort ütni, hogy senki meg se találja őket, nem a járóút mentén egy kunyhóban! *Morogja mérgesen, mert most, már igazán elege van a szántókból, meg a fákból és a növényzetből, a bogarakról nem is beszélve, fedélt akar a feje fölé és bekötni a sebét egy helyen, ahol az orránál tovább lát.*
-Irány! *Ha a másik nem is akar menni, azért erőlteti és vonszolja magával, még a fájdalom ellenére is.*
-Látod, ez valami fogadó lesz. *Már elég közel értek, hogy a kinti asztaloknál ivó, akiknek a szesztől odabent már túl meleg volt észrevegyék őket. Szerencsére csak azt hiszik, hogy a két érkező sem szomjas már, ezért támasztják egymást. Gyorsabbra veszi a lépést, nem szeretné, ha odakint megállítanák a lába miatt, tudja, persze, hogy tudja, hogy szivárog a vér belőle, nem kell, hogy más is emlékeztesse rá.*
-Te mész előre. *Ereszti el a másikat, akinek a kezében még mindig ott van a dinnye.*
*Az elf kezd egyre furább lenni, azaz egyre furább dolgokat mondani, úgy véli talán eddig nem figyelt rá annyira, hogy leessen a dolog. Ez hibbant. Gondolatait nem rejti véka alá, a tekintetéből is látszik, mikor Dren kifejti, hogy bizony úgy kell csinálni, mint, ahogy a macskák szokták. ~Anyád. Ez most tényleg komolyan beszél? ~ Arra gondolt, ha világosabb helyre érnek megvizsgálja az üvegcsét, amit tőle kapott, és ha a szaga sem túl rossz, talán még be is nyakalja. Na, most veti el ezt a lehetőséget. ~Bolond mitugrász, semmire nem lesz jó! A végén még elküld a városőrséghez, puszta tévedésből. ~ Így bizony nem kíméli, jól meg is támaszkodik rajta.*
-Ne legyél anyámasszony katonája! A dinnyéért neked is szenvednek kell, átvitt értelemben. *Nehezedik jobban rá a másikra egy pillanatra, mint szükséges lenne.*
-A banditák az erdő kellős közepén szoktak tábort ütni, hogy senki meg se találja őket, nem a járóút mentén egy kunyhóban! *Morogja mérgesen, mert most, már igazán elege van a szántókból, meg a fákból és a növényzetből, a bogarakról nem is beszélve, fedélt akar a feje fölé és bekötni a sebét egy helyen, ahol az orránál tovább lát.*
-Irány! *Ha a másik nem is akar menni, azért erőlteti és vonszolja magával, még a fájdalom ellenére is.*
-Látod, ez valami fogadó lesz. *Már elég közel értek, hogy a kinti asztaloknál ivó, akiknek a szesztől odabent már túl meleg volt észrevegyék őket. Szerencsére csak azt hiszik, hogy a két érkező sem szomjas már, ezért támasztják egymást. Gyorsabbra veszi a lépést, nem szeretné, ha odakint megállítanák a lába miatt, tudja, persze, hogy tudja, hogy szivárog a vér belőle, nem kell, hogy más is emlékeztesse rá.*
-Te mész előre. *Ereszti el a másikat, akinek a kezében még mindig ott van a dinnye.*
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2019-11-22 14:00:46
Üzenet elküldve: 2019-11-22 14:00:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Kimentve a fűtengerből//
//Tavernában//
*Annyi közös biztosan van a két gnómban, hogy nagyon elhivatottak a tudomány iránt, legalábbis ki-ki a sajátja iránt.
A fogadó kellemes, egyszerű kis helynek tűnik, még a lábát is fel tudja polcolni. ~Bár csak ne lüktetne ilyen nagyon.~
Az étlap tanulmányozása után a finom kérésnek enged, s elcsiviteli, mit nézett ki magának a lapról, miközben átnyújtja az étlapot Ganernek.*
- Erdei sóhaj. Milyen szép neve van. Ez mi lehet?
~Ki talál ki ilyet?~
*Elmorfondírozik rajta, Ganer pedig a gyógyítóról beszél.*
- Remélem itt is van. Legalább valami gyógyfüvész, hogy lehúzza a duzzanatot. *Megmozgatja lábujjait, olyan nagy baj nincs, de ahogy végignéz a lábán, inkább vissza is néz Ganer felé. Nem akaródzik látni hogy a bokája már nagyjából kétszer akkora mint volt.*
- Hogy? A bátyámat? *Szalad föl a gnóm lány szemöldöke.* És ezt csak most akartad mondani? *enyhe számonkérés azért érződik hangjából. *
- Szóval jó barátságban? *Éjszín szemeivel áthatóan tanulmányozza a gnóm férfit.* Mennyire jóban? Mivel foglalkozik most? Mi a harmadik neve?
* Az utolsó kérdést szépen tagoltan lassan kérdezi, melyben a nyomaték, hogy most bizony lerántja a leplet a turpisságról, vagy bizonyságot nyer, hogy a másik igazat beszél.*
- Mikor született a legkisebb gyermeke, Hänael? *toldja még hozzá, s szemöldöke felszalad a kerek okuláré fölé, ahogy a válaszra vár.*
//Tavernában//
*Annyi közös biztosan van a két gnómban, hogy nagyon elhivatottak a tudomány iránt, legalábbis ki-ki a sajátja iránt.
A fogadó kellemes, egyszerű kis helynek tűnik, még a lábát is fel tudja polcolni. ~Bár csak ne lüktetne ilyen nagyon.~
Az étlap tanulmányozása után a finom kérésnek enged, s elcsiviteli, mit nézett ki magának a lapról, miközben átnyújtja az étlapot Ganernek.*
- Erdei sóhaj. Milyen szép neve van. Ez mi lehet?
~Ki talál ki ilyet?~
*Elmorfondírozik rajta, Ganer pedig a gyógyítóról beszél.*
- Remélem itt is van. Legalább valami gyógyfüvész, hogy lehúzza a duzzanatot. *Megmozgatja lábujjait, olyan nagy baj nincs, de ahogy végignéz a lábán, inkább vissza is néz Ganer felé. Nem akaródzik látni hogy a bokája már nagyjából kétszer akkora mint volt.*
- Hogy? A bátyámat? *Szalad föl a gnóm lány szemöldöke.* És ezt csak most akartad mondani? *enyhe számonkérés azért érződik hangjából. *
- Szóval jó barátságban? *Éjszín szemeivel áthatóan tanulmányozza a gnóm férfit.* Mennyire jóban? Mivel foglalkozik most? Mi a harmadik neve?
* Az utolsó kérdést szépen tagoltan lassan kérdezi, melyben a nyomaték, hogy most bizony lerántja a leplet a turpisságról, vagy bizonyságot nyer, hogy a másik igazat beszél.*
- Mikor született a legkisebb gyermeke, Hänael? *toldja még hozzá, s szemöldöke felszalad a kerek okuláré fölé, ahogy a válaszra vár.*
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2019-11-22 13:55:02
Üzenet elküldve: 2019-11-22 13:55:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Graril) és a démonölő íj //
- MilOchassba? *igyekszik kiejteni a furcsa hangzású elf szót meglepődve, ami úgy látszik az Ezer levél honát jelenti, és már többedszerre hallja Grariltól.*
- Nem is tudtam, hogy ők rendelték meg az íjat! *gondolkodik el, mert eszébe jut a magas szőke elf nő, aki a Fogadóban tárgyalt Chayssal.*
- Lehet hogy én is láttam ezt a Lyzendrát a Kalmárban! Vagyis akkor még Pinty volt a neve. *mondja nem is titkolva a meglepődését.*
- Hát először találjuk meg! *mondja az orkra elmosolyodva.* - Aztán majd meglátjuk.
- De akkor tényleg lehet hogy hamarabb megnézhetem az elfek lombházait, mint gondoltam. *teszi még hozzá.*
- Fél év alatt? *nyög fel tiltakozón Graril olvasás tanulási jóslatát meghallva.*
- Hát remélem hogy gyorsabban! Gyakoroljunk majd az úton, jó?
- De most menjünk fel és tegyük el magunkat holnapra! *mondja sóhajtva, ahogy kikortyolja az utolsó cseppeket a pohár aljából, rászánva magát az összeszedelődzködésre. Úgyhogy fogja a zsákját, amint feláll, kényelmesen a hátára dobja, és elindul a pult melletti folyosó irányába, arra, amerre a tündérlány a szobákat mutatta.
Az ajtaja előtt még csibészesen int Grarilnak, aztán belép az egyszerű, de hangulatos apró szobába, ledobja a zsákját, és körbenéz.
Nem sokáig időzik, hamar végez az alapvető tisztálkodással, aztán a fogadó ágyába bújva a feje alá gyűri a párnát, és még egy ideig bámul a sötétbe, miután elfújja a mécsest.
Aztán egyszer csak arra ébred, hogy pirkad, és a hajnali világosság már beszűrődik az apró szoba ablakán.
Hamar felül, és felkel, kikukucskálva az ablakon, és az odakészített friss, tiszta vízben gyorsan megmosakodik. Kisvártatva már egy egészen üde Arja lép ki az ajtón, és jelenik meg az ivóban, kíváncsian körbenézve, hogy látja-e valamerre a férfit, vagy az még az igazak álmát alussza.*
- MilOchassba? *igyekszik kiejteni a furcsa hangzású elf szót meglepődve, ami úgy látszik az Ezer levél honát jelenti, és már többedszerre hallja Grariltól.*
- Nem is tudtam, hogy ők rendelték meg az íjat! *gondolkodik el, mert eszébe jut a magas szőke elf nő, aki a Fogadóban tárgyalt Chayssal.*
- Lehet hogy én is láttam ezt a Lyzendrát a Kalmárban! Vagyis akkor még Pinty volt a neve. *mondja nem is titkolva a meglepődését.*
- Hát először találjuk meg! *mondja az orkra elmosolyodva.* - Aztán majd meglátjuk.
- De akkor tényleg lehet hogy hamarabb megnézhetem az elfek lombházait, mint gondoltam. *teszi még hozzá.*
- Fél év alatt? *nyög fel tiltakozón Graril olvasás tanulási jóslatát meghallva.*
- Hát remélem hogy gyorsabban! Gyakoroljunk majd az úton, jó?
- De most menjünk fel és tegyük el magunkat holnapra! *mondja sóhajtva, ahogy kikortyolja az utolsó cseppeket a pohár aljából, rászánva magát az összeszedelődzködésre. Úgyhogy fogja a zsákját, amint feláll, kényelmesen a hátára dobja, és elindul a pult melletti folyosó irányába, arra, amerre a tündérlány a szobákat mutatta.
Az ajtaja előtt még csibészesen int Grarilnak, aztán belép az egyszerű, de hangulatos apró szobába, ledobja a zsákját, és körbenéz.
Nem sokáig időzik, hamar végez az alapvető tisztálkodással, aztán a fogadó ágyába bújva a feje alá gyűri a párnát, és még egy ideig bámul a sötétbe, miután elfújja a mécsest.
Aztán egyszer csak arra ébred, hogy pirkad, és a hajnali világosság már beszűrődik az apró szoba ablakán.
Hamar felül, és felkel, kikukucskálva az ablakon, és az odakészített friss, tiszta vízben gyorsan megmosakodik. Kisvártatva már egy egészen üde Arja lép ki az ajtón, és jelenik meg az ivóban, kíváncsian körbenézve, hogy látja-e valamerre a férfit, vagy az még az igazak álmát alussza.*
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2019-11-21 22:54:03
Üzenet elküldve: 2019-11-21 22:54:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Mézédes//
*Nem érti a vörös baját. A macskára tett feltételezése igenis helytálló. Mindenki aki kicsit is ért a szellemmacskákhoz meg tudja állítani arról, hogy az egy szellemmacska. A szellemmacskákból meg kitelik, hogy ilyesmiket csinálnak. Az ötletére, hogy meg kell nyalnia a sebet is csak egy felháborodott válasz érkezik amin viszont alaposan elgondolkozik a híres koboldszakértő és ahogy egy híres kobold szakértőtől elvárható talál is megoltást a problémára.*
-Úgy kell csinálni mint a macska!
*Nem is érti, hogy ez miképp nem juthatott a másik eszébe. Hát nem születhet mindenki annyi ésszel mint ő. Végül csak a varázsital lesz a győztes megoldás. Pedig a nyál is annyit tud segíteni. Valamiért mégis inkább marad a vérzésnél a másik. Ez éppenséggel Dren-t se zavarja. Ő aztán egy elfogadó alak. Ha valaki élvezi, hogy vérzik akkor felőle csinálja csak, de meg lesz ragadva és bele lesz kapaszkodva amire hisztizni kezd.*
-Na! Én nem vagyok ilyen izé. Mankó! Nem ihatnád meg inkább mégis?
*Persze ha nem akkor mit tud tenni el kell viselnie ezt a szerepet. Mások talán élveznék a dolgot, de ő aki az utcán nőtt fel nincs oda az ilyen közvetlen dolgokért. Mindenki maradjon meg magának. Az éneklést talán még hamarabb is meghallhatja mint a másik hisz míg az csak félig kobold ő teljesen az.*
-Banditák. Ne menjünk arra!
*Még csak az kéne, hogy őt megerőszakítsák a lányt meg felnégyeljék. Szörnyűek a banditák.*
*Nem érti a vörös baját. A macskára tett feltételezése igenis helytálló. Mindenki aki kicsit is ért a szellemmacskákhoz meg tudja állítani arról, hogy az egy szellemmacska. A szellemmacskákból meg kitelik, hogy ilyesmiket csinálnak. Az ötletére, hogy meg kell nyalnia a sebet is csak egy felháborodott válasz érkezik amin viszont alaposan elgondolkozik a híres koboldszakértő és ahogy egy híres kobold szakértőtől elvárható talál is megoltást a problémára.*
-Úgy kell csinálni mint a macska!
*Nem is érti, hogy ez miképp nem juthatott a másik eszébe. Hát nem születhet mindenki annyi ésszel mint ő. Végül csak a varázsital lesz a győztes megoldás. Pedig a nyál is annyit tud segíteni. Valamiért mégis inkább marad a vérzésnél a másik. Ez éppenséggel Dren-t se zavarja. Ő aztán egy elfogadó alak. Ha valaki élvezi, hogy vérzik akkor felőle csinálja csak, de meg lesz ragadva és bele lesz kapaszkodva amire hisztizni kezd.*
-Na! Én nem vagyok ilyen izé. Mankó! Nem ihatnád meg inkább mégis?
*Persze ha nem akkor mit tud tenni el kell viselnie ezt a szerepet. Mások talán élveznék a dolgot, de ő aki az utcán nőtt fel nincs oda az ilyen közvetlen dolgokért. Mindenki maradjon meg magának. Az éneklést talán még hamarabb is meghallhatja mint a másik hisz míg az csak félig kobold ő teljesen az.*
-Banditák. Ne menjünk arra!
*Még csak az kéne, hogy őt megerőszakítsák a lányt meg felnégyeljék. Szörnyűek a banditák.*
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2019-11-21 19:15:56
Üzenet elküldve: 2019-11-21 19:15:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Graril) és a démonölő íj //
*A férfi csak bólint egyet.*
- Ha megtaláljuk és elkészíti valószínűleg mi leszünk azok, akik le fogják szállítani Mil'Ochassba az íjat. Sőt célszerűnek tartom azt, hogy amikor megrendeljük maradjunk ott, ezzel is egy kis nyomást gyakorlunk az orkra, hogy csipkedje magát.*-mondja Graril. A fogadóban valószínűleg úgysem kell most helyt állnia, Mik elég jó ahhoz, hogy a konfliktusokat ellássa.*
- Egész jól megy az olvasás. Ha találunk pennát és papírost akkor megtanítalak írni is. Egyelőre elég ha olvasni megtanulsz. Meg kellene valami ábécés könyv, amibe benne vannak a betűk, meg kis rövid olvasmányok. Egy fél év alatt pikk-pakk meg is tanulnál olvasni.*- a bor elfelezésére megint csak mosolyog.*
- Jól fog esni. Aztán valóban el kell magunkat tenni holnapra, ha korán útra akarunk kelni, de előtt kóstoljuk csak meg ezt a kis borocskát.*-szól viccesen a férfi.*
*A férfi csak bólint egyet.*
- Ha megtaláljuk és elkészíti valószínűleg mi leszünk azok, akik le fogják szállítani Mil'Ochassba az íjat. Sőt célszerűnek tartom azt, hogy amikor megrendeljük maradjunk ott, ezzel is egy kis nyomást gyakorlunk az orkra, hogy csipkedje magát.*-mondja Graril. A fogadóban valószínűleg úgysem kell most helyt állnia, Mik elég jó ahhoz, hogy a konfliktusokat ellássa.*
- Egész jól megy az olvasás. Ha találunk pennát és papírost akkor megtanítalak írni is. Egyelőre elég ha olvasni megtanulsz. Meg kellene valami ábécés könyv, amibe benne vannak a betűk, meg kis rövid olvasmányok. Egy fél év alatt pikk-pakk meg is tanulnál olvasni.*- a bor elfelezésére megint csak mosolyog.*
- Jól fog esni. Aztán valóban el kell magunkat tenni holnapra, ha korán útra akarunk kelni, de előtt kóstoljuk csak meg ezt a kis borocskát.*-szól viccesen a férfi.*
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2019-11-21 16:39:49
Üzenet elküldve: 2019-11-21 16:39:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Graril) és a démonölő íj //
- Lyzendra? Lyzendrának hívják? Ha megtaláljuk ezt a Vasüllőt, és leadjuk a báró rendelését, akkor lehet egyszer én is elmegyek majd és megnézem azokat a menekült elfeket. Ha tényleg olyan szép hely, mint ahogy mondod.
- Tényleg? *élénkül fel egészen Graril olvasás tanítási felajánlására.*
- Az remek! Már a tanyán elkezdtem, csak aztán el kellett jönnöm.
- Ez akkor a Lyzendra. Az L-lel kezdődő. Igaz? *veszi vissza a palackot.*
- Ez akkor m. M-osoly. Mo-s. A kígyó, tényleg, az az s. Már emlékszem. *örül.* - Mo-s-o. Mo-s-o-ly. Ly. Mos-so-lya. Az ly. Az nehéz. Az a-t tudom.
- Ezt elfelezzük? *tölt Grarilnak, ha rábólint, meg magának abból, ami még a palackban maradt.*
- Hát rajtuk kívül más lehet nem téved ide máma este. *biggyeszti le a száját a gnómok felé nézve, és kezd elpilledni a leves, az egész napos lovaglás meg a bor hatására, de igazán jól érzi magát.*
- Lassan fel kéne mennünk és megkeresni a szobánkat. *néz a férfire.*
- Ha reggel korán indulni akarunk!
- Lyzendra? Lyzendrának hívják? Ha megtaláljuk ezt a Vasüllőt, és leadjuk a báró rendelését, akkor lehet egyszer én is elmegyek majd és megnézem azokat a menekült elfeket. Ha tényleg olyan szép hely, mint ahogy mondod.
- Tényleg? *élénkül fel egészen Graril olvasás tanítási felajánlására.*
- Az remek! Már a tanyán elkezdtem, csak aztán el kellett jönnöm.
- Ez akkor a Lyzendra. Az L-lel kezdődő. Igaz? *veszi vissza a palackot.*
- Ez akkor m. M-osoly. Mo-s. A kígyó, tényleg, az az s. Már emlékszem. *örül.* - Mo-s-o. Mo-s-o-ly. Ly. Mos-so-lya. Az ly. Az nehéz. Az a-t tudom.
- Ezt elfelezzük? *tölt Grarilnak, ha rábólint, meg magának abból, ami még a palackban maradt.*
- Hát rajtuk kívül más lehet nem téved ide máma este. *biggyeszti le a száját a gnómok felé nézve, és kezd elpilledni a leves, az egész napos lovaglás meg a bor hatására, de igazán jól érzi magát.*
- Lassan fel kéne mennünk és megkeresni a szobánkat. *néz a férfire.*
- Ha reggel korán indulni akarunk!
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2019-11-21 16:01:39
Üzenet elküldve: 2019-11-21 16:01:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Graril) és a démonölő íj //
*Megérkezik a bor, aminek Graril igencsak örül, bár nem az a nagyivó, de a jó bort soha nem vetette meg. Közben eszébe jut, de Arja is figyelmezteti, hogy nem válaszolt egy kérdésre.*
- Nem jártam ott még soha.*-jegyzi meg a férfi. Majd ujjait végigvezeti a palackon, a betűk alatt.*
- Az van ráírva, hogy Lyzendra mosolya.*-mondja a férfi.*
- Érdekes, Mil'Ochass vezetőjét pontosan így hívják. Találkoztam vele.*-jegyzi meg Graril, majd a lányra néz.*
- Meg kellene tanulnod írni és olvasni, ha kalandor vagy akkor nagyon jó hasznát tudod venni.*-jegyzi meg a férfi.*
- Bár nem vagyok tudós, ha gondolod megtanítalak írni és olvasni, jó időtöltés lesz, és nem fogunk unatkozni. Mit szólsz hozzá?*-kérdezi mosolyogva a férfi.*
*Megérkezik a bor, aminek Graril igencsak örül, bár nem az a nagyivó, de a jó bort soha nem vetette meg. Közben eszébe jut, de Arja is figyelmezteti, hogy nem válaszolt egy kérdésre.*
- Nem jártam ott még soha.*-jegyzi meg a férfi. Majd ujjait végigvezeti a palackon, a betűk alatt.*
- Az van ráírva, hogy Lyzendra mosolya.*-mondja a férfi.*
- Érdekes, Mil'Ochass vezetőjét pontosan így hívják. Találkoztam vele.*-jegyzi meg Graril, majd a lányra néz.*
- Meg kellene tanulnod írni és olvasni, ha kalandor vagy akkor nagyon jó hasznát tudod venni.*-jegyzi meg a férfi.*
- Bár nem vagyok tudós, ha gondolod megtanítalak írni és olvasni, jó időtöltés lesz, és nem fogunk unatkozni. Mit szólsz hozzá?*-kérdezi mosolyogva a férfi.*
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2019-11-21 08:36:22
Üzenet elküldve: 2019-11-21 08:36:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Graril) és a démonölő íj //
- Köszönjük! Nagyon kedves! *mosolyog fel az érkező borra Arja, bár az elhangzó hírek nem túl reményt keltőek. De Arja nem is bízott abban, hogy azonnal megtud valamit a felszolgáló tündér lányka. Azzal is beéri, hogy a szeme és füle nyitva van az ügyben. Így az ígéretre csak kedvesen bólint.
A bor árát gyorsan rendezi is, kifizetve a 13 aranyat. Aztán nézegetni kezdi a palackon a feliratot: Lyzendra mosolya. ~Ez vajon mi lehet?~*
- Ezt például el tudod olvasni? *nyújtja Graril felé az üveget.* - Mi van ráírva? L, azt tudom. Meg a végén az a betűk, az az én nevemben is ott van. A kerekek meg o. *kérdezősködik kíváncsian.*
- Még nem válaszoltál a városra, meg a Kikötőre. Azelőtt nem hagytad el a faludat? *kérdezi meg aztán újra.
Kicsivel később, ahogy hátradőlve ízlelgeti a bort, a két gnóm felé pillant, akik épphogy elfészkelődnek, és láthatóan azon tanakodnak, mit rendeljenek. ~Lám, ők el tudják olvasni az étellapot.~ gondolja irigykedően. ~Meg fogok tanulni olvasni!~*
- Köszönjük! Nagyon kedves! *mosolyog fel az érkező borra Arja, bár az elhangzó hírek nem túl reményt keltőek. De Arja nem is bízott abban, hogy azonnal megtud valamit a felszolgáló tündér lányka. Azzal is beéri, hogy a szeme és füle nyitva van az ügyben. Így az ígéretre csak kedvesen bólint.
A bor árát gyorsan rendezi is, kifizetve a 13 aranyat. Aztán nézegetni kezdi a palackon a feliratot: Lyzendra mosolya.
~Ez vajon mi lehet?~* - Ezt például el tudod olvasni? *nyújtja Graril felé az üveget.* - Mi van ráírva? L, azt tudom. Meg a végén az a betűk, az az én nevemben is ott van. A kerekek meg o. *kérdezősködik kíváncsian.*
- Még nem válaszoltál a városra, meg a Kikötőre. Azelőtt nem hagytad el a faludat? *kérdezi meg aztán újra.
Kicsivel később, ahogy hátradőlve ízlelgeti a bort, a két gnóm felé pillant, akik épphogy elfészkelődnek, és láthatóan azon tanakodnak, mit rendeljenek. ~Lám, ők el tudják olvasni az étellapot.~ gondolja irigykedően. ~Meg fogok tanulni olvasni!~*
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2019-11-21 00:04:51
Üzenet elküldve: 2019-11-21 00:04:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Graril) és a démonölő íj //
*Ígéretéhez híven megkérdezi a konyhán, de semmi. Megfog egy palack kiváló bort, és kiviszi az asztalhoz, két pohárral. Megáll mellettük, és kicsit közelebb hajolva mondja.*
-Bocsánat a késésért, csak körbekérdeztem a... *Tart egy gondolkodásnyi szünetet, és mivel a lány ilyen diszkréten kezelte a dolgot az imént, tekintettel a másik asztalnál ülő társaságra ő is hasonlóan tesz.*
-Bort illetően. A Vasüllő pincészetet nem ismerjük. *Jut eszébe a név, amit ügyesen megpróbál elrejteni, a mondataiban, miközben a nőre sandít.*
-Nem hallottunk effélét, de ha bármi a fülünkbe jut, mindenképpen tudatjuk önökkel.
*Mondja mosolyogva, majd a poharakat az asztalra teszi, és kitölt két pohárral.*
-Egészségükre. Ha bármiben segíthetek csak intsenek.
*És azzal átgaloppozik a másik asztalhoz.*
//Cyla és Ganer//
*A páros megérkezik a fogadóba, és étlappal együtt az egyik virággal díszített asztalnál helyet foglalnak. Látszólag nagy beszélgetésben vannak, így nem akar a tündér tolakodó lenni. Kivár egy kisebb csendet a beszélgetésben, és csak akkor toppan oda az asztalukhoz.*
-Sikerült választani esetleg?
*Kérdi ekkor kellemes hangon, és felemeli egy ujját, mint akinek most jutott eszébe valami. A kislányos, mégis csábos mosoly nem olvad le szeplős arcáról.*
-Illetve fontos lenne tudnom, hogy óhajtanak e szobát.
*Természetesen ha bármi másban is a segítségükre lehet, áll rendelkezésükre. A rendelést mindenesetre fölveszi.*
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2019-11-20 19:02:56
Üzenet elküldve: 2019-11-20 19:02:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Graril) és a démonölő íj //
*A férfi megint csak komolyan szól.*
- Én sem azért ölök, mert élvezem. Az elsőt sem élveztem. A kovács részeg volt, a lelkiismeretével nem tudott mit kezdeni. Amikor a szemeibe néztem, a tekintete szinte könyörgött a halálért.*-mondja a férfi.*
- Nem élvezném azt sem, ha pusztán fegyvert kéne ragadnom, de választhatok, vagy ő, vagy mi. Már pedig én még nem kívánok átkerülni a túloldalra, és szerintem te sem akarod alulról szagolni az ibolyát.*-jegyzi meg a férfi, majd a lány kérdése meglepi kissé.*
- Igen, tudok, olvasni és írni is. Az öreg szerint ez a két tudomány nélkülözhetetlen minden ember életében. Persze nem tudok úgy fogalmazni mint egy tudós, vagy egy bárd, de amit leírva látok el tudom olvasni. Te értesz efféle tudományhoz?*-kérdezi kíváncsian Graril.*
*A férfi megint csak komolyan szól.*
- Én sem azért ölök, mert élvezem. Az elsőt sem élveztem. A kovács részeg volt, a lelkiismeretével nem tudott mit kezdeni. Amikor a szemeibe néztem, a tekintete szinte könyörgött a halálért.*-mondja a férfi.*
- Nem élvezném azt sem, ha pusztán fegyvert kéne ragadnom, de választhatok, vagy ő, vagy mi. Már pedig én még nem kívánok átkerülni a túloldalra, és szerintem te sem akarod alulról szagolni az ibolyát.*-jegyzi meg a férfi, majd a lány kérdése meglepi kissé.*
- Igen, tudok, olvasni és írni is. Az öreg szerint ez a két tudomány nélkülözhetetlen minden ember életében. Persze nem tudok úgy fogalmazni mint egy tudós, vagy egy bárd, de amit leírva látok el tudom olvasni. Te értesz efféle tudományhoz?*-kérdezi kíváncsian Graril.*
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2019-11-20 17:01:21
Üzenet elküldve: 2019-11-20 17:01:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Graril) és a démonölő íj //
- Remélem, erre nem fog sor kerülni. *mondja Arja erre az eshetőségre, de azért jó érzés tudni, hogy Graril készen áll arra, hogy megvédje őt bármilyen áron. Még ha ezért ölnie kell is. Hiszen a füves puszta rengetegében bármilyen helyzetbe belekeveredhetnek.*
- Eddig mindig magamnak kellett megvédenem magamat. *fűzi még hozzá elmosolyodva, mert igazán új ez az érzés, hogy valaki is vigyáz rá, még hogyha pénzért is teszi, vagy csupán a munkáját végzi ezzel Chayss megbízásából. No és persze az is benne van a mosolyban, hogy ha Arja nem is olyan erős, vagy nem is akkora fegyverforgató, mint Graril, de bizony képes megvédeni magát, ha úgy hozza a sors. ~Ahogy eddig is.~ szorítja össze a száját önkéntelenül úgy, hogy észre sem veszi.
Picit kényelmetlen neki, hogy pont arra a lányra emlékezteti Grarilt, aki ilyen ostoba és szörnyű halált halt, és akit nyilván szeretett, hiszen ő nem tehet erről a hasonlóságról, így at erre vonatkozó megjegyzésre inkább nem mond semmit, hiszen újra csak azt tudni mondani, amit az előbb is mondott, méghozzá szívből: Sajnálom.
Így aztán inkább igyekszik elterelni valami másra a szót.*
- Ezelőtt nem is jártál a városban? Vagy odalenn a Kikötőben? *kérdezi hát.*
- És mondd csak: olvasni tudsz? *kérdezi még meg kíváncsian, ahogy eszébe jut, mert sajnos ő csak a saját nevét és még néhány betűt és szót ismer, arra is a gazdasszonya tanítgatta meg a télen a tanyán. De folyékonyan olvasni, mint például Strat, nem tud.*
- Remélem, erre nem fog sor kerülni. *mondja Arja erre az eshetőségre, de azért jó érzés tudni, hogy Graril készen áll arra, hogy megvédje őt bármilyen áron. Még ha ezért ölnie kell is. Hiszen a füves puszta rengetegében bármilyen helyzetbe belekeveredhetnek.*
- Eddig mindig magamnak kellett megvédenem magamat. *fűzi még hozzá elmosolyodva, mert igazán új ez az érzés, hogy valaki is vigyáz rá, még hogyha pénzért is teszi, vagy csupán a munkáját végzi ezzel Chayss megbízásából. No és persze az is benne van a mosolyban, hogy ha Arja nem is olyan erős, vagy nem is akkora fegyverforgató, mint Graril, de bizony képes megvédeni magát, ha úgy hozza a sors. ~Ahogy eddig is.~ szorítja össze a száját önkéntelenül úgy, hogy észre sem veszi.
Picit kényelmetlen neki, hogy pont arra a lányra emlékezteti Grarilt, aki ilyen ostoba és szörnyű halált halt, és akit nyilván szeretett, hiszen ő nem tehet erről a hasonlóságról, így at erre vonatkozó megjegyzésre inkább nem mond semmit, hiszen újra csak azt tudni mondani, amit az előbb is mondott, méghozzá szívből: Sajnálom.
Így aztán inkább igyekszik elterelni valami másra a szót.*
- Ezelőtt nem is jártál a városban? Vagy odalenn a Kikötőben? *kérdezi hát.*
- És mondd csak: olvasni tudsz? *kérdezi még meg kíváncsian, ahogy eszébe jut, mert sajnos ő csak a saját nevét és még néhány betűt és szót ismer, arra is a gazdasszonya tanítgatta meg a télen a tanyán. De folyékonyan olvasni, mint például Strat, nem tud.*
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2019-11-20 15:23:11
Üzenet elküldve: 2019-11-20 15:23:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kimentve a fűtengerből//
//Tavernában//
*Kicsit ravasz volt a kérdése, mert Cil bátyjától jól tudta, hogy a lány tudós fajta, feltaláló. Mégis ezt jó volt tőle hallani. Maga sem érti, hogy a családi ismeretséget most miért titkolja. Talán a kezdeti szituáció, amiben találkoztak nem volt megfelelő, ahhoz, hogy ilyesmiről beszélgessenek. Bár az úton idefelé megemlíthette volna. Talán majd ezután lesz rá alkalom, hogy megemlítse. Azt azért látja, hogy a másik szemében az elementális erők irányítása nem annyira tudományos. Ganer egyáltalán nem veszi zokon, mert ezzel sokan lehetnek így. Lehet, hogy túlságosan elragadtatta magát, amikor a mindent átható erőről mesélt a lánynak. Könnyen lehet, mivel ez olyan téma, ami leginkább közel áll a szívéhez. -t segítve, együtt bicegnek be a fogadóba, s mielőtt megtennék ez, Ganer hátrafordul és örömmel konstatálja magában, hogy a hátasok jól meglesznek odakint. Lassan elhelyezkednek és a sérült bokát is megpihentetik egy széken. A másik elfogadja a meghívást, amit Ganer örömmel vesz egy mosollyal karöltve. Köszönti őket egy széles mosolyú, szeplős arcú tündér lány. Kedves és barátságos teremtésnek tűnik.*
- Köszönjük! *Elfogadja az üdvözlést, majd Cilanney-re pillant, aki már a kapott étlapot vizsgálja. A lány hamar kitalálja, mit szeretne enni, vajas kalács és egy kis gyömbértea. A felé intézett kérdésre finoman elkéri Cilanney-től és gyorsan átfutja.*
- Én egy erdei sóhajt kérek és egy hideg vegyes ízelítő az erdő kincseiből. *Nagyon sok a fantázianév ezért fogalma sincs, hogy mit is fog kapni, de legyen meglepetés, egyáltalán nem bánja. A gyógyító említésére egyetértően bólint.*
- Mindenképpen. *A tündér lányka kézzel próbál inteni, hogy szeretnék leadni a rendelésüket.*
- Megkérdezem a fogadós kisasszonytól. Biztosan ismeri a környéket. *Jobb ötlete sajnos nincsen, de mivel van itt ez a taverna így gyanús, hogy közösségnek is kell élnie valahol a közelben. A semmi közepére elég ritkán épül fogadó.*
- Cilanney, nem mondtam még, de ismerem a bátyádat. Jó barátságban vagyok vele amióta Wegtorenbe érkezett, csak eddig nem jött még ki a lépés, hogy elmondhassam neked. *Kíváncsian várja a reakciókat. Nem tudja miért pont most, de elmondta.*
//Tavernában//
*Kicsit ravasz volt a kérdése, mert Cil bátyjától jól tudta, hogy a lány tudós fajta, feltaláló. Mégis ezt jó volt tőle hallani. Maga sem érti, hogy a családi ismeretséget most miért titkolja. Talán a kezdeti szituáció, amiben találkoztak nem volt megfelelő, ahhoz, hogy ilyesmiről beszélgessenek. Bár az úton idefelé megemlíthette volna. Talán majd ezután lesz rá alkalom, hogy megemlítse. Azt azért látja, hogy a másik szemében az elementális erők irányítása nem annyira tudományos. Ganer egyáltalán nem veszi zokon, mert ezzel sokan lehetnek így. Lehet, hogy túlságosan elragadtatta magát, amikor a mindent átható erőről mesélt a lánynak. Könnyen lehet, mivel ez olyan téma, ami leginkább közel áll a szívéhez. -t segítve, együtt bicegnek be a fogadóba, s mielőtt megtennék ez, Ganer hátrafordul és örömmel konstatálja magában, hogy a hátasok jól meglesznek odakint. Lassan elhelyezkednek és a sérült bokát is megpihentetik egy széken. A másik elfogadja a meghívást, amit Ganer örömmel vesz egy mosollyal karöltve. Köszönti őket egy széles mosolyú, szeplős arcú tündér lány. Kedves és barátságos teremtésnek tűnik.*
- Köszönjük! *Elfogadja az üdvözlést, majd Cilanney-re pillant, aki már a kapott étlapot vizsgálja. A lány hamar kitalálja, mit szeretne enni, vajas kalács és egy kis gyömbértea. A felé intézett kérdésre finoman elkéri Cilanney-től és gyorsan átfutja.*
- Én egy erdei sóhajt kérek és egy hideg vegyes ízelítő az erdő kincseiből. *Nagyon sok a fantázianév ezért fogalma sincs, hogy mit is fog kapni, de legyen meglepetés, egyáltalán nem bánja. A gyógyító említésére egyetértően bólint.*
- Mindenképpen. *A tündér lányka kézzel próbál inteni, hogy szeretnék leadni a rendelésüket.*
- Megkérdezem a fogadós kisasszonytól. Biztosan ismeri a környéket. *Jobb ötlete sajnos nincsen, de mivel van itt ez a taverna így gyanús, hogy közösségnek is kell élnie valahol a közelben. A semmi közepére elég ritkán épül fogadó.*
- Cilanney, nem mondtam még, de ismerem a bátyádat. Jó barátságban vagyok vele amióta Wegtorenbe érkezett, csak eddig nem jött még ki a lépés, hogy elmondhassam neked. *Kíváncsian várja a reakciókat. Nem tudja miért pont most, de elmondta.*
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2019-11-19 15:01:44
Üzenet elküldve: 2019-11-19 15:01:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Kimentve a fűtengerből//
//Tavernában//
*Lehet, hogy különösnek hat egy fél kezű elf, de a városi Cilanney már nem lepődik meg semmin, és úgy meséli, mintha tényleg nem volna benne semmi különös.*
- Mmm... igen. Mondhatni, tudós vagyok. Vagy feltaláló *büszke bólintással hagyja jóvá Ganer megjegyzését. Persze, nem olyan könnyű néha lekövetni Cilanney gondolatmenetét. Olykor csapong, és szeleburdi csivitelésnek tűnhet, de a gmóm lány agyában minden teljesen logikusan kapcsolódik egymáshoz. Az pedig csak a környezeten múlik, mennyire fogadja be ezt a logikát.*
- Jó, hát rendben, nem hókuszpókusz *hullámoztatja ujjait mintha zongorán billegetne végig, bár ezt már koránt sem teszi olyan látványosan, csak úgy maga előtt.* Szóval, tudomány. Értem. *Összevont szemöldökkel pillant hátra a mögötte ülő gnómra, de látszik a tekintetén, hogy valamiben spekulálhat. Az viszont amit Ganer mond, olyan magaslatokba emeli a mágikus érzetet, amit ép ésszel Cilanney is nehezen fogad be. Ellenben megébreszti a tudós gondolatokat.
Engedi magát lesegíteni a lóról, s kicsiny karját Ganer vállára fűzi, ha segít neki bebicegni a fogadóba. Szürke jó hátas ebhez méltón szépen elfoglalja a helyét Ganer lova mellett.
A kis téglával kirakott ösvény a bejáratig, a fákkal körbevett környezet egészen elüt a várostól, amihez amúgy hozzá volt szokva. *
- Szép napot! *visszhangozza Ganert mikor belépnek a zöld faajtón, s odabiceg ahová a gnóm fiú segíti. Miután egy másik széket maga mellé húz, hogy egyre lüktető bokáját alápolcolja, alaposan körülnéz, míg megérkezik hozzájuk valaki, aki kiszolgálhatja őket.
Ganerre mosolyog, amikor az meghívja.*
- Köszönöm *Kisasszonyként tudni kell elfogadni a meghívást, ezért egy kedves köszönömmel így is tesz Cilanney, majd az asztalra kihelyezett lapot. Alaposan áttanulmányozza, s abból választ, amiről első olvasatra is tudja, hogy micsoda.*
- Köszönöm, veszi el a lapkát a szőke kisasszonytól, aki elébük érkezik, de hagyja is tovább szolgálni azokat, akik már régebb óta megérkeztek. Nem bánja, ha kap egy pár pillanatot, hogy végigfussa a lapot.*
- A vajas kalács erdei magokkal, és egy kis mézes gyömbértea nekem tökéletes lesz *billenti félre a fejét, ahogy társának csicsergi a lap mögül a kerek okuláré fölött elpillantva.*
- És te? Mit választasz? *ám abban a pillanatban folytatja is a mondandóját, ahogy Ganer válaszol.*
- Feltétlen gyógyítót is kérnünk kell * veszi halkabbra hangját, mert egyelőre csak jótevőjének szánja. Bár a kötés alapos, mégis úgy érzi a lüktetés egyre csak erősödik, s ha meg is vacsoráznak, félő, ráállni sem fog tudni.*
A hozzászólás írója (Cilanney Dharlarann) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.19 15:03:16
//Tavernában//
*Lehet, hogy különösnek hat egy fél kezű elf, de a városi Cilanney már nem lepődik meg semmin, és úgy meséli, mintha tényleg nem volna benne semmi különös.*
- Mmm... igen. Mondhatni, tudós vagyok. Vagy feltaláló *büszke bólintással hagyja jóvá Ganer megjegyzését. Persze, nem olyan könnyű néha lekövetni Cilanney gondolatmenetét. Olykor csapong, és szeleburdi csivitelésnek tűnhet, de a gmóm lány agyában minden teljesen logikusan kapcsolódik egymáshoz. Az pedig csak a környezeten múlik, mennyire fogadja be ezt a logikát.*
- Jó, hát rendben, nem hókuszpókusz *hullámoztatja ujjait mintha zongorán billegetne végig, bár ezt már koránt sem teszi olyan látványosan, csak úgy maga előtt.* Szóval, tudomány. Értem. *Összevont szemöldökkel pillant hátra a mögötte ülő gnómra, de látszik a tekintetén, hogy valamiben spekulálhat. Az viszont amit Ganer mond, olyan magaslatokba emeli a mágikus érzetet, amit ép ésszel Cilanney is nehezen fogad be. Ellenben megébreszti a tudós gondolatokat.
Engedi magát lesegíteni a lóról, s kicsiny karját Ganer vállára fűzi, ha segít neki bebicegni a fogadóba. Szürke jó hátas ebhez méltón szépen elfoglalja a helyét Ganer lova mellett.
A kis téglával kirakott ösvény a bejáratig, a fákkal körbevett környezet egészen elüt a várostól, amihez amúgy hozzá volt szokva. *
- Szép napot! *visszhangozza Ganert mikor belépnek a zöld faajtón, s odabiceg ahová a gnóm fiú segíti. Miután egy másik széket maga mellé húz, hogy egyre lüktető bokáját alápolcolja, alaposan körülnéz, míg megérkezik hozzájuk valaki, aki kiszolgálhatja őket.
Ganerre mosolyog, amikor az meghívja.*
- Köszönöm *Kisasszonyként tudni kell elfogadni a meghívást, ezért egy kedves köszönömmel így is tesz Cilanney, majd az asztalra kihelyezett lapot. Alaposan áttanulmányozza, s abból választ, amiről első olvasatra is tudja, hogy micsoda.*
- Köszönöm, veszi el a lapkát a szőke kisasszonytól, aki elébük érkezik, de hagyja is tovább szolgálni azokat, akik már régebb óta megérkeztek. Nem bánja, ha kap egy pár pillanatot, hogy végigfussa a lapot.*
- A vajas kalács erdei magokkal, és egy kis mézes gyömbértea nekem tökéletes lesz *billenti félre a fejét, ahogy társának csicsergi a lap mögül a kerek okuláré fölött elpillantva.*
- És te? Mit választasz? *ám abban a pillanatban folytatja is a mondandóját, ahogy Ganer válaszol.*
- Feltétlen gyógyítót is kérnünk kell * veszi halkabbra hangját, mert egyelőre csak jótevőjének szánja. Bár a kötés alapos, mégis úgy érzi a lüktetés egyre csak erősödik, s ha meg is vacsoráznak, félő, ráállni sem fog tudni.*
A hozzászólás írója (Cilanney Dharlarann) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.19 15:03:16
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2019-11-19 13:50:56
Üzenet elküldve: 2019-11-19 13:50:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Graril) és a démonölő íj //
*A férfi végighallgatja Arja kiselőadását a Fény Nővéreiről, meg hogy az istenek mit gondolnak erről. Sohasem volt vallásos, számára az ilyesmi nem jelentett semmit.*
- Nem foglalkozom az istenekkel. Igen, gyilkos vagyok, de igyekszem ezt a tudásomat ott hasznosítani, ahol a legjobban lehet. Hidd el, Cha'yss nem azért küldött ide, hogy pitét eszegessek, vagy tudom is én, megszámoljam, hogy hány fűszél van a pusztán. Azért jöttem, hogy téged védjelek, és ha ehhez ölni kell, meg fogom tenni.*-mondja a férfi, majd amikor meglátja, a lány arcrándulását, hogy a régi szerelmére emlékezteti elmosolyodik.*
- Igen, ugyanilyen vörös haja volt, mint neked.*-jegyzi meg Graril.*
- Igen, ha a falusiak rájöttek volna, hogy én öltem meg a kovácsot, valószínűleg engem is megöltek volna, de így szabadon járhatok-kelhetek, és még jó munkám is van. Mindenesetre örülnék, ha hamar megtalálnánk ezt az orkot.*-jegyzi meg a zsoldos.*
*A férfi végighallgatja Arja kiselőadását a Fény Nővéreiről, meg hogy az istenek mit gondolnak erről. Sohasem volt vallásos, számára az ilyesmi nem jelentett semmit.*
- Nem foglalkozom az istenekkel. Igen, gyilkos vagyok, de igyekszem ezt a tudásomat ott hasznosítani, ahol a legjobban lehet. Hidd el, Cha'yss nem azért küldött ide, hogy pitét eszegessek, vagy tudom is én, megszámoljam, hogy hány fűszél van a pusztán. Azért jöttem, hogy téged védjelek, és ha ehhez ölni kell, meg fogom tenni.*-mondja a férfi, majd amikor meglátja, a lány arcrándulását, hogy a régi szerelmére emlékezteti elmosolyodik.*
- Igen, ugyanilyen vörös haja volt, mint neked.*-jegyzi meg Graril.*
- Igen, ha a falusiak rájöttek volna, hogy én öltem meg a kovácsot, valószínűleg engem is megöltek volna, de így szabadon járhatok-kelhetek, és még jó munkám is van. Mindenesetre örülnék, ha hamar megtalálnánk ezt az orkot.*-jegyzi meg a zsoldos.*
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2019-11-19 13:01:54
Üzenet elküldve: 2019-11-19 13:01:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Graril) és a démonölő íj //
*"Megjegyzem kicsit rá emlékeztetsz." Amikor ezt mondja Graril, és egy rá hasonlító tehenészlányt említ, Arja majdnem felhúzza az orrát a rá jellemző ártatlan vehemenciával, de szerencsére még időben visszafogja magát. A gyilkosság kimondásával indító vallomás eléggé megdöbbenti, amit meg a kérgesarcú utána mesél: mintha csak egy balladamesélőt hallgatna Wegtorenben, a törpék ivójában. Amikor ahhoz a részhez ér, amikor kiderül, hogy a lány meghalt, méghozzá a saját apja okozta a halálát, csak annyit tud kinyögni:*
- Sajnálom! *a továbbiak meg csak fokozzák a döbbent hallgatását.*
- Rágyújtottad a házat? *ismétli az utoljára felfogott mondatot, addig is, amíg összeszedi magát, hogy kitalálja, mit is mondhatna.*
- A Fény Nővérei biztosan elítélnének. Hiszen az apja úgyis megbűnhődött már. Így csak Te is beszennyezted a kezed. Gyilkos vagy. *mondja ki elborzadva a szót, szomorúan.*
- De van, hogy meg kell tenni. *suttogja még. Nem fejezi be a mondatot, hogy mit is és mikor is kell megtenni, de annyi kiérződik belőle: Arja nem ítéli el a férfit, érti azt, hogy miért cselekedett úgy, ahogy. Túl sokat látott már életében ahhoz, hogy ítélkezzen.
Aztán elgondolkodón néz el messzire, csak akkor kerül vissza a jelenbe, amikor Graril a bort sürgeti, körbenézve.*
- Biztosan dolga akadt a konyhában... *mondja körbenézve, de már ő is várná az italt. Talán jobb kedvre deríti őket.*
- Nos, legalább találkoztunk Artheniorban. Mert így majdnem egyidőben olvastuk a Kereskedőház hirdetését, hogy embereket keresnek. *mosolyodik el halványan, megpróbálva a jót megtalálni a történtekben.*
- Ennyi haszna van annak, hogy eljöttél. Talán így többre viszed, mintha a faludban maradtál volna. *mondja vigasztalóan, bár a múlt, Arja úgy gondolja, mindig kísérteni fogja a férfit, még ha megpróbálja is elfelejteni.*
*"Megjegyzem kicsit rá emlékeztetsz." Amikor ezt mondja Graril, és egy rá hasonlító tehenészlányt említ, Arja majdnem felhúzza az orrát a rá jellemző ártatlan vehemenciával, de szerencsére még időben visszafogja magát. A gyilkosság kimondásával indító vallomás eléggé megdöbbenti, amit meg a kérgesarcú utána mesél: mintha csak egy balladamesélőt hallgatna Wegtorenben, a törpék ivójában. Amikor ahhoz a részhez ér, amikor kiderül, hogy a lány meghalt, méghozzá a saját apja okozta a halálát, csak annyit tud kinyögni:*
- Sajnálom! *a továbbiak meg csak fokozzák a döbbent hallgatását.*
- Rágyújtottad a házat? *ismétli az utoljára felfogott mondatot, addig is, amíg összeszedi magát, hogy kitalálja, mit is mondhatna.*
- A Fény Nővérei biztosan elítélnének. Hiszen az apja úgyis megbűnhődött már. Így csak Te is beszennyezted a kezed. Gyilkos vagy. *mondja ki elborzadva a szót, szomorúan.*
- De van, hogy meg kell tenni. *suttogja még. Nem fejezi be a mondatot, hogy mit is és mikor is kell megtenni, de annyi kiérződik belőle: Arja nem ítéli el a férfit, érti azt, hogy miért cselekedett úgy, ahogy. Túl sokat látott már életében ahhoz, hogy ítélkezzen.
Aztán elgondolkodón néz el messzire, csak akkor kerül vissza a jelenbe, amikor Graril a bort sürgeti, körbenézve.*
- Biztosan dolga akadt a konyhában... *mondja körbenézve, de már ő is várná az italt. Talán jobb kedvre deríti őket.*
- Nos, legalább találkoztunk Artheniorban. Mert így majdnem egyidőben olvastuk a Kereskedőház hirdetését, hogy embereket keresnek. *mosolyodik el halványan, megpróbálva a jót megtalálni a történtekben.*
- Ennyi haszna van annak, hogy eljöttél. Talán így többre viszed, mintha a faludban maradtál volna. *mondja vigasztalóan, bár a múlt, Arja úgy gondolja, mindig kísérteni fogja a férfit, még ha megpróbálja is elfelejteni.*
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2019-11-17 22:40:39
Üzenet elküldve: 2019-11-17 22:40:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Graril) és a démonölő íj //
*A férfi csak elmosolyodik.*
- Értem, akkor amolyan "vadóc" voltál, aki mindig igyekezett magát feltalálni.*-mondja a férfi, majd kicsit közelebb hajol a lányhoz.*
- Ezt elmondom neked, mert útitársak vagyunk, és hosszabb ideig együtt leszünk. Nekem el kellett mennem a falumból...*-és itt már suttogni kezd.*
- ... mert megöltem egy embert. Volt egy tehenészlány, kcsit idősebb volt mint te, de ugynaiylen szép vörös haja volt. Megjegyzem kicsit rá emlékeztetsz.*-szól mosolyogva a férfi.*
- Az apja a falu kovácsa volt. Egy időbe sokat jártam le a folyópartra és ott pillantottuk meg egymást. Rögtön szerelembe estünk, és egy éjszakát együtt töltöttünk. A lány elmondta, hogy gyereket vár, aminek nagyon örültem, bár az apja nem kedvelt se engem, se az öregemet. Az történt, hogy egyszer pár hónapra a hegyekbe mentünk az öreggel edzeni, amikor lejöttünk ő... halott volt. Azt mondták elesett, és betörte fejét, de megtudtam, hogy valójában az apja pofozta úgy fel, hogy beverte a fejét egy kőbe, mert megtudta, hogy a gyermekemet hordja a szíve alatt.*-szól kissé búsan a férfi.*
- Dühös lettem. Az öregem próbált csitítani, de nem tudott. A kovács a temetés óta mindig dögrészegre itta magát, amikor bemenetem a házába csak ennyit mondott: "Már vártalak...". Én fogtam, és keresztüldöftem rajta a kardomat, majd rágyújtottam a házat. Az öregem viszont azt mondta meneküljek, amíg nem késő, mivel a kovács köztiszteletben álló ember volt. Így jutottam el a városba és a többit már tudod. Csak gondoltam elmesélem, de azért ne nagyon terjeszd, hogy ilyet tettem.*-szól halkan.*
- Jöhetne már az a bor!*-türelmetlenkedik Graril.*
*A férfi csak elmosolyodik.*
- Értem, akkor amolyan "vadóc" voltál, aki mindig igyekezett magát feltalálni.*-mondja a férfi, majd kicsit közelebb hajol a lányhoz.*
- Ezt elmondom neked, mert útitársak vagyunk, és hosszabb ideig együtt leszünk. Nekem el kellett mennem a falumból...*-és itt már suttogni kezd.*
- ... mert megöltem egy embert. Volt egy tehenészlány, kcsit idősebb volt mint te, de ugynaiylen szép vörös haja volt. Megjegyzem kicsit rá emlékeztetsz.*-szól mosolyogva a férfi.*
- Az apja a falu kovácsa volt. Egy időbe sokat jártam le a folyópartra és ott pillantottuk meg egymást. Rögtön szerelembe estünk, és egy éjszakát együtt töltöttünk. A lány elmondta, hogy gyereket vár, aminek nagyon örültem, bár az apja nem kedvelt se engem, se az öregemet. Az történt, hogy egyszer pár hónapra a hegyekbe mentünk az öreggel edzeni, amikor lejöttünk ő... halott volt. Azt mondták elesett, és betörte fejét, de megtudtam, hogy valójában az apja pofozta úgy fel, hogy beverte a fejét egy kőbe, mert megtudta, hogy a gyermekemet hordja a szíve alatt.*-szól kissé búsan a férfi.*
- Dühös lettem. Az öregem próbált csitítani, de nem tudott. A kovács a temetés óta mindig dögrészegre itta magát, amikor bemenetem a házába csak ennyit mondott: "Már vártalak...". Én fogtam, és keresztüldöftem rajta a kardomat, majd rágyújtottam a házat. Az öregem viszont azt mondta meneküljek, amíg nem késő, mivel a kovács köztiszteletben álló ember volt. Így jutottam el a városba és a többit már tudod. Csak gondoltam elmesélem, de azért ne nagyon terjeszd, hogy ilyet tettem.*-szól halkan.*
- Jöhetne már az a bor!*-türelmetlenkedik Graril.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 732-751