//Kiszolgálás//
//Irány Radkraal!//
*Titthynek nincsen ellenvetése, hogy egy szobában aludjanak Silvyrrel. Sőt, tulajdonképpen örülne is a férfi társaságának.
Őszintén reméli, hogy nem az a lépcsősor vezet fel a szobákhoz, amit lát. De reménye szertefoszlik, mikor a pultos kijelenti, hogy bizony azon juthatnak fel a szobákhoz. Ennek cseppet sem örül, de ha úgy adódna, szárnyait használva fel tudna jutni. De hogy Silvyr az ölébe kapja, arra nem is gondol, s kicsikét meglepi a dolog. De nem tiltakozik, s jól esik neki a figyelmesség.
Fent a szobában, hogy Silvyrt segítse, kinyújtja kificamodott lábát. Hagyja ugyan, hogy a rongyot rácsavarja a bokájára, de elég kellemetlenül éri a hideg. Bár tény, hogy jobb, mintha jegelnék. Az aztán sokkal rosszabb lenne, s jelen helyzetét tekintve panaszra nincs oka. Azt a különös érzést, ami a szántóföldeken feltört benne, most szépen lassan erősödni érzi magában. Évek óta nem érzett ilyet senki iránt, mert elég csúnyán összetörte egy fiú a szívét. S nem tudja, hogy remélhet-e bármit is Silvyrtől.
Mindazonáltal nagyon hálás minden segítségéért, s mikor leül mellé, ránézve látszik is szemeiben a köszönet. Szó nem hagyja el ajkait, nem érzi indokoltnak. Tekintete úgy is elárul mindent.
Ekkor azonban kap egy olyan kérdést, amitől szíve kicsit gyorsabban kezd verni. Már az is csodálatos számára, hogy most így kettesben üldögélnek egymás mellett a szobában. Igaz, nem mondható kifejezetten romantikus helynek a maga egyszerű felszerelésével a helyiség, s jobb is lenne ezt az időt egy vízparton tölteni vagy egy csónakban ringatózva. De idővel az is eljön majd talán.*
- Hát... Igazán örülnék neki.* Minden egyes szó után kicsi szünetet tart, mintha olyasmit kérne Silvyrtől, ami teljességgel lehetetlen. Arcán megjelennek az első piros rózsák, de csak haloványan.*
- De csak, ha nem gond.* Teszi hozzá ártatlanul, hisz nem akarja magához láncolni a férfit, s megérti, ha neki kényelmetlen lenne az ilyesmi.*