//Fenyőgally, mohaszár és a veres pinty//
//Tuldrhon//
//Részben Gaelein//
*Tuldhronról sok mindent el lehet mondani, de aki egy kicsit is ismeri, nem gondolja nyugodt természetűnek, s úgy néz ki, szegény Tanilla is elkezdett beleesni a tündér hálójába. Mindenesetre Rhony nyugodtan hallgatja asztaltársa történetét, a kereskedői háttér kapcsán pedig felcsillannak a szemei. Ő sem rest hát megosztani egyet és mást a múltjából, jelenlegi életéből, hogy ne csak kapjon, de adjon is, s ezt az ember is érezhesse.*
-Kereskedők? Ez zseniális! Nálunk is vannak kereskedők a családban, én is az vagyok, de nem sokan vannak, sajnos, akik ez iránt érdeklődnének, pedig jövedelmező egy állás, biztosíthatlak róla! *Komolyan, szinte már gyerekesnek hathatóan magyaráz, ügyelve azért arra is, hogy ne áruljon el túl sok mindent. A tündérfalu egyik elöljárója az apja, s feltehetően Tuldhron fogja felváltani, amint az öreg visszavonul, s azt is megtanították már neki, hogy az idegenekkel vigyázni kell. A második kör italt is felhörpinti, amennyiben megkapja, majd társára mosolyog.*
-Ez nagyon kedves tőled! Köszönöm, hogy a lovad hátán kísérlhetlek! *Vannak, akik nem igazán kedvelik a fajtáját. Ők biztosan nem engednék meg ezt neki, sőt, miközben mellettük gyalogolna, még kifejezetten éreztetnék a különbséget kettejük között, ám virágbólszületettünk már megtanulta, hogy az alacsonyabb magasság nem jelent feltétlenül kisebb jelentőséget is. Biccent Gaelein felé, amennyiben az rá szegezné tekintetét, miután Tan ellátta borravalóval, azzal pedig elkísérné a nagyra nőtt hátashoz a másikat, várva a továbbiakat.*