//Gaelein//
//érintőlegesen Kalandra (f)el//
*A korábban kifülelt alkudozásból úgy tűnik nem lesz semmi, hamvában hal el a dolog anélkül, hogy bárki közeledett volna a másik álláspontja felé. Meglehet, ha valamivel megnyerőbb a páncélos modora, a kalandra verbuválónak is nagyobb lett volna a hajlandósága a magasabb juttatásra, ám ezt már sosem fogja megtudni. Pedig mindig szívesen figyelte az ilyen egyezkedéseket, igazán kár, hogy ezek ketten mégsem melegedtek bele. Ezen gondolataiba révedése lehet az ok, hogy Gaelein érkezése teljesen elkerüli figyelmét, annyira, hogy még meg is lepődik, ahogy a kölcsön kötet elé kerül.*
- Biztosan! *Bólint visszamosolyogva, majd jobbjával érte nyúlva, közelebb húzza magához a könyvet, amolyan óvó, törődő mozdulattal. Eztán kerül sor félszeg italrendelésére, na meg a kedélyes feleletre. A "miféle taverna lennénk" kérdésre halkan felkacag, így kiszélesedő mosolya pedig huzamosabban ver tanyát ajkán. A vörös elf hamar veszi el bátortalanságának élét, továbbra is közvetlen stílusával.*
- Borssal? *Kérdez vissza, de inkább csak mert furcsának tartja a dolgot, így szinte szünet nélkül vágja rá igenjét a megkóstolás felajánlására.* Meg hát! *Böki ki nemes egyszerűséggel, s még egy talán túlzóan nagyot is bólint hozzá, nyomatékosításként.
Újra egyedül maradva az utolsó falatok elfogyasztásával tölti idejét, na meg némi szemlélődéssel, ám nem kell sok elfoglaltságot kerítenie, hiszen Gaelein hamar visszaér, kezében a gőzölgő borral, hogy immár letelepedjen a szőkével szemben. Levese biztosan kihűlhetett már, panaszkodás helyett mégis inkább Ewi társaságáért hálás. Ettől pedig lánykánk orcájára szégyenlős félmosoly és halvány pír szökik, mit ezúttal nem a kinti fagy csípett oda. Imént szervírozott kupáját veszi kezébe, bal tenyerével körbefogja, jobbjával pedig a fahéjrudat megfogva kezd kissé zavart kevergetésbe. Nem szokott hozzá, hogy kedveskedjenek neki, ezért nem is igazán tudja jól lereagálni a hasonló helyzeteket. Szerencse, hogy az éppen szedelőzködő páncélos zajozására felé néz, pillanatra még tekintetük is összeakad, így pedig sikerül elterelnie figyelmét, hogy visszafordulva megejthesse a bizalmaskodó megjegyzést. Ahogy ő, úgy az elf sem adja jelét, hogy a medvetermetűről csevegnének, mindketten tudják jól, külön pontosítás nélkül. Egyetértően bólint a megjegyzésére a harapóssággal kapcsolatban, bár azt nem tartja kizártnak, hogy ki lehet belőle provokálni veszélyesebb dolgokat, de nem akarja megint elrontani a hangulatot vészmadárságával. Abból elég volt egyszer is.*
- Kiköpött virágszál. *Suttogja szintén szélesen vigyorodva, alig tudva visszatartani nevetését.
A páncélos nyomán a többi betérő is távozóra fogja, kiktől hangosan ugyan nem köszön el, egy biccentést azért megereszt mindenki felé, miközben tovább kevergeti a gőzölgő szőlőlevet. Meglehet, hogy éppen ezért érkezik a következő kérdés.*
- Hogy, ja, a bor? *Kezd rövid habogásba, mit egy sietős korty követ, a kissé suta performanszt pedig egy elégedett mosoly zárja.* Nagyon finom! *Dicséri meg az italt, majd újra kortyol, ezúttal már hosszabban.* Nagyon jó benne a bors, nem gondoltam volna. *Fejti ki némileg bővebben is tetszését.*
- Az a közösség, amit említettél. Ők is onnan jöttek? *Kíváncsiskodik végül a távozok után, újfent kevergetésbe kezdve.*