//Mil'Ochass felé//
//Zárás//
*Az idegen és hozzá képest valóságos óriás lány igazán szimpatikusnak tűnik. Rögtön hellyel is kínálja őt. Jól esik neki a figyelmesség, de annyira maga alatt van, hogy egyelőre nem tud mit reagálni. Le is ül a felkínált üres székre. Mikor azonban megtudja, hogy egy férfi is csatlakozik hozzájuk, úgy dönt, hogy inkább mégsem tart Mil'Ochassba. Egy időre teljesen elege lett a férfiakból, már pusztán egy férfi társaságában is rosszul érzi magát. Nem valószínű, hogy ez örökké tart, de amúgy meg ki tudja. Az biztos, hogy neki most időre van szüksége ahhoz, hogy feldolgozhassa azt, ami történt vele.*
- Ne haragudj, inkább mégsem mennék veled.* Mondja az idegennek alig hallhatóan. Fel is áll, betolja székét, és felvonul szobájába. Ez elég nehéz művelet is volna, ha nem tudna repülni. Így azonban, hogy vannak szárnyai, gond nélkül fel tud repülni az emeletre.
A szoba ajtaját, ahol a kegyetlen fájdalom érte, bezárja, hogy még csak véletlenül se nyisson be valaki hozzá. Az ágyra fekszik, hogy kificamodott bokáját kímélje, és újfent rátör a sírógörcs. Nem próbálja elfolytani, a tapasztalat azt mutatta, hogy ha jól kisírja magát, akkor könnyül a rá nehezedő teher.*