//Irány Radkraal!//
*Úgy tűnik, veszítés esetén nem számíthat negatív következményekre. Ez azért mégis jó, s így már könnyebben belemegy a dologba.*
- Jó, akkor dobd azt az érmét.* Kis mosoly jelenik meg arcán, ami azért nem túl gyakran fordul elő. Talán Silvyr már észrevehette ezt. Az, hogy keveset mosolyog, nem jelenti, hogy kevésszer is vidám. Egyszerűen ő csak ilyen.
Most Titthyn van a sor, hogy meglepődjön. Nem számít arra, hogy Silvyr ilyen. Ettől függetlenül persze nagyon is jól esnek neki a férfi szavai, s cseppet sem találja nyálasnak. Sőt, éppen hogy simogatják finom, érzékeny lelkét.*
- Örülök, ha jól érzed magad velem.* Fejezi ki őszintén. Ő is szeretne valami szépet, kedveset mondani, de csak keresgéli a szavakat egy ideig. Végül csak kimondja:*
- Én is jó társaságnak tartalak. ~Köszönöm, hogy itt vagy mellettem.~* Arca megint enyhén vörös lesz, s nagyon is jó ötletnek tartja, hogy csak gondolatban mondta ki a második mondatát. Ha hangosan is elmondta volna, most nem csak egyszerűen piros lenne. Arca egyenesen lángolna. Igaz, nem a szégyentől, hanem attól a különösen jó és szívet melengető érzéstől, ami újabban uralkodik rajta hosszú évek után. Meg nem is tartja még jó ötletnek, hogy egy ilyen bizalmas dolgot kifejezzen Silvyr felé. Túlságosan korai lenne. Még csak ma ismerték meg egymást.
Az, hogy a férfi esetleg majd valamikor elárulja a foglalkozását a kis virágból születettnek, kölcsönös titokmegosztást feltételez. Ebben az esetben pedig illendő lesz Titthynek is előállni azzal, hogy mit szeretne feltalálni. De egyébként nagyon valószínű, hogy erre sor kerül, s hogy akkor mi lesz és mit fog csinálni, azon majd ráér annak idején gondolkodni.*