Nincs játékban - Taverna a Három Baráthoz
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Taverna a Három Baráthoz | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 12 (221. - 240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
240. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-08 19:40:49
Üzenet elküldve: 2020-04-08 19:40:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A helyzetét a doki nem nagyon tudja jelenleg érzékelni. Főleg a pillanatnyi benyomásainak és érzéseinek engedelmeskedik. Mikor, azt hallja, hogy a másik szívesebben lenne mással helyette az nem esik jól a szesztől elérzékenyült szívének. Majd érkezik a heves csók, mindketten a padlóra kerülnek és valahol út közben már ki is megy a fejéből, hogy mi hangzott el. Már az se zavarja ha nem is érti mit akar a másik csak az, hogy történjen meg aminek meg kell. A lány pedig készségesen vállalja is a dolgot. A doki mint mindig ettől a helyzettől olyan állapotba kerül, hogy az egekig magasztalja a partnerét miközben a külvilág megszűnik és csak a lánnyal törődik. A bőre illatával, az érintésével, a sóhajaival. A mozdulatai melyekkel a másikat ostromolja egy percre se törnek meg. Ajkai a vörös nyakán, ép keze a fenekén, másikkal meg megtámaszkodik. Maga is nagyokat nyög a félvér csinos kis fülébe. A várakozás alaposan felhúzta. A támadás a nyaka ellen egy elégedett morranást csal ki belőle. Ez már tetszik neki. Lelkesebben szorítja magához a másikat és folytatja az ostromlást. Bár az információk feldolgozása most nem megy túl jól neki, de mikor kicsit késve eljut az agyáig, hogy jól csinálja akkor egy elégedettség érzés terül el benne. Szeret jónak lenni. Ha most nem ilyen érzékeny hangulatában lenne akkor az egójának is jót tenne ez főleg a félvér szájából. A doki egész jól bírja az iramot, de végül ő is elkezdi érezni, hogy közeledik a csúcs felé. Belenyög a másik fülébe és pár csók kíséretében előáll a szokásos kérésével.*
-Szorosan! Ölelj! Ölelj szorosan! Ylaaaaa!
*Majd a másikba kapaszkodik és hatalmasat belenyög a másik fülébe. Hangosan lihegve párat még döf majd csak kimerülten fekszik a másik alatt. Úgy érzi el is tudna aludni.*
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A helyzetét a doki nem nagyon tudja jelenleg érzékelni. Főleg a pillanatnyi benyomásainak és érzéseinek engedelmeskedik. Mikor, azt hallja, hogy a másik szívesebben lenne mással helyette az nem esik jól a szesztől elérzékenyült szívének. Majd érkezik a heves csók, mindketten a padlóra kerülnek és valahol út közben már ki is megy a fejéből, hogy mi hangzott el. Már az se zavarja ha nem is érti mit akar a másik csak az, hogy történjen meg aminek meg kell. A lány pedig készségesen vállalja is a dolgot. A doki mint mindig ettől a helyzettől olyan állapotba kerül, hogy az egekig magasztalja a partnerét miközben a külvilág megszűnik és csak a lánnyal törődik. A bőre illatával, az érintésével, a sóhajaival. A mozdulatai melyekkel a másikat ostromolja egy percre se törnek meg. Ajkai a vörös nyakán, ép keze a fenekén, másikkal meg megtámaszkodik. Maga is nagyokat nyög a félvér csinos kis fülébe. A várakozás alaposan felhúzta. A támadás a nyaka ellen egy elégedett morranást csal ki belőle. Ez már tetszik neki. Lelkesebben szorítja magához a másikat és folytatja az ostromlást. Bár az információk feldolgozása most nem megy túl jól neki, de mikor kicsit késve eljut az agyáig, hogy jól csinálja akkor egy elégedettség érzés terül el benne. Szeret jónak lenni. Ha most nem ilyen érzékeny hangulatában lenne akkor az egójának is jót tenne ez főleg a félvér szájából. A doki egész jól bírja az iramot, de végül ő is elkezdi érezni, hogy közeledik a csúcs felé. Belenyög a másik fülébe és pár csók kíséretében előáll a szokásos kérésével.*
-Szorosan! Ölelj! Ölelj szorosan! Ylaaaaa!
*Majd a másikba kapaszkodik és hatalmasat belenyög a másik fülébe. Hangosan lihegve párat még döf majd csak kimerülten fekszik a másik alatt. Úgy érzi el is tudna aludni.*
239. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-08 17:06:39
Üzenet elküldve: 2020-04-08 17:06:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*A férfi éppen egy asztalnál üldögél, amikor hallja, hogy egy lovas közelít a taverna felé. Nem is kell sokat várnia, a rég nem látott ismerőse, Arja jelenik meg az ajtóban. Örül a találkozásnak, és amikor az ölelésre kerül a sor felemeli a lányt, és pár kört fordul vele, annyira örül, hogy ép és egészséges. A lány kéréseire gyorsan meg kíván felelni.*
- Elmentem a tanyára és otthagytam a kardom. Ott volt az asszony, meg a kislány is, de nem mondtak semmit, csak levette az átkot. Én megköszöntem és egyenest idejöttem. Egy hat óta vagyok itt.*-mondja Graril.*
- Úticélunk Mil'Ochass lesz. Egy elf telep. A vezetőjüket kell megkeresni, egy nőt, Lyzendrát. Nekik van szükségük a fegyverre. Holnap indulhatunk, de egyelőre együnk és, pihenjünk. Remélem nem derogál, ha megosztom veled a szobámat. Nem vagyok horkolós.*-jegyzi meg viccesen a férfi.*
- Most viszont te mesélj, milyen volt az orknál? Ugye nem bántott?*-érdeklődik kedvesen Graril.*
*A férfi éppen egy asztalnál üldögél, amikor hallja, hogy egy lovas közelít a taverna felé. Nem is kell sokat várnia, a rég nem látott ismerőse, Arja jelenik meg az ajtóban. Örül a találkozásnak, és amikor az ölelésre kerül a sor felemeli a lányt, és pár kört fordul vele, annyira örül, hogy ép és egészséges. A lány kéréseire gyorsan meg kíván felelni.*
- Elmentem a tanyára és otthagytam a kardom. Ott volt az asszony, meg a kislány is, de nem mondtak semmit, csak levette az átkot. Én megköszöntem és egyenest idejöttem. Egy hat óta vagyok itt.*-mondja Graril.*
- Úticélunk Mil'Ochass lesz. Egy elf telep. A vezetőjüket kell megkeresni, egy nőt, Lyzendrát. Nekik van szükségük a fegyverre. Holnap indulhatunk, de egyelőre együnk és, pihenjünk. Remélem nem derogál, ha megosztom veled a szobámat. Nem vagyok horkolós.*-jegyzi meg viccesen a férfi.*
- Most viszont te mesélj, milyen volt az orknál? Ugye nem bántott?*-érdeklődik kedvesen Graril.*
238. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-08 13:48:44
Üzenet elküldve: 2020-04-08 13:48:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*Ahogy közelebb ér, már érzi is a finom, kemencéből felszálló füst jellegzetes illatát, és egy kis ideig együtt haladva a halványan látszódó ~nem sokan járnak erre mostanában~ északnak tartó karavánút szekérnyomával, egy idő után letér, be az erdőbe.
~Itt kell lennie a közelben.~ gondolja, és nem is csalatkozik: hamar megtalálja a fák közül kibukkanó mohos tetejű házikóhoz vezető, téglával kirakott ösvényt. ~Vajon Graril itt lesz-e? Megtalálta az asszonyt? És vajon az megtartotta az ígéretét? És ha igen, megvárt-e? Biztosan megvár, nyugalom!~ torlódnak fel benne a kérdések, és próbálja megnyugtatni magát, de azért nagyon izgul, mi tagadás, amikor beér a lugasba.
Odakint nem lát senkit üldögélni, pedig igazán jó idő van már, sokkal jobb, mint azon a napon, amikor majdnem két hattal ezelőtt útnak indultak a pusztába.
Kiköti Keirát, vállára veti a zsákját, óvatosan lecsatolja a nyeregkápára szíjazott, bebugyolált íjat (semmiképp nem merné kint hagyni), azzal nagy levegőt véve belép a Tavernába.
Odabent először egy gyönyörű, barna hajú nőn akad meg a tekintete, talán elf lehet, aztán egy szakállas borostás, magának valónak látszó, igencsak elázott fickón, és aztán: Grarilon!*
- Graril!! *rohanna legszívesebben, de azért visszafogja magát, csak a nagyon, nagyon széles mosolyon látszik, hogy mennyire örül.
Ha odaér a férfihez, alaposan megöleli, már ha hagyja. Nagyon örül, hogy épségben viszontlátja!*
- Na és a heg?? *kérdezi egy kicsit félve, előrenyúlva, hogy félresöpörje a tincseket a férfi arcából, ha az nem bánja és engedi.*
- Nem látom!! *örvendezik, ha megbizonyosodik a dologról.*
- Na és mi történt? Megtaláltad az asszonyt meg a kislányt? Ott hagytad a kardodat? Mióta vársz?
- Idenézz!! *jut eszébe a lényeg, ha választ kap a kérdéseire.*
- Nézd!! Megvan az íj! Csodaszép! Gyönyörű! Mit is mondtál, kinek lesz? *kérdezi, mondja, örvendezik egyfolytában.*
*Ahogy közelebb ér, már érzi is a finom, kemencéből felszálló füst jellegzetes illatát, és egy kis ideig együtt haladva a halványan látszódó ~nem sokan járnak erre mostanában~ északnak tartó karavánút szekérnyomával, egy idő után letér, be az erdőbe.
~Itt kell lennie a közelben.~ gondolja, és nem is csalatkozik: hamar megtalálja a fák közül kibukkanó mohos tetejű házikóhoz vezető, téglával kirakott ösvényt. ~Vajon Graril itt lesz-e? Megtalálta az asszonyt? És vajon az megtartotta az ígéretét? És ha igen, megvárt-e? Biztosan megvár, nyugalom!~ torlódnak fel benne a kérdések, és próbálja megnyugtatni magát, de azért nagyon izgul, mi tagadás, amikor beér a lugasba.
Odakint nem lát senkit üldögélni, pedig igazán jó idő van már, sokkal jobb, mint azon a napon, amikor majdnem két hattal ezelőtt útnak indultak a pusztába.
Kiköti Keirát, vállára veti a zsákját, óvatosan lecsatolja a nyeregkápára szíjazott, bebugyolált íjat (semmiképp nem merné kint hagyni), azzal nagy levegőt véve belép a Tavernába.
Odabent először egy gyönyörű, barna hajú nőn akad meg a tekintete, talán elf lehet, aztán egy szakállas borostás, magának valónak látszó, igencsak elázott fickón, és aztán: Grarilon!*
- Graril!! *rohanna legszívesebben, de azért visszafogja magát, csak a nagyon, nagyon széles mosolyon látszik, hogy mennyire örül.
Ha odaér a férfihez, alaposan megöleli, már ha hagyja. Nagyon örül, hogy épségben viszontlátja!*
- Na és a heg?? *kérdezi egy kicsit félve, előrenyúlva, hogy félresöpörje a tincseket a férfi arcából, ha az nem bánja és engedi.*
- Nem látom!! *örvendezik, ha megbizonyosodik a dologról.*
- Na és mi történt? Megtaláltad az asszonyt meg a kislányt? Ott hagytad a kardodat? Mióta vársz?
- Idenézz!! *jut eszébe a lényeg, ha választ kap a kérdéseire.*
- Nézd!! Megvan az íj! Csodaszép! Gyönyörű! Mit is mondtál, kinek lesz? *kérdezi, mondja, örvendezik egyfolytában.*
237. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-08 12:02:01
Üzenet elküldve: 2020-04-08 12:02:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A főnyeremény emlegetésére csak megforgatja a szemeit a szobában mosolyogva, ám ezúttal valóban szerencse, hogy ráakadt a szöszire és az ennyire kezes. Benne fel sem merül, hogy ezt az estét máshogy értékelje, mint egy alkalmi találkát, ahol két egymásba gabalyodó fél kiéli a felgyülemlett feszültséget és éhesen lihegő vágyat. Viszont, mikor a férfi a kedvesség jeleit kezdi mutatni, egy cseppnyi lelkiismeret furdalás lesz rajta úrrá, de most azt mindenestől félretolja magában. Nem szeretné elrontani a pillanatot és a felizgatott állapotot lelkizéssel, ami nem vezetne semmi jóra.
Miközben a heves csókváltás közepette dőlnek a padló felé, a kezét még oda tudja rakni, hogy ne csattanjanak akkorát, bár már a reflexei sem a régiek. Viszont, mikor már földet értek, a térdeit felhúzva siklik rá minél kényelmesebb helyzetet kitapintva a szöszire. Mert nem a szájával vagy a kezével szeretné érezni az elf izgatottságát, inkább egy őszinte vallomásra gondolt. Ágyékával a másikéra helyezkedik, hogy kellemes és sikamlós találkozásuk magáért beszéljen, mert a fél-elf sem a szavak embere, de teste nem hazudik.*
-Hufhu… *Ereszti ki a levegőt a tüdejéből a kellemes találkozás örömére, szemei lecsukódnak egy végtelennek tűnő pillanatra, amelyből a szöszi szavai szakítják ki. A hangja kicsit beletörődő, amit most nem is igazán ért, hiszen megmentette a kínos helyzettől, viszont csak felvillan a fejében a gondolat, majd azonnal fel is szívódik. Ekkor érzi meg a férfi tevékenykedését, amit magában kitörő örömmel fogad, rá is segít, kicsit elemelkedik, bár a combjai remegésbe törnek ki az elválás borzalmas tényétől, de megállja. Ahogy eltölti az elf, egy erőteljesebb hanghatással él, amely folyamatosan mélyülő ismétlésbe torkollik. A vágyott találkozás a gondolkodást is felfüggeszti, szemei lecsukódnak és ajkai elnyílnak egymástól. Mikor érzi, hogy a férfi a nyakába mar, kapkodó mozdulatokkal áttessékeli a haját a másik oldalra, nehogy útban legyen. Érződik a hangján, hogy lassú ütemű mozgás nem kis lökésekkel juttatja a cél irányába, a férfi pedig érezheti, hogy alul, eltávolodáskor még rá is szorít, a levegő pedig egyre gyorsuló iramban távozik a száján.*
-Nagyon… de… nagyon… *Csak ennyi csúszik ki a száján, közben pedig még ő is rásegít egy kicsit a mozgásra, majd hirtelen érkezik a dolog. Hiszen ez a baj ezzel, ha sok az előjáték, egy merev pillanatot némi lüktetés követ és a szöszi nyakába szív, kontrollálatlan erővel, majd elereszti. *
-Nagyon… jól csinálod. *Súgja oda, miközben kapkodja a levegőt, egyre nagyobbakat szívva belőle.*
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A főnyeremény emlegetésére csak megforgatja a szemeit a szobában mosolyogva, ám ezúttal valóban szerencse, hogy ráakadt a szöszire és az ennyire kezes. Benne fel sem merül, hogy ezt az estét máshogy értékelje, mint egy alkalmi találkát, ahol két egymásba gabalyodó fél kiéli a felgyülemlett feszültséget és éhesen lihegő vágyat. Viszont, mikor a férfi a kedvesség jeleit kezdi mutatni, egy cseppnyi lelkiismeret furdalás lesz rajta úrrá, de most azt mindenestől félretolja magában. Nem szeretné elrontani a pillanatot és a felizgatott állapotot lelkizéssel, ami nem vezetne semmi jóra.
Miközben a heves csókváltás közepette dőlnek a padló felé, a kezét még oda tudja rakni, hogy ne csattanjanak akkorát, bár már a reflexei sem a régiek. Viszont, mikor már földet értek, a térdeit felhúzva siklik rá minél kényelmesebb helyzetet kitapintva a szöszire. Mert nem a szájával vagy a kezével szeretné érezni az elf izgatottságát, inkább egy őszinte vallomásra gondolt. Ágyékával a másikéra helyezkedik, hogy kellemes és sikamlós találkozásuk magáért beszéljen, mert a fél-elf sem a szavak embere, de teste nem hazudik.*
-Hufhu… *Ereszti ki a levegőt a tüdejéből a kellemes találkozás örömére, szemei lecsukódnak egy végtelennek tűnő pillanatra, amelyből a szöszi szavai szakítják ki. A hangja kicsit beletörődő, amit most nem is igazán ért, hiszen megmentette a kínos helyzettől, viszont csak felvillan a fejében a gondolat, majd azonnal fel is szívódik. Ekkor érzi meg a férfi tevékenykedését, amit magában kitörő örömmel fogad, rá is segít, kicsit elemelkedik, bár a combjai remegésbe törnek ki az elválás borzalmas tényétől, de megállja. Ahogy eltölti az elf, egy erőteljesebb hanghatással él, amely folyamatosan mélyülő ismétlésbe torkollik. A vágyott találkozás a gondolkodást is felfüggeszti, szemei lecsukódnak és ajkai elnyílnak egymástól. Mikor érzi, hogy a férfi a nyakába mar, kapkodó mozdulatokkal áttessékeli a haját a másik oldalra, nehogy útban legyen. Érződik a hangján, hogy lassú ütemű mozgás nem kis lökésekkel juttatja a cél irányába, a férfi pedig érezheti, hogy alul, eltávolodáskor még rá is szorít, a levegő pedig egyre gyorsuló iramban távozik a száján.*
-Nagyon… de… nagyon… *Csak ennyi csúszik ki a száján, közben pedig még ő is rásegít egy kicsit a mozgásra, majd hirtelen érkezik a dolog. Hiszen ez a baj ezzel, ha sok az előjáték, egy merev pillanatot némi lüktetés követ és a szöszi nyakába szív, kontrollálatlan erővel, majd elereszti. *
-Nagyon… jól csinálod. *Súgja oda, miközben kapkodja a levegőt, egyre nagyobbakat szívva belőle.*
236. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-07 21:01:10
Üzenet elküldve: 2020-04-07 21:01:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
// Enilor //
*Elereszt egy barátságos, és keserédes mosolyt a pultosnak, és egy szomorút bólint.*
-Amelyik nagyobbat üt.
*Választja ki az erősebb italt. Nem jó egy ilyen csinos arcon ilyen szomorúságot látni. Felemeli a kezét, és ujjaival illusztrálja a mondanivalóját.*
-Kettőt.
*Mondja a lágy hang, és türelmesen vár. Ha megérkezik a két ital fizet is. A két Őrült pap-ért le is számolja 34 aranyat.
Az egyiket azonnal felhatja. Egyet fintorog hozzá. majd azonnal nyúl a másikért.*
-Köszönöm. Ez kellett.
*Szavait egy újabb kör követi. Az is lecsusszan. Nem veszélyes erősséggel, de lecsapja a poharat a pultra. Megköszörüli a torkát, és megpróbálja az eredeti csinos arcberendezését vissza nyerni.*
-Eeyr áldja.
*Mondja, és mint aki indulni készül el kezd szedelődzködni. Már a székről is felállna, mikor egyszer csak meggondolja magát. Egyenesen Ganerhez szól.*
-Bocsánat. Nem tudja mi történt Vadvéddel? Régen nagy híre volt Erdőmélyén... Ha emlékszik rá.
*Mondja egyre elkomoruló hangon.*
// Enilor //
*Elereszt egy barátságos, és keserédes mosolyt a pultosnak, és egy szomorút bólint.*
-Amelyik nagyobbat üt.
*Választja ki az erősebb italt. Nem jó egy ilyen csinos arcon ilyen szomorúságot látni. Felemeli a kezét, és ujjaival illusztrálja a mondanivalóját.*
-Kettőt.
*Mondja a lágy hang, és türelmesen vár. Ha megérkezik a két ital fizet is. A két Őrült pap-ért le is számolja 34 aranyat.
Az egyiket azonnal felhatja. Egyet fintorog hozzá. majd azonnal nyúl a másikért.*-Köszönöm. Ez kellett.
*Szavait egy újabb kör követi. Az is lecsusszan. Nem veszélyes erősséggel, de lecsapja a poharat a pultra. Megköszörüli a torkát, és megpróbálja az eredeti csinos arcberendezését vissza nyerni.*
-Eeyr áldja.
*Mondja, és mint aki indulni készül el kezd szedelődzködni. Már a székről is felállna, mikor egyszer csak meggondolja magát. Egyenesen Ganerhez szól.*
-Bocsánat. Nem tudja mi történt Vadvéddel? Régen nagy híre volt Erdőmélyén... Ha emlékszik rá.
*Mondja egyre elkomoruló hangon.*
235. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-07 17:31:34
Üzenet elküldve: 2020-04-07 17:31:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Aranyos.
*Erősíti meg a másikat és úgy néz ki komolyan is gondolja. Tényleg fura ez az elf. A megjegyzésre viszont elvigyorodik.*
-Valóban az vagyok. Egy valódi...Főnyeremény.
*Na, ezt már nem gondolja komolyan, de attól még csókot lop a lánytól és igyekszik hangulatba hozni. Apró simogatások mint eddig. Aztán jön a bók és a vonzó ígéret felemlegetése. A másik részéről meg egy hideg zuhany. A férfi erre nem számított. Főleg ilyen helyzetben. A tekintete elkerekedik. Értetlenség és talán egy kis szomorúság. Ez most nem esett jól a dokinak. Nem jött át a vicc. A legszomorúbb pedig, hogy mégis mikor szinte ráveti magát a lány akkor ösztönösen csókol vissza. Olyan hevesen mint ahogy a másik. Az elfogyasztott alkohol és a bizonytalan póz nem segít abban, hogy az érkező erőhatásnak ellen tudjon állni úgyhogy a doki, önmaga számára felfoghatatlan gyorsasággal dől hanyatt magán a félvérrel. Nem mintha nagyon zavarná őt a megváltozott helyzet. Hogy megütötte-e magát majd holnap kiderül. A lényeg most a rajta fekvő meztelen lány akit szinte felfal.*
~De kikefélem a lelket belőled!~
*A romantika meg a előjáték már tényleg elvesztették a fontosságukat az elf számára. Főleg mikor meghallja a másik vágyát. Jelen állapotában nem teljesen érti, hogy miként lehetne ezt csinálni, de egyre kellemetlenebb, hogy neki van egy része amit túlságosan el lett hanyagolva. Ezt a vörös a doki hangjában is megérezheti.*
-Akkor érezd. Mindenemet.
*Ezzel a férfi részéről be is fejeződött az egy irányú kényeztetés. Lenyúl, hogy végre segítsen mindkettejük számára kellemesebb pózba kerülni, majd lassú, de erőteljes döfésekkel elkezd mozogni a lány alatt, miközben vadul rátapad annak nyakára.*
-Imádlak! Imádlak Yla!
*Morog a másik fülébe.*
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Aranyos.
*Erősíti meg a másikat és úgy néz ki komolyan is gondolja. Tényleg fura ez az elf. A megjegyzésre viszont elvigyorodik.*
-Valóban az vagyok. Egy valódi...Főnyeremény.
*Na, ezt már nem gondolja komolyan, de attól még csókot lop a lánytól és igyekszik hangulatba hozni. Apró simogatások mint eddig. Aztán jön a bók és a vonzó ígéret felemlegetése. A másik részéről meg egy hideg zuhany. A férfi erre nem számított. Főleg ilyen helyzetben. A tekintete elkerekedik. Értetlenség és talán egy kis szomorúság. Ez most nem esett jól a dokinak. Nem jött át a vicc. A legszomorúbb pedig, hogy mégis mikor szinte ráveti magát a lány akkor ösztönösen csókol vissza. Olyan hevesen mint ahogy a másik. Az elfogyasztott alkohol és a bizonytalan póz nem segít abban, hogy az érkező erőhatásnak ellen tudjon állni úgyhogy a doki, önmaga számára felfoghatatlan gyorsasággal dől hanyatt magán a félvérrel. Nem mintha nagyon zavarná őt a megváltozott helyzet. Hogy megütötte-e magát majd holnap kiderül. A lényeg most a rajta fekvő meztelen lány akit szinte felfal.*
~De kikefélem a lelket belőled!~
*A romantika meg a előjáték már tényleg elvesztették a fontosságukat az elf számára. Főleg mikor meghallja a másik vágyát. Jelen állapotában nem teljesen érti, hogy miként lehetne ezt csinálni, de egyre kellemetlenebb, hogy neki van egy része amit túlságosan el lett hanyagolva. Ezt a vörös a doki hangjában is megérezheti.*
-Akkor érezd. Mindenemet.
*Ezzel a férfi részéről be is fejeződött az egy irányú kényeztetés. Lenyúl, hogy végre segítsen mindkettejük számára kellemesebb pózba kerülni, majd lassú, de erőteljes döfésekkel elkezd mozogni a lány alatt, miközben vadul rátapad annak nyakára.*
-Imádlak! Imádlak Yla!
*Morog a másik fülébe.*
234. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-07 16:35:02
Üzenet elküldve: 2020-04-07 16:35:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kicsit az motoszkál a fejében, a kialakult helyzettel kapcsolatban, hogy a férfi bizonyára csak muszájból vagy ígéretből térdepel előtte, bár nem ez az egyetlen ok, ami miatt habozik. Nem igazán szeretné nagyon odázni a dolgokat, mert úgy érzi, egyre több olyan ajtóba ütköznek, amely zárva van, egy idő után pedig a felfedező kedv bánja az egészet. Így alkohollal megtámogatva viszont ennyire nagy energia befektetés már szinte felesleges, talán még az is megesne, hogy elszunyókál közben, ami katasztrófa lenne. Csak azt nem érné el, amiért elcsábította erre az italozásra a szöszit.*
-Aranyos? *Kapja fel a fejét, kicsit kikászálódva a gondolatfelhőjéből, majd tekintetét a férfiébe mélyeszti.*
-Nem gondoltam volna, hogy ilyen figyelmes vagy… na bum! Ez van. *Néz a mellettük ácsorgó falra, amely végig nézi az egész szenvedést. Közben a férfi felágaskodik, hogy csókot lopjon tőle, közben pedig gondoskodó simításokkal próbálja megadásra ösztökélni, meg azzal a megértő tekintettel. ~Mit ki nem hoz az elfekből, ha már nincs a nőn bugyi. ~ Jegyzi meg magának gúnyosan, mert kicsit összezavarodott, sőt, a romantikusan hangzó mondat nem kicsit kutyul bele az érzelmi világába.*
-Én jobban szeretnék valaki mást, de be kell érjem veled. *Mondja gúnyosan, majd mielőtt bármit is felehetne rá az elf, kihasználja, hogy a másik felett helyezkedik el és a nyakába veti magát, hevesen belecsókolva a másik ajkaiba. Azzal a nem titkolt szándékkal téríti le az eddig járt útról, hogy megolajozza a mai este nehezen gördülő kerekeit. Nem igazán szereti, ha a másik fél kisajátítja magának egy-egy testrészét, így óvatoskodva csigázza őt fel, azonban, mikor már ilyen állapotban van, a türelmetlenség néha eluralkodik rajta. Csak remélni tudja, hogy nem billenti ki nagyon a férfit az egyensúlyából, mert a lendületét már nem tudja kontrollálni. Amennyiben érzi, hogy dőlnek, az egyik kezével próbálja tompítani, nehogy az elf tompán puffanva nyögjön fel, alatta elterülve.*
-Egyszerre akarom… érezni… minden részed. *Súgja oda a másik füléhez.*
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kicsit az motoszkál a fejében, a kialakult helyzettel kapcsolatban, hogy a férfi bizonyára csak muszájból vagy ígéretből térdepel előtte, bár nem ez az egyetlen ok, ami miatt habozik. Nem igazán szeretné nagyon odázni a dolgokat, mert úgy érzi, egyre több olyan ajtóba ütköznek, amely zárva van, egy idő után pedig a felfedező kedv bánja az egészet. Így alkohollal megtámogatva viszont ennyire nagy energia befektetés már szinte felesleges, talán még az is megesne, hogy elszunyókál közben, ami katasztrófa lenne. Csak azt nem érné el, amiért elcsábította erre az italozásra a szöszit.*
-Aranyos? *Kapja fel a fejét, kicsit kikászálódva a gondolatfelhőjéből, majd tekintetét a férfiébe mélyeszti.*
-Nem gondoltam volna, hogy ilyen figyelmes vagy… na bum! Ez van. *Néz a mellettük ácsorgó falra, amely végig nézi az egész szenvedést. Közben a férfi felágaskodik, hogy csókot lopjon tőle, közben pedig gondoskodó simításokkal próbálja megadásra ösztökélni, meg azzal a megértő tekintettel. ~Mit ki nem hoz az elfekből, ha már nincs a nőn bugyi. ~ Jegyzi meg magának gúnyosan, mert kicsit összezavarodott, sőt, a romantikusan hangzó mondat nem kicsit kutyul bele az érzelmi világába.*
-Én jobban szeretnék valaki mást, de be kell érjem veled. *Mondja gúnyosan, majd mielőtt bármit is felehetne rá az elf, kihasználja, hogy a másik felett helyezkedik el és a nyakába veti magát, hevesen belecsókolva a másik ajkaiba. Azzal a nem titkolt szándékkal téríti le az eddig járt útról, hogy megolajozza a mai este nehezen gördülő kerekeit. Nem igazán szereti, ha a másik fél kisajátítja magának egy-egy testrészét, így óvatoskodva csigázza őt fel, azonban, mikor már ilyen állapotban van, a türelmetlenség néha eluralkodik rajta. Csak remélni tudja, hogy nem billenti ki nagyon a férfit az egyensúlyából, mert a lendületét már nem tudja kontrollálni. Amennyiben érzi, hogy dőlnek, az egyik kezével próbálja tompítani, nehogy az elf tompán puffanva nyögjön fel, alatta elterülve.*
-Egyszerre akarom… érezni… minden részed. *Súgja oda a másik füléhez.*
233. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-06 21:36:48
Üzenet elküldve: 2020-04-06 21:36:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*Hamar megérkezik a Tavernába, ahol útjuk elején megszálltak, csupán annyi a bökkenő, hogy az útitárs még nincs itt. A lovát kikötözi a megfelelő helyre, majd belép a helységbe. A púlthoz lép és az ujjaival dobol rajta. Pénze van elég, így azzal nem lesz gond, de Arja miatt jobban aggódik.*
~Szegény lány, remélem nem lesz vele semmi baj. Nem venném a szívemre, ha baja esne, és az én hibám lenne.~*-újra végigtapint az arcán. A tartozás letudva, az átogheg eltűnt, és reméli, hogy az íj is elkészült. Aztán visszamehetnek a városba, és pihenhetnek egy időre.*
*Hamar megérkezik a Tavernába, ahol útjuk elején megszálltak, csupán annyi a bökkenő, hogy az útitárs még nincs itt. A lovát kikötözi a megfelelő helyre, majd belép a helységbe. A púlthoz lép és az ujjaival dobol rajta. Pénze van elég, így azzal nem lesz gond, de Arja miatt jobban aggódik.*
~Szegény lány, remélem nem lesz vele semmi baj. Nem venném a szívemre, ha baja esne, és az én hibám lenne.~*-újra végigtapint az arcán. A tartozás letudva, az átogheg eltűnt, és reméli, hogy az íj is elkészült. Aztán visszamehetnek a városba, és pihenhetnek egy időre.*
232. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-06 20:09:09
Üzenet elküldve: 2020-04-06 20:09:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Becsület, hogy megfeleljen az ígéreteinek? Vagy tényleg arra vágyik, hogy a másik is élvezze a dolgot? A doki egy fura alak. Mindenesetre ő természetesnek vette, hogy a másikat kényezteti és csak abban reménykedik, hogy a lány nem alszik el az elfogyasztott italmennyiség hatására. Megjegyzésével sikerült megröhögtetnie a másikat amin ő is elvigyorodik. Pedig komolyan gondolta. Tényleg ezt hiszi. Persze mindegy. Érdekesebb dolgok is vannak. A kérdésére megkapja az engedélyt úgyhogy az utolsó átkos kis ruhadarab is lekerül a félvérről. Az elf elkezdi simogatni azokat a feszes combokat és gyengéd puszikkal elkezd haladni rajtuk a másik öle felé ahol viszont egy kéz fogadja értetlen tekintetére meg egy meglepően nyílt és amúgy nem rossz ajánlat érkezik amire csak pislogni tud. A másik reakcióját látva kedvesen elmosolyodik és megsimogatja a lány combját.*
-Olyan aranyos vagy most Ylanda drágám.
*Bár a doki nagyon kedvesen és türelmesen néz a vörösre, elképesztő mód élvezi a helyzetet. Annyira vonzónak találja a lányt, hogy szíve szerint le is döntené az ágyra. De türelmesen meghallgatja és megsimogatja az arcát, hogy aztán egy csókot lopjon tőle. A zöld szempár a másikéba fúródik.*
-Én téged szeretnélek. Ahogy meséltem.
*Aztán ajkai a vörös mellére vándorolnak és ha úgy érzi sikerült ismét hangulatba hozni a másikat akkor keze a lány combjai közé csusszan ott szorgoskodni.*
-Mire vágysz drágám? Mit élveznél?
*Búgja miközben a másikat kényezteti és tekintete szinte felfalja a vöröst ahogy feltekint rá.*
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Becsület, hogy megfeleljen az ígéreteinek? Vagy tényleg arra vágyik, hogy a másik is élvezze a dolgot? A doki egy fura alak. Mindenesetre ő természetesnek vette, hogy a másikat kényezteti és csak abban reménykedik, hogy a lány nem alszik el az elfogyasztott italmennyiség hatására. Megjegyzésével sikerült megröhögtetnie a másikat amin ő is elvigyorodik. Pedig komolyan gondolta. Tényleg ezt hiszi. Persze mindegy. Érdekesebb dolgok is vannak. A kérdésére megkapja az engedélyt úgyhogy az utolsó átkos kis ruhadarab is lekerül a félvérről. Az elf elkezdi simogatni azokat a feszes combokat és gyengéd puszikkal elkezd haladni rajtuk a másik öle felé ahol viszont egy kéz fogadja értetlen tekintetére meg egy meglepően nyílt és amúgy nem rossz ajánlat érkezik amire csak pislogni tud. A másik reakcióját látva kedvesen elmosolyodik és megsimogatja a lány combját.*
-Olyan aranyos vagy most Ylanda drágám.
*Bár a doki nagyon kedvesen és türelmesen néz a vörösre, elképesztő mód élvezi a helyzetet. Annyira vonzónak találja a lányt, hogy szíve szerint le is döntené az ágyra. De türelmesen meghallgatja és megsimogatja az arcát, hogy aztán egy csókot lopjon tőle. A zöld szempár a másikéba fúródik.*
-Én téged szeretnélek. Ahogy meséltem.
*Aztán ajkai a vörös mellére vándorolnak és ha úgy érzi sikerült ismét hangulatba hozni a másikat akkor keze a lány combjai közé csusszan ott szorgoskodni.*
-Mire vágysz drágám? Mit élveznél?
*Búgja miközben a másikat kényezteti és tekintete szinte felfalja a vöröst ahogy feltekint rá.*
231. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-06 19:25:44
Üzenet elküldve: 2020-04-06 19:25:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szépen elraktározza magában a férfi nyakszívásra adott reakcióját, és elégedetten ő maga is rádob még egy lapáttal. Talán ezúttal megtalálták a közös pontot, ami ijesztő, de élvezetes jövőt formál a szemei elé. Ahogy az ágyhoz sétálnak, egyre inkább szeretné átadni magát az érzésnek és egyéb dolgokkal nem törődni, viszont ekkor elhangzik a csüccs. Majd ezt követően a férfi elé térdel, látszik a szemeiben, erre nem is számított. Az benne volt a pakliban, hogy maga alá gyűri és vadul belepasszírozza az ágyba vagy húz magán néhányat és elé áll, hogy próbára tegye a száját nem pont a legszokványosabb módon, de hogy a szöszi fog vele foglalkozni. Itt egy kicsit összerándul a két combja egymás irányába. ~És mi van, ha rájön, hogy nem élvezem? A kurva életbe! ~ Mert annál lelombozóbb dolgot aligha tudna elképzelni, mintha a másik szüntelen és fáradhatatlan munkáját végzi, míg ő csak csendben és zavartan bámulja a falat. Viszont a rögtönzött megjegyzésére a férfi válasza nyomán feltör egy nevetés belőle.*
-De hülye vagy… *Megjegyzéssel, ami csak úgy oda lett mondva, minden komolyságot mellőzve, úgy fest, ez a kifejezés meglepte a nőt. Majd egy figyelmes csók után a szöszi ujja már a bugyiján is van, ő viszont még semmi értelmes kifogással nem tud előállni, ami fordíthatna ezen a helyzeten. Bár a ruhadarabhoz nem ragaszkodik, így a kérdésre csak kurtán biccent, engedélyt adva, még két kezével maga mellett megtámaszkodva, meg is emeli a fenekét, hogy segítsen a másiknak megszabadulni tőle. A nadrág sajnos megsínylette a hosszas előjátékot és állta a sarat, ahogy tőle tellett, mostantól azonban a takaró fogja bánni, ha még sokáig ül rajta. Mikor azonban a lényegre térne a férfi, nem tud mit tenni, a kezével eltakarja és ijedten megszólal.*
-Szívesen leszoplak, csak a nyelveddel ne… *Ebbe a mondatba úgy belevörösödik, hogy már-már azon csodálkozik, a haja nem kezd el füstölni.*
-Vagy, amit szeretnél, de… *Nem igazán tudja, hogyan tálalja a dolgot, mert tagadhatatlan, hogy az elf felizgatta és vágyik rá, hogy végre megtörténjen, de ismeri már annyira a testét, hogy ez csak hátráltatná az egészet.*
-Tudom, hogy ezt te se szeretnéd, én sem. *Zárja rövidre, de még hozzáteszi.*
-Ne… nem élvezem… ennyi. *Nem szeretné, ha a férfi túlgondolná, nem sejtette, hogy az este itt fognak kilyukadni, arra számított, hogy ledönti az elf és részegségében mindjárt a lényegre tér. Nem gondolta volna, hogy ennyire próbálkozik majd a kedvére tenni az a szoknyavadász, de nagy sajnálatára ilyen gyengéd kényeztetés egyáltalán nem ér célt nála.*
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szépen elraktározza magában a férfi nyakszívásra adott reakcióját, és elégedetten ő maga is rádob még egy lapáttal. Talán ezúttal megtalálták a közös pontot, ami ijesztő, de élvezetes jövőt formál a szemei elé. Ahogy az ágyhoz sétálnak, egyre inkább szeretné átadni magát az érzésnek és egyéb dolgokkal nem törődni, viszont ekkor elhangzik a csüccs. Majd ezt követően a férfi elé térdel, látszik a szemeiben, erre nem is számított. Az benne volt a pakliban, hogy maga alá gyűri és vadul belepasszírozza az ágyba vagy húz magán néhányat és elé áll, hogy próbára tegye a száját nem pont a legszokványosabb módon, de hogy a szöszi fog vele foglalkozni. Itt egy kicsit összerándul a két combja egymás irányába. ~És mi van, ha rájön, hogy nem élvezem? A kurva életbe! ~ Mert annál lelombozóbb dolgot aligha tudna elképzelni, mintha a másik szüntelen és fáradhatatlan munkáját végzi, míg ő csak csendben és zavartan bámulja a falat. Viszont a rögtönzött megjegyzésére a férfi válasza nyomán feltör egy nevetés belőle.*
-De hülye vagy… *Megjegyzéssel, ami csak úgy oda lett mondva, minden komolyságot mellőzve, úgy fest, ez a kifejezés meglepte a nőt. Majd egy figyelmes csók után a szöszi ujja már a bugyiján is van, ő viszont még semmi értelmes kifogással nem tud előállni, ami fordíthatna ezen a helyzeten. Bár a ruhadarabhoz nem ragaszkodik, így a kérdésre csak kurtán biccent, engedélyt adva, még két kezével maga mellett megtámaszkodva, meg is emeli a fenekét, hogy segítsen a másiknak megszabadulni tőle. A nadrág sajnos megsínylette a hosszas előjátékot és állta a sarat, ahogy tőle tellett, mostantól azonban a takaró fogja bánni, ha még sokáig ül rajta. Mikor azonban a lényegre térne a férfi, nem tud mit tenni, a kezével eltakarja és ijedten megszólal.*
-Szívesen leszoplak, csak a nyelveddel ne… *Ebbe a mondatba úgy belevörösödik, hogy már-már azon csodálkozik, a haja nem kezd el füstölni.*
-Vagy, amit szeretnél, de… *Nem igazán tudja, hogyan tálalja a dolgot, mert tagadhatatlan, hogy az elf felizgatta és vágyik rá, hogy végre megtörténjen, de ismeri már annyira a testét, hogy ez csak hátráltatná az egészet.*
-Tudom, hogy ezt te se szeretnéd, én sem. *Zárja rövidre, de még hozzáteszi.*
-Ne… nem élvezem… ennyi. *Nem szeretné, ha a férfi túlgondolná, nem sejtette, hogy az este itt fognak kilyukadni, arra számított, hogy ledönti az elf és részegségében mindjárt a lényegre tér. Nem gondolta volna, hogy ennyire próbálkozik majd a kedvére tenni az a szoknyavadász, de nagy sajnálatára ilyen gyengéd kényeztetés egyáltalán nem ér célt nála.*
230. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-05 21:16:31
Üzenet elküldve: 2020-04-05 21:16:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A gondolatok és a következmények már nagyon rég nem érdeklik a férfit csak a jelen és a vágyai. Az pedig ahogy a félvért kényezteti és nyugtatgatja már szinte ösztönösen jön belőle. Kicsit a túlélési ösztönhöz lehetne hasonlítani. Csak kellemesebb a másik számára, aki miután a férfi karjaiba simult hagyja, hogy ajkaik egymásba olvadjanak. A gyengédség lassan meg is hozza a gyümölcsét. A lány egyre inkább feloldódik és a csókok egyre vadabbak lesznek. A vörös szavaira egy huncut vigyor lesz a válasz.*
-Akkor ma este megadjuk a módját.
*Mikor a félvér vadul a férfi nyakára cuppan akkor az elf élvezettel felmorran és szorosabban magához öleli a másikat. Egyáltalán nincs ellenére a dolog. Sőt! Élvezi a lány energiáit és a vágyat amit a lányból érez. Mikor végre az ágyhoz érnek és a másik talán az estre először tőle várja a folytatást elmosolyodik.*
-Csüccs!
*Majd ha teljesítve is lesz a dolog úgy térdel le a lány elé mintha természetes lenne. Azok után, hogy egész este ígérgette, hogy miket tesz, meg most is mondta, hogy megadják a módját már muszáj lesz állnia is a szavát. Egyeslőre csak simogatja, azt a combot és puszikkal halmozza el a másik melleit és hasát. A megjegyzésre a másikra néz és egyáltalán nem tűnik haragosnak vagy csalódottnak.*
-Pedig le mertem volna fogadni, hogy egy pinabubusnak gondolsz engem aki még a legyet is a röptében.
*Úgy mondja mintha ez természetes lenne, hogy ilyeneket gondolnak róla. Egyáltalán nem tűnik csalódottnak vagy haragosnak érte. Lehel egy kis puszit a lány térdére és ujját az egyetlen megmaradt kis ruhadarabba helyezi, de mielőtt levenné, a csillogó zöld szempár még kérdőn a lányra néz.*
-Szabad?
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A gondolatok és a következmények már nagyon rég nem érdeklik a férfit csak a jelen és a vágyai. Az pedig ahogy a félvért kényezteti és nyugtatgatja már szinte ösztönösen jön belőle. Kicsit a túlélési ösztönhöz lehetne hasonlítani. Csak kellemesebb a másik számára, aki miután a férfi karjaiba simult hagyja, hogy ajkaik egymásba olvadjanak. A gyengédség lassan meg is hozza a gyümölcsét. A lány egyre inkább feloldódik és a csókok egyre vadabbak lesznek. A vörös szavaira egy huncut vigyor lesz a válasz.*
-Akkor ma este megadjuk a módját.
*Mikor a félvér vadul a férfi nyakára cuppan akkor az elf élvezettel felmorran és szorosabban magához öleli a másikat. Egyáltalán nincs ellenére a dolog. Sőt! Élvezi a lány energiáit és a vágyat amit a lányból érez. Mikor végre az ágyhoz érnek és a másik talán az estre először tőle várja a folytatást elmosolyodik.*
-Csüccs!
*Majd ha teljesítve is lesz a dolog úgy térdel le a lány elé mintha természetes lenne. Azok után, hogy egész este ígérgette, hogy miket tesz, meg most is mondta, hogy megadják a módját már muszáj lesz állnia is a szavát. Egyeslőre csak simogatja, azt a combot és puszikkal halmozza el a másik melleit és hasát. A megjegyzésre a másikra néz és egyáltalán nem tűnik haragosnak vagy csalódottnak.*
-Pedig le mertem volna fogadni, hogy egy pinabubusnak gondolsz engem aki még a legyet is a röptében.
*Úgy mondja mintha ez természetes lenne, hogy ilyeneket gondolnak róla. Egyáltalán nem tűnik csalódottnak vagy haragosnak érte. Lehel egy kis puszit a lány térdére és ujját az egyetlen megmaradt kis ruhadarabba helyezi, de mielőtt levenné, a csillogó zöld szempár még kérdőn a lányra néz.*
-Szabad?
229. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-05 18:43:51
Üzenet elküldve: 2020-04-05 18:43:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sosem tudta leplezni, hogy mennyire szereti, mikor a nyakát csókolgatják, az erőteljesebb szívás vagy harapás hatására még libabőr is feláll a karján. Legszívesebben eldobná magát, hogy a saját maga tartásával már ne is kelljen foglalkoznia, csak az éppen érkező impulzus mértékétől függően gyűrögethesse maga alatt a takarót. Az elf pedig olyannyira odaadóan vonul végig rajta, mindenütt időzve, hogy szinte már megrémíti a dolog. Persze az alkohol és a vágyakozás nagy úr, de néha meglepi egy-egy józanabb pillanat, mint, mikor a szöszi fogai a rózsáját karcolják meg, majd indulnának a nadrágja felé. Ekkor röppen arrébb, hogy maga szabaduljon meg a ruhadarabtól, közben, még enyhe zihálás kíséretében szalad végig tekintete az elf meztelen testén. Mikor a szöszi ágyékán megtorpannak a szemei, egy nagyot nyel, pontosan nem tudja mikor fog részeges mámorába bealudni, de az biztos, ha ideje korán, akkor valószínűleg eljátszadozna vele. ~Ha már egyszer így felhúzott… ~ De bármennyire is makulátlan, inkább a negédes szavak és a férfi tekintetében lobogó vágy az, ami igazán megnyugtatja és elcsitítja a felbukkanó aggodalmakat. ~Hiszen, ez csak egy éjszaka, ha csak a nyakamat szívogatja még egy kicsit… elalélok. ~ Mikor az elf odalép hozzá, magát visszafogva gyengéd ölelésébe zárva, majd csókot lehelve a szájára, már teljesen legyűrte a tiltakozás utolsó bástyáit is magában. Az érzéki csók, így vált egyre szenvedélyesebbe, ahogy benne is előtérbe kerül a kíváncsiság és a megadás.*
-Annyira… régen… nem volt már részem… ilyesmiben. *Súgja oda a másiknak, miközben félbe hagyja a férfi ajkainak gyötrését, majd a nyakához simul és erőteljesen fogai közé szívja az elf bőrét. Ezt követően elégedett sóhajtással ereszti szabadon. Csak ekkor hagy alább annyira a kieresztett gőz, hogy a szöszi az ágyhoz tudja vezetni, ahova előszeretettel indulna maga is. Bár, hogy miképpen helyezkedjenek el, egyelőre kérdően néz a másikra, mert bizonyára bírná még a kényeztetést, de ez a másiknak is járna.*
-Tudod, első ránézésre nem gondoltam volna… hogy ilyen jól… ráérzel a lényegre. *Süti le a szemeit, az alsó ajkába harapva, opálos tekintete pedig árulkodik még az alkohol munkálkodásáról.*
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sosem tudta leplezni, hogy mennyire szereti, mikor a nyakát csókolgatják, az erőteljesebb szívás vagy harapás hatására még libabőr is feláll a karján. Legszívesebben eldobná magát, hogy a saját maga tartásával már ne is kelljen foglalkoznia, csak az éppen érkező impulzus mértékétől függően gyűrögethesse maga alatt a takarót. Az elf pedig olyannyira odaadóan vonul végig rajta, mindenütt időzve, hogy szinte már megrémíti a dolog. Persze az alkohol és a vágyakozás nagy úr, de néha meglepi egy-egy józanabb pillanat, mint, mikor a szöszi fogai a rózsáját karcolják meg, majd indulnának a nadrágja felé. Ekkor röppen arrébb, hogy maga szabaduljon meg a ruhadarabtól, közben, még enyhe zihálás kíséretében szalad végig tekintete az elf meztelen testén. Mikor a szöszi ágyékán megtorpannak a szemei, egy nagyot nyel, pontosan nem tudja mikor fog részeges mámorába bealudni, de az biztos, ha ideje korán, akkor valószínűleg eljátszadozna vele. ~Ha már egyszer így felhúzott… ~ De bármennyire is makulátlan, inkább a negédes szavak és a férfi tekintetében lobogó vágy az, ami igazán megnyugtatja és elcsitítja a felbukkanó aggodalmakat. ~Hiszen, ez csak egy éjszaka, ha csak a nyakamat szívogatja még egy kicsit… elalélok. ~ Mikor az elf odalép hozzá, magát visszafogva gyengéd ölelésébe zárva, majd csókot lehelve a szájára, már teljesen legyűrte a tiltakozás utolsó bástyáit is magában. Az érzéki csók, így vált egyre szenvedélyesebbe, ahogy benne is előtérbe kerül a kíváncsiság és a megadás.*
-Annyira… régen… nem volt már részem… ilyesmiben. *Súgja oda a másiknak, miközben félbe hagyja a férfi ajkainak gyötrését, majd a nyakához simul és erőteljesen fogai közé szívja az elf bőrét. Ezt követően elégedett sóhajtással ereszti szabadon. Csak ekkor hagy alább annyira a kieresztett gőz, hogy a szöszi az ágyhoz tudja vezetni, ahova előszeretettel indulna maga is. Bár, hogy miképpen helyezkedjenek el, egyelőre kérdően néz a másikra, mert bizonyára bírná még a kényeztetést, de ez a másiknak is járna.*
-Tudod, első ránézésre nem gondoltam volna… hogy ilyen jól… ráérzel a lényegre. *Süti le a szemeit, az alsó ajkába harapva, opálos tekintete pedig árulkodik még az alkohol munkálkodásáról.*
228. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-03 21:38:37
Üzenet elküldve: 2020-04-03 21:38:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A másik sóhajai és nyögései tovább ingerlik a férfit akit egyáltalán nem zavar ha durván a hajába túrnak. Mikor pedig a lány bátorítja is akkor enged az utasításnak és tényleg nem fogja magát vissza. Őt se érdekli most, hogy a vörös milyen nyomokat hagy rajta. Élvezi, azt ahogy a félvér a hátát cirógatja. A doki számára a külvilág már megszűnt. Az se érdekelné ha égne az épület csak a szobában lévő forrósággal törődik. Hogy a vörös meg ne fázzon azért még külön fáradozik is. Az enyhe tiltakozás nem nagyon zavarja most. Megpróbálja bókokkal megtörni.*
-Gyönyörűek drágám. Akárcsak te. Annyira kívánlak!
*Jelenti ki a köztük meredező tényt. Ő már teljesen fel van tüzelve. Csak akkor engedi ki a kezei közül a lányt mikor az nem ott szeretné hogy megtörténjen. Az elf hátralép és végignéz a félvéren. A tekintete csak úgy falja a látványt. Főleg mikor a nadrág is lekerül a másikról. Az enyhe szégyenlősség csak tovább növeli a férfiben a vágyat ahogy a tény is, hogy jól láthatóan a lány számára se közömbös az elf.*
-Megérte várni. Teljesen...odavagyok érted.
*Ezután lép újra a másikhoz, hogy gyengéden átölelje és egy hosszú érzéki csókkal megnyugtassa. Közben finoman simogatná a hátát és ha úgy érzi sikerül elűzni, azt a félszegséget és a lány már kellően feloldódott akkor elkezdi az ágy felé vezetni.*
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A másik sóhajai és nyögései tovább ingerlik a férfit akit egyáltalán nem zavar ha durván a hajába túrnak. Mikor pedig a lány bátorítja is akkor enged az utasításnak és tényleg nem fogja magát vissza. Őt se érdekli most, hogy a vörös milyen nyomokat hagy rajta. Élvezi, azt ahogy a félvér a hátát cirógatja. A doki számára a külvilág már megszűnt. Az se érdekelné ha égne az épület csak a szobában lévő forrósággal törődik. Hogy a vörös meg ne fázzon azért még külön fáradozik is. Az enyhe tiltakozás nem nagyon zavarja most. Megpróbálja bókokkal megtörni.*
-Gyönyörűek drágám. Akárcsak te. Annyira kívánlak!
*Jelenti ki a köztük meredező tényt. Ő már teljesen fel van tüzelve. Csak akkor engedi ki a kezei közül a lányt mikor az nem ott szeretné hogy megtörténjen. Az elf hátralép és végignéz a félvéren. A tekintete csak úgy falja a látványt. Főleg mikor a nadrág is lekerül a másikról. Az enyhe szégyenlősség csak tovább növeli a férfiben a vágyat ahogy a tény is, hogy jól láthatóan a lány számára se közömbös az elf.*
-Megérte várni. Teljesen...odavagyok érted.
*Ezután lép újra a másikhoz, hogy gyengéden átölelje és egy hosszú érzéki csókkal megnyugtassa. Közben finoman simogatná a hátát és ha úgy érzi sikerül elűzni, azt a félszegséget és a lány már kellően feloldódott akkor elkezdi az ágy felé vezetni.*
227. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-03 12:12:25
Üzenet elküldve: 2020-04-03 12:12:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ezzel a félig leküldött alkohollal együtt már egészen szép kis csapat szesz vert tábort benne és áztatta el teljesen a gátlásait, úgy, hogy szinte használhatatlan papírként lebegnek csak a tudata egyik szegletében. Ahogy pedig a szöszi elkezdi menteni a menthetőt, azaz az alkohol megfolyt ereit szépen lassan letisztogatni róla, erélyesen a hajába túr, minden finomkodást mellőzve. Mikor a férfi erőteljesebb igénybevételnek teszi ki a nyakát, egyértelműen válik a helyzet, a kiáramló levegő, elcsukló hangokkal kísért szimfóniától lesz zajos.*
-Nem kell Aaa… *Súgja oda, doromboló hangon, de egy váratlanul és nagy hévvel érkező szívás félbeszakítja a mondatot.*
-Visszafogd magad. *Fejezi be a mondanivalóját, mert ha csitítaná a szavaival a férfit, minden bizonnyal az összes porcikája ennek az ellenkezőjére buzdítaná. A másnapi következmények nem is merülnek fel benne, sőt a foltok sem, amelyek minden bizonnyal tarkítani fogják reggelre, a nyakát minden bizonnyal. Mikor a szöszi szájából kibuknak a helyzet iránt mutatott lelkesedésre utaló megnyilvánulások, a keze, amely nem éppen a férfi tarkóját simogatja, a másik hátára vándorol. Minden jobban sikerült pillanatban a hanghatást kíséreteképen az ujjbegyei belehasítanak a férfi bőrébe, egyelőre még csak óvatosan karistol, szinte alig hozzáérintve a körmeit.
Végül csak lekerül az ing róla és immár csak a két nadrág az, amivel több ruha tarkítja, mint a férfit.*
-A felmelegítésben… egészen ügyes vagy. *Jegyzi meg, majd az elf minden habozás nélkül belecsókol a már így is meredező rózsákba, fel is nyög a váratlan érzés folyományaképpen.*
-Vá… várjál már… *Törnek elő a szájából enyhén tiltakozó hebegő hangok, nem kevés zavartsággal a tekintetében. A mellkasa töretlen emelkedéséből érződik, hogy a férfi ezzel a húzással, a könyörtelen igénybevétellel igenis izgatja a vöröst. De mégis valahogy előtör a nőből az érzés miatt egy kis szemérmesség és egy egyelőre harmat gyenge próbálkozás.*
-Ezt ne itt… ne… itt csináljuk… *Próbál elhúzódni a másik elől, kiszabadítva magát a fogásból, szemérmesen takargatva, erősen megostromolt kebleit. Úgy érzi, nem szeretné, ha az elf hámozná ki a nadrágból, jobbnak látja, ha saját maga szabadul meg tőle. Ha pedig nem ugrik oda a szöszi, hogy tiltakozzon, akkor kigombolkozik és letolja, majd rátapos az anyagra. Alatta még van egy vászon nadrág, tört fehér, épp hogy takarja a fenekét a szára és egyértelműen látható az árulkodó folt, amit a combjai összerántásával kívánt volna titkolni.*
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ezzel a félig leküldött alkohollal együtt már egészen szép kis csapat szesz vert tábort benne és áztatta el teljesen a gátlásait, úgy, hogy szinte használhatatlan papírként lebegnek csak a tudata egyik szegletében. Ahogy pedig a szöszi elkezdi menteni a menthetőt, azaz az alkohol megfolyt ereit szépen lassan letisztogatni róla, erélyesen a hajába túr, minden finomkodást mellőzve. Mikor a férfi erőteljesebb igénybevételnek teszi ki a nyakát, egyértelműen válik a helyzet, a kiáramló levegő, elcsukló hangokkal kísért szimfóniától lesz zajos.*
-Nem kell Aaa… *Súgja oda, doromboló hangon, de egy váratlanul és nagy hévvel érkező szívás félbeszakítja a mondatot.*
-Visszafogd magad. *Fejezi be a mondanivalóját, mert ha csitítaná a szavaival a férfit, minden bizonnyal az összes porcikája ennek az ellenkezőjére buzdítaná. A másnapi következmények nem is merülnek fel benne, sőt a foltok sem, amelyek minden bizonnyal tarkítani fogják reggelre, a nyakát minden bizonnyal. Mikor a szöszi szájából kibuknak a helyzet iránt mutatott lelkesedésre utaló megnyilvánulások, a keze, amely nem éppen a férfi tarkóját simogatja, a másik hátára vándorol. Minden jobban sikerült pillanatban a hanghatást kíséreteképen az ujjbegyei belehasítanak a férfi bőrébe, egyelőre még csak óvatosan karistol, szinte alig hozzáérintve a körmeit.
Végül csak lekerül az ing róla és immár csak a két nadrág az, amivel több ruha tarkítja, mint a férfit.*
-A felmelegítésben… egészen ügyes vagy. *Jegyzi meg, majd az elf minden habozás nélkül belecsókol a már így is meredező rózsákba, fel is nyög a váratlan érzés folyományaképpen.*
-Vá… várjál már… *Törnek elő a szájából enyhén tiltakozó hebegő hangok, nem kevés zavartsággal a tekintetében. A mellkasa töretlen emelkedéséből érződik, hogy a férfi ezzel a húzással, a könyörtelen igénybevétellel igenis izgatja a vöröst. De mégis valahogy előtör a nőből az érzés miatt egy kis szemérmesség és egy egyelőre harmat gyenge próbálkozás.*
-Ezt ne itt… ne… itt csináljuk… *Próbál elhúzódni a másik elől, kiszabadítva magát a fogásból, szemérmesen takargatva, erősen megostromolt kebleit. Úgy érzi, nem szeretné, ha az elf hámozná ki a nadrágból, jobbnak látja, ha saját maga szabadul meg tőle. Ha pedig nem ugrik oda a szöszi, hogy tiltakozzon, akkor kigombolkozik és letolja, majd rátapos az anyagra. Alatta még van egy vászon nadrág, tört fehér, épp hogy takarja a fenekét a szára és egyértelműen látható az árulkodó folt, amit a combjai összerántásával kívánt volna titkolni.*
226. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-02 17:18:17
Üzenet elküldve: 2020-04-02 17:18:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Amúgy se mondható az a dokiról, hogy egy búval bélelt alaknak tűnik, de most főleg nem fagy le a képéről a vigyor. A másik kérdésére csak magabiztosan kijelenti, hogy...*
-Amit kell!
*És amit kell, úgy érzi jól csinálta mert nagyon elégedetten vigyorog a partnere. Aminek természetesen a doki is örül. Minden jobb ha ketten élvezik. A pohárköszöntővel is sikerül betalálnia. A másik még vissza is köpi az italát amit viszont az elf már nem hagy szó nélkül.*
-Ejnye már! Hát csak kár érte!
*Ezzel szorgosan oda is hajol, hogy a mindenfelé folyó szeszt ajkaival takarítsa le a másikról. Őt személy szerint már nem érdekli mi történik. Annyira hangulatban van, hogy nem nagyon gondolkozik mit csinál. Így ha a lány hagyja akkor egy alapos letisztogatás után az ajkait is megkóstolja nem-e maradt-e azokon még egy kicsi. A poharakat szerencsére kiveszik a kezéből így foglalkozhat az érdekesebb fogdosni valóval mégpedig az előtte álló vörössel. Aki hamar talál neki feladatot is arra, hogy a kezét mire használja. A férfi pedig élvezettel teljesíti a feladatot. Lehetséges, hogy másnap majd kap a fejére amiért ott hagyta a nyomát a lány bőrén, de nem érdekli. Most csak az a kecses nyak és a félvér hajának az illata foglalkoztatja.*
-Imádom! Úgy imádom ezt!
*Morogja miközben szinte falja a másikat. Miután sikerül a másik felsőjét levarázsolnia az ajkai is lejjebb vándorolnak, hogy megpróbálják előcsalni azokat a melleket. A másik aggodalmára szintén csak egy vigyor a válasz.*
-Én...úgy gondoltam, hogy...fel leszek melegítve.*Nem mintha ennyi pia után fázna.*Csak előtte még ezt is...
*Azzal átkarolja a félvért és vadul nekiesik. Csókolja, szívja, harapja és elkezd lejjebb haladni ha a másik hagyja addig meg se áll míg nem térdel előtte. Ott a feszes hasat csókolgatja. A kerek feneket simogatja és át-áttér a combok simogatására is, hogy aztán csillogó szemekkel felnézzen a másikra. Vágy, kíváncsiság, játékosság. Végre elkezdődött. Majd nekiáll a nadrágtól is megszabadítani a vöröst.*
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Amúgy se mondható az a dokiról, hogy egy búval bélelt alaknak tűnik, de most főleg nem fagy le a képéről a vigyor. A másik kérdésére csak magabiztosan kijelenti, hogy...*
-Amit kell!
*És amit kell, úgy érzi jól csinálta mert nagyon elégedetten vigyorog a partnere. Aminek természetesen a doki is örül. Minden jobb ha ketten élvezik. A pohárköszöntővel is sikerül betalálnia. A másik még vissza is köpi az italát amit viszont az elf már nem hagy szó nélkül.*
-Ejnye már! Hát csak kár érte!
*Ezzel szorgosan oda is hajol, hogy a mindenfelé folyó szeszt ajkaival takarítsa le a másikról. Őt személy szerint már nem érdekli mi történik. Annyira hangulatban van, hogy nem nagyon gondolkozik mit csinál. Így ha a lány hagyja akkor egy alapos letisztogatás után az ajkait is megkóstolja nem-e maradt-e azokon még egy kicsi. A poharakat szerencsére kiveszik a kezéből így foglalkozhat az érdekesebb fogdosni valóval mégpedig az előtte álló vörössel. Aki hamar talál neki feladatot is arra, hogy a kezét mire használja. A férfi pedig élvezettel teljesíti a feladatot. Lehetséges, hogy másnap majd kap a fejére amiért ott hagyta a nyomát a lány bőrén, de nem érdekli. Most csak az a kecses nyak és a félvér hajának az illata foglalkoztatja.*
-Imádom! Úgy imádom ezt!
*Morogja miközben szinte falja a másikat. Miután sikerül a másik felsőjét levarázsolnia az ajkai is lejjebb vándorolnak, hogy megpróbálják előcsalni azokat a melleket. A másik aggodalmára szintén csak egy vigyor a válasz.*
-Én...úgy gondoltam, hogy...fel leszek melegítve.*Nem mintha ennyi pia után fázna.*Csak előtte még ezt is...
*Azzal átkarolja a félvért és vadul nekiesik. Csókolja, szívja, harapja és elkezd lejjebb haladni ha a másik hagyja addig meg se áll míg nem térdel előtte. Ott a feszes hasat csókolgatja. A kerek feneket simogatja és át-áttér a combok simogatására is, hogy aztán csillogó szemekkel felnézzen a másikra. Vágy, kíváncsiság, játékosság. Végre elkezdődött. Majd nekiáll a nadrágtól is megszabadítani a vöröst.*
225. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-02 16:05:14
Üzenet elküldve: 2020-04-02 16:05:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Neki aztán nem újdonság, amit a szöszi a saját kezével ellenőriz le, mert néha a szem csalóka, de itt nincsen semmiféle káprázat. A mellei pedig nyilván nem másztak el sehova, ezt ő is nagyon jól tudja, de ilyen állapotban, már sokkal inkább fogja fel viccesen a dolgot. Mert az elf ezt már az elején is sejthette, hogy nem tud két görögdinnyét ilyen lapos vért mögé rejteni. Dinnye! Még ha lett volna nála, de ugye az egyetlen darabot is odaadta annak a kelekótyának.*
-Előcsalod? Hogyan? Énekelsz nekik? *Vigyorodik el, ahogy a férfi is szépen lassan belehelyezkedik a játékba, amibe ő maga kezdett bele. Nem is várt mást, hiszen eddig is nagyon készséges volt az elf és fogékony, már kezdi úgy érezni, hogy szeretne a kedvében is járni, nem csak hanyatt vágni az ágyon és kiélni rajta a felajzott tett vágyát. Majd egy apró, kedélyeket borzoló csók után szépen érkezik is a nagyon tudományos magyarázat. Az erőfeszítésen már ő is csak mosolyog, mert az még megy, csak aztán bújik oda a férfi karjai közé fúrva magát, hogy végre kielégíthesse maga is, érintés után vágyakozó tagjait. Majd döntés születik a megmaradt két feles pohár sorsáról is és a kezébe kerül az egyik, hála a szöszinek.*
-Eeeegészség! *Emeli ő is a poharat a felszólításra, majd belekortyol, nem számítva rá, hogy a doki még hozzátesz valamit, így váratlanul éri a dolgos éjszaka fogalma, egyértelműen kiverve az ablakot. Vissza is köpi a pohárba, de csurog a szája szélétől indulva mindenfelé az alkohol, amit a nem éppen a poharat tartó kezével és az inggel törölget.*
-Hjajj.. köh…höh… *Vakkant is néhányat, hogy minden a helyére kerüljön, de így nem sok jutott el a rendeltetési helyére.*
-Dolgos… ha nem lennél kike… ki kellene találni. Adcca! *Miután túljutott a krízisen, azért elmosolyodik a megjegyzésen. A másiknak nem igen okoz gondot a pohár lehúzása, az utána való letétel annál inkább, így elveszi tőle és biztonságba helyezi az asztalra őket. Eztán mikor visszafordul, már látja a tompa fényt a másik tekintetében, ahogy az övé is, mint az üveggolyó a napfényben, úgy fénylik rendületlen. A férfi magához ragadja a kezdeményezést egy igazán sokrétű mondatot követően, ami válasz nélkül marad. Kezeit a másik nyakában pihenteti, amíg kényeztető csókokkal árasztja el. Nem segít a gombok dolgában, így hosszabb ideig érezheti a lágy rábeszélést, ami felé egy gyengéd figyelem eltereléssel. Nem kell semmi mással foglalkoznia, hiszen ő már megtette a magáét és levarázsolta a szöszi összes ruháját, mivel pedig annak nem volt szerencséje, így most róla ő maga kénytelen lehámozni a felesleget. Ahogy az ing lassan lekerül, lecsatolja az övét, vele minden fegyvert és motyót és az egyik, közeli székre hajítja, majd a férfi vállára támaszkodva kibújik a csizmákból.*
-Nem fázol szöszi, így egy szál semmiben? A végén még bajban leszünk, ha elér mindenhol a didereghetnék… *Kérdi a másik füléhez hajolva, bár gúnyos megjegyzésnek hat, de bujkálhat benne némi aggodalom.*
//Vedelőbajnokság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Neki aztán nem újdonság, amit a szöszi a saját kezével ellenőriz le, mert néha a szem csalóka, de itt nincsen semmiféle káprázat. A mellei pedig nyilván nem másztak el sehova, ezt ő is nagyon jól tudja, de ilyen állapotban, már sokkal inkább fogja fel viccesen a dolgot. Mert az elf ezt már az elején is sejthette, hogy nem tud két görögdinnyét ilyen lapos vért mögé rejteni. Dinnye! Még ha lett volna nála, de ugye az egyetlen darabot is odaadta annak a kelekótyának.*
-Előcsalod? Hogyan? Énekelsz nekik? *Vigyorodik el, ahogy a férfi is szépen lassan belehelyezkedik a játékba, amibe ő maga kezdett bele. Nem is várt mást, hiszen eddig is nagyon készséges volt az elf és fogékony, már kezdi úgy érezni, hogy szeretne a kedvében is járni, nem csak hanyatt vágni az ágyon és kiélni rajta a felajzott tett vágyát. Majd egy apró, kedélyeket borzoló csók után szépen érkezik is a nagyon tudományos magyarázat. Az erőfeszítésen már ő is csak mosolyog, mert az még megy, csak aztán bújik oda a férfi karjai közé fúrva magát, hogy végre kielégíthesse maga is, érintés után vágyakozó tagjait. Majd döntés születik a megmaradt két feles pohár sorsáról is és a kezébe kerül az egyik, hála a szöszinek.*
-Eeeegészség! *Emeli ő is a poharat a felszólításra, majd belekortyol, nem számítva rá, hogy a doki még hozzátesz valamit, így váratlanul éri a dolgos éjszaka fogalma, egyértelműen kiverve az ablakot. Vissza is köpi a pohárba, de csurog a szája szélétől indulva mindenfelé az alkohol, amit a nem éppen a poharat tartó kezével és az inggel törölget.*
-Hjajj.. köh…höh… *Vakkant is néhányat, hogy minden a helyére kerüljön, de így nem sok jutott el a rendeltetési helyére.*
-Dolgos… ha nem lennél kike… ki kellene találni. Adcca! *Miután túljutott a krízisen, azért elmosolyodik a megjegyzésen. A másiknak nem igen okoz gondot a pohár lehúzása, az utána való letétel annál inkább, így elveszi tőle és biztonságba helyezi az asztalra őket. Eztán mikor visszafordul, már látja a tompa fényt a másik tekintetében, ahogy az övé is, mint az üveggolyó a napfényben, úgy fénylik rendületlen. A férfi magához ragadja a kezdeményezést egy igazán sokrétű mondatot követően, ami válasz nélkül marad. Kezeit a másik nyakában pihenteti, amíg kényeztető csókokkal árasztja el. Nem segít a gombok dolgában, így hosszabb ideig érezheti a lágy rábeszélést, ami felé egy gyengéd figyelem eltereléssel. Nem kell semmi mással foglalkoznia, hiszen ő már megtette a magáét és levarázsolta a szöszi összes ruháját, mivel pedig annak nem volt szerencséje, így most róla ő maga kénytelen lehámozni a felesleget. Ahogy az ing lassan lekerül, lecsatolja az övét, vele minden fegyvert és motyót és az egyik, közeli székre hajítja, majd a férfi vállára támaszkodva kibújik a csizmákból.*
-Nem fázol szöszi, így egy szál semmiben? A végén még bajban leszünk, ha elér mindenhol a didereghetnék… *Kérdi a másik füléhez hajolva, bár gúnyos megjegyzésnek hat, de bujkálhat benne némi aggodalom.*
224. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-01 17:12:37
Üzenet elküldve: 2020-04-01 17:12:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
*A nő mosolya ingerli a férfit. Nagyon szívesen megmutatná neki, hogy mire is képes. Nem csoda, hogy kihasználja a lehetőséget és kis puszikkal halmozza el a védtelenül maradt nyakat és fület. A kis kacaj tovább növeli a férfiben a vágyat majd tetszése tárgya eltűnik és mellette foglal helyet. Nem könnyű megfelelni egy nőnek. Szegény dokinak még a nadrágját is magának kell levennie. Amivel szenved kicsit, majd ottmarad egy száll semmiben egy kellemetlen helyzetben. Szerencse, hogy kap érdekes elfoglaltságot a másik vértjének lesegítésében. Hogy miért hord bőrvértet és hogy-hogy ilyen csinos darabot az most nem érdekli a dokit. Sokkal inkább, ami alatta található és amit le is ellenőriz miután sikerül a másikat megszabadítania a ruhadarabtól. A magyarázatán a másik felnevet, azon a selymes hangján amitől az elf is elvigyorodik. Átment a poén. Ezek után a lány előadását érdeklődve szemléli a kérdésre pedig szélesen elvigyorodik.*
-Ne aggódj kedvesem. Majd én előcsalom őket.
*Vigyorodik el és ha a vörös hagyja az elf hozzálépve nyom is pár puszit a szabaddá váló részre, ami ha sikerül akkor szakértő módon, kicsit keresve a szavakat elkezd magyarázni.*
-Nagyon...figyelmesnek kell lenni. Tudod nagy...Törődés és szakértelem kell, hogy lehessen őket...lehessen velük bánni. Kezesek legyenek és ne akarjanak elbújni.
*A beszéd már neki se olyan könnyű főleg ha szépen akar fogalmazni. Egyszerűbb ilyenkor a közvetlenség. Mikor a másik hozzábújik ő is átkarolja a vöröst. Az ilyesmi nagyon kedvére van. Hiányzott már ez a bújás. Olyan régen volt már, hogy tapasztalta. Hosszú keserves percek is elteltek mióta a másik felállt a doki öléből. A zöld szemekbe érdeklődve néz és némi gondolkozás után bólint.*
-Igyuk.
*Ezzel a poharakért nyúl és az egyiket a vörösnek adja, a másikat meg megtartja.*
-Egészség! És...öhm...izé...mindjárt...dolgos éjszakát!
*Jut eszébe a szó és egy széles vigyorral történő koccintás után le is húzza az italát. Már nagyon érzi, hogy sok volt neki. Az egyenesen nézés is kezd nehezére esni és talán ilyen állapotban már inkább vízszintesben volna a helye. A poharát tartja a másiknak, hogy a sajátját ha kiürült tegye bele és alaposan koncentrálva még az asztalra is sikerül visszatennie anélkül, hogy bármit felborítania. Hogy ez a hihetetlen ügyessége vagy csak a tény, hogy rajta már nincs ruha, a vörösön meg MÉG van az oka, azt nem tudja, de a következő kérésre és fenyegetésre kérdőn néz majd elvigyorodva megsimogatja a másik arcát.*
-Minden tudományom megmutatom és úgy ahogy te akarod édes.
*Ezek után ajka a másik nyakára cuppan. Csókolja, kicsit megharapdálja és szívja miközben keze a másik felsőjét kezdi el kigombolni.*
//Vedelőbajnokság//
*A nő mosolya ingerli a férfit. Nagyon szívesen megmutatná neki, hogy mire is képes. Nem csoda, hogy kihasználja a lehetőséget és kis puszikkal halmozza el a védtelenül maradt nyakat és fület. A kis kacaj tovább növeli a férfiben a vágyat majd tetszése tárgya eltűnik és mellette foglal helyet. Nem könnyű megfelelni egy nőnek. Szegény dokinak még a nadrágját is magának kell levennie. Amivel szenved kicsit, majd ottmarad egy száll semmiben egy kellemetlen helyzetben. Szerencse, hogy kap érdekes elfoglaltságot a másik vértjének lesegítésében. Hogy miért hord bőrvértet és hogy-hogy ilyen csinos darabot az most nem érdekli a dokit. Sokkal inkább, ami alatta található és amit le is ellenőriz miután sikerül a másikat megszabadítania a ruhadarabtól. A magyarázatán a másik felnevet, azon a selymes hangján amitől az elf is elvigyorodik. Átment a poén. Ezek után a lány előadását érdeklődve szemléli a kérdésre pedig szélesen elvigyorodik.*
-Ne aggódj kedvesem. Majd én előcsalom őket.
*Vigyorodik el és ha a vörös hagyja az elf hozzálépve nyom is pár puszit a szabaddá váló részre, ami ha sikerül akkor szakértő módon, kicsit keresve a szavakat elkezd magyarázni.*
-Nagyon...figyelmesnek kell lenni. Tudod nagy...Törődés és szakértelem kell, hogy lehessen őket...lehessen velük bánni. Kezesek legyenek és ne akarjanak elbújni.
*A beszéd már neki se olyan könnyű főleg ha szépen akar fogalmazni. Egyszerűbb ilyenkor a közvetlenség. Mikor a másik hozzábújik ő is átkarolja a vöröst. Az ilyesmi nagyon kedvére van. Hiányzott már ez a bújás. Olyan régen volt már, hogy tapasztalta. Hosszú keserves percek is elteltek mióta a másik felállt a doki öléből. A zöld szemekbe érdeklődve néz és némi gondolkozás után bólint.*
-Igyuk.
*Ezzel a poharakért nyúl és az egyiket a vörösnek adja, a másikat meg megtartja.*
-Egészség! És...öhm...izé...mindjárt...dolgos éjszakát!
*Jut eszébe a szó és egy széles vigyorral történő koccintás után le is húzza az italát. Már nagyon érzi, hogy sok volt neki. Az egyenesen nézés is kezd nehezére esni és talán ilyen állapotban már inkább vízszintesben volna a helye. A poharát tartja a másiknak, hogy a sajátját ha kiürült tegye bele és alaposan koncentrálva még az asztalra is sikerül visszatennie anélkül, hogy bármit felborítania. Hogy ez a hihetetlen ügyessége vagy csak a tény, hogy rajta már nincs ruha, a vörösön meg MÉG van az oka, azt nem tudja, de a következő kérésre és fenyegetésre kérdőn néz majd elvigyorodva megsimogatja a másik arcát.*
-Minden tudományom megmutatom és úgy ahogy te akarod édes.
*Ezek után ajka a másik nyakára cuppan. Csókolja, kicsit megharapdálja és szívja miközben keze a másik felsőjét kezdi el kigombolni.*
223. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-04-01 15:55:47
Üzenet elküldve: 2020-04-01 15:55:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
*A nőben egyre inkább erősödik azaz érzés, hogy egészen egymásra hangolódtak már az elffel, ami egészen kellemes végkimenetellel kecsegtet. Ahogy pedig kiejti a száján a nyápic kifejezést, mindjárt bizonyítási vágy tör fel a férfiben és erősen magához szorítja, megerősítésül, hogy őt nem meghátrálós fajtából faragták ám. Ezen jót mosolyog csak, de kár lenne feltételezésekbe bonyolódni. Azt viszont még így, a másik ölében észreveszi, hogy annak egyetlen épségben megmaradt keze a fenekét részesíti előnyben, amit nem igazán nehezményez, csak ne lássák rajta, hogy élvezi. Bár a férfinak az illatába már érződik az alkoholpárolgás is, de immár ez sem érdekli igazán, szeretné megérinteni, egyre gyakrabban. Kezdi maga is elveszíteni az érdeklődést az asztalon veszteglő kockák irányába, hiszen mellettük pont ott ül a szöszi, aki már igazán kivetkőzött magából. A látvány pedig kedvére van és a hozzáállásban sem talál hibát. De a kockák, ahogy gurulnak, hirtelen lepik meg az apróbb csókok, amikkel a férfi jutalmazza, ám a dobás így sem lesz rosszabb. Mert a kockákra nem igazán kell odafigyelni, gurulnak azok maguktól is. A morranás hallatán kicsúszik egy kacaj a száján, amit a tetszésnek tudhat be az elf, majd feláll és várja, hogy megkapja a férfitől a felajánlott tétet. Bizony, ő aztán nem segít neki, csak nézi végig a jelenetet, ami talán még az alkohol miatt is murisabbra sikeredik, mint gondolta. A cirkusz is megvolt, a nadrág is a kezében, megérte végig várni úgy véli. Eztán feláll és együttműködéssel sikerül megszabadítaniuk a legkényelmetlenebb ruhadarabjától, nem meri bevallani, de már nagyon nyomta. A mellkas taperolásra csak egy értetlen pillantást vált a másikkal, aztán érkezik is a kérdés, így nem hagyva kérdőjeleket a mutatvány célját illetően. Már éppen kezdett volna felháborodni, de erre inkább csak felnevet, majd kigombolja az ing felső gombjait és az ujjaival összecsippentve elhúzza magától, hogy belásson az ing és a trikó közé.*
-Hát nem tudom, segítesz megkeresni őket? Talán fáznak… De lehet… csak lehet, hogy az alkohol oldja őket. *Néz megjátszott kétségbeeséssel a szemeiben, persze az sem zavarja, ha a férfi is benéz az ing alá.*
-Mi tévők legyünk kapitány? *Vigyorog teli szájjal, majd hozzábújik az elfhez és átkarolva őt a hátát kezdi el simogatni az ujjával.*
-Vaaan még két feles… megisszuk? *Néz fel rá kérdően.*
-Úgy láttam neked ez a ruhalevétel nagyon megy, esetleg megmutathatnád a tudományod a maradékon is. De mivel nem nyerted el, így nem fogok segíteni. *Teszi még hozzá összeszűkülő szemekkel, mint valami komoly fenyegetést.*
//Vedelőbajnokság//
*A nőben egyre inkább erősödik azaz érzés, hogy egészen egymásra hangolódtak már az elffel, ami egészen kellemes végkimenetellel kecsegtet. Ahogy pedig kiejti a száján a nyápic kifejezést, mindjárt bizonyítási vágy tör fel a férfiben és erősen magához szorítja, megerősítésül, hogy őt nem meghátrálós fajtából faragták ám. Ezen jót mosolyog csak, de kár lenne feltételezésekbe bonyolódni. Azt viszont még így, a másik ölében észreveszi, hogy annak egyetlen épségben megmaradt keze a fenekét részesíti előnyben, amit nem igazán nehezményez, csak ne lássák rajta, hogy élvezi. Bár a férfinak az illatába már érződik az alkoholpárolgás is, de immár ez sem érdekli igazán, szeretné megérinteni, egyre gyakrabban. Kezdi maga is elveszíteni az érdeklődést az asztalon veszteglő kockák irányába, hiszen mellettük pont ott ül a szöszi, aki már igazán kivetkőzött magából. A látvány pedig kedvére van és a hozzáállásban sem talál hibát. De a kockák, ahogy gurulnak, hirtelen lepik meg az apróbb csókok, amikkel a férfi jutalmazza, ám a dobás így sem lesz rosszabb. Mert a kockákra nem igazán kell odafigyelni, gurulnak azok maguktól is. A morranás hallatán kicsúszik egy kacaj a száján, amit a tetszésnek tudhat be az elf, majd feláll és várja, hogy megkapja a férfitől a felajánlott tétet. Bizony, ő aztán nem segít neki, csak nézi végig a jelenetet, ami talán még az alkohol miatt is murisabbra sikeredik, mint gondolta. A cirkusz is megvolt, a nadrág is a kezében, megérte végig várni úgy véli. Eztán feláll és együttműködéssel sikerül megszabadítaniuk a legkényelmetlenebb ruhadarabjától, nem meri bevallani, de már nagyon nyomta. A mellkas taperolásra csak egy értetlen pillantást vált a másikkal, aztán érkezik is a kérdés, így nem hagyva kérdőjeleket a mutatvány célját illetően. Már éppen kezdett volna felháborodni, de erre inkább csak felnevet, majd kigombolja az ing felső gombjait és az ujjaival összecsippentve elhúzza magától, hogy belásson az ing és a trikó közé.*
-Hát nem tudom, segítesz megkeresni őket? Talán fáznak… De lehet… csak lehet, hogy az alkohol oldja őket. *Néz megjátszott kétségbeeséssel a szemeiben, persze az sem zavarja, ha a férfi is benéz az ing alá.*
-Mi tévők legyünk kapitány? *Vigyorog teli szájjal, majd hozzábújik az elfhez és átkarolva őt a hátát kezdi el simogatni az ujjával.*
-Vaaan még két feles… megisszuk? *Néz fel rá kérdően.*
-Úgy láttam neked ez a ruhalevétel nagyon megy, esetleg megmutathatnád a tudományod a maradékon is. De mivel nem nyerted el, így nem fogok segíteni. *Teszi még hozzá összeszűkülő szemekkel, mint valami komoly fenyegetést.*
222. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-31 17:32:50
Üzenet elküldve: 2020-03-31 17:32:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
*A vörös szavaira megpróbál dorombolni, de inkább valami morgásszerűség jön össze. A bújás viszont nagyon megy neki. A vallomás hallatán az alkoholtól különösen őszintén csillogó tekintete a másikéba fúródik.*
-Szívesen lennék a cicád.
*Aranyos, jól tud bújni, hűtlen és a farka... Szóval az elfet tényleg lehet macskához hasonlítani. De a vörös is meglepően hamar a doki ölébe kerül. Aminek a férfi csak örülni tud. Akár a szinte önként magára vállalt munkának. A lány meglepően találó szófordulattal él amivel akaratán kívül is olyan húrokat penget meg a dokiban amit nem is hitt volna. A nyápic kifejezésre villan a férfi tekintete és olyan közel húzza magához a másikat, hogy az szinte érezheti az elf forró leheletét.*
-Az ágyban sosincs erre panasz drágám.
*Az önbizalom és a magabiztos vigyor amivel ezt kimondja szinte a régi időket idézi. Mikor még Nyápicnak nevezték, de nem akartak a keze alá kerülni. Csak a nők. Az a határozott mosoly pedig csak tovább nő a dobás után és a vörös játékosságától. Szóval jól tippelt a doki és tényleg szagolgatós. Egész sok ilyen nő van úgy állapította meg az elf. Hogy kedvére van-e a másiknak az illat, azt nem tudja meg, de végre van lehetősége jobban is meg fogdosni, azt a feneket. Neki mindenesetre kedvére van a dolog. Annyira, hogy a nadrágját egyre szűkösebbnek érzi. Imádja az érzést ahogy a másikat a karjaiban tarthatja. Mikor az nekikezd mocorogni akkor a fenékről fentebb csusszan a doki keze a vörös derekára, hogy ki ne essen a lány onnan.*
-Hoppá csak óvatosan.
*Jegyzi meg egy széles vigyorral és élvezi a helyzetét. A kockák gurulnak, ő pedig ha a másik hagyja akkor a korábbi szaglászást nyakra célzott és onnan a fül felé haladó puszikkal hálálja meg. Ha elérte a fület akkor egy vágyakozó morranást is megejt jelezve, hogy milyen hatással is van rá a másik teste. Majd jön a hír miszerint ismét vesztett. Ez nem zavarja, de hogy az öléből visszakerül a lány a korábbi helyére már szörnyű hiányérzetet kelt benne. A jelzésre bizonytalanul megáll a vörös előtt és jól látszik rajta, hogy ő a nadrág levételét segítséggel képzelte el. Ha csalódnia kell akkor nagyon bánatos tekintettel, néhány tánclépésnek is beillő botladozás után lerúgja a cipőit aztán nagyon óvatosan megszabadul a nadrágjától is. Így már különösen kellemetlen neki úgy ott álldogálni a felöltözött félvér előtt. Egy vállrántással le is ülne, de érkezik a kérés. Hát hülye lenne nemet mondani ha végre valami ruhadarabtól megszabadíthatja a másikat. Nagyon koncentrálva odafordul hát és miközben közelről figyeli mit is csinál néha összegabalyodó ujjakkal nekiáll kifűzni a vértet. Nem ez az első ruhadarab amitől nőt szabadít meg. Ha kell a fogát is használja és végül sikerrel is jár. Segít levenni a másikról és komoly tekintettel megtapogatja a vörös mellkasát.*
-Maradt még valami?
//Vedelőbajnokság//
*A vörös szavaira megpróbál dorombolni, de inkább valami morgásszerűség jön össze. A bújás viszont nagyon megy neki. A vallomás hallatán az alkoholtól különösen őszintén csillogó tekintete a másikéba fúródik.*
-Szívesen lennék a cicád.
*Aranyos, jól tud bújni, hűtlen és a farka... Szóval az elfet tényleg lehet macskához hasonlítani. De a vörös is meglepően hamar a doki ölébe kerül. Aminek a férfi csak örülni tud. Akár a szinte önként magára vállalt munkának. A lány meglepően találó szófordulattal él amivel akaratán kívül is olyan húrokat penget meg a dokiban amit nem is hitt volna. A nyápic kifejezésre villan a férfi tekintete és olyan közel húzza magához a másikat, hogy az szinte érezheti az elf forró leheletét.*
-Az ágyban sosincs erre panasz drágám.
*Az önbizalom és a magabiztos vigyor amivel ezt kimondja szinte a régi időket idézi. Mikor még Nyápicnak nevezték, de nem akartak a keze alá kerülni. Csak a nők. Az a határozott mosoly pedig csak tovább nő a dobás után és a vörös játékosságától. Szóval jól tippelt a doki és tényleg szagolgatós. Egész sok ilyen nő van úgy állapította meg az elf. Hogy kedvére van-e a másiknak az illat, azt nem tudja meg, de végre van lehetősége jobban is meg fogdosni, azt a feneket. Neki mindenesetre kedvére van a dolog. Annyira, hogy a nadrágját egyre szűkösebbnek érzi. Imádja az érzést ahogy a másikat a karjaiban tarthatja. Mikor az nekikezd mocorogni akkor a fenékről fentebb csusszan a doki keze a vörös derekára, hogy ki ne essen a lány onnan.*
-Hoppá csak óvatosan.
*Jegyzi meg egy széles vigyorral és élvezi a helyzetét. A kockák gurulnak, ő pedig ha a másik hagyja akkor a korábbi szaglászást nyakra célzott és onnan a fül felé haladó puszikkal hálálja meg. Ha elérte a fület akkor egy vágyakozó morranást is megejt jelezve, hogy milyen hatással is van rá a másik teste. Majd jön a hír miszerint ismét vesztett. Ez nem zavarja, de hogy az öléből visszakerül a lány a korábbi helyére már szörnyű hiányérzetet kelt benne. A jelzésre bizonytalanul megáll a vörös előtt és jól látszik rajta, hogy ő a nadrág levételét segítséggel képzelte el. Ha csalódnia kell akkor nagyon bánatos tekintettel, néhány tánclépésnek is beillő botladozás után lerúgja a cipőit aztán nagyon óvatosan megszabadul a nadrágjától is. Így már különösen kellemetlen neki úgy ott álldogálni a felöltözött félvér előtt. Egy vállrántással le is ülne, de érkezik a kérés. Hát hülye lenne nemet mondani ha végre valami ruhadarabtól megszabadíthatja a másikat. Nagyon koncentrálva odafordul hát és miközben közelről figyeli mit is csinál néha összegabalyodó ujjakkal nekiáll kifűzni a vértet. Nem ez az első ruhadarab amitől nőt szabadít meg. Ha kell a fogát is használja és végül sikerrel is jár. Segít levenni a másikról és komoly tekintettel megtapogatja a vörös mellkasát.*
-Maradt még valami?
221. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-03-31 16:40:48
Üzenet elküldve: 2020-03-31 16:40:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vedelőbajnokság//
*Már meg sem lepi, sőt ennyi alkohol után már nem is gondolkoztatja el, miért is lesznek ilyen kezes bárányok a férfiak, mikor arról van szó, hogy esetlegesen pőreségre vetemedne.*
-Olyan kis aranyos vagy, mint egy bolyolyolyhos cica. *Mosolyog, majd kicsit összeborzolja a másik hajkoronáját, hogy esetlegesen még több hasonlóságot tudhasson magáénak az említett állattal.*
-Szeretem a cicákat. *Teszi még hozzá, kicsit mélyebb hangfekvésben. Zavarát az igen céltudatos megfogalmazásra elűzi a megmaradt három ital és a játék, amit ismételten próbál tudatosítani magában. Jobban esne neki, ha a férfi maga nyerné el a ruháit, mintha csak úgy, a pillanat hevében kerülnének le. Nagyot nőtt volna a szemében, ha valamiben kicsit fölé emelkedett volna. Mielőtt elindultak, még arra gondolt, hogy talán az iram túl gyors is lesz, amilyen mázlija szokott manapság lenni, erre tessék. Még az inget se tudta levarázsoltatni magáról. Nem, mintha lenne alatta valami, amit mutogatna, de már csak büszkeségből sem engedhet szándékosan az elfnek. Közben pedig, az alkohol behatásának következményeképpen szinte alig mozdul, de már a másik ölében is csücsül. Már régóta nem volt ilyen közeli kapcsolata egyetlen férfival sem, ha nem számítjuk azt az éjszakai botlást, amikor szegény Angura esett teljes súllyal. Mostanában nem akadt olyan férfi, akiben ennyire megbízott volna, most sincsen, de már nem bírja tovább húzni. Az meg, hogy nem más módját választotta az ölbe pattanásnak, csupán biztonsági megfontolás, hogy ő maga tudjon kapaszkodni, nehogy a földön találja magát egyedül. Az elf pedig szinte táncra szólítja fel, mikor megjegyzi, hogy reményei szerint sokat kell majd szolgálnia a ruháiért cserébe.*
-Ha már ilyen szépen kéred… de aztán ne legyél nyápic! *Jegyi meg gyanakvó tekintettel. Közben a szöszi magához húzza és a kockákért nyúl. Miközben az dob és arra figyel, amit éppen tenni szándékozik, ő is arra figyel, ami érdekli és a férfi nyakához hajolva végig húzza az orrát a bőrén, illatmintát gyűjtve. Persze az időzítés sem véletlen, akkor akarja meglepni, amikor nem számít rá igazán. Majd érkezik a végeredmény és egy cuppanós puszi lelkesen, bár látott már ennél jobbat is ma, még egyelőre nem örül semminek. Viszont a fenékmarkolászás váratlanul éri, ez látszik a szemében és egy kicsit szégyelli is, hogy most ennyire jólesik a dolog. A megjegyzés meg csak lapát a tűzre. ~Te meg nagy gazember! ~ Bárcsak tudná, hogy akkor most miért is ül éppen az ölében. *
-Na! Hadd dobjak, adca! *Nyúl hátra a kockákért, félig kifordulva, majd hanyagul kiejti az ujjai közül őket, ahogy esik, úgy puffan. Két hatos meg két egyes gurul ki, egy ötös kíséretében, amit rögvest újra is dob. Ki is gurul még egy négyes, ami kicsit lelombozza, mert lehetett volna szebb is.*
-Nekem is kettes, de az enyém hatos Drága! *Pattan fel a másik öléből és ül vissza a saját székébe, közben a kezével felfelé mutat, hogy a szöszi szépen álljon csak fel.*
-Akkor… a nadrágot, ha kérhetnéééém… *Csillannak meg huncut módon a szembogarai, miközben veszettül fénylenek már az alkoholtól, lassan, mint két csillag az égen, a mosolya pedig fültől fülig ér, mint egy hiénának.*
-Viszont mivel mááár maaaaajdnem… sikerült kikecimeregned a vesztes helyzetéből, így segíthetnél levenni a vértemet is… kezd már bitangul kényelmetlen lenni… *Áll fel, miután mindent jól megnézett, bár azért látszik rajta a szende vörös felhő, néha elkapja a szemeit. Szeretne ő bevállalós és erős, független nő lenni, de részegen sokkal inkább őszinték a reakciói. Fel is áll, hogy meginduljon a kivitelezés is, oldalt kibogozza a zsinórt és lazítja felfelé két oldalt.*
-Ki is fűzheted, ha úgy könnyebb, ez a vacak… ilyenkor mindig megszerenvedek vele. *Az alkohol mostanra már bizonyos szavaknál összeakasztja a nyelvét, a beste! De reméli, hogy a szöszi érti a dolgot.*
//Vedelőbajnokság//
*Már meg sem lepi, sőt ennyi alkohol után már nem is gondolkoztatja el, miért is lesznek ilyen kezes bárányok a férfiak, mikor arról van szó, hogy esetlegesen pőreségre vetemedne.*
-Olyan kis aranyos vagy, mint egy bolyolyolyhos cica. *Mosolyog, majd kicsit összeborzolja a másik hajkoronáját, hogy esetlegesen még több hasonlóságot tudhasson magáénak az említett állattal.*
-Szeretem a cicákat. *Teszi még hozzá, kicsit mélyebb hangfekvésben. Zavarát az igen céltudatos megfogalmazásra elűzi a megmaradt három ital és a játék, amit ismételten próbál tudatosítani magában. Jobban esne neki, ha a férfi maga nyerné el a ruháit, mintha csak úgy, a pillanat hevében kerülnének le. Nagyot nőtt volna a szemében, ha valamiben kicsit fölé emelkedett volna. Mielőtt elindultak, még arra gondolt, hogy talán az iram túl gyors is lesz, amilyen mázlija szokott manapság lenni, erre tessék. Még az inget se tudta levarázsoltatni magáról. Nem, mintha lenne alatta valami, amit mutogatna, de már csak büszkeségből sem engedhet szándékosan az elfnek. Közben pedig, az alkohol behatásának következményeképpen szinte alig mozdul, de már a másik ölében is csücsül. Már régóta nem volt ilyen közeli kapcsolata egyetlen férfival sem, ha nem számítjuk azt az éjszakai botlást, amikor szegény Angura esett teljes súllyal. Mostanában nem akadt olyan férfi, akiben ennyire megbízott volna, most sincsen, de már nem bírja tovább húzni. Az meg, hogy nem más módját választotta az ölbe pattanásnak, csupán biztonsági megfontolás, hogy ő maga tudjon kapaszkodni, nehogy a földön találja magát egyedül. Az elf pedig szinte táncra szólítja fel, mikor megjegyzi, hogy reményei szerint sokat kell majd szolgálnia a ruháiért cserébe.*
-Ha már ilyen szépen kéred… de aztán ne legyél nyápic! *Jegyi meg gyanakvó tekintettel. Közben a szöszi magához húzza és a kockákért nyúl. Miközben az dob és arra figyel, amit éppen tenni szándékozik, ő is arra figyel, ami érdekli és a férfi nyakához hajolva végig húzza az orrát a bőrén, illatmintát gyűjtve. Persze az időzítés sem véletlen, akkor akarja meglepni, amikor nem számít rá igazán. Majd érkezik a végeredmény és egy cuppanós puszi lelkesen, bár látott már ennél jobbat is ma, még egyelőre nem örül semminek. Viszont a fenékmarkolászás váratlanul éri, ez látszik a szemében és egy kicsit szégyelli is, hogy most ennyire jólesik a dolog. A megjegyzés meg csak lapát a tűzre. ~Te meg nagy gazember! ~ Bárcsak tudná, hogy akkor most miért is ül éppen az ölében. *
-Na! Hadd dobjak, adca! *Nyúl hátra a kockákért, félig kifordulva, majd hanyagul kiejti az ujjai közül őket, ahogy esik, úgy puffan. Két hatos meg két egyes gurul ki, egy ötös kíséretében, amit rögvest újra is dob. Ki is gurul még egy négyes, ami kicsit lelombozza, mert lehetett volna szebb is.*
-Nekem is kettes, de az enyém hatos Drága! *Pattan fel a másik öléből és ül vissza a saját székébe, közben a kezével felfelé mutat, hogy a szöszi szépen álljon csak fel.*
-Akkor… a nadrágot, ha kérhetnéééém… *Csillannak meg huncut módon a szembogarai, miközben veszettül fénylenek már az alkoholtól, lassan, mint két csillag az égen, a mosolya pedig fültől fülig ér, mint egy hiénának.*
-Viszont mivel mááár maaaaajdnem… sikerült kikecimeregned a vesztes helyzetéből, így segíthetnél levenni a vértemet is… kezd már bitangul kényelmetlen lenni… *Áll fel, miután mindent jól megnézett, bár azért látszik rajta a szende vörös felhő, néha elkapja a szemeit. Szeretne ő bevállalós és erős, független nő lenni, de részegen sokkal inkább őszinték a reakciói. Fel is áll, hogy meginduljon a kivitelezés is, oldalt kibogozza a zsinórt és lazítja felfelé két oldalt.*
-Ki is fűzheted, ha úgy könnyebb, ez a vacak… ilyenkor mindig megszerenvedek vele. *Az alkohol mostanra már bizonyos szavaknál összeakasztja a nyelvét, a beste! De reméli, hogy a szöszi érti a dolgot.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 732-751