//Mindentől távol//
*Hát bizony, Linä bátorkodott feltételezni, hogy új beszélgető társa nem puszta szórakozásból hordja magánál az íjat. Úgy véli, ha már valakinek van fegyvere, tudja is használni. Kivételt képez ez alól, ha eladásra kerül, bár nyilván akkor sem egy utolsó hátrány, hogy valamicskét értsen a fegyver használatához az eladó, így némileg be tudja mutatni, hogyan is kell használni. De Linát nem egészen elégíti ki ez a felelet, így továbbfirtatja:*
- És egyebet értesz-e?* A különös étel szépen fogy tányérjáról, a jókora karéjból is már csak egy kis darab marad. Jónak is látja, ha rákérdez a nevére, ha legközelebb kedve támad ilyesmit enni, csak tudja, mit kér.*
- Ti hogy nevezitek ez étel?
*Mil'Ochass neve felkelti a lány érdeklődését - bár azt nem lehet mondani, hogy lankadt volna. Természetesen sosem hallott róla, de hogy valami mágikus fát őriznek, az már önmagában rendkívül érdekesen hangzik.*
- Miféle fa az és milyen ereje vagyon?* Érdeklődik.*
- Ha arra mennél, véled tarthatok?* Kérdi szerénykedve.*
- Bocsájss meg, meg tudnád mondani még újra, hogy mi a neved?* Kicsit szégyenli magát a kérdés miatt, de annyira bonyolultan hangzott, hogy nem tudta megjegyezni.
Hogy mogorinul fog énekelni, szemmel láthatóan cseppet sem gond az itt összeverődött kis társaságnak. Hamarost az étkezéssel is végez, s idő közben még ruhája is jórészt megszáradt. Egy-két nedvesebb folt akad még, de már közel sem olyan vészes a helyzet, mint amikor bejött. Elnézve az itt lévőket nem tűnik senki tolvajnak, ezért felállva a székére helyezi táskáját, másik kezével meg a bőr tokba rejtett lant nyakát fogja, nehogy eldőljön a hangszer.*
- Köszönöm.* Fordul Arra papához, s természetesen az ételre vonatkozik. Eztán fölemeli hangszerét, és az emelvényre lép. Ott előveszi szépen megmunkált lantját, s tüstént a nyakába akasztja. A tokot pedig a lábai elé dobja. Zenészhez illően játék előtt felhangolja a hangszert, és mikor az tisztán szól, azt mondja:*
- Köszönöm, hogy játszhatok előttetek.* Reméli, senki sem sértődik meg a tegeződő hangnem miatt.*
- Elször szerelemről énekelem. Egy bálban találkozott lány és fiú. Táncolás közben beszélgettek. Sokáig tűnt úgyan, hogy örökkön szeretik majd egymást. Egy napon a fiú elmene, azt ígérte kedvesének, hogy visszajő majd. De sok évek után sem jőve el fiú, mert beleszeretett másik lányba. Első szerelme megtudta, szíve megfájult. Mert az első úgyan szerette fiút, ahogyan fiú nem. Szívéből, őszinte módon.
*S aztán, ha módja van, játszani kezd. Hamarost pedig énekszó is feltör ajkai közül. Ékes mogorin nyelven íródott a dal, szabályos üteme van. Minden sorban csak hat szótag van, ez a mogorin költészet ősi versformája. Miközben énekel, visszagondol arra a bizonyos fiúra, aki ily rútul becsapta. Merthogy róla szól a dal, noha ezt nem jelenti be. Játék és ének közben időnként kíváncsian vizslatja kis közönségét lesve a reakciókat, a dal fogadtatását.*