Nincs játékban - Taverna a Három Baráthoz
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Taverna a Három Baráthoz | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 31 (601. - 620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
620. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-27 19:34:22
Üzenet elküldve: 2021-01-27 19:34:22
ÚJ
![>Gaelein Warlin [KKK] [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11649_1573229392_elf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
//Ewica Delis//
*Látja a riadalmat a lányon, de igyekszik egy barátságos, nyugtató mosollyal bátorságot önteni az őzikeként megrezzenő lányba.*
- Nyugalom, itt biztonságban vagy. *Csúsztatja a fakupát a lány felé a fényesre kopott pulton. Nem tesz hirtelen mozdulatokat, de az egész Taverna olyan hangulatot áraszt, ami nyugtató és békés.*
- Akkor idd meg, jót fog tenni. *Mondja a válaszra. Szerinte is hideg van kint. Még szerencse, hogy errefelé ritkán esik a hó és nem kell minden hajnalban ellapátolnia a havat az ösvényről, ami ide vezet.
Visszafogott mosollyal figyeli a kupára fonódó ujjakat, tényleg fázhatott már odakint, ha ennyire jólesik neki az a kis meleg, ami a kupából árad. De hideg van kint, ha hosszú utat tett meg idáig, könnyen átfagyhat az elf.*
- Én is örülök, Ewica. *Hajtja meg kicsit a fejét a viszonzott bemutatkozásra. A kérdésre, hogy van-e szabad szobájuk, szétnéz a csaknem üres tavernában.*
- Manapság nem nagy itt a forgalom, úgyhogy a szabad szobával nem lesz gond. *Mosolyog, de Ewica is láthatja, hogy nem tolonganak bent a vendégek. Ám így is van rendjén, ez egy nyugodt, csendes fogadó.*
- A szobád a kandalló másik oldalán lesz, nem lesz gond a hideggel. *Nyugtatja meg a lányt.*
- Szeretnél enni valamit? *Kérdi még, hisz nem csak a hideg, az éhség is be szokta űzni az erre járókat a Három Barátba.*
//Ewica Delis//
*Látja a riadalmat a lányon, de igyekszik egy barátságos, nyugtató mosollyal bátorságot önteni az őzikeként megrezzenő lányba.*
- Nyugalom, itt biztonságban vagy. *Csúsztatja a fakupát a lány felé a fényesre kopott pulton. Nem tesz hirtelen mozdulatokat, de az egész Taverna olyan hangulatot áraszt, ami nyugtató és békés.*
- Akkor idd meg, jót fog tenni. *Mondja a válaszra. Szerinte is hideg van kint. Még szerencse, hogy errefelé ritkán esik a hó és nem kell minden hajnalban ellapátolnia a havat az ösvényről, ami ide vezet.
Visszafogott mosollyal figyeli a kupára fonódó ujjakat, tényleg fázhatott már odakint, ha ennyire jólesik neki az a kis meleg, ami a kupából árad. De hideg van kint, ha hosszú utat tett meg idáig, könnyen átfagyhat az elf.*
- Én is örülök, Ewica. *Hajtja meg kicsit a fejét a viszonzott bemutatkozásra. A kérdésre, hogy van-e szabad szobájuk, szétnéz a csaknem üres tavernában.*
- Manapság nem nagy itt a forgalom, úgyhogy a szabad szobával nem lesz gond. *Mosolyog, de Ewica is láthatja, hogy nem tolonganak bent a vendégek. Ám így is van rendjén, ez egy nyugodt, csendes fogadó.*
- A szobád a kandalló másik oldalán lesz, nem lesz gond a hideggel. *Nyugtatja meg a lányt.*
- Szeretnél enni valamit? *Kérdi még, hisz nem csak a hideg, az éhség is be szokta űzni az erre járókat a Három Barátba.*
619. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-27 10:14:59
Üzenet elküldve: 2021-01-27 10:14:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
*A tűz és jég találkozása nem mindig súrlódásmentes teljesen eltérő természetük miatt, most mégis békésen megférnek egymás mellett. Eltérő véleményüket inkább megtartják maguknak, vagy legalább is emészthetőbb formában osztják meg a másikkal, hogy ne váljon az est nyugalma vita forrásává. Nodric is megáll a javaslataiban, hiszen tudja ezek csak egyszerű szavak, amik korántsem biztos, hogy a lány életében működnének is. Sikerül némi nevetést is kihozni a vörösből, a kígyók hiányával északon. Azon meglepődik, hogy a másik inkább kígyóverembe költözne, mint északra.*
- Te szeret meleg. Nodric szereti hideg. Meleg ellen nem tud harcolni. Hideg ellen felöltözik. *Valószínű, hogy a hőmérsékleti ideáljuk az sosem fog találkozni, de ez igazán nem okoz most problémát, hiszen útjaik holnap majdnem biztosan elválnak. A koncon szó javítását biccentéssel fogadja, és igyekszik megjegyezni. Jól esik az együttérzés, még ha egy idegen zöldvölgyitől is kapja ezt meg. Így talán nem érzi magát annyira egyedül az ismeretlen népek között, nem mintha Torotit annyira ismerné. A feltett kérdésére a vörös habozik egy kicsit, majd rávágja, hogy egy nagyon hosszú fürdőt venne, ami aggastyánra szívná a bőrét. Ezen jót nevet a havasföldi, ahogy elképzeli Torotit úgy hetven évvel idősebbnek.*
- Forro fürdő nagy kincs északnak. Nyugtat fáradt nap vége. *Teljesen meg tudja érteni a lány óhaját, de most ülő helyzetéből feláll. Az ablakhoz lép és egy ideig némán bámul kifelé. ~Holnap talán már halott leszek, de nem fogom könnyed adni a bőröm.~ A másnapi események lehetséges kimenetele jut újra és újra eszébe, ami persze nem Torotival kapcsolatos, hiszen ő nem ellensége. Kardját kivonva ül vissza a földre a fiatal vörös mellé, s egy fenőkövet vesz elő, amivel lassan és aprólékosan élezni kezdi a kardját. Miközben a pengét nézi pár szót fűz hozzá, hogy miért teszi ezt.*
- Holnap őseimhez kerülök. Talán ez utolsó este nekem. *Még nem mondta el valódi és legfőbb célját a lánynak, de már nincs értelme titkolnia. Holnap meglesz, aminek meg kell történnie, s harcosként kívánja befejezni, ha nem sikerül a küldetése. A fenésből feltekint a barna íriszek közé.*
- Tartsd meg bunda. Emlék Nodrictől. *Mosolyogva mondja a lánynak, hiszen kár lenne egy ilyen szép és drága holmit elfecsérelni. Használja csak a wegtoreni leány, s legalább nem fog fázni a hideg téli estéken, még ha takaróként használja sem.*
*A tűz és jég találkozása nem mindig súrlódásmentes teljesen eltérő természetük miatt, most mégis békésen megférnek egymás mellett. Eltérő véleményüket inkább megtartják maguknak, vagy legalább is emészthetőbb formában osztják meg a másikkal, hogy ne váljon az est nyugalma vita forrásává. Nodric is megáll a javaslataiban, hiszen tudja ezek csak egyszerű szavak, amik korántsem biztos, hogy a lány életében működnének is. Sikerül némi nevetést is kihozni a vörösből, a kígyók hiányával északon. Azon meglepődik, hogy a másik inkább kígyóverembe költözne, mint északra.*
- Te szeret meleg. Nodric szereti hideg. Meleg ellen nem tud harcolni. Hideg ellen felöltözik. *Valószínű, hogy a hőmérsékleti ideáljuk az sosem fog találkozni, de ez igazán nem okoz most problémát, hiszen útjaik holnap majdnem biztosan elválnak. A koncon szó javítását biccentéssel fogadja, és igyekszik megjegyezni. Jól esik az együttérzés, még ha egy idegen zöldvölgyitől is kapja ezt meg. Így talán nem érzi magát annyira egyedül az ismeretlen népek között, nem mintha Torotit annyira ismerné. A feltett kérdésére a vörös habozik egy kicsit, majd rávágja, hogy egy nagyon hosszú fürdőt venne, ami aggastyánra szívná a bőrét. Ezen jót nevet a havasföldi, ahogy elképzeli Torotit úgy hetven évvel idősebbnek.*
- Forro fürdő nagy kincs északnak. Nyugtat fáradt nap vége. *Teljesen meg tudja érteni a lány óhaját, de most ülő helyzetéből feláll. Az ablakhoz lép és egy ideig némán bámul kifelé. ~Holnap talán már halott leszek, de nem fogom könnyed adni a bőröm.~ A másnapi események lehetséges kimenetele jut újra és újra eszébe, ami persze nem Torotival kapcsolatos, hiszen ő nem ellensége. Kardját kivonva ül vissza a földre a fiatal vörös mellé, s egy fenőkövet vesz elő, amivel lassan és aprólékosan élezni kezdi a kardját. Miközben a pengét nézi pár szót fűz hozzá, hogy miért teszi ezt.*
- Holnap őseimhez kerülök. Talán ez utolsó este nekem. *Még nem mondta el valódi és legfőbb célját a lánynak, de már nincs értelme titkolnia. Holnap meglesz, aminek meg kell történnie, s harcosként kívánja befejezni, ha nem sikerül a küldetése. A fenésből feltekint a barna íriszek közé.*
- Tartsd meg bunda. Emlék Nodrictől. *Mosolyogva mondja a lánynak, hiszen kár lenne egy ilyen szép és drága holmit elfecsérelni. Használja csak a wegtoreni leány, s legalább nem fog fázni a hideg téli estéken, még ha takaróként használja sem.*
618. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-27 08:23:38
Üzenet elküldve: 2021-01-27 08:23:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
*Nem vitázik és inkább nem próbálja jobban kifejteni az álláspontját a viharral kapcsolatban. A férfiak általában nem szeretik, ha túlságosan megveti a sarkát a saját gondolatainál. Yeza viszont szeret beszélni, ráadásul öntudatos fajta, úgyhogy ez az intelem a kelleténél ritkábban lebeg a szeme előtt. Abban azért egyetért, hogy tisztán félelemből nem születik őszinte tisztelet, de úgy dönt, egy bájos mosoly után fűzött mosollyal csak így egyszerűen helyben hagyja Nodric megállapítását. A vitára való késztetését nehéz legyűrnie. Amikor az érvei előtt be kell csuknia a száját, olyan, mintha parazsat tartana a nyelvén. A dologban a nehézség mégis inkább az, hogy kifelé ebből semmit ne mutasson. Egy mosoly mögé sok mindent el tud rejteni egy nő, de Yeza szeme árulkodik, ezt tudja is magáról. Így aztán ilyenkor inkább csak lesüti a pilláit, lebágyasztja a tekintetét a kezébe vett borospohárra, mintha csak a hallottak mélyebb igazságain elmélkedne magában néhány pillanat erejéig.*
- Északon nincs kígyó *neveti el magát.* - Csak hideg. Ha választanom kéne, inkább költöznék kígyóverembe. *Nem akarja megsérteni a férfit az őszinteségével, de az látszik, hogy már a befagyott folyó említésére is libabőrös lesz.*
- Koncon *javítja ki önkéntelenül, de fel sem véve a tévesztést, aztán csak bólint. Érti.* - Sajnálom. * Együttérzés ül ki az arcára. Azt mondják, a háború mindig bennünk lakik, csak olykor alszik. Egyes fajoknál többet, másoknál kevesebbet. Wegtoren is másmilyen volt régen. Az óriások kifejezetten békés teremtmények. Ha vannak is vitáik, szinte maguktól elsimulnak. A Tűz Városában viszont egyre több másféle szerzet is megvetette a lábát, és az ő számukra ez a törvények nélküli világ egészen mást jelentett és jelent is a mai napig.*
- Hogy én? *kérdez vissza, szinte meglepődve. Hirtelen nem is tudja, mit feleljen, aztán felderül az arca és egy nagy, elmélyült sóhajjal válaszol.* - Azt hiszem, veszek majd egy hosszú, nagyon hosszú forró fürdőt. Addig hozatom a gőzölgő vizet, míg a dézsában ázva ráncosabb nem lesz a bőröm egy aggastyánénál *mondja nevetve.*
*Nem vitázik és inkább nem próbálja jobban kifejteni az álláspontját a viharral kapcsolatban. A férfiak általában nem szeretik, ha túlságosan megveti a sarkát a saját gondolatainál. Yeza viszont szeret beszélni, ráadásul öntudatos fajta, úgyhogy ez az intelem a kelleténél ritkábban lebeg a szeme előtt. Abban azért egyetért, hogy tisztán félelemből nem születik őszinte tisztelet, de úgy dönt, egy bájos mosoly után fűzött mosollyal csak így egyszerűen helyben hagyja Nodric megállapítását. A vitára való késztetését nehéz legyűrnie. Amikor az érvei előtt be kell csuknia a száját, olyan, mintha parazsat tartana a nyelvén. A dologban a nehézség mégis inkább az, hogy kifelé ebből semmit ne mutasson. Egy mosoly mögé sok mindent el tud rejteni egy nő, de Yeza szeme árulkodik, ezt tudja is magáról. Így aztán ilyenkor inkább csak lesüti a pilláit, lebágyasztja a tekintetét a kezébe vett borospohárra, mintha csak a hallottak mélyebb igazságain elmélkedne magában néhány pillanat erejéig.*
- Északon nincs kígyó *neveti el magát.* - Csak hideg. Ha választanom kéne, inkább költöznék kígyóverembe. *Nem akarja megsérteni a férfit az őszinteségével, de az látszik, hogy már a befagyott folyó említésére is libabőrös lesz.*
- Koncon *javítja ki önkéntelenül, de fel sem véve a tévesztést, aztán csak bólint. Érti.* - Sajnálom. * Együttérzés ül ki az arcára. Azt mondják, a háború mindig bennünk lakik, csak olykor alszik. Egyes fajoknál többet, másoknál kevesebbet. Wegtoren is másmilyen volt régen. Az óriások kifejezetten békés teremtmények. Ha vannak is vitáik, szinte maguktól elsimulnak. A Tűz Városában viszont egyre több másféle szerzet is megvetette a lábát, és az ő számukra ez a törvények nélküli világ egészen mást jelentett és jelent is a mai napig.*
- Hogy én? *kérdez vissza, szinte meglepődve. Hirtelen nem is tudja, mit feleljen, aztán felderül az arca és egy nagy, elmélyült sóhajjal válaszol.* - Azt hiszem, veszek majd egy hosszú, nagyon hosszú forró fürdőt. Addig hozatom a gőzölgő vizet, míg a dézsában ázva ráncosabb nem lesz a bőröm egy aggastyánénál *mondja nevetve.*
617. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-26 09:27:36
Üzenet elküldve: 2021-01-26 09:27:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
*Gondolataik talán nem egy síkon mozognak, de ez betudható egyikük tüzes, másikuk hideg szemléletének. Yeza nőies vonásait le sem tagadhatja, Nodric előtt sem. Látta őket futó pillantásig, amikor a fagyos, vizes ruháktól megszabadította és tulajdon medvebundájába csavarta a lányt. Nem bámulta őt, kihasználva a helyzetet, de el kell ismernie, hogy a vörös tényleg szép fiatal lány. A gondolatai és céljai viszont most egészen máshol járnak. Ezen az estén, talán egy kicsit kizökken a rá váró feladat nyomásából, s a figyelme a lepedőbe csavarodó, bundáján heverő zöldvölgyi lányé. Nem remélt és nem várt a mai estétől semmit sem. Egy bajba jutott leányba botlott, akivel összehozva a véletlen, és most együtt esznek, isznak és beszélgetnek, már amennyire nyelvi korlátaik ezt engedik. Azon tűnődik a havashegyi, hogy Toroti fiatal kora ellenére sok bajba keveredhetett, ha ennyi minden van, ami lehúzza jelképes vállait. Saját vállán is cipel nem kevés terhet, de igazi havasföldiként akarata sziklaszilárd, akár a havashegyi fagy. Ennek ellenére ugyanolyan halandó, mint bárki más. A gondok, nehézségek őt is gyötrik, de ezeket jobbára harcban adja ki, ami valljuk be nem a legjobb gyógyír, de időlegesen megoldja a feszült helyzeteket. A lány igazat ad neki, legalább is a tréfás megjegyzéséből erre következtet. A humoros megjegyzésen egy halk kacagás is elhagyja, amúgy komor tekintetét. A viharral kapcsolatban nem érti, hogy a másik miért vágyik azzá válni az életben. Az, hogy az élethez, hogy áll Toroti viszont már nem a havasföldi dolga, mégis egy utolsó megjegyzést fűz még a témához.*
- A félhelemből thisztelet soshem lesz igazi. *Sokféleképpen lehet tiszteletet kivívni, de Nodric az erőszakos megoldásban nem hisz, bár ennek ellent mondhat az eddig róla alkotott kép. A kígyós mondást megjegyezi magának, mint egy zöldvölgyi bölcsességet. A kígyó, akiről a lány beszél befolyásos személy lehet, akit talán félnek is, ezt nem tudhatja.*
- Északon nincs kigyó, és folyón lehet sétálni. *Mintha csak invitálná a lányt egy északi körútra, ami hangzatosan megoldaná a problémáját, de ezt csak egy felvidító mondatnak szántja, mert tudja jól, hogy az élet nem ennyire egyszerű.*
- Tartsd távolság kígyó. Ne tudjon marni. *Az erőteljes „h” betűt kezdi szándékosan elhagyni, ahogy a szavak kiejtésére is folyamatosan figyel, amiket Toroti használ. Még így sem tökéletes nyelvi tudása, de talán érthetőbb lesz, amit mondani kíván. A fenyegetésről nem mondott el mindent, s talán ezt megtartja magának, bár az este még úgy hozhatja, hogy ezt sem fogja véka alá rejteni, hiszen terveiben Toroti nem fogja megállítani.*
- Törzsek harcolnak. Tél kemény volt. Kevés élelem. Marakodhás a koloncon. *Egy ínséges tél bizony fel tudja borítani a harmóniát észak törzsei között. Ha nincs közös ellenség, akkor az éhség és a kevés erőforrás nagyon könnyen háborúba torkollhat, hiszen minden törzsfő a sajátjait szeretné ellátni.*
- Te mit csinál ez után? *Kíváncsi rá, hogy életét hogyan képzeli el a vörös, miután a mai nap végül lezárul az est sötétségében. Érdekli, hogy a teher, a kígyó és a vihar lélekké válásból melyiket valósítja, melyiket próbálja változtatni. Talán erre nem kap ma választ, de ettől függetlenül rákérdez.*
*Gondolataik talán nem egy síkon mozognak, de ez betudható egyikük tüzes, másikuk hideg szemléletének. Yeza nőies vonásait le sem tagadhatja, Nodric előtt sem. Látta őket futó pillantásig, amikor a fagyos, vizes ruháktól megszabadította és tulajdon medvebundájába csavarta a lányt. Nem bámulta őt, kihasználva a helyzetet, de el kell ismernie, hogy a vörös tényleg szép fiatal lány. A gondolatai és céljai viszont most egészen máshol járnak. Ezen az estén, talán egy kicsit kizökken a rá váró feladat nyomásából, s a figyelme a lepedőbe csavarodó, bundáján heverő zöldvölgyi lányé. Nem remélt és nem várt a mai estétől semmit sem. Egy bajba jutott leányba botlott, akivel összehozva a véletlen, és most együtt esznek, isznak és beszélgetnek, már amennyire nyelvi korlátaik ezt engedik. Azon tűnődik a havashegyi, hogy Toroti fiatal kora ellenére sok bajba keveredhetett, ha ennyi minden van, ami lehúzza jelképes vállait. Saját vállán is cipel nem kevés terhet, de igazi havasföldiként akarata sziklaszilárd, akár a havashegyi fagy. Ennek ellenére ugyanolyan halandó, mint bárki más. A gondok, nehézségek őt is gyötrik, de ezeket jobbára harcban adja ki, ami valljuk be nem a legjobb gyógyír, de időlegesen megoldja a feszült helyzeteket. A lány igazat ad neki, legalább is a tréfás megjegyzéséből erre következtet. A humoros megjegyzésen egy halk kacagás is elhagyja, amúgy komor tekintetét. A viharral kapcsolatban nem érti, hogy a másik miért vágyik azzá válni az életben. Az, hogy az élethez, hogy áll Toroti viszont már nem a havasföldi dolga, mégis egy utolsó megjegyzést fűz még a témához.*
- A félhelemből thisztelet soshem lesz igazi. *Sokféleképpen lehet tiszteletet kivívni, de Nodric az erőszakos megoldásban nem hisz, bár ennek ellent mondhat az eddig róla alkotott kép. A kígyós mondást megjegyezi magának, mint egy zöldvölgyi bölcsességet. A kígyó, akiről a lány beszél befolyásos személy lehet, akit talán félnek is, ezt nem tudhatja.*
- Északon nincs kigyó, és folyón lehet sétálni. *Mintha csak invitálná a lányt egy északi körútra, ami hangzatosan megoldaná a problémáját, de ezt csak egy felvidító mondatnak szántja, mert tudja jól, hogy az élet nem ennyire egyszerű.*
- Tartsd távolság kígyó. Ne tudjon marni. *Az erőteljes „h” betűt kezdi szándékosan elhagyni, ahogy a szavak kiejtésére is folyamatosan figyel, amiket Toroti használ. Még így sem tökéletes nyelvi tudása, de talán érthetőbb lesz, amit mondani kíván. A fenyegetésről nem mondott el mindent, s talán ezt megtartja magának, bár az este még úgy hozhatja, hogy ezt sem fogja véka alá rejteni, hiszen terveiben Toroti nem fogja megállítani.*
- Törzsek harcolnak. Tél kemény volt. Kevés élelem. Marakodhás a koloncon. *Egy ínséges tél bizony fel tudja borítani a harmóniát észak törzsei között. Ha nincs közös ellenség, akkor az éhség és a kevés erőforrás nagyon könnyen háborúba torkollhat, hiszen minden törzsfő a sajátjait szeretné ellátni.*
- Te mit csinál ez után? *Kíváncsi rá, hogy életét hogyan képzeli el a vörös, miután a mai nap végül lezárul az est sötétségében. Érdekli, hogy a teher, a kígyó és a vihar lélekké válásból melyiket valósítja, melyiket próbálja változtatni. Talán erre nem kap ma választ, de ettől függetlenül rákérdez.*
616. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-25 20:31:54
Üzenet elküldve: 2021-01-25 20:31:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Kiszolgálás//
//Gaelin//
*Tényleg nincsen ma formában, ez már eddig is kiderült, nem is csoda hát, hogy tájékozódóképessége mellett megfigyelőkészsége is cserbenhagyta. Legalábbis egészen addig fogalma sincs a pult mögött fészkelő alakról, míg az fel nem egyenesedik a takarásból. Halk, ám riadt sikkantással nyugtázza a történést, egész testében összerezzenve, még egy picit hátrébb is hőkölve. Szíve vad kalapálásba kezd, s ha arcát nem csípte volna pirosra a kinti fagy, jól láthatóan fehéredne a frissen vakolt faléhoz hasonlatos árnyalatra. Bizony kijelenthető, hogy alaposan meg lett ijesztve.*
- Őőhm. *Hirtelenjében nem is tud ennél bővebben válaszolni az egyébként nem olyan bonyolult kérdésre, mit a vörös intéz felé, ám rövid gondolkodást és sebtiben a bejárat felé pillantást követően azért csak sikerül jobban is kifejtenie tapasztalását.*
- Hát igen, eléggé. *Jó, hosszú körmondatok ezúttal sem hagyják el lilult ajkait, betudható ez vélhetőleg megilletődöttségének. Karjait keresztezve azért tesz pár dörzsölő mozdulatot önnön vállain, ezzel is alátámasztva mindkettejük véleményét. Zöldjei kíváncsian követik a pult mögötti ténykedését, minek nyomán egy pohárka valami kerül a söntés lapjára. Csipkebogyó tea, mint az hamar ki is derül. Rögvest rámarkol, átfagyott ujjait szorosan fűzi a kellemesen átmelegedett fa ívére.*
- Köszönöm! *Hálás tekintete az elfét keresik, mostanra pedig az ő ajkára is mosoly kanyarodik, bár a félszegebb fajtából.*
- Ewica vagyok, nagyon örülök! *Viszonozza egészen megnyugodva a bemutatkozást.* Van esetleg szabad szobátok az estére? *Tér ki elsődlegesen a legfontosabbra, miben a másik szolgálatára állhat. Hiszen nagyon nem akar visszamenni a vacogtató hidegbe, hogy az éj leple alatt sétáljon be a városba. Különben is, ki tudja, járkálnak-e még élőholtak erre. Utoljára, mikor a környéken járt, még csak felbukkanóban voltak, azóta viszont semmi híre az eseményekről. Bár, ha még mindig fenyegetne jelenlétük, mostanra bizonyára észlelte volna.*
//Gaelin//
*Tényleg nincsen ma formában, ez már eddig is kiderült, nem is csoda hát, hogy tájékozódóképessége mellett megfigyelőkészsége is cserbenhagyta. Legalábbis egészen addig fogalma sincs a pult mögött fészkelő alakról, míg az fel nem egyenesedik a takarásból. Halk, ám riadt sikkantással nyugtázza a történést, egész testében összerezzenve, még egy picit hátrébb is hőkölve. Szíve vad kalapálásba kezd, s ha arcát nem csípte volna pirosra a kinti fagy, jól láthatóan fehéredne a frissen vakolt faléhoz hasonlatos árnyalatra. Bizony kijelenthető, hogy alaposan meg lett ijesztve.*
- Őőhm. *Hirtelenjében nem is tud ennél bővebben válaszolni az egyébként nem olyan bonyolult kérdésre, mit a vörös intéz felé, ám rövid gondolkodást és sebtiben a bejárat felé pillantást követően azért csak sikerül jobban is kifejtenie tapasztalását.*
- Hát igen, eléggé. *Jó, hosszú körmondatok ezúttal sem hagyják el lilult ajkait, betudható ez vélhetőleg megilletődöttségének. Karjait keresztezve azért tesz pár dörzsölő mozdulatot önnön vállain, ezzel is alátámasztva mindkettejük véleményét. Zöldjei kíváncsian követik a pult mögötti ténykedését, minek nyomán egy pohárka valami kerül a söntés lapjára. Csipkebogyó tea, mint az hamar ki is derül. Rögvest rámarkol, átfagyott ujjait szorosan fűzi a kellemesen átmelegedett fa ívére.*
- Köszönöm! *Hálás tekintete az elfét keresik, mostanra pedig az ő ajkára is mosoly kanyarodik, bár a félszegebb fajtából.*
- Ewica vagyok, nagyon örülök! *Viszonozza egészen megnyugodva a bemutatkozást.* Van esetleg szabad szobátok az estére? *Tér ki elsődlegesen a legfontosabbra, miben a másik szolgálatára állhat. Hiszen nagyon nem akar visszamenni a vacogtató hidegbe, hogy az éj leple alatt sétáljon be a városba. Különben is, ki tudja, járkálnak-e még élőholtak erre. Utoljára, mikor a környéken járt, még csak felbukkanóban voltak, azóta viszont semmi híre az eseményekről. Bár, ha még mindig fenyegetne jelenlétük, mostanra bizonyára észlelte volna.*
615. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-25 11:32:21
Üzenet elküldve: 2021-01-25 11:32:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
//Ewica Delis//
*A pult mögött takarásban, ölében porkóccal ül és ahogy ilyenkor szokott lenni, olvas. Ősrégi, kézzel írt történetek, balladák, legendák. Szereti az ilyesmit, mert leköti és telik vele az idő. Amikor nyílik az ajtó, csak a fejét emeli abba az irányba. A zsalut rég meg kellett volna, hogy olajozza, de még nem vitte rá a lélek és amúgy is, így legalább hallja, ha belép valaki. Kitakarja magát és mire felkel, hogy beálljon a pult mögé, már ott áll az ember lányka, kék ajkakkal, kezeit a kandalló melege felé tartva.*
- Hideg van odakint, igaz? *Szólal meg kedves hangon, mosolyogva. Majd a pult mögötti kis tűzhelyről leveszi a teáskannát és egy fakupába tölt belőle és a lány elé teszi.*
- Csipkebogyó. Egy kis mézzel. Idd meg, átmelegít. *Kedvesen, bátorítón mosolyog a lánykára, hisz itt nincs semmitől félnie. Biztonságban és ami a legfontosabb, melegben van most.*
- A nevem Gaelein, miben állhatok szolgálatodra? *Mutatkozik be végül és érdeklődik készségesen, hisz mégis csak a Három Barátban vannak, aminek a vendégek kiszolgálása a célja.*
//Ewica Delis//
*A pult mögött takarásban, ölében porkóccal ül és ahogy ilyenkor szokott lenni, olvas. Ősrégi, kézzel írt történetek, balladák, legendák. Szereti az ilyesmit, mert leköti és telik vele az idő. Amikor nyílik az ajtó, csak a fejét emeli abba az irányba. A zsalut rég meg kellett volna, hogy olajozza, de még nem vitte rá a lélek és amúgy is, így legalább hallja, ha belép valaki. Kitakarja magát és mire felkel, hogy beálljon a pult mögé, már ott áll az ember lányka, kék ajkakkal, kezeit a kandalló melege felé tartva.*
- Hideg van odakint, igaz? *Szólal meg kedves hangon, mosolyogva. Majd a pult mögötti kis tűzhelyről leveszi a teáskannát és egy fakupába tölt belőle és a lány elé teszi.*
- Csipkebogyó. Egy kis mézzel. Idd meg, átmelegít. *Kedvesen, bátorítón mosolyog a lánykára, hisz itt nincs semmitől félnie. Biztonságban és ami a legfontosabb, melegben van most.*
- A nevem Gaelein, miben állhatok szolgálatodra? *Mutatkozik be végül és érdeklődik készségesen, hisz mégis csak a Három Barátban vannak, aminek a vendégek kiszolgálása a célja.*
614. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-23 18:55:09
Üzenet elküldve: 2021-01-23 18:55:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Nem annyira bátortalanul, mint inkább óvatosan nyitja meg a zöldre mázolt bejáratot, hogy rövid kémlelés után be is lépjen rajta. Messziről, sötétben, csukott szemmel, háttal állva is lerí róla, hogy most jár itt először. Egészen olyan lehet, mint egy erdő szélére keveredett őzgida, ki bármilyen neszre megiramodhat, hogy a feltételezett biztonságba rohanjon vissza. Azt leszámítva, hogy neki most jelenleg nincsen ilyen opciója.
A szemközti kemence melege azonban szinte rögvest arcon csapja, a kockás terítővel fedett, bájosan elrendezett asztalok és a plafonról füzérben lógó, szárított paprikák látványa pedig végleg meggyőzik róla, hogy itt nincs mitől félnie. Kedves kis hely, marasztaló, nincs is tömeg, már csak abban bízik, hogy az árakat is erszényére szabták. Ennek kiderítése végett a helyiségben megtett első léptei a söntés felé vezetik, ahol egészen addig várakozik, míg valamiféle kiszolgáló személyzet meg nem jelenik mögötte. Az már csak bónusz, hogy ez a korábban megfigyelt kemence közvetlen közelében húzódik, így testével irányába fordulva, tenyereit felé nyújtva dörzsölgeti, ezzel igyekezve felgyorsítani melegedésének folyamatát. Ajkai eléggé meglilultak már, arcára is pírt csípett a kinti fagy, így bizony inden segítség ráfér ezen a téren.*
A szemközti kemence melege azonban szinte rögvest arcon csapja, a kockás terítővel fedett, bájosan elrendezett asztalok és a plafonról füzérben lógó, szárított paprikák látványa pedig végleg meggyőzik róla, hogy itt nincs mitől félnie. Kedves kis hely, marasztaló, nincs is tömeg, már csak abban bízik, hogy az árakat is erszényére szabták. Ennek kiderítése végett a helyiségben megtett első léptei a söntés felé vezetik, ahol egészen addig várakozik, míg valamiféle kiszolgáló személyzet meg nem jelenik mögötte. Az már csak bónusz, hogy ez a korábban megfigyelt kemence közvetlen közelében húzódik, így testével irányába fordulva, tenyereit felé nyújtva dörzsölgeti, ezzel igyekezve felgyorsítani melegedésének folyamatát. Ajkai eléggé meglilultak már, arcára is pírt csípett a kinti fagy, így bizony inden segítség ráfér ezen a téren.*
613. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-23 08:15:23
Üzenet elküldve: 2021-01-23 08:15:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
*Az, hogy az emberek nem látnak egymás fejébe, bizony elmondhatatlan áldás. Ha Yeza tudná, hogy a hosszú téli éjszakák és a társasága kapcsán egy ilyen élete délceg delén járó férfinak a történetmesélés jut először az eszébe, az kicsit rosszul esne az önérzetének. Nem mintha nem lenne büszke a képzelőerejére és az előadói készségeire, de a rőthajú teremtés értékét az határozta meg a céhénél is, hogy minél elemibb, minél megkapóbb hatást gyakoroljon másokra. A figyelmet felkelteni és megragadni. Elámítani és kisajátítani. Nyilván tehetség kell hozzá, amivel Yeza vegyes hatásfokkal kufárkodik, de a mutatós külcsín általában segít. Ösztönössé gyakorolt finom játék a hangjával, a vonásaival, a gesztusaival. Mindig hajlott az ilyesmire, de a niyss mesterei igyekeztek csiszolni is ebbéli készségein. Ezért van, hogy a másik nem jelenlétében általában önkéntelenül is él a nőiség eszközeivel.
Ezúttal viszont annyira nem is bánja, hogy a havashegyiben ily kevéssé piszkálja fel a férfit, annak ellenére, hogy a figyelmét kétség kívül bírja. Nodric méltatja, de meg is dorgálja a tüzét, együttérzés sugárzik a szeméből, amikor Yeza keserű dolgokról beszél. A vörös az élete nagy részét Wegtorenben töltötte, ahol merőben más a virtus és a vérmérséklet. Ez a közeg itt és most békéssé teszi a beszélgetést, és talán emiatt van, hogy a Rőt olyan nyíltan beszél. Óvatosan, de egészen őszintén. Lassan kiold benne a feszültség, hiszen az elmúlt időben görcsösen próbált megfelelni; bár az igazat megvallva, nem hiszi, hogy túl nagy sikerrel. Haszontalan koloncként senki nem jósolna magának fényes jövőt. Legalább most nem szorítja ez a bizonyítási késztetés a gyomrát. Most nem kell. Most lehet gyenge. Lehet középszerű, lehet a többinél épp csak valamivel érdekesebb kavics a folyó medrében. Se bizonyítania, se elérnie nem kell semmit, csak egyszerűen beszélget egy másik emberrel. Ritka felállás az életében.
Bár hálás, halvány mosollyal fogadja Nodric szavait és próbálja is meggyőzni magát azok igazáról, mégis tovább nyomasztja a gondolat, hogy talán ő maga sem más, mint teher. Ha mindent lerakna, amit cipel, meglehet, őt magát vinné el a szél.
Hogy a hirtelensége mennyi baj forrása volt már eddig is, arról reggelig tudna mesélni. Talán a jövő esztendő ugyanezen napjának reggeléig is. Ennek ellenére, vagy épp emiatt, derűt lopnak az arcára Nodric szavai.*
- Igazad lehet *bólint, aztán egy nagy sóhajjal megcsóválja a fejét.* - Egy régi barátom, most biztosan azt mondaná: Nodric, előbb látsz éneklő piócát vagy drahunt repülni! *Csendes, nosztalgikus kacagás bukik ki a lányból, ahogy belegondol. ~Wegtoreni attrakció! A híres, halvérű Yeza! Jöjjenek, csak jöjjenek közelebb!~ Tényleg ráférne, hogy megemberelje magát ezen a téren, és próbálkozik is, de a hathatós eredményt talán majd csak az idő hozza meg, ami lerágja kicsit az ifjú kor virtusának szarvait.*
- Meglehet, hogy nem szeretik, de félik, tisztelik és csodálják *mondja a vihar kapcsán, melyet aligha lehet a hasznosság mércéjével mérni. Persze, ha már történetek, az óidők gigászi sárkányai a mítoszok szerint szinte fürdőztek a viharok erejében. Egyesek szerint ők maguk gerjesztették őket, mikor harcoltak vagy párosodtak.*
- Kétlem, hogy a kígyók meg akarnak harapni bárkit is. Feltéve, hogy nem elfogyasztani szándékozzák *teszi hozzá.* - Tudod, nálunk van egy mondás: a kígyó nem azért mar, mert ráléptek, hanem mert rálépHETnek. Nyilván, ha valaki bele talál kapaszkodni egybe, nem feltétlenül veszi jó néven *hagyja helyben a férfi meglátását.* - De nincs más lehetőség, és ez a kígyó elég erős, hogy kihúzzon a folyóból. Én pedig igyekszem úgy megérinteni, hogy ez neki se legyen ellenére. És igen, ez a dolog még így is pont annyira kockázatos, mint amilyennek hangzik *sóhajt nagyot.
Nodric ittlétének magyarázatát csendben, figyelmesen hallgatja. Nagyon is átérzi a dolgot. Ő sem volt ott, amikor a céhet felkoncolták. Hálásnak kellene lennie a sorsnak ezért, hiszen ő így élhet, de mintha távolléte és az, hogy ő él, társai árulójává tenné.*
- Megkérdezhetem, mi az, ami fenyeget benneteket? *érdeklődik. Nem volt olyan régen, hogy a vidéket élőholt hordák lepték el. Ha a veszedelem esetleg olyasmi, ami a havasok földjein túlra is nyújtózhat, arról mindenképp tudni akar. Előbb ez, minden más körülmény ráér egy kérdéssel később.*
*Az, hogy az emberek nem látnak egymás fejébe, bizony elmondhatatlan áldás. Ha Yeza tudná, hogy a hosszú téli éjszakák és a társasága kapcsán egy ilyen élete délceg delén járó férfinak a történetmesélés jut először az eszébe, az kicsit rosszul esne az önérzetének. Nem mintha nem lenne büszke a képzelőerejére és az előadói készségeire, de a rőthajú teremtés értékét az határozta meg a céhénél is, hogy minél elemibb, minél megkapóbb hatást gyakoroljon másokra. A figyelmet felkelteni és megragadni. Elámítani és kisajátítani. Nyilván tehetség kell hozzá, amivel Yeza vegyes hatásfokkal kufárkodik, de a mutatós külcsín általában segít. Ösztönössé gyakorolt finom játék a hangjával, a vonásaival, a gesztusaival. Mindig hajlott az ilyesmire, de a niyss mesterei igyekeztek csiszolni is ebbéli készségein. Ezért van, hogy a másik nem jelenlétében általában önkéntelenül is él a nőiség eszközeivel.
Ezúttal viszont annyira nem is bánja, hogy a havashegyiben ily kevéssé piszkálja fel a férfit, annak ellenére, hogy a figyelmét kétség kívül bírja. Nodric méltatja, de meg is dorgálja a tüzét, együttérzés sugárzik a szeméből, amikor Yeza keserű dolgokról beszél. A vörös az élete nagy részét Wegtorenben töltötte, ahol merőben más a virtus és a vérmérséklet. Ez a közeg itt és most békéssé teszi a beszélgetést, és talán emiatt van, hogy a Rőt olyan nyíltan beszél. Óvatosan, de egészen őszintén. Lassan kiold benne a feszültség, hiszen az elmúlt időben görcsösen próbált megfelelni; bár az igazat megvallva, nem hiszi, hogy túl nagy sikerrel. Haszontalan koloncként senki nem jósolna magának fényes jövőt. Legalább most nem szorítja ez a bizonyítási késztetés a gyomrát. Most nem kell. Most lehet gyenge. Lehet középszerű, lehet a többinél épp csak valamivel érdekesebb kavics a folyó medrében. Se bizonyítania, se elérnie nem kell semmit, csak egyszerűen beszélget egy másik emberrel. Ritka felállás az életében.
Bár hálás, halvány mosollyal fogadja Nodric szavait és próbálja is meggyőzni magát azok igazáról, mégis tovább nyomasztja a gondolat, hogy talán ő maga sem más, mint teher. Ha mindent lerakna, amit cipel, meglehet, őt magát vinné el a szél.
Hogy a hirtelensége mennyi baj forrása volt már eddig is, arról reggelig tudna mesélni. Talán a jövő esztendő ugyanezen napjának reggeléig is. Ennek ellenére, vagy épp emiatt, derűt lopnak az arcára Nodric szavai.*
- Igazad lehet *bólint, aztán egy nagy sóhajjal megcsóválja a fejét.* - Egy régi barátom, most biztosan azt mondaná: Nodric, előbb látsz éneklő piócát vagy drahunt repülni! *Csendes, nosztalgikus kacagás bukik ki a lányból, ahogy belegondol. ~Wegtoreni attrakció! A híres, halvérű Yeza! Jöjjenek, csak jöjjenek közelebb!~ Tényleg ráférne, hogy megemberelje magát ezen a téren, és próbálkozik is, de a hathatós eredményt talán majd csak az idő hozza meg, ami lerágja kicsit az ifjú kor virtusának szarvait.*
- Meglehet, hogy nem szeretik, de félik, tisztelik és csodálják *mondja a vihar kapcsán, melyet aligha lehet a hasznosság mércéjével mérni. Persze, ha már történetek, az óidők gigászi sárkányai a mítoszok szerint szinte fürdőztek a viharok erejében. Egyesek szerint ők maguk gerjesztették őket, mikor harcoltak vagy párosodtak.*
- Kétlem, hogy a kígyók meg akarnak harapni bárkit is. Feltéve, hogy nem elfogyasztani szándékozzák *teszi hozzá.* - Tudod, nálunk van egy mondás: a kígyó nem azért mar, mert ráléptek, hanem mert rálépHETnek. Nyilván, ha valaki bele talál kapaszkodni egybe, nem feltétlenül veszi jó néven *hagyja helyben a férfi meglátását.* - De nincs más lehetőség, és ez a kígyó elég erős, hogy kihúzzon a folyóból. Én pedig igyekszem úgy megérinteni, hogy ez neki se legyen ellenére. És igen, ez a dolog még így is pont annyira kockázatos, mint amilyennek hangzik *sóhajt nagyot.
Nodric ittlétének magyarázatát csendben, figyelmesen hallgatja. Nagyon is átérzi a dolgot. Ő sem volt ott, amikor a céhet felkoncolták. Hálásnak kellene lennie a sorsnak ezért, hiszen ő így élhet, de mintha távolléte és az, hogy ő él, társai árulójává tenné.*
- Megkérdezhetem, mi az, ami fenyeget benneteket? *érdeklődik. Nem volt olyan régen, hogy a vidéket élőholt hordák lepték el. Ha a veszedelem esetleg olyasmi, ami a havasok földjein túlra is nyújtózhat, arról mindenképp tudni akar. Előbb ez, minden más körülmény ráér egy kérdéssel később.*
612. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-22 23:22:16
Üzenet elküldve: 2021-01-22 23:22:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ragron és Erri, meg akik velük vannak//
* Ahogy ott üldögél, fohászkodva minden istenhez és szellemhez, hogy megússza ezt a végzetes találkozást, egyszer csak kinyílik az ajtó, Rhamaz pedig összerezzen. Meglepődésére, most, hogy kicsit nyugodtabb, egyáltalán nem egy ijesztő, vérgőztől hajtott barbárt lát, hanem egy összeszedett, és egész normálisnak kinéző fickót. *
- Mi volt az? * Teszi fel a kérdést a tündér, nem törődve az illemmel, és az etikettel. Szereti tudni, hogy mitől kell rettegnie, akkor legalább nem fest olyan szörnyű képet a fantáziája. Persze mindig félve teszi fel a kérdést, nem tudhatja, hogy mikor bizonyosodik rossz döntésnek, és derül ki, hogy bizony sokkal jobb volt az elképzelt fenyegetés, és kevésbé veszélyes. *
- Tessék. * Int a szék felé remegő kézzel, próbálja higgadtnak, nyugodtnak, és bátornak mutatni magát. Még ki is húzza magát ültében, hogy fenyegetőbb legyen a testtartása. Persze ez egy fiatal tündér esetében, aki vörösre sírta a szemét, remeg az idegtől nem csak a teste, de a hangja is, és rémülten kapdossa a pillantását ide-oda nagyjából annyira lehet meggyőző, mint egy tobzoskától. *
- Erri! * Kapja oda a fejét, mert a madár bizony még mindig csapdos a szárnyával, ezzel fájdalmat okozva önmagának, és így tovább hergelve magát. * Erri, nyugodj meg kérlek...
* Gyengéden simít végig a madár gerincén, az állatnak pedig megváltozik a tekintete, eltűnik belőle a rémület, és ebből a fiatal is erőt merít. *
- Köszönöm. * Mondja most már sokkal szelídebb, halk, és monoton hangon, de tekintete valódi háláról árulkodik. * Fel se fogtam, hogy mit művel magával szegény. Pedig az én dolgom vigyázni rá. * Teszi még hozzá, továbbra is a tollakat simogatva, hogy nyugtassa az állatot. *
- Nem szoktuk ilyen eseménydúsan kezdeni a reggeleket. Szegény eltörte a szárnyát, ezért a városba tartunk, hogy meggyógyíttassuk valakivel, aki ért hozzá. Az út közben növényeket szedünk, abból próbálunk majd meg egész pénzt szedni a kezelésére. Szerintem az zaklatta fel ennyire, hogy nem tudott menekülni. Szörnyű belegondolni, hogy milyen lehet egy madárnak sarokba szorulnia, nem gondolja? * Emeli aranyszín tekintetét Taitosra, hirtelen megváltozott viselkedéssel. Egy fiatal anya lehet ilyen, aki egyszer csak észbe kap, hogy felelősséggel tartozik, és példát kell mutasson a gyerekének a viselkedésével. *
A hozzászólás írója (Rhamaz Alexianthra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.22 23:22:57
//Ragron és Erri, meg akik velük vannak//
* Ahogy ott üldögél, fohászkodva minden istenhez és szellemhez, hogy megússza ezt a végzetes találkozást, egyszer csak kinyílik az ajtó, Rhamaz pedig összerezzen. Meglepődésére, most, hogy kicsit nyugodtabb, egyáltalán nem egy ijesztő, vérgőztől hajtott barbárt lát, hanem egy összeszedett, és egész normálisnak kinéző fickót. *
- Mi volt az? * Teszi fel a kérdést a tündér, nem törődve az illemmel, és az etikettel. Szereti tudni, hogy mitől kell rettegnie, akkor legalább nem fest olyan szörnyű képet a fantáziája. Persze mindig félve teszi fel a kérdést, nem tudhatja, hogy mikor bizonyosodik rossz döntésnek, és derül ki, hogy bizony sokkal jobb volt az elképzelt fenyegetés, és kevésbé veszélyes. *
- Tessék. * Int a szék felé remegő kézzel, próbálja higgadtnak, nyugodtnak, és bátornak mutatni magát. Még ki is húzza magát ültében, hogy fenyegetőbb legyen a testtartása. Persze ez egy fiatal tündér esetében, aki vörösre sírta a szemét, remeg az idegtől nem csak a teste, de a hangja is, és rémülten kapdossa a pillantását ide-oda nagyjából annyira lehet meggyőző, mint egy tobzoskától. *
- Erri! * Kapja oda a fejét, mert a madár bizony még mindig csapdos a szárnyával, ezzel fájdalmat okozva önmagának, és így tovább hergelve magát. * Erri, nyugodj meg kérlek...
* Gyengéden simít végig a madár gerincén, az állatnak pedig megváltozik a tekintete, eltűnik belőle a rémület, és ebből a fiatal is erőt merít. *
- Köszönöm. * Mondja most már sokkal szelídebb, halk, és monoton hangon, de tekintete valódi háláról árulkodik. * Fel se fogtam, hogy mit művel magával szegény. Pedig az én dolgom vigyázni rá. * Teszi még hozzá, továbbra is a tollakat simogatva, hogy nyugtassa az állatot. *
- Nem szoktuk ilyen eseménydúsan kezdeni a reggeleket. Szegény eltörte a szárnyát, ezért a városba tartunk, hogy meggyógyíttassuk valakivel, aki ért hozzá. Az út közben növényeket szedünk, abból próbálunk majd meg egész pénzt szedni a kezelésére. Szerintem az zaklatta fel ennyire, hogy nem tudott menekülni. Szörnyű belegondolni, hogy milyen lehet egy madárnak sarokba szorulnia, nem gondolja? * Emeli aranyszín tekintetét Taitosra, hirtelen megváltozott viselkedéssel. Egy fiatal anya lehet ilyen, aki egyszer csak észbe kap, hogy felelősséggel tartozik, és példát kell mutasson a gyerekének a viselkedésével. *
A hozzászólás írója (Rhamaz Alexianthra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.22 23:22:57
611. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-22 10:55:58
Üzenet elküldve: 2021-01-22 10:55:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ragron és Erri, meg akik velük vannak//
*A fiú elég hamar besurran az ajtón, és ami azt illeti ez Taitos dolgát is megkönnyíti.*
~Legalább ki tudta nyitni.~
*Dohog kicsit magában. A veszély elhárult, Ragron is lassan lecsillapodik, és korgó gyomra ellenére hagyja, hogy gazdája kicsit meglapogassa az oldalát.*
-Na, eredj, biztos van még valami ehető. Ha estig nem találsz veszek neked egy vadkant.
*Ígéri, azzal botjával óvatosan megnoszogatja az állatot, hogy tűnjön el az erdő mélyébe, hátha akkor nem keltenek túl nagy feltűnést.*
~Már ha ez nem lett volna elég.~
*Komótosan nyitja az ajtót. Háta mögött rengő szőrförgetegként kocog el a warg, ahogy belép a fogadóba, melynek most csak ők ketten a vendégei.*
-No, hát elnézést!
*Szól oda már az ajtóból a fiúnak.*
-Csak ilyenkor télen elég éhes, és még nem tanulta meg, hogy nem minden madár számít előételnek.
*Folytatja, ahogy közeledik.*
-Leülhetek?
*Kérdezi, ám még mielőtt ténylegesen egy széket fogna, hogy jelezze ténylegesen hova is gondolta lehelyezni mágikus ülepét, a személyzethez fordul, és rendel.*
- Reggelire egy Mézes gyömbértea esne jól. *Át is ad ezért 3 aranyat. *
-Szép állat. Mi lelte, hogy így rikolt?
*Kérdezi még a sólyomra nézve.*
//Ragron és Erri, meg akik velük vannak//
*A fiú elég hamar besurran az ajtón, és ami azt illeti ez Taitos dolgát is megkönnyíti.*
~Legalább ki tudta nyitni.~
*Dohog kicsit magában. A veszély elhárult, Ragron is lassan lecsillapodik, és korgó gyomra ellenére hagyja, hogy gazdája kicsit meglapogassa az oldalát.*
-Na, eredj, biztos van még valami ehető. Ha estig nem találsz veszek neked egy vadkant.
*Ígéri, azzal botjával óvatosan megnoszogatja az állatot, hogy tűnjön el az erdő mélyébe, hátha akkor nem keltenek túl nagy feltűnést.*
~Már ha ez nem lett volna elég.~
*Komótosan nyitja az ajtót. Háta mögött rengő szőrförgetegként kocog el a warg, ahogy belép a fogadóba, melynek most csak ők ketten a vendégei.*
-No, hát elnézést!
*Szól oda már az ajtóból a fiúnak.*
-Csak ilyenkor télen elég éhes, és még nem tanulta meg, hogy nem minden madár számít előételnek.
*Folytatja, ahogy közeledik.*
-Leülhetek?
*Kérdezi, ám még mielőtt ténylegesen egy széket fogna, hogy jelezze ténylegesen hova is gondolta lehelyezni mágikus ülepét, a személyzethez fordul, és rendel.*
- Reggelire egy Mézes gyömbértea esne jól. *Át is ad ezért 3 aranyat. *
-Szép állat. Mi lelte, hogy így rikolt?
*Kérdezi még a sólyomra nézve.*
610. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-22 09:49:44
Üzenet elküldve: 2021-01-22 09:49:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
*Ha a történetet a vörös hajú lány is találta ki, akkor is nagyon ügyes és egészen bizonyosan jó képzelőerővel áldatott meg. A hosszú téli éjszakákon, ez egy roppant hasznos tulajdonság. Sokszor ezzel szórakoztatják egymást népének tagjai, összegyűlve a harcosok csarnokában. Észleli, hogy valamit nem jól mondhatott, de lehet, hogy Toroti egészen máson mosolyog. Mivel nem veszi észre hibáját, ezért tovább figyel a másikra, mintha mi sem történt volna. Elgondolkodtatónak találja, amit a lány mond a terhekről.*
- Te nhem vhagy tehhher. Terhhhet eszhed le. Te megmharadd, teherr elvhisz szhél. *A mélyebb értelmű mondatokat még csak felszínesen érti, inkább a non verbális jelekre összpontosít, hogy azok segítségével értelmet adjon a lány mondatainak. Próbál hasznos dolgokat mondani, de közel sem biztos, hogy Toroti-nak erre van szüksége. Mindenesetre nem szeretne csak csendben ülni és hallgatni, ha már valamennyire beszéli a közös nyelvet. Az északi bölcs és wegtoreni vér tüzén elneveti magát.*
- Éhszaki gondhol hidheg fej. Whegtorhen forrrho fej. Nekhed khell tanhul hidheg fej. Tüzhes fhej cshinál sok bhaj. *Nem tudja, mi lehet a sok teher és a bizonytalanság a másik életében, de a hideg fejjel gondolkodás sokszor hasznosabb mint forrófejűen cselekedni, aminek általában az ember learatja a következményeit. Ezt persze könnyű mondani, mert időnként Nodric is forrófejűen cselekszik, de ez inkább a ritkábbik eset. Tetoválásainak megszemlélése után a vörös hajú visszatelepedik a kényelmes medvebundára. Szúrós tekintettel hallgatja, hogy a lány nem sziklát akar, hanem vihar akar lenni, sőt villám, tenger vihara.*
- Vihar csinhál bhaj. embherek nem szheret vihhar. *Végül Toroti is megemlíti, hogy sziklán nevelkedett, és eddig volt is neki biztos kapaszkodója. Ez sok mindent megmagyaráz. A sárga kígyó említésére felkapja a fejét.*
- Shárga khigyo? Kaphaszkodni nem jhó kígyho. Megharap, ha akhar. *Nem érti, milyen kígyóra gondol a lány, de általánosságban véve a kígyók nem túl jó kapaszkodók, amit megoszt a másikkal. A kérdésre, hogy ő miért van itt, nagy sóhaj az első reakció. A barna szempárt keresi, hogy válaszolni tudjon.*
- Hábhoru. Khell fegyvher. Észhakot khell védheni. Apham elkhüld, menni zöldvhölgy. Keresh fegyvher, vinni hazha. *Ennél persze bonyolultabb a történet, de az elsődleges célja valóban az, amit ecsetelni próbál a háborúról és készletek beszerzéséről. Gleccserkék szemében tűz ég, amikor a háborúról beszél. Nem akart jönni, maradni akart, harcolni, védeni a népét, de apjának nem mondhat ellent, hiszen havashegy ura. Aggódás is vegyül érzelmeibe, mert talán nem lesz már hová visszamennie, ami borzasztóan tudja dühíteni. De ez az este nem a dühről szól, ezért vonásai lassanként kisimulnak.*
*Ha a történetet a vörös hajú lány is találta ki, akkor is nagyon ügyes és egészen bizonyosan jó képzelőerővel áldatott meg. A hosszú téli éjszakákon, ez egy roppant hasznos tulajdonság. Sokszor ezzel szórakoztatják egymást népének tagjai, összegyűlve a harcosok csarnokában. Észleli, hogy valamit nem jól mondhatott, de lehet, hogy Toroti egészen máson mosolyog. Mivel nem veszi észre hibáját, ezért tovább figyel a másikra, mintha mi sem történt volna. Elgondolkodtatónak találja, amit a lány mond a terhekről.*
- Te nhem vhagy tehhher. Terhhhet eszhed le. Te megmharadd, teherr elvhisz szhél. *A mélyebb értelmű mondatokat még csak felszínesen érti, inkább a non verbális jelekre összpontosít, hogy azok segítségével értelmet adjon a lány mondatainak. Próbál hasznos dolgokat mondani, de közel sem biztos, hogy Toroti-nak erre van szüksége. Mindenesetre nem szeretne csak csendben ülni és hallgatni, ha már valamennyire beszéli a közös nyelvet. Az északi bölcs és wegtoreni vér tüzén elneveti magát.*
- Éhszaki gondhol hidheg fej. Whegtorhen forrrho fej. Nekhed khell tanhul hidheg fej. Tüzhes fhej cshinál sok bhaj. *Nem tudja, mi lehet a sok teher és a bizonytalanság a másik életében, de a hideg fejjel gondolkodás sokszor hasznosabb mint forrófejűen cselekedni, aminek általában az ember learatja a következményeit. Ezt persze könnyű mondani, mert időnként Nodric is forrófejűen cselekszik, de ez inkább a ritkábbik eset. Tetoválásainak megszemlélése után a vörös hajú visszatelepedik a kényelmes medvebundára. Szúrós tekintettel hallgatja, hogy a lány nem sziklát akar, hanem vihar akar lenni, sőt villám, tenger vihara.*
- Vihar csinhál bhaj. embherek nem szheret vihhar. *Végül Toroti is megemlíti, hogy sziklán nevelkedett, és eddig volt is neki biztos kapaszkodója. Ez sok mindent megmagyaráz. A sárga kígyó említésére felkapja a fejét.*
- Shárga khigyo? Kaphaszkodni nem jhó kígyho. Megharap, ha akhar. *Nem érti, milyen kígyóra gondol a lány, de általánosságban véve a kígyók nem túl jó kapaszkodók, amit megoszt a másikkal. A kérdésre, hogy ő miért van itt, nagy sóhaj az első reakció. A barna szempárt keresi, hogy válaszolni tudjon.*
- Hábhoru. Khell fegyvher. Észhakot khell védheni. Apham elkhüld, menni zöldvhölgy. Keresh fegyvher, vinni hazha. *Ennél persze bonyolultabb a történet, de az elsődleges célja valóban az, amit ecsetelni próbál a háborúról és készletek beszerzéséről. Gleccserkék szemében tűz ég, amikor a háborúról beszél. Nem akart jönni, maradni akart, harcolni, védeni a népét, de apjának nem mondhat ellent, hiszen havashegy ura. Aggódás is vegyül érzelmeibe, mert talán nem lesz már hová visszamennie, ami borzasztóan tudja dühíteni. De ez az este nem a dühről szól, ezért vonásai lassanként kisimulnak.*
609. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-21 18:37:55
Üzenet elküldve: 2021-01-21 18:37:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
*Megvonja a vállát. Nem lenne elrugaszkodott dolog, ha a történetről kiderülne, hogy igazából csak ihletettségében kötődik távoli tájakhoz. Sok művész kerít úgy érdeklődést a szerzeményei köré, hogy idegen, egzotikus köntösbe öltözteti. A helyi dolgok megszokott bölcsességei jóval szürkébbnek tűnnek ezek mellett. Ő aztán nem tör pálcát emiatt senki felett.
A nyelvbotlást megmosolyogja, de igyekszik az ajkát beharapva komolyságot tartani a vonásain. Nem akarja, hogy Nodric azt higgye, kineveti.*
- Attól tartok, ha mind letenném a terheimet, talán én magam is semmivé lennék *mondja. Nem figyel már egy ideje arra, hogy egyszerűen fogalmazzon. Véletlenül se a férfitól várna tanácsot a gondjaira. Beszélni viszont jólesik. Ha kibeszéli magából ezeket a dolgokat, ő maga is kicsit más szemszögből látja az egészet. Talán épp erre van szüksége.
Az északi bölcs szavaira csak mosolyogva csóválja a fejét.*
- Látszik, hogy északi bölcsben nem ég wegtoreni vér tüze *mondja.* - Mert annak ritkán van nyugovása.
*Megszemléli a látható tetoválások rajzolatát. Az írás idegen jeleit, de a gondolatai Nodric korábbi szavai körül járnak. Hátrébb húzódik, vissza a medveprémre és visszaül a sarkára.*
- Azt hiszem, én nem sziklát akarok. Inkább én lennék a vihar vad szele. A villám, ami a viharos égen átcikáz. A hullámok fehér taraja. *Felpillant a távolba merengő óhajból.* - De igazad van. Sziklán nevelkedtem. Biztos kapaszkodóm volt egész eddigi életemben. Ezért vagyok most ilyen elveszett. Most az egyetlen kapaszkodóm egy sárga szemű kígyó. *Fázósan fonja maga köré a karjait. Kirázza a hideg, ahogy eszébe jut a Báró a villás nyelvével, a sima modorával és jóvágású fizimiskájával. Tovább bonyolítja a dolgot, hogy hajszálon függ, megmentője lesz vagy a sintér, aki befogja.*
- Te miért vagy itt? *kérdi gyorsan, hogy elterelje magáról a figyelmet. Az emberek általában jobban szeretnek magukról beszélni. Az érdeklődő kérdések nagy kanállal etetik az önérzetet, ezt a húgocskáinak már az első leckék között megtanították és később igyekeztek az ő fejébe is beleverni.*
*Megvonja a vállát. Nem lenne elrugaszkodott dolog, ha a történetről kiderülne, hogy igazából csak ihletettségében kötődik távoli tájakhoz. Sok művész kerít úgy érdeklődést a szerzeményei köré, hogy idegen, egzotikus köntösbe öltözteti. A helyi dolgok megszokott bölcsességei jóval szürkébbnek tűnnek ezek mellett. Ő aztán nem tör pálcát emiatt senki felett.
A nyelvbotlást megmosolyogja, de igyekszik az ajkát beharapva komolyságot tartani a vonásain. Nem akarja, hogy Nodric azt higgye, kineveti.*
- Attól tartok, ha mind letenném a terheimet, talán én magam is semmivé lennék *mondja. Nem figyel már egy ideje arra, hogy egyszerűen fogalmazzon. Véletlenül se a férfitól várna tanácsot a gondjaira. Beszélni viszont jólesik. Ha kibeszéli magából ezeket a dolgokat, ő maga is kicsit más szemszögből látja az egészet. Talán épp erre van szüksége.
Az északi bölcs szavaira csak mosolyogva csóválja a fejét.*
- Látszik, hogy északi bölcsben nem ég wegtoreni vér tüze *mondja.* - Mert annak ritkán van nyugovása.
*Megszemléli a látható tetoválások rajzolatát. Az írás idegen jeleit, de a gondolatai Nodric korábbi szavai körül járnak. Hátrébb húzódik, vissza a medveprémre és visszaül a sarkára.*
- Azt hiszem, én nem sziklát akarok. Inkább én lennék a vihar vad szele. A villám, ami a viharos égen átcikáz. A hullámok fehér taraja. *Felpillant a távolba merengő óhajból.* - De igazad van. Sziklán nevelkedtem. Biztos kapaszkodóm volt egész eddigi életemben. Ezért vagyok most ilyen elveszett. Most az egyetlen kapaszkodóm egy sárga szemű kígyó. *Fázósan fonja maga köré a karjait. Kirázza a hideg, ahogy eszébe jut a Báró a villás nyelvével, a sima modorával és jóvágású fizimiskájával. Tovább bonyolítja a dolgot, hogy hajszálon függ, megmentője lesz vagy a sintér, aki befogja.*
- Te miért vagy itt? *kérdi gyorsan, hogy elterelje magáról a figyelmet. Az emberek általában jobban szeretnek magukról beszélni. Az érdeklődő kérdések nagy kanállal etetik az önérzetet, ezt a húgocskáinak már az első leckék között megtanították és később igyekeztek az ő fejébe is beleverni.*
608. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-21 17:54:15
Üzenet elküldve: 2021-01-21 17:54:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ragron és Erri, meg akik velük vannak//
* Saját kiabálásán át is hallja a fenyegető, ijesztő alak hangját. Bele se gondol, hogy milyen butának nézheti a másik, de ha bele gondolna, akkor se érdekelné igazán. Keze máris a kilincsre simul, és nyitni próbálja az ajtót, természetesen a rossz irányba. De ez már nem állítja meg, kettő gyors próbálkozás után a másik irányba is rángatni, vagy éppen tolni kezdi az ajtót, ami így már enged az ifjú tündér akaratának. Egy ijedten vijjogó madaras tündér toppan hát be az ivóba, haja izzadtságtól csapzott, szeme vörös és dagadt, és ajka ijedten biggyed lefelé. Becsapja maga mögött az ajtót, és keresi, hogy mivel tudná elbarikádozni azt, de hamar belátja, hogy bármi, amit ő az ajtó felé tudna húzni, azt mások könnyedén el is lökik. Ezért úgy dönt, hogy az egyetlen dolgot teszi, ami logikus számára. Az ajtótól legtávolabbi asztalhoz rohan, és ott helyet foglal, mintha csak a fogadó vendége lenne. Abban reménykedik, hogy bármi is érkezik, az a bejárathoz közel esőket eszi meg először, és amíg ezzel van elfoglalva, addig Rhamaz el tud menekülni. Talán egy hátsó kijáraton keresztül, éber tekintetével már pislog is, hátha talál ilyet a tavernában. *
- Valami hús nélküli levest. * Veti oda a kiérkező felszolgálónak, lerázva magáról a furcsálló tekintetet. * Kérem szépen.
* Teszi hozzá kisfiúsan ártatlan, kérlelő hangon. Nem akar beszélni róla, hogy mi zaklatta fel ennyire, de csak nem tárulnak mellőle. Mély lélegzetet vesz, és született tehetségét használja inkább. *
- Nincsen semmi baj. * Mondja komor, meggyőző hangon, és sikerül is elhitesse ezt. * Kérem, van valami hús nélküli ételük?
* Kérdezi ismét, és meghallgatja a választ, majd kifizeti a 10 aranyat a Medvehagyma-leves, friss cipóbanért. * Nagyon szépen köszönöm.
* Teszi még hozzá, és igyekszik megnyugodni, miközben a bejárati ajtót figyeli. Ekkor szúrja ki, hogy terve több ponton is hibádzik. Többek között teljesen egyedüli vendégként ül az ivóban. Érzi, hogy szíve ismét gyorsabban kezd dobogni, de azt hazudja magának, hogy biztonságban van. Még önmagát is sikerül megnyugtassa vele, annyira meggyőző tud lenni néha. *
//Ragron és Erri, meg akik velük vannak//
* Saját kiabálásán át is hallja a fenyegető, ijesztő alak hangját. Bele se gondol, hogy milyen butának nézheti a másik, de ha bele gondolna, akkor se érdekelné igazán. Keze máris a kilincsre simul, és nyitni próbálja az ajtót, természetesen a rossz irányba. De ez már nem állítja meg, kettő gyors próbálkozás után a másik irányba is rángatni, vagy éppen tolni kezdi az ajtót, ami így már enged az ifjú tündér akaratának. Egy ijedten vijjogó madaras tündér toppan hát be az ivóba, haja izzadtságtól csapzott, szeme vörös és dagadt, és ajka ijedten biggyed lefelé. Becsapja maga mögött az ajtót, és keresi, hogy mivel tudná elbarikádozni azt, de hamar belátja, hogy bármi, amit ő az ajtó felé tudna húzni, azt mások könnyedén el is lökik. Ezért úgy dönt, hogy az egyetlen dolgot teszi, ami logikus számára. Az ajtótól legtávolabbi asztalhoz rohan, és ott helyet foglal, mintha csak a fogadó vendége lenne. Abban reménykedik, hogy bármi is érkezik, az a bejárathoz közel esőket eszi meg először, és amíg ezzel van elfoglalva, addig Rhamaz el tud menekülni. Talán egy hátsó kijáraton keresztül, éber tekintetével már pislog is, hátha talál ilyet a tavernában. *
- Valami hús nélküli levest. * Veti oda a kiérkező felszolgálónak, lerázva magáról a furcsálló tekintetet. * Kérem szépen.
* Teszi hozzá kisfiúsan ártatlan, kérlelő hangon. Nem akar beszélni róla, hogy mi zaklatta fel ennyire, de csak nem tárulnak mellőle. Mély lélegzetet vesz, és született tehetségét használja inkább. *
- Nincsen semmi baj. * Mondja komor, meggyőző hangon, és sikerül is elhitesse ezt. * Kérem, van valami hús nélküli ételük?
* Kérdezi ismét, és meghallgatja a választ, majd kifizeti a 10 aranyat a Medvehagyma-leves, friss cipóbanért.
* Nagyon szépen köszönöm. * Teszi még hozzá, és igyekszik megnyugodni, miközben a bejárati ajtót figyeli. Ekkor szúrja ki, hogy terve több ponton is hibádzik. Többek között teljesen egyedüli vendégként ül az ivóban. Érzi, hogy szíve ismét gyorsabban kezd dobogni, de azt hazudja magának, hogy biztonságban van. Még önmagát is sikerül megnyugtassa vele, annyira meggyőző tud lenni néha. *
607. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-21 09:26:44
Üzenet elküldve: 2021-01-21 09:26:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
*Toroti kicsit értetlenül kérdez vissza havashegy említése után. Mintha meg akarná érinteni Nodric egyik tetoválását, de kezét visszahúzza a lány. Egy történetet kezd mesélni a vörös, amit érdeklődve figyel a havasföldi. Nem ért minden szót, de a lényeget, azt teljesen megérti. A történet lebilincseli az északi férfi figyelmét, és szinte mega el képzeli a regét. A történet végén a harcos jó kedvűen nevet és tapsol is elismerése jeléül.*
- Ez törthénet ittheni, de jhó. Szerethlek ilyhet hallghatni. *Havasföld krónikái között nem szerepelt ilyen történet, s ezért arra gondol, hogy a zöldvölgyiek költhették, ami akár hajdanán igaz is lehetett, mindenesetre tényleg tetszik neki a történet.*
- Este, otthon mesél… meshélün törthénetek. Szerethlek ilyhen esték. *Már az előbb is elhibázta az egyik szó ragozását, s ezt most is sikerül neki megtenni, úgy, hogy a szó értelme is megváltozik tőle, de ezt a havashegyi nem veszi észre. Az északi asszonyok szerencsésségét először nem érti, de aztán arra gondol, hogy itt zölvölgyön hátrányosan lehetnek megkülönböztetve. A lány komolynak ható érzéseket oszt meg, amire a megfelelő figyelmet meg is kapja. A válaszon töpreng egy keveset, mielőtt reagálna rá.*
- Thoroti chipel sok shúly háthán. Khell tennhi le. *Nem érti teljesen, hogy mi a felforgatott helyzet a vörös hajú leány életében, ezért olyan tanácsot, javaslatot tud adni amit a körülményekből leszűrve tud adni, legjobb szándékával. A krédó szót nem érti, de azt sejti, hogy elveik nem lehetnek olyan távol egymástól. Ezen meg is lepődik egy kicsit, mert a zöldvölgyiekről azt hallotta, hogy erősen hisznek az isteneikben. Toroti egy mélyebb gondolatot pendít meg, aminek értelmezése időbe telik az északinak. Nagyjából összerakja a mondatok értelmét, hogy reagálni tudjon rá.*
- Észhak bhölcs mondhja. Egyhél, igyhál, örhülj munkhádnak amhit cshinál. *Az északi bölcsek egy mondását osztja meg Yeza-val, amit reményei szerint érthetően tudott átadni. Azt is megérti, hogy a lány hisz valami fonalban, ami minden ember útja, és elkíséri a sírig.*
- Nehed khell szikhla élethben. Khapaszkhodni belhe viharkhor. *A stabil pontra az életben próbálja felhívni a figyelmet, amit személy szerint hasznosnak tart, bár azt nem tudja, hogyan tudná a vörös hajú ezt kivitelezni saját életében. Észleli, hogy tetoválásai felkeltik a lány figyelmét, s hagyja neki, hogy az egyik mintán végig simítson.*
- Ezek törthénések. Élhetem vhan rajtham. Ez itt Nodric harcha medve, gyhőz. Máshik Nodhric vál harchos. Mhind thörténet amhi velhem thörtént. *Népében hagyomány, hogy minden fontosabb eseményt egy személy életében megörökítenek egy tetoválással. Olykor csak egy szimbólum, egy rajz, egy állat képe, időnként rövid szöveg a nyelvükön. ezekből mindegyik megtalálható keresztül kasul a testén, de főként a felsőtestén.*
*Toroti kicsit értetlenül kérdez vissza havashegy említése után. Mintha meg akarná érinteni Nodric egyik tetoválását, de kezét visszahúzza a lány. Egy történetet kezd mesélni a vörös, amit érdeklődve figyel a havasföldi. Nem ért minden szót, de a lényeget, azt teljesen megérti. A történet lebilincseli az északi férfi figyelmét, és szinte mega el képzeli a regét. A történet végén a harcos jó kedvűen nevet és tapsol is elismerése jeléül.*
- Ez törthénet ittheni, de jhó. Szerethlek ilyhet hallghatni. *Havasföld krónikái között nem szerepelt ilyen történet, s ezért arra gondol, hogy a zöldvölgyiek költhették, ami akár hajdanán igaz is lehetett, mindenesetre tényleg tetszik neki a történet.*
- Este, otthon mesél… meshélün törthénetek. Szerethlek ilyhen esték. *Már az előbb is elhibázta az egyik szó ragozását, s ezt most is sikerül neki megtenni, úgy, hogy a szó értelme is megváltozik tőle, de ezt a havashegyi nem veszi észre. Az északi asszonyok szerencsésségét először nem érti, de aztán arra gondol, hogy itt zölvölgyön hátrányosan lehetnek megkülönböztetve. A lány komolynak ható érzéseket oszt meg, amire a megfelelő figyelmet meg is kapja. A válaszon töpreng egy keveset, mielőtt reagálna rá.*
- Thoroti chipel sok shúly háthán. Khell tennhi le. *Nem érti teljesen, hogy mi a felforgatott helyzet a vörös hajú leány életében, ezért olyan tanácsot, javaslatot tud adni amit a körülményekből leszűrve tud adni, legjobb szándékával. A krédó szót nem érti, de azt sejti, hogy elveik nem lehetnek olyan távol egymástól. Ezen meg is lepődik egy kicsit, mert a zöldvölgyiekről azt hallotta, hogy erősen hisznek az isteneikben. Toroti egy mélyebb gondolatot pendít meg, aminek értelmezése időbe telik az északinak. Nagyjából összerakja a mondatok értelmét, hogy reagálni tudjon rá.*
- Észhak bhölcs mondhja. Egyhél, igyhál, örhülj munkhádnak amhit cshinál. *Az északi bölcsek egy mondását osztja meg Yeza-val, amit reményei szerint érthetően tudott átadni. Azt is megérti, hogy a lány hisz valami fonalban, ami minden ember útja, és elkíséri a sírig.*
- Nehed khell szikhla élethben. Khapaszkhodni belhe viharkhor. *A stabil pontra az életben próbálja felhívni a figyelmet, amit személy szerint hasznosnak tart, bár azt nem tudja, hogyan tudná a vörös hajú ezt kivitelezni saját életében. Észleli, hogy tetoválásai felkeltik a lány figyelmét, s hagyja neki, hogy az egyik mintán végig simítson.*
- Ezek törthénések. Élhetem vhan rajtham. Ez itt Nodric harcha medve, gyhőz. Máshik Nodhric vál harchos. Mhind thörténet amhi velhem thörtént. *Népében hagyomány, hogy minden fontosabb eseményt egy személy életében megörökítenek egy tetoválással. Olykor csak egy szimbólum, egy rajz, egy állat képe, időnként rövid szöveg a nyelvükön. ezekből mindegyik megtalálható keresztül kasul a testén, de főként a felsőtestén.*
606. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-21 08:03:02
Üzenet elküldve: 2021-01-21 08:03:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ragron és Erri, meg akik velük vannak//
*Ami a fiúcskát illeti, Taitos alig tizenöt, netán tizenhét évesnek nézi. Olyan, mint ő lehetett, mikor útnak indult.*
~Keveset látott még.~
*Villan át tudatán a gondolat. A vonyítás irányába áll, és várja, hogy Ragron hol tűnik fel. Nem igazán kételkedik abban, hogy a monstrum meg fog állni. Ám addigra szeretné a madarat is, meg a suhancot is a fal másik oldalán tudni. Nem lehet tudni, hogy egy ekkora stresszhelyzetre hogyan reagálnak. A sors fintora ugyanakkor, hogy már az ajtó megállítja.*
~Szellemek, gyertek ide!~
*Képed el az egészen. Nem hitte volna, hogy a másik ennyire berezel.*
-Kilincs!
*Ordítja el magát, ahogy észreveszi a jeges szempárt kivillanni a bokorsávból a fogadótól északra. Pár lépést azonnal meg is tesz irányába, hogy pontosan Ragron és a két jövevény között állhasson.
A warg szőre, mint a víz hónapjaiban mindig, borzas, ilyenkor szinte gyapjú jellegű alsó bunda fújja még nagyobbra. Ebbe ékelődik bele a nyereg és a táskák, melyekkel Ragron már megtanult vadászni. Farka a magasban, izmai szinte rengenek, ahogy céltudatosan közelít. Tőr méretű fogai kivillannak, ahogy elhúzza orrát, jeges tekintete pedig egy átlagos farkasénál félelmetesebben, metszően okosan szegeződnek egyenesen a madárra.*
-Ragron, állj!
*Parancsolja Taitos koppantva botjával.*
-Nem!
*Ismétli a parancsot, ahogy a warg gazdája előtt lelassít. Tőle alig pár hüvelykre áll meg. Feje valamivel Taitosé felett van, így enyhe szögben lenéz rá, és farkas, vagy inkább wargszemet néznek.*
-Menj, fogj egy állatot, akit senki sem tart magának.
*Mondja, mire Ragron prüszkölve horkant, mintha csak kinevetné. Taitos orrához nyúlna, hogy megvakargassa, de a legendás állat csak ellép, és tisztes távolságból pont azt a mozgásformát veszi fel, amit egy farkas a lukba bújt nyúl odúja előtt. Szaglászik, mély torokhangon morog, és a kört tartva oldalazva lépdel fel és alá. Vár, várja hátha gazdája meggondolja magát.*
-Hányszor elmondtam már, hogy lovakat sem. Ez is olyan!
*Fortyan fel a Zöldfülő, aztán mikor megbizonyosodott róla, hogy Ragron tényleg tartja a tisztes távot hátrafordul, és megnézi, hogy a fiú bement-e már.*
//Ragron és Erri, meg akik velük vannak//
*Ami a fiúcskát illeti, Taitos alig tizenöt, netán tizenhét évesnek nézi. Olyan, mint ő lehetett, mikor útnak indult.*
~Keveset látott még.~
*Villan át tudatán a gondolat. A vonyítás irányába áll, és várja, hogy Ragron hol tűnik fel. Nem igazán kételkedik abban, hogy a monstrum meg fog állni. Ám addigra szeretné a madarat is, meg a suhancot is a fal másik oldalán tudni. Nem lehet tudni, hogy egy ekkora stresszhelyzetre hogyan reagálnak. A sors fintora ugyanakkor, hogy már az ajtó megállítja.*
~Szellemek, gyertek ide!~
*Képed el az egészen. Nem hitte volna, hogy a másik ennyire berezel.*
-Kilincs!
*Ordítja el magát, ahogy észreveszi a jeges szempárt kivillanni a bokorsávból a fogadótól északra. Pár lépést azonnal meg is tesz irányába, hogy pontosan Ragron és a két jövevény között állhasson.
A warg szőre, mint a víz hónapjaiban mindig, borzas, ilyenkor szinte gyapjú jellegű alsó bunda fújja még nagyobbra. Ebbe ékelődik bele a nyereg és a táskák, melyekkel Ragron már megtanult vadászni. Farka a magasban, izmai szinte rengenek, ahogy céltudatosan közelít. Tőr méretű fogai kivillannak, ahogy elhúzza orrát, jeges tekintete pedig egy átlagos farkasénál félelmetesebben, metszően okosan szegeződnek egyenesen a madárra.*
-Ragron, állj!
*Parancsolja Taitos koppantva botjával.*
-Nem!
*Ismétli a parancsot, ahogy a warg gazdája előtt lelassít. Tőle alig pár hüvelykre áll meg. Feje valamivel Taitosé felett van, így enyhe szögben lenéz rá, és farkas, vagy inkább wargszemet néznek.*
-Menj, fogj egy állatot, akit senki sem tart magának.
*Mondja, mire Ragron prüszkölve horkant, mintha csak kinevetné. Taitos orrához nyúlna, hogy megvakargassa, de a legendás állat csak ellép, és tisztes távolságból pont azt a mozgásformát veszi fel, amit egy farkas a lukba bújt nyúl odúja előtt. Szaglászik, mély torokhangon morog, és a kört tartva oldalazva lépdel fel és alá. Vár, várja hátha gazdája meggondolja magát.*
-Hányszor elmondtam már, hogy lovakat sem. Ez is olyan!
*Fortyan fel a Zöldfülő, aztán mikor megbizonyosodott róla, hogy Ragron tényleg tartja a tisztes távot hátrafordul, és megnézi, hogy a fiú bement-e már.*
605. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-20 21:41:40
Üzenet elküldve: 2021-01-20 21:41:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ragron és Erri, meg akik velük vannak//
* Errit óvatosan a vállára teszi, és meg is indul, amikor valaki rájuk kiált, és ezzel szinte egyszerre a sólyom is kiengedi a hangját, ismételten. Fájdalmasan rikácsol, ahogy ösztönösen rángatja a szárnyait, és bele hasít a fájdalom. Rhamaz ijedten pillant a hang irányába, fegyvere szinte nincs is, és tudja, hogy aligha tudná megvédeni Errit, és önmagát. Futni szeretne, de a félelemtől a földbe gyökerezik a lába, teljesen lefagy. A vonyítást követő kijelentés, bár nem tudja, hogy ki lehet éhes, olyan félelemmel tölti el, ami utat tör a bénultságán. Egy pillanatra a fák felé pillant, de rájön, hogy ott csak még könnyebb célponttá vállhatnak. Baljával óvatosan a sólyomra fog, aki félelmében a tündér vállába mélyeszti karmait, de nem törődik most a fájdalommal. Megindul, és egyre gyorsuló tempóval kezd futni, azért nem indul meg egyből teljes erőből, mert fél, hogy leesik a válláról a madár. Bele se gondol, hogy talán pont ez a csapda, amivel lépre akarják csalni, hogy a fogadóból nehezen menekül, ha odabent már várják, csak szalad, a sólyom rikácsolásával kísérve. Ez az egyetlen dolog, amit szíve dobogásán kívül hall. *
- Segítség! * Kiabál ő is, és dörömbölni kezd a fogadó ajtaján, a pánikolás közben eszébe se jut, hogy megnézze, talán nyitva van. * Kérem segítsenek, könyörgöm engedjenek be. * Kiabál, ököllel verve a fát, könnyeivel küszködve. Szálka sebzi fel a kezét, kellemetlen érzés lesz később, de most nem is érzi. Méltóságának utolsó kapaszkodó hajszálának köszönheti, hogy nem piszkolja össze magát félelmében. *
- Kö-nyör-göm... * zokog tovább, amennyiben valami nem zökkenti ki ebből a hangulatból. Bármilyen első benyomást is szokott másokban kelteni Taitos, az biztos, hogy ezúttal hatásosra sikerült. Valószínűleg hosszú évekig fog vele rémálmodni a tündér. *
//Ragron és Erri, meg akik velük vannak//
* Errit óvatosan a vállára teszi, és meg is indul, amikor valaki rájuk kiált, és ezzel szinte egyszerre a sólyom is kiengedi a hangját, ismételten. Fájdalmasan rikácsol, ahogy ösztönösen rángatja a szárnyait, és bele hasít a fájdalom. Rhamaz ijedten pillant a hang irányába, fegyvere szinte nincs is, és tudja, hogy aligha tudná megvédeni Errit, és önmagát. Futni szeretne, de a félelemtől a földbe gyökerezik a lába, teljesen lefagy. A vonyítást követő kijelentés, bár nem tudja, hogy ki lehet éhes, olyan félelemmel tölti el, ami utat tör a bénultságán. Egy pillanatra a fák felé pillant, de rájön, hogy ott csak még könnyebb célponttá vállhatnak. Baljával óvatosan a sólyomra fog, aki félelmében a tündér vállába mélyeszti karmait, de nem törődik most a fájdalommal. Megindul, és egyre gyorsuló tempóval kezd futni, azért nem indul meg egyből teljes erőből, mert fél, hogy leesik a válláról a madár. Bele se gondol, hogy talán pont ez a csapda, amivel lépre akarják csalni, hogy a fogadóból nehezen menekül, ha odabent már várják, csak szalad, a sólyom rikácsolásával kísérve. Ez az egyetlen dolog, amit szíve dobogásán kívül hall. *
- Segítség! * Kiabál ő is, és dörömbölni kezd a fogadó ajtaján, a pánikolás közben eszébe se jut, hogy megnézze, talán nyitva van. * Kérem segítsenek, könyörgöm engedjenek be. * Kiabál, ököllel verve a fát, könnyeivel küszködve. Szálka sebzi fel a kezét, kellemetlen érzés lesz később, de most nem is érzi. Méltóságának utolsó kapaszkodó hajszálának köszönheti, hogy nem piszkolja össze magát félelmében. *
- Kö-nyör-göm... * zokog tovább, amennyiben valami nem zökkenti ki ebből a hangulatból. Bármilyen első benyomást is szokott másokban kelteni Taitos, az biztos, hogy ezúttal hatásosra sikerült. Valószínűleg hosszú évekig fog vele rémálmodni a tündér. *
604. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-20 21:23:54
Üzenet elküldve: 2021-01-20 21:23:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ragron és Erri, meg akik velük vannak//
*Taitos a fogadó tövében meditál, közvetlen az oldalfalnál, érzi, szinte ráhangolódik a füst hullámaira, ami a kéményből ugrik elő. Gondolatban összegyűjti az áramló manát, aztán végigvezeti kisujjától homloka közepéig, hogy aztán szemébe fókuszálja. Nem engedi szabadjára, nem köti formához, csak játszik vele, ez gyakorlás. Átveszi az igéket, a föld igéit.*
~Nehezítsd el a tested, jó... most csak bokától, köss!~
*Ismétli a gyakorlatokat magának, melyeket egy tekercsen olvasott. Ekkor hasít valami a levegőbe, egy madár éles hangja. Mellette pedig mormogás. Taitos fél szeme felpattan, kíváncsi, de kifejezéstelen arccal fürkészi az utat, ahol csakhamar elsétál egy kis ember a környéken. Kezében sérült sólyom, akit éppen most vesz ki egy ketrecből. Mindezzel semmi baj nem lenne, hacsak...*
~Sa'Tereth valagára! Ragron mostanában rákapott a szárnyasokra.~
*Ruganyos ugrással indul meg, szinte egybeolvasztva a felállás és a nekiiramodás mozdulatát, menet közben pedig botja is valahogy jobbjába kerül.*
-Hé, fiú!
*Kiált oda, és elkezdi a bokrokat fürkészni. Ragronnak még nincs nyoma az úton.*
-Ha kedves a madarad tedd vissza, vagy iramodj be a fogadóba!
*Hadarja, ahogy igyekszik felzárkózni. A levegőbe vonyítás tép bele, talán pár tucat lépésre lehet. Nem sima farkas ez, annál sokkalta rosszabb. Taitos nem lesz tőle zaklatottabb, csak áll, és lecövekel a fogadó és maga közé zárva az idegent és madárkáját.*
-Tél van, ilyenkor éhes.
*Jegyzi meg kissé vészjósló vigyorral.*
-Legjobb lesz a fogadó, ne kéresd magad!
*Ismétli meg utasítását, hogy elháríthassák ezt a szörnyű veszedelmet, amely Erri wargdesszertté válásával kecsegtet.*
//Ragron és Erri, meg akik velük vannak//
*Taitos a fogadó tövében meditál, közvetlen az oldalfalnál, érzi, szinte ráhangolódik a füst hullámaira, ami a kéményből ugrik elő. Gondolatban összegyűjti az áramló manát, aztán végigvezeti kisujjától homloka közepéig, hogy aztán szemébe fókuszálja. Nem engedi szabadjára, nem köti formához, csak játszik vele, ez gyakorlás. Átveszi az igéket, a föld igéit.*
~Nehezítsd el a tested, jó... most csak bokától, köss!~
*Ismétli a gyakorlatokat magának, melyeket egy tekercsen olvasott. Ekkor hasít valami a levegőbe, egy madár éles hangja. Mellette pedig mormogás. Taitos fél szeme felpattan, kíváncsi, de kifejezéstelen arccal fürkészi az utat, ahol csakhamar elsétál egy kis ember a környéken. Kezében sérült sólyom, akit éppen most vesz ki egy ketrecből. Mindezzel semmi baj nem lenne, hacsak...*
~Sa'Tereth valagára! Ragron mostanában rákapott a szárnyasokra.~
*Ruganyos ugrással indul meg, szinte egybeolvasztva a felállás és a nekiiramodás mozdulatát, menet közben pedig botja is valahogy jobbjába kerül.*
-Hé, fiú!
*Kiált oda, és elkezdi a bokrokat fürkészni. Ragronnak még nincs nyoma az úton.*
-Ha kedves a madarad tedd vissza, vagy iramodj be a fogadóba!
*Hadarja, ahogy igyekszik felzárkózni. A levegőbe vonyítás tép bele, talán pár tucat lépésre lehet. Nem sima farkas ez, annál sokkalta rosszabb. Taitos nem lesz tőle zaklatottabb, csak áll, és lecövekel a fogadó és maga közé zárva az idegent és madárkáját.*
-Tél van, ilyenkor éhes.
*Jegyzi meg kissé vészjósló vigyorral.*
-Legjobb lesz a fogadó, ne kéresd magad!
*Ismétli meg utasítását, hogy elháríthassák ezt a szörnyű veszedelmet, amely Erri wargdesszertté válásával kecsegtet.*
603. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-20 18:52:00
Üzenet elküldve: 2021-01-20 18:52:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
- Hogy? *kérdez vissza egy kicsit értetlenkedve. Időbe telik, mire rájön, mi okozza a hirtelen lelkesültséget a férfiban. Észre sem vette, milyen szót használt. Önkéntelenül jött a szájára és magának is gondolkodnia kell, honnan is húzta elő az elméje.*
- Én nem... *tiltakozik a fejét rázva.* - Én csak... Azt hiszem... *Az egyik tetoválásra hunyorít, mely Nodric mellkasát ékíti. Felül és ki is nyújtja jobbját a minta felé, de végül visszahúzza, mielőtt megérintené.*
- Egy történet mellett láttam ezt a motívumot. Arról szólt, hogy miután az idők kezdetén az élet belakta a világot, csak egyetlen hely maradt felosztatlan: a messzi, hófödte Havashegy. Hogy a vitát elkerüljék, az állatok megegyeztek egymás közt, hogy aki odaér, míg kitart a telihold és a hegy csúcsáról felkapaszkodva megfürdik benne, az magáénak vallhatja eme utoljára maradt vidéket. Akkoriban még csak egy hold volt *meséli.* -Ezüstfehér fénye aznap éjjel bevilágította az éjszakát, hisz legmagasabban járt az égen. Szárnyra kapott a bagoly, iramodott a nyúl, a róka, a medve. *Ujjai a leterített kabát prémjébe túrnak.* - Ki erőből, ki ügyességgel, ki fortéllyal kapaszkodott fel. Megfürödtek a hegy foka felett fénylő holdban, s mind hófehérré lett, bizonyítva, hogy a Havashegyet immár joggal nevezik otthonuknak. Az emberekkel viszont nem akartak osztozni, így a próbáról csak kevesen hallottak és közülük is voltak, akik kissé késve érkeztek. Ezért járnak Havashegy embernépei fehér prémekben és bundákban. *A történet végét igazából már úgy költi hozzá kedvtelésből, mert tetszenek neki Nodric ezüstszőke tincsei, de a hófehértől azért jócskán elütnek, s így a mese mondanivalója nem adná úgy ki magát.*
- Szerencsés asszonyok *kuncog, bár nem tudná megmondani, hogy ő megelégedne-e azzal, ha csak így egyszerűen választhatna. Yeza mindig bonyolult és zűrzavaros utakon járt a férfiak kapcsán.*
- Tudod... *vonja meg a vállát. Nem akar azért túlságosan sok mindent elkotyogni magáról, de mi tagadás, jólesik kibeszélni egy kicsit, ami a lelkét nyomja.* - Felfordult körülöttem a világ nem is olyan rég. De úgy fenekestül *sóhajt.* - Egyelőre még az egyensúlyomat se találom, nem hogy a célomat.
*Amíg a helyzete nem tisztázódik, amíg Wegtorenből nem érkeznek meg a hírek, amíg a Báró nem dönt, addig futóhomok a talaj a lába alatt, nem más. Azon pedig nehéz akármilyen cél felé elrugaszkodni.*
- Nem is rossz krédó *bólint. A felsorolt elvek közel állnak hozzá, és nemigen hangoztatja, de a nemrég megjelent istenségekkel szemben mindig erős fenntartásai voltak. A hatalmukban nem kételkedik, de a szándékaikban annál inkább.*
- Én hiszem... szeretném hinni *javítja ki magát* -, hogy a létben van valami vezérfonal. Valami ok vagy terv, ami, ha máskor nem, az elmúlás óráján legalább megnyugtató békével tölt el. Egy nagy, talán viszontagságos, de gyönyörű történetté fogja össze a sok sorsot, értelmet ad a felfoghatatlannak és megvilágosít mindent. Szeretek ebbe kapaszkodni, ha minden más kicsúszni látszik a kezemből *mondja.
Óvatosan, azért egy kicsit még bizalmatlanul, de közelebb húzódik a férfihoz és alaposabban szemügyre veszi azokat a tetoválásokat.*
- Mit jelentenek? *kérdi, s ha szabad, tétova simítással meg is érinti a minták egyikét.*
- Hogy? *kérdez vissza egy kicsit értetlenkedve. Időbe telik, mire rájön, mi okozza a hirtelen lelkesültséget a férfiban. Észre sem vette, milyen szót használt. Önkéntelenül jött a szájára és magának is gondolkodnia kell, honnan is húzta elő az elméje.*
- Én nem... *tiltakozik a fejét rázva.* - Én csak... Azt hiszem... *Az egyik tetoválásra hunyorít, mely Nodric mellkasát ékíti. Felül és ki is nyújtja jobbját a minta felé, de végül visszahúzza, mielőtt megérintené.*
- Egy történet mellett láttam ezt a motívumot. Arról szólt, hogy miután az idők kezdetén az élet belakta a világot, csak egyetlen hely maradt felosztatlan: a messzi, hófödte Havashegy. Hogy a vitát elkerüljék, az állatok megegyeztek egymás közt, hogy aki odaér, míg kitart a telihold és a hegy csúcsáról felkapaszkodva megfürdik benne, az magáénak vallhatja eme utoljára maradt vidéket. Akkoriban még csak egy hold volt *meséli.* -Ezüstfehér fénye aznap éjjel bevilágította az éjszakát, hisz legmagasabban járt az égen. Szárnyra kapott a bagoly, iramodott a nyúl, a róka, a medve. *Ujjai a leterített kabát prémjébe túrnak.* - Ki erőből, ki ügyességgel, ki fortéllyal kapaszkodott fel. Megfürödtek a hegy foka felett fénylő holdban, s mind hófehérré lett, bizonyítva, hogy a Havashegyet immár joggal nevezik otthonuknak. Az emberekkel viszont nem akartak osztozni, így a próbáról csak kevesen hallottak és közülük is voltak, akik kissé késve érkeztek. Ezért járnak Havashegy embernépei fehér prémekben és bundákban. *A történet végét igazából már úgy költi hozzá kedvtelésből, mert tetszenek neki Nodric ezüstszőke tincsei, de a hófehértől azért jócskán elütnek, s így a mese mondanivalója nem adná úgy ki magát.*
- Szerencsés asszonyok *kuncog, bár nem tudná megmondani, hogy ő megelégedne-e azzal, ha csak így egyszerűen választhatna. Yeza mindig bonyolult és zűrzavaros utakon járt a férfiak kapcsán.*
- Tudod... *vonja meg a vállát. Nem akar azért túlságosan sok mindent elkotyogni magáról, de mi tagadás, jólesik kibeszélni egy kicsit, ami a lelkét nyomja.* - Felfordult körülöttem a világ nem is olyan rég. De úgy fenekestül *sóhajt.* - Egyelőre még az egyensúlyomat se találom, nem hogy a célomat.
*Amíg a helyzete nem tisztázódik, amíg Wegtorenből nem érkeznek meg a hírek, amíg a Báró nem dönt, addig futóhomok a talaj a lába alatt, nem más. Azon pedig nehéz akármilyen cél felé elrugaszkodni.*
- Nem is rossz krédó *bólint. A felsorolt elvek közel állnak hozzá, és nemigen hangoztatja, de a nemrég megjelent istenségekkel szemben mindig erős fenntartásai voltak. A hatalmukban nem kételkedik, de a szándékaikban annál inkább.*
- Én hiszem... szeretném hinni *javítja ki magát* -, hogy a létben van valami vezérfonal. Valami ok vagy terv, ami, ha máskor nem, az elmúlás óráján legalább megnyugtató békével tölt el. Egy nagy, talán viszontagságos, de gyönyörű történetté fogja össze a sok sorsot, értelmet ad a felfoghatatlannak és megvilágosít mindent. Szeretek ebbe kapaszkodni, ha minden más kicsúszni látszik a kezemből *mondja.
Óvatosan, azért egy kicsit még bizalmatlanul, de közelebb húzódik a férfihoz és alaposabban szemügyre veszi azokat a tetoválásokat.*
- Mit jelentenek? *kérdi, s ha szabad, tétova simítással meg is érinti a minták egyikét.*
602. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-20 12:22:53
Üzenet elküldve: 2021-01-20 12:22:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
*A havashegyi lányokról kutakodik a vörös. Meglepetten pislog a havashegyi szó után.*
- Te ismer néphem? Flandljdróttin. Havhashegy. *Ami annyit jelent havasföldi, de nem tudta ennek zöldvölgyi megfelelőjét a közös nyelven, de ezek szerint Toroti ismeri valahonnan. Megpróbálja a szót megjegyezni és hasonlóan kiejteni, de ez még nem megy tökéletesen.*
- Havhas… fhöld. Minden hó. Ez néphem otthon. Nodric havashegy szület. Vháros, kicshi. *Próbálja megértetni a másikkal, hogy Havasföldön belül az ő otthona Havashegy. Ez egy tartomány, ha úgy tekintjük, melynek jó apja az ura.*
- Havashegy asszhonyért kell harcolni. *Nehéz elmagyarázni az egyedi hagyományokat, de röviden próbál arra célozni, hogy máshogy működik északon, mint itt lent, keleten.*
- Bizonyithani kell erő, ügyhesség. Khell vadhászni. Ha asszhony elfhogad, akkor lesz thárs. *Az asszony lány, leány közötti különbségek még nehezen mennek, de ezeket Yeza bizonyára gyorsan összerakja fejben. A wegtoreni tüzesség érdekes számára. Hallotta, hogy az ottani népek heves természetűek, bár az óriásokról ezt nehezen tudja elképzelni. Toroti sokat gondolkodik azon, hogy mit csinál, mivel foglalkozik. Meg is mondja, hogy sodródik. Ezt megérti Nodric is és nagyjából sejti a szó mögötti mélyebb tartalmat.*
- Te mihért sodródik? Nhincs cél? *Puhatolózik, mert ilyen jellemmel ritkán találkozik, aki az életben halként úszkál ide-oda. Az istenek, sors kérdés váratlanul éri a témaváltásban, de ezeket a szavakat érti, gyakran használtak a közös nyelven, gyakran is hallotta őket.*
- Nem hisz Grendobjork istenheit. Nem hisz shors. *A zöldvölgyit még nem tudja közös nyelven ezért kipótolja saját nyelvével a területi megnevezést.*
- Hisz öszthön. Erhő, bhátor, harc. Cshinál amit lát jhó. De amhit cshinál learath. *Az istenségekben nem hisz, bár a létezésüket sem tagadja.*
- Isthenek nem seghít ember. *Ebből nyilvánvaló lehet, hogyan gondolkodik az istenségekről, s az is nyilvánvaló, hogy nem hisz az eleve elrendelt, sorszerű dolgokban sem. A legtöbben észak népe között hasonlóan gondolkodnak.*
-Thorothi hisz valhami? *Kíváncsian visszakérdez, hogy a vörös lány saját kérdésére mit válaszol majd. Érdekes jellemnek tartja, már amennyit megismert, ugyanakkor szokatlan is, mert nem sok hasonlóval találkozott eddig. Messze van a hazája wegtorentől, így a virtus kevésbé ismert előtte.*
*A havashegyi lányokról kutakodik a vörös. Meglepetten pislog a havashegyi szó után.*
- Te ismer néphem? Flandljdróttin. Havhashegy. *Ami annyit jelent havasföldi, de nem tudta ennek zöldvölgyi megfelelőjét a közös nyelven, de ezek szerint Toroti ismeri valahonnan. Megpróbálja a szót megjegyezni és hasonlóan kiejteni, de ez még nem megy tökéletesen.*
- Havhas… fhöld. Minden hó. Ez néphem otthon. Nodric havashegy szület. Vháros, kicshi. *Próbálja megértetni a másikkal, hogy Havasföldön belül az ő otthona Havashegy. Ez egy tartomány, ha úgy tekintjük, melynek jó apja az ura.*
- Havashegy asszhonyért kell harcolni. *Nehéz elmagyarázni az egyedi hagyományokat, de röviden próbál arra célozni, hogy máshogy működik északon, mint itt lent, keleten.*
- Bizonyithani kell erő, ügyhesség. Khell vadhászni. Ha asszhony elfhogad, akkor lesz thárs. *Az asszony lány, leány közötti különbségek még nehezen mennek, de ezeket Yeza bizonyára gyorsan összerakja fejben. A wegtoreni tüzesség érdekes számára. Hallotta, hogy az ottani népek heves természetűek, bár az óriásokról ezt nehezen tudja elképzelni. Toroti sokat gondolkodik azon, hogy mit csinál, mivel foglalkozik. Meg is mondja, hogy sodródik. Ezt megérti Nodric is és nagyjából sejti a szó mögötti mélyebb tartalmat.*
- Te mihért sodródik? Nhincs cél? *Puhatolózik, mert ilyen jellemmel ritkán találkozik, aki az életben halként úszkál ide-oda. Az istenek, sors kérdés váratlanul éri a témaváltásban, de ezeket a szavakat érti, gyakran használtak a közös nyelven, gyakran is hallotta őket.*
- Nem hisz Grendobjork istenheit. Nem hisz shors. *A zöldvölgyit még nem tudja közös nyelven ezért kipótolja saját nyelvével a területi megnevezést.*
- Hisz öszthön. Erhő, bhátor, harc. Cshinál amit lát jhó. De amhit cshinál learath. *Az istenségekben nem hisz, bár a létezésüket sem tagadja.*
- Isthenek nem seghít ember. *Ebből nyilvánvaló lehet, hogyan gondolkodik az istenségekről, s az is nyilvánvaló, hogy nem hisz az eleve elrendelt, sorszerű dolgokban sem. A legtöbben észak népe között hasonlóan gondolkodnak.*
-Thorothi hisz valhami? *Kíváncsian visszakérdez, hogy a vörös lány saját kérdésére mit válaszol majd. Érdekes jellemnek tartja, már amennyit megismert, ugyanakkor szokatlan is, mert nem sok hasonlóval találkozott eddig. Messze van a hazája wegtorentől, így a virtus kevésbé ismert előtte.*
601. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-20 09:02:11
Üzenet elküldve: 2021-01-20 09:02:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ragron és Erri, meg akik velük vannak//
//Második szál//
- Mit gondolsz, Erri? * Kérdezi a sólymot a fiatal tündér, ahogy a füstölő kéményű épületet nézi. Hangulatos kis helynek tűnik, olyannak, ahol kényelemben, és nyugalomban tud megfáradni bárki, és épp ezért, Rhamaz szívét félelemmel tölti el a gondolat, hogy közelebb menjen hozzá. A sólyom nem válaszol, csak sokatmondó tekintetét emeli a fiúra, ami másoknak úgy tűnhet, mintha csak rápillantott volna, az ifjú Alexianthra számára viszont beszédesebb ezer szónál. *
- Tudom, hogy nem tudsz vadászni, és ennünk kell valamit. * Sóhajt, és szomorúan nézi a madár megtépázott szárnyát. * Egyébként is untam már, hogy úgy hordod nekem a denevéreket, mintha szükségem lenne rájuk. Tudod jól, hogy nem eszek húst, elmegy tőle az étvágyam. * Teszi hozzá suttogva, és az ételről a finom bogyók, friss zöldségek jutnak eszébe, össze fut a nyál a szájában, még gyomra is korogni kezd, és sokat mondóan engedi ki a hangját a sólyom ezt hallva. *
- Nem azért korog a gyomrom, te nyavalyás madár. * Vitatkozik vele tovább, és amikor rájön, hogy milyen hangosak voltak, akkor gyorsan a földre lapul, és úgy kezdi kémlelni a tájat. * Amúgy is maradj csöndben, felkelted valaki figyelmét!
* Ahogy tovább korholja a madarat, a növényzetben suttogva, a hasa újra, és újra hangosakat kordul. Érzi, hogy el fogja veszíteni ezt a csatát, és be kell térjen majd a Tavernába. Már napok óta alig evett, akkor is kétes eredetű volt, amit összeszedett, és hiába élhet el vízen akár több napig, sajnos közeleg az idő, amikor már ez is kevés lesz. *
- Odabent biztos jó meleg is van... * Suttogja megadóan, és szomorúan ismeri el, hogy bármekkora is a veszély, lényének egy része nagyon vágyik arra a bizonyos melegre, és valami laktató ételre. *
- Végig a vállamon leszel. * Jelenti ki végül határozott módon, és kiengedi a madarat a ketrecből, mert nem szereti bezárva tartani, és egy ismeretlen helyen amúgy is biztonságosabb, ha nem egy ketrec foglya. Hanem a vállának solyma. *
//Második szál//
- Mit gondolsz, Erri? * Kérdezi a sólymot a fiatal tündér, ahogy a füstölő kéményű épületet nézi. Hangulatos kis helynek tűnik, olyannak, ahol kényelemben, és nyugalomban tud megfáradni bárki, és épp ezért, Rhamaz szívét félelemmel tölti el a gondolat, hogy közelebb menjen hozzá. A sólyom nem válaszol, csak sokatmondó tekintetét emeli a fiúra, ami másoknak úgy tűnhet, mintha csak rápillantott volna, az ifjú Alexianthra számára viszont beszédesebb ezer szónál. *
- Tudom, hogy nem tudsz vadászni, és ennünk kell valamit. * Sóhajt, és szomorúan nézi a madár megtépázott szárnyát. * Egyébként is untam már, hogy úgy hordod nekem a denevéreket, mintha szükségem lenne rájuk. Tudod jól, hogy nem eszek húst, elmegy tőle az étvágyam. * Teszi hozzá suttogva, és az ételről a finom bogyók, friss zöldségek jutnak eszébe, össze fut a nyál a szájában, még gyomra is korogni kezd, és sokat mondóan engedi ki a hangját a sólyom ezt hallva. *
- Nem azért korog a gyomrom, te nyavalyás madár. * Vitatkozik vele tovább, és amikor rájön, hogy milyen hangosak voltak, akkor gyorsan a földre lapul, és úgy kezdi kémlelni a tájat. * Amúgy is maradj csöndben, felkelted valaki figyelmét!
* Ahogy tovább korholja a madarat, a növényzetben suttogva, a hasa újra, és újra hangosakat kordul. Érzi, hogy el fogja veszíteni ezt a csatát, és be kell térjen majd a Tavernába. Már napok óta alig evett, akkor is kétes eredetű volt, amit összeszedett, és hiába élhet el vízen akár több napig, sajnos közeleg az idő, amikor már ez is kevés lesz. *
- Odabent biztos jó meleg is van... * Suttogja megadóan, és szomorúan ismeri el, hogy bármekkora is a veszély, lényének egy része nagyon vágyik arra a bizonyos melegre, és valami laktató ételre. *
- Végig a vállamon leszel. * Jelenti ki végül határozott módon, és kiengedi a madarat a ketrecből, mert nem szereti bezárva tartani, és egy ismeretlen helyen amúgy is biztonságosabb, ha nem egy ketrec foglya. Hanem a vállának solyma. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 732-751