Nincs játékban - Taverna a Három Baráthoz
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Taverna a Három Baráthoz | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 30 (581. - 600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
600. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-19 16:34:38
Üzenet elküldve: 2021-01-19 16:34:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
*A fúria szóra kibukik belőle a kacagás. Ha ezt Wäoreyn hallaná, biztosan kiülne a képére az a bicskanyitogató kifejezés: az igazam volt szótlanul harsogó fensőbbsége.*
- A havashegyi lányok talán mindig megadják magukat neked? *kérdi cserfességgel ütve el a dolog valódi súlyát. A pillantását is leszegi kissé, amikor kiderül, hogy nem is olyan könnyű egyszerű leánynak eladnia magát a férfi előtt.*
- Ez csak tűz. A wegtoreni virtus már csak ilyen *vonja meg a vállát.
Némi kételkedéssel hallgatja az északi asszonyok kivételes jogállását. Magában valahogy úgy könyveli el, mint a jobbágyok bérét, ami az epés mondás szerint jár, de nem igen jut. Ő mindig vad leány volt, de akkor is csak egy leány a legtöbb férfi szemében. Lám, amikor pedig jobb szeretne csupán az lenni, a harcost nem tudja elrejteni szem elől, hiába igyekszik.*
- Hogy mit csinálok? *emeli meg a szemöldökét, aztán csak merengve bámul bele a kérdés nyitotta hallgatag űrbe.* - Há... Igazából... *Rossz érzések törnek rá. Bizonytalanság és kétség. Az a gyomrába markoló szorongás, amit a niyss-be kerülve érzett. Kitaszítottságot. A megvetés és az ellenszenv fojtogató páráját, amiben lélegezni is nehéz, nem hogy bizonyítani.
Fáradtan simít végig az arcán a tenyereivel, s hátratűri a haját.* - Fogalmam sincs *mondja, ahogy a férfira néz.* - Halvány dunsztom sincs róla, hogy mit csinálok. Sodródok leginkább. Próbálok megélni valahogy. Próbálok hasznos lenni. Jól kijönni azokkal, akiktől sok függ. De... azt hiszem *tolja félre a tálcát* - nagyon vacakul csinálom.
*Próbál kellő öniróniával mosolyogni a dolgon, de nem sikerül túl őszintén.*
- Hiszel te az istenekben, Nodric? vagy a sorsban, akármiben?
*A fúria szóra kibukik belőle a kacagás. Ha ezt Wäoreyn hallaná, biztosan kiülne a képére az a bicskanyitogató kifejezés: az igazam volt szótlanul harsogó fensőbbsége.*
- A havashegyi lányok talán mindig megadják magukat neked? *kérdi cserfességgel ütve el a dolog valódi súlyát. A pillantását is leszegi kissé, amikor kiderül, hogy nem is olyan könnyű egyszerű leánynak eladnia magát a férfi előtt.*
- Ez csak tűz. A wegtoreni virtus már csak ilyen *vonja meg a vállát.
Némi kételkedéssel hallgatja az északi asszonyok kivételes jogállását. Magában valahogy úgy könyveli el, mint a jobbágyok bérét, ami az epés mondás szerint jár, de nem igen jut. Ő mindig vad leány volt, de akkor is csak egy leány a legtöbb férfi szemében. Lám, amikor pedig jobb szeretne csupán az lenni, a harcost nem tudja elrejteni szem elől, hiába igyekszik.*
- Hogy mit csinálok? *emeli meg a szemöldökét, aztán csak merengve bámul bele a kérdés nyitotta hallgatag űrbe.* - Há... Igazából... *Rossz érzések törnek rá. Bizonytalanság és kétség. Az a gyomrába markoló szorongás, amit a niyss-be kerülve érzett. Kitaszítottságot. A megvetés és az ellenszenv fojtogató páráját, amiben lélegezni is nehéz, nem hogy bizonyítani.
Fáradtan simít végig az arcán a tenyereivel, s hátratűri a haját.* - Fogalmam sincs *mondja, ahogy a férfira néz.* - Halvány dunsztom sincs róla, hogy mit csinálok. Sodródok leginkább. Próbálok megélni valahogy. Próbálok hasznos lenni. Jól kijönni azokkal, akiktől sok függ. De... azt hiszem *tolja félre a tálcát* - nagyon vacakul csinálom.
*Próbál kellő öniróniával mosolyogni a dolgon, de nem sikerül túl őszintén.*
- Hiszel te az istenekben, Nodric? vagy a sorsban, akármiben?
599. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-18 11:31:54
Üzenet elküldve: 2021-01-18 11:31:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
*A zöldvölgyi lány csak kuncog a mosdásán, majd észrevehetően megnézi magának a havasföldit. Nodric nem zavartatja magát, jól esett neki a friss víz, és jól esik neki a tűz melege is. Száradás közben kérdő szemöldökkel néz vissza a felé intézett kérdésre. A kérdést ért, már csak egy érthető választ kellene adnia rá.*
- Te vhagy fhúria. Harchol fhélelem ellhen. Menekül előlem. Nem ad meg magát. *Nehezen fejezi ki magát, de talán érthető a magyarázata. Röviden megérti, hogy Toroti egyszerű leánynak gondolja magát. Van igazság abban, amit mond, mégis egy harcos megérzése általában jó szokott lenni.*
- Szhemed mhondd nekkem. *Kezével mutogatni is próbál, hogy a szem is sokat elárul valaki jelleméről. Gyakorta van dolga ellenségek szembe nézni, így ezen a területen van tapasztalata. Toroti fáradtnak tűnik, amit a medvebundán való elheveredésével jelez. Vigyorog, hogy milyen sokféle módon használja a leány a kölcsön bundát. Először nem teljesen érti, hogy miért jobb férfinak lenni. De a magyarázatot kiértékelve már kezdi sejteni.*
- Északki asszhony harchol, ha akkar. Vhan jog. *Furcsa neki, hogy a zöldvölgyiek ennyire lenézik asszonyaikat. Az északi népeknél nagyobb szabadságnak és jogoknak örvendhetnek, legalább is Havasföldön biztosan. Közben a szarvast megeszi, elég hamar. Nem szeret csipegetni és játszani az étellel. Le is öblíti a borral, amit szintén nem ízlel, hanem mint a vizet úgy issza meg. Kezét megtöröli a nadrágjában, majd a kérdésre koncentrál, amit még kap.*
- Nodric nhincs aszony. *Mondaná, hogy van, akit kiszemeltek neki, s akit nem szívesen venne el, de ezt elmagyarázni nemigen tudja, s ha el is tudná, akkor sem menne vele sokra, mert havasföld törvényei és hagyományai mások.*
- Thorothi mit cshinál? *A foglalkozására lenne kíváncsi, s ennek érdekében kezével próbál valami munka jelet gesztikulálni, már amennyire ez sikerül neki.*
*A zöldvölgyi lány csak kuncog a mosdásán, majd észrevehetően megnézi magának a havasföldit. Nodric nem zavartatja magát, jól esett neki a friss víz, és jól esik neki a tűz melege is. Száradás közben kérdő szemöldökkel néz vissza a felé intézett kérdésre. A kérdést ért, már csak egy érthető választ kellene adnia rá.*
- Te vhagy fhúria. Harchol fhélelem ellhen. Menekül előlem. Nem ad meg magát. *Nehezen fejezi ki magát, de talán érthető a magyarázata. Röviden megérti, hogy Toroti egyszerű leánynak gondolja magát. Van igazság abban, amit mond, mégis egy harcos megérzése általában jó szokott lenni.*
- Szhemed mhondd nekkem. *Kezével mutogatni is próbál, hogy a szem is sokat elárul valaki jelleméről. Gyakorta van dolga ellenségek szembe nézni, így ezen a területen van tapasztalata. Toroti fáradtnak tűnik, amit a medvebundán való elheveredésével jelez. Vigyorog, hogy milyen sokféle módon használja a leány a kölcsön bundát. Először nem teljesen érti, hogy miért jobb férfinak lenni. De a magyarázatot kiértékelve már kezdi sejteni.*
- Északki asszhony harchol, ha akkar. Vhan jog. *Furcsa neki, hogy a zöldvölgyiek ennyire lenézik asszonyaikat. Az északi népeknél nagyobb szabadságnak és jogoknak örvendhetnek, legalább is Havasföldön biztosan. Közben a szarvast megeszi, elég hamar. Nem szeret csipegetni és játszani az étellel. Le is öblíti a borral, amit szintén nem ízlel, hanem mint a vizet úgy issza meg. Kezét megtöröli a nadrágjában, majd a kérdésre koncentrál, amit még kap.*
- Nodric nhincs aszony. *Mondaná, hogy van, akit kiszemeltek neki, s akit nem szívesen venne el, de ezt elmagyarázni nemigen tudja, s ha el is tudná, akkor sem menne vele sokra, mert havasföld törvényei és hagyományai mások.*
- Thorothi mit cshinál? *A foglalkozására lenne kíváncsi, s ennek érdekében kezével próbál valami munka jelet gesztikulálni, már amennyire ez sikerül neki.*
598. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-18 01:32:18
Üzenet elküldve: 2021-01-18 01:32:18
ÚJ
![>Gaelein Warlin [KKK] [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11649_1573229392_elf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
//Tűz és Jég//
*Nincs nagy forgalom a tavernában, de nem is csoda, hisz hideg évszak van. Az emberek és úgy mindenki szeret ilyenkor otthon lenni a kandalló előtt.
Megvan a téli erdőnek is a szépsége, de azt ismerni, látni kell.
Gael a pult mögött van, már minden megcsinált, amit lehetett és most csak ül a pult végében, nem messze a kandallótól egy pokróc alatt és könyvet olvas.
A két vendég, a vörös lány és a különös harcos pedig úgy tűnik, jól elvannak a csendes tavernában, az elf pedig nem zavarja őket.
A mil'ochass-iak is rég jártak erre, se Ganer, se Arraele, se Linä. A szarvasos lány már lehet, hogy nem is tartozik közéjük azóta. Ki tudja. De Gael nem aggódik, itt mindene megvan és ha még vendégek is jönnek, az csak pozitívum.
A vendégek felé tekint, kérnek-e valamit, ha kérnek, kiszolgálja őket, de ha nem, akkor folytatja az olvasást.*
//Tűz és Jég//
*Nincs nagy forgalom a tavernában, de nem is csoda, hisz hideg évszak van. Az emberek és úgy mindenki szeret ilyenkor otthon lenni a kandalló előtt.
Megvan a téli erdőnek is a szépsége, de azt ismerni, látni kell.
Gael a pult mögött van, már minden megcsinált, amit lehetett és most csak ül a pult végében, nem messze a kandallótól egy pokróc alatt és könyvet olvas.
A két vendég, a vörös lány és a különös harcos pedig úgy tűnik, jól elvannak a csendes tavernában, az elf pedig nem zavarja őket.
A mil'ochass-iak is rég jártak erre, se Ganer, se Arraele, se Linä. A szarvasos lány már lehet, hogy nem is tartozik közéjük azóta. Ki tudja. De Gael nem aggódik, itt mindene megvan és ha még vendégek is jönnek, az csak pozitívum.
A vendégek felé tekint, kérnek-e valamit, ha kérnek, kiszolgálja őket, de ha nem, akkor folytatja az olvasást.*
597. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-14 14:29:21
Üzenet elküldve: 2021-01-14 14:29:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
*Amikor a férfi nemes egyszerűséggel ledobja magáról a felsőruházatot, Yeza egy csöpp gyanakvással figyeli, de a pancsoló mosdást már jóízű kuncogással mosolyogja meg. Ajánlana törölközőt, de Nodric nem úgy tűnik, mint aki igényelné, ráadásul így a tűz fényénél határozottan tetszetős a látvány. A Rőt nem is próbálja rejteni tetszését. Pillantása szemtelen nyíltsággal időzik el a nedvesen csillogó mellkas kellemes domborzatán.
A kérdésére egészen összeszedett válasz érkezik, bár az északi továbbra is barbárul kerékbe töri a közös gördülékenyen dallamos hangzóit. Yeza kénytelen elkönyvelni magában, hogy a másik talán sokkal többet ért meg a beszédéből, mint elsőre gondolta. Ez persze kevéssé fogja őt vissza a csacsogástól, legfeljebb csak jobban kell ügyelnie rá, hogy mit mond.*
- Én? *mosolyodik el a kérdésen.* - Miből gondolod? *Különös, de sosem gondolt magára kifejezetten harcosként. Ő valahogy sem ez, sem az. Sem a vadászok sem a niyss kasztjának húgocskái közé nem illett be teljesen.* - Én csak egy leány vagyok, aki ragaszkodik az élethez *vonja meg meztelen vállát.
Nem tud megülni egy helyben sokáig. Egy idő után, amikor éhét már nagyjából csillapította, leteszi az öléből a tálcát és féloldalasan elheveredik a medvebundán, úgy csipeget tovább.*
- A férfiaknak sokkal könnyebb *sóhajt.* - Erősebbek vagytok, könnyebben szereztek elismerést, megbecsülést, hivatalt *sorolja.* - A legtöbb lány összes esélye, ha jól házasodik. Én szörnyű feleség lennék, ebben biztos vagyok *nevet fel saját monológján, ami látszólag teljesen szabadul csapong a témákban.* - Nem is nekem való.
*Lenyalogatja az ujjait, mielőtt a pohárhoz nyúl, hogy kortyoljon.* - És te? Neked van asszonyod? Család?
*Amikor a férfi nemes egyszerűséggel ledobja magáról a felsőruházatot, Yeza egy csöpp gyanakvással figyeli, de a pancsoló mosdást már jóízű kuncogással mosolyogja meg. Ajánlana törölközőt, de Nodric nem úgy tűnik, mint aki igényelné, ráadásul így a tűz fényénél határozottan tetszetős a látvány. A Rőt nem is próbálja rejteni tetszését. Pillantása szemtelen nyíltsággal időzik el a nedvesen csillogó mellkas kellemes domborzatán.
A kérdésére egészen összeszedett válasz érkezik, bár az északi továbbra is barbárul kerékbe töri a közös gördülékenyen dallamos hangzóit. Yeza kénytelen elkönyvelni magában, hogy a másik talán sokkal többet ért meg a beszédéből, mint elsőre gondolta. Ez persze kevéssé fogja őt vissza a csacsogástól, legfeljebb csak jobban kell ügyelnie rá, hogy mit mond.*
- Én? *mosolyodik el a kérdésen.* - Miből gondolod? *Különös, de sosem gondolt magára kifejezetten harcosként. Ő valahogy sem ez, sem az. Sem a vadászok sem a niyss kasztjának húgocskái közé nem illett be teljesen.* - Én csak egy leány vagyok, aki ragaszkodik az élethez *vonja meg meztelen vállát.
Nem tud megülni egy helyben sokáig. Egy idő után, amikor éhét már nagyjából csillapította, leteszi az öléből a tálcát és féloldalasan elheveredik a medvebundán, úgy csipeget tovább.*
- A férfiaknak sokkal könnyebb *sóhajt.* - Erősebbek vagytok, könnyebben szereztek elismerést, megbecsülést, hivatalt *sorolja.* - A legtöbb lány összes esélye, ha jól házasodik. Én szörnyű feleség lennék, ebben biztos vagyok *nevet fel saját monológján, ami látszólag teljesen szabadul csapong a témákban.* - Nem is nekem való.
*Lenyalogatja az ujjait, mielőtt a pohárhoz nyúl, hogy kortyoljon.* - És te? Neked van asszonyod? Család?
596. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-11 17:42:26
Üzenet elküldve: 2021-01-11 17:42:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Alymeidha, Hesgrim //
- Bizonyám. Ahogy mondom. Legalább is ez járja a közszájon.
*Meg kell erősíteni amit mondott úgy látszik.*
- Rokonok közt? A kánya tudja. Lehet.
*Az ilyen viszonyokat már nem tudja biztosra. Ezt is csak pletykafészkekből. *
- Na igen. Egyedül egy ilyen nagy uradalmasságos asszonyt? Furcsa egy helyzet.
*Eddig ez eszébe se jutott. Okos a kisasszonka.*
- Jobb híján keresem a bajt. Fejét találta a szeget.
*Megmosolyogja az élt harcosunk. Bizony ám keresi a kalandot és a veszélyt.*
- Hú de eltőtt az idő. Nekem még dógom van a jószággal. Bocsássál meg nékem jányom de mennem köll. Eír ádjon!
*Hamar ráeszmél, hogy elfecsegte az időt és a jószág még nem evett. Na uzsgyi neki! Lepattan a székről és már lohol is haza.*
- Bizonyám. Ahogy mondom. Legalább is ez járja a közszájon.
*Meg kell erősíteni amit mondott úgy látszik.*
- Rokonok közt? A kánya tudja. Lehet.
*Az ilyen viszonyokat már nem tudja biztosra. Ezt is csak pletykafészkekből. *
- Na igen. Egyedül egy ilyen nagy uradalmasságos asszonyt? Furcsa egy helyzet.
*Eddig ez eszébe se jutott. Okos a kisasszonka.*
- Jobb híján keresem a bajt. Fejét találta a szeget.
*Megmosolyogja az élt harcosunk. Bizony ám keresi a kalandot és a veszélyt.*
- Hú de eltőtt az idő. Nekem még dógom van a jószággal. Bocsássál meg nékem jányom de mennem köll. Eír ádjon!
*Hamar ráeszmél, hogy elfecsegte az időt és a jószág még nem evett. Na uzsgyi neki! Lepattan a székről és már lohol is haza.*
595. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-11 07:55:11
Üzenet elküldve: 2021-01-11 07:55:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
*Úgy érzi, hogy ha már meghívnák egy italra, akkor legalább egy ételre visszahívja a másikat, akinek sovány erszényét meglátta. ~Amilyen vékonyka leány több húst kellene ennie. A szárnyas majd jóllakatja.~ Toroti leül mellé a földre, persze medvebundáját ismét felhasználja egyben. Ez mosolyt csal komoly tekintetére. ~Egy medvebunda nagy érték. Megvéd a fagyhaláltól és még kényelmesen rá is lehet ülni. Csak nehogy túlságosan meg tetszedjen neki mert ahhoz drága mulatság lenne itt hagyni.~ Mindenesetre örül a gesztusnak, hogy mellé telepedik a zöldvölgyi. Enni vagy nagy, rendes asztalnál illik, ami itt nincs, vagy marad a jó öreg anyaföld. Hálaadása után éppen megkezdené a szárnyas combját falatozni, amikor Toroti felkiáltva megállítja a mozdulatban. ~Mérgezett lenne? Csak nem ölnének meg egy zöldvölgyi menedékhelyen? Bár ki tudja.~ Elengedi a szárnyast és kíváncsian várakozva figyeli a vörös ténykedését. A mosdótálba merített tiszta törölközővel tér vissza a másik és elé térdelve valamit magyaráz, majd elkéri a harcos mindkét kezét. A tálcát lerakja a földre és odanyújtja a kezeit, tisztításra. ~Figyelmes egy vörös leány ez. Be nem áll a szája, de most egészen kedvesnek néz ki. Biztos, hogy mocskos hegyi barbárnak gondol, mert ezek a zöldvölgyiek itt nagyon elkényelmesedtek.~ A végén már félig mosolyogva biccent köszönetképpen a kezeinek megtisztításáért. Nem is számít rá, hogy az arca fog következni. Először meglepetten hátra húzza a fejét, majd a rongy láttán odaadja az arcát tisztálkodásra. Ezt is bólintással köszöni meg. ~Igaza van, meg kellene már mosdanom.~ Végig méri ruházatát és meg kell állapítsa, hogy száradt sárral van átitatva. A jóízű falatozást félre teszi, csakúgy, mint tálcáját. Feláll és a sáros felsőjét lehúzza magáról, majd a kandalló elé dobja. A mosdótálhoz megy, ahol nagy pancsolással megmossa rendesen az arcát és szinte egész felső testét, nyakat, hónaljat, mellkast. Csak a háta marad ki, de ameddig eléri azt is megáztatja. Neki fel sem tűnik, hogy a tiszta mosdótálat besározta és a nagy mosdás közben erre is arra is fröccsent a bepiszkolt vízből. Most már valamivel tisztább érzéssel telepedik vissza. Nem törölközik meg, jól esik neki a friss víz, amit a kandalló tüze hamar megszárít majd rajta. Toroti-nak ízlik az étel, amire halvány vigyor jelenik meg arcán. ~Ez a szárnyas se rossz, de ha igazi északi készítésű szarvashúst ennél, akkor mind a tíz ujjad megnyalnád.~ Evés közben a vörös szóba próbál elegyedni vele. Többet ért meg, mint amit beszélni tud közös nyelven, de eddig nem használta, mert megalázónak érzi egy gyerek módján gagyogni egy számára nem tökéletesen ismert nyelvet. ~Legyen. Hadd szórakozzon a rőt lány.~ Félreteszi büszkeségét egy estére és végre normálisabban is megszólal.*
- Ighen. Nodric harcos. Kicshit beszel közos nyelv. Embher tanit falumba kicsi kor. Régen. *A másik számára meglepő lehet, de ilyen egyszerű szerkezetekben valamennyire tud kommunikálni, hála annak, hogy gyerekkorában egy hegyekbe tévedt zöldvölgyi szerzetes tanította a gyerekeket a közös nyelvre. Ahogy egyre több szót hall, úgy kezdenek nyelvi emlékei felszínre törni.*
- Thorothi harcos? Te szív harcos. *A küzdő szellemet nem volt nehéz felfedeznie a másikban, s talán így beszélgethetnek is egy egyszerű módon, bár a kérdés szerkesztéssel eléggé bajban van Nodric.*
*Úgy érzi, hogy ha már meghívnák egy italra, akkor legalább egy ételre visszahívja a másikat, akinek sovány erszényét meglátta. ~Amilyen vékonyka leány több húst kellene ennie. A szárnyas majd jóllakatja.~ Toroti leül mellé a földre, persze medvebundáját ismét felhasználja egyben. Ez mosolyt csal komoly tekintetére. ~Egy medvebunda nagy érték. Megvéd a fagyhaláltól és még kényelmesen rá is lehet ülni. Csak nehogy túlságosan meg tetszedjen neki mert ahhoz drága mulatság lenne itt hagyni.~ Mindenesetre örül a gesztusnak, hogy mellé telepedik a zöldvölgyi. Enni vagy nagy, rendes asztalnál illik, ami itt nincs, vagy marad a jó öreg anyaföld. Hálaadása után éppen megkezdené a szárnyas combját falatozni, amikor Toroti felkiáltva megállítja a mozdulatban. ~Mérgezett lenne? Csak nem ölnének meg egy zöldvölgyi menedékhelyen? Bár ki tudja.~ Elengedi a szárnyast és kíváncsian várakozva figyeli a vörös ténykedését. A mosdótálba merített tiszta törölközővel tér vissza a másik és elé térdelve valamit magyaráz, majd elkéri a harcos mindkét kezét. A tálcát lerakja a földre és odanyújtja a kezeit, tisztításra. ~Figyelmes egy vörös leány ez. Be nem áll a szája, de most egészen kedvesnek néz ki. Biztos, hogy mocskos hegyi barbárnak gondol, mert ezek a zöldvölgyiek itt nagyon elkényelmesedtek.~ A végén már félig mosolyogva biccent köszönetképpen a kezeinek megtisztításáért. Nem is számít rá, hogy az arca fog következni. Először meglepetten hátra húzza a fejét, majd a rongy láttán odaadja az arcát tisztálkodásra. Ezt is bólintással köszöni meg. ~Igaza van, meg kellene már mosdanom.~ Végig méri ruházatát és meg kell állapítsa, hogy száradt sárral van átitatva. A jóízű falatozást félre teszi, csakúgy, mint tálcáját. Feláll és a sáros felsőjét lehúzza magáról, majd a kandalló elé dobja. A mosdótálhoz megy, ahol nagy pancsolással megmossa rendesen az arcát és szinte egész felső testét, nyakat, hónaljat, mellkast. Csak a háta marad ki, de ameddig eléri azt is megáztatja. Neki fel sem tűnik, hogy a tiszta mosdótálat besározta és a nagy mosdás közben erre is arra is fröccsent a bepiszkolt vízből. Most már valamivel tisztább érzéssel telepedik vissza. Nem törölközik meg, jól esik neki a friss víz, amit a kandalló tüze hamar megszárít majd rajta. Toroti-nak ízlik az étel, amire halvány vigyor jelenik meg arcán. ~Ez a szárnyas se rossz, de ha igazi északi készítésű szarvashúst ennél, akkor mind a tíz ujjad megnyalnád.~ Evés közben a vörös szóba próbál elegyedni vele. Többet ért meg, mint amit beszélni tud közös nyelven, de eddig nem használta, mert megalázónak érzi egy gyerek módján gagyogni egy számára nem tökéletesen ismert nyelvet. ~Legyen. Hadd szórakozzon a rőt lány.~ Félreteszi büszkeségét egy estére és végre normálisabban is megszólal.*
- Ighen. Nodric harcos. Kicshit beszel közos nyelv. Embher tanit falumba kicsi kor. Régen. *A másik számára meglepő lehet, de ilyen egyszerű szerkezetekben valamennyire tud kommunikálni, hála annak, hogy gyerekkorában egy hegyekbe tévedt zöldvölgyi szerzetes tanította a gyerekeket a közös nyelvre. Ahogy egyre több szót hall, úgy kezdenek nyelvi emlékei felszínre törni.*
- Thorothi harcos? Te szív harcos. *A küzdő szellemet nem volt nehéz felfedeznie a másikban, s talán így beszélgethetnek is egy egyszerű módon, bár a kérdés szerkesztéssel eléggé bajban van Nodric.*
594. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-10 08:18:19
Üzenet elküldve: 2021-01-10 08:18:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
*Tulajdonképpen fogalma sincs, hogy mennyire volt okos dolog tőle beinvitálni a férfit, de most már igazából mindegy. Yeza becsukja az ajtót, s mire visszafordul, Nodric már a földön ül a tálcájával. Úgy tűnik, mostanság ilyen szériája van: férfiak, akik nem vagy alig beszélik a nyelvet és a földön ülve esznek. Wegtorenben sem olyan kirívó ez, de ott dús szőnyegek, díszes párnák és mívesen faragott, alacsony asztal társul hozzá. A sivatagi népektől átvett szokás, aminek egyes körökben máig hódolnak. Kiváltképp a bordélyokban.
Modortalanság lenne, ha Yeza nem követné vendége példáját, de nem igazán fűlik hozzá a foga, hogy csak úgy a padlóra telepedjen. Teteríti hát a fehér medveprémet magának, gondolván, ezért csak nem haragszik meg a másik, elvégre korábban egy fa tövében ücsörgött benne.
Kivárja a mormolás végét, ami bizonyára valamiféle ima lehet, de mikor a férfi az ételhez nyúlna, Yeza megfogja a kezét.*
- Várj! *mondja, aztán a tálcáját a földre rakja az öléből és felszökken. A mosdótál melletti kancsóból tiszta vizet önt egy kis törölközőre, azzal felszerelkezve térdel vissza a férfi elé.*
- Elrontja az étel ízét, ha föld roszog a fogad alatt *mondja. Kinyúl Nodric kezéért és ha engedi, szépen letörölgeti. Először a balt, aztán a jobbat.* - Persze kinézem belőled, hogy a tieid a puszta fogukkal harapják az elejtett vad még meleg, nyers húsát... vagy az ellenségét. De maradjunk annál, hogy csak nagyon éhes vagy. *Igazából csak magának fecseg. Megnyugtatja, ha beszélhet. Ha a másik nem húzódik el a dolog elől, a kezei után az arcát is megtörli kissé, hiszen itt-ott ő is sármaszatos maradt a kis kalandjuk után.
Yeza is kézzel lát neki a falatozásnak. Az a legkevesebb, hogy ennyivel megtiszteli, aki nem hagyta éhkoppon. Bár éhes, nem is kicsit, de ő jóval apróbb falatokkal halad. Vadhús, amit eszik, ezt meg tudja állapítani. Kifejezetten ízletes és omlós. Persze ilyen éhesen lehet, hogy egy marék száraz kenyérre is ezt mondaná.
Derűt csal az arcára, ahogy a nagy lendülettel vacsorázó férfit nézi. Olyan nyersen őszinte ez a kép. Jó lenne hallani, honnan jött, hogy milyenek az övéi, de a nyelvi korlátok miatt Yezának inkább csak az intuíció és a képzelőerő marad.*
- Jó *bólint a kérdésre hálás mosollyal.
Azt, hogy mennyire éhes is volt már, jól mutatja, hogy Yeza tulajdonképpen csöndben marad, amíg legalább az étel feléig nem jut a tányérján.*
- Te harcos? *kérdez rá a nyilvánvalóra egy korty bor után. Az állával Nodric kardja felé bök.*
*Tulajdonképpen fogalma sincs, hogy mennyire volt okos dolog tőle beinvitálni a férfit, de most már igazából mindegy. Yeza becsukja az ajtót, s mire visszafordul, Nodric már a földön ül a tálcájával. Úgy tűnik, mostanság ilyen szériája van: férfiak, akik nem vagy alig beszélik a nyelvet és a földön ülve esznek. Wegtorenben sem olyan kirívó ez, de ott dús szőnyegek, díszes párnák és mívesen faragott, alacsony asztal társul hozzá. A sivatagi népektől átvett szokás, aminek egyes körökben máig hódolnak. Kiváltképp a bordélyokban.
Modortalanság lenne, ha Yeza nem követné vendége példáját, de nem igazán fűlik hozzá a foga, hogy csak úgy a padlóra telepedjen. Teteríti hát a fehér medveprémet magának, gondolván, ezért csak nem haragszik meg a másik, elvégre korábban egy fa tövében ücsörgött benne.
Kivárja a mormolás végét, ami bizonyára valamiféle ima lehet, de mikor a férfi az ételhez nyúlna, Yeza megfogja a kezét.*
- Várj! *mondja, aztán a tálcáját a földre rakja az öléből és felszökken. A mosdótál melletti kancsóból tiszta vizet önt egy kis törölközőre, azzal felszerelkezve térdel vissza a férfi elé.*
- Elrontja az étel ízét, ha föld roszog a fogad alatt *mondja. Kinyúl Nodric kezéért és ha engedi, szépen letörölgeti. Először a balt, aztán a jobbat.* - Persze kinézem belőled, hogy a tieid a puszta fogukkal harapják az elejtett vad még meleg, nyers húsát... vagy az ellenségét. De maradjunk annál, hogy csak nagyon éhes vagy. *Igazából csak magának fecseg. Megnyugtatja, ha beszélhet. Ha a másik nem húzódik el a dolog elől, a kezei után az arcát is megtörli kissé, hiszen itt-ott ő is sármaszatos maradt a kis kalandjuk után.
Yeza is kézzel lát neki a falatozásnak. Az a legkevesebb, hogy ennyivel megtiszteli, aki nem hagyta éhkoppon. Bár éhes, nem is kicsit, de ő jóval apróbb falatokkal halad. Vadhús, amit eszik, ezt meg tudja állapítani. Kifejezetten ízletes és omlós. Persze ilyen éhesen lehet, hogy egy marék száraz kenyérre is ezt mondaná.
Derűt csal az arcára, ahogy a nagy lendülettel vacsorázó férfit nézi. Olyan nyersen őszinte ez a kép. Jó lenne hallani, honnan jött, hogy milyenek az övéi, de a nyelvi korlátok miatt Yezának inkább csak az intuíció és a képzelőerő marad.*
- Jó *bólint a kérdésre hálás mosollyal.
Azt, hogy mennyire éhes is volt már, jól mutatja, hogy Yeza tulajdonképpen csöndben marad, amíg legalább az étel feléig nem jut a tányérján.*
- Te harcos? *kérdez rá a nyilvánvalóra egy korty bor után. Az állával Nodric kardja felé bök.*
593. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-08 18:47:47
Üzenet elküldve: 2021-01-08 18:47:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
*Ahogy a vörös leány felfelé megy a lépcsőn már nem követi szemmel. Azt látja, hogy a jelzését értette a másik, így a figyelme a kocsmárossal való intézkedésére szorítkozik. Nem észleli a fentről, óvatosan kukkoló lányt, mivel már éhes, és főként ez jár a fejében. Azt már fel sem veszi, hogy hangosan beszélnek vele, mivel kultúrája miatt a hangos szóváltás neki az élet velejárója, mondhatni természetes. Egyszer azért felpillant a lépcső tetejére, de addigra már a bundájában tetszelgő lány eltűnik valamelyik szobában. A két tálca étellel megindul felfelé kideríteni, hogy melyik szobába vonult vissza a vörös. Csak egy ajtót talál résnyire nyitva, ahová be is lép fél lábbal, hogy az ajtót kintebb nyithassa. Kellemes meleg csapja meg az arcát, amint hátul meglátra a ropogó lángokat. Szigorú tekintete meg is enyhül egy kicsit. Az pedig, hogy egy fehér lepedőbe csavarva pillantja meg Torotit az kifejezetten mosolyt fest arcára. Ha ismerné annyira a közös nyelvet biztosan megjegyezné, hogy jó ízlése van a lánynak, mivel rendes öltözékben még nem látta, csupán sárosban, a saját medvebundájában és egy fehér huzatban. Persze ezt az élet hozta így, de akkor is mulatságosnak találja magában. A tálcát készséggel nyújtja a másik kezébe, s reméli, hogy ezzel kiegyenlíti a tartozását. Toroti kissé félre áll az ajtóban, mint aki beinvitálja a hegyesföldit. A kérdést a közös étkezéshez a nonvervális jelekkel együtt megérti. Hűvössége most szertefoszlik, s valamelyes barátságosabb lesz a tekintete. Igaz, hogy a másikat egy minden lében kanál zöldvölgyinek ismerte meg, de mivel ropog a tűz a szobába, és enni sem szokott egyedül, így arra gondol, hogy nem lehet semmi baj egy közös evésből. A kérdés után elfogadóan bólint, majd belép a szobába. Valahol a szoba közepén leül a földre, s a tálcát magához véve várja a lányt, hogy csatlakozzon. Nem biztos, hogy Torotinak is a föld lesz a legkényelmesebb hely, de ha máshová telepszik a tálcájával, akkor az sem zavarja. Evés előtt saját nyelvén hálát ad istenének az ételért, majd az evőeszközöket mellőzve kézzel kezd el enni. Tépi a húst és jóízüen kezd el falatozni. A borból is kortyol egy keveset, ami szintén megtalálható a rőt tálcáján is. Evés közben egész barátságossá válik a személye. Finomat eszik, és nincs mitől tartania, ráadásul a megmentett Torotinak sem kell egyedül kuksolnia a szobában. A vörös hajú lány arca szép tiszta lett, ezt hamar észreveszi, ugyanakkor ez nem mondható el Nodricról. Az ő arca és ruhája még maszatos a sártól, de ez egyelőre még nem zavarja. Eljön majd az ideje a fürdésnek is, ha van errefelé valami folyó, ahol ezt megteheti. Reméli, hogy ízlik az étel vacsoratársának. Felemel egy combot és kezével gesztikulálva kérdezi a másikat.*
- Jhó? *Továbbra sem egy bőbeszédű személy, de az, hogy kezdeményez egy kérdést az már tőle nagy dolog.*
*Ahogy a vörös leány felfelé megy a lépcsőn már nem követi szemmel. Azt látja, hogy a jelzését értette a másik, így a figyelme a kocsmárossal való intézkedésére szorítkozik. Nem észleli a fentről, óvatosan kukkoló lányt, mivel már éhes, és főként ez jár a fejében. Azt már fel sem veszi, hogy hangosan beszélnek vele, mivel kultúrája miatt a hangos szóváltás neki az élet velejárója, mondhatni természetes. Egyszer azért felpillant a lépcső tetejére, de addigra már a bundájában tetszelgő lány eltűnik valamelyik szobában. A két tálca étellel megindul felfelé kideríteni, hogy melyik szobába vonult vissza a vörös. Csak egy ajtót talál résnyire nyitva, ahová be is lép fél lábbal, hogy az ajtót kintebb nyithassa. Kellemes meleg csapja meg az arcát, amint hátul meglátra a ropogó lángokat. Szigorú tekintete meg is enyhül egy kicsit. Az pedig, hogy egy fehér lepedőbe csavarva pillantja meg Torotit az kifejezetten mosolyt fest arcára. Ha ismerné annyira a közös nyelvet biztosan megjegyezné, hogy jó ízlése van a lánynak, mivel rendes öltözékben még nem látta, csupán sárosban, a saját medvebundájában és egy fehér huzatban. Persze ezt az élet hozta így, de akkor is mulatságosnak találja magában. A tálcát készséggel nyújtja a másik kezébe, s reméli, hogy ezzel kiegyenlíti a tartozását. Toroti kissé félre áll az ajtóban, mint aki beinvitálja a hegyesföldit. A kérdést a közös étkezéshez a nonvervális jelekkel együtt megérti. Hűvössége most szertefoszlik, s valamelyes barátságosabb lesz a tekintete. Igaz, hogy a másikat egy minden lében kanál zöldvölgyinek ismerte meg, de mivel ropog a tűz a szobába, és enni sem szokott egyedül, így arra gondol, hogy nem lehet semmi baj egy közös evésből. A kérdés után elfogadóan bólint, majd belép a szobába. Valahol a szoba közepén leül a földre, s a tálcát magához véve várja a lányt, hogy csatlakozzon. Nem biztos, hogy Torotinak is a föld lesz a legkényelmesebb hely, de ha máshová telepszik a tálcájával, akkor az sem zavarja. Evés előtt saját nyelvén hálát ad istenének az ételért, majd az evőeszközöket mellőzve kézzel kezd el enni. Tépi a húst és jóízüen kezd el falatozni. A borból is kortyol egy keveset, ami szintén megtalálható a rőt tálcáján is. Evés közben egész barátságossá válik a személye. Finomat eszik, és nincs mitől tartania, ráadásul a megmentett Torotinak sem kell egyedül kuksolnia a szobában. A vörös hajú lány arca szép tiszta lett, ezt hamar észreveszi, ugyanakkor ez nem mondható el Nodricról. Az ő arca és ruhája még maszatos a sártól, de ez egyelőre még nem zavarja. Eljön majd az ideje a fürdésnek is, ha van errefelé valami folyó, ahol ezt megteheti. Reméli, hogy ízlik az étel vacsoratársának. Felemel egy combot és kezével gesztikulálva kérdezi a másikat.*
- Jhó? *Továbbra sem egy bőbeszédű személy, de az, hogy kezdeményez egy kérdést az már tőle nagy dolog.*
592. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-08 10:06:25
Üzenet elküldve: 2021-01-08 10:06:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
*A szobák felé indulva csak egy intést kap. A férfi nem követi. Valamiért nem fordul meg a fejében, hogy nem is fogja, ha más nem, hát a kabátja miatt. Egyedül marad hát a feladattal, hogy a kifizetett szállást megkeresse, de azért furdalja az oldalát a kíváncsiság, hogy a másik mit piszmoghat még a fogadóssal. A kíváncsiság és persze a gyanakvás is, mert az ő helyzetében ajánlatos mindenkinél szem előtt tartani a lehetséges ellenség képét is, ha életben akar maradni. Nem tudhatja, hogy a céh emberei keresik-e még... vagy keresték-e egyáltalán. Mindenesetre a folyosóra befordulva meglapul egy kicsit. Hallgatózik egy darabig, aztán óvatosan ki is les. Nem a legjobb a rálátás, de a fogadós visszajelzésként érkező szavai szerencsére kisegítik. Hála az égnek, az mindenkiben elemi kényszer, hogy ha olyasvalakivel akar szót érteni, aki nem igazán beszéli a nyelvet, hangerővel igyekszik betömködni a kommunikációs ösvényen tátongó gödröket.
A tényálláson megnyugodva Yeza most már egészen jó kedvvel indul a szobája felé. Nagyon úgy tűnik, hogy nem marad éhen. Benne van a pakliban, hogy jótevője magának rendelt két adagot. Az ilyen, hát... nem városi közegből való, jókötésű férfiemberek tudnak enni bőséggel, de a vörös biztosan ki tud eszközölni magának egy kis vacsorára valót, ez nem is kérdés.
Az ajtót azért nyitva hagyja résnyire, hogy Nodric odataláljon, ő meg gyorsan begyújt, hogy végre át tudjon melegedni. Amint a fahasábok lángot fognak, Yeza sebtében kibújik a jegesmedveirhából, vizet tölt a mosdótálba és egy vászonkendőt belemártva megmosakszik, amennyire tud. Bár a víz hideg, elmondhatatlanul jó érzés megszabadulni a sártól és a mocsoktól. A szekrényben szerencsére van tartalék tiszta lepedő, azt tekeri maga köré, amíg a saját ruhának híján van.
A tálcákkal egyensúlyozó férfi keltette zajokra az ajtóhoz siet és készségesen kinyitja. A helyzet viszont úgy áll, hogy a kezébe nyomják az egyik tálcát, de mintha a férfi ezzel indulna is tovább; nyilván a szoba felé, aminek a kulcsa ott himbálózik nála.*
- Öhm... *mondja Yeza nagyon frappánsan. Tulajdonképpen semmi nem indokolja, hogy marasztalja a férfit, Nodric pedig hasonlóan gondolhatja a másik irányból nézve a szituációt, mégis, olyan kellemetlenül érzi magát a dolog miatt. Mégis csak megmentette az életét. Ő pedig épp csak egy itallal tudta meghálálni. A hála persze nem jogosítja fel rá, hogy tovább terhelje a férfit a társaságával. Lehet, hogy a háta közepére se kívánja. Nehéz lenne ennyiből megmondani. Mindenesetre Yeza oldalvást áll meg az ajtórés szélénél, nem pedig szemben az ajtóban. Jóval inkább invitáló, mint a privát szféráját elálló ajtónyitás ez. Ha a másik hűvös és magának való képet mutat, Yeza csak megköszöni a vacsorát és bent letéve a tálcát kihozza Nodricnak a medvéjét. De ha valami barátságosabb jelzés olvasható ki az északi testbeszédéből, Yeza, ha kicsit tétován is, de megkérdezi:*
- Eszel velem? Itt. *Igyekszik persze megtámogatni a kérdést nonverbális segítséggel is, hogy érthető legyen a közössel kissé hadilábon álló férfinak is.*
*A szobák felé indulva csak egy intést kap. A férfi nem követi. Valamiért nem fordul meg a fejében, hogy nem is fogja, ha más nem, hát a kabátja miatt. Egyedül marad hát a feladattal, hogy a kifizetett szállást megkeresse, de azért furdalja az oldalát a kíváncsiság, hogy a másik mit piszmoghat még a fogadóssal. A kíváncsiság és persze a gyanakvás is, mert az ő helyzetében ajánlatos mindenkinél szem előtt tartani a lehetséges ellenség képét is, ha életben akar maradni. Nem tudhatja, hogy a céh emberei keresik-e még... vagy keresték-e egyáltalán. Mindenesetre a folyosóra befordulva meglapul egy kicsit. Hallgatózik egy darabig, aztán óvatosan ki is les. Nem a legjobb a rálátás, de a fogadós visszajelzésként érkező szavai szerencsére kisegítik. Hála az égnek, az mindenkiben elemi kényszer, hogy ha olyasvalakivel akar szót érteni, aki nem igazán beszéli a nyelvet, hangerővel igyekszik betömködni a kommunikációs ösvényen tátongó gödröket.
A tényálláson megnyugodva Yeza most már egészen jó kedvvel indul a szobája felé. Nagyon úgy tűnik, hogy nem marad éhen. Benne van a pakliban, hogy jótevője magának rendelt két adagot. Az ilyen, hát... nem városi közegből való, jókötésű férfiemberek tudnak enni bőséggel, de a vörös biztosan ki tud eszközölni magának egy kis vacsorára valót, ez nem is kérdés.
Az ajtót azért nyitva hagyja résnyire, hogy Nodric odataláljon, ő meg gyorsan begyújt, hogy végre át tudjon melegedni. Amint a fahasábok lángot fognak, Yeza sebtében kibújik a jegesmedveirhából, vizet tölt a mosdótálba és egy vászonkendőt belemártva megmosakszik, amennyire tud. Bár a víz hideg, elmondhatatlanul jó érzés megszabadulni a sártól és a mocsoktól. A szekrényben szerencsére van tartalék tiszta lepedő, azt tekeri maga köré, amíg a saját ruhának híján van.
A tálcákkal egyensúlyozó férfi keltette zajokra az ajtóhoz siet és készségesen kinyitja. A helyzet viszont úgy áll, hogy a kezébe nyomják az egyik tálcát, de mintha a férfi ezzel indulna is tovább; nyilván a szoba felé, aminek a kulcsa ott himbálózik nála.*
- Öhm... *mondja Yeza nagyon frappánsan. Tulajdonképpen semmi nem indokolja, hogy marasztalja a férfit, Nodric pedig hasonlóan gondolhatja a másik irányból nézve a szituációt, mégis, olyan kellemetlenül érzi magát a dolog miatt. Mégis csak megmentette az életét. Ő pedig épp csak egy itallal tudta meghálálni. A hála persze nem jogosítja fel rá, hogy tovább terhelje a férfit a társaságával. Lehet, hogy a háta közepére se kívánja. Nehéz lenne ennyiből megmondani. Mindenesetre Yeza oldalvást áll meg az ajtórés szélénél, nem pedig szemben az ajtóban. Jóval inkább invitáló, mint a privát szféráját elálló ajtónyitás ez. Ha a másik hűvös és magának való képet mutat, Yeza csak megköszöni a vacsorát és bent letéve a tálcát kihozza Nodricnak a medvéjét. De ha valami barátságosabb jelzés olvasható ki az északi testbeszédéből, Yeza, ha kicsit tétován is, de megkérdezi:*
- Eszel velem? Itt. *Igyekszik persze megtámogatni a kérdést nonverbális segítséggel is, hogy érthető legyen a közössel kissé hadilábon álló férfinak is.*
591. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-04 08:39:11
Üzenet elküldve: 2021-01-04 08:39:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
*Szinte érzi maga mögött a zsongó toporgást, majd ennek hangot adva a leány valami éleset mondhat, s rögvest átbújik Nodric hóna alatt, hogy minél előbb bevágódhasson a fogadó belterébe. ~Nyughatatlan egy zöldvölgyi. Nem bír megülni a fenekén.~ Magában mérgelődik egy kicsit, végül nem fogja vissza, hiszen terve szerint beszélteti a vörös hajút maga helyett is. A cserfes Toroti a pultnál valamit nagy hévvel intézkedik. A lány nagyon gyorsan intézkedik, s alig tudja követni a folyamatot. Csak úgy osztogatja az aranyakat, noha jelezte neki az előbb, hogy a fizetést, azt nem neki kell rendeznie. ~Micsoda makacsság!~ Rászorít a szütyő erszényére, de tekintetén nem engedi, hogy ez látszódjon. Nem nehéz észre vennie, hogy aranyait hamar elosztogatja a rőt. Most már megbizonyosodik róla, hogy büszke egy teremtéssel hozta össze a sors. Valamilyen kulcsot is kaparint magához a másik, és két kupica valamit. Toroti a kezébe adja az egyik kupicát, amit felhajtás előtt megszagol. Valami alkoholféle, s talán ánizst is érez rajta, de főként alkoholt. A koccintást nem tudja elkerülni, de poharát nem felfelé, hanem lefelé emeli, majd onnan a szájához. ~Nem tudja, hogy rossz ómen a felfelé emelt pohár?~ mindenesetre biccent a lány felé, azt italt megköszönve. A felé intézett mondatokból érti a nevét, a köszönöm szót és talán a halált. Pupillái összeszűkülnek, amint megpróbálja megérteni a sok elhadart kifejezést, de ennél a háromnál leragad. Persze annyit nem nehéz kihámozni belőle, hogy megköszönhette Toroti azt, hogy kihúzta a biztos halálból. Valahogy így könyveli el az elhangzottakat. Az italt a lány is kiissza, majd biccent felé, hogy kövesse felfelé. Talán a hálótermek vannak ott. A kezével legyint, hogy menjen csak előre, majd fogja követni. Előtte neki is intézni valója van. Behajol a pulton és rámutat egy Szoba kulcsra, amiért nem rest 19 aranyat fizetni.
A következő cselekedete, hogy rámutat az egyik vendég ételére, majd kettőt mutat az ujjával. ~Nem maradhatok adósa egy zöldvölgyinek.~ A kinézett étel Pácolt szarvashús szalmán sütve, lángossal amiért kiszámol 40 aranyat fizetségül. Jelzi újával, hogy ebből is kettőt kér. Egy másik asztalon Buzgó vér italra mutat, amiből 20 aranyért vesz kettőt. Biztosan eltart egy darabig az étel elkészítése, ezért addig lent várakozik. A pultnál ücsörög, csendben és fáradtan. Végül két tálcára elosztják a szarvashúsos étket, a bort, és a szobája kulcsát is megkapja. Ügyesen egyensúlyozik a tálcákkal, ha már a kard és tőr forgatása jól megy neki, akkor két tálcával is boldogul. Felérve kis keresésbe kezd, mert nem láthatta, hogy Toroti melyikbe ment be. Ha nyitva maradt az ajtaja, akkor megtalálja. Ha nem, akkor lábbal dörömböl az ajtókon, amíg ki nem nyitja neki a vörös hajú lány. Ha megtalálja, akkor a kezébe nyomja a tálcát, amin szarvas hús van és egy kupa bor. Ezzel lerendezettnek tekinti adósságát.*
*Szinte érzi maga mögött a zsongó toporgást, majd ennek hangot adva a leány valami éleset mondhat, s rögvest átbújik Nodric hóna alatt, hogy minél előbb bevágódhasson a fogadó belterébe. ~Nyughatatlan egy zöldvölgyi. Nem bír megülni a fenekén.~ Magában mérgelődik egy kicsit, végül nem fogja vissza, hiszen terve szerint beszélteti a vörös hajút maga helyett is. A cserfes Toroti a pultnál valamit nagy hévvel intézkedik. A lány nagyon gyorsan intézkedik, s alig tudja követni a folyamatot. Csak úgy osztogatja az aranyakat, noha jelezte neki az előbb, hogy a fizetést, azt nem neki kell rendeznie. ~Micsoda makacsság!~ Rászorít a szütyő erszényére, de tekintetén nem engedi, hogy ez látszódjon. Nem nehéz észre vennie, hogy aranyait hamar elosztogatja a rőt. Most már megbizonyosodik róla, hogy büszke egy teremtéssel hozta össze a sors. Valamilyen kulcsot is kaparint magához a másik, és két kupica valamit. Toroti a kezébe adja az egyik kupicát, amit felhajtás előtt megszagol. Valami alkoholféle, s talán ánizst is érez rajta, de főként alkoholt. A koccintást nem tudja elkerülni, de poharát nem felfelé, hanem lefelé emeli, majd onnan a szájához. ~Nem tudja, hogy rossz ómen a felfelé emelt pohár?~ mindenesetre biccent a lány felé, azt italt megköszönve. A felé intézett mondatokból érti a nevét, a köszönöm szót és talán a halált. Pupillái összeszűkülnek, amint megpróbálja megérteni a sok elhadart kifejezést, de ennél a háromnál leragad. Persze annyit nem nehéz kihámozni belőle, hogy megköszönhette Toroti azt, hogy kihúzta a biztos halálból. Valahogy így könyveli el az elhangzottakat. Az italt a lány is kiissza, majd biccent felé, hogy kövesse felfelé. Talán a hálótermek vannak ott. A kezével legyint, hogy menjen csak előre, majd fogja követni. Előtte neki is intézni valója van. Behajol a pulton és rámutat egy Szoba kulcsra, amiért nem rest 19 aranyat fizetni.
A következő cselekedete, hogy rámutat az egyik vendég ételére, majd kettőt mutat az ujjával. ~Nem maradhatok adósa egy zöldvölgyinek.~ A kinézett étel Pácolt szarvashús szalmán sütve, lángossal amiért kiszámol 40 aranyat fizetségül. Jelzi újával, hogy ebből is kettőt kér. Egy másik asztalon Buzgó vér italra mutat, amiből 20 aranyért vesz kettőt. Biztosan eltart egy darabig az étel elkészítése, ezért addig lent várakozik. A pultnál ücsörög, csendben és fáradtan. Végül két tálcára elosztják a szarvashúsos étket, a bort, és a szobája kulcsát is megkapja. Ügyesen egyensúlyozik a tálcákkal, ha már a kard és tőr forgatása jól megy neki, akkor két tálcával is boldogul. Felérve kis keresésbe kezd, mert nem láthatta, hogy Toroti melyikbe ment be. Ha nyitva maradt az ajtaja, akkor megtalálja. Ha nem, akkor lábbal dörömböl az ajtókon, amíg ki nem nyitja neki a vörös hajú lány. Ha megtalálja, akkor a kezébe nyomja a tálcát, amin szarvas hús van és egy kupa bor. Ezzel lerendezettnek tekinti adósságát.*
590. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-03 21:18:28
Üzenet elküldve: 2021-01-03 21:18:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Alymeidha, Hesgrim //
-Egymásközt?
*Kérdez vissza kissé elgondolkodva majd valamelyest bizalmasan közelebb hajol, mintha csak valami titkot akarna megosztani.*
-Úgy érti rokonok között?
*Veszi hangját halkabbra, s körbe is pillant, nehogy valaki meghallja őket. Persze nem ismeretlen dolog ez számára, egy kisebb elf közösségben nőtt fel, s ott is megesett ilyesmi, de egyszerűen szereti eljátszani a szende, naiv kislányt.*
-Igaz, már az is furcsa, ha egyedül, kíséret nélkül elengedték a városba.
*Ért egyet halványan bólogatva, s még jobban megerősödik benne a konspiráció gondolata. Persze olyan nagyon mélyrehatóan nem érdekli őt a téma, nem érintett benne, ráadásul a thargokat sem ismeri, de erről még mindig érdekesebb beszélgetni, mint mondjuk az időjárásról.*
-Szóval vándor kalandor.
*Mosolyog csillogó szemekkel a kifejezést hallva*
-Akkor szándékosan keresi ezeket a lánymentő akciókat?
*Eredetileg azt feltételezte volna, hogy amolyan zsoldos lehet a törpe, ezt természetesen még nem vetette el, könnyen lehet, hogy csak szépen akarja megfogalmazni a pénzért harcolást.
A vízzel teli poharat markolva nagyokat kortyol.*
-Mire kíváncsi? Hogy honnan jöttem vagy hogy mivel foglalkozom?
*Kérdez vissza, mert nem tudja pontosan mire gondol a másik. Bármi is az, amire asztaltársa kíváncsi, végül úgyis csak könnyed hazugságot kap majd feleletként.*
-Egymásközt?
*Kérdez vissza kissé elgondolkodva majd valamelyest bizalmasan közelebb hajol, mintha csak valami titkot akarna megosztani.*
-Úgy érti rokonok között?
*Veszi hangját halkabbra, s körbe is pillant, nehogy valaki meghallja őket. Persze nem ismeretlen dolog ez számára, egy kisebb elf közösségben nőtt fel, s ott is megesett ilyesmi, de egyszerűen szereti eljátszani a szende, naiv kislányt.*
-Igaz, már az is furcsa, ha egyedül, kíséret nélkül elengedték a városba.
*Ért egyet halványan bólogatva, s még jobban megerősödik benne a konspiráció gondolata. Persze olyan nagyon mélyrehatóan nem érdekli őt a téma, nem érintett benne, ráadásul a thargokat sem ismeri, de erről még mindig érdekesebb beszélgetni, mint mondjuk az időjárásról.*
-Szóval vándor kalandor.
*Mosolyog csillogó szemekkel a kifejezést hallva*
-Akkor szándékosan keresi ezeket a lánymentő akciókat?
*Eredetileg azt feltételezte volna, hogy amolyan zsoldos lehet a törpe, ezt természetesen még nem vetette el, könnyen lehet, hogy csak szépen akarja megfogalmazni a pénzért harcolást.
A vízzel teli poharat markolva nagyokat kortyol.*
-Mire kíváncsi? Hogy honnan jöttem vagy hogy mivel foglalkozom?
*Kérdez vissza, mert nem tudja pontosan mire gondol a másik. Bármi is az, amire asztaltársa kíváncsi, végül úgyis csak könnyed hazugságot kap majd feleletként.*
589. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-01-01 08:57:57
Üzenet elküldve: 2021-01-01 08:57:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
*Az idegen nem marad le, követi őt. Vagyis valószínűsíthetően inkább a szőrmekabátját, amibe Yeza belecsomagolta magát. A tavernát megpillantva nagy kő esik le a Rőt szívéről. Meggondolatlan volt. Megint. Butaság volt így elindulnia. Bajba keverte magát, és mit van mit szépíteni, ha ez a bundás jótevő épp nem jár arra, reggelre megfagyhatott volna abban a sáros farkasveremben. Ijesztő belegondolni, hogy mennyin múlik az ilyesmi. Pár rossz döntés és nincs visszaút. Nem lehet visszacsinálni. Yeza sokszor hamari és vakmerő. Ezen épp csak egy keveset csiszolt a lapulással töltött idő. De lám, most, hogy egy kicsit újra biztonságban érzi magát, megint beletenyerelt a közepébe. Csak remélni meri, hogy nem keresi senki a Kereskedőházból és ez a történetet egy nagy adag mély hallgatás alá temetheti. Arja és Graril is eltűntek egy időre anélkül, hogy bárkinek szóltak volna, legalábbis nagyon úgy tűnt. Az ő helyzete viszont kicsit más. Nem bíznak benne. Ezt a tényt nem is rejtik véka alá, ami azt illeti. A Báró és Aztyan bizalmatlansága feltehetőleg nem csak arról szól, hogy amíg jobban kiismerik a képességeit, inkább nem bíznak rá nagyobb feladatot, hanem érezhető, hogy fenntartásokkal engedik a Kereskedőház ügyeinek közelébe. Nem kárhoztatja őket érte. Pont emiatt terítette ki a lapjait a múltjáról. Az pedig józan logika mentén elkerülhetetlenül hozta a számára a rögösebb, hosszabb utat. Csak remélni tudja, hogy adódik majd olyan lehetőség, ahol bizonyíthat. Igen, az jobban tetszene neki, még ha rizikósabb is, mint a türelemmel kivárt, lassan beérő eredmény. Yeza meg a türelem nincsenek igazán jó barátságban.
Úttörő vezérsége az ajtóig tart. Ott már nem engedi tovább a Nodric néven bemutatkozott férfi, aki körültekintő óvatossággal pásztázta egész úton a környéket. Yeza annyira nem lihegte túl. Ő ilyen helyzetben nem óvatoskodik, inkább siet. Ezt a fogadót pedig már nagyon el akarta érni.
Kelletlenül toporog a férfi mögött, míg az a nyitott ajtón belesve felméri a terepet. Nyújtogatja a nyakát, hogy Nodric válla fölött, karja mellett ő is bepillanthasson, és a hevenyészett ellenőrzés után nagy, türelmetlen sóhajjal jelzi is, hogy már igazán bemenne.*
- Az ég szerelmére, ez nem a Szélrózsa becsületsüllyesztője! Fázom!
*Már szinte az ajtóban átbújik a férfi hóna alatt, hogy egy higgadt lépésnyi időt se kelljen kivárnia. Mélyen a tüdejébe szívja a benti kellemes meleget, de meg sem áll a söntésig.*
- Szép estét! *mondja egy bájos mosollyal, mintha az teljesen szokványos lenne, hogy épp egy komplett északi medvét helyettesít a bundájában. A haját azért igyekszik pár gyors mozdulattal rendbe szedni, de arról fogalma sincs, hogy az arca is eléggé maszatos a sártól.* - Először is valami lélekmelegítőt kérnék. Valami... *fut végig a pillantása a kínálaton. Ánizspárlat! Ez jól hangzik *biccent, és némi kotorászás után előkerít 18 aranyat. Nem kerülte el a figyelmét, mikor Nodric jelzésértékűen kezébe veszi az erszényét, ami, valljuk be, jóval gömbölyűbb, mint Yeza beesett hasú szütyője. Igyekszik is úgy tartani, hogy erre ne nagyon hívja fel a figyelmet. Nem mintha a férfi ne lenne vele tisztában. Aki ennyire óvatos, az valószínűleg átkutatta a holmiját, míg nem volt magánál. De a vörös büszke teremtés, így nagyvonalúan átsiklik a valószínűségek felett.*
- Legyen kettő. *Akárhogy is, a fickó megmentette az életét. Az a minimum, hogy meghívja.* - És egy Szoba éjszakára. Miután a 16 aranyat is kitette a pultra a korábbi összeg mellé, megfejeli még párral.*
- Ha lenne rá mód, hogy ezeket kimossák nekem, hogy reggel felvehessem *pillant esdeklőn a fogadósra [Mesélő (Nyíl), amikor a kezében szorongatott, sáros göncökre sandít. A 8 arany igazán nem nagy összeg, a szolgáltatás pedig nincs a repertoárban, de azért reméli, hogy megoldható.
Így már alig pár érme marad csak nála, úgyhogy az igencsak karcsúvá soványodott erszénykét hamar el is rejti az öve alá. Kért volna két külön szobát és nem utolsósorban valami ételt is, de nagyon úgy tűnik, hogy az anyagi lehetőségei végére ért, amit igyekszik csorbítatlan büszkeséggel elsumákolni.
Ha megkapja, magához veszi a kulcsot, de mielőtt a szoba felé venné az irányt, az egyik kupicát a férfinak adja, a magáét pedig hozzá koccintva megemeli kissé.*
- Még egyszer köszönöm, Nodric! *mondja.* - Megmentettél. Levetkőztettél és halálra rémítettél *fűzi hozzá félhangosan a tények maradékát* -, de az a helyzetet tekintve bocsánatos bűn. *Elmosolyodik és barna pillantása most újra végigszalad a határozott arcélen meg a világos íriszeken.*
- Egészségedre! *Felhajtja az ánizsos italt és az üres poharat a pultra teszi. Jóleső melegség futja végig, de marni is kezdi, ahogy üres gyomrába ér. A kordulást igyekszik gyorsan elleplezni azzal, hogy megcsörgeti a kulcsot.*
- Gyere *biccent fejével a szobák felé. Minden intelem óvva int, hogy egy idegen férfival bútorozzon össze az ember éjszakára, de a kényszer nagy úr. Hogy nézne ki, ha a megmentőjének csak odavakkantaná, hogy vegyen ki magának szállást? Meg aztán a szőrmekabátot is vissza kellene szolgáltatnia.**
*Az idegen nem marad le, követi őt. Vagyis valószínűsíthetően inkább a szőrmekabátját, amibe Yeza belecsomagolta magát. A tavernát megpillantva nagy kő esik le a Rőt szívéről. Meggondolatlan volt. Megint. Butaság volt így elindulnia. Bajba keverte magát, és mit van mit szépíteni, ha ez a bundás jótevő épp nem jár arra, reggelre megfagyhatott volna abban a sáros farkasveremben. Ijesztő belegondolni, hogy mennyin múlik az ilyesmi. Pár rossz döntés és nincs visszaút. Nem lehet visszacsinálni. Yeza sokszor hamari és vakmerő. Ezen épp csak egy keveset csiszolt a lapulással töltött idő. De lám, most, hogy egy kicsit újra biztonságban érzi magát, megint beletenyerelt a közepébe. Csak remélni meri, hogy nem keresi senki a Kereskedőházból és ez a történetet egy nagy adag mély hallgatás alá temetheti. Arja és Graril is eltűntek egy időre anélkül, hogy bárkinek szóltak volna, legalábbis nagyon úgy tűnt. Az ő helyzete viszont kicsit más. Nem bíznak benne. Ezt a tényt nem is rejtik véka alá, ami azt illeti. A Báró és Aztyan bizalmatlansága feltehetőleg nem csak arról szól, hogy amíg jobban kiismerik a képességeit, inkább nem bíznak rá nagyobb feladatot, hanem érezhető, hogy fenntartásokkal engedik a Kereskedőház ügyeinek közelébe. Nem kárhoztatja őket érte. Pont emiatt terítette ki a lapjait a múltjáról. Az pedig józan logika mentén elkerülhetetlenül hozta a számára a rögösebb, hosszabb utat. Csak remélni tudja, hogy adódik majd olyan lehetőség, ahol bizonyíthat. Igen, az jobban tetszene neki, még ha rizikósabb is, mint a türelemmel kivárt, lassan beérő eredmény. Yeza meg a türelem nincsenek igazán jó barátságban.
Úttörő vezérsége az ajtóig tart. Ott már nem engedi tovább a Nodric néven bemutatkozott férfi, aki körültekintő óvatossággal pásztázta egész úton a környéket. Yeza annyira nem lihegte túl. Ő ilyen helyzetben nem óvatoskodik, inkább siet. Ezt a fogadót pedig már nagyon el akarta érni.
Kelletlenül toporog a férfi mögött, míg az a nyitott ajtón belesve felméri a terepet. Nyújtogatja a nyakát, hogy Nodric válla fölött, karja mellett ő is bepillanthasson, és a hevenyészett ellenőrzés után nagy, türelmetlen sóhajjal jelzi is, hogy már igazán bemenne.*
- Az ég szerelmére, ez nem a Szélrózsa becsületsüllyesztője! Fázom!
*Már szinte az ajtóban átbújik a férfi hóna alatt, hogy egy higgadt lépésnyi időt se kelljen kivárnia. Mélyen a tüdejébe szívja a benti kellemes meleget, de meg sem áll a söntésig.*
- Szép estét! *mondja egy bájos mosollyal, mintha az teljesen szokványos lenne, hogy épp egy komplett északi medvét helyettesít a bundájában. A haját azért igyekszik pár gyors mozdulattal rendbe szedni, de arról fogalma sincs, hogy az arca is eléggé maszatos a sártól.* - Először is valami lélekmelegítőt kérnék. Valami... *fut végig a pillantása a kínálaton. Ánizspárlat! Ez jól hangzik *biccent, és némi kotorászás után előkerít 18 aranyat.
Nem kerülte el a figyelmét, mikor Nodric jelzésértékűen kezébe veszi az erszényét, ami, valljuk be, jóval gömbölyűbb, mint Yeza beesett hasú szütyője. Igyekszik is úgy tartani, hogy erre ne nagyon hívja fel a figyelmet. Nem mintha a férfi ne lenne vele tisztában. Aki ennyire óvatos, az valószínűleg átkutatta a holmiját, míg nem volt magánál. De a vörös büszke teremtés, így nagyvonalúan átsiklik a valószínűségek felett.*- Legyen kettő. *Akárhogy is, a fickó megmentette az életét. Az a minimum, hogy meghívja.* - És egy Szoba éjszakára. Miután a 16 aranyat
is kitette a pultra a korábbi összeg mellé, megfejeli még párral.* - Ha lenne rá mód, hogy ezeket kimossák nekem, hogy reggel felvehessem *pillant esdeklőn a fogadósra [Mesélő (Nyíl), amikor a kezében szorongatott, sáros göncökre sandít. A 8 arany
igazán nem nagy összeg, a szolgáltatás pedig nincs a repertoárban, de azért reméli, hogy megoldható. Így már alig pár érme marad csak nála, úgyhogy az igencsak karcsúvá soványodott erszénykét hamar el is rejti az öve alá. Kért volna két külön szobát és nem utolsósorban valami ételt is, de nagyon úgy tűnik, hogy az anyagi lehetőségei végére ért, amit igyekszik csorbítatlan büszkeséggel elsumákolni.
Ha megkapja, magához veszi a kulcsot, de mielőtt a szoba felé venné az irányt, az egyik kupicát a férfinak adja, a magáét pedig hozzá koccintva megemeli kissé.*
- Még egyszer köszönöm, Nodric! *mondja.* - Megmentettél. Levetkőztettél és halálra rémítettél *fűzi hozzá félhangosan a tények maradékát* -, de az a helyzetet tekintve bocsánatos bűn. *Elmosolyodik és barna pillantása most újra végigszalad a határozott arcélen meg a világos íriszeken.*
- Egészségedre! *Felhajtja az ánizsos italt és az üres poharat a pultra teszi. Jóleső melegség futja végig, de marni is kezdi, ahogy üres gyomrába ér. A kordulást igyekszik gyorsan elleplezni azzal, hogy megcsörgeti a kulcsot.*
- Gyere *biccent fejével a szobák felé. Minden intelem óvva int, hogy egy idegen férfival bútorozzon össze az ember éjszakára, de a kényszer nagy úr. Hogy nézne ki, ha a megmentőjének csak odavakkantaná, hogy vegyen ki magának szállást? Meg aztán a szőrmekabátot is vissza kellene szolgáltatnia.**
588. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-12-30 11:27:38
Üzenet elküldve: 2020-12-30 11:27:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Alymeidha, Hesgrim //
*Kérdezősködik az asszonyság mint aki nem ismerné a Thargokat.*
- Bizony azok. Szapora egy barbár népség egy jó adag feslettséggel. Legalább is így hírlik róluk.
*Csoda, hogy az asszonyka nem hallott a barbár királyságról pedig itt vannak egy nagyobb köpésnyire.*
- Azt is regélik róluk, hogy összefekszenek egymás közt is mindenkivel. Áhh buja egy népség az én mondom.
*Nem is nagyon hallani róluk mostanság. Amióta a királyuk eltűnt vagy meghalt a jó Eeyr tudja azóta csend és hullaszag van arrafelé.*
- Méghozzá az egyik legnagyobb halat. Bele is tört a botja.
*Szerencsétlen banditák nem tudták mi szakad a nyakukba a báróval és népes kompániájával.*
- Aztat nem tudom. Tán csak lenne valami őrsége vagy mi a szöcske.
*Furcálotta is, hogy csak úgy elkaptak egy ilyen fejedelemséget holmi banditák. Na mindegy ez egy jövedelmező küldetés volt hősünknek.*
- Azt mondja belső cselszövés lenne? A Thargoktól az is kitelik. A trónért biztos hátba szúrnának akárkit.
*Megrágja a témát amit az asszonyka feldobott. Érdekes teória azt meg kell hagyni.*
- Valahogy úgy. Városból városba. Amolyan vándor kalandor volnék. És magácska?
*Kérdezősködik az asszonyság mint aki nem ismerné a Thargokat.*
- Bizony azok. Szapora egy barbár népség egy jó adag feslettséggel. Legalább is így hírlik róluk.
*Csoda, hogy az asszonyka nem hallott a barbár királyságról pedig itt vannak egy nagyobb köpésnyire.*
- Azt is regélik róluk, hogy összefekszenek egymás közt is mindenkivel. Áhh buja egy népség az én mondom.
*Nem is nagyon hallani róluk mostanság. Amióta a királyuk eltűnt vagy meghalt a jó Eeyr tudja azóta csend és hullaszag van arrafelé.*
- Méghozzá az egyik legnagyobb halat. Bele is tört a botja.
*Szerencsétlen banditák nem tudták mi szakad a nyakukba a báróval és népes kompániájával.*
- Aztat nem tudom. Tán csak lenne valami őrsége vagy mi a szöcske.
*Furcálotta is, hogy csak úgy elkaptak egy ilyen fejedelemséget holmi banditák. Na mindegy ez egy jövedelmező küldetés volt hősünknek.*
- Azt mondja belső cselszövés lenne? A Thargoktól az is kitelik. A trónért biztos hátba szúrnának akárkit.
*Megrágja a témát amit az asszonyka feldobott. Érdekes teória azt meg kell hagyni.*
- Valahogy úgy. Városból városba. Amolyan vándor kalandor volnék. És magácska?
587. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-12-30 07:52:46
Üzenet elküldve: 2020-12-30 07:52:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég//
*Toroti hátra hőköl a kivont kard láttán, bár hamar ráeszmél, hogy ez csak óvatosság a havasföldi részéről. A vörös lány nem sokáig toporog mögötte. Valamit gyorsan elhadar neki, izgága gyermek módjára, majd szapora léptekkel elindul, ott hagyva Nodricot. ~Szegény nagyanyám mindig mondta, hogy a vörös hajú zöldvölgyiek olyanok, mint a tűzorkán. Milyen igaza volt! Sok bajom lesz még ezzel a rőttel.~ Nem akadályozza a másikat a tempósabb haladásban, s végül inkább utána fut, hogy beérje. Megérkeznek egy kisebb házikóhoz, ami az erdőben van elrejtve. Kéményéből füst száll fel, az, amit távolabbról is láttak. Orrát finom illatok lengik körül, amik a házból jöhetnek ki. ~Ez biztosan egy menedékház.~ A lány lelkes magyarázásából nem sokat ért, csak annyit, hogy nagyon ide akart jönni, és most még annál is lelkesebb, mint mikor meglódult a bundájában. Kardját visszateszi hüvelyébe, de keze a markolaton marad. Előre megy a kevés lépcsőn felfelé a bejárati ajtóhoz. Elsőként lép be a menedékhelyre, amint az ajtót szélesre tárja maguk előtt. Mielőtt belépne, egy gyors mustrával felméri a benti állapotokat. A kandallóban ropog a tűz, emberek esznek az asztaloknál. Lassan kezd felengedi védekező mechanizmusa, és egy kissé nyugodtabban lép be a menedékházba. Ilyen helyek nincsenek a hegyek tetején, így arra nem vállalkozik, hogy intézkedjen idebent. Arannyal teli erszényt leakaszt az oldaláról, majd Toroti előtt rámarkol, hogy lássa, van benne elég. Ezután előre tessékeli a lányt, hogy a zöldvölgyi menedék vezetőjével szót értsen. Az asszonyok amúgy is szeretnek beszélni, most legalább hasznát veszi. Ha a lány előre megy, akkor követi őt az aranyaival, mert úgy van vele, hogy semmit sem adnak ingyen, főleg itt nem. Elképzelhetetlen, hogy valaki más állja a költségeit, becsülete és büszkesége nem engedné meg, ezt próbálta az előbb jelezni az arannyal teli szütyővel. Most, hogy előre tessékeli beszélni a bundájában tetszelgő lányt, megáll mellette és úgy tesz, mint aki értené, hogy miről fognak beszélni a menedék vezetőjével.*
*Toroti hátra hőköl a kivont kard láttán, bár hamar ráeszmél, hogy ez csak óvatosság a havasföldi részéről. A vörös lány nem sokáig toporog mögötte. Valamit gyorsan elhadar neki, izgága gyermek módjára, majd szapora léptekkel elindul, ott hagyva Nodricot. ~Szegény nagyanyám mindig mondta, hogy a vörös hajú zöldvölgyiek olyanok, mint a tűzorkán. Milyen igaza volt! Sok bajom lesz még ezzel a rőttel.~ Nem akadályozza a másikat a tempósabb haladásban, s végül inkább utána fut, hogy beérje. Megérkeznek egy kisebb házikóhoz, ami az erdőben van elrejtve. Kéményéből füst száll fel, az, amit távolabbról is láttak. Orrát finom illatok lengik körül, amik a házból jöhetnek ki. ~Ez biztosan egy menedékház.~ A lány lelkes magyarázásából nem sokat ért, csak annyit, hogy nagyon ide akart jönni, és most még annál is lelkesebb, mint mikor meglódult a bundájában. Kardját visszateszi hüvelyébe, de keze a markolaton marad. Előre megy a kevés lépcsőn felfelé a bejárati ajtóhoz. Elsőként lép be a menedékhelyre, amint az ajtót szélesre tárja maguk előtt. Mielőtt belépne, egy gyors mustrával felméri a benti állapotokat. A kandallóban ropog a tűz, emberek esznek az asztaloknál. Lassan kezd felengedi védekező mechanizmusa, és egy kissé nyugodtabban lép be a menedékházba. Ilyen helyek nincsenek a hegyek tetején, így arra nem vállalkozik, hogy intézkedjen idebent. Arannyal teli erszényt leakaszt az oldaláról, majd Toroti előtt rámarkol, hogy lássa, van benne elég. Ezután előre tessékeli a lányt, hogy a zöldvölgyi menedék vezetőjével szót értsen. Az asszonyok amúgy is szeretnek beszélni, most legalább hasznát veszi. Ha a lány előre megy, akkor követi őt az aranyaival, mert úgy van vele, hogy semmit sem adnak ingyen, főleg itt nem. Elképzelhetetlen, hogy valaki más állja a költségeit, becsülete és büszkesége nem engedné meg, ezt próbálta az előbb jelezni az arannyal teli szütyővel. Most, hogy előre tessékeli beszélni a bundájában tetszelgő lányt, megáll mellette és úgy tesz, mint aki értené, hogy miről fognak beszélni a menedék vezetőjével.*
586. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-12-22 22:09:03
Üzenet elküldve: 2020-12-22 22:09:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Alymeidha, Hesgrim //
-Köszönöm.
*Próbálja kipréselni a szót két rágás között úgy, hogy lehetőleg ne legyen közben tele a szája. Ugyan nem valami kényes nemes kisasszony, de szorult belé némi jólneveltség. Helyesebben inkább csak tud úgy viselkedni, mintha szorult volna belé.*
-Thargok?
*Kérdez vissza, ahogy megüti fülét az ismerősen csengő szó.*
-Azok valami barbár népség, nem?
*Nem sokat hallott ugyan róluk, de valami vezér híre eljutott az északi területekre is, nevét azonban már nem tudná felidézni. Nehezen tudja elképzelni tehát, hogy királynőjük legyen, neki valami fickó rémlik, ám könnyen lehet, hogy téved.
A történet rövid összefoglalója egyébként több kérdést is hagy benne. Miféle báróról van szó? Meg miért rabolta el a bandita a lány? Van egy olyan sejtése ezekre bizony a törpe sem tudja a választ, nem fárasztja hát őt ezekkel. Kikanalazza még a ragu maradékát, gondosan megtörli száját kabátjának zsebéből előkotort kendőjébe majd iszik pár jó nagy kortyot a vízből. Máris sokkal jobban érzi magát.*
-Mindenképp merész volt a banditától, hogy egyből ilyen nagy halat választott.
*Úgy is fogalmazhatott volna, hogy ostoba ötlet, de az is lehet, hogy sokkal személyesebb volt az elrablás oka.*
-Talán nem ért el hozzájuk a hír időben.
*Veti fel, miért is lehetett, hogy népe végül is cserben hagyta a leányt.*
-De az is könnyen lehet, hogy nem annyira kívánatos a személye otthon. Biztos van még ott olyan, aki szívesen vezetné a thargokat, neki pedig kapóra jöhet, ha nincs útban a hölgy.
*Nem tartja vissza gondolatait, mindent kimond, ami hirtelen átfut az elméjén.*
-Maga a városból jön most, igaz?
-Köszönöm.
*Próbálja kipréselni a szót két rágás között úgy, hogy lehetőleg ne legyen közben tele a szája. Ugyan nem valami kényes nemes kisasszony, de szorult belé némi jólneveltség. Helyesebben inkább csak tud úgy viselkedni, mintha szorult volna belé.*
-Thargok?
*Kérdez vissza, ahogy megüti fülét az ismerősen csengő szó.*
-Azok valami barbár népség, nem?
*Nem sokat hallott ugyan róluk, de valami vezér híre eljutott az északi területekre is, nevét azonban már nem tudná felidézni. Nehezen tudja elképzelni tehát, hogy királynőjük legyen, neki valami fickó rémlik, ám könnyen lehet, hogy téved.
A történet rövid összefoglalója egyébként több kérdést is hagy benne. Miféle báróról van szó? Meg miért rabolta el a bandita a lány? Van egy olyan sejtése ezekre bizony a törpe sem tudja a választ, nem fárasztja hát őt ezekkel. Kikanalazza még a ragu maradékát, gondosan megtörli száját kabátjának zsebéből előkotort kendőjébe majd iszik pár jó nagy kortyot a vízből. Máris sokkal jobban érzi magát.*
-Mindenképp merész volt a banditától, hogy egyből ilyen nagy halat választott.
*Úgy is fogalmazhatott volna, hogy ostoba ötlet, de az is lehet, hogy sokkal személyesebb volt az elrablás oka.*
-Talán nem ért el hozzájuk a hír időben.
*Veti fel, miért is lehetett, hogy népe végül is cserben hagyta a leányt.*
-De az is könnyen lehet, hogy nem annyira kívánatos a személye otthon. Biztos van még ott olyan, aki szívesen vezetné a thargokat, neki pedig kapóra jöhet, ha nincs útban a hölgy.
*Nem tartja vissza gondolatait, mindent kimond, ami hirtelen átfut az elméjén.*
-Maga a városból jön most, igaz?
585. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-12-15 10:18:20
Üzenet elküldve: 2020-12-15 10:18:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Alymeidha, Hesgrim //
*A leányka egyből felvidul ahogy a vadragu a földet éri. Élt harcosunk jól ismeri ezt a tekintetet. Éhes az asszonyság annak rendje és módja szerint. A kortárs elf doktor egészen jól vezeti ezt a kis vidéki kocsmát. Mondjuk nincs egyedül a feladatra.*
- Jó étvágyat lányom!
*Hadd egyen a kishölgy mert fejlődő szervezet még. Kell nekije a táplálék. A mese héve úgy elragadja törpénket, hogy már szinte úgy beszél mint ahogy a kaland folyamán. Elég jól el lehet képzelni a részletes elmondás miatt.*
- Meg. De ippenhogy. Aztán kisejlett, hogy a thargok királynője vagy milye volt a leányzó. Gyanítom, hogy valami románcika fűzi a báróhoz. Na tehát véres áldozatok árán meglett a nemes úrnő. Valami őrült bandita csak elszökött a végén. Az még biza valamit fog forralni bosszújába.
*Érdekes is egy kaland volt az biza. A lányka megszedheti magát vadraguval mert törpénk aztán tud mesélni napnyugtáig.*
- Gondolta volna, hogy ilyen nagyságokat csak úgy el lehet rabolni? Azt hittem a thargok harcos nép de tán egy se jött a segedelmünkre.
*Bizony bizony ezt a báró kontózta és pénzelte. Ha nem cselekszik talán még most is ott lenne rabságban az úrnőség vagy már lehet elhantolták volna. Ki tudja.*
*A leányka egyből felvidul ahogy a vadragu a földet éri. Élt harcosunk jól ismeri ezt a tekintetet. Éhes az asszonyság annak rendje és módja szerint. A kortárs elf doktor egészen jól vezeti ezt a kis vidéki kocsmát. Mondjuk nincs egyedül a feladatra.*
- Jó étvágyat lányom!
*Hadd egyen a kishölgy mert fejlődő szervezet még. Kell nekije a táplálék. A mese héve úgy elragadja törpénket, hogy már szinte úgy beszél mint ahogy a kaland folyamán. Elég jól el lehet képzelni a részletes elmondás miatt.*
- Meg. De ippenhogy. Aztán kisejlett, hogy a thargok királynője vagy milye volt a leányzó. Gyanítom, hogy valami románcika fűzi a báróhoz. Na tehát véres áldozatok árán meglett a nemes úrnő. Valami őrült bandita csak elszökött a végén. Az még biza valamit fog forralni bosszújába.
*Érdekes is egy kaland volt az biza. A lányka megszedheti magát vadraguval mert törpénk aztán tud mesélni napnyugtáig.*
- Gondolta volna, hogy ilyen nagyságokat csak úgy el lehet rabolni? Azt hittem a thargok harcos nép de tán egy se jött a segedelmünkre.
*Bizony bizony ezt a báró kontózta és pénzelte. Ha nem cselekszik talán még most is ott lenne rabságban az úrnőség vagy már lehet elhantolták volna. Ki tudja.*
584. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-12-11 21:15:46
Üzenet elküldve: 2020-12-11 21:15:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Alymeidha, Hesgrim //
//Érintőlegesen Errealra//
*Úgy érzi konkrétan másodpercekre van az éhhaláltól. Persze valószínűleg kissé túldramatizálja, ezelőtt még sohasem fordult elő, hogy ilyen sokáig nem evett volna, nem kizárt tehát, hogy egyszerűen csak ilyen érzés igazán éhesnek lenni. Egy pillanatra végignéz a helyen, mintha ez lenne az utolsó látvány, amit magába szív, mielőtt távozna a túlvilágra. Nem lesz túl nemes halál, a legkevésbé sem úgy tervezte, hogy egy világvégi kis tákolmányban egy vén törpe társaságában fog kimúlni. Na nem mintha bármikor is elképzelte volna, hogy is fog történni, az emberek többsége véleménye szerint nem szokott azon morfondírozni, hogyan is akarják, hogy elérje őket a vég, ám annál többször fordul meg fejükben, hogy hogyan nem. Például senki sem akar kipurcanni egy árnyékszéken vagy anyaszült meztelenül valami rusnya ember mellett, akit még ittasan szemelt ki magának. Aly most valamiért úgy érzi, pont itt és pont most igazán nem akar kipurcanni, leginkább azért, mert az éhhalált igencsak értelmetlennek tartja.
Indokolatlan gondolatait egy vén elf érkezése zavarja meg, aki épp az ételét hozzá, s amint leteszi elé a vadragut, a félvér el is felejti, miken is járt az esze az imént.*
-Ó igazán köszönöm!
*Hadarja gyorsan, s már veszi is evőeszközét kezébe, hogy hevesen magába lapátolja a gőzölgő ételt. Persze igyekszik azért megtartani méltóságát és nem úgy enni, mint egy vaddisznó, de asztaltársa észreveheti, bizony éhes volt már ez a lány.
Bár erősen az evésre koncentrál, azért hallgatja Hesgrim történetét, s úgy tűnik a törpe igencsak jeleskedik a mesélésben.*
-De ugye meglett végül a lány?
*Kérdez nagy szemeivel gyermekien pislogva, miközben egy pillanatra még az evést is abbahagyja. Egyébként kifejezetten gyűlöli a boldog végeket, titkon reménykedik benne, hogy valami igazán iszonyú csavar következik, ám gonosz gondolatai nem látszódnak meg ártatlan ábrázatán.*
//Érintőlegesen Errealra//
*Úgy érzi konkrétan másodpercekre van az éhhaláltól. Persze valószínűleg kissé túldramatizálja, ezelőtt még sohasem fordult elő, hogy ilyen sokáig nem evett volna, nem kizárt tehát, hogy egyszerűen csak ilyen érzés igazán éhesnek lenni. Egy pillanatra végignéz a helyen, mintha ez lenne az utolsó látvány, amit magába szív, mielőtt távozna a túlvilágra. Nem lesz túl nemes halál, a legkevésbé sem úgy tervezte, hogy egy világvégi kis tákolmányban egy vén törpe társaságában fog kimúlni. Na nem mintha bármikor is elképzelte volna, hogy is fog történni, az emberek többsége véleménye szerint nem szokott azon morfondírozni, hogyan is akarják, hogy elérje őket a vég, ám annál többször fordul meg fejükben, hogy hogyan nem. Például senki sem akar kipurcanni egy árnyékszéken vagy anyaszült meztelenül valami rusnya ember mellett, akit még ittasan szemelt ki magának. Aly most valamiért úgy érzi, pont itt és pont most igazán nem akar kipurcanni, leginkább azért, mert az éhhalált igencsak értelmetlennek tartja.
Indokolatlan gondolatait egy vén elf érkezése zavarja meg, aki épp az ételét hozzá, s amint leteszi elé a vadragut, a félvér el is felejti, miken is járt az esze az imént.*
-Ó igazán köszönöm!
*Hadarja gyorsan, s már veszi is evőeszközét kezébe, hogy hevesen magába lapátolja a gőzölgő ételt. Persze igyekszik azért megtartani méltóságát és nem úgy enni, mint egy vaddisznó, de asztaltársa észreveheti, bizony éhes volt már ez a lány.
Bár erősen az evésre koncentrál, azért hallgatja Hesgrim történetét, s úgy tűnik a törpe igencsak jeleskedik a mesélésben.*
-De ugye meglett végül a lány?
*Kérdez nagy szemeivel gyermekien pislogva, miközben egy pillanatra még az evést is abbahagyja. Egyébként kifejezetten gyűlöli a boldog végeket, titkon reménykedik benne, hogy valami igazán iszonyú csavar következik, ám gonosz gondolatai nem látszódnak meg ártatlan ábrázatán.*
583. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-12-11 10:46:07
Üzenet elküldve: 2020-12-11 10:46:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Út a toronyhoz //
// Napváltás //
// Pult //
*A jó doktorunk már a kokas előtt fenn kukorékol. Az öregek ugyebár köztudottan nem alszanak sokat. Ez így van a doktorral is. Nem mintha nem szeretne aludni csak egyszerűen már nem tud úgy aludni mint a téli álomba szenderülő medve aki a fagyot végig alussza. Még az este csomagolt harapnivalót a páncélosnak meg az apródkájának. Reggel már meg is jelenik mind a kettő a pultnál.*
- Szép jó reggelt ifjak! Itten lesz az elemózsia. Legyen biztonságos utuk. Mostanság érdemes az orkokra figyelni.
*Halkan jó tanácsot ad a lovagnak mert az orkokra ugye mindig kell készülni. Főleg itt a nagy kinti részeken. A batyut gúzsba köti és a kölyök kezébe nyomja. Elvileg ugye az apródok csinálják az ilyesmiket hát dolgozzon is meg a kicsi gnóm.*
- Viszlát!
*Legeslegvégül a két jó vendégtől elköszön már. Ritka a jól fizető vendég. Ezt a két szerzetet máskor is szívesen látják majd az holt biztos. A veres elf biztos a konyhába van de nem is baj mert ott a helye. A jó doktorunk utál főzni szóval bőven elég neki ha kicitálja a jó népnek a falnivalót. Szusszan már egy hangyányit és megreggelizik a doktor. Reggel kell ugyanis bőségesen enni. Ezt minden jó doktor tudja így a miénk is.*
// Napváltás //
// Pult //
*A jó doktorunk már a kokas előtt fenn kukorékol. Az öregek ugyebár köztudottan nem alszanak sokat. Ez így van a doktorral is. Nem mintha nem szeretne aludni csak egyszerűen már nem tud úgy aludni mint a téli álomba szenderülő medve aki a fagyot végig alussza. Még az este csomagolt harapnivalót a páncélosnak meg az apródkájának. Reggel már meg is jelenik mind a kettő a pultnál.*
- Szép jó reggelt ifjak! Itten lesz az elemózsia. Legyen biztonságos utuk. Mostanság érdemes az orkokra figyelni.
*Halkan jó tanácsot ad a lovagnak mert az orkokra ugye mindig kell készülni. Főleg itt a nagy kinti részeken. A batyut gúzsba köti és a kölyök kezébe nyomja. Elvileg ugye az apródok csinálják az ilyesmiket hát dolgozzon is meg a kicsi gnóm.*
- Viszlát!
*Legeslegvégül a két jó vendégtől elköszön már. Ritka a jól fizető vendég. Ezt a két szerzetet máskor is szívesen látják majd az holt biztos. A veres elf biztos a konyhába van de nem is baj mert ott a helye. A jó doktorunk utál főzni szóval bőven elég neki ha kicitálja a jó népnek a falnivalót. Szusszan már egy hangyányit és megreggelizik a doktor. Reggel kell ugyanis bőségesen enni. Ezt minden jó doktor tudja így a miénk is.*
582. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-12-11 09:00:09
Üzenet elküldve: 2020-12-11 09:00:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Út a toronyhoz //
// Napváltás //
// Pult //
*Az étkezés után elválnak kis időre, s Arelow előre köszöni a fürdőt, amit Morzden mosolyogva fogad, hiszen egy jó apródnak ez is beletartozik a feladatai közé. Nem ébred fel a lovag szobába érkezésére, de az éjszaka közepén kellemes melegség járja át, amit a takaró jelent mellyel jó szándékúan betakarták. Reggel ásítva kel fel, kell még némi idő a teljes felébredéséig.*
- Jó reggelt! *Viszont köszönti a másikat amint reggel mindketten felkelnek. Figyelmesen hallgatja végig lovagját, s bólint a szavaira.*
- Gyorsan elkészülök. *Hamar rávágja a választ, s amint a hideg víz a mosdó tálban végigfut az arcán, máris magához tér. A reggeli mosdást, öltözködést hamar elintézi, s a csomagjaikat is összekészíti indulásra. Lefelé igyekszik Arelow után, s a pultnál állva meg is találja.*
- Jó reggelt! *Illedelmesen köszönti a pultost is, vagy aki éppen ott van. Megvárják, amíg a csomagolt ételt megkapják, s csak utána indulnak tovább úti céljuk felé.*
- Viszlát! *Ha szükséges, a csomagot magához veszi, miután elköszön a fogadóban lévő emberektől. Segít rögzíteni csókán az élelmet és a páncélt is a lovagja keze ügyébe adni, hogy ráadhassa Csókára. A másik segítségével felkerül a nyeregbe, s újult erővel folytathatják az utat a toronyig, ahol reményeik szerint sok kérdésükre választ fognak kapni.*
// Napváltás //
// Pult //
*Az étkezés után elválnak kis időre, s Arelow előre köszöni a fürdőt, amit Morzden mosolyogva fogad, hiszen egy jó apródnak ez is beletartozik a feladatai közé. Nem ébred fel a lovag szobába érkezésére, de az éjszaka közepén kellemes melegség járja át, amit a takaró jelent mellyel jó szándékúan betakarták. Reggel ásítva kel fel, kell még némi idő a teljes felébredéséig.*
- Jó reggelt! *Viszont köszönti a másikat amint reggel mindketten felkelnek. Figyelmesen hallgatja végig lovagját, s bólint a szavaira.*
- Gyorsan elkészülök. *Hamar rávágja a választ, s amint a hideg víz a mosdó tálban végigfut az arcán, máris magához tér. A reggeli mosdást, öltözködést hamar elintézi, s a csomagjaikat is összekészíti indulásra. Lefelé igyekszik Arelow után, s a pultnál állva meg is találja.*
- Jó reggelt! *Illedelmesen köszönti a pultost is, vagy aki éppen ott van. Megvárják, amíg a csomagolt ételt megkapják, s csak utána indulnak tovább úti céljuk felé.*
- Viszlát! *Ha szükséges, a csomagot magához veszi, miután elköszön a fogadóban lévő emberektől. Segít rögzíteni csókán az élelmet és a páncélt is a lovagja keze ügyébe adni, hogy ráadhassa Csókára. A másik segítségével felkerül a nyeregbe, s újult erővel folytathatják az utat a toronyig, ahol reményeik szerint sok kérdésükre választ fognak kapni.*
581. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2020-12-09 10:13:59
Üzenet elküldve: 2020-12-09 10:13:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Alymeidha, Hesgrim //
*Az asszonykának valami baja lehet mert olyan az ábrázata mint a nőknek havi baj idején. Három feleséget elfogyasztott élt harcosunk így tudja mi fán terem a dörgés.*
- Szép rövid név. Velős.
*Már akkor lereagálja a bemutatkozást. Furcsák ezek az ember nevek az hétszáz. No azért a kaland mindenki figyelmét felkelti. Ehhez hozzájön a kortárs elf aki valami orvos doktor vagy mi a szesz. Hogy mit kötött ki itt a fogadóban azt nem tudni de most idehozza az asszonyságnak a vadraguját meg egy kis vizet, hogy öblögessen. Aztán még kulcs is előkerül.*
- Na szóval az úgy kezdődött, hogy éppen megláttam a felhívást mi szerint a báró úr akiről kiderült, hogy a Wegtoreni kufárok vezetője kiszabadításra szervezkedik egy zsoldos osztagot. Mindig jól jön az arany a kalandokat meg nem vetem meg hisz ezek éltetnek. Így a kalmárba elvállaltam a nemes feladatot. Kisejlett, hogy valami úri kisasszony vagy mi a szöcske akit elraboltak. Nem tudok mik vagy kik és miért rabolták el de a lényeg, hogy veszélyben volt az élete. Többedmagammal és egy maroknyi városőrrel indultunk meg a romvárosba. Na ott aztán volt ne mulass. Hemzsegtek a banditák mint kóbor macskába a bolhák. Hatalmas küzdelem volt. Folyt a vér mint a patak. Suhogtak a nyílvesszők a fejünk felett meg belénk is akad egy vagy kettő. Úgy nézett ki nem találjuk meg a nemes hölgyeményt.
*Azért itt tart egy kis hatásszünetet és oldalzsebéből egy butykost meghúz. Jó fajta erős törpe szesz. Segít a történet mesélésbe.*
*Az asszonykának valami baja lehet mert olyan az ábrázata mint a nőknek havi baj idején. Három feleséget elfogyasztott élt harcosunk így tudja mi fán terem a dörgés.*
- Szép rövid név. Velős.
*Már akkor lereagálja a bemutatkozást. Furcsák ezek az ember nevek az hétszáz. No azért a kaland mindenki figyelmét felkelti. Ehhez hozzájön a kortárs elf aki valami orvos doktor vagy mi a szesz. Hogy mit kötött ki itt a fogadóban azt nem tudni de most idehozza az asszonyságnak a vadraguját meg egy kis vizet, hogy öblögessen. Aztán még kulcs is előkerül.*
- Na szóval az úgy kezdődött, hogy éppen megláttam a felhívást mi szerint a báró úr akiről kiderült, hogy a Wegtoreni kufárok vezetője kiszabadításra szervezkedik egy zsoldos osztagot. Mindig jól jön az arany a kalandokat meg nem vetem meg hisz ezek éltetnek. Így a kalmárba elvállaltam a nemes feladatot. Kisejlett, hogy valami úri kisasszony vagy mi a szöcske akit elraboltak. Nem tudok mik vagy kik és miért rabolták el de a lényeg, hogy veszélyben volt az élete. Többedmagammal és egy maroknyi városőrrel indultunk meg a romvárosba. Na ott aztán volt ne mulass. Hemzsegtek a banditák mint kóbor macskába a bolhák. Hatalmas küzdelem volt. Folyt a vér mint a patak. Suhogtak a nyílvesszők a fejünk felett meg belénk is akad egy vagy kettő. Úgy nézett ki nem találjuk meg a nemes hölgyeményt.
*Azért itt tart egy kis hatásszünetet és oldalzsebéből egy butykost meghúz. Jó fajta erős törpe szesz. Segít a történet mesélésbe.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 732-751