//Arraele//
*Az hosszú évek említésére bólint a tündér felé. Talán tényleg volt az húsz év is. Arcvonásai oly sokat nem változtak, inkább férfiasodott, s talán ezért is ismerte fel hamar Arraele. A megélhetést érintő kérdésre elmosolyodik.*
- Megélni nemigen lehet belőle. Inkább csak élni. Vadászat és gyűjtögetés, ami az idő nagy részét kiteszi. De most épp a városba tartok, mert egy ígéretes testőri állás van kilátásban. Remélem, hogy sikerül! *Lelkesen mesél az idős úrnak, mivel abban igaza van, hogy megélni nem lehet az erdő szeretetéből. Most talán lehetősége nyílik egy olyan munkára, amiből aranyat is szerezhet. A hiúz említésére igenlően bólint.*
- Igen, az enyém, mondhatjuk így. *Felnevet azon amikor Lenxyn súlya kerül szóba.*
- Ő egy hiúz Arra bácsi. Még nem is olyan nagy, mint egyes fajtársai, de neki ez a súly ideális. *Lenxyn súlyelosztása pont ideális. Teste izmos és vadászathoz szokottan edzett, így nem mondható, hogy el lenne hízva. Kíváncsian hallgatja a történetet, hogy Arraele ezen a vidéken telepedett le. A közösségről már halott jókat, de sosem járt még náluk. Mosollyal az arcán válaszol a másiknak.*
- Örülök Arra bácsi, hogy sikerült egy békés otthont találnod magadnak. Azt is jó látni, hogy korod ellenére egészségben találtalak. *Valóban örül annak, hogy találkoztak, és annak is, hogy jó erőben látja a tündért, aki már, akkor is idős volt, amikor megismerte gyermekkorában. Az úti célját tekintve igyekszik válaszolni a tündér kíváncsiskodó kérdésére.*
- Artheniorba, egészen pontosan a Romváros felé tartok. Ha minden jól alakul, akkor ott fogadnak majd testőri állományba. *Örömmel meséli a történéseket, hiszen ha ez sikerül, akkor lesz egy rendes megélhetése.*