Arthenior - Kalmárlak
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 14 (261. - 280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 297-316
280. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-04-21 06:51:24
Üzenet elküldve: 2022-04-21 06:51:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Elvárások és instrukciók//
*Nawanthiri egyszer megkérdezte a legidősebb testvérét, "Csak Egy Hullám"-ot:
"Mester! Ha az eszes lények mind egymásért születtek, miért vannak urak és szolgák?"
Az öreg óriás abbahagyta a hullócsillag-számlálást, és nagy kezeit az öléből a térdére fektette lótusz-ültében.
"Mert nem vagyunk egyformák. Ha az erősek mondják meg, mi legyen, rendetlenség van az égalattiban. Ha az okosak, akkor rend."
"Ezért szolgálják a városi óriások árpáshúsért az embereket meg a törpéket? Akinek meg nem tetszik, azt megverik..."
"Uralkodni azon lehet, Kis Kabócám, aki hagyja. - ahogy elmosolyodott, 'Csak Egy Hullám' hosszú, fehér szemöldökei ujjnyival feljebb kunkorodtak a külső végükön - Pirtianesben úgy mondják: ha az úr nem ügyel a szavaira, elveszti a szolgáját, ha a szolga nem ügyel a szavaira, elveszti az életét. A két veszteség összefügg. Látod: ha a Föld Városában nincs is szabadság, harmóniának muszáj lennie."
Nawanthiri akkortájt kezdett kamaszodni. Mindenre haragudott az ég alatt, a fenti magyarázatot pedig nem gondolta többnek ordas nagy képmutatásnál. A mai eligazítás azonban rányitotta a szemét a pirtianesi bölcsességre. Megtanulta, hogy vannak kérdések, amiknél nem számít a felelet, csak hogy ki felel rájuk, és hogyan lehet eligazításnak beállítani valamit, aminek valójában annyi a célja, hogy letörjék a szarvát, akiről úgy gondolják, le kell. Azt is be kellett látnia, hogy az eszes lények hiába születtek mind egymásért, ezt csak az tudja, akit erre neveltek - a többiek mind azon iparkodnak, hogy csellel, gánccsal vagy erővel, de egymás fölé kerekedjenek. Egyedül azt nem érti, miért nem dühödik fel mindezen, mint pár napja Habrertus uram bicskanyitogató alakoskodásán. A megbeszélés elején még fegyelmeznie kellett magát - "ha a szolga nem ügyel a szavaira, elveszti az életét" - nagyjából azóta viszont, hogy a szövetségesek érdekeinek védelmére rákérdezett, rátalált arra az ataraxiára, aminek a magafajta szerzetes lelkében uralkodnia kell. Néha meg-megmozdul az igazságérzet a szíve mélyén, de fel sosem horgad. Itt nincsenek bajbajutottak, akikért ki kell állnia.*
*A sötételfek rendszabályozását az eddig mutatott higgadtságával hallgatja tovább. Miután a nyakát kiroppantotta, tényleg inkább a felhőket nézi az ablakon túl. Meg a fák épp csak rügyező ágait, amint rázza őket a télvégi hideg szél.*
- Ha nincs mellettem rangidős, akkor én vagyok az. *feleli egyszerűen a heges arcú által kínált alternatívára* Nem a felelősség alól akarok kibújni, csak azt szeretném, hogy sose legyen kérdés, ki a főnök. Így akkor is tudná mindenki, kihez igazodjon, ha nincs idő vitatkozni. *nem akar belemenni a Kalmárbéli konfliktusaikba. Az eddig látottak alapján jól aligha jönne ki belőle, és attól tart, többet foglalkoznának a sérelmeikkel, mint a megoldással.*
- De, ha ez nem járható út *emeli föl a kérges tenyerét az asztalról* akkor ha nincs ott más feljebbvaló, Yeza meg igen *pillant a vörösre a válla fölött* azt fogom csinálni, amit ő mond. *ezt a lehetőséget maga Aztyan kínálta fel korábban, szóval remélhetőleg el fogja fogadni. Ha meg végül mégis bevezetné, hogy azé a döntés, aki a legrégebb óta dolgozik a Háznak, annál jobb.*
*Leandana asszony esetét alig veti föl, a RANGIDŐSTŐL már meg is kapja rá a választ. Ami másnak lehet, hogy adekvátnak hangzik, de mandulaszemnek csak amolyan "nesze semmi, fogd meg jól". Itt már nincs ködszurkálás, mint eddig. Van egy konkrét helyzet, amit mindenki ismer, aki ott volt - mondják meg az okosak, mi lett volna a kívánt eredmény, és milyen konkrét lépésekkel kellett volna eljutni odáig. Megetetik, megitatják, felruházzák, kifaggatják - és utána? Hogyan kell "a lehető legkedvezőbben helyezkedni?" Vagy lesz, ahogyan lesz, aztán majd a főnök előtt kimagyarázzák...?
Aztyan valamivel több iránymutatást ad, de alapvetően ő is megmarad az általánosságoknál. Mutatkozzanak semleges oldalként? Amennyire Nawanthiri meg tudja ítélni, Leandana-ügyben az érdekek olyan pókhálót alkotnak, hogy bármit tesznek, állást foglalnak vele - még azzal is, ha egyszerűen csak működtetik a fogadót. Kíváncsi lenne, hogy a báró szerint mi a megoldás arra, ha egy uradalomnak egy trónja van, és két úrnője. Talán Bredoc parancsnoknak is volnának aggályai egy holtából gyanús körülmények közt feltámadt hatalmassággal kapcsolatban. Idővel talán meg fogják tudni.
A fenti gondolatmenetből kívülről annyi látszik, hogy a szerzetes korábbi higgadt pragmatizmusába távolságtartás vegyül. A kapott válaszokhoz semmit, még egy biccentést sem fűz hozzá. "Ha az úr nem ügyel a szavaira, elveszti a szolgáját, ha a szolga nem ügyel a szavaira, elveszti az életét."
Amikor Aztyan berekeszti az eligazítást, feláll, az öklét és a tenyerét összetéve maga előtt meghajol felé, betolja a széket maga után, aztán a süti, a kávé, meg egyáltalán egy árva szó nélkül elhagyja a tárgyalót. A sötételf tesókat előre engedi, meghagyná őket maguk között. Ugyanakkor ha Ukromon lát még hajlandóságot, odacsapódik hozzá. Egyrészt mert látta rajta, hogy volna mondanivalója, másrészt mert ataraxia ide vagy oda, ennyi játszmázás után Nawanthiri legszívesebben csak odahajtaná a fejét a vállára, örülne, hogy van, és nem gondolna semmire.*
//Elvárások és instrukciók//
*Nawanthiri egyszer megkérdezte a legidősebb testvérét, "Csak Egy Hullám"-ot:
"Mester! Ha az eszes lények mind egymásért születtek, miért vannak urak és szolgák?"
Az öreg óriás abbahagyta a hullócsillag-számlálást, és nagy kezeit az öléből a térdére fektette lótusz-ültében.
"Mert nem vagyunk egyformák. Ha az erősek mondják meg, mi legyen, rendetlenség van az égalattiban. Ha az okosak, akkor rend."
"Ezért szolgálják a városi óriások árpáshúsért az embereket meg a törpéket? Akinek meg nem tetszik, azt megverik..."
"Uralkodni azon lehet, Kis Kabócám, aki hagyja. - ahogy elmosolyodott, 'Csak Egy Hullám' hosszú, fehér szemöldökei ujjnyival feljebb kunkorodtak a külső végükön - Pirtianesben úgy mondják: ha az úr nem ügyel a szavaira, elveszti a szolgáját, ha a szolga nem ügyel a szavaira, elveszti az életét. A két veszteség összefügg. Látod: ha a Föld Városában nincs is szabadság, harmóniának muszáj lennie."
Nawanthiri akkortájt kezdett kamaszodni. Mindenre haragudott az ég alatt, a fenti magyarázatot pedig nem gondolta többnek ordas nagy képmutatásnál. A mai eligazítás azonban rányitotta a szemét a pirtianesi bölcsességre. Megtanulta, hogy vannak kérdések, amiknél nem számít a felelet, csak hogy ki felel rájuk, és hogyan lehet eligazításnak beállítani valamit, aminek valójában annyi a célja, hogy letörjék a szarvát, akiről úgy gondolják, le kell. Azt is be kellett látnia, hogy az eszes lények hiába születtek mind egymásért, ezt csak az tudja, akit erre neveltek - a többiek mind azon iparkodnak, hogy csellel, gánccsal vagy erővel, de egymás fölé kerekedjenek. Egyedül azt nem érti, miért nem dühödik fel mindezen, mint pár napja Habrertus uram bicskanyitogató alakoskodásán. A megbeszélés elején még fegyelmeznie kellett magát - "ha a szolga nem ügyel a szavaira, elveszti az életét" - nagyjából azóta viszont, hogy a szövetségesek érdekeinek védelmére rákérdezett, rátalált arra az ataraxiára, aminek a magafajta szerzetes lelkében uralkodnia kell. Néha meg-megmozdul az igazságérzet a szíve mélyén, de fel sosem horgad. Itt nincsenek bajbajutottak, akikért ki kell állnia.*
*A sötételfek rendszabályozását az eddig mutatott higgadtságával hallgatja tovább. Miután a nyakát kiroppantotta, tényleg inkább a felhőket nézi az ablakon túl. Meg a fák épp csak rügyező ágait, amint rázza őket a télvégi hideg szél.*
- Ha nincs mellettem rangidős, akkor én vagyok az. *feleli egyszerűen a heges arcú által kínált alternatívára* Nem a felelősség alól akarok kibújni, csak azt szeretném, hogy sose legyen kérdés, ki a főnök. Így akkor is tudná mindenki, kihez igazodjon, ha nincs idő vitatkozni. *nem akar belemenni a Kalmárbéli konfliktusaikba. Az eddig látottak alapján jól aligha jönne ki belőle, és attól tart, többet foglalkoznának a sérelmeikkel, mint a megoldással.*
- De, ha ez nem járható út *emeli föl a kérges tenyerét az asztalról* akkor ha nincs ott más feljebbvaló, Yeza meg igen *pillant a vörösre a válla fölött* azt fogom csinálni, amit ő mond. *ezt a lehetőséget maga Aztyan kínálta fel korábban, szóval remélhetőleg el fogja fogadni. Ha meg végül mégis bevezetné, hogy azé a döntés, aki a legrégebb óta dolgozik a Háznak, annál jobb.*
*Leandana asszony esetét alig veti föl, a RANGIDŐSTŐL már meg is kapja rá a választ. Ami másnak lehet, hogy adekvátnak hangzik, de mandulaszemnek csak amolyan "nesze semmi, fogd meg jól". Itt már nincs ködszurkálás, mint eddig. Van egy konkrét helyzet, amit mindenki ismer, aki ott volt - mondják meg az okosak, mi lett volna a kívánt eredmény, és milyen konkrét lépésekkel kellett volna eljutni odáig. Megetetik, megitatják, felruházzák, kifaggatják - és utána? Hogyan kell "a lehető legkedvezőbben helyezkedni?" Vagy lesz, ahogyan lesz, aztán majd a főnök előtt kimagyarázzák...?
Aztyan valamivel több iránymutatást ad, de alapvetően ő is megmarad az általánosságoknál. Mutatkozzanak semleges oldalként? Amennyire Nawanthiri meg tudja ítélni, Leandana-ügyben az érdekek olyan pókhálót alkotnak, hogy bármit tesznek, állást foglalnak vele - még azzal is, ha egyszerűen csak működtetik a fogadót. Kíváncsi lenne, hogy a báró szerint mi a megoldás arra, ha egy uradalomnak egy trónja van, és két úrnője. Talán Bredoc parancsnoknak is volnának aggályai egy holtából gyanús körülmények közt feltámadt hatalmassággal kapcsolatban. Idővel talán meg fogják tudni.
A fenti gondolatmenetből kívülről annyi látszik, hogy a szerzetes korábbi higgadt pragmatizmusába távolságtartás vegyül. A kapott válaszokhoz semmit, még egy biccentést sem fűz hozzá. "Ha az úr nem ügyel a szavaira, elveszti a szolgáját, ha a szolga nem ügyel a szavaira, elveszti az életét."
Amikor Aztyan berekeszti az eligazítást, feláll, az öklét és a tenyerét összetéve maga előtt meghajol felé, betolja a széket maga után, aztán a süti, a kávé, meg egyáltalán egy árva szó nélkül elhagyja a tárgyalót. A sötételf tesókat előre engedi, meghagyná őket maguk között. Ugyanakkor ha Ukromon lát még hajlandóságot, odacsapódik hozzá. Egyrészt mert látta rajta, hogy volna mondanivalója, másrészt mert ataraxia ide vagy oda, ennyi játszmázás után Nawanthiri legszívesebben csak odahajtaná a fejét a vállára, örülne, hogy van, és nem gondolna semmire.*
279. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-04-17 15:42:48
Üzenet elküldve: 2022-04-17 15:42:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Elvárások és instrukciók//
* Nawa és a többi társa is fáradhatatlanul próbálja tisztába tenni az elkövetkezendő helyzeteket, kisebb nagyobb sikerrel elégedettek is lehetnek a szerzett információval. Lillyss viselkedését az intéző továbbra is határozottan ellenszenvesnek találja, még ha Limmen szerint túlzásba is viszi. Az ő szava itt aligha állja meg a helyét, de számára nem is ez a cél. Megpróbál kifejteni egy meglátást az intézőnek, de sajnos az sem éri el a kívánt hatást. Nem tudja felelősségre vonni az intézőt, mindenki a saját érdekeit tartja szem előtt, vagy éppen az ő esetében a kereskedő házét. ~ Hiába mondunk bármit is, ez már biztos. ~ Arcát megvakarva húzza el a száját, hogy ne nagyon legyen látványos a reakciója. ~ Az idő adja majd meg a választ erre. Bizonyítanunk kell, és ha tetszik neki amit lát, akkor talán másképp fog velünk bánni. ~ Rántja meg elméje mélyén vállát, de utána türelmesen hallgatja a továbbiakat, amint a többiek is elindulnak kifele követi őket. Gyorsan a konyha felé veszi az irányt, hogy magához vegyen egy kis étket, ma még nem igen fogyasztott semmit. *
//Elvárások és instrukciók//
* Nawa és a többi társa is fáradhatatlanul próbálja tisztába tenni az elkövetkezendő helyzeteket, kisebb nagyobb sikerrel elégedettek is lehetnek a szerzett információval. Lillyss viselkedését az intéző továbbra is határozottan ellenszenvesnek találja, még ha Limmen szerint túlzásba is viszi. Az ő szava itt aligha állja meg a helyét, de számára nem is ez a cél. Megpróbál kifejteni egy meglátást az intézőnek, de sajnos az sem éri el a kívánt hatást. Nem tudja felelősségre vonni az intézőt, mindenki a saját érdekeit tartja szem előtt, vagy éppen az ő esetében a kereskedő házét. ~ Hiába mondunk bármit is, ez már biztos. ~ Arcát megvakarva húzza el a száját, hogy ne nagyon legyen látványos a reakciója. ~ Az idő adja majd meg a választ erre. Bizonyítanunk kell, és ha tetszik neki amit lát, akkor talán másképp fog velünk bánni. ~ Rántja meg elméje mélyén vállát, de utána türelmesen hallgatja a továbbiakat, amint a többiek is elindulnak kifele követi őket. Gyorsan a konyha felé veszi az irányt, hogy magához vegyen egy kis étket, ma még nem igen fogyasztott semmit. *
278. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-04-17 13:16:09
Üzenet elküldve: 2022-04-17 13:16:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Elvárások és instrukciók//
* Aztyan reakciójára csak bólint, tekintete szárazon és üresen kutatja a többieket. Nem jutott el sem az ő szava az intézőhöz, ahogyan Limmené sem. Nem támogatta öcsikéje szavait, de nem emelt ellene szót, mert valahol talán igazak a szavai. De már nem döbben meg az intéző további jelzőin sem, a többieket türelmesen végig hallgatja és csak akkor áll fel miután már más is el indul. Mindenképpen komolyan átfogja gondolni az elkövetezendő lépéseit, amint néhány társa után kilép a tárgyalóból szobája felé veszi az irányt, hogy mihamarabb rendezni tudja magában a gondolatait, és ha teheti ezt egyedül. Csak ha megszólítják akkor áll meg. Tekintete továbbra is mosolyt mutat, csak a szemén látszik az üresség. *
//Elvárások és instrukciók//
* Aztyan reakciójára csak bólint, tekintete szárazon és üresen kutatja a többieket. Nem jutott el sem az ő szava az intézőhöz, ahogyan Limmené sem. Nem támogatta öcsikéje szavait, de nem emelt ellene szót, mert valahol talán igazak a szavai. De már nem döbben meg az intéző további jelzőin sem, a többieket türelmesen végig hallgatja és csak akkor áll fel miután már más is el indul. Mindenképpen komolyan átfogja gondolni az elkövetezendő lépéseit, amint néhány társa után kilép a tárgyalóból szobája felé veszi az irányt, hogy mihamarabb rendezni tudja magában a gondolatait, és ha teheti ezt egyedül. Csak ha megszólítják akkor áll meg. Tekintete továbbra is mosolyt mutat, csak a szemén látszik az üresség. *
277. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-04-15 12:35:16
Üzenet elküldve: 2022-04-15 12:35:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Elvárások és instrukciók//
- Nem értettem félre semmit. *Szól közbe, amikor Lillyss magyarázkodni kezd. Nem érti, hogy a mélységi miért gondolja, hogy félreértett bármit is. Az asztalnál ülők mind tanúi voltak a viselkedésének, a mosoly pedig nem a megbánás gesztusa. Jobban tette volna, ha meg sem szólal a lány. Ha nem szeretné, hogy a sértődés látszon rajta, ildomosabb lett volna elkerülnie a zárkózást jelentő karok összefonását mellkasa előtt.
A sötételf folytatja, ám mindazt az intéző már feleslegesnek tartja, akkor fog hinni a lánynak, ha bizonyítja, hogy képes felnőtt fejjel gondolkodni.*
- Nem érdekel, hogy bűnösnek érzed-e magad, csak az, hogy viselkedj megfelelően. *Zárja le a témát. Talán túl kemény a lánnyal, de a hosszú monológ és magyarázkodás mind azt jelzi számára, hogy saját igazát bizonygatja inkább maga, mint mások előtt.*
- Limmen, nincs szükségem megerősítésre. *Sóhajt, amikor a mélységi is belekezd és Lillyss védelmére kel. Mindig sejtette, hogy ebből bajok lehetnek, ha két testvér kezd el dolgozni náluk. Az ilyen közeli rokoni viszony mindig bajos, a két testvér úgy érzi, rá kell erősítenie a másik szavára. Még akkor is, ha a viselkedés helytelen.*
- Zárt ajtók mögött? *Mutat végig az asztal felett az utolsó mondatra.*
- Ha "zárt ajtók mögött" így viselkedik veled, mit várjak tőle idegenek előtt? *Kérdez vissza és hangjába leheletnyi méreg is vegyül.*
- Nem értem, miért bizonygatod, hogy a részünkké akartok válni, senki sem vonta kétségbe a lehetőségét ennek, én magam sem gördítettem akadályt az útjába, de itt szabályok vannak és ha ezek nem tetszenek, akkor bármikor elhagyhatjátok a Kereskedőházat. Legyen elég ebből, nem ezért vagyunk itt és nem is akarok ezzel tovább foglalkozni. Egy szót se többet erről. *Koppannak szavai az asztal felett ellenmondást nem tűrőn. Halk sóhajjal igyekszik kifújni magából a zavaró tényezőket és Limmen utolsó szavaira már csak kurtán bólint.
Amikor Nawanthiri beszélni kezd, égszín tekintetét felé fordítja és végighallgatja.*
- Reményeim szerint ezután nem kell visszatérő úrnőkkel foglalkoznotok és a problémák megmaradnak az egyszerű kocsmai konfliktusok talaján. Mivel a beosztás változó, így meglehet, hogy nem lesz rangidős a közeledben. De ha a Kalmárban bármit tapasztalsz, Mik biztosan a segítségedre lesz, hogy tanácsot adjon, a Központban pedig ott vagyok én vagy Kaazem. *Kínál alternatívát a megoldásra. Nawa kénytelen lesz vállalni a beosztásával járó felelősséget és viselni következményeit.
A ki nem mondott kérdésekre vagy a Kalmárlakban történtek felett érzett benyomásokra nem tud felelni, így ezt nem is teszi meg.*
- Semmiképpen sem azt, hogy fegyvert fogtok rá. *Válaszol a felvázolt kusza kapcsolatrendszerrel megtűzött kérdésre.*
- Honnan veszed, hogy Leandana nagyasszony vetélytársa Kagaenae úrnőnek? A thargok belügyei a thargokra tartoznak, nekünk ebbe nincs beleszólásunk. Szakszerűen, profin és átgondoltan kell cselekedni minden helyzetben, ennyi az egész. *Érti, hogy a szerzeteslány mit kívánt szemléltetni a kérdésével, de olyan dolgokba ártaná bele magát, amit nem láthat át, nem ismerheti részleteit, ezért minden nagyon határozott tett következményekkel járhat.
Yeza kis előadása ült, tökéletesen megkomponált kis belépő volt, kurta és hangsúlyos. Ezt maga is látja az asztalnál ülőkön. Fogalma sincs egyelőre, hogy a vörösnek mi célja volt ezzel, de türelmesen vár, hogy kiderüljön. Ahogy arra is, mit kíván közölni Lillyss-szel és Limmennel kapcsolatban. Amikor a vörös válaszol helyette, oldalra néz a lányra, de hagyja végigmondani, égszín tekintetében már látni bizonyos jeleket. Amikor befejezte, kicsit kivár és hozzáteszi a magáét, nem emelve ki a vörös szavainak helyességét. De a feddés újra elmarad.*
- A jó megoldás ilyenkor a puhatolózás, az információgyűjtés és az igyekezet, hogy semleges oldalként mutatkozzatok. *Néz körbe.*
- Mindamellett pedig a nyugalom és a türelem, amire ilyenkor szükségetek van. *Természetesen nem arra gondol, amikor karddal esik egymásnak két asztaltársaság, ám most nem is arról a helyzetről kérdezett Nawa.
Urkom némaságba burkolózik újra, csak rövid megértést kap a válaszára, az intéző már annak is örül, hogy hallotta a szavát a megbeszélés alatt.
Amikor befejezte, újra végigfuttatja tekintetét a jelenlévőkön és kurtán bólint.*
- Rendben, gondolkodjatok a hallottakon és igyekezzetek megfogadni a tanácsokat. Tudom, hogy a munkátok nehéz és kockázatos, de idővel mind rutint szerezhettek benne és a most megoldhatatlannak látszó kérdések később könnyen választ kapnak bennetek. Térjen vissza mindenki a helyére és Teysus óvjon mindannyiunkat. *Rekeszti be a hosszúra nyúlt megbeszélést. Ő maga nem kel fel a székéről, de az ajtó felé intve jelzi, a megbeszélés a végére ért.*
//Elvárások és instrukciók//
- Nem értettem félre semmit. *Szól közbe, amikor Lillyss magyarázkodni kezd. Nem érti, hogy a mélységi miért gondolja, hogy félreértett bármit is. Az asztalnál ülők mind tanúi voltak a viselkedésének, a mosoly pedig nem a megbánás gesztusa. Jobban tette volna, ha meg sem szólal a lány. Ha nem szeretné, hogy a sértődés látszon rajta, ildomosabb lett volna elkerülnie a zárkózást jelentő karok összefonását mellkasa előtt.
A sötételf folytatja, ám mindazt az intéző már feleslegesnek tartja, akkor fog hinni a lánynak, ha bizonyítja, hogy képes felnőtt fejjel gondolkodni.*
- Nem érdekel, hogy bűnösnek érzed-e magad, csak az, hogy viselkedj megfelelően. *Zárja le a témát. Talán túl kemény a lánnyal, de a hosszú monológ és magyarázkodás mind azt jelzi számára, hogy saját igazát bizonygatja inkább maga, mint mások előtt.*
- Limmen, nincs szükségem megerősítésre. *Sóhajt, amikor a mélységi is belekezd és Lillyss védelmére kel. Mindig sejtette, hogy ebből bajok lehetnek, ha két testvér kezd el dolgozni náluk. Az ilyen közeli rokoni viszony mindig bajos, a két testvér úgy érzi, rá kell erősítenie a másik szavára. Még akkor is, ha a viselkedés helytelen.*
- Zárt ajtók mögött? *Mutat végig az asztal felett az utolsó mondatra.*
- Ha "zárt ajtók mögött" így viselkedik veled, mit várjak tőle idegenek előtt? *Kérdez vissza és hangjába leheletnyi méreg is vegyül.*
- Nem értem, miért bizonygatod, hogy a részünkké akartok válni, senki sem vonta kétségbe a lehetőségét ennek, én magam sem gördítettem akadályt az útjába, de itt szabályok vannak és ha ezek nem tetszenek, akkor bármikor elhagyhatjátok a Kereskedőházat. Legyen elég ebből, nem ezért vagyunk itt és nem is akarok ezzel tovább foglalkozni. Egy szót se többet erről. *Koppannak szavai az asztal felett ellenmondást nem tűrőn. Halk sóhajjal igyekszik kifújni magából a zavaró tényezőket és Limmen utolsó szavaira már csak kurtán bólint.
Amikor Nawanthiri beszélni kezd, égszín tekintetét felé fordítja és végighallgatja.*
- Reményeim szerint ezután nem kell visszatérő úrnőkkel foglalkoznotok és a problémák megmaradnak az egyszerű kocsmai konfliktusok talaján. Mivel a beosztás változó, így meglehet, hogy nem lesz rangidős a közeledben. De ha a Kalmárban bármit tapasztalsz, Mik biztosan a segítségedre lesz, hogy tanácsot adjon, a Központban pedig ott vagyok én vagy Kaazem. *Kínál alternatívát a megoldásra. Nawa kénytelen lesz vállalni a beosztásával járó felelősséget és viselni következményeit.
A ki nem mondott kérdésekre vagy a Kalmárlakban történtek felett érzett benyomásokra nem tud felelni, így ezt nem is teszi meg.*
- Semmiképpen sem azt, hogy fegyvert fogtok rá. *Válaszol a felvázolt kusza kapcsolatrendszerrel megtűzött kérdésre.*
- Honnan veszed, hogy Leandana nagyasszony vetélytársa Kagaenae úrnőnek? A thargok belügyei a thargokra tartoznak, nekünk ebbe nincs beleszólásunk. Szakszerűen, profin és átgondoltan kell cselekedni minden helyzetben, ennyi az egész. *Érti, hogy a szerzeteslány mit kívánt szemléltetni a kérdésével, de olyan dolgokba ártaná bele magát, amit nem láthat át, nem ismerheti részleteit, ezért minden nagyon határozott tett következményekkel járhat.
Yeza kis előadása ült, tökéletesen megkomponált kis belépő volt, kurta és hangsúlyos. Ezt maga is látja az asztalnál ülőkön. Fogalma sincs egyelőre, hogy a vörösnek mi célja volt ezzel, de türelmesen vár, hogy kiderüljön. Ahogy arra is, mit kíván közölni Lillyss-szel és Limmennel kapcsolatban. Amikor a vörös válaszol helyette, oldalra néz a lányra, de hagyja végigmondani, égszín tekintetében már látni bizonyos jeleket. Amikor befejezte, kicsit kivár és hozzáteszi a magáét, nem emelve ki a vörös szavainak helyességét. De a feddés újra elmarad.*
- A jó megoldás ilyenkor a puhatolózás, az információgyűjtés és az igyekezet, hogy semleges oldalként mutatkozzatok. *Néz körbe.*
- Mindamellett pedig a nyugalom és a türelem, amire ilyenkor szükségetek van. *Természetesen nem arra gondol, amikor karddal esik egymásnak két asztaltársaság, ám most nem is arról a helyzetről kérdezett Nawa.
Urkom némaságba burkolózik újra, csak rövid megértést kap a válaszára, az intéző már annak is örül, hogy hallotta a szavát a megbeszélés alatt.
Amikor befejezte, újra végigfuttatja tekintetét a jelenlévőkön és kurtán bólint.*
- Rendben, gondolkodjatok a hallottakon és igyekezzetek megfogadni a tanácsokat. Tudom, hogy a munkátok nehéz és kockázatos, de idővel mind rutint szerezhettek benne és a most megoldhatatlannak látszó kérdések később könnyen választ kapnak bennetek. Térjen vissza mindenki a helyére és Teysus óvjon mindannyiunkat. *Rekeszti be a hosszúra nyúlt megbeszélést. Ő maga nem kel fel a székéről, de az ajtó felé intve jelzi, a megbeszélés a végére ért.*
276. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-04-06 09:24:20
Üzenet elküldve: 2022-04-06 09:24:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 434
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 434
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Elvárások és instrukciók//
*A kisebb félreértések és összedörzsölések miatt keletkezett feszültség még őt is elérné, ha amaz feszültség már nem lenne alapból természete része. De így mindössze annyi változik viselkedésén, hogy az épp beszélő személyeken nyugtatja sűrű szemöldökű szempárjait. A mélységi testvérek megdorgálását nem érzi kiérdemelt figyelmeztetésnek; amennyi nélkülözhetetlen lehetősége volt kisebb melóknál másokkal együtt tevékenykedni, úgy összehasonlításként magában állapítja meg, hogy ők ketten még bőven a tűrhető határon belül vannak, a boltokban munka közben, és az asztalnál is. De az intéző minden valószínűleg jobban tudja, mint ő, tehát ha meg kellett ezt tenni, akkor meg kellett. A magasabb, páncélos fél újból megszólalása nem marad részéről válasz nélkül: ha találkozik Ukrom és Limmen tekintete, akkor ő egy gyors, rövid bólintással üzeni neki helyeslését. Ugyan más arckifejezést nem vág hozzá, de az minden bizonnyal nem fog kelleni. Nawanthiri kijelentésére nehezen állja meg, hogy ne mosolyogjon el: ő nem valami okos? Ha minden hájjal megkent, évi tapasztalattal és érmékkel rendelkező üzletemberekhez kell magát összehasonlítania, mint ahogy ezt a helyet még jó régen elképzelte, akkor meg is értené dilemmáját, de az ork, és sejtése szerint a mélységi férfi jelenlétében nem kell szerénykednie. Persze maga a témakör, az nem tudósok tárgya, de nem is mondaná értelmetlennek. Rangsor, az kell néha.
Közben az ő kérdését is válasz kíséri, és azzal nem is lehetne elégedettebb.* - Értettem. *Mondja tömören, de kristálytisztán Aztyannak, mintha élete értelmére kapta volna meg a megoldást. Akármennyire is szeretne bővebb magyarázatot kapni arra a bizonyos báróra és úrnőre, amit a többiek emlegetnek (ezt alkalmasint Nawanthiritől fog kelleni megtudakolnia, netalán valaki mástól, ugyanis ő nem volt fül-vagy szemtanú a történet elején, sem lett beszámolva róla), az egész napjuk nincsen fenn pazarlásra, és a thargok emlegetésére neki valami furcsa, baljóslatú érzés keletkezik a gyomra tájékában, minden bizonnyal az utóbbi tapasztalatok emléke. Na meg a tény, hogy az ő fajtáját ki nem állhatják, és a rossz helyen, rossz időben kérdés nélkül rosszabbat is kaphat pár ártó szónál.
Előleges felvilágosítást még enyhén szólva is szeretne kapni szerzetesbarátja másik kérdésére, de arra, mint ahogy már az előbb megállapította magában, nincs tengernyi idejük. Ezért csak egy gondterhelt morgással tud reagálni arra, hogy vöröshajú társuk máris megválaszolja azt. Noha nem amiatt, mert ő válaszolt, hanem csak magától a választól. Nem szereti magát ostobának érezni, márpedig az amon ruadhi topik ezt az érzést váltja ki belőle.*
//Elvárások és instrukciók//
*A kisebb félreértések és összedörzsölések miatt keletkezett feszültség még őt is elérné, ha amaz feszültség már nem lenne alapból természete része. De így mindössze annyi változik viselkedésén, hogy az épp beszélő személyeken nyugtatja sűrű szemöldökű szempárjait. A mélységi testvérek megdorgálását nem érzi kiérdemelt figyelmeztetésnek; amennyi nélkülözhetetlen lehetősége volt kisebb melóknál másokkal együtt tevékenykedni, úgy összehasonlításként magában állapítja meg, hogy ők ketten még bőven a tűrhető határon belül vannak, a boltokban munka közben, és az asztalnál is. De az intéző minden valószínűleg jobban tudja, mint ő, tehát ha meg kellett ezt tenni, akkor meg kellett. A magasabb, páncélos fél újból megszólalása nem marad részéről válasz nélkül: ha találkozik Ukrom és Limmen tekintete, akkor ő egy gyors, rövid bólintással üzeni neki helyeslését. Ugyan más arckifejezést nem vág hozzá, de az minden bizonnyal nem fog kelleni. Nawanthiri kijelentésére nehezen állja meg, hogy ne mosolyogjon el: ő nem valami okos? Ha minden hájjal megkent, évi tapasztalattal és érmékkel rendelkező üzletemberekhez kell magát összehasonlítania, mint ahogy ezt a helyet még jó régen elképzelte, akkor meg is értené dilemmáját, de az ork, és sejtése szerint a mélységi férfi jelenlétében nem kell szerénykednie. Persze maga a témakör, az nem tudósok tárgya, de nem is mondaná értelmetlennek. Rangsor, az kell néha.
Közben az ő kérdését is válasz kíséri, és azzal nem is lehetne elégedettebb.* - Értettem. *Mondja tömören, de kristálytisztán Aztyannak, mintha élete értelmére kapta volna meg a megoldást. Akármennyire is szeretne bővebb magyarázatot kapni arra a bizonyos báróra és úrnőre, amit a többiek emlegetnek (ezt alkalmasint Nawanthiritől fog kelleni megtudakolnia, netalán valaki mástól, ugyanis ő nem volt fül-vagy szemtanú a történet elején, sem lett beszámolva róla), az egész napjuk nincsen fenn pazarlásra, és a thargok emlegetésére neki valami furcsa, baljóslatú érzés keletkezik a gyomra tájékában, minden bizonnyal az utóbbi tapasztalatok emléke. Na meg a tény, hogy az ő fajtáját ki nem állhatják, és a rossz helyen, rossz időben kérdés nélkül rosszabbat is kaphat pár ártó szónál.
Előleges felvilágosítást még enyhén szólva is szeretne kapni szerzetesbarátja másik kérdésére, de arra, mint ahogy már az előbb megállapította magában, nincs tengernyi idejük. Ezért csak egy gondterhelt morgással tud reagálni arra, hogy vöröshajú társuk máris megválaszolja azt. Noha nem amiatt, mert ő válaszolt, hanem csak magától a választól. Nem szereti magát ostobának érezni, márpedig az amon ruadhi topik ezt az érzést váltja ki belőle.*
275. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-04-05 20:11:55
Üzenet elküldve: 2022-04-05 20:11:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Elvárások és instrukciók//
*Miután visszaült és körbepillant az asztalnál ülőkön, már tudja, hogy a kis jelenet hatásos volt. Most már mind gyűlölik. Talán az ork nem. Lehet, hogy csak elbambult és igazából lemaradt az egészről, de nem is számít. Ami neki számít, hogy Aztyannál se talált tetszésre a dolog, de ezt lassan már kezdi megszokni. Azt egyelőre még nem tudja, hogy a jó vagy a rossz előjelek oldalára rakja a mérlegen, hogy a mélységi szukával ellentétben őt mégsem utasították rendre. ~Legalább a vizet megköszönhette volna~ dohog magában.
A két mélységi szavai még talán rokonszenvet is ébreszthetnének benne, ha... ha nem irritálná mindkettő ilyen elmondhatatlanul. Ellenszenvesek és mesterkéltnek tűnnek Yeza szemében. Mintha ez az egész nem lenne más, csupán színjáték. Gyanúsak. Egy szemernyi bizalma sincs egyikhez se.
Amikor Aztyan leszögezi, hogy a kereskedők szava a döntő, Yeza lehajtja a fejét, hogy legalább ennyivel rejtse az arcára kiülő véleményt. Nem akar ebbe belemenni. Főleg az intéző szavával szemben. Kell egy-két mély lélegzetvétel, amíg rendezi a vonásait.
A rangsor kérdése érdekes. Magában az elv nem feltétlenül állná meg a helyét, de a konkrét tényeket figyelembe véve a jelen felállás terén nagyon is okos. Kivéve a két mélységi kapcsán. Ha Yezán múlna, még a vajazókések közelébe se engedné őket. Vendégekébe vagy ügyfelekébe meg pláne nem. Minél tovább figyeli őket, annál tovább szövődik a fejében a kusza összeesküvés-elmélet velük kapcsolatban.*
- Kimaradni belőle, míg nem tudunk eleget, hogy a lehető legkedvezőbben helyezkedjünk *felel szinte önkéntelenül Nawanthiri feltett kérdésére. Csak a szavai után pillant fel, mint aki maga is meglepődött rajta, hogy hangosan is kimondta a gondolatát. Mindemellett nem jön zavarba.* - Nem volt ellenséges *vonja meg a vállát.* - Akkor még. *Gondterheltet sóhajt. Nem néz Nawára. Nem akarja hibáztatni, mert tudja, hogy a Kancellár kapcsán meg neki van bőven vaj a fején. Érti a lány gondolatmenetét és az akkori reakciójának okát is érteni véli. Őt magát is kirázta a hideg attól a némbertől, még úgy is, hogy a halála körülményeiről mit sem tudott. Neki se tetszett, hogy fegyvert fogott egyre a sajátjaik közül egy sétáló hulla mellett kiállva, aki valószínűleg éltében is épp elég volt bárkinek egy álmatlan éjszakához. De újra megtenné.*
//Elvárások és instrukciók//
*Miután visszaült és körbepillant az asztalnál ülőkön, már tudja, hogy a kis jelenet hatásos volt. Most már mind gyűlölik. Talán az ork nem. Lehet, hogy csak elbambult és igazából lemaradt az egészről, de nem is számít. Ami neki számít, hogy Aztyannál se talált tetszésre a dolog, de ezt lassan már kezdi megszokni. Azt egyelőre még nem tudja, hogy a jó vagy a rossz előjelek oldalára rakja a mérlegen, hogy a mélységi szukával ellentétben őt mégsem utasították rendre. ~Legalább a vizet megköszönhette volna~ dohog magában.
A két mélységi szavai még talán rokonszenvet is ébreszthetnének benne, ha... ha nem irritálná mindkettő ilyen elmondhatatlanul. Ellenszenvesek és mesterkéltnek tűnnek Yeza szemében. Mintha ez az egész nem lenne más, csupán színjáték. Gyanúsak. Egy szemernyi bizalma sincs egyikhez se.
Amikor Aztyan leszögezi, hogy a kereskedők szava a döntő, Yeza lehajtja a fejét, hogy legalább ennyivel rejtse az arcára kiülő véleményt. Nem akar ebbe belemenni. Főleg az intéző szavával szemben. Kell egy-két mély lélegzetvétel, amíg rendezi a vonásait.
A rangsor kérdése érdekes. Magában az elv nem feltétlenül állná meg a helyét, de a konkrét tényeket figyelembe véve a jelen felállás terén nagyon is okos. Kivéve a két mélységi kapcsán. Ha Yezán múlna, még a vajazókések közelébe se engedné őket. Vendégekébe vagy ügyfelekébe meg pláne nem. Minél tovább figyeli őket, annál tovább szövődik a fejében a kusza összeesküvés-elmélet velük kapcsolatban.*
- Kimaradni belőle, míg nem tudunk eleget, hogy a lehető legkedvezőbben helyezkedjünk *felel szinte önkéntelenül Nawanthiri feltett kérdésére. Csak a szavai után pillant fel, mint aki maga is meglepődött rajta, hogy hangosan is kimondta a gondolatát. Mindemellett nem jön zavarba.* - Nem volt ellenséges *vonja meg a vállát.* - Akkor még. *Gondterheltet sóhajt. Nem néz Nawára. Nem akarja hibáztatni, mert tudja, hogy a Kancellár kapcsán meg neki van bőven vaj a fején. Érti a lány gondolatmenetét és az akkori reakciójának okát is érteni véli. Őt magát is kirázta a hideg attól a némbertől, még úgy is, hogy a halála körülményeiről mit sem tudott. Neki se tetszett, hogy fegyvert fogott egyre a sajátjaik közül egy sétáló hulla mellett kiállva, aki valószínűleg éltében is épp elég volt bárkinek egy álmatlan éjszakához. De újra megtenné.*
274. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-04-05 06:52:51
Üzenet elküldve: 2022-04-05 06:52:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Elvárások és instrukciók//
*Figyeli egy darabig a mélységiek meg Aztyan közt kibontakozó jelenetet, de amikor már Limmen is magyarázkodni kezd, inkább a szürke fellegeket kezdi tanulmányozni az ablak túloldalán. A vége felé még odapillant Ukromra, hátha az ő szoborarca többet mutat a sajátjánál. Lustán kiroppantja a nyakát, mielőtt visszafordulna az intéző felé.
Aztyan válaszait néma bólintásokkal veszi tudomásul. Érzi, hogy a főnöküknek kezd elege lenni, de közben diszkréciót, gyors helyzetfelismerést és az érdekek közti ügyes egyensúlyozást várja el tőlük. Ebben a táncban csak Yezának van rutinja közülük, ám időnként ő is elvéti a lépést. A többieket sajnos meg kell tanítani rá, és ahol ilyen sokféle figura van, ott a kérdés is sok lesz. Az első mindjárt az elején, a hierarchiánál. Nawanthirinek semmi gondja nincs vele, hogy adott esetben a kereskedők utasításait kell követniük - egy kereskedőházban mégis csak ők a főszereplők. Ami viszont őket, őröket illeti:*
- Nem vagyok valami okos, *csóválja meg lesütött szemmel a fejét* de félek, hogy csak a baj lesz abból, ha nem szabod meg előre, ki dönt közülünk éles helyzetben. *feltekint az intézőre* Baj volt belőle Leandana asszonynál is. Lehetne inkább, hogy közülünk mindig az a... *keresi a szót* rangidős, aki a legrégebb óta dolgozik a Háznak? *Érzése szerint ezzel minden, önérzetből eredő konfliktust el tudnának kerülni. Yeza megkapja a tiszteletet, amire vágyik, és nem fog többé fegyvert a kolléganőjére. Abból sem lesz több konfliktus, hogy Limmen nem fogad neki szót. Az alkalmazottak pedig elég gyakran cserélődnek, így ha Ukrom megragad náluk, idővel neki is lesz kinek parancsolni. Nem mellesleg aki régebb óta van itt, nyilván jobban tudja, hogy kell intézni a Ház ügyeit.*
*Figyelmesen végighallgatja a válaszokat a többi kérdésre is. Az érdekellentétek témájához még volna hozzáfűzni valója, mielőtt azonban előadhatná, Yeza előlép a rejtőzködésből, és értésére adja a sok tudatlannak, mennyivel közelebb érzi magát náluk a tűzhöz. Nawanthiri nagyon kíváncsi, ugyan mi volt az a rettentő fontos dolog, amit ilyen hatásvadász módon kellett megsúgnia a főnöküknek, és nem várhatott az eligazítás utánig. Az is érdekelné, hogy Aztyan miért nem rakja helyre, ha már a sötételfeket olyan szakszerűen megfegyelmezte. Meg az is, hogy mi változott az elmúlt fél órában, mert amikor Yeza beesett, még úgy lapított a félregombolt ingében, mint zinaris a susnyásban. Megannyi kérdés... amit mandulaszem nem tesz föl inkább, de ahogy a kezeit karba fonja, ahogy a fejét félrebillenti a jelenet láttán, nem sok kétséget hagy a véleménye felől.*
*Ezután Ukrom kérdez egy technikait. A válaszra a szerzetes némán bólint, hogy értette ő is, aztán megpróbál visszakanyarodni a szövetségesek közti érdekellentétek problémájához. Aztyan instrukcióit minden további nélkül elfogadja, de nem egészen arra gondolt, amire a heges arcú:*
- Leandana asszonyt a lázadók ölték meg, akiknek a nevében a városi tanács kormányoz. A báró a thargok mostani úrnőjével van jóban, Kagan hadúr feleségét nem ismerte. Leandana asszony ettől még a thargokhoz tartozik, de közben a vetélytársa a mostani úrnőnek. *lélegzetvételnyi szünet* Mit kellett volna tennünk?
*Annak ellenére, hogy nagyrészt emiatt az ügy miatt ülnek most itt, Aztyan valamiért nem hozta eddig szóba. Meglehet, nem is akart rá sort keríteni, és most is mondhatja, hogy ugyanazt, mint a Lihanechi Technokrata Társaság Alapító Gnómjával. A hatujjú nősténydémon esetét azonban Nawanthiri jóval bonyolultabbnak érzi őgnómságáénál, és talán nincs vele egyedül.*
//Elvárások és instrukciók//
*Figyeli egy darabig a mélységiek meg Aztyan közt kibontakozó jelenetet, de amikor már Limmen is magyarázkodni kezd, inkább a szürke fellegeket kezdi tanulmányozni az ablak túloldalán. A vége felé még odapillant Ukromra, hátha az ő szoborarca többet mutat a sajátjánál. Lustán kiroppantja a nyakát, mielőtt visszafordulna az intéző felé.
Aztyan válaszait néma bólintásokkal veszi tudomásul. Érzi, hogy a főnöküknek kezd elege lenni, de közben diszkréciót, gyors helyzetfelismerést és az érdekek közti ügyes egyensúlyozást várja el tőlük. Ebben a táncban csak Yezának van rutinja közülük, ám időnként ő is elvéti a lépést. A többieket sajnos meg kell tanítani rá, és ahol ilyen sokféle figura van, ott a kérdés is sok lesz. Az első mindjárt az elején, a hierarchiánál. Nawanthirinek semmi gondja nincs vele, hogy adott esetben a kereskedők utasításait kell követniük - egy kereskedőházban mégis csak ők a főszereplők. Ami viszont őket, őröket illeti:*
- Nem vagyok valami okos, *csóválja meg lesütött szemmel a fejét* de félek, hogy csak a baj lesz abból, ha nem szabod meg előre, ki dönt közülünk éles helyzetben. *feltekint az intézőre* Baj volt belőle Leandana asszonynál is. Lehetne inkább, hogy közülünk mindig az a... *keresi a szót* rangidős, aki a legrégebb óta dolgozik a Háznak? *Érzése szerint ezzel minden, önérzetből eredő konfliktust el tudnának kerülni. Yeza megkapja a tiszteletet, amire vágyik, és nem fog többé fegyvert a kolléganőjére. Abból sem lesz több konfliktus, hogy Limmen nem fogad neki szót. Az alkalmazottak pedig elég gyakran cserélődnek, így ha Ukrom megragad náluk, idővel neki is lesz kinek parancsolni. Nem mellesleg aki régebb óta van itt, nyilván jobban tudja, hogy kell intézni a Ház ügyeit.*
*Figyelmesen végighallgatja a válaszokat a többi kérdésre is. Az érdekellentétek témájához még volna hozzáfűzni valója, mielőtt azonban előadhatná, Yeza előlép a rejtőzködésből, és értésére adja a sok tudatlannak, mennyivel közelebb érzi magát náluk a tűzhöz. Nawanthiri nagyon kíváncsi, ugyan mi volt az a rettentő fontos dolog, amit ilyen hatásvadász módon kellett megsúgnia a főnöküknek, és nem várhatott az eligazítás utánig. Az is érdekelné, hogy Aztyan miért nem rakja helyre, ha már a sötételfeket olyan szakszerűen megfegyelmezte. Meg az is, hogy mi változott az elmúlt fél órában, mert amikor Yeza beesett, még úgy lapított a félregombolt ingében, mint zinaris a susnyásban. Megannyi kérdés... amit mandulaszem nem tesz föl inkább, de ahogy a kezeit karba fonja, ahogy a fejét félrebillenti a jelenet láttán, nem sok kétséget hagy a véleménye felől.*
*Ezután Ukrom kérdez egy technikait. A válaszra a szerzetes némán bólint, hogy értette ő is, aztán megpróbál visszakanyarodni a szövetségesek közti érdekellentétek problémájához. Aztyan instrukcióit minden további nélkül elfogadja, de nem egészen arra gondolt, amire a heges arcú:*
- Leandana asszonyt a lázadók ölték meg, akiknek a nevében a városi tanács kormányoz. A báró a thargok mostani úrnőjével van jóban, Kagan hadúr feleségét nem ismerte. Leandana asszony ettől még a thargokhoz tartozik, de közben a vetélytársa a mostani úrnőnek. *lélegzetvételnyi szünet* Mit kellett volna tennünk?
*Annak ellenére, hogy nagyrészt emiatt az ügy miatt ülnek most itt, Aztyan valamiért nem hozta eddig szóba. Meglehet, nem is akart rá sort keríteni, és most is mondhatja, hogy ugyanazt, mint a Lihanechi Technokrata Társaság Alapító Gnómjával. A hatujjú nősténydémon esetét azonban Nawanthiri jóval bonyolultabbnak érzi őgnómságáénál, és talán nincs vele egyedül.*
273. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-04-03 18:07:54
Üzenet elküldve: 2022-04-03 18:07:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Elvárások és instrukciók//
* Szavak csak úgy szállnak és az intéző pedig mondja. A papír tartalma elégedettséggel tölti el a mélységit. A nővérét erős vádak kísérik, amit le is reagál. Nem szándékozik beleszólni a dologba, de amint az utolsó szó is elhagyja Lillysst, gyorsan az intézőre veti a tekintetét. *
- Aztyan, semmi gond. Hidd el, hogy ha ezt mondja, komolyan is gondolja.
* Nyel egyet és utána végig veti a tekintetén a többieken. *
- Mi köztetek nagyon jól érezzük magunkat, régóta le akartunk telepedni, csak nem tudtuk, hogy hol. Szeretnénk mindannyiótokkal jó viszonyt ápolni, és pontosan ezért volt ilyen a nővérem. Azért engedte meg magának a sértésemet, mert nem érezte szükségét, hogy csendben maradjon. Ezzel pedig azt üzeni felétek, hogy elfogadta a környezetét.
* Nyel ismételten egyet és az intézőre veti újra a tekintetét. *
- Nem vagyunk szókimondók, de szeretném ha tudnátok. * Egy mélyebb levegőt vesz és tekintetét végig hordozza mindenkin, még Yezán is. * - A szándékunk tiszta és egyáltalán nem ellenséges. Ez egy közösség, mi pedig a család részévé akarunk válni. Nincs gondunk sem a szabályok betartásával, sem pedig a munkánkkal. Szándékunkban áll itt letelepedni, és ha nincs senkinek ellenvetése. * Itt egy csúnya nézést vet Yeza felé aki kényelmesen szótlanul üldögél. * - Szeretnénk részeivé válni ennek a családnak, vagy akár közösségnek.
* Nem szokása nagy beszédeket tartani, meg is lepődik a saját szavain, de még gyorsan le is zárja. *
- Ezért kérlek Aztyan ne értsd félre a nővérem, felszabadult mellettetek mivel most zárt ajtók mögött vagyunk.
* Ezután el is némul, még így is sokknak gondolja a szavait, de remélni tudja, hogy ez a szükségtelen mutogatás abbamarad. Ezután már nyugodtabb lesz a téma, az ő kérdését Nawáéval párhuzamban megválaszolja. Erre már csak bólint. *
- Nincs ellenemre, hogy kereskedők fölénk kerülnek, de a döntés súlya sem probléma, miután tiszta vizet öntöttünk a pohárba.
* A hosszú beszéde után, szavai sokkal könnyebben előjönnek szájából, kicsit felbátorodott, de nem próbálja túl lépni sem a határt. Ezután csak figyelnie kell a többiekre, és amint Yeza is el oldalazik az intéző felé, látható a sugdolózás. Tekintete elsötétül, és inkább öklére tereli a figyelmét. ~ Nem tudom mit akar, de kezdem úgy érezni, hogy ha ő valamit szeretne, az csak rossz lehet. ~ Állapítja meg, de az ork véleményét is próbálja leszűrni, de az arca kifejezéstelennek hat számára. *
//Elvárások és instrukciók//
* Szavak csak úgy szállnak és az intéző pedig mondja. A papír tartalma elégedettséggel tölti el a mélységit. A nővérét erős vádak kísérik, amit le is reagál. Nem szándékozik beleszólni a dologba, de amint az utolsó szó is elhagyja Lillysst, gyorsan az intézőre veti a tekintetét. *
- Aztyan, semmi gond. Hidd el, hogy ha ezt mondja, komolyan is gondolja.
* Nyel egyet és utána végig veti a tekintetén a többieken. *
- Mi köztetek nagyon jól érezzük magunkat, régóta le akartunk telepedni, csak nem tudtuk, hogy hol. Szeretnénk mindannyiótokkal jó viszonyt ápolni, és pontosan ezért volt ilyen a nővérem. Azért engedte meg magának a sértésemet, mert nem érezte szükségét, hogy csendben maradjon. Ezzel pedig azt üzeni felétek, hogy elfogadta a környezetét.
* Nyel ismételten egyet és az intézőre veti újra a tekintetét. *
- Nem vagyunk szókimondók, de szeretném ha tudnátok. * Egy mélyebb levegőt vesz és tekintetét végig hordozza mindenkin, még Yezán is. * - A szándékunk tiszta és egyáltalán nem ellenséges. Ez egy közösség, mi pedig a család részévé akarunk válni. Nincs gondunk sem a szabályok betartásával, sem pedig a munkánkkal. Szándékunkban áll itt letelepedni, és ha nincs senkinek ellenvetése. * Itt egy csúnya nézést vet Yeza felé aki kényelmesen szótlanul üldögél. * - Szeretnénk részeivé válni ennek a családnak, vagy akár közösségnek.
* Nem szokása nagy beszédeket tartani, meg is lepődik a saját szavain, de még gyorsan le is zárja. *
- Ezért kérlek Aztyan ne értsd félre a nővérem, felszabadult mellettetek mivel most zárt ajtók mögött vagyunk.
* Ezután el is némul, még így is sokknak gondolja a szavait, de remélni tudja, hogy ez a szükségtelen mutogatás abbamarad. Ezután már nyugodtabb lesz a téma, az ő kérdését Nawáéval párhuzamban megválaszolja. Erre már csak bólint. *
- Nincs ellenemre, hogy kereskedők fölénk kerülnek, de a döntés súlya sem probléma, miután tiszta vizet öntöttünk a pohárba.
* A hosszú beszéde után, szavai sokkal könnyebben előjönnek szájából, kicsit felbátorodott, de nem próbálja túl lépni sem a határt. Ezután csak figyelnie kell a többiekre, és amint Yeza is el oldalazik az intéző felé, látható a sugdolózás. Tekintete elsötétül, és inkább öklére tereli a figyelmét. ~ Nem tudom mit akar, de kezdem úgy érezni, hogy ha ő valamit szeretne, az csak rossz lehet. ~ Állapítja meg, de az ork véleményét is próbálja leszűrni, de az arca kifejezéstelennek hat számára. *
272. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-04-03 13:23:41
Üzenet elküldve: 2022-04-03 13:23:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Elvárások és instrukciók//
* Egy ideig még tekintete mosolytól csillog, de amint az intéző szavait hallja szemöldöke az égnek indul, míg szája pedig lekonyul. Szavaival talán zárásra ad okot de Lillyss nem tudja reakció nélkül hagyni az elmondottakat. *
- Úgy látszik teljes mértékben félre értettél. A mosolyom mögött mindössze boldogságomat láthatod. Én személy szerint nem voltam jelen a problémánál, és nem okoztam galibát a kereskedőháznak. Testvérem mellett is mindig illően viselkedtem a kereskedőházon belül. Most magunk vagyunk, és még mindig nem követtem el semmit. Az, hogy előttetek testvéremet cukkoltam, azzal inkább nyíltságunkat szándékoztam felétek éreztetni.
* Teszi hozzá karba tett kézzel és az intézőre néz. Sértődés ugyan nem látszik rajta, de a szavak pont az ellenkezőjéről árulkodnak. *
- Felfogtam szavaid. Kereskedőházon belül vagy megbízatáson úgy fogok vele viselkedni mint egy másik társsal. Nem fogom kellemetlen helyzetbe hozni. De reméltem, hogy ezt egy szóval egyértelművé teszem.
* Húzza el a száját. *
- Bocsásd meg, hogy nem érzem magamat bűnösnek. Szimplán boldogságomat fejeztem ki a mosollyal, de tanultam a hibámból és figyelni fogok erre is.
* Tekintetében egy pillanatra harag gyúl, de utána látványosan elfolytja, egy átlagos sejtelmes mosollyal csendben tovább hallgatja a környezetét.Nawanthirishardipandrára veti figyelmét, hogy meghallgassa az ő kérdését, ami kicsit Limmenével van párhuzamban. Jogosnak véli a kérdést, de a választ már annál kevésbé tudja megérteni. Tekintete ezek után már nem fogja tartani azt a szükségtelen vidámságot. ~ Na most már vidámnak sem kell lennem. Mintha valami hatalmas bűnt követtem volna el a kereskedőházzal szemben, közben pedig csak magunkban vagyunk. ~ Szeme sem és szája sem rándul Aztyan válaszától, de lenne mit rákérdezni. Természetesen megérti, hogy miért nem akarja, hogy az őrök dönthessenek inkább a kérdésben. Jobban bízik a kereskedő logikájában, amin pedig nem kell csodálkozni. ~ Ezzel az őröket attól még teljesen megfosztja a jogoktól. Mint akár a sakkbábuk egy táblán, a kereskedő úgy tolja előre, ahogyan ő azt akarja. ~ Természetesen azzal is tisztában van, hogy ezután kiállásuk sem lesz az őröknek, néma bábok, akik csak a fogadó területén dönthetnek, de ott is csak óvatosan. Igazából nem kellene zavartatnia magát, hogy így a felelősséget le vették a vállukról, de a kérdés akkor is felvetül benne. ~ Ennyi erővel ki is mondhatta volna, hogy hülyék vagyunk és nem bízik bennünk. ~ Arca továbbra is mozdulatlan marad, csak tekintetével figyeli a szavak áramlását. Ahogyan Yeza akciója sem kerüli el figyelmét. A látványos bizalmas stílustól kissé a torkából öklendezés szökik, hisz van sejtése mire ez a jó pofizás. Limmen már elmesélte neki, hogy a nővel gondja akadt, és hiába kért tőle bocsánatot, pökhendiségével letojta testvére őszinte viselkedését. Hiába ül az intéző mellett, szavait a lánynak nem hallja, de nem is próbálja hegyezni a fülét. Limmenre néz, és próbálja leszűrni az érzelmeit. ~ Nagyon nagy esélyt látok arra, hogy minket akar a szájára venni, de talán az orkot is. De az is lehet, hogy csak valami újabb pozíciót akar ki nyalizni az intézőtől. ~ Lillysstől sem áll messze a bájolás és a drámai előadás művészete, de eszébe se jutna valamelyik vezetőjükkel hasonlót csinálnia. Ha egy kocsmáról vagy egy ünnepről van szó, az még belefér, egy kis kaland sosem árt. *
//Elvárások és instrukciók//
* Egy ideig még tekintete mosolytól csillog, de amint az intéző szavait hallja szemöldöke az égnek indul, míg szája pedig lekonyul. Szavaival talán zárásra ad okot de Lillyss nem tudja reakció nélkül hagyni az elmondottakat. *
- Úgy látszik teljes mértékben félre értettél. A mosolyom mögött mindössze boldogságomat láthatod. Én személy szerint nem voltam jelen a problémánál, és nem okoztam galibát a kereskedőháznak. Testvérem mellett is mindig illően viselkedtem a kereskedőházon belül. Most magunk vagyunk, és még mindig nem követtem el semmit. Az, hogy előttetek testvéremet cukkoltam, azzal inkább nyíltságunkat szándékoztam felétek éreztetni.
* Teszi hozzá karba tett kézzel és az intézőre néz. Sértődés ugyan nem látszik rajta, de a szavak pont az ellenkezőjéről árulkodnak. *
- Felfogtam szavaid. Kereskedőházon belül vagy megbízatáson úgy fogok vele viselkedni mint egy másik társsal. Nem fogom kellemetlen helyzetbe hozni. De reméltem, hogy ezt egy szóval egyértelművé teszem.
* Húzza el a száját. *
- Bocsásd meg, hogy nem érzem magamat bűnösnek. Szimplán boldogságomat fejeztem ki a mosollyal, de tanultam a hibámból és figyelni fogok erre is.
* Tekintetében egy pillanatra harag gyúl, de utána látványosan elfolytja, egy átlagos sejtelmes mosollyal csendben tovább hallgatja a környezetét.Nawanthirishardipandrára veti figyelmét, hogy meghallgassa az ő kérdését, ami kicsit Limmenével van párhuzamban. Jogosnak véli a kérdést, de a választ már annál kevésbé tudja megérteni. Tekintete ezek után már nem fogja tartani azt a szükségtelen vidámságot. ~ Na most már vidámnak sem kell lennem. Mintha valami hatalmas bűnt követtem volna el a kereskedőházzal szemben, közben pedig csak magunkban vagyunk. ~ Szeme sem és szája sem rándul Aztyan válaszától, de lenne mit rákérdezni. Természetesen megérti, hogy miért nem akarja, hogy az őrök dönthessenek inkább a kérdésben. Jobban bízik a kereskedő logikájában, amin pedig nem kell csodálkozni. ~ Ezzel az őröket attól még teljesen megfosztja a jogoktól. Mint akár a sakkbábuk egy táblán, a kereskedő úgy tolja előre, ahogyan ő azt akarja. ~ Természetesen azzal is tisztában van, hogy ezután kiállásuk sem lesz az őröknek, néma bábok, akik csak a fogadó területén dönthetnek, de ott is csak óvatosan. Igazából nem kellene zavartatnia magát, hogy így a felelősséget le vették a vállukról, de a kérdés akkor is felvetül benne. ~ Ennyi erővel ki is mondhatta volna, hogy hülyék vagyunk és nem bízik bennünk. ~ Arca továbbra is mozdulatlan marad, csak tekintetével figyeli a szavak áramlását. Ahogyan Yeza akciója sem kerüli el figyelmét. A látványos bizalmas stílustól kissé a torkából öklendezés szökik, hisz van sejtése mire ez a jó pofizás. Limmen már elmesélte neki, hogy a nővel gondja akadt, és hiába kért tőle bocsánatot, pökhendiségével letojta testvére őszinte viselkedését. Hiába ül az intéző mellett, szavait a lánynak nem hallja, de nem is próbálja hegyezni a fülét. Limmenre néz, és próbálja leszűrni az érzelmeit. ~ Nagyon nagy esélyt látok arra, hogy minket akar a szájára venni, de talán az orkot is. De az is lehet, hogy csak valami újabb pozíciót akar ki nyalizni az intézőtől. ~ Lillysstől sem áll messze a bájolás és a drámai előadás művészete, de eszébe se jutna valamelyik vezetőjükkel hasonlót csinálnia. Ha egy kocsmáról vagy egy ünnepről van szó, az még belefér, egy kis kaland sosem árt. *
271. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-04-02 14:57:26
Üzenet elküldve: 2022-04-02 14:57:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Elvárások és instrukciók//
*A mosolyogva visszadobott válasz ékes bizonyítéka annak, hogy Lillyss nem fogta fel, mit is kért tőle az intéző. Az ilyenfajta viselkedés veszélyes, főleg, ha éppen a Kereskedőház egyik vezető pozíciójában lévő személlyel szemben tanúsítják. A mozdulat is erről tanúskodik, amivel a mélységi lány megveregeti testvére vállát.*
- Remélem is, mert ha legközelebb ilyet tapasztalok, szankcionálni fogom. *Válaszol már a sötételfre sem nézve. Hogy fenyegetése mennyire valós, talán nem volna ildomos feszegetni.
A továbbiakban nem törődik Lillyss-szel, elmondta, amit akart és innentől a mélységin múlik, meddig cibálja a wegotreni oroszlán bajszát.
Nem sokkal ezután Limmen kér szót és felvázol egy szituációt.*
- A válasz nagyon egyszerű. *Kezd bele a példa levezetése után, ami ugyan kissé sarkos, ám mégsem elképzelhetetlen.*
- Minden bizonnyal a kereskedő kolléga tisztában van azzal, hogyan lehet a konfliktust megszüntetni vagy a kérdéses feleket jobb belátásra bírni. Remélhetően még a fegyverek előkerülése előtt megtörténik ez. Ám a kereskedő az ilyen esetekben vállalja a felelősséget a tetteiért és a döntéseiért. Valószínűleg ilyen eset a Központban történhet, tehát a döntés joga a kereskedőé. *Válaszolja meg a kérdést, ami bár vélhetően nem ízlik majd a mélységi ifjúnak, ám mentesíti a felelősség terhe és a döntési kényszer alól.*
- Netalán gondod volna ezen hierarchia meglétével? *Kérdi, mert tisztázni szeretné ezt. A fegyverforgatók olykor a gondolkodók fölé helyezik magukat fizikai készségeik fejlettsége okán, ám ahogy a mondás is tartja, többet ésszel, mint erővel.
Nawanthiri már a hangját is hallatja, nem csak szótlan szemlélője az eseményeknek és rögtön három kérdéssel is előáll, amelyeket Aztyan figyelmesen hallgat meg.*
- Ha jelen vagyok, én. Ha nem vagyok jelen és releváns eset forog fent, teszem azt egy kereskedő jelenlétében történő tárgyalás felei közt, akkor a kereskedőé. Ha pedig a Kalmárban, akkor a tiétek. Minden esetben azé a felelősség, aki döntést hozott. De nem szeretném, hogy ez a döntési kényszer megkösse a kezeteket és félve a következményektől inkább a tétlen szemlélő szerepébe ragadjatok. *Néz végig az asztal körül ülőkön.*
- Aki nem érzi magában azt az erőt, mérlegelési készséget és észszerűséget, ami egy ilyen döntés meghozásához kell, az jelezze és helyette mások hozzák majd meg azt. *Teszi hozzá és mindenki saját önérzetére bízza, hogy mennyire érzi magában a felsoroltakat.*
- A kapcsolatok és érdekek ugyan szerteágazók és sokkal többrétűek annál, minthogy most el tudnám sorolni, ám nagy vonalakban, első a Kereskedőház. Érdekeltségek kötnek a városhoz és a tanácshoz, a thargokhoz, üzleti érdekeltségek fűznek a Warg alakulathoz, a városőrséghez. Ezeket mindenképp tartsátok szem előtt. A legfontosabb a mértékletesség elve. *Felel erre a kérdésre is.*
- Érdekellentétek? *Kérdez vissza, mert ez nem világos számára.*
- Arra gondolsz, hogy esetleg a thargok nem szívlelik a városőrséget és ebben az esetben, ha a Kalmár asztalai felett találkoznak, ki mellé álljatok? *Pontosít.*
- Egyik fél mellé sem. Ahogy mondtam, nem döntőbírók vagy véleményalkotók vagyok, hanem a biztonságért felelős személyek. Ha úgy látjátok, biztonságba helyezitek az ártatlan jelenlévőket és értesítetek. Ha két haragban álló család fiai kezdenek balhézni a fogadóban, elmondjátok nekik, hogy kívül tágasabb és ha maradni akarnak, akkor csendben fogyasszanak.
*Valahogy kezdi úgy érezni, hogy az összes felmerülő lehetőséget meg akarják válaszoltatni vele és fogaskerekekkel mozgó gépekként teljesíteni az adott válaszra megfelelő cselekvést. Ez a gondolat kicsit dühíti, mert azt remélte, hogy számíthat némi önállóságra.
Már folytatná, amikor Yeza felszólal. Kifújja a szólás miatt bennrekedt levegőt és felnéz a pohárért nyúló vörösre. Amiket mond, még igazak is és helyénvalóak, ám nem érti, miért ezt a pillanatot választotta színpadias belépőre. Érezhetően úgy beszél, mintha belső titkokat ismerne, bizalmasa volna neki vagy a bárónak, bár csak wegtoreni gyökereik azonosak. Mégsem teremti le vagy szakítja félbe. Ha megtenné, azt a látszatot keltené, hogy szakadár vezér van közöttük, aki akkor nyitja szólásra a száját, amikor neki tetszik. Ezen felbuzdulva talán mások is veszi a bátorságot, hogy hasonlóan tegyenek és a maguk útját járják. Jobb, ha most hallgat, ám nem bólogat vagy helyesel, csak figyel.
Akkor sem szólal meg, amikor Yeza odahajol a füléhez és szavakat súg neki. Nem túl udvarias mások előtt sugdolózni, de most kénytelen engedni, hogy megússza a csorbát, ami pozícióján esett.
Amikor a vörös visszaül, pár pillanatig rajta felejti a tekintetét, majd visszafordul a többiekhez.
Ukromon talán látja a zavart, amit másokon is, hisz elég sok információt kaptak és nem egyszer egymásnak ellentmondót is. Ki kell hüvelyezni a megfelelő válaszokat. Az ork kérdése is olyan kategória, amit örült volna, ha mindenki magától tud.*
- Ebben az esetben ajánlom az arányosság elvét. *Válaszolja.*
- Ha ököllel támadnak, ne húzz fegyvert. Ha fegyverrel, ne védd magad ököllel, kivéve, ha olyan jó nem vagy. *Pillant Nawanthiri felé.*
- Ha csak szópárbaj megy, nem ütsz azonnal. Érthető így? Alapvetően mások megzavarása nélkül tájékoztatjátok, szükség esetén cselekedtek. De a felmerülő helyzetek száma végtelen, így nem térnék ki mindegyikre. *Újabb körbetekintés a többieken, hogy értették-e azt, amit elmondott.*
//Elvárások és instrukciók//
*A mosolyogva visszadobott válasz ékes bizonyítéka annak, hogy Lillyss nem fogta fel, mit is kért tőle az intéző. Az ilyenfajta viselkedés veszélyes, főleg, ha éppen a Kereskedőház egyik vezető pozíciójában lévő személlyel szemben tanúsítják. A mozdulat is erről tanúskodik, amivel a mélységi lány megveregeti testvére vállát.*
- Remélem is, mert ha legközelebb ilyet tapasztalok, szankcionálni fogom. *Válaszol már a sötételfre sem nézve. Hogy fenyegetése mennyire valós, talán nem volna ildomos feszegetni.
A továbbiakban nem törődik Lillyss-szel, elmondta, amit akart és innentől a mélységin múlik, meddig cibálja a wegotreni oroszlán bajszát.
Nem sokkal ezután Limmen kér szót és felvázol egy szituációt.*
- A válasz nagyon egyszerű. *Kezd bele a példa levezetése után, ami ugyan kissé sarkos, ám mégsem elképzelhetetlen.*
- Minden bizonnyal a kereskedő kolléga tisztában van azzal, hogyan lehet a konfliktust megszüntetni vagy a kérdéses feleket jobb belátásra bírni. Remélhetően még a fegyverek előkerülése előtt megtörténik ez. Ám a kereskedő az ilyen esetekben vállalja a felelősséget a tetteiért és a döntéseiért. Valószínűleg ilyen eset a Központban történhet, tehát a döntés joga a kereskedőé. *Válaszolja meg a kérdést, ami bár vélhetően nem ízlik majd a mélységi ifjúnak, ám mentesíti a felelősség terhe és a döntési kényszer alól.*
- Netalán gondod volna ezen hierarchia meglétével? *Kérdi, mert tisztázni szeretné ezt. A fegyverforgatók olykor a gondolkodók fölé helyezik magukat fizikai készségeik fejlettsége okán, ám ahogy a mondás is tartja, többet ésszel, mint erővel.
Nawanthiri már a hangját is hallatja, nem csak szótlan szemlélője az eseményeknek és rögtön három kérdéssel is előáll, amelyeket Aztyan figyelmesen hallgat meg.*
- Ha jelen vagyok, én. Ha nem vagyok jelen és releváns eset forog fent, teszem azt egy kereskedő jelenlétében történő tárgyalás felei közt, akkor a kereskedőé. Ha pedig a Kalmárban, akkor a tiétek. Minden esetben azé a felelősség, aki döntést hozott. De nem szeretném, hogy ez a döntési kényszer megkösse a kezeteket és félve a következményektől inkább a tétlen szemlélő szerepébe ragadjatok. *Néz végig az asztal körül ülőkön.*
- Aki nem érzi magában azt az erőt, mérlegelési készséget és észszerűséget, ami egy ilyen döntés meghozásához kell, az jelezze és helyette mások hozzák majd meg azt. *Teszi hozzá és mindenki saját önérzetére bízza, hogy mennyire érzi magában a felsoroltakat.*
- A kapcsolatok és érdekek ugyan szerteágazók és sokkal többrétűek annál, minthogy most el tudnám sorolni, ám nagy vonalakban, első a Kereskedőház. Érdekeltségek kötnek a városhoz és a tanácshoz, a thargokhoz, üzleti érdekeltségek fűznek a Warg alakulathoz, a városőrséghez. Ezeket mindenképp tartsátok szem előtt. A legfontosabb a mértékletesség elve. *Felel erre a kérdésre is.*
- Érdekellentétek? *Kérdez vissza, mert ez nem világos számára.*
- Arra gondolsz, hogy esetleg a thargok nem szívlelik a városőrséget és ebben az esetben, ha a Kalmár asztalai felett találkoznak, ki mellé álljatok? *Pontosít.*
- Egyik fél mellé sem. Ahogy mondtam, nem döntőbírók vagy véleményalkotók vagyok, hanem a biztonságért felelős személyek. Ha úgy látjátok, biztonságba helyezitek az ártatlan jelenlévőket és értesítetek. Ha két haragban álló család fiai kezdenek balhézni a fogadóban, elmondjátok nekik, hogy kívül tágasabb és ha maradni akarnak, akkor csendben fogyasszanak.
*Valahogy kezdi úgy érezni, hogy az összes felmerülő lehetőséget meg akarják válaszoltatni vele és fogaskerekekkel mozgó gépekként teljesíteni az adott válaszra megfelelő cselekvést. Ez a gondolat kicsit dühíti, mert azt remélte, hogy számíthat némi önállóságra.
Már folytatná, amikor Yeza felszólal. Kifújja a szólás miatt bennrekedt levegőt és felnéz a pohárért nyúló vörösre. Amiket mond, még igazak is és helyénvalóak, ám nem érti, miért ezt a pillanatot választotta színpadias belépőre. Érezhetően úgy beszél, mintha belső titkokat ismerne, bizalmasa volna neki vagy a bárónak, bár csak wegtoreni gyökereik azonosak. Mégsem teremti le vagy szakítja félbe. Ha megtenné, azt a látszatot keltené, hogy szakadár vezér van közöttük, aki akkor nyitja szólásra a száját, amikor neki tetszik. Ezen felbuzdulva talán mások is veszi a bátorságot, hogy hasonlóan tegyenek és a maguk útját járják. Jobb, ha most hallgat, ám nem bólogat vagy helyesel, csak figyel.
Akkor sem szólal meg, amikor Yeza odahajol a füléhez és szavakat súg neki. Nem túl udvarias mások előtt sugdolózni, de most kénytelen engedni, hogy megússza a csorbát, ami pozícióján esett.
Amikor a vörös visszaül, pár pillanatig rajta felejti a tekintetét, majd visszafordul a többiekhez.
Ukromon talán látja a zavart, amit másokon is, hisz elég sok információt kaptak és nem egyszer egymásnak ellentmondót is. Ki kell hüvelyezni a megfelelő válaszokat. Az ork kérdése is olyan kategória, amit örült volna, ha mindenki magától tud.*
- Ebben az esetben ajánlom az arányosság elvét. *Válaszolja.*
- Ha ököllel támadnak, ne húzz fegyvert. Ha fegyverrel, ne védd magad ököllel, kivéve, ha olyan jó nem vagy. *Pillant Nawanthiri felé.*
- Ha csak szópárbaj megy, nem ütsz azonnal. Érthető így? Alapvetően mások megzavarása nélkül tájékoztatjátok, szükség esetén cselekedtek. De a felmerülő helyzetek száma végtelen, így nem térnék ki mindegyikre. *Újabb körbetekintés a többieken, hogy értették-e azt, amit elmondott.*
270. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-04-01 15:28:29
Üzenet elküldve: 2022-04-01 15:28:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 434
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 434
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Elvárások és instrukciók//
*Hátrahajtott fejjel hallva Aztyan utasítását a két sötételf viselkedését illetően, még ő is nehezen állja meg, hogy legalább ne keletkezzen arcán egy félmosoly; rendre utasítja a két testvért, mintha még kölykök lennének, és hogy amaz egy "igenis"-sel válaszol? Csak nem megint a katonasággal dolgozik? Bár most, hogy gondolatmenete ide tévedt, jobb lenne, ha ezt el is felejti, mert még mindig leamortizálódik hangulata még azok említésére is.
Mondjuk az sem teszi boldogabbá, hogy Nawanthiri kérdésének megválaszolása további feladatokat szőne rájuk, bár cseppet sem annyira bonyodalmasat, mint biztonsági szuverenitásuk, és egyben hírnevük, a bolt, és a többi személyzet épben tartását. Nem hiszi, hogy előbb vagy utóbb irányított támadás fogja érni az ő területüket, de neki már megszokott, hogy a legrosszabbra számít.
Limmem kérdését magában is elemzi: az, hogy egyszerre többen, több helyről is neki parancsolgathatnak, és efféle szituációban neki kell eldöntenie, kinek hajtson fejet, az nem tesz épp jót büszkeségének. De ki tudja, a jövőben lehet hogy másfajta helyzetben lesz, így másképp fogja gondolni.
Nawanthiri megint csak elgondolkodtató kérdésekkel áll elő; örül, hogy nincs az intéző helyében e mai nap, az ő torka már rég kiszáradt volna ennyi válaszolgatástól. Végignéz magán, csakúgy ösztönből, mivel valahova néha csak nézni kell. És ezzel a cselekedettel végre eszébe ötlik az ő kérdése is, bár ez a fontossági sorrend végén van. Úgyhogy türelmesen megvárja, míg felettesük megválaszolgatja az eddigieket, s csak akkor böki őt meg sajátjával:*
- Hogyan távolítsuk el a cégnek ártó, nekünk ártó bajkeverőket? Hogyan bánhatunk velük?
//Elvárások és instrukciók//
*Hátrahajtott fejjel hallva Aztyan utasítását a két sötételf viselkedését illetően, még ő is nehezen állja meg, hogy legalább ne keletkezzen arcán egy félmosoly; rendre utasítja a két testvért, mintha még kölykök lennének, és hogy amaz egy "igenis"-sel válaszol? Csak nem megint a katonasággal dolgozik? Bár most, hogy gondolatmenete ide tévedt, jobb lenne, ha ezt el is felejti, mert még mindig leamortizálódik hangulata még azok említésére is.
Mondjuk az sem teszi boldogabbá, hogy Nawanthiri kérdésének megválaszolása további feladatokat szőne rájuk, bár cseppet sem annyira bonyodalmasat, mint biztonsági szuverenitásuk, és egyben hírnevük, a bolt, és a többi személyzet épben tartását. Nem hiszi, hogy előbb vagy utóbb irányított támadás fogja érni az ő területüket, de neki már megszokott, hogy a legrosszabbra számít.
Limmem kérdését magában is elemzi: az, hogy egyszerre többen, több helyről is neki parancsolgathatnak, és efféle szituációban neki kell eldöntenie, kinek hajtson fejet, az nem tesz épp jót büszkeségének. De ki tudja, a jövőben lehet hogy másfajta helyzetben lesz, így másképp fogja gondolni.
Nawanthiri megint csak elgondolkodtató kérdésekkel áll elő; örül, hogy nincs az intéző helyében e mai nap, az ő torka már rég kiszáradt volna ennyi válaszolgatástól. Végignéz magán, csakúgy ösztönből, mivel valahova néha csak nézni kell. És ezzel a cselekedettel végre eszébe ötlik az ő kérdése is, bár ez a fontossági sorrend végén van. Úgyhogy türelmesen megvárja, míg felettesük megválaszolgatja az eddigieket, s csak akkor böki őt meg sajátjával:*
- Hogyan távolítsuk el a cégnek ártó, nekünk ártó bajkeverőket? Hogyan bánhatunk velük?
269. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-04-01 06:15:21
Üzenet elküldve: 2022-04-01 06:15:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Elvárások és instrukciók//
*Amikor a mélységi ficsúr szájából kijönnek olyan szókapcsolatok (ráadásul magára vonatkoztatva), hogy óvatos mérlegelés és udvarias közeledés, Yezának nagyon figyelnie kell rá, hogy ne szökjön ki belőle egy rosszmájú ciccenés. A szuka meg a figyelmeztetés dacára még rá is kontráz a dolgokra. Yeza szó nélkül kel fel a helyéről. Benyúl az asztal közepére kikészített poharak egyikéért és a kancsóért.*
- Nawanthiri rátapintott a lényegre *szólal meg, ahogy a lány feltette a kérdéseit, de nem pillant fel az ügyködésből. Kényelmes tempóban tölti ki a pohár vizet és a beszéde üteme, a hangjának lejtése is nyugodt és megfontolt. Nem kérdez, csupán tettel és szóval is tiszta vizet önt a pohárba a szó szimbolikus és hétköznapi értelmében is.*
- Keveset tudunk a Kereskedőház ügyeiről és érdekeltségeiről. *Fülnek kellemes ütemben ejtett szavai közben megkerüli az asztalt és a pohár vizet leteszi Aztyan elé.* - Alig ismerjük egymást és mindenkinek idő kell, hogy belecsiszolódjon az itt betöltött posztjába. *Mondatával egy időben lép az intéző széke mögé féloldalasan, s kezeit a támlára téve ejti ki az utolsó szót. Ajkán biztató mosollyal pillant végig asz asztalnál ülőkön, szinte tökéletesen lemásolva az intéző távolságtartón kedélyes (jobbik) arcát.* - Aztyan nem lehet mindig itt. Nemes Bárónkat pedig szintúgy lekötik egyéb ügyei. *Yeza úgy beszél, mint egy bennfentes, aki amúgy tökéletesen tisztában van vele, hogy épp hol és milyen ügyekben van távol a nagybecsű Caldorcor Báró. Ezen a ponton Aztyan füléhez hajol és bizalmasan súg neki valamit. (~Beszélhetünk a két mélységiről, ha itt végeztél? Négyszemközt.~) Ezzel végül a heges arcúnak is indokot szolgáltat arra, hogy mire fel ez a színjáték a széke körül. Persze Aztyan valószínűleg pontosan tudja, hogy amúgy mire ment ki a dolog. Azon túl, hogy nem szeretné ugyanazt a hibát elkövetni, mint múltkor, kihasználta a lehetőséget egy kis hatásvadászatra. Az újaknak könnyen leszűrhető akár az is, hogy ő valamiféle bizalmas jobbkeze az intézőnek. Épp csak annyi nyomatékot ad ennek a hatásnak, amennyit szükséges. Márpedig, ha Yeza odafigyel, akkor hátborzongatóan jól bűvészkedik ezekkel az arányokkal. Abból a pozícióból, ahol most áll, egészen más rálátása nyílik a többiekre, ami felettébb a kedvére való. Míg a két kormos továbbra is kritikus tényező a szemében, az ork szótlan tépelődése bizakodásra ad okot. A fajtájára nem mondhatni, hogy jellemző lenne a diplomáciai kérdések boncolgatása egy falrengető pofon elindítása előtt, de ez itt... úgy tűnik, elszánta magát, hogy megpróbálja. Ez már önmagában is dicséretes, de az sokkal inkább az, hogy látszik rajta, mennyire tudatában van annak, hogy ez nem az ő terepe.*
- Ezeket a kérdéseket bizony érdemes tisztázni *biccent Nawa felé, s már el is lép az intéző széke mellől, hogy visszatérjen a saját helyére. Ahogy visszaült, ismét hallgatásba burkolózik, mintha csupán támogató félként lenne jelen, hogy végighallgassa az intéző és a Kereskedőház álláspontját, amit (nyilván) ő már pontosan ismer.*
//Elvárások és instrukciók//
*Amikor a mélységi ficsúr szájából kijönnek olyan szókapcsolatok (ráadásul magára vonatkoztatva), hogy óvatos mérlegelés és udvarias közeledés, Yezának nagyon figyelnie kell rá, hogy ne szökjön ki belőle egy rosszmájú ciccenés. A szuka meg a figyelmeztetés dacára még rá is kontráz a dolgokra. Yeza szó nélkül kel fel a helyéről. Benyúl az asztal közepére kikészített poharak egyikéért és a kancsóért.*
- Nawanthiri rátapintott a lényegre *szólal meg, ahogy a lány feltette a kérdéseit, de nem pillant fel az ügyködésből. Kényelmes tempóban tölti ki a pohár vizet és a beszéde üteme, a hangjának lejtése is nyugodt és megfontolt. Nem kérdez, csupán tettel és szóval is tiszta vizet önt a pohárba a szó szimbolikus és hétköznapi értelmében is.*
- Keveset tudunk a Kereskedőház ügyeiről és érdekeltségeiről. *Fülnek kellemes ütemben ejtett szavai közben megkerüli az asztalt és a pohár vizet leteszi Aztyan elé.* - Alig ismerjük egymást és mindenkinek idő kell, hogy belecsiszolódjon az itt betöltött posztjába. *Mondatával egy időben lép az intéző széke mögé féloldalasan, s kezeit a támlára téve ejti ki az utolsó szót. Ajkán biztató mosollyal pillant végig asz asztalnál ülőkön, szinte tökéletesen lemásolva az intéző távolságtartón kedélyes (jobbik) arcát.* - Aztyan nem lehet mindig itt. Nemes Bárónkat pedig szintúgy lekötik egyéb ügyei. *Yeza úgy beszél, mint egy bennfentes, aki amúgy tökéletesen tisztában van vele, hogy épp hol és milyen ügyekben van távol a nagybecsű Caldorcor Báró. Ezen a ponton Aztyan füléhez hajol és bizalmasan súg neki valamit. (~Beszélhetünk a két mélységiről, ha itt végeztél? Négyszemközt.~) Ezzel végül a heges arcúnak is indokot szolgáltat arra, hogy mire fel ez a színjáték a széke körül. Persze Aztyan valószínűleg pontosan tudja, hogy amúgy mire ment ki a dolog. Azon túl, hogy nem szeretné ugyanazt a hibát elkövetni, mint múltkor, kihasználta a lehetőséget egy kis hatásvadászatra. Az újaknak könnyen leszűrhető akár az is, hogy ő valamiféle bizalmas jobbkeze az intézőnek. Épp csak annyi nyomatékot ad ennek a hatásnak, amennyit szükséges. Márpedig, ha Yeza odafigyel, akkor hátborzongatóan jól bűvészkedik ezekkel az arányokkal. Abból a pozícióból, ahol most áll, egészen más rálátása nyílik a többiekre, ami felettébb a kedvére való. Míg a két kormos továbbra is kritikus tényező a szemében, az ork szótlan tépelődése bizakodásra ad okot. A fajtájára nem mondhatni, hogy jellemző lenne a diplomáciai kérdések boncolgatása egy falrengető pofon elindítása előtt, de ez itt... úgy tűnik, elszánta magát, hogy megpróbálja. Ez már önmagában is dicséretes, de az sokkal inkább az, hogy látszik rajta, mennyire tudatában van annak, hogy ez nem az ő terepe.*
- Ezeket a kérdéseket bizony érdemes tisztázni *biccent Nawa felé, s már el is lép az intéző széke mellől, hogy visszatérjen a saját helyére. Ahogy visszaült, ismét hallgatásba burkolózik, mintha csupán támogató félként lenne jelen, hogy végighallgassa az intéző és a Kereskedőház álláspontját, amit (nyilván) ő már pontosan ismer.*
268. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-03-30 19:32:57
Üzenet elküldve: 2022-03-30 19:32:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Elvárások és instrukciók//
*Hátrasandít, amikor köhögést hall az asztal túlvégéről, közvetlenül azután, hogy a főnökük a nevén szólítja. Félig ösztönös reakció ez, és Aztyan közben talán már beszélni is kezd, a szerzetes mintha mégis vonakodna visszafordulni. A gondolatai nem jutnak át a kifejezéstelen arcán, csak a tétovázás árulkodik róla, hogy nem pusztán a hirtelen zaj miatt nézett Yezára. A tekintete aztán Ukromra vándorol, akinek alaposan megfájdítják a fejét a hallottak. A zsoldossal együtt ő is lepillant a két szürke marokra, elnyom egy mosolyt, és végre-valahára előre fordul. Szemlesütve a füle mögé simítja a sörényét egyik oldalt. Mintha mulatna a barátján, aki a morgás és a gyanakvás mellett úgy látszik, az aggódásra is rászokott. Semmi kétsége nincs afelől, hogy meg fogja állni a helyét, csak az ork talán még nem hiszi el.
Amikor Aztyan helyre teszi Lillysst, a szerzetes alig észrevehetően lejjebb szegi az állát. A szemei összeszűkülnek kissé, néhány pislogás is kimarad, de aztán gondosan visszarendezi a vonásait a korábbi higgadtságukba. A további instrukciókat már így hallgatja végig, időnként biccentve, hogy érti.
Aztán ében kolléganőjük a biztonság kedvéért még egyet odaszúr a fivérének, aki viszont végre megtalálja a hangját, és kérdez. Nawanthiri helyeslően bólogat, és megint fölemeli a kezét az asztalról, hogy nála is akadna még tisztáznivaló.*
- Három is. Az egyik hasonlít Limmenére: ha nem egyértelmű a helyzet, nem tudunk megkérdezni téged, és gyorsan kell cselekedni, ki dönti el, mi legyen? *ahogy a tényezőket sorolja, a felemelt keze hüvelykujjával számolja őket a mutatóujja percein* A másik: kik azok a kapcsolatok, akiknek az érdekeire figyelnünk kell? *Bredoc parancsnokról tud, bizonyára kedvező elbánás jár a többi Wargnak is. Aztán ott vannak azok a pökhendi, és félelmetesen képmutató thargok, akiknek az úrnőjével valamiért jóban van a báró. Nade mi a helyzet most, hogy már két úrnő van? Játszik-e még valaki, mondjuk a Népek Tanácsa?*
- A harmadik: mit tegyünk, ha érdekellentét van a kapcsolatok között? Ki felé hajoljunk? *Persze, elfogadja, hogy nincs minden helyzetre válasz így látatlanban, és sokszor nüanszokon múlik, merre kell mozdulniuk. Azonban Aztyan kereken megmondta, hogy a hibákért akkor is felelnek, ha nincsenek tisztában a Kereskedőház szabályaival, ezeket a szabályokat pedig kizárólag tőle és Cha'ysstól tudhatják meg. Azt is, ha változnak. Azt is, ha a két főnök másként gondolkodik valamiről. Muszáj kérdezni.*
//Elvárások és instrukciók//
*Hátrasandít, amikor köhögést hall az asztal túlvégéről, közvetlenül azután, hogy a főnökük a nevén szólítja. Félig ösztönös reakció ez, és Aztyan közben talán már beszélni is kezd, a szerzetes mintha mégis vonakodna visszafordulni. A gondolatai nem jutnak át a kifejezéstelen arcán, csak a tétovázás árulkodik róla, hogy nem pusztán a hirtelen zaj miatt nézett Yezára. A tekintete aztán Ukromra vándorol, akinek alaposan megfájdítják a fejét a hallottak. A zsoldossal együtt ő is lepillant a két szürke marokra, elnyom egy mosolyt, és végre-valahára előre fordul. Szemlesütve a füle mögé simítja a sörényét egyik oldalt. Mintha mulatna a barátján, aki a morgás és a gyanakvás mellett úgy látszik, az aggódásra is rászokott. Semmi kétsége nincs afelől, hogy meg fogja állni a helyét, csak az ork talán még nem hiszi el.
Amikor Aztyan helyre teszi Lillysst, a szerzetes alig észrevehetően lejjebb szegi az állát. A szemei összeszűkülnek kissé, néhány pislogás is kimarad, de aztán gondosan visszarendezi a vonásait a korábbi higgadtságukba. A további instrukciókat már így hallgatja végig, időnként biccentve, hogy érti.
Aztán ében kolléganőjük a biztonság kedvéért még egyet odaszúr a fivérének, aki viszont végre megtalálja a hangját, és kérdez. Nawanthiri helyeslően bólogat, és megint fölemeli a kezét az asztalról, hogy nála is akadna még tisztáznivaló.*
- Három is. Az egyik hasonlít Limmenére: ha nem egyértelmű a helyzet, nem tudunk megkérdezni téged, és gyorsan kell cselekedni, ki dönti el, mi legyen? *ahogy a tényezőket sorolja, a felemelt keze hüvelykujjával számolja őket a mutatóujja percein* A másik: kik azok a kapcsolatok, akiknek az érdekeire figyelnünk kell? *Bredoc parancsnokról tud, bizonyára kedvező elbánás jár a többi Wargnak is. Aztán ott vannak azok a pökhendi, és félelmetesen képmutató thargok, akiknek az úrnőjével valamiért jóban van a báró. Nade mi a helyzet most, hogy már két úrnő van? Játszik-e még valaki, mondjuk a Népek Tanácsa?*
- A harmadik: mit tegyünk, ha érdekellentét van a kapcsolatok között? Ki felé hajoljunk? *Persze, elfogadja, hogy nincs minden helyzetre válasz így látatlanban, és sokszor nüanszokon múlik, merre kell mozdulniuk. Azonban Aztyan kereken megmondta, hogy a hibákért akkor is felelnek, ha nincsenek tisztában a Kereskedőház szabályaival, ezeket a szabályokat pedig kizárólag tőle és Cha'ysstól tudhatják meg. Azt is, ha változnak. Azt is, ha a két főnök másként gondolkodik valamiről. Muszáj kérdezni.*
267. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-03-29 18:40:56
Üzenet elküldve: 2022-03-29 18:40:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Elvárások és instrukciók//
* A feszültség rossz hatással van a mélységire, de nem puhány ő, hogy drámát csináljon ebből. Nővére úgy viselkedik vele, ahogyan szokott. Akár kellemetlen számára, akár kellemes, nem fogja fel venni tőle. Az intéző szavai meglepik, fel is kapja rá a fejét. Elismerően biccent Aztyan felé, akiről feltételezi, hogy nem fogja viszonozni, de azért megpróbálkozik vele. *
- Le írtál mindent?
* Súgja oda a nővérének, és ha teheti akkor el is veszi a papírt. Ha volt lehetősége elvenni a lapot türelmesen végig olvassa, és a szemöldöke hamar az eget kezdi súrolni. *
- Ilyen sok mindenről volt szó?
* Kezd el a jobb szeme is rángatózni, de hangját még mindig csak halkan Lillyss felé irányítja. Amint az intéző befejezi a maradék mondani valóját csak újra a lapra süti a szemét. Nem szándékozik kérdezni tőle. Amiket megosztott vele, kivételesen beleégtek a fejébe, de még ha valamit ki is hagyott volna a papírra fel jegyezte bájos testvére. A továbbiakban nem fog tartani, hogy valakit kelleténél jobban megfog szorongatni. De végül még is fel ötlik benne egy kérdés. Kezét a magasba emeli. *
- Tegyünk fel egy szituációt. Ha mondjuk óvatosan mérlegelünk és mihamarabb rendezni akarjuk a problémát, természetesen csendben. * Teszi gyorsan hozzá. * - De mondjuk eldurvul az udvarias közeledésünk, és az ellenfél kardot ránt, de az egyik kereskedő azt mondja ne tegyük? Akkor itt kinek van joga a döntésben?
* Néz az intézőre kérdően. *
- Azt értem, hogy ha te ott vagy, akkor az lesz amit mondasz, de a többi kereskedő ilyen jelzését felülbírálhatjuk vagy felettünk állnak?
* Mindig is fontos volt a hierarchia. Talán nem egy intelligens mélységivel van dolga az intézőnek, de mindig is tudta mi a dolga és azt, hogy kell csinálnia. Igazán fontos számára, hogy ki az aki a döntéseket felülbírálhatja. *
//Elvárások és instrukciók//
* A feszültség rossz hatással van a mélységire, de nem puhány ő, hogy drámát csináljon ebből. Nővére úgy viselkedik vele, ahogyan szokott. Akár kellemetlen számára, akár kellemes, nem fogja fel venni tőle. Az intéző szavai meglepik, fel is kapja rá a fejét. Elismerően biccent Aztyan felé, akiről feltételezi, hogy nem fogja viszonozni, de azért megpróbálkozik vele. *
- Le írtál mindent?
* Súgja oda a nővérének, és ha teheti akkor el is veszi a papírt. Ha volt lehetősége elvenni a lapot türelmesen végig olvassa, és a szemöldöke hamar az eget kezdi súrolni. *
- Ilyen sok mindenről volt szó?
* Kezd el a jobb szeme is rángatózni, de hangját még mindig csak halkan Lillyss felé irányítja. Amint az intéző befejezi a maradék mondani valóját csak újra a lapra süti a szemét. Nem szándékozik kérdezni tőle. Amiket megosztott vele, kivételesen beleégtek a fejébe, de még ha valamit ki is hagyott volna a papírra fel jegyezte bájos testvére. A továbbiakban nem fog tartani, hogy valakit kelleténél jobban megfog szorongatni. De végül még is fel ötlik benne egy kérdés. Kezét a magasba emeli. *
- Tegyünk fel egy szituációt. Ha mondjuk óvatosan mérlegelünk és mihamarabb rendezni akarjuk a problémát, természetesen csendben. * Teszi gyorsan hozzá. * - De mondjuk eldurvul az udvarias közeledésünk, és az ellenfél kardot ránt, de az egyik kereskedő azt mondja ne tegyük? Akkor itt kinek van joga a döntésben?
* Néz az intézőre kérdően. *
- Azt értem, hogy ha te ott vagy, akkor az lesz amit mondasz, de a többi kereskedő ilyen jelzését felülbírálhatjuk vagy felettünk állnak?
* Mindig is fontos volt a hierarchia. Talán nem egy intelligens mélységivel van dolga az intézőnek, de mindig is tudta mi a dolga és azt, hogy kell csinálnia. Igazán fontos számára, hogy ki az aki a döntéseket felülbírálhatja. *
266. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-03-28 22:17:45
Üzenet elküldve: 2022-03-28 22:17:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Elvárások és instrukciók//
* Szerencsére több dolog is van a papíron, de kiemeli azokat a részeket testvére számára, ahogyan ő feltételezi, hogy megérti. Tekintetét a penna sercegés közben néha végig veti a többieken, meg akad a szeme, hogy Limmen a vöröskét már egy jó ideje szuggerálja, oldalba is böki, hogy ezzel az illetlenségéről biztosítsa. Aztyant hallgatva nem éri váratlanul, hogy figyelmezteti testvérével kapcsolatban. *
- Igenis!
* Mosolyog rá az intézőre, de közben kezével meg is veregeti testvére vállát. *
- Figyelni fogok rá.
* Bólint, de a mosolya továbbra sem változik. A pennát újra kezébe fogja, hogy újra elkezdje írni a szükséges dolgokat, Aztyan majdnem minden mondatát sikerült lekörmölnie, így nem aggódik, hogy rosszul végezte volna a dolgát. A továbbiakat már szükségtelennek tartja le írni, így a végére csak oda írja, hogy '' Tanulmányozd '' És a pennát le téve Limmen elé csúsztatja a papírt. *
- Majd olvasd át azért.
* Súgja oda neki, hogy utána Aztyan kérdésére a fejét rázza. Sok mindent megvilágosított az intéző, de az elején igazán ijesztően kezdte az egészet. A társaságot egy darabig teljesen elbizonytalanította, de a végére mindenki megnyugodhatott. Senkinek nem kell végig néznie, ahogyan az ügyfelek egymás torkát vagdossák el. *
//Elvárások és instrukciók//
* Szerencsére több dolog is van a papíron, de kiemeli azokat a részeket testvére számára, ahogyan ő feltételezi, hogy megérti. Tekintetét a penna sercegés közben néha végig veti a többieken, meg akad a szeme, hogy Limmen a vöröskét már egy jó ideje szuggerálja, oldalba is böki, hogy ezzel az illetlenségéről biztosítsa. Aztyant hallgatva nem éri váratlanul, hogy figyelmezteti testvérével kapcsolatban. *
- Igenis!
* Mosolyog rá az intézőre, de közben kezével meg is veregeti testvére vállát. *
- Figyelni fogok rá.
* Bólint, de a mosolya továbbra sem változik. A pennát újra kezébe fogja, hogy újra elkezdje írni a szükséges dolgokat, Aztyan majdnem minden mondatát sikerült lekörmölnie, így nem aggódik, hogy rosszul végezte volna a dolgát. A továbbiakat már szükségtelennek tartja le írni, így a végére csak oda írja, hogy '' Tanulmányozd '' És a pennát le téve Limmen elé csúsztatja a papírt. *
- Majd olvasd át azért.
* Súgja oda neki, hogy utána Aztyan kérdésére a fejét rázza. Sok mindent megvilágosított az intéző, de az elején igazán ijesztően kezdte az egészet. A társaságot egy darabig teljesen elbizonytalanította, de a végére mindenki megnyugodhatott. Senkinek nem kell végig néznie, ahogyan az ügyfelek egymás torkát vagdossák el. *
265. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-03-28 15:31:55
Üzenet elküldve: 2022-03-28 15:31:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Elvárások és instrukciók//
*Bár látja Lillyss-szen, hogy meglepődést meglepődés követ benne, szerencse, hogy nem látja, mit ír le Limmennek a lapra. Ha ez csapódott le benne azok után, hogy mindezt elmondta, akkor Teysus adjon neki türelmet hozzá, mert ha erőt ad neki, kitekeri a nyakát puszta kézzel, ha bajt csinál. Aztán a mélységi lány igyekszik szavakba is önteni az elhangzottak összefoglalását, amit az intéző türelmesen hallgat.*
- Igen, én pontosan ezeket mondtam. *Mondja, miután Lillyss visszamondta neki az egészet a saját, egyszerű módján. Az újabb odaszúrást Limmennek már nem tudja szó nélkül hagyni. Normál esetben az ilyesmit négyszemközt intézné, ám itt az ideje, hogy Limmen kellőképpen kellemetlenül érezze magát és esetleg később felszólaljon nővére toxikus viselkedése ellen.*
- Lillyss, megkérlek, hogy a későbbiekben az ilyen degradáló kommenteket mellőzd Limmennek kapcsolatban. Ezzel csak rombolod a büszkeségét és nevetség tárgyává teszed a többiek előtt. *Mutat körbe az asztalnál.*
- Én elhiszem, hogy köztetek ez a szokás, de itt az ideje felnőni és elhagyni az ilyen gyermeteg megnyilvánulásokat. Mondom ezt mind a te, mind Limmen érdekében. *Pillant együttérzően a mélységi ifjúra, akinek láthatón nem esett jól az újabb fricska.*
- Igen, erre a kérdésre még nem válaszoltam. *Pillant Nawanthirire, akiről egyáltalán nem feledkezett el, csak a hosszú monológ közben elterelődött a figyelme.*
- Nos, nem várom el senkitől, hogy egy kereskedő eszével gondolkozzon, *Vezeti fel válaszát.* ám ebben az esetben is sok nézőpont merülhet fel. Nem is kérdés, a Kereskedőház érdekei mindennel szemben előnyt élveznek, a meglévő kapcsolatok és üzletfelek hasonlóan és igen... *Szakítja meg a választ egy gondolatnyi szünettel.*
- Mérlegeljétek a kockázatot és a befektetett energiát, javakat. Egy rend ruha és egy tál étel? Igen, jó befektetés lehet egy későbbi komolyabb haszonra. Egy hintó? Mesterfegyver? Már nem valószínű. *Pillant végig a jelenlévőkön sokadszorra.*
- Ahogy Lillyss mondta visszahangozta korábban, nem lehet mindene eshetőséget leírni. *Állapodik meg égszín tekintete a mélységi lányon.*
- Ha ilyen esik meg, a legjobb, ha értem küldettek, én az esetek nagy többségében a Központban vagyok, elértek. Ez a legjobb megoldás. Csak jusson eszetekbe. *Ez jó visszacsatolás a koramúlt eseményére, ahol már csak akkor szóltak neki, amikor már "égett a ház".
Yeza továbbra is néma marad, de a tekintete járja az asztalnál ülők arcát. Ha észlelte is a félrenyelés okozta zavart, nem mutatja. Felesleges kitérő volna. Ám a rajtafelejtett pillantást észleli, de amikor odapillant a vörösre, hátha mondani szeretne valamit, a fürkészés visszafogottabbá válik.
Ukrom se beszél sokat, de kimondatlan szövetségüket Nawanthirivel csak a vak nem látja. Igaz, nem tudja, milyen közös kalandokat éltek át, de láthatóan megbízik benne. Ez később még jól jöhet. Végül az orktól is kap egy bólintást, amit az elhangzottak megértéseként értelmez.*
- Van még kérdés? *Kémlel körbe az arcokon, hátha valakinek van még hozzáfűznivalója vagy olyan, ami esetleg nem tiszta.*
//Elvárások és instrukciók//
*Bár látja Lillyss-szen, hogy meglepődést meglepődés követ benne, szerencse, hogy nem látja, mit ír le Limmennek a lapra. Ha ez csapódott le benne azok után, hogy mindezt elmondta, akkor Teysus adjon neki türelmet hozzá, mert ha erőt ad neki, kitekeri a nyakát puszta kézzel, ha bajt csinál. Aztán a mélységi lány igyekszik szavakba is önteni az elhangzottak összefoglalását, amit az intéző türelmesen hallgat.*
- Igen, én pontosan ezeket mondtam. *Mondja, miután Lillyss visszamondta neki az egészet a saját, egyszerű módján. Az újabb odaszúrást Limmennek már nem tudja szó nélkül hagyni. Normál esetben az ilyesmit négyszemközt intézné, ám itt az ideje, hogy Limmen kellőképpen kellemetlenül érezze magát és esetleg később felszólaljon nővére toxikus viselkedése ellen.*
- Lillyss, megkérlek, hogy a későbbiekben az ilyen degradáló kommenteket mellőzd Limmennek kapcsolatban. Ezzel csak rombolod a büszkeségét és nevetség tárgyává teszed a többiek előtt. *Mutat körbe az asztalnál.*
- Én elhiszem, hogy köztetek ez a szokás, de itt az ideje felnőni és elhagyni az ilyen gyermeteg megnyilvánulásokat. Mondom ezt mind a te, mind Limmen érdekében. *Pillant együttérzően a mélységi ifjúra, akinek láthatón nem esett jól az újabb fricska.*
- Igen, erre a kérdésre még nem válaszoltam. *Pillant Nawanthirire, akiről egyáltalán nem feledkezett el, csak a hosszú monológ közben elterelődött a figyelme.*
- Nos, nem várom el senkitől, hogy egy kereskedő eszével gondolkozzon, *Vezeti fel válaszát.* ám ebben az esetben is sok nézőpont merülhet fel. Nem is kérdés, a Kereskedőház érdekei mindennel szemben előnyt élveznek, a meglévő kapcsolatok és üzletfelek hasonlóan és igen... *Szakítja meg a választ egy gondolatnyi szünettel.*
- Mérlegeljétek a kockázatot és a befektetett energiát, javakat. Egy rend ruha és egy tál étel? Igen, jó befektetés lehet egy későbbi komolyabb haszonra. Egy hintó? Mesterfegyver? Már nem valószínű. *Pillant végig a jelenlévőkön sokadszorra.*
- Ahogy Lillyss mondta visszahangozta korábban, nem lehet mindene eshetőséget leírni. *Állapodik meg égszín tekintete a mélységi lányon.*
- Ha ilyen esik meg, a legjobb, ha értem küldettek, én az esetek nagy többségében a Központban vagyok, elértek. Ez a legjobb megoldás. Csak jusson eszetekbe. *Ez jó visszacsatolás a koramúlt eseményére, ahol már csak akkor szóltak neki, amikor már "égett a ház".
Yeza továbbra is néma marad, de a tekintete járja az asztalnál ülők arcát. Ha észlelte is a félrenyelés okozta zavart, nem mutatja. Felesleges kitérő volna. Ám a rajtafelejtett pillantást észleli, de amikor odapillant a vörösre, hátha mondani szeretne valamit, a fürkészés visszafogottabbá válik.
Ukrom se beszél sokat, de kimondatlan szövetségüket Nawanthirivel csak a vak nem látja. Igaz, nem tudja, milyen közös kalandokat éltek át, de láthatóan megbízik benne. Ez később még jól jöhet. Végül az orktól is kap egy bólintást, amit az elhangzottak megértéseként értelmez.*
- Van még kérdés? *Kémlel körbe az arcokon, hátha valakinek van még hozzáfűznivalója vagy olyan, ami esetleg nem tiszta.*
264. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-03-21 19:04:12
Üzenet elküldve: 2022-03-21 19:04:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 434
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 434
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Elvárások és instrukciók//
*Az ékesszólás áradata nemhogy ledöntötte Ukrom ingatagon, homokon felépített feltevéseit, hanem atomjaira zúzta; a teljes ellenkezője annak az egyszerű kigondolásoknak, amit ő az előbb kivett Aztyan mondókáiból. Jobb tenyerével körkörösen kezdi el halántékát masszírozni, könyökével az asztalon támasztva magát, egyre felhősebb tekintettel, miközben ismét felvázolja magában a hallottakat:
Tehát nemcsak hogy valóban ügyelniük kell a vásárlók testi épségére egy bizonyos pontnál, mint ahogy azt eddig gondolták, és egyszerre meg kell őrizni különállósságukat, ameddig apatikusságok nem tenne kárt bennük valamilyen úton-módon, hírnév vagy fizikai sebek példáján, de ezen feladat saját helyzetfelismerő-és döntéshozó képességeikre van bízva, és - ahogyan elnézi felettese arckifejezéséből - nem tűrnek el tőlük még egy hibát következmények nélkül. Karavánokkal való testőrködésnél szimplább feladata lenne azzal, hogy a meg nem szokott arcokat távol tartsa a rakományoktól, valamint az értékesebb-az-út-poránál utasoktól. Itt viszont nem lesz könnyű dolga.
Egy pillanatra rátekint lapátkezeire; ő mint a nyugalom kereskedője. Így fogalmazva úgy lehet érezni, az intéző a rossz orkot bérelte föl, vagy egyáltalán a rossz fajt. Ki tudja, mikor pattan el a hura? Halkan kiereszt magánól egy kis levegőt egy sóhajtás által, s tekintetével gyorsan körülkémlel az asztalon, de láthatólag nem kell sokat aggódnia a többiek iránt; úgy néz ki, ők hamar elfogadják a rájuk osztott súlyt, vagy ha nem, nem panaszkodnak róla. Hátra dől székében, egyik szeme szerzetesbarátját festve képbe. Sok idő telt el azóta, mióta kiütött egy segédet a műhelyben, mi? Egy laza bólintást küld az intéző irányába, jelezve, hogy megértette a maga feladatát.*
//Elvárások és instrukciók//
*Az ékesszólás áradata nemhogy ledöntötte Ukrom ingatagon, homokon felépített feltevéseit, hanem atomjaira zúzta; a teljes ellenkezője annak az egyszerű kigondolásoknak, amit ő az előbb kivett Aztyan mondókáiból. Jobb tenyerével körkörösen kezdi el halántékát masszírozni, könyökével az asztalon támasztva magát, egyre felhősebb tekintettel, miközben ismét felvázolja magában a hallottakat:
Tehát nemcsak hogy valóban ügyelniük kell a vásárlók testi épségére egy bizonyos pontnál, mint ahogy azt eddig gondolták, és egyszerre meg kell őrizni különállósságukat, ameddig apatikusságok nem tenne kárt bennük valamilyen úton-módon, hírnév vagy fizikai sebek példáján, de ezen feladat saját helyzetfelismerő-és döntéshozó képességeikre van bízva, és - ahogyan elnézi felettese arckifejezéséből - nem tűrnek el tőlük még egy hibát következmények nélkül. Karavánokkal való testőrködésnél szimplább feladata lenne azzal, hogy a meg nem szokott arcokat távol tartsa a rakományoktól, valamint az értékesebb-az-út-poránál utasoktól. Itt viszont nem lesz könnyű dolga.
Egy pillanatra rátekint lapátkezeire; ő mint a nyugalom kereskedője. Így fogalmazva úgy lehet érezni, az intéző a rossz orkot bérelte föl, vagy egyáltalán a rossz fajt. Ki tudja, mikor pattan el a hura? Halkan kiereszt magánól egy kis levegőt egy sóhajtás által, s tekintetével gyorsan körülkémlel az asztalon, de láthatólag nem kell sokat aggódnia a többiek iránt; úgy néz ki, ők hamar elfogadják a rájuk osztott súlyt, vagy ha nem, nem panaszkodnak róla. Hátra dől székében, egyik szeme szerzetesbarátját festve képbe. Sok idő telt el azóta, mióta kiütött egy segédet a műhelyben, mi? Egy laza bólintást küld az intéző irányába, jelezve, hogy megértette a maga feladatát.*
263. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-03-20 08:38:32
Üzenet elküldve: 2022-03-20 08:38:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Elvárások és instrukciók//
*A vörös talán még életében nem hallgatott ennyit egyhuzamban. A legkülönösebb az egészben, hogy ezúttal valahogy nem is toporog a nyelve hegyén semmi durcás érv. A kérdéseket nélküle is felteszik és a kényesen bonyodalmas csavarokra úgy hangzik el a válasz az intéző szájából, mintha ő maga fogalmazta volna egy jó pillanatában. Ennek kapcsán csak halvány, sejtelmes mosollyal reflektál az elhangzottakra. Ahogy sejtette: nincsenek biztos válaszok. Rájuk testálják a döntést és a helyzetfelismerés felelősségét néhány általánosított támpont alapján. Ő eddig is ezek alapján lavírozott, de két forrófejű kormossal a nyakán, egy vadidegen orkkal... Akaratlanul is felrémlik benne, amikor a Báró kihajította soraikból az előző zöldbőrűt. Hát az kicsit se volt diszkrét. Sem visszafogott. Sem békés. Wegtoreni módra intézte a dolgokat, ami az elhangzottak alapján bárói privilégium marad.
Ha csak önmagáról lenne szó, nem aggódna. Tudja jól, hogy hajlamos elszúrni a dolgokat, de amit elszúrt, azt általában helyre is hozza. Viszont ez a darabolós hígvelejű, pillant a szeme sarkából Limmen felé, mindent szétbarmolhat. Ráadásul ha a Kalmár személyzete egymást is marja egy ilyen kényes helyzetben, mint ami miatt most itt ülnek, az különösen rossz fényt vet rájuk.
Szívesen kifakadna ennek okán, de úgy sejti, hogy azzal, ha a társaira mutogat (amit, tegyük hozzá, amúgy teljességgel jogosnak tart), csak magát hozná rossz helyzetbe. Tény, hogy sosem volt jó csapatjátékos és az is tény, hogy nehezen adja a bizalmát. Az elejétől nehezen illeszkedett be, és a kényszerképzet makacsul csimpaszkodott bele, hogy csak ideiglenesen tűrik meg itt, amíg a magával hozott bonyodalmak még szunnyadó része be nem kopogtat az ajtón. Az se segített rajta, hogy akivel úgy-ahogy sikerült jobban összeismerkednie, nagyjából mind eltűnt. Arja, Graril, a serfőző mester, még Sizpakot sem látta a Központban már jó ideje. Néha, amikor Miket és Xavyt nézi, irigyli őket azért az olykor zsörtölődő, de derűs és baráti viszonyért, ami köztük van. Egy idő után valahogy így maradt... jobbnak látja távolról nézni az ilyesmit. Aztyan és a Báró, igyekszik a fókuszt rajtuk tartani. Ők a biztos pont, az ő szavuk írja a szabályokat és az ő elismerésük szilárdítja a még mindig nagyon képlékenynek érzett talajt a lába alatt. Az mondjuk elég kellemetlen tényező, hogy szinte alig látja őket.
A kormos szuka továbbra is a túlbuzgó diák szerepében parádézik. Felmondja a leckét, mint egy igazi, önfényező stréber. Amikor viszont a másik kormosra fűz élcet, Yeza igazán lesújtó, lapos pillantással ajándékozza meg. Bár egy részének kedve lenne kárörvendő nevetéssel elismerni a gyalázatosan aljas fricskát, ez a fajta pellengérre állítottság, a szándékos megalázás túlságosan ismerős neki. Sajnos Niyss-béli húgocskái kedvenc időtöltése volt, hogy a vöröst hasonló humoros megjegyzések tárgyává tegyék.
Fogalma sincs, milyen viszonyban van egymással a két mélységi, csak annyi biztos, hogy ismerik egymást. A fickó viselkedése alapján viszonylag régről. A némber szemmel láthatólag a régi idők gyakorlatát érvényesíti a fajtárssal szemben. Erre sok mélységi hím mostanság már elég érzékenyen reagál, de ezt itt mintha szépen beletörték volna az alárendelt szerepbe.
Az orkra épp csak rápillant, bár lehet, hogy megérne többet is. Az arca és a tekintete meglepően sok értelmet tükröz: dilemmákat az elsőre elég sarkosan megfogalmazott szabályok kapcsán. Legalábbis Yeza ezt látja bele. Szólni viszont nem szól. A mellette ülő barna lánynak viszont bőven van mondandója a jelek szerint.
A vörös továbbra is háttérben marad és rá egyáltalán nem jellemző módon, a sűrűjéből kimaradva figyel. Néha pótcselekvésként megemeli a poharát és iszik egy csöppet, amitől némileg talán kevésbé tűnhet passzív résztvevőnek.
Kicsit félre is megy a korty, mikor az intéző szót ad a kérdését jelző mandulaszeműnek. A teljes nevét mondja. Yeza figyelme ezúttal is, ahogy mindig, a negyedik szótag után legyintve engedi el a nyelvtörőt és nagyon, de nagyon irritálja, hogy mások így szólítják meg a lányt. Ahogy észrevette, Artheniorban nagyon is dívik az a szintén utálatos szokás, hogy még az övéhez hasonlóan rövid neveket is megkurtítják egyesek a használatban. Az ilyeneket kedve lenne neki is megkurtítani, és cseppet sem szóban értve. Az más lapra tartozik, hogy Nawa egy szuszra alig kimondható nevét nem erőltetjük. Csinálják. És mintha direkt csinálnák. Nagyon-nagyon bosszantó!
Köhint párat, aztán egy csendes morranással túlteszi magát rajta. Nawa kedves lány, vagy inkább közvetlen. Van benne valami, amitől ösztönösen megelőlegezik neki a bizalmat. Még Yeza is kedveli tulajdonképpen, de ennél tovább egyelőre nem megy. Főleg azért, mert a mandulaszeművel eléggé más srófra jár az eszük (bár a mostani megbeszélés témáját illetően még ez sem igaz). Továbbá még mindig tüske a szemében, hogy kaphatott előbb gyűrűt, mint ő. Persze belegondolva, lehet, hogy alapvető tévedésben van vele kapcsolatban. Először akkor látta, amikor az az ominózus eset történt Sulimmal. Feltételezte, hogy utána csatlakozott, de ki tudja? Ez a lehetőség azért megnyugtatja egy kicsit, de ha majd alkalma lesz rá, biztos utánajár.
Azt sem felejti el, hogy az újonc, a benga páncélos mélységi szinte azonnal felettesének fogadta el Nawanthirit, míg ővele leginkább elmondhatatlanul lekezelő volt. (Igen, a további részleteket Yeza emlékezete akkurátusan átlépi az események kapcsán.)
A megismételt kérdésre a pillantása újból az intézőre fordul. Maga is meglepődik rajta, mennyire kényelmes ez a tét nélküli megfigyelő szerep a számára ezúttal. Nem gondolja, hogy Aztyant most ki tudnák billenteni a nyugalmából a jelenlévők, és ha esély is mutatkozna rá, ő lenne az első, aki megakadályozza ebben. Akár a saját kárára is, de közbelépve. Az intézőnek sziklaszilárd bástyának kell lennie, elvégre a kapaszkodója. Az más kérdés, hogy ő mit gondol. Aztyan is csak ember. Ennek bogozása viszont nem egy ilyen alkalomra való. Yeza úgy figyeli a válaszait, mint az egyik bűvész a másik trükkjeit. Sok más mellett azt is jegyzi magában, mint reagál a férfi a többiekre. Úgy fürkészi, mint egy kivételes festményt, melyen a művész személyét tekintve bizonyosan számos rejtett utalás és apróság kap helyet, amikre viszont egyáltalán nem könnyű ráakadni. Pont e kihívás miatt lehet, hogy kicsit túlságosan belefeledkezik. Az ilyesmit meg szokták érezni, úgyhogy igyekszik a továbbiakban diszkrétebben csinálni.*
//Elvárások és instrukciók//
*A vörös talán még életében nem hallgatott ennyit egyhuzamban. A legkülönösebb az egészben, hogy ezúttal valahogy nem is toporog a nyelve hegyén semmi durcás érv. A kérdéseket nélküle is felteszik és a kényesen bonyodalmas csavarokra úgy hangzik el a válasz az intéző szájából, mintha ő maga fogalmazta volna egy jó pillanatában. Ennek kapcsán csak halvány, sejtelmes mosollyal reflektál az elhangzottakra. Ahogy sejtette: nincsenek biztos válaszok. Rájuk testálják a döntést és a helyzetfelismerés felelősségét néhány általánosított támpont alapján. Ő eddig is ezek alapján lavírozott, de két forrófejű kormossal a nyakán, egy vadidegen orkkal... Akaratlanul is felrémlik benne, amikor a Báró kihajította soraikból az előző zöldbőrűt. Hát az kicsit se volt diszkrét. Sem visszafogott. Sem békés. Wegtoreni módra intézte a dolgokat, ami az elhangzottak alapján bárói privilégium marad.
Ha csak önmagáról lenne szó, nem aggódna. Tudja jól, hogy hajlamos elszúrni a dolgokat, de amit elszúrt, azt általában helyre is hozza. Viszont ez a darabolós hígvelejű, pillant a szeme sarkából Limmen felé, mindent szétbarmolhat. Ráadásul ha a Kalmár személyzete egymást is marja egy ilyen kényes helyzetben, mint ami miatt most itt ülnek, az különösen rossz fényt vet rájuk.
Szívesen kifakadna ennek okán, de úgy sejti, hogy azzal, ha a társaira mutogat (amit, tegyük hozzá, amúgy teljességgel jogosnak tart), csak magát hozná rossz helyzetbe. Tény, hogy sosem volt jó csapatjátékos és az is tény, hogy nehezen adja a bizalmát. Az elejétől nehezen illeszkedett be, és a kényszerképzet makacsul csimpaszkodott bele, hogy csak ideiglenesen tűrik meg itt, amíg a magával hozott bonyodalmak még szunnyadó része be nem kopogtat az ajtón. Az se segített rajta, hogy akivel úgy-ahogy sikerült jobban összeismerkednie, nagyjából mind eltűnt. Arja, Graril, a serfőző mester, még Sizpakot sem látta a Központban már jó ideje. Néha, amikor Miket és Xavyt nézi, irigyli őket azért az olykor zsörtölődő, de derűs és baráti viszonyért, ami köztük van. Egy idő után valahogy így maradt... jobbnak látja távolról nézni az ilyesmit. Aztyan és a Báró, igyekszik a fókuszt rajtuk tartani. Ők a biztos pont, az ő szavuk írja a szabályokat és az ő elismerésük szilárdítja a még mindig nagyon képlékenynek érzett talajt a lába alatt. Az mondjuk elég kellemetlen tényező, hogy szinte alig látja őket.
A kormos szuka továbbra is a túlbuzgó diák szerepében parádézik. Felmondja a leckét, mint egy igazi, önfényező stréber. Amikor viszont a másik kormosra fűz élcet, Yeza igazán lesújtó, lapos pillantással ajándékozza meg. Bár egy részének kedve lenne kárörvendő nevetéssel elismerni a gyalázatosan aljas fricskát, ez a fajta pellengérre állítottság, a szándékos megalázás túlságosan ismerős neki. Sajnos Niyss-béli húgocskái kedvenc időtöltése volt, hogy a vöröst hasonló humoros megjegyzések tárgyává tegyék.
Fogalma sincs, milyen viszonyban van egymással a két mélységi, csak annyi biztos, hogy ismerik egymást. A fickó viselkedése alapján viszonylag régről. A némber szemmel láthatólag a régi idők gyakorlatát érvényesíti a fajtárssal szemben. Erre sok mélységi hím mostanság már elég érzékenyen reagál, de ezt itt mintha szépen beletörték volna az alárendelt szerepbe.
Az orkra épp csak rápillant, bár lehet, hogy megérne többet is. Az arca és a tekintete meglepően sok értelmet tükröz: dilemmákat az elsőre elég sarkosan megfogalmazott szabályok kapcsán. Legalábbis Yeza ezt látja bele. Szólni viszont nem szól. A mellette ülő barna lánynak viszont bőven van mondandója a jelek szerint.
A vörös továbbra is háttérben marad és rá egyáltalán nem jellemző módon, a sűrűjéből kimaradva figyel. Néha pótcselekvésként megemeli a poharát és iszik egy csöppet, amitől némileg talán kevésbé tűnhet passzív résztvevőnek.
Kicsit félre is megy a korty, mikor az intéző szót ad a kérdését jelző mandulaszeműnek. A teljes nevét mondja. Yeza figyelme ezúttal is, ahogy mindig, a negyedik szótag után legyintve engedi el a nyelvtörőt és nagyon, de nagyon irritálja, hogy mások így szólítják meg a lányt. Ahogy észrevette, Artheniorban nagyon is dívik az a szintén utálatos szokás, hogy még az övéhez hasonlóan rövid neveket is megkurtítják egyesek a használatban. Az ilyeneket kedve lenne neki is megkurtítani, és cseppet sem szóban értve. Az más lapra tartozik, hogy Nawa egy szuszra alig kimondható nevét nem erőltetjük. Csinálják. És mintha direkt csinálnák. Nagyon-nagyon bosszantó!
Köhint párat, aztán egy csendes morranással túlteszi magát rajta. Nawa kedves lány, vagy inkább közvetlen. Van benne valami, amitől ösztönösen megelőlegezik neki a bizalmat. Még Yeza is kedveli tulajdonképpen, de ennél tovább egyelőre nem megy. Főleg azért, mert a mandulaszeművel eléggé más srófra jár az eszük (bár a mostani megbeszélés témáját illetően még ez sem igaz). Továbbá még mindig tüske a szemében, hogy kaphatott előbb gyűrűt, mint ő. Persze belegondolva, lehet, hogy alapvető tévedésben van vele kapcsolatban. Először akkor látta, amikor az az ominózus eset történt Sulimmal. Feltételezte, hogy utána csatlakozott, de ki tudja? Ez a lehetőség azért megnyugtatja egy kicsit, de ha majd alkalma lesz rá, biztos utánajár.
Azt sem felejti el, hogy az újonc, a benga páncélos mélységi szinte azonnal felettesének fogadta el Nawanthirit, míg ővele leginkább elmondhatatlanul lekezelő volt. (Igen, a további részleteket Yeza emlékezete akkurátusan átlépi az események kapcsán.)
A megismételt kérdésre a pillantása újból az intézőre fordul. Maga is meglepődik rajta, mennyire kényelmes ez a tét nélküli megfigyelő szerep a számára ezúttal. Nem gondolja, hogy Aztyant most ki tudnák billenteni a nyugalmából a jelenlévők, és ha esély is mutatkozna rá, ő lenne az első, aki megakadályozza ebben. Akár a saját kárára is, de közbelépve. Az intézőnek sziklaszilárd bástyának kell lennie, elvégre a kapaszkodója. Az más kérdés, hogy ő mit gondol. Aztyan is csak ember. Ennek bogozása viszont nem egy ilyen alkalomra való. Yeza úgy figyeli a válaszait, mint az egyik bűvész a másik trükkjeit. Sok más mellett azt is jegyzi magában, mint reagál a férfi a többiekre. Úgy fürkészi, mint egy kivételes festményt, melyen a művész személyét tekintve bizonyosan számos rejtett utalás és apróság kap helyet, amikre viszont egyáltalán nem könnyű ráakadni. Pont e kihívás miatt lehet, hogy kicsit túlságosan belefeledkezik. Az ilyesmit meg szokták érezni, úgyhogy igyekszik a továbbiakban diszkrétebben csinálni.*
262. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-03-19 16:08:14
Üzenet elküldve: 2022-03-19 16:08:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Elvárások és instrukciók//
*Nawanthirishardipandrának bizonyára megvan a véleménye az elhangzottakról, de megtartja magának. Ukrommal mókásan nézhetnek ki, ahogy az intéző felé fordulva szoborarccal ülnek egymás mellett, és olyan keveset mozognak, amennyire csak lehet. Ha Aztyan a hosszú magyarázat után esetleg megfeledkezne róla, akkor a lány finoman emlékezteti, hogy volt itt még egy kérdés: csak a Kereskedőház érdekeit kell védeniük, vagy azokét is, akikkel a Ház jóban akar lenni? Az előbbiek erre nem tértek ki konkrétan, a Leandana asszonyéhoz hasonló esetekben viszont nem árt tudni, mi a hivatalos álláspont. Legegyszerűbb nyilván az volna, ha a szövetségesekkel csak Aztyan meg a báró foglalkozna - kevesebb a hibalehetőség - de az eddigiek alapján nem volna meglepő, ha a személyzetnek is mindig tisztában kéne lennie, kinek kell épp szívességet tenni.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.19 16:35:34
//Elvárások és instrukciók//
*Nawanthirishardipandrának bizonyára megvan a véleménye az elhangzottakról, de megtartja magának. Ukrommal mókásan nézhetnek ki, ahogy az intéző felé fordulva szoborarccal ülnek egymás mellett, és olyan keveset mozognak, amennyire csak lehet. Ha Aztyan a hosszú magyarázat után esetleg megfeledkezne róla, akkor a lány finoman emlékezteti, hogy volt itt még egy kérdés: csak a Kereskedőház érdekeit kell védeniük, vagy azokét is, akikkel a Ház jóban akar lenni? Az előbbiek erre nem tértek ki konkrétan, a Leandana asszonyéhoz hasonló esetekben viszont nem árt tudni, mi a hivatalos álláspont. Legegyszerűbb nyilván az volna, ha a szövetségesekkel csak Aztyan meg a báró foglalkozna - kevesebb a hibalehetőség - de az eddigiek alapján nem volna meglepő, ha a személyzetnek is mindig tisztában kéne lennie, kinek kell épp szívességet tenni.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.19 16:35:34
261. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-03-18 21:15:12
Üzenet elküldve: 2022-03-18 21:15:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Elvárások és instrukciók//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Egy ideig csak hallgatja az intézőt, de utána teljes testtel felé fordul és a feje kifejezéstelenné válik. A sok információ csak úgy el özönli a tekervényeit, a rozsdás fogaskerekek lassan és hangosan dolgozni kezdenek, de nem jut sokra. ~ Szóval akkor védeni a tárgyakat, de akkor? Most az embereket is? Akkor mégis? Vagy most mi? ~ Tekintete zavarodottá válik, de utána az utolsó példával megérti. ~ Szóval akkor a helyzet adja, hogy mit tegyünk, de ne minél kevesebb gondot okozzunk, és próbáljuk meg gyorsan megoldani. ~ Bólint, de az igazából inkább magának szól. Amint Lillyss is megszólal, vissza fordul az asztal felé. Amint jelzi Aztyannak, hogy nagy valószínűséggel mindenki értette. '' De Limmennek leírtam. '' A tekintete először elsötétedik, utána csak gorombán Lillyssre néz. Nem érez késztetést arra, hogy további égetéseket igényeljen, így inkább mélyen fejét lehajtva próbálja az asztalt szuggerálni. ~ Legalább te ne csinálnád! ~ Fortyog magában, de utána megérkezik az elvárt bocsánat kérés, amire csak egy morogni kezd.*
//Elvárások és instrukciók//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Egy ideig csak hallgatja az intézőt, de utána teljes testtel felé fordul és a feje kifejezéstelenné válik. A sok információ csak úgy el özönli a tekervényeit, a rozsdás fogaskerekek lassan és hangosan dolgozni kezdenek, de nem jut sokra. ~ Szóval akkor védeni a tárgyakat, de akkor? Most az embereket is? Akkor mégis? Vagy most mi? ~ Tekintete zavarodottá válik, de utána az utolsó példával megérti. ~ Szóval akkor a helyzet adja, hogy mit tegyünk, de ne minél kevesebb gondot okozzunk, és próbáljuk meg gyorsan megoldani. ~ Bólint, de az igazából inkább magának szól. Amint Lillyss is megszólal, vissza fordul az asztal felé. Amint jelzi Aztyannak, hogy nagy valószínűséggel mindenki értette. '' De Limmennek leírtam. '' A tekintete először elsötétedik, utána csak gorombán Lillyssre néz. Nem érez késztetést arra, hogy további égetéseket igényeljen, így inkább mélyen fejét lehajtva próbálja az asztalt szuggerálni. ~ Legalább te ne csinálnád! ~ Fortyog magában, de utána megérkezik az elvárt bocsánat kérés, amire csak egy morogni kezd.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 297-316