Arthenior - Kalmárlak
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 8 (141. - 160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 297-316
160. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-09-07 12:36:30
Üzenet elküldve: 2020-09-07 12:36:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Garrikh//
//Másnap//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Szórakoztató és mégis valamiféle megtiszteltetés, bármilyen is legyen az, amikor megfontolt választ várnak egy Latamie-féle nőtől. Hozzá méltó választ is ad, hisz ezt mégis Garrikhnak kell tudnia. Amíg a fiú itt van, addig lehet vele, ha meg menni szeretne, majd lesz úgy, ahogyan eddig is. Latamie magányos farkasként is jól elvan, noha a kereskedő fiú társasága valamiképp szelídséget hoz a nap ezen szakaszába. Még hogy ő, kajla péklepénnyé kucorodjon. Nem is sokáig van úgy, amint kilátásba kerül a mákony lehetősége.*
- Nem kell kétségbe esni *érti ezt a kilöttyenés lehetőségére, majd ha megkapja az italt nem is habozik kortyolni. Nem köt bele az ízébe, kicsit más, mint ahogyan korában a hajón megszokott. Mindenféle kiegészítő íz nélkül, ám ez a savanykás felhang más karaktert ad az egészhez. Jó alap arra, hogy az artheniori napjaihoz ilyen édeskés savanykás bódulatot kapcsoljon.*
- Hmm... Jó cucc *jegyzi meg utána, s elégedetten hunyja szemeit, ahogy érzi a testében áradó bódulat első jeleit.*
- Ha lesz munka, jöhetsz velem. Majd eldöntöd, hogy inkább vízbe fúlsz-e vagy alattam húzod az igát tovább. *Rókákat szégyenítő vörös fürtjei közül vigyorodik lustán a szemtelen fiúra, aki nem habozik állon ragadni őt. Nincs ellenére a heveskedés, sőt, kellemesen meglepő érzés. A bódulat hullámaiba pillantása olyan kihívó, ami természetesen fakad Latamieből, mert most ha akarná, akkor sem tudná erőltetni. *
- Majd kiderül, milyen vagy. Nagyszájú *dobja vissza a labdát csendesebben, s ha löttyen borul minden, hevesen húzza magához a nagyszájút. Immár ő az, aki egyre könnyebbnek érzett tagjait fonja Garrikhé köré. Hogy a hevesre szánt csók valójában milyen, azt csak Garrikh tudhatja, de Latamie korábbi itala, és a mostani már egészen megteszi a hatását. Az életben talán gyengédebb, vagy még akad benne erő, ő már kevésbé tudja felmérni. Annyi bizonyos, hogy a korábban már szóban bizonygatott tettrekészség valójában is bizonyításra kerülhet. Bódult mámorba fúl az éj, s ezt senki sem vonhatja kétségbe, Latamie legalábbis biztosan nem próbálná cáfolni.
Hajnalban ébred először, valamilyen szárnyas hangjára, mely a szürkületbe hasít, s egyszerre mintha elméjét is tépné.*
- Fogd be ~mert leváglak pörköltnek~ *szavai csak részben jutnak túl ajkain, gondolatban folytatja a szankciók kilátásba helyezését, de szemére újabb sötét álom hull. Mire újra moccan a vörös kóc alatti nő, már a szoba fényárban úszik. S ha Garrikh korábban kel, valószínűleg hason, találja maga mellett, karját félig átvetve őrajta. Egyébként kissé zsibbadtan húzza vissza kezét, s nyűgösen nyögve próbálja tengereket idéző szemeit nyitogatni. *
//Latamie, Garrikh//
//Másnap//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Szórakoztató és mégis valamiféle megtiszteltetés, bármilyen is legyen az, amikor megfontolt választ várnak egy Latamie-féle nőtől. Hozzá méltó választ is ad, hisz ezt mégis Garrikhnak kell tudnia. Amíg a fiú itt van, addig lehet vele, ha meg menni szeretne, majd lesz úgy, ahogyan eddig is. Latamie magányos farkasként is jól elvan, noha a kereskedő fiú társasága valamiképp szelídséget hoz a nap ezen szakaszába. Még hogy ő, kajla péklepénnyé kucorodjon. Nem is sokáig van úgy, amint kilátásba kerül a mákony lehetősége.*
- Nem kell kétségbe esni *érti ezt a kilöttyenés lehetőségére, majd ha megkapja az italt nem is habozik kortyolni. Nem köt bele az ízébe, kicsit más, mint ahogyan korában a hajón megszokott. Mindenféle kiegészítő íz nélkül, ám ez a savanykás felhang más karaktert ad az egészhez. Jó alap arra, hogy az artheniori napjaihoz ilyen édeskés savanykás bódulatot kapcsoljon.*
- Hmm... Jó cucc *jegyzi meg utána, s elégedetten hunyja szemeit, ahogy érzi a testében áradó bódulat első jeleit.*
- Ha lesz munka, jöhetsz velem. Majd eldöntöd, hogy inkább vízbe fúlsz-e vagy alattam húzod az igát tovább. *Rókákat szégyenítő vörös fürtjei közül vigyorodik lustán a szemtelen fiúra, aki nem habozik állon ragadni őt. Nincs ellenére a heveskedés, sőt, kellemesen meglepő érzés. A bódulat hullámaiba pillantása olyan kihívó, ami természetesen fakad Latamieből, mert most ha akarná, akkor sem tudná erőltetni. *
- Majd kiderül, milyen vagy. Nagyszájú *dobja vissza a labdát csendesebben, s ha löttyen borul minden, hevesen húzza magához a nagyszájút. Immár ő az, aki egyre könnyebbnek érzett tagjait fonja Garrikhé köré. Hogy a hevesre szánt csók valójában milyen, azt csak Garrikh tudhatja, de Latamie korábbi itala, és a mostani már egészen megteszi a hatását. Az életben talán gyengédebb, vagy még akad benne erő, ő már kevésbé tudja felmérni. Annyi bizonyos, hogy a korábban már szóban bizonygatott tettrekészség valójában is bizonyításra kerülhet. Bódult mámorba fúl az éj, s ezt senki sem vonhatja kétségbe, Latamie legalábbis biztosan nem próbálná cáfolni.
Hajnalban ébred először, valamilyen szárnyas hangjára, mely a szürkületbe hasít, s egyszerre mintha elméjét is tépné.*
- Fogd be ~mert leváglak pörköltnek~ *szavai csak részben jutnak túl ajkain, gondolatban folytatja a szankciók kilátásba helyezését, de szemére újabb sötét álom hull. Mire újra moccan a vörös kóc alatti nő, már a szoba fényárban úszik. S ha Garrikh korábban kel, valószínűleg hason, találja maga mellett, karját félig átvetve őrajta. Egyébként kissé zsibbadtan húzza vissza kezét, s nyűgösen nyögve próbálja tengereket idéző szemeit nyitogatni. *
159. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-08-16 22:12:02
Üzenet elküldve: 2020-08-16 22:12:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Kitérő a Kalmárlakba//
- Természetesen mondani fogom neki, hogy én erőszakoskodtam, te pedig sokkal udvariasabb vagy annál, hogy visszautasíts.
*Fáradtan elmosolyodik, megérti Aztyan aggodalmát ezzel kapcsolatban, még akkor is, ha amaz nem feltétlenül mondja ezeket ki. De Aenae sem buta lány, pontosan tudja, hogy ezzel a kis tranzakcióval Cha'yss háta mögött cselekszik, belerángatva a dologba Aztyant. Ami mondjuk nem jutott volna eszébe soha, a férfit nem vezeti ide a balsorsa. Egy pillanatra eszébe jut gyerekkora, mikor mindig apjának hízelgett, hogy megpuhítsa anyját. És mivel tudta a legjobban behízelegni magát? Egy puszival. Hirtelen jó ötletnek tűnik, hogy Aztyan arcára is odanyomjon egyet.*
- És én köszönöm.
*Az intézkedést, azt, hogy odaadhatta a pénzt, nagyjából mindent. Igazából a kissé kimért, végtelenül udvarias hang esik neki a legjobban. Túl sokat ordibáltak ma vele, túl sokat ócsárolták.*
- Persze, bizonyára elfoglalt vagy.
*Elereszti a férfi felkarját, hátralép. Sajog az egész hasa, jó is lesz, ha Aztyan végre elmegy, vissza tud feküdni és csendesen nyöszörögni a fájdalomtól.
Arra persze nem számít, hogy amaz ilyen gyorsan visszatér az ördögvigyorral.*
- Köszönöm, az leszek.
*Búcsúzik a férfitól, a tálcával az ölében ül le a karosszékbe, nem sokkal később már pöfékel. Csak valahogy nem az a hatás, amit várt. Bőgni ugyan nem bőg, de hajszál választja el tőle. Viszont legalább nem fáj annyira mindene, ami a gyomra és a térde között van.*
- Természetesen mondani fogom neki, hogy én erőszakoskodtam, te pedig sokkal udvariasabb vagy annál, hogy visszautasíts.
*Fáradtan elmosolyodik, megérti Aztyan aggodalmát ezzel kapcsolatban, még akkor is, ha amaz nem feltétlenül mondja ezeket ki. De Aenae sem buta lány, pontosan tudja, hogy ezzel a kis tranzakcióval Cha'yss háta mögött cselekszik, belerángatva a dologba Aztyant. Ami mondjuk nem jutott volna eszébe soha, a férfit nem vezeti ide a balsorsa. Egy pillanatra eszébe jut gyerekkora, mikor mindig apjának hízelgett, hogy megpuhítsa anyját. És mivel tudta a legjobban behízelegni magát? Egy puszival. Hirtelen jó ötletnek tűnik, hogy Aztyan arcára is odanyomjon egyet.*
- És én köszönöm.
*Az intézkedést, azt, hogy odaadhatta a pénzt, nagyjából mindent. Igazából a kissé kimért, végtelenül udvarias hang esik neki a legjobban. Túl sokat ordibáltak ma vele, túl sokat ócsárolták.*
- Persze, bizonyára elfoglalt vagy.
*Elereszti a férfi felkarját, hátralép. Sajog az egész hasa, jó is lesz, ha Aztyan végre elmegy, vissza tud feküdni és csendesen nyöszörögni a fájdalomtól.
Arra persze nem számít, hogy amaz ilyen gyorsan visszatér az ördögvigyorral.*
- Köszönöm, az leszek.
*Búcsúzik a férfitól, a tálcával az ölében ül le a karosszékbe, nem sokkal később már pöfékel. Csak valahogy nem az a hatás, amit várt. Bőgni ugyan nem bőg, de hajszál választja el tőle. Viszont legalább nem fáj annyira mindene, ami a gyomra és a térde között van.*
158. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-08-16 21:04:17
Üzenet elküldve: 2020-08-16 21:04:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kitérő a Kalmárlakba//
*Az arany összegének magas értékére csak kurtán bólint. Nincs szükség megerősítésre, mások hónapokig élnek ennyiből és nem is rossz színvonalon. Egy Polgárnegyedi ház kijönne belőle és a heges arcú kereskedő még sorolhatná napestig.
Amikor átkerül hozzá az arany, csaknem kibillen híres nyugalmából. Azzal nyugtatja magát, hogy hogyan is mondhatna ellen a Vashegy úrnőjének, ha az aranyat ad neki. Ha mégis probléma lenne belőle, majd a báró és Aenae lerendezik egymás közt.
A barátság dolgára is csak bólint, bár az, hogy a lány Cha'yss lakosztályában bújik meg egy szál férfi ingben, az sokkal többet sejtet, mint egyszerű "barátságot". De egy intézőnek nem csak az a dolga, hogy mindenről tudjon, hanem épp az is, hogy sok mindenről ne tudjon. Az arany, az arany. Nyersanyag, rengeteg áru és beforgatható bevétel. Meglesz a helye.*
- Köszönöm, kisasszony. A báró úr nevében is. *Mondja halkan, tárgyilagosan.*
- Kérem, időben értesítse erről a báró urat is, hogy egyikünknek se legyen belőle kellemetlensége. *Természetesen igyekszik levédeni magát és a legkisebb támadásai felületet hagyni. Így az igric se mondhatja, hogy ő nem figyelmeztette Aenaet.
Egy pillantás erejéig felpillant a padlót borító szőnyegről a lány arcára, de ha látja is a csinos arcot elfutó pírt, nem adja jelét. Aztán égszín tekintete visszatér a szőnyeg mintáira.*
- Értettem, kisasszony. Intézkedem. *Válaszolja kurtán.*
- Ha nem haragszik meg, akkor indulnom kell. *Hajtja meg kissé magát és ha a lány elengedi, akkor el is indul kifelé a szobából. Mire a folyosóra ér az ajtó elé, már visszanyeri higgadtságát. Odalent pipát és száraz ördögvigyort kerít a fogadó készletéből, majd vissza is viszi Aenaenek.
Térül-fordul és már újra a lakosztály ajtaja előtt áll.*
- Kisasszony, itt az ördögvigyor és a pipa. Legyen óvatos. *Mondja és leteszi a tálcát a pipával és a kis bőrcsomaggal a tárgyalóasztal szélére. Természetesen csak annyit hozott, amennyitől nem lehet komolyabb baja a lánynak. Amilyen állapotban van, még a végén gondot okozna magának.
Ha végül nem állítják meg, akkor újra elköszön és már indul is, hisz ketten is várnak rá és ő nem szereti egyik üzletfelet sem megváratni.*
*Az arany összegének magas értékére csak kurtán bólint. Nincs szükség megerősítésre, mások hónapokig élnek ennyiből és nem is rossz színvonalon. Egy Polgárnegyedi ház kijönne belőle és a heges arcú kereskedő még sorolhatná napestig.
Amikor átkerül hozzá az arany, csaknem kibillen híres nyugalmából. Azzal nyugtatja magát, hogy hogyan is mondhatna ellen a Vashegy úrnőjének, ha az aranyat ad neki. Ha mégis probléma lenne belőle, majd a báró és Aenae lerendezik egymás közt.
A barátság dolgára is csak bólint, bár az, hogy a lány Cha'yss lakosztályában bújik meg egy szál férfi ingben, az sokkal többet sejtet, mint egyszerű "barátságot". De egy intézőnek nem csak az a dolga, hogy mindenről tudjon, hanem épp az is, hogy sok mindenről ne tudjon. Az arany, az arany. Nyersanyag, rengeteg áru és beforgatható bevétel. Meglesz a helye.*
- Köszönöm, kisasszony. A báró úr nevében is. *Mondja halkan, tárgyilagosan.*
- Kérem, időben értesítse erről a báró urat is, hogy egyikünknek se legyen belőle kellemetlensége. *Természetesen igyekszik levédeni magát és a legkisebb támadásai felületet hagyni. Így az igric se mondhatja, hogy ő nem figyelmeztette Aenaet.
Egy pillantás erejéig felpillant a padlót borító szőnyegről a lány arcára, de ha látja is a csinos arcot elfutó pírt, nem adja jelét. Aztán égszín tekintete visszatér a szőnyeg mintáira.*
- Értettem, kisasszony. Intézkedem. *Válaszolja kurtán.*
- Ha nem haragszik meg, akkor indulnom kell. *Hajtja meg kissé magát és ha a lány elengedi, akkor el is indul kifelé a szobából. Mire a folyosóra ér az ajtó elé, már visszanyeri higgadtságát. Odalent pipát és száraz ördögvigyort kerít a fogadó készletéből, majd vissza is viszi Aenaenek.
Térül-fordul és már újra a lakosztály ajtaja előtt áll.*
- Kisasszony, itt az ördögvigyor és a pipa. Legyen óvatos. *Mondja és leteszi a tálcát a pipával és a kis bőrcsomaggal a tárgyalóasztal szélére. Természetesen csak annyit hozott, amennyitől nem lehet komolyabb baja a lánynak. Amilyen állapotban van, még a végén gondot okozna magának.
Ha végül nem állítják meg, akkor újra elköszön és már indul is, hisz ketten is várnak rá és ő nem szereti egyik üzletfelet sem megváratni.*
157. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-08-15 22:19:41
Üzenet elküldve: 2020-08-15 22:19:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Heh... éééén? *Tettetett felháborodás, s hajak közé szaladó szemöldök. Nem lenne Garrikh, Garrikh, ha nem így reagálna egy efféle kijelentésre. Márpedig ő aztán, biztos nem dumált le senkiről semmit, legalábbis a tekintet azt sugallja. Tény, hogy kellett hozzá egy lány, s nagyon-nagyon nem bánja, hogy végül így alakult. Kaján vigyora köszön vissza, mi félszegen pillant lába közé, majd vissza a lány tekintetére, egy hevenyészett, a "te hibád" félvigyorral. Tettrekészsége is Latamienek köszönhető, akár bevallja, akár nem. Szemek. Tekintet. Szavak. Mondanivaló. Egyszerűség, nemtörődömség. A világ, csak simán, bálamadzaggal átkötve. Mi kell, ha nem ez a fajta hozzáállás, mi a legnagyobb problémákra is gyógyír? Latamie. Persze, hogy tettre kész. Annak rendje és módja szerint is, hiába várja a választ, s hallgatja a kifejtést, mi idáig nem volt a lány jellemzője, fordul, s igazodik engedelmesen. Bár... szemeit is lehunyja, s csak apró mozdulattal jelzi az igazítás iránti köszönetét. Nemrég voltak így együtt... mégis, mintha az első volna, s bizonyos szempontból így is van, csak apró törésnek számít, hogy aztán mégis mákonyt kérnek. Esetlen mozdulattal nyúl maga mögé, bár táncát nem hagyja abba, lassú és dörgölődző mozdulatokkal igyekszik révbe érni, aztán mégis abbahagyni, némi elégedetlen szusszanással. Ennek köszönhetően, kézügyessége a nullával vetekszik.*
- Ugye nem hara... haragszol meg, ha a fele kilöttyen mire odaér hozzád... *Jegyzi meg, s a fejét rázza, mert máris felülnek mellette.*
- Gyeh... így nem. *fejét rázva vigyorog, majd felül maga is. Ami nem késik, az nem múlik, s amit ma megtehetsz, arra bármennyi időd van. Azt sem vallaná be, hogy alakuljon bármerre az este, a beszélgetést legalább olyan jó néven veszi, mint, hogy egy tökéletes meztelen test fekszik mellette. Szótlan mosolyogva készíti el a mákonyteát, vagyis... amit Latamie az imént is ért tőle. Szakértelemmel, mint a jó diák, aki korábban is figyelt, a citromot csak épphogy használva, nehogy kiköpjék.*
- Jó életfilozófia. *Adja át a teát elgondolkodva, s küldi a megkésett választ is.* Bár mindenki... vagy legalábbis én tudnám követni... talán már sikerül elindulnom az úton. *Vonja meg a vállát.*
- Ha lenne munka, mit veled csinálhatnék... *fordul oda, miközben maga is kortyol* lehet megfontolnám a maradást. *ismét vállat von, pedig nagy szavakat használt, olyanokat, melyeket nem gondolt volna, hogy valaha is kimond*
- De előtte... *hirtelen mozdul, szabad jobbja, a lány állát fordítja maga elé, ha kiborul minden, akkor is, s ajkával forrósítja a lány ajkát, majd rövid megkísérelt csók után elengedi azt* ne hidd, hogy az a szerencsétlen vagyok, mint, aki voltam. *Ugrándozik a szemöldök, s jelzi, hogy csak viccelt. Mármint félig. Ez a Garrikh más, mint, aki volt.*
- Nagyszájú... *egészíti ki flegmán, majd elneveti magát*
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Heh... éééén? *Tettetett felháborodás, s hajak közé szaladó szemöldök. Nem lenne Garrikh, Garrikh, ha nem így reagálna egy efféle kijelentésre. Márpedig ő aztán, biztos nem dumált le senkiről semmit, legalábbis a tekintet azt sugallja. Tény, hogy kellett hozzá egy lány, s nagyon-nagyon nem bánja, hogy végül így alakult. Kaján vigyora köszön vissza, mi félszegen pillant lába közé, majd vissza a lány tekintetére, egy hevenyészett, a "te hibád" félvigyorral. Tettrekészsége is Latamienek köszönhető, akár bevallja, akár nem. Szemek. Tekintet. Szavak. Mondanivaló. Egyszerűség, nemtörődömség. A világ, csak simán, bálamadzaggal átkötve. Mi kell, ha nem ez a fajta hozzáállás, mi a legnagyobb problémákra is gyógyír? Latamie. Persze, hogy tettre kész. Annak rendje és módja szerint is, hiába várja a választ, s hallgatja a kifejtést, mi idáig nem volt a lány jellemzője, fordul, s igazodik engedelmesen. Bár... szemeit is lehunyja, s csak apró mozdulattal jelzi az igazítás iránti köszönetét. Nemrég voltak így együtt... mégis, mintha az első volna, s bizonyos szempontból így is van, csak apró törésnek számít, hogy aztán mégis mákonyt kérnek. Esetlen mozdulattal nyúl maga mögé, bár táncát nem hagyja abba, lassú és dörgölődző mozdulatokkal igyekszik révbe érni, aztán mégis abbahagyni, némi elégedetlen szusszanással. Ennek köszönhetően, kézügyessége a nullával vetekszik.*
- Ugye nem hara... haragszol meg, ha a fele kilöttyen mire odaér hozzád... *Jegyzi meg, s a fejét rázza, mert máris felülnek mellette.*
- Gyeh... így nem. *fejét rázva vigyorog, majd felül maga is. Ami nem késik, az nem múlik, s amit ma megtehetsz, arra bármennyi időd van. Azt sem vallaná be, hogy alakuljon bármerre az este, a beszélgetést legalább olyan jó néven veszi, mint, hogy egy tökéletes meztelen test fekszik mellette. Szótlan mosolyogva készíti el a mákonyteát, vagyis... amit Latamie az imént is ért tőle. Szakértelemmel, mint a jó diák, aki korábban is figyelt, a citromot csak épphogy használva, nehogy kiköpjék.*
- Jó életfilozófia. *Adja át a teát elgondolkodva, s küldi a megkésett választ is.* Bár mindenki... vagy legalábbis én tudnám követni... talán már sikerül elindulnom az úton. *Vonja meg a vállát.*
- Ha lenne munka, mit veled csinálhatnék... *fordul oda, miközben maga is kortyol* lehet megfontolnám a maradást. *ismét vállat von, pedig nagy szavakat használt, olyanokat, melyeket nem gondolt volna, hogy valaha is kimond*
- De előtte... *hirtelen mozdul, szabad jobbja, a lány állát fordítja maga elé, ha kiborul minden, akkor is, s ajkával forrósítja a lány ajkát, majd rövid megkísérelt csók után elengedi azt* ne hidd, hogy az a szerencsétlen vagyok, mint, aki voltam. *Ugrándozik a szemöldök, s jelzi, hogy csak viccelt. Mármint félig. Ez a Garrikh más, mint, aki volt.*
- Nagyszájú... *egészíti ki flegmán, majd elneveti magát*
156. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-08-15 21:44:26
Üzenet elküldve: 2020-08-15 21:44:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Persze, rólam is ledumáltad a bugyit *nyúlik el lustán akár a mondat flegma vonulata. Amellett hogy ez nyilvánvalóan nem így volt, de hát Latamie már csak ilyen. A szemfülesség valóban Garrikh sajátja, és bár Latamie inkább egy elefánt a porcelánboltban, Garrikh azért megoldja hogy a nagy lendületből vissza vegyen.*
- Heh. Csala-finta. *Tagolja ám erre pillantása sokkal inkább válaszol, mint szavai. *
- Micsoda tettrekészség. *Mert nem tudja kihagyni a megjegyzést hisz ami van, az van, s nem lenne a neve Latamie Partalle, ha erre nem reagálna bárhogyan is. Amúgy mivel nem a szavak embere, inkább hallgatja Garrikh okfejtését, miért volna jobb maradni, miért menne. Elégedett rókákat szégyenítő vigyorba húzódik szája, mikor leciházzák. Simogatja lelkét, mikor ilyen szavakat csal férfiak szájára.*
- Tényleg tőlem vársz megfontolt választ? De legyen. *vonja vállát, ha már kérdezték, feje fölött a derengő gyűrűforma.*
- Szard le a világot Garrikh. Mivel lesz jobb ott ahol nem ismernek? Majd megismernek, és onnan is tovább indulsz? Baromság. Ha vállat kell vonni, tedd meg, és ne törődj mással. Mások sem törődnek veled. Vagy menj. Mert megteheted. *nem folytatja azonnal, talán nem is akarja, vagy de, mert aztán mégis vesz egy újabb levegőt, s talán eddig a leghosszabb mondatkompozícióban részesíti Garrikhot, amit Artheniorban csokorba fogott valaha.*
- Engem sem tartottak vissza, bár nekem az életem volt a tét, de ha kicsit megerősödöm, visszamegyek, és kibelezem azt a disznó Horakot. Addig meg jó itt. Elszívok némi dohányt, borsot török néhány orr alá, kislányokat tanítok káromkodni, mellette legalább keresek egy kis aranyat. *Hogy ezekből mit is szán komolynak, és mi az ami csak képletes, nem derülhet ki, hacsak rá nem kérdez a másik.*
- A kezemet nem is adnám *azzal amúgy el is fordul, mintegy kajlára sikerült péklepény.*
- Még nem született meg az akinek oda is adnám. *mint egy cáfolat nyúl maga mögé, és tapogatja ki Garrikhét, mintegy megenyhülve húzná maga felé, hogy a nagyobb kajla péklepény formát vegye fel mögötte.*
- Nem szállhat több a fejembe, Drágám. Apropó mákony! Naná hogy kérek *s akárhogy fordult pihenőre, most vissza is löködi a másikat, s tornázza fel magát a támlának támasztja hátát. Olyan nincs hogy még egy kis bódulat ne férjen Latamie napjába. Lepedő félig csúszva láttatja kerekded formáit, melyekkel bőséggel áldott a vörös szirén, s így várj a teát, vagy egy mákonyos füstölni valót, neki bármelyik megoldás megfelel.*
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Persze, rólam is ledumáltad a bugyit *nyúlik el lustán akár a mondat flegma vonulata. Amellett hogy ez nyilvánvalóan nem így volt, de hát Latamie már csak ilyen. A szemfülesség valóban Garrikh sajátja, és bár Latamie inkább egy elefánt a porcelánboltban, Garrikh azért megoldja hogy a nagy lendületből vissza vegyen.*
- Heh. Csala-finta. *Tagolja ám erre pillantása sokkal inkább válaszol, mint szavai. *
- Micsoda tettrekészség. *Mert nem tudja kihagyni a megjegyzést hisz ami van, az van, s nem lenne a neve Latamie Partalle, ha erre nem reagálna bárhogyan is. Amúgy mivel nem a szavak embere, inkább hallgatja Garrikh okfejtését, miért volna jobb maradni, miért menne. Elégedett rókákat szégyenítő vigyorba húzódik szája, mikor leciházzák. Simogatja lelkét, mikor ilyen szavakat csal férfiak szájára.*
- Tényleg tőlem vársz megfontolt választ? De legyen. *vonja vállát, ha már kérdezték, feje fölött a derengő gyűrűforma.*
- Szard le a világot Garrikh. Mivel lesz jobb ott ahol nem ismernek? Majd megismernek, és onnan is tovább indulsz? Baromság. Ha vállat kell vonni, tedd meg, és ne törődj mással. Mások sem törődnek veled. Vagy menj. Mert megteheted. *nem folytatja azonnal, talán nem is akarja, vagy de, mert aztán mégis vesz egy újabb levegőt, s talán eddig a leghosszabb mondatkompozícióban részesíti Garrikhot, amit Artheniorban csokorba fogott valaha.*
- Engem sem tartottak vissza, bár nekem az életem volt a tét, de ha kicsit megerősödöm, visszamegyek, és kibelezem azt a disznó Horakot. Addig meg jó itt. Elszívok némi dohányt, borsot török néhány orr alá, kislányokat tanítok káromkodni, mellette legalább keresek egy kis aranyat. *Hogy ezekből mit is szán komolynak, és mi az ami csak képletes, nem derülhet ki, hacsak rá nem kérdez a másik.*
- A kezemet nem is adnám *azzal amúgy el is fordul, mintegy kajlára sikerült péklepény.*
- Még nem született meg az akinek oda is adnám. *mint egy cáfolat nyúl maga mögé, és tapogatja ki Garrikhét, mintegy megenyhülve húzná maga felé, hogy a nagyobb kajla péklepény formát vegye fel mögötte.*
- Nem szállhat több a fejembe, Drágám. Apropó mákony! Naná hogy kérek *s akárhogy fordult pihenőre, most vissza is löködi a másikat, s tornázza fel magát a támlának támasztja hátát. Olyan nincs hogy még egy kis bódulat ne férjen Latamie napjába. Lepedő félig csúszva láttatja kerekded formáit, melyekkel bőséggel áldott a vörös szirén, s így várj a teát, vagy egy mákonyos füstölni valót, neki bármelyik megoldás megfelel.*
155. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-08-15 20:56:09
Üzenet elküldve: 2020-08-15 20:56:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Kitérő a Kalmárlakba//
- Az nem kevés pénz.
*Mások egész életükben nem látnak ennyit, Cha'yss meg simán kifizette. Ez végtelenül jól esik a lánynak. Honorálná, mivel azonban nem tudja, hogy hogyan is csinálhatná, ezért kézenfekvőnek tűnik, hogy legalább ezt kifizesse.*
- Négy zsoldos. Az kétezer.
*Miután megszerezte övéről a bugyellárisát már indul is Aztyan felé. Próbál magabiztosnak, határozottnak tűnni, de valahogy nehéz, nagyon hiányolja csizmasarkait, amik pár centit hozzáadnak a magasságához. Szerencsére A'cron Aztyan al'Areennél pont van egy táska, így Aenae pont belerakhatja a 2000 aranyat tartalmazó szütyőt.
Kicsit olyan ez az egész, mint az előbb, mikor az ágyra rakta a számszeríjat. Végül kezét Aztyan felkarjára teszi.*
- Nézd, nem árulok zsákbamacskát, kérdeztem Cha'ysst is, nem akarta elárulni. Szerintem nem hagyná, hogy visszafizessem neki. Tudod, mi... Izé... Szóval barátok vagyunk, de ugye üzletben nincs barátság, illetve a jó barátság alapja a pontos elszámolás. Ugye jól mondom?
*Mosolyog, de hát fülig vörösödik, no nem azért mert egy szál ingben van egy férfi társaságában, vagy mert éppen átad neki egy messziről is jól látható összeget, hanem azért mert az hagyta el a száját, hogy barátok lennének. Persze lehet, hogy Wegtorenben mindennapos, hogy az emberek elszállásolják a barátaikat a saját ágyukban. Minthogy Artheniorban ez nem szokás, így érthető, hogy a lány zavarba jön, hisz mégis rajtakapták valamin, bár jelenleg csak alváson.*
- Ja, és szeretnék ördögvigyort, meg valamit, amivel el lehet szívni.
*Mint akkor, Vadvédben.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.15 21:01:20
- Az nem kevés pénz.
*Mások egész életükben nem látnak ennyit, Cha'yss meg simán kifizette. Ez végtelenül jól esik a lánynak. Honorálná, mivel azonban nem tudja, hogy hogyan is csinálhatná, ezért kézenfekvőnek tűnik, hogy legalább ezt kifizesse.*
- Négy zsoldos. Az kétezer.
*Miután megszerezte övéről a bugyellárisát már indul is Aztyan felé. Próbál magabiztosnak, határozottnak tűnni, de valahogy nehéz, nagyon hiányolja csizmasarkait, amik pár centit hozzáadnak a magasságához. Szerencsére A'cron Aztyan al'Areennél pont van egy táska, így Aenae pont belerakhatja a 2000 aranyat tartalmazó szütyőt.
Kicsit olyan ez az egész, mint az előbb, mikor az ágyra rakta a számszeríjat. Végül kezét Aztyan felkarjára teszi.*- Nézd, nem árulok zsákbamacskát, kérdeztem Cha'ysst is, nem akarta elárulni. Szerintem nem hagyná, hogy visszafizessem neki. Tudod, mi... Izé... Szóval barátok vagyunk, de ugye üzletben nincs barátság, illetve a jó barátság alapja a pontos elszámolás. Ugye jól mondom?
*Mosolyog, de hát fülig vörösödik, no nem azért mert egy szál ingben van egy férfi társaságában, vagy mert éppen átad neki egy messziről is jól látható összeget, hanem azért mert az hagyta el a száját, hogy barátok lennének. Persze lehet, hogy Wegtorenben mindennapos, hogy az emberek elszállásolják a barátaikat a saját ágyukban. Minthogy Artheniorban ez nem szokás, így érthető, hogy a lány zavarba jön, hisz mégis rajtakapták valamin, bár jelenleg csak alváson.*
- Ja, és szeretnék ördögvigyort, meg valamit, amivel el lehet szívni.
*Mint akkor, Vadvédben.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.15 21:01:20
154. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-08-15 18:33:29
Üzenet elküldve: 2020-08-15 18:33:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kitérő a Kalmárlakba//
*Az etikett az etikett, ha esik, ha szakad. És bár most odakint szakad az eső, ettől nem változnak az udvariasság és az udvari etikett szabályai. Akkor sem, ha a Vashegy úrnője éppen egy szál férfi ingben áll Aztyan előtt.
A báró és a lány érkezésének körülményeire csak kurtán bólint. Ez megmagyarázza, miért nem tudott az érkezésükről. Bár azt nem érti, miért kellett a hátsó bejáratot használniuk, ám igaz, hogy a véres és lyukas-szakadt ruhákból kezd összeállni a kép. A ruhaválasztás különben nem lesz probléma, majd olyat vetet, ami nagy eséllyel jó lesz a tharg leányra.*
- Igen, annyit, kisasszony. *Válaszol megerősítve a báró zsoldosoknak ajánlott összegét. Tisztában van azzal, hogy a vashegyi kapcsolatok értéke nem mérhető aranyban, így biztos benne, hogy a báró megfelelően magas és csábító ajánlattal csalta zászlója alá a zsoldosokat.
A következő kérdéskor rövid ideig elgondolkodik, hogy felidézze a korábbi eseményeket.*
- Ha jól emlékszem, négy zsoldos érkezett. Két törpe, egy nő és egy kalandor férfi. *Emlékszik vissza az indulás előtti pillanatokra. Ezt tudja biztosan, a szabadítás, ami láthatóan sikerrel járt, hisz Aenae itt van, részleteiről nincsenek információi. Reméli, nem vezeti félre a lányt, mert ha mégis, az biztosan abból fakad, hogy kevés tudás van a birtokában a korai múlt eseményeiről.
Amikor látja, hogy Aenae ledobott ruhái közt kutat, rájön, mi is készül éppen, de nem mer közbeszólni, hisz most épp olyan helyzetben van, ami nem éppen a legszerencsésebb. Ha a lány azt tervezi, hogy kifizeti a zsoldosok költségét, meglehet, hogy inkább a báróval kellene ezt letárgyalnia. Hisz erről sem szólt neki a wegtoreni, így több mint kétes, hogy hogyan fog elsülni végül a dolog. Aztyan most kissé zavarba jön, mert bár nem szeretne ellentmondani a Vashegy úrnőjének, saját munkáltatóját, a bárót sem kívánja kellemetlen helyzetbe hozni.*
*Az etikett az etikett, ha esik, ha szakad. És bár most odakint szakad az eső, ettől nem változnak az udvariasság és az udvari etikett szabályai. Akkor sem, ha a Vashegy úrnője éppen egy szál férfi ingben áll Aztyan előtt.
A báró és a lány érkezésének körülményeire csak kurtán bólint. Ez megmagyarázza, miért nem tudott az érkezésükről. Bár azt nem érti, miért kellett a hátsó bejáratot használniuk, ám igaz, hogy a véres és lyukas-szakadt ruhákból kezd összeállni a kép. A ruhaválasztás különben nem lesz probléma, majd olyat vetet, ami nagy eséllyel jó lesz a tharg leányra.*
- Igen, annyit, kisasszony. *Válaszol megerősítve a báró zsoldosoknak ajánlott összegét. Tisztában van azzal, hogy a vashegyi kapcsolatok értéke nem mérhető aranyban, így biztos benne, hogy a báró megfelelően magas és csábító ajánlattal csalta zászlója alá a zsoldosokat.
A következő kérdéskor rövid ideig elgondolkodik, hogy felidézze a korábbi eseményeket.*
- Ha jól emlékszem, négy zsoldos érkezett. Két törpe, egy nő és egy kalandor férfi. *Emlékszik vissza az indulás előtti pillanatokra. Ezt tudja biztosan, a szabadítás, ami láthatóan sikerrel járt, hisz Aenae itt van, részleteiről nincsenek információi. Reméli, nem vezeti félre a lányt, mert ha mégis, az biztosan abból fakad, hogy kevés tudás van a birtokában a korai múlt eseményeiről.
Amikor látja, hogy Aenae ledobott ruhái közt kutat, rájön, mi is készül éppen, de nem mer közbeszólni, hisz most épp olyan helyzetben van, ami nem éppen a legszerencsésebb. Ha a lány azt tervezi, hogy kifizeti a zsoldosok költségét, meglehet, hogy inkább a báróval kellene ezt letárgyalnia. Hisz erről sem szólt neki a wegtoreni, így több mint kétes, hogy hogyan fog elsülni végül a dolog. Aztyan most kissé zavarba jön, mert bár nem szeretne ellentmondani a Vashegy úrnőjének, saját munkáltatóját, a bárót sem kívánja kellemetlen helyzetbe hozni.*
153. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-08-15 17:57:10
Üzenet elküldve: 2020-08-15 17:57:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Kitérő a Kalmárlakba//
*Zavart kézmozdulatot tesz, nem érzi, hogy ezzel annyira megtisztelte volna a férfit, ráadásul így is túl sokat beszéltek erről, nem akar több kört futni.*
- Valami hátulsó bejáraton érkeztünk.
*Flegma vállrándítással és ennyivel elintézi azt, hogy az intéző, akinek az a dolga, hogy mindenről tudjon, mégsem tudott az ittlétéről. Cha'yss bizonyára közölte volna vele, ha nem foglalnák le éppen Habrertus követei, Dora és a Dwirinthalen nőstény.
Bólint, jó lesz valami normális ruha, mert a sajátjai ugyebár mocskosak, véresek, lyukasak. Merthogy arra próbált célozni, hogy bármi jobb a sajátjainál, amik egyébként egy kupacban hevernek nem sokkal odébb. Megvonaglik az arca.*
- Ötszáz aranyat?!
*Kérdezi hitetlenkedve.*
- Mi lett volna, ha nem kérem, hogy maradjon ki?!
*Dohogja, ugyanakkor kicsit simogatja is a lelkét, hogy Cha'yss pénzt, időt nem kímélve és önmaga testi épségét veszélyeztetve érte jött. Ha nem jött volna, akkor most ott feküdne a romok alatt.*
- Hányan vannak? Azt hiszem, hogy hármukat láttam, de nem vagyok benne biztos, nem voltam túl jól.
*Ekkor már a véres-mocskos-lyukas ruhái mellett guggol, két-két ujjal nyúl csak hozzájuk, így húzza ki a széles bőrövet a nadrágja bújtatójából, egészen a kényes, városi kisasszony benyomását kelti. Öklendeznie kell, elfordítja a fejét, hogy orrát-száját saját vállába nyomja.*
- A zsold legalább pénzben kifejezhető.
*Végül is nem tudhatja, hogy Cha'yss a saját, vagy a kereskedőház vagyonából állta-e a költségeket? Persze az is lehet, hogy ez a két vagyon nem is válik igazán el egymástól. A lényeg, hogy ezt vissza tudja fizetni, a többiért pedig nem lehet eléggé hálás.*
*Zavart kézmozdulatot tesz, nem érzi, hogy ezzel annyira megtisztelte volna a férfit, ráadásul így is túl sokat beszéltek erről, nem akar több kört futni.*
- Valami hátulsó bejáraton érkeztünk.
*Flegma vállrándítással és ennyivel elintézi azt, hogy az intéző, akinek az a dolga, hogy mindenről tudjon, mégsem tudott az ittlétéről. Cha'yss bizonyára közölte volna vele, ha nem foglalnák le éppen Habrertus követei, Dora és a Dwirinthalen nőstény.
Bólint, jó lesz valami normális ruha, mert a sajátjai ugyebár mocskosak, véresek, lyukasak. Merthogy arra próbált célozni, hogy bármi jobb a sajátjainál, amik egyébként egy kupacban hevernek nem sokkal odébb. Megvonaglik az arca.*
- Ötszáz aranyat?!
*Kérdezi hitetlenkedve.*
- Mi lett volna, ha nem kérem, hogy maradjon ki?!
*Dohogja, ugyanakkor kicsit simogatja is a lelkét, hogy Cha'yss pénzt, időt nem kímélve és önmaga testi épségét veszélyeztetve érte jött. Ha nem jött volna, akkor most ott feküdne a romok alatt.*
- Hányan vannak? Azt hiszem, hogy hármukat láttam, de nem vagyok benne biztos, nem voltam túl jól.
*Ekkor már a véres-mocskos-lyukas ruhái mellett guggol, két-két ujjal nyúl csak hozzájuk, így húzza ki a széles bőrövet a nadrágja bújtatójából, egészen a kényes, városi kisasszony benyomását kelti. Öklendeznie kell, elfordítja a fejét, hogy orrát-száját saját vállába nyomja.*
- A zsold legalább pénzben kifejezhető.
*Végül is nem tudhatja, hogy Cha'yss a saját, vagy a kereskedőház vagyonából állta-e a költségeket? Persze az is lehet, hogy ez a két vagyon nem is válik igazán el egymástól. A lényeg, hogy ezt vissza tudja fizetni, a többiért pedig nem lehet eléggé hálás.*
152. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-08-15 15:23:36
Üzenet elküldve: 2020-08-15 15:23:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kitérő a Kalmárlakba//
- Megtisztelő, kisasszony. Köszönöm. *Válaszol a kevésbé protokolláris megszólítás engedélyezésére. Valahogy persze mégsem viszi rá a lélek, hogy Aenaenek nevezze a lányt, hisz ettől még ő maradt a Vashegy úrnője. Még ha most nem is néz ki túl úrnősen.
Nem illene elutasítania a megszólítás engedélyezését, de biztos benne, hogy a lehető legkevesebb alkalommal fog élni vele. Közben persze az is természetes, hogy nem bámulja a hiányos öltözetű lányt, hisz Aztyan úriember és egy úriember Sa'Tereth poklában is az marad.*
- Az a dolgom, hogy tudjak dolgokat. *Válaszolja kitérően és alkalomadtán nem felejti majd el felróni a bárónak, hogy erről az "apróságról" nem tett neki említést.
Látása perifériáján érzékeli a számszeríj ágyra kerülését, de úgy dönt, nem hozza még jobban zavarba a lányt azzal, hogy rákérdez.*
- Ez természetes, mondania sem kell. *Nem érti, miért feltételezi róla Aenae, hogy olyan ruhákat kerítene, amelyek véresek vagy lyukas és szakadtak, de diplomáciai érzéke azt súgja, hogy efelett is szemet hunyhat.*
- Igen, Aenae kisasszony. A kereskedőház intézője vagyok a báró szolgálatában. *Erősíti meg a lány kijelentését pozícióját illetően. A zsoldosok fizetségére vonatkozó kérdésre csak égszín pillantása rebben egy pillanatra oldalra Aenae felé, majd szinte azonnal vissza az ajtó fájára.*
- Fejenként ötszáz aranyat ajánlott fel nekik, kisasszony. *Válaszolja tömören, tárgyilagos hangon.
Természetes, hogy nem fog vitába bonyolódni a Vashegy úrnőjével. Ha kérdez, ő válaszol legjobb tudása szerint és a báró sem tiltott meg neki ilyesmit. Bár azt se mondta el, hogy a lány egyáltalán a lakosztálya vendégszeretetét élvezi.
Valóban az a dolga, hogy tudjon mindenről és egy ilyen fontos, kincstárat illető kérdésekkel pláne tisztában kell lennie.*
- Megtisztelő, kisasszony. Köszönöm. *Válaszol a kevésbé protokolláris megszólítás engedélyezésére. Valahogy persze mégsem viszi rá a lélek, hogy Aenaenek nevezze a lányt, hisz ettől még ő maradt a Vashegy úrnője. Még ha most nem is néz ki túl úrnősen.
Nem illene elutasítania a megszólítás engedélyezését, de biztos benne, hogy a lehető legkevesebb alkalommal fog élni vele. Közben persze az is természetes, hogy nem bámulja a hiányos öltözetű lányt, hisz Aztyan úriember és egy úriember Sa'Tereth poklában is az marad.*
- Az a dolgom, hogy tudjak dolgokat. *Válaszolja kitérően és alkalomadtán nem felejti majd el felróni a bárónak, hogy erről az "apróságról" nem tett neki említést.
Látása perifériáján érzékeli a számszeríj ágyra kerülését, de úgy dönt, nem hozza még jobban zavarba a lányt azzal, hogy rákérdez.*
- Ez természetes, mondania sem kell. *Nem érti, miért feltételezi róla Aenae, hogy olyan ruhákat kerítene, amelyek véresek vagy lyukas és szakadtak, de diplomáciai érzéke azt súgja, hogy efelett is szemet hunyhat.*
- Igen, Aenae kisasszony. A kereskedőház intézője vagyok a báró szolgálatában. *Erősíti meg a lány kijelentését pozícióját illetően. A zsoldosok fizetségére vonatkozó kérdésre csak égszín pillantása rebben egy pillanatra oldalra Aenae felé, majd szinte azonnal vissza az ajtó fájára.*
- Fejenként ötszáz aranyat ajánlott fel nekik, kisasszony. *Válaszolja tömören, tárgyilagos hangon.
Természetes, hogy nem fog vitába bonyolódni a Vashegy úrnőjével. Ha kérdez, ő válaszol legjobb tudása szerint és a báró sem tiltott meg neki ilyesmit. Bár azt se mondta el, hogy a lány egyáltalán a lakosztálya vendégszeretetét élvezi.
Valóban az a dolga, hogy tudjon mindenről és egy ilyen fontos, kincstárat illető kérdésekkel pláne tisztában kell lennie.*
151. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-08-15 15:08:01
Üzenet elküldve: 2020-08-15 15:08:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Kitérő a Kalmárlakba//
- Csak Aenae.
*Amúgy sem szereti, ha úrnőzik, de jelen helyzetben meg végképp úgy érzi, hogy távolabb nem is állhatna az úrnőségtől. Ezek fényében gyorsan helyesbíti is a férfi szavait, nehogy nagyon becsípődjön neki a megszólítás. Meg aztán végül is ő mutatkozott be így, ezzel egyidejűleg engedélyt is adva a férfinak a név használatára. Persze azt szokta mondani, hogy csak a barátainak engedi, hogy így nevezzék, de most kissé zavarban van a szituációtól, meg egy kisebb szívszélhűdést is kihordott előtte lábon, mikor felriadt a kinti zajra.
Annak mondjuk nagyon örül, hogy Azytan nem bámul rá, csak zavarba jönni a pillantásától. Kicsit meghajlítja a térdeit, hogy a fegyvert az ágyra tehesse, az egész kissé komikus, mert a lehető legkevésbé feltűnően szeretne megszabadulni a számszeríjtól, sokkal diszkrétebb lett volna, ha flegmán az ágyra dobta volna.*
- Jajj ne szabadkozz kérlek. Honnan tudtad volna...
*Míg beszél ő is kissé oldalra fordul, végre nem remeg a keze, be tud gombolkozni.*
- Őőő igen, nagyon kedves lenne tőled. Bármi jó, csak ne legyen lyukas meg szakadt meg véres.
*Aenae persze a történtek ellenére is Aenae, aki könnyen zavarba tud jönni, ha nem lenne zavarban, akkor talán ennél normálisabb választ is tudna adni. Amúgy sem gondolja többnek, mint udvariassági kérdés, mert például Aztyan honnan tudná, hogy például milyen méretű ruhát kell szerezzen? El is engedi a kérdést.*
- Az intéző vagy, ugye?
*Persze hallotta már az előbb is, Cha'yss is mondta neki.*
- Nem tudod véletlenül, hogy Cha'yss mennyit fizetett a zsoldosoknak?
*Azt mondjuk nem tudja, hogy Aztyan tudja-e egyáltalán, hogy milyen zsoldosok, bár azért reménykedik benne. Hisz az intézők erre vannak, hogy mindenről tudjanak. Vagy legalábbis azt, hogy mennyi egy átlag, artheniori zsoldos zsoldja.*
- Csak Aenae.
*Amúgy sem szereti, ha úrnőzik, de jelen helyzetben meg végképp úgy érzi, hogy távolabb nem is állhatna az úrnőségtől. Ezek fényében gyorsan helyesbíti is a férfi szavait, nehogy nagyon becsípődjön neki a megszólítás. Meg aztán végül is ő mutatkozott be így, ezzel egyidejűleg engedélyt is adva a férfinak a név használatára. Persze azt szokta mondani, hogy csak a barátainak engedi, hogy így nevezzék, de most kissé zavarban van a szituációtól, meg egy kisebb szívszélhűdést is kihordott előtte lábon, mikor felriadt a kinti zajra.
Annak mondjuk nagyon örül, hogy Azytan nem bámul rá, csak zavarba jönni a pillantásától. Kicsit meghajlítja a térdeit, hogy a fegyvert az ágyra tehesse, az egész kissé komikus, mert a lehető legkevésbé feltűnően szeretne megszabadulni a számszeríjtól, sokkal diszkrétebb lett volna, ha flegmán az ágyra dobta volna.*
- Jajj ne szabadkozz kérlek. Honnan tudtad volna...
*Míg beszél ő is kissé oldalra fordul, végre nem remeg a keze, be tud gombolkozni.*
- Őőő igen, nagyon kedves lenne tőled. Bármi jó, csak ne legyen lyukas meg szakadt meg véres.
*Aenae persze a történtek ellenére is Aenae, aki könnyen zavarba tud jönni, ha nem lenne zavarban, akkor talán ennél normálisabb választ is tudna adni. Amúgy sem gondolja többnek, mint udvariassági kérdés, mert például Aztyan honnan tudná, hogy például milyen méretű ruhát kell szerezzen? El is engedi a kérdést.*
- Az intéző vagy, ugye?
*Persze hallotta már az előbb is, Cha'yss is mondta neki.*
- Nem tudod véletlenül, hogy Cha'yss mennyit fizetett a zsoldosoknak?
*Azt mondjuk nem tudja, hogy Aztyan tudja-e egyáltalán, hogy milyen zsoldosok, bár azért reménykedik benne. Hisz az intézők erre vannak, hogy mindenről tudjanak. Vagy legalábbis azt, hogy mennyi egy átlag, artheniori zsoldos zsoldja.*
150. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-08-15 14:46:41
Üzenet elküldve: 2020-08-15 14:46:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kitérő a Kalmárlakba//
*A zaj és a motozás felerősödik bentről és elég kapkodónak is hat, ami nem altatja el a heges arcú gyanúját. Ennek tudatában nyomja be az ajtót fél kézzel, miközben másikban az iratokkal teli táskát tartja. Fogalma sincs, mit tenne, ha egy illetéktelen személy tartózkodna odabent, de el is felejti ezt, miközben már nyit be a báró lakosztályába.
A név, amit hall, először nem is jut el a tudatáig, kell neki pár pillanat, mire összepárosítja az elhangzott nevet emlékeivel.*
- Kagaenae úrnő? *Kérdi zavartan, ahogy benyit. Hol van ő ahhoz, hogy leénézze a vashegyi úrnőt, de a mozdulatot már nem tudja megállítani.
Amikor benyit és megpillantja az ágynál álló, lenge férfiinget viselő lányt, aki mögött nem nehéz felismerni a számszeríj ívét, azonnal elkapja tekintetét a lányról és csak oldalról, fél szemmel, válaszol.*
- Bocsásson meg, kisasszony. Nem tudtam, hogy ön van itt. Nagyon sajnálom, már itt sem vagyok. *Nem zavarodik meg annyira, mint sejteni lehetne. Egyszerűen csak kellemetlen, hogy így rányitott a lányra, de mentségére legyen mondva, hogy nem tudta, hogy itt tartózkodik.
Még így fél szemmel is látja, hogy a lány nincs a legjobb állapotban. Mármint ruhátlan, kócos és a számszeríjat sem érti, de igyekszik nem tudomást venni minderről. A bárónak voltak és úgy tűnik, vannak is ködös ügyei.*
- Kívánja, hogy hozassak önnek megfelelő ruhát vagy bármit, amire szüksége van? *Kérdi segítőkészen, továbbra is tartva a testtartást. Látja az ajtó melletti asztalon lévő tálcát az ételekkel és italokkal, így arra nem kérdez rá. A báró biztosan tudja, hogy itt van és biztosan megvolt az oka, hogy nem tájékoztatta. De most már szinte mindegy is.*
- Nem is zavarok tovább. Bocsásson meg, ha nincs szüksége semmire, már távozok is. *Mondja még enyhén meghajtva fejét és hacsak Kagaenae meg nem állítja, indul is kifelé.*
*A zaj és a motozás felerősödik bentről és elég kapkodónak is hat, ami nem altatja el a heges arcú gyanúját. Ennek tudatában nyomja be az ajtót fél kézzel, miközben másikban az iratokkal teli táskát tartja. Fogalma sincs, mit tenne, ha egy illetéktelen személy tartózkodna odabent, de el is felejti ezt, miközben már nyit be a báró lakosztályába.
A név, amit hall, először nem is jut el a tudatáig, kell neki pár pillanat, mire összepárosítja az elhangzott nevet emlékeivel.*
- Kagaenae úrnő? *Kérdi zavartan, ahogy benyit. Hol van ő ahhoz, hogy leénézze a vashegyi úrnőt, de a mozdulatot már nem tudja megállítani.
Amikor benyit és megpillantja az ágynál álló, lenge férfiinget viselő lányt, aki mögött nem nehéz felismerni a számszeríj ívét, azonnal elkapja tekintetét a lányról és csak oldalról, fél szemmel, válaszol.*
- Bocsásson meg, kisasszony. Nem tudtam, hogy ön van itt. Nagyon sajnálom, már itt sem vagyok. *Nem zavarodik meg annyira, mint sejteni lehetne. Egyszerűen csak kellemetlen, hogy így rányitott a lányra, de mentségére legyen mondva, hogy nem tudta, hogy itt tartózkodik.
Még így fél szemmel is látja, hogy a lány nincs a legjobb állapotban. Mármint ruhátlan, kócos és a számszeríjat sem érti, de igyekszik nem tudomást venni minderről. A bárónak voltak és úgy tűnik, vannak is ködös ügyei.*
- Kívánja, hogy hozassak önnek megfelelő ruhát vagy bármit, amire szüksége van? *Kérdi segítőkészen, továbbra is tartva a testtartást. Látja az ajtó melletti asztalon lévő tálcát az ételekkel és italokkal, így arra nem kérdez rá. A báró biztosan tudja, hogy itt van és biztosan megvolt az oka, hogy nem tájékoztatta. De most már szinte mindegy is.*
- Nem is zavarok tovább. Bocsásson meg, ha nincs szüksége semmire, már távozok is. *Mondja még enyhén meghajtva fejét és hacsak Kagaenae meg nem állítja, indul is kifelé.*
149. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-08-15 14:33:41
Üzenet elküldve: 2020-08-15 14:33:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Kitérő a Kalmárlakba//
*Hogy mennyit alhatott, azt nemigen tudja megítélni, valószínűleg túl sokat nem, mert ugyanazt az ólmos fáradtságot érzi a tagjaiban, mint mikor bedőlt ide. Aztyan nem lehet túl nagy zajjal, de Aenae mégis felriad, valószínűleg az átéltek nem engedik igazán mély álomba zuhanni, egyfajta önvédelmi mechanizmus lehet, hogy egy kisebb neszre is megébredt.
Első gondolata az, hogy simán csak a fejére húzza a takarót és lapít, de aztán rájön, hogy ő nem akar lapítani. Többé már nem. Topáz pillantása a számszeríjra vetül, ami ott hever mellette az ágyon, karnyújtásnyira van.
Felül, pillantása végigszalad a szobán. Mert fel kéne öltöznie, de a saját mocskos-véres ruháit nem akarja visszamenni, ezért úgy dönt, hogy Cha'ysstól kölcsönöz valamit. Valószínűleg ezzel ütheti azt a zajt, amit az odakint motozó meghall. Ráadásul rögtön a tudtára is adja, hogy meghallotta, mire Aenaenek rögtön olyan remegésbe kezd a keze, hogy képtelen akár csak egy gombot is begombolni. Ezután már kicsit felgyorsulnak az események, így a gombokkal nem törődve, pár fürge lépéssel megszerzi a számszeríjat.
Ha Aztyan nem nyitna be, akkor Aenae menne ki, de úgy tűnik, hogy a férfi a gyorsabb. Aenaenek legalább annyi előnye van, hogy tudja, hogy egy férfira számítson odakintről, még a nevét is megtudja, hisz amaz még odakintről elmondja a nevét. Ez kicsit megnyugtató, hisz Cha'yss megmondta, hogy ide rajta kívül csak Aztyan tud bejönni, véletlenszerű rosszakarók meg honnan tudnák, hogy Aztyan néven kell bemutatkozniuk a megnyugtatásához? A számszeríjat a háta mögé rejti.*
- Aenae vagyok.
*Válaszolja végül, mikor már szemtől szemben vannak egymással. Nem tudja, hogy a férfinak mond-e valamit ez a név, az sem baj, ha nem. A lány megenged magának egy halovány félmosolyt, ahogyan félrepillantva meglátja önmagát a tükörben. Cha'yss inge legalább a combja közepéig ér, begombolni ugye nem tudta, így bal kézzel fogja össze maga előtt, jobb keze ugye a hát mögött, benne a számszeríj. Haja még nedves, ráadásul egy merő kóc, arcán nemcsak a párna nyoma, de az ütlegeké is, meztelen lábszárai szintén véraláfutásokkal tarkítottak.*
- Bocsánat, hogy nem válaszoltam, ruhát kerestem.
*Mondja halkan, félszegen.*
*Hogy mennyit alhatott, azt nemigen tudja megítélni, valószínűleg túl sokat nem, mert ugyanazt az ólmos fáradtságot érzi a tagjaiban, mint mikor bedőlt ide. Aztyan nem lehet túl nagy zajjal, de Aenae mégis felriad, valószínűleg az átéltek nem engedik igazán mély álomba zuhanni, egyfajta önvédelmi mechanizmus lehet, hogy egy kisebb neszre is megébredt.
Első gondolata az, hogy simán csak a fejére húzza a takarót és lapít, de aztán rájön, hogy ő nem akar lapítani. Többé már nem. Topáz pillantása a számszeríjra vetül, ami ott hever mellette az ágyon, karnyújtásnyira van.
Felül, pillantása végigszalad a szobán. Mert fel kéne öltöznie, de a saját mocskos-véres ruháit nem akarja visszamenni, ezért úgy dönt, hogy Cha'ysstól kölcsönöz valamit. Valószínűleg ezzel ütheti azt a zajt, amit az odakint motozó meghall. Ráadásul rögtön a tudtára is adja, hogy meghallotta, mire Aenaenek rögtön olyan remegésbe kezd a keze, hogy képtelen akár csak egy gombot is begombolni. Ezután már kicsit felgyorsulnak az események, így a gombokkal nem törődve, pár fürge lépéssel megszerzi a számszeríjat.
Ha Aztyan nem nyitna be, akkor Aenae menne ki, de úgy tűnik, hogy a férfi a gyorsabb. Aenaenek legalább annyi előnye van, hogy tudja, hogy egy férfira számítson odakintről, még a nevét is megtudja, hisz amaz még odakintről elmondja a nevét. Ez kicsit megnyugtató, hisz Cha'yss megmondta, hogy ide rajta kívül csak Aztyan tud bejönni, véletlenszerű rosszakarók meg honnan tudnák, hogy Aztyan néven kell bemutatkozniuk a megnyugtatásához? A számszeríjat a háta mögé rejti.*
- Aenae vagyok.
*Válaszolja végül, mikor már szemtől szemben vannak egymással. Nem tudja, hogy a férfinak mond-e valamit ez a név, az sem baj, ha nem. A lány megenged magának egy halovány félmosolyt, ahogyan félrepillantva meglátja önmagát a tükörben. Cha'yss inge legalább a combja közepéig ér, begombolni ugye nem tudta, így bal kézzel fogja össze maga előtt, jobb keze ugye a hát mögött, benne a számszeríj. Haja még nedves, ráadásul egy merő kóc, arcán nemcsak a párna nyoma, de az ütlegeké is, meztelen lábszárai szintén véraláfutásokkal tarkítottak.*
- Bocsánat, hogy nem válaszoltam, ruhát kerestem.
*Mondja halkan, félszegen.*
148. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-08-15 12:46:41
Üzenet elküldve: 2020-08-15 12:46:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kitérő a Kalmárlakba//
*Amit tudott, lerendezett odalent, de még így is csak újabb feladatokkal gazdagodott. Ez nem feltétlen probléma, csak nem szereti ide-oda rángatni az üzletfeleket, ha nem muszáj. Most sajnos muszáj, mert éppen ezért szeretnék átszervezni a kereskedőház üzleti részét oda, így a későbbiekben ilyen probléma nem fordulhat majd elő.
A báró is visszatért, aminek meglehetősen örül. Bár szívesen és meggondoltan dönt kérdésekben, mégis akad olyan dolog, amelyben szeretné kikérni Cha'yss véleményét is és csak azután dönteni.
A Kalmárlakba mindenképpen fel kell szaladnia, hisz a könyvelés nagy részét még itt tárolják, ám ha az üzleti részt teljesen szeretnék átmozgatni oda, akkor azt nem lehet megoldani csakis az áruk átszállításával. A könyvelés ugyanolyan fontos része a kereskedelemnek, mint a jó minőségű áru és a kereslet.
Saját kulcsával nyitja ki a megerősített ajtót és lép be a tárgyalóba, ahonnan a báró lakosztálya is nyílik. A szekrényél minden fontos iratot egy táskába pakol, jegyzetek, szerződések és az áruk leltárát is, hogy odaát mindent megfelelően el tudjon rendezni. Amikor végzett, elégedetten indul el az ajtó felé, hisz odalent már ketten is várják, amikor hangokat hallhat a báró lakosztálya felől.*
- Van itt valaki? *Kérdi óvatosan, megindulva a szoba félig nyitott ajtaja felé. Rőt szemöldöke összeszalad. Hisz, ha a báró lent van, akkor ki lehet az, aki a zajt kelti? Talán valaki észrevétlen fellopózott? Az nem lehet, hisz maga nyitotta ki az ajtót és rajta kívül a bárónak van kulcsa ide.
Fegyver után kutat, de nem talál semmi használhatót és sajátját Grarilnak adta nemrég.*
- Ki van odabent? *Kockáztat meg egy kérdést, még akkor is, ha csak képzelődik és bolondot csinál magából. Bár annak senki sem lesz tanúja.*
- Aztyan vagyok, a kereskedőház intézője! *Mutatkozik be, talán az üres szobának és az ajtóhoz lépve, tenyerét a fára téve benyit a szobába, hogy ellenőrizze, ki is tartózkodik odabent.*
*Amit tudott, lerendezett odalent, de még így is csak újabb feladatokkal gazdagodott. Ez nem feltétlen probléma, csak nem szereti ide-oda rángatni az üzletfeleket, ha nem muszáj. Most sajnos muszáj, mert éppen ezért szeretnék átszervezni a kereskedőház üzleti részét oda, így a későbbiekben ilyen probléma nem fordulhat majd elő.
A báró is visszatért, aminek meglehetősen örül. Bár szívesen és meggondoltan dönt kérdésekben, mégis akad olyan dolog, amelyben szeretné kikérni Cha'yss véleményét is és csak azután dönteni.
A Kalmárlakba mindenképpen fel kell szaladnia, hisz a könyvelés nagy részét még itt tárolják, ám ha az üzleti részt teljesen szeretnék átmozgatni oda, akkor azt nem lehet megoldani csakis az áruk átszállításával. A könyvelés ugyanolyan fontos része a kereskedelemnek, mint a jó minőségű áru és a kereslet.
Saját kulcsával nyitja ki a megerősített ajtót és lép be a tárgyalóba, ahonnan a báró lakosztálya is nyílik. A szekrényél minden fontos iratot egy táskába pakol, jegyzetek, szerződések és az áruk leltárát is, hogy odaát mindent megfelelően el tudjon rendezni. Amikor végzett, elégedetten indul el az ajtó felé, hisz odalent már ketten is várják, amikor hangokat hallhat a báró lakosztálya felől.*
- Van itt valaki? *Kérdi óvatosan, megindulva a szoba félig nyitott ajtaja felé. Rőt szemöldöke összeszalad. Hisz, ha a báró lent van, akkor ki lehet az, aki a zajt kelti? Talán valaki észrevétlen fellopózott? Az nem lehet, hisz maga nyitotta ki az ajtót és rajta kívül a bárónak van kulcsa ide.
Fegyver után kutat, de nem talál semmi használhatót és sajátját Grarilnak adta nemrég.*
- Ki van odabent? *Kockáztat meg egy kérdést, még akkor is, ha csak képzelődik és bolondot csinál magából. Bár annak senki sem lesz tanúja.*
- Aztyan vagyok, a kereskedőház intézője! *Mutatkozik be, talán az üres szobának és az ajtóhoz lépve, tenyerét a fára téve benyit a szobába, hogy ellenőrizze, ki is tartózkodik odabent.*
147. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-08-08 17:20:21
Üzenet elküldve: 2020-08-08 17:20:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza Aenaehez//
*Aenae természetesen nem tudja azt, hogy a számszeríj elsütéséhez szüksége lenne egy kis trükkre, de mivel csak Cha'yss az, ezért nem is kell túl sokat agyalnia ezen. Cha'yss meg nem igyekszik felvilágosítani a dologról, így a lány tulajdonképpen érzi magában a határozott erőt, hogy ő döntött arról, hogy fegyvert emel valakire és arról is, hogy nem ereszt bele egy nyílvesszőt. Van ennek a jelenetnek valami vad romantikája, akár érzelmes hegedűszó is kísérhetné. Nem ágál az ellen, hogy kivegye a férfi a kezéből a fegyvert, az ölelés sincsen ellenére, kezei automatikusan Cha'yss hátára csúsznak, az egyik kissé görcsösen markol a férfi ingére a lapockája környékén. Nemcsak a kezei, az egész teste remeg, nem azért, mert annyira félne, nem is igazán tudja meghatározni, hogy mit érez most. A kazamatákban, mikor szökni próbált, akkor félt, szabályosan rettegett, de mégis igyekezett a háttérbe szorítani, racionálisan állni a dologhoz. Csak a pengével a hasában valahogy átértékelődött benne egy csomó minden, megérintette a halál szele, a vér ízét még mindig a szájában érzi, pedig most az előbb próbálta kimosni. Abban mindenesetre bizonyos, hogy ezentúl sosem fogja hagyni, hogy bántsák, sem emocionálisan, sem fizikailag. Az első miatt szerencsére nem kell aggódnia, Cha'yss érte jött, megmentette és most is olyan óvón öleli magához.*
- Szeretlek!
*Suttogja a férfi mellkasának a vallomást. Amúgy az érzéseiről is nehezen beszél, de most mégis késztetést érez arra, hogy hangosan kimondja. Kicsit rosszul is esik neki, hogy végül ki kell bontakozzanak az ölelésből, de neki fürdenie kell, Cha'yssnak meg kideríteni, hogy milyen ügyletet bonyolít Dora meg a Dwirinthalen nő Habrertus számára.
Végtelenül fáradtnak érzi magát, pedig túl kéne esni a fürdésen, le kell mosnia magáról mindent mocskot, megmosni a haját, kisikálni minden morzsányi alvadt vért a körmei alól.
Pillantása végigsvenkel a mellé guggoló férfin, szeretne rámosolyogni, de valahogy nem sikerül, csak egy rándulás az arcán. Aztán inkább bólint, most hirtelen nincs előtte ennek az Aztyannak az arca, de ha csak ő jöhet ide, akkor könnyű lesz kitalálni, hogy ki is az.*
- Nem kérek semmit.
*Nincs ellenére a csók, bár túl hamar véget vet neki, mivel az a becsípődése van, hogy ha ő érzi a vér ízét a szájában, akkor Cha'yss is fogja. Ijedten kapja szája elé a kezét. A másikkal meg egy erőtlen Pá-t int a távozó férfinak.
Valameddig még elüldögél a vízben, valahogy túlesik azon, hogy minden porcikáját tisztára sikálja. A törülközésre nem szán túl sok időt vagy akár energiát, az ételhez nem nyúl, de az ördögvigyorral felütött teához sem. Bedől az ágyba.*
*Aenae természetesen nem tudja azt, hogy a számszeríj elsütéséhez szüksége lenne egy kis trükkre, de mivel csak Cha'yss az, ezért nem is kell túl sokat agyalnia ezen. Cha'yss meg nem igyekszik felvilágosítani a dologról, így a lány tulajdonképpen érzi magában a határozott erőt, hogy ő döntött arról, hogy fegyvert emel valakire és arról is, hogy nem ereszt bele egy nyílvesszőt. Van ennek a jelenetnek valami vad romantikája, akár érzelmes hegedűszó is kísérhetné. Nem ágál az ellen, hogy kivegye a férfi a kezéből a fegyvert, az ölelés sincsen ellenére, kezei automatikusan Cha'yss hátára csúsznak, az egyik kissé görcsösen markol a férfi ingére a lapockája környékén. Nemcsak a kezei, az egész teste remeg, nem azért, mert annyira félne, nem is igazán tudja meghatározni, hogy mit érez most. A kazamatákban, mikor szökni próbált, akkor félt, szabályosan rettegett, de mégis igyekezett a háttérbe szorítani, racionálisan állni a dologhoz. Csak a pengével a hasában valahogy átértékelődött benne egy csomó minden, megérintette a halál szele, a vér ízét még mindig a szájában érzi, pedig most az előbb próbálta kimosni. Abban mindenesetre bizonyos, hogy ezentúl sosem fogja hagyni, hogy bántsák, sem emocionálisan, sem fizikailag. Az első miatt szerencsére nem kell aggódnia, Cha'yss érte jött, megmentette és most is olyan óvón öleli magához.*
- Szeretlek!
*Suttogja a férfi mellkasának a vallomást. Amúgy az érzéseiről is nehezen beszél, de most mégis késztetést érez arra, hogy hangosan kimondja. Kicsit rosszul is esik neki, hogy végül ki kell bontakozzanak az ölelésből, de neki fürdenie kell, Cha'yssnak meg kideríteni, hogy milyen ügyletet bonyolít Dora meg a Dwirinthalen nő Habrertus számára.
Végtelenül fáradtnak érzi magát, pedig túl kéne esni a fürdésen, le kell mosnia magáról mindent mocskot, megmosni a haját, kisikálni minden morzsányi alvadt vért a körmei alól.
Pillantása végigsvenkel a mellé guggoló férfin, szeretne rámosolyogni, de valahogy nem sikerül, csak egy rándulás az arcán. Aztán inkább bólint, most hirtelen nincs előtte ennek az Aztyannak az arca, de ha csak ő jöhet ide, akkor könnyű lesz kitalálni, hogy ki is az.*
- Nem kérek semmit.
*Nincs ellenére a csók, bár túl hamar véget vet neki, mivel az a becsípődése van, hogy ha ő érzi a vér ízét a szájában, akkor Cha'yss is fogja. Ijedten kapja szája elé a kezét. A másikkal meg egy erőtlen Pá-t int a távozó férfinak.
Valameddig még elüldögél a vízben, valahogy túlesik azon, hogy minden porcikáját tisztára sikálja. A törülközésre nem szán túl sok időt vagy akár energiát, az ételhez nem nyúl, de az ördögvigyorral felütött teához sem. Bedől az ágyba.*
146. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-08-08 15:00:50
Üzenet elküldve: 2020-08-08 15:00:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza Aenaehez//
*A lakosztályába való belépés után nem kezd beszélni. A korábbi tervekből csak annyi marad meg, hogy leteszi óvatosan a tálcát az ajtó melletti asztalra, miközben sárga szemeit le sem veszi a meztelen, rá számszeríjat tartó lányról.*
- Én vagyok az. *Szólal meg halkan, megnyugtatón. Nem ez az első eset, hogy fegyvert fognak rá, legyen az tőr, íj vagy éppen saját számszeríja, Kathlyn. Bár szeretné azt hinni, hogy fába és acélba álmodott szerelme nem lenne képes megsebezni őt, biztos benne, hogy az ő bőrét is olyan könnyedén lyuggatná ki a tollatlan acélvessző, mint a szerencsétlen haramiákét nemrég.
Elég egy pillantás a fegyverre és látja, hogy nincs veszélyben. Ha Aenae nem tolta el az elsütőszerkezet ravaszát támasztó kapcsot, akkor nem lenne képes elsütni Kathlynt. A kapcsos támaszték csak arra szolgál, hogy vétlen ne süthesse el, ha a köpenye alá rejtett fegyver ravasza beleakadna valamibe. Így csak tudatosan tud lövést leadni vele.
Így már sokkal bátrabban indul el a lány felé, hogy még mozdulatában kivegye kezéből a számszeríjat és az ágyra hajítsa. Ha Aenae engedi, átöleli és óvón magához szorítaná, hogy megnyugtassa.*
- Itt már nem eshet bajod, vigyázok rád. *Suttogná a fülébe.
Csak ezután engedi fürdeni és mondja el azokat, amelyeket korábban tervezett. Dorát, Estanellaria és a kancellárral kapcsolatos ügyeket. Miközben öltözik és tisztálkodik, folyamatosan figyeli a kádba ereszkedő lányt. Eddig sem volt olyan stabil, de a történtek után most még sebezhetőbbnek, még elveszettebbnek látja. Szánja kicsit és más esetben gyorsan megszabadulna tőle, de most valamiért ez eszébe sem jut.
A kurta, egyszavas válasz sem okoz neki örömet. Aenaeben most nagyon eltört valami, amit nem tud egy kisfiús mosollyal vagy szép ruhákkal megjavítani. Dilemma előtt áll. Mi legyen most a Vashegy úrnőjével és titkolt kapcsolatukkal?
A választ elodázva öltözni kezd. Fekete nadrág, fehér nemesi ing, az ujján sötét liliommintával, amit könyékig, lezserül felhajt, és végül fekete, wegtoreni stílusban varrt mellény. A derekán szűk, kiemelve férfias alkatát és széles vállait. A haját egy fésűvel kifésüli és egy sötét szalaggal fogja lazán össze. Tiszta csizma, hasonló liliommintákkal az oldalán, mint ami az ingén is látható. Ez teszi teljessé az összképet.
Amikor végzett, Aenae talán még mindig a rézkádban van, kezébe fogja a bögrét, amelyben az ördögvigyorral kevert tea van és megkerüli a paravánt, hogy leguggoljon a kád mellé.*
- Szerelmem, idd meg ezt szép lassan, ha kijöttél a vízből. Feküdj le, a tea majd segít elaludni és pihenni. Amint lehet, jövök hozzád. *Halkan beszél, szinte suttog. Sárga pillantása Aenae arcát, a szemeit fürkészi. Sa'Tereth poklába kívánja most a kancellárt a küldötteivel együtt, de az első az üzlet.*
- Csak nekem és Aztyannak van kulcsa ide, senki más nem tud bejönni azon az ajtón. *Int, amerre a Kalmárlak megerősített ajtaját tudja.*
- Ha bármire szükséged van, kérlek, mondd meg és én megszerzem neked. *Folytatja ugyanolyan halkan és ha a lány engedi, akkor meg is csókolja.
Ha Aenae válaszolt, akkor sóhajtva felkel a kád mellől és nehéz gondolatokkal indul el kifelé és le az emeletről vissza a fogadóba.
Nem szívesen hagyja magára a lányt, de most ennél többet nem tehet érte. A legtöbb és legfontosabb dolgokat most Aenaenek kell rendbe tennie magában. Az igric csak segíthet neki.*
*A lakosztályába való belépés után nem kezd beszélni. A korábbi tervekből csak annyi marad meg, hogy leteszi óvatosan a tálcát az ajtó melletti asztalra, miközben sárga szemeit le sem veszi a meztelen, rá számszeríjat tartó lányról.*
- Én vagyok az. *Szólal meg halkan, megnyugtatón. Nem ez az első eset, hogy fegyvert fognak rá, legyen az tőr, íj vagy éppen saját számszeríja, Kathlyn. Bár szeretné azt hinni, hogy fába és acélba álmodott szerelme nem lenne képes megsebezni őt, biztos benne, hogy az ő bőrét is olyan könnyedén lyuggatná ki a tollatlan acélvessző, mint a szerencsétlen haramiákét nemrég.
Elég egy pillantás a fegyverre és látja, hogy nincs veszélyben. Ha Aenae nem tolta el az elsütőszerkezet ravaszát támasztó kapcsot, akkor nem lenne képes elsütni Kathlynt. A kapcsos támaszték csak arra szolgál, hogy vétlen ne süthesse el, ha a köpenye alá rejtett fegyver ravasza beleakadna valamibe. Így csak tudatosan tud lövést leadni vele.
Így már sokkal bátrabban indul el a lány felé, hogy még mozdulatában kivegye kezéből a számszeríjat és az ágyra hajítsa. Ha Aenae engedi, átöleli és óvón magához szorítaná, hogy megnyugtassa.*
- Itt már nem eshet bajod, vigyázok rád. *Suttogná a fülébe.
Csak ezután engedi fürdeni és mondja el azokat, amelyeket korábban tervezett. Dorát, Estanellaria és a kancellárral kapcsolatos ügyeket. Miközben öltözik és tisztálkodik, folyamatosan figyeli a kádba ereszkedő lányt. Eddig sem volt olyan stabil, de a történtek után most még sebezhetőbbnek, még elveszettebbnek látja. Szánja kicsit és más esetben gyorsan megszabadulna tőle, de most valamiért ez eszébe sem jut.
A kurta, egyszavas válasz sem okoz neki örömet. Aenaeben most nagyon eltört valami, amit nem tud egy kisfiús mosollyal vagy szép ruhákkal megjavítani. Dilemma előtt áll. Mi legyen most a Vashegy úrnőjével és titkolt kapcsolatukkal?
A választ elodázva öltözni kezd. Fekete nadrág, fehér nemesi ing, az ujján sötét liliommintával, amit könyékig, lezserül felhajt, és végül fekete, wegtoreni stílusban varrt mellény. A derekán szűk, kiemelve férfias alkatát és széles vállait. A haját egy fésűvel kifésüli és egy sötét szalaggal fogja lazán össze. Tiszta csizma, hasonló liliommintákkal az oldalán, mint ami az ingén is látható. Ez teszi teljessé az összképet.
Amikor végzett, Aenae talán még mindig a rézkádban van, kezébe fogja a bögrét, amelyben az ördögvigyorral kevert tea van és megkerüli a paravánt, hogy leguggoljon a kád mellé.*
- Szerelmem, idd meg ezt szép lassan, ha kijöttél a vízből. Feküdj le, a tea majd segít elaludni és pihenni. Amint lehet, jövök hozzád. *Halkan beszél, szinte suttog. Sárga pillantása Aenae arcát, a szemeit fürkészi. Sa'Tereth poklába kívánja most a kancellárt a küldötteivel együtt, de az első az üzlet.*
- Csak nekem és Aztyannak van kulcsa ide, senki más nem tud bejönni azon az ajtón. *Int, amerre a Kalmárlak megerősített ajtaját tudja.*
- Ha bármire szükséged van, kérlek, mondd meg és én megszerzem neked. *Folytatja ugyanolyan halkan és ha a lány engedi, akkor meg is csókolja.
Ha Aenae válaszolt, akkor sóhajtva felkel a kád mellől és nehéz gondolatokkal indul el kifelé és le az emeletről vissza a fogadóba.
Nem szívesen hagyja magára a lányt, de most ennél többet nem tehet érte. A legtöbb és legfontosabb dolgokat most Aenaenek kell rendbe tennie magában. Az igric csak segíthet neki.*
145. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-08-08 14:38:19
Üzenet elküldve: 2020-08-08 14:38:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza Aenaehez//
*Aenae nagyon messze van attól, hogy a rézkádban feküdjön, ugyanis a sérüléseit veszi számba a tükör előtt állva. A reggel még takaros hajfonat már régen kibomlott, de már nincs is jelentősége, hogy eltakarja azt a kis jelet, amit Cha'yss hagyott reggel rajta. Erőtlen mosollyal az arcán megérinti, most már nem kell takargatnia, hisz alig van olyan bőrfelület rajta, amit ne éktelenítene véraláfutás. A véraláfutások, vagy a kissé feldagadt szája azonban eltörpülnek a hasán lévő, friss heg mellett. Furcsa megérinteni, mintha csak ujjaival érezné a forradást, de fordítva nem, ráadásul a bájital hatásának elmúltával a gyomrától a térdéig úgy érzi, hogy még mindig benne a fegyver.
Valószínűleg újra bőgni kezdene, ha nem hallaná meg odakintről a zajt. Valamiért eszébe sem jut, hogy Cha'yss jött vissza, előbb gondol a fattyú Bjokra, hamarabb ér az ágyon heverő számszeríjhoz, mint a kintről jövő léptek az ajtóhoz, ezért aztán a belépőt a meztelen, kékre-zöldre vert lány fogadja, aki kissé féloldalasan állva, éppen ráfogja a kezében tartott számszeríjat.
Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem gyűri egy hosszú pillanatra maga alá a félelem. Arcán viszont az elszántság látszik, az, hogy képes lenne lelőni a belépőt, ha meggyőződik annak ártó szándékáról. Azonban csak Cha'yss az. De így is kell egy kis idő, hogy leengedje a kezében tartott fegyvert, majd remegő kézzel visszaejtse az ágyra, hogy aztán mellé roskadjon.
Ha a férfi a fogadtatás ellenére is végigmondja, amit mondani akart, akkor Aenae részéről egy felszaladó szemöldök lesz a reakció. Persze meglepi a dolog, de jobban el van foglalva a saját nyomorával, így most kevésbé befogadó. A vetkőző férfi látványa sem váltja ki belőle azt, amit máskor mindig. Ezt az időpontot választja arra, hogy inkább beszálljon a kádba. Nem esik neki jól a forró víz, máskor élvezettel pancsolna, kedvtelve kukkolná Cha'ysst, de most csak felhúzott térdeit átölelve bámul maga elé. Nem kell válaszolnia a feltett kérdésre, a vak is láthatja, hogy nincs minden rendben. Sőt semmi sincs.*
- Jó.
*Ennyi hagyja el a száját válaszul a férfi ígéretére, hogy siet, konstatálva, hogy hozott enni- és innivalót, megjegyezve azt, hogy az ördögvigyorral felütött tea erős.*
*Aenae nagyon messze van attól, hogy a rézkádban feküdjön, ugyanis a sérüléseit veszi számba a tükör előtt állva. A reggel még takaros hajfonat már régen kibomlott, de már nincs is jelentősége, hogy eltakarja azt a kis jelet, amit Cha'yss hagyott reggel rajta. Erőtlen mosollyal az arcán megérinti, most már nem kell takargatnia, hisz alig van olyan bőrfelület rajta, amit ne éktelenítene véraláfutás. A véraláfutások, vagy a kissé feldagadt szája azonban eltörpülnek a hasán lévő, friss heg mellett. Furcsa megérinteni, mintha csak ujjaival érezné a forradást, de fordítva nem, ráadásul a bájital hatásának elmúltával a gyomrától a térdéig úgy érzi, hogy még mindig benne a fegyver.
Valószínűleg újra bőgni kezdene, ha nem hallaná meg odakintről a zajt. Valamiért eszébe sem jut, hogy Cha'yss jött vissza, előbb gondol a fattyú Bjokra, hamarabb ér az ágyon heverő számszeríjhoz, mint a kintről jövő léptek az ajtóhoz, ezért aztán a belépőt a meztelen, kékre-zöldre vert lány fogadja, aki kissé féloldalasan állva, éppen ráfogja a kezében tartott számszeríjat.
Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem gyűri egy hosszú pillanatra maga alá a félelem. Arcán viszont az elszántság látszik, az, hogy képes lenne lelőni a belépőt, ha meggyőződik annak ártó szándékáról. Azonban csak Cha'yss az. De így is kell egy kis idő, hogy leengedje a kezében tartott fegyvert, majd remegő kézzel visszaejtse az ágyra, hogy aztán mellé roskadjon.
Ha a férfi a fogadtatás ellenére is végigmondja, amit mondani akart, akkor Aenae részéről egy felszaladó szemöldök lesz a reakció. Persze meglepi a dolog, de jobban el van foglalva a saját nyomorával, így most kevésbé befogadó. A vetkőző férfi látványa sem váltja ki belőle azt, amit máskor mindig. Ezt az időpontot választja arra, hogy inkább beszálljon a kádba. Nem esik neki jól a forró víz, máskor élvezettel pancsolna, kedvtelve kukkolná Cha'ysst, de most csak felhúzott térdeit átölelve bámul maga elé. Nem kell válaszolnia a feltett kérdésre, a vak is láthatja, hogy nincs minden rendben. Sőt semmi sincs.*
- Jó.
*Ennyi hagyja el a száját válaszul a férfi ígéretére, hogy siet, konstatálva, hogy hozott enni- és innivalót, megjegyezve azt, hogy az ördögvigyorral felütött tea erős.*
144. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-08-08 13:08:51
Üzenet elküldve: 2020-08-08 13:08:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza Aenaehez//
*Bár csak most ismerkedett meg az új pultos gnómmal, Xavy, ahogy bemutatkozott neki odalent, de első pillantásra megkedvelte a szertelen lányt. A konyhánál még felmarkolta az ételt és az italt a nagy adag Ördögvigyorral, hogy felvigye az emeleti lakosztályába. Aztyan jól választott Xavyval kapcsolatban. Halovány mosolya mögött, ahogy felfelé tart a lépcsőn azért ott a gondolkodás is. Miért küldte ide az a minden lében kanál kancellár Dorát és az a mélységi lányt? Mi lehet az a kényes és halaszthatatlan dolog?
Az igaz, hogy figyelmen kívül hagyta nemrég Habrertus meghívását, de fontosabb dolga is volt. Mondjuk megmenteni a thargok úrnőjét. Persze, ahogy ismeri a kecskeszakállú fickót, biztosan úgy hozza ki, hogy rákenje a felelősséget, de az érdemet akkor sem veheti el tőle senki, hogy neki köszönhetik, hogy Aeane életben van.
Sokkal jobban szeretett volna kettesben maradni a lánnyal odafent, de már most látja, hogy nem várakoztathatja meg sokáig a Vashegy küldötteit. De legalább Dorával kell tárgyalnia és nem azzal a kancellárral. Apró öröm az ürömben.
Az emeletre érve egészen a Kalmárlakig meg, hogy kinyissa kulcsával az ajtót és belépjen a tanácsterembe, ahonnan átsétál saját lakosztályába.*
- Aenae, itt vagyok. *Mondja halkan, ahogy belép és a tálcát az ajtó melletti kis asztalra teszi. Többnyire hideg élelmet hozott, kolbász, sonka, némi zöldség, friss kenyér és sajt, vizezett bor és a mézzel ízesített, teakeverék a nagy adag bódító növénnyel fűszerezve.
Ha a lány még a rézkádban fekszik, akkor a paraván mögül fog neki a vetkőzésnek.*
- Nem fogod elhinni, kik vannak lent a fogadóban. *Kezd bele, ahogy leveszi a mellényét, az ingét és az ágyra ülve lehúzza csizmáit.*
- Dora és egy Estanellaria nevű mélységi lány a kancellár megbízásából. Valami "kényes" és "fontos" ügyet akarnak megtárgyalni velem. *Meséli el a lent történteket, hogy végül lehúzza a nadrágját is.
A mosakodó tálhoz lépve látja, hogy Aenae már használta, így a koszos vizet egy mozdulattal kiönti az ablakon az utcára és újra tölti tiszta vízzel.*
- Remélem, megbocsátod, hogy előbb őket rendezem le. Tudod, milyen Habrertus. Szerintem inden alkalmat megragadna, hogy rossz színben tüntessen fel, főleg azok után, ami a Tündér Ünnepen történt. *Mossa meg az arcát és a felsőtestét alaposan, majd egy ropogós törölközővel szárazra törli magát.*
- Minden rendben, szerelmem? *Kérdi, hogy végül belépjen a paraván mögé, ha Aenae a kádban van. Ha nem, akkor eddig is láthatta, hogy épp mit csinál.*
- Megígérem, hogy olyan gyors leszek, amennyire csak lehet. Hoztam ételt és italt, abban a bögrében pedig Ördögvigyorral fűszerezett tea van. Erős, úgyhogy kérlek, vigyázz vele. *Mondja el kedves hangon.*
*Bár csak most ismerkedett meg az új pultos gnómmal, Xavy, ahogy bemutatkozott neki odalent, de első pillantásra megkedvelte a szertelen lányt. A konyhánál még felmarkolta az ételt és az italt a nagy adag Ördögvigyorral, hogy felvigye az emeleti lakosztályába. Aztyan jól választott Xavyval kapcsolatban. Halovány mosolya mögött, ahogy felfelé tart a lépcsőn azért ott a gondolkodás is. Miért küldte ide az a minden lében kanál kancellár Dorát és az a mélységi lányt? Mi lehet az a kényes és halaszthatatlan dolog?
Az igaz, hogy figyelmen kívül hagyta nemrég Habrertus meghívását, de fontosabb dolga is volt. Mondjuk megmenteni a thargok úrnőjét. Persze, ahogy ismeri a kecskeszakállú fickót, biztosan úgy hozza ki, hogy rákenje a felelősséget, de az érdemet akkor sem veheti el tőle senki, hogy neki köszönhetik, hogy Aeane életben van.
Sokkal jobban szeretett volna kettesben maradni a lánnyal odafent, de már most látja, hogy nem várakoztathatja meg sokáig a Vashegy küldötteit. De legalább Dorával kell tárgyalnia és nem azzal a kancellárral. Apró öröm az ürömben.
Az emeletre érve egészen a Kalmárlakig meg, hogy kinyissa kulcsával az ajtót és belépjen a tanácsterembe, ahonnan átsétál saját lakosztályába.*
- Aenae, itt vagyok. *Mondja halkan, ahogy belép és a tálcát az ajtó melletti kis asztalra teszi. Többnyire hideg élelmet hozott, kolbász, sonka, némi zöldség, friss kenyér és sajt, vizezett bor és a mézzel ízesített, teakeverék a nagy adag bódító növénnyel fűszerezve.
Ha a lány még a rézkádban fekszik, akkor a paraván mögül fog neki a vetkőzésnek.*
- Nem fogod elhinni, kik vannak lent a fogadóban. *Kezd bele, ahogy leveszi a mellényét, az ingét és az ágyra ülve lehúzza csizmáit.*
- Dora és egy Estanellaria nevű mélységi lány a kancellár megbízásából. Valami "kényes" és "fontos" ügyet akarnak megtárgyalni velem. *Meséli el a lent történteket, hogy végül lehúzza a nadrágját is.
A mosakodó tálhoz lépve látja, hogy Aenae már használta, így a koszos vizet egy mozdulattal kiönti az ablakon az utcára és újra tölti tiszta vízzel.*
- Remélem, megbocsátod, hogy előbb őket rendezem le. Tudod, milyen Habrertus. Szerintem inden alkalmat megragadna, hogy rossz színben tüntessen fel, főleg azok után, ami a Tündér Ünnepen történt. *Mossa meg az arcát és a felsőtestét alaposan, majd egy ropogós törölközővel szárazra törli magát.*
- Minden rendben, szerelmem? *Kérdi, hogy végül belépjen a paraván mögé, ha Aenae a kádban van. Ha nem, akkor eddig is láthatta, hogy épp mit csinál.*
- Megígérem, hogy olyan gyors leszek, amennyire csak lehet. Hoztam ételt és italt, abban a bögrében pedig Ördögvigyorral fűszerezett tea van. Erős, úgyhogy kérlek, vigyázz vele. *Mondja el kedves hangon.*
143. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-08-07 22:25:57
Üzenet elküldve: 2020-08-07 22:25:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Garrikh//
*Egy pár dologban megegyeznek, vagy legalábbis valami olyasmi. Nehezen igazodik ki a nőn, ki pongyolába tekerve fekszik, cseppet sem félszegen mellette. Garrikhnak eszébe sem jutna irányítani sem most sem máskor, persze, nem is szükséges, mert nem versenyhelyzetben vannak, bár a fene tudja. Már ebben is bizonytalan, vajon ki a nagyobb zsivány?*
- Heh, nem is ismersz! *Vigyorodik el szélesen.* Honnan tudnád ilyen biztosan? Én sem kérdem mennyije van, de érdekes módon minden pont annyiba kerül, amennyi még épp akad. *Vállát vonná, de hátára fekszik.* De dumálni azt tényleg tudok. *kacsint a nőre. Biccentve veszi tudomásul a teát, s átveszi azt, egy olyasfajta bólintással, mi azt jelképezi, hogy pontosan tisztában volt kiváló teakészítési tudományával. Lassan belekortyol, néhány percig ízlelgeti, aztán... a támadásra valóban nem készült fel... még. Először meglepetten mered a nőre, mozdulni sem tudott, s most már, ha akarna sem tudna. A torkának szegezett ujjat nem védi, s feszülten hallgatja a neki idézett szavakat. A vigyorra egy kissé szusszan, s nagy komoly arccal tartja vissza a lóra legördülőt.*
- Igaz... nem vagyok gyors... te viszont elég szemfüles nem, hogy az én tőröm észrevedd, ami jelenleg neked feszül, bár te tehetsz róla. *Pislant aprót lefelé, aztán kipukkad belőle, s elengedi a lányt.*
- Még két ilyen mozdulat és Garrikh mércéje tettre kész, ha akarod, ha nem. *Nevet tovább jóízűen, s mikor megnyugszik, vagy belé fojtják, azért hozzáfűzi.*
- Azért nem bánom, hogy nem igazi tőrt raktál a nyakamhoz, nem szeretem azt az érzést. Bááár... *ha tudja felhajtja a lányt takaró lepedőt* meglepődtem volna, ha így is el tudsz rejteni egyet. Igaz, az ilyen Csala... finta lányoknál soha sem lehet tudni... *Vált lassú kuncogásra, s a rumért nyúl, a lányét is odaadja, ha kell hát tölt bele. Iszik egy nagy kortyot, s az égető érzéstől eltelve ismét hátradől.*
- Érdekes ez a kettősség... *szólal meg pillanatnyi csend után, már, ha van rá lehetősége* egyik felem azt mondja maradjak, főként miattad, te ciha. A másik énem meg indulna bele a vakvilágba, hol senki sem ismer. *Vállát vonja, kortyol.*
- Mégis, mi a francot csináljak? *Néz a lányra, s a komolytalan ábrázata ezúttal tényleg elég elgondolkodó.*
- Nyilván nem a kezedet kérem, az istenek mentsenek meg... nem is dicsérlek többet, hamarabb fejedbe szál, mint az a mákony. Kérsz még egyet? *Kérdezi, s ha kell hát indul, jó inasként, szorgalmasan.*
//Latamie, Garrikh//
*Egy pár dologban megegyeznek, vagy legalábbis valami olyasmi. Nehezen igazodik ki a nőn, ki pongyolába tekerve fekszik, cseppet sem félszegen mellette. Garrikhnak eszébe sem jutna irányítani sem most sem máskor, persze, nem is szükséges, mert nem versenyhelyzetben vannak, bár a fene tudja. Már ebben is bizonytalan, vajon ki a nagyobb zsivány?*
- Heh, nem is ismersz! *Vigyorodik el szélesen.* Honnan tudnád ilyen biztosan? Én sem kérdem mennyije van, de érdekes módon minden pont annyiba kerül, amennyi még épp akad. *Vállát vonná, de hátára fekszik.* De dumálni azt tényleg tudok. *kacsint a nőre. Biccentve veszi tudomásul a teát, s átveszi azt, egy olyasfajta bólintással, mi azt jelképezi, hogy pontosan tisztában volt kiváló teakészítési tudományával. Lassan belekortyol, néhány percig ízlelgeti, aztán... a támadásra valóban nem készült fel... még. Először meglepetten mered a nőre, mozdulni sem tudott, s most már, ha akarna sem tudna. A torkának szegezett ujjat nem védi, s feszülten hallgatja a neki idézett szavakat. A vigyorra egy kissé szusszan, s nagy komoly arccal tartja vissza a lóra legördülőt.*
- Igaz... nem vagyok gyors... te viszont elég szemfüles nem, hogy az én tőröm észrevedd, ami jelenleg neked feszül, bár te tehetsz róla. *Pislant aprót lefelé, aztán kipukkad belőle, s elengedi a lányt.*
- Még két ilyen mozdulat és Garrikh mércéje tettre kész, ha akarod, ha nem. *Nevet tovább jóízűen, s mikor megnyugszik, vagy belé fojtják, azért hozzáfűzi.*
- Azért nem bánom, hogy nem igazi tőrt raktál a nyakamhoz, nem szeretem azt az érzést. Bááár... *ha tudja felhajtja a lányt takaró lepedőt* meglepődtem volna, ha így is el tudsz rejteni egyet. Igaz, az ilyen Csala... finta lányoknál soha sem lehet tudni... *Vált lassú kuncogásra, s a rumért nyúl, a lányét is odaadja, ha kell hát tölt bele. Iszik egy nagy kortyot, s az égető érzéstől eltelve ismét hátradől.*
- Érdekes ez a kettősség... *szólal meg pillanatnyi csend után, már, ha van rá lehetősége* egyik felem azt mondja maradjak, főként miattad, te ciha. A másik énem meg indulna bele a vakvilágba, hol senki sem ismer. *Vállát vonja, kortyol.*
- Mégis, mi a francot csináljak? *Néz a lányra, s a komolytalan ábrázata ezúttal tényleg elég elgondolkodó.*
- Nyilván nem a kezedet kérem, az istenek mentsenek meg... nem is dicsérlek többet, hamarabb fejedbe szál, mint az a mákony. Kérsz még egyet? *Kérdezi, s ha kell hát indul, jó inasként, szorgalmasan.*
142. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-08-05 19:19:31
Üzenet elküldve: 2020-08-05 19:19:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Garrikh//
- Fura. *Ismétli egykedvűen, elnyúlva az ágyon.*
- Kevesek ismerik fel csudálatosságomat, de te látod, kivétel vagy. *Elégedettséget mímel, mely gyenge színjátékának még annyira sem megerőltetett vázlata. Közel sem hiszi magát csodálatosnak, még annyira sem jó színész, így aztán ez lehet ebben alapos önirónia, szarkazmus, cinizmus, vagy ki mit szeretne hallani.*
- Nah, látod. *Bólint helyeslően, hogy Garrikh sem akar gyereket, noha Latamie meggyőződése, hogy csak addig gondolja így, míg össze nem sikerül valahol egy ded. Latamie viszont alapjaiban képtelennek tartja önmagát arra, hogy egy gyermeket életben tartson, így aztán mindenkinek az a legjobb, ha meg sem próbálja.*
- Frászt *bár Garrikh lehet nem éppen ezt a szót hallja, inkább fallikus irányba hangzót, ezt Latamie flegmasága okán nehéz lenne kiérteni, de egyértelmű az egyet nem értése a felkiáltással.*
- Sosem kérdezem meg, hogy adja-e amije van. Ha nem adja így, majd adja úgy. *Vállat von.* Különben meg, tényleg zsivány vagyok. Csala. A becses nevem odakint a tengeren. A Csalogány karakk, az apámé. Mellette szolgáltam, míg a báróval nem találkoztam. *A körülmények persze nem voltak ilyen tiszták, de ha Garrikh nem kérdez az okára, egyelőre ezt a témát átlépi. Amúgy nagyon jót szórakozik Garrikh monológján, a nyilvánvalóan hazug szavakon. Először nem tudja mire megy ki, de a kehes birka résznél karcos nevetése tölti meg a szobát.*
- Te a szavak embere vagy. Én nem. *És ezt bárki megmondhatja, aki csak találkozott a vörössel.* De szívesen elhallgatom ezt a sok sületlenséget *már-már dicséret, de a lényeg, hogy őszinte, bárhogy is fejezze ki magát. A tea közben persze fogyatkozik, s mivel nem borította ki az ablakon az első korty után, egészen finomra is sikeredhetett.*
- Jó teakészítő vagy. Megtartalak. *Amúgy átnyújtja a sajátját, ha kérte, hát hadd kóstolja meg. A huncut mosolyt magában elraktározva, sajátos flegma félmosollyal válaszol. Már nincs sok benne, így Garrikh nagy valószínűséggel az utolsót kortyolja el a kupából. Abban a pillanatban mozdul a szirén a csípőjét feledő kör-körök alól, s vetné rá magát Garrikhra. Ujját mint ha tőr volna, tartja a torkához, s az sem érdekli, ha a kupa vagy netán maradék tea bánja a padlón. Az egészből a szőke ifjú csak annyit vehet észre, hogy a vörös szirén egyik pillanatban még ujjbegyei alatt dorombol, másikban pedig torkát fenyegeti a képzelt tőrrel.
S hogy mi célból?*
- Ha nem ittál volna, akkor sem tudnál olyan gyors lenni, hogy tőröm elől menekülj.*Vörös ajkairól meggyőződéssel gördülnek a lassú szavak. Csupán játék, mégis van igazsága.* És ez még nem is a specialitásom... *rókákat szégyenítő vigyorba húzódnak ajkai.* Szerencse, hogy csípem a fejed. *Vissza is gördülne hátára, jót vigyorogna magában a rögtönzött bemutatón, melyet a piaci monológra válaszul adna.*
//Latamie, Garrikh//
- Fura. *Ismétli egykedvűen, elnyúlva az ágyon.*
- Kevesek ismerik fel csudálatosságomat, de te látod, kivétel vagy. *Elégedettséget mímel, mely gyenge színjátékának még annyira sem megerőltetett vázlata. Közel sem hiszi magát csodálatosnak, még annyira sem jó színész, így aztán ez lehet ebben alapos önirónia, szarkazmus, cinizmus, vagy ki mit szeretne hallani.*
- Nah, látod. *Bólint helyeslően, hogy Garrikh sem akar gyereket, noha Latamie meggyőződése, hogy csak addig gondolja így, míg össze nem sikerül valahol egy ded. Latamie viszont alapjaiban képtelennek tartja önmagát arra, hogy egy gyermeket életben tartson, így aztán mindenkinek az a legjobb, ha meg sem próbálja.*
- Frászt *bár Garrikh lehet nem éppen ezt a szót hallja, inkább fallikus irányba hangzót, ezt Latamie flegmasága okán nehéz lenne kiérteni, de egyértelmű az egyet nem értése a felkiáltással.*
- Sosem kérdezem meg, hogy adja-e amije van. Ha nem adja így, majd adja úgy. *Vállat von.* Különben meg, tényleg zsivány vagyok. Csala. A becses nevem odakint a tengeren. A Csalogány karakk, az apámé. Mellette szolgáltam, míg a báróval nem találkoztam. *A körülmények persze nem voltak ilyen tiszták, de ha Garrikh nem kérdez az okára, egyelőre ezt a témát átlépi. Amúgy nagyon jót szórakozik Garrikh monológján, a nyilvánvalóan hazug szavakon. Először nem tudja mire megy ki, de a kehes birka résznél karcos nevetése tölti meg a szobát.*
- Te a szavak embere vagy. Én nem. *És ezt bárki megmondhatja, aki csak találkozott a vörössel.* De szívesen elhallgatom ezt a sok sületlenséget *már-már dicséret, de a lényeg, hogy őszinte, bárhogy is fejezze ki magát. A tea közben persze fogyatkozik, s mivel nem borította ki az ablakon az első korty után, egészen finomra is sikeredhetett.*
- Jó teakészítő vagy. Megtartalak. *Amúgy átnyújtja a sajátját, ha kérte, hát hadd kóstolja meg. A huncut mosolyt magában elraktározva, sajátos flegma félmosollyal válaszol. Már nincs sok benne, így Garrikh nagy valószínűséggel az utolsót kortyolja el a kupából. Abban a pillanatban mozdul a szirén a csípőjét feledő kör-körök alól, s vetné rá magát Garrikhra. Ujját mint ha tőr volna, tartja a torkához, s az sem érdekli, ha a kupa vagy netán maradék tea bánja a padlón. Az egészből a szőke ifjú csak annyit vehet észre, hogy a vörös szirén egyik pillanatban még ujjbegyei alatt dorombol, másikban pedig torkát fenyegeti a képzelt tőrrel.
S hogy mi célból?*
- Ha nem ittál volna, akkor sem tudnál olyan gyors lenni, hogy tőröm elől menekülj.*Vörös ajkairól meggyőződéssel gördülnek a lassú szavak. Csupán játék, mégis van igazsága.* És ez még nem is a specialitásom... *rókákat szégyenítő vigyorba húzódnak ajkai.* Szerencse, hogy csípem a fejed. *Vissza is gördülne hátára, jót vigyorogna magában a rögtönzött bemutatón, melyet a piaci monológra válaszul adna.*
141. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-08-01 21:25:14
Üzenet elküldve: 2020-08-01 21:25:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Garrikh//
- Ebből. *Mutat a vélelmezett növényre, s, ha egy erős biccentés a válasz, már keveri is. Halkan zörög a kis tasakkal, s a már így is mételynek tűnő, sötét teavíz teteje apró kis porhintéssel gyűlik meg, mely lassan olvad bele, hogy részévé váljon. A citromfű megáll a kezében... majd pillanatnyi gondolkodás után mégis beleteszi egy sanda vigyorral. Jó lesz az. Akkor is! Az ifjonti dac húzódik meg ebben a mosolyban. Komótosan iszik egy kortyot az ágy szélén ülve, hogy aztán két ezébe fogva a poharat, saját térdeire könyököljön elgondolkodva, s onnan pillantva hátra, a szinte meztelen elnyúló nőre. Szóval ismét főzheti...*
- Fura egy nő vagy te, Latamie Partalle, bár kettőnk közül nem tudnám megmondani, hogy én vagyok furább, hogy ez még tetszik is. *Rántja meg a vállát, s mondatának felét már a pohárba mondja, kissé elmélyítve a hangját. Koppan annak talpa a szekrényen, majd kényelmesen a nő mellé helyezkedik, hátára fekve, természetesen pohárral kezében megtöltve azt, csak egy párnát polcol a feje alá. Felszisszen.*
- Na hallod... még csak az hiányozna ha kilenc hónap múlva sírna. *A nő hasára bök, érzékeny pontokat, keres, hogy csiklandozzon.*
- Nekem sem kell gyerek. Elhiheted. *Valóban így gondolja, így végre egy közös nevező, amiben egyet is értenek.*
- Áá, tudtam, hogy nagy zsivány vagy! *Hördül fel, aztán hirtelen felülve markol meg egy láthatatlan tőrt a kezében.*
- Pénzt vagy életet! *Vág szigorú képet hozzá, majd mintha megpörgetné, s nem létező övébe teszi vissza a helyére, ami így anyaszült meztelenül elég furán hathat.*
- Én ugyanezt csinálom csak a szavak erejével... *ismét vállat von, torkot köszörül.*
- Élénk szín, kellemes a szemnek, s jó érzés a bőrnek, Wegtoren legkisebb műhelyében selyemhernyók selyméből fonták, vak és siket szövőnők... *iszik* aztán a francokat... egy kehes birkát kellett csak levágni hozzá, ami egyébként is beteg volt. *Felszusszan.*
- Ugyanazt csináljuk, az érmének még csak nem is különböző oldalán vagyunk. Csak az eszközök másak. Ez is rablás, az is rablás, nohát aztán. *Lerí róla, hogy nem különösebben meglepett a lány kijelentését, ahogy az is, hogy nem is ítéli el. De az is, hogy csömör lengi körbe szavait. Leteszi a poharat, aztán elnyúlik az ágyon, mutatóujjával köröket írva le a lány csípőjén.*
- A báró is ilyen, meg az összes dolgozója. A világ ilyen, nem velünk van probléma, ha egyáltalán ezt még problémának lehet tekinteni. Amelyik majd' elvágta a torkom, annak is problémája volt, hát miért bántsam érte. Cöh... *Rázza meg fejét, majd a lány poharáért nyúl.*
- Mutasd azt a teát, egyszer élünk. *Kapva kap az alkalmon, s ha az ajkán van, akkor is megpróbálja elragadni tőle, némi huncut mosoly kíséretében.*
//Latamie, Garrikh//
- Ebből. *Mutat a vélelmezett növényre, s, ha egy erős biccentés a válasz, már keveri is. Halkan zörög a kis tasakkal, s a már így is mételynek tűnő, sötét teavíz teteje apró kis porhintéssel gyűlik meg, mely lassan olvad bele, hogy részévé váljon. A citromfű megáll a kezében... majd pillanatnyi gondolkodás után mégis beleteszi egy sanda vigyorral. Jó lesz az. Akkor is! Az ifjonti dac húzódik meg ebben a mosolyban. Komótosan iszik egy kortyot az ágy szélén ülve, hogy aztán két ezébe fogva a poharat, saját térdeire könyököljön elgondolkodva, s onnan pillantva hátra, a szinte meztelen elnyúló nőre. Szóval ismét főzheti...*
- Fura egy nő vagy te, Latamie Partalle, bár kettőnk közül nem tudnám megmondani, hogy én vagyok furább, hogy ez még tetszik is. *Rántja meg a vállát, s mondatának felét már a pohárba mondja, kissé elmélyítve a hangját. Koppan annak talpa a szekrényen, majd kényelmesen a nő mellé helyezkedik, hátára fekve, természetesen pohárral kezében megtöltve azt, csak egy párnát polcol a feje alá. Felszisszen.*
- Na hallod... még csak az hiányozna ha kilenc hónap múlva sírna. *A nő hasára bök, érzékeny pontokat, keres, hogy csiklandozzon.*
- Nekem sem kell gyerek. Elhiheted. *Valóban így gondolja, így végre egy közös nevező, amiben egyet is értenek.*
- Áá, tudtam, hogy nagy zsivány vagy! *Hördül fel, aztán hirtelen felülve markol meg egy láthatatlan tőrt a kezében.*
- Pénzt vagy életet! *Vág szigorú képet hozzá, majd mintha megpörgetné, s nem létező övébe teszi vissza a helyére, ami így anyaszült meztelenül elég furán hathat.*
- Én ugyanezt csinálom csak a szavak erejével... *ismét vállat von, torkot köszörül.*
- Élénk szín, kellemes a szemnek, s jó érzés a bőrnek, Wegtoren legkisebb műhelyében selyemhernyók selyméből fonták, vak és siket szövőnők... *iszik* aztán a francokat... egy kehes birkát kellett csak levágni hozzá, ami egyébként is beteg volt. *Felszusszan.*
- Ugyanazt csináljuk, az érmének még csak nem is különböző oldalán vagyunk. Csak az eszközök másak. Ez is rablás, az is rablás, nohát aztán. *Lerí róla, hogy nem különösebben meglepett a lány kijelentését, ahogy az is, hogy nem is ítéli el. De az is, hogy csömör lengi körbe szavait. Leteszi a poharat, aztán elnyúlik az ágyon, mutatóujjával köröket írva le a lány csípőjén.*
- A báró is ilyen, meg az összes dolgozója. A világ ilyen, nem velünk van probléma, ha egyáltalán ezt még problémának lehet tekinteni. Amelyik majd' elvágta a torkom, annak is problémája volt, hát miért bántsam érte. Cöh... *Rázza meg fejét, majd a lány poharáért nyúl.*
- Mutasd azt a teát, egyszer élünk. *Kapva kap az alkalmon, s ha az ajkán van, akkor is megpróbálja elragadni tőle, némi huncut mosoly kíséretében.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 297-316