Arthenior - Kalmárlak
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 297-316
120. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-04-16 18:09:06
Üzenet elküldve: 2020-04-16 18:09:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- De működik nem? *Válaszol az önbecsülését méltató szavakra szinte vállt vonva. Nem szeret mellébeszélni, és ezt jelen esetben is megcsillantja. * Komoly hát.
*Mivel Garrikh mégiscsak megindul a csizmát levenni, vagy bármi is legyen amire elszánta magát várható, hogy a párna elkerül az útból. A manőverrel pedig Latamie közelebbről is szemügyre veheti amit amúgy sem szégyellt a fiú. S hogy a helyzeten Latamie kimondottan szórakozik, nem is rejti véka alá, mint ahogyan félmosolyában rejlő véleményét, hogy valóban nincs oka szégyenkezni.
Térül fordul kerekded formáival melyeket egyre kevesebb ruha takar. Az inge egy laza mozdulattal landol a másik szék karfáján, majd lazul az öve, s tolja le csípőjéről a nadrág korcát. Kicsit billegeti derekát, ring is aminek kell amikor oldalvást fordulva bokáig tolja a nadrágot. Nem véti el a pillantást Garrikh felé, s immár a szándékoltság egyértelművé is válik. Naná hogy próbára teszi azt a párnát, ha alkalma nyílik rá. Végül a fürdőbe fordul, s kényelmesen el is helyezkedik. Hunyt szemmel egy másodpercre élvezi a forró víz adta kényeztető érzést mire dézsa falának kocogtatott üveg hangjára felnyitja tengereket idéző szemeit.*
- Áh! Kösz. *Fogadja el a kínált italt, s dobja is be, majd megrázza magát tőle.*
- Ez igen. A wegtoreni pia tudja mi a dörgés. Nem úgy mint a Lyhanechi szörpök. *Az ital hatása még, melyet Garrikh borsózni lát Latamien, de a hatás végül is egy, mintha hűlne a víz. Apró pettyek a szeplős vállon, s mint ahogy lennie kell, másutt is hat a végigszántó érzés. *
- Szóval Gizuli. *Konstatálja érzelemmentesen.* Csak kíváncsi voltam *Vonja vállát. Legtöbbször ennyire sem érdeklődik, most is csak az időtöltés miatt kérdezi, s hogy nagyjából képet kapjon Garrikh eltűnéséről anno. Jópofának találta akkor a fickót, aki a csókot is pironkodva ismeri, s mégis menyecskéje van. Szavahihetősége mellett pedig klönösnek találta hogy eltűnt. Az ok pedig ezennel világos, s láthatóan fancsali fejet varázsol a fiúra, ami elronthatja az estét. Latamie sem szeretné, így aztán hajlandó elengedni a témát, s a fürdőzés kellemesebb iránya felé fordulni.*
- De van. Ott *Emeli ki víztől csöpögő kezét a kredenc felé intve.* egy rózsaolajos és egy szappan is. Amott meg a kefe. *Hátát tartja is a megfelelő irányba Garrikh felé. *
- Wegtoren fasza hely *S bár nem ott nőtt fel, mégis sokat hajóztak arrafelé, s ismeri a környéket.* Tudnak élni.
*Sóhajt, mert bár nem ott nőtt fel, mégis Wegtorent érzi a leginkább közel magához.*
- A legjobb kaják, a legjobb piák, a legfinomabb füstölni valók. Mind ott vannak. *Latamie szájízének persze.*
- Jól van, ha így áll. *Nem mintha zavartatta volna magát más esetben, s a vőlegény menyasszony dolog állna, csak éppen így jön ki a lépés.*
- Azzal a szappannal ideszállhatsz mögém *pillant hátra engedékenyen.*
- Kényelmetlen így *hamis az a pillantás és a rókákat szégyenítő vigyorkezdemény is, mely csak félig látszik.*
- Báj. *Vigyorodik a minden bizonnyal hátát dögönyöző fiú mozdulatai alatt.* Kevesektől hallom. De a tetű világ köpönyegforgató. Te még mindig kedvesebb vagy mint a legtöbbek. *Utal arra, hogy azért Garrikh mégsem változott gyökerestől, s valamiért ez jólesően hat.*
- Én nem árulok zsákbamacskát, ennyi az egész. Nem vagyok úrilány, felesleges úgy illegnem. A vére mindenkinek ugyan úgy folyik. Akinek nem tetszik a stílusom *Vonja vállát, majd kiemelkedik a vízből, s szembe fordul Garrikhkal akkor is ha beszállt mellé a vízbe.*
- Íme egy reklamáció *Mutat a félreérthetetlen vörös vágásra, mely valószínűleg nem is olyan régen volt, és csoda hogy Latamie halszagú világában életben tudott maradni. Meg valószínűleg kicsit nem tudta befogni a száját, de ez nem meglepő.*
- Na fordulj! Hadd sikáljalak meg! *vet véget a mustrának, ha van rá alkalma.*
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- De működik nem? *Válaszol az önbecsülését méltató szavakra szinte vállt vonva. Nem szeret mellébeszélni, és ezt jelen esetben is megcsillantja. * Komoly hát.
*Mivel Garrikh mégiscsak megindul a csizmát levenni, vagy bármi is legyen amire elszánta magát várható, hogy a párna elkerül az útból. A manőverrel pedig Latamie közelebbről is szemügyre veheti amit amúgy sem szégyellt a fiú. S hogy a helyzeten Latamie kimondottan szórakozik, nem is rejti véka alá, mint ahogyan félmosolyában rejlő véleményét, hogy valóban nincs oka szégyenkezni.
Térül fordul kerekded formáival melyeket egyre kevesebb ruha takar. Az inge egy laza mozdulattal landol a másik szék karfáján, majd lazul az öve, s tolja le csípőjéről a nadrág korcát. Kicsit billegeti derekát, ring is aminek kell amikor oldalvást fordulva bokáig tolja a nadrágot. Nem véti el a pillantást Garrikh felé, s immár a szándékoltság egyértelművé is válik. Naná hogy próbára teszi azt a párnát, ha alkalma nyílik rá. Végül a fürdőbe fordul, s kényelmesen el is helyezkedik. Hunyt szemmel egy másodpercre élvezi a forró víz adta kényeztető érzést mire dézsa falának kocogtatott üveg hangjára felnyitja tengereket idéző szemeit.*
- Áh! Kösz. *Fogadja el a kínált italt, s dobja is be, majd megrázza magát tőle.*
- Ez igen. A wegtoreni pia tudja mi a dörgés. Nem úgy mint a Lyhanechi szörpök. *Az ital hatása még, melyet Garrikh borsózni lát Latamien, de a hatás végül is egy, mintha hűlne a víz. Apró pettyek a szeplős vállon, s mint ahogy lennie kell, másutt is hat a végigszántó érzés. *
- Szóval Gizuli. *Konstatálja érzelemmentesen.* Csak kíváncsi voltam *Vonja vállát. Legtöbbször ennyire sem érdeklődik, most is csak az időtöltés miatt kérdezi, s hogy nagyjából képet kapjon Garrikh eltűnéséről anno. Jópofának találta akkor a fickót, aki a csókot is pironkodva ismeri, s mégis menyecskéje van. Szavahihetősége mellett pedig klönösnek találta hogy eltűnt. Az ok pedig ezennel világos, s láthatóan fancsali fejet varázsol a fiúra, ami elronthatja az estét. Latamie sem szeretné, így aztán hajlandó elengedni a témát, s a fürdőzés kellemesebb iránya felé fordulni.*
- De van. Ott *Emeli ki víztől csöpögő kezét a kredenc felé intve.* egy rózsaolajos és egy szappan is. Amott meg a kefe. *Hátát tartja is a megfelelő irányba Garrikh felé. *
- Wegtoren fasza hely *S bár nem ott nőtt fel, mégis sokat hajóztak arrafelé, s ismeri a környéket.* Tudnak élni.
*Sóhajt, mert bár nem ott nőtt fel, mégis Wegtorent érzi a leginkább közel magához.*
- A legjobb kaják, a legjobb piák, a legfinomabb füstölni valók. Mind ott vannak. *Latamie szájízének persze.*
- Jól van, ha így áll. *Nem mintha zavartatta volna magát más esetben, s a vőlegény menyasszony dolog állna, csak éppen így jön ki a lépés.*
- Azzal a szappannal ideszállhatsz mögém *pillant hátra engedékenyen.*
- Kényelmetlen így *hamis az a pillantás és a rókákat szégyenítő vigyorkezdemény is, mely csak félig látszik.*
- Báj. *Vigyorodik a minden bizonnyal hátát dögönyöző fiú mozdulatai alatt.* Kevesektől hallom. De a tetű világ köpönyegforgató. Te még mindig kedvesebb vagy mint a legtöbbek. *Utal arra, hogy azért Garrikh mégsem változott gyökerestől, s valamiért ez jólesően hat.*
- Én nem árulok zsákbamacskát, ennyi az egész. Nem vagyok úrilány, felesleges úgy illegnem. A vére mindenkinek ugyan úgy folyik. Akinek nem tetszik a stílusom *Vonja vállát, majd kiemelkedik a vízből, s szembe fordul Garrikhkal akkor is ha beszállt mellé a vízbe.*
- Íme egy reklamáció *Mutat a félreérthetetlen vörös vágásra, mely valószínűleg nem is olyan régen volt, és csoda hogy Latamie halszagú világában életben tudott maradni. Meg valószínűleg kicsit nem tudta befogni a száját, de ez nem meglepő.*
- Na fordulj! Hadd sikáljalak meg! *vet véget a mustrának, ha van rá alkalma.*
119. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-04-12 15:34:06
Üzenet elküldve: 2020-04-12 15:34:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Homlokához szorított pohárra foglal végül helyet, s felröhögve kapja el a párnát, melyet végül ölébe rejt, takarva mi illetlen, s szabadon bocsátott terítékre. Mármint látszólag persze. Maga nem az a szégyenkezős típus, s, így, hogy elgondolkodva, s felkönyökölve Latamien tartja a tekintetét, látja, hogy a lány sem túlságosan. A buja félmosolyra maga egy vigyorral válaszol, s színlelt csalódott sóhajt hallat, mikor Lati hatalmas önállóságról tesz tanúbizonyságot, s vetkőzik egyedül.*
- Kár. *Biggyeszti le ajkait. Egészen addig a pillanatig, míg a csizmát nem ajánlják fel számára, akkor szemöldöke megugrik enyhén, de lenyeli a békát, persze nem szó nélkül.*
- Ez most komoly? Kivakarsz a mocsokból és csizmát húzatsz velem, te lány. Nagyobb... nagyobb... *Fejét megrázva szakad el a mellekről tekintetével.* az önbecsülésed, mint gondoltam. *Majd lassan feláll, s fél kézzel a párnát fogva sétál közelebb, majd azt közvetlenül a lány előtt hajítja el, ha tudja, s két kézzel ragadja meg a csizma sarkánál. Baljával a formás vádlit veszi kezébe óvatosan, s jobbjával ránt egyet-kettőt, míg a csizma kezében nem végzi, akkor elhajítja az egyik sarokba, s így tesz a másikkal is.*
- Ó, én köszönöm! *Kacsint a lányra, s megadólag felemeli két tenyerét a levegőbe és hátrál. Csak menet közben kapja fel a párnát, s helyezi helyére ismét, majd a fotelből nézi végig a további előadást, kedvtelve veszve el a tökéletes idomokban, melyek előbukkannak a ruha alól szenvtelenül. Biccent, s krákogva maga is iszik egyet, hogy aztán üveggel kezében lépdeljen közelebb, s foglalja el kijelölt helyét a dézsa mellett, majd tölt, s az üveget, a dézsa falának kocogtatva a már fürdőző lánynak kínálja töltésre. Így tesz, ha hagyják.*
- Gizurina... *Sóhajt fel, majd a pohárban lötyögő ugyan áttetsző, de mély színű rumra tekint.* Elvesztettem. *Von vállat, s mosolyogva emeli fel tekintetét, melyet a lányéra függeszt, majd előrehajolva támaszkodik meg két alkarján a dézsa falán fejét ráhelyezve.*
- Utána indultam, amikor eltűntem, de aztán a forgatagban nem leltem nyomát. Több napig kolbászoltam, de sehol nem találtam rá, a föld nyelte el, az én hibám. *Sóhajt fel.*
- De fátylat rá, oly rég volt, tán igaz sem volt. *Legyint, majd bosszúsan iszik egy kortyot.*
- Miért érdekel? *Pillant fel, némi haraggal tekintetében, mely azt súgja, nem kellett volna előhozni a témát. Megrázza a fejét, majd körbenéz.*
- Ez csak víz, nem akarsz bele valami fürdősót? *Pillant körbe a szobában. Immár nyugodtan járhat kellhet, az ajtó zárva, s csak ketten vannak, meg a kissé lehűlt víz, mely minden bizonnyal meg látszik Latamie testén is.*
- Hozok neked, ha van. Vagy olaj? Úgy tudom Wegtorenben egész habfürdő éjszakákat rendeznek illatos olajokkal... vajon igaz lehet? *Érdeklődik, s lassan feláll, majd körbenéz, de előtte, elgondolkodva iszik egy kortyot.*
- Nincs már menyasszonyom. *Vonja meg a vállát.* Kár beszélni róla, az az élet halott, ahogyan az a Garrikh is, ha még nem tűnt volna fel, Lati! *Szól kissé erélyesebben, s ugrik meg szemöldöke, s a lány mögé lép, majd szivacsot fogva a kezébe, lágyan végigsimít a meztelen vállakon.*
- Szóval? Van olaj, vagy fürdősó? *Kérdezi közelebb hajolva, s a szivacsot a vízbe ejtve, csak előkóstoló volt, semmi több. Hogy a vacsorából kérnek-e, az már nem rajta áll.*
- Ami azt illeti, te nem változtál semmit, sem a körítés, sem a báj, rajtad nem fog ez a tetű világ. *Kuncog fel, s a polcokhoz lép, ha teheti.*
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Homlokához szorított pohárra foglal végül helyet, s felröhögve kapja el a párnát, melyet végül ölébe rejt, takarva mi illetlen, s szabadon bocsátott terítékre. Mármint látszólag persze. Maga nem az a szégyenkezős típus, s, így, hogy elgondolkodva, s felkönyökölve Latamien tartja a tekintetét, látja, hogy a lány sem túlságosan. A buja félmosolyra maga egy vigyorral válaszol, s színlelt csalódott sóhajt hallat, mikor Lati hatalmas önállóságról tesz tanúbizonyságot, s vetkőzik egyedül.*
- Kár. *Biggyeszti le ajkait. Egészen addig a pillanatig, míg a csizmát nem ajánlják fel számára, akkor szemöldöke megugrik enyhén, de lenyeli a békát, persze nem szó nélkül.*
- Ez most komoly? Kivakarsz a mocsokból és csizmát húzatsz velem, te lány. Nagyobb... nagyobb... *Fejét megrázva szakad el a mellekről tekintetével.* az önbecsülésed, mint gondoltam. *Majd lassan feláll, s fél kézzel a párnát fogva sétál közelebb, majd azt közvetlenül a lány előtt hajítja el, ha tudja, s két kézzel ragadja meg a csizma sarkánál. Baljával a formás vádlit veszi kezébe óvatosan, s jobbjával ránt egyet-kettőt, míg a csizma kezében nem végzi, akkor elhajítja az egyik sarokba, s így tesz a másikkal is.*
- Ó, én köszönöm! *Kacsint a lányra, s megadólag felemeli két tenyerét a levegőbe és hátrál. Csak menet közben kapja fel a párnát, s helyezi helyére ismét, majd a fotelből nézi végig a további előadást, kedvtelve veszve el a tökéletes idomokban, melyek előbukkannak a ruha alól szenvtelenül. Biccent, s krákogva maga is iszik egyet, hogy aztán üveggel kezében lépdeljen közelebb, s foglalja el kijelölt helyét a dézsa mellett, majd tölt, s az üveget, a dézsa falának kocogtatva a már fürdőző lánynak kínálja töltésre. Így tesz, ha hagyják.*
- Gizurina... *Sóhajt fel, majd a pohárban lötyögő ugyan áttetsző, de mély színű rumra tekint.* Elvesztettem. *Von vállat, s mosolyogva emeli fel tekintetét, melyet a lányéra függeszt, majd előrehajolva támaszkodik meg két alkarján a dézsa falán fejét ráhelyezve.*
- Utána indultam, amikor eltűntem, de aztán a forgatagban nem leltem nyomát. Több napig kolbászoltam, de sehol nem találtam rá, a föld nyelte el, az én hibám. *Sóhajt fel.*
- De fátylat rá, oly rég volt, tán igaz sem volt. *Legyint, majd bosszúsan iszik egy kortyot.*
- Miért érdekel? *Pillant fel, némi haraggal tekintetében, mely azt súgja, nem kellett volna előhozni a témát. Megrázza a fejét, majd körbenéz.*
- Ez csak víz, nem akarsz bele valami fürdősót? *Pillant körbe a szobában. Immár nyugodtan járhat kellhet, az ajtó zárva, s csak ketten vannak, meg a kissé lehűlt víz, mely minden bizonnyal meg látszik Latamie testén is.*
- Hozok neked, ha van. Vagy olaj? Úgy tudom Wegtorenben egész habfürdő éjszakákat rendeznek illatos olajokkal... vajon igaz lehet? *Érdeklődik, s lassan feláll, majd körbenéz, de előtte, elgondolkodva iszik egy kortyot.*
- Nincs már menyasszonyom. *Vonja meg a vállát.* Kár beszélni róla, az az élet halott, ahogyan az a Garrikh is, ha még nem tűnt volna fel, Lati! *Szól kissé erélyesebben, s ugrik meg szemöldöke, s a lány mögé lép, majd szivacsot fogva a kezébe, lágyan végigsimít a meztelen vállakon.*
- Szóval? Van olaj, vagy fürdősó? *Kérdezi közelebb hajolva, s a szivacsot a vízbe ejtve, csak előkóstoló volt, semmi több. Hogy a vacsorából kérnek-e, az már nem rajta áll.*
- Ami azt illeti, te nem változtál semmit, sem a körítés, sem a báj, rajtad nem fog ez a tetű világ. *Kuncog fel, s a polcokhoz lép, ha teheti.*
118. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-04-08 11:00:12
Üzenet elküldve: 2020-04-08 11:00:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Xavy el, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kedvtelve figyeli a kibontakozó szócsatát, majd fesztelen röhög fel mikor váratlanul Xavy gyermeki csúfolódással tesz pontot az ügy végére.
~Galambbal sakkozni... ügyes.~ Bólint elismerően, majd még karcos hangján elköszön, mikor csukódik az ajtó a gnóm lány mögött.*
- Kösz, Xavy. *Kedve lenne meglapogatni a fejét, ám ezt a késztetést piszok könnyen el is hessenti magától. Sosem ragadtatta még magát ilyesmire, és nem most fogja elkezdeni.
Amellett a csukott ajtó mögött még a röhögéstől pihegő mellkassal kell visszatartania Garrikhot, hogy vízbe csobbanjon. Kedélye a derűsből könnyen csap át felháborodottba, s elszántsága tengereket idéző szemeiben is látszik. Ha kell, Garrikhot, bajszánál fogva köti az ágykerethez, csak hogy bele ne másszon a dézsába ő előtte. Egészen kisimul, amikor a fotelben talál helyet a férfi.*
- Nem zavar *s azért a párnát buja ajkainak flegma félmosolyával hajítja oda az ölébe.*
- Megoldom a vetkőzést *Oldja az ingének zsinórját. Módszeresen gombolgatja bőr pántjainak csatjait, egyiket a másik után. Kedvét leli hogy a fotelbe száműzött jövevényen tartja tengereket idéző szemeit, miközben ő kedvére gombolkozik. A pántokat a kis asztal másik oldalán pihenő székre ejti, akárcsak a tokot, mely a számszeríj vesszőit tartalmazza. Ide kerül letámasztva a számszeríj is, majd ő maga is a szék szélére ereszkedik. Csizmás lábát megemeli, kissé Garrikh felé közben fejével biccent a problémakör felé.*
- Segíts leszedni *Lábfejét még megingatja, miközben megtámaszkodik maga mögött. Emelné másik lábát az egyik után, ha Garrikh teljesíti a kérést s megszabadítja tőle. *
- Kösz. A többi megy gyedül is *Amúgy a csizmalevétel is megy, de néha jól esik csak az íze kedvéért kiutalni a feladatot, már ha van kinek. Ezek után első dolga a felkínált italt egy hajtásra meginni.*
- A találkozásra *Dönti le a rumot, majd koppintja az asztalra a poharat.*
- Azt mondod régen beszéltél. Akkor itt az idő. Szórakoztass. ~Ne csak én téged.~ *Gondolata persze arcára van írva, és cseppet sem igyekszik hogy takargassa. Derékszíját oldja, húzza ki alóla a betűrt inget, melyet aztán fején keresztül egy mozdulattal át is fordít, majd lendíti a kupac tetejére. Nem szégyellős, sosem volt az, így aztán valóan az ing alatt már nem takarja semmi a szövetben is dúsnak tetsző kebleket. Testén persze apróbb hegek akadnak, ám egy nagyobb vöröslik mely elvonhatja a figyelmet kerekded formákról. Minden bizonnyal nem olyan régi, és meglehetősen mélyre sikerült mielőtt összefércelték.*
- Mi lett a menyasszonyoddal? Hogyan is hívták... *Latamie nem gondolja hogy elevenébe találna a fiúnak. Sok idő eltelt, s jóval edzettebbnek tűnik, mint az akkori nebáncsvirág. Az egykori kalózlányt az sem zavarja, hogy a helyzetet kicsit üti a téma.*
//Latamie, Xavy el, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kedvtelve figyeli a kibontakozó szócsatát, majd fesztelen röhög fel mikor váratlanul Xavy gyermeki csúfolódással tesz pontot az ügy végére.
~Galambbal sakkozni... ügyes.~ Bólint elismerően, majd még karcos hangján elköszön, mikor csukódik az ajtó a gnóm lány mögött.*
- Kösz, Xavy. *Kedve lenne meglapogatni a fejét, ám ezt a késztetést piszok könnyen el is hessenti magától. Sosem ragadtatta még magát ilyesmire, és nem most fogja elkezdeni.
Amellett a csukott ajtó mögött még a röhögéstől pihegő mellkassal kell visszatartania Garrikhot, hogy vízbe csobbanjon. Kedélye a derűsből könnyen csap át felháborodottba, s elszántsága tengereket idéző szemeiben is látszik. Ha kell, Garrikhot, bajszánál fogva köti az ágykerethez, csak hogy bele ne másszon a dézsába ő előtte. Egészen kisimul, amikor a fotelben talál helyet a férfi.*
- Nem zavar *s azért a párnát buja ajkainak flegma félmosolyával hajítja oda az ölébe.*
- Megoldom a vetkőzést *Oldja az ingének zsinórját. Módszeresen gombolgatja bőr pántjainak csatjait, egyiket a másik után. Kedvét leli hogy a fotelbe száműzött jövevényen tartja tengereket idéző szemeit, miközben ő kedvére gombolkozik. A pántokat a kis asztal másik oldalán pihenő székre ejti, akárcsak a tokot, mely a számszeríj vesszőit tartalmazza. Ide kerül letámasztva a számszeríj is, majd ő maga is a szék szélére ereszkedik. Csizmás lábát megemeli, kissé Garrikh felé közben fejével biccent a problémakör felé.*
- Segíts leszedni *Lábfejét még megingatja, miközben megtámaszkodik maga mögött. Emelné másik lábát az egyik után, ha Garrikh teljesíti a kérést s megszabadítja tőle. *
- Kösz. A többi megy gyedül is *Amúgy a csizmalevétel is megy, de néha jól esik csak az íze kedvéért kiutalni a feladatot, már ha van kinek. Ezek után első dolga a felkínált italt egy hajtásra meginni.*
- A találkozásra *Dönti le a rumot, majd koppintja az asztalra a poharat.*
- Azt mondod régen beszéltél. Akkor itt az idő. Szórakoztass. ~Ne csak én téged.~ *Gondolata persze arcára van írva, és cseppet sem igyekszik hogy takargassa. Derékszíját oldja, húzza ki alóla a betűrt inget, melyet aztán fején keresztül egy mozdulattal át is fordít, majd lendíti a kupac tetejére. Nem szégyellős, sosem volt az, így aztán valóan az ing alatt már nem takarja semmi a szövetben is dúsnak tetsző kebleket. Testén persze apróbb hegek akadnak, ám egy nagyobb vöröslik mely elvonhatja a figyelmet kerekded formákról. Minden bizonnyal nem olyan régi, és meglehetősen mélyre sikerült mielőtt összefércelték.*
- Mi lett a menyasszonyoddal? Hogyan is hívták... *Latamie nem gondolja hogy elevenébe találna a fiúnak. Sok idő eltelt, s jóval edzettebbnek tűnik, mint az akkori nebáncsvirág. Az egykori kalózlányt az sem zavarja, hogy a helyzetet kicsit üti a téma.*
117. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-04-07 23:08:38
Üzenet elküldve: 2020-04-07 23:08:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A munka dandárja//
*Az emeletre érve egyenesen a Kalmárlak felé veszi az irányt, amely a folyosó végén, a személyzeti szállások mellett van. A folyosó elején a vendégek számára van fenntartva több szoba, míg a végén a kereskedőház tagjainak szobái sorakoznak, a legvégén pedig a megerősített ajtó mögött a báró szobája és a tárgyaló kapott helyet. Az erős, vasalással ellátott ajtóhoz csak neki és Cha'yssnak van kulcsa. Másnak nem is kell, hogy legyen.
Az ajtón kinyitja a zárat, majd belép a sötét Kalmárlakba. Gyertyát gyújt, majd mécsest, míg a fény be nem tölti a helyiséget. Az ajtót magára zárja, még az kellene, hogy egy eltévedt vendég benyisson ide, ahol csak a kereskedőház tagjai tartózkodhatnak.
Csatos könyvét a nagy, kerek asztalra teszi és legelsőként az egyik szekrényhez lép, ahol a báró az italait tartja. Kivesz egy üveg wegtoreni rumot, majd megnyitva az üveget tölt magának és leül az egyik székre. Nem használja a báró magasított támlájú, trónnak beillő székét az asztal főhelyén, az őt illeti meg.
A pohár rum mellett lekönyveli az aznap lebonyolított üzleteket, a kovácsműhely listáját és az elvégzendő feladatok sorát. Mesterembereket és alapanyagot kell szereznie, hogy minél előbb beindulhasson a termelés és a műhely elkezdje visszatermelni az árát. A műhely megvásárlásával, a felújítással és a mesterkardokhoz szükséges felszerelések és alapanyagokkal együtt igencsak borsos ár jön össze végül.
De, ahogy az mindig lenni szokott, az ilyen üzletek nem rövid távú befektetések nagy hozammal, hanem hosszú távú üzletek, amelyek biztos és folyamatos bevételt biztosítanak majd a kereskedőháznak. Mindenki elégedett lehet. A kovácsmesternek lesz munkája, műhelye és ami még fontos, otthona. A városnak lesz újra kovácsműhelye, nem is akármilyen, ahol újra lehet kapni a messze földön híres mesterkardokat és a kereskedőház értéke és befolyása is növekszik.
Mire végez, már késő lesz, a gyertyák leégtek, a mécsesek hasas edényeiben megcsappan az olaj és a rumosüvegből is jócskán fogyott. Viszont az éhség is megtalálja a heges arcút, gyomra követeli az egész nap nélkülözött élelmet. Aztyan úgy dönt, becsukja a csatos könyvet és elindul kifelé a kalmárlakból, hogy a konyhán utánanézzen valami élelemnek. Csak maradt valami, amit megehet. Egy cipóvég vagy kolbászdarab. Amikor feláll, meg kell kapaszkodnia az asztal szélében. Csak most érzi igazán, mennyi rumot ivott. Magában mosolyogva indul el, hogy egyen valamit, aztán mehet aludni, hisz másnap ugyanennyi vagy még több munka vár rá.*
*Az emeletre érve egyenesen a Kalmárlak felé veszi az irányt, amely a folyosó végén, a személyzeti szállások mellett van. A folyosó elején a vendégek számára van fenntartva több szoba, míg a végén a kereskedőház tagjainak szobái sorakoznak, a legvégén pedig a megerősített ajtó mögött a báró szobája és a tárgyaló kapott helyet. Az erős, vasalással ellátott ajtóhoz csak neki és Cha'yssnak van kulcsa. Másnak nem is kell, hogy legyen.
Az ajtón kinyitja a zárat, majd belép a sötét Kalmárlakba. Gyertyát gyújt, majd mécsest, míg a fény be nem tölti a helyiséget. Az ajtót magára zárja, még az kellene, hogy egy eltévedt vendég benyisson ide, ahol csak a kereskedőház tagjai tartózkodhatnak.
Csatos könyvét a nagy, kerek asztalra teszi és legelsőként az egyik szekrényhez lép, ahol a báró az italait tartja. Kivesz egy üveg wegtoreni rumot, majd megnyitva az üveget tölt magának és leül az egyik székre. Nem használja a báró magasított támlájú, trónnak beillő székét az asztal főhelyén, az őt illeti meg.
A pohár rum mellett lekönyveli az aznap lebonyolított üzleteket, a kovácsműhely listáját és az elvégzendő feladatok sorát. Mesterembereket és alapanyagot kell szereznie, hogy minél előbb beindulhasson a termelés és a műhely elkezdje visszatermelni az árát. A műhely megvásárlásával, a felújítással és a mesterkardokhoz szükséges felszerelések és alapanyagokkal együtt igencsak borsos ár jön össze végül.
De, ahogy az mindig lenni szokott, az ilyen üzletek nem rövid távú befektetések nagy hozammal, hanem hosszú távú üzletek, amelyek biztos és folyamatos bevételt biztosítanak majd a kereskedőháznak. Mindenki elégedett lehet. A kovácsmesternek lesz munkája, műhelye és ami még fontos, otthona. A városnak lesz újra kovácsműhelye, nem is akármilyen, ahol újra lehet kapni a messze földön híres mesterkardokat és a kereskedőház értéke és befolyása is növekszik.
Mire végez, már késő lesz, a gyertyák leégtek, a mécsesek hasas edényeiben megcsappan az olaj és a rumosüvegből is jócskán fogyott. Viszont az éhség is megtalálja a heges arcút, gyomra követeli az egész nap nélkülözött élelmet. Aztyan úgy dönt, becsukja a csatos könyvet és elindul kifelé a kalmárlakból, hogy a konyhán utánanézzen valami élelemnek. Csak maradt valami, amit megehet. Egy cipóvég vagy kolbászdarab. Amikor feláll, meg kell kapaszkodnia az asztal szélében. Csak most érzi igazán, mennyi rumot ivott. Magában mosolyogva indul el, hogy egyen valamit, aztán mehet aludni, hisz másnap ugyanennyi vagy még több munka vár rá.*
116. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-04-02 18:20:14
Üzenet elküldve: 2020-04-02 18:20:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Xavy, Garrikh//
//Xavy távozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Miután teljesítette a dézsa megtöltését és magához vette a szennyes ruhával teli zsákot, az ajtóhoz araszol, ekkor éri Gar megjegyzés.*
-Hogy ne ítéljem meg csupán a külső alapján? Érdekes kérés… *Gondolkozik el a dolgon, vajon tényleg ezt tette volna az imént?*
-Rádumáltál… *Dörzsöli meg két ujjával az állát.*-Legközelebb a lifegődből fogok patkányhere pörköltet csinálni, hátha az íze jobb, mint, ahogy kinéz! BEEEE! *Húzza le a végén gúnyosan az alsó szemhéját és ölt nyelvet erőteljes hangeffekttel kísérelve.*
-Kellemes fürdést kapitány kisasszony. *Hadarja el, majd gyorsan pördül ki az ajtón, mielőtt még bárki is megtorolná az iménti viselkedését rajta. Már meg is jelent a sajnálat egy halovány szikrája benne, amiért az a szegény nő önként bezárkózik ezzel a férfival meg azzal a nemrég elvitt üveg rummal. ~Biztos az igricnek lesz! Az ilyeneket mással nem lehet lecsillapítani, csak ha jól kupán verik. ~ Csapja össze a két tenyerét többször is, mint aki jól végezte a dolgát, majd a karjára ráakasztja az üres vödröket és a hátára kapja a zsák szennyest, így kölcsönözve magának egy terebélyes málhás szamár kinézetet.*
//Latamie, Xavy, Garrikh//
//Xavy távozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Miután teljesítette a dézsa megtöltését és magához vette a szennyes ruhával teli zsákot, az ajtóhoz araszol, ekkor éri Gar megjegyzés.*
-Hogy ne ítéljem meg csupán a külső alapján? Érdekes kérés… *Gondolkozik el a dolgon, vajon tényleg ezt tette volna az imént?*
-Rádumáltál… *Dörzsöli meg két ujjával az állát.*-Legközelebb a lifegődből fogok patkányhere pörköltet csinálni, hátha az íze jobb, mint, ahogy kinéz! BEEEE! *Húzza le a végén gúnyosan az alsó szemhéját és ölt nyelvet erőteljes hangeffekttel kísérelve.*
-Kellemes fürdést kapitány kisasszony. *Hadarja el, majd gyorsan pördül ki az ajtón, mielőtt még bárki is megtorolná az iménti viselkedését rajta. Már meg is jelent a sajnálat egy halovány szikrája benne, amiért az a szegény nő önként bezárkózik ezzel a férfival meg azzal a nemrég elvitt üveg rummal. ~Biztos az igricnek lesz! Az ilyeneket mással nem lehet lecsillapítani, csak ha jól kupán verik. ~ Csapja össze a két tenyerét többször is, mint aki jól végezte a dolgát, majd a karjára ráakasztja az üres vödröket és a hátára kapja a zsák szennyest, így kölcsönözve magának egy terebélyes málhás szamár kinézetet.*
115. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-04-02 13:48:41
Üzenet elküldve: 2020-04-02 13:48:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Xavy, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha Xavy azt gondolná, hogy körbe-körbe fognak kergetőzni a dézsa körül, bizony, nem áll messze a valóságtól, ugyanis megfordul Garrikh fejében, csak a jó mulatság kedvéért, ám mégsem teszi. Tökéletes álca ez, s nem is kell túljátszani, a hatás már így sem maradt el. Szenvtelenül figyeli, amint a dézsa telik, majd jótékonyan bólint, mikor elveszik végre a zsákját. Csak akkor fittyed le a szája széle, mikor Xavy is nyilatkozik sajnos nem ő a harmadik:*
- Ez igazán sajnálatos. *Sóhajt fel, szempilláit rezegtetve kicsit, hogy aztán maradjon a teli vigyor, legyintés kíséretében Latamie felé. Csak akkor kapja vissza először tekintetét, még mindig mosolyogva, mikor másodszor ítéltetik meg:*
- Ne ítélj csak a külső alapján, kislány. *Kacsint egyet, majd illedelmesen, jó mélyen meghajol, párnástul mindenestül, a gnóm leány távozásakor, csak kuncogással megspékelve az utolsó mondatát. Nem sokkal ezt követően jönne a csukafejes, pucér popóval, azonban mily sértés, ezt testi kényszerrel azonnal megakadályozzák. Garrikh, ha akarná, sem tudná letagadni, hogy ez a fajta közelség milyen hatást vált ki szinte azonnal belőle, hisz férfiból volna, vagy mi, nem csoda, hogy a mutogató ujjakat bizony kiskutya tekintetét kapkodva követi mindenfelé, akár, az artheniori szegénynegyed jótékonysági koncertjén a karmester mozdulatait. Halkan felsóhajt.*
- Legyen... *gálánsan engedélyezi a fürdési előjogot* de kérlek ne koszold össze nagyon. *Legyint, bosszússágot imitálva, majd az asztalhoz sétálva, előbb halk kattintással zárja be az ajtót, majd a párnákat természetesen hanyag mozdulattal elhajítva az ágy felé, egy széket ragad meg, s a dézsa mellé teszi.*
- Segítsek levetkőzni? *Kérdezi elvigyorodva, majd a lány kívánságának megfelelően cselekszik, természetesen szemmel kísérve mindent.*
- Akkor gondolom nem opció, hogy beugrom melléd... *mondja fojtottan* de nem baj! Majd én töltögetek, legyen ez innentől a te napod... egy kicsit. *Bólogat, két ujját egymáshoz nagyon közel tartva, s felmutatva. Mielőtt még helyet foglalna, természetesen Lai reakcióitól függően, de kézhez ragad két poharat, meg egy háromnegyedig lévő rumos üveget.*
- Gondolom nem zavar, ha ideülök. Rég beszéltem már. *Mondja teljesen komolyan a dézsa mellé kiutalt székkel kapcsolatosan. Egyébiránt, bár Lati gondolataiba nem lát bele, nem csodálkozna, ha bolondnak néznék, vagy legalábbis kissé fogyatékosnak. Ugyan nem tulajdonít jelentőséget hangulatingadozásainak, de nem érett meg a pillanat, hogy kitárulkozzon ebből a szempontból. Talán majd két sóhaj közben, mi a fülét éri, akkor mindig olyan őszinte tud lenni. Persze ez irányba nem kalandozik el, hiszen máris bizseregni kezd minden porcikájában, s éhes tekintetét a lányra emeli. A régi Garrikh szégyenlősen mondaná, hogy "gyönyörű vagy", "minden porcikád tökéletesen van felépítve, s a teremtő az egyik legszebb pillanatában alkotott meg", de nem a régi Garrikhról van szó, az új meg nem fogja magát ennyire kiadni. Ha Latamie meztelen, ha nem, mert mindent feltételez, csak azt nem, hogy paraván mögé vonulna és gyapjúvászonba, lesütött szemmel óvatos léptekkel tipegne a dézsa felé, illedelmesen utat enged neki.*
- Tiéd, szépségem, türelmesen várok. *Biccent, s a poharakat teletöltve, a dézsára könyököl, miközben kezében tartja azokat.*
- A találkozásra. *Pillant a párlatok felé, akár felhívás keringőre, vagy legalábbis egy koccintásra.* Hozhatok még valamit a hölgynek? *Vigyorodik el szemöldökét megtáncoltatva.*
//Latamie, Xavy, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha Xavy azt gondolná, hogy körbe-körbe fognak kergetőzni a dézsa körül, bizony, nem áll messze a valóságtól, ugyanis megfordul Garrikh fejében, csak a jó mulatság kedvéért, ám mégsem teszi. Tökéletes álca ez, s nem is kell túljátszani, a hatás már így sem maradt el. Szenvtelenül figyeli, amint a dézsa telik, majd jótékonyan bólint, mikor elveszik végre a zsákját. Csak akkor fittyed le a szája széle, mikor Xavy is nyilatkozik sajnos nem ő a harmadik:*
- Ez igazán sajnálatos. *Sóhajt fel, szempilláit rezegtetve kicsit, hogy aztán maradjon a teli vigyor, legyintés kíséretében Latamie felé. Csak akkor kapja vissza először tekintetét, még mindig mosolyogva, mikor másodszor ítéltetik meg:*
- Ne ítélj csak a külső alapján, kislány. *Kacsint egyet, majd illedelmesen, jó mélyen meghajol, párnástul mindenestül, a gnóm leány távozásakor, csak kuncogással megspékelve az utolsó mondatát. Nem sokkal ezt követően jönne a csukafejes, pucér popóval, azonban mily sértés, ezt testi kényszerrel azonnal megakadályozzák. Garrikh, ha akarná, sem tudná letagadni, hogy ez a fajta közelség milyen hatást vált ki szinte azonnal belőle, hisz férfiból volna, vagy mi, nem csoda, hogy a mutogató ujjakat bizony kiskutya tekintetét kapkodva követi mindenfelé, akár, az artheniori szegénynegyed jótékonysági koncertjén a karmester mozdulatait. Halkan felsóhajt.*
- Legyen... *gálánsan engedélyezi a fürdési előjogot* de kérlek ne koszold össze nagyon. *Legyint, bosszússágot imitálva, majd az asztalhoz sétálva, előbb halk kattintással zárja be az ajtót, majd a párnákat természetesen hanyag mozdulattal elhajítva az ágy felé, egy széket ragad meg, s a dézsa mellé teszi.*
- Segítsek levetkőzni? *Kérdezi elvigyorodva, majd a lány kívánságának megfelelően cselekszik, természetesen szemmel kísérve mindent.*
- Akkor gondolom nem opció, hogy beugrom melléd... *mondja fojtottan* de nem baj! Majd én töltögetek, legyen ez innentől a te napod... egy kicsit. *Bólogat, két ujját egymáshoz nagyon közel tartva, s felmutatva. Mielőtt még helyet foglalna, természetesen Lai reakcióitól függően, de kézhez ragad két poharat, meg egy háromnegyedig lévő rumos üveget.*
- Gondolom nem zavar, ha ideülök. Rég beszéltem már. *Mondja teljesen komolyan a dézsa mellé kiutalt székkel kapcsolatosan. Egyébiránt, bár Lati gondolataiba nem lát bele, nem csodálkozna, ha bolondnak néznék, vagy legalábbis kissé fogyatékosnak. Ugyan nem tulajdonít jelentőséget hangulatingadozásainak, de nem érett meg a pillanat, hogy kitárulkozzon ebből a szempontból. Talán majd két sóhaj közben, mi a fülét éri, akkor mindig olyan őszinte tud lenni. Persze ez irányba nem kalandozik el, hiszen máris bizseregni kezd minden porcikájában, s éhes tekintetét a lányra emeli. A régi Garrikh szégyenlősen mondaná, hogy "gyönyörű vagy", "minden porcikád tökéletesen van felépítve, s a teremtő az egyik legszebb pillanatában alkotott meg", de nem a régi Garrikhról van szó, az új meg nem fogja magát ennyire kiadni. Ha Latamie meztelen, ha nem, mert mindent feltételez, csak azt nem, hogy paraván mögé vonulna és gyapjúvászonba, lesütött szemmel óvatos léptekkel tipegne a dézsa felé, illedelmesen utat enged neki.*
- Tiéd, szépségem, türelmesen várok. *Biccent, s a poharakat teletöltve, a dézsára könyököl, miközben kezében tartja azokat.*
- A találkozásra. *Pillant a párlatok felé, akár felhívás keringőre, vagy legalábbis egy koccintásra.* Hozhatok még valamit a hölgynek? *Vigyorodik el szemöldökét megtáncoltatva.*
114. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-04-01 22:12:11
Üzenet elküldve: 2020-04-01 22:12:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Xavy, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Jaj Garrikh ne lóbáld már!~
*Masszírozza meg orrnyergét, amikor a szórakozáson túl van. Csupán az a pillanatnyi gondolatfoszlány nyugtatja meg: ~Hát biztos senki nem hinné hogy ez Garrikh.~
Csípi, hogy a gnóm lányt nem kell félteni, hagyja is kibontakozni, amellett Garrikh viccből komolyba váltó pillanati Latamiet is csodálkozásra késztetik.*
~Lehet hogy megzápult az agya... igen, biztosan megzápult.~
~Milyen kár érte.~
- Értem, szóval vendég. *Konstatálja, hogy a víz miért is hűlt ki. Hát akkor annyi baj legyen, persze hamar kiderül, hogy tényleg így volt-e, de nincs oka kételkedni Xavyban. Legyen így, hordja egyedül a vizet, ha úgy szeretné.*
- Jól van, ahogy gondolod.
*Amúgy a szócsatát derülve hallgatja, csak egyszer szól fel, mikor Xavy megjegyzést tesz Garrikh ruhás fizimiskájára.*
- Nah, azt meghiszem *hogy fel sem ismerné a gnóm lány a kereskedő fiút. S ha korábban is ismerte volna, most is minden bizonnyal ezt érezné, csak Latamie nem olyan érzékeny, hogy ilyesmin fennakadjon. *
- Nono! Várjál csak, purdé! *kiált fel mielőtt Garrikh csobbanna, s meg is próbálja megakadályozni ha lehet.* Nem úgy van az! *Fordul is oda, amikor Xavy elhagyja a szobát.*
- Majd ha én végeztem, utána! *Emeli fel ujját, fenyegetően, majd bök saját dekoratív mellkasa irányába, mert felajánlja a dézsát, és szerez neki vizet, meg még rumot is, hisz Latamie fején ott dereng ismeretlen idők fényes karimája, de fürdeni bizony először akar.*
//Latamie, Xavy, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Jaj Garrikh ne lóbáld már!~
*Masszírozza meg orrnyergét, amikor a szórakozáson túl van. Csupán az a pillanatnyi gondolatfoszlány nyugtatja meg: ~Hát biztos senki nem hinné hogy ez Garrikh.~
Csípi, hogy a gnóm lányt nem kell félteni, hagyja is kibontakozni, amellett Garrikh viccből komolyba váltó pillanati Latamiet is csodálkozásra késztetik.*
~Lehet hogy megzápult az agya... igen, biztosan megzápult.~
~Milyen kár érte.~
- Értem, szóval vendég. *Konstatálja, hogy a víz miért is hűlt ki. Hát akkor annyi baj legyen, persze hamar kiderül, hogy tényleg így volt-e, de nincs oka kételkedni Xavyban. Legyen így, hordja egyedül a vizet, ha úgy szeretné.*
- Jól van, ahogy gondolod.
*Amúgy a szócsatát derülve hallgatja, csak egyszer szól fel, mikor Xavy megjegyzést tesz Garrikh ruhás fizimiskájára.*
- Nah, azt meghiszem *hogy fel sem ismerné a gnóm lány a kereskedő fiút. S ha korábban is ismerte volna, most is minden bizonnyal ezt érezné, csak Latamie nem olyan érzékeny, hogy ilyesmin fennakadjon. *
- Nono! Várjál csak, purdé! *kiált fel mielőtt Garrikh csobbanna, s meg is próbálja megakadályozni ha lehet.* Nem úgy van az! *Fordul is oda, amikor Xavy elhagyja a szobát.*
- Majd ha én végeztem, utána! *Emeli fel ujját, fenyegetően, majd bök saját dekoratív mellkasa irányába, mert felajánlja a dézsát, és szerez neki vizet, meg még rumot is, hisz Latamie fején ott dereng ismeretlen idők fényes karimája, de fürdeni bizony először akar.*
113. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-03-30 09:16:38
Üzenet elküldve: 2020-03-30 09:16:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Xavy, Garrikh//
//Közjáték//
*A pucér férfi kérése, minthogy az ajtót húzza be maga mögött, teljesítetlen marad a részéről, még az kéne, hogy egy csukott szobában maradjanak így hármasban. Na meg aztán egy ilyen szemérmetlen alaknak nem fog engedelmeskedni. Miközben pedig körbe araszolja a dézsát, miközben vizet tölt bele, hogy a lehető legtávolabb kerüljön a férfitől, megtudja azt, amit nem is biztos, hogy akart. Gar már egy ideje nem fürdött, jól kiszőrösödött és lehet, hogy tetves. Immár az a legnagyobb félelme lesz úrrá rajta, hogy a kis állatkák esetleg még kedvet kapnak az ő hatalmas loboncába költözni. Mert ő már volt tetves, nem is egyszer és nagyon utálta.*
-Bizony! Én nem vagyok harmadik! *Erősíti meg maga is, mert nem igazán szeretné tudni mibe is csöppent, de az veszett biztos, hogy amint teheti itt is hagyja őket. Már a nagymamája figyelmeztette az ilyenekre, bár még személyesen egy ilyen pőre alakkal sem találkozott. *
-Azt meg végképp nem! *Fanyalodik el az arca az ital hallatán, azt a förmedvényt biztos senki le nem nyomja a torkán. Majd a vörös hajú talán maga se szeretné látni a teljes kitárulkozást, így megtámogatja a férfit egy díszpárnával, ami miatt a gnóm igazán hálás, bár a lincselést is támogatta volna.*
-Igen! Mint kisegítő, talán ez a legjobb szó rá. *Válaszol határozottan a kérdésre, amely az itt tartózkodásának a minőségét latolgatja. Eztán nagy megkönnyebbüléssel nyugtázza, hogy a pőre alakot a kapitány kisasszony majd elintézi, bár a csalódás is ott van a hangjában, mert kaviccsal szívesen megdobálta volna. Eddig még nyilvános lincselésen nem vett részt, de mindig is szeretett volna.*
-Gar, ruhában magára se ismernék. De ha mégis találkoznánk még, tudni fogom már miféle. *Szűkíti össze gyanakodva a tekintetét és közvetlen a másik szemeibe néz. A szagok nem igazán tudják meghatni, azokkal ő sem szokott foglalkozni, de itt nyilván törődnek vele, ha fontosnak tartják, hogy a személyzet fürödjön.*
-Értettem. *Húzza feljebb az üres vödröket, majd kifordul a szobából, hogy teljesítse végre a dézsa megtöltését. Lassan magára is talál a feladatban, többször is fordul, néhol még a folyosón ki is lötyköli azt a nagy igyekezetben, de a végeredményen ez sem változtat. Olyan forró a víz immár a dézsában, hogy még tyúkot is lehetne forrázni benne. Végül megragadja a zsákot is és maga után húzza, ha nem tartóztatják, el is köszön.*
-Kérem kisasszony, mosdassa meg alaposan. Sok szerencsét kívánok. *Biccent kifelé menet.*
//Latamie, Xavy, Garrikh//
//Közjáték//
*A pucér férfi kérése, minthogy az ajtót húzza be maga mögött, teljesítetlen marad a részéről, még az kéne, hogy egy csukott szobában maradjanak így hármasban. Na meg aztán egy ilyen szemérmetlen alaknak nem fog engedelmeskedni. Miközben pedig körbe araszolja a dézsát, miközben vizet tölt bele, hogy a lehető legtávolabb kerüljön a férfitől, megtudja azt, amit nem is biztos, hogy akart. Gar már egy ideje nem fürdött, jól kiszőrösödött és lehet, hogy tetves. Immár az a legnagyobb félelme lesz úrrá rajta, hogy a kis állatkák esetleg még kedvet kapnak az ő hatalmas loboncába költözni. Mert ő már volt tetves, nem is egyszer és nagyon utálta.*
-Bizony! Én nem vagyok harmadik! *Erősíti meg maga is, mert nem igazán szeretné tudni mibe is csöppent, de az veszett biztos, hogy amint teheti itt is hagyja őket. Már a nagymamája figyelmeztette az ilyenekre, bár még személyesen egy ilyen pőre alakkal sem találkozott. *
-Azt meg végképp nem! *Fanyalodik el az arca az ital hallatán, azt a förmedvényt biztos senki le nem nyomja a torkán. Majd a vörös hajú talán maga se szeretné látni a teljes kitárulkozást, így megtámogatja a férfit egy díszpárnával, ami miatt a gnóm igazán hálás, bár a lincselést is támogatta volna.*
-Igen! Mint kisegítő, talán ez a legjobb szó rá. *Válaszol határozottan a kérdésre, amely az itt tartózkodásának a minőségét latolgatja. Eztán nagy megkönnyebbüléssel nyugtázza, hogy a pőre alakot a kapitány kisasszony majd elintézi, bár a csalódás is ott van a hangjában, mert kaviccsal szívesen megdobálta volna. Eddig még nyilvános lincselésen nem vett részt, de mindig is szeretett volna.*
-Gar, ruhában magára se ismernék. De ha mégis találkoznánk még, tudni fogom már miféle. *Szűkíti össze gyanakodva a tekintetét és közvetlen a másik szemeibe néz. A szagok nem igazán tudják meghatni, azokkal ő sem szokott foglalkozni, de itt nyilván törődnek vele, ha fontosnak tartják, hogy a személyzet fürödjön.*
-Értettem. *Húzza feljebb az üres vödröket, majd kifordul a szobából, hogy teljesítse végre a dézsa megtöltését. Lassan magára is talál a feladatban, többször is fordul, néhol még a folyosón ki is lötyköli azt a nagy igyekezetben, de a végeredményen ez sem változtat. Olyan forró a víz immár a dézsában, hogy még tyúkot is lehetne forrázni benne. Végül megragadja a zsákot is és maga után húzza, ha nem tartóztatják, el is köszön.*
-Kérem kisasszony, mosdassa meg alaposan. Sok szerencsét kívánok. *Biccent kifelé menet.*
112. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-03-29 20:49:17
Üzenet elküldve: 2020-03-29 20:49:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Xavy, Garrikh//
//Közjáték//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ki tudja, édes, ki tudja? *Nevet fel a horkanáson, s látszik szimpatikus számára, hogy Latamie nem rohan el hanyatt homlok, sőt, a helyzetet rendkívül jól kezeli, ellentétben azzal a szegény leánnyal, akinek ajtót tárt egyszeriben a rideg valóságra.
Azt mondani sem kell, hogy rendkívül jól szórakozik. Persze tisztában van a társas etikett és erkölcs írott és íratlan szabályaival, igaz, nem feltétlenül az iskolában tanulta, sokkal inkább Garrikh egy értelmes és elmés ifjú. Szándékosan olyan, amilyen, bár volt idő, mikor ettől jóval szerényebb módon élt, s negyed ennyitől kifordult volna az ajtón. Most azonban leplezetlen tekintettel méri végig az apró lánykát, kinek tán a világ összes kedvét is elvette most a felszolgálástól. Az ő baja és nem Garrikhé, aki Latamiere pillantva úgy látja, hogy nem is az övé. Felkacagva kapja hátra két kezét a felkiáltásra, mintha tűzbe nyúlt volna, ettől teste is összerezzen, s egy laza pördület után nyugszik meg csak minden végül, aminek meg kell.*
- Héj... nyugi kislány, csak segíteni akartam. De az ajtót csukd be... huzat van... *Vakarja meg vidoran állát, s hetykén csípőre vágja másik kezét, majd kilép kissé oldalra, hogy szemöldökét ugráltatva utat engedjen, s rögtön aztán elszontyolodjon.*
- Neeem? Ó be kár... *Csettintve rántja el maga előtt kezét, mire megint csak pördül egyet, aminek pördülnie kell, főként, hogy már keze is lendül, s mesteri ügyességgel kapja el a felé hajított díszpárnát.*
- Máris párnacsata?? Jippíííí! *Nevet fel, míg Xavy vélhetően reszketeg kezekkel és oldalazva próbál vizet tölteni, ki tudja mi járhat fejében szegénynek. Azonban szerencséje van, mert Garrikhnak is elég volt a játékból, mire megfordul, hogy elinduljon kifelé, információkkal tarkítva Nyikhajról, immár párnát tart maga előtt, sőt... még hátra is felvesz egyet.*
- Bocs Xavy... nem akartam rád ijeszteni, csak ezer éve nem fürödtem már egy jót. *Mondja vállával a falnak támaszkodva, majd a pohárért nyúlna, aztán eszébe jut, hogy foglalt mindkét keze.* Nem vagyok tetves... *vonja meg a vállát.* asszem... *Bár tény, hogy képe borostás.*
- De az utóbbi hatokban kiszőrösödtem, mint szar a pincében. *Veti oda flegmán, s némi bűnbánattal tekintetében Latamienek.* Hogy miii? *Na erre aztán felröhög.*
- Perverz a te, kárombütykös nagybátyád, kicsi! Na pucolj, mielőtt a képedbe tolom az egyik párnámat. *Röhög tovább, s Xavyra bízza a választást, hogy az elől lévőt, vagy a hátsót választaná esetleg, ha maradna, aztán csak legyint.*
- Csak vicceltem. *Mondja hirtelen komolysággal, kissé kedvesebben, de tekintetén látszik, hogy az imént korántsem viccelt. Hallott elég vádat az utcán is, rég nem tűri már el a szemtelenkedést, még akkor sem, mikor ő a kezdeményező. Nem csoda hát, hogy foltokkal tarkított teste jelzi, megsínylette már nem egyszer bátorságát.*
- Mosasd ki kérlek... olyan koszosak, mint én magam, ha nem jobban. *Az iménti párnás akció következtében a zsák immár a földre került, s tekintve, hogy Xavy lassan agyérgörcsöt kap, nem is kíván megszabadulni a párnáktól, így inkább csak biccent a zsák felé. Nem lép közelebb, s szigorú tekintettel tartja a párnákat maga előtt, s mögött.*
- Ha felöltözöm nem nézek ki ilyen szarul, elhiheted, bár gondolom nem érdekel. *Kacsint a kislányra, majd Latamiere fordul.*
- Gondolom ugorjak be, ha már könnyezel. *Vigyorodik el a dézsa felé biccentve.* Az utcai élet teszi, egyszerűen vonzom a szagokat. *Mert az látszólag meg sem fordul fejében, hogy esetleg belőle áradna, persze dehogynem. Még szégyenérzet is meglapul mélyen, főként Xavy előtt, Latamiet már ismeri. Kiválóan leplezi azonban, rátartiságával, nagy szájával, szemérmetlenségével és időnként meg megvillanó tekintetével. Míg a lány és Lati megegyezik, fütyörészve, majd valami népdalt danolva gondosan a dézsa mögé sétál, s egy alkalmas pillanatban nagy csobbanással veti bele magát, hogy minél kevesebb látszódjék belőle, aztán rögtön elterül, mint a béka. A beszélgetésbe immár nem szól bele, sokkal inkább próbál a dézsa szélén kinyúlva elérni egy rumos poharat, tök mindegy Latié, vagy Garrikhé, csak ihasson végre.*
//Latamie, Xavy, Garrikh//
//Közjáték//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ki tudja, édes, ki tudja? *Nevet fel a horkanáson, s látszik szimpatikus számára, hogy Latamie nem rohan el hanyatt homlok, sőt, a helyzetet rendkívül jól kezeli, ellentétben azzal a szegény leánnyal, akinek ajtót tárt egyszeriben a rideg valóságra.
Azt mondani sem kell, hogy rendkívül jól szórakozik. Persze tisztában van a társas etikett és erkölcs írott és íratlan szabályaival, igaz, nem feltétlenül az iskolában tanulta, sokkal inkább Garrikh egy értelmes és elmés ifjú. Szándékosan olyan, amilyen, bár volt idő, mikor ettől jóval szerényebb módon élt, s negyed ennyitől kifordult volna az ajtón. Most azonban leplezetlen tekintettel méri végig az apró lánykát, kinek tán a világ összes kedvét is elvette most a felszolgálástól. Az ő baja és nem Garrikhé, aki Latamiere pillantva úgy látja, hogy nem is az övé. Felkacagva kapja hátra két kezét a felkiáltásra, mintha tűzbe nyúlt volna, ettől teste is összerezzen, s egy laza pördület után nyugszik meg csak minden végül, aminek meg kell.*
- Héj... nyugi kislány, csak segíteni akartam. De az ajtót csukd be... huzat van... *Vakarja meg vidoran állát, s hetykén csípőre vágja másik kezét, majd kilép kissé oldalra, hogy szemöldökét ugráltatva utat engedjen, s rögtön aztán elszontyolodjon.*
- Neeem? Ó be kár... *Csettintve rántja el maga előtt kezét, mire megint csak pördül egyet, aminek pördülnie kell, főként, hogy már keze is lendül, s mesteri ügyességgel kapja el a felé hajított díszpárnát.*
- Máris párnacsata?? Jippíííí! *Nevet fel, míg Xavy vélhetően reszketeg kezekkel és oldalazva próbál vizet tölteni, ki tudja mi járhat fejében szegénynek. Azonban szerencséje van, mert Garrikhnak is elég volt a játékból, mire megfordul, hogy elinduljon kifelé, információkkal tarkítva Nyikhajról, immár párnát tart maga előtt, sőt... még hátra is felvesz egyet.*
- Bocs Xavy... nem akartam rád ijeszteni, csak ezer éve nem fürödtem már egy jót. *Mondja vállával a falnak támaszkodva, majd a pohárért nyúlna, aztán eszébe jut, hogy foglalt mindkét keze.* Nem vagyok tetves... *vonja meg a vállát.* asszem... *Bár tény, hogy képe borostás.*
- De az utóbbi hatokban kiszőrösödtem, mint szar a pincében. *Veti oda flegmán, s némi bűnbánattal tekintetében Latamienek.* Hogy miii? *Na erre aztán felröhög.*
- Perverz a te, kárombütykös nagybátyád, kicsi! Na pucolj, mielőtt a képedbe tolom az egyik párnámat. *Röhög tovább, s Xavyra bízza a választást, hogy az elől lévőt, vagy a hátsót választaná esetleg, ha maradna, aztán csak legyint.*
- Csak vicceltem. *Mondja hirtelen komolysággal, kissé kedvesebben, de tekintetén látszik, hogy az imént korántsem viccelt. Hallott elég vádat az utcán is, rég nem tűri már el a szemtelenkedést, még akkor sem, mikor ő a kezdeményező. Nem csoda hát, hogy foltokkal tarkított teste jelzi, megsínylette már nem egyszer bátorságát.*
- Mosasd ki kérlek... olyan koszosak, mint én magam, ha nem jobban. *Az iménti párnás akció következtében a zsák immár a földre került, s tekintve, hogy Xavy lassan agyérgörcsöt kap, nem is kíván megszabadulni a párnáktól, így inkább csak biccent a zsák felé. Nem lép közelebb, s szigorú tekintettel tartja a párnákat maga előtt, s mögött.*
- Ha felöltözöm nem nézek ki ilyen szarul, elhiheted, bár gondolom nem érdekel. *Kacsint a kislányra, majd Latamiere fordul.*
- Gondolom ugorjak be, ha már könnyezel. *Vigyorodik el a dézsa felé biccentve.* Az utcai élet teszi, egyszerűen vonzom a szagokat. *Mert az látszólag meg sem fordul fejében, hogy esetleg belőle áradna, persze dehogynem. Még szégyenérzet is meglapul mélyen, főként Xavy előtt, Latamiet már ismeri. Kiválóan leplezi azonban, rátartiságával, nagy szájával, szemérmetlenségével és időnként meg megvillanó tekintetével. Míg a lány és Lati megegyezik, fütyörészve, majd valami népdalt danolva gondosan a dézsa mögé sétál, s egy alkalmas pillanatban nagy csobbanással veti bele magát, hogy minél kevesebb látszódjék belőle, aztán rögtön elterül, mint a béka. A beszélgetésbe immár nem szól bele, sokkal inkább próbál a dézsa szélén kinyúlva elérni egy rumos poharat, tök mindegy Latié, vagy Garrikhé, csak ihasson végre.*
111. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-03-29 20:22:12
Üzenet elküldve: 2020-03-29 20:22:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Xavy, Garrikh//
//Közjáték//
*Garrikh megspórolja Latamienek az időt, hogy vetkőzésre szólítsa, már mire felér anyaszülten széttárt karral üdvözli az egykori kalózlányt.*
~Fúbazz...~
*Persze látott már cifrábbat is, de így a szobába belépve azért sokkolja egy kicsit a dolog. Áll egy másodpercig, míg végigméri a legényt, ha már így elé tárulkozott. Immár csak a zsákot kell kilátásba helyeznie.*
- Nypsosra Garrikh! Ki akarsz csinálni? *horkan felröhögve. Karcos kacagás után nyitja az ajtót, melyet odakint Balkócza is hallhat az ajtó előtt.
Latamie amúgy nem törődik a lány zavarával. Inkább szórakoztatja a dolog, csekély gyerekes vidor a vörös szirén orcáján.*
- Mert *Kezdené, de Garrikh annyira belelovalja magát, hogy nagyjából szóhoz sem hagyja jutni, hogy helyesbítsen -Xavy nem harmadik- Latamie pedig jobbat vidul a helyzeten, minthogy erőlködjön a javításon.*
- Nem iszik! *Az ital kínálására már azért szót emel, meglehetős határozottsággal.* De takard már el magad, mert infarktust kap, és magyarázkodhatok Chayssnek. ~Azt meg semmi kedvem.~ Ahhoz meg semmi kedvem
*Ki is mondja a gondolatot, nem kertel, s nem bízza a véletlenre, az egyik fotel díszpárnáját löki Garrikh felé. Vagy sikerül elkapnia, vagy nem, de Latamie próbál egy nem reszkető gnóm lányt kiengedni az ajtón. Talán éppen ez a gondolat az, ami kissé megigazítja gondolatait, nehogy idő előtt kiderüljön a kereskedő fiú ittléte.*
- Szóval Xavy. Itt szolgál, mint... kisegítő? *kérdőn pillant a lányra, mert azt sem tudja mit is csinál. Legutóbb ugyan a pultban találkoztak, de ez ugye sosem készpénz. Karba font kézzel állja a vízzel való hadakozást is, s bár korábban próbálta volna takarni Garrikhot, ha ezek elmozdulnak, Latamie nem tart a "násztánccal". Annál jobban megveti a lábát kényelmében. *
- Nyikhaj nem kaja *javítja ki, aztán csak egy egyszerű*
- Értem *-mel konstatálja, hogy csupán véletlen egybeesés a hűvösebb víz. A következő már biztosan nem így lesz. Persze Balkócza élhet a felajánlással, de ezt tovább nem erőlteti.*
- Áh, hagyd csak. Elboldogulok vele. *Pillant laposan Garrikh felé, hangjában pedig mintegy legyint a helyzetre. Továbbra is karba font kézzel áll, mikor Xavy Garrikh eltávolítása felől intézkedne, nem sejtvén, hogy már sikítani szándékozik.*
~Amilyen kicsi, olyan karakán. Tetszik. ~
- Inkább hozz még vizet mert úgy bűzlik, hogy már könnyezik a szemem. *Azzal válla fölött Garrikh felé bök, hátha nem hűl ki az a maradék is jobban, ami már a dézsában pihen.*
- Tetveid nincsenek ugye? *Kapja oda szigorú pillantását, mert akkor még borotvát is kéret, vagy valamit, amivel lekopasztja a fiút. Vagy ő saját magát. *
//Latamie, Xavy, Garrikh//
//Közjáték//
*Garrikh megspórolja Latamienek az időt, hogy vetkőzésre szólítsa, már mire felér anyaszülten széttárt karral üdvözli az egykori kalózlányt.*
~Fúbazz...~
*Persze látott már cifrábbat is, de így a szobába belépve azért sokkolja egy kicsit a dolog. Áll egy másodpercig, míg végigméri a legényt, ha már így elé tárulkozott. Immár csak a zsákot kell kilátásba helyeznie.*
- Nypsosra Garrikh! Ki akarsz csinálni? *horkan felröhögve. Karcos kacagás után nyitja az ajtót, melyet odakint Balkócza is hallhat az ajtó előtt.
Latamie amúgy nem törődik a lány zavarával. Inkább szórakoztatja a dolog, csekély gyerekes vidor a vörös szirén orcáján.*
- Mert *Kezdené, de Garrikh annyira belelovalja magát, hogy nagyjából szóhoz sem hagyja jutni, hogy helyesbítsen -Xavy nem harmadik- Latamie pedig jobbat vidul a helyzeten, minthogy erőlködjön a javításon.*
- Nem iszik! *Az ital kínálására már azért szót emel, meglehetős határozottsággal.* De takard már el magad, mert infarktust kap, és magyarázkodhatok Chayssnek. ~Azt meg semmi kedvem.~ Ahhoz meg semmi kedvem
*Ki is mondja a gondolatot, nem kertel, s nem bízza a véletlenre, az egyik fotel díszpárnáját löki Garrikh felé. Vagy sikerül elkapnia, vagy nem, de Latamie próbál egy nem reszkető gnóm lányt kiengedni az ajtón. Talán éppen ez a gondolat az, ami kissé megigazítja gondolatait, nehogy idő előtt kiderüljön a kereskedő fiú ittléte.*
- Szóval Xavy. Itt szolgál, mint... kisegítő? *kérdőn pillant a lányra, mert azt sem tudja mit is csinál. Legutóbb ugyan a pultban találkoztak, de ez ugye sosem készpénz. Karba font kézzel állja a vízzel való hadakozást is, s bár korábban próbálta volna takarni Garrikhot, ha ezek elmozdulnak, Latamie nem tart a "násztánccal". Annál jobban megveti a lábát kényelmében. *
- Nyikhaj nem kaja *javítja ki, aztán csak egy egyszerű*
- Értem *-mel konstatálja, hogy csupán véletlen egybeesés a hűvösebb víz. A következő már biztosan nem így lesz. Persze Balkócza élhet a felajánlással, de ezt tovább nem erőlteti.*
- Áh, hagyd csak. Elboldogulok vele. *Pillant laposan Garrikh felé, hangjában pedig mintegy legyint a helyzetre. Továbbra is karba font kézzel áll, mikor Xavy Garrikh eltávolítása felől intézkedne, nem sejtvén, hogy már sikítani szándékozik.*
~Amilyen kicsi, olyan karakán. Tetszik. ~
- Inkább hozz még vizet mert úgy bűzlik, hogy már könnyezik a szemem. *Azzal válla fölött Garrikh felé bök, hátha nem hűl ki az a maradék is jobban, ami már a dézsában pihen.*
- Tetveid nincsenek ugye? *Kapja oda szigorú pillantását, mert akkor még borotvát is kéret, vagy valamit, amivel lekopasztja a fiút. Vagy ő saját magát. *
110. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-03-28 13:57:41
Üzenet elküldve: 2020-03-28 13:57:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Xavy, Garrikh//
//Közjáték//
*Szerencséjére a kiabálással nem is kell élnie, mert az ajtó nyílik, ő pedig bebocsátást nyer.*
-Már hozom is. *Emeli meg a vödröket, majd egy pillanatra lefagy a látványtól. Vagy egy fél percig csak kiakasztott szemekkel bámulja a pucér férfit, egyre csak lefelé görbülő száj kíséretében. Mikor pedig visszanyeri az uralmat a dolgok felett nyel egy nagyot és a padlóra szegezett tekintettel cammog a dézsához, hogy ő maga öntse bele a vizet. Amint Gar közelebb lépne hozzá, ő pont annyival lét hátra, magával cipelve a vödör vizeket.*
-Nem! Ez az enyém! *Ragaszkodik a vödreihez, közben válaszol a kérdésre.*
-Xavy vagyok kapitány kisasszony. *Most emelné is a kalapját,de ugye azt otthon hagyta biztonságban, ahogyan kell.*
-Nyikhajt? Nem, még nem ettem olyat, de ha szeretne, utánakérdezek. *Minthogy még nincsen tisztában a kínálattal, így úgy véli, talán egy erős ital neve lehet vagy netán egy furcsa fogásé. Majd a nő további szavai fényt gyújtanak a sötétben tapogatózáshoz. ~Szóval az egy személy a konyhában. ~*
- Szerintem egyedül is fog menni, csak éppen vendég érkezett és feltartott. Ezek már csak ilyenek. *Nem szeretne még több időt eltéblábolni valakit keresve, az előbbiből is csak a baj lett.*
-Kapitány kisasszony! Intézkedjek, hogy ezt a pervezet innen elvigyék? *Mondja, miközben egyre inkább Latamie mellé helyezkedik a szobában, a magához vett üres vödrökkel. De valahogy Gar nem akar tágítani, és odanyújt neki egy nagy zsákot, amiben állítása szerint szennyes ruha van. Hajlamos hinni neki ezen a téren, még tekintetével a kapitány jóváhagyására vár, aztán sikítani szándékozik, nem törődve azzal Aztyan mit mondott neki az imént a nevén szólongatás miatt.*
//Latamie, Xavy, Garrikh//
//Közjáték//
*Szerencséjére a kiabálással nem is kell élnie, mert az ajtó nyílik, ő pedig bebocsátást nyer.*
-Már hozom is. *Emeli meg a vödröket, majd egy pillanatra lefagy a látványtól. Vagy egy fél percig csak kiakasztott szemekkel bámulja a pucér férfit, egyre csak lefelé görbülő száj kíséretében. Mikor pedig visszanyeri az uralmat a dolgok felett nyel egy nagyot és a padlóra szegezett tekintettel cammog a dézsához, hogy ő maga öntse bele a vizet. Amint Gar közelebb lépne hozzá, ő pont annyival lét hátra, magával cipelve a vödör vizeket.*
-Nem! Ez az enyém! *Ragaszkodik a vödreihez, közben válaszol a kérdésre.*
-Xavy vagyok kapitány kisasszony. *Most emelné is a kalapját,de ugye azt otthon hagyta biztonságban, ahogyan kell.*
-Nyikhajt? Nem, még nem ettem olyat, de ha szeretne, utánakérdezek. *Minthogy még nincsen tisztában a kínálattal, így úgy véli, talán egy erős ital neve lehet vagy netán egy furcsa fogásé. Majd a nő további szavai fényt gyújtanak a sötétben tapogatózáshoz. ~Szóval az egy személy a konyhában. ~*
- Szerintem egyedül is fog menni, csak éppen vendég érkezett és feltartott. Ezek már csak ilyenek. *Nem szeretne még több időt eltéblábolni valakit keresve, az előbbiből is csak a baj lett.*
-Kapitány kisasszony! Intézkedjek, hogy ezt a pervezet innen elvigyék? *Mondja, miközben egyre inkább Latamie mellé helyezkedik a szobában, a magához vett üres vödrökkel. De valahogy Gar nem akar tágítani, és odanyújt neki egy nagy zsákot, amiben állítása szerint szennyes ruha van. Hajlamos hinni neki ezen a téren, még tekintetével a kapitány jóváhagyására vár, aztán sikítani szándékozik, nem törődve azzal Aztyan mit mondott neki az imént a nevén szólongatás miatt.*
109. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-03-28 13:34:05
Üzenet elküldve: 2020-03-28 13:34:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Xavy, Garrikh//
*Nem mondhatni, hogy unatkozik, sőt, kifejezetten élvezi a jelenlegi helyzetet. Oly régóta már, hogy vetett ágyban pihenhetett meg, s szakértő szemei máris azt vizslatják, vajon mit lehetne később pénzzé tenni, aztán persze észbe kap és felnevet. Nem. Ez nem az a helyzet, sőt mi több, Latamie hozzáállása még kedves is szívének. Amilyen mogorvának tűnik a leány, olyannyira működik közre elrejtőzésében és felfrissülésében. Segít neki, ez pedig nagy szó, mert száműzetése alatt gyakorlatilag nem volt egyetlen személy sem. Ismét végigméri magát, majd fanyalogva szippant oldalához.*
- Büdös, mint az állat... *Húzza el a száját, aztán feláll, s egy ismételt tüzes korty után kezd vetkőzni. Régen tán pironkodva és zavartan álldogált volna magányosan, azonban ezek az idők elmúltak, kétesebb helyzetben is hagyták már ott sajnos. Megoldja, majd egyszerűen lerúgja magáról a nadrágot, aztán egy kis gondolkodás után morogva lép közelebb, s a földről felvéve, azt inkább az egyik sarokba hajtja. A kabátot már korábban levetette, így csupán az ingtől kell megszabadulnia, nem sok idő elteltével, már anyaszült meztelenül hajtogatja azt is a sarokba. Ismét végigméri magát. Itt-ott egy-két zöld folt, amott jó pár karcolás és néhány mélyebb vágás. Megviselték a hatok, ez nem is kérdés. Nem mondhatni, hogy csontra soványodott, azért megoldotta ő az étel kérdést is, de nincs is kicsattanó formában. Szerencsére a szántóföldeken töltött idő némi szikárságot és napbarnítottságot azért kölcsönöz neki, emellett más szégyellni valója sincsen. A szoba közepén álldogál, amikor nyílik az ajtó, s fejét odakapja kezét széttárva, boldogan felnevetve... meztelenül:*
- Héj! Ez gyors volt! *Kiált fel, majd zavartan forgatja meg szemeit.* Egy kicsit valóban kutattam... de azért nem volt olyan nagyon elrejtve. *Legyint, majd lazán a dézsára támaszkodik könyökével álltában, egyik lábát átvetve a másikon.* De sosem baj az utánpótlás! *kacsint a lányra a másik üvegre célozva, láthatóan egy pillanatnyi zavart sem érez meztelenségén, jóllehet, ahogy az ég megteremtette úgy álldogál, s lóg, aminek lógnia kell. A felszólításra biccent, s a sarokba siet, tekintve, hogy már megoldotta, mire a lány utalt, a zsákot egy mély tekintettel kísért mosoly kíséretében kapja ki a lány kezéből, majd egy mély hajolás után a zsákba rendezi gönceit, s az ajtóhoz teszi. Közben kopognak, így épp fel tud egyenesedni, mielőtt Latamie kitárja az ajtót az érkező Xavy előtt. Ha szabad így mondani, premier plánban ékeskedik, talán pont a középpontban.*
- Úúúúú! Ez nagyszerű! Milyen gyors vagy! *Kiált fel, s lép közelebb ő is, kezét intésre emelve a lány felé, majd megelégedettségében még biccent is, hogy megdicsérje.*
- Nem is mondtad, hogy vendéget is hívtál?! *Pillant Latamire.* Nem bánom. Iszol egyet? *Libbenti magát Xavy felé, máris poharak után kutatva, mert hát első a jó modor, a vendéget meg kell kínálni. Közben a zsákot nyújtja felé, amiben imént levetett ruhái bújnak meg, aztán a lány elé lépve nyújtja felé.*
- Jah, én vagyok Gar! *Vigyorodik el, meztelen mellkasára bökve, s meghajtja magát.* Édes! Ezt megtennéd, hogy kimossátok? Egy kissé bűzlik. *Fintorog fanyalogva, a zsákra tekintve. Bár Latamie flegmasága a helyzeten bizonyára segíthet, hogy híre ne menjen, pucérsága már lehet kevésbé, igaz, minden hasonló hely, diszkréciójáról híres.*
- Szóval... akkor hármasban leszünk? *Néz kérdőn Latamire és Xavyra is kérdő tekintettel.*
- Add csak ide bátran, szivi. *Ha teheti, elveszi a vizet és a dézsába lendíti, színpadias mozdulatokkal.*
A hozzászólás írója (Garrikh Bathron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.28 13:35:18
//Latamie, Xavy, Garrikh//
*Nem mondhatni, hogy unatkozik, sőt, kifejezetten élvezi a jelenlegi helyzetet. Oly régóta már, hogy vetett ágyban pihenhetett meg, s szakértő szemei máris azt vizslatják, vajon mit lehetne később pénzzé tenni, aztán persze észbe kap és felnevet. Nem. Ez nem az a helyzet, sőt mi több, Latamie hozzáállása még kedves is szívének. Amilyen mogorvának tűnik a leány, olyannyira működik közre elrejtőzésében és felfrissülésében. Segít neki, ez pedig nagy szó, mert száműzetése alatt gyakorlatilag nem volt egyetlen személy sem. Ismét végigméri magát, majd fanyalogva szippant oldalához.*
- Büdös, mint az állat... *Húzza el a száját, aztán feláll, s egy ismételt tüzes korty után kezd vetkőzni. Régen tán pironkodva és zavartan álldogált volna magányosan, azonban ezek az idők elmúltak, kétesebb helyzetben is hagyták már ott sajnos. Megoldja, majd egyszerűen lerúgja magáról a nadrágot, aztán egy kis gondolkodás után morogva lép közelebb, s a földről felvéve, azt inkább az egyik sarokba hajtja. A kabátot már korábban levetette, így csupán az ingtől kell megszabadulnia, nem sok idő elteltével, már anyaszült meztelenül hajtogatja azt is a sarokba. Ismét végigméri magát. Itt-ott egy-két zöld folt, amott jó pár karcolás és néhány mélyebb vágás. Megviselték a hatok, ez nem is kérdés. Nem mondhatni, hogy csontra soványodott, azért megoldotta ő az étel kérdést is, de nincs is kicsattanó formában. Szerencsére a szántóföldeken töltött idő némi szikárságot és napbarnítottságot azért kölcsönöz neki, emellett más szégyellni valója sincsen. A szoba közepén álldogál, amikor nyílik az ajtó, s fejét odakapja kezét széttárva, boldogan felnevetve... meztelenül:*
- Héj! Ez gyors volt! *Kiált fel, majd zavartan forgatja meg szemeit.* Egy kicsit valóban kutattam... de azért nem volt olyan nagyon elrejtve. *Legyint, majd lazán a dézsára támaszkodik könyökével álltában, egyik lábát átvetve a másikon.* De sosem baj az utánpótlás! *kacsint a lányra a másik üvegre célozva, láthatóan egy pillanatnyi zavart sem érez meztelenségén, jóllehet, ahogy az ég megteremtette úgy álldogál, s lóg, aminek lógnia kell. A felszólításra biccent, s a sarokba siet, tekintve, hogy már megoldotta, mire a lány utalt, a zsákot egy mély tekintettel kísért mosoly kíséretében kapja ki a lány kezéből, majd egy mély hajolás után a zsákba rendezi gönceit, s az ajtóhoz teszi. Közben kopognak, így épp fel tud egyenesedni, mielőtt Latamie kitárja az ajtót az érkező Xavy előtt. Ha szabad így mondani, premier plánban ékeskedik, talán pont a középpontban.*
- Úúúúú! Ez nagyszerű! Milyen gyors vagy! *Kiált fel, s lép közelebb ő is, kezét intésre emelve a lány felé, majd megelégedettségében még biccent is, hogy megdicsérje.*
- Nem is mondtad, hogy vendéget is hívtál?! *Pillant Latamire.* Nem bánom. Iszol egyet? *Libbenti magát Xavy felé, máris poharak után kutatva, mert hát első a jó modor, a vendéget meg kell kínálni. Közben a zsákot nyújtja felé, amiben imént levetett ruhái bújnak meg, aztán a lány elé lépve nyújtja felé.*
- Jah, én vagyok Gar! *Vigyorodik el, meztelen mellkasára bökve, s meghajtja magát.* Édes! Ezt megtennéd, hogy kimossátok? Egy kissé bűzlik. *Fintorog fanyalogva, a zsákra tekintve. Bár Latamie flegmasága a helyzeten bizonyára segíthet, hogy híre ne menjen, pucérsága már lehet kevésbé, igaz, minden hasonló hely, diszkréciójáról híres.*
- Szóval... akkor hármasban leszünk? *Néz kérdőn Latamire és Xavyra is kérdő tekintettel.*
- Add csak ide bátran, szivi. *Ha teheti, elveszi a vizet és a dézsába lendíti, színpadias mozdulatokkal.*
A hozzászólás írója (Garrikh Bathron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.28 13:35:18
108. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-03-27 18:55:47
Üzenet elküldve: 2020-03-27 18:55:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Latamie szobája//
//Közjáték//
*Irdatlan kopogásra kénytelen odafordulni az ajtóhoz, ám sejti hogy nem más mint a víz érkezett. A forró gőzölgő fürdővíz. Egyetlen határozott mozdulattal nyomja le a rézkilincset, majd nyitja, s löki is tovább az ajtó lapját, hogy táruljon csak fel.*
- Hm. *Pislog az éppen csak gőzölgő víz felé. Jobb szemöldöke megemelkedik miközben maga is eláll az útból, jobbjával közben a dézsa felé int.*
- Csak nyugodtan ő... apropó. Hogy is hívnak? *Intézi a gnóm leányhoz a kérdést, s amint válaszolt a leány intézi a következőt is hozzá.*
- Ismered Nyikhajt? *Egyenes lényegre törő, és nem kicsit saját kényelmét megágyazó kérdés.*
- Keresd meg a konyhán. Mondd, hogy én küldtelek hogy segítsen vizet hozni. *Nem tudván, hogy csupán feltartották Balkóczát. Abban a hitben, hogy csupán eddig tartott egy kört felcipelnie. Nem sajnálja saját segédjét felajánlani, pláne ha saját kényelméről van szó.*
- Jah, ő itt Gar. *Int Garrikh felé, mintegy mellékesen említendő, nem túl nagy jelentőséget tulajdonítva a kilétének. Nem volna jó ha idő előtt szárnyra kélne, hogy itt van, s talán ebben Latamie lényéből fakadó flegmasága segít is.*
//Közjáték//
*Irdatlan kopogásra kénytelen odafordulni az ajtóhoz, ám sejti hogy nem más mint a víz érkezett. A forró gőzölgő fürdővíz. Egyetlen határozott mozdulattal nyomja le a rézkilincset, majd nyitja, s löki is tovább az ajtó lapját, hogy táruljon csak fel.*
- Hm. *Pislog az éppen csak gőzölgő víz felé. Jobb szemöldöke megemelkedik miközben maga is eláll az útból, jobbjával közben a dézsa felé int.*
- Csak nyugodtan ő... apropó. Hogy is hívnak? *Intézi a gnóm leányhoz a kérdést, s amint válaszolt a leány intézi a következőt is hozzá.*
- Ismered Nyikhajt? *Egyenes lényegre törő, és nem kicsit saját kényelmét megágyazó kérdés.*
- Keresd meg a konyhán. Mondd, hogy én küldtelek hogy segítsen vizet hozni. *Nem tudván, hogy csupán feltartották Balkóczát. Abban a hitben, hogy csupán eddig tartott egy kört felcipelnie. Nem sajnálja saját segédjét felajánlani, pláne ha saját kényelméről van szó.*
- Jah, ő itt Gar. *Int Garrikh felé, mintegy mellékesen említendő, nem túl nagy jelentőséget tulajdonítva a kilétének. Nem volna jó ha idő előtt szárnyra kélne, hogy itt van, s talán ebben Latamie lényéből fakadó flegmasága segít is.*
107. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-03-26 14:04:14
Üzenet elküldve: 2020-03-26 14:04:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Latamie szobája//
*Most, hogy már senki sem tartóztatja, lassan a rézkilincses szobához ér a két, már csak éppen gőzölgő kannával. ~Na nem baj, majd a többi forróbb lesz! ~ Viszont úgy emlékezett, hogy a kapitány kisasszony azt mondta, már a vendége a szobában van, nem illene benyitnia kopogás nélkül. Szerencsére nincsen kifulladva, mert egészen jó erőben van, eszik rendesen, még ha ez kívülről rajta elsőre nem is látszik. Vesz egy nagy levegőt és elkezd dörömbölni az ajtón, nagyokat koppant, úgy talán a hatodiknál abba is hagyja magától, ha addig nem érkezik válasz. Az jut eszébe, esetleg még be is kiabálhatna, hogy tudják, ő az, de elveti az ötletet, miután ismét elfancsalodik a képe, mert eszébe jut a Aztyan dorgálása.*
*Most, hogy már senki sem tartóztatja, lassan a rézkilincses szobához ér a két, már csak éppen gőzölgő kannával. ~Na nem baj, majd a többi forróbb lesz! ~ Viszont úgy emlékezett, hogy a kapitány kisasszony azt mondta, már a vendége a szobában van, nem illene benyitnia kopogás nélkül. Szerencsére nincsen kifulladva, mert egészen jó erőben van, eszik rendesen, még ha ez kívülről rajta elsőre nem is látszik. Vesz egy nagy levegőt és elkezd dörömbölni az ajtón, nagyokat koppant, úgy talán a hatodiknál abba is hagyja magától, ha addig nem érkezik válasz. Az jut eszébe, esetleg még be is kiabálhatna, hogy tudják, ő az, de elveti az ötletet, miután ismét elfancsalodik a képe, mert eszébe jut a Aztyan dorgálása.*
106. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-03-25 16:16:49
Üzenet elküldve: 2020-03-25 16:16:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Miután lepakolja az üvegcséket és igen, nem csak a kabátzsebét üríti ki, keblei közül is kiteszi azt a két piros üvegcsét, aminek már nem volt máshol hely. Egyetlen határozott mozdulattal zárja maga mögött a raktár ajtaját.
Persze meglátszik milyen sokat tököl, mert Garrikh még a dugi rumot is megtalálja, míg felér a vörös szirén. Annyiban üdvös, hogy már elő is készíti a poharakat.*
- Látom, nem csak poharakat találtál. *Billenti félre fejét. Aztán megemeli az újabb üveg rumot, mintegy felmentősereg, s teszi is le a másik megkezdett mellé az asztalra. Az érintetlen poharat pedig közelebb tolja az üveghez, s várakozásteljesen néz a szakadt fiúra, akitől persze azt várja, hogy töltsön neki.*
- Letettem az üvegeket a raktárban. A fürdőt meg hamarosan hozzák. A gárda tök új, senki nem ismer meg. Még engem sem. *Jelenti ki miközben egyenesen az ablakhoz megy, s sarkig tárja, míg várná a poharába azt a korty rumot. Egyelőre nem pazarolná a rózsaillatot, amit még a kedves hősszerelmestől kapott. Majd csepegtet, ha megszűnik a bűz forrása.*
- Jut eszembe. *Fordul vissza Garraikh felé.* Azokat a göncöket ebbe a zsákba pakolhatod. *Ujjal mutogat a férfira le-fel, jelezvén az éppen rajta lévő göncökre gondol. S persze az említett zsák menet közben kerül kezébe, az ablak alatti láda tetejéről, melyre tollas kalózkapitányokat szégyenítő kalapja rákerül. Az asztal mellett állapodik meg a vörös, hátha megkapta az italát. Amúgy kíváncsi, vajon Garrikh elkezd-e azonnal vetkőzni, vagy megvárja míg a víz előáll.*
//Latamie szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Miután lepakolja az üvegcséket és igen, nem csak a kabátzsebét üríti ki, keblei közül is kiteszi azt a két piros üvegcsét, aminek már nem volt máshol hely. Egyetlen határozott mozdulattal zárja maga mögött a raktár ajtaját.
Persze meglátszik milyen sokat tököl, mert Garrikh még a dugi rumot is megtalálja, míg felér a vörös szirén. Annyiban üdvös, hogy már elő is készíti a poharakat.*
- Látom, nem csak poharakat találtál. *Billenti félre fejét. Aztán megemeli az újabb üveg rumot, mintegy felmentősereg, s teszi is le a másik megkezdett mellé az asztalra. Az érintetlen poharat pedig közelebb tolja az üveghez, s várakozásteljesen néz a szakadt fiúra, akitől persze azt várja, hogy töltsön neki.*
- Letettem az üvegeket a raktárban. A fürdőt meg hamarosan hozzák. A gárda tök új, senki nem ismer meg. Még engem sem. *Jelenti ki miközben egyenesen az ablakhoz megy, s sarkig tárja, míg várná a poharába azt a korty rumot. Egyelőre nem pazarolná a rózsaillatot, amit még a kedves hősszerelmestől kapott. Majd csepegtet, ha megszűnik a bűz forrása.*
- Jut eszembe. *Fordul vissza Garraikh felé.* Azokat a göncöket ebbe a zsákba pakolhatod. *Ujjal mutogat a férfira le-fel, jelezvén az éppen rajta lévő göncökre gondol. S persze az említett zsák menet közben kerül kezébe, az ablak alatti láda tetejéről, melyre tollas kalózkapitányokat szégyenítő kalapja rákerül. Az asztal mellett állapodik meg a vörös, hátha megkapta az italát. Amúgy kíváncsi, vajon Garrikh elkezd-e azonnal vetkőzni, vagy megvárja míg a víz előáll.*
105. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-03-22 16:56:44
Üzenet elküldve: 2020-03-22 16:56:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Még szemeit is megtörli, mintha könnye csordulna, persze színjáték az egész. Valóban vicces volt az elértés, de a telibe hahota, már csak inkább az íze kedvéért van, s nem is tart sokáig. Hamar félmosoly, majd egy kacsintás lesz belőle.*
- Rá se ránts, szivi! *Legyint, mintha maga is értett volna már félre jócskán, hasonló, vagy még ettől is durvább dolgokat.*
- Csak tedd be a raktárba, kérlek. *Komolyodik meg, s szemmel kíséri az üvegcsék elpakolását, majd látványosan nyel is egyet közben. Nem csoda, hatalmas dudák közé bambulni, sohasem egyszerű dolog. Halk sóhajjal kapja vissza tekintetét, aztán ismét mosolyog már.*
- Fent megvárlak! Addig keresek poharakat. *Csettint egyet maga előtt elrántva kezét, aztán sarkon fordul, s a Kalmárlak felé veszi az irányt. Ritkán járt erre, s sokan nem is ismerhetik, ha mégis összefutna valakivel, hát azt mondja, hogy Latamie Partalle barátja és a szobáját keresi. Minden bizonnyal fel tudja idézni az ismertetőjegyeket, ha bizonyíték kell, ahogyan azt is el tudja mondani, hogy lent áll a pultnál és kérdezzék meg. Ha úgy akad, készséggel meg is várja ezt, de feltételezése szerint elég kihaltnak tűnik a csehó, így Lati szobája felé elvánszorog. Nem mondaná holt fáradtnak magát, de a belőle áradó szag, már erőteljesen kezdi zavarni, s orrát dörgöli emiatt. Latamie magyarázata alapján könnyedén megtalálja, igaz, soha nem járt még erre. Belépve, elégedetten néz körbe, gyakorlatilag pont, ahogyan elképzelte. Túl sokat nem szemlélődik, elvileg szeszért jött, így hamar megkeresi, ami a legfontosabb. Nem fanyalodik el, hogy rumot talál, a tengerész lányra jellemző módon, méregerősen és arcpirítón.*
- Tökéletes! *Csettint nyelvével, s csörren a két pohár az asztalkán, majd lassan csurgatja az oldalán, mintha még kínozná magát, néhány percig.*
- Ááááhh... bazmeg'. Ez de jó. *Nem nyel hevesen, az első tüzes korty így is megköhögteti, elszokott már a minőségi piáktól. Egy darabig tűnődve néz ismét körbe, majd feláll, s szakadt kéklő kabátját, egy gyors mozdulattal dobja le magáról, egészen pontosan az egyik szék karfájára, aztán vár. Nem fekszik le az ágyra, akkor elaludna, de azt nem akar, megvárja a lányt, hisz megígérte. Sokkal inkább tölt magának még egyet, majd komor arccal támaszkodik térdeire könyökével, két keze közt forgatva a poharat.*
//Latamie szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Még szemeit is megtörli, mintha könnye csordulna, persze színjáték az egész. Valóban vicces volt az elértés, de a telibe hahota, már csak inkább az íze kedvéért van, s nem is tart sokáig. Hamar félmosoly, majd egy kacsintás lesz belőle.*
- Rá se ránts, szivi! *Legyint, mintha maga is értett volna már félre jócskán, hasonló, vagy még ettől is durvább dolgokat.*
- Csak tedd be a raktárba, kérlek. *Komolyodik meg, s szemmel kíséri az üvegcsék elpakolását, majd látványosan nyel is egyet közben. Nem csoda, hatalmas dudák közé bambulni, sohasem egyszerű dolog. Halk sóhajjal kapja vissza tekintetét, aztán ismét mosolyog már.*
- Fent megvárlak! Addig keresek poharakat. *Csettint egyet maga előtt elrántva kezét, aztán sarkon fordul, s a Kalmárlak felé veszi az irányt. Ritkán járt erre, s sokan nem is ismerhetik, ha mégis összefutna valakivel, hát azt mondja, hogy Latamie Partalle barátja és a szobáját keresi. Minden bizonnyal fel tudja idézni az ismertetőjegyeket, ha bizonyíték kell, ahogyan azt is el tudja mondani, hogy lent áll a pultnál és kérdezzék meg. Ha úgy akad, készséggel meg is várja ezt, de feltételezése szerint elég kihaltnak tűnik a csehó, így Lati szobája felé elvánszorog. Nem mondaná holt fáradtnak magát, de a belőle áradó szag, már erőteljesen kezdi zavarni, s orrát dörgöli emiatt. Latamie magyarázata alapján könnyedén megtalálja, igaz, soha nem járt még erre. Belépve, elégedetten néz körbe, gyakorlatilag pont, ahogyan elképzelte. Túl sokat nem szemlélődik, elvileg szeszért jött, így hamar megkeresi, ami a legfontosabb. Nem fanyalodik el, hogy rumot talál, a tengerész lányra jellemző módon, méregerősen és arcpirítón.*
- Tökéletes! *Csettint nyelvével, s csörren a két pohár az asztalkán, majd lassan csurgatja az oldalán, mintha még kínozná magát, néhány percig.*
- Ááááhh... bazmeg'. Ez de jó. *Nem nyel hevesen, az első tüzes korty így is megköhögteti, elszokott már a minőségi piáktól. Egy darabig tűnődve néz ismét körbe, majd feláll, s szakadt kéklő kabátját, egy gyors mozdulattal dobja le magáról, egészen pontosan az egyik szék karfájára, aztán vár. Nem fekszik le az ágyra, akkor elaludna, de azt nem akar, megvárja a lányt, hisz megígérte. Sokkal inkább tölt magának még egyet, majd komor arccal támaszkodik térdeire könyökével, két keze közt forgatva a poharat.*
104. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-03-18 18:06:47
Üzenet elküldve: 2020-03-18 18:06:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Első nap//
*Miközben már nagyban szeli a lépcsőket, akkor hallja meg Myr hangját, mi szerint, majd munka után bebocsájtást nyerhet egy ilyen „szolgálati szobába.” Attól viszont még most nem bírja, ki, hogy ne nézz meg magának, mi van odafenn. Megrángat néhány számozott ajtót is, de azok zárva vannak, amit nem is csodál. A hozzátett dolog vagy nem éri el a füleit vagy nem vesz róla tudomást, mert a válasz talán szerinte evidens, nem tudni. Majd végre a szolgálati szobákhoz ér, azaz feltételezi, hogy azok lehetnek azok, mert amik mellett eddig eljött, mind egy számmal volt jelezve, ezek viszont megtörik ezt a szép sorozatot. Ott is bepróbálkozik egy-egy ajtóval, hátha nyitva találja, persze előtte körbenéz, hogy egyedül van-e az emeleten. Nagy megnyugvással tapasztalja, hogy ebben a pillanatban ez áll fenn. Miután visszapattan, minden ajtóról, amit próbál kinyitni, eszébe jut, hogy a gnóm ezek szerint nem jött utána. ~Tényleg, az előbb, mondta, hogy majd munka után benézhetek hozzá. ~ Megnyugszik a szíve, hogy mégiscsak látni fog egy ilyet, csak türelemmel kell legyen. Eztán indulna visszafelé, de észreveszi, hogy van még egy emelet. Ha már itt van, azt is meglesi. Felsétál lassan és próbál halk lenni, feszélyezi is a nagy csend a folyosón, majd látja, hogy egy termetesebb ajtó zárja az egészet. ~Az nem semmi. ~ Pislog néhányat, de úgy dönt, hogy nem közelíti meg, inkább visszasiet a földszintre, azt majd máskor, ha nem lesz egyedül.*
*Miközben már nagyban szeli a lépcsőket, akkor hallja meg Myr hangját, mi szerint, majd munka után bebocsájtást nyerhet egy ilyen „szolgálati szobába.” Attól viszont még most nem bírja, ki, hogy ne nézz meg magának, mi van odafenn. Megrángat néhány számozott ajtót is, de azok zárva vannak, amit nem is csodál. A hozzátett dolog vagy nem éri el a füleit vagy nem vesz róla tudomást, mert a válasz talán szerinte evidens, nem tudni. Majd végre a szolgálati szobákhoz ér, azaz feltételezi, hogy azok lehetnek azok, mert amik mellett eddig eljött, mind egy számmal volt jelezve, ezek viszont megtörik ezt a szép sorozatot. Ott is bepróbálkozik egy-egy ajtóval, hátha nyitva találja, persze előtte körbenéz, hogy egyedül van-e az emeleten. Nagy megnyugvással tapasztalja, hogy ebben a pillanatban ez áll fenn. Miután visszapattan, minden ajtóról, amit próbál kinyitni, eszébe jut, hogy a gnóm ezek szerint nem jött utána. ~Tényleg, az előbb, mondta, hogy majd munka után benézhetek hozzá. ~ Megnyugszik a szíve, hogy mégiscsak látni fog egy ilyet, csak türelemmel kell legyen. Eztán indulna visszafelé, de észreveszi, hogy van még egy emelet. Ha már itt van, azt is meglesi. Felsétál lassan és próbál halk lenni, feszélyezi is a nagy csend a folyosón, majd látja, hogy egy termetesebb ajtó zárja az egészet. ~Az nem semmi. ~ Pislog néhányat, de úgy dönt, hogy nem közelíti meg, inkább visszasiet a földszintre, azt majd máskor, ha nem lesz egyedül.*
103. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-03-02 16:11:00
Üzenet elküldve: 2020-03-02 16:11:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Nemes feladat//
*A Kalmárlakba a hátsó lépcsősoron át érkezik, amelyet csak a személyzet használhat és minden bizonnyal megkapja Miktől a rábízott paksamétát. Nem sok ideje van, de a kovácsműhely dolga elég fontos kérdés, hogy szobájába menet figyelmet fordítson rá. A lépcsőkön és a folyosón futja át a papírokat és ha nem volna ilyen ideges, elégedetten elmosolyodna a dolgok alakulása láttán.
Örült volna, ha ez a kellemetlenség nem szakítja félbe a kereskedőház menetelését, de legalább míg ő távol van, láthatóan jól haladnak a dolgok. Legalábbis, ami a kovácsműhelyt illeti.
A kalmárlak vasalt ajtaját kinyitja és azonnal a belső szoba felé robog, ahol Aeane hagyta a ruháit. Az a városőr azt mondta, olyan dolog kell, amin a kutya érezheti az illatát és követni tudja majd. Olyan ruhát keres, ami mondjuk az éjjel volt rajta, egy hálóing vagy hasonló. Majd kimagyarázza, hogyan került hozzá, ebben nem lesz hiba, de azon biztosan elég követni való nyom maradt. Amit pedig ketten műveltek, azt nem ruhában tették, így a kutyát sem fogja összezavarni a dolog.
Pár pillanatnyi szünetben aláírja a papírt és kikészíti Aztyan számára, majd a kincstárból leszámolja a vételár háromezer aranyát, amelyet majd el fog juttatni a tanácsnoknak. Nem tudja megállni, hogy el ne mosolyodjon futólag, hisz ezzel egy újabb sokat érő ingatlan és kereskedelmileg fontos alapkő került a kereskedőház kezébe. Ha Aenae szabad volna, most tökéletes nyugalomban dőlhetne hátra a kényelmes fotelében és élvezhetné az elvégzett munka gyümölcsét.
De nem lehet, menni kell, a városőrséggel és remélhetően Denjaarral van találkozója a romváros és a szegénynegyed határán, hogy kiszabadítsák Aenaet. Remélei, nem késnek el, reméli, hogy nem esik baja a lánynak. Elgondolkodik rajta, hogy levelet ír a Vashegy kancellárjának, de olyan dolgok is megfogalmazódnak benne, amelyek ezt a tervet kicsit későbbre tolják.
Amint végzett, kiegészíti egy acélvesszővel a combtokban lévőket, az egyik ugyanis benne maradt a piacon rájuk támadó hájas hentessegéd szemgödrében, majd ellenőrzi vértjét, kardját és indul is vissza a fogadóba. Hátha akad pár kalandor vagy kardforgató, aki segít neki kiszabadítani Aenaet.*
//Nemes feladat//
*A Kalmárlakba a hátsó lépcsősoron át érkezik, amelyet csak a személyzet használhat és minden bizonnyal megkapja Miktől a rábízott paksamétát. Nem sok ideje van, de a kovácsműhely dolga elég fontos kérdés, hogy szobájába menet figyelmet fordítson rá. A lépcsőkön és a folyosón futja át a papírokat és ha nem volna ilyen ideges, elégedetten elmosolyodna a dolgok alakulása láttán.
Örült volna, ha ez a kellemetlenség nem szakítja félbe a kereskedőház menetelését, de legalább míg ő távol van, láthatóan jól haladnak a dolgok. Legalábbis, ami a kovácsműhelyt illeti.
A kalmárlak vasalt ajtaját kinyitja és azonnal a belső szoba felé robog, ahol Aeane hagyta a ruháit. Az a városőr azt mondta, olyan dolog kell, amin a kutya érezheti az illatát és követni tudja majd. Olyan ruhát keres, ami mondjuk az éjjel volt rajta, egy hálóing vagy hasonló. Majd kimagyarázza, hogyan került hozzá, ebben nem lesz hiba, de azon biztosan elég követni való nyom maradt. Amit pedig ketten műveltek, azt nem ruhában tették, így a kutyát sem fogja összezavarni a dolog.
Pár pillanatnyi szünetben aláírja a papírt és kikészíti Aztyan számára, majd a kincstárból leszámolja a vételár háromezer aranyát, amelyet majd el fog juttatni a tanácsnoknak. Nem tudja megállni, hogy el ne mosolyodjon futólag, hisz ezzel egy újabb sokat érő ingatlan és kereskedelmileg fontos alapkő került a kereskedőház kezébe. Ha Aenae szabad volna, most tökéletes nyugalomban dőlhetne hátra a kényelmes fotelében és élvezhetné az elvégzett munka gyümölcsét.
De nem lehet, menni kell, a városőrséggel és remélhetően Denjaarral van találkozója a romváros és a szegénynegyed határán, hogy kiszabadítsák Aenaet. Remélei, nem késnek el, reméli, hogy nem esik baja a lánynak. Elgondolkodik rajta, hogy levelet ír a Vashegy kancellárjának, de olyan dolgok is megfogalmazódnak benne, amelyek ezt a tervet kicsit későbbre tolják.
Amint végzett, kiegészíti egy acélvesszővel a combtokban lévőket, az egyik ugyanis benne maradt a piacon rájuk támadó hájas hentessegéd szemgödrében, majd ellenőrzi vértjét, kardját és indul is vissza a fogadóba. Hátha akad pár kalandor vagy kardforgató, aki segít neki kiszabadítani Aenaet.*
102. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-01-14 13:55:28
Üzenet elküldve: 2020-01-14 13:55:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Aenae, CCC//
*Immáron teljes glédában várja az indulást, csak a kalapot kell a fejére tenni és menetkész. Elégedett és némileg büszke mosollyal hallgatja Aenae szavait és a végén a komolytalannak tetsző feddést.*
- Ha ilyen mosolyogva közlöd ezt, úrnőm, kénytelen vagyok elismerésnek venni.
*Tudna vitatkozni a lánnyal az imponálásról vagy annak hiányáról, de nem teszi. Ugyan nem lát a fejébe, de féloldalas mosoly kúszik szakállas képére, amikor Aenae beharapja az alsó ajkát.*
- Minden rendben lesz. *Lép közelebb a lányhoz és válaszol megnyugtató hangon.
Aenae is felkel a székből, úgy tűnik, lassan indulhatnak. Végre.*
- Nincs semmi rendeznivalód. Az én szerelmem a fogadómban nem fizet. *Válaszolja, s ha teheti, ölelésbe vonja a lányt.*
- És erről nem nyitok vitát. *Teszi hozzá határozott, de kedves hangon. Még mosolyog is mellé.
Meghallgatja a lány szavait a "normális" dolgokról, amiket szeretne. Elgondolkodik rajta, hogy ha Aenae "csak" egy normális lány volna, akkor is így vonzódna-e hozzá. Arra a következtetésre jut, hogy ha úgy ismeri meg, valószínűleg egy múló emlékű, fülledt éjszakánál többet nem szánt volna rá, de most már más a helyzet.*
- Mit szólsz hozzá, ha elindulunk a piac felé, veszünk lepényt és kapsz egy szép kabátot és kucsmát. Aztán pedig beugrunk a kapitányhoz, hogy jelezzük távozásunk és a két ígért katona csatlakozhasson. *Vázolja fel a tervet, amely egyszerre tehet eleget Aenae kívánságának és a kapitány igényeinek.
Ha Aenae nem marasztalja, akkor elindulhatnak a tárgyaló felé, onnan pedig ki a folyosóra, hogy a lány szobájában felszedjék a holmiját és mehessenek a piacra.*
//Aenae, CCC//
*Immáron teljes glédában várja az indulást, csak a kalapot kell a fejére tenni és menetkész. Elégedett és némileg büszke mosollyal hallgatja Aenae szavait és a végén a komolytalannak tetsző feddést.*
- Ha ilyen mosolyogva közlöd ezt, úrnőm, kénytelen vagyok elismerésnek venni.
*Tudna vitatkozni a lánnyal az imponálásról vagy annak hiányáról, de nem teszi. Ugyan nem lát a fejébe, de féloldalas mosoly kúszik szakállas képére, amikor Aenae beharapja az alsó ajkát.*
- Minden rendben lesz. *Lép közelebb a lányhoz és válaszol megnyugtató hangon.
Aenae is felkel a székből, úgy tűnik, lassan indulhatnak. Végre.*
- Nincs semmi rendeznivalód. Az én szerelmem a fogadómban nem fizet. *Válaszolja, s ha teheti, ölelésbe vonja a lányt.*
- És erről nem nyitok vitát. *Teszi hozzá határozott, de kedves hangon. Még mosolyog is mellé.
Meghallgatja a lány szavait a "normális" dolgokról, amiket szeretne. Elgondolkodik rajta, hogy ha Aenae "csak" egy normális lány volna, akkor is így vonzódna-e hozzá. Arra a következtetésre jut, hogy ha úgy ismeri meg, valószínűleg egy múló emlékű, fülledt éjszakánál többet nem szánt volna rá, de most már más a helyzet.*
- Mit szólsz hozzá, ha elindulunk a piac felé, veszünk lepényt és kapsz egy szép kabátot és kucsmát. Aztán pedig beugrunk a kapitányhoz, hogy jelezzük távozásunk és a két ígért katona csatlakozhasson. *Vázolja fel a tervet, amely egyszerre tehet eleget Aenae kívánságának és a kapitány igényeinek.
Ha Aenae nem marasztalja, akkor elindulhatnak a tárgyaló felé, onnan pedig ki a folyosóra, hogy a lány szobájában felszedjék a holmiját és mehessenek a piacra.*
101. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-01-11 14:25:21
Üzenet elküldve: 2020-01-11 14:25:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Aenae, CCC//
*Rosszallóan rázza a fejét, hiszen Cha'yss nem veszi feddésnek azt, mikor kijelenti, hogy lovagol a szavakon. Haragudnia kellene rá amiatt, hogy nem veszi komolyan az ő gondjait, de végső soron képtelen haragudni rá, egy aztán a rosszalló fejcsóválást sem lehet komolyan venni, mert elmosolyodik. Nagyot sóhajt.*
- Amúgy az őrületbe kergetsz, uram.
*Jegyzi meg szélesen mosolyogva, továbbra is a fejét csóválva. Ezúttal már inkább magát szeretné összeszidni amiatt, hogy míg itt komoly dolgokról esik szó, addig egyre több gondolata forog akörül, hogy tán Cha'yss karjai közé vetnie magát és az állítólagosan hátralévő egy hatját azzal kéne töltenie, hogy ki sem száll a hatalmas baldachinos ágyból és a férfit sem engedi ki onnét. Hangos sóhajjal engedi a másikat készülődni, az asztalnál ülve figyeli, szórakozottan hintáztatva maga alatt a széket.*
- Nem imponálna.
*Jegyzi meg szinte mellékesen, Cha'ysst méregetve. Igazság szerint a gondolatai nagy részét már Cha'yss foglalja le, meg az, hogy neki mennyire imponál az, hogy a férfi épp most helyezi magát teljes harci készültségbe. Mélyen belegondolva azonban nagyon sajnálja, hogy akaratlanul is belerángatta ebbe az egészbe. Elhúzza a száját. Nem akar erről újra vitát nyitni, elég volt odalenn a pincében. Azon kapja magát, hogy újra az alsó ajkát rágcsálja.*
- Ugye minden rendben lesz?
*Halkan beszél és kicsit remeg is a hangja, de még a keze is, úgyhogy felhagy a szék hintáztatásával, mielőtt hanyatt esik. Inkább feláll, csípőjével az asztalnak dőlve nézi tovább a férfit és egyre inkább rátör a letargia, ahogyan közeledik az indulás időpontja, márpedig visszavonhatatlanul közeledik, ideje összeszedni a gondolatait, mert a holmija egyben van a szobájában.*
- Mikkel kell rendezzem a számlát?
*Kérdezi hirtelen.*
- Nézelődni szerettem volna. Lepényt enni és sétálgatni. Jó a lepény nem kell. Csak kicsit úgy akartam volna csinálni mint mások. És talán vennék egy melegebb kabátot meg egy csinos kucsmát.
*Tulajdonképpen nincsenek eget rengető vágyai, tényleg csak szeretne kicsit úgy csinálni, mint azok, akik nem a Vashegy tudomisénmijei, hanem csak mezei népek, akik lepényt eszegetve sétálgatnak. Hiszen egy hat múlva vége az életének.*
//Aenae, CCC//
*Rosszallóan rázza a fejét, hiszen Cha'yss nem veszi feddésnek azt, mikor kijelenti, hogy lovagol a szavakon. Haragudnia kellene rá amiatt, hogy nem veszi komolyan az ő gondjait, de végső soron képtelen haragudni rá, egy aztán a rosszalló fejcsóválást sem lehet komolyan venni, mert elmosolyodik. Nagyot sóhajt.*
- Amúgy az őrületbe kergetsz, uram.
*Jegyzi meg szélesen mosolyogva, továbbra is a fejét csóválva. Ezúttal már inkább magát szeretné összeszidni amiatt, hogy míg itt komoly dolgokról esik szó, addig egyre több gondolata forog akörül, hogy tán Cha'yss karjai közé vetnie magát és az állítólagosan hátralévő egy hatját azzal kéne töltenie, hogy ki sem száll a hatalmas baldachinos ágyból és a férfit sem engedi ki onnét. Hangos sóhajjal engedi a másikat készülődni, az asztalnál ülve figyeli, szórakozottan hintáztatva maga alatt a széket.*
- Nem imponálna.
*Jegyzi meg szinte mellékesen, Cha'ysst méregetve. Igazság szerint a gondolatai nagy részét már Cha'yss foglalja le, meg az, hogy neki mennyire imponál az, hogy a férfi épp most helyezi magát teljes harci készültségbe. Mélyen belegondolva azonban nagyon sajnálja, hogy akaratlanul is belerángatta ebbe az egészbe. Elhúzza a száját. Nem akar erről újra vitát nyitni, elég volt odalenn a pincében. Azon kapja magát, hogy újra az alsó ajkát rágcsálja.*
- Ugye minden rendben lesz?
*Halkan beszél és kicsit remeg is a hangja, de még a keze is, úgyhogy felhagy a szék hintáztatásával, mielőtt hanyatt esik. Inkább feláll, csípőjével az asztalnak dőlve nézi tovább a férfit és egyre inkább rátör a letargia, ahogyan közeledik az indulás időpontja, márpedig visszavonhatatlanul közeledik, ideje összeszedni a gondolatait, mert a holmija egyben van a szobájában.*
- Mikkel kell rendezzem a számlát?
*Kérdezi hirtelen.*
- Nézelődni szerettem volna. Lepényt enni és sétálgatni. Jó a lepény nem kell. Csak kicsit úgy akartam volna csinálni mint mások. És talán vennék egy melegebb kabátot meg egy csinos kucsmát.
*Tulajdonképpen nincsenek eget rengető vágyai, tényleg csak szeretne kicsit úgy csinálni, mint azok, akik nem a Vashegy tudomisénmijei, hanem csak mezei népek, akik lepényt eszegetve sétálgatnak. Hiszen egy hat múlva vége az életének.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 297-316