Arthenior - Kalmárlak
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 297-316
140. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-07-30 22:27:12
Üzenet elküldve: 2020-07-30 22:27:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
- Gondolom.
*Válaszolja halovány, fáradt mosollyal. Rövid gondolatot veszteget Lyzre, hogy vajon hol lehet most? Vajon mit szólna ahhoz, ha közölné vele, hogy ezúttal mely testrészébe szúratna ékszert? Valószínűleg zavartan mosolyogna, de kis unszolás után talán megcsinálná. Kis ördögvigyorral meg aztán pláne.*
- Nekem lényeges, Cha'yss.
*Mondja komolyan, de érzi, hogy most egy kitérő választ kap a férfitól, nem is igen forszírozza a kérdéskört, csak bólint, majd később megbeszélik.*
- Nem vagyok éhes.
*Ez érthető is, eleve gondjai vannak az evéssel, de most végképp nem vágyik arra, hogy egyen, ennek oka igen prózai, nemrég egy kardot döftek a gyomrába, azzal most teljesen jól lakott.*
- Jó.
*Válaszolja sóhajjal, bár nagyon nem szeretne egyedül maradni a gondolataival, de tudja, hogy Cha'yssnak ezernyi dolga van, nem tartóztatja. Tulajdonképpen jó is, hogy kicsit odébb áll, mert érzi, hogy nem sokáig bírja már visszatartani a bőgést. Érthető, hogy nem szeretné, hogy azt bárki is lássa, hogy a sarokban ülve, magzatpózba görnyedve nyeli a könnyeit.
Amint a férfi kiteszi a lábát, őrajta kijön minden felgyülemlett feszültség és valóban a sarokban ülve, felhúzott térdeit átölelve zokog. Nem tudná megmondani, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy össze tudja szedni magát, jó néhány hosszú percnek el kell telnie. Kicsit szabad folyást enged az érzelmeinek, de aztán kényszerítenie kell magát arra, hogy abbahagyja. Nehezen sikerül, először négykézláb mászik ki a sarokból. Teljesen fásultan áll neki vetkőzni, megszabadulni a véres-koszos göncöktől. A forró fürdő persze kecsegtető, de nem vágyik arra, hogy véres-dzsuvás kulimászban pancsoljon, így határozott célja minél többet lemosni magáról, úgyhogy a mosdótálat megtölti vízzel, hogy először lemosson magáról mindent, amit egy kis lötyköléssel lemoshat. Végül meztelenül, de viszonylag letisztogatva megáll az embermagas tükör előtt, hogy megvizsgálhassa az elszenvedett károkat: valamennyi véraláfutást a testén és nem utolsó sorban a gyomortájéki sebhelyet. Elszomorító képest fest. Újra sírni támad kedve.*
*Válaszolja halovány, fáradt mosollyal. Rövid gondolatot veszteget Lyzre, hogy vajon hol lehet most? Vajon mit szólna ahhoz, ha közölné vele, hogy ezúttal mely testrészébe szúratna ékszert? Valószínűleg zavartan mosolyogna, de kis unszolás után talán megcsinálná. Kis ördögvigyorral meg aztán pláne.*
- Nekem lényeges, Cha'yss.
*Mondja komolyan, de érzi, hogy most egy kitérő választ kap a férfitól, nem is igen forszírozza a kérdéskört, csak bólint, majd később megbeszélik.*
- Nem vagyok éhes.
*Ez érthető is, eleve gondjai vannak az evéssel, de most végképp nem vágyik arra, hogy egyen, ennek oka igen prózai, nemrég egy kardot döftek a gyomrába, azzal most teljesen jól lakott.*
- Jó.
*Válaszolja sóhajjal, bár nagyon nem szeretne egyedül maradni a gondolataival, de tudja, hogy Cha'yssnak ezernyi dolga van, nem tartóztatja. Tulajdonképpen jó is, hogy kicsit odébb áll, mert érzi, hogy nem sokáig bírja már visszatartani a bőgést. Érthető, hogy nem szeretné, hogy azt bárki is lássa, hogy a sarokban ülve, magzatpózba görnyedve nyeli a könnyeit.
Amint a férfi kiteszi a lábát, őrajta kijön minden felgyülemlett feszültség és valóban a sarokban ülve, felhúzott térdeit átölelve zokog. Nem tudná megmondani, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy össze tudja szedni magát, jó néhány hosszú percnek el kell telnie. Kicsit szabad folyást enged az érzelmeinek, de aztán kényszerítenie kell magát arra, hogy abbahagyja. Nehezen sikerül, először négykézláb mászik ki a sarokból. Teljesen fásultan áll neki vetkőzni, megszabadulni a véres-koszos göncöktől. A forró fürdő persze kecsegtető, de nem vágyik arra, hogy véres-dzsuvás kulimászban pancsoljon, így határozott célja minél többet lemosni magáról, úgyhogy a mosdótálat megtölti vízzel, hogy először lemosson magáról mindent, amit egy kis lötyköléssel lemoshat. Végül meztelenül, de viszonylag letisztogatva megáll az embermagas tükör előtt, hogy megvizsgálhassa az elszenvedett károkat: valamennyi véraláfutást a testén és nem utolsó sorban a gyomortájéki sebhelyet. Elszomorító képest fest. Újra sírni támad kedve.*
139. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-07-30 18:06:31
Üzenet elküldve: 2020-07-30 18:06:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
*Fogalma sincs arról, hogy mit szólnának, ha meglátnák Aenaevel, mármint a mostani állapotú Aenaevel, de nem is érdekli. Az őrült Terwy házánál sem törődött túlságosan vele, de most már mindegy. Majd foglalkozik ezzel később, amikor mindent rendbe tett.
A válaszra szélesen elmosolyodik, elképzeli a lefestett képet, ahogy a lány meztelen, felhőtlenül az ördögvigyor hatásától szaladgál fel alá a szobájában.*
- Nem tudom, de biztosan találnánk neki valami izgalmas helyet. *Válaszolja készségesen.
A Kalmárlak szintjére érve elhangzik egy kérdés, ami viszont kizökkenti a kellemes képzelgésből. A folyosón végigsétálva és saját kulcsával kinyitva a megerősített ajtót, betessékeli a lányt.*
- Ez egyáltalán nem fontos. Az a lényeg, hogy élsz és itt vagy velem. *Legyint, hogy elhessegesse a kérdést, hogy elodázza a választ. Mintha valóban nem számítana, hogy mennyit költött a zsoldosokra.*
- Gyere. Most lefürdesz, eszel és pihensz, aztán majd megbeszéljük. *Saját lakosztálya felé kíséri a lányt, át a tárgyalón. Olyan, mintha hónapok óta nem járt volna itt.
Odabent, ledobja Kathlynt és a fegyverövét az ágyra.*
- Készítek neked egy fürdőt és hozok ételt. És persze szólok, hogy megérkeztem. *Mosolyodik el és a rézsárkányhoz lép a paraván mögött, hogy befűtsön a gyomrában lötyögő víznek. Kell egy kis idő, míg a víz elég forró lesz, így van ideje megtenni a kitérőt.*
- Nemsokára jövök. *Fordul vissza egy pillanatra, hogy óvatos csókkal köszönjön el.*
- Hozok jó sok ördögvigyort. *Tréfálkozik még és ha Aenae elengedi, akkor elindul a fogadóba. Biztosan sok dolog történt, míg távolt volt.*
A válaszra szélesen elmosolyodik, elképzeli a lefestett képet, ahogy a lány meztelen, felhőtlenül az ördögvigyor hatásától szaladgál fel alá a szobájában.*
- Nem tudom, de biztosan találnánk neki valami izgalmas helyet. *Válaszolja készségesen.
A Kalmárlak szintjére érve elhangzik egy kérdés, ami viszont kizökkenti a kellemes képzelgésből. A folyosón végigsétálva és saját kulcsával kinyitva a megerősített ajtót, betessékeli a lányt.*
- Ez egyáltalán nem fontos. Az a lényeg, hogy élsz és itt vagy velem. *Legyint, hogy elhessegesse a kérdést, hogy elodázza a választ. Mintha valóban nem számítana, hogy mennyit költött a zsoldosokra.*
- Gyere. Most lefürdesz, eszel és pihensz, aztán majd megbeszéljük. *Saját lakosztálya felé kíséri a lányt, át a tárgyalón. Olyan, mintha hónapok óta nem járt volna itt.
Odabent, ledobja Kathlynt és a fegyverövét az ágyra.*
- Készítek neked egy fürdőt és hozok ételt. És persze szólok, hogy megérkeztem. *Mosolyodik el és a rézsárkányhoz lép a paraván mögött, hogy befűtsön a gyomrában lötyögő víznek. Kell egy kis idő, míg a víz elég forró lesz, így van ideje megtenni a kitérőt.*
- Nemsokára jövök. *Fordul vissza egy pillanatra, hogy óvatos csókkal köszönjön el.*
- Hozok jó sok ördögvigyort. *Tréfálkozik még és ha Aenae elengedi, akkor elindul a fogadóba. Biztosan sok dolog történt, míg távolt volt.*
138. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-07-29 16:53:42
Üzenet elküldve: 2020-07-29 16:53:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
*Ha lenne ereje hozzá, akkor valószínűleg nagyon röhögne önmagán. Nem látta ugyan magát, de vannak elképzelései arról, hogy hogyan is festhet: a legkevésbé sem úrnősen, vagy úrinősen, bár való igaz, hogy ezektől amúgy is meglehetősen távol áll, de jelenleg aztán pláne. Még saját barátai is nehezen ismernék fel jelenleg, tökéletesen megértené azt is, ha Cha'yss nem akarna vele mutatkozni, ami azt illeti ő sem szívesen mutatkozik önmagával.*
- Annyit, hogy öntudatlanul vihorásszak, meg pucéran szaladgáljak. Újabb ékszert szúrassak valami testrészembe. Mit gondolsz, melyikbe kéne?
*Kedélyes beszélgetés is lehetne, más körülmények között talán kajánul, pajkosan mosolyogna, talán el is vörösödne, főleg a felsejlő emlék miatt. Most azonban csak egy pillanatra felfelé görbülnek az ajkai, de ez a mosolyféle hamar el is tűnik az arcáról.*
- Mennyit fizetsz nekik, Cha'yss?
*Kérdezi hirtelen. Ambivalens érzései vannak, egy részről hálás a férfinak, hogy kimenekítette, másik oldalról meg úgy érzi, hogy tartozik neki, mármint pénzzel. A saját életét nyilván nem tudja pénzben kifejezni, de a zsoldosoknak talán egy meghatározott tarifájuk van, amit nem lenne rest odaadni Cha'yssnak.*
- Annyit, hogy öntudatlanul vihorásszak, meg pucéran szaladgáljak. Újabb ékszert szúrassak valami testrészembe. Mit gondolsz, melyikbe kéne?
*Kedélyes beszélgetés is lehetne, más körülmények között talán kajánul, pajkosan mosolyogna, talán el is vörösödne, főleg a felsejlő emlék miatt. Most azonban csak egy pillanatra felfelé görbülnek az ajkai, de ez a mosolyféle hamar el is tűnik az arcáról.*
- Mennyit fizetsz nekik, Cha'yss?
*Kérdezi hirtelen. Ambivalens érzései vannak, egy részről hálás a férfinak, hogy kimenekítette, másik oldalról meg úgy érzi, hogy tartozik neki, mármint pénzzel. A saját életét nyilván nem tudja pénzben kifejezni, de a zsoldosoknak talán egy meghatározott tarifájuk van, amit nem lenne rest odaadni Cha'yssnak.*
137. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-07-26 16:17:44
Üzenet elküldve: 2020-07-26 16:17:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Garrikh//
-Na azt tudom... *lusta nyűgös az a három szó, sokat sejtető, hogy tényleg tudja mi minden áll.
Ahogy Garrikh elégedettsége, úgy Latié is csak növekszik, amikor készülőben lévő teája felé pillant.*
- Ja, abból a kis tasakból is tegyél bele! Réha félelme. *Lehet hogy jól mondja, de az is lehet, hogy Artheniorban nem így mondják, az illatáról Garrik viszont erre is rájöhet, hogy micsoda.*
- Nem szeretnék pulyát. *Valahogy sosem látta magát anyaként, és nem ma akarja elkezdeni.
Amúgy Latamie valóban nem az a szószátyár típus. Ám lehet hogy néha nyersen válaszol, de inkább így mint körmön fonva, tartja e szokását.*
- Áhá. Tudtam, hogy főnyeremény vagyok *Nyilván nem így van, és csak kontrázik, de azért szájszegleti vigyora válaszol, hogy tetszik neki a megjegyzés.
Amúgy elnézi, ahogy Garrikh teát készít. Egészen mint aki gyakorlatban van, nem valami tesze-tosza fiúcska. Jellemben sem az, és ha hajlítható is, valami mégis ott motoz benne, hogy a határokat keményebben tartja.*
- Tehetsz bele citromot. Legfeljebb kiköpöm. *Vállát is megvonja, szemöldökét is megrántja. Lesz, ahogy lesz.
A kóstoló közben persze ízlelgeti így. Ízlelgeti úgy. Nyammog egy kicsit, mint aki nem hamarkodja el a döntést, noha amúgy ízlik neki, de ezt nem mondaná meg azonnal. Nyel. Kicsit el is húzza a száját, aztán mégis kortyol újra. *
- Na jó! Megteszi. Legközelebb is főzheted nekem a teát. *Széles szemtelen vigyorra húzódik szája, szemöldöke már-már rosszcsontok piszkos ívére húzódik, mint egy komisz rókafattya.*
- Jól van na! Finom lett. *Bökné közbe hogy helyesbítsen, mert tényleg jó egy lötty. A mustráló pillantásokat pedig kimondottan élvezi. Tán még kacér szemöldökrándulással válaszol is, ám szavakba nem önti, nincs is mit. Csak mórikáló mozdulat az egész. Az pedig, hogy kecsesnek nőiesnek érzi Garrikh, valóban jóízű kacagást váltana ki belőle.*
- Mákod volt, hogy belém botlottál. Köztudott, hogy aranyszín jóindulat leng körül, másképp ez nem is lehetett *Ujjával eközben a feje fölé apró köröket ír, hanyag mozdulatokkal. Amúgy meg francokat a jóindulatba, jól esik neki saját kis titkot dédelgetni, hogy Garrikh az elveszett madárka, itt van most a szárnyai alatt. A cinikus megjegyzésre amúgy csak egy fintort enged meg, melyből Garrikh érezheti, hogy vette a lapot.*
- A hangom, nem az amit a fogadókban várnának. De a tengeren mindig megtette. *Fordul az elnyúlt Garrikh felé.*
- Hát onnan. Hajóról. Tengeren innen és túl. Van egy pár tengerész induló meg nóta... sirató. Nehezebb tengeri napokra. Mikor mire van szükség. De a disznó dalok a kedvenceim, azokon jót lehet röhögni. *Valóban el is kuncogná magát ha Latamie csinálna olyat. Ám azért valami hasonló hangot azért hallat, bár kevéssé kecses gurgulázó mint a legtöbb nőktől szokás, inkább karcolja a szoba csendjét.*
- Na mint ez: "A tengerész álljon elő, a pennáját végye elő, na az aztán olyat ír, kilenc hónap múva sír." *Vállat von, mert ez még istenes azokhoz képest ami idő közben eszébe jutott.*
- Ezt valahol szigeten hallotta az egyik idióta aztán átköltötte. Egész gyűjtemény van hasonlókból. Két fosztogatás közt el kellett ütni az időt. *Inkább kissé feszült várakozás hangulata lengheti körül ahogy az utolsó mondatot ejti. Garrikh azt tudhatta, hogy kikötőből jött, hogy hajóról, de hogy mit is csinált korábban, még nem utalt rá sosem.*
//Latamie, Garrikh//
-Na azt tudom... *lusta nyűgös az a három szó, sokat sejtető, hogy tényleg tudja mi minden áll.
Ahogy Garrikh elégedettsége, úgy Latié is csak növekszik, amikor készülőben lévő teája felé pillant.*
- Ja, abból a kis tasakból is tegyél bele! Réha félelme. *Lehet hogy jól mondja, de az is lehet, hogy Artheniorban nem így mondják, az illatáról Garrik viszont erre is rájöhet, hogy micsoda.*
- Nem szeretnék pulyát. *Valahogy sosem látta magát anyaként, és nem ma akarja elkezdeni.
Amúgy Latamie valóban nem az a szószátyár típus. Ám lehet hogy néha nyersen válaszol, de inkább így mint körmön fonva, tartja e szokását.*
- Áhá. Tudtam, hogy főnyeremény vagyok *Nyilván nem így van, és csak kontrázik, de azért szájszegleti vigyora válaszol, hogy tetszik neki a megjegyzés.
Amúgy elnézi, ahogy Garrikh teát készít. Egészen mint aki gyakorlatban van, nem valami tesze-tosza fiúcska. Jellemben sem az, és ha hajlítható is, valami mégis ott motoz benne, hogy a határokat keményebben tartja.*
- Tehetsz bele citromot. Legfeljebb kiköpöm. *Vállát is megvonja, szemöldökét is megrántja. Lesz, ahogy lesz.
A kóstoló közben persze ízlelgeti így. Ízlelgeti úgy. Nyammog egy kicsit, mint aki nem hamarkodja el a döntést, noha amúgy ízlik neki, de ezt nem mondaná meg azonnal. Nyel. Kicsit el is húzza a száját, aztán mégis kortyol újra. *
- Na jó! Megteszi. Legközelebb is főzheted nekem a teát. *Széles szemtelen vigyorra húzódik szája, szemöldöke már-már rosszcsontok piszkos ívére húzódik, mint egy komisz rókafattya.*
- Jól van na! Finom lett. *Bökné közbe hogy helyesbítsen, mert tényleg jó egy lötty. A mustráló pillantásokat pedig kimondottan élvezi. Tán még kacér szemöldökrándulással válaszol is, ám szavakba nem önti, nincs is mit. Csak mórikáló mozdulat az egész. Az pedig, hogy kecsesnek nőiesnek érzi Garrikh, valóban jóízű kacagást váltana ki belőle.*
- Mákod volt, hogy belém botlottál. Köztudott, hogy aranyszín jóindulat leng körül, másképp ez nem is lehetett *Ujjával eközben a feje fölé apró köröket ír, hanyag mozdulatokkal. Amúgy meg francokat a jóindulatba, jól esik neki saját kis titkot dédelgetni, hogy Garrikh az elveszett madárka, itt van most a szárnyai alatt. A cinikus megjegyzésre amúgy csak egy fintort enged meg, melyből Garrikh érezheti, hogy vette a lapot.*
- A hangom, nem az amit a fogadókban várnának. De a tengeren mindig megtette. *Fordul az elnyúlt Garrikh felé.*
- Hát onnan. Hajóról. Tengeren innen és túl. Van egy pár tengerész induló meg nóta... sirató. Nehezebb tengeri napokra. Mikor mire van szükség. De a disznó dalok a kedvenceim, azokon jót lehet röhögni. *Valóban el is kuncogná magát ha Latamie csinálna olyat. Ám azért valami hasonló hangot azért hallat, bár kevéssé kecses gurgulázó mint a legtöbb nőktől szokás, inkább karcolja a szoba csendjét.*
- Na mint ez: "A tengerész álljon elő, a pennáját végye elő, na az aztán olyat ír, kilenc hónap múva sír." *Vállat von, mert ez még istenes azokhoz képest ami idő közben eszébe jutott.*
- Ezt valahol szigeten hallotta az egyik idióta aztán átköltötte. Egész gyűjtemény van hasonlókból. Két fosztogatás közt el kellett ütni az időt. *Inkább kissé feszült várakozás hangulata lengheti körül ahogy az utolsó mondatot ejti. Garrikh azt tudhatta, hogy kikötőből jött, hogy hajóról, de hogy mit is csinált korábban, még nem utalt rá sosem.*
136. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-07-13 20:20:57
Üzenet elküldve: 2020-07-13 20:20:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Garrikh//
*Arcán valami olyasfajta elégedettség tükröződik, mint, ki épp most tett le a világ gondjait maga mellé, a törölköző tartóra. Valójában így is érzi, csupán a négy fal, némi gőz, s némi érzés. Jó, az érzés valójában jóval több volt, mint, ami megtalálta az utóbbi időben, s nem bánta meg, hogy mai nyughelyét, éppen Latamie Partalle szobájában jelölte ki. Keze lassan zsibbad már, ahogy hóna alá csapva a dézsát, hátradőlve pihen, s csak aprót szisszen, mikor lekászálódnak róla. A pajkos pillantásokkal kísért megjegyzésre csak felkuncogva legyint, jelezvén, maga sem gondolta komolyan, ez amolyan szavajárásává vált, mikor nem tud mit mondani. Az agresszivitásról teljesen mások az elképzelései.*
- Nem jártam még a Sellőben és nem csak a világ áll a férfiaknak... *kacsint a lányra kissé pajzánul, majd ismét maga elé meredve kortyol egy nagyot, hogy aztán lágyan ízlelgetve a tüzes rumot pihenjen tovább. Csak a korábbi kijelentését megkérdőjelező ugrándozó szemöldökkel mered vissza. Persze, hogy nem bírná reggelig... ami azt illeti egy ilyen nővel vélhetően a második is csupán eddig tartana. Inkább nem válaszol, eleget nagyzolt mára, s itt úgyis a veséjébe látnak. Ettől függetlenül szívesen mélyed el a jelenleg nyugvó tenger színében mosolyogva.*
- Auccs... ne húzd a hajam héj... *színlel sértődöttséget, mintha kósza lobonca jottányit is számítana neki. Tán le kéne már vágni.* De tudod mit? *Vált hirtelen, mintha csak kérdezték volna, mintha csak kérlelték volna, s a dézsa oldalára két kezével kikönyökölve nézi végig szenvtelenül a pillanatnyi "öltözködést".* Maradok. Jól érzem magam. Nem kérdezel túl sokat, s, ha igen, annak is van értelme, nem valami közhelyes baromság. *RÁntja meg a vállát, s maga is kiszáll. Elegánsan, kényelmesen, nem sietve.*
- Igen. *Bólint mosolyogva, még a teára sem háborodik fel, sőt, még egy lepedő szerűséget is felkap és hevenyészetten köti a derekára, majd haját hátrasimítva igazítja meg. Lassan az asztalkához sétál, s mielőtt bármit tenne, ha tudja, hát meggyújtja azt a mécsest, hogy meghitt hangulatot kölcsönözzön. Bizonytalan.*
- Az az igazság, hogy nem igazán élek hasonló dolgokkal... mármint, már nem annyira. *Rakosgatja az egyik kelléket a másik után, szégyenben sem bír maradni. Keres vizet, az biztosan kell, s edényben, a tűzhely, vagy kandalló lángja fölé akasztja. A tea alapja mindig a víz, ebben talán nem téved. A többi hozzávalót, orrához emelve lágyan illatolja meg, ördögvigyort keres, abból is jobb minőségűt. Van még annyi emléke, főként kereskedő múltjából, hogy tisztában legyen vele, hogyan néz ki őrölve, s milyen illatot áraszt.*
- Az ördögvigyor önmagában kissé kesernyés, a magam részéről citromfüvet tennék mellé... *magyaráz halkan, s olykor kipillant a lányra, jól csinálja e. Ezekben a pillanatokban, azért nem átallja megcsodálni, a nedves lepedő rendkívül jól kihangsúlyozza a megfelelő idomokat. Sokan talán azt gondolnák, hogy a Latamie-féle lányok közönségesek, a többségük talán igen, de nem Latamie. Valami hanyag elegancia rejtőzik a karcos valóság mögött, s minden egyes mozdulatban ott rejlik a finomság. Talán fel is röhögne, ha ezt hallaná, hisz magáról állítja, hogy sohasem finomkodik, mely észjárása, beszédjére tán igaz is. De Latamie bizony ízig vérig nőből van, s vak az, aki ezt nem látja. Nos, Garrikh meg férfiból... bolond volna, ha nem lenne hálás a társaságért. Ami érdekes, hogy minden szempontból, nem csak abból. Kezében, aprót fújva az agyagpohár tetejére, egy félmosollyal nyújtja át a kész darabot.*
- Nos? *Kérdezi felhúzott szemöldökkel.* Megteszi? *Fonja karba a kezét, ha átvették tőle, majd lehuppanva az ágy szélére, elnyújtózik a rumért, s két ujja közé csippenti a két poharat, majd mindkettőbe tölt ismét. Latiét az éjjeliszekrényre teszi, sajátjából iszik egy kortyot.*
- Ha valaki délelőtt azt mondja, hogy a Wegtoreni Kalmárban töltöm az estét, kiröhögöm. *Jegyzi meg csak úgy, majd egyik lábát végigfekteti az ágyon, s hátradől a lány mellett, elgondolkodva néz maga elé.*
- A hangod meglepő módon csodás. *Rejt a bókba egy leheletnyi cinizmust, majd a lányra kacsint.*
- Honnan a dal? *Kérdezi.*
//Latamie, Garrikh//
*Arcán valami olyasfajta elégedettség tükröződik, mint, ki épp most tett le a világ gondjait maga mellé, a törölköző tartóra. Valójában így is érzi, csupán a négy fal, némi gőz, s némi érzés. Jó, az érzés valójában jóval több volt, mint, ami megtalálta az utóbbi időben, s nem bánta meg, hogy mai nyughelyét, éppen Latamie Partalle szobájában jelölte ki. Keze lassan zsibbad már, ahogy hóna alá csapva a dézsát, hátradőlve pihen, s csak aprót szisszen, mikor lekászálódnak róla. A pajkos pillantásokkal kísért megjegyzésre csak felkuncogva legyint, jelezvén, maga sem gondolta komolyan, ez amolyan szavajárásává vált, mikor nem tud mit mondani. Az agresszivitásról teljesen mások az elképzelései.*
- Nem jártam még a Sellőben és nem csak a világ áll a férfiaknak... *kacsint a lányra kissé pajzánul, majd ismét maga elé meredve kortyol egy nagyot, hogy aztán lágyan ízlelgetve a tüzes rumot pihenjen tovább. Csak a korábbi kijelentését megkérdőjelező ugrándozó szemöldökkel mered vissza. Persze, hogy nem bírná reggelig... ami azt illeti egy ilyen nővel vélhetően a második is csupán eddig tartana. Inkább nem válaszol, eleget nagyzolt mára, s itt úgyis a veséjébe látnak. Ettől függetlenül szívesen mélyed el a jelenleg nyugvó tenger színében mosolyogva.*
- Auccs... ne húzd a hajam héj... *színlel sértődöttséget, mintha kósza lobonca jottányit is számítana neki. Tán le kéne már vágni.* De tudod mit? *Vált hirtelen, mintha csak kérdezték volna, mintha csak kérlelték volna, s a dézsa oldalára két kezével kikönyökölve nézi végig szenvtelenül a pillanatnyi "öltözködést".* Maradok. Jól érzem magam. Nem kérdezel túl sokat, s, ha igen, annak is van értelme, nem valami közhelyes baromság. *RÁntja meg a vállát, s maga is kiszáll. Elegánsan, kényelmesen, nem sietve.*
- Igen. *Bólint mosolyogva, még a teára sem háborodik fel, sőt, még egy lepedő szerűséget is felkap és hevenyészetten köti a derekára, majd haját hátrasimítva igazítja meg. Lassan az asztalkához sétál, s mielőtt bármit tenne, ha tudja, hát meggyújtja azt a mécsest, hogy meghitt hangulatot kölcsönözzön. Bizonytalan.*
- Az az igazság, hogy nem igazán élek hasonló dolgokkal... mármint, már nem annyira. *Rakosgatja az egyik kelléket a másik után, szégyenben sem bír maradni. Keres vizet, az biztosan kell, s edényben, a tűzhely, vagy kandalló lángja fölé akasztja. A tea alapja mindig a víz, ebben talán nem téved. A többi hozzávalót, orrához emelve lágyan illatolja meg, ördögvigyort keres, abból is jobb minőségűt. Van még annyi emléke, főként kereskedő múltjából, hogy tisztában legyen vele, hogyan néz ki őrölve, s milyen illatot áraszt.*
- Az ördögvigyor önmagában kissé kesernyés, a magam részéről citromfüvet tennék mellé... *magyaráz halkan, s olykor kipillant a lányra, jól csinálja e. Ezekben a pillanatokban, azért nem átallja megcsodálni, a nedves lepedő rendkívül jól kihangsúlyozza a megfelelő idomokat. Sokan talán azt gondolnák, hogy a Latamie-féle lányok közönségesek, a többségük talán igen, de nem Latamie. Valami hanyag elegancia rejtőzik a karcos valóság mögött, s minden egyes mozdulatban ott rejlik a finomság. Talán fel is röhögne, ha ezt hallaná, hisz magáról állítja, hogy sohasem finomkodik, mely észjárása, beszédjére tán igaz is. De Latamie bizony ízig vérig nőből van, s vak az, aki ezt nem látja. Nos, Garrikh meg férfiból... bolond volna, ha nem lenne hálás a társaságért. Ami érdekes, hogy minden szempontból, nem csak abból. Kezében, aprót fújva az agyagpohár tetejére, egy félmosollyal nyújtja át a kész darabot.*
- Nos? *Kérdezi felhúzott szemöldökkel.* Megteszi? *Fonja karba a kezét, ha átvették tőle, majd lehuppanva az ágy szélére, elnyújtózik a rumért, s két ujja közé csippenti a két poharat, majd mindkettőbe tölt ismét. Latiét az éjjeliszekrényre teszi, sajátjából iszik egy kortyot.*
- Ha valaki délelőtt azt mondja, hogy a Wegtoreni Kalmárban töltöm az estét, kiröhögöm. *Jegyzi meg csak úgy, majd egyik lábát végigfekteti az ágyon, s hátradől a lány mellett, elgondolkodva néz maga elé.*
- A hangod meglepő módon csodás. *Rejt a bókba egy leheletnyi cinizmust, majd a lányra kacsint.*
- Honnan a dal? *Kérdezi.*
135. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-07-11 20:33:03
Üzenet elküldve: 2020-07-11 20:33:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//pici közjáték//
*Kényelmesen lusta macska módjára nyúlik el az ágyon, míg Garrikhra vár. Karcos hangja dúdolásba hanyag dallamokra hajlik, ám csak egy idő után kerülnek szavak a vörös nő ajkaira.*
- "Szilvakék szemed ne csukd le
Tengerében fürössz meg
De úgyis lesz, ahogy lesz
Lesz, ahogy lesz..."
*Flegma félmosolyra húzódó ajkai közül hasonlóan nemtörődöm lassú "lesz ahogy lesz" hangzik, s ki gondolná, hogy éppen kék szemek tengeréről s fürdőzésről szól a mondandója.*
- "Néha arra ébredek
Jó lenne sosem halni meg
De úgyis lesz, ahogy lesz
Lesz, ahogy lesz..."
* Örök élet és henyélés ez volna ám az igazi, s ha Garrikh még a teát is felszolgálja, további sorokkal gazdagítja a szoba csendjét. *
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//pici közjáték//
*Kényelmesen lusta macska módjára nyúlik el az ágyon, míg Garrikhra vár. Karcos hangja dúdolásba hanyag dallamokra hajlik, ám csak egy idő után kerülnek szavak a vörös nő ajkaira.*
- "Szilvakék szemed ne csukd le
Tengerében fürössz meg
De úgyis lesz, ahogy lesz
Lesz, ahogy lesz..."
*Flegma félmosolyra húzódó ajkai közül hasonlóan nemtörődöm lassú "lesz ahogy lesz" hangzik, s ki gondolná, hogy éppen kék szemek tengeréről s fürdőzésről szól a mondandója.*
- "Néha arra ébredek
Jó lenne sosem halni meg
De úgyis lesz, ahogy lesz
Lesz, ahogy lesz..."
* Örök élet és henyélés ez volna ám az igazi, s ha Garrikh még a teát is felszolgálja, további sorokkal gazdagítja a szoba csendjét. *
134. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-06-28 20:32:46
Üzenet elküldve: 2020-06-28 20:32:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Kösz. *Szűri ajkai közül.*
- Egsedre *Majd hajtja is fel a kitöltött italt víz helyett, hisz torka kiszáradt a sóhajok arzenáljában. Nem beszél félre, de tartalékolja az energiákat.*
- Én, agresszív? Nem láttál te még agresszívnek. *Karcos kuncogás hallatszik, melyet persze Latamie sosem tesz, ám hallatra tán mégis mintha. Jól szórakozik, ez kipirult rózsás orcáin is látszik, s csillogó szemein is. A kis testmozgás egészen megpezsdítette, mely némi jókedvet is ad a vörös szirénnek. Engedi is magát babusgatni kicsit, történetesen oda bújik, ahová Garrikh magához vonja. Kicsit azonban kényelmetlenül érzi magát ebben a szokatlanul meghitté vált pillanatban. Sem a hajón, sem a Sellőben nem ez volt a tapasztalata. Vagyis ritkásan fordult ilyen elő, így aztán egyszerűbb tüskéket növeszteni. *
- Látszik, hogy nem jártál még a kikötőben. Bizonyos szegleteiben, agresszió nélkül véged. *Kalóz éveire gondol vissza, de erről még Garrikh előtt hallgatna. Hacsak nem kérdez rá kimondottan a férfi. Bár semmi tetoválást nem látott a kurafin, és ismeretségük hajnalán még igencsak parasztkölyök volt, így kevéssé hiszi, hogy olyan meglepetés érné, mint a vörös hajúval.*
- Amellett meg, férfiaknak áll a világ. Ha nem volnék olyan amilyen, már nem is élnék.
*Azért kénytelen elnevetnie magát, amikor a vén banyára kerül a szó. Dohánytól karcos nevetése hullámzik a hűlő vízfelszínen, ahogy a mozdulatra mellkas is ütemre moccan.*
- Pedig esküdni mertem volna, hogy a vén banya kikupált. *Nem hagyja annyiban a Garrikh kontójára szóló viccet.*
- Reggelig, mi? Vigyázz mert szavadon foglak, és jaj neked, ha nem mondasz igazat. *Tengereket idéző szemében kihívás fénye villan, mely tartja is a kontaktust.*
- Hogy te merre mész, rajtad múlik, de én innen az ágyba megyek. Ha akarsz velem tarthatsz, és... *csavar egy kusza tincset ujja köré Garrikh túlnőtt sörényéből.* ezt a reggelig dolgot bebizonyíthatod.
*Szívesen látja őt, és arra is számít, hogy marad a férfi, noha nem mondaná ki. Ahhoz még nem nyílt meg eléggé, mint ahogy kalóz éveiről sem beszélne egyelőre, akár mennyire is árulkodó az öltözéke.*
- Hehe. Talán én sem kérek pénzt. *Szórakoztatja a szemtelenség, mellyel Garrikh felé fordul, majd kibontakozik az ölelésből, s fedetlen szenvtelen feláll, s kifordul a dézsából, vizes lábnyomokat hagyva maga mögött.*
- Jössz? *fordul válla fölött a kékségek felé. Felajánlhatná, hogy megborotválja, de igazából a több napos borosta egészen kedvére van, így önzőségből nem teszi.
Lepedőt terít maga köré, mellyel felitatja a nedves cseppeket testéről, de nem vesződik azzal hogy rendesen megtörölközzön.*
- Esetleg készíthetsz nekem egy "teát" *dől hanyatt az ágy végében, kényelemesen elhelyezkedve, s mutató ujját az oldalsó asztalka felé hajlítva. Mécses és kicsiny edényke fekszik rajta, mellette pedig néhány kisebb erszényben porok, füvek. A hangsúly pedig, mellyel a "teát" említi, nem hagy kétséget, miféle teára gondol.*
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Kösz. *Szűri ajkai közül.*
- Egsedre *Majd hajtja is fel a kitöltött italt víz helyett, hisz torka kiszáradt a sóhajok arzenáljában. Nem beszél félre, de tartalékolja az energiákat.*
- Én, agresszív? Nem láttál te még agresszívnek. *Karcos kuncogás hallatszik, melyet persze Latamie sosem tesz, ám hallatra tán mégis mintha. Jól szórakozik, ez kipirult rózsás orcáin is látszik, s csillogó szemein is. A kis testmozgás egészen megpezsdítette, mely némi jókedvet is ad a vörös szirénnek. Engedi is magát babusgatni kicsit, történetesen oda bújik, ahová Garrikh magához vonja. Kicsit azonban kényelmetlenül érzi magát ebben a szokatlanul meghitté vált pillanatban. Sem a hajón, sem a Sellőben nem ez volt a tapasztalata. Vagyis ritkásan fordult ilyen elő, így aztán egyszerűbb tüskéket növeszteni. *
- Látszik, hogy nem jártál még a kikötőben. Bizonyos szegleteiben, agresszió nélkül véged. *Kalóz éveire gondol vissza, de erről még Garrikh előtt hallgatna. Hacsak nem kérdez rá kimondottan a férfi. Bár semmi tetoválást nem látott a kurafin, és ismeretségük hajnalán még igencsak parasztkölyök volt, így kevéssé hiszi, hogy olyan meglepetés érné, mint a vörös hajúval.*
- Amellett meg, férfiaknak áll a világ. Ha nem volnék olyan amilyen, már nem is élnék.
*Azért kénytelen elnevetnie magát, amikor a vén banyára kerül a szó. Dohánytól karcos nevetése hullámzik a hűlő vízfelszínen, ahogy a mozdulatra mellkas is ütemre moccan.*
- Pedig esküdni mertem volna, hogy a vén banya kikupált. *Nem hagyja annyiban a Garrikh kontójára szóló viccet.*
- Reggelig, mi? Vigyázz mert szavadon foglak, és jaj neked, ha nem mondasz igazat. *Tengereket idéző szemében kihívás fénye villan, mely tartja is a kontaktust.*
- Hogy te merre mész, rajtad múlik, de én innen az ágyba megyek. Ha akarsz velem tarthatsz, és... *csavar egy kusza tincset ujja köré Garrikh túlnőtt sörényéből.* ezt a reggelig dolgot bebizonyíthatod.
*Szívesen látja őt, és arra is számít, hogy marad a férfi, noha nem mondaná ki. Ahhoz még nem nyílt meg eléggé, mint ahogy kalóz éveiről sem beszélne egyelőre, akár mennyire is árulkodó az öltözéke.*
- Hehe. Talán én sem kérek pénzt. *Szórakoztatja a szemtelenség, mellyel Garrikh felé fordul, majd kibontakozik az ölelésből, s fedetlen szenvtelen feláll, s kifordul a dézsából, vizes lábnyomokat hagyva maga mögött.*
- Jössz? *fordul válla fölött a kékségek felé. Felajánlhatná, hogy megborotválja, de igazából a több napos borosta egészen kedvére van, így önzőségből nem teszi.
Lepedőt terít maga köré, mellyel felitatja a nedves cseppeket testéről, de nem vesződik azzal hogy rendesen megtörölközzön.*
- Esetleg készíthetsz nekem egy "teát" *dől hanyatt az ágy végében, kényelemesen elhelyezkedve, s mutató ujját az oldalsó asztalka felé hajlítva. Mécses és kicsiny edényke fekszik rajta, mellette pedig néhány kisebb erszényben porok, füvek. A hangsúly pedig, mellyel a "teát" említi, nem hagy kétséget, miféle teára gondol.*
133. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-06-18 21:00:31
Üzenet elküldve: 2020-06-18 21:00:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az elején ritmustalannak tűnő mozdulatokba lassan bősz ritmus, s mindent elsöprő lendület vegyül, a dézsa szerencsére erős anyagból áll, bírja a strapát, s Garrikh, ki ki tudja mióta nem szenvedhette, begörbülő ujjak érintését lapockáján, s húst markoló tenyere érzetét, a látszólag Latinak tetsző mozdulatsor után nem is fogja vissza magát.*
- Én... már amúgy is eladtam lelkem a sötétségnek... *igyekszik válaszolni, amennyire a nyögések között tud, fárasztó persze, de hangja nem attól szűkül. Gyomrában az érzés növekszik, s mikor már pont elégnek gondolja (nem igaz, mikor már nem bírja tovább) robban is, alaposan. Visszafogott rázkódás, s hirtelen ölelés, mint, ki süllyed, s meg akar kapaszkodni az egyetlen biztos pontban, mi mire még támaszkodhat.*
- Baszki... *lihegi, miután kissé összeszedte magát, s akaratlan ismétli meg Latamie megjegyzését. El is neveti, majd hátradől, hogy a lány tekintetét keresse meg kissé oldalvást tekintve. Kezével egy hevenyészett mozdulattal kisöpri szeme elől, alaposan összevizezett, jóformán csapzottan lógó hajzatát, majd ciccegve hajol oldalra, miután elhelyezkedtek. Italért nyúl, persze a ciccegés csak vicc, magának is tölt. Naná!*
- Egészség! *Emeli meg aztán, s lehúzza mind, s homlokához tartva a poharat hűti magát.*
- Meeeh... mindig ez az agresszió... *csücsörít a lányra* egyszer elég lenne ám simán, a "köszönöm, te vagy a legjobb Garrikh!" kijelentés is. *Dönti hátra a dézsa falára fejét, s szemeit is lehunyja, ha teheti a lányt is magára, vagy legalábbis maga mellé húzza, minden hátsó szándék nélkül. Oldalra pillantva, sandán néz a lány szemébe.*
- Na persze... nem voltam annál a vénségnél, még csak az kéne! *Hüledezik.* Persze... az utcán azért akadt egy-két finom falat, de az már régen volt, egyébként reggelig mehetett volna... *Sóhajt fel, mint, aki csalódott, hogy nem három napon keresztül vágtázott.*
- És most, hogyan tovább? *Kérdezi felszaladó szemöldökkel.* Kimászunk, köszönünk egymásnak, én erre, te arra, aztán ennyi volt? *Nincs semmi mögöttes tartalom hangjában, sem szavaiban. Nem vall szerelmet, s nem kér elköteleződést, hülye volna. Csupán kérdést tesz fel, semmi több.*
- Mármint... félre ne érts, csak valóban nem tudom mi legyen. *Vonja meg vállát bizonytalanul.*
- Nem vagyok már az a helyhez kötött fickó, ha érted mire gondolok. *Ha engedik, balját átveti Latamie vállán, s megtámaszkodik rajta kissé, míg jobbjában a pohár nyugszik, lezserül a dézsa falán kívülre lógatva.*
- Mindenesetre ez jó volt. *Villant egy farkas vigyort.* Talán még pénzt sem kérek érte. *Sóhajt fel ártatlanul, aztán elneveti magát.*
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az elején ritmustalannak tűnő mozdulatokba lassan bősz ritmus, s mindent elsöprő lendület vegyül, a dézsa szerencsére erős anyagból áll, bírja a strapát, s Garrikh, ki ki tudja mióta nem szenvedhette, begörbülő ujjak érintését lapockáján, s húst markoló tenyere érzetét, a látszólag Latinak tetsző mozdulatsor után nem is fogja vissza magát.*
- Én... már amúgy is eladtam lelkem a sötétségnek... *igyekszik válaszolni, amennyire a nyögések között tud, fárasztó persze, de hangja nem attól szűkül. Gyomrában az érzés növekszik, s mikor már pont elégnek gondolja (nem igaz, mikor már nem bírja tovább) robban is, alaposan. Visszafogott rázkódás, s hirtelen ölelés, mint, ki süllyed, s meg akar kapaszkodni az egyetlen biztos pontban, mi mire még támaszkodhat.*
- Baszki... *lihegi, miután kissé összeszedte magát, s akaratlan ismétli meg Latamie megjegyzését. El is neveti, majd hátradől, hogy a lány tekintetét keresse meg kissé oldalvást tekintve. Kezével egy hevenyészett mozdulattal kisöpri szeme elől, alaposan összevizezett, jóformán csapzottan lógó hajzatát, majd ciccegve hajol oldalra, miután elhelyezkedtek. Italért nyúl, persze a ciccegés csak vicc, magának is tölt. Naná!*
- Egészség! *Emeli meg aztán, s lehúzza mind, s homlokához tartva a poharat hűti magát.*
- Meeeh... mindig ez az agresszió... *csücsörít a lányra* egyszer elég lenne ám simán, a "köszönöm, te vagy a legjobb Garrikh!" kijelentés is. *Dönti hátra a dézsa falára fejét, s szemeit is lehunyja, ha teheti a lányt is magára, vagy legalábbis maga mellé húzza, minden hátsó szándék nélkül. Oldalra pillantva, sandán néz a lány szemébe.*
- Na persze... nem voltam annál a vénségnél, még csak az kéne! *Hüledezik.* Persze... az utcán azért akadt egy-két finom falat, de az már régen volt, egyébként reggelig mehetett volna... *Sóhajt fel, mint, aki csalódott, hogy nem három napon keresztül vágtázott.*
- És most, hogyan tovább? *Kérdezi felszaladó szemöldökkel.* Kimászunk, köszönünk egymásnak, én erre, te arra, aztán ennyi volt? *Nincs semmi mögöttes tartalom hangjában, sem szavaiban. Nem vall szerelmet, s nem kér elköteleződést, hülye volna. Csupán kérdést tesz fel, semmi több.*
- Mármint... félre ne érts, csak valóban nem tudom mi legyen. *Vonja meg vállát bizonytalanul.*
- Nem vagyok már az a helyhez kötött fickó, ha érted mire gondolok. *Ha engedik, balját átveti Latamie vállán, s megtámaszkodik rajta kissé, míg jobbjában a pohár nyugszik, lezserül a dézsa falán kívülre lógatva.*
- Mindenesetre ez jó volt. *Villant egy farkas vigyort.* Talán még pénzt sem kérek érte. *Sóhajt fel ártatlanul, aztán elneveti magát.*
132. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-06-07 17:59:48
Üzenet elküldve: 2020-06-07 17:59:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha tudná, micsoda dilemmát okoz szemérmetlenségével, csak még jobban fürdőzne a helyzetben.*
- Kettő. *Jelentőségteljesen kiejtett szavakkal adja tudtára Garrikhnak, hogy érti a megjegyzést, ott motoz szája szélén a félmosoly, melyet oly sokan csak gúnyos fintornak látnának.*
- Mert még sosem láttál ezelőtt más kalózlányt *így pedig aztán könnyű a legszebbnek lenni Latamie szerint. Persze a bókot azért bezsebeli, és nem is rontja tovább az idétlen megjegyzéseivel a hangulatot, csak annyira, hogy az édes mázba piciny borsot fűszerezzen. Tengerek és az ég végtelen színei keverednek a kontaktusban, s még véletlenül sem rejti véka alá, hogy a fizikai való kellően felkorbácsolta kedvét. Olyannyira, hogy a korábban eltervezett varázslatot félresöpri. Gurulnak az ital cseppjei a vörös némber torkán, s repül a pohár koppan a padlón, hullámoznak majd préselődnek az utolsó habpamacs buborékjai a két izzó test közt. Kitartott pillanat a csók előtt, de aztán Latamie is elveszik a szenvedélyben.*
~Nocsok, te kis szende...~
*Ironizál magában, hisz kellemes meglepetés Garrikh lendülete. Hagyja kibontakozni, dominálni őt, ám minden mozdulatával dob egy apró szikrát a tűzre. A mély megfontolt mozzanatokat hamar felválthatják a dézsa vadabb hullámai.*
- Bajban leszel a kölcsönnel. *Pihegi két csók és mozzanat közt.* Uzsorás vagyok.
*Kajén félmosoly mögül szűri, s ezen szavaival ezúttal véget vet a diskurzusnak, s valóban a mozzanatoké a főszerep. Ujjai karomként görbülnek Garrikh tarkóján, s hátán szántásként húzódnak nyomai. Dohánytól karcos hangja pedig egyre inkább betölti a szoba csendjét, mint ahogy Garrikh ujjai is egyre megszorulnak combján, fogai pedig a vörös szirén nyakán. Nem végez fél munkát, ha már elkezdték, nem ereszti a kereskedő fiút.*
- Hosszú. És majd kiderül, minek vagy jobb. Chayss mellett kereskedőnek, vagy... * mondatot szemtelenül félbe hagyja, mert amúgy is csak pihegi. Reszketeg ereszti le kezeit, melyből egészen elszállt az erő. Homlokát még Garrikh vállgödrébe hajtja, vörös haja tincsekben tapad arcára, s a másik mellkasára is.*
- Baszki. *Nyeldekli a levegőt.* Adj innom.* Mert persze eztán egy kupica feltétlen kell, s hogy ettől lesz e elégedett, fene sem mondja meg.*
- Úgy tűnik elégedetlen vagyok? *Kérdésre kérdéssel, de majd a karmolások sajgásából, rájöhet Garrikh a megfelelő válaszra.*
- Ha az volnék, már kirúgtalak volna. *Dünnyögi lustán. Pont a mondat végén, egyenes és őszinte. Nem kérdez vissza, mert viszont könnyebb lemérni az elégedettséget.*
- Szerintem hazudtál. *Emeli fel fejét Garrikh vállgödréből, s néz egyenesen a szemébe.* Szerintem visszamentél a vén némberhez. Kitanított az öreg kurtizán. *Incselkedő, szemtelen mondat, mely vagy mosolyt csal vagy felháborodást, de Latamienek bármelyik megfelel. Fő, hogy érzés legyen, s ne közömbösség. Azzal mindig lehet mit kezdeni.*
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha tudná, micsoda dilemmát okoz szemérmetlenségével, csak még jobban fürdőzne a helyzetben.*
- Kettő. *Jelentőségteljesen kiejtett szavakkal adja tudtára Garrikhnak, hogy érti a megjegyzést, ott motoz szája szélén a félmosoly, melyet oly sokan csak gúnyos fintornak látnának.*
- Mert még sosem láttál ezelőtt más kalózlányt *így pedig aztán könnyű a legszebbnek lenni Latamie szerint. Persze a bókot azért bezsebeli, és nem is rontja tovább az idétlen megjegyzéseivel a hangulatot, csak annyira, hogy az édes mázba piciny borsot fűszerezzen. Tengerek és az ég végtelen színei keverednek a kontaktusban, s még véletlenül sem rejti véka alá, hogy a fizikai való kellően felkorbácsolta kedvét. Olyannyira, hogy a korábban eltervezett varázslatot félresöpri. Gurulnak az ital cseppjei a vörös némber torkán, s repül a pohár koppan a padlón, hullámoznak majd préselődnek az utolsó habpamacs buborékjai a két izzó test közt. Kitartott pillanat a csók előtt, de aztán Latamie is elveszik a szenvedélyben.*
~Nocsok, te kis szende...~
*Ironizál magában, hisz kellemes meglepetés Garrikh lendülete. Hagyja kibontakozni, dominálni őt, ám minden mozdulatával dob egy apró szikrát a tűzre. A mély megfontolt mozzanatokat hamar felválthatják a dézsa vadabb hullámai.*
- Bajban leszel a kölcsönnel. *Pihegi két csók és mozzanat közt.* Uzsorás vagyok.
*Kajén félmosoly mögül szűri, s ezen szavaival ezúttal véget vet a diskurzusnak, s valóban a mozzanatoké a főszerep. Ujjai karomként görbülnek Garrikh tarkóján, s hátán szántásként húzódnak nyomai. Dohánytól karcos hangja pedig egyre inkább betölti a szoba csendjét, mint ahogy Garrikh ujjai is egyre megszorulnak combján, fogai pedig a vörös szirén nyakán. Nem végez fél munkát, ha már elkezdték, nem ereszti a kereskedő fiút.*
- Hosszú. És majd kiderül, minek vagy jobb. Chayss mellett kereskedőnek, vagy... * mondatot szemtelenül félbe hagyja, mert amúgy is csak pihegi. Reszketeg ereszti le kezeit, melyből egészen elszállt az erő. Homlokát még Garrikh vállgödrébe hajtja, vörös haja tincsekben tapad arcára, s a másik mellkasára is.*
- Baszki. *Nyeldekli a levegőt.* Adj innom.* Mert persze eztán egy kupica feltétlen kell, s hogy ettől lesz e elégedett, fene sem mondja meg.*
- Úgy tűnik elégedetlen vagyok? *Kérdésre kérdéssel, de majd a karmolások sajgásából, rájöhet Garrikh a megfelelő válaszra.*
- Ha az volnék, már kirúgtalak volna. *Dünnyögi lustán. Pont a mondat végén, egyenes és őszinte. Nem kérdez vissza, mert viszont könnyebb lemérni az elégedettséget.*
- Szerintem hazudtál. *Emeli fel fejét Garrikh vállgödréből, s néz egyenesen a szemébe.* Szerintem visszamentél a vén némberhez. Kitanított az öreg kurtizán. *Incselkedő, szemtelen mondat, mely vagy mosolyt csal vagy felháborodást, de Latamienek bármelyik megfelel. Fő, hogy érzés legyen, s ne közömbösség. Azzal mindig lehet mit kezdeni.*
131. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-06-03 16:07:02
Üzenet elküldve: 2020-06-03 16:07:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Mik - személyzeti lakrész//
*Igyekszik megjegyezni, melyik kinek a szobája. A Báró lakrészét persze könnyű lesz nem összekeverni máséval.*
- Bolond *csóválja meg a fejét Mik válaszára. Az ilyen sebesülések a gyógyító italok nélkül nagyon és nagyon sokáig tudnak sajogni. Yeza pontosan tudja, mennyire, elsőrangú ellátás ide vagy oda. Az mondjuk tény, hogy a gondoskodás ösztönét felélesztve pár ilyen sebhellyel előnyös helyzetből lehet ismerkedni, viszont nem hiszi, hogy Miknek szüksége lenne ilyen előnyökre. De az ő döntése, hogy felhasználja-e az elixírt vagy esetleg inkább elteszi arra a beharangozott visszavágóra. Mindenesetre Yeza nem akarja a kelleténél tovább feltartani, így útjára is engedi Miket az idegenvezetésből.
Ahogy egyedül marad a szobában, nagyot sóhajt. Borzongás fut végig rajta, amint belegondol, hogy ez itt és most egy új esély kezdete lehet. Bujkálás nélkül, olyan éjszakákkal, mikor közel engedheti magához az álmokat. Elfáradt már benne, hogy a végzete elől rohanjon. Élni szeretne. Az új élete első napjára pedig illene egy kicsit rendbe szedni magát.
Kipakolja a holmiját. Ez amolyan első lépés az elköteleződés útján. Az elmúlt években már megszokta, hogy mindig úgy tartja a cókmókját, hogy ha kell, azonnal fel tudja kapni és felszívódni amilyen gyorsan csak lehetséges.
Mielőtt lemenne, még átöltözik. Szeretne jó benyomást tenni az első napján, ha esetleg összetalálkozna a Báróval. Nem utolsósorban pedig neki sem árt egy kis plusz önbizalom, amit egy jól megválasztott ruha hathatósan meg is tud adni.*
*Igyekszik megjegyezni, melyik kinek a szobája. A Báró lakrészét persze könnyű lesz nem összekeverni máséval.*
- Bolond *csóválja meg a fejét Mik válaszára. Az ilyen sebesülések a gyógyító italok nélkül nagyon és nagyon sokáig tudnak sajogni. Yeza pontosan tudja, mennyire, elsőrangú ellátás ide vagy oda. Az mondjuk tény, hogy a gondoskodás ösztönét felélesztve pár ilyen sebhellyel előnyös helyzetből lehet ismerkedni, viszont nem hiszi, hogy Miknek szüksége lenne ilyen előnyökre. De az ő döntése, hogy felhasználja-e az elixírt vagy esetleg inkább elteszi arra a beharangozott visszavágóra. Mindenesetre Yeza nem akarja a kelleténél tovább feltartani, így útjára is engedi Miket az idegenvezetésből.
Ahogy egyedül marad a szobában, nagyot sóhajt. Borzongás fut végig rajta, amint belegondol, hogy ez itt és most egy új esély kezdete lehet. Bujkálás nélkül, olyan éjszakákkal, mikor közel engedheti magához az álmokat. Elfáradt már benne, hogy a végzete elől rohanjon. Élni szeretne. Az új élete első napjára pedig illene egy kicsit rendbe szedni magát.
Kipakolja a holmiját. Ez amolyan első lépés az elköteleződés útján. Az elmúlt években már megszokta, hogy mindig úgy tartja a cókmókját, hogy ha kell, azonnal fel tudja kapni és felszívódni amilyen gyorsan csak lehetséges.
Mielőtt lemenne, még átöltözik. Szeretne jó benyomást tenni az első napján, ha esetleg összetalálkozna a Báróval. Nem utolsósorban pedig neki sem árt egy kis plusz önbizalom, amit egy jól megválasztott ruha hathatósan meg is tud adni.*
130. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-05-26 17:27:15
Üzenet elküldve: 2020-05-26 17:27:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Újra betér a Kalmárlakba és a báró még mindig sehol. Kezd aggódni érte, mert általában nem szokott ilyen sokáig valami értesítés nélkül. Ha Arja visszatér, akkor a keresésére küldi, mert ez már nem a megszokott viselkedés tőle.
A kovácsműhellyel megsokasodott a kereskedőház munkája és a báró döntései szükségesek volnának, hogy tovább tudjanak lépni. Persze nem elégedetlen, egyszerűen csak vannak döntések, amelyekhez szükséges volna a wegtoreni nemes jelenléte.
Ráadásul most Yeza dolga is igényt tart a kapcsolataira és a nemeslevelére. Bár ő maga is ki tud deríteni egy-két információt, de lesznek ajtók, amelyeket csak a báró tud kinyitni.
A Kalmárlakba érve kinyitja a tárgyaló ajtaját és miután belépett, bezárja maga mögött. Újra előveszi a kereskedőház könyvelését és feljegyez jó pár új információt, kiadás-bevétel, nyersanyagkalkuláció. Mások számára talán száraz és monoton munka lehet a feljegyzések és kimutatások elkészítése, de a heges arcú kedveli az ilyen feladatokat. Jó látnia, hogyan alakulnak a számok és növekszik a kereskedőház anyagi helyzete. Persze az aranyak nagy részét azonnal beforgatják az üzletbe, de a valódi vagyon nem csak aranyban mérendő. A kovácsműhely, a fogadó és a raktárkészlet mind-mind növeli a valódi vagyont.
Amikor végzett, a megszokott úton indul el a pincébe, hogy ellenőrizze a kereskedőház ott tárolt javait és lerakhassa Morinak a piacon bevásárolt gyógynövények pakkját. Ott a félvér lány könnyedén megtalálhatja és megfelelő tárolást biztosít a növényeknek. Valószínűleg a gyógyításhoz kellenek majd a növények, de pontosan nem tudja még, mire szeretné hasznélni a félvér lány ezt a sok herbáriát. Visszateszi a könyvelést a kincstárba, majd gondosan bezár mindent és elindul kifelé a Kalmárlakból a pincébe.*
A kovácsműhellyel megsokasodott a kereskedőház munkája és a báró döntései szükségesek volnának, hogy tovább tudjanak lépni. Persze nem elégedetlen, egyszerűen csak vannak döntések, amelyekhez szükséges volna a wegtoreni nemes jelenléte.
Ráadásul most Yeza dolga is igényt tart a kapcsolataira és a nemeslevelére. Bár ő maga is ki tud deríteni egy-két információt, de lesznek ajtók, amelyeket csak a báró tud kinyitni.
A Kalmárlakba érve kinyitja a tárgyaló ajtaját és miután belépett, bezárja maga mögött. Újra előveszi a kereskedőház könyvelését és feljegyez jó pár új információt, kiadás-bevétel, nyersanyagkalkuláció. Mások számára talán száraz és monoton munka lehet a feljegyzések és kimutatások elkészítése, de a heges arcú kedveli az ilyen feladatokat. Jó látnia, hogyan alakulnak a számok és növekszik a kereskedőház anyagi helyzete. Persze az aranyak nagy részét azonnal beforgatják az üzletbe, de a valódi vagyon nem csak aranyban mérendő. A kovácsműhely, a fogadó és a raktárkészlet mind-mind növeli a valódi vagyont.
Amikor végzett, a megszokott úton indul el a pincébe, hogy ellenőrizze a kereskedőház ott tárolt javait és lerakhassa Morinak a piacon bevásárolt gyógynövények pakkját. Ott a félvér lány könnyedén megtalálhatja és megfelelő tárolást biztosít a növényeknek. Valószínűleg a gyógyításhoz kellenek majd a növények, de pontosan nem tudja még, mire szeretné hasznélni a félvér lány ezt a sok herbáriát. Visszateszi a könyvelést a kincstárba, majd gondosan bezár mindent és elindul kifelé a Kalmárlakból a pincébe.*
129. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-05-24 16:04:55
Üzenet elküldve: 2020-05-24 16:04:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi kedvét nem szegi a szemérmetlenség, sőt, valójában csak már egyébként sem kis szenvedélyét korbácsolja fel. Egyetlen dilemmája akad csak, hogy a szinte lelkébe látó, igéző szempáron, vagy a keblek rózsás csodáján időzzön el jobban, ám az előbbi mellett dönt, mert, mit lát, csupán varázslatosnak nevezhető, s utóbbit sokkal inkább kezével illetné finoman a közeledésre, hogy érezze a másik forróságát. A habos pamacsok szerteszéjjel úsznak a vízben, akár jégsapkák, a habzó tenger felszínén, s ezúttal is hamar tovatűnnek a forróságban, mint, mikor a hideg évszak utolsó napját, meglepi a forró első, s marad csak a pára és a heveny nedvesség.*
- Ilyet? *Szalad fel szemöldöke miközben elrebegi a választ.* Azt gondolom meglehetősen egyedi és egyetlen... s számomra máris kettő akad belőle! *Igyekszik utóbbit már hangosabban kinyögni, elvégre apró pajzán humorról lett volna szó, de a lány szemeinek kereszttüzében nehézkes önuralmát megőrizni. Szó se róla, meglehetősen alárendelt szerepben tetszeleg, de nem bánja, gondoskodott ő eleget saját életéről, s annak irányításáról, cseppet sem érdekli, hogy jelen esetben, sikamlós és izmos combok söprik el a határt, mit még az intimség sugallhat, ahonnan lenne még visszaút. Nem akar visszafordulni, nem akart valójában sohasem, így csupán mondandója végén alsó ajkát harapja be, s jobb kézfeje simítja hátra a rőt hajzuhatagot a lány homlokáról, hogy arcát teljes fényében láthassa.*
- Te pedig gyönyörű, kalózlány, a legszebb, akit valaha láttam... *rebegi, bár szemei igazat ígérnek, de legyen akár csalfa kedves tagmondat, minek talán igaz tartalmát, ha féllel is elosztják lenne csak igaz, jelen helyzetben ezt érzi, s nem is akar másra gondolni... nem is tudna, másra gondolni, csak Latamiera.* Ami azt illeti... valahol reméltem, hogy nem... *Valamiért sikerül kiskutya tekintettel rebegnie, pedig a közelség már-már mámorító, s a lány által kimondott szavakat kísérő lélegzet, mellkasán fodrozódik, s csal arcára pírt, mellkasára pedig lúdbőr pettyeket. Keze szüntelen jár, már nem is igazán szándékkal, csupán ösztönösen. Ujjai könnyen siklanak a habzó szappantenger kellős közepén, s csusszannak tova a megfeszülő combok belső vonalán. Feje félrebiccen, mikor a lány lehunyt szempillái mögé próbál látni, s reménykedik benne, hogy egy ilyen lányt is tud kényeztetni, ki kimondatlanul is többet láthatott már mint ő és nem rossz értelemben. Persze lebukik. ~ Biztos az az átkozott pír az arcomon... ~ Rója fel magának, hiszen persze, hogy zavarban van, de egy ilyen nő mellett ki nem lenne? Messze nem az ő súlycsoportja, elég csak ezekbe a tekintetekbe belenézni, csak az nem vesz el bennük, ki vak, vagy ferde hajlamú. Garrikh, pedig egyik sem, Latamie fokozatosan szorítja ki belőle, amit valójában érez, s lába között megnyilvánuló fizikai valóságot letagadni, nevetségesen röhejes volna, hiszen lassan szemmel látható kényelmetlen mozdulatai, mellyel közeledni igyekszik, mellyel helyét keresi óvatosan, s mintha kezével segítené el a megfelelő utat, hogy aztán végre megmelegedhessen, hisz hűvös az este. Balja, egy apró habpamacsot simít ki a lány vállgödréből, tekintetével is követi, így tulajdonképpen, hacsak egy pillanatra is, de megszakítja a szemkontaktust, hogy aztán ijedten kapja vissza azt, mintha csak egy vásott kölyök volna, ki hibázott. Balja megindul lefelé, a jobb kar alá futva, s tenyerével csusszan lejjebb, hogy aztán megállapodjon a csípőn*
- Úgy van... francot! *Villan meg a tekintete szigorúbban, s ajka elnyílik, az arcára van írva, hogy "na végre már", felnyög. A közeledés váratlan és meglepő, de elemi erővel bír, akaratlan csúszik le jobbja is, hogy elhelyezkedjen az izmos combokat végigszántva felfelé, a kerekded fenék felső egyharmadán. ~ Kőkemény... ~ Sóhajt ellágyulva a gyönyörtől, majd kezeinek szorítása erősödik, s a szenvedélyes csókból romantikát nélkülözve veti bele magát, azonnal nyelvével keresve a másikét. Szemét lehunyja, agya megszűnik létezni, csupán a lány illata van, s a forró dézsa hullámzó tengere, miközben magára húzza a lányt, hogy annak keblei mellkasának préselődhessenek. Hogy megfizeti-e, vagy sem végül, hiszen ez a fajta módszer, csupán a végén láttatja meg valódi értékét, de ha igazak az istenek, akkor Garrikh ebbe minden erejét beleadja. Jobbja marad a csípőn, míg balja, ismét a tarkóra siklik fel, hogy abban kapaszkodjon meg, s húzza magára fent is a lányt, édes csókot keresni, s váltani.*
- Tudom... tudom... *leheli, ha sikerül a mozdulat* máris kölcsönkérek... de visszaadom! *Játékos mozdulatba kezd saját derekával, míg a két comb, oly pontosan nem illeszkedik sajátjaira, akárha egymásnak teremtették volna. Mígnem a bőrfelszín forrósága egymásnak adja át hevét, s mígnem öle, végül utat nem talál, ha teheti. Közben csókolna, hevesen és akaratosan, úgy, mint, aki már nem kapott évszakok óta, mint kit élete egyedüllétre kárhoztatva, most először tapasztalja meg évek után a gyengédséget. Jobbja ránt egyet a csípőn maga felé, s csak egy pillanatra fut végig elméjén, hogy előjátékot nélkülöző mozdulatokon vannak túl, igaz... a lány égető tekintete számára bőséggel felért azzal... így is nehéz volt megállnia, hogy pusztán amiatt ne végezzen időnek előtt. Az volna csak a szégyen! A nagypofájú Garrikh, kit Latamie tekintete elégített ki, egyetlen érintés nélkül... szerencsére nem így van. Felszisszen, ha útra talál, s óvatosan nyit... mint szoborátadás előtt a zenészek... csupán hangol, s keveset ád. A lányra bízza, hiszen eddig is ő volt az irányító, mennyit kér, s mikor. Garrikh oly tüzes már, olyannyira készen áll... fájdalmat nem akar okozni, bár tény... masszázs közben talán, egyetlen apró pici ujjai is od-odatalált olykor, így meggyőződhetett tán arról is, hogy a csodán kívül, mi minden vár még rá. A ritmust persze diktálja... fel, s le, miközben baljának ujja a gerincen is végigfut olykor, s ajka a lány nyakába harap, a csók végeztével.*
- Hosszú... még... az... este... *nyög fel hevesen, fejét hátrahajtva a dézsa peremére, s megmarkolva a lányt hátul, ha teljesen elhelyezkedhetne.*
- Eddig elégedett vagy velem, Latamie Partalle? *Kérdezi sandán, apró vigyort megengedve fátyolos tekintete alatt, mely ismét a lány gyönyörű szemeit keresi. ~ Ó! Azok a szemek... bár csak ezt láthatnám mindig... ~*
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi kedvét nem szegi a szemérmetlenség, sőt, valójában csak már egyébként sem kis szenvedélyét korbácsolja fel. Egyetlen dilemmája akad csak, hogy a szinte lelkébe látó, igéző szempáron, vagy a keblek rózsás csodáján időzzön el jobban, ám az előbbi mellett dönt, mert, mit lát, csupán varázslatosnak nevezhető, s utóbbit sokkal inkább kezével illetné finoman a közeledésre, hogy érezze a másik forróságát. A habos pamacsok szerteszéjjel úsznak a vízben, akár jégsapkák, a habzó tenger felszínén, s ezúttal is hamar tovatűnnek a forróságban, mint, mikor a hideg évszak utolsó napját, meglepi a forró első, s marad csak a pára és a heveny nedvesség.*
- Ilyet? *Szalad fel szemöldöke miközben elrebegi a választ.* Azt gondolom meglehetősen egyedi és egyetlen... s számomra máris kettő akad belőle! *Igyekszik utóbbit már hangosabban kinyögni, elvégre apró pajzán humorról lett volna szó, de a lány szemeinek kereszttüzében nehézkes önuralmát megőrizni. Szó se róla, meglehetősen alárendelt szerepben tetszeleg, de nem bánja, gondoskodott ő eleget saját életéről, s annak irányításáról, cseppet sem érdekli, hogy jelen esetben, sikamlós és izmos combok söprik el a határt, mit még az intimség sugallhat, ahonnan lenne még visszaút. Nem akar visszafordulni, nem akart valójában sohasem, így csupán mondandója végén alsó ajkát harapja be, s jobb kézfeje simítja hátra a rőt hajzuhatagot a lány homlokáról, hogy arcát teljes fényében láthassa.*
- Te pedig gyönyörű, kalózlány, a legszebb, akit valaha láttam... *rebegi, bár szemei igazat ígérnek, de legyen akár csalfa kedves tagmondat, minek talán igaz tartalmát, ha féllel is elosztják lenne csak igaz, jelen helyzetben ezt érzi, s nem is akar másra gondolni... nem is tudna, másra gondolni, csak Latamiera.* Ami azt illeti... valahol reméltem, hogy nem... *Valamiért sikerül kiskutya tekintettel rebegnie, pedig a közelség már-már mámorító, s a lány által kimondott szavakat kísérő lélegzet, mellkasán fodrozódik, s csal arcára pírt, mellkasára pedig lúdbőr pettyeket. Keze szüntelen jár, már nem is igazán szándékkal, csupán ösztönösen. Ujjai könnyen siklanak a habzó szappantenger kellős közepén, s csusszannak tova a megfeszülő combok belső vonalán. Feje félrebiccen, mikor a lány lehunyt szempillái mögé próbál látni, s reménykedik benne, hogy egy ilyen lányt is tud kényeztetni, ki kimondatlanul is többet láthatott már mint ő és nem rossz értelemben. Persze lebukik. ~ Biztos az az átkozott pír az arcomon... ~ Rója fel magának, hiszen persze, hogy zavarban van, de egy ilyen nő mellett ki nem lenne? Messze nem az ő súlycsoportja, elég csak ezekbe a tekintetekbe belenézni, csak az nem vesz el bennük, ki vak, vagy ferde hajlamú. Garrikh, pedig egyik sem, Latamie fokozatosan szorítja ki belőle, amit valójában érez, s lába között megnyilvánuló fizikai valóságot letagadni, nevetségesen röhejes volna, hiszen lassan szemmel látható kényelmetlen mozdulatai, mellyel közeledni igyekszik, mellyel helyét keresi óvatosan, s mintha kezével segítené el a megfelelő utat, hogy aztán végre megmelegedhessen, hisz hűvös az este. Balja, egy apró habpamacsot simít ki a lány vállgödréből, tekintetével is követi, így tulajdonképpen, hacsak egy pillanatra is, de megszakítja a szemkontaktust, hogy aztán ijedten kapja vissza azt, mintha csak egy vásott kölyök volna, ki hibázott. Balja megindul lefelé, a jobb kar alá futva, s tenyerével csusszan lejjebb, hogy aztán megállapodjon a csípőn*
- Úgy van... francot! *Villan meg a tekintete szigorúbban, s ajka elnyílik, az arcára van írva, hogy "na végre már", felnyög. A közeledés váratlan és meglepő, de elemi erővel bír, akaratlan csúszik le jobbja is, hogy elhelyezkedjen az izmos combokat végigszántva felfelé, a kerekded fenék felső egyharmadán. ~ Kőkemény... ~ Sóhajt ellágyulva a gyönyörtől, majd kezeinek szorítása erősödik, s a szenvedélyes csókból romantikát nélkülözve veti bele magát, azonnal nyelvével keresve a másikét. Szemét lehunyja, agya megszűnik létezni, csupán a lány illata van, s a forró dézsa hullámzó tengere, miközben magára húzza a lányt, hogy annak keblei mellkasának préselődhessenek. Hogy megfizeti-e, vagy sem végül, hiszen ez a fajta módszer, csupán a végén láttatja meg valódi értékét, de ha igazak az istenek, akkor Garrikh ebbe minden erejét beleadja. Jobbja marad a csípőn, míg balja, ismét a tarkóra siklik fel, hogy abban kapaszkodjon meg, s húzza magára fent is a lányt, édes csókot keresni, s váltani.*
- Tudom... tudom... *leheli, ha sikerül a mozdulat* máris kölcsönkérek... de visszaadom! *Játékos mozdulatba kezd saját derekával, míg a két comb, oly pontosan nem illeszkedik sajátjaira, akárha egymásnak teremtették volna. Mígnem a bőrfelszín forrósága egymásnak adja át hevét, s mígnem öle, végül utat nem talál, ha teheti. Közben csókolna, hevesen és akaratosan, úgy, mint, aki már nem kapott évszakok óta, mint kit élete egyedüllétre kárhoztatva, most először tapasztalja meg évek után a gyengédséget. Jobbja ránt egyet a csípőn maga felé, s csak egy pillanatra fut végig elméjén, hogy előjátékot nélkülöző mozdulatokon vannak túl, igaz... a lány égető tekintete számára bőséggel felért azzal... így is nehéz volt megállnia, hogy pusztán amiatt ne végezzen időnek előtt. Az volna csak a szégyen! A nagypofájú Garrikh, kit Latamie tekintete elégített ki, egyetlen érintés nélkül... szerencsére nem így van. Felszisszen, ha útra talál, s óvatosan nyit... mint szoborátadás előtt a zenészek... csupán hangol, s keveset ád. A lányra bízza, hiszen eddig is ő volt az irányító, mennyit kér, s mikor. Garrikh oly tüzes már, olyannyira készen áll... fájdalmat nem akar okozni, bár tény... masszázs közben talán, egyetlen apró pici ujjai is od-odatalált olykor, így meggyőződhetett tán arról is, hogy a csodán kívül, mi minden vár még rá. A ritmust persze diktálja... fel, s le, miközben baljának ujja a gerincen is végigfut olykor, s ajka a lány nyakába harap, a csók végeztével.*
- Hosszú... még... az... este... *nyög fel hevesen, fejét hátrahajtva a dézsa peremére, s megmarkolva a lányt hátul, ha teljesen elhelyezkedhetne.*
- Eddig elégedett vagy velem, Latamie Partalle? *Kérdezi sandán, apró vigyort megengedve fátyolos tekintete alatt, mely ismét a lány gyönyörű szemeit keresi. ~ Ó! Azok a szemek... bár csak ezt láthatnám mindig... ~*
128. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-05-21 00:02:47
Üzenet elküldve: 2020-05-21 00:02:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Latamie szenvtelenül illegeti magát, és szemérmetlenül láttatja kebleit is, s bár nem csodálja, hogy Garrikh belecsuklik a látványba, nem tudja szó nélkül hagyni.*
- Ugyan. Nem kell dadogni ezek miatt. Nem először látsz ilyet *vonja szemöldökét felfelé, mert ha a válasz nemleges, akkor bizony ő maga is komolyan csuklásnak indul. Dús bájainak tudatában van, ellenben nem tekinti őket olyan nagyon egyedinek. Bőven akad hozzá hasonlóan áldott nő még a környéken, és Lanawin szerte.
A szemkontaktust rezzenéstelenül tartja, már-már kihívja Garrikhot, s ajkai arra a jellegzetes kissé gunyoros félmosolyra húzódnak, mikor a csöpögő tincseit hátra söpri a férfi.*
- Édes vagy. *S hogy ez dicséret, vagy sem, azt a hangsúlyból nehéz is volna eldönteni.* Gondolod hogy kiengednélek innen? *Közben pedig az ajtó felé biccenti fejét de a szemkontaktust továbbra sem veszti, hacsak a másik nem szakítja meg valamilyen oknál fogva.
Latamie amúgy nem gondolja magáról, hogy elbizakodott lenne, sosem gondolkodik ilyesmin, csak tesz, és mond dolgokat. Teszi amit szeretne és mondja ami a szívén van. Már ha van neki olyan, noha ezen sem gondolkodott még el soha.
Garrikh masszírozó mozdulatai kellemesen hatnak rá is, így engedi a férfit, hogy kedve szerint kényeztesse őt. *
- És akkor hogy lesz? *hunyja szemeit ahogy a mozdulatokba simul, mint a ravaszdi rókák gyöngyszeme, aki úgy sündörög, hogy pont a fölt orozza magának. * Te nem mennél ki, én nem engedlek ki. Akkor Chayss nem tudja meg hogy itt vagy. Ez volt a terved. Nem?
*Csupán a tiltakozásra pattannak fel szemei.*
- Nem hiszek neked. Mindenki zavarba tud jönni. *Ő magát ebbe ugyan nem veszi bele, de mindenki mást igen, és ezt szent meggyőződéssel halálosan higgadtan adja elő, mozdulataival meg is próbálja ezen igazát bizonyítani.*
- Trükk. Kíváncsi vagyok sikerül-e.*Még nem gyakorlott ebben, és könnyen lehet, hogy a nap végéhez közeledve már ereje sem lesz hozzá igazán, de egy próbát azért tenne.
Garrikh ügyesen megoldja az alkohol dolgát, így Latamie kezében landol egy könnyednek tetsző mozdulattal a kupica.*
- Nos. *Vigyora pedig az erősödő mozdulatoknak szól, melyet csípőjén érez, s melyre félrebiccenti fejét. Így aztán kapóra jön Garrikhnak, hogy lopjon egy csókot, s mint olyat, Latamie engedi is beteljesedni. Első mozzanataiban cicázva, ám egyre szenvedélybe hajón fizeti ki a fáradozásait, s ígéri az éjszaka hevét, még ebben a rövidke kóstolóban is.
Buja vörös ajka félmosolyba hajlik, amikor felszólítják a varázslatra, s ha már így összemelegedtek, kényelmesen elhelyezkedik. Érzi a vágyat, de nem hamarkodja el. Legalábbis a korábbi terv szerint. De Latamie borzasztó gyorsan tervez újra.*
- Francot. *Dobja be az italt a varázslat érthetetlen mormolása helyett, és löki ki a dézsából a kupicát egyértelműsítve, hogy valami megváltozott. A varázslat, mely bár komoly ötlet volt a vörös szirén részéről, most sutba dobva a kupica után hever. A lendülettel mar Garrikh tarkójára, s fonódik karja szorosabbra.*
- Fizess te! *Dorombolja. A tengerek zöldjei végtelen éjjelt ígérnek ettől a pillanattól a kék szemeknek, hacsak nem erőlteti a varázst Garrikh, egész más mágiában lehet része. *
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Latamie szenvtelenül illegeti magát, és szemérmetlenül láttatja kebleit is, s bár nem csodálja, hogy Garrikh belecsuklik a látványba, nem tudja szó nélkül hagyni.*
- Ugyan. Nem kell dadogni ezek miatt. Nem először látsz ilyet *vonja szemöldökét felfelé, mert ha a válasz nemleges, akkor bizony ő maga is komolyan csuklásnak indul. Dús bájainak tudatában van, ellenben nem tekinti őket olyan nagyon egyedinek. Bőven akad hozzá hasonlóan áldott nő még a környéken, és Lanawin szerte.
A szemkontaktust rezzenéstelenül tartja, már-már kihívja Garrikhot, s ajkai arra a jellegzetes kissé gunyoros félmosolyra húzódnak, mikor a csöpögő tincseit hátra söpri a férfi.*
- Édes vagy. *S hogy ez dicséret, vagy sem, azt a hangsúlyból nehéz is volna eldönteni.* Gondolod hogy kiengednélek innen? *Közben pedig az ajtó felé biccenti fejét de a szemkontaktust továbbra sem veszti, hacsak a másik nem szakítja meg valamilyen oknál fogva.
Latamie amúgy nem gondolja magáról, hogy elbizakodott lenne, sosem gondolkodik ilyesmin, csak tesz, és mond dolgokat. Teszi amit szeretne és mondja ami a szívén van. Már ha van neki olyan, noha ezen sem gondolkodott még el soha.
Garrikh masszírozó mozdulatai kellemesen hatnak rá is, így engedi a férfit, hogy kedve szerint kényeztesse őt. *
- És akkor hogy lesz? *hunyja szemeit ahogy a mozdulatokba simul, mint a ravaszdi rókák gyöngyszeme, aki úgy sündörög, hogy pont a fölt orozza magának. * Te nem mennél ki, én nem engedlek ki. Akkor Chayss nem tudja meg hogy itt vagy. Ez volt a terved. Nem?
*Csupán a tiltakozásra pattannak fel szemei.*
- Nem hiszek neked. Mindenki zavarba tud jönni. *Ő magát ebbe ugyan nem veszi bele, de mindenki mást igen, és ezt szent meggyőződéssel halálosan higgadtan adja elő, mozdulataival meg is próbálja ezen igazát bizonyítani.*
- Trükk. Kíváncsi vagyok sikerül-e.*Még nem gyakorlott ebben, és könnyen lehet, hogy a nap végéhez közeledve már ereje sem lesz hozzá igazán, de egy próbát azért tenne.
Garrikh ügyesen megoldja az alkohol dolgát, így Latamie kezében landol egy könnyednek tetsző mozdulattal a kupica.*
- Nos. *Vigyora pedig az erősödő mozdulatoknak szól, melyet csípőjén érez, s melyre félrebiccenti fejét. Így aztán kapóra jön Garrikhnak, hogy lopjon egy csókot, s mint olyat, Latamie engedi is beteljesedni. Első mozzanataiban cicázva, ám egyre szenvedélybe hajón fizeti ki a fáradozásait, s ígéri az éjszaka hevét, még ebben a rövidke kóstolóban is.
Buja vörös ajka félmosolyba hajlik, amikor felszólítják a varázslatra, s ha már így összemelegedtek, kényelmesen elhelyezkedik. Érzi a vágyat, de nem hamarkodja el. Legalábbis a korábbi terv szerint. De Latamie borzasztó gyorsan tervez újra.*
- Francot. *Dobja be az italt a varázslat érthetetlen mormolása helyett, és löki ki a dézsából a kupicát egyértelműsítve, hogy valami megváltozott. A varázslat, mely bár komoly ötlet volt a vörös szirén részéről, most sutba dobva a kupica után hever. A lendülettel mar Garrikh tarkójára, s fonódik karja szorosabbra.*
- Fizess te! *Dorombolja. A tengerek zöldjei végtelen éjjelt ígérnek ettől a pillanattól a kék szemeknek, hacsak nem erőlteti a varázst Garrikh, egész más mágiában lehet része. *
127. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-05-17 09:12:09
Üzenet elküldve: 2020-05-17 09:12:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán, hogy Garrikh így megváltozott, saját maga nem is veszi észre, s ha akarna sem tudna ezen elgondolkodni, hiszen az előtte, cseppet sem kitakart, s felsejlő domborulatok, egy kicsit visszahozzák korábbi énjét. Halkan sóhajt minden egyes fészkelődésnél, mozdulatnál, néha egy-egy hosszabb rajta időző tekintet fejében szerényen hunyja le a szemét, nehéz tartani egy ilyen nővel a szemkontaktust, mert Latamie szó szerint ég a dézsában, a víz ellenére is. A forróság kapcsán halántékáról jótékony páracsepp indul meg lefelé.*
- Úgy van! *Nevet fel, s rámutat mutatóujjával a lányra, közben felsőtestén felejtődik tekintete, nyel egyet.*
- Ho-hogy?! *Hökken meg, de már veszi is azt az áldott levegőt, s közben arra gondol, hogy csak, ha látna legalább egy kissé a habok alatt, persze Latamie jótékony és játékos ujjainak aláveti magát, élvezettel tűri, hogy haját alaposan megmossák, s végre tisztaként tündököljön. Ki ne élvezné egy női gondoskodást, még, ha az ilyen határozott és erőteljes is, mert ettől függetlenül persze Latamie kezeinek érintései, jelenleg felérnek a legdrágább kincsekkel, melyben az utóbbi időben része mondani sem kell, hogy nem volt.*
- Heh! Aranykarika szépségem, az! *Nevet ismét miután szeméből kidörgölte a habot, néhány heves és gyors mozdulattal, s leköveti a könyök apró emelkedését, mely indokoltabb teret enged az amúgy sem csekélyke mennyiségű szépségek moccanásainak. Megint csak nyel, s elrévedő tekintete végül a lány szemein időzik el, kissé félrebiccentett fejjel.*
- Ami azt illeti nem tudom mit akarok... *Kezd bele nehézkesen.* Chayss... jó ember a maga módján, persze első az üzlet... jól tudom... de jelenleg... *sóhajt fel megint csak, s kezével hajába túrva söpri el azt arca elől* ki nem másznék innen, még, ha fizetnének akkor sem. *Meghökken magán, mert ilyen merész kijelentést sem tett még, talán, mikor fiatal volt, talán a leendő hitvesi ágyban juthatott eszébe korábban. Esze ágában sincs, hogy méltassa a lány gyönyörűségét, még a végén elbízná magát, bár ezen a gondolaton önkéntelenül is elmosolyodik, mely vehető következménye, akár Lati korábbi kijelentésének is. ~ Latamie és az elbizakodottság... lehetne ettől jobban? ~ Kérdezi meg magától, de szó mi szó ez a fajta határozottság jelenleg Lati előnyére válik, s minden apró porcikát kezd megmozgatni Garrikh esetében, főként, mikor a szűk dézsában megmártózó, nedves tagjaik olykor-olykor egymáshoz érnek, s kegyesen összesúrlódnak. Kezei immár finomabb mozdulatokra váltanak, s igyekszik nem talpakat csiklandozni, csupán (bár érteni nem ért hozzá) idegvégződéseket stimulálni. A talpakról, míg van rá ideje, áttér a feszes vádlira is, s a szappan kedves hatásának köszönhetően, igazán könnyedén csusszan tenyere, hogy forróságot eloszlatva, aprón, bőrbe mélyedjen.*
- Baaah... én sem szoktam zavarba jönni... *próbál kicsit keményebb felszínt mutatni a valóságnál, s még szemöldökét is összeráncolja, egészen a mozdulatig, mely valóban hirtelen éri. Egészen addig szélesedő, s kedvvel telt mosoly a dorombolásra azonnal arcára fagy, szemei elkerekednek, lába megmerevedik, persze nem ellenkezik.*
- Öhm... ez több, mint meglepő... *motyogja csak úgy, jobb nem jut eszébe, s a hozzá kényesen közel kerülő lányt nem taszítja el.* Trükk? *Kérdezi nem elszakítva szemét, aztán teljesíti a hozzá fűzött elvárásokat, s igyekszik megkeresni a bontott üveget, hogy tölteni tudjon. A pozíció nem kényelmetlen, s hazudnia kellene róla, hogy jelenleg hogyan érinti, még a végén a nő elbízza magát. Igazítania kell kicsit rajta, így a kecses derékra két tenyér szorul, hogy megtartsa azt, miközben fordul, persze akaratlan is a combok közé szorulhat, s combok által közrefogva, nehezebb minden tevékenység, minden szempontból, de megoldja. Garrikh ügyes... legalábbis jelenleg van, ami motiválja, még így harmad részegen is. Idióta vigyor nem ül ki az arcára, inkább kellemes meglepetés és kíváncsiság.*
- Ha így tervezel megfojtani, lehet szándékosan elkotyogom... *göcög fel, majd kezét a lány derekán felejtve, átnyújtja az italt. Ebből a szempontból Garrikh kevésbé tapasztalt és kreatív, legalábbis így feltételezi, azonban nem átall mocorgás közben közelebb férkőzni, s talán még keze is lejjebb vándorol, s immár nem gyengéd érintés az, mi ujjai közt játszik, inkább erőteljes kapaszkodás, ami fel, s le csusszan néha.*
- Tudod... ha azt mondják hónapokkal ezelőtt, hogy Latamie Partalleval egy dézsában fogok trükköket tanulni, minimum kiröhögöm. *Szélesedik a mosoly, s orra ismét a lányhoz ér, hogy a vöröslő ajkakon elidőzve, saját ajkával csak egy apró, nedves csókot próbáljon lopni, elvégre az jár neki, ennyi meló után. Ha sikerül, ha nem, jobb szemöldök enyhe emelkedését követően jegyzi meg.*
- A fizetségem... *nyögi ki, miközben fészkelődik ismét, s derekát feljebb helyezi a forróság felé. Vállát vonja meg.*
- Ennyi nekem is jár, nem? *Pimasz vigyor ül ki arcára.* No... varázsolj nekem. *Igyekszik tenni a keményet, de a fizikai elvárásokon felül, lelkileg sokkal nehezebb... a fizikai elvárásokat pedig már messze kielégítette, ami talán érezhető is lentebb.*
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán, hogy Garrikh így megváltozott, saját maga nem is veszi észre, s ha akarna sem tudna ezen elgondolkodni, hiszen az előtte, cseppet sem kitakart, s felsejlő domborulatok, egy kicsit visszahozzák korábbi énjét. Halkan sóhajt minden egyes fészkelődésnél, mozdulatnál, néha egy-egy hosszabb rajta időző tekintet fejében szerényen hunyja le a szemét, nehéz tartani egy ilyen nővel a szemkontaktust, mert Latamie szó szerint ég a dézsában, a víz ellenére is. A forróság kapcsán halántékáról jótékony páracsepp indul meg lefelé.*
- Úgy van! *Nevet fel, s rámutat mutatóujjával a lányra, közben felsőtestén felejtődik tekintete, nyel egyet.*
- Ho-hogy?! *Hökken meg, de már veszi is azt az áldott levegőt, s közben arra gondol, hogy csak, ha látna legalább egy kissé a habok alatt, persze Latamie jótékony és játékos ujjainak aláveti magát, élvezettel tűri, hogy haját alaposan megmossák, s végre tisztaként tündököljön. Ki ne élvezné egy női gondoskodást, még, ha az ilyen határozott és erőteljes is, mert ettől függetlenül persze Latamie kezeinek érintései, jelenleg felérnek a legdrágább kincsekkel, melyben az utóbbi időben része mondani sem kell, hogy nem volt.*
- Heh! Aranykarika szépségem, az! *Nevet ismét miután szeméből kidörgölte a habot, néhány heves és gyors mozdulattal, s leköveti a könyök apró emelkedését, mely indokoltabb teret enged az amúgy sem csekélyke mennyiségű szépségek moccanásainak. Megint csak nyel, s elrévedő tekintete végül a lány szemein időzik el, kissé félrebiccentett fejjel.*
- Ami azt illeti nem tudom mit akarok... *Kezd bele nehézkesen.* Chayss... jó ember a maga módján, persze első az üzlet... jól tudom... de jelenleg... *sóhajt fel megint csak, s kezével hajába túrva söpri el azt arca elől* ki nem másznék innen, még, ha fizetnének akkor sem. *Meghökken magán, mert ilyen merész kijelentést sem tett még, talán, mikor fiatal volt, talán a leendő hitvesi ágyban juthatott eszébe korábban. Esze ágában sincs, hogy méltassa a lány gyönyörűségét, még a végén elbízná magát, bár ezen a gondolaton önkéntelenül is elmosolyodik, mely vehető következménye, akár Lati korábbi kijelentésének is. ~ Latamie és az elbizakodottság... lehetne ettől jobban? ~ Kérdezi meg magától, de szó mi szó ez a fajta határozottság jelenleg Lati előnyére válik, s minden apró porcikát kezd megmozgatni Garrikh esetében, főként, mikor a szűk dézsában megmártózó, nedves tagjaik olykor-olykor egymáshoz érnek, s kegyesen összesúrlódnak. Kezei immár finomabb mozdulatokra váltanak, s igyekszik nem talpakat csiklandozni, csupán (bár érteni nem ért hozzá) idegvégződéseket stimulálni. A talpakról, míg van rá ideje, áttér a feszes vádlira is, s a szappan kedves hatásának köszönhetően, igazán könnyedén csusszan tenyere, hogy forróságot eloszlatva, aprón, bőrbe mélyedjen.*
- Baaah... én sem szoktam zavarba jönni... *próbál kicsit keményebb felszínt mutatni a valóságnál, s még szemöldökét is összeráncolja, egészen a mozdulatig, mely valóban hirtelen éri. Egészen addig szélesedő, s kedvvel telt mosoly a dorombolásra azonnal arcára fagy, szemei elkerekednek, lába megmerevedik, persze nem ellenkezik.*
- Öhm... ez több, mint meglepő... *motyogja csak úgy, jobb nem jut eszébe, s a hozzá kényesen közel kerülő lányt nem taszítja el.* Trükk? *Kérdezi nem elszakítva szemét, aztán teljesíti a hozzá fűzött elvárásokat, s igyekszik megkeresni a bontott üveget, hogy tölteni tudjon. A pozíció nem kényelmetlen, s hazudnia kellene róla, hogy jelenleg hogyan érinti, még a végén a nő elbízza magát. Igazítania kell kicsit rajta, így a kecses derékra két tenyér szorul, hogy megtartsa azt, miközben fordul, persze akaratlan is a combok közé szorulhat, s combok által közrefogva, nehezebb minden tevékenység, minden szempontból, de megoldja. Garrikh ügyes... legalábbis jelenleg van, ami motiválja, még így harmad részegen is. Idióta vigyor nem ül ki az arcára, inkább kellemes meglepetés és kíváncsiság.*
- Ha így tervezel megfojtani, lehet szándékosan elkotyogom... *göcög fel, majd kezét a lány derekán felejtve, átnyújtja az italt. Ebből a szempontból Garrikh kevésbé tapasztalt és kreatív, legalábbis így feltételezi, azonban nem átall mocorgás közben közelebb férkőzni, s talán még keze is lejjebb vándorol, s immár nem gyengéd érintés az, mi ujjai közt játszik, inkább erőteljes kapaszkodás, ami fel, s le csusszan néha.*
- Tudod... ha azt mondják hónapokkal ezelőtt, hogy Latamie Partalleval egy dézsában fogok trükköket tanulni, minimum kiröhögöm. *Szélesedik a mosoly, s orra ismét a lányhoz ér, hogy a vöröslő ajkakon elidőzve, saját ajkával csak egy apró, nedves csókot próbáljon lopni, elvégre az jár neki, ennyi meló után. Ha sikerül, ha nem, jobb szemöldök enyhe emelkedését követően jegyzi meg.*
- A fizetségem... *nyögi ki, miközben fészkelődik ismét, s derekát feljebb helyezi a forróság felé. Vállát vonja meg.*
- Ennyi nekem is jár, nem? *Pimasz vigyor ül ki arcára.* No... varázsolj nekem. *Igyekszik tenni a keményet, de a fizikai elvárásokon felül, lelkileg sokkal nehezebb... a fizikai elvárásokat pedig már messze kielégítette, ami talán érezhető is lentebb.*
126. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-05-05 15:45:00
Üzenet elküldve: 2020-05-05 15:45:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*A kovácsműhelyből a szegénynegyeden át érkezik egyenesen, hisz haladnia kell. Ugyan nem jött össze a tündér csatlakozása, de a döntést elfogadja. A lehetőség adott volt, hogy nem élt vele, akkor az Sizpak dolga.
Újra a hátsó bejáratot használja és egyenesen az emeletre megy, hogy a Kalmár tagjai által használt szobák felé vegye az irányt. A folyosó végében áll Cha'yss szobája és a tárgyaló így egyenesen arra tart. Kinyitja kulcsával a súlyos zárat, majd belépve a tárgyalóba egyenesen a kör alakú asztalhoz lép.
A báró még láthatóan nem tért vissza. Aztyan elgondolkodik rajta, hogy hol maradhat el ennyire a wegtoreni. Mostanában annak a tharg örökösnek a társaságában tölti az ideje nagy részét és a heges arcú reméli, hogy nem sodorja veszélybe az egész kereskedőházat a kis játékai miatt. De a báró remekül keveri a lapjait, már Wegtorenben is remekül helyezkedett, talán most sem lesz másképp.
Az asztalnál megteszi a kötelezőket. Készletet ellenőriz, bevételeket és kiadásokat könyvel, csupa száraz papírmunka, amit ugyanúgy része a munkájának, mint az eladás és a vásárlás vagy a vásárlókkal való kommunikáció.
Amikor végzett, elteszi a könyvelést tartalmazó könyveket és a megrendelőlapokat. A kovácsműhellyel együtt a munkái megszaporodtak, de remekül érzi magát. Elindul, kilép a folyosóra és bezárja újra maga mögött az ajtót, hogy a pincearéna raktára felé induljon. Ha a pultosok jól vezetik a leltárt, akkor látni fogja, mit kell beszerezni.*
Újra a hátsó bejáratot használja és egyenesen az emeletre megy, hogy a Kalmár tagjai által használt szobák felé vegye az irányt. A folyosó végében áll Cha'yss szobája és a tárgyaló így egyenesen arra tart. Kinyitja kulcsával a súlyos zárat, majd belépve a tárgyalóba egyenesen a kör alakú asztalhoz lép.
A báró még láthatóan nem tért vissza. Aztyan elgondolkodik rajta, hogy hol maradhat el ennyire a wegtoreni. Mostanában annak a tharg örökösnek a társaságában tölti az ideje nagy részét és a heges arcú reméli, hogy nem sodorja veszélybe az egész kereskedőházat a kis játékai miatt. De a báró remekül keveri a lapjait, már Wegtorenben is remekül helyezkedett, talán most sem lesz másképp.
Az asztalnál megteszi a kötelezőket. Készletet ellenőriz, bevételeket és kiadásokat könyvel, csupa száraz papírmunka, amit ugyanúgy része a munkájának, mint az eladás és a vásárlás vagy a vásárlókkal való kommunikáció.
Amikor végzett, elteszi a könyvelést tartalmazó könyveket és a megrendelőlapokat. A kovácsműhellyel együtt a munkái megszaporodtak, de remekül érzi magát. Elindul, kilép a folyosóra és bezárja újra maga mögött az ajtót, hogy a pincearéna raktára felé induljon. Ha a pultosok jól vezetik a leltárt, akkor látni fogja, mit kell beszerezni.*
125. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-05-05 00:04:35
Üzenet elküldve: 2020-05-05 00:04:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Latamie lubickol. A vízen kívül a helyzetben is. Garrikh jóképű fickó, csak túl szelíd volt korábban, akin előszeretettel mosolyodott el, ám mára Latamie örömére egy igencsak megváltozott.
Lustán elmosolyodik a dézsa peremén pihentetve karjait, arcáról olvasható, hogy cseppet sem hisz a Garrikh csodálatos és hihetetlen kalandjaiban, de szívesen hallgatja a hantát.*
- És fürdőzött egy wegtoreni uzsorabáró lányával. Hehe. *röhécsel halkan toldva hozzá saját viccét, melyet ilyen esetekben süt el. Rádob a hülyeségre még egy lapáttal, csak az íze kedvéért. Ezt követően persze jön a*
- Levegőt *Javaslat, mely megakasztja Garrikhot a mondatban, bár ő szólt előre, s kezeit mossa is, egyetemben a kócos fürtökkel. Nem zavarja a szakáll, a kócos haj, ez mind előnyére válik már abban a pillanatban, amikor öblíti a habot, s víz alól bukkan a másik.*
- Mondtam, hogy levegőt *Hangja egyenletesen búgja a szoba párás levegőjét, érdesen rekedten, nyomán a habbuborékok pukkanhatnak a vízfelszínen, s elégedetten túrja lábát annak rendje és módja szerint a férfi két oldalára, amint visszafordul felé a diskurzushoz.*
- Nyálas. Nem nyálas* vonja vállát. Néha bosszantóan flegma tud lenni, de jelenleg a nyálasság mértéke nem izgatja annyira, mint a félrecsapott csöpögő haj, és az álláról leitatott szánkázó vízcsepp.* Szerintem, Chayss visszavenne. Visszavett volna hamarabb is, de persze. Fejem felett aranykarika *emeli ujját feje fölének irányába, mert azért nem fáradna a kelletánál nagyobb mozdulattal, de egy lusta kört azért tesz az ujja, mellyel a jóság végtelenségét igazítja koronának. ~Latamie a jótevő. Pfff... Apám kitagad.~ Persze magában jót röhög, s ennek a képtelenségnek derűje ki is ül az arcára.*
- Nem mondanám. Valóban. *Helyesel Garrikh megállapítására, mert a közelmúltban csupán egyetlen dolog ingatta meg önbizalmát, ez pedig a vörös fickó tetoválásai. Akkor a kis pipogya numera egészen más megvilágításba került, s talán a sors ujja kopogtatott azon az ajtón. Ki tudja, s ezen Latamie eddig nem is gondolkodott. *
- Ritkán jövök zavarba, mondjuk inkább így. Messze vagyok a pironkodó bakfisoktól, naés? *Szemöldökét húzza kérdőn, miközben a férfi mellkasára igazított lábai kényeztetése alatt lehunyja szemeit, mondandója pedig inkább már csak dorombolásba fúl.*
- Lehet *ismétli ugyan azzal a búgó dorombolással, mely a vörös cirmákosokat szégyeníti, félig hunyt pillái alól ravaszdin csillan a tengerek tekintete. Egyetlen szóval teszi egyértelművé, hogy a lehet inkább biztos, s gúnyolódik, mert látta amit mindketten láttak a félrebillenő párna képében.
Kivár mire lábait hajlítja, kezével a peremre fog, s fordul térdre Garrikh fölött olyan mozdulattal, mely hirtelenebb lehet a vártnál. Egy pillanat műve az egész.*
- Nem is megyek *Válaszol megnyugtatandó, ám egészen közelről, hogy az orruk majd összeér. Megtámaszkodik a túlsó peremen, így aztán már tényleg csak az orruk nem érhet össze.*
- Van egy trükköm. Megmutathatom, de nem árulhatod el senkinek.* Esketi, miközben szemtelenül mustrálja a férfi arcát, majd kinyúl a pohárért, melyből Garrikh ivott utoljára. *
- Főleg, mert talán nem sikerül. És ha kiderül, meg kell öljelek. *Persze viccel, de azért folytatja, amit a fejébe vett, a pikáns közelségben.*
- Töltsd félig. *Mert a trükk csak így működik, ha van benne egy kis ital. Elmélázva figyeli, ha Garrikh kinyúl az üvegért, hisz neki könnyebben elérhető, és van oly jó tölteni egy keveset. Vagy más utat választ, s ki tudja Latamie miben töri a fejét.*
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Latamie lubickol. A vízen kívül a helyzetben is. Garrikh jóképű fickó, csak túl szelíd volt korábban, akin előszeretettel mosolyodott el, ám mára Latamie örömére egy igencsak megváltozott.
Lustán elmosolyodik a dézsa peremén pihentetve karjait, arcáról olvasható, hogy cseppet sem hisz a Garrikh csodálatos és hihetetlen kalandjaiban, de szívesen hallgatja a hantát.*
- És fürdőzött egy wegtoreni uzsorabáró lányával. Hehe. *röhécsel halkan toldva hozzá saját viccét, melyet ilyen esetekben süt el. Rádob a hülyeségre még egy lapáttal, csak az íze kedvéért. Ezt követően persze jön a*
- Levegőt *Javaslat, mely megakasztja Garrikhot a mondatban, bár ő szólt előre, s kezeit mossa is, egyetemben a kócos fürtökkel. Nem zavarja a szakáll, a kócos haj, ez mind előnyére válik már abban a pillanatban, amikor öblíti a habot, s víz alól bukkan a másik.*
- Mondtam, hogy levegőt *Hangja egyenletesen búgja a szoba párás levegőjét, érdesen rekedten, nyomán a habbuborékok pukkanhatnak a vízfelszínen, s elégedetten túrja lábát annak rendje és módja szerint a férfi két oldalára, amint visszafordul felé a diskurzushoz.*
- Nyálas. Nem nyálas* vonja vállát. Néha bosszantóan flegma tud lenni, de jelenleg a nyálasság mértéke nem izgatja annyira, mint a félrecsapott csöpögő haj, és az álláról leitatott szánkázó vízcsepp.* Szerintem, Chayss visszavenne. Visszavett volna hamarabb is, de persze. Fejem felett aranykarika *emeli ujját feje fölének irányába, mert azért nem fáradna a kelletánál nagyobb mozdulattal, de egy lusta kört azért tesz az ujja, mellyel a jóság végtelenségét igazítja koronának. ~Latamie a jótevő. Pfff... Apám kitagad.~ Persze magában jót röhög, s ennek a képtelenségnek derűje ki is ül az arcára.*
- Nem mondanám. Valóban. *Helyesel Garrikh megállapítására, mert a közelmúltban csupán egyetlen dolog ingatta meg önbizalmát, ez pedig a vörös fickó tetoválásai. Akkor a kis pipogya numera egészen más megvilágításba került, s talán a sors ujja kopogtatott azon az ajtón. Ki tudja, s ezen Latamie eddig nem is gondolkodott. *
- Ritkán jövök zavarba, mondjuk inkább így. Messze vagyok a pironkodó bakfisoktól, naés? *Szemöldökét húzza kérdőn, miközben a férfi mellkasára igazított lábai kényeztetése alatt lehunyja szemeit, mondandója pedig inkább már csak dorombolásba fúl.*
- Lehet *ismétli ugyan azzal a búgó dorombolással, mely a vörös cirmákosokat szégyeníti, félig hunyt pillái alól ravaszdin csillan a tengerek tekintete. Egyetlen szóval teszi egyértelművé, hogy a lehet inkább biztos, s gúnyolódik, mert látta amit mindketten láttak a félrebillenő párna képében.
Kivár mire lábait hajlítja, kezével a peremre fog, s fordul térdre Garrikh fölött olyan mozdulattal, mely hirtelenebb lehet a vártnál. Egy pillanat műve az egész.*
- Nem is megyek *Válaszol megnyugtatandó, ám egészen közelről, hogy az orruk majd összeér. Megtámaszkodik a túlsó peremen, így aztán már tényleg csak az orruk nem érhet össze.*
- Van egy trükköm. Megmutathatom, de nem árulhatod el senkinek.* Esketi, miközben szemtelenül mustrálja a férfi arcát, majd kinyúl a pohárért, melyből Garrikh ivott utoljára. *
- Főleg, mert talán nem sikerül. És ha kiderül, meg kell öljelek. *Persze viccel, de azért folytatja, amit a fejébe vett, a pikáns közelségben.*
- Töltsd félig. *Mert a trükk csak így működik, ha van benne egy kis ital. Elmélázva figyeli, ha Garrikh kinyúl az üvegért, hisz neki könnyebben elérhető, és van oly jó tölteni egy keveset. Vagy más utat választ, s ki tudja Latamie miben töri a fejét.*
124. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-04-28 22:40:21
Üzenet elküldve: 2020-04-28 22:40:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Olykor elréved. Persze nem magasröptű gondolatok mezsgyéjén, nem mélyen szántó filozófikus eszmék visszatükröződő képét látja viszont egy-egy elkapott pillanatban. Egy ilyen nő mellett ez meglehetősen nehézkes. Egy apró csepp útját figyeli szégyenlősen, mely a jobb váll gödréből indul meg lefelé, hogy nedves útján szánkázzon végig, gondtalan és kedvesen. Hallja Latamie hangját, de egyetlen pillanatig hirtelen teljesen másra gondol, minthogy, talán életében másodszor adatott meg az, hogy ne foglalkozzon mással, csak a perccel, ami rendeltetett. Halkan felsóhajt, s csak biccent a felszólításra, ha erősebben, akkor hát erősebben. Nem érez szégyent amiatt, mert éppen felszólítás éri, vagy, mert éppen egy szinte idegen lányt csutakol, aki ráadásul kedvét leli abban, hogy a helyzettel gátlástalanul visszaéljen. Gondolatban megvonja a vállát. ~ Ugyan... ki nem szarja le... ki az, aki nem használt már ki az életben? ~ Persze azt is tudni véli, vagy legalábbis reméli, hogy most nem csak pusztán erről lehet szó. Latamie is kedvét leli a pillanatokban, vagy sem, de ez már úgyis oly mindegy. A lúdbőr nem csak a lány testén szalad végig, rajta is. Hűvös van, s a dézsa melegen gőzölgő vize oly csábító, oly hívogató, legalább annyira, mint Latamie életet mutató, vadóc vonulatai, melynek domborulataiban, s mélyedéseiben a lélek is elveszik, ha hagyja magát. Nem szégyelli testének reakcióit, férfiból volna, s mely férfi az, ki ezt mindenféle fizikai jelenlét nélkül tűrné? Tán a herélt, vagy az elkorcsosult... Garrikh szerencsére egyik fajtából sem való, bár nincsenek előítéletei ezzel kapcsolatosan. Az úszó habpamacsok közé ereszkedve, már mindjárt kellemesebb, s engedi magát úsztatni az árral, engedelmeskedik, hisz vajh, mit tehetne? Elmorzsol ajkai között egy halk köszönömöt a szappanra, s alaposan bekeni magát. Valójában rettentő mód zavarta piszkossága, persze nem előző életének ártatlansága miatt. Ártatlansága elveszett az idővel, s a lába között ébredező erő, elfojtotta azt, persze általában csak a kívánság szintjén. Azóta sem lett sokkal tapasztaltabb, de legalább megtanulta leplezni ezt. Alaposan megmosd, s mocsoktól ragadós fürtjei lassan új életre kélnek, miképpen a vér is buzogni kezd, ahogyan sóhajokkal teljes, forró fürdő gőzébe burkolva, mosolya olykor a csipkelődő lányra villan. Megrázza magát, s haját, féloldalasra söpri, vágni kéne... vágni kellett volna már régen.*
- Ne törődj vele, emlékek a múltból. Egyszer talán majd hallasz róla! *Jelenti ki sérüléseire, válla felett kissé hátrafordulva, s kissé megdőlve, hogy a lányhoz simulhasson, már amennyire erre adódik lehetőség. Furcsa ellentét, erős férfi, a lány karjában... de most jól esik a támasz, s jól esik az érintés is, melyben, legalábbis normálisban hosszú ideje nem volt része, s azt sem bánja, ha csupán ennyi volt az este, s itt véget ér, már megérte. Érzi a lélegzetet, az emelkedő mellkast, s a süllyedő gyomrot, a ruganyos melleket, ha nem is fizikailag, legalább lelkileg. De akkor sem adja könnyen magát:*
- A hős Garrikról és történeteiről, midőn megmentett egy fél falut az elburjánzó húsevő növényektől! *Szavalja büszkén, akárha igaz lenne, bár egy elfojtott kuncogás elárulhatja.* És ezért pótolom, most belsőleg... *Biccent rá, miközben alaposan mosdatják, még prüszköl is rá néhányat, aztán csak kapkodva szív egy mélyet, mielőtt a víz felszíne alá merül, sajnos még Latamienek háttal. Legalábbis ez az első pajzán gondolata.*
- ... a szeszt!! Baszki! *Bukkan fel tágra nyílt tekintettel a szoba ablakára vetve első pillantását.* Remélem már elég tiszta... *S, tán valóban. Ahogy a mocsok eltűnik, ártatlan, s napbarnított bőr lát napvilágot, mi tán a tengerész lány hamvasságával vetekedhet, melyen a napsugarak harapása szintén nyomot hagyhattak.*
- Örömmel, szépségem... *Nyögi ki, még mindig kissé köpködve, s haját félresöpörve szeméből, fordul meg lassan Lati felé, hogy egy utolsó szemdörzsölés után nyissa rá, hozzá hasonlatos szeme világát.*
- És köszönöm... *Nem tudja mit. Nyilván a vízbe fojtás nem szerepelt a kedvelt cselekmények várakozási listáján.* Jobb így, tudod, kurvára zavart már, de nem volt hová mennem. *Szusszan fel szomorkásan, majd elneveti magát.*
- Ez most elég csöpögősre sikeredett, igaz? *Néz a lányra, majd tekintete megakad annak dacos nyaka ívén, s egy, az álláról lecseppenő vízcseppet pöccintene félre játékosan ujjával, ha teheti.*
- Téged, a világon semmi sem tud zavarni hozni, nem igaz? *Kérdezi, talán kissé csalódottan. Farkát lengeti, párnával takarózik, anyaszült meztelenül rohangál, de a lány szeme sem rezdül, sőt, partnerként társul hozzá. Ez olykor bosszantó lehetne, de nem most. Most csak megjegyzés, az üres gondolatok kitöltéséhez.*
- Cöh... *Csak ennyit fűz hozzá, fejét rázva, mikor a mellkasára nehezedő kecses lábat nem átallja két kezével illetni, s lassan mosdatni. Talpnál erősebben, nem csiklandozni akarja, s azt sem, hogy orrba rúgják idő előtt. A vádli alatt haladva a szivaccsal már jóval óvatosabb, s érzékibb, amennyire egy látszólag és hírből tapasztalatlan férfitől ez kitelik. A belső combhoz érve kihullik a szivacs kezéből, s csak ujjbegyeinek játéka az, mi tisztává varázsolhat. Nem kalandozik el, nem tér illetlen helyekre, s mikor már-már oda is érhetne, mielőtt még rendreutasítás lenne a vége, akár csak cinikus... a másik lábra tér át.*
- Miért álltál szóba velem? Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen nő, mint te, pont két picsával fosik a világra. *Szusszan fel, Latamie háborgó mélység szín tekintetű szemébe nézve, mosdatás közben, s saját lábait is igazítja a lány dereka mellé, kvázi közrefogva azt.*
- Azt sem tudtad előbb ki vagyok, s mégis megálltál. *Szinte feddőn hangzik a kijelentés, egy pillanatra, mintha feszültebb lenne, legalábbis keze kissé a comb ívére szorul, s maga felé húzza azt.*
- Elbaszott egy nő vagy te... *Nevet fel, s Garrikh ártatlansága két szóval szökken a múltba vissza, vagy legalábbis látszólag.* amilyen a világ is az. *Fejezi be a mondatot, s fejét félrebiccentve, folytatná.*
- Ezért illő, s cseppet sem zavaró. *Vonja meg a vállát, egy utolsót simítva a szappanos és fürdőolajos víztől sikamlós combok belsején, körmeivel óvatosan.* Aki úgy ítél, ahogyan kell, s ahogyan látszik. Nem körmönfontan és hátsó szándékkal... bár van egy olyan gyanúm, hogy tán többet is akarsz a mosdatásnál... *röhög fel jóízűen, cseppet sem bántón, amolyan ártatlanul és vidékiesen, bár nagyon ne illik hozzá.*
- Lehet nem bánnám... *Vonja meg vállát ismételten.* de nem veszlek feleségül... *mutat feddőn a lányra szigorúan. A nagy pofája ó... az... az fogja egyszer a sírba vinni. Tán még gyakorolta is ezt a szöveget.*
A hozzászólás írója (Garrikh Bathron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.28 22:47:03
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Olykor elréved. Persze nem magasröptű gondolatok mezsgyéjén, nem mélyen szántó filozófikus eszmék visszatükröződő képét látja viszont egy-egy elkapott pillanatban. Egy ilyen nő mellett ez meglehetősen nehézkes. Egy apró csepp útját figyeli szégyenlősen, mely a jobb váll gödréből indul meg lefelé, hogy nedves útján szánkázzon végig, gondtalan és kedvesen. Hallja Latamie hangját, de egyetlen pillanatig hirtelen teljesen másra gondol, minthogy, talán életében másodszor adatott meg az, hogy ne foglalkozzon mással, csak a perccel, ami rendeltetett. Halkan felsóhajt, s csak biccent a felszólításra, ha erősebben, akkor hát erősebben. Nem érez szégyent amiatt, mert éppen felszólítás éri, vagy, mert éppen egy szinte idegen lányt csutakol, aki ráadásul kedvét leli abban, hogy a helyzettel gátlástalanul visszaéljen. Gondolatban megvonja a vállát. ~ Ugyan... ki nem szarja le... ki az, aki nem használt már ki az életben? ~ Persze azt is tudni véli, vagy legalábbis reméli, hogy most nem csak pusztán erről lehet szó. Latamie is kedvét leli a pillanatokban, vagy sem, de ez már úgyis oly mindegy. A lúdbőr nem csak a lány testén szalad végig, rajta is. Hűvös van, s a dézsa melegen gőzölgő vize oly csábító, oly hívogató, legalább annyira, mint Latamie életet mutató, vadóc vonulatai, melynek domborulataiban, s mélyedéseiben a lélek is elveszik, ha hagyja magát. Nem szégyelli testének reakcióit, férfiból volna, s mely férfi az, ki ezt mindenféle fizikai jelenlét nélkül tűrné? Tán a herélt, vagy az elkorcsosult... Garrikh szerencsére egyik fajtából sem való, bár nincsenek előítéletei ezzel kapcsolatosan. Az úszó habpamacsok közé ereszkedve, már mindjárt kellemesebb, s engedi magát úsztatni az árral, engedelmeskedik, hisz vajh, mit tehetne? Elmorzsol ajkai között egy halk köszönömöt a szappanra, s alaposan bekeni magát. Valójában rettentő mód zavarta piszkossága, persze nem előző életének ártatlansága miatt. Ártatlansága elveszett az idővel, s a lába között ébredező erő, elfojtotta azt, persze általában csak a kívánság szintjén. Azóta sem lett sokkal tapasztaltabb, de legalább megtanulta leplezni ezt. Alaposan megmosd, s mocsoktól ragadós fürtjei lassan új életre kélnek, miképpen a vér is buzogni kezd, ahogyan sóhajokkal teljes, forró fürdő gőzébe burkolva, mosolya olykor a csipkelődő lányra villan. Megrázza magát, s haját, féloldalasra söpri, vágni kéne... vágni kellett volna már régen.*
- Ne törődj vele, emlékek a múltból. Egyszer talán majd hallasz róla! *Jelenti ki sérüléseire, válla felett kissé hátrafordulva, s kissé megdőlve, hogy a lányhoz simulhasson, már amennyire erre adódik lehetőség. Furcsa ellentét, erős férfi, a lány karjában... de most jól esik a támasz, s jól esik az érintés is, melyben, legalábbis normálisban hosszú ideje nem volt része, s azt sem bánja, ha csupán ennyi volt az este, s itt véget ér, már megérte. Érzi a lélegzetet, az emelkedő mellkast, s a süllyedő gyomrot, a ruganyos melleket, ha nem is fizikailag, legalább lelkileg. De akkor sem adja könnyen magát:*
- A hős Garrikról és történeteiről, midőn megmentett egy fél falut az elburjánzó húsevő növényektől! *Szavalja büszkén, akárha igaz lenne, bár egy elfojtott kuncogás elárulhatja.* És ezért pótolom, most belsőleg... *Biccent rá, miközben alaposan mosdatják, még prüszköl is rá néhányat, aztán csak kapkodva szív egy mélyet, mielőtt a víz felszíne alá merül, sajnos még Latamienek háttal. Legalábbis ez az első pajzán gondolata.*
- ... a szeszt!! Baszki! *Bukkan fel tágra nyílt tekintettel a szoba ablakára vetve első pillantását.* Remélem már elég tiszta... *S, tán valóban. Ahogy a mocsok eltűnik, ártatlan, s napbarnított bőr lát napvilágot, mi tán a tengerész lány hamvasságával vetekedhet, melyen a napsugarak harapása szintén nyomot hagyhattak.*
- Örömmel, szépségem... *Nyögi ki, még mindig kissé köpködve, s haját félresöpörve szeméből, fordul meg lassan Lati felé, hogy egy utolsó szemdörzsölés után nyissa rá, hozzá hasonlatos szeme világát.*
- És köszönöm... *Nem tudja mit. Nyilván a vízbe fojtás nem szerepelt a kedvelt cselekmények várakozási listáján.* Jobb így, tudod, kurvára zavart már, de nem volt hová mennem. *Szusszan fel szomorkásan, majd elneveti magát.*
- Ez most elég csöpögősre sikeredett, igaz? *Néz a lányra, majd tekintete megakad annak dacos nyaka ívén, s egy, az álláról lecseppenő vízcseppet pöccintene félre játékosan ujjával, ha teheti.*
- Téged, a világon semmi sem tud zavarni hozni, nem igaz? *Kérdezi, talán kissé csalódottan. Farkát lengeti, párnával takarózik, anyaszült meztelenül rohangál, de a lány szeme sem rezdül, sőt, partnerként társul hozzá. Ez olykor bosszantó lehetne, de nem most. Most csak megjegyzés, az üres gondolatok kitöltéséhez.*
- Cöh... *Csak ennyit fűz hozzá, fejét rázva, mikor a mellkasára nehezedő kecses lábat nem átallja két kezével illetni, s lassan mosdatni. Talpnál erősebben, nem csiklandozni akarja, s azt sem, hogy orrba rúgják idő előtt. A vádli alatt haladva a szivaccsal már jóval óvatosabb, s érzékibb, amennyire egy látszólag és hírből tapasztalatlan férfitől ez kitelik. A belső combhoz érve kihullik a szivacs kezéből, s csak ujjbegyeinek játéka az, mi tisztává varázsolhat. Nem kalandozik el, nem tér illetlen helyekre, s mikor már-már oda is érhetne, mielőtt még rendreutasítás lenne a vége, akár csak cinikus... a másik lábra tér át.*
- Miért álltál szóba velem? Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen nő, mint te, pont két picsával fosik a világra. *Szusszan fel, Latamie háborgó mélység szín tekintetű szemébe nézve, mosdatás közben, s saját lábait is igazítja a lány dereka mellé, kvázi közrefogva azt.*
- Azt sem tudtad előbb ki vagyok, s mégis megálltál. *Szinte feddőn hangzik a kijelentés, egy pillanatra, mintha feszültebb lenne, legalábbis keze kissé a comb ívére szorul, s maga felé húzza azt.*
- Elbaszott egy nő vagy te... *Nevet fel, s Garrikh ártatlansága két szóval szökken a múltba vissza, vagy legalábbis látszólag.* amilyen a világ is az. *Fejezi be a mondatot, s fejét félrebiccentve, folytatná.*
- Ezért illő, s cseppet sem zavaró. *Vonja meg a vállát, egy utolsót simítva a szappanos és fürdőolajos víztől sikamlós combok belsején, körmeivel óvatosan.* Aki úgy ítél, ahogyan kell, s ahogyan látszik. Nem körmönfontan és hátsó szándékkal... bár van egy olyan gyanúm, hogy tán többet is akarsz a mosdatásnál... *röhög fel jóízűen, cseppet sem bántón, amolyan ártatlanul és vidékiesen, bár nagyon ne illik hozzá.*
- Lehet nem bánnám... *Vonja meg vállát ismételten.* de nem veszlek feleségül... *mutat feddőn a lányra szigorúan. A nagy pofája ó... az... az fogja egyszer a sírba vinni. Tán még gyakorolta is ezt a szöveget.*
A hozzászólás írója (Garrikh Bathron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.28 22:47:03
123. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-04-28 20:37:16
Üzenet elküldve: 2020-04-28 20:37:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Kis kitérő//
*Mivel jelenleg odakint minden vendég az ételét fogyasztja, úgy feladat pedig nem mutatkozik, így megindul a folyosó felé, amelyen a kereskedőházban szolgálatot teljesítők szobái vannak. Nem igazán füllik a foga, hogy Mikarr távollétében megint azzal a furcsa gnóm férfival legyen kettesben a pultnál. ~A gnómok agyafurt népség. De talán tényleg nem mesérteni akart. ~ Gondolkodik útközben el, míg a mosodáig el nem ér, mert csak ezért tette meg ezt az utat, hogy lássa odabent mi folyik, na meg, hogy a pucér „G” betűvel kezdődő nevű férfi szennyese készen van-e már. Odabenn, nagyban folyik a munka, az abroszok fehérítése és a gőz beteríti a helyiségt. Alig lép be, már zavarják is kifelé, hogy most nem alkalmas, hogy ott lábatlankodjon, majd menjen vissza másnap. Ő meg csak legyint. ~Legalább nem nekem kell kimosni. ~ Sétál vissza komótosan a kocsmába, hogy megnézze, mivel tudná hasznossá tenni magát.*
*Mivel jelenleg odakint minden vendég az ételét fogyasztja, úgy feladat pedig nem mutatkozik, így megindul a folyosó felé, amelyen a kereskedőházban szolgálatot teljesítők szobái vannak. Nem igazán füllik a foga, hogy Mikarr távollétében megint azzal a furcsa gnóm férfival legyen kettesben a pultnál. ~A gnómok agyafurt népség. De talán tényleg nem mesérteni akart. ~ Gondolkodik útközben el, míg a mosodáig el nem ér, mert csak ezért tette meg ezt az utat, hogy lássa odabent mi folyik, na meg, hogy a pucér „G” betűvel kezdődő nevű férfi szennyese készen van-e már. Odabenn, nagyban folyik a munka, az abroszok fehérítése és a gőz beteríti a helyiségt. Alig lép be, már zavarják is kifelé, hogy most nem alkalmas, hogy ott lábatlankodjon, majd menjen vissza másnap. Ő meg csak legyint. ~Legalább nem nekem kell kimosni. ~ Sétál vissza komótosan a kocsmába, hogy megnézze, mivel tudná hasznossá tenni magát.*
122. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-04-26 15:04:47
Üzenet elküldve: 2020-04-26 15:04:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Latamie nyeregben érzi magát, ez kétségtelen, erre még rá is játszik, ha lúd legyen kövér. A játék persze átlátszó, még véletlenül sem álszenteskedik. Szélesedő elégedettsége villantja fogsorát is a mosolyból, ahogy elérni látszik minden apró lépcsőfokot, amihez éppen kedve szottyan. Nem szégyellős, a hajón sem azért kötötte le melleit.
A beszélgetés fonalában egyébként Gizulina csupán elhaló érdekesség volt Latamie palettáján. Ha Garrikhnak keserű pirula is, Latamie könnyen átlép a dolgon. Az ilyen szívügyekben sosem volt valami jó.*
- Egy kicsit jobban a szivaccsal *adja ki a feladatot, mikor már inkább csak simításokat érzékel. Persze vigyorog, várható volt Garrikh pillantásaiból, hogy elréved Latmie testén, ami a kikötői elcseszett este után különösen jól esik Latamienek, a figyelmeztetés meg csak amolyan természetéből fakadó csípés. Amúgy is maga mellé rendeli a fiút, ezt már a következő válasz előtt is tudja, csak jól esik cicázni.*
- Az. *Kontrázik a zavarra sokat sejtetőn. Kapva kap a félreértésen.*
- Hidd el, sokaknak ez nem okozna gondot egy szem párnával sem *S valahol megnyugvás hogy Garrikh azért nem fordult ki egészen önmagából.Kár volna érte. Mindig felnézett valahol az ilyen makulátlanokra, akiket ha meg is rág az élet, azért a tartásukból képtelenek veszíteni. Hitelesség? Talán. Vagy hogy Latamie feslettsége nem hat rá? Az is lehet. Bár ezen Latamie aligha enged meg holmi magasröptű gondolatokat. Csak ösztönösen az érzéseire hallgat, és ez most amolyan kellemesen hat.
Mint ahogy az engedelmesség, mikor behívja maga mellé a dézsába, minek előtte szemrebbenés nélkül tartotta a szemkontaktust.
~Jól meggondoltad, Csala? Tényleg mocskos.~
Régen gondolta magát Csalaként, pedig egy időben mindenki csak így ismerte. A Csalogány madara, s addig jó, míg a dallamát meg nem hallják.*
- Akkor ebben hasonlítunk. A csupasz valóságot én is jobban csípem. *S míg arcát mossa Garrikh szenvtelenül figyelik a tengereket idéző szemek. Kényelmesen elhelyezkedik, majd magához veszi a szappant a dézsa pereméről. Alaposan habosra keni a bőrén, minek következtében egyre több habsziget kezdi meg útját a vízfelszínen.*
- Nesze *nyújtja Garrikh felé csevegő hangon, hátha segít a szappan a fizimiskáján is.*
- Kösz. *Zsebeli be a bókot játszi természetességgel.* Nem szerencsém volt. Kurva nagy szerencsém volt. *Helyesbít* Az a disznó Horak majdnem leölt mint valami háztájit. Ha már mást nem engedtem annak a senkiházinak, akkor a pengét tolta belém.
*Régi história ez, amiből egyelőre ennyi elég is.* - Amúgy rossz pénz nem vész el. Apám fél szemmel veri kenterbe a többi portyázót.*Latamie szemei csillogó tengerek végtelenjét idézi ahogy rettegett hírnevükről beszél. * Nem haluk könnyen mi Patrallék.
- Az igen. Most mit csináljak veled. *Szalad ki a száján ahogy Garrikh megfordul, s feltárul a hátán a gyógyult s kevéssé gyógyult cakkos mintázat.*
- Jah. Rózsabokor. Csápjai is voltak, amivel még utánad küldött párat? *Gunyoros megjegyzésében ott dukál, hogy a nem hiszi a rózsaborkos mesét.* Ez jó szar lehetett, ölteni kellett volna. Jó ronda lett. Meg ez is *bök oda két here, aztán még egy kettőre amit a víz felett lát. *
- Mák, hogy nem fertőztek el.
*Amúgy Latamie tesz róla hogy alaposan habosra legyen suvickolva, ahol nincs sérülése. Ahol meg van azért érzéssel próbál tisztogatni, bármilyen hihetetlen.*
- Nem ártott volna a szesz. Külsőleg *Fontosnak érzi megjegyezni, flegma természetességgel.*
~Meg a szappan.~
*Nem mintha orvos volna, de a hajón neki volt a legügyesebb keze, s egy két trükköt megtanulni volt kénytelen a sebekről. Fércelt pár mélyebb vágást is és ami ezekkel együtt jár, noha legalább annyit okozott is, mikor hasonlóan ügyes ujja kioldotta a dallamot pendülő számszeríjat. A Csalogány dalát.
Mikor elkészült Garrikh hátával, megmarkolja a hajánál fogva, s csak addig vár, míg kiböki a lényeget.*
- Levegőt! *S ha Garrikh teleszívná a tüdejét, már tessékelné is a víz alá úgy ahogy van, hogy a haja is kapjon a vízből eleget, meg a többi habot is leöblítse. Amúgy nem moccan, lábai két oldalon, s az sem zavarja, hogy Garrikh időközben rajtuk felejti a kezét. A merítés után elengedi a férfit.*
- Most már visszafordulhatsz. Innen már egészen pofás a helyzet. *Persze nem árt hajat is mosni, de alapos szappannal az is sokat segít majd Latamie szerint.*
~Xavyka meg sem ismer majd.~
*Amúgy kényelmesen elhelyezkedik, fejét a dézsa falának veti, karjai két oldalt pihentetve. Kicsit sem szégyellős, ám ha Garrikh visszafordul, habkoronában hullámzó fedetlenséget láthat.*
- Aztán megmoshatod a lábamat is *feltörő röhögésének megálljt parancsol de nem átallja kiemelni lábait, s a férfi mellkasára támasztani őket, ha az végre megmosta a haját.*
- Kezdheted.
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Latamie nyeregben érzi magát, ez kétségtelen, erre még rá is játszik, ha lúd legyen kövér. A játék persze átlátszó, még véletlenül sem álszenteskedik. Szélesedő elégedettsége villantja fogsorát is a mosolyból, ahogy elérni látszik minden apró lépcsőfokot, amihez éppen kedve szottyan. Nem szégyellős, a hajón sem azért kötötte le melleit.
A beszélgetés fonalában egyébként Gizulina csupán elhaló érdekesség volt Latamie palettáján. Ha Garrikhnak keserű pirula is, Latamie könnyen átlép a dolgon. Az ilyen szívügyekben sosem volt valami jó.*
- Egy kicsit jobban a szivaccsal *adja ki a feladatot, mikor már inkább csak simításokat érzékel. Persze vigyorog, várható volt Garrikh pillantásaiból, hogy elréved Latmie testén, ami a kikötői elcseszett este után különösen jól esik Latamienek, a figyelmeztetés meg csak amolyan természetéből fakadó csípés. Amúgy is maga mellé rendeli a fiút, ezt már a következő válasz előtt is tudja, csak jól esik cicázni.*
- Az. *Kontrázik a zavarra sokat sejtetőn. Kapva kap a félreértésen.*
- Hidd el, sokaknak ez nem okozna gondot egy szem párnával sem *S valahol megnyugvás hogy Garrikh azért nem fordult ki egészen önmagából.Kár volna érte. Mindig felnézett valahol az ilyen makulátlanokra, akiket ha meg is rág az élet, azért a tartásukból képtelenek veszíteni. Hitelesség? Talán. Vagy hogy Latamie feslettsége nem hat rá? Az is lehet. Bár ezen Latamie aligha enged meg holmi magasröptű gondolatokat. Csak ösztönösen az érzéseire hallgat, és ez most amolyan kellemesen hat.
Mint ahogy az engedelmesség, mikor behívja maga mellé a dézsába, minek előtte szemrebbenés nélkül tartotta a szemkontaktust.
~Jól meggondoltad, Csala? Tényleg mocskos.~
Régen gondolta magát Csalaként, pedig egy időben mindenki csak így ismerte. A Csalogány madara, s addig jó, míg a dallamát meg nem hallják.*
- Akkor ebben hasonlítunk. A csupasz valóságot én is jobban csípem. *S míg arcát mossa Garrikh szenvtelenül figyelik a tengereket idéző szemek. Kényelmesen elhelyezkedik, majd magához veszi a szappant a dézsa pereméről. Alaposan habosra keni a bőrén, minek következtében egyre több habsziget kezdi meg útját a vízfelszínen.*
- Nesze *nyújtja Garrikh felé csevegő hangon, hátha segít a szappan a fizimiskáján is.*
- Kösz. *Zsebeli be a bókot játszi természetességgel.* Nem szerencsém volt. Kurva nagy szerencsém volt. *Helyesbít* Az a disznó Horak majdnem leölt mint valami háztájit. Ha már mást nem engedtem annak a senkiházinak, akkor a pengét tolta belém.
*Régi história ez, amiből egyelőre ennyi elég is.* - Amúgy rossz pénz nem vész el. Apám fél szemmel veri kenterbe a többi portyázót.*Latamie szemei csillogó tengerek végtelenjét idézi ahogy rettegett hírnevükről beszél. * Nem haluk könnyen mi Patrallék.
- Az igen. Most mit csináljak veled. *Szalad ki a száján ahogy Garrikh megfordul, s feltárul a hátán a gyógyult s kevéssé gyógyult cakkos mintázat.*
- Jah. Rózsabokor. Csápjai is voltak, amivel még utánad küldött párat? *Gunyoros megjegyzésében ott dukál, hogy a nem hiszi a rózsaborkos mesét.* Ez jó szar lehetett, ölteni kellett volna. Jó ronda lett. Meg ez is *bök oda két here, aztán még egy kettőre amit a víz felett lát. *
- Mák, hogy nem fertőztek el.
*Amúgy Latamie tesz róla hogy alaposan habosra legyen suvickolva, ahol nincs sérülése. Ahol meg van azért érzéssel próbál tisztogatni, bármilyen hihetetlen.*
- Nem ártott volna a szesz. Külsőleg *Fontosnak érzi megjegyezni, flegma természetességgel.*
~Meg a szappan.~
*Nem mintha orvos volna, de a hajón neki volt a legügyesebb keze, s egy két trükköt megtanulni volt kénytelen a sebekről. Fércelt pár mélyebb vágást is és ami ezekkel együtt jár, noha legalább annyit okozott is, mikor hasonlóan ügyes ujja kioldotta a dallamot pendülő számszeríjat. A Csalogány dalát.
Mikor elkészült Garrikh hátával, megmarkolja a hajánál fogva, s csak addig vár, míg kiböki a lényeget.*
- Levegőt! *S ha Garrikh teleszívná a tüdejét, már tessékelné is a víz alá úgy ahogy van, hogy a haja is kapjon a vízből eleget, meg a többi habot is leöblítse. Amúgy nem moccan, lábai két oldalon, s az sem zavarja, hogy Garrikh időközben rajtuk felejti a kezét. A merítés után elengedi a férfit.*
- Most már visszafordulhatsz. Innen már egészen pofás a helyzet. *Persze nem árt hajat is mosni, de alapos szappannal az is sokat segít majd Latamie szerint.*
~Xavyka meg sem ismer majd.~
*Amúgy kényelmesen elhelyezkedik, fejét a dézsa falának veti, karjai két oldalt pihentetve. Kicsit sem szégyellős, ám ha Garrikh visszafordul, habkoronában hullámzó fedetlenséget láthat.*
- Aztán megmoshatod a lábamat is *feltörő röhögésének megálljt parancsol de nem átallja kiemelni lábait, s a férfi mellkasára támasztani őket, ha az végre megmosta a haját.*
- Kezdheted.
121. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-04-17 21:21:22
Üzenet elküldve: 2020-04-17 21:21:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Egy ital és egy dézsa//
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Legyint rá, beszélni immár sokkal nehezebb, mint csak tekintetét a lányon tartani, bár, már az is néhány kényelmetlenebb pillanatokat okoz számára. Játszanak vele, ez nem kérdés, de még milyen játékot?! Persze magára öltött figurájából igyekszik nem kibújni, azonban tagadhatatlan, hogy korábbi személyiségének szöges ellentéte lenni, nem egyszerű, főként, ha ilyen leplezetlen pillantásokat kap, melyek még meztelenül is vetkőztetik... a lelkéig. Nem bánja, hogy így alakult, valójában tán keresve sem találhatott volna jó társaságot erre a napra, mint a szókimondó, Latamie Partallét, a kalózlányt, a kapitányt, a hódítót. Szinte az összes jelző igaz rá, ami Garrikhra nem, vagy legalábbis még nem tudta ennek igazát bizonyítani. A csizma után, néhány könnyedebb levegővétel, de csak a csípő ringásáig, ott inkább benn akad, s a lány jól sejti. A párna önáll életre kélve emelkedik fel egyik oldalán s a mosoly sem olyan őszinte már, mikor az igazság előtte feltárul. Garrikh feje egy kissé félrebiccen, s tekintetét elszakítani nem tudja, csak akkor, mikor a lány már a dézsában csobban.*
- Az. *Mondja a koccintás után, észre sem véve, hogy a lány nevét rosszul mondták utána. A szivacs immár bársonyosan halad nem sokkal később, s kedvtelve hallgatja a Wegtorent dicsőítő rövid ódát, jóllehet szemei inkább a lúdbőrző, barna bőrön függenek, szinte észre sem véve, hogy a szivacs olykor kissé szárazabb már, csak ritkán mártja meg, s néha sokkal inkább keze dolgozik, mint a szivacs, az csupán segédeszköz, kettejük játékában.*
- Egyszer elmegyek oda... *jegyzi meg halkan, majd kiegészíti* mármint Wegtorenbe, jó lehet. *Bár, lehet mondta már, de a vöröslő büszkeség egyre inkább közelebb készteti. Néha szemét is lehunyja, hogy alábbhagyjon a kísértés. ~ Játszanak veled, játszanak veled. ~ Fogát szorítja össze, miközben dobról le, s hegyre fel halad, a nőiesen izmos vállakon, mígnem meglepetés nem éri.*
- Hogy mi áll?! *Horkan fel, kissé kilépve szerepéből, s arcára a régi, meghazudtolhatatlan Garrikhos pír ül ki.* Jahogy... *Köhint egyet, miközben hátrébb lép, kezében a szerencsétlenül tartott szivaccsal, s irányíthatatlan tekintettel az illetlen helyekről mókásan aláhulló forró vízcseppekre. Csak néhány szót tud kinyögni, reflektálva az imént elhangzottakra:*
- Hát... ugye ha akarnék sem tudnék most köpönyeget forgatni... *Pillant le magára, s meztelen testére, majd elvigyorodva néz ismét fel.*
- Ami azt illet nem bánom, hogy egyikünk sem. *Vonja meg vállát, visszalépve iménti énébe kissé. Csobban a spongya, s egy határozott lépés, miközben a szemébe néz, akár még romantikusnak is mondható lenne a pillant, ha nem Latamie és nem Garrikh állna így egymással szemben.*
- Ez esetben, természetesen Garrikh segít! *Emeli fel kezét félmosollyal, s ereszkedik a lány elé a dézsába, cseppet sem kelletlen sóhajjal, szemeit lehunyva, mint, aki már hatok óta nem tapasztalt forró vizet... vagy úgy általában vizet.*
- Az istenekre... *merül el állig* én sem vagyok úrifiú, soha nem voltam... csak egy egyszer paraszt, s most még az sem vagyok. *Mondja csak úgy csukott szemmel.*
- Tudod... mint látod... a lecsupaszított valóságot immár sokkal inkább kedvelem, mint a színes pergamenbe csomagolt cukorsüveget... *Nyögi ki, miközben aprót masszíroz saját vállán, természetesen úgy helyezkedve, hogy Latamienek is bőséggel akadjon hely.*
- Durva... *Nyitja ki szemét hunyorogva, miután arcát mosta meg.* mint a nyakamon, bár én is csak magamat adtam, pontosabban nem adtam... akkor először. *Húzódik szende félmosolyra.* Szerencséd volt, bár, neked még ez is jól áll. *Vonja meg a vállát, majd ismét jön a felhördülés.*
- Mármint hogy... *persze eszébe sem jut tiltakozni.* de iszonyat retkes vagyok... *jegyzi meg, mintha nem lenne elég feltűnő. Valójában nem ez a legnagyobb baj. A háta nyakához hasonlatosan keresztül kasul van szabdalva. Néhol ostor, vagy bot, máshol késpenge, igazán aprók, nem is hosszúak, mint, akinél figyeltek arra, hogy nagyobb sérülést ne okozzanak.*
- Rózsabokorba estem. *Gyorsan kijelenti, akkor is, ha nem hívják rá fel a figyelmet, mindeközben nem átall a feltételesen maga mellé húzódó két lábat eligazgatni, hogy közéjük csusszanhasson háttal, persze csak úgy, hogy attól még kényelmesen lemosdathassák. Ha nem jön össze, az sem baj, akkor igyekszik testével kissé homorítani, talán a lábakon felejti kezét is, bár... valójában eszébe nem jutna kezdeményezni, úgyhogy ez igazából véletlen, már, ha lehet ilyen ebben a köpönyegforgató világban.*
//Latamie, Garrikh//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Legyint rá, beszélni immár sokkal nehezebb, mint csak tekintetét a lányon tartani, bár, már az is néhány kényelmetlenebb pillanatokat okoz számára. Játszanak vele, ez nem kérdés, de még milyen játékot?! Persze magára öltött figurájából igyekszik nem kibújni, azonban tagadhatatlan, hogy korábbi személyiségének szöges ellentéte lenni, nem egyszerű, főként, ha ilyen leplezetlen pillantásokat kap, melyek még meztelenül is vetkőztetik... a lelkéig. Nem bánja, hogy így alakult, valójában tán keresve sem találhatott volna jó társaságot erre a napra, mint a szókimondó, Latamie Partallét, a kalózlányt, a kapitányt, a hódítót. Szinte az összes jelző igaz rá, ami Garrikhra nem, vagy legalábbis még nem tudta ennek igazát bizonyítani. A csizma után, néhány könnyedebb levegővétel, de csak a csípő ringásáig, ott inkább benn akad, s a lány jól sejti. A párna önáll életre kélve emelkedik fel egyik oldalán s a mosoly sem olyan őszinte már, mikor az igazság előtte feltárul. Garrikh feje egy kissé félrebiccen, s tekintetét elszakítani nem tudja, csak akkor, mikor a lány már a dézsában csobban.*
- Az. *Mondja a koccintás után, észre sem véve, hogy a lány nevét rosszul mondták utána. A szivacs immár bársonyosan halad nem sokkal később, s kedvtelve hallgatja a Wegtorent dicsőítő rövid ódát, jóllehet szemei inkább a lúdbőrző, barna bőrön függenek, szinte észre sem véve, hogy a szivacs olykor kissé szárazabb már, csak ritkán mártja meg, s néha sokkal inkább keze dolgozik, mint a szivacs, az csupán segédeszköz, kettejük játékában.*
- Egyszer elmegyek oda... *jegyzi meg halkan, majd kiegészíti* mármint Wegtorenbe, jó lehet. *Bár, lehet mondta már, de a vöröslő büszkeség egyre inkább közelebb készteti. Néha szemét is lehunyja, hogy alábbhagyjon a kísértés. ~ Játszanak veled, játszanak veled. ~ Fogát szorítja össze, miközben dobról le, s hegyre fel halad, a nőiesen izmos vállakon, mígnem meglepetés nem éri.*
- Hogy mi áll?! *Horkan fel, kissé kilépve szerepéből, s arcára a régi, meghazudtolhatatlan Garrikhos pír ül ki.* Jahogy... *Köhint egyet, miközben hátrébb lép, kezében a szerencsétlenül tartott szivaccsal, s irányíthatatlan tekintettel az illetlen helyekről mókásan aláhulló forró vízcseppekre. Csak néhány szót tud kinyögni, reflektálva az imént elhangzottakra:*
- Hát... ugye ha akarnék sem tudnék most köpönyeget forgatni... *Pillant le magára, s meztelen testére, majd elvigyorodva néz ismét fel.*
- Ami azt illet nem bánom, hogy egyikünk sem. *Vonja meg vállát, visszalépve iménti énébe kissé. Csobban a spongya, s egy határozott lépés, miközben a szemébe néz, akár még romantikusnak is mondható lenne a pillant, ha nem Latamie és nem Garrikh állna így egymással szemben.*
- Ez esetben, természetesen Garrikh segít! *Emeli fel kezét félmosollyal, s ereszkedik a lány elé a dézsába, cseppet sem kelletlen sóhajjal, szemeit lehunyva, mint, aki már hatok óta nem tapasztalt forró vizet... vagy úgy általában vizet.*
- Az istenekre... *merül el állig* én sem vagyok úrifiú, soha nem voltam... csak egy egyszer paraszt, s most még az sem vagyok. *Mondja csak úgy csukott szemmel.*
- Tudod... mint látod... a lecsupaszított valóságot immár sokkal inkább kedvelem, mint a színes pergamenbe csomagolt cukorsüveget... *Nyögi ki, miközben aprót masszíroz saját vállán, természetesen úgy helyezkedve, hogy Latamienek is bőséggel akadjon hely.*
- Durva... *Nyitja ki szemét hunyorogva, miután arcát mosta meg.* mint a nyakamon, bár én is csak magamat adtam, pontosabban nem adtam... akkor először. *Húzódik szende félmosolyra.* Szerencséd volt, bár, neked még ez is jól áll. *Vonja meg a vállát, majd ismét jön a felhördülés.*
- Mármint hogy... *persze eszébe sem jut tiltakozni.* de iszonyat retkes vagyok... *jegyzi meg, mintha nem lenne elég feltűnő. Valójában nem ez a legnagyobb baj. A háta nyakához hasonlatosan keresztül kasul van szabdalva. Néhol ostor, vagy bot, máshol késpenge, igazán aprók, nem is hosszúak, mint, akinél figyeltek arra, hogy nagyobb sérülést ne okozzanak.*
- Rózsabokorba estem. *Gyorsan kijelenti, akkor is, ha nem hívják rá fel a figyelmet, mindeközben nem átall a feltételesen maga mellé húzódó két lábat eligazgatni, hogy közéjük csusszanhasson háttal, persze csak úgy, hogy attól még kényelmesen lemosdathassák. Ha nem jön össze, az sem baj, akkor igyekszik testével kissé homorítani, talán a lábakon felejti kezét is, bár... valójában eszébe nem jutna kezdeményezni, úgyhogy ez igazából véletlen, már, ha lehet ilyen ebben a köpönyegforgató világban.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 297-316