Arthenior - Kalmárlak
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
Mostani oldal: 1 (1. - 20. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 297-316
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-08-13 19:24:53
Üzenet elküldve: 2019-08-13 19:24:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Spontán csevej, megfűszerezve//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Graril nem győz betelni a látvánnyal. A nő teste tökéletes, és van a személyében valami vadság, valami ösztönös erő. Ez a kisugárzás pedig bejön a férfinak. Ujjaival bele bele túr a hollófekete fürtökbe, de közbe a kezei sem tétlenkednek. Amikor az elf az oldalára fordul kezébe veszi az irányítást, és megteszi azt, amit minden férfi megtesz egy ilyen helyzetben. Persze olykor-olykor helyzetet váltanak, és hagyja, hogy Yathlanae kreativitása is szárnyra kapjon. A dolog végeztével kicsit pihegve fekszik le az ágyra. Párszor kifújja magát, majd feláll és a csomagjához lép, és egy kis zacskót vesz elő. Visszatelepszik az ágyra, és a nő fejét a mellkasára helyezi. Nem tudja miért, de a nők szeretik ha egy férfi mellén pihenhetnek. A kis zacskóból aszalt vörösáfonyát vesz elő, és azzal kínálja az elfet.*
- Gyönyörű repülés volt.*-mondja csókot lehelve a barackszín ajkakra, majd újabb vörösáfonyát nyújt a kedves felé.*
-Yathlanae, én... én szeretném ha itt maradnál... mindig... mellettem.*-mondja enyhén zavarodottan a férfi. A szívében hatalmas öröm van, hiszen egy gyönyörű lelket ismerhetett meg a másikban, és valamiért nem akarja őt elveszíteni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Graril nem győz betelni a látvánnyal. A nő teste tökéletes, és van a személyében valami vadság, valami ösztönös erő. Ez a kisugárzás pedig bejön a férfinak. Ujjaival bele bele túr a hollófekete fürtökbe, de közbe a kezei sem tétlenkednek. Amikor az elf az oldalára fordul kezébe veszi az irányítást, és megteszi azt, amit minden férfi megtesz egy ilyen helyzetben. Persze olykor-olykor helyzetet váltanak, és hagyja, hogy Yathlanae kreativitása is szárnyra kapjon. A dolog végeztével kicsit pihegve fekszik le az ágyra. Párszor kifújja magát, majd feláll és a csomagjához lép, és egy kis zacskót vesz elő. Visszatelepszik az ágyra, és a nő fejét a mellkasára helyezi. Nem tudja miért, de a nők szeretik ha egy férfi mellén pihenhetnek. A kis zacskóból aszalt vörösáfonyát vesz elő, és azzal kínálja az elfet.*
- Gyönyörű repülés volt.*-mondja csókot lehelve a barackszín ajkakra, majd újabb vörösáfonyát nyújt a kedves felé.*
-Yathlanae, én... én szeretném ha itt maradnál... mindig... mellettem.*-mondja enyhén zavarodottan a férfi. A szívében hatalmas öröm van, hiszen egy gyönyörű lelket ismerhetett meg a másikban, és valamiért nem akarja őt elveszíteni.*
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-08-13 16:55:43
Üzenet elküldve: 2019-08-13 16:55:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Cha'yss Cano Caldorcor//
- Igen dicséretes. Dicséretes! *bólogat Cha'yss szavaira a fogadó jelleg megőrzése okán. Reflexből elsőre régi irodája felé indul el, aztán persze fordul is azonnal vissza Cha'yss nyomába.* - A megszokás *intézi el az egészet egy habókos legyintéssel.*
- Egyértelműen szabad *simítja tenyerét az apró mintás mellényre.* - Bár jómagam igyekszem a szerénység erényét mindenkor megtartani, egy ilyen tiszteletreméltó úrtól, mint Ön, az elismerést mégsem illő lerázni, nemdebár? *mosolyog a hájjal való kenegetésben sütkérezve.* - Intéző vagyok *válaszol egyszerűen, mintha pont olyan jól körbehatárolt szakma lenne, mint a pék vagy a király.*
- Eddig is inkább csak szentimentális okokból tartottam meg, de elérkezettnek láttam az idejét, hogy megváljak tőle *mondja a páncél kapcsán.
A tárgyalóba belépve diszkréten megcsodálja a berendezést, és helyet is foglal a felkínált széken. Míg a báró az itallal ügyködik, az asztalra teszi a kalapját meg a kesztyűit és tovább nézelődik.*
- Tudta, hogy kalmár szó a kalamárissal rokon? Ráadásul még csak nem is a tinta kapcsán, hanem az ónyelvi calamus révén, ami nádat jelent. *bök a műértő tekintettel csodált tengeri lényt ábrázoló festmény felé.* - Egészen érdekes, hogy a kalmár szó pedig, mint kereskedő, ha jól tudom, épp wegtorenből származik. A kamelár vagy gamal kifejezésből ered, amivel a tevére utalnak a sivatagi népek régies nyelvezetében. *Az okfejtésből kissé megemelkedve ültéből fogadja az italt, s egy finom mozdulattal mindjárt ívre is löttyinti a pohár falán, hogy kiadja az illatát.*
- Ön az italok terén is igazi úr, báró Caldorcor *biccent elismerően, majd kisujját leheletnyit eltartva belekortyol a párlatba.* - Kiváló *csettint a nyelvével, s míg Cha'yss a páncél szemrevételezésével foglalatoskodik, ő tovább csodálja az ital mély, borostyán színét.*
- Röstellem, de nem rémlik a neve, báró úr *mondja. Egy kicsit szöget ütött a fejében a természetes mozdulat, ahogy Cha'yss felkapta odalent a zsákot. A nemesek legtöbbje még a cipőjét bekötni se hajol le. Bár az is tény, hogy mostanság már sokat hígult a kutyabőrösök köre. Boldog-boldogtalan vásárolja/jegyezteti be magának a nemesi címet, ha egy kicsit jobban fut a szekér. No de egy báró mégis csak főrend. Nem olyan bocskoros előkelő, mint az átlag.* - Igaz, nem vagyok túl felkészült a wegtoreni arisztokráciából *szabadkozik.* - Régi nemesi család az Öné? *pillant fel érdeklődő tekintettel.* - Vagy közeli ősei nyerték el a bárói címet egy érdemes kegyből? Esetleg Ön személyesen? *Ez utóbbi megmagyarázná a család elnéző engedékenységét a kalandor természet felett. Ilyesmi legfeljebb sokadik fivéreknek dukál, de ők meg kevéssé örökölnek ilyen patinás rangot.
A páncél egyébként egy nem kimondottan kivételes, de minőségi, jó állapotú darab. Kiváló acélból készült, viszont nélkülözi az egyedi jegyeket, így viszonylag kizárható, hogy kifejezetten Ambroggiora alakították. A sisak valóban tollforgós, de toll az jelenleg nincs benne.*
- Igen dicséretes. Dicséretes! *bólogat Cha'yss szavaira a fogadó jelleg megőrzése okán. Reflexből elsőre régi irodája felé indul el, aztán persze fordul is azonnal vissza Cha'yss nyomába.* - A megszokás *intézi el az egészet egy habókos legyintéssel.*
- Egyértelműen szabad *simítja tenyerét az apró mintás mellényre.* - Bár jómagam igyekszem a szerénység erényét mindenkor megtartani, egy ilyen tiszteletreméltó úrtól, mint Ön, az elismerést mégsem illő lerázni, nemdebár? *mosolyog a hájjal való kenegetésben sütkérezve.* - Intéző vagyok *válaszol egyszerűen, mintha pont olyan jól körbehatárolt szakma lenne, mint a pék vagy a király.*
- Eddig is inkább csak szentimentális okokból tartottam meg, de elérkezettnek láttam az idejét, hogy megváljak tőle *mondja a páncél kapcsán.
A tárgyalóba belépve diszkréten megcsodálja a berendezést, és helyet is foglal a felkínált széken. Míg a báró az itallal ügyködik, az asztalra teszi a kalapját meg a kesztyűit és tovább nézelődik.*
- Tudta, hogy kalmár szó a kalamárissal rokon? Ráadásul még csak nem is a tinta kapcsán, hanem az ónyelvi calamus révén, ami nádat jelent. *bök a műértő tekintettel csodált tengeri lényt ábrázoló festmény felé.* - Egészen érdekes, hogy a kalmár szó pedig, mint kereskedő, ha jól tudom, épp wegtorenből származik. A kamelár vagy gamal kifejezésből ered, amivel a tevére utalnak a sivatagi népek régies nyelvezetében. *Az okfejtésből kissé megemelkedve ültéből fogadja az italt, s egy finom mozdulattal mindjárt ívre is löttyinti a pohár falán, hogy kiadja az illatát.*
- Ön az italok terén is igazi úr, báró Caldorcor *biccent elismerően, majd kisujját leheletnyit eltartva belekortyol a párlatba.* - Kiváló *csettint a nyelvével, s míg Cha'yss a páncél szemrevételezésével foglalatoskodik, ő tovább csodálja az ital mély, borostyán színét.*
- Röstellem, de nem rémlik a neve, báró úr *mondja. Egy kicsit szöget ütött a fejében a természetes mozdulat, ahogy Cha'yss felkapta odalent a zsákot. A nemesek legtöbbje még a cipőjét bekötni se hajol le. Bár az is tény, hogy mostanság már sokat hígult a kutyabőrösök köre. Boldog-boldogtalan vásárolja/jegyezteti be magának a nemesi címet, ha egy kicsit jobban fut a szekér. No de egy báró mégis csak főrend. Nem olyan bocskoros előkelő, mint az átlag.* - Igaz, nem vagyok túl felkészült a wegtoreni arisztokráciából *szabadkozik.* - Régi nemesi család az Öné? *pillant fel érdeklődő tekintettel.* - Vagy közeli ősei nyerték el a bárói címet egy érdemes kegyből? Esetleg Ön személyesen? *Ez utóbbi megmagyarázná a család elnéző engedékenységét a kalandor természet felett. Ilyesmi legfeljebb sokadik fivéreknek dukál, de ők meg kevéssé örökölnek ilyen patinás rangot.
A páncél egyébként egy nem kimondottan kivételes, de minőségi, jó állapotú darab. Kiváló acélból készült, viszont nélkülözi az egyedi jegyeket, így viszonylag kizárható, hogy kifejezetten Ambroggiora alakították. A sisak valóban tollforgós, de toll az jelenleg nincs benne.*
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-08-13 15:40:53
Üzenet elküldve: 2019-08-13 15:40:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Spontán csevej, megfűszerezve//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Érzi, hogy tetszik Grarilnak a kis előjátéka, s ez újabb adag önbizalmat ad neki. Mikor elérkezettnek látja az időt, megszabadítja a férfit odalent minden ruhadarabjától, s míg másik kezével az inget kezdi kigombolni, kezelésbe veszi őt, hogy véletlenül se unatkozzon drága vendége.
Mikor előbukkan a csupasz, kidolgozott felsőtest, mély sóhajtás szakad fel az elf torkából. Tetszik neki a látvány, nagyon is, így élvezkedik pár röpke pillanatig. Nem minden nap hozzá össze a sors ilyen hímekkel, ki kell használni.
Gyengéden megsimítja a mellkasát, majd, ha a férfi nem ellenkezik, finoman hátranyomja, le, az ágyra, majd csókolgatni és nyalogatni kezdi a sok edzéstől megkeményedett, izmos testet. Lefelé halad, elidőzik kicsit a használ, majd tovább mozdul, a két láb között kezdi kényeztetni csókjaival.
Ezután újból Graril mellé mászik, fejét maga felé fordítja, és szenvedélyes csókot harap ajkára.*
-Reptess, ahova csak akarsz...
*Nyögi halkan a fülébe, majd oldalra hengeredik, jelezve, hogy kész teljesen átadni magát, irányíthat a férfi, ha akar.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Érzi, hogy tetszik Grarilnak a kis előjátéka, s ez újabb adag önbizalmat ad neki. Mikor elérkezettnek látja az időt, megszabadítja a férfit odalent minden ruhadarabjától, s míg másik kezével az inget kezdi kigombolni, kezelésbe veszi őt, hogy véletlenül se unatkozzon drága vendége.
Mikor előbukkan a csupasz, kidolgozott felsőtest, mély sóhajtás szakad fel az elf torkából. Tetszik neki a látvány, nagyon is, így élvezkedik pár röpke pillanatig. Nem minden nap hozzá össze a sors ilyen hímekkel, ki kell használni.
Gyengéden megsimítja a mellkasát, majd, ha a férfi nem ellenkezik, finoman hátranyomja, le, az ágyra, majd csókolgatni és nyalogatni kezdi a sok edzéstől megkeményedett, izmos testet. Lefelé halad, elidőzik kicsit a használ, majd tovább mozdul, a két láb között kezdi kényeztetni csókjaival.
Ezután újból Graril mellé mászik, fejét maga felé fordítja, és szenvedélyes csókot harap ajkára.*
-Reptess, ahova csak akarsz...
*Nyögi halkan a fülébe, majd oldalra hengeredik, jelezve, hogy kész teljesen átadni magát, irányíthat a férfi, ha akar.*
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-08-13 13:38:05
Üzenet elküldve: 2019-08-13 13:38:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ambroggio Duarrte//
*A lépcsőn felérve, a folyósó végében megerősített ajtó áll, a wegtoreni azon vezeti végig Ambroggiot miközben társalgó hangon beszélget.*
- Megőriztük a Pinty fogadó-jellegét, de valójában a Kereskedőház központja is egyben. A ház tagjai, dolgozói itt laknak, így bármikor rendelkezésre állnak, ha szükséges. *Beszélget barátságosan, addig sem kell némán sétálniuk, bár a tárgyaló nincs messze.*
- Ön mivel foglalkozik, a ruhája kifinomult ízlésre vall, ahogy a modora is, ha szabad ilyet mondanom. *Mosolyog a férfire elismerően.*
- De mégis egy páncélt készül eladni, amelynek egyetlen önhöz illő darabja, a tollforgó. *Nevet fel halkan jelezve, hogy tréfának szánja a meglátását.
A folyósó végén leteszi a zsákot, kulcsot kerít és kinyitja a vasalatokkal megerősített ajtót, amely mögött a helyiség közepén lakkozott, nagy, kerek asztal áll, hozzájuk tartozó karfás, kényelmes székekkel. A falakon festmények és szőttesek, középen egy nyolckarú tengeri óriáskalmárral mellettük polcok, drágának tűnő italokkal kristálypalackokban és hozzájuk tartozó poharak. Oldalt egy másik ajtó nyílik, de az most zárva van.*
- Kérem, foglaljon helyet. *Mutat a székek felé a báró, majd letéve a zsákot, az egyik szekrényből barnán csillogó italt vesz ki, tölt mindkettőjüknek egy öblös pohárba az olajosan fénylő italból, majd az egyiket Ambroggio elé teszi.*
- Wegtoreni rum, az egyik legjobb. *Mondja büszkén és illatolja meg a sajátját.*
- Lássuk a medvét. *Belekortyol a pohárba és ha a férfi engedi, akkor előbb egy nagy vászonnal leteríti a lakkozott asztalt, majd akkurátusan kipakolja a vért darabjait az asztalra.*
*A lépcsőn felérve, a folyósó végében megerősített ajtó áll, a wegtoreni azon vezeti végig Ambroggiot miközben társalgó hangon beszélget.*
- Megőriztük a Pinty fogadó-jellegét, de valójában a Kereskedőház központja is egyben. A ház tagjai, dolgozói itt laknak, így bármikor rendelkezésre állnak, ha szükséges. *Beszélget barátságosan, addig sem kell némán sétálniuk, bár a tárgyaló nincs messze.*
- Ön mivel foglalkozik, a ruhája kifinomult ízlésre vall, ahogy a modora is, ha szabad ilyet mondanom. *Mosolyog a férfire elismerően.*
- De mégis egy páncélt készül eladni, amelynek egyetlen önhöz illő darabja, a tollforgó. *Nevet fel halkan jelezve, hogy tréfának szánja a meglátását.
A folyósó végén leteszi a zsákot, kulcsot kerít és kinyitja a vasalatokkal megerősített ajtót, amely mögött a helyiség közepén lakkozott, nagy, kerek asztal áll, hozzájuk tartozó karfás, kényelmes székekkel. A falakon festmények és szőttesek, középen egy nyolckarú tengeri óriáskalmárral mellettük polcok, drágának tűnő italokkal kristálypalackokban és hozzájuk tartozó poharak. Oldalt egy másik ajtó nyílik, de az most zárva van.*
- Kérem, foglaljon helyet. *Mutat a székek felé a báró, majd letéve a zsákot, az egyik szekrényből barnán csillogó italt vesz ki, tölt mindkettőjüknek egy öblös pohárba az olajosan fénylő italból, majd az egyiket Ambroggio elé teszi.*
- Wegtoreni rum, az egyik legjobb. *Mondja büszkén és illatolja meg a sajátját.*
- Lássuk a medvét. *Belekortyol a pohárba és ha a férfi engedi, akkor előbb egy nagy vászonnal leteríti a lakkozott asztalt, majd akkurátusan kipakolja a vért darabjait az asztalra.*
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-08-12 20:24:36
Üzenet elküldve: 2019-08-12 20:24:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Spontán csevej, megfűszerezve//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az esete már nem is lehetne szebb. Van munkája és egy kivételes szépséggel oszthatja meg a szobáját. Yathlanae készségesen segít Grarilnak a ruhalevételben. Így az elf meztelenül áll előtte.*
- Csak nyugodtan szabadíts meg.*-búgja a lánynak. Közben Yathlanae egy kis játékba kezd. Grarilnak pedig igazán tetszik ez a játék. Kezeivel végigsimít a hófehér, puha idomokon, ahol tud, ott szájával és nyelvével is megízleli azokat, és a csókokkal sem fukarkodik a férfi. Ha a nőnek sikerült megszabadítania Grarilt minden ruházatától, akkor egy egészen izmos férfi képe tűnik fel előtte. A sok edzés jó hatással volt rá. Graril is kitalál egy játékot. Az ölébe ülteti nőt, és újra belekóstol a barackszín ajkakba.*
- Szeretnék veled együtt repülni, Madárka.*- Yathlanaenek van annyi költői érzéke, hogy tudja, ez mit jelent, ezért bízik benne, hogy ő is készen áll arra, hogy egy gyönyörű éjszakát töltsenek együtt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az esete már nem is lehetne szebb. Van munkája és egy kivételes szépséggel oszthatja meg a szobáját. Yathlanae készségesen segít Grarilnak a ruhalevételben. Így az elf meztelenül áll előtte.*
- Csak nyugodtan szabadíts meg.*-búgja a lánynak. Közben Yathlanae egy kis játékba kezd. Grarilnak pedig igazán tetszik ez a játék. Kezeivel végigsimít a hófehér, puha idomokon, ahol tud, ott szájával és nyelvével is megízleli azokat, és a csókokkal sem fukarkodik a férfi. Ha a nőnek sikerült megszabadítania Grarilt minden ruházatától, akkor egy egészen izmos férfi képe tűnik fel előtte. A sok edzés jó hatással volt rá. Graril is kitalál egy játékot. Az ölébe ülteti nőt, és újra belekóstol a barackszín ajkakba.*
- Szeretnék veled együtt repülni, Madárka.*- Yathlanaenek van annyi költői érzéke, hogy tudja, ez mit jelent, ezért bízik benne, hogy ő is készen áll arra, hogy egy gyönyörű éjszakát töltsenek együtt.*
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-08-12 17:06:05
Üzenet elküldve: 2019-08-12 17:06:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Spontán csevej, megfűszerezve//
//A hozzászolás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Visszacsókol, szenvedélyesen, mikor letelepszik a férfi mellé. A ruhájától való megszabadulásába ő is besegít, a lenge fekete anyag eltűnte után kihámozza magát alsóneműjéből, így már tisztán, meztelenül áll a férfi előtt, hagyja, hogy az jó alaposan szemrevételezze minden testi báját. Mondhatni, megáldotta az ég, sima bőrrel, és gömbölyű idomokkal.
Kezével most a férfi nadrágja felé nyúl, s ha az nem ellenkezik, elkezdi finoman megszabadítani tőle. Közben egészen a füléhez hajol, s kéjes, vággyal téli hangon dorombol belé.*
-Ha nem bánod... Ettől megszabadítanálak...
*Még mielőtt azonban teljesen lehúzná a ruhadarabot, az ölébe telepszik, és testével a másikhoz simulva, átkarolja a nyakát. Úgy tapasztalta, a férfiak általában szeretik az efféle előjátékokat, amikor is a nő védtelenül, meztelenül, kiszolgáltatottan hever a lábaik előtt. Persze Yathlanae ott még nem tart, hogy megalázza magát, csak ül, és lágyan hullámzik csípőjével. Meg Graril amúgy sem olyan típusnak tűnik, aki mindenképp alávetettnek kezelné a lányt... De ez a kis játék még belefér, a ruhátlan elf egyre hevesebben vonaglik a férfi ölében, hagyva, hogy az, ha úgy tartja kedve, kiélvezhesse testének minden adottságát. És ha úgy érzi, készen áll rá, megszabadulhat teljesen a nadrágjától, és egyéb ruhadarabjaitól, de ebben az elf is szíves örömest segít neki, ha úgy kívánja. *
//A hozzászolás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Visszacsókol, szenvedélyesen, mikor letelepszik a férfi mellé. A ruhájától való megszabadulásába ő is besegít, a lenge fekete anyag eltűnte után kihámozza magát alsóneműjéből, így már tisztán, meztelenül áll a férfi előtt, hagyja, hogy az jó alaposan szemrevételezze minden testi báját. Mondhatni, megáldotta az ég, sima bőrrel, és gömbölyű idomokkal.
Kezével most a férfi nadrágja felé nyúl, s ha az nem ellenkezik, elkezdi finoman megszabadítani tőle. Közben egészen a füléhez hajol, s kéjes, vággyal téli hangon dorombol belé.*
-Ha nem bánod... Ettől megszabadítanálak...
*Még mielőtt azonban teljesen lehúzná a ruhadarabot, az ölébe telepszik, és testével a másikhoz simulva, átkarolja a nyakát. Úgy tapasztalta, a férfiak általában szeretik az efféle előjátékokat, amikor is a nő védtelenül, meztelenül, kiszolgáltatottan hever a lábaik előtt. Persze Yathlanae ott még nem tart, hogy megalázza magát, csak ül, és lágyan hullámzik csípőjével. Meg Graril amúgy sem olyan típusnak tűnik, aki mindenképp alávetettnek kezelné a lányt... De ez a kis játék még belefér, a ruhátlan elf egyre hevesebben vonaglik a férfi ölében, hagyva, hogy az, ha úgy tartja kedve, kiélvezhesse testének minden adottságát. És ha úgy érzi, készen áll rá, megszabadulhat teljesen a nadrágjától, és egyéb ruhadarabjaitól, de ebben az elf is szíves örömest segít neki, ha úgy kívánja. *
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-08-12 13:59:29
Üzenet elküldve: 2019-08-12 13:59:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Spontán csevej, megfűszerezve//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A szoba nem éppen egy úri szalon, de tiszta és rendezett. Az elfen látszik is, hogy jól érzi magát benne. Graril egy lágy csókot kap Yathlanaetől. Különös csók volt ez. Szenvedélyes és édes. A férfi kényelembe is helyezi magát, hogy megcsodálja a nő művészetét. Gyönyörűnek tartja, ahogy a törékenynek tűnő test vonaglásba, és egyre bonyolultabb formákba kezd bele. Yathlanae valóban képes felkorbácsolni az érzékeket. A tánc után Graril maga mellé inti a nőt, hogy üljön mellé.*
- Igen, továbbra is jó társágnak tartalak.*-mondja ezt egészen közel hajolva a másikhoz. Az elbűvölő zöld íriszekbe tekint, majd közelebb hajolva újra megízleli a barackszín ajkakat. Közben kezével óvatosan hámozza ki a másikat a textilből. Nem szokása a kapkodás, inkább csak kezdeményez, ahogy szokott.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A szoba nem éppen egy úri szalon, de tiszta és rendezett. Az elfen látszik is, hogy jól érzi magát benne. Graril egy lágy csókot kap Yathlanaetől. Különös csók volt ez. Szenvedélyes és édes. A férfi kényelembe is helyezi magát, hogy megcsodálja a nő művészetét. Gyönyörűnek tartja, ahogy a törékenynek tűnő test vonaglásba, és egyre bonyolultabb formákba kezd bele. Yathlanae valóban képes felkorbácsolni az érzékeket. A tánc után Graril maga mellé inti a nőt, hogy üljön mellé.*
- Igen, továbbra is jó társágnak tartalak.*-mondja ezt egészen közel hajolva a másikhoz. Az elbűvölő zöld íriszekbe tekint, majd közelebb hajolva újra megízleli a barackszín ajkakat. Közben kezével óvatosan hámozza ki a másikat a textilből. Nem szokása a kapkodás, inkább csak kezdeményez, ahogy szokott.*
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-08-12 09:01:26
Üzenet elküldve: 2019-08-12 09:01:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Spontán csevej, megfűszerezve//
*Természetesen szó nélkül követi a férfit, egészen szerény hajlékáig, ami kellemes látványt, nyújt. Megfordult már számos helyen, látott olyan putri helyeket, ahol rögtön elment a kedve bármitől, de gazdag, ízléstelen, túl cicomázott szobákhoz is volt szerencséje, ott meg azért ment el a kedve, mert elvakította a sok csillogás.*
-Örülök, hogy így gondolod.
*Suttogja válaszként a férfi akár bóknak is tekinthető szavaira, szintén közelebb hajolva társához. Ha pedig az nem tér ki, egy halvány csókot is lehel ajkaira, amolyan ízelítőnek.
Majd hátrál pár lépést, hiszen táncot ígért, és ő mindig megtartja a szavát. Kecsesen kihúzza magát, kezeit az égnek emeli, majd mint egy varázsütésre, táncba kezd. Eleinte csak hullámzik, lágyan, mint a békés tenger, s fekete kendőjét is bevonja a játékba. Ahogy pedig abtangert felkorbácsolja a szél, úgy táncol ő is egyre gyorsabban, átszellemültebben. Kendőjét lassan elengedi, szabaddá téve a szemnek vállát és hófehér hátát. Mint egy kígyó, úgy hajladozik, vonaglik a fejében elő zenére. Közben közelebb lép a férfihoz, hogy éppen csak egy karnyújtásnyira legyen tőle. A tánc végén egészen közel áll már hozzá, egyik lábát előre nyújtva, torzsével pedig kecses U alakban hátra dőlve. Haja a földet söprögeti, de most ez érdekli a legkevésbé. Arca kipirult, homlokán izzadsággyöngyök görögnek, halkan és egyenletesen piheg. Előkeresi hát kicsi selyemkendőjét, hogy letörölje a verejtéket, majd elégedett mosollyal néz Grarilra.*
-Na, még mindig kellemes társaságnak tartasz?
*Természetesen szó nélkül követi a férfit, egészen szerény hajlékáig, ami kellemes látványt, nyújt. Megfordult már számos helyen, látott olyan putri helyeket, ahol rögtön elment a kedve bármitől, de gazdag, ízléstelen, túl cicomázott szobákhoz is volt szerencséje, ott meg azért ment el a kedve, mert elvakította a sok csillogás.*
-Örülök, hogy így gondolod.
*Suttogja válaszként a férfi akár bóknak is tekinthető szavaira, szintén közelebb hajolva társához. Ha pedig az nem tér ki, egy halvány csókot is lehel ajkaira, amolyan ízelítőnek.
Majd hátrál pár lépést, hiszen táncot ígért, és ő mindig megtartja a szavát. Kecsesen kihúzza magát, kezeit az égnek emeli, majd mint egy varázsütésre, táncba kezd. Eleinte csak hullámzik, lágyan, mint a békés tenger, s fekete kendőjét is bevonja a játékba. Ahogy pedig abtangert felkorbácsolja a szél, úgy táncol ő is egyre gyorsabban, átszellemültebben. Kendőjét lassan elengedi, szabaddá téve a szemnek vállát és hófehér hátát. Mint egy kígyó, úgy hajladozik, vonaglik a fejében elő zenére. Közben közelebb lép a férfihoz, hogy éppen csak egy karnyújtásnyira legyen tőle. A tánc végén egészen közel áll már hozzá, egyik lábát előre nyújtva, torzsével pedig kecses U alakban hátra dőlve. Haja a földet söprögeti, de most ez érdekli a legkevésbé. Arca kipirult, homlokán izzadsággyöngyök görögnek, halkan és egyenletesen piheg. Előkeresi hát kicsi selyemkendőjét, hogy letörölje a verejtéket, majd elégedett mosollyal néz Grarilra.*
-Na, még mindig kellemes társaságnak tartasz?
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-08-05 23:33:23
Üzenet elküldve: 2019-08-05 23:33:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kóválygás//
*Szobájába tart, közben pedig megszaglássza azt az üvegcsét, melyet Pashtól kapott. Talán még a reggeli kótyagot sem heverte ki teljesen, mert mikor benyit a szobájába, piszkosul kezdi valami ingerelni. Megdörgöli csiklandós orrát, s vissza is teszi az üvegcse dugaszát, nehogy a felkívánkozó tüsszentés miatt kárba vesszen egy csepp is.
Rekedt hangjához képest meglehetősen vékony hangú tüsszentéssel majd egy azt követő cifra káromkodással pillant végre fel, hogy felmérje, mi az istenek állatkertje bújt meg a szobájában. Ekkor aztán tudatosul, hogy valamit nagyon elszámolt, vagy a rózsaolaj illata teljesen meglágyította az agyát, mert ezt aztán nagyon nem az ő szobája. Ám ha már itt van, azért tesz egy kört, már ahova sikerül bejutnia, még ha Pash ultimátumot is adott neki.
~Annyi baj legyen.~
Amúgy nem csinál lelkiismereti problémát, hogy elméletileg tilosban jár, mert ígéretet nem tett. Elszámolni valója meg senki felé sincs. Kivéve, ha azt a négyszáz aranyat nem veszi, amit az igricnek kellene adnia, és amit biztosan nem hagy csak úgy itt.
~Pofás~
Rövid velős gondolat a helyiségről, mindenféle sallang nélkül, ám mikor újra érzi azt a csiklandást az orrában, inkább sarkon fordul, s immár nem véti el az irányt.*
*Szobájába tart, közben pedig megszaglássza azt az üvegcsét, melyet Pashtól kapott. Talán még a reggeli kótyagot sem heverte ki teljesen, mert mikor benyit a szobájába, piszkosul kezdi valami ingerelni. Megdörgöli csiklandós orrát, s vissza is teszi az üvegcse dugaszát, nehogy a felkívánkozó tüsszentés miatt kárba vesszen egy csepp is.
Rekedt hangjához képest meglehetősen vékony hangú tüsszentéssel majd egy azt követő cifra káromkodással pillant végre fel, hogy felmérje, mi az istenek állatkertje bújt meg a szobájában. Ekkor aztán tudatosul, hogy valamit nagyon elszámolt, vagy a rózsaolaj illata teljesen meglágyította az agyát, mert ezt aztán nagyon nem az ő szobája. Ám ha már itt van, azért tesz egy kört, már ahova sikerül bejutnia, még ha Pash ultimátumot is adott neki.
~Annyi baj legyen.~
Amúgy nem csinál lelkiismereti problémát, hogy elméletileg tilosban jár, mert ígéretet nem tett. Elszámolni valója meg senki felé sincs. Kivéve, ha azt a négyszáz aranyat nem veszi, amit az igricnek kellene adnia, és amit biztosan nem hagy csak úgy itt.
~Pofás~
Rövid velős gondolat a helyiségről, mindenféle sallang nélkül, ám mikor újra érzi azt a csiklandást az orrában, inkább sarkon fordul, s immár nem véti el az irányt.*
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-07-24 13:40:21
Üzenet elküldve: 2019-07-24 13:40:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kis kitérő//
*Még mielőtt Chayss megszólítaná, tekintve, hogy látja, hogy elfoglalt, tesz egy kis kitérőt, hogy megigazítsa ruházatát és kicsit felfrissítse magát. Tudja nagyon jól, hogy csupán abba a terembe mehet, hol az egyeztetések zajlanak, de elfáradt az úton, arra a néhány percre igazán tudják nélkülözni. Vélhetően Chayss észre sem fogja venni, hogy hirtelen eltűnt, gyorsan megjárja és iszik egy pohár hűs vizet is. A lépcsőn felfelé könnyen odatalál, hiszen Chayssal nem rég jártak erre, s bár az asszonnyal jó sok időt elpazaroltak végtére is pozitívan zárult minden. A kis kitérő arra is jó, hogy összeszedje a gondolatait, pontos és részletes jelentést adhasson, szeretné, ha látnák rajta a fejlődést, amin átment, eleddig pozitív visszajelzéseket kapott. Amint letelik az a néhány perc, szusszan egy nagyot, felsóhajt, kettőt ránt égkék kabátján, haját is megigazgatja, majd ismét a fogadó előterébe távozik, ahol Chayss éppen köszönteni kívánja, némi meglepődés után.*
*Még mielőtt Chayss megszólítaná, tekintve, hogy látja, hogy elfoglalt, tesz egy kis kitérőt, hogy megigazítsa ruházatát és kicsit felfrissítse magát. Tudja nagyon jól, hogy csupán abba a terembe mehet, hol az egyeztetések zajlanak, de elfáradt az úton, arra a néhány percre igazán tudják nélkülözni. Vélhetően Chayss észre sem fogja venni, hogy hirtelen eltűnt, gyorsan megjárja és iszik egy pohár hűs vizet is. A lépcsőn felfelé könnyen odatalál, hiszen Chayssal nem rég jártak erre, s bár az asszonnyal jó sok időt elpazaroltak végtére is pozitívan zárult minden. A kis kitérő arra is jó, hogy összeszedje a gondolatait, pontos és részletes jelentést adhasson, szeretné, ha látnák rajta a fejlődést, amin átment, eleddig pozitív visszajelzéseket kapott. Amint letelik az a néhány perc, szusszan egy nagyot, felsóhajt, kettőt ránt égkék kabátján, haját is megigazgatja, majd ismét a fogadó előterébe távozik, ahol Chayss éppen köszönteni kívánja, némi meglepődés után.*
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-07-07 11:23:13
Üzenet elküldve: 2019-07-07 11:23:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Harangok nyomában//
//Lyzendra//
*A szállítás költségét kicsivel többen állapítja meg, mint egy kevés abrak ára. Az mondhatni alapanyagár, de neki fizetnie kell egy embert, hogy elvigye abba a honba a minden bizonnyal tetemes súlyú, kilenc darab harangot. Ahhoz már kocsi kell, igásállat. Természetesen nem fogja annak teljes árát ráterhelni Lyzendra szerződésére, de százötven aranyat elegendőnek gondol. A kényelemnek ára van és az elf lányt rengeteg szervezéstől, tárgyalástól és időpocsékolástól mentette meg a megrendeléssel az igric.
Miután elköszönt és elhagyta a fogadó vendégterét, a lépcsőn felsétálva egyenesen a folyosó végében lévő tárgyaló felé veszi az irányt. Kinyitja a zárat, majd belépve visszazárja a kulcsával. A szobájában lévő páncélszekrénybe helyezi el az aranyat és a szerződést, majd tölt magának egy pohárral saját boros-készletéből és egy kényelmes, ablak alatti fotelbe helyezkedik el.
Elégedett továbbra is a dolgok alakulásával. Az üzlet robog, egyre többen csatlakoznak hozzájuk, s idővel az ocsú úgyis elválik a búzától.
Megissza a bort, majd elindul vissza a fogadóba. Enne már valamit, hisz az egész napot eddig munkával töltötte. Talán Garrikh és Latamie is visszatérnek már a madametól végre és velük is beszélni tud. Le kell szervezni Lyzendra megrendelésének teljesítését. Meglehet, személyesen látogat el a Vashegyre, hogy újra alkalmat találjon találkozni Aenaevel.
Mosolyogva nyitja-zárja maga mögött az ajtót és a zárat, hogy féloldalas mosollyal szakállas képén visszatérjen a fogadóba.*
//Lyzendra//
*A szállítás költségét kicsivel többen állapítja meg, mint egy kevés abrak ára. Az mondhatni alapanyagár, de neki fizetnie kell egy embert, hogy elvigye abba a honba a minden bizonnyal tetemes súlyú, kilenc darab harangot. Ahhoz már kocsi kell, igásállat. Természetesen nem fogja annak teljes árát ráterhelni Lyzendra szerződésére, de százötven aranyat elegendőnek gondol. A kényelemnek ára van és az elf lányt rengeteg szervezéstől, tárgyalástól és időpocsékolástól mentette meg a megrendeléssel az igric.
Miután elköszönt és elhagyta a fogadó vendégterét, a lépcsőn felsétálva egyenesen a folyosó végében lévő tárgyaló felé veszi az irányt. Kinyitja a zárat, majd belépve visszazárja a kulcsával. A szobájában lévő páncélszekrénybe helyezi el az aranyat és a szerződést, majd tölt magának egy pohárral saját boros-készletéből és egy kényelmes, ablak alatti fotelbe helyezkedik el.
Elégedett továbbra is a dolgok alakulásával. Az üzlet robog, egyre többen csatlakoznak hozzájuk, s idővel az ocsú úgyis elválik a búzától.
Megissza a bort, majd elindul vissza a fogadóba. Enne már valamit, hisz az egész napot eddig munkával töltötte. Talán Garrikh és Latamie is visszatérnek már a madametól végre és velük is beszélni tud. Le kell szervezni Lyzendra megrendelésének teljesítését. Meglehet, személyesen látogat el a Vashegyre, hogy újra alkalmat találjon találkozni Aenaevel.
Mosolyogva nyitja-zárja maga mögött az ajtót és a zárat, hogy féloldalas mosollyal szakállas képén visszatérjen a fogadóba.*
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-06-29 15:22:43
Üzenet elküldve: 2019-06-29 15:22:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Kincsek, kószák//
//Cha'yss//
- Rendben! *válaszol, részéről aztán nincs akadálya a dolognak. Csak örül, ha Neniyzon helyett kerül társa egy ilyen kisebb útra, akár több is, olyan, aki megbízható és élelmes. Bár még mindig sajnálja a törpét.*
- Ásó, kötél, zsák, fáklya, ilyesmi az van. *tájékoztatja Cha'ysst az alapfelszerelés meglétéről.*
- De egy ló, vagy inkább egy öszvér *vélekedik* - nem ártana odafenn a hegyekben.
*Ám egyelőre nem tudják megbeszélni az expedíció további fontos részleteit, mert a faragott csigalépcső tetejére érve hamar odafenn is vannak az emeleten.
Arja nem ismeri az épület múltját vagy éppenséggel a múltbéli vagy mostani tulajdonosokat, beleértve a tharg úrnőt is, Isannte is csak utalt neki a hely korábbi pikantériájára. De azt, hogy többször is gazdát cserélt az elmúlt években, azt valahogy kiérezni a hangulatából, abból, hogy sehogy sem egységes, beleértve a lenti üresen árválkodó kalitkákat, a Kereskedőház profiljához furcsán illő két mézmadárt odakinn az ajtó fölötti cégérben, és azt, hogy jól érzékelhetően az új bérlői is még csak most próbálják belakni a Fogadót.
A mesterkalmár nagyon is céltudatos és nagyra törő terveit tekintve ez persze valószínűleg hamar meg fog valósulni.
Elnéz a folyosó végi nagy tölgyfa ajtó irányába, arra, amerre a báró mutat, jelezvén az ő privát szféráját, de jelenleg sokkal jobban érdeklik azok a szabad szobák, amelyeknek kinyitja az ajtaját.
Arja végül persze az egyik erkélyes, utcára nyíló ablakú szobát választja ki, és roppantul meg van elégedve a választásával.*
- Rendben! Köszönöm!! *válaszolja a kérdésre és a barátságos köszöntésre kicsit szórakozottan, de széles mosollyal, és már alig várja, hogy egyedül maradhasson, kipakolhasson pár holmit, és körbejárja alaposan, mindent megnézegetve a szobát.
Így ahogy a báró lefelé indul, neki is fog ennek az izgalmas műveletnek, megtapogatva és felemelgetve az ágyneműt a vetett, tollpárnás ágyon, kipróbálva a széket meg az asztalt, és természetesen kisétálva az erkélyre, sőt, egészen kikönyökölve.
Így aztán fül- és szemtanúja az Isannte és a bátyja között lezajló jelenetnek is, ami egyrészt elszomorítja, másrészt nem igazán érti, hogy miért kifogásolja a férfi ennyire hevesen, hogy a szőke hajú lány itt dolgozik?
Lyzandre érkezéséről viszont épp lemarad, a veszekedést hallgatva pedig úgy dönt, inkább visszahúzódik a szobába, és tovább rendezkedik.*
//Cha'yss//
- Rendben! *válaszol, részéről aztán nincs akadálya a dolognak. Csak örül, ha Neniyzon helyett kerül társa egy ilyen kisebb útra, akár több is, olyan, aki megbízható és élelmes. Bár még mindig sajnálja a törpét.*
- Ásó, kötél, zsák, fáklya, ilyesmi az van. *tájékoztatja Cha'ysst az alapfelszerelés meglétéről.*
- De egy ló, vagy inkább egy öszvér *vélekedik* - nem ártana odafenn a hegyekben.
*Ám egyelőre nem tudják megbeszélni az expedíció további fontos részleteit, mert a faragott csigalépcső tetejére érve hamar odafenn is vannak az emeleten.
Arja nem ismeri az épület múltját vagy éppenséggel a múltbéli vagy mostani tulajdonosokat, beleértve a tharg úrnőt is, Isannte is csak utalt neki a hely korábbi pikantériájára. De azt, hogy többször is gazdát cserélt az elmúlt években, azt valahogy kiérezni a hangulatából, abból, hogy sehogy sem egységes, beleértve a lenti üresen árválkodó kalitkákat, a Kereskedőház profiljához furcsán illő két mézmadárt odakinn az ajtó fölötti cégérben, és azt, hogy jól érzékelhetően az új bérlői is még csak most próbálják belakni a Fogadót.
A mesterkalmár nagyon is céltudatos és nagyra törő terveit tekintve ez persze valószínűleg hamar meg fog valósulni.
Elnéz a folyosó végi nagy tölgyfa ajtó irányába, arra, amerre a báró mutat, jelezvén az ő privát szféráját, de jelenleg sokkal jobban érdeklik azok a szabad szobák, amelyeknek kinyitja az ajtaját.
Arja végül persze az egyik erkélyes, utcára nyíló ablakú szobát választja ki, és roppantul meg van elégedve a választásával.*
- Rendben! Köszönöm!! *válaszolja a kérdésre és a barátságos köszöntésre kicsit szórakozottan, de széles mosollyal, és már alig várja, hogy egyedül maradhasson, kipakolhasson pár holmit, és körbejárja alaposan, mindent megnézegetve a szobát.
Így ahogy a báró lefelé indul, neki is fog ennek az izgalmas műveletnek, megtapogatva és felemelgetve az ágyneműt a vetett, tollpárnás ágyon, kipróbálva a széket meg az asztalt, és természetesen kisétálva az erkélyre, sőt, egészen kikönyökölve.
Így aztán fül- és szemtanúja az Isannte és a bátyja között lezajló jelenetnek is, ami egyrészt elszomorítja, másrészt nem igazán érti, hogy miért kifogásolja a férfi ennyire hevesen, hogy a szőke hajú lány itt dolgozik?
Lyzandre érkezéséről viszont épp lemarad, a veszekedést hallgatva pedig úgy dönt, inkább visszahúzódik a szobába, és tovább rendezkedik.*
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-06-28 12:26:05
Üzenet elküldve: 2019-06-28 12:26:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Kincsek, kószák//
//Arja//
*Az igric előzékenyen megvárja, míg Arja kiissza teájának maradékát, ő maga nem siet sehová, éppen jó helyen van ott, ahol most van. Mondjuk talán a thargföldi kunyhóban szívesebben volna Aenaevel, de nem engedhet folyton mindig a vágyainak. Dolgozni is kell olykor.*
- Ez valóban érdekes. *Csillan fel a wegtoreni sárga szeme a griff-dolgok említésére. Micsoda pénzeket lehetne keresni egy grifftojással vagy akár a tollaival is. Méregdrágán lehetne eladni a piacon a sok városi nemes-palántának.*
- Akkor még szerencse, hogy ránk találtál, mert ha magad látsz rációt a dologban, szívesen szervezek neked egy ilyen expedíciót a hegyekbe. *Mondja felfelé tartva a lépcsőn.*
- Egy térképet? *Kérdezi érdeklődve az újabb kaland felelevenítése kapcsán.*
- Hm, érdekes. Valóban érdekes. *Hümmög a karavánpihenő említésére. Sokat nem tud róla, de Wegtorenbe is eljutott a pusztulásának a híre és az azt követő különös dolgok alakulása ott.
Felérve az emeletre kinyitogatja a szabad szobákat, a többi, amelyeket már elfoglaltak a WAK tagjai, azok persze zárva vannak.*
- Igen, a fogadó több szempontból is megfelelőnek tűnt. Van raktár, a kereskedőház tagjai lakhatnak helyben, közel van a piac. *Sorolja az előnyeit.*
- Igen, de a tharg úrnőtől tudom, hogy nemrég felújították. *Néz maga is körbe a szobában a folyosóról.*
- A folyosó végén van a Kalmárlak, az én szállásom és a tárgyaló. *Mutata a folyosó végében álló, megerősített ajtóra.*
- Hát, vizsgálódj nyugodtan és válassz kedvedre. *Mosolyog a lányra, aki máris azt latolgatja, hogy érdemes volna végignézni a helyiségeket rejtekajtók után kutatva. Az igricnek sem affinitása, sem ideje, nomeg kedve sincs hozzá, hogy ilyesmibe merüljön.*
- Rendezkedj be, pihenj egy kicsit és holnaptól beállsz munkába. Rendben? *Kérdi, majd ha Arja nem szeretne mást, megindul visszafelé a vendégtérbe. Itt már végzett.*
- Köszöntelek a Wegtoren Aranya Kereskedőházban. *Mosolyog még a lányra, majd dúdolva megindul lefelé a lépcsőn.*
//Arja//
*Az igric előzékenyen megvárja, míg Arja kiissza teájának maradékát, ő maga nem siet sehová, éppen jó helyen van ott, ahol most van. Mondjuk talán a thargföldi kunyhóban szívesebben volna Aenaevel, de nem engedhet folyton mindig a vágyainak. Dolgozni is kell olykor.*
- Ez valóban érdekes. *Csillan fel a wegtoreni sárga szeme a griff-dolgok említésére. Micsoda pénzeket lehetne keresni egy grifftojással vagy akár a tollaival is. Méregdrágán lehetne eladni a piacon a sok városi nemes-palántának.*
- Akkor még szerencse, hogy ránk találtál, mert ha magad látsz rációt a dologban, szívesen szervezek neked egy ilyen expedíciót a hegyekbe. *Mondja felfelé tartva a lépcsőn.*
- Egy térképet? *Kérdezi érdeklődve az újabb kaland felelevenítése kapcsán.*
- Hm, érdekes. Valóban érdekes. *Hümmög a karavánpihenő említésére. Sokat nem tud róla, de Wegtorenbe is eljutott a pusztulásának a híre és az azt követő különös dolgok alakulása ott.
Felérve az emeletre kinyitogatja a szabad szobákat, a többi, amelyeket már elfoglaltak a WAK tagjai, azok persze zárva vannak.*
- Igen, a fogadó több szempontból is megfelelőnek tűnt. Van raktár, a kereskedőház tagjai lakhatnak helyben, közel van a piac. *Sorolja az előnyeit.*
- Igen, de a tharg úrnőtől tudom, hogy nemrég felújították. *Néz maga is körbe a szobában a folyosóról.*
- A folyosó végén van a Kalmárlak, az én szállásom és a tárgyaló. *Mutata a folyosó végében álló, megerősített ajtóra.*
- Hát, vizsgálódj nyugodtan és válassz kedvedre. *Mosolyog a lányra, aki máris azt latolgatja, hogy érdemes volna végignézni a helyiségeket rejtekajtók után kutatva. Az igricnek sem affinitása, sem ideje, nomeg kedve sincs hozzá, hogy ilyesmibe merüljön.*
- Rendezkedj be, pihenj egy kicsit és holnaptól beállsz munkába. Rendben? *Kérdi, majd ha Arja nem szeretne mást, megindul visszafelé a vendégtérbe. Itt már végzett.*
- Köszöntelek a Wegtoren Aranya Kereskedőházban. *Mosolyog még a lányra, majd dúdolva megindul lefelé a lépcsőn.*
7. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-05-28 14:44:48
Üzenet elküldve: 2019-05-28 14:44:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
* Miután Pash felébred, keresni kezdi a többieket, de nem nagyon lát senkit. Odalent új arcok, akiket nem ismer, illetve a hajón már látott emberek, ahogy fent a szobák is üresen állnak. A nagy keresgélésben a fiú még a tárgyalót is meglátja, hogy találjon valakit, de ahogy tapasztalja, ez a része a Pintynek teljesen üres. Nem mintha kétségbe esne a fiú, csak nem tudja, hogy mit kezdjen magával, és gondolta, hogy a bájgúnárnak biztos van valami ötlete, hogy hogyan tehetné magát hasznossá. Vagy ha neki nincs, talán Latamie tudna valami feladatot adni. Sőt, igazából kicsit a fegyverforgatását is gyakorolná azzal a harcedzett taggal, de még őt se találja sehol. *
6. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-05-20 20:46:07
Üzenet elküldve: 2019-05-20 20:46:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nem a ruhat eszi az embert//
//Kis kitérő//
*Ruganyos léptekkel szalad fel a lépcsőn, szinte légiesen véve a fokokat. Elégedett és derűs, hisz Denjaar megjelenése igazán sokat lendített a terveken. Egy tanácsos látogatása és a leendő városőrség, az Őrizők ellátása kiváló táptalajt nyújthat minden elképzelésének. Ha sikerülnek a wegtoreni zsoldos tervei, akkor folyamatos megrendelések, így folyamatos bevétel várható a városi szervtől. Csodás.
Végigsétál a folyosón, kedve támadna fütyörészni, ha nem utálná a fütyörészést, majd a folyosó végében megáll az erősített ajtó előtt, hogy előhalássza kulcsát és kinyissa a zárakat.
Belépve a magában Kalmárlaknak elnevezett helyiségbe a széfhez lép és egy másik kulccsal azt is kinyitja, hogy a Denjaartól kapott aranyakat elhelyezze a WAK kincstárában.
Amikor végzett, mindent visszazár, ellenőrzi is, kétszer, aztán pedig visszaindul a fogadóba, hisz ott várja Garrikh, hogy ruhát vegyenek a tehetséges kölyöknek és eladják azt a pár árut, amely a városőrség hős katonáinak távozása után rajtuk maradt. Fel kell tölteni a készleteket, hisz a vendégek jönnek és áru nélkül nehezen generálnak bevételt.
Visszazárja a Kalmárlak ajtaját, majd végiglibben a folyosón, hogy visszatérjen a fogadóban lévőkhöz.*
//Kis kitérő//
*Ruganyos léptekkel szalad fel a lépcsőn, szinte légiesen véve a fokokat. Elégedett és derűs, hisz Denjaar megjelenése igazán sokat lendített a terveken. Egy tanácsos látogatása és a leendő városőrség, az Őrizők ellátása kiváló táptalajt nyújthat minden elképzelésének. Ha sikerülnek a wegtoreni zsoldos tervei, akkor folyamatos megrendelések, így folyamatos bevétel várható a városi szervtől. Csodás.
Végigsétál a folyosón, kedve támadna fütyörészni, ha nem utálná a fütyörészést, majd a folyosó végében megáll az erősített ajtó előtt, hogy előhalássza kulcsát és kinyissa a zárakat.
Belépve a magában Kalmárlaknak elnevezett helyiségbe a széfhez lép és egy másik kulccsal azt is kinyitja, hogy a Denjaartól kapott aranyakat elhelyezze a WAK kincstárában.
Amikor végzett, mindent visszazár, ellenőrzi is, kétszer, aztán pedig visszaindul a fogadóba, hisz ott várja Garrikh, hogy ruhát vegyenek a tehetséges kölyöknek és eladják azt a pár árut, amely a városőrség hős katonáinak távozása után rajtuk maradt. Fel kell tölteni a készleteket, hisz a vendégek jönnek és áru nélkül nehezen generálnak bevételt.
Visszazárja a Kalmárlak ajtaját, majd végiglibben a folyosón, hogy visszatérjen a fogadóban lévőkhöz.*
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-05-12 08:32:35
Üzenet elküldve: 2019-05-12 08:32:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A ruha teszi//
*Lötykölget és lögybölget, kóstol és érez, szemlél és illatol, ahogyan kérik is tőle, olykor a fény felé tartva szemléli meg a bor gyöngyözését, bár ezt jelenleg még nem mondták számára, mintha már látta volna valahol.*
- Illata... értem. *Hagyja jóvá, s miközben a bor zamatát élvezi, erőteljesen figyel, hogy a hallottakat magáévá tudja tenni.* Gyorsan tanulok. *Vágja ki büszkén, nem szeretne csalódást okozni, ha anyja látná bizonyára büszke lenne rá, legalábbis most ezt gondolja. Homlokának érintésére összehúzza a szemöldökét, ezidáig csak azt gondolta, hogyha éhes ennie kell, ha szomjas, akkor innia. Eszébe sem jutott, hogy a lelkét is jól kell lakatnia.*
- Nekem mindig vidám a lelkem, bizonyára efér ide még egy kis tudomány is. *Vonja meg a vállát felnevetve, de már nem olyan harsányan, mint ahogyan érkezett.*
- No, de hát én azért olykor nézem a napot is, muszáj megtudni milyen idő lesz a kapáláshoz. *Szalad ki a száján, bár sejti, hogy Chayss nem feltétlenül erre gondolt, mikor a magok felszedegetésről beszélt. A szokatlan baráti gesztusra nem retten meg, a főnök ilyen, megszokhatta már, kissé teátrális, mint minden kereskedő. Az imázsának a része, bár Garrikh az imázs szót bizonyára nem is ismeri. Az új ruha említése viszont váratlan módon fel is villanyozza. Leteszi a poharat az asztalra, aztán felnéz.*
- Persze, hogy tudok olvasni, jártam oskolába. *Más talán felháborodna a kérdésen, de Garrikh nem a városban született, igazából sokkal inkább ő a különleges ebből a szempontból, nem pedig a falusiak elmaradottak.*
- Rendben. *Áll fel bizonytalanul emésztve a hallottakat.* De ugyanolyan ruhám lesz, mint neked? *Néz végig a férfin.* Mert az tetszik nagyon. *Próbálja elképzelni magát, amint Chaysshoz hasonló módon feszít új viseletében.*
- Szóval beszerző leszek. *Ismétli meg.* Üzleteket kötök, megrendeléseket veszek fel, járom a világot. *Mondja csendesen, miközben már kifelé indul, megvárva, míg Chayss elkészül.*
- Ez tetszik. *Önkéntelenül folytatja immár a közös nyelvvel.* Új ruha, messzemenő tervek, Garrikhnak ez tetszik. *Legszívesebben felrikkantana, persze nem teszi, ki tudja mennyi vendég gyűlt lent össze, nem akar kiabálni, hogy elijessze őket.*
*Lötykölget és lögybölget, kóstol és érez, szemlél és illatol, ahogyan kérik is tőle, olykor a fény felé tartva szemléli meg a bor gyöngyözését, bár ezt jelenleg még nem mondták számára, mintha már látta volna valahol.*
- Illata... értem. *Hagyja jóvá, s miközben a bor zamatát élvezi, erőteljesen figyel, hogy a hallottakat magáévá tudja tenni.* Gyorsan tanulok. *Vágja ki büszkén, nem szeretne csalódást okozni, ha anyja látná bizonyára büszke lenne rá, legalábbis most ezt gondolja. Homlokának érintésére összehúzza a szemöldökét, ezidáig csak azt gondolta, hogyha éhes ennie kell, ha szomjas, akkor innia. Eszébe sem jutott, hogy a lelkét is jól kell lakatnia.*
- Nekem mindig vidám a lelkem, bizonyára efér ide még egy kis tudomány is. *Vonja meg a vállát felnevetve, de már nem olyan harsányan, mint ahogyan érkezett.*
- No, de hát én azért olykor nézem a napot is, muszáj megtudni milyen idő lesz a kapáláshoz. *Szalad ki a száján, bár sejti, hogy Chayss nem feltétlenül erre gondolt, mikor a magok felszedegetésről beszélt. A szokatlan baráti gesztusra nem retten meg, a főnök ilyen, megszokhatta már, kissé teátrális, mint minden kereskedő. Az imázsának a része, bár Garrikh az imázs szót bizonyára nem is ismeri. Az új ruha említése viszont váratlan módon fel is villanyozza. Leteszi a poharat az asztalra, aztán felnéz.*
- Persze, hogy tudok olvasni, jártam oskolába. *Más talán felháborodna a kérdésen, de Garrikh nem a városban született, igazából sokkal inkább ő a különleges ebből a szempontból, nem pedig a falusiak elmaradottak.*
- Rendben. *Áll fel bizonytalanul emésztve a hallottakat.* De ugyanolyan ruhám lesz, mint neked? *Néz végig a férfin.* Mert az tetszik nagyon. *Próbálja elképzelni magát, amint Chaysshoz hasonló módon feszít új viseletében.*
- Szóval beszerző leszek. *Ismétli meg.* Üzleteket kötök, megrendeléseket veszek fel, járom a világot. *Mondja csendesen, miközben már kifelé indul, megvárva, míg Chayss elkészül.*
- Ez tetszik. *Önkéntelenül folytatja immár a közös nyelvvel.* Új ruha, messzemenő tervek, Garrikhnak ez tetszik. *Legszívesebben felrikkantana, persze nem teszi, ki tudja mennyi vendég gyűlt lent össze, nem akar kiabálni, hogy elijessze őket.*
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-05-11 17:02:05
Üzenet elküldve: 2019-05-11 17:02:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Garrikh//
*Ha észre is veszi, hogy a kölyköt lenyűgözni a magában nagyképűen csak kalmárlaknak nevezett rezidencia, nem mutatja jelét. Hagyja kibámészkodni Garrikh-ot, addig úgyis a borral törődik.
Arra sem válaszol, hogy a legény indulna is, de most neki is kedve van beszélgetni valakivel és amúgy is megígérte neki, hogy tanítani fogja. Bár szinte fejest ugrottak a "leckébe", legalább kiderül az igric számára, hogy mennyire fogékony a tanulásra diákja.*
- Nem szaga, barátom. Hanem illata. *Inti meg Garrikh-ot a válasza után, majd elégedetten biccent a málna említésére.*
- Remek. *Konstatálja, majd folytatja a borkóstolás mechanikájának bemutatását. A savanyú említésére csak mosolyogni tud. Sokat kell még foglalkoznia a kölyökkel, ha azt szeretné, hogy rendes úriember váljon belőle.
A kóstolásnál látja a fiú zavarát, de hagyja, hogy magában rendezze le a dolgokat. Vannak kérdések, amelyekben csak az utat mutathatja meg, a kölyöknek magának kell végigmennie rajta. Eszébe jut egykori wegtoreni mestere, Eryon, aki ugyanígy tanította őt a borkóstolásra, mint ő most Garrikh-ot.
Arra, hogy a falun lehajtanák azonnal a finom nedűt, csak a fejét csóválja és belekortyol a borba. Forgatja a szájában a "falatot", hagyja, hogy az ízek kiteljesedjenek. A kérdésre pedig lesajnáló arccal válaszol előbb, aztán szólal meg.*
- Mert van különbség ivás és vedelés között, evés és étkezés között. Az vedelés és az evés csak a puritán, ösztönök kielégítésére irányuló cselekvés, míg az étkezés, ahogy a kóstolás is *mutat a poharára.*, egy szeánsz, egy valami magasabb elvet kiszolgáló cselekmény, ahol nem csak a test *simogatja meg a hasát, mint valami jóllakott paraszt.*, de a lélek is jól lakik. *Érinti meg Garrikh homlokát.*
- Ne érts félre, nem ítélem én el a földeken dolgozó parasztot, de egy úr, egy olyan személy, aki nem csak a hús börtönének, a test szükségleteinek kielégítésével törődik, magasabb célokat szolgál. Kiemelkedik a sárból és arcát fordítja a nap felé, hogy felragyogjon elméjében a fény. *Magyarázza átélve szavait.*
- Nem vagyunk mi ostoba baromfiak, hogy csak a földről felszedett magokkal törődjünk, folyamatost lentre bámulva, mi többre rendeltettünk, hogy felemelkedjünk és ha kell, utat mutassunk a tévelygőknek. Mint én és te. *Teszi jobbját Garrikh vállára.
A folytatást hallva elgondolkodva dől vissza kényelmesen a székébe és újra kortyol a borból. Minden korty új, teljesebb ízzel csiklandozza villás nyelvét.*
- Elkísérlek én, szívesen segítek neked hozzád való ruhákat venni. Hisz nem csak felöltözni kell, hanem viselni is azokat. Egy rendes úri öltöny gerincet, tartást ad az embernek. *Mosolyog a kölyökre.*
- Hagyd a tudományt a tudósokra, vannak könyveim, regények, legendák, amelyeket híres bárdok, köztük Eryon Krish, Nyugat Krónikása írt, amelyekben a szavak úgy sorakoznak, mint virágok a réten, oly gyönyörűen festve le a pillanatot, hogy szinte magad előtt látod. *Réved el az egyik fal felé, majd nosztalgikus mosollyal fordul vissza Garrikh felé.*
- Ugye tudsz olvasni? *Kérdi zavartan, már nem emlékszik, beszélt-e erről a fiúval korábban.*
- Próbáljuk meg. *Mosolyog végül, majd kiissza a bort és ledugózva visszateszi a szekrénybe. Összeszedi a holmiját, leövezi magát vívókardjával, felveszi a kalapkát és a köpenyét, végül pedig kinyitja Kathlyn dobozát, hogy kivegye belőle a számszeríjat. Amikor ez megtörtént, a vállára akasztja a köpeny alatt, az oldalára pedig felszíjazza a tenyérnyi acélvesszőket tartó tegzet.*
- Indulhatunk.
*Ha észre is veszi, hogy a kölyköt lenyűgözni a magában nagyképűen csak kalmárlaknak nevezett rezidencia, nem mutatja jelét. Hagyja kibámészkodni Garrikh-ot, addig úgyis a borral törődik.
Arra sem válaszol, hogy a legény indulna is, de most neki is kedve van beszélgetni valakivel és amúgy is megígérte neki, hogy tanítani fogja. Bár szinte fejest ugrottak a "leckébe", legalább kiderül az igric számára, hogy mennyire fogékony a tanulásra diákja.*
- Nem szaga, barátom. Hanem illata. *Inti meg Garrikh-ot a válasza után, majd elégedetten biccent a málna említésére.*
- Remek. *Konstatálja, majd folytatja a borkóstolás mechanikájának bemutatását. A savanyú említésére csak mosolyogni tud. Sokat kell még foglalkoznia a kölyökkel, ha azt szeretné, hogy rendes úriember váljon belőle.
A kóstolásnál látja a fiú zavarát, de hagyja, hogy magában rendezze le a dolgokat. Vannak kérdések, amelyekben csak az utat mutathatja meg, a kölyöknek magának kell végigmennie rajta. Eszébe jut egykori wegtoreni mestere, Eryon, aki ugyanígy tanította őt a borkóstolásra, mint ő most Garrikh-ot.
Arra, hogy a falun lehajtanák azonnal a finom nedűt, csak a fejét csóválja és belekortyol a borba. Forgatja a szájában a "falatot", hagyja, hogy az ízek kiteljesedjenek. A kérdésre pedig lesajnáló arccal válaszol előbb, aztán szólal meg.*
- Mert van különbség ivás és vedelés között, evés és étkezés között. Az vedelés és az evés csak a puritán, ösztönök kielégítésére irányuló cselekvés, míg az étkezés, ahogy a kóstolás is *mutat a poharára.*, egy szeánsz, egy valami magasabb elvet kiszolgáló cselekmény, ahol nem csak a test *simogatja meg a hasát, mint valami jóllakott paraszt.*, de a lélek is jól lakik. *Érinti meg Garrikh homlokát.*
- Ne érts félre, nem ítélem én el a földeken dolgozó parasztot, de egy úr, egy olyan személy, aki nem csak a hús börtönének, a test szükségleteinek kielégítésével törődik, magasabb célokat szolgál. Kiemelkedik a sárból és arcát fordítja a nap felé, hogy felragyogjon elméjében a fény. *Magyarázza átélve szavait.*
- Nem vagyunk mi ostoba baromfiak, hogy csak a földről felszedett magokkal törődjünk, folyamatost lentre bámulva, mi többre rendeltettünk, hogy felemelkedjünk és ha kell, utat mutassunk a tévelygőknek. Mint én és te. *Teszi jobbját Garrikh vállára.
A folytatást hallva elgondolkodva dől vissza kényelmesen a székébe és újra kortyol a borból. Minden korty új, teljesebb ízzel csiklandozza villás nyelvét.*
- Elkísérlek én, szívesen segítek neked hozzád való ruhákat venni. Hisz nem csak felöltözni kell, hanem viselni is azokat. Egy rendes úri öltöny gerincet, tartást ad az embernek. *Mosolyog a kölyökre.*
- Hagyd a tudományt a tudósokra, vannak könyveim, regények, legendák, amelyeket híres bárdok, köztük Eryon Krish, Nyugat Krónikása írt, amelyekben a szavak úgy sorakoznak, mint virágok a réten, oly gyönyörűen festve le a pillanatot, hogy szinte magad előtt látod. *Réved el az egyik fal felé, majd nosztalgikus mosollyal fordul vissza Garrikh felé.*
- Ugye tudsz olvasni? *Kérdi zavartan, már nem emlékszik, beszélt-e erről a fiúval korábban.*
- Próbáljuk meg. *Mosolyog végül, majd kiissza a bort és ledugózva visszateszi a szekrénybe. Összeszedi a holmiját, leövezi magát vívókardjával, felveszi a kalapkát és a köpenyét, végül pedig kinyitja Kathlyn dobozát, hogy kivegye belőle a számszeríjat. Amikor ez megtörtént, a vállára akasztja a köpeny alatt, az oldalára pedig felszíjazza a tenyérnyi acélvesszőket tartó tegzet.*
- Indulhatunk.
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-05-11 11:08:55
Üzenet elküldve: 2019-05-11 11:08:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Chayss//
*Természetesen azonnal belefojtják a szót, amit nem vesz rossz néven. Tisztában van vele, hogy kissé nagyobb hangú talán, mint az átlag, de mindig is az igényekhez igazodik. Biztosan az is közrejátszik, hogy egészen idáig a piacon üvöltözött, még az a hangszín bujkál torkában.*
- Elnézést. *Biccent mosolyogva és halkabban folytatná, ha nem indulnának tovább. Nyilván Chayssnak célja van, hogy nem a fogadótérben beszélgetnek, így Garrikh engedelmesen követi a kalmárlakba, hol igazából még nem is járt. Tátott szájjal nézelődik, s a hatalmas tárgyaló is lenyűgözi. Persze, talán csak neki hatalmas, valójában egy teljesen szokványos méretű helyiségről van szó. Ugyan menet közben is elhangzik néhány mondat, mely nem kerüli el bámészkodás közben a figyelmét.*
- Értem, Chayss úr. *Bólint a hallottakra, s gondosan elraktározza magában.* Köszönöm! *Mondja, majd kényelembe helyezi magát az asztalnál.*
- Akkor én igazából... *Egyenesedne fel, hisz egyértelmű utasítást kapott, azonban a férfinak még úgy látszik más céljai is vannak, érdeklődve figyeli a szeánsznak is beillő mozdulatokat, melyekkel a bort nyitja ki. Garrikh nem az a nagy szeszivó, ha iszik is, általában vidékiesen csak pálinkát. Persze bort is, de azt is csak amolyan falusi módra, bort csapolva, épp csak a murcit lefejtve róla. Jó alapos fejfájás is szokta gyötörni másnap, ha épp nem ismeri a határait. Meglepetten veszi át a poharat, s le nem véve Chayssról tekintetét, óvatosan beledugja az orrát és jó nagyokat szippant látványosan.*
- Bezony, finom szaga van. *Bólint.* Én a málnát érzem a heftémme'.
*Okoskodik bele, aztán még néhányszor megszagolja a bort. Tetszik neki a mutatván, sokszor elismétli, míg továbbhaladna.*
- Mos' má' a savanyút is! *Kapja fel a fejét büszkén, szagolgat tovább, miközben apró kortyot vesz a szájába. Kissé bután érzi magát, ahogy öblöget, de bizonyára ezt így illik, így csak csinálja, amit Chayss mond, sosem tanult hasonlót, de élvezettel műveli. A levegővétel ugyan kissé megköhögteti, de csak egészen apró módon, egyébiránt sikeres, amit csinál.*
- Ez valóban nagyon finom, falun lehajtanák, mint a pinty! *Kapja fel mosolyogva a fejét, aztán a vétlen elszólásra fel is nevet. Aztán ismétel és ismétel és ismétel, mígnem már szinte automatikus a mozdulat. Chayss jó lóra tett, Garrikh nem az iszákos, ellenben a tanulékony fajta. Ha még nem is érti, miért van szüksége új ruhákra, hiszen a régi is jó, azt már látja mire megy ki a játék. Urat faragnak belőle, aki a felajánlott árun kívül, saját magát is eladja. Érti a célt is, a kijelölt út pedig tetszik számára. Jó tanítvány lesz.*
- Szerinted ez mér' van így? *Kérdezi kíváncsian.* Mér érzik úgy az emberek, hogy a bort ízlelgetni kell, hogy szépen fel kell öltözni a kereskedőnek, hogy nem csak úgy, mint falun odaadjuk, fizetnek, aztán kész, hanem egész mutatvány kék hozzá? Miért kortyolják a bort és miért nem isszák meg egyszerűen? Ez már vidéken, a mifajtánknak úri szokás ám, bezony. *Magyarázza meg kérdését. A szokások gyökerét nem látja, de meg szeretné érteni.*
- Magam is örülnék a csenos ruhának. S, azt gondolom ez hamarosan meg is lesz. De hová menjek? A piacon mégsem vehetem meg. Nem kísérnél el? *Kérdezi bátortalanul, hisz, ha valóban egy úri szabót kell keresniük, Garrikh azt sem tudja hol keresse.*
- Emellett vennék, amolyan tudományos pergameneket, hogy szépen beszéljek, óvasnám szabadidőmben. Aszondod a szíp beszéd fontos. *Miközben beszél, zsebében is kotorászik, hogy Cha'yss Cano Caldorcor asztalára helyezze azt a 35 aranyat, amit a gyógyfűért kapott.
Aztán felnéz*
- Akkor... induljak? Vagy jössz velem? *Kérdezi.* Az árut is megpróbálhatjuk eladni útközben. *Megpróbálná, hátha sikerül.*
A hozzászólás írója (Garrikh Bathron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.11 11:09:20
*Természetesen azonnal belefojtják a szót, amit nem vesz rossz néven. Tisztában van vele, hogy kissé nagyobb hangú talán, mint az átlag, de mindig is az igényekhez igazodik. Biztosan az is közrejátszik, hogy egészen idáig a piacon üvöltözött, még az a hangszín bujkál torkában.*
- Elnézést. *Biccent mosolyogva és halkabban folytatná, ha nem indulnának tovább. Nyilván Chayssnak célja van, hogy nem a fogadótérben beszélgetnek, így Garrikh engedelmesen követi a kalmárlakba, hol igazából még nem is járt. Tátott szájjal nézelődik, s a hatalmas tárgyaló is lenyűgözi. Persze, talán csak neki hatalmas, valójában egy teljesen szokványos méretű helyiségről van szó. Ugyan menet közben is elhangzik néhány mondat, mely nem kerüli el bámészkodás közben a figyelmét.*
- Értem, Chayss úr. *Bólint a hallottakra, s gondosan elraktározza magában.* Köszönöm! *Mondja, majd kényelembe helyezi magát az asztalnál.*
- Akkor én igazából... *Egyenesedne fel, hisz egyértelmű utasítást kapott, azonban a férfinak még úgy látszik más céljai is vannak, érdeklődve figyeli a szeánsznak is beillő mozdulatokat, melyekkel a bort nyitja ki. Garrikh nem az a nagy szeszivó, ha iszik is, általában vidékiesen csak pálinkát. Persze bort is, de azt is csak amolyan falusi módra, bort csapolva, épp csak a murcit lefejtve róla. Jó alapos fejfájás is szokta gyötörni másnap, ha épp nem ismeri a határait. Meglepetten veszi át a poharat, s le nem véve Chayssról tekintetét, óvatosan beledugja az orrát és jó nagyokat szippant látványosan.*
- Bezony, finom szaga van. *Bólint.* Én a málnát érzem a heftémme'.
*Okoskodik bele, aztán még néhányszor megszagolja a bort. Tetszik neki a mutatván, sokszor elismétli, míg továbbhaladna.*
- Mos' má' a savanyút is! *Kapja fel a fejét büszkén, szagolgat tovább, miközben apró kortyot vesz a szájába. Kissé bután érzi magát, ahogy öblöget, de bizonyára ezt így illik, így csak csinálja, amit Chayss mond, sosem tanult hasonlót, de élvezettel műveli. A levegővétel ugyan kissé megköhögteti, de csak egészen apró módon, egyébiránt sikeres, amit csinál.*
- Ez valóban nagyon finom, falun lehajtanák, mint a pinty! *Kapja fel mosolyogva a fejét, aztán a vétlen elszólásra fel is nevet. Aztán ismétel és ismétel és ismétel, mígnem már szinte automatikus a mozdulat. Chayss jó lóra tett, Garrikh nem az iszákos, ellenben a tanulékony fajta. Ha még nem is érti, miért van szüksége új ruhákra, hiszen a régi is jó, azt már látja mire megy ki a játék. Urat faragnak belőle, aki a felajánlott árun kívül, saját magát is eladja. Érti a célt is, a kijelölt út pedig tetszik számára. Jó tanítvány lesz.*
- Szerinted ez mér' van így? *Kérdezi kíváncsian.* Mér érzik úgy az emberek, hogy a bort ízlelgetni kell, hogy szépen fel kell öltözni a kereskedőnek, hogy nem csak úgy, mint falun odaadjuk, fizetnek, aztán kész, hanem egész mutatvány kék hozzá? Miért kortyolják a bort és miért nem isszák meg egyszerűen? Ez már vidéken, a mifajtánknak úri szokás ám, bezony. *Magyarázza meg kérdését. A szokások gyökerét nem látja, de meg szeretné érteni.*
- Magam is örülnék a csenos ruhának. S, azt gondolom ez hamarosan meg is lesz. De hová menjek? A piacon mégsem vehetem meg. Nem kísérnél el? *Kérdezi bátortalanul, hisz, ha valóban egy úri szabót kell keresniük, Garrikh azt sem tudja hol keresse.*
- Emellett vennék, amolyan tudományos pergameneket, hogy szépen beszéljek, óvasnám szabadidőmben. Aszondod a szíp beszéd fontos. *Miközben beszél, zsebében is kotorászik, hogy Cha'yss Cano Caldorcor asztalára helyezze azt a 35 aranyat, amit a gyógyfűért kapott.
Aztán felnéz*- Akkor... induljak? Vagy jössz velem? *Kérdezi.* Az árut is megpróbálhatjuk eladni útközben. *Megpróbálná, hátha sikerül.*
A hozzászólás írója (Garrikh Bathron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.11 11:09:20
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-05-10 16:50:35
Üzenet elküldve: 2019-05-10 16:50:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Garrikh//
- Kérlek, ne hangoskodj. *Inti le a kurjongatni kezdő legényt fájdalmas arckifejezéssel. Már el is felejtette micsoda csiszolatlan gyémánt ez a kölyök, bár egyelőre inkább csiszolatlan, mint gyémánt.*
- Gyere velem. *Emelkedik fel ültéből halk sóhajjal Garrikh beszámolója után és int neki, hogy kövesse.
Ha a legény így tesz, akkor elindul felfelé a lépcsőn, miközben beszélni kezd hozzá.*
- A mi fajtánkban az a jó, hogy sohasem veszít, mindig tanul. *Emeli fel mutatóujját okító mozdulattal.*
- Láttak, hallottak és ez éppen elég. Most már tudják, hogy itt vagyunk. Látták a portékádat és ha nem is vásároltak, már a fejükben vagyunk. *Érinti meg halántékát.
Az emeletre érve komótosan végigballag a folyosón egészen a folyosó végében álló utolsó ajtóig. Az ajtó erősített és komoly zár védi. Az igric kulcsot húz elő, majd kinyitja maguk előtt.*
- Parancsolj. *Mondja előzékeny mosollyal Garrikh-nak. Amint a fiú bement, követi a tárgyalóba és becsukja maguk mögött az ajtót.*
- Foglalj helyet. *Kínálja hellyel a nagy asztalnál.*
- A rendeléseket teljesítenünk kell, ha lesz rá módod, akkor indulj mihamarabb és szerezd be a szükséges árukat, természetesen a kereskedőház számlájára. *Mondja a rendelt áruk említésére reagálva. Az egyik szekrényből két poharat és egy poros üveget kerít, gyakorlottan kinyitja, majd áttölti egy másik, öblös hasú üvegbe a rubinvörös italt.*
- A jó bort szellőztetni kell, hagyni, hogy kiteljesedjen a sokévnyi bezártság után. Így lesz a legzamatosabb. *Magyarázza a hosszadalmas, de kifizetődő rituálét. S míg a bor szellőzik, visszafordul a legényhez.*
- Az áruval ne törődj, megoldom. Neked a beszerzés lesz a feladatod. A hasznot pedig számold le az asztalra, elintézem azt is. *Mondja, majd visszalépve a hasas üveghez, tölt mindkettőjüknek és az egyik poharat Garrikh-nak adja.*
- Előbb csak illatold meg, emeld az orrodhoz, de ne túl közel. *Magyarázza, majd a gyakorlatban meg is mutatja.*
- Képzeld el, miféle illatokat érzel. Málna, citrus, bogyós gyümölcsök. *Tűnődik és még a szemeit is lehunyja.*
- Aztán, amikor elképzeltél egy ízt az illatok mellé, akkor kóstold meg. De csak egy apró kortyot. *Mondja az instrukciókat.*
- Aztán vegyél egy kis levegőt a borra, de vigyázz, nehogy félrenyelj és ízleld meg újra a bort és ha az elképzelt íz és a valódi íz egyezik, akkor az egy kiváló vörösbor. *Mosolyog Garrikh-ra és a következőkben meg is cselekszi, amiről eddig beszélt. A wegtoreni bor pedig kiváló, a szellőztetéstől kiteljesedtek az ízek, régi nyarakat ízét idézve fel az igricben.*
- Mielőtt elindulsz, vegyél magadnak rendes ruhákat. A Wegtoren Aranya Kereskedőház kereskedője jelenjen meg rendesen, külseje tükrözzön magabiztosságot és eleganciát. *Tárja szét enyhén karjait, hogy róla a kölyök példát vehet öltözködés terén, majd leül mellé az egyik székre a nagy asztalnál.*
- Kérlek, ne hangoskodj. *Inti le a kurjongatni kezdő legényt fájdalmas arckifejezéssel. Már el is felejtette micsoda csiszolatlan gyémánt ez a kölyök, bár egyelőre inkább csiszolatlan, mint gyémánt.*
- Gyere velem. *Emelkedik fel ültéből halk sóhajjal Garrikh beszámolója után és int neki, hogy kövesse.
Ha a legény így tesz, akkor elindul felfelé a lépcsőn, miközben beszélni kezd hozzá.*
- A mi fajtánkban az a jó, hogy sohasem veszít, mindig tanul. *Emeli fel mutatóujját okító mozdulattal.*
- Láttak, hallottak és ez éppen elég. Most már tudják, hogy itt vagyunk. Látták a portékádat és ha nem is vásároltak, már a fejükben vagyunk. *Érinti meg halántékát.
Az emeletre érve komótosan végigballag a folyosón egészen a folyosó végében álló utolsó ajtóig. Az ajtó erősített és komoly zár védi. Az igric kulcsot húz elő, majd kinyitja maguk előtt.*
- Parancsolj. *Mondja előzékeny mosollyal Garrikh-nak. Amint a fiú bement, követi a tárgyalóba és becsukja maguk mögött az ajtót.*
- Foglalj helyet. *Kínálja hellyel a nagy asztalnál.*
- A rendeléseket teljesítenünk kell, ha lesz rá módod, akkor indulj mihamarabb és szerezd be a szükséges árukat, természetesen a kereskedőház számlájára. *Mondja a rendelt áruk említésére reagálva. Az egyik szekrényből két poharat és egy poros üveget kerít, gyakorlottan kinyitja, majd áttölti egy másik, öblös hasú üvegbe a rubinvörös italt.*
- A jó bort szellőztetni kell, hagyni, hogy kiteljesedjen a sokévnyi bezártság után. Így lesz a legzamatosabb. *Magyarázza a hosszadalmas, de kifizetődő rituálét. S míg a bor szellőzik, visszafordul a legényhez.*
- Az áruval ne törődj, megoldom. Neked a beszerzés lesz a feladatod. A hasznot pedig számold le az asztalra, elintézem azt is. *Mondja, majd visszalépve a hasas üveghez, tölt mindkettőjüknek és az egyik poharat Garrikh-nak adja.*
- Előbb csak illatold meg, emeld az orrodhoz, de ne túl közel. *Magyarázza, majd a gyakorlatban meg is mutatja.*
- Képzeld el, miféle illatokat érzel. Málna, citrus, bogyós gyümölcsök. *Tűnődik és még a szemeit is lehunyja.*
- Aztán, amikor elképzeltél egy ízt az illatok mellé, akkor kóstold meg. De csak egy apró kortyot. *Mondja az instrukciókat.*
- Aztán vegyél egy kis levegőt a borra, de vigyázz, nehogy félrenyelj és ízleld meg újra a bort és ha az elképzelt íz és a valódi íz egyezik, akkor az egy kiváló vörösbor. *Mosolyog Garrikh-ra és a következőkben meg is cselekszi, amiről eddig beszélt. A wegtoreni bor pedig kiváló, a szellőztetéstől kiteljesedtek az ízek, régi nyarakat ízét idézve fel az igricben.*
- Mielőtt elindulsz, vegyél magadnak rendes ruhákat. A Wegtoren Aranya Kereskedőház kereskedője jelenjen meg rendesen, külseje tükrözzön magabiztosságot és eleganciát. *Tárja szét enyhén karjait, hogy róla a kölyök példát vehet öltözködés terén, majd leül mellé az egyik székre a nagy asztalnál.*
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-04-14 16:11:11
Üzenet elküldve: 2019-04-14 16:11:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
*A lépcsőn felsétálva az asztalnál hagyja a két jómadarat Reenoval és Nyikhajjal. Felfelé tartva elgondolkodik, hogy hol lehetnek már a társai. Denjaar már a kipakolás után lelépett, Latamie és a kölyök pedig nem sokkal utána. Garrikhnak is lassan vissza kellene érnie a piacról. Reméli, hogy a fiatal kereskedő-palánta nem kótyavetyélte el az áruit a piacon. Ha mégis, Denjaarral kifordíttatja a bőréből.
Egy kicsit megáll a lépcső tetején, hogy kitisztuljon a feje, majd végigsétálva a folyosón az utolsó szobánál megáll, kihalássza a kulcsot a zsebéből, majd benyitva az egyik táskájából előhalász még egy üveggel a wegtoreni borból. Az utolsó palack, amelyet magával hozott otthonról. Kár ebbe a népségbe, de ha már megígérte, nincs mit tenni.
Hamar fel kellene tölteniük a készleteket, hogy ne kelljen elpazarolni a jó hazai bort. Amint végzett, megindul visszafelé. Bezárja maga mögött az ajtót, hogy visszasétáljon a kocsmarészre a vendégeihez.*
Egy kicsit megáll a lépcső tetején, hogy kitisztuljon a feje, majd végigsétálva a folyosón az utolsó szobánál megáll, kihalássza a kulcsot a zsebéből, majd benyitva az egyik táskájából előhalász még egy üveggel a wegtoreni borból. Az utolsó palack, amelyet magával hozott otthonról. Kár ebbe a népségbe, de ha már megígérte, nincs mit tenni.
Hamar fel kellene tölteniük a készleteket, hogy ne kelljen elpazarolni a jó hazai bort. Amint végzett, megindul visszafelé. Bezárja maga mögött az ajtót, hogy visszasétáljon a kocsmarészre a vendégeihez.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 297-316