Arthenior - Kalmárlak
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 297-316
200. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-01-04 12:17:35
Üzenet elküldve: 2021-01-04 12:17:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Odafent - lefelé//
*Sokkal beszédesebb ez az "Óó", na meg a társául szegődő, megrökönyödött tekintet, mint Arja eddigi összes felé irányuló megnyilvánulása. Gyanúja ezzel megdönthetetlen bizonyítékká egyedfejlődik elméjében, az pedig már csak plusz adalék, hogy a rácsodálkozást érzése szerint nem nevének, hanem a Kereskedőházban elfoglalt helyének említése érdemelte ki.
Állja a kutakodó pillantást, még csak azt sem lehetne mondani, hogy nagyon ellene lenne ez a fajta megfigyelés. Legszívesebben ő is nézegetné napestig a másikat, csak hogy fény gyúljon végre emlékezetének füstszürke ködében. Bár, az a taktika, mivel végül előrukkolt, ennél talán sikeresebbnek bizonyul. Már, ha élnek felajánlásával, s valóban vele tart a most megismert lány. Sokáig nem biztos ebben, főleg a korábbi rácsodálkozás okán, na meg az a rövid, fancsali fintor sem engedi a bizakodás ösvényén botorkálni. Kétségei egészen a beleegyező szavakig tartanak ki, miket elhangzásukhoz hasonló vidámsággal fogad.*
- Na igen, a műhelyben mindenkinek csak dolga van. Neked miféle? *Jegyzi meg mókázva, s érdeklődik egyben. Közben, engedve a néma hívásnak mozdul, hogy a lépcsőknek eredhessen másodmagával. Hamar beszélgetésbe elegyedne ő is, megérdeklődve a pontos szerepkört, mit a mellette ballagó betölt, ám szándékát megelőzik, méghozzá nem is akárhogyan. Szélesen mosolyodik ismét, hiszen akarva-akaratlanul elevenére tapintottak.*
- Dehogy. *Int nemet halványan, kezének legyintésével.* Ez a saját parfümöm. Mármint a saját készítésű parfümöm. *Javítja ki rögvest magát, hamar belátva szavainak pontatlanságát. Mert hát saját parfümje bárkinek lehet, kinek erszénye ezt megengedi, na meg furcsa is lenne, ha a szomszédasszony illatát kenegetné magára rendszeresen.* Hosszú kísérletezgetés eredménye. *Teszi még hozzá minden különösebb szándék nélkül, csupán csacsogó jelleggel.*
*Sokkal beszédesebb ez az "Óó", na meg a társául szegődő, megrökönyödött tekintet, mint Arja eddigi összes felé irányuló megnyilvánulása. Gyanúja ezzel megdönthetetlen bizonyítékká egyedfejlődik elméjében, az pedig már csak plusz adalék, hogy a rácsodálkozást érzése szerint nem nevének, hanem a Kereskedőházban elfoglalt helyének említése érdemelte ki.
Állja a kutakodó pillantást, még csak azt sem lehetne mondani, hogy nagyon ellene lenne ez a fajta megfigyelés. Legszívesebben ő is nézegetné napestig a másikat, csak hogy fény gyúljon végre emlékezetének füstszürke ködében. Bár, az a taktika, mivel végül előrukkolt, ennél talán sikeresebbnek bizonyul. Már, ha élnek felajánlásával, s valóban vele tart a most megismert lány. Sokáig nem biztos ebben, főleg a korábbi rácsodálkozás okán, na meg az a rövid, fancsali fintor sem engedi a bizakodás ösvényén botorkálni. Kétségei egészen a beleegyező szavakig tartanak ki, miket elhangzásukhoz hasonló vidámsággal fogad.*
- Na igen, a műhelyben mindenkinek csak dolga van. Neked miféle? *Jegyzi meg mókázva, s érdeklődik egyben. Közben, engedve a néma hívásnak mozdul, hogy a lépcsőknek eredhessen másodmagával. Hamar beszélgetésbe elegyedne ő is, megérdeklődve a pontos szerepkört, mit a mellette ballagó betölt, ám szándékát megelőzik, méghozzá nem is akárhogyan. Szélesen mosolyodik ismét, hiszen akarva-akaratlanul elevenére tapintottak.*
- Dehogy. *Int nemet halványan, kezének legyintésével.* Ez a saját parfümöm. Mármint a saját készítésű parfümöm. *Javítja ki rögvest magát, hamar belátva szavainak pontatlanságát. Mert hát saját parfümje bárkinek lehet, kinek erszénye ezt megengedi, na meg furcsa is lenne, ha a szomszédasszony illatát kenegetné magára rendszeresen.* Hosszú kísérletezgetés eredménye. *Teszi még hozzá minden különösebb szándék nélkül, csupán csacsogó jelleggel.*
199. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-01-04 09:15:27
Üzenet elküldve: 2021-01-04 09:15:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Odafent - lefelé//
*Arja hát megkapja a választ, és már éppen biccentene a hallott névre, továbbra is felszegett fejjel, eleget téve az udvariasság elemi követelményének, tudomásul véve hogy a hallott név nem különösebben árulkodó sem hordozója múltja, sem arisztokratikus származása vonatkozásában, és Arjáéhoz hasonlóan igazán nem nevezhető holmi fennkölt titulusnak (mint például a nemrégiben hallott jóval hangzatosabb Velas'corráé), amikor Win hozzáteszi, hogy bizony ő is a Kereskedőháznak dolgozik.*
- Óó! *ül ki most bizony a jól látható meglepődés Arja arcára, egy pillanatig még Winre bámulva. Teljesen egyértelmű az őt néző számára, hogy sok mindenre számított, de ez a válaszlehetőség nem fordult meg a fejében! Pedig igazán pofon egyszerű magyarázatul szolgál hát arra, mit is keres az imént megismert Winyra Jote a Kalmárlak területén.*
- Én nem tudtam. *simítja le szoknyája nemlétező gyűrődéseit tenyere élével, és igazítja meg ingvállát, ahogy kinyögi hirtelen zavarát leplezendő, elkapva eddigi kutakodó tekintetét, bár szerencsére hebegni azért nem kezd, a szoknyakorc művelet átsegíti zavarán, és segít helyreállítani a lelki egyensúlyát is.*
- Értem. *teszi még hozzá, amikor a "nem régóta" kitétel is megérkezik, és lassan valóban helyükre kerülnek fejében a dolgok.
Az égkék szemek barátságos és őszintének ható, szélesedő mosolyt üzennek, Arja pedig ráébred, hogy aki előtte áll, az valószínűsíthetően sehogy sem egy galád és megátalkodott perszóna, hanem egy egyszerűen kedves teremtés.*
- Úgyszintén. *biccent hát jómaga is, visszamosolyogva, némileg felderülten, bár a felajánlott lehetőség a Kovácsműhelybe tartó közös sétára először meglepetésként éri. Egy pillanatra el is gondolkodik. Dehát amúgy is beszélni akart Aztyannal, akit nagy eséllyel odaát lel fel, hogy megérkezett, meg a Műhelyben is körül akart nézni.
Persze éhes... fancsalodik el egy pillanatra az elúszni látszó nagy tál sűrű barna miatt. De nem érdekes! Legfeljebb bepakol magának valamit odalent a konyhán, és odafelé az úton elmajszolja.*
- Nem bánom! *mondja hát végül vidáman.*
- Úgyis dolgom van a műhelyben! *indulna is el hát, kíváncsi-hívón Winre pillantva, megvárva, amíg mindketten mozdulnak, azzal nekiered a lépcsőnek.
Még valami tudatosul benne a lány közelségével: az illat, amit egy ideje már, beszélgetésük kezdete óta érez maguk körül. Márpedig Arja kedveli az illatokat, és az, amit érez, nem egy hétköznapi illat. Talán még a kedvenc rózsaolajánál is finomabb!*
- Mi ez az illat körülötted? Nem haragszol, ha megkérdezem? *kérdez rá hát lefelé menet. A legtöbb lanawininek, Arja tapasztalatai alapján, finoman szólva is saját testszaga van. Illatosítót pedig csak a legelőkelőbbek, no és a kurtizánok használnak leginkább eddigi tapasztalatai alapján. Még a polgárasszonyok közül is csak kevesen.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.04 09:29:16
*Arja hát megkapja a választ, és már éppen biccentene a hallott névre, továbbra is felszegett fejjel, eleget téve az udvariasság elemi követelményének, tudomásul véve hogy a hallott név nem különösebben árulkodó sem hordozója múltja, sem arisztokratikus származása vonatkozásában, és Arjáéhoz hasonlóan igazán nem nevezhető holmi fennkölt titulusnak (mint például a nemrégiben hallott jóval hangzatosabb Velas'corráé), amikor Win hozzáteszi, hogy bizony ő is a Kereskedőháznak dolgozik.*
- Óó! *ül ki most bizony a jól látható meglepődés Arja arcára, egy pillanatig még Winre bámulva. Teljesen egyértelmű az őt néző számára, hogy sok mindenre számított, de ez a válaszlehetőség nem fordult meg a fejében! Pedig igazán pofon egyszerű magyarázatul szolgál hát arra, mit is keres az imént megismert Winyra Jote a Kalmárlak területén.*
- Én nem tudtam. *simítja le szoknyája nemlétező gyűrődéseit tenyere élével, és igazítja meg ingvállát, ahogy kinyögi hirtelen zavarát leplezendő, elkapva eddigi kutakodó tekintetét, bár szerencsére hebegni azért nem kezd, a szoknyakorc művelet átsegíti zavarán, és segít helyreállítani a lelki egyensúlyát is.*
- Értem. *teszi még hozzá, amikor a "nem régóta" kitétel is megérkezik, és lassan valóban helyükre kerülnek fejében a dolgok.
Az égkék szemek barátságos és őszintének ható, szélesedő mosolyt üzennek, Arja pedig ráébred, hogy aki előtte áll, az valószínűsíthetően sehogy sem egy galád és megátalkodott perszóna, hanem egy egyszerűen kedves teremtés.*
- Úgyszintén. *biccent hát jómaga is, visszamosolyogva, némileg felderülten, bár a felajánlott lehetőség a Kovácsműhelybe tartó közös sétára először meglepetésként éri. Egy pillanatra el is gondolkodik. Dehát amúgy is beszélni akart Aztyannal, akit nagy eséllyel odaát lel fel, hogy megérkezett, meg a Műhelyben is körül akart nézni.
Persze éhes... fancsalodik el egy pillanatra az elúszni látszó nagy tál sűrű barna miatt. De nem érdekes! Legfeljebb bepakol magának valamit odalent a konyhán, és odafelé az úton elmajszolja.*
- Nem bánom! *mondja hát végül vidáman.*
- Úgyis dolgom van a műhelyben! *indulna is el hát, kíváncsi-hívón Winre pillantva, megvárva, amíg mindketten mozdulnak, azzal nekiered a lépcsőnek.
Még valami tudatosul benne a lány közelségével: az illat, amit egy ideje már, beszélgetésük kezdete óta érez maguk körül. Márpedig Arja kedveli az illatokat, és az, amit érez, nem egy hétköznapi illat. Talán még a kedvenc rózsaolajánál is finomabb!*
- Mi ez az illat körülötted? Nem haragszol, ha megkérdezem? *kérdez rá hát lefelé menet. A legtöbb lanawininek, Arja tapasztalatai alapján, finoman szólva is saját testszaga van. Illatosítót pedig csak a legelőkelőbbek, no és a kurtizánok használnak leginkább eddigi tapasztalatai alapján. Még a polgárasszonyok közül is csak kevesen.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.04 09:29:16
198. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-01-03 22:24:01
Üzenet elküldve: 2021-01-03 22:24:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Odafent//
*Arjához hasonló folyamatok mennek végbe piperekalmárunk fejében is. Na nem a féltékenység, vagy a felismerés, csupán saját sejtése is gyanúvá erősödik azzal kapcsolatban, hogy valahol, valamikor már volt szerencséje a bosszús teremtéshez. Történik ez azért, mert, ha a zavaros érzelmeket nem is képes kiolvasni a lány jól álcázó tekintetéből, azt észreveszi, hogy ő is ismerős a másik számára. Legalábbis abból, ahogy méregetik, másra nem igen tud következtetni. Ez pedig egyre jobban piszkálja agyának emlékezésért felelős részét, szinte fizikai viszketést érez kielégítetlen felismerési vágya okán. Amin sajnos a bemutatkozás sem segít, nem viszi közelebb a megoldáshoz. Akár a kovácsműhelyben is láthatta, vagy itt, a vendégek között. Egyelőre annyiban biztos csupán, hogy nem felszolgáló, közülük úgy hiszi, már mindenkihez volt szerencséje. Egyhez meg még különösen is. Ezen gondolaton, na meg Arja szelídülő hangulatán elmosolyodva fedi fel végül ő is kilétét.*
- Winyra Jote. Szintén a Kereskedőháznak dolgozom. *Biccent kedélyes ábrázattal.* Bár igaz, hogy csak nem régóta. *Egészíti ki bemutatkozását, ezzel kívánva élét venni a korábbi feszültségnek.* Nagyon örülök. *Szélesíti ki végül mosolyát egészen barátságos ívben most, hogy fény derült munkatársi mivoltukra. Kékjeit ennek tudatában ismét végig futtatja a lányon, ezúttal valamivel hosszabban, mint az imént, hasonló kíváncsisággal, mint ami a másik tekintetéből tükröződik. Úgy veszi észre, hogy talán ő is éppen elhagyni szándékozott szobáját, ezért megenged magának egy kérdést.*
- A földszintre tartok, aztán meg vissza, a Kovácsműhelybe. Jól látom, hogy te is épp indulni készültél? Ha gondolod, legalább egy darabon mehetnénk együtt. *Továbbra is derűs ábrázattal ajánlja fel az eshetőséget úgy, mint akinek kapóra jöhet a társaság. Hiszen bármilyen hamar is ott van az ember a kovácsnál, többen mégiscsak kellemesebb a séta. Na meg hátha közben rájön, honnan is dereng neki a lány.*
*Arjához hasonló folyamatok mennek végbe piperekalmárunk fejében is. Na nem a féltékenység, vagy a felismerés, csupán saját sejtése is gyanúvá erősödik azzal kapcsolatban, hogy valahol, valamikor már volt szerencséje a bosszús teremtéshez. Történik ez azért, mert, ha a zavaros érzelmeket nem is képes kiolvasni a lány jól álcázó tekintetéből, azt észreveszi, hogy ő is ismerős a másik számára. Legalábbis abból, ahogy méregetik, másra nem igen tud következtetni. Ez pedig egyre jobban piszkálja agyának emlékezésért felelős részét, szinte fizikai viszketést érez kielégítetlen felismerési vágya okán. Amin sajnos a bemutatkozás sem segít, nem viszi közelebb a megoldáshoz. Akár a kovácsműhelyben is láthatta, vagy itt, a vendégek között. Egyelőre annyiban biztos csupán, hogy nem felszolgáló, közülük úgy hiszi, már mindenkihez volt szerencséje. Egyhez meg még különösen is. Ezen gondolaton, na meg Arja szelídülő hangulatán elmosolyodva fedi fel végül ő is kilétét.*
- Winyra Jote. Szintén a Kereskedőháznak dolgozom. *Biccent kedélyes ábrázattal.* Bár igaz, hogy csak nem régóta. *Egészíti ki bemutatkozását, ezzel kívánva élét venni a korábbi feszültségnek.* Nagyon örülök. *Szélesíti ki végül mosolyát egészen barátságos ívben most, hogy fény derült munkatársi mivoltukra. Kékjeit ennek tudatában ismét végig futtatja a lányon, ezúttal valamivel hosszabban, mint az imént, hasonló kíváncsisággal, mint ami a másik tekintetéből tükröződik. Úgy veszi észre, hogy talán ő is éppen elhagyni szándékozott szobáját, ezért megenged magának egy kérdést.*
- A földszintre tartok, aztán meg vissza, a Kovácsműhelybe. Jól látom, hogy te is épp indulni készültél? Ha gondolod, legalább egy darabon mehetnénk együtt. *Továbbra is derűs ábrázattal ajánlja fel az eshetőséget úgy, mint akinek kapóra jöhet a társaság. Hiszen bármilyen hamar is ott van az ember a kovácsnál, többen mégiscsak kellemesebb a séta. Na meg hátha közben rájön, honnan is dereng neki a lány.*
197. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-01-03 18:17:46
Üzenet elküldve: 2021-01-03 18:17:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Odafent//
*A sejtés bizony gyanúvá erősödik, lévén hogy a nőszemély (Arja bezzeg nagyon is jól emlékszik rá, hogy ki is ez nő, bizony ő az, akivel Miket rajta kapta odalent a Pincearénában!) egyáltalán nem jön zavarba a felszólításra, és bizony csöppet sem úgy viselkedik, mint egy eltévelyedett vendég!
A gyanú pedig hirtelen sejtelemmé erősödik Arja fejében: talán épp Mik szobájába járatos errefelé. ~Hát persze... úgy lehet. Ó, hát a fekete kénköves ménkű vigye el, és akkor mi van? Hát ha Miknek tetszik? Talán azóta már egy pár is ők ketten!~ veszi szemügyre most ilyetén szemel újra az ismeretlent. A sejtelem fejében való megfogalmazódásától bizony el is restelli magát rögvest: ha úgy van, őneki, Arjának ugyan mi köze van hozzá?! Csak nem akar beleavatkozni?! Ugyan, nevetséges!
A higgadtan feltett kérdés azonban válaszra vár. Így lassan maga is félretéve felfortyanását igyekszik szabatos feleletet adni:*
- Szürke Arja vagyok. A Kereskedőháznak dolgozom. *válaszol felszegett fejjel, keveset engedve megmutatkozni belső elbizonytalanodásából. De az Arja-féle kíváncsiság is hamar felüti nála a fejét, és úgy véli, ha már ő bemutatkozott, talán a másiktól is választ várhat a kérdésére, bár a kérdés kicsit póriasra sikeredik, miután kis gondolkodás után elveti az "És benned kit tisztelhetek?"-et.*
- És Te ki vagy? *mindenesetre a kérdező Arja szemében őszinte kíváncsiságot láthat most már Win.*
*A sejtés bizony gyanúvá erősödik, lévén hogy a nőszemély (Arja bezzeg nagyon is jól emlékszik rá, hogy ki is ez nő, bizony ő az, akivel Miket rajta kapta odalent a Pincearénában!) egyáltalán nem jön zavarba a felszólításra, és bizony csöppet sem úgy viselkedik, mint egy eltévelyedett vendég!
A gyanú pedig hirtelen sejtelemmé erősödik Arja fejében: talán épp Mik szobájába járatos errefelé. ~Hát persze... úgy lehet. Ó, hát a fekete kénköves ménkű vigye el, és akkor mi van? Hát ha Miknek tetszik? Talán azóta már egy pár is ők ketten!~ veszi szemügyre most ilyetén szemel újra az ismeretlent. A sejtelem fejében való megfogalmazódásától bizony el is restelli magát rögvest: ha úgy van, őneki, Arjának ugyan mi köze van hozzá?! Csak nem akar beleavatkozni?! Ugyan, nevetséges!
A higgadtan feltett kérdés azonban válaszra vár. Így lassan maga is félretéve felfortyanását igyekszik szabatos feleletet adni:*
- Szürke Arja vagyok. A Kereskedőháznak dolgozom. *válaszol felszegett fejjel, keveset engedve megmutatkozni belső elbizonytalanodásából. De az Arja-féle kíváncsiság is hamar felüti nála a fejét, és úgy véli, ha már ő bemutatkozott, talán a másiktól is választ várhat a kérdésére, bár a kérdés kicsit póriasra sikeredik, miután kis gondolkodás után elveti az "És benned kit tisztelhetek?"-et.*
- És Te ki vagy? *mindenesetre a kérdező Arja szemében őszinte kíváncsiságot láthat most már Win.*
196. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-01-03 17:06:39
Üzenet elküldve: 2021-01-03 17:06:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Odafent//
*Éppen tarisznyájába süllyesztette már kulcsát, s fordult volna a vendégtérbe vezető lépcső irányába, mikor háta mögül érkezik az intelem, egy valahonnan nagyon is ismerős hangon. Na nem rémületében, de azért összerezzen a váratlan megszólítás nyomán, főleg, hogy éppen leteremteni készül őt a tiltó szavak gazdája. Hirtelen meghökkenését legyűrve fordul meg végül, hogy szemügyre vehesse a folyosó önjelölt rendfenntartóját. Legalábbis neki senki nem mondta, hogy itt őrökbe botolhat, kiknek igazolni kényszerül jogos tartózkodását. Tekintetét röviden futtatja végig a szoknyás alakon, annak bosszús arcán megállapodva. Saját ábrázatát kérdővé formálja, bal szemöldökét a magasba vonva, fejét némileg oldalra biccentve.*
- És mégis ki lennél te, hogy ezt megszabd? *Higgadtan kérdez, nem ellenségesen, nem kívánja felvenni a másik által keltett feszültséget. Főleg, hogy továbbra sincs fogalma se, ki lehet ez a lány. Persze, ott motoszkál gondolataiban, hogy már valahol látta, hallotta, egyelőre még nem sikerült rájönnie, hová tegye. Jobbját csípőre teszi, baljában köpenye pihen, ahogy a további fejleményekre vár.*
*Éppen tarisznyájába süllyesztette már kulcsát, s fordult volna a vendégtérbe vezető lépcső irányába, mikor háta mögül érkezik az intelem, egy valahonnan nagyon is ismerős hangon. Na nem rémületében, de azért összerezzen a váratlan megszólítás nyomán, főleg, hogy éppen leteremteni készül őt a tiltó szavak gazdája. Hirtelen meghökkenését legyűrve fordul meg végül, hogy szemügyre vehesse a folyosó önjelölt rendfenntartóját. Legalábbis neki senki nem mondta, hogy itt őrökbe botolhat, kiknek igazolni kényszerül jogos tartózkodását. Tekintetét röviden futtatja végig a szoknyás alakon, annak bosszús arcán megállapodva. Saját ábrázatát kérdővé formálja, bal szemöldökét a magasba vonva, fejét némileg oldalra biccentve.*
- És mégis ki lennél te, hogy ezt megszabd? *Higgadtan kérdez, nem ellenségesen, nem kívánja felvenni a másik által keltett feszültséget. Főleg, hogy továbbra sincs fogalma se, ki lehet ez a lány. Persze, ott motoszkál gondolataiban, hogy már valahol látta, hallotta, egyelőre még nem sikerült rájönnie, hová tegye. Jobbját csípőre teszi, baljában köpenye pihen, ahogy a további fejleményekre vár.*
195. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-01-03 15:34:12
Üzenet elküldve: 2021-01-03 15:34:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Odafent //
*Ahogy kilép a szobájából, és megfordul, hogy elinduljon lefelé, egy ismerős sziluettre lesz figyelmes. ~Hát ez meg...? Ez... ez mit keres idefenn?~ puffog fel benne a hirtelen felháborodás. Hiszen ez a folyosórész a Kalmár dolgozóinak szobáihoz vezet!*
- Ez itt... itt nem tartózkodhatsz! *szegezi szembe rögvest a tiltást, amint végigfut az az agyán, a dekoltázsok bajnoknőjének.*
- Ez nem a vendégek lakrésze! *teszi még hozzá, bár igazság szerint van egy halvány sejtése valahol már akkor, amikor kimondja mindezt, talán sokkal gyorsabban is, mint kellene, hogy mi van, ha ez a nő egyáltalán nem is véletlen van itt?? De a meglepetés túl nagy!
Hiszen ki tudja, mi minden történhetett, amíg ő nem volt idehaza.*
*Ahogy kilép a szobájából, és megfordul, hogy elinduljon lefelé, egy ismerős sziluettre lesz figyelmes. ~Hát ez meg...? Ez... ez mit keres idefenn?~ puffog fel benne a hirtelen felháborodás. Hiszen ez a folyosórész a Kalmár dolgozóinak szobáihoz vezet!*
- Ez itt... itt nem tartózkodhatsz! *szegezi szembe rögvest a tiltást, amint végigfut az az agyán, a dekoltázsok bajnoknőjének.*
- Ez nem a vendégek lakrésze! *teszi még hozzá, bár igazság szerint van egy halvány sejtése valahol már akkor, amikor kimondja mindezt, talán sokkal gyorsabban is, mint kellene, hogy mi van, ha ez a nő egyáltalán nem is véletlen van itt?? De a meglepetés túl nagy!
Hiszen ki tudja, mi minden történhetett, amíg ő nem volt idehaza.*
194. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-12-30 00:07:57
Üzenet elküldve: 2020-12-30 00:07:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*A vendégtérben nem sokat időzve érkezik szobájába, némi pihenőt, na meg felfrissülést engedélyezve magának ezen a dolgos napon. Nem tétlenkedett, cipekedésben is jócskán volt része, nem gondolja hát, hogy ne érdemelne meg néhány percnyi felüdülést és egy ruhacserét. Mert az bizony ráfér, ez kétségtelen.
Belépve, alig csukódik mögötte ajtaja, már vetkőzésbe is kezd. Nem teketóriázik sokat, szívesen szabadul meg összepiszkolódott gönceitől. Ehhez képest is gondosnak nevezhetőek azonban mozdulatai, mikkel holmijait egy szabadon álló székre hajtogatja. Tanulva a korábbiakból, praktikusabb darabokra cseréli viseletét. Egyik, jól bejáratott utazó szettje mellett dönt, mi magában foglal egy fekete, álló galléros, szűkített fazonú, vastagabb anyagú inget, minek gombolása mélyebbről kezdődik, mint az megszokott lehet, egy barna, bőr lovaglónadrágot, illetve egy magasított sarkú, barna bőrcsizmát. Az ing ujja hosszú, mellkasának jobboldali részén cirádás aranyhímzés díszíti. Nyakláncától nem válik meg, ahogy haját sem köti össze, bármennyire is megkönnyítené ezekkel létezését. Utolsó simításként csizmájához színben passzoló övét csatolja be, mire tőrét erősíti fel. Fekete köpenyét karjába véve, elmaradhatatlan tarisznyáját vállára vetve pedig már készen is áll az indulásra. Persze el tudott volna képzelni tartalmasabb pihenőt, mondjuk egy forró fürdővel megtoldva, annak fényében, mekkora tömeggel hagyta ott Aztyant és többi kalmártársát a Kereskedelmi Központban, lelkiismerete nem engedi, hogy ennél is hosszabban időzzön távol.
Kulcsra zárva hagyja ott szobáját, hogy a folyosóra lépve térjen vissza a körforgásba, mi úgy tűnik, közeli jövőjét jellemezni fogja.*
A hozzászólás írója (Winyra Jote) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.30 00:09:20
Belépve, alig csukódik mögötte ajtaja, már vetkőzésbe is kezd. Nem teketóriázik sokat, szívesen szabadul meg összepiszkolódott gönceitől. Ehhez képest is gondosnak nevezhetőek azonban mozdulatai, mikkel holmijait egy szabadon álló székre hajtogatja. Tanulva a korábbiakból, praktikusabb darabokra cseréli viseletét. Egyik, jól bejáratott utazó szettje mellett dönt, mi magában foglal egy fekete, álló galléros, szűkített fazonú, vastagabb anyagú inget, minek gombolása mélyebbről kezdődik, mint az megszokott lehet, egy barna, bőr lovaglónadrágot, illetve egy magasított sarkú, barna bőrcsizmát. Az ing ujja hosszú, mellkasának jobboldali részén cirádás aranyhímzés díszíti. Nyakláncától nem válik meg, ahogy haját sem köti össze, bármennyire is megkönnyítené ezekkel létezését. Utolsó simításként csizmájához színben passzoló övét csatolja be, mire tőrét erősíti fel. Fekete köpenyét karjába véve, elmaradhatatlan tarisznyáját vállára vetve pedig már készen is áll az indulásra. Persze el tudott volna képzelni tartalmasabb pihenőt, mondjuk egy forró fürdővel megtoldva, annak fényében, mekkora tömeggel hagyta ott Aztyant és többi kalmártársát a Kereskedelmi Központban, lelkiismerete nem engedi, hogy ennél is hosszabban időzzön távol.
Kulcsra zárva hagyja ott szobáját, hogy a folyosóra lépve térjen vissza a körforgásba, mi úgy tűnik, közeli jövőjét jellemezni fogja.*
A hozzászólás írója (Winyra Jote) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.30 00:09:20
193. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-12-27 10:08:07
Üzenet elküldve: 2020-12-27 10:08:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Odafent //
*Odafent a szobája úgy fogadja, ahogyan hagyta. Leül az ágyra, és próbálja átélni, hogy itthon van. Artheniorban. ~Nem vagyok artheniori.~ jön a szájára suttogva, amit mondott önkéntelenül, mérgesen a Patkányoknak. Vajon az ő szemszögükből mégiscsak az lenne? Nem tudja. Jó újra itt lenni.
Lehámozza magáról a bőrvértet, kicsatolja az alkarvédők szíjait. Lerakja a bőrövét is. Mennyivel könnyebb így!
Végigdől az ágyon. Visszagondol a Kikötőben történtekre. Aztán észrevétlenül belealszik a felidézett képekbe.
A nap délutánba hajlik már, mire felébred. Az erkélyhez sétál, kibámulva a Kalmár előtti utcára. Vendégek érkeznek.
Visszasétál a szobába. ~Talán meg kellene keressem Aztyant.~ gondolja. ~Ha nincs itt, a Kalmárban, akkor biztosan a Kovácsműhelyben lesz.~
Nekiáll átöltözni. Földet söprő, csinos, hosszú szoknyát húz, az ingre rásimítja a kényelmes bőrmellényt. Visszacsatolja karcsú derekára a széles bőrövet, magához veszi a tőrét, és elégedetten a látvánnyal elindul lefelé.
Végre ehet valami kedvére valót az állandó sült hal koszt után!*
*Odafent a szobája úgy fogadja, ahogyan hagyta. Leül az ágyra, és próbálja átélni, hogy itthon van. Artheniorban. ~Nem vagyok artheniori.~ jön a szájára suttogva, amit mondott önkéntelenül, mérgesen a Patkányoknak. Vajon az ő szemszögükből mégiscsak az lenne? Nem tudja. Jó újra itt lenni.
Lehámozza magáról a bőrvértet, kicsatolja az alkarvédők szíjait. Lerakja a bőrövét is. Mennyivel könnyebb így!
Végigdől az ágyon. Visszagondol a Kikötőben történtekre. Aztán észrevétlenül belealszik a felidézett képekbe.
A nap délutánba hajlik már, mire felébred. Az erkélyhez sétál, kibámulva a Kalmár előtti utcára. Vendégek érkeznek.
Visszasétál a szobába. ~Talán meg kellene keressem Aztyant.~ gondolja. ~Ha nincs itt, a Kalmárban, akkor biztosan a Kovácsműhelyben lesz.~
Nekiáll átöltözni. Földet söprő, csinos, hosszú szoknyát húz, az ingre rásimítja a kényelmes bőrmellényt. Visszacsatolja karcsú derekára a széles bőrövet, magához veszi a tőrét, és elégedetten a látvánnyal elindul lefelé.
Végre ehet valami kedvére valót az állandó sült hal koszt után!*
192. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-12-22 18:31:18
Üzenet elküldve: 2020-12-22 18:31:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Visszavonulója első lépéséig se jut, mikor eléri a bebocsátó engedély. Yeza az ajkába harap. Innen már nincs más hátra, mint előre. Mély levegő. A hóna alá fogja az összekészített holmit és átveszi a baljába a kannát, hogy szabad kezével benyisson.
Akaratlanul is magával ragadja a tekintetét a kíváncsiság. Még sosem járt az intéző szobájában. Az ember privát lakrésze sokat elárul. Általában. Yeza szobája nagyjából szöges ellentéte ennek. Mióta beköltözött, nem igazán tudta belakni. Az egyetlen, ami ottlétéről árulkodik, az a zsúfolt rendetlenség.
Némi meglepetéssel hasít belé, mikor a férfi a nevén szólítja. Igazából nem nagy dolog, de az utóbbi időben olyannyira igyekezett kerülni őt, hogy azon se csodálkozott volna, ha újból be kell mutatkoznia. Nyilván ez elég ostoba gondolat. A Báró jobb keze pont nem az a fajta, aki nem tartja számon az ilyen dolgokat. A Rőt széles ívben körbepásztázó pillantása végül azon a keretbe foglalt ocsmányságon akad el, ami a falon díszeleg. A preparátumra hunyorogva még az ajka is viszolygásra húzódik kissé, de ezen a ponton már észbe kap és a jötte okáról érdeklődő férfi felé kapja a tekintetét.*
- Aztyan *kezd bele* - öhm... ~Aztyan úr?~ intéző. *Már nem is igazán rémlik, mi is lenne a pontos, vagy helyénvaló megszólítás. Kis híján elhajlítja a kezei közt szorongatott kanna fülét idegességében.*
- Én csak szeretném, ha az a korábbi eset, szóval ha az nem... Én igazán nem akartam tiszteletlen lenni, mert csak... Szóval szeretném tisztázni, hogy az, hogy én nem, vagyis... Nem fog megismétlődni *szúrja le végül az összeszedetlen hebegés velejét a végén. Apró torokköszörülés és leszegett pillantás. De ha bárki azt hinné, a vörös itt elhallgat, az még nagyon kevéssé ismeri őt. Mielőtt válasz csusszanhatna a kissé bővebbre hagyott csendbe, újból megszólal.*
- Én arra gondoltam, hogy talán... A Báró Úr a keserű csokoládét javasolta *fűzi közbe egy kicsit még jobban összezagyválva feszengő mondandóját* -, de amikor ma láttam, hogy... Szóval reméltem, hogy nem bánná, ha én... *Beszéd közben közelebb megy és a szavaihoz hasonló összeszedetlen kapkodással elkezdi lepakolni a magával hozott holmikat az intéző asztalának szélére.* - ...Mert úgy tűnt, időszerű, úgyhogy arra gondoltam, hogy én... *Kihajtja a bőrbe tekert pakkot, amiből előkerül egy kisebb tálka, szappan, pemzli, egy üvegcse olaj és egy csinos borotvakés.*
- Szabad? Jó szándékom jeleként.
*Visszavonulója első lépéséig se jut, mikor eléri a bebocsátó engedély. Yeza az ajkába harap. Innen már nincs más hátra, mint előre. Mély levegő. A hóna alá fogja az összekészített holmit és átveszi a baljába a kannát, hogy szabad kezével benyisson.
Akaratlanul is magával ragadja a tekintetét a kíváncsiság. Még sosem járt az intéző szobájában. Az ember privát lakrésze sokat elárul. Általában. Yeza szobája nagyjából szöges ellentéte ennek. Mióta beköltözött, nem igazán tudta belakni. Az egyetlen, ami ottlétéről árulkodik, az a zsúfolt rendetlenség.
Némi meglepetéssel hasít belé, mikor a férfi a nevén szólítja. Igazából nem nagy dolog, de az utóbbi időben olyannyira igyekezett kerülni őt, hogy azon se csodálkozott volna, ha újból be kell mutatkoznia. Nyilván ez elég ostoba gondolat. A Báró jobb keze pont nem az a fajta, aki nem tartja számon az ilyen dolgokat. A Rőt széles ívben körbepásztázó pillantása végül azon a keretbe foglalt ocsmányságon akad el, ami a falon díszeleg. A preparátumra hunyorogva még az ajka is viszolygásra húzódik kissé, de ezen a ponton már észbe kap és a jötte okáról érdeklődő férfi felé kapja a tekintetét.*
- Aztyan *kezd bele* - öhm... ~Aztyan úr?~ intéző. *Már nem is igazán rémlik, mi is lenne a pontos, vagy helyénvaló megszólítás. Kis híján elhajlítja a kezei közt szorongatott kanna fülét idegességében.*
- Én csak szeretném, ha az a korábbi eset, szóval ha az nem... Én igazán nem akartam tiszteletlen lenni, mert csak... Szóval szeretném tisztázni, hogy az, hogy én nem, vagyis... Nem fog megismétlődni *szúrja le végül az összeszedetlen hebegés velejét a végén. Apró torokköszörülés és leszegett pillantás. De ha bárki azt hinné, a vörös itt elhallgat, az még nagyon kevéssé ismeri őt. Mielőtt válasz csusszanhatna a kissé bővebbre hagyott csendbe, újból megszólal.*
- Én arra gondoltam, hogy talán... A Báró Úr a keserű csokoládét javasolta *fűzi közbe egy kicsit még jobban összezagyválva feszengő mondandóját* -, de amikor ma láttam, hogy... Szóval reméltem, hogy nem bánná, ha én... *Beszéd közben közelebb megy és a szavaihoz hasonló összeszedetlen kapkodással elkezdi lepakolni a magával hozott holmikat az intéző asztalának szélére.* - ...Mert úgy tűnt, időszerű, úgyhogy arra gondoltam, hogy én... *Kihajtja a bőrbe tekert pakkot, amiből előkerül egy kisebb tálka, szappan, pemzli, egy üvegcse olaj és egy csinos borotvakés.*
- Szabad? Jó szándékom jeleként.
191. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-12-22 09:28:07
Üzenet elküldve: 2020-12-22 09:28:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ugyan legtöbb idejét a Központban tölti a piac mellett, mégis akad alkalom, amikor vissza kell térnie a Kalmár fogadó felső szintjén lévő Kalmárlakba, a báró rezidenciájára, ahol a Kereskedőház fontosabb papírjait, elszámolását, leltárát is tárolják. Olyankor röviden elbeszélget az alkalmazásban álló tagokkal, ellenőrzi a leltárakat és elszámol minden kiadással és bevétellel a tárgyaló széles ovál asztalánál. Általában ezek rendszeres látogatások, aki készül rá, könnyen tettenérheti a heges arcú intézőt.
Egy ilyen kör után éppen a fogadóbeli szobájában tevékenykedik, hisz a Központban lévő lakhelye, ami inkább irodának mondható, itt is bír még szobával. Amikor pedig hallja a kopogást, befejezi még az utolsó sort saját kis elszámolásában, majd határozott hangon kiszól.*
- Gyere!
*Ha a kint álló benyit a kilincsre zárt ajtón, akkor egy katonásan rendben tartott szobába léphet. Az intéző szobája az egyik erkélyes a fogadóban, nem nagyobb, mint a többi, de mint minden tagnak, a berendezés egyedi. Az ajtóval szemközt, balra egy egyszemélyes ágy, gondosan rendezett ágyneművel és takaróval. Az ajtó mögött mosakodásra alkalmas kis terület, az erkély ajtaja mellett széles asztal, rajta rengeteg papír, könyv és irat, katonás rendben azok is. Irón, tinta és mindenféle, az intéző munkájához szükséges kellék. Az ajtótól balra a falnál kisebb asztal, rajta dohányzacskó, egy sárkány fejét formázó csontból készített pipa karcsú nyakkal, tűzszerszám. Az asztalka, mellett két oldalt egy-egy hintaszék felett kisebb keret, az üveg mögött pedig egy ritka, fehér denevér preparált teteme, a cikornyás felírat szerint a preparátum a Meredélyből származik. A falakon polcok, azokon is iratok, tekercsek, könyvek és egy nagyobb kép Wegtoren városának térképével.
Ha a kint tébláboló Yeza belép, akkor Aztyan megfordulva ültében tekint fel a vörös lányra.*
- Teysus áldjon, miben lehetek segítségedre, Yeza? *Kérdi, ahogy visszafordul, hogy leitassa a felesleges tintát a könyv lapjáról, majd becsukja és lezárja annak rézcsatjával.*
*Ugyan legtöbb idejét a Központban tölti a piac mellett, mégis akad alkalom, amikor vissza kell térnie a Kalmár fogadó felső szintjén lévő Kalmárlakba, a báró rezidenciájára, ahol a Kereskedőház fontosabb papírjait, elszámolását, leltárát is tárolják. Olyankor röviden elbeszélget az alkalmazásban álló tagokkal, ellenőrzi a leltárakat és elszámol minden kiadással és bevétellel a tárgyaló széles ovál asztalánál. Általában ezek rendszeres látogatások, aki készül rá, könnyen tettenérheti a heges arcú intézőt.
Egy ilyen kör után éppen a fogadóbeli szobájában tevékenykedik, hisz a Központban lévő lakhelye, ami inkább irodának mondható, itt is bír még szobával. Amikor pedig hallja a kopogást, befejezi még az utolsó sort saját kis elszámolásában, majd határozott hangon kiszól.*
- Gyere!
*Ha a kint álló benyit a kilincsre zárt ajtón, akkor egy katonásan rendben tartott szobába léphet. Az intéző szobája az egyik erkélyes a fogadóban, nem nagyobb, mint a többi, de mint minden tagnak, a berendezés egyedi. Az ajtóval szemközt, balra egy egyszemélyes ágy, gondosan rendezett ágyneművel és takaróval. Az ajtó mögött mosakodásra alkalmas kis terület, az erkély ajtaja mellett széles asztal, rajta rengeteg papír, könyv és irat, katonás rendben azok is. Irón, tinta és mindenféle, az intéző munkájához szükséges kellék. Az ajtótól balra a falnál kisebb asztal, rajta dohányzacskó, egy sárkány fejét formázó csontból készített pipa karcsú nyakkal, tűzszerszám. Az asztalka, mellett két oldalt egy-egy hintaszék felett kisebb keret, az üveg mögött pedig egy ritka, fehér denevér preparált teteme, a cikornyás felírat szerint a preparátum a Meredélyből származik. A falakon polcok, azokon is iratok, tekercsek, könyvek és egy nagyobb kép Wegtoren városának térképével.
Ha a kint tébláboló Yeza belép, akkor Aztyan megfordulva ültében tekint fel a vörös lányra.*
- Teysus áldjon, miben lehetek segítségedre, Yeza? *Kérdi, ahogy visszafordul, hogy leitassa a felesleges tintát a könyv lapjáról, majd becsukja és lezárja annak rézcsatjával.*
190. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-12-21 18:49:55
Üzenet elküldve: 2020-12-21 18:49:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Eltűnni szem elől... Ez olyasmi, ami néhány éve még sokkal nagyobb kihívás lett volna a vörösnek. Mostanra már egészen jól megy neki. Tulajdonképpen nem is tervezte ilyen soká nyújtani a dolgot, de túl sebezhető volt, mikor az a kudarc rámorgott az intéző figyelmeztetőn csikorgó hangján. Így hát azóta, amikor meglátja, önkéntelenül is egérút után néz. Elillan, mint a délibáb a rá hunyorgó pillantás elől. A baj ezzel csak annyi, hogy lassan kezdi magát ettől egyre inkább a Kalmár környékén bolygó kísértetnek érezni. Nem igazán bíznak rá semmit, s bár a fogadóban igyekszik segíteni, amennyit tud, mégis sokszor érzi magát haszontalan potyázónak. Ő a cirmos, aki rezignált lelkesedéssel paskolgatja mancsával az elé csüngő hurkot, amit vagy a nyakába tesznek vagy nem. Muszáj lesz kibillennie ebből a helyzetből, ez nyilvánvaló. A lehetőség pedig undok most vagy soha hangon noszogatja az egyik kivételes napon, amikor az intézőt nem marasztalják a Kereskedőház ügyei látástól vakulásig a műhelyben. Yeza ma többször is látta a Kalmárban jönni-menni, most pedig a viszonylag késői óra ellenére szintúgy feltűnik neki a férfi szobájának ajtaja alatt kiszűrődő fény.
~Hát jó~ sóhajt, aztán lábujjhegyen átsurran a folyosó azon részén a saját kis kuckója felé. Mikor visszatér, azért reménykedik, hogy elodázhatja a sebhelyessel való szembenézést, de a továbbra is ott nyújtózó fénynyaláb arról árulkodik, hogy ezt most kénytelen lesz végigcsinálni. Az összekészített pakkot meg a kannát egyelőre leteszi a fal mellé. Még nem győzte meg magát, hogy jó ötlet.
Kopogtat. Feszülten gyűrögeti a mellénye alját, míg válaszra vár. Rég volt már ilyen ideges. Az intéző kemény dió, és rossz volt a kezdés, viszont muszáj lesz megtalálnia a hangot vele.
~Biztos elfoglalt.~ Rövid várakozás után máris a visszakozás felé hajlik. Óvatosan lehajol a motyóért, hogy csendben elslisszolhasson egy alkalmasabb, de mindenképp távolibb időpontra halasztva a nagy feladatot, feltéve hogy a kopogtatás hangja nem ért mégis célba.*
*Eltűnni szem elől... Ez olyasmi, ami néhány éve még sokkal nagyobb kihívás lett volna a vörösnek. Mostanra már egészen jól megy neki. Tulajdonképpen nem is tervezte ilyen soká nyújtani a dolgot, de túl sebezhető volt, mikor az a kudarc rámorgott az intéző figyelmeztetőn csikorgó hangján. Így hát azóta, amikor meglátja, önkéntelenül is egérút után néz. Elillan, mint a délibáb a rá hunyorgó pillantás elől. A baj ezzel csak annyi, hogy lassan kezdi magát ettől egyre inkább a Kalmár környékén bolygó kísértetnek érezni. Nem igazán bíznak rá semmit, s bár a fogadóban igyekszik segíteni, amennyit tud, mégis sokszor érzi magát haszontalan potyázónak. Ő a cirmos, aki rezignált lelkesedéssel paskolgatja mancsával az elé csüngő hurkot, amit vagy a nyakába tesznek vagy nem. Muszáj lesz kibillennie ebből a helyzetből, ez nyilvánvaló. A lehetőség pedig undok most vagy soha hangon noszogatja az egyik kivételes napon, amikor az intézőt nem marasztalják a Kereskedőház ügyei látástól vakulásig a műhelyben. Yeza ma többször is látta a Kalmárban jönni-menni, most pedig a viszonylag késői óra ellenére szintúgy feltűnik neki a férfi szobájának ajtaja alatt kiszűrődő fény.
~Hát jó~ sóhajt, aztán lábujjhegyen átsurran a folyosó azon részén a saját kis kuckója felé. Mikor visszatér, azért reménykedik, hogy elodázhatja a sebhelyessel való szembenézést, de a továbbra is ott nyújtózó fénynyaláb arról árulkodik, hogy ezt most kénytelen lesz végigcsinálni. Az összekészített pakkot meg a kannát egyelőre leteszi a fal mellé. Még nem győzte meg magát, hogy jó ötlet.
Kopogtat. Feszülten gyűrögeti a mellénye alját, míg válaszra vár. Rég volt már ilyen ideges. Az intéző kemény dió, és rossz volt a kezdés, viszont muszáj lesz megtalálnia a hangot vele.
~Biztos elfoglalt.~ Rövid várakozás után máris a visszakozás felé hajlik. Óvatosan lehajol a motyóért, hogy csendben elslisszolhasson egy alkalmasabb, de mindenképp távolibb időpontra halasztva a nagy feladatot, feltéve hogy a kopogtatás hangja nem ért mégis célba.*
189. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-10-17 17:20:46
Üzenet elküldve: 2020-10-17 17:20:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Ez is csak egy újabb nap. Jövőt puhatoló gondolatok, kétségek háborgó kavalkádja. Olyan elegy ez, ami sok erőt kivesz az emberből, de nem igazán vezet sehová. Ez most a várakozás ideje. A türelemé. Yeza és a türelem... Még kevésbé működőképes párosítás, mint a macskák meg a víz. De ha minden ezen múlik, még a vörös is erőt vesz magán. Próbál bízni, próbál nem a múltba, hanem inkább előre, a jövendőbe tekinteni. Ha ő maga sem hiszi, hogy lehet még olyanja, akkor mi értelme ennek az egésznek?
Nagyot sóhajtva pillant a főnix ihlette kardra.*
- Ideje visszaülni a nyeregbe *súgja csupán magának. Hosszú volt az idáig vezető út, de eddigi élete nem lehet csupán kolonc. Értékes. Annak is kell maradnia. Ha hagyja elsilányulni készségeit, azzal csak önmagát károsítja meg. Önmagát, a személyt, akivel ideje törődnie, mert a világa tartóoszlopa.
Passzentos nadrágot, csizmát húz. Laza, fekete ingére wegtoreni szabású mellényt vesz. A haját magasan felkötve fogja össze. Felveszi az alkarvédőit is, a kését pedig az övébe tűzi.
Végignéz a tükörképén, de még mindig nincs kibékülve a látvánnyal. Keresi még azt a régi erőt, a régi tüzet, ami olyan elszántsággal nézett vissza rá mindig. Ez a mostani pillantás még messze van az igazitól, de valahol el kell kezdeni.*
- Na lássuk!
*Magához veszi a kardját és bezárja maga mögött az ajtót. A kulcsot az öve alá süllyeszti egy biztos helyre. Megszokásból hallgatózik pár pillanatig, mielőtt elindulna lefelé a lépcsőn, de a fogadóból csupán a megszokott zajok szűrődnek fel. Se wegtoreni szó se más, ami megtorpantaná, így fesztelenül és határozottan veszi az irányt lefelé.*
Nagyot sóhajtva pillant a főnix ihlette kardra.*
- Ideje visszaülni a nyeregbe *súgja csupán magának. Hosszú volt az idáig vezető út, de eddigi élete nem lehet csupán kolonc. Értékes. Annak is kell maradnia. Ha hagyja elsilányulni készségeit, azzal csak önmagát károsítja meg. Önmagát, a személyt, akivel ideje törődnie, mert a világa tartóoszlopa.
Passzentos nadrágot, csizmát húz. Laza, fekete ingére wegtoreni szabású mellényt vesz. A haját magasan felkötve fogja össze. Felveszi az alkarvédőit is, a kését pedig az övébe tűzi.
Végignéz a tükörképén, de még mindig nincs kibékülve a látvánnyal. Keresi még azt a régi erőt, a régi tüzet, ami olyan elszántsággal nézett vissza rá mindig. Ez a mostani pillantás még messze van az igazitól, de valahol el kell kezdeni.*
- Na lássuk!
*Magához veszi a kardját és bezárja maga mögött az ajtót. A kulcsot az öve alá süllyeszti egy biztos helyre. Megszokásból hallgatózik pár pillanatig, mielőtt elindulna lefelé a lépcsőn, de a fogadóból csupán a megszokott zajok szűrődnek fel. Se wegtoreni szó se más, ami megtorpantaná, így fesztelenül és határozottan veszi az irányt lefelé.*
188. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-10-13 09:35:42
Üzenet elküldve: 2020-10-13 09:35:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
*Arja zaklatottan ébred, ostoba álmok után. Wegtorenben jár, az utcákat rója, keres valakit, akinek egy üzenetet kellene átadnia. De amikor végre megtalálja az illetőt, és az óvatosan elsuttogott kérdésre megkapja a megfelelő választ, a gondosan eltett, összehajtogatott levél csak nem akar előkerülni. Arja sokadszorra túrja át a holmiját, már a veríték is gyöngyözni kezd a homlokán, hiszen jól emlékszik, ahogy este becsúsztatta az övébe. Még sincs ott. Az átvevő pedig egyre türelmetlenebb, és egyre ingerültebben bámulja.
Erre ébred, izzadtságban fürödve. Egy ideig csak nézi maga felett a szoba mennyezetét a szürkületi derengésben. Lassan tudatosodik benne, hogy nem Wegtorenben van, és nincs semmiféle teljesíthetetlen megbízatása.
A Fogadóban van, a szobájában. Artheniorban.
Felül, aztán már teljesen felébredve nehezen, de rászánja magát a felkelésre. Undorító a szája íze. A szoba padlója meg hideg.
Megborzong, ahogy leteszi a lábát. Igyekszik hamar végezni a mosakodással, felöltözéssel. Valamivel már gyakorlottabban és gyorsabban szíjazza magára a vértet, kapcsolja fel az alkarvédőket, és újra elgyönyörködik a szépen elkészített darabokban. A haját rövid hezitálás után csak hátul hagyja szabadon: elöl hosszú fonatokba fonja, hogy ne hulljon az arcába. Elégedetten nézi meg magát a kissé foncsora vesztett falitükörben.
Nagy lélegzetet vesz, és sorra behelyezi a fülbevalókat is. Még egyszer sem viselte őket eddig. Hát most majd fogja.*
Erre ébred, izzadtságban fürödve. Egy ideig csak nézi maga felett a szoba mennyezetét a szürkületi derengésben. Lassan tudatosodik benne, hogy nem Wegtorenben van, és nincs semmiféle teljesíthetetlen megbízatása.
A Fogadóban van, a szobájában. Artheniorban.
Felül, aztán már teljesen felébredve nehezen, de rászánja magát a felkelésre. Undorító a szája íze. A szoba padlója meg hideg.
Megborzong, ahogy leteszi a lábát. Igyekszik hamar végezni a mosakodással, felöltözéssel. Valamivel már gyakorlottabban és gyorsabban szíjazza magára a vértet, kapcsolja fel az alkarvédőket, és újra elgyönyörködik a szépen elkészített darabokban. A haját rövid hezitálás után csak hátul hagyja szabadon: elöl hosszú fonatokba fonja, hogy ne hulljon az arcába. Elégedetten nézi meg magát a kissé foncsora vesztett falitükörben.
Nagy lélegzetet vesz, és sorra behelyezi a fülbevalókat is. Még egyszer sem viselte őket eddig. Hát most majd fogja.*
187. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-10-11 19:31:02
Üzenet elküldve: 2020-10-11 19:31:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
*A füttyentést elismerésnek veszi. Egyáltalán nem tartja férfiatlan dolognak, hogy rengeteg ruhája van. Egyrészt mind minőségi és remek darabok, másrészt meg egy nemesnek adnia kell a külsőre, hisz sokszor az alapján ítélik meg bizonyos körökben. A ruhái legtöbbje sötét színű, de nem ritka rajtuk valamilyen hímzés vagy díszítés sem. Egy férfi tudja viselni a ruháit.
A megjelenése valóban kifogástalan, de ezúttal inkább a praktikumot tartotta szem előtt és kevésbé az eleganciát. Ettől persze nem tűnik slamposnak. A felöltött ruháit egy, az övvel és a kalappal színben harmonizáló, hasított bőrbőr varrt kesztyű teszi teljessé.
Amikor megállnak egymás mellett a tükörnél és elhangzik az igric titkát firtató kijelentés, szélesen elmosolyodik.*
- Ezt te sem hiszed el igazán, igaz? *Igazítja meg az ing ujját és gombját egy elegáns mozdulattal.
Úgy tűnik, mindketten készen állnak, már csak a levél van hátra. Kiderül, hogy az nem íródott meg, így Aenea kap tollat és tintát, ugyanazt, amelyet a korábban a kancellárnak megírt levélhez is használtak.
Az igric türelmesen megvárja, míg a rövid iromány megszületik, majd ha a lánynak nincs kifogása ellene, lezárja a Kereskedőház leviatános pecsétjével. Ha ellenére van, természetesen nem erősködik.*
- Induljunk. *Teszi zsebre a levelet.*
- A hátsó lépcsőn megyünk, a hintó ott áll, egyenesen beszállsz és nem állsz meg senkinek. *Ad rövid utasításokat a szökés első részét illetően. Talán kicsit parancsolóbbra sikerül a stílus, mint azt elvárni lehetne, de az vesse rá az első követ, aki a velük történtek után nem lenne kissé ideges az előttük álló kalandot illetően.
Ha Aenae egyetért, akkor elindulhatnak kifelé. Szokásos procedúra, ajtónyitás és zárás, ha mindketten kiléptek és lefelé a hátsó lépcsőn a gazdasági helyiségek és a konyha felé. Odalent felmarja az összekészített csomagot az élelemmel és kitereli a lányt a hátsó ajtón, ahol a hintó is áll a lovakkal. A hintó ajtaját kinyitva besegíti a kényelmes párnás padokkal felszerelt belsőbe, majd visszalép, hogy bevárja Miket és Nyikhajt. Nyikhajt visszaküldi még a levéllel, hogy adja oda Xavynak, azzal a kikötéssel, hogy csak reggel adhatja át majd a vashegyi követeknek.
Ha minden a tervek szerint megy, akkor hamarosan útnak is indulhatnak.*
A megjelenése valóban kifogástalan, de ezúttal inkább a praktikumot tartotta szem előtt és kevésbé az eleganciát. Ettől persze nem tűnik slamposnak. A felöltött ruháit egy, az övvel és a kalappal színben harmonizáló, hasított bőrbőr varrt kesztyű teszi teljessé.
Amikor megállnak egymás mellett a tükörnél és elhangzik az igric titkát firtató kijelentés, szélesen elmosolyodik.*
- Ezt te sem hiszed el igazán, igaz? *Igazítja meg az ing ujját és gombját egy elegáns mozdulattal.
Úgy tűnik, mindketten készen állnak, már csak a levél van hátra. Kiderül, hogy az nem íródott meg, így Aenea kap tollat és tintát, ugyanazt, amelyet a korábban a kancellárnak megírt levélhez is használtak.
Az igric türelmesen megvárja, míg a rövid iromány megszületik, majd ha a lánynak nincs kifogása ellene, lezárja a Kereskedőház leviatános pecsétjével. Ha ellenére van, természetesen nem erősködik.*
- Induljunk. *Teszi zsebre a levelet.*
- A hátsó lépcsőn megyünk, a hintó ott áll, egyenesen beszállsz és nem állsz meg senkinek. *Ad rövid utasításokat a szökés első részét illetően. Talán kicsit parancsolóbbra sikerül a stílus, mint azt elvárni lehetne, de az vesse rá az első követ, aki a velük történtek után nem lenne kissé ideges az előttük álló kalandot illetően.
Ha Aenae egyetért, akkor elindulhatnak kifelé. Szokásos procedúra, ajtónyitás és zárás, ha mindketten kiléptek és lefelé a hátsó lépcsőn a gazdasági helyiségek és a konyha felé. Odalent felmarja az összekészített csomagot az élelemmel és kitereli a lányt a hátsó ajtón, ahol a hintó is áll a lovakkal. A hintó ajtaját kinyitva besegíti a kényelmes párnás padokkal felszerelt belsőbe, majd visszalép, hogy bevárja Miket és Nyikhajt. Nyikhajt visszaküldi még a levéllel, hogy adja oda Xavynak, azzal a kikötéssel, hogy csak reggel adhatja át majd a vashegyi követeknek.
Ha minden a tervek szerint megy, akkor hamarosan útnak is indulhatnak.*
186. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-10-11 18:21:10
Üzenet elküldve: 2020-10-11 18:21:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*A hosszúra nyúlt nap zavaros súllyal üli meg a fejét. Nagyot szusszan, ahogy Arjától elköszönve visszavonul a saját szobájába és kattan mögötte a zár. Hátát az ajtónak veti, fejét nekikoppantja. Már szinte el is felejtette, milyen nehéz elfoglaltság másoknak megfelelni. Nem is mondhatni, hogy túl jó mérleggel zárta a napot. Megrázza a fejét, mielőtt elkezdenének benne felidéződni a mára datált baklövések. Jobb lesz, ha csak és kizárólag arra koncentrál, mennyire kimondhatatlanul fáradt.
Lerúgja a csizmáit és széthagyott ruhaösvényt hagy maga után az ágyig, ahová úgy dől be, mint aki egy délután alatt megvívta a lanawini nagy háborúk zömét. Az utolsó gondolata, hogy el kéne fújnia a gyertyát, de egyrészt az álom nem vár, másrészt fel sem tűnt neki a fáradtságtól, hogy még csak világot se gyújtott. Csupán a holdfény ragyog be. Mostanra már teljesen kitisztult az ég azután a hatalmas vihar után. Friss, esőillatú levegő járja az utcákat, de Yeza csak a forró nyáréjek aromáját érzi, a wegtoreni tűzliliomok bódító illatát az álomból, ami magához húzza az otthon ismert tájaira.*
Lerúgja a csizmáit és széthagyott ruhaösvényt hagy maga után az ágyig, ahová úgy dől be, mint aki egy délután alatt megvívta a lanawini nagy háborúk zömét. Az utolsó gondolata, hogy el kéne fújnia a gyertyát, de egyrészt az álom nem vár, másrészt fel sem tűnt neki a fáradtságtól, hogy még csak világot se gyújtott. Csupán a holdfény ragyog be. Mostanra már teljesen kitisztult az ég azután a hatalmas vihar után. Friss, esőillatú levegő járja az utcákat, de Yeza csak a forró nyáréjek aromáját érzi, a wegtoreni tűzliliomok bódító illatát az álomból, ami magához húzza az otthon ismert tájaira.*
185. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-10-11 17:56:45
Üzenet elküldve: 2020-10-11 17:56:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A Piperekalmár//
*A Wegtoren Aranya Kereskedőház kalmára. Fülének szokatlan a megnevezés, ahogy gondolatainak is, de ez nem csoda, rövid idő telt csak el, mióta ezt a titulust magáénak mondhatja. Berendezkedni sem tudott még maradéktalanul új szobájában, bár ebben az sem segít, hogy utazóládája, miért nemrégiben elküldetett, egyelőre nem érkezett meg.
Megszokott komfortja nélkül kell hát napját elkezdenie, ám mindent megtesz annak érdekében, hogy ez külső szemlélő számára ne lehessen észrevehető. Fürtjeit a tőle megszokott módon rendezi el, ahogy az őt körülvevő illat is az, mi általában. Ruhája kiválasztásában sincs nehéz dolga, hiszen mindössze egy váltás darab akad, mit magára ölthet. Tarisznyáját és köpenyét is magához veszi, ugyanis nem csupán pár italra indul a pulthoz.
Winyra ismerkedni készül. Ismerkedni az új helyzettel, mit magának teremtett, Mik és Aztyan közreműködésével, az új társakkal, kik talán még szomszédai is itt, az emeleten, s persze az épülettel, hol ezentúl napjában fog megfordulni, sőt dolgozni, piperéit árulni. A Kovácsműhelybe talán még a lázadás előtt sem tette be lábát, pedig ekkortájt valóban otthonának nevezhette Arthenior városát. Bár kívülre igyekszik nem mutatni, magában izgatottságot érez és bizonytalanságot. Ennek pedig legjobb ellenszere, véleménye szerint legalábbis, az új megismerése.
Ezen elhatározásával lép ki az emeleti folyosóra, maga mögött zárva be ajtaját, a reggel egy későbbi, szinte már délelőttbe hajló óráján, hogy a fogadótér felé vegye az irányt.*
*A Wegtoren Aranya Kereskedőház kalmára. Fülének szokatlan a megnevezés, ahogy gondolatainak is, de ez nem csoda, rövid idő telt csak el, mióta ezt a titulust magáénak mondhatja. Berendezkedni sem tudott még maradéktalanul új szobájában, bár ebben az sem segít, hogy utazóládája, miért nemrégiben elküldetett, egyelőre nem érkezett meg.
Megszokott komfortja nélkül kell hát napját elkezdenie, ám mindent megtesz annak érdekében, hogy ez külső szemlélő számára ne lehessen észrevehető. Fürtjeit a tőle megszokott módon rendezi el, ahogy az őt körülvevő illat is az, mi általában. Ruhája kiválasztásában sincs nehéz dolga, hiszen mindössze egy váltás darab akad, mit magára ölthet. Tarisznyáját és köpenyét is magához veszi, ugyanis nem csupán pár italra indul a pulthoz.
Winyra ismerkedni készül. Ismerkedni az új helyzettel, mit magának teremtett, Mik és Aztyan közreműködésével, az új társakkal, kik talán még szomszédai is itt, az emeleten, s persze az épülettel, hol ezentúl napjában fog megfordulni, sőt dolgozni, piperéit árulni. A Kovácsműhelybe talán még a lázadás előtt sem tette be lábát, pedig ekkortájt valóban otthonának nevezhette Arthenior városát. Bár kívülre igyekszik nem mutatni, magában izgatottságot érez és bizonytalanságot. Ennek pedig legjobb ellenszere, véleménye szerint legalábbis, az új megismerése.
Ezen elhatározásával lép ki az emeleti folyosóra, maga mögött zárva be ajtaját, a reggel egy későbbi, szinte már délelőttbe hajló óráján, hogy a fogadótér felé vegye az irányt.*
184. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-10-11 17:43:47
Üzenet elküldve: 2020-10-11 17:43:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
*Az előbb matatott ugyan valamit a ruhásszekrényben, mikor Aztyant meghallotta odakint, de akkor nem nézelődött, hisz csak egyetlen cél lebegett a szeme előtt: magára rántani az első, kezébe akadó ruhát. Most viszont van lehetősége közelebbről megfigyelni. Még füttyent is hozzá.*
- Azigen!
*Az elképesztő változatosság ellenére is találomra választ, és hiába a jó minőségű, drága holmi, rajta valahogy nem mutat olyan elegánsan, mint Cha'ysson bármi. Persze a férfi komoly előnnyel indul, hiszen a saját ruhái nyilván jók saját magára, míg Aenae inkább egy lelencgyerek benyomását kelti. Mondjuk nem bánkódik ezen, hiszen ugye inkognitó. Azért megáll Cha'yss mellett, mikor mindketten elkészültek és félrebiccentett fejjel nézi magukat a tükörben. A férfi megjelenése kifogástalan, mint mindig, neki meg minden ruha nagy, a pontra az i-t a kalap teszi fel, ami csak azért nem csúszik a szemére, mert annyi haja van, hogy azzal kiékelhette.*
- Tudom mi a titkod!
*A tükörből néz a férfi szemébe. Fáradt arcán ott a mosoly, még karikás szemei is mosolyognak.*
- Azért nézel ki ennyire jól, mert csupa ágrólszakadtakkal veszed magad körül.
*Saját, magasított sarkú bokacsizmáját kénytelen megtartani, egyrészt mert ragaszkodik ahhoz a pár centihez, amit nyer velük, másrészt pedig Cha'yss csizmájában simán lecsónakázhatna a folyón a Vashegyig.*
- Nem, akartam, csak elaludtam. De majd most.
*Ha kap papírt és tollat, akkor egy nagyon lakonikus üzenetet fogalmaz meg, arról, hogy haladéktalanul a Vashegyre távozott. Az üzenet megírásához le sem ül, csak a tárgyalóasztalra támaszkodva firkantja le. Aztán részéről mehetnek. Az alvást a hintóban is folytathatja.*
- Azigen!
*Az elképesztő változatosság ellenére is találomra választ, és hiába a jó minőségű, drága holmi, rajta valahogy nem mutat olyan elegánsan, mint Cha'ysson bármi. Persze a férfi komoly előnnyel indul, hiszen a saját ruhái nyilván jók saját magára, míg Aenae inkább egy lelencgyerek benyomását kelti. Mondjuk nem bánkódik ezen, hiszen ugye inkognitó. Azért megáll Cha'yss mellett, mikor mindketten elkészültek és félrebiccentett fejjel nézi magukat a tükörben. A férfi megjelenése kifogástalan, mint mindig, neki meg minden ruha nagy, a pontra az i-t a kalap teszi fel, ami csak azért nem csúszik a szemére, mert annyi haja van, hogy azzal kiékelhette.*
- Tudom mi a titkod!
*A tükörből néz a férfi szemébe. Fáradt arcán ott a mosoly, még karikás szemei is mosolyognak.*
- Azért nézel ki ennyire jól, mert csupa ágrólszakadtakkal veszed magad körül.
*Saját, magasított sarkú bokacsizmáját kénytelen megtartani, egyrészt mert ragaszkodik ahhoz a pár centihez, amit nyer velük, másrészt pedig Cha'yss csizmájában simán lecsónakázhatna a folyón a Vashegyig.*
- Nem, akartam, csak elaludtam. De majd most.
*Ha kap papírt és tollat, akkor egy nagyon lakonikus üzenetet fogalmaz meg, arról, hogy haladéktalanul a Vashegyre távozott. Az üzenet megírásához le sem ül, csak a tárgyalóasztalra támaszkodva firkantja le. Aztán részéről mehetnek. Az alvást a hintóban is folytathatja.*
183. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-10-11 15:54:52
Üzenet elküldve: 2020-10-11 15:54:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
*Igyekszik az ébredés okozta riadalmat csökkenteni pár simítással és kedves szavakkal, de Aenae lassan feleszmél az álomból. Látja rajta, hogy félig még alszik, ennek megfelelően folytatja, ahogy maga is felkel, hogy a ruhásszekrényéhet lépjen.*
- Nem kell kapkodni, még el kell intéznem pár dolgot, hogy biztonságban utazhassunk. *A ruhásszekrény tükréből remek rálátás nyílik az ágy szélén szemérmetlen nyújtózó meztelen lányra, amit az igric nem is felejt el végignézni*
- Válassz kedvedre. *Tárja ki a szekrény ajtaját, amelyben egy nőt is megszégyenítően nagy mennyiségű ruha található. Hiába, az igric hiú férfi.
Az elegáns ruhát sokkal praktikusabb szerelésre cseréli, bár az sem nélkülöz visszafogott eleganciát. Vászonnadrág és a csizma marad, de az inget durvább, fehér vászoning váltja fel, amelyre wegtoreni típusú bőrvértet, úgynevezett vívómellényt vesz fel. Alkarvédők és a fegyveröv sem maradhat el, ahogy Kathlyn és a combra szíjazott tegez sem.
Mire végez, Aenae is választhatott magának ruhát, akár többet is. Egy kalapot kivesz a sok közül, majd a lány fejébe nyomja. Ugyan a fejfedő nagyobb, mint az neki kellene, így talán egészen a szeméig lecsúszik, amin az igric jót mosolyog. Ha a haját aláigazítja, akkor még jó is lehet.*
- Indulhatunk? *Kérdi végignézve a férfiruhákba öltözött Aenaen. Még így is tetszik neki, ami azért már jelent valamit.
Ha igenlő a válasz, akkor kissé összeszűkítve tekintetét azért még megkérdezi.*
- Írtál a követeknek? *Mert bár megígérte, nem látja sehol a levelet, ami felmenti a felelősség alól.*
- Nem kell kapkodni, még el kell intéznem pár dolgot, hogy biztonságban utazhassunk. *A ruhásszekrény tükréből remek rálátás nyílik az ágy szélén szemérmetlen nyújtózó meztelen lányra, amit az igric nem is felejt el végignézni*
- Válassz kedvedre. *Tárja ki a szekrény ajtaját, amelyben egy nőt is megszégyenítően nagy mennyiségű ruha található. Hiába, az igric hiú férfi.
Az elegáns ruhát sokkal praktikusabb szerelésre cseréli, bár az sem nélkülöz visszafogott eleganciát. Vászonnadrág és a csizma marad, de az inget durvább, fehér vászoning váltja fel, amelyre wegtoreni típusú bőrvértet, úgynevezett vívómellényt vesz fel. Alkarvédők és a fegyveröv sem maradhat el, ahogy Kathlyn és a combra szíjazott tegez sem.
Mire végez, Aenae is választhatott magának ruhát, akár többet is. Egy kalapot kivesz a sok közül, majd a lány fejébe nyomja. Ugyan a fejfedő nagyobb, mint az neki kellene, így talán egészen a szeméig lecsúszik, amin az igric jót mosolyog. Ha a haját aláigazítja, akkor még jó is lehet.*
- Indulhatunk? *Kérdi végignézve a férfiruhákba öltözött Aenaen. Még így is tetszik neki, ami azért már jelent valamit.
Ha igenlő a válasz, akkor kissé összeszűkítve tekintetét azért még megkérdezi.*
- Írtál a követeknek? *Mert bár megígérte, nem látja sehol a levelet, ami felmenti a felelősség alól.*
182. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-10-11 14:58:57
Üzenet elküldve: 2020-10-11 14:58:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
*A lány alszik, úgy, mint akit levertek, összegömbölyödve, egy párnát ölelve, a betakarózásra nem szánt túl sok időt, vagy energiát, csak pucér lábfejeire libbentette oda a takaró csücskét.
A hangra, vagy az érintésre összerezzen, még hátra is hőköl fektében. Kell pár pillanat ahhoz, hogy felfogja, hogy egyrészt nincs veszély, másrészt ez nem csupán egy álom.
Fáradtnak érzi magát, mintha semennyit sem aludt volna. Talán így is volt. Karjaira támaszkodva felül, majd kikászálódik az ágy szélére.*
- Elkészülök. Csak adj egy percet.
*Hangja álomittas, kótyagos még, nyújtózással próbál kicsit magához térni, a nyújtózástól csak ásítania kell, akkor pedig illik az embernek a szája elé tenni a kezét. Minthogy azonban a keze éppen az ég felé mered, így marad a felkarja. Topáz tekintete végigfut a helyiségen.*
- Adsz kölcsön ruhát?
*A férfi ruhája nyilván nagy rá, hisz Cha'yss sokkal magasabb nála, de simán felhajtogatja az ing ujját és a nadrág szárát. Az övet kihúzza a saját, elégetendő ruháiból, a véres-szakadt-koszos ruhacsomót a kandallóban helyezi el. A vad romantika jegyében persze. Minél jobban magához tér az alvásból, annál jobban mehetnékje támad és nem is igyekszik titkolni a lelkesedését. Lelkesedik a hintózásért, az utazásért és a hazamenetelért, hogy mindezt Cha'ysszal kettesben teheti. Kicsit reméli, hogy amaz elcsomagol több napi holmit, de ezen vágyának sosem adna hangot.
Ha kap egy kalapot is a fejére, akkor az alá betömi minden haját, hisz mégis inkognitóban lenne, vagy miben?*
A hangra, vagy az érintésre összerezzen, még hátra is hőköl fektében. Kell pár pillanat ahhoz, hogy felfogja, hogy egyrészt nincs veszély, másrészt ez nem csupán egy álom.
Fáradtnak érzi magát, mintha semennyit sem aludt volna. Talán így is volt. Karjaira támaszkodva felül, majd kikászálódik az ágy szélére.*
- Elkészülök. Csak adj egy percet.
*Hangja álomittas, kótyagos még, nyújtózással próbál kicsit magához térni, a nyújtózástól csak ásítania kell, akkor pedig illik az embernek a szája elé tenni a kezét. Minthogy azonban a keze éppen az ég felé mered, így marad a felkarja. Topáz tekintete végigfut a helyiségen.*
- Adsz kölcsön ruhát?
*A férfi ruhája nyilván nagy rá, hisz Cha'yss sokkal magasabb nála, de simán felhajtogatja az ing ujját és a nadrág szárát. Az övet kihúzza a saját, elégetendő ruháiból, a véres-szakadt-koszos ruhacsomót a kandallóban helyezi el. A vad romantika jegyében persze. Minél jobban magához tér az alvásból, annál jobban mehetnékje támad és nem is igyekszik titkolni a lelkesedését. Lelkesedik a hintózásért, az utazásért és a hazamenetelért, hogy mindezt Cha'ysszal kettesben teheti. Kicsit reméli, hogy amaz elcsomagol több napi holmit, de ezen vágyának sosem adna hangot.
Ha kap egy kalapot is a fejére, akkor az alá betömi minden haját, hisz mégis inkognitóban lenne, vagy miben?*
181. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2020-10-11 13:23:28
Üzenet elküldve: 2020-10-11 13:23:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
*A tárgyalóba lépve bezárja az ajtót maga mögött, az asztalra dobja a kalapját és a kabátot, majd elindul a szobája felé, ahol reményei szerint Aenae is tartózkodik.*
- Megjöttem. *Szól azért, mielőtt belépne, nehogy meglepje a lányt. Nem mintha bármi is meglepné őt vagy Aenaet, de azért ennyi belefér.
A szobába lépve tekintete a lányt keresi, ha az ágyban találja, ahogy alszik, akkor megáll egy pillanatra, hogy nézze pár pillanatig. Most van ideje átgondolni, hogy mit miért csinál. Miért teszi vagy tette ki magát annak a veszélynek, hogy megsérülhet vagy akár meg is halhat. Tovább mutat ez már az üzleti spekuláción vagy társadalmi helyezkedésen.
Halovány mosollyal indul el az ágy felé, hogy leüljön az alvó lány mellé és gyengéd simogatással bírja ébredésre, ha megérkezése nem keltette volna fel.*
- Aenae, ébredj. *Mondja halkan.*
- Ébredj. Ha indulni szeretnénk, akkor el kell készülnöd. *Teszi hozzá és addig folytatja a simogatást az arcán, amíg Aenae fel nem ébred.*
- Megjöttem. *Szól azért, mielőtt belépne, nehogy meglepje a lányt. Nem mintha bármi is meglepné őt vagy Aenaet, de azért ennyi belefér.
A szobába lépve tekintete a lányt keresi, ha az ágyban találja, ahogy alszik, akkor megáll egy pillanatra, hogy nézze pár pillanatig. Most van ideje átgondolni, hogy mit miért csinál. Miért teszi vagy tette ki magát annak a veszélynek, hogy megsérülhet vagy akár meg is halhat. Tovább mutat ez már az üzleti spekuláción vagy társadalmi helyezkedésen.
Halovány mosollyal indul el az ágy felé, hogy leüljön az alvó lány mellé és gyengéd simogatással bírja ébredésre, ha megérkezése nem keltette volna fel.*
- Aenae, ébredj. *Mondja halkan.*
- Ébredj. Ha indulni szeretnénk, akkor el kell készülnöd. *Teszi hozzá és addig folytatja a simogatást az arcán, amíg Aenae fel nem ébred.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 297-316