Arthenior - Kalmárlak
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 12 (221. - 240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 297-316
240. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-03-06 11:26:54
Üzenet elküldve: 2022-03-06 11:26:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Elvárások és instrukciók//
*Elment az idő. Szörnyen elment. Nem így tervezte, de nem mondhatni, hogy sikerült volna az elsők között befutnia. A nagy sietségben még kopogni is elfelejt, sőt, ami azt illeti úgy esik be, hogy csaknem az ajtót is viszi tokostul. Ez nyilván túlzás, de tény, hogy a finom, kellemmel és bájjal (no meg pontossággal) fényezett érkezés valahol út közben teljességgel szétzilálódott.*
- Bocsánat, én csak... *bedobna valami kifogást, de aztán végül csak megköszörüli a torkát és keres magának egy helyet. Út közben a tekintete csak úgy karcol, ahogy a két mélységin végignéz. Limmen páncélját megismeri. Idáig se volt oda érte, de most, hogy kiderült, egy rohadt kormos, már tényleg mélyebbre van ásva ez a szimpátia, mint a Lázadók Sírja odakint a Romvárosban.
Az intézővel szemben lévő oldalon foglal helyet, de nem pont szemközt. A mélységiektől távolabb eső oldalon, egy-két székkel arrébb, hogy ne legyen annyira kirakatban a fintorgás, ami nagyjából minden megnyilvánulásuknál a szája szegletébe csíp.
Nawanthirinek megköszöni a kávét, ha még jut és csendben odasúg neki.*
- Lemaradtam valamiről? *kérdi és kortyol a keserű italból. Rá is fér. Yeza nagyjából úgy fest, mint akit pár perce köpött ki az ágy egy átdorbézolt éjszaka után. A félregombolt férfiing is ezt támasztja alá, amit visel. A szárítókötélről marta el magának nagy hirtelen. Fogalma sincs, kinek fog hiányozni. Rőt tincseit tessék-lássék laza kontyba ügyeskedi és ahogy kicsit kifújta magát, a tekintete elkezdi alaposan körbejárni a szobát. Amikor Caldorcorral beszélt emögött az ajtó mögött, az elég keserű szájízt hagyott benne. Valahogy az az érzése, hogy ez a mostani alkalom se lesz sokkal üdítőbb.
~Csak hallgass és engedelmeskedj, Yeza! Hallgass és engedelmeskedj!~ mantrázza magában a tanácsot, aminek a jármába sosem sikerült túl sokáig beleerőltetnie magát.*
//Elvárások és instrukciók//
*Elment az idő. Szörnyen elment. Nem így tervezte, de nem mondhatni, hogy sikerült volna az elsők között befutnia. A nagy sietségben még kopogni is elfelejt, sőt, ami azt illeti úgy esik be, hogy csaknem az ajtót is viszi tokostul. Ez nyilván túlzás, de tény, hogy a finom, kellemmel és bájjal (no meg pontossággal) fényezett érkezés valahol út közben teljességgel szétzilálódott.*
- Bocsánat, én csak... *bedobna valami kifogást, de aztán végül csak megköszörüli a torkát és keres magának egy helyet. Út közben a tekintete csak úgy karcol, ahogy a két mélységin végignéz. Limmen páncélját megismeri. Idáig se volt oda érte, de most, hogy kiderült, egy rohadt kormos, már tényleg mélyebbre van ásva ez a szimpátia, mint a Lázadók Sírja odakint a Romvárosban.
Az intézővel szemben lévő oldalon foglal helyet, de nem pont szemközt. A mélységiektől távolabb eső oldalon, egy-két székkel arrébb, hogy ne legyen annyira kirakatban a fintorgás, ami nagyjából minden megnyilvánulásuknál a szája szegletébe csíp.
Nawanthirinek megköszöni a kávét, ha még jut és csendben odasúg neki.*
- Lemaradtam valamiről? *kérdi és kortyol a keserű italból. Rá is fér. Yeza nagyjából úgy fest, mint akit pár perce köpött ki az ágy egy átdorbézolt éjszaka után. A félregombolt férfiing is ezt támasztja alá, amit visel. A szárítókötélről marta el magának nagy hirtelen. Fogalma sincs, kinek fog hiányozni. Rőt tincseit tessék-lássék laza kontyba ügyeskedi és ahogy kicsit kifújta magát, a tekintete elkezdi alaposan körbejárni a szobát. Amikor Caldorcorral beszélt emögött az ajtó mögött, az elég keserű szájízt hagyott benne. Valahogy az az érzése, hogy ez a mostani alkalom se lesz sokkal üdítőbb.
~Csak hallgass és engedelmeskedj, Yeza! Hallgass és engedelmeskedj!~ mantrázza magában a tanácsot, aminek a jármába sosem sikerült túl sokáig beleerőltetnie magát.*
239. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-03-05 16:27:42
Üzenet elküldve: 2022-03-05 16:27:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Elvárások és instrukciók//
*Eredetileg Lillysszel érkezett a Pegazus felől. A Kalmár előtt belefutottak a szintén továbbképzendő Limmenbe, a szerzetes meg odabent levált a sötételfekről, hogy tesz egy kitérőt a konyhába. Felfűt egy nagy kanna feketelevest, megpakol egy tálat citromos-mézes sütivel, aztán az egészet egy kancsó vízzel, poharakkal meg minden más szükségessel tálcára pakolja, és felsétál vele az emeletre. Kopog a tárgyaló ajtaján, aztán be is lép. Körbepillant, hogy milyen a hangulat. Elsőre nem tűnik vészesnek.*
- Sziasztok. Hoztam kávét!
*Aki kér, annak menten tölt is, a süteményt pedig körbekínálja. Amíg szöszöl vele, talán befutnak a többiek is. Bár ha belegondol, még Yezáról tud, aki hivatalos erre a jeles eseményre.*
~Kaazem? Áh, ő biztos nem. Xavy? Háááát...~
*Ha Aztyan a mindentudó csaposlányt is iderendelte (bármi lett legyen az oka), garantált a tűzijáték. A sötételf tesók nélkül is az lenne, velük együtt meg főleg. Nawanthirishardipandra igyekszik nem elmosolyodni, de a szeme alighanem így is elárulja.*
//Elvárások és instrukciók//
*Eredetileg Lillysszel érkezett a Pegazus felől. A Kalmár előtt belefutottak a szintén továbbképzendő Limmenbe, a szerzetes meg odabent levált a sötételfekről, hogy tesz egy kitérőt a konyhába. Felfűt egy nagy kanna feketelevest, megpakol egy tálat citromos-mézes sütivel, aztán az egészet egy kancsó vízzel, poharakkal meg minden más szükségessel tálcára pakolja, és felsétál vele az emeletre. Kopog a tárgyaló ajtaján, aztán be is lép. Körbepillant, hogy milyen a hangulat. Elsőre nem tűnik vészesnek.*
- Sziasztok. Hoztam kávét!
*Aki kér, annak menten tölt is, a süteményt pedig körbekínálja. Amíg szöszöl vele, talán befutnak a többiek is. Bár ha belegondol, még Yezáról tud, aki hivatalos erre a jeles eseményre.*
~Kaazem? Áh, ő biztos nem. Xavy? Háááát...~
*Ha Aztyan a mindentudó csaposlányt is iderendelte (bármi lett legyen az oka), garantált a tűzijáték. A sötételf tesók nélkül is az lenne, velük együtt meg főleg. Nawanthirishardipandra igyekszik nem elmosolyodni, de a szeme alighanem így is elárulja.*
238. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-03-04 18:09:38
Üzenet elküldve: 2022-03-04 18:09:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Elvárások és instrukciók//
- De bizony! Pöröllyel! És utána a társa ott könyörgött!
* Kacag fel gonoszul a mélységi miközben a kalmárlak ajtajához érnek. Nővére bekopog az ajtón, miután engedélyt kapnak be is lépnek. Amint az ajtón belép, feszültség lesz úrrá rajta, tisztában van vele, hogy ő az egyik olyan személy aki miatt ezt a találkozót szervezték, ezért el is határozta, hogy megkéri a nővérét, hogy jegyzetelje le az elvárásokat, és ő majd megtanulja. Reménykedni tud csak benne, hogy nem felejtette el. Feszülten az asztalhoz lép és helyet foglal nővére mellett. ~ Én távolabb ültem volna te marha! ~ Förmed rá Lillyssre fejben, a kérésére eltávolítja a sisakját és le teszi az asztalra. Nem érzi szükségét köszönni az intézőnek, nővére sem tette meg. Végig együtt voltak az Aztyannal, így is csoda, hogy egyáltalán eltudott szabadulni a bajuszos. Szimplán biccent a félarcú felé, majd próbálja már most figyelmesen figyelni. El kezd suttogni, amit az intéző is kiválóan hallhat. *
- Ugye le jegyzeteled nekem? Megígérted, hogy le írod nekem.
//Elvárások és instrukciók//
- De bizony! Pöröllyel! És utána a társa ott könyörgött!
* Kacag fel gonoszul a mélységi miközben a kalmárlak ajtajához érnek. Nővére bekopog az ajtón, miután engedélyt kapnak be is lépnek. Amint az ajtón belép, feszültség lesz úrrá rajta, tisztában van vele, hogy ő az egyik olyan személy aki miatt ezt a találkozót szervezték, ezért el is határozta, hogy megkéri a nővérét, hogy jegyzetelje le az elvárásokat, és ő majd megtanulja. Reménykedni tud csak benne, hogy nem felejtette el. Feszülten az asztalhoz lép és helyet foglal nővére mellett. ~ Én távolabb ültem volna te marha! ~ Förmed rá Lillyssre fejben, a kérésére eltávolítja a sisakját és le teszi az asztalra. Nem érzi szükségét köszönni az intézőnek, nővére sem tette meg. Végig együtt voltak az Aztyannal, így is csoda, hogy egyáltalán eltudott szabadulni a bajuszos. Szimplán biccent a félarcú felé, majd próbálja már most figyelmesen figyelni. El kezd suttogni, amit az intéző is kiválóan hallhat. *
- Ugye le jegyzeteled nekem? Megígérted, hogy le írod nekem.
237. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-03-04 17:49:31
Üzenet elküldve: 2022-03-04 17:49:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Elvárások és instrukciók//
- Jaj ne mond már! De tényleg?
* Hangosan nevet miközben a fogadóból a kalmárlakba jut, az ajtó előtt megállva kopog. *
- Szerinted már itt van valaki?
* Ha engedélyt hall, akkor kitárja az ajtót, és belép remélhetőleg testvérével karöltve. Gyorsan végig is tekint a bútorokon és a nagy méretű asztalon. Az intéző már egy nagy könyvet bújva bent tartózkodik. Mivel itt nincsenek ügyfelek, így sokkal szabadabban viselkedik, és az eddigi illendő viselkedést kis időre félre teszi. *
- Oh ez az! Mi vagyunk az elsők Limmen!
* Nevet fel, hogy utána helyet foglaljon, ha nem mondja meg az intéző, hogy hova üljön, akkor gyorsan mellé foglal helyet, és mosolyogva rá kacsint. Arca rendíthetetlen jó kedvről árulkodik, és hangulatát megpróbálja Aztyanra is rá ragasztani. *
- Gyere te mamlasz mellém!
* Paskolja meg a mellette lévő széket. *
- De vedd le azt a vödröt magadról és tedd le az asztalra!
* Förmed rá a lány, és ő hasonlóképp köpenyét le simítja és copfban lévő haját kiengedi. Ha az intéző koncentrál a könyvre, akkor ezután csendben marad, de ha látványosan keresi a társaságukat, míg a többieket várják, akkor megpróbál szóba elegyedni vele. *
//Elvárások és instrukciók//
- Jaj ne mond már! De tényleg?
* Hangosan nevet miközben a fogadóból a kalmárlakba jut, az ajtó előtt megállva kopog. *
- Szerinted már itt van valaki?
* Ha engedélyt hall, akkor kitárja az ajtót, és belép remélhetőleg testvérével karöltve. Gyorsan végig is tekint a bútorokon és a nagy méretű asztalon. Az intéző már egy nagy könyvet bújva bent tartózkodik. Mivel itt nincsenek ügyfelek, így sokkal szabadabban viselkedik, és az eddigi illendő viselkedést kis időre félre teszi. *
- Oh ez az! Mi vagyunk az elsők Limmen!
* Nevet fel, hogy utána helyet foglaljon, ha nem mondja meg az intéző, hogy hova üljön, akkor gyorsan mellé foglal helyet, és mosolyogva rá kacsint. Arca rendíthetetlen jó kedvről árulkodik, és hangulatát megpróbálja Aztyanra is rá ragasztani. *
- Gyere te mamlasz mellém!
* Paskolja meg a mellette lévő széket. *
- De vedd le azt a vödröt magadról és tedd le az asztalra!
* Förmed rá a lány, és ő hasonlóképp köpenyét le simítja és copfban lévő haját kiengedi. Ha az intéző koncentrál a könyvre, akkor ezután csendben marad, de ha látványosan keresi a társaságukat, míg a többieket várják, akkor megpróbál szóba elegyedni vele. *
236. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-03-04 16:40:20
Üzenet elküldve: 2022-03-04 16:40:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Elvárások és instrukciók//
*Ahogy azt korábban elmondta a személyzet azon tagjainak, akik részt vállaltak a feltámadottak és a tharg kancellár körüli konfliktusban, megérkezik a Kalmárlakba, hogy megtartsa a beígért eligazítást. Bár azt hitte jóhiszeműen, hogy a személyzet tagjai maguktól is tudni fogják, hogyan kezeljenek bizonyos helyzeteket, mégis kiderült, hogy kell nekik a felvilágosítás, a határok bejelölése. Mindez szükséges a nemrégen megtörténtek türkében és a további munkával kapcsolatban is.
A megbeszélést a Kalmárlak tárgyalójában tartja, a saját kulcsával nyitja ki az ajtót és lép be a helyiségbe, ahonnan a báró személyes lakrésze is nyílik. Az igric már jóideje távol van thargföldön, de a visszatértéig a munka nem állhat meg és szerencsére nem is áll meg. A mostani helyzet is csak aprócska bökkenő az úton, nem több.
A tárgyaló kerek asztalánál foglal helyet az egyik karfás székben. Természetesen a mesterkalmár, azaz a báró helyét üresen hagyva az asztalfőn. A falon szőttesek, a falak mellett polcos szekrény, italtartó, rajta poharakkal. A függönyöket elhúzza, hadd legyen világos odabent és várja az érkezőket. Személy szerint Yezát, Nawanthirit, Limment várja, akik a legutóbbi eseményekben vállaltak nem túl pozitív szerepet. De rajtuk kívül Lillyss-t és Ukromot is, hisz rájuk is fér az eligazításból.
Míg az említettek meg nem érkeznek, addig kinyitja a Kereskedőház Főkönyvét és átnézi a számokat, leltárakat és összeolvassa a számokat a piac drágulásával. Nem fog unatkozni.*
//Elvárások és instrukciók//
*Ahogy azt korábban elmondta a személyzet azon tagjainak, akik részt vállaltak a feltámadottak és a tharg kancellár körüli konfliktusban, megérkezik a Kalmárlakba, hogy megtartsa a beígért eligazítást. Bár azt hitte jóhiszeműen, hogy a személyzet tagjai maguktól is tudni fogják, hogyan kezeljenek bizonyos helyzeteket, mégis kiderült, hogy kell nekik a felvilágosítás, a határok bejelölése. Mindez szükséges a nemrégen megtörténtek türkében és a további munkával kapcsolatban is.
A megbeszélést a Kalmárlak tárgyalójában tartja, a saját kulcsával nyitja ki az ajtót és lép be a helyiségbe, ahonnan a báró személyes lakrésze is nyílik. Az igric már jóideje távol van thargföldön, de a visszatértéig a munka nem állhat meg és szerencsére nem is áll meg. A mostani helyzet is csak aprócska bökkenő az úton, nem több.
A tárgyaló kerek asztalánál foglal helyet az egyik karfás székben. Természetesen a mesterkalmár, azaz a báró helyét üresen hagyva az asztalfőn. A falon szőttesek, a falak mellett polcos szekrény, italtartó, rajta poharakkal. A függönyöket elhúzza, hadd legyen világos odabent és várja az érkezőket. Személy szerint Yezát, Nawanthirit, Limment várja, akik a legutóbbi eseményekben vállaltak nem túl pozitív szerepet. De rajtuk kívül Lillyss-t és Ukromot is, hisz rájuk is fér az eligazításból.
Míg az említettek meg nem érkeznek, addig kinyitja a Kereskedőház Főkönyvét és átnézi a számokat, leltárakat és összeolvassa a számokat a piac drágulásával. Nem fog unatkozni.*
235. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-08-09 16:14:26
Üzenet elküldve: 2021-08-09 16:14:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Az elmúlt napok eseményei, ha meg nem is rágták, de megviselték az igricet. Asgron megjelenése, ami alapvetően pozitívan csengett ki, a Váltó körüli hercehurcák, Habrertus megjelenése és utána Darok "árulása". A pont azon az "i-n. Elég volt, a wegtoreni levegőváltozásra vágyik, amire épp kapóra jön, hogy beígérte Aenaenek, hogy meglátogatja a tőle kapott birtokot és őt magát thargföldön.
Ebből kifolyóan összedob pár göncöt, ami nála azért komoly ládányi ruhát jelent és felkészül, hogy elutazzon Amon Ruadhra. Aztyantól már korábban megkapta az Aenaenek szánt megrendelést, amit gondosan el is tesz még indulás előtt. Elvinné magával a lovakat is, amelyeket a tenyészdébe szánt az udvarházba, hogy egy új, jövedelmező terült felé lépjen egyet a Kereskedőház. Azokért még át kell ugorjon a Központba és közben Aenaenek is vásárolna egy kis csecsebecsét. Mégse állítson be üres kézzel.
Mivel nem hintóval kíván menni, így kényelmes, lovaglásra is alkalmas ruhát vesz fel. Kényelmes lovaglócsizmát húz, szűkebb, fekete vászonnadrág, a térdein és a comb belső részénél bőrrel vonva. A biztonságot a wegtoreni bőrvért, azaz vívómellény és az alkarokra csatolt alkarvédők jelentik. Továbbá Kathlyn és az artheniori mesterkard, amelyet az oldalára csatol, combjára pedig a számszeríjba való acélnyilak kerülnek. Végül egy hosszú szárú bőrkabát kerül a vállára, a vívómellény alá egyszerű ing. A kalap elmaradhatatlan kiegészítő, ahogy a hasított szarvasbőr-kesztyűk is, amelyet végül a kezeire húz.
Nem kíván nagy feneket keríteni a távozásának, a lényeget megírja Aztyannak és egy borítékba rejti. Minél kevesebben tudnak a távozásáról, annál jobb.
A hátsó ajtót használja kijáratként, azon keresztül távozik, hogy előbb a piacra, majd a Központba menjen, ahol felveheti a lovakat és elindulhat végre thargföldre.*
*Az elmúlt napok eseményei, ha meg nem is rágták, de megviselték az igricet. Asgron megjelenése, ami alapvetően pozitívan csengett ki, a Váltó körüli hercehurcák, Habrertus megjelenése és utána Darok "árulása". A pont azon az "i-n. Elég volt, a wegtoreni levegőváltozásra vágyik, amire épp kapóra jön, hogy beígérte Aenaenek, hogy meglátogatja a tőle kapott birtokot és őt magát thargföldön.
Ebből kifolyóan összedob pár göncöt, ami nála azért komoly ládányi ruhát jelent és felkészül, hogy elutazzon Amon Ruadhra. Aztyantól már korábban megkapta az Aenaenek szánt megrendelést, amit gondosan el is tesz még indulás előtt. Elvinné magával a lovakat is, amelyeket a tenyészdébe szánt az udvarházba, hogy egy új, jövedelmező terült felé lépjen egyet a Kereskedőház. Azokért még át kell ugorjon a Központba és közben Aenaenek is vásárolna egy kis csecsebecsét. Mégse állítson be üres kézzel.
Mivel nem hintóval kíván menni, így kényelmes, lovaglásra is alkalmas ruhát vesz fel. Kényelmes lovaglócsizmát húz, szűkebb, fekete vászonnadrág, a térdein és a comb belső részénél bőrrel vonva. A biztonságot a wegtoreni bőrvért, azaz vívómellény és az alkarokra csatolt alkarvédők jelentik. Továbbá Kathlyn és az artheniori mesterkard, amelyet az oldalára csatol, combjára pedig a számszeríjba való acélnyilak kerülnek. Végül egy hosszú szárú bőrkabát kerül a vállára, a vívómellény alá egyszerű ing. A kalap elmaradhatatlan kiegészítő, ahogy a hasított szarvasbőr-kesztyűk is, amelyet végül a kezeire húz.
Nem kíván nagy feneket keríteni a távozásának, a lényeget megírja Aztyannak és egy borítékba rejti. Minél kevesebben tudnak a távozásáról, annál jobb.
A hátsó ajtót használja kijáratként, azon keresztül távozik, hogy előbb a piacra, majd a Központba menjen, ahol felveheti a lovakat és elindulhat végre thargföldre.*
234. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-06-10 15:14:30
Üzenet elküldve: 2021-06-10 15:14:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen ismerős//
*Az utolsó szó valóban olyasmi, amit Yeza nehezen enged el. Ha nem ő bökheti oda, az olyan, mintha feladná. Most kivételesen nem erről van szó. Na jó, elsősorban nem erről. Ha most hallgatott volna, épp azzal engedett volna a felparázsló bosszúvágynak. Pedig egy része bizony, nagyon erősen kívánja, hogy a lekezelő fattyú igya meg a saját rátartisága keserű levét! Még saját magát is meglepte vele, hogy végül ellenállt a kísértésnek. A dolog apró szépséghibája, hogy maga is érzi az apró kis élet a hangjában. Kicsit bánja is, mardossa magát, ahogy hátat fordít az ajtónak, de az ÉN mindig igyekszik megvédeni magát, úgyhogy a kétségeit lefojtja az önérzet. Megfeszített állkapcsa sértettségről árulkodhat, a felszín alatt kezd eluralkodni benne a kétségbeesés.
A szobája felé veszi az irányt és egy kicsit rendbe szedi magát. Megmosakszik, és tisztára cseréli némileg megviselt ruháit. Most, hogy a nyár kacsingat Artheniorra, Yeza ruhái is használhatóbbak. Lenge, bordó-arany ruha magas slicceléssel, ejtett vállal, laza kötős hátrésszel. A saruhoz is kellemes már az idő. Mindezektől talán kicsit elüt a karakán fegyver, amit a hátára szíjaz. Most már úgyis fölösleges rejtegetnie a kilétét.
Nagy sóhajjal csukja maga mögött az ajtót és indul lefelé a lehető legkiegyensúlyozottabb mosollyal.*
*Az utolsó szó valóban olyasmi, amit Yeza nehezen enged el. Ha nem ő bökheti oda, az olyan, mintha feladná. Most kivételesen nem erről van szó. Na jó, elsősorban nem erről. Ha most hallgatott volna, épp azzal engedett volna a felparázsló bosszúvágynak. Pedig egy része bizony, nagyon erősen kívánja, hogy a lekezelő fattyú igya meg a saját rátartisága keserű levét! Még saját magát is meglepte vele, hogy végül ellenállt a kísértésnek. A dolog apró szépséghibája, hogy maga is érzi az apró kis élet a hangjában. Kicsit bánja is, mardossa magát, ahogy hátat fordít az ajtónak, de az ÉN mindig igyekszik megvédeni magát, úgyhogy a kétségeit lefojtja az önérzet. Megfeszített állkapcsa sértettségről árulkodhat, a felszín alatt kezd eluralkodni benne a kétségbeesés.
A szobája felé veszi az irányt és egy kicsit rendbe szedi magát. Megmosakszik, és tisztára cseréli némileg megviselt ruháit. Most, hogy a nyár kacsingat Artheniorra, Yeza ruhái is használhatóbbak. Lenge, bordó-arany ruha magas slicceléssel, ejtett vállal, laza kötős hátrésszel. A saruhoz is kellemes már az idő. Mindezektől talán kicsit elüt a karakán fegyver, amit a hátára szíjaz. Most már úgyis fölösleges rejtegetnie a kilétét.
Nagy sóhajjal csukja maga mögött az ajtót és indul lefelé a lehető legkiegyensúlyozottabb mosollyal.*
233. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-06-10 11:06:29
Üzenet elküldve: 2021-06-10 11:06:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen ismerős//
*Ahhoz, hogy valaki az egész része legyen, fel kell adnia valamennyit magából és beáldozni a közösség oltárán. Yeza egyelőre ezt nem tette meg. Legalábbis az igric szerint. Félve őrzi saját szuverenitását, miközben szeretné élvezni mind azt az előny, amelyet a báró és Kereskedőháza nyújthat neki. De ez nem így megy. A valamit valamiért elve most is működik, csakhogy a vörösnek nem sok mindene van, amit adhat a szaván kívül. Márpedig a szó olyan tettek nélkül, mint a szélbe szórt pelyva. Könnyen fújja el az események keltette szél más irányba, ha az érdekek úgy kívánják. A báró feltett szándéka volt, hogy hidegvízzel öntse nyakon a wegtoreni lányt, hogy rájöjjön, nem minden arany, ami fénylik. Szabadulni akar és vagy meghajtja fejét a segítségét és befolyását felajánló Kereskedőház előtt vagy megpróbálkozhat egyedül helyt állni, esetleg élete végéig bujdosni Teysus kardja elől.
A dallamtalan válaszból kihallja az igric, hogy Yeza meghallotta, amit mondott neki, de kérdés, hogy érti-e és ami a legfontosabb, felfogta-e. Az utóbbi a legfontosabb, a többi csak körítés. Jól ismeri az embereket, kitűnően olvas a gesztusokból és nonverbális jelekből, így a hevületet is érzi, amely az erős akarattal kontroll alatt tartott vonásokból felé árad. Elégedett? Talán. De nem az a fontos, hogy elégedett legyen.
Nem tudja elképzelni Yezáról, hogy ne az övé legyen az utolsó szó, hogy ne próbáljon meg elégtételt venni a büszkeségén esett csorbán, amellyel saját terveit gúzsba kötötte. Átlát a megtört, behódoló attitűd álcáján, egy pillanatig sem veszi komolyan, hogy a vörös engedelmesen bocsánatot kér, biztosítja, hogy aszerint cselekszik, ahogy kérte és távozni kíván.
Ezért sem éri váratlanul a kivédhetetlennek hitt gyors visszakozás és a becsukódó ajtó előtt zárszóként elhangzó lehetőség vázolása. Ha Yeza azt hitte, hogy ezután a báró majd felpattan és a folyosóra nyitva az ajtót újra ráparancsol, hát csalódnia kell. A Kalmárlak megerősített ajtaja zárva marad, a folyosót súlyos csend üli meg.
Odabent az igric újra a kristályüveg felé nyúl, hogy újabb adag rumot töltsön a poharába. Kényelmesen elnyúl a széken ahogy egy huzatra felhajtja az egészet, hogy halk dalba kezdjen.*
- És csak addig élsz, amíg nézlek. Én csak akkor élek, ha rámnézel. Drága szer vagy olcsó méreg, minden mindegy, csak szabadíts fel.
*Ahhoz, hogy valaki az egész része legyen, fel kell adnia valamennyit magából és beáldozni a közösség oltárán. Yeza egyelőre ezt nem tette meg. Legalábbis az igric szerint. Félve őrzi saját szuverenitását, miközben szeretné élvezni mind azt az előny, amelyet a báró és Kereskedőháza nyújthat neki. De ez nem így megy. A valamit valamiért elve most is működik, csakhogy a vörösnek nem sok mindene van, amit adhat a szaván kívül. Márpedig a szó olyan tettek nélkül, mint a szélbe szórt pelyva. Könnyen fújja el az események keltette szél más irányba, ha az érdekek úgy kívánják. A báró feltett szándéka volt, hogy hidegvízzel öntse nyakon a wegtoreni lányt, hogy rájöjjön, nem minden arany, ami fénylik. Szabadulni akar és vagy meghajtja fejét a segítségét és befolyását felajánló Kereskedőház előtt vagy megpróbálkozhat egyedül helyt állni, esetleg élete végéig bujdosni Teysus kardja elől.
A dallamtalan válaszból kihallja az igric, hogy Yeza meghallotta, amit mondott neki, de kérdés, hogy érti-e és ami a legfontosabb, felfogta-e. Az utóbbi a legfontosabb, a többi csak körítés. Jól ismeri az embereket, kitűnően olvas a gesztusokból és nonverbális jelekből, így a hevületet is érzi, amely az erős akarattal kontroll alatt tartott vonásokból felé árad. Elégedett? Talán. De nem az a fontos, hogy elégedett legyen.
Nem tudja elképzelni Yezáról, hogy ne az övé legyen az utolsó szó, hogy ne próbáljon meg elégtételt venni a büszkeségén esett csorbán, amellyel saját terveit gúzsba kötötte. Átlát a megtört, behódoló attitűd álcáján, egy pillanatig sem veszi komolyan, hogy a vörös engedelmesen bocsánatot kér, biztosítja, hogy aszerint cselekszik, ahogy kérte és távozni kíván.
Ezért sem éri váratlanul a kivédhetetlennek hitt gyors visszakozás és a becsukódó ajtó előtt zárszóként elhangzó lehetőség vázolása. Ha Yeza azt hitte, hogy ezután a báró majd felpattan és a folyosóra nyitva az ajtót újra ráparancsol, hát csalódnia kell. A Kalmárlak megerősített ajtaja zárva marad, a folyosót súlyos csend üli meg.
Odabent az igric újra a kristályüveg felé nyúl, hogy újabb adag rumot töltsön a poharába. Kényelmesen elnyúl a széken ahogy egy huzatra felhajtja az egészet, hogy halk dalba kezdjen.*
- És csak addig élsz, amíg nézlek. Én csak akkor élek, ha rámnézel. Drága szer vagy olcsó méreg, minden mindegy, csak szabadíts fel.
232. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-06-09 16:48:39
Üzenet elküldve: 2021-06-09 16:48:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen ismerős//
*Szórakozottan int nemet az italra, hiszen egészen lázban ég. Yeza gondolatai szinte lüktetve keresik az utat a megannyi szálon, ami lehetőségként tolong a történések fényében. Ilyenkor hajlamos kevésbé figyelni arra, ami nem képezi a megoldandó rejtély részét. Viszi magával a lendület és a Báró első néhány válaszán is átzökkenti, mielőtt belé nyilallna a felismerés. Az, hogy végre hasznos lehet és olyasvalami adódik, amiben tényleg jó, arra ragadtatta, hogy úgy gondoljon magára, mint egy részre az itteni egészben. Magától értetődően használná fel, amije csak van, hogy előrébb vigye a közös érdeket. Naiv kis madárka, akit néhány varázsszóval levettek a lábáról ~bízom benned és a képességeidben, a lojalitásodban...~
Amikor végre ráeszmél a helyzet állására, hidegzuhanyként éri. Bár a düh és a sértettség lenne az egyetlen, ami érez, bárcsak ne szorítaná a torkát ez a szavakba önthetetlen dolog. A lelkesedése, a lehetőségeket kutató, tettre kész lobogás a szemében egy pillanatra üvegesre fagy.*
- Értem *mondja dallamtalan hangon. Csalódott és elárultnak érzi magát. A düh és a dac parazsa az elején csak apró feszülésként éled a fiatal vonásokon, aztán beköltözik a barna tekintetbe is. Ott remeg az ajkán a replika, hogy a férfi arcába köpje a véleményét. A fogai közé szorítja a szavakat és leszegi a pillantását. Tiszteletlenség lenne így tovább nyíltan a másikra nézni. Kell még néhány szívdobbanásnyi idő, míg megzabolázza az érzéseit.*
- Bocsánat az okvetetlenkedésért *mondja, s az alázat tradicionális gesztusával meghajolva hátrál ki a Báró színe elől.* - Úgy lesz, ahogy kívánod.
*Amikor a sarka az ajtónak koccan, hátranyúlva kitapogatja a kilincset és már nyitja is az ajtót, mint aki gyors távozással igyekszik kiköszörülni a feleslegesen rabolt idő csorbáját.*
- De Báróm *dugja vissza vörös üstökét még egy mondatra, mielőtt elillanna.* - Tudd, hogy bármikor szívesen megosztom veled, amit tudok. A Kereskedőház érdekében. Ha pedig esetleg Asgron úr keres majd meg engem, nem biztos, hogy ki tudom kerülni. Önhibámon kívül. De igyekezni fogok. *Ezzel távozik, ha meg nem állítják. Egyetlen kérdésre sem tartották méltónak az igyekezetét, ami a Báró szobájába vitte. Sőt, mi több, elég nyomatékosan adták a tudtára, hogy hallgass és vakon engedelmeskedj az elvárás felé. Ha a hallgatása, a tétlensége vagy az elzárkózása hozza hátrányos helyzetbe a Bárót vagy a Kereskedőházat, az persze ugyanúgy lemoshatatlanul az ő hibája lenne, de egyértelműen intették.
Úgy tervezte, hogy a törpe fürdőjéhez az illatos olajat és a friss törölközőket maga viszi be, de így legfeljebb csak nézheti, ahogy a szolgák intézkednek. Őrá marad az előírt feladat, hogy Aztyant tájékoztassa.*
*Szórakozottan int nemet az italra, hiszen egészen lázban ég. Yeza gondolatai szinte lüktetve keresik az utat a megannyi szálon, ami lehetőségként tolong a történések fényében. Ilyenkor hajlamos kevésbé figyelni arra, ami nem képezi a megoldandó rejtély részét. Viszi magával a lendület és a Báró első néhány válaszán is átzökkenti, mielőtt belé nyilallna a felismerés. Az, hogy végre hasznos lehet és olyasvalami adódik, amiben tényleg jó, arra ragadtatta, hogy úgy gondoljon magára, mint egy részre az itteni egészben. Magától értetődően használná fel, amije csak van, hogy előrébb vigye a közös érdeket. Naiv kis madárka, akit néhány varázsszóval levettek a lábáról ~bízom benned és a képességeidben, a lojalitásodban...~
Amikor végre ráeszmél a helyzet állására, hidegzuhanyként éri. Bár a düh és a sértettség lenne az egyetlen, ami érez, bárcsak ne szorítaná a torkát ez a szavakba önthetetlen dolog. A lelkesedése, a lehetőségeket kutató, tettre kész lobogás a szemében egy pillanatra üvegesre fagy.*
- Értem *mondja dallamtalan hangon. Csalódott és elárultnak érzi magát. A düh és a dac parazsa az elején csak apró feszülésként éled a fiatal vonásokon, aztán beköltözik a barna tekintetbe is. Ott remeg az ajkán a replika, hogy a férfi arcába köpje a véleményét. A fogai közé szorítja a szavakat és leszegi a pillantását. Tiszteletlenség lenne így tovább nyíltan a másikra nézni. Kell még néhány szívdobbanásnyi idő, míg megzabolázza az érzéseit.*
- Bocsánat az okvetetlenkedésért *mondja, s az alázat tradicionális gesztusával meghajolva hátrál ki a Báró színe elől.* - Úgy lesz, ahogy kívánod.
*Amikor a sarka az ajtónak koccan, hátranyúlva kitapogatja a kilincset és már nyitja is az ajtót, mint aki gyors távozással igyekszik kiköszörülni a feleslegesen rabolt idő csorbáját.*
- De Báróm *dugja vissza vörös üstökét még egy mondatra, mielőtt elillanna.* - Tudd, hogy bármikor szívesen megosztom veled, amit tudok. A Kereskedőház érdekében. Ha pedig esetleg Asgron úr keres majd meg engem, nem biztos, hogy ki tudom kerülni. Önhibámon kívül. De igyekezni fogok. *Ezzel távozik, ha meg nem állítják. Egyetlen kérdésre sem tartották méltónak az igyekezetét, ami a Báró szobájába vitte. Sőt, mi több, elég nyomatékosan adták a tudtára, hogy hallgass és vakon engedelmeskedj az elvárás felé. Ha a hallgatása, a tétlensége vagy az elzárkózása hozza hátrányos helyzetbe a Bárót vagy a Kereskedőházat, az persze ugyanúgy lemoshatatlanul az ő hibája lenne, de egyértelműen intették.
Úgy tervezte, hogy a törpe fürdőjéhez az illatos olajat és a friss törölközőket maga viszi be, de így legfeljebb csak nézheti, ahogy a szolgák intézkednek. Őrá marad az előírt feladat, hogy Aztyant tájékoztassa.*
231. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-06-09 11:18:03
Üzenet elküldve: 2021-06-09 11:18:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen ismerős//
*Nyugodt léptekkel halad az emelet folyosólyán saját lakosztálya felé, amelynek "előterében" a tárgyaló is található. Ritkán használt helyiség, de olykor azért mégis esik ott egy-egy fontos tárgyalás, amely akár az egész Kereskedőház életét befolyásolhatja. Ha jól sejti, Yeza követni fogja, hisz mire másra szolgálhatott volna az a siettető érintés a csizmáján.
Hanyag mozdulattal nyitja ki a megerősített ajtót a folyosó végében és ásítva lép be a tárgyaló hűvös és félhomályos szobájába. A nehéz brokátfüggönyök csak némi fényt szolgáltatnak, viszont kint tartják az utca és a nyár melegét a napsugarak jelentős részével együtt.
Mivel az a ruhaösszeállítás van rajta, amelyet a sikertelen Tanácsbeli látogatásakor viselt, megoldja magán a nyaksálat és az egyik szék karfájára dobja, majd az inget és és miután félredobta kabátját és mellényét, feltűri a méregdrága ing ujjait is. Talán elfelejtette, hogy a vörössel kéretett fel bort vagy csak valami erősebbre vágyik, mert a fal mellett álló alacsony szekrényhez lép és kinyitja, hogy egy kristályüvegből wegtoreni rumot tölt magának egy szépen metszett pohárba.
Körülbelül ekkor hangozhat fel a tompa kopogás az ajtón és mivel a Kalmárlakot kívülről csak kulccsal lehet nyitni, így sóhajtva indul el és nyitja ki Yeza előtt halovány, fáradt mosollyal.*
- Gyere be. *Mondja kedvesen és hisz férfiből van, végigfut sárga tekintete a dekoltázsán, majd ha a lány már bent van, becsukja mögötte az ajtót és megkerülve az egyik kényelmes, párnázott székre ül és kényelmesen kinyújtóztatja lábait.* ~ Jó lenne már lerúgni ezt a rohadt csizmát. ~
- Tölthetek? *Kérdi és a válasznak megfelelően cselekszik, amikor Yeza bele is kezd a monológjába.*
- Meglehetősen jól. *Válaszolja derűs mosollyal. Ha valaki, akkor ő ismeri Asgron Wergensont. Persze mióta eljött Wegtorenből, elég sokat változhatott a helyzet, de azért az alapokban biztos vele kapcsolatban.
A következő kérdésre, mely azt feszegeti, kitől is kapta a megbízatást, nem válaszol, még csak a szeme sem rebben, amikor beleiszik a rumba.*
- A megrendelő kiléte ebben az esetben teljesen irreleváns. *Mondja kifejezéstelen hangon. Ha nem is ismeri igazán Yezát, abban biztos, hogy a lánynak mindig mindenről elég határozott elképzelése van és szereti, ha úgy történnek a dolgok, ahogyan azt ő elképzelte. Itt az idő, hogy kicsit betörje ezt a zabolázatlan wegtoreni kancát és engedelmességre bírja. Ha már kockáztat miatta, ez a legkevesebb. Még akkor is, ha a kockázat egy részét a vörös vállalja.*
- Hagyd rám az üzletet. *Mondja rezignáltan az ár és érték említésére. Természetesen az igricnek megvannak a saját tervei a jószándék álcája mögött, hogy mit és miért tesz és ezeket igyekszik megtartani magának. Csak annyit árul el, amennyi feltétlen szükséges a cél megvalósításához.
A báró magasra küzdötte magát Wegtorenben és meg is fizette az árát. Vannak, akik irigykednek rá, vannak, akik gyűlölik és szép számmal akadnak olyanok is, akik a vérét vennék vélt vagy valós bűnei okán. A Házak támogatása lehet nyílt vagy titkolt, ahogy éppen az érdek kívánja. Ha támogatás kell, a báró fog csak úgy bekopogtatni, hanem figyelembe vesz majd minden tényezőt és aszerint dönt. Az egyik Ház természetesen a Teverek lesznek, egy ilyen ügy közbenjárásának nem csak negatív hozományai lehetnek. A másik meg valószínűleg egy, a Teverekhez köthető kisebb Ház lesz, akik ezzel megszilárdítják hűségüket patrónusuk felé, másrészről tudatják ellenfeleikkel, hogy egyezségük és lojalitásuk még mindig megkérdőjelezhetetlen. A Tanács sem ül össze mindig úgy, hogy arról mindenki tud és miután a bárón keresztül Yeza megszerezte két Ház támogatását, hatalmas merészség kell ahhoz, hogy bárki kezet emelhessen a vörösre, ha visszatér a Tanács ülésére. Persze ettől még elképzelhető egy ilyen esemény, a kockázat hatalmas, de ha sikerrel járnak, a végrehajtó Ház olyan támogatókat szerezhet az ellenoldalról, amellyel naggyá válhat.
Amikor végül Yeza megerősíti, hogy tudja, kinek tartozik ezért az egészért, a báró csak hanyagul legyint, mintha csak egy apróságról volna szó, ám a bizalom, amelyet a lány emleget, még egyáltalán nem él. A kifogásokat hallva pedig csak újabb sóhajjal issza ki az utolsó korty rumot is a pohárból.*
- A hűséged azzal bizonyíthatod első körben, hogy Asgron közelébe sem mész. Az üzletet hagyd rám. *Kezd bele monoton hangon, ahogy a pohár kristálymetszeteit fürkészi.*
- Hozd el a gyöngyöt arról a szigetről, neked ez a dolgod. *Szövegi le, hogy mit is vár Yezától.*
- Ha pedig más utat kívánsz járni, hát elengedlek. *Legyint az ajtó felé.* Menj szabadon, szerezd meg a Házak támogatását, gyűjtsd össze a tízezer aranyat és mindent bele. Áldásom rád. *Emeli meg üres poharát. Tisztában van azzal, hogy akár az utóbbi is bekövetkezhet, de itt az ideje, hogy Yezában is tudatosuljon, hogy ki is vezeti ezt a kócerájt, kinek tartozik engedelmességgel és kicsit meghajoljon. Nem tűrheti a renitenciát a legkisebb mértékben sem. Sárga pillantása a vörösét fürkészi, várja, milyen reakciót kap szavaira.*
*Nyugodt léptekkel halad az emelet folyosólyán saját lakosztálya felé, amelynek "előterében" a tárgyaló is található. Ritkán használt helyiség, de olykor azért mégis esik ott egy-egy fontos tárgyalás, amely akár az egész Kereskedőház életét befolyásolhatja. Ha jól sejti, Yeza követni fogja, hisz mire másra szolgálhatott volna az a siettető érintés a csizmáján.
Hanyag mozdulattal nyitja ki a megerősített ajtót a folyosó végében és ásítva lép be a tárgyaló hűvös és félhomályos szobájába. A nehéz brokátfüggönyök csak némi fényt szolgáltatnak, viszont kint tartják az utca és a nyár melegét a napsugarak jelentős részével együtt.
Mivel az a ruhaösszeállítás van rajta, amelyet a sikertelen Tanácsbeli látogatásakor viselt, megoldja magán a nyaksálat és az egyik szék karfájára dobja, majd az inget és és miután félredobta kabátját és mellényét, feltűri a méregdrága ing ujjait is. Talán elfelejtette, hogy a vörössel kéretett fel bort vagy csak valami erősebbre vágyik, mert a fal mellett álló alacsony szekrényhez lép és kinyitja, hogy egy kristályüvegből wegtoreni rumot tölt magának egy szépen metszett pohárba.
Körülbelül ekkor hangozhat fel a tompa kopogás az ajtón és mivel a Kalmárlakot kívülről csak kulccsal lehet nyitni, így sóhajtva indul el és nyitja ki Yeza előtt halovány, fáradt mosollyal.*
- Gyere be. *Mondja kedvesen és hisz férfiből van, végigfut sárga tekintete a dekoltázsán, majd ha a lány már bent van, becsukja mögötte az ajtót és megkerülve az egyik kényelmes, párnázott székre ül és kényelmesen kinyújtóztatja lábait.* ~ Jó lenne már lerúgni ezt a rohadt csizmát. ~
- Tölthetek? *Kérdi és a válasznak megfelelően cselekszik, amikor Yeza bele is kezd a monológjába.*
- Meglehetősen jól. *Válaszolja derűs mosollyal. Ha valaki, akkor ő ismeri Asgron Wergensont. Persze mióta eljött Wegtorenből, elég sokat változhatott a helyzet, de azért az alapokban biztos vele kapcsolatban.
A következő kérdésre, mely azt feszegeti, kitől is kapta a megbízatást, nem válaszol, még csak a szeme sem rebben, amikor beleiszik a rumba.*
- A megrendelő kiléte ebben az esetben teljesen irreleváns. *Mondja kifejezéstelen hangon. Ha nem is ismeri igazán Yezát, abban biztos, hogy a lánynak mindig mindenről elég határozott elképzelése van és szereti, ha úgy történnek a dolgok, ahogyan azt ő elképzelte. Itt az idő, hogy kicsit betörje ezt a zabolázatlan wegtoreni kancát és engedelmességre bírja. Ha már kockáztat miatta, ez a legkevesebb. Még akkor is, ha a kockázat egy részét a vörös vállalja.*
- Hagyd rám az üzletet. *Mondja rezignáltan az ár és érték említésére. Természetesen az igricnek megvannak a saját tervei a jószándék álcája mögött, hogy mit és miért tesz és ezeket igyekszik megtartani magának. Csak annyit árul el, amennyi feltétlen szükséges a cél megvalósításához.
A báró magasra küzdötte magát Wegtorenben és meg is fizette az árát. Vannak, akik irigykednek rá, vannak, akik gyűlölik és szép számmal akadnak olyanok is, akik a vérét vennék vélt vagy valós bűnei okán. A Házak támogatása lehet nyílt vagy titkolt, ahogy éppen az érdek kívánja. Ha támogatás kell, a báró fog csak úgy bekopogtatni, hanem figyelembe vesz majd minden tényezőt és aszerint dönt. Az egyik Ház természetesen a Teverek lesznek, egy ilyen ügy közbenjárásának nem csak negatív hozományai lehetnek. A másik meg valószínűleg egy, a Teverekhez köthető kisebb Ház lesz, akik ezzel megszilárdítják hűségüket patrónusuk felé, másrészről tudatják ellenfeleikkel, hogy egyezségük és lojalitásuk még mindig megkérdőjelezhetetlen. A Tanács sem ül össze mindig úgy, hogy arról mindenki tud és miután a bárón keresztül Yeza megszerezte két Ház támogatását, hatalmas merészség kell ahhoz, hogy bárki kezet emelhessen a vörösre, ha visszatér a Tanács ülésére. Persze ettől még elképzelhető egy ilyen esemény, a kockázat hatalmas, de ha sikerrel járnak, a végrehajtó Ház olyan támogatókat szerezhet az ellenoldalról, amellyel naggyá válhat.
Amikor végül Yeza megerősíti, hogy tudja, kinek tartozik ezért az egészért, a báró csak hanyagul legyint, mintha csak egy apróságról volna szó, ám a bizalom, amelyet a lány emleget, még egyáltalán nem él. A kifogásokat hallva pedig csak újabb sóhajjal issza ki az utolsó korty rumot is a pohárból.*
- A hűséged azzal bizonyíthatod első körben, hogy Asgron közelébe sem mész. Az üzletet hagyd rám. *Kezd bele monoton hangon, ahogy a pohár kristálymetszeteit fürkészi.*
- Hozd el a gyöngyöt arról a szigetről, neked ez a dolgod. *Szövegi le, hogy mit is vár Yezától.*
- Ha pedig más utat kívánsz járni, hát elengedlek. *Legyint az ajtó felé.* Menj szabadon, szerezd meg a Házak támogatását, gyűjtsd össze a tízezer aranyat és mindent bele. Áldásom rád. *Emeli meg üres poharát. Tisztában van azzal, hogy akár az utóbbi is bekövetkezhet, de itt az ideje, hogy Yezában is tudatosuljon, hogy ki is vezeti ezt a kócerájt, kinek tartozik engedelmességgel és kicsit meghajoljon. Nem tűrheti a renitenciát a legkisebb mértékben sem. Sárga pillantása a vörösét fürkészi, várja, milyen reakciót kap szavaira.*
230. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-06-08 22:09:45
Üzenet elküldve: 2021-06-08 22:09:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen ismerős//
*Odafönt izgatott, sietős léptek viszik a folyosó végén jelentőségteljesen trónoló, megerősített ajtóhoz. Kopogtat, de nem biztos benne, hogy egyáltalán hallatszott, úgyhogy újra megteszi. Ha nyílik az ajtó, az idegesség édes, derűs mosolyra vált abban a pillanatban, ami addig ki is tart, míg mögötte diszkrécióba nem zár a mesterkalmár szobája.
Helyet keres a tálcának valahol távolabb, leteszi és szembe fordulva a Báróval máris a lényegre tér. Nagyon halkan beszél, de szépen tagolva, érthetően az előtte álló számára.*
- Kérdezted, ismerem-e Asgron Wergensont, de nem vártad meg a választ *mondja.* - Hát, meglehet. A kérdés inkább, hogy Te mennyire ismered! *A pillantása közben önkéntelenül megszalad a szobában. Figyel arra, amit mond, de a bőréből most sem tud kibújni: a barna szemek kíváncsiak és alaposak.* - Mondd, ő adta azt a megbízást? A gyöngyre.
*Ezúttal ő az, aki a kérdés ellenére továbbra is magánál tartja a szót.*
- A Fekete Váltóval feladtam a leckét, tudom. Félig legenda, félig kőbe vésett törvény az alvilág kényes, fekete pókselymébe csomagolva. De kereskedő szemmel... *hunyorít Caldorcorra, mint kupec a kupecre csak úgy egymás közt.* - Ár és érték!
*Tízezer arany már magában hatalmas összeg, bár reálisnak saccolja egy ilyen ügyletre. Ám itt mindez szinte csak kezdő letétként lett nevesítve. Ahogy mind jobban ülepszik az ajánlat, annál jobban szöget ütnek a Rőt fejében a részletek: két Ház támogatása. Kockázatos és többe kerül, mint a kisebb vagyon, amit kezdésként bedobtak. Azon túl, hogy Wegtorenben a bizalmi szálakat és kötelékeket mindenki jobb szereti rejtve tartani, az ilyen szívességnek komoly ára van. Egyszóval ez a kikötés felfedi a kapcsolatokat és gúzsba is köti a "vevőt" e felfedett elköteleződések által. Aztán ott van a Tanács előtt való megjelenés, ami feltételként szabja, hogy Yeza mindenképp visszamenjen a Tűz Városába. Amint beteszi a lábát oda, mozgásba lendülhet a wegtoreni szokásjog bonyolult és előzetes egyezségeket felülíró mechanikája, ahol náluk sokkal hangsúlyosabb tényezők szava viszi majd a prímet. Nem mellesleg... A Tanács? Yeza még a Kis-Tanács összeülését is némi túlzásnak tartaná egy olyasvalaki ügyében, mint ő, még akkor is, ha a Fekete Váltó nem kis dolog. A Niyss egykori virágaként tud bennfentes titkokat, igen. A legtöbbjük azóta valószínűleg haszontalan, de talán nem mind. Tény az is, hogy keringtek pletykák róla és a céhmesterről. Arról épp úgy, hogy a szeretője, mint arról, hogy a balkézről született lánya. De a Főnix Háza már odavan. A letűnt céhek korpuszán wegtoren alvilága általában egyszerűen átlép. Ha még hamvában is ilyen óvatosan kerülgetik, az elgondolkodtató. Yeza sejtése, hogy itt jóval szűkebb kör érdekei állnak a háttérben, mint a Kis-Tanács kerületi- vagy a Tanács intézői impériuma. Kicsi hal ő ehhez. A Báró persze pontosan nem tudhatja, ahogy igazából talán Yeza maga sem, de az is lehet, hogy Asgron a feltételekkel magukkal is eleve puhatolózik. ...Vagy Caldorcor. A vörös fejében megfordul az is, hogy az ajánlatot esetleg nem szó szerint közvetítették felé.*
- Azt mondtad, bízol bennem és bízol a hűségemben. Tudom, mivel tartozom, már most azért, hogy közbenjártál a Váltóért *mondja. A kereskedőket mindig az alvilág gyepűvidékén portyázó hiénáknak tartották, de ez az ügylet a kezdetektől magában rejtette, hogy mélyebbre gázol az árnyak közé, mint tanácsos ezekben a körökben.* - Puhatolózhatnék egy kicsit Asgron Wergensonnál. Ha azon múlik, előkerítem Neked azt a gyöngyöt, de az igazat megvallva, nem tudok úszni és a kincsvadászat sem az én asztalom. Viszont valami azt súgja, hogy talán más miatt került a képbe ez a csecsebecse, mint a borsos ára.
A hozzászólás írója (Yeza a Rőt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.08 22:18:57
*Odafönt izgatott, sietős léptek viszik a folyosó végén jelentőségteljesen trónoló, megerősített ajtóhoz. Kopogtat, de nem biztos benne, hogy egyáltalán hallatszott, úgyhogy újra megteszi. Ha nyílik az ajtó, az idegesség édes, derűs mosolyra vált abban a pillanatban, ami addig ki is tart, míg mögötte diszkrécióba nem zár a mesterkalmár szobája.
Helyet keres a tálcának valahol távolabb, leteszi és szembe fordulva a Báróval máris a lényegre tér. Nagyon halkan beszél, de szépen tagolva, érthetően az előtte álló számára.*
- Kérdezted, ismerem-e Asgron Wergensont, de nem vártad meg a választ *mondja.* - Hát, meglehet. A kérdés inkább, hogy Te mennyire ismered! *A pillantása közben önkéntelenül megszalad a szobában. Figyel arra, amit mond, de a bőréből most sem tud kibújni: a barna szemek kíváncsiak és alaposak.* - Mondd, ő adta azt a megbízást? A gyöngyre.
*Ezúttal ő az, aki a kérdés ellenére továbbra is magánál tartja a szót.*
- A Fekete Váltóval feladtam a leckét, tudom. Félig legenda, félig kőbe vésett törvény az alvilág kényes, fekete pókselymébe csomagolva. De kereskedő szemmel... *hunyorít Caldorcorra, mint kupec a kupecre csak úgy egymás közt.* - Ár és érték!
*Tízezer arany már magában hatalmas összeg, bár reálisnak saccolja egy ilyen ügyletre. Ám itt mindez szinte csak kezdő letétként lett nevesítve. Ahogy mind jobban ülepszik az ajánlat, annál jobban szöget ütnek a Rőt fejében a részletek: két Ház támogatása. Kockázatos és többe kerül, mint a kisebb vagyon, amit kezdésként bedobtak. Azon túl, hogy Wegtorenben a bizalmi szálakat és kötelékeket mindenki jobb szereti rejtve tartani, az ilyen szívességnek komoly ára van. Egyszóval ez a kikötés felfedi a kapcsolatokat és gúzsba is köti a "vevőt" e felfedett elköteleződések által. Aztán ott van a Tanács előtt való megjelenés, ami feltételként szabja, hogy Yeza mindenképp visszamenjen a Tűz Városába. Amint beteszi a lábát oda, mozgásba lendülhet a wegtoreni szokásjog bonyolult és előzetes egyezségeket felülíró mechanikája, ahol náluk sokkal hangsúlyosabb tényezők szava viszi majd a prímet. Nem mellesleg... A Tanács? Yeza még a Kis-Tanács összeülését is némi túlzásnak tartaná egy olyasvalaki ügyében, mint ő, még akkor is, ha a Fekete Váltó nem kis dolog. A Niyss egykori virágaként tud bennfentes titkokat, igen. A legtöbbjük azóta valószínűleg haszontalan, de talán nem mind. Tény az is, hogy keringtek pletykák róla és a céhmesterről. Arról épp úgy, hogy a szeretője, mint arról, hogy a balkézről született lánya. De a Főnix Háza már odavan. A letűnt céhek korpuszán wegtoren alvilága általában egyszerűen átlép. Ha még hamvában is ilyen óvatosan kerülgetik, az elgondolkodtató. Yeza sejtése, hogy itt jóval szűkebb kör érdekei állnak a háttérben, mint a Kis-Tanács kerületi- vagy a Tanács intézői impériuma. Kicsi hal ő ehhez. A Báró persze pontosan nem tudhatja, ahogy igazából talán Yeza maga sem, de az is lehet, hogy Asgron a feltételekkel magukkal is eleve puhatolózik. ...Vagy Caldorcor. A vörös fejében megfordul az is, hogy az ajánlatot esetleg nem szó szerint közvetítették felé.*
- Azt mondtad, bízol bennem és bízol a hűségemben. Tudom, mivel tartozom, már most azért, hogy közbenjártál a Váltóért *mondja. A kereskedőket mindig az alvilág gyepűvidékén portyázó hiénáknak tartották, de ez az ügylet a kezdetektől magában rejtette, hogy mélyebbre gázol az árnyak közé, mint tanácsos ezekben a körökben.* - Puhatolózhatnék egy kicsit Asgron Wergensonnál. Ha azon múlik, előkerítem Neked azt a gyöngyöt, de az igazat megvallva, nem tudok úszni és a kincsvadászat sem az én asztalom. Viszont valami azt súgja, hogy talán más miatt került a képbe ez a csecsebecse, mint a borsos ára.
A hozzászólás írója (Yeza a Rőt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.08 22:18:57
229. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-05-20 14:39:28
Üzenet elküldve: 2021-05-20 14:39:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az igric mindig is nagyravágyó volt. Egy wegtoreni szajha kölyke, aki a társadalom aljára született, nem elégedett meg azzal, amit kapott. Többet akart és kereste a lehetőséget, hogy kitörhessen. És lám, most saját kereskedőháza van, hatalmas vagyona, ingó és ingatlana, amelyre bárki irigységgel tekinthet. Mindig is nyomot akart hagyni a világban, azt akarta, hogy ismerjék a nevét és befolyással lehessen mások életére és a világ alakulására. Persze a célok, amelyeket maga elé tűzött és tűz, mindig reálisak voltak és így sikerrel is járt eddig. Ám messze még a cél.
De olykor meg kell állni és pihenni. Szemlélni és élvezni a tettek édes gyümölcsét vagy épp egy szemrevaló lány társaságát. Nem gondolná, hogy Wint az anyagi helyzete vagy társadalmi megítélése mozgatta volna, bár biztosan nyomott valamicskét a latban.*
- A siker tetteink esszenciája, a mérce, amely alapján megítélnek minket. Bár ez mindenkinek más és mást jelenthet. *Válaszolja a sikerességének említésére. Ha nem hízelegne neki a lány, akkor is tetszene neki, de így még inkább kedvére való a társasága.*
- Remélem, nem élsz vissza a bizalmammal. *Búgja Win szavaira reflektálva. Az újabb ruhaigazításra, mely már nem is igazán rejtett céllal indul, tekintete a mély dekoltázs felé rebben és látható élvezettel fürkészi a kívánatos halmokat, majd onnan a nyakon elvezetve pillantását újra találkozna a lányéval.*
- Lám, nem veszett még ki teljesen belőlünk a remény. *Suttogja játékos mosollyal ahogy Win párhúzamot von kettejük között.
Az események végül úgy alakulnak, hogy ők ketten egészen közel kerülnek egymáshoz és még az igricet is meglepi, mennyire megrészegíti a lány illata és közelsége. Nem csoda, hogy nem is kíván tovább parancsolni ösztöneinek és csókot követel tőle. A követelést hamar tapasztalja a másik oldalról is és jóleső érzéssel veszi a kezek útját, ahogy az erősebb szorítást is. Végre egy heves lány, aki nem fél elvenni.
A báró már rég megszokta saját, átváltozott nyelvét, sőt, jobban kedveli is, mint az eredetit és neki fel sem tűnik az átlagosnál keskenyebb és más alakú testrész. Ám Win természetesen érzi, hogy valami nem olyan, mint kellene és ez ellen ajkaik elválta után szót is emel.
A lány szemeiben nem ijedelmet lát, hanem kíváncsiságot, amikor a furcsa nyelv szóba kerül és az igric nem is kertel, kiölti kígyónyelvét, hogy Win láthassa a valóságot.*
- Átok ez, nem más, de remélem, nem tántorít el. *Süti le tekintetét egy pillanatra csak.*
- És megvan az előnye is. *Teszi hozzá, ahogy felnéz és a pillantásából látni, hogy egészen konkrét dologra gondol, ami akár még Winnek is kedvére lehet.*
- Kíváncsi vagy rá? *Kérdi halkan, remélve, hogy mindez nem veszi el a lány kedvét és ha Win engedi, akkor felkel ültéből és kézen fogva őt a háló felé kezdi invitálni, ahol a hatalmas baldachinos ágy is található. Odabent csak pár gyertya ég, sejtelmessé téve a szobát, de jól megvilágítva az ágyat.*
*Az igric mindig is nagyravágyó volt. Egy wegtoreni szajha kölyke, aki a társadalom aljára született, nem elégedett meg azzal, amit kapott. Többet akart és kereste a lehetőséget, hogy kitörhessen. És lám, most saját kereskedőháza van, hatalmas vagyona, ingó és ingatlana, amelyre bárki irigységgel tekinthet. Mindig is nyomot akart hagyni a világban, azt akarta, hogy ismerjék a nevét és befolyással lehessen mások életére és a világ alakulására. Persze a célok, amelyeket maga elé tűzött és tűz, mindig reálisak voltak és így sikerrel is járt eddig. Ám messze még a cél.
De olykor meg kell állni és pihenni. Szemlélni és élvezni a tettek édes gyümölcsét vagy épp egy szemrevaló lány társaságát. Nem gondolná, hogy Wint az anyagi helyzete vagy társadalmi megítélése mozgatta volna, bár biztosan nyomott valamicskét a latban.*
- A siker tetteink esszenciája, a mérce, amely alapján megítélnek minket. Bár ez mindenkinek más és mást jelenthet. *Válaszolja a sikerességének említésére. Ha nem hízelegne neki a lány, akkor is tetszene neki, de így még inkább kedvére való a társasága.*
- Remélem, nem élsz vissza a bizalmammal. *Búgja Win szavaira reflektálva. Az újabb ruhaigazításra, mely már nem is igazán rejtett céllal indul, tekintete a mély dekoltázs felé rebben és látható élvezettel fürkészi a kívánatos halmokat, majd onnan a nyakon elvezetve pillantását újra találkozna a lányéval.*
- Lám, nem veszett még ki teljesen belőlünk a remény. *Suttogja játékos mosollyal ahogy Win párhúzamot von kettejük között.
Az események végül úgy alakulnak, hogy ők ketten egészen közel kerülnek egymáshoz és még az igricet is meglepi, mennyire megrészegíti a lány illata és közelsége. Nem csoda, hogy nem is kíván tovább parancsolni ösztöneinek és csókot követel tőle. A követelést hamar tapasztalja a másik oldalról is és jóleső érzéssel veszi a kezek útját, ahogy az erősebb szorítást is. Végre egy heves lány, aki nem fél elvenni.
A báró már rég megszokta saját, átváltozott nyelvét, sőt, jobban kedveli is, mint az eredetit és neki fel sem tűnik az átlagosnál keskenyebb és más alakú testrész. Ám Win természetesen érzi, hogy valami nem olyan, mint kellene és ez ellen ajkaik elválta után szót is emel.
A lány szemeiben nem ijedelmet lát, hanem kíváncsiságot, amikor a furcsa nyelv szóba kerül és az igric nem is kertel, kiölti kígyónyelvét, hogy Win láthassa a valóságot.*
- Átok ez, nem más, de remélem, nem tántorít el. *Süti le tekintetét egy pillanatra csak.*
- És megvan az előnye is. *Teszi hozzá, ahogy felnéz és a pillantásából látni, hogy egészen konkrét dologra gondol, ami akár még Winnek is kedvére lehet.*
- Kíváncsi vagy rá? *Kérdi halkan, remélve, hogy mindez nem veszi el a lány kedvét és ha Win engedi, akkor felkel ültéből és kézen fogva őt a háló felé kezdi invitálni, ahol a hatalmas baldachinos ágy is található. Odabent csak pár gyertya ég, sejtelmessé téve a szobát, de jól megvilágítva az ágyat.*
228. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-05-11 20:51:04
Üzenet elküldve: 2021-05-11 20:51:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Win nem az a nagyravágyó típus. Nincs szüksége hatalomra, gazdagságra, pompára. Csupán éppen annyira, amennyit már most magáénak tudhat. Annyira, amennyivel függetlenségét biztosíthatja, szabadságát, mi minden bizonnyal leginkább féltve őrzött kincse, biztonságban tudhatja. Persze jogosan kérdezhetnék, hogy akkor mégis miért csatlakozott egy olyan kereskedőházhoz, kiknek elszámolással tartozhat, akár idejét, akár tevékenységét tekintve. Hogy jól döntött-e, azt az idő megmondja, ám egyelőre a jelent élvezi. Azt a jelent, melyben kellemesen cseveg egy hangulatos szobában, pazar étkek és italok mellett, igazán kedvére való társaságban. A báró megkapóan jó kiállású, s ha mással nem is, már termetével felkeltette Win érdeklődését. A többi, a kellemes humor, a tekintet, ami mintha mindig rosszban sántikálna, az eleven ajkak, már mind csak hab a tortán. Ezért is élvezi kifejezetten az estét úgy egészében, na meg azt a néhány pillanatnyi figyelmet, mit, kiesve az udvarias szerepből, dekoltázsának bűvkörében tölt a sárga tekintet.*
- Jól láthatóan sikerrel. *Csatlakozik ezúttal ő maga is a fényezéshez, nem leplezett szándékkal a hízelgésre.
Úgy tűnik, az a szándék is felismerésre talált, ami óvatos célzását illeti a titkok megtartásával kapcsolatban. S bár konkrétan egyikük sem nyilatkozik, egészen biztos benne, hogy Cha'yss ezúttal pontosan ugyan arra gondol, mint amire ő. A pohár emelését viszonozza, miből aztán kortyol is egyet, ha már újból keze ügyébe akadt.*
- Megtiszteltetés, hogy ilyen rövid ismeretség után bizalmad kegyében részesítesz. *Feleli végül játékosan, pajkos félmosolyt kunkorítva szája szegletébe. Ez pedig a következő okfejtésre teljes terjedelmében kiszélesedik.*
- Nos, ahogy láthatod, én is egészen hasonlóan vallom. *Igazít újból ruhájának szegélyén, mi dekoltázsát keretezi, ezúttal már nem úgy, mintha csak véletlen tenné, pimasz kacérsággal fűszerezi mozdulatát.*
- És mennyire nemes, ha mindezen rosszindulat ellenére mi mégis azon vagyunk, hogy ez valamelyest sikerüljön? *Mosolya megtartja huncut játékosságát, miközben hasonlóval felel a költői kérdésre. Ha pedig az zavaros volt, hát úgy tűnik, Win könnyedén igazodhatott hozzá.
A következő percek eseményei egészen közel vezetik egymáshoz a vacsorapartnereket, annyira, hogy parfümkészítőnk egészen jól érezhesse az illatosított fürdővíz kipárolgását, s bőrén a kérdező szinte perzselő leheletét. Nem is lényegesek már a szavak, ezen a ponton sokkal inkább kíván Cha'yss testével beszélgetni, mutatja ezt jól az érintés is, mi a férfi mellkasán állapodik meg. Több pedig nem is kell egyik félnek sem, a kezdeményezett csókot készséges ajkak fogadják. A készségesség pedig hamar alakul át mohósággá, ahogy a csók kibontakozik, miközben tenyerét Cha'yss vállán, majd nyakán át vezetve, ujjait a tarkóját szegélyező tincsekbe fúrja. Kissé talán bele is markol, bár erre nem merne megesküdni.
Érzékelése szerint hosszú idő telik el, mire feltűnik neki valami nem szokványos a másik szájában. Nem tudná megfogalmazni, hogy mit érez, csak annyit, hogy ilyet még nem tapasztalt korábban. Amint úgy érzi, hogy a csók levezető ágba ért, s ajkaik elválnak egymástól, nem rest hangot is adni ennek.*
- A nyelved! *Pihegi halkan, mint aki most szaladt fel két emeletet.* Valami van a nyelveddel. *Mosolyodik végül kacér kíváncsisággal, miközben kékjei hol a másik száját, hol sárga tekintetét fürkészik.*
*Win nem az a nagyravágyó típus. Nincs szüksége hatalomra, gazdagságra, pompára. Csupán éppen annyira, amennyit már most magáénak tudhat. Annyira, amennyivel függetlenségét biztosíthatja, szabadságát, mi minden bizonnyal leginkább féltve őrzött kincse, biztonságban tudhatja. Persze jogosan kérdezhetnék, hogy akkor mégis miért csatlakozott egy olyan kereskedőházhoz, kiknek elszámolással tartozhat, akár idejét, akár tevékenységét tekintve. Hogy jól döntött-e, azt az idő megmondja, ám egyelőre a jelent élvezi. Azt a jelent, melyben kellemesen cseveg egy hangulatos szobában, pazar étkek és italok mellett, igazán kedvére való társaságban. A báró megkapóan jó kiállású, s ha mással nem is, már termetével felkeltette Win érdeklődését. A többi, a kellemes humor, a tekintet, ami mintha mindig rosszban sántikálna, az eleven ajkak, már mind csak hab a tortán. Ezért is élvezi kifejezetten az estét úgy egészében, na meg azt a néhány pillanatnyi figyelmet, mit, kiesve az udvarias szerepből, dekoltázsának bűvkörében tölt a sárga tekintet.*
- Jól láthatóan sikerrel. *Csatlakozik ezúttal ő maga is a fényezéshez, nem leplezett szándékkal a hízelgésre.
Úgy tűnik, az a szándék is felismerésre talált, ami óvatos célzását illeti a titkok megtartásával kapcsolatban. S bár konkrétan egyikük sem nyilatkozik, egészen biztos benne, hogy Cha'yss ezúttal pontosan ugyan arra gondol, mint amire ő. A pohár emelését viszonozza, miből aztán kortyol is egyet, ha már újból keze ügyébe akadt.*
- Megtiszteltetés, hogy ilyen rövid ismeretség után bizalmad kegyében részesítesz. *Feleli végül játékosan, pajkos félmosolyt kunkorítva szája szegletébe. Ez pedig a következő okfejtésre teljes terjedelmében kiszélesedik.*
- Nos, ahogy láthatod, én is egészen hasonlóan vallom. *Igazít újból ruhájának szegélyén, mi dekoltázsát keretezi, ezúttal már nem úgy, mintha csak véletlen tenné, pimasz kacérsággal fűszerezi mozdulatát.*
- És mennyire nemes, ha mindezen rosszindulat ellenére mi mégis azon vagyunk, hogy ez valamelyest sikerüljön? *Mosolya megtartja huncut játékosságát, miközben hasonlóval felel a költői kérdésre. Ha pedig az zavaros volt, hát úgy tűnik, Win könnyedén igazodhatott hozzá.
A következő percek eseményei egészen közel vezetik egymáshoz a vacsorapartnereket, annyira, hogy parfümkészítőnk egészen jól érezhesse az illatosított fürdővíz kipárolgását, s bőrén a kérdező szinte perzselő leheletét. Nem is lényegesek már a szavak, ezen a ponton sokkal inkább kíván Cha'yss testével beszélgetni, mutatja ezt jól az érintés is, mi a férfi mellkasán állapodik meg. Több pedig nem is kell egyik félnek sem, a kezdeményezett csókot készséges ajkak fogadják. A készségesség pedig hamar alakul át mohósággá, ahogy a csók kibontakozik, miközben tenyerét Cha'yss vállán, majd nyakán át vezetve, ujjait a tarkóját szegélyező tincsekbe fúrja. Kissé talán bele is markol, bár erre nem merne megesküdni.
Érzékelése szerint hosszú idő telik el, mire feltűnik neki valami nem szokványos a másik szájában. Nem tudná megfogalmazni, hogy mit érez, csak annyit, hogy ilyet még nem tapasztalt korábban. Amint úgy érzi, hogy a csók levezető ágba ért, s ajkaik elválnak egymástól, nem rest hangot is adni ennek.*
- A nyelved! *Pihegi halkan, mint aki most szaladt fel két emeletet.* Valami van a nyelveddel. *Mosolyodik végül kacér kíváncsisággal, miközben kékjei hol a másik száját, hol sárga tekintetét fürkészik.*
227. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-04-26 14:14:58
Üzenet elküldve: 2021-04-26 14:14:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az emberek sokszor megelégednek azzal, amit kapnak. Nem vágynak többre, nem tesznek érte, hanem elfogadják a sorsukat azzal a magyarázattal, hogy nekik ezt írta meg a sors. Az igric a lehetőségekben hisz, azokban a lehetőségekben, amelyeknek sorsfordító jelentésük van és mindent megváltoztatnak. Hála az isteneknek, eddig úgy kufárkodott a lehetőségekkel, hogy azok mindig jól sültek el. Kivéve egy alkalmat, amikor majdnem rosszul döntött, de végül mégis sikerült előnyt kovácsolnia a helyzetből. Persze annak az előnynek megvolt az ára, ám annak is köszönhető, hogy most itt ülhet Winnel.
A parfümárus lány eléri a célját, az igric pillantása egy lehelettel tovább időzik el a lány dekoltázsán, mint az udvarias volna. Már ha lehet az ilyesmi udvarias.*
- Igyekszem e két mezsgyén mozogni. Az üzletben ezek a hatékonyság alapjai lehetnek. *Fényezi kicsit magát, hogy olyan emberekkel dolgoztat, akik értik a dolgukat.
A titkok biztonságának kiemelésére féloldalasan elmosolyodik. Bár lehet, hogy Win nem úgy értette, ahogy ő most gondolja, de ez is alapja lehet egy olyan sejtésnek, miszerint a lány ugyanolyan diszkréten kezelné mostani kis üzleti vacsorájuk alatt történteket is, mint azok, amelyek most elhangzottak a kevés figyelmet kapott tökéletes ételek felett.*
- A bizalom ritka erény, de úgy érzem, benned megbízhatok, ha titkok kerülnek szóba. *Emeli poharát kissé, mintha megpecsételné szóbeli szerződésüket a titkok kölcsönös megtartására.*
- Én úgy vallom, amire büszkék lehetünk, nem szabad elrejteni. Sokszor csak irigységből tartanak bennünket nagyképűnek. De hisz mennyivel könnyebb lehet a langyos vízben dagonyázni és lerántani maguk közé azokat, kik magasabbra emelkednek, mint tartani velünk a lépést? *Kérdése költői és talán kissé zavaros, de bízik benne, hogy Win érteni fogja a lényegét. Kedveli a lány határozottságát, hogy tudja, mit akar és hogyan érje el. Ezt az erényt mindig hiányolta Aenaeből, bár mostanában már kezd a tharg lány is ráérezni az erejére. Most mégis üdítő ez a magabiztosság, ami Winből árad.
A lány köszönetére, hogy közbenjár az ügyében, csak aprót bólint. Számára mi sem egyszerűbb, mint két szót szólni az érdekében, Aztyan nem fogja firtatni miértjét.
Utolsó kérdésére, hogy mit is tudna Win kezdeni kettejük illatával, a lány közelebb hajol, az igric pedig örömmel fürkészi most az arcát, a szemét és a dekoltázsát is, hogy végül az ajkán torpanjon meg a sárga tekintet.*
- Hogyan is deríthetnénk ki ezt? *Kérdi szinte suttogva. Elég jó füle van ahhoz, hogy kihallja a vágyakozást és mint domináns férfi, szívesen adja meg mit elvárnak tőle. Az érintés az utolsó csepp a pohárban. Ahogy Win tenyere a bőréhez ér, maga is közelebb hajol, hogy megízlelhesse a lány ajkát. Persze csak akkor, ha Win is partner ebben.
Ha így esik, akkor sajnos a desszertnek, a ropogós tésztalapok közé töltött vaníliás krémhabnak várnia kell a kóstolásra, mert az igric most sokkal finomabb ízeket kíván egy csók formájában.*
*Az emberek sokszor megelégednek azzal, amit kapnak. Nem vágynak többre, nem tesznek érte, hanem elfogadják a sorsukat azzal a magyarázattal, hogy nekik ezt írta meg a sors. Az igric a lehetőségekben hisz, azokban a lehetőségekben, amelyeknek sorsfordító jelentésük van és mindent megváltoztatnak. Hála az isteneknek, eddig úgy kufárkodott a lehetőségekkel, hogy azok mindig jól sültek el. Kivéve egy alkalmat, amikor majdnem rosszul döntött, de végül mégis sikerült előnyt kovácsolnia a helyzetből. Persze annak az előnynek megvolt az ára, ám annak is köszönhető, hogy most itt ülhet Winnel.
A parfümárus lány eléri a célját, az igric pillantása egy lehelettel tovább időzik el a lány dekoltázsán, mint az udvarias volna. Már ha lehet az ilyesmi udvarias.*
- Igyekszem e két mezsgyén mozogni. Az üzletben ezek a hatékonyság alapjai lehetnek. *Fényezi kicsit magát, hogy olyan emberekkel dolgoztat, akik értik a dolgukat.
A titkok biztonságának kiemelésére féloldalasan elmosolyodik. Bár lehet, hogy Win nem úgy értette, ahogy ő most gondolja, de ez is alapja lehet egy olyan sejtésnek, miszerint a lány ugyanolyan diszkréten kezelné mostani kis üzleti vacsorájuk alatt történteket is, mint azok, amelyek most elhangzottak a kevés figyelmet kapott tökéletes ételek felett.*
- A bizalom ritka erény, de úgy érzem, benned megbízhatok, ha titkok kerülnek szóba. *Emeli poharát kissé, mintha megpecsételné szóbeli szerződésüket a titkok kölcsönös megtartására.*
- Én úgy vallom, amire büszkék lehetünk, nem szabad elrejteni. Sokszor csak irigységből tartanak bennünket nagyképűnek. De hisz mennyivel könnyebb lehet a langyos vízben dagonyázni és lerántani maguk közé azokat, kik magasabbra emelkednek, mint tartani velünk a lépést? *Kérdése költői és talán kissé zavaros, de bízik benne, hogy Win érteni fogja a lényegét. Kedveli a lány határozottságát, hogy tudja, mit akar és hogyan érje el. Ezt az erényt mindig hiányolta Aenaeből, bár mostanában már kezd a tharg lány is ráérezni az erejére. Most mégis üdítő ez a magabiztosság, ami Winből árad.
A lány köszönetére, hogy közbenjár az ügyében, csak aprót bólint. Számára mi sem egyszerűbb, mint két szót szólni az érdekében, Aztyan nem fogja firtatni miértjét.
Utolsó kérdésére, hogy mit is tudna Win kezdeni kettejük illatával, a lány közelebb hajol, az igric pedig örömmel fürkészi most az arcát, a szemét és a dekoltázsát is, hogy végül az ajkán torpanjon meg a sárga tekintet.*
- Hogyan is deríthetnénk ki ezt? *Kérdi szinte suttogva. Elég jó füle van ahhoz, hogy kihallja a vágyakozást és mint domináns férfi, szívesen adja meg mit elvárnak tőle. Az érintés az utolsó csepp a pohárban. Ahogy Win tenyere a bőréhez ér, maga is közelebb hajol, hogy megízlelhesse a lány ajkát. Persze csak akkor, ha Win is partner ebben.
Ha így esik, akkor sajnos a desszertnek, a ropogós tésztalapok közé töltött vaníliás krémhabnak várnia kell a kóstolásra, mert az igric most sokkal finomabb ízeket kíván egy csók formájában.*
226. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-04-18 22:18:24
Üzenet elküldve: 2021-04-18 22:18:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Szélesen és kacéran mosolyodik, ahogy a báró egyetlen mondatával foglalja össze azoknak az elveknek az esszenciáját, mi alapján eddigi életét élte, s tervezi azt a továbbiakban is. Nem szeretné, s talán nem is hagyta még kielégítetlenül egyetlen vágyát sem, bármennyire tűnik túlzásnak is az állítás. Szerencse, vagy adottság, hogy eddig nem is igazán ütközött akadályokba. S most is úgy tűnik, hogy egészen hasonlatos elképzeléseket forgatnak fejükben ők ketten, a férfi lakosztályának meghitt félhomályában.*
- Mintha csak a számból vetted volna ki a szavakat. *Kacér mosolya vigyorrá szélesedik egyetértésében, mit azonban hamar elfojt, hogy a sárga tekintetet ne az, inkább ruhája szegélye kösse le, illetve annak fantáziája, mi mögötte rejtőzhet. A mozdulat sikerrel jár, mit elégedett félmosollyal nyugtáz, mi éppen csak halványan kunkorodik szája szegletében.
A főétel pompássága Win figyelmét sem köti le teljes mértékben, ám az egyértelmű, hogy őt jobban lázba hozta az étek, mint asztaltársaságát. Emiatt persze nem zavartatja magát, nem az a szégyenlős fajta, ebben a tekintetben sem.*
- Milyen elegánsan praktikus megoldás. *Mosolyodik Aztyan alkalmazásának hátterén, s a kijavítás nélkül is bizonyos benne, hogy csupán nagyzoló tréfa az állítás.* Megnyugodhatsz, a titkaid biztonságban vannak velem. *Kacsint pajkosan a kérésre is reflektálva végül, bízva benne, hogy Cha'yss talán mást is kiért az elejtett, finom célzásból. Na nem, mintha bármi más titokra fájna bármelyik foga, mindössze arra, mit, ha minden jól megy, ketten fognak elkövetni az este hátralevő részében.*
- Nos, bármennyire is szeretnék szerény lenni, ezt nem vitathatom el. *Felel a dicséretek jogosságát firtató kérdéskörre pimasz szerénytelenséggel, mit hasonló ívben görbülő mosolya kísér. Aki nem ismeri, s nem érez rá stílusára némi beszélgetés után, akár beképzeltnek, gőgösnek is tarthatná ezen kijelentése nyomán, ám az ettől való tartás nem tartja vissza hasonló megnyilvánulásoktól. Lévén, nem is létezik.*
- Lekötelezel. *Hálálkodik ügyének előre mozdításával kapcsolatban, poharát emelve Cha'yss felé, hangsúlyával igyekezve kétértelmű jelentéssel ellátni szavait, mit kacér kékjei is segítenek, ahogy a sárga tekintetet keresik. Kevésbé érdekli most karriere előre mozdulása, mint a flörté, mit egyelőre egészen óvatosan űznek. Egyelőre és egészen addig, míg az a kihívó mondat el nem hagyja a boráztatta ajkakat. Win pedig nem is rest megragadni az alkalmat, hogy közelebb hajolva teremtsen néhány fokkal bizalmasabb légkört. Cha'yss testének közelsége, mélyen beszívott illata egy pillanatra teljesen megrészegíti parfümkészítőnket, ki nem is képes azonnal válaszolni az elsuttogott kérdésre.*
- Hmm... *Lassan hunyja le szemét egy hosszabb pillantás erejéig, majd ismét visszatér a sárga tekintetbe.* Úgy hiszem egészen bámulatos eredményt szülne, ha ez a két illat keveredne. *Hangja visszafogott, mégis könnyen kiérezni belőle minden vágyakozását, mik mostanra szinte azonnali csillapításra szorulnak. Ha pedig alkalma nyílik rá, s hagyják neki, jobb tenyerével próbál aprót simítani a férfi mellkasán.*
*Szélesen és kacéran mosolyodik, ahogy a báró egyetlen mondatával foglalja össze azoknak az elveknek az esszenciáját, mi alapján eddigi életét élte, s tervezi azt a továbbiakban is. Nem szeretné, s talán nem is hagyta még kielégítetlenül egyetlen vágyát sem, bármennyire tűnik túlzásnak is az állítás. Szerencse, vagy adottság, hogy eddig nem is igazán ütközött akadályokba. S most is úgy tűnik, hogy egészen hasonlatos elképzeléseket forgatnak fejükben ők ketten, a férfi lakosztályának meghitt félhomályában.*
- Mintha csak a számból vetted volna ki a szavakat. *Kacér mosolya vigyorrá szélesedik egyetértésében, mit azonban hamar elfojt, hogy a sárga tekintetet ne az, inkább ruhája szegélye kösse le, illetve annak fantáziája, mi mögötte rejtőzhet. A mozdulat sikerrel jár, mit elégedett félmosollyal nyugtáz, mi éppen csak halványan kunkorodik szája szegletében.
A főétel pompássága Win figyelmét sem köti le teljes mértékben, ám az egyértelmű, hogy őt jobban lázba hozta az étek, mint asztaltársaságát. Emiatt persze nem zavartatja magát, nem az a szégyenlős fajta, ebben a tekintetben sem.*
- Milyen elegánsan praktikus megoldás. *Mosolyodik Aztyan alkalmazásának hátterén, s a kijavítás nélkül is bizonyos benne, hogy csupán nagyzoló tréfa az állítás.* Megnyugodhatsz, a titkaid biztonságban vannak velem. *Kacsint pajkosan a kérésre is reflektálva végül, bízva benne, hogy Cha'yss talán mást is kiért az elejtett, finom célzásból. Na nem, mintha bármi más titokra fájna bármelyik foga, mindössze arra, mit, ha minden jól megy, ketten fognak elkövetni az este hátralevő részében.*
- Nos, bármennyire is szeretnék szerény lenni, ezt nem vitathatom el. *Felel a dicséretek jogosságát firtató kérdéskörre pimasz szerénytelenséggel, mit hasonló ívben görbülő mosolya kísér. Aki nem ismeri, s nem érez rá stílusára némi beszélgetés után, akár beképzeltnek, gőgösnek is tarthatná ezen kijelentése nyomán, ám az ettől való tartás nem tartja vissza hasonló megnyilvánulásoktól. Lévén, nem is létezik.*
- Lekötelezel. *Hálálkodik ügyének előre mozdításával kapcsolatban, poharát emelve Cha'yss felé, hangsúlyával igyekezve kétértelmű jelentéssel ellátni szavait, mit kacér kékjei is segítenek, ahogy a sárga tekintetet keresik. Kevésbé érdekli most karriere előre mozdulása, mint a flörté, mit egyelőre egészen óvatosan űznek. Egyelőre és egészen addig, míg az a kihívó mondat el nem hagyja a boráztatta ajkakat. Win pedig nem is rest megragadni az alkalmat, hogy közelebb hajolva teremtsen néhány fokkal bizalmasabb légkört. Cha'yss testének közelsége, mélyen beszívott illata egy pillanatra teljesen megrészegíti parfümkészítőnket, ki nem is képes azonnal válaszolni az elsuttogott kérdésre.*
- Hmm... *Lassan hunyja le szemét egy hosszabb pillantás erejéig, majd ismét visszatér a sárga tekintetbe.* Úgy hiszem egészen bámulatos eredményt szülne, ha ez a két illat keveredne. *Hangja visszafogott, mégis könnyen kiérezni belőle minden vágyakozását, mik mostanra szinte azonnali csillapításra szorulnak. Ha pedig alkalma nyílik rá, s hagyják neki, jobb tenyerével próbál aprót simítani a férfi mellkasán.*
225. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-04-06 11:43:18
Üzenet elküldve: 2021-04-06 11:43:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A szerencse olyan áru, amellyel a kereskedők nem szívesen kufárkodnak. Általában. Ami az egyiknek szerencse, az a másiknak általában átok. De mindez nézőpont kérdése és az igric mindig igyekezett a szerencse jó oldalára állni.
Persze, most nem gondolja azt, hogy bárki számára szerencsétlen lenne az, hogy a Központban összefutott ezzel a feltűnően csinos és kívánatos lánnyal, akit Aztyan vett fel, míg ő más ügyeket intézett.
A vágyakat említő hozzászólás és a sejtelmes mosoly örömmel tölti el, mert egy-két gondolatát igazolni látszik és elővetíti talán a kellemes vacsora még kellemesebb folytatását is.*
- A vágy olyan érzés, amit sosem szabad kielégítetlenül hagyni. *Viszonozza a sejtelmes mosolyt, hangja halk és búgó.
A korábbi képzelt képet magáról női ruhákban igyekezne már feledni. Nemcsak azért, mert felesleges képzelgés, de azért is, mert Winen sokkal jobban mutatnak azok a ruhák és a vétlen mozdulat vezette pillantása is kellemes vidékek felé kalandozik. Ha tehetné, villás nyelvével megnyalná alsó ajkát, de nem szeretné, ha a lány valami ilyesmin kapná. Egyelőre még nem.
Közben a vacsora előrehalad és már a főételnél tartanak. A rák valóban fenséges, de a társaság jobban leköti a báró figyelmét.*
- Majd ne mond el neki, de éppen azért alkalmazom Aztyant, hogy megkíméljen a sótlan üzleti tárgyalásoktól. *Mosolyodik el féloldalasan.*
- Ezért is. *Pontosít szinte azonnal. A heges arcú wegtoreni kereskedő nagyban hozzájárult, hogy a Kereskedőház csillaga ilyen magasra szálljon. És ha még közben ilyen gyöngyszemeket is gyűjt, mint Win, akkor duplán megérte elhívni Wegtorenből.*
- Köszönöm, nem leszek fukar, hisz ami jár, az jár. *Hatja meg fejét beleegyezőn, már-már szolgai gesztussal, de szája sarkában ott bújik az a pajkos felhang. Pillantását sem szegezi le, hanem végig Win tekintetét fürkészi kihívón.*
- Intézkedem. *Válaszol amikor segítségét nem utasítják el. Neki aztán semmibe sem kerül, hogy kicsit előre lökje a parfümárus lány karrierjét. A többit pedig majd Aztyan elintézi.
Az utolsó mondata épp akkor érkezik amikor kell és éppen olyan hatást vált ki, amilyet elvárt tőle. Nem dől előre amikor Win közelebb hajol hozzá, pedig a vadász szeret a prédára rontani, ha lehetőséget lát. Ám a báró türelmes férfi és élvezi ezt a játékot, amit ők ketten játszanak. Nem fél, hogy a préda esetleg megijed és elfut. Nem is igazán nevezné prédának a lányt.
Ha Win nem dőlt vissza, akkor még mindig egészen közel lehetnek egymáshoz, amikor szavai elhangzanak. Az igric talán csak alig érezhetőn mozdul felé, tekintetét hagyja elmerülni a lány kékjeiben.*
- Hmm... pontosan mit is? *Kérdi halkan, bársonyos éllel a hangjában. Nincs ellenére ez a közelség, sőt, élvezi. Érzi az illatát, szinte testének melegét is érzi, már csak az érintése kellene és bizonyosan gyorsan félbeszakadna ez a vacsora, legyen bármily finom is az a rák.*
*A szerencse olyan áru, amellyel a kereskedők nem szívesen kufárkodnak. Általában. Ami az egyiknek szerencse, az a másiknak általában átok. De mindez nézőpont kérdése és az igric mindig igyekezett a szerencse jó oldalára állni.
Persze, most nem gondolja azt, hogy bárki számára szerencsétlen lenne az, hogy a Központban összefutott ezzel a feltűnően csinos és kívánatos lánnyal, akit Aztyan vett fel, míg ő más ügyeket intézett.
A vágyakat említő hozzászólás és a sejtelmes mosoly örömmel tölti el, mert egy-két gondolatát igazolni látszik és elővetíti talán a kellemes vacsora még kellemesebb folytatását is.*
- A vágy olyan érzés, amit sosem szabad kielégítetlenül hagyni. *Viszonozza a sejtelmes mosolyt, hangja halk és búgó.
A korábbi képzelt képet magáról női ruhákban igyekezne már feledni. Nemcsak azért, mert felesleges képzelgés, de azért is, mert Winen sokkal jobban mutatnak azok a ruhák és a vétlen mozdulat vezette pillantása is kellemes vidékek felé kalandozik. Ha tehetné, villás nyelvével megnyalná alsó ajkát, de nem szeretné, ha a lány valami ilyesmin kapná. Egyelőre még nem.
Közben a vacsora előrehalad és már a főételnél tartanak. A rák valóban fenséges, de a társaság jobban leköti a báró figyelmét.*
- Majd ne mond el neki, de éppen azért alkalmazom Aztyant, hogy megkíméljen a sótlan üzleti tárgyalásoktól. *Mosolyodik el féloldalasan.*
- Ezért is. *Pontosít szinte azonnal. A heges arcú wegtoreni kereskedő nagyban hozzájárult, hogy a Kereskedőház csillaga ilyen magasra szálljon. És ha még közben ilyen gyöngyszemeket is gyűjt, mint Win, akkor duplán megérte elhívni Wegtorenből.*
- Köszönöm, nem leszek fukar, hisz ami jár, az jár. *Hatja meg fejét beleegyezőn, már-már szolgai gesztussal, de szája sarkában ott bújik az a pajkos felhang. Pillantását sem szegezi le, hanem végig Win tekintetét fürkészi kihívón.*
- Intézkedem. *Válaszol amikor segítségét nem utasítják el. Neki aztán semmibe sem kerül, hogy kicsit előre lökje a parfümárus lány karrierjét. A többit pedig majd Aztyan elintézi.
Az utolsó mondata épp akkor érkezik amikor kell és éppen olyan hatást vált ki, amilyet elvárt tőle. Nem dől előre amikor Win közelebb hajol hozzá, pedig a vadász szeret a prédára rontani, ha lehetőséget lát. Ám a báró türelmes férfi és élvezi ezt a játékot, amit ők ketten játszanak. Nem fél, hogy a préda esetleg megijed és elfut. Nem is igazán nevezné prédának a lányt.
Ha Win nem dőlt vissza, akkor még mindig egészen közel lehetnek egymáshoz, amikor szavai elhangzanak. Az igric talán csak alig érezhetőn mozdul felé, tekintetét hagyja elmerülni a lány kékjeiben.*
- Hmm... pontosan mit is? *Kérdi halkan, bársonyos éllel a hangjában. Nincs ellenére ez a közelség, sőt, élvezi. Érzi az illatát, szinte testének melegét is érzi, már csak az érintése kellene és bizonyosan gyorsan félbeszakadna ez a vacsora, legyen bármily finom is az a rák.*
224. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-03-28 18:53:53
Üzenet elküldve: 2021-03-28 18:53:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Parfümkészítőnknek eddig nem sok dolga volt a szerencsével, így talán kevésbé képes átérezni annak fontosságát egy élet sorsa felett. Persze, talán az volt, hogy még a lázadás előtt hagyta el a várost, de évekkel, nem néhány nappal, hogy igazán érezze ennek súlyát. A Pinty alapításához való társulásban is szerepet játszhattak persze a megfelelő időben megfelelően alakuló körülmények, melyek Zia megismeréséhez vezették, ám a bordély is hamar kicsúszott kezei közül. Annyira, hogy ma éppen jelenlegi tulajdonosával költheti el igazán ízletes vacsoráját. Viszont talán ez sem az a sorsot másító fordulat, minek nyomán átérezhetné a szerencse súlyát. Bár, ki tudja, mit fial még ez az este, korai lenne megbecsülni jelentőségét.
Mindenesetre, s mindezzel együtt tetszik neki a közmondásnak is beillő fordulat, mivel Cha'yss él. Azt már korábban, még a központban megtapasztalhatta, milyen ügyesen bánik a szavakkal asztaltársa, mit személy szerint nagy erénynek tart egy férfi jellemében. A lapos pillantásra hamiskás mosollyal, a megállapításra pedig egy apró, helyeslő biccentéssel felel, ám tovább nem fűzi ezt a fonalat.*
- Valóban nem, de vágyhatunk azért bizonyos gondolatok után. *Mosolya hasonlóan széles, mint a báróé, ám valamivel sejtelmesebb, miből érezhető lehet, hogy nem afféle ártatlan gondolatokra célozhat.
A kacsintást követően, Cha'yssal egyidőben emeli poharát, hogy a kortyba rejtse mosolyát. Tetszett neki a pajkos gesztus, ám nem akar túl lelkesnek tűnni. Még nem. A téma aztán tovább terelődik, méghozzá egy egészen mókás képzelgéshez vezetve, már ami Wint illeti, ki igazán jól szórakozik a ruhájába bújtatott báró vizionálásán. Kacaja élénk és valódi, egy pillanatra kibújva a kihívóan csábító karakterből, hogy őszintén és kevésbé kecsesen nevethessen egy jót. Ám következő mozdulatával már ismét azt a fajta figyelmét kívánja felkelteni Cha'yssnak, mit egyre inkább vágyik magán érezni, ahogy az este előre halad. Ujjai közé csippentett szegélyén leheletnyit igazít csak, de a sárga tekintetnek ennyi is elég, hogy Win kedvére tegyen, elfojtott mosolyt csalva ezzel ajkaira.
A fogások közben lecserélődnek, s a főétel kerül terítékre, mit parfümkészítőnk nem rest megízlelni, és mi rögvest elnyeri abszolút tetszését. Nem fukarkodik a méltatásával sem, ahogy a falatok és kortyok is sorra érkeznek szájába. Na nem úgy, mint egy utolsó kocsmatölteléknek, tisztában van és alkalmazza is az illem szabályait, mik egy étkezésre vonatkoznak. Teli szájjal sem beszél, inkább borral öblít, mielőtt újból szólalna.*
- Akkor örülök, hogy ez a miénk nem egy ilyen átlagos, jó hangulattól mentes üzleti vacsora. *Fogadja végül a bókot, a következő, komolytalan szabadkozásra pedig szélesen vigyorodva felel.*
- Hidd el, azonnal szólni fogok, ha valamit is tolakodásnak éreznék. Addig meg dicsérj csak kedved szerint. *Nevet fel együtt Cha'yssal, mielőtt újra kortyra emelné poharát, kacér kékjeivel keresve a férfi pillantását.
A hogylétét firtató kérdést minden ferdítés nélkül feleli meg, bizakodó és kevésbé pozitív érzéseit is megosztva a báróval, ki, ahogy illik, nem szakítja félbe, míg fejtegetése végére nem ér.*
- Nos, ezért igazán hálásak lennénk. Én, és a város kevésbé illatos lakosai egyaránt. *Üti el mókázva a beszélgetés üzletieskedő élét, nem utasítva azonban vissza a közbenjárás dolgát. Nem az a fajta lány ő, aki bármiféle segítség ellen tiltakozna. Hiszen, ha már egyszer felajánlják neki, ugyan miért ne fogadná el?
A következő megjegyzés éppen akkor éri, mikor kortyra emelné már félig üres poharát, s váratlansága megakasztja a mozdulatban. Tekintete a sárga pillantásba fonódik, poharát visszateszi az asztalra. Meglepett ívbe húzódó vonásai hamar alakulnak pajkossá, ahogy egészen közel hajol Cha'ysshoz, mi nem esik nehezére így, hogy mellette ül. Mély lélegzetet vesz, mit lassan enged ki orrán át, s csak ezt követően szólal.*
- Pedig ez sem rossz. Tudnék vele mit kezdeni. *Mosolyodik sokat sejtetően. Halkan beszél, lágyan ejtve a szavakat, kékjeit pillanatra sem szakítva el a másik tekintetétől. Megfordul gondolataiban, hogy, ha ilyen irányban folytatják a beszélgetést, nem feltétlenül érnek el a desszertig. Avagy éppen, hogy így érnek el addig a desszertig, mi kimondatlanul függeszkedik fejük felett már a kovácsműhelybeli találkozásuk óta.*
*Parfümkészítőnknek eddig nem sok dolga volt a szerencsével, így talán kevésbé képes átérezni annak fontosságát egy élet sorsa felett. Persze, talán az volt, hogy még a lázadás előtt hagyta el a várost, de évekkel, nem néhány nappal, hogy igazán érezze ennek súlyát. A Pinty alapításához való társulásban is szerepet játszhattak persze a megfelelő időben megfelelően alakuló körülmények, melyek Zia megismeréséhez vezették, ám a bordély is hamar kicsúszott kezei közül. Annyira, hogy ma éppen jelenlegi tulajdonosával költheti el igazán ízletes vacsoráját. Viszont talán ez sem az a sorsot másító fordulat, minek nyomán átérezhetné a szerencse súlyát. Bár, ki tudja, mit fial még ez az este, korai lenne megbecsülni jelentőségét.
Mindenesetre, s mindezzel együtt tetszik neki a közmondásnak is beillő fordulat, mivel Cha'yss él. Azt már korábban, még a központban megtapasztalhatta, milyen ügyesen bánik a szavakkal asztaltársa, mit személy szerint nagy erénynek tart egy férfi jellemében. A lapos pillantásra hamiskás mosollyal, a megállapításra pedig egy apró, helyeslő biccentéssel felel, ám tovább nem fűzi ezt a fonalat.*
- Valóban nem, de vágyhatunk azért bizonyos gondolatok után. *Mosolya hasonlóan széles, mint a báróé, ám valamivel sejtelmesebb, miből érezhető lehet, hogy nem afféle ártatlan gondolatokra célozhat.
A kacsintást követően, Cha'yssal egyidőben emeli poharát, hogy a kortyba rejtse mosolyát. Tetszett neki a pajkos gesztus, ám nem akar túl lelkesnek tűnni. Még nem. A téma aztán tovább terelődik, méghozzá egy egészen mókás képzelgéshez vezetve, már ami Wint illeti, ki igazán jól szórakozik a ruhájába bújtatott báró vizionálásán. Kacaja élénk és valódi, egy pillanatra kibújva a kihívóan csábító karakterből, hogy őszintén és kevésbé kecsesen nevethessen egy jót. Ám következő mozdulatával már ismét azt a fajta figyelmét kívánja felkelteni Cha'yssnak, mit egyre inkább vágyik magán érezni, ahogy az este előre halad. Ujjai közé csippentett szegélyén leheletnyit igazít csak, de a sárga tekintetnek ennyi is elég, hogy Win kedvére tegyen, elfojtott mosolyt csalva ezzel ajkaira.
A fogások közben lecserélődnek, s a főétel kerül terítékre, mit parfümkészítőnk nem rest megízlelni, és mi rögvest elnyeri abszolút tetszését. Nem fukarkodik a méltatásával sem, ahogy a falatok és kortyok is sorra érkeznek szájába. Na nem úgy, mint egy utolsó kocsmatölteléknek, tisztában van és alkalmazza is az illem szabályait, mik egy étkezésre vonatkoznak. Teli szájjal sem beszél, inkább borral öblít, mielőtt újból szólalna.*
- Akkor örülök, hogy ez a miénk nem egy ilyen átlagos, jó hangulattól mentes üzleti vacsora. *Fogadja végül a bókot, a következő, komolytalan szabadkozásra pedig szélesen vigyorodva felel.*
- Hidd el, azonnal szólni fogok, ha valamit is tolakodásnak éreznék. Addig meg dicsérj csak kedved szerint. *Nevet fel együtt Cha'yssal, mielőtt újra kortyra emelné poharát, kacér kékjeivel keresve a férfi pillantását.
A hogylétét firtató kérdést minden ferdítés nélkül feleli meg, bizakodó és kevésbé pozitív érzéseit is megosztva a báróval, ki, ahogy illik, nem szakítja félbe, míg fejtegetése végére nem ér.*
- Nos, ezért igazán hálásak lennénk. Én, és a város kevésbé illatos lakosai egyaránt. *Üti el mókázva a beszélgetés üzletieskedő élét, nem utasítva azonban vissza a közbenjárás dolgát. Nem az a fajta lány ő, aki bármiféle segítség ellen tiltakozna. Hiszen, ha már egyszer felajánlják neki, ugyan miért ne fogadná el?
A következő megjegyzés éppen akkor éri, mikor kortyra emelné már félig üres poharát, s váratlansága megakasztja a mozdulatban. Tekintete a sárga pillantásba fonódik, poharát visszateszi az asztalra. Meglepett ívbe húzódó vonásai hamar alakulnak pajkossá, ahogy egészen közel hajol Cha'ysshoz, mi nem esik nehezére így, hogy mellette ül. Mély lélegzetet vesz, mit lassan enged ki orrán át, s csak ezt követően szólal.*
- Pedig ez sem rossz. Tudnék vele mit kezdeni. *Mosolyodik sokat sejtetően. Halkan beszél, lágyan ejtve a szavakat, kékjeit pillanatra sem szakítva el a másik tekintetétől. Megfordul gondolataiban, hogy, ha ilyen irányban folytatják a beszélgetést, nem feltétlenül érnek el a desszertig. Avagy éppen, hogy így érnek el addig a desszertig, mi kimondatlanul függeszkedik fejük felett már a kovácsműhelybeli találkozásuk óta.*
223. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-03-28 11:11:44
Üzenet elküldve: 2021-03-28 11:11:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A valóság most egyelőre a legkevésbé érdekli. Az elmúlt napokban túl sokat kellett a valósággal törődnie. Ráadásul a valóságnak egy igen veszélyes és komoly részéhez volt szerencséje, amit eddig erősen el akart kerülni. Most pedig itt ül egy kellemes vacsorán egy kihívóan csinos lánnyal kettesben. Miért törődne a valósággal?
Valóban nem helyesbít, amikor Win magának tulajdonítja a partnerválasztás érdemét. Neki mindegy, csak érezze jól magát az elmúlt napok vihara után.
Szerencséjének kidomborításakor csak megemeli a poharát, fogadva a dicséretet. Valóban szerencsésnek mondhatja magát. Eddigi élete alatt rengetegszer kínált számára lehetőséget a szerencse és ő élt is velük. Talán ezért juthatott el ilyen magasra.*
- Nem csak a parfümökkel, de a szerencsével is jól kell kufárkodni. *Jegyzi meg laposan pillantva a lányra.*
- Ennek eldöntését rád bízom, hisz nem mondhatjuk meg másoknak, mit gondoljanak felőlünk. *Vonja meg vállát alig láthatóan, de széles mosollyal. Kevesen ismerik igazán az igricet és még kevesebben tudják róla, hogy mit áldozott fel. És hogy ez az áldozattal mit nyert vagy vesztett.*
- Majd megköszönöm Aztyannak is. *Kacsint Winre, hogy aztán újra belekortyoljon az italába.
Saját lelki szemei előtt is felsejlik, ahogy egy Winéhez hasonló ruhában tetszeleg, bár neki annyira nem mulatságos, amit lát. Inkább szánalmasnak mondaná, de nem hagyja, hogy mindez elrontsa a kedvét, csak elhessegeti a dolgot és inkább Winnel foglalkozik.*
- Nem sértesz meg. Ami igaz, az igaz. *Nevet és amikor a lány, mintha direkt tenné, két ujja közé csippenti ruhájának szegélyét. Ezúttal hagyja elkalandozni a tekintetét a merészen ízlésesen kivágott ruha kidomborította dekoltázs felé. De csak egy pillanattal tovább, mint a jóízlés engedné. Ám ettől még érezhető a pillantása.
Az előételt a főételre cserélik és míg Win enni kezd, a báró kényelmesen hátradől székében, hogy a falatozó lányt fürkéssze sárga pillantásával, miközben a kissé erősebb bort kortyolgatja.*
- Meglepődnél, hogy mennyire magányos tud lenni egy nemes. *Válaszolja halk sóhajjal megtoldva szavait.*
- Az üzleti vacsorákon pedig nem a jó hangulat a cél, hanem a sikeres üzlet megkötése. *Teszi hozzá kedvtelen elhúzva ajkát.*
- De nem dicsérlek tovább, nem szeretném, ha tolakodásnak éreznéd. *Nevet fel és szórakozottan a villájára szúr egy falat fűszeres homárt, amit a szájába vesz. A hús valóban omlós és ízletes. Majd ne felejtsen el egy kis pluszt adni a szakácsnak, amiért ilyen jól bánt ezzel a nemes alapanyaggal.
A Kereskedőház tagjainak ismeretségét érintő kérdésre is érkezik válasz, amit érdeklődve hallgat. Arra, hogy Win jól érzi magát, csak bólint, de a hasztalanság érzését említve felszalad a szemöldöke. Hagyja, hogy a lány befejezze és végül elmosolyodik a közízlés említésén.*
- Ha csak erről van szó, akkor majd szólok az érdekedben Aztyannál. Gondolom, rengeteg dolga van, láttam az új terveket a Központban, de hátha meg tudom pörgetni az ügyedet. *Ajánlja fel a lehetőséget, de félő, hogy Win vissza akarja majd utasítani.*
- Én is szívesen érezném már magamon az illatod. *Pillant a lány szemeibe, ahogy újabb korttyal ajándékozza meg magát. A megjegyzés már-már átléphet bizonyos határt, de itt az ideje, hogy kipuhatolja, mire számíthat a vacsora után. Nem szeret feleslegesen dolgozni a semmiért és nagyon jól esne neki egy kellemes társaság, nem csak a vacsoraasztalnál, de a baldachinos ágyban is.*
*A valóság most egyelőre a legkevésbé érdekli. Az elmúlt napokban túl sokat kellett a valósággal törődnie. Ráadásul a valóságnak egy igen veszélyes és komoly részéhez volt szerencséje, amit eddig erősen el akart kerülni. Most pedig itt ül egy kellemes vacsorán egy kihívóan csinos lánnyal kettesben. Miért törődne a valósággal?
Valóban nem helyesbít, amikor Win magának tulajdonítja a partnerválasztás érdemét. Neki mindegy, csak érezze jól magát az elmúlt napok vihara után.
Szerencséjének kidomborításakor csak megemeli a poharát, fogadva a dicséretet. Valóban szerencsésnek mondhatja magát. Eddigi élete alatt rengetegszer kínált számára lehetőséget a szerencse és ő élt is velük. Talán ezért juthatott el ilyen magasra.*
- Nem csak a parfümökkel, de a szerencsével is jól kell kufárkodni. *Jegyzi meg laposan pillantva a lányra.*
- Ennek eldöntését rád bízom, hisz nem mondhatjuk meg másoknak, mit gondoljanak felőlünk. *Vonja meg vállát alig láthatóan, de széles mosollyal. Kevesen ismerik igazán az igricet és még kevesebben tudják róla, hogy mit áldozott fel. És hogy ez az áldozattal mit nyert vagy vesztett.*
- Majd megköszönöm Aztyannak is. *Kacsint Winre, hogy aztán újra belekortyoljon az italába.
Saját lelki szemei előtt is felsejlik, ahogy egy Winéhez hasonló ruhában tetszeleg, bár neki annyira nem mulatságos, amit lát. Inkább szánalmasnak mondaná, de nem hagyja, hogy mindez elrontsa a kedvét, csak elhessegeti a dolgot és inkább Winnel foglalkozik.*
- Nem sértesz meg. Ami igaz, az igaz. *Nevet és amikor a lány, mintha direkt tenné, két ujja közé csippenti ruhájának szegélyét. Ezúttal hagyja elkalandozni a tekintetét a merészen ízlésesen kivágott ruha kidomborította dekoltázs felé. De csak egy pillanattal tovább, mint a jóízlés engedné. Ám ettől még érezhető a pillantása.
Az előételt a főételre cserélik és míg Win enni kezd, a báró kényelmesen hátradől székében, hogy a falatozó lányt fürkéssze sárga pillantásával, miközben a kissé erősebb bort kortyolgatja.*
- Meglepődnél, hogy mennyire magányos tud lenni egy nemes. *Válaszolja halk sóhajjal megtoldva szavait.*
- Az üzleti vacsorákon pedig nem a jó hangulat a cél, hanem a sikeres üzlet megkötése. *Teszi hozzá kedvtelen elhúzva ajkát.*
- De nem dicsérlek tovább, nem szeretném, ha tolakodásnak éreznéd. *Nevet fel és szórakozottan a villájára szúr egy falat fűszeres homárt, amit a szájába vesz. A hús valóban omlós és ízletes. Majd ne felejtsen el egy kis pluszt adni a szakácsnak, amiért ilyen jól bánt ezzel a nemes alapanyaggal.
A Kereskedőház tagjainak ismeretségét érintő kérdésre is érkezik válasz, amit érdeklődve hallgat. Arra, hogy Win jól érzi magát, csak bólint, de a hasztalanság érzését említve felszalad a szemöldöke. Hagyja, hogy a lány befejezze és végül elmosolyodik a közízlés említésén.*
- Ha csak erről van szó, akkor majd szólok az érdekedben Aztyannál. Gondolom, rengeteg dolga van, láttam az új terveket a Központban, de hátha meg tudom pörgetni az ügyedet. *Ajánlja fel a lehetőséget, de félő, hogy Win vissza akarja majd utasítani.*
- Én is szívesen érezném már magamon az illatod. *Pillant a lány szemeibe, ahogy újabb korttyal ajándékozza meg magát. A megjegyzés már-már átléphet bizonyos határt, de itt az ideje, hogy kipuhatolja, mire számíthat a vacsora után. Nem szeret feleslegesen dolgozni a semmiért és nagyon jól esne neki egy kellemes társaság, nem csak a vacsoraasztalnál, de a baldachinos ágyban is.*
222. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-03-22 21:30:23
Üzenet elküldve: 2021-03-22 21:30:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem esik nehezére úgy forgatni a valóságot, hogy az kényelmes legyen számára, így történhet meg az is, hogy a vacsorapartner kiválasztásának érdemét nemes egyszerűséggel tulajdonítja magának. Hiszen kit érdekelnek olyankor a történethűség kínosan precíz megkötései, mikor a helyzet úgy adja, hogy némi módosítással ugyan, de számára előnyös körülményeket fabrikálhat maga köré. Nem tévednénk nagyon, ha azt állítanánk, hogy hosszú évek gyakorlata áll mögötte ilyen téren is, mert nem igazán kenyere a teljes körültekintéssel és minden írott avagy íratlan illemnek megfelelő választás, ha kedvének kielégítéséről van szó. Könnyen alakítja hát az igazságot úgy, hogy az neki kedvezzen, s olykor, ahogy most is, szinte orcátlan egyszerűséggel. Persze, azért ez nem volt akkora ferdítés, s abból, hogy Cha'yss nem helyesbített szófordulatán úgy véli, érti mögötte bókoló szándékát.*
- Igazán szerencsés lehetsz. *Hagyja helyben a báró megállapítását apró, pimasz kis mosollyal szája szegletében. Tisztában van vele, hogy ugyan sokat nem bizonyított még ebből a lelkességből, már ami a munkát és a Kereskedőháznak való haszon hajtást illeti, ez itt és most mind lényegtelen és kívül esik érdeklődésén. Ezt ugyanis teljes egészében a mellette ülő férfi köti le, na meg az a néhány ízletes falat és korty, mit közben fogyaszt.*
- Miért? *Vonja fel mindkét szemöldökét érdeklődő, egyszersmind kihívó ívben, ahogy egy rövid korttyal szakítja meg kérdését.* Minek szeretnéd, hogy gondoljalak? *A kihívó vonások kacér kis mosollyal társulnak, miből sejthető lehet, hogy inkább csak apró játszadozásnak szánja érdeklődését, mint komoly választ váró faggatózásnak.*
- Nagyon szívesen. *Bólint ajkán szemtelenül kiszélesedő ívvel csodás társaságának említésére. Abszolút egyetért a tézissel, nincs ezen mit firtatni, na meg szégyellni sem.
A Pinty köré szőtt nosztalgiázásnak kedélyes mókázással vet véget, min Cha'yssal együtt nevet. Vizuális alkat, így nem kell sok, hogy lelki szemei előtt megjelenjenek a merészre szabott dekoltázsból kikandikáló, feketén, férfiasan pöndörödő szőrszálak, minek gondolatára kacaja még elevenebbé válik.*
- Nos, nem akarlak megsérteni, de úgy érzem, benned kevesebb az olyan tulajdonság, mit ez a ruha előnyösen ki tudna hangsúlyozni. *Ért egyet végül a második, javított állítással, s talán szándékosan, vezetni kívánva a sárga tekintet útját, mindkét kezének hüvelyk- és mutatóujja közé csippentve a ruha szegélyét, föntről indulva halad végig a "v" alakú kivágás teljes hosszán, mintegy megigazítva azt, persze teljesen szükségtelenül. Kékjei mindeközben a markáns arc vonásait kísérik figyelemmel.
Könnyed évődésük közepette az előétel és hozzá szervírozott italuk is elfogy, Cha'yss pedig nem rest helyette feltálalni a főfogást, természetesen a mellé dukáló, valamivel testesebb bor kíséretében. Szinte szertartásos módon fogyasztja az első, különösen finomnak bizonyuló falatot, kivételesen nem is észlelve, hogy ismét ő áll a báró figyelmének célkeresztjében. Minden érzékét lefoglalja a homár könnyedén omló húsa, mit tökéletesen egészít ki minden, mivel fűszerezték. Szavakba is önti őszinte dicséretét, mire újabb bókot kap válaszul.*
- Pedig azt hinné az ember, hogy egy magadfajta nemes bővelkedik a kellemes társaságban. *Mosolyodik pimaszul, némileg hárítva a széptevést.* Bár, jobban belegondolva, egy átlagos üzleti vacsora valóban kevésbé lehet szórakoztató. *Finomít végül meglátásán, ajkán szelídülő ívvel.
Nem zavarja különösebben, hogy a báró nem kezd vele együtt evésbe, vele ellentétben Win jóízűen fogyasztja az újabb falatokat, olykor poharára cserélve az evőeszközt. Egy ilyen alkalommal érkezik Cha'yss kérdése is.*
- Ha jól hiszem, legalább látásból már mindenkit ismerek. Immár téged is. *Mosolyodik röviden.* Berendezkednem is sikerült már, egészen otthonos és ismerős a szoba, amit kaptam. Szóval azt hiszem, kijelenthetjük, hogy jól érzem magam. Bár, talán kissé haszontalannak. *Kortyol hosszabban poharába, nem zavartan, csupán mert tényleg ezt kívánta.* Nem tudtam még újabb adag parfümöket készíteni, pedig már szívesen érezném mindenkin a saját illataimat. Rá is férne sokakra, ami azt illeti. *Csóválja meg fejét halvány rosszallással, halkan nevetve.* Azt kell mondjam, rosszat tett a közízlésnek, hogy néhány évre elhagytam a várost. *Nagyzol játékosan, szándékosan túlzó mimikával, mielőtt újabb falatot venne szájába.*
*Nem esik nehezére úgy forgatni a valóságot, hogy az kényelmes legyen számára, így történhet meg az is, hogy a vacsorapartner kiválasztásának érdemét nemes egyszerűséggel tulajdonítja magának. Hiszen kit érdekelnek olyankor a történethűség kínosan precíz megkötései, mikor a helyzet úgy adja, hogy némi módosítással ugyan, de számára előnyös körülményeket fabrikálhat maga köré. Nem tévednénk nagyon, ha azt állítanánk, hogy hosszú évek gyakorlata áll mögötte ilyen téren is, mert nem igazán kenyere a teljes körültekintéssel és minden írott avagy íratlan illemnek megfelelő választás, ha kedvének kielégítéséről van szó. Könnyen alakítja hát az igazságot úgy, hogy az neki kedvezzen, s olykor, ahogy most is, szinte orcátlan egyszerűséggel. Persze, azért ez nem volt akkora ferdítés, s abból, hogy Cha'yss nem helyesbített szófordulatán úgy véli, érti mögötte bókoló szándékát.*
- Igazán szerencsés lehetsz. *Hagyja helyben a báró megállapítását apró, pimasz kis mosollyal szája szegletében. Tisztában van vele, hogy ugyan sokat nem bizonyított még ebből a lelkességből, már ami a munkát és a Kereskedőháznak való haszon hajtást illeti, ez itt és most mind lényegtelen és kívül esik érdeklődésén. Ezt ugyanis teljes egészében a mellette ülő férfi köti le, na meg az a néhány ízletes falat és korty, mit közben fogyaszt.*
- Miért? *Vonja fel mindkét szemöldökét érdeklődő, egyszersmind kihívó ívben, ahogy egy rövid korttyal szakítja meg kérdését.* Minek szeretnéd, hogy gondoljalak? *A kihívó vonások kacér kis mosollyal társulnak, miből sejthető lehet, hogy inkább csak apró játszadozásnak szánja érdeklődését, mint komoly választ váró faggatózásnak.*
- Nagyon szívesen. *Bólint ajkán szemtelenül kiszélesedő ívvel csodás társaságának említésére. Abszolút egyetért a tézissel, nincs ezen mit firtatni, na meg szégyellni sem.
A Pinty köré szőtt nosztalgiázásnak kedélyes mókázással vet véget, min Cha'yssal együtt nevet. Vizuális alkat, így nem kell sok, hogy lelki szemei előtt megjelenjenek a merészre szabott dekoltázsból kikandikáló, feketén, férfiasan pöndörödő szőrszálak, minek gondolatára kacaja még elevenebbé válik.*
- Nos, nem akarlak megsérteni, de úgy érzem, benned kevesebb az olyan tulajdonság, mit ez a ruha előnyösen ki tudna hangsúlyozni. *Ért egyet végül a második, javított állítással, s talán szándékosan, vezetni kívánva a sárga tekintet útját, mindkét kezének hüvelyk- és mutatóujja közé csippentve a ruha szegélyét, föntről indulva halad végig a "v" alakú kivágás teljes hosszán, mintegy megigazítva azt, persze teljesen szükségtelenül. Kékjei mindeközben a markáns arc vonásait kísérik figyelemmel.
Könnyed évődésük közepette az előétel és hozzá szervírozott italuk is elfogy, Cha'yss pedig nem rest helyette feltálalni a főfogást, természetesen a mellé dukáló, valamivel testesebb bor kíséretében. Szinte szertartásos módon fogyasztja az első, különösen finomnak bizonyuló falatot, kivételesen nem is észlelve, hogy ismét ő áll a báró figyelmének célkeresztjében. Minden érzékét lefoglalja a homár könnyedén omló húsa, mit tökéletesen egészít ki minden, mivel fűszerezték. Szavakba is önti őszinte dicséretét, mire újabb bókot kap válaszul.*
- Pedig azt hinné az ember, hogy egy magadfajta nemes bővelkedik a kellemes társaságban. *Mosolyodik pimaszul, némileg hárítva a széptevést.* Bár, jobban belegondolva, egy átlagos üzleti vacsora valóban kevésbé lehet szórakoztató. *Finomít végül meglátásán, ajkán szelídülő ívvel.
Nem zavarja különösebben, hogy a báró nem kezd vele együtt evésbe, vele ellentétben Win jóízűen fogyasztja az újabb falatokat, olykor poharára cserélve az evőeszközt. Egy ilyen alkalommal érkezik Cha'yss kérdése is.*
- Ha jól hiszem, legalább látásból már mindenkit ismerek. Immár téged is. *Mosolyodik röviden.* Berendezkednem is sikerült már, egészen otthonos és ismerős a szoba, amit kaptam. Szóval azt hiszem, kijelenthetjük, hogy jól érzem magam. Bár, talán kissé haszontalannak. *Kortyol hosszabban poharába, nem zavartan, csupán mert tényleg ezt kívánta.* Nem tudtam még újabb adag parfümöket készíteni, pedig már szívesen érezném mindenkin a saját illataimat. Rá is férne sokakra, ami azt illeti. *Csóválja meg fejét halvány rosszallással, halkan nevetve.* Azt kell mondjam, rosszat tett a közízlésnek, hogy néhány évre elhagytam a várost. *Nagyzol játékosan, szándékosan túlzó mimikával, mielőtt újabb falatot venne szájába.*
221. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-03-16 12:32:51
Üzenet elküldve: 2021-03-16 12:32:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Talán nem is fontos ezúttal, hogy ki kire vadászik és ejt el. Az igric elég fáradt ahhoz, hogy ne kívánjon hosszú hajtást, bár Win talán megéri a munkát. A vacsora előkészítése pedig igazán nem jelentett nagy erőbefektetést. A kellő instrukciókkal ellátta a szakácsot és bízott benne, hogy meg fogja oldani. Persze az is előfordulhatott volna, hogy valami félresikerül, de azt is elfogadta volna.
A jó ízlés és a vacsorapartner választása között felmerülő párhuzamra csak elismerően megemeli a poharát. Feleslegesnek tartja, hogy tovább hízelegjen, hisz a lány kimondta, hogy remek érzékkel választott magának vacsorapartnert. Bár valójában persze a báró kínálta lehetőséggel élt csak. Ám legyen, az igric nagylelkű, legyen Winnek igaza ezúttal.*
- Akkor nagyon szerencsés lehetek, hogy a Kereskedőházban tudhatlak. *Válaszol a lelkesség említésére. Most is magának tulajdonítja a szerencsét, bár inkább Aztyan vagy az üzlet lehetne relevánsabb választás. De az igric már csak ilyen önző. Nagylelkű és önző egyszerre.
Az előételt annyira nem kívánja, ezért pár kagyló után hátradől székében és inkább a bornak szenteli figyelmét. És persze Winnek.*
- Nem szeretném, ha szerénytelennek gondolnál. *Mosolyog megvonva vállát. Mert a báró egyáltalán nem az a szerény fajta, de legalább nem tetszeleg más szerepben. Sokan talán ezért sem kedvelik, mert olyannak mutatja magát, amilyen. Már bizonyos dolgokat érintően.*
- Akkor nagyon örülök, hogy ilyen csodás társaságom akadt. *Reflektál az egyedül evés-ivás témakörére. Az biztos, hogy sokkal szívesebben eszik és kortyol bort egy ilyen feszes testű, csinos nő társaságában, mint egyedül.
A Pinty körül kialakuló beszélgetés vége felé a parfümkalmár lány rámutat, hogy az igric nem lett volna jó madame, amire a férfi halkan felnevet.*
- Azt ne mondd, hogy nem állt volna jól nekem egy olyan ruha, mint ami most rajtad van. *Nevet, majd megízleli a bort.*
- Megkövetem magam. Rajtam biztosan nem állt volna ilyen jól. *Javítja ki magát, ahogy sárga tekintete végigfut az ülő lányon.
Az előtételt felváltja a főétel, amit a báró szervíroz Winnek és magának is, majd bort is bont, ezúttal egy másik palackot, ami jobban illik a fogáshoz.
Míg Win megízleli a bort és a homárt, az igric újra hátradőlve, kezében a bort fogva figyeli a lányt. A látvány jobban ellazítja, mint a remek étel és a bor.*
- Ennek nagyon örülök. *Válaszolja, majd maga is a borba kortyol.*
- Én pedig őszintén mondhatom, hogy már rég volt ilyen kellemes társaságom. *Tromfol rá az imént elhangzottra. Még nem kezd el enni, csak ül kényelmesen.*
- És hogy érzed magad közöttünk? Megismerkedél már a többiekkel? *Dob be egy kérdést az étkezésben beálló csendbe. Szívesen hallgatja a lány hangját is, bár reméli, hogy más módon is kicsalhat majd belőle bizonyos hangokat esetleg később.*
*Talán nem is fontos ezúttal, hogy ki kire vadászik és ejt el. Az igric elég fáradt ahhoz, hogy ne kívánjon hosszú hajtást, bár Win talán megéri a munkát. A vacsora előkészítése pedig igazán nem jelentett nagy erőbefektetést. A kellő instrukciókkal ellátta a szakácsot és bízott benne, hogy meg fogja oldani. Persze az is előfordulhatott volna, hogy valami félresikerül, de azt is elfogadta volna.
A jó ízlés és a vacsorapartner választása között felmerülő párhuzamra csak elismerően megemeli a poharát. Feleslegesnek tartja, hogy tovább hízelegjen, hisz a lány kimondta, hogy remek érzékkel választott magának vacsorapartnert. Bár valójában persze a báró kínálta lehetőséggel élt csak. Ám legyen, az igric nagylelkű, legyen Winnek igaza ezúttal.*
- Akkor nagyon szerencsés lehetek, hogy a Kereskedőházban tudhatlak. *Válaszol a lelkesség említésére. Most is magának tulajdonítja a szerencsét, bár inkább Aztyan vagy az üzlet lehetne relevánsabb választás. De az igric már csak ilyen önző. Nagylelkű és önző egyszerre.
Az előételt annyira nem kívánja, ezért pár kagyló után hátradől székében és inkább a bornak szenteli figyelmét. És persze Winnek.*
- Nem szeretném, ha szerénytelennek gondolnál. *Mosolyog megvonva vállát. Mert a báró egyáltalán nem az a szerény fajta, de legalább nem tetszeleg más szerepben. Sokan talán ezért sem kedvelik, mert olyannak mutatja magát, amilyen. Már bizonyos dolgokat érintően.*
- Akkor nagyon örülök, hogy ilyen csodás társaságom akadt. *Reflektál az egyedül evés-ivás témakörére. Az biztos, hogy sokkal szívesebben eszik és kortyol bort egy ilyen feszes testű, csinos nő társaságában, mint egyedül.
A Pinty körül kialakuló beszélgetés vége felé a parfümkalmár lány rámutat, hogy az igric nem lett volna jó madame, amire a férfi halkan felnevet.*
- Azt ne mondd, hogy nem állt volna jól nekem egy olyan ruha, mint ami most rajtad van. *Nevet, majd megízleli a bort.*
- Megkövetem magam. Rajtam biztosan nem állt volna ilyen jól. *Javítja ki magát, ahogy sárga tekintete végigfut az ülő lányon.
Az előtételt felváltja a főétel, amit a báró szervíroz Winnek és magának is, majd bort is bont, ezúttal egy másik palackot, ami jobban illik a fogáshoz.
Míg Win megízleli a bort és a homárt, az igric újra hátradőlve, kezében a bort fogva figyeli a lányt. A látvány jobban ellazítja, mint a remek étel és a bor.*
- Ennek nagyon örülök. *Válaszolja, majd maga is a borba kortyol.*
- Én pedig őszintén mondhatom, hogy már rég volt ilyen kellemes társaságom. *Tromfol rá az imént elhangzottra. Még nem kezd el enni, csak ül kényelmesen.*
- És hogy érzed magad közöttünk? Megismerkedél már a többiekkel? *Dob be egy kérdést az étkezésben beálló csendbe. Szívesen hallgatja a lány hangját is, bár reméli, hogy más módon is kicsalhat majd belőle bizonyos hangokat esetleg később.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 297-316