Arthenior - Kalmárlak
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 11 (201. - 220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 297-316
220. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-03-09 20:44:59
Üzenet elküldve: 2021-03-09 20:44:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hogy melyik fél a vadász, s kiből válik préda, kérdéses, talán még a felek előtt is. Az is meglehet, hogy az este végére ez már mind lényegtelenné halványodik, ám addig is élvezi a viszonyok óvatos felmérésében rejlő lehetőségeket. Leplezetlenül jól érzi magát, s egyértelműen imponál neki minden eddigi tevékenység, mit a báró vacsorájuk megvalósításával kapcsolatban végzett.
Az előételhez választott bor sem okoz csalódást a kalmárlány számára, főleg, hogy alkalmat ad némi kacérkodásra.*
- Meglehet. *Mosolyodik továbbra is álságos szerénységgel ízlésének további firtatására.* Mutatja ezt az is, milyen jó érzékkel választok vacsorapartnert. *Csempész talán nem is olyan visszafogott bókot szavai közé. Poharaik felett összeakadó tekintetük azonban beszédesebb minden eddigi szónál, jóleső borzongással járja át bensőjét a mély pillantás. Persze, hazudna, ha azt állítaná, benne nem ötlött fel a gondolat, mennyi problémás helyzetet szülhet a későbbiekben, ha ez az este pikáns fordulattal végződne, ám annyira sosem volt megfontolt, hogy kósza és rövid életű hezitáláson kívül komoly aggályokat fogalmazzon meg magában. Avagy tökélyre fejlesztett érzékkel képes kettéválasztani az üzlet és magánélet dolgát, ez a végeredmény szempontjából mindegy. Ami pedig az, hogy nem fogja visszafogni természetét csupán azért, mert éppen a Kereskedőház fejével kacérkodik.*
- Szerénytelenül mondhatom, a lelkességemet mindig is az egyik legnagyobb erényemként tartottam számon. *Vigyorodik újból a korábbról már ismerős, kétértelmű ívvel, miközben poharát a másik felé emeli, viszonozva a férfi mozdulatát.*
- Ez bizony nemes lélekre vall. *Hangjában játékos éllel ismeri el Cha'yss nagylelkűségét a tudásra szomjazók megsegítésével kapcsolatban. Rövidet kortyol is, majd az italt villára cseréli, hogy néhány darabka kagyló fogyasztásához fogjon. Alaposan ízlelve élvezi ki az utolsó falatok egyikét, s csak eztán reflektál a magányos étkezés dolgára, már ismét borral a kezében.*
- Egyedül enni vétek. Inni meg egyenesen aljasság. *Csóválja meg fejét tettetett rosszallással, majd kortyra emeli kristálypoharát.
A Pintyet emlegetve talán tudtukon kívül osztoznak a nosztalgiában, ki-ki a saját módján. Az étlap jelenlegi állapotával úgy tűnik nem csak Win elégedett, ezt kedélyes bólintással nyugtázza, miközben újabb ízletes falatot készül fogyasztani.*
- Na meg a Madame szerepében való tetszelgés sem állt volna kifejezetten jól neked. *Ért egyet úgy, hogy közben mégsem hizlalja tovább a báró egyébként sem szerény máját. Élcelődését huncut pillantás támogatja, mivel a sárga szempárt keresi.
A kedélyes csevej közben szinte észrevétlenül fogy el előle úgy az étel, ahogy itala is, így készségesen enged a teríték kicserélésének, s a menü tovább haladásának. Kedélyesen bólint a főételhez fűzött reményekkel kapcsolatban, s kíváncsi kékekkel figyeli, ahogy a legnagyobb porcelántál teteje felfedi ínycsiklandó tartalmát. Az illatok kavalkádját lehunyt szemmel szívja magába, míg Cha'yss ismerteti a fogást, s már előre tudja az elhangzó fűszereket. Elvégre egy parfümkészítő orrával rendelkezik.*
- Ha az íze is olyan remek, mint az illata, kétlem, hogy csalódnék. *Feleli őszinte elismeréssel, a felé intézett kérdésre pedig röviden bólint.*
- Persze. *Ad engedélyt kurtán, majd hátrébb dől székében, teret engedve a tálalás műveletének, mit a báró kifogástalan precizitással végez.*
- Derítsük ki! *Mosolyodik a homárhoz dukáló bor említésére, s valóban, baljával nyúl is az evőeszközért, hogy elsőként a vörös páncélos húsát, majd a kitöltött italt ízlelje. A falat úgy olvad szájában, hogy szinte rágnia sem kell, a vaj selymessége kellemesen csiklandozza nyelvét, az édeskömény és zsálya üdítő emléket hagy maga után, mit a hozzá kortyolt ital tökéletesen kísér.*
- Őszintén mondom, nagyon régen ettem már ilyen finomat. *Görbül elégedett mosolyba ajka, ahogy véleményét hangosan is közli, ha arcának élvezkedő vonásai eddig nem lettek volna elég beszéldesek.*
*Hogy melyik fél a vadász, s kiből válik préda, kérdéses, talán még a felek előtt is. Az is meglehet, hogy az este végére ez már mind lényegtelenné halványodik, ám addig is élvezi a viszonyok óvatos felmérésében rejlő lehetőségeket. Leplezetlenül jól érzi magát, s egyértelműen imponál neki minden eddigi tevékenység, mit a báró vacsorájuk megvalósításával kapcsolatban végzett.
Az előételhez választott bor sem okoz csalódást a kalmárlány számára, főleg, hogy alkalmat ad némi kacérkodásra.*
- Meglehet. *Mosolyodik továbbra is álságos szerénységgel ízlésének további firtatására.* Mutatja ezt az is, milyen jó érzékkel választok vacsorapartnert. *Csempész talán nem is olyan visszafogott bókot szavai közé. Poharaik felett összeakadó tekintetük azonban beszédesebb minden eddigi szónál, jóleső borzongással járja át bensőjét a mély pillantás. Persze, hazudna, ha azt állítaná, benne nem ötlött fel a gondolat, mennyi problémás helyzetet szülhet a későbbiekben, ha ez az este pikáns fordulattal végződne, ám annyira sosem volt megfontolt, hogy kósza és rövid életű hezitáláson kívül komoly aggályokat fogalmazzon meg magában. Avagy tökélyre fejlesztett érzékkel képes kettéválasztani az üzlet és magánélet dolgát, ez a végeredmény szempontjából mindegy. Ami pedig az, hogy nem fogja visszafogni természetét csupán azért, mert éppen a Kereskedőház fejével kacérkodik.*
- Szerénytelenül mondhatom, a lelkességemet mindig is az egyik legnagyobb erényemként tartottam számon. *Vigyorodik újból a korábbról már ismerős, kétértelmű ívvel, miközben poharát a másik felé emeli, viszonozva a férfi mozdulatát.*
- Ez bizony nemes lélekre vall. *Hangjában játékos éllel ismeri el Cha'yss nagylelkűségét a tudásra szomjazók megsegítésével kapcsolatban. Rövidet kortyol is, majd az italt villára cseréli, hogy néhány darabka kagyló fogyasztásához fogjon. Alaposan ízlelve élvezi ki az utolsó falatok egyikét, s csak eztán reflektál a magányos étkezés dolgára, már ismét borral a kezében.*
- Egyedül enni vétek. Inni meg egyenesen aljasság. *Csóválja meg fejét tettetett rosszallással, majd kortyra emeli kristálypoharát.
A Pintyet emlegetve talán tudtukon kívül osztoznak a nosztalgiában, ki-ki a saját módján. Az étlap jelenlegi állapotával úgy tűnik nem csak Win elégedett, ezt kedélyes bólintással nyugtázza, miközben újabb ízletes falatot készül fogyasztani.*
- Na meg a Madame szerepében való tetszelgés sem állt volna kifejezetten jól neked. *Ért egyet úgy, hogy közben mégsem hizlalja tovább a báró egyébként sem szerény máját. Élcelődését huncut pillantás támogatja, mivel a sárga szempárt keresi.
A kedélyes csevej közben szinte észrevétlenül fogy el előle úgy az étel, ahogy itala is, így készségesen enged a teríték kicserélésének, s a menü tovább haladásának. Kedélyesen bólint a főételhez fűzött reményekkel kapcsolatban, s kíváncsi kékekkel figyeli, ahogy a legnagyobb porcelántál teteje felfedi ínycsiklandó tartalmát. Az illatok kavalkádját lehunyt szemmel szívja magába, míg Cha'yss ismerteti a fogást, s már előre tudja az elhangzó fűszereket. Elvégre egy parfümkészítő orrával rendelkezik.*
- Ha az íze is olyan remek, mint az illata, kétlem, hogy csalódnék. *Feleli őszinte elismeréssel, a felé intézett kérdésre pedig röviden bólint.*
- Persze. *Ad engedélyt kurtán, majd hátrébb dől székében, teret engedve a tálalás műveletének, mit a báró kifogástalan precizitással végez.*
- Derítsük ki! *Mosolyodik a homárhoz dukáló bor említésére, s valóban, baljával nyúl is az evőeszközért, hogy elsőként a vörös páncélos húsát, majd a kitöltött italt ízlelje. A falat úgy olvad szájában, hogy szinte rágnia sem kell, a vaj selymessége kellemesen csiklandozza nyelvét, az édeskömény és zsálya üdítő emléket hagy maga után, mit a hozzá kortyolt ital tökéletesen kísér.*
- Őszintén mondom, nagyon régen ettem már ilyen finomat. *Görbül elégedett mosolyba ajka, ahogy véleményét hangosan is közli, ha arcának élvezkedő vonásai eddig nem lettek volna elég beszéldesek.*
219. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-03-07 11:30:09
Üzenet elküldve: 2021-03-07 11:30:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az igric egyelőre még sok mindent nem tud Winről, így nem tudja még, meddig mehet el. Az ilyesmi általában hosszas munkát igényel és a parfümárus lányt csak nemrég ismerte meg. A kapkodás és türelmetlenség pedig ilyen esetekben nem vezet előre. A báró pedig türelmes vadász és Win kivételes préda. Bár az is megfordul a fejében, hogy ezúttal talán megfordultak a viszonyok. Ami azt illeti, az sem volna kedve ellen való.
Kisvártatva leülnek az asztalhoz és előkerül a bor, amelyből mindkettőjüknek önt és meg is ízlelik. A bor körül kialakuló társalgásban a lány megerősíti azon tapasztalatait, hogy a városiak ízlése kissé szerényebb a jó borok terén. Csak egyetérteni tud és kedvesen mosolyog, amikor Win magát sem sorolja az ínyencek táborába.*
- Ugyan, ne szerénykedje. Aki parfümöket készít, annak kivételesen jó ízlése lehet. *Gyanítja az igric, elismerő élt kölcsönözve hangjának.*
- Mindig szívesen tanítok, ha a tanuló lelkes. *Válaszol egy mély pillantással, ahogy a pohara felett Win szemeibe néz. Van abban valami vonzó, hogy egy nő tudja, mit akar és merre tart. Kedvtelve segítette Aenaet is, hogy bontogassa a szárnyait, hogy magabiztosabb és határozottabb legyen. Mind az életben, mint a hálóban. Talán ezért esik most jól, hogy nem kell ilyesmit tennie.*
- Hogy engedhetném meg magamnak, hogy megtagadjam a tanítást a tudásra szomjazótól? *Emeli poharát kihívó mosollyal Win felé.*
- Ezt örömmel hallom, ugyanis nem szeretek egyedül enni. *Válaszol az asszisztálás témakörére.
Tisztában van vele, hogy mennyi mindent megnehezíthet, ha most összeszűri a levet Winnel, de annyi kellemetlen nap és esemény van a háta mögött, hogy szeretné most kicsit jól érezni magát. Nem törődni a következményekkel, csak élvezni az életet, amire oly ritkán kerül sor a napokban.
Az étel kérdésére halkan sóhajtva szúr fel egy kagylót a villájára, majd rövid gyönyörködés után veszi a szájába. Szerencsére az öreg matróz, Nyikhaj vén tengeri medve, így van érzéke az ilyen ételek főzéséhez.*
- Kellett pár jó tanács és instrukció, de alapvetően magam is elégedett vagyok. *A Pinty említésére nosztalgikusan elmosolyodik. Szerencsére, amikor átvették az épületet, a bordély már jó ideje zárva volt, de még így is rengetegen keresték azóta az egykori szolgáltatásokat. Abban az időben, a lázadások után sokkal fontosabbnak tartotta egy jó fogadó megalapítását az igric, mint a régi hagyományok ápolását. A döntés eredménye azóta is sokszor beigazolódott.*
- Úgy gondoltam, a fejlődés fontosabb, mint a régi beidegződések és úgy gondolom, a város is jobban járt a Kalmárral. *Mosolyodik el szerényen, de kiérezni, hogy az egészet a saját érdemének tartja. És valójában úgy is van.
Ha elfogyott a kagyló, amit csak szerény számmal szolgáltak fel, akkor sort keríthetnek a főételre. Már persze nem azért, mert ne volna keret arra, hogy fésűkagylóval egyék magukat degeszre, inkább azért, mert ez a fogás csak előétel, amely meghozza az étvágyat az étkezés előtt.*
- Ha ízlett az előétel, remélem, a főétel is hasonlóan a kedvedre lesz. *Tolja félre a tálat és szedi le Win elől a kisebb tányért, persze csak ha a lány nem kíván többet. Ha pedig jöhet a főétel, akkor közelebb húzza az asztalon lévő legnagyobb, lefedett porcelántálat. A tál még mindig meleg, ez tisztán érezhető.*
- Homár fehérborban, édesköménnyel és citrommal párolva, zsájás vajjal. *Ahogy felemeli a fedelet, a felszabaduló gőzből kiérezni a citrom és az édeskömény illatát, a mellette lévő kisebb tálban pedig frissen köpült vajjal elkevert zsálya.*
- Egyenesen a kikötőből hozattam a rákot, remélem, megfelelően készítették el, mert bevallom, nem volt időm minden részletre kiterjedően jelen lenni. *Ül vissza a székére, hogy a tálalóeszközökért nyúljon. A rákot párolás után hosszában kettévágták értő kezek, majd roston megpirították, mielőtt a porcelán edényben betették párolni a többi hozzávalóval.*
- Szabad? *Kérdi Wint az igric és igenlő válasz estén a páncélból gyakorlottan tálal a rák húsából, mellé az édesköményből, egy kis citrom, majd legvégül egy kanállal vékonyan meglocsolja a fűszeres vajjal a húst. Utólag megismétli a saját tányérjával is és egy újabb poharat és bort kerít.*
- Ehhez az ételhez már valami nehezebb, szárazabb fehérbort ajánlanék. Valami gyümölcsös és kissé savas italt. Remélem, megfelel. *Tölt a poharakba mindkettőjüknek.*
*Az igric egyelőre még sok mindent nem tud Winről, így nem tudja még, meddig mehet el. Az ilyesmi általában hosszas munkát igényel és a parfümárus lányt csak nemrég ismerte meg. A kapkodás és türelmetlenség pedig ilyen esetekben nem vezet előre. A báró pedig türelmes vadász és Win kivételes préda. Bár az is megfordul a fejében, hogy ezúttal talán megfordultak a viszonyok. Ami azt illeti, az sem volna kedve ellen való.
Kisvártatva leülnek az asztalhoz és előkerül a bor, amelyből mindkettőjüknek önt és meg is ízlelik. A bor körül kialakuló társalgásban a lány megerősíti azon tapasztalatait, hogy a városiak ízlése kissé szerényebb a jó borok terén. Csak egyetérteni tud és kedvesen mosolyog, amikor Win magát sem sorolja az ínyencek táborába.*
- Ugyan, ne szerénykedje. Aki parfümöket készít, annak kivételesen jó ízlése lehet. *Gyanítja az igric, elismerő élt kölcsönözve hangjának.*
- Mindig szívesen tanítok, ha a tanuló lelkes. *Válaszol egy mély pillantással, ahogy a pohara felett Win szemeibe néz. Van abban valami vonzó, hogy egy nő tudja, mit akar és merre tart. Kedvtelve segítette Aenaet is, hogy bontogassa a szárnyait, hogy magabiztosabb és határozottabb legyen. Mind az életben, mint a hálóban. Talán ezért esik most jól, hogy nem kell ilyesmit tennie.*
- Hogy engedhetném meg magamnak, hogy megtagadjam a tanítást a tudásra szomjazótól? *Emeli poharát kihívó mosollyal Win felé.*
- Ezt örömmel hallom, ugyanis nem szeretek egyedül enni. *Válaszol az asszisztálás témakörére.
Tisztában van vele, hogy mennyi mindent megnehezíthet, ha most összeszűri a levet Winnel, de annyi kellemetlen nap és esemény van a háta mögött, hogy szeretné most kicsit jól érezni magát. Nem törődni a következményekkel, csak élvezni az életet, amire oly ritkán kerül sor a napokban.
Az étel kérdésére halkan sóhajtva szúr fel egy kagylót a villájára, majd rövid gyönyörködés után veszi a szájába. Szerencsére az öreg matróz, Nyikhaj vén tengeri medve, így van érzéke az ilyen ételek főzéséhez.*
- Kellett pár jó tanács és instrukció, de alapvetően magam is elégedett vagyok. *A Pinty említésére nosztalgikusan elmosolyodik. Szerencsére, amikor átvették az épületet, a bordély már jó ideje zárva volt, de még így is rengetegen keresték azóta az egykori szolgáltatásokat. Abban az időben, a lázadások után sokkal fontosabbnak tartotta egy jó fogadó megalapítását az igric, mint a régi hagyományok ápolását. A döntés eredménye azóta is sokszor beigazolódott.*
- Úgy gondoltam, a fejlődés fontosabb, mint a régi beidegződések és úgy gondolom, a város is jobban járt a Kalmárral. *Mosolyodik el szerényen, de kiérezni, hogy az egészet a saját érdemének tartja. És valójában úgy is van.
Ha elfogyott a kagyló, amit csak szerény számmal szolgáltak fel, akkor sort keríthetnek a főételre. Már persze nem azért, mert ne volna keret arra, hogy fésűkagylóval egyék magukat degeszre, inkább azért, mert ez a fogás csak előétel, amely meghozza az étvágyat az étkezés előtt.*
- Ha ízlett az előétel, remélem, a főétel is hasonlóan a kedvedre lesz. *Tolja félre a tálat és szedi le Win elől a kisebb tányért, persze csak ha a lány nem kíván többet. Ha pedig jöhet a főétel, akkor közelebb húzza az asztalon lévő legnagyobb, lefedett porcelántálat. A tál még mindig meleg, ez tisztán érezhető.*
- Homár fehérborban, édesköménnyel és citrommal párolva, zsájás vajjal. *Ahogy felemeli a fedelet, a felszabaduló gőzből kiérezni a citrom és az édeskömény illatát, a mellette lévő kisebb tálban pedig frissen köpült vajjal elkevert zsálya.*
- Egyenesen a kikötőből hozattam a rákot, remélem, megfelelően készítették el, mert bevallom, nem volt időm minden részletre kiterjedően jelen lenni. *Ül vissza a székére, hogy a tálalóeszközökért nyúljon. A rákot párolás után hosszában kettévágták értő kezek, majd roston megpirították, mielőtt a porcelán edényben betették párolni a többi hozzávalóval.*
- Szabad? *Kérdi Wint az igric és igenlő válasz estén a páncélból gyakorlottan tálal a rák húsából, mellé az édesköményből, egy kis citrom, majd legvégül egy kanállal vékonyan meglocsolja a fűszeres vajjal a húst. Utólag megismétli a saját tányérjával is és egy újabb poharat és bort kerít.*
- Ehhez az ételhez már valami nehezebb, szárazabb fehérbort ajánlanék. Valami gyümölcsös és kissé savas italt. Remélem, megfelel. *Tölt a poharakba mindkettőjüknek.*
218. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-03-04 19:32:31
Üzenet elküldve: 2021-03-04 19:32:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Winnek mi sem imponálna jobban, mint egy leplezetlen pillantás, mely kedvtelve barangol különös odafigyeléssel felöltöztetett alakján. Elvégre, ha zavarba jönne ilyesféle szemlélődő szempároktól, biztosan visszafogottabb kelmékbe bújtatná testét. Ami azt illeti, nem is igazán tudna most elképzelni olyan dolgot, ami zavarba ejtené. Talán, ha egyszer csak Mik jelenne meg egy tálcával karján, hogy kiszolgálja párosukat. Nos, az festene némi pírt egyébként kreolos orcáira.*
- Rendben, Cha'yss. *Bólint, ahogy ízlelgeti az első ízben kiejtett nevet. Sokat nem ácsorog a bejáratnál, ahogy bebocsájtását követően sem, épp csak néhány pillantást szentel a meghitt félhomályban derengő helyiség felmérésének, mielőtt elfoglalná helyét a pazar módon terített asztalnál.
A szerencsés-szerencsétlen fogalmazásnak nem tulajdonít nagyobb jelentőséget, éppen csak mulattatja a dolog, fojtott félmosolyba húzva ajkát. Hamar feledésbe is merül az egész, amint tósztra kerül a sor, s kékjeit az övét fürkésző tekintetben pihenteti. Leheletnyit hosszabban kitartják ezt a pillantást, mielőtt az üdén gyümölcsös borba kortyolna.*
- Igen, a minél erősebb, és minél olcsóbb borokat. *Ért egyet halkan nevetve, a praktikusan szerény közízlésben.* Na nem, mintha én sokkal nagyobb ínyenc lennék. *Jegyzi meg szándékosan rosszul színlelt szerénységgel.* Talán rám is rám férne egy kevés abból a tanításból. *Kétértelmű mosolyba húzza ajkát, ahogy újabb kortyra emeli poharát, s abból felnézve keresi a sárga tekintetet. Visszatéve az italt, villa után nyúl, mire egy húsosabb kagylót szúr fel.*
- Ha ezen múlik, bármikor szívesen asszisztálok egy kis luxushoz. *Harapja le megfontolt mozdulattal a tenger gyümölcsét az ezüst evőeszközről, mit néhány, ízlelgető rágást követően egy korty borral öblít le.*
- Hmm, a szakács érti a dolgát. *Jegyzi meg elismerően.* Az étlapon is láttam pár wegtoreni ínyencséget, ami mellesleg sokkal igényesebb, mint annó, a Pinty idejében. Igazán jó munkát végzett, aki összeállította. Mondjuk, akkor nem is igazán ez volt a lényeg. *Mosolyodik halvány, hamiskás ívben, mielőtt újabb falat kagylók fogyasztásába kezdene.*
*Winnek mi sem imponálna jobban, mint egy leplezetlen pillantás, mely kedvtelve barangol különös odafigyeléssel felöltöztetett alakján. Elvégre, ha zavarba jönne ilyesféle szemlélődő szempároktól, biztosan visszafogottabb kelmékbe bújtatná testét. Ami azt illeti, nem is igazán tudna most elképzelni olyan dolgot, ami zavarba ejtené. Talán, ha egyszer csak Mik jelenne meg egy tálcával karján, hogy kiszolgálja párosukat. Nos, az festene némi pírt egyébként kreolos orcáira.*
- Rendben, Cha'yss. *Bólint, ahogy ízlelgeti az első ízben kiejtett nevet. Sokat nem ácsorog a bejáratnál, ahogy bebocsájtását követően sem, épp csak néhány pillantást szentel a meghitt félhomályban derengő helyiség felmérésének, mielőtt elfoglalná helyét a pazar módon terített asztalnál.
A szerencsés-szerencsétlen fogalmazásnak nem tulajdonít nagyobb jelentőséget, éppen csak mulattatja a dolog, fojtott félmosolyba húzva ajkát. Hamar feledésbe is merül az egész, amint tósztra kerül a sor, s kékjeit az övét fürkésző tekintetben pihenteti. Leheletnyit hosszabban kitartják ezt a pillantást, mielőtt az üdén gyümölcsös borba kortyolna.*
- Igen, a minél erősebb, és minél olcsóbb borokat. *Ért egyet halkan nevetve, a praktikusan szerény közízlésben.* Na nem, mintha én sokkal nagyobb ínyenc lennék. *Jegyzi meg szándékosan rosszul színlelt szerénységgel.* Talán rám is rám férne egy kevés abból a tanításból. *Kétértelmű mosolyba húzza ajkát, ahogy újabb kortyra emeli poharát, s abból felnézve keresi a sárga tekintetet. Visszatéve az italt, villa után nyúl, mire egy húsosabb kagylót szúr fel.*
- Ha ezen múlik, bármikor szívesen asszisztálok egy kis luxushoz. *Harapja le megfontolt mozdulattal a tenger gyümölcsét az ezüst evőeszközről, mit néhány, ízlelgető rágást követően egy korty borral öblít le.*
- Hmm, a szakács érti a dolgát. *Jegyzi meg elismerően.* Az étlapon is láttam pár wegtoreni ínyencséget, ami mellesleg sokkal igényesebb, mint annó, a Pinty idejében. Igazán jó munkát végzett, aki összeállította. Mondjuk, akkor nem is igazán ez volt a lényeg. *Mosolyodik halvány, hamiskás ívben, mielőtt újabb falat kagylók fogyasztásába kezdene.*
217. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-03-04 12:59:29
Üzenet elküldve: 2021-03-04 12:59:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ahogy kinyitja az ajtót, minden várakozása beigazolódik. Win kitett magáért, már ami a ruháját illeti. Ha tehetné, sokáig legeltetné rajta sárga tekintetét és megnyalná villás nyelvével az ajkát, de milyen nemes úriember tesz ilyet. Úgy érzi, Winnek még imponálna is a leplezetlen pillantás. Ehelyett kedves mosollyal egyenesedik fel és enged utat befelé a lánynak.*
- Kérlek, szólíts Cha'yssnak. *Mondja szerényen, amikor a lány a rangján nevezi. Míg becsukja az ajtót, zárásra nincs szükség, hisz csak belül van nyitásra alkalmas kilincs, a lánynak van ideje szétnézni röviden a félhomályos szobában.
Semmi hátsó szándéka nem volt a megfogalmazással, nem is érzi, hogy rosszul fogalmazott. Ebben az esetben most tényleg arra gondolt, hogy az üzleti beszélgetés előtt szeretné megismerni Wint. Talán csak "szakmai ártalom", hogy szerencsés-szerencsétlenül fogalmazott az imént.
Miután leültek, tölt mindkettőjüknek a habzó borból és felfedi az előételt csinos asztaltársa előtt. A koccintást és a szép szavakkal megtoldott tósztot könnyed mosollyal fogadja és talán a kelleténél egy pillanattal tovább fürkészi Win megkapó szemeit.*
- Pontosan. *Válaszolja elismerő élt kölcsönözve hangjának.*
- Artheniorban jobban szeretik az erősebb borokat, de igyekszem nem csak kiszolgálni, de tanítani a városiakat. *Mondja szerénytelenül, miután belekortyolt a borba. Kellemesen gyümölcsös, frissítő ital.*
- Sajnos ritkán adódik hazai ízeket élveznem, de olykor, úgy gondolom, megengedhetünk magunknak egy kis luxust. Főleg, ha ilyen kellemes társaságom akad. *Mosolyog a lányra, majd pár falat kagylót eszik, lehetőséget adva Winnek a beszélgetés folytatására.*
*Ahogy kinyitja az ajtót, minden várakozása beigazolódik. Win kitett magáért, már ami a ruháját illeti. Ha tehetné, sokáig legeltetné rajta sárga tekintetét és megnyalná villás nyelvével az ajkát, de milyen nemes úriember tesz ilyet. Úgy érzi, Winnek még imponálna is a leplezetlen pillantás. Ehelyett kedves mosollyal egyenesedik fel és enged utat befelé a lánynak.*
- Kérlek, szólíts Cha'yssnak. *Mondja szerényen, amikor a lány a rangján nevezi. Míg becsukja az ajtót, zárásra nincs szükség, hisz csak belül van nyitásra alkalmas kilincs, a lánynak van ideje szétnézni röviden a félhomályos szobában.
Semmi hátsó szándéka nem volt a megfogalmazással, nem is érzi, hogy rosszul fogalmazott. Ebben az esetben most tényleg arra gondolt, hogy az üzleti beszélgetés előtt szeretné megismerni Wint. Talán csak "szakmai ártalom", hogy szerencsés-szerencsétlenül fogalmazott az imént.
Miután leültek, tölt mindkettőjüknek a habzó borból és felfedi az előételt csinos asztaltársa előtt. A koccintást és a szép szavakkal megtoldott tósztot könnyed mosollyal fogadja és talán a kelleténél egy pillanattal tovább fürkészi Win megkapó szemeit.*
- Pontosan. *Válaszolja elismerő élt kölcsönözve hangjának.*
- Artheniorban jobban szeretik az erősebb borokat, de igyekszem nem csak kiszolgálni, de tanítani a városiakat. *Mondja szerénytelenül, miután belekortyolt a borba. Kellemesen gyümölcsös, frissítő ital.*
- Sajnos ritkán adódik hazai ízeket élveznem, de olykor, úgy gondolom, megengedhetünk magunknak egy kis luxust. Főleg, ha ilyen kellemes társaságom akad. *Mosolyog a lányra, majd pár falat kagylót eszik, lehetőséget adva Winnek a beszélgetés folytatására.*
216. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-03-03 20:12:47
Üzenet elküldve: 2021-03-03 20:12:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Igazán nem kell sokat várnia hogy az ajtó, min az imént kopogtatott, megnyíljon, mögüle pedig természetesen a wegtoreni nemes alakja bontakozik ki.*
- Báró! *Húzódik ártatlannak tetsző kis kunkor ajkára, amint egy biccentéssel megtoldva viszonozza az udvariaskodó köszöntést. A férfivel ellentétben, neki cseppnyi gyakorlottságra sincs szüksége, kékjei leplezetlenül kalandoznak a hanyag eleganciába öltöztetett, éppen meghajló testen. Tekintete egy pillanatra megakad a leviatánt mintázó, egyébként is ékes öv csatján, majd leheletnyivel alatta, s, ha rajtakapják is, úgy emeli vissza a fürkész szempárt, mintha mi sem történt volna. Az invitálásnak néma mosollyal engedelmeskedik, majd, mielőtt tovább terelnék, röviden felméri a helyiséget. Inkább tárgyalófélének tűnik az egész, mint lakosztálynak, ám, ha jól látja a résnyire nyitva hagyott ajtón keresztül, egy háló azért mégis nyílik belőle. Több figyelmet azonban nem szentel a kifigyelt szobának, legalábbis egyelőre, helyette az asztalhoz indul, ahol hellyel kínálják. Méretes egy darab, kényelmes székekkel körberakva, fényűző terítékkel, csodás kristálypoharakkal, s minden bizonnyal mesés fogásokkal. Igencsak kitett magáért a kereskedőház feje, efelől nem akadhat kétség.*
- Igazán... *Akad meg pillanatra alig megkezdett mondandójában, mikor a véletlen érintést vállán érzi, miközben alá segítik székét, de szinte azonnal folytatja is.* Igazán ezt remélem én is. *Osztozik a megfogalmazott bizakodásban. Habár a megfogalmazást különösnek tartja, egészen úgy hangzott ez, mintha csak egy örömlányt ültetett volna asztalához, kit megetet még azért, mielőtt kedvét lelné benne. Apró, szája szegletében felsejlő mosolya jelzi csak, mennyire mulattatja ez a kósza gondolat, hiszen ezen a nüansznyi kis apróságon kívül mindenben úgy érzi, lenyűgözni kívánják éppen.*
- Köszönöm. *Bólint igenlőn, mikor itallal kínálják, aztán elismerőn, mikor meg is nevezik, pontosan mivel.* Ha szabad megjegyeznem, gondos, és persze kitűnő választás. *Mosolyodik, visszafogottan méltatva a szerinte is remek párosítást. Székében ekkorra már kényelmesen elhelyezkedik, egyenes tartással bár, de támlájának dől, lábát a ruhája vágatának irányába keresztezi, ezzel ügyesen tartva egyébként fedetlen combjain az anyagot annyira, amennyire az illendőség megkívánja egy ilyen helyzetben. Kezeit egészen addig ölében pihenteti, míg itallal töltött poharát meg nem kapja. Baljával nyúl érte, s ahogy a báró mellé telepszik, testével is felé fordul.*
- És egy gyümölcsöző együttműködés ígéretére! *Toldja meg a kurta tósztot, majd csilingelő koccanásba indítja kristálypoharát. Mielőtt az első korttyal hivatalosan is megnyitná az étkezést, lehunyt szemmel, szinte szertartásos módon illatol a habzóborba, mélyen szívva be a némi lötybölés következtében feltörő aromákat. Elégedett mosolya mesél róla, mennyire kedvérevaló a lihanechi ital. Az ízlelés nem is ad már sok pluszt az élményhez, leszámítva persze alkoholtartalmát.*
- Igazán kitűnő. Friss szüret? *Érdeklődik udvari etikettnek megfelelő csevejt kezdeményezve, bár szavai mögött szűntelen ott bujkál valami halvány, játékos felhang, miközben poharát az ezüst evőeszközökre cseréli.*
- Hagyományos wegtoreni fogás, igaz? *Kérdi kedélyesen, mielőtt villáját egy falatnyi kis puhatestűbe mélyesztené.*
*Igazán nem kell sokat várnia hogy az ajtó, min az imént kopogtatott, megnyíljon, mögüle pedig természetesen a wegtoreni nemes alakja bontakozik ki.*
- Báró! *Húzódik ártatlannak tetsző kis kunkor ajkára, amint egy biccentéssel megtoldva viszonozza az udvariaskodó köszöntést. A férfivel ellentétben, neki cseppnyi gyakorlottságra sincs szüksége, kékjei leplezetlenül kalandoznak a hanyag eleganciába öltöztetett, éppen meghajló testen. Tekintete egy pillanatra megakad a leviatánt mintázó, egyébként is ékes öv csatján, majd leheletnyivel alatta, s, ha rajtakapják is, úgy emeli vissza a fürkész szempárt, mintha mi sem történt volna. Az invitálásnak néma mosollyal engedelmeskedik, majd, mielőtt tovább terelnék, röviden felméri a helyiséget. Inkább tárgyalófélének tűnik az egész, mint lakosztálynak, ám, ha jól látja a résnyire nyitva hagyott ajtón keresztül, egy háló azért mégis nyílik belőle. Több figyelmet azonban nem szentel a kifigyelt szobának, legalábbis egyelőre, helyette az asztalhoz indul, ahol hellyel kínálják. Méretes egy darab, kényelmes székekkel körberakva, fényűző terítékkel, csodás kristálypoharakkal, s minden bizonnyal mesés fogásokkal. Igencsak kitett magáért a kereskedőház feje, efelől nem akadhat kétség.*
- Igazán... *Akad meg pillanatra alig megkezdett mondandójában, mikor a véletlen érintést vállán érzi, miközben alá segítik székét, de szinte azonnal folytatja is.* Igazán ezt remélem én is. *Osztozik a megfogalmazott bizakodásban. Habár a megfogalmazást különösnek tartja, egészen úgy hangzott ez, mintha csak egy örömlányt ültetett volna asztalához, kit megetet még azért, mielőtt kedvét lelné benne. Apró, szája szegletében felsejlő mosolya jelzi csak, mennyire mulattatja ez a kósza gondolat, hiszen ezen a nüansznyi kis apróságon kívül mindenben úgy érzi, lenyűgözni kívánják éppen.*
- Köszönöm. *Bólint igenlőn, mikor itallal kínálják, aztán elismerőn, mikor meg is nevezik, pontosan mivel.* Ha szabad megjegyeznem, gondos, és persze kitűnő választás. *Mosolyodik, visszafogottan méltatva a szerinte is remek párosítást. Székében ekkorra már kényelmesen elhelyezkedik, egyenes tartással bár, de támlájának dől, lábát a ruhája vágatának irányába keresztezi, ezzel ügyesen tartva egyébként fedetlen combjain az anyagot annyira, amennyire az illendőség megkívánja egy ilyen helyzetben. Kezeit egészen addig ölében pihenteti, míg itallal töltött poharát meg nem kapja. Baljával nyúl érte, s ahogy a báró mellé telepszik, testével is felé fordul.*
- És egy gyümölcsöző együttműködés ígéretére! *Toldja meg a kurta tósztot, majd csilingelő koccanásba indítja kristálypoharát. Mielőtt az első korttyal hivatalosan is megnyitná az étkezést, lehunyt szemmel, szinte szertartásos módon illatol a habzóborba, mélyen szívva be a némi lötybölés következtében feltörő aromákat. Elégedett mosolya mesél róla, mennyire kedvérevaló a lihanechi ital. Az ízlelés nem is ad már sok pluszt az élményhez, leszámítva persze alkoholtartalmát.*
- Igazán kitűnő. Friss szüret? *Érdeklődik udvari etikettnek megfelelő csevejt kezdeményezve, bár szavai mögött szűntelen ott bujkál valami halvány, játékos felhang, miközben poharát az ezüst evőeszközökre cseréli.*
- Hagyományos wegtoreni fogás, igaz? *Kérdi kedélyesen, mielőtt villáját egy falatnyi kis puhatestűbe mélyesztené.*
215. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-03-02 22:53:13
Üzenet elküldve: 2021-03-02 22:53:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Miután visszatért a Kalmárba a hátsó ajtót választotta, hogy bejusson a fogadóba és egyenesen a lakosztálya felé vette az irányt. Az út hosszú volt és ahelyett, hogy egyből visszatért volna, ahogy Mik és Nyikhaj tették, még beugrott a Központba, hogy megnézze a saját szemével is, Aztyan mire jutott azalatt, hogy átadta neki a terepet. Nem kellett csalódnia, a heges arcú intéző beváltotta a hozzá fűzött reményeket és magasra emelte a Kereskedőház nívóját.
Egyelőre nincs máshoz kedve, csak ahhoz a csinos, kihívó pillantású parfümárus lányhoz, akit a Központban megismert. Wint pedig végül sikerült meghívnia vacsorázni magához, bárhogy is akadékoskodott az az oktalan ork. Mivel ideje van, így kellemes tempóban kezd készülődni miután ledobta ruháit az ágyra. Forró vizet készíttet magának az öntöttvas kádba és megrendeli a vacsorát. Külön kitér rá, hogy mennyire figyeljenek annak elkészítésére, majd miután elzavarta a szolgát, kellemes hőmérsékletűre hűti a vizet, majd mellkasig a vízbe merül, amelybe balzsamos illóolajat öntött. Bízik benne, hogy Win majd ajánl más illatot is, ami illik hozzá, a személyiségéhez, de ezt a témát majd az este átbeszéli a lánnyal.
A fürdés után az odakészített fürdőlepedőbe törölközik és tölt magának egy pohár vörös bort, hogy kiválassza a megfelelő ruhát a vacsorára. Az ilyesmire mindig különösen figyelt. El is telik egy kis idő, mire kiválaszt egy hasított bőr nadrágot, kényelmes csizmát, ezüst veretekkel, egy bőr övet, amelynek csatja, stílszerűen leviatánfejet mintáz. Felsőtestére hófehér, makulátlan inget húzott, amelynek mellkasán-vállán fehér hímzéssel díszítettek. Az inget hanyagul, wegtoreni szokás szerint felgyűrte, a felső két gombot kigombolva hagyta. Haját kifésülte, bőrszíjjal fogta össze, szakállát megnyírta és illatos olajjal kente be.
Amikor végzett a készülődéssel, elégedetten néz végig magán az embermagas tükörben. Mielőtt Win megérkezne, kicsit összepakol, ami annyit tesz, hogy minden nem odaillőt bedobál a szekrénybe és rácsukja az ajtót. Ebbe beletartozik Aenae minden ottfelejtett dolga és holmija. Aztán a baldachinos ágyat is összerakja.
A vacsora időben érkezik az itallal együtt, de annak nagyobb részét úgyis saját készlete adja ki majd. Megterít a nagy asztalnál egymás mellé, felkészíti a kristálypoharakat és az ezüst étkészletet is, majd egy újabb pohár vörösborral várja, hogy Win megérkezzen.
Amint meghallja a kopogást, felkel és félreteszi a Kereskedőház könyvelését, amit addig olvasott és megigazítva amúgy tökéletes ruháját és kedves mosollyal nyitja ki az ajtót.*
- Szép estét, Win. Már nagyon vártalak. *Hajtja meg magát és minden gyakorlottságára szüksége van, hogy sárga tekintete ne kalandozzon el a szűk, fekete ruhába bújtatott testen.*
- Fáradj be, kérlek. *Invitálja beljebb a lányt, majd ha betért, becsukja mögötte a Kalmárlak ajtaján.
A tárgyalóban csak pár gyertya ég, sejtelmes, balzsamos fénnyel árasztva el a helyiséget. A szomszédos szoba félig nyitott ajtaján át a báró személyes lakhelyére láthat rá a lány, ha szemfüles. Odabent férfias "rend", kifogástalan wegtoreni enteriőr és egy baldachinos ágy, fekete ágyneművel.*
- Kérlek, foglalj helyet. Együnk, mielőtt az üzletre térünk és addig remélem, lehetőségem lesz jobban megismerni. *Húz ki egy széket Winnek, miközben véletlen megérintené a vállát, ahogy beljebb segíti a kényelmes ülőalkalmatosságot.*
- Italt? *Kérdi és ha a lány elfogadja, tölt neki az egyik kevésbé öblös pohárba.*
- Lihanechi habzóbor, remélem, megfelel. Kiváló az előételünkhöz. Citrommal és almaecettel marinált fésűkagyló fokhagymával. *Emeli fel az egyik tál tetejét amelyben friss petrezselyemmel díszített, illatos kagyló bújik meg.
Maga is leül Win mellé és tölt magának is egy pohárral, majd a lány felé emeli azt.*
- Egészségünkre és a megismerkedésünkre. *Mosolyog a lányra kedvesen.*
*Miután visszatért a Kalmárba a hátsó ajtót választotta, hogy bejusson a fogadóba és egyenesen a lakosztálya felé vette az irányt. Az út hosszú volt és ahelyett, hogy egyből visszatért volna, ahogy Mik és Nyikhaj tették, még beugrott a Központba, hogy megnézze a saját szemével is, Aztyan mire jutott azalatt, hogy átadta neki a terepet. Nem kellett csalódnia, a heges arcú intéző beváltotta a hozzá fűzött reményeket és magasra emelte a Kereskedőház nívóját.
Egyelőre nincs máshoz kedve, csak ahhoz a csinos, kihívó pillantású parfümárus lányhoz, akit a Központban megismert. Wint pedig végül sikerült meghívnia vacsorázni magához, bárhogy is akadékoskodott az az oktalan ork. Mivel ideje van, így kellemes tempóban kezd készülődni miután ledobta ruháit az ágyra. Forró vizet készíttet magának az öntöttvas kádba és megrendeli a vacsorát. Külön kitér rá, hogy mennyire figyeljenek annak elkészítésére, majd miután elzavarta a szolgát, kellemes hőmérsékletűre hűti a vizet, majd mellkasig a vízbe merül, amelybe balzsamos illóolajat öntött. Bízik benne, hogy Win majd ajánl más illatot is, ami illik hozzá, a személyiségéhez, de ezt a témát majd az este átbeszéli a lánnyal.
A fürdés után az odakészített fürdőlepedőbe törölközik és tölt magának egy pohár vörös bort, hogy kiválassza a megfelelő ruhát a vacsorára. Az ilyesmire mindig különösen figyelt. El is telik egy kis idő, mire kiválaszt egy hasított bőr nadrágot, kényelmes csizmát, ezüst veretekkel, egy bőr övet, amelynek csatja, stílszerűen leviatánfejet mintáz. Felsőtestére hófehér, makulátlan inget húzott, amelynek mellkasán-vállán fehér hímzéssel díszítettek. Az inget hanyagul, wegtoreni szokás szerint felgyűrte, a felső két gombot kigombolva hagyta. Haját kifésülte, bőrszíjjal fogta össze, szakállát megnyírta és illatos olajjal kente be.
Amikor végzett a készülődéssel, elégedetten néz végig magán az embermagas tükörben. Mielőtt Win megérkezne, kicsit összepakol, ami annyit tesz, hogy minden nem odaillőt bedobál a szekrénybe és rácsukja az ajtót. Ebbe beletartozik Aenae minden ottfelejtett dolga és holmija. Aztán a baldachinos ágyat is összerakja.
A vacsora időben érkezik az itallal együtt, de annak nagyobb részét úgyis saját készlete adja ki majd. Megterít a nagy asztalnál egymás mellé, felkészíti a kristálypoharakat és az ezüst étkészletet is, majd egy újabb pohár vörösborral várja, hogy Win megérkezzen.
Amint meghallja a kopogást, felkel és félreteszi a Kereskedőház könyvelését, amit addig olvasott és megigazítva amúgy tökéletes ruháját és kedves mosollyal nyitja ki az ajtót.*
- Szép estét, Win. Már nagyon vártalak. *Hajtja meg magát és minden gyakorlottságára szüksége van, hogy sárga tekintete ne kalandozzon el a szűk, fekete ruhába bújtatott testen.*
- Fáradj be, kérlek. *Invitálja beljebb a lányt, majd ha betért, becsukja mögötte a Kalmárlak ajtaján.
A tárgyalóban csak pár gyertya ég, sejtelmes, balzsamos fénnyel árasztva el a helyiséget. A szomszédos szoba félig nyitott ajtaján át a báró személyes lakhelyére láthat rá a lány, ha szemfüles. Odabent férfias "rend", kifogástalan wegtoreni enteriőr és egy baldachinos ágy, fekete ágyneművel.*
- Kérlek, foglalj helyet. Együnk, mielőtt az üzletre térünk és addig remélem, lehetőségem lesz jobban megismerni. *Húz ki egy széket Winnek, miközben véletlen megérintené a vállát, ahogy beljebb segíti a kényelmes ülőalkalmatosságot.*
- Italt? *Kérdi és ha a lány elfogadja, tölt neki az egyik kevésbé öblös pohárba.*
- Lihanechi habzóbor, remélem, megfelel. Kiváló az előételünkhöz. Citrommal és almaecettel marinált fésűkagyló fokhagymával. *Emeli fel az egyik tál tetejét amelyben friss petrezselyemmel díszített, illatos kagyló bújik meg.
Maga is leül Win mellé és tölt magának is egy pohárral, majd a lány felé emeli azt.*
- Egészségünkre és a megismerkedésünkre. *Mosolyog a lányra kedvesen.*
214. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-03-02 21:15:38
Üzenet elküldve: 2021-03-02 21:15:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Alaposan kihasználta rendelkezésére álló idejét, ezt bárki jól láthatja, ki a parfümkészítőre veti kallódó pillantását. Kényelmes fürdőt vett, olyan ellazító, nyugtató fajtát. Nem kapkodott semmivel, hagyta, hogy a vízbe kevert olajos illat alaposan átjárja minden porcikáját. Ugyanaz az illat ez, mit egyébként is visel, s mit nem cserélne el száz másikért sem. Hosszú évek kísérletezésébe telt, mire jelenlegi formájában megszülethetett. Nem tolakodó, vagy tömény, úgy illik a lányhoz, mint egy ruha, mit precíz kezek szabtak kínos pontossággal viselőjük alkatára. Barna tincseit csontból készült fésűjével utasította rendre, ám ezen kívül más elbánásban nem részesültek, szabadon hullanak vállára, hátára. Öltözékében is az egyszerűségre törekedett, már saját magához képest. Rövid ujjú, hosszú ruhát visel, melynek finom anyaga könnyeden követi alakját. Hogy ennek ellenére is kényelmes léptet biztosítson, combközépig felsliccelték, persze minden bizonnyal nem csupán ezzel a szándékkal. Színében fekete, dekoltázsában mély, egészen szegycsontja aljáig húzódik a "v" alakú vágat. Környékét virágos hímzés díszíti, mi felfut egészen a vállig, hogy hátul, nyaka mögött érjen körbe. Ékszerként szemet mintázó medálját viseli, minek kőberakása megkapóan harmonizál sajátjának színével. Lábbelinek fekete, bőr, magasított sarkú bokacsizmáját választotta, hiszen a férfi magassága, ki vacsorára invitálta, megengedi, sőt talán kívánja is az ilyesféle női praktikát.
Ahogy külseje, úgy elméje is teljesen megújult, mindenféle bosszús, borús gondolat elpárolgott, még a dézsából felcsapó gőzfelhővel egyetemben. Ajkán kacér mosollyal, kékjeiben kíváncsi várakozással kopogtat hármat, két gyors, végül egy lassabb üteműt a báró lakosztályának ajtaján, majd türelmesen megállapodik, míg kinyitják előtte, avagy bebocsájtást nyer.*
*Alaposan kihasználta rendelkezésére álló idejét, ezt bárki jól láthatja, ki a parfümkészítőre veti kallódó pillantását. Kényelmes fürdőt vett, olyan ellazító, nyugtató fajtát. Nem kapkodott semmivel, hagyta, hogy a vízbe kevert olajos illat alaposan átjárja minden porcikáját. Ugyanaz az illat ez, mit egyébként is visel, s mit nem cserélne el száz másikért sem. Hosszú évek kísérletezésébe telt, mire jelenlegi formájában megszülethetett. Nem tolakodó, vagy tömény, úgy illik a lányhoz, mint egy ruha, mit precíz kezek szabtak kínos pontossággal viselőjük alkatára. Barna tincseit csontból készült fésűjével utasította rendre, ám ezen kívül más elbánásban nem részesültek, szabadon hullanak vállára, hátára. Öltözékében is az egyszerűségre törekedett, már saját magához képest. Rövid ujjú, hosszú ruhát visel, melynek finom anyaga könnyeden követi alakját. Hogy ennek ellenére is kényelmes léptet biztosítson, combközépig felsliccelték, persze minden bizonnyal nem csupán ezzel a szándékkal. Színében fekete, dekoltázsában mély, egészen szegycsontja aljáig húzódik a "v" alakú vágat. Környékét virágos hímzés díszíti, mi felfut egészen a vállig, hogy hátul, nyaka mögött érjen körbe. Ékszerként szemet mintázó medálját viseli, minek kőberakása megkapóan harmonizál sajátjának színével. Lábbelinek fekete, bőr, magasított sarkú bokacsizmáját választotta, hiszen a férfi magassága, ki vacsorára invitálta, megengedi, sőt talán kívánja is az ilyesféle női praktikát.
Ahogy külseje, úgy elméje is teljesen megújult, mindenféle bosszús, borús gondolat elpárolgott, még a dézsából felcsapó gőzfelhővel egyetemben. Ajkán kacér mosollyal, kékjeiben kíváncsi várakozással kopogtat hármat, két gyors, végül egy lassabb üteműt a báró lakosztályának ajtaján, majd türelmesen megállapodik, míg kinyitják előtte, avagy bebocsájtást nyer.*
213. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-02-17 19:41:36
Üzenet elküldve: 2021-02-17 19:41:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Miután becsukta maga mögött az ajtót, holtfáradtan dől be az ágyába. Pedig panasza nem lehet, a havashegyi hagyta aludni egész éjjel, mint a bunda. Apropó bunda... Lehet, hogy nem ártana ezt is kimosni. Majd utánakérdez, hogy van-e ennek valami trükkje vagy csak szappanos víz meg alapos szárogatás kell neki. Nem akarja megkockáztatni, hogy baja legyen. Szépen is nézne ki, ha összeállt szőrű, ázott kutyaszagú rettenetet lenne kénytelen visszaszolgáltatni, ha Nodric felbukkan.
Össze kéne szednie magát, hogy lemenjen segíteni, de semmi erőt nem érez magában hozzá. Hirtelen szakad rá a történtek súlya. Nyomaszó, torokszorító érzések rohanják meg. Kevésen múlt. Muszáj aludnia egy kicsit. Csak lehunyni a szemét pár órácskára, aztán majd nekifog a dolgoknak, amiknek muszáj. Csak egy kicsi kis szusszanás, ennyi kell. A többi addig várhat. Talán fel se tűnt senkinek, hogy másfél napja színét se látták. Könnyen előfordulhat. Ha így van, nem is fogja senki orrára kötni a történteket. Jobb, ha marad ez az ő titka. Nem oszt, nem szoroz úgyse sokat. A fáradtság egyszeriben elszipolyozza minden erejét. A gondolatai már csak ólomlábakon vánszorognak, aztán mocsárba érnek és elsüllyednek. Mélyre. Pedig annyi mindent akart még átfuttatni a fejében. Teendőket, konklúziókat, régi emlékek lélekmelengető képeit. Fogalma sincs, mikor potyogott szét mindez bele a sűrű fekete semmibe, ami ráborul a kaland után, ami az ő titka marad. Jobb lesz ez úgy. Mikor felébred, talán elkönyvelheti az egészet zaklatott álomnak egy fárasztó nap után. ~Remélem megőrzöd magad épségben, Havashegy fia~ sóhajtja, aztán átadja magát a pihenésnek.*
Össze kéne szednie magát, hogy lemenjen segíteni, de semmi erőt nem érez magában hozzá. Hirtelen szakad rá a történtek súlya. Nyomaszó, torokszorító érzések rohanják meg. Kevésen múlt. Muszáj aludnia egy kicsit. Csak lehunyni a szemét pár órácskára, aztán majd nekifog a dolgoknak, amiknek muszáj. Csak egy kicsi kis szusszanás, ennyi kell. A többi addig várhat. Talán fel se tűnt senkinek, hogy másfél napja színét se látták. Könnyen előfordulhat. Ha így van, nem is fogja senki orrára kötni a történteket. Jobb, ha marad ez az ő titka. Nem oszt, nem szoroz úgyse sokat. A fáradtság egyszeriben elszipolyozza minden erejét. A gondolatai már csak ólomlábakon vánszorognak, aztán mocsárba érnek és elsüllyednek. Mélyre. Pedig annyi mindent akart még átfuttatni a fejében. Teendőket, konklúziókat, régi emlékek lélekmelengető képeit. Fogalma sincs, mikor potyogott szét mindez bele a sűrű fekete semmibe, ami ráborul a kaland után, ami az ő titka marad. Jobb lesz ez úgy. Mikor felébred, talán elkönyvelheti az egészet zaklatott álomnak egy fárasztó nap után. ~Remélem megőrzöd magad épségben, Havashegy fia~ sóhajtja, aztán átadja magát a pihenésnek.*
212. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-01-28 18:28:50
Üzenet elküldve: 2021-01-28 18:28:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Cseppnyi türelmetlenség sincs Aztyan arcán vagy gesztusaiban, olyan, mintha végtelen türelemmel rendelkezne. Mint a Kereskedőház intézője, rengeteg feladata van, ritka az olyan alkalom, amikor éppen nem dolgozik vagy megtalálható a fogadóban. Yeza szavait is csak egy szelíd félmosolynak tetsző gesztus kíséri.
A lány beigazolta a hozzá fűzött reményeket, biztos kézzel vezette a borotvát a kényes helyeken is. Sehol nem vétett hibát, apró sebet sem okozott. Ám az "ajándék" mibenlétében érez némi kiszámítottságot. Egy csaknem idegent senki sem enged szívesen egy pengeéles borotvával a nyakához, de Aztyan nem utasította vissza a gesztust.
A kendő a nyakára kerül és jön a kérdés, amire csak egy néma nem a válasz. Sőt, egész kellemes érzés, ami csak növeli az elégedettségét. Nem csak a borotválás miatt elégedett, de Yeza miatt is. A forró kendőt hideg követi. Ha nem tudná, hogy a vörös mivel foglalkozott korábban, azt gondolhatná, hogy valamelyik wegtoreni fürdőházban dolgozott és onnan szerezte tapasztalatait.
Amikor pedig végeztek, egy visszafogott, de határozott kézjellel veszi elejét, hogy ingének megoldott gombjait a lány gombolja vissza.*
- Köszönöm. *Mondja, ahogy befejezi a műveletet maga és felkel a székről. Ujjaival ellenőrzi a borotválást, de sehol sem talál kivetnivalót. Maga sem csinálhatta volna jobban. Ám ettől még nem mutat változást Yeza irányába, ám legbelül már érlelődik valami. Idővel az is kiderül, hogy mint a szőlőből préselt mustból nemes, gyümölcsös ízekben gazdag nedű vagy savas, keserű tréfli.
Visszaveszi a dolmányt is és ekkor hátát mutatja a lánynak, míg begombolja két oldalt és visszacsatolja széles övét a derekára. Csak akkor fordul újra a vörös felé, amikor az megszólal és elmondja, korábban jóslást is tanult. A kellemesen búgó hang nem zökkenti ki az intézőt, mintha arcának heg-páncélja nem olvadna meg semmitől. Közelebb lép, s mivel a gombolást elutasította, maga adja oda tenyérrel felfelé kezét a lánynak szótlan.
Míg Yeza a tenyerét vizsgálja, a kovácseszközök okozta behegedt sebeket és a tenyerében futó mintát, addig az égszín szemek a lány arcát fürkészik. Hisz Aztyan sem rossz emberismerő.
A rövid, homályos jóslatra csak a szája sarkában jelenik meg egy halovány mosolykezdemény a heggel átellenes oldalon. Nap mint nap hoz meg döntéseket és tökéletesen tisztában van azzal, hogy csak később derül ki azokról, hogy jól vagy rosszak voltak. De mint kereskedő, igyekszik a legnagyobb mértékben tájékozódni mindenről, a kockázatról, csökkenteni a szerencse és a kiszámíthatatlan szerepét, míg végül meghozza a döntést. Onnan már csak Teysus és más istenek kezében van, hogy mi sül ki belőle.*
- Jobb szeretem magam csinálni. *Válaszolja és bár ajka nem, de a szeme mosolyog ezúttal.*
- Köszönöm, Yeza. Teysus áldjon. *Nem tartóztatja tovább a lányt, hadd menjen és döntse el, mit is vonhat le ebből a kurta fertályórából.*
- Nem fogom elfelejteni ezt. *Mondja ahogy a lány kilép az intéző szobájából és a vörös már csak egy halovány félmosolyt láthat és az ajtó becsukódik mögötte.*
*Cseppnyi türelmetlenség sincs Aztyan arcán vagy gesztusaiban, olyan, mintha végtelen türelemmel rendelkezne. Mint a Kereskedőház intézője, rengeteg feladata van, ritka az olyan alkalom, amikor éppen nem dolgozik vagy megtalálható a fogadóban. Yeza szavait is csak egy szelíd félmosolynak tetsző gesztus kíséri.
A lány beigazolta a hozzá fűzött reményeket, biztos kézzel vezette a borotvát a kényes helyeken is. Sehol nem vétett hibát, apró sebet sem okozott. Ám az "ajándék" mibenlétében érez némi kiszámítottságot. Egy csaknem idegent senki sem enged szívesen egy pengeéles borotvával a nyakához, de Aztyan nem utasította vissza a gesztust.
A kendő a nyakára kerül és jön a kérdés, amire csak egy néma nem a válasz. Sőt, egész kellemes érzés, ami csak növeli az elégedettségét. Nem csak a borotválás miatt elégedett, de Yeza miatt is. A forró kendőt hideg követi. Ha nem tudná, hogy a vörös mivel foglalkozott korábban, azt gondolhatná, hogy valamelyik wegtoreni fürdőházban dolgozott és onnan szerezte tapasztalatait.
Amikor pedig végeztek, egy visszafogott, de határozott kézjellel veszi elejét, hogy ingének megoldott gombjait a lány gombolja vissza.*
- Köszönöm. *Mondja, ahogy befejezi a műveletet maga és felkel a székről. Ujjaival ellenőrzi a borotválást, de sehol sem talál kivetnivalót. Maga sem csinálhatta volna jobban. Ám ettől még nem mutat változást Yeza irányába, ám legbelül már érlelődik valami. Idővel az is kiderül, hogy mint a szőlőből préselt mustból nemes, gyümölcsös ízekben gazdag nedű vagy savas, keserű tréfli.
Visszaveszi a dolmányt is és ekkor hátát mutatja a lánynak, míg begombolja két oldalt és visszacsatolja széles övét a derekára. Csak akkor fordul újra a vörös felé, amikor az megszólal és elmondja, korábban jóslást is tanult. A kellemesen búgó hang nem zökkenti ki az intézőt, mintha arcának heg-páncélja nem olvadna meg semmitől. Közelebb lép, s mivel a gombolást elutasította, maga adja oda tenyérrel felfelé kezét a lánynak szótlan.
Míg Yeza a tenyerét vizsgálja, a kovácseszközök okozta behegedt sebeket és a tenyerében futó mintát, addig az égszín szemek a lány arcát fürkészik. Hisz Aztyan sem rossz emberismerő.
A rövid, homályos jóslatra csak a szája sarkában jelenik meg egy halovány mosolykezdemény a heggel átellenes oldalon. Nap mint nap hoz meg döntéseket és tökéletesen tisztában van azzal, hogy csak később derül ki azokról, hogy jól vagy rosszak voltak. De mint kereskedő, igyekszik a legnagyobb mértékben tájékozódni mindenről, a kockázatról, csökkenteni a szerencse és a kiszámíthatatlan szerepét, míg végül meghozza a döntést. Onnan már csak Teysus és más istenek kezében van, hogy mi sül ki belőle.*
- Jobb szeretem magam csinálni. *Válaszolja és bár ajka nem, de a szeme mosolyog ezúttal.*
- Köszönöm, Yeza. Teysus áldjon. *Nem tartóztatja tovább a lányt, hadd menjen és döntse el, mit is vonhat le ebből a kurta fertályórából.*
- Nem fogom elfelejteni ezt. *Mondja ahogy a lány kilép az intéző szobájából és a vörös már csak egy halovány félmosolyt láthat és az ajtó becsukódik mögötte.*
211. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-01-25 19:13:01
Üzenet elküldve: 2021-01-25 19:13:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Mindjárt végzünk *biztosítja szelíd mosollyal az utána forduló férfit, amikor a kannáért megy. Véletlenül se akar visszaélni az intéző értékes idejével, amivel megtisztelte. A mondatból kihallani, hogy nem is teszi. Jó munkát végez, és minden, amit tesz szükséges az elvárt eredményhez. Biztos, hogy nem most csinál ilyesmit először.
Gondosan előkészíti a kendőt és a korábbiakhoz hasonlóan helyezi fel; ám most, mikor a szélét Aztyan nyakára engedi, megáll egy pillanatra.*
- Nem túl forró? *kérdi. Nyilván ezúttal se állna neki a műveletnek, ha az lenne, de a kérdés őszintén érdeklődik az intéző komfortérzete iránt, és csak akkor folytatja, ha ennek megfelelő választ kap. A frissen borotvált arcra hajtja a kendőt. Ujjai kellemesen masszírozzák a homlokát, a halántékát, míg a meleg pára teszi a dolgát. Nem szól közben, és nem is csap semmi zajt. A csend ilyenkor úgy el tud mélyülni, hogy az ember hallani kezdi a saját szívének ritmusát és akaratlanul is lelassul, elmélyül a lélegzete. Mielőtt Yeza levenné az idővel kihűlt kendőt, beáztat egy másikat tiszta, hideg vízbe. A meleg lekerül, a hideget pedig gyorsan kicsavarja, megpörgeti a levegőben, amitől szinte fagyosnak hat az áthevült bőrön. Felkerül ez is. Yeza keze itt-ott lenyomja finoman, hogy hűvösével lezáruljanak a pórusok, aztán le is veszi.*
- Így *mondja. Egy helyen még gyengéden letörli az intéző nyakáról az ott maradt szappanhabot, s a biztonság kedvéért ellenőrzi, nem maradt-e máshol is. Aztyan széke mellé guggolva elkezdi visszagombolni a meglazított ingnyakat úgy, ahogy korábban volt.
Azt mondják, a nyugodt vízen van jó tengerész, rossz tengerész, tehetséges, középszerű... De a viharos tengeren csak jó tengerész van, vagy halott tengerész. A Kikötőben eltöltött idő ilyesféle bölcsességekkel maszatolta össze. Lehet valami hasonló igazság a kereskedőkre is. Biztos tételekkel tehetség nélkül is lehet jól kufárkodni. A bizonytalan az, ami megmutatja az igazi adottságokat. A szeret-, nem szeret kérdése persze más lapra tartozik, főleg ha a muszáj sem csikorogtatja a fogát az ember háta mögött. Aztyan több, mint kivételes kalmár hírében áll, de Yezának az az érzése, hogy benne túl nagy kockázatot lát. Olyan bonyodalmat, amit nem szívesen enged az ember az otthonába. Sem az alázat, sem az igyekvés, sem az elesettség, sem a provokatív őszinteség nem nyitotta meg. De még a bennfentesnek vélt információ sem, amit a városőr lánytól szerzett. Kurta közhelyek és vallásos frázisok, akár a karba font kezű, jól öltözött, de mogorva ajtónállók. A filozofikus fejtegetés, amivel Yeza ismételten érvelni próbált, ahelyett, hogy egyszerűen meghajol a más vélemény előtt... az, na az újfent rést ütött. Olyan rést, amin keresztül az ember nem a legkellemesebb dolgokat pillanthatja meg.
Yeza jó emberismerő. Mondhatni nagyon jó. A húzásait elnézve egyesek cinikusan odahorkantanák, hogy és még milyen jól titkolja. Lehet benne valami. Ki mondja meg Yezánál? Méltán vannak úgy vele néha, hogy... sok. De talán ennek is megvan az oka. Az ember nyomás alatt akaratlanul is elárul dolgokat. Az olyanok is, akik ritkán árulnak el bármit is olyannak, aki nem bírja a bizalmukat.
~A combját.~ Egy ilyen jelentéktelennek tűnő vallomás, vagy nyelni egyet önkéntelenül az érintés nyomán: pataknyi iszapból kimosott kapaszkodók. A bizalom meglepően sokarcú dolog. Egy idegen borotvakése alá feküdni, olykor kicsinységnek tűnik egy őszinte szó mellett. El lehet tőle szokni, ahogy a gondoskodó érintés hétköznapi csodájától is. És egy idő után fel sem tűnik.*
- Nekem meg kellett tanulni. Jósolni *mondja, mikor utolsót igazít a gomboláson.* - A niyss elvárta. Sok egyéb mellett. *Yeza kellemesen búgó hangjában édes-bús nosztalgia érződik. Finoman a kezébe fogja a férfi kezeit, ha engedi, és tenyérrel felfelé fordítja. Hüvelykjével finoman megsimítja a kalapács és a fogó törte bőrkeményedéseket, aztán a vonalakat, melyeket hagyományosan vizsgálni szoktak, hol egyik, hol a másik tenyérre nézve.*
- Meghozol egy döntést *mondja a kusza mintákra hunyorítva, aztán egy szelíd, barátságos mosollyal a különösen kék szemekbe néz* - és talán sosem fogod megtudni, jól döntöttél-e. *A férfi kezeit az ölébe téve szolgáltatja vissza, de a pillantása marad még egy kicsit. A szabad akarat és az élet óhatatlan, pálcatörést kikényszerítő természetének iróniája. Jó vagy rossz döntés. Olykor csak döntés van, így egyszerűen. Az ember túlesik rajta és kész. Az se számít, hirtelen történik-e vagy hosszas latolgatás után. Eldől, és van, hogy csak több kérdést hagy a válasz helyett.*
- Nincs ollóm hozzá *mondja.* - A bajuszigazítás sajnos rád marad. *Ami azt illeti, nem csak ollója nincs, de még egy rendes kabátja sem.*
- Jobb, ha megyek *egyenesedik fel, és kupacba köti a kendőket a tálkával meg a pemzlivel. A borotvakést beletekeri a bőr tartóba és a hóna alá csapja, majd az üres kannát is magához véve elindul kifelé a levont konklúziókkal, melyeket azért még biztosan átgondol majd így is meg úgy is, és utána egészen rendhagyó szögekből meg nézőpontokból is. Yeza... ő már csak ilyen.*
- Mindjárt végzünk *biztosítja szelíd mosollyal az utána forduló férfit, amikor a kannáért megy. Véletlenül se akar visszaélni az intéző értékes idejével, amivel megtisztelte. A mondatból kihallani, hogy nem is teszi. Jó munkát végez, és minden, amit tesz szükséges az elvárt eredményhez. Biztos, hogy nem most csinál ilyesmit először.
Gondosan előkészíti a kendőt és a korábbiakhoz hasonlóan helyezi fel; ám most, mikor a szélét Aztyan nyakára engedi, megáll egy pillanatra.*
- Nem túl forró? *kérdi. Nyilván ezúttal se állna neki a műveletnek, ha az lenne, de a kérdés őszintén érdeklődik az intéző komfortérzete iránt, és csak akkor folytatja, ha ennek megfelelő választ kap. A frissen borotvált arcra hajtja a kendőt. Ujjai kellemesen masszírozzák a homlokát, a halántékát, míg a meleg pára teszi a dolgát. Nem szól közben, és nem is csap semmi zajt. A csend ilyenkor úgy el tud mélyülni, hogy az ember hallani kezdi a saját szívének ritmusát és akaratlanul is lelassul, elmélyül a lélegzete. Mielőtt Yeza levenné az idővel kihűlt kendőt, beáztat egy másikat tiszta, hideg vízbe. A meleg lekerül, a hideget pedig gyorsan kicsavarja, megpörgeti a levegőben, amitől szinte fagyosnak hat az áthevült bőrön. Felkerül ez is. Yeza keze itt-ott lenyomja finoman, hogy hűvösével lezáruljanak a pórusok, aztán le is veszi.*
- Így *mondja. Egy helyen még gyengéden letörli az intéző nyakáról az ott maradt szappanhabot, s a biztonság kedvéért ellenőrzi, nem maradt-e máshol is. Aztyan széke mellé guggolva elkezdi visszagombolni a meglazított ingnyakat úgy, ahogy korábban volt.
Azt mondják, a nyugodt vízen van jó tengerész, rossz tengerész, tehetséges, középszerű... De a viharos tengeren csak jó tengerész van, vagy halott tengerész. A Kikötőben eltöltött idő ilyesféle bölcsességekkel maszatolta össze. Lehet valami hasonló igazság a kereskedőkre is. Biztos tételekkel tehetség nélkül is lehet jól kufárkodni. A bizonytalan az, ami megmutatja az igazi adottságokat. A szeret-, nem szeret kérdése persze más lapra tartozik, főleg ha a muszáj sem csikorogtatja a fogát az ember háta mögött. Aztyan több, mint kivételes kalmár hírében áll, de Yezának az az érzése, hogy benne túl nagy kockázatot lát. Olyan bonyodalmat, amit nem szívesen enged az ember az otthonába. Sem az alázat, sem az igyekvés, sem az elesettség, sem a provokatív őszinteség nem nyitotta meg. De még a bennfentesnek vélt információ sem, amit a városőr lánytól szerzett. Kurta közhelyek és vallásos frázisok, akár a karba font kezű, jól öltözött, de mogorva ajtónállók. A filozofikus fejtegetés, amivel Yeza ismételten érvelni próbált, ahelyett, hogy egyszerűen meghajol a más vélemény előtt... az, na az újfent rést ütött. Olyan rést, amin keresztül az ember nem a legkellemesebb dolgokat pillanthatja meg.
Yeza jó emberismerő. Mondhatni nagyon jó. A húzásait elnézve egyesek cinikusan odahorkantanák, hogy és még milyen jól titkolja. Lehet benne valami. Ki mondja meg Yezánál? Méltán vannak úgy vele néha, hogy... sok. De talán ennek is megvan az oka. Az ember nyomás alatt akaratlanul is elárul dolgokat. Az olyanok is, akik ritkán árulnak el bármit is olyannak, aki nem bírja a bizalmukat.
~A combját.~ Egy ilyen jelentéktelennek tűnő vallomás, vagy nyelni egyet önkéntelenül az érintés nyomán: pataknyi iszapból kimosott kapaszkodók. A bizalom meglepően sokarcú dolog. Egy idegen borotvakése alá feküdni, olykor kicsinységnek tűnik egy őszinte szó mellett. El lehet tőle szokni, ahogy a gondoskodó érintés hétköznapi csodájától is. És egy idő után fel sem tűnik.*
- Nekem meg kellett tanulni. Jósolni *mondja, mikor utolsót igazít a gomboláson.* - A niyss elvárta. Sok egyéb mellett. *Yeza kellemesen búgó hangjában édes-bús nosztalgia érződik. Finoman a kezébe fogja a férfi kezeit, ha engedi, és tenyérrel felfelé fordítja. Hüvelykjével finoman megsimítja a kalapács és a fogó törte bőrkeményedéseket, aztán a vonalakat, melyeket hagyományosan vizsgálni szoktak, hol egyik, hol a másik tenyérre nézve.*
- Meghozol egy döntést *mondja a kusza mintákra hunyorítva, aztán egy szelíd, barátságos mosollyal a különösen kék szemekbe néz* - és talán sosem fogod megtudni, jól döntöttél-e. *A férfi kezeit az ölébe téve szolgáltatja vissza, de a pillantása marad még egy kicsit. A szabad akarat és az élet óhatatlan, pálcatörést kikényszerítő természetének iróniája. Jó vagy rossz döntés. Olykor csak döntés van, így egyszerűen. Az ember túlesik rajta és kész. Az se számít, hirtelen történik-e vagy hosszas latolgatás után. Eldől, és van, hogy csak több kérdést hagy a válasz helyett.*
- Nincs ollóm hozzá *mondja.* - A bajuszigazítás sajnos rád marad. *Ami azt illeti, nem csak ollója nincs, de még egy rendes kabátja sem.*
- Jobb, ha megyek *egyenesedik fel, és kupacba köti a kendőket a tálkával meg a pemzlivel. A borotvakést beletekeri a bőr tartóba és a hóna alá csapja, majd az üres kannát is magához véve elindul kifelé a levont konklúziókkal, melyeket azért még biztosan átgondol majd így is meg úgy is, és utána egészen rendhagyó szögekből meg nézőpontokból is. Yeza... ő már csak ilyen.*
210. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-01-25 12:59:26
Üzenet elküldve: 2021-01-25 12:59:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A beszélgetésbe csend áll be és míg Yeza a borotváláson dolgozik, addig a heges arcú sem szólal meg. Egy darabig mereven előre nézve a számára látható falrész részleteit fürkészi mély türelemmel. Tökéletesen el van a csenddel, nem az a fajta, aki úgy érzi, minden kínosnak tűnő pillanatot fecsegéssel elfedni. Aztyan nem érzi magát kínosan a csendben. Egy idő után égszín tekintete új részleteket keres, így találja meg a borotvát megfelelő magabiztossággal forgató vörös lány arcát.
Yeza csinos teremtés, a vörös haj keretezte arc pedig elég feltűnő tud lenne, ha tulajdonosa úgy kívánja, mégis el tudja képzelni róla, hogy olyannak mutatja magát a külvilág felé, amilyennek szeretné és feladata megkívánja. Talán azt is le tudja szűrni a gesztusok finom változásából, hogy Yeza épp távol jár. Apró mozdulatok ezek a száj szélében, a szem sarjában, de a keze nem remeg meg.
Ha a vörös észrevenné, hogy Aztyan az arcát fürkészi, nem mozdítja el gyorsan fókuszát vagy figyelmét, látni akarja, ami épp a szemében tükröződik.
A rövid szünet lehet csak a határa annak, hogy a lányt figyelje és amikor Yeza egy rövid időre felhagy a borotválással, hogy vizet melegítsen, csak akkor néz el másfelé. A kényes nyakrészen sikló borotva alatt sem mocorog, úgy tűnik, teljes bizalma van a vörös kezében. A torkán sikló ujjakra mozdul csak meg, aprót nyel, különös ez az érintés. Különösebb, mint amikor a pengeéles borotva szántotta végig a bőrét.
Ám Yeza végez és elindul a kandallóra helyezett kannáért, talán hogy egy újabb forró kendővel fejezze be a munkát. A heges arcú a lány után néz, de továbbra sem szólal meg. Talán arra kíváncsi, Yeza szeretne-e még mondani valamit.*
*A beszélgetésbe csend áll be és míg Yeza a borotváláson dolgozik, addig a heges arcú sem szólal meg. Egy darabig mereven előre nézve a számára látható falrész részleteit fürkészi mély türelemmel. Tökéletesen el van a csenddel, nem az a fajta, aki úgy érzi, minden kínosnak tűnő pillanatot fecsegéssel elfedni. Aztyan nem érzi magát kínosan a csendben. Egy idő után égszín tekintete új részleteket keres, így találja meg a borotvát megfelelő magabiztossággal forgató vörös lány arcát.
Yeza csinos teremtés, a vörös haj keretezte arc pedig elég feltűnő tud lenne, ha tulajdonosa úgy kívánja, mégis el tudja képzelni róla, hogy olyannak mutatja magát a külvilág felé, amilyennek szeretné és feladata megkívánja. Talán azt is le tudja szűrni a gesztusok finom változásából, hogy Yeza épp távol jár. Apró mozdulatok ezek a száj szélében, a szem sarjában, de a keze nem remeg meg.
Ha a vörös észrevenné, hogy Aztyan az arcát fürkészi, nem mozdítja el gyorsan fókuszát vagy figyelmét, látni akarja, ami épp a szemében tükröződik.
A rövid szünet lehet csak a határa annak, hogy a lányt figyelje és amikor Yeza egy rövid időre felhagy a borotválással, hogy vizet melegítsen, csak akkor néz el másfelé. A kényes nyakrészen sikló borotva alatt sem mocorog, úgy tűnik, teljes bizalma van a vörös kezében. A torkán sikló ujjakra mozdul csak meg, aprót nyel, különös ez az érintés. Különösebb, mint amikor a pengeéles borotva szántotta végig a bőrét.
Ám Yeza végez és elindul a kandallóra helyezett kannáért, talán hogy egy újabb forró kendővel fejezze be a munkát. A heges arcú a lány után néz, de továbbra sem szólal meg. Talán arra kíváncsi, Yeza szeretne-e még mondani valamit.*
209. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-01-22 19:08:26
Üzenet elküldve: 2021-01-22 19:08:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
*Végül mégis egyenesen a Kalmárba megy vissza. ~A Templom megvár.~ gondolja magában. A fogadóba érve sietősen átvág a vendégtéren, egyenesen felfelé, a szobájába tartva. Igyekszik nem felhívni magára a figyelmet, és ő sem bámészkodik, így történhet meg, hogy nem is veszi észre Miket, aki épp felszolgál az egyik asztalnál. A fiú valószínűleg frissen térhetett vissza thargföldről, hiszen Aztyan azt mondta Arjának, hogy elkísérte oda a bárót.
A kalandor lány mindenesetre gyorsan a lépcsőhöz ér, és azután hamar felfut a két lépcsőfordulón a második szintre, szokása szerint végigfuttatva közben a kezét a faragott lépcsőkorlátokon, majd benyitva a szobájába letelepedik az ágyra.
Lenyúlva lehúzza a csizmácskáit, aztán kényelmesen hátradől, és elgondolkodik.
Az üvegház tervén jár az esze, és a ritka növényeken. Meg hogy vajon hová lenne érdemes menni begyűjteni őket.
Meg Winyrán, és az újonnan belépett orkon, Darokon gondolkodik.
Nagyot fordult az élete, amióta belépett a Kereskedőház szolgálatába. Már nem az a kis csavargólány, aki akkor volt. ~Szerencsém volt azzal a hirdetéssel!~ gondolja elégedett sóhajjal, ahogy hátradől.*
A kalandor lány mindenesetre gyorsan a lépcsőhöz ér, és azután hamar felfut a két lépcsőfordulón a második szintre, szokása szerint végigfuttatva közben a kezét a faragott lépcsőkorlátokon, majd benyitva a szobájába letelepedik az ágyra.
Lenyúlva lehúzza a csizmácskáit, aztán kényelmesen hátradől, és elgondolkodik.
Az üvegház tervén jár az esze, és a ritka növényeken. Meg hogy vajon hová lenne érdemes menni begyűjteni őket.
Meg Winyrán, és az újonnan belépett orkon, Darokon gondolkodik.
Nagyot fordult az élete, amióta belépett a Kereskedőház szolgálatába. Már nem az a kis csavargólány, aki akkor volt. ~Szerencsém volt azzal a hirdetéssel!~ gondolja elégedett sóhajjal, ahogy hátradől.*
208. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-01-19 17:21:05
Üzenet elküldve: 2021-01-19 17:21:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A hallottak után Yeza elcsendesedik. Nem kedvetlenedik vagy szomorodik el, legalábbis nem kifejezetten látni rajta ilyesmit. Szótlan, a kellő helyeket szépen elfedő pamacsolásra koncentrálva dolgozik tovább. Igazít egy kicsit az intéző fején, hogy jobban kézre álljon. Csak a borotva serceg. Precízen halad lentről az áll felé, időről időre a férfi mellkasára terített kendőbe törölve a pengét.
~Emberek alszanak~ bukik fel emlékei mélyéről a mondat. A céh kamarása szokta mindig mondogatni. Általában egy nagy, nyűgös sóhaj után, kiábrándult fejcsóválással vagy legyintéssel kísérve. Eleinte a Rőt még morfondírozott rajta, pontosan miért is mondogatja ezt ilyenkor. És miért pont így? Vajon az összes emberre gondol? Arra, hogy álomvilágban tévelyegnek esetleg? Vagy konkrétabb jelentése lehet? Egy régi történet kiragadott darabkája? A korral elforgácsolódott szállóige csonka csontocskája? Egy idő után már nem töprengett rajta, csak azon vette észre magát, hogy ő is használja. Nem magyarázta senki, de valahogy tudta, mikor van az ideje, hogy egy nagy sóhaj után fűzze, elengedő fejcsóválással legyintve utána. ~Emberek alszanak.~ Csak ez jár a fejében. Nem tud rájönni, miért, mert ez nem az a tipikus sehovatovább gödör, ahová e már-már bohém szófordulatot szokás behajítani, s kis port rugdosva rá tovább haladni. Valamiért mégsem tud szabadulni tőle.
Úgy nagyjából félúton, amikor túljutott az ádámcsutka kényes tájékán, hirtelen eszébe jut, hogy még szükség lesz egy kevés forró vízre a végére, úgyhogy a kannát a benne lötyögő maradék vízzel gyorsan visszateszi melegedni, aztán ismét az ujjai közé forgatja a borotvát és folytatja ahol abbahagyta. Közel hajol a koncentrációba merülve. Többször ellenőrzi, hogy nem maradt-e karcos rész, nem hagyott-e ki megbújó szálakat, de közben egy huncut szót sem szól.
Amikor végzett, összehajtja a borotvakést és a bőr tartóra teszi, ahonnét az elején előkerült. Ezután elindul a kannáért, hogy a lezáró forró vizes kendőt előkészítse.*
*A hallottak után Yeza elcsendesedik. Nem kedvetlenedik vagy szomorodik el, legalábbis nem kifejezetten látni rajta ilyesmit. Szótlan, a kellő helyeket szépen elfedő pamacsolásra koncentrálva dolgozik tovább. Igazít egy kicsit az intéző fején, hogy jobban kézre álljon. Csak a borotva serceg. Precízen halad lentről az áll felé, időről időre a férfi mellkasára terített kendőbe törölve a pengét.
~Emberek alszanak~ bukik fel emlékei mélyéről a mondat. A céh kamarása szokta mindig mondogatni. Általában egy nagy, nyűgös sóhaj után, kiábrándult fejcsóválással vagy legyintéssel kísérve. Eleinte a Rőt még morfondírozott rajta, pontosan miért is mondogatja ezt ilyenkor. És miért pont így? Vajon az összes emberre gondol? Arra, hogy álomvilágban tévelyegnek esetleg? Vagy konkrétabb jelentése lehet? Egy régi történet kiragadott darabkája? A korral elforgácsolódott szállóige csonka csontocskája? Egy idő után már nem töprengett rajta, csak azon vette észre magát, hogy ő is használja. Nem magyarázta senki, de valahogy tudta, mikor van az ideje, hogy egy nagy sóhaj után fűzze, elengedő fejcsóválással legyintve utána. ~Emberek alszanak.~ Csak ez jár a fejében. Nem tud rájönni, miért, mert ez nem az a tipikus sehovatovább gödör, ahová e már-már bohém szófordulatot szokás behajítani, s kis port rugdosva rá tovább haladni. Valamiért mégsem tud szabadulni tőle.
Úgy nagyjából félúton, amikor túljutott az ádámcsutka kényes tájékán, hirtelen eszébe jut, hogy még szükség lesz egy kevés forró vízre a végére, úgyhogy a kannát a benne lötyögő maradék vízzel gyorsan visszateszi melegedni, aztán ismét az ujjai közé forgatja a borotvát és folytatja ahol abbahagyta. Közel hajol a koncentrációba merülve. Többször ellenőrzi, hogy nem maradt-e karcos rész, nem hagyott-e ki megbújó szálakat, de közben egy huncut szót sem szól.
Amikor végzett, összehajtja a borotvakést és a bőr tartóra teszi, ahonnét az elején előkerült. Ezután elindul a kannáért, hogy a lezáró forró vizes kendőt előkészítse.*
207. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-01-18 19:07:05
Üzenet elküldve: 2021-01-18 19:07:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A heges arcú általában határozottan vezeti a beszélgetést, ha pedig olyan témáról esik szó, ami számára kellemetlen vagy nem szívesen beszélne róla, akkor azt még a csírájánál elfojtja vagy más mederbe tereli. Most egyszerűen úgy, hogy kurtán válaszol és nem tereli tovább a beszélgetést ezen a vonalon.
Meglepetés is lehetne, hogy Yeza nem retten meg a pillantásától, de a múltja alapján nem is tartaná meglepőnek a határozottságát.
Miközben a vörös a báróról beszél, a kendő eltakarja a gesztusait, de nincs is szüksége arra, hogy láttassa érzéseit a témával kapcsolatban. A borotválást a lány ügyesen végzi, valóban lehet érzéke hozzá, mert a heges oldalon sem ejt sebet, pedig akad ott kihívás bőven. Az átellenes oldalon pedig már ezután nem is lehet probléma.
A kapitányról szóló monológ közben üzleti oldalról közelíti meg a dolgokat. A városőrség rengeteg megrendeléssel láthatta volna el a Kereskedőházat, de sajnos ezekből semmi sem valósult meg. De ahogy mondta, Teysus ad, Tesyus elvesz.*
- Mindennel lehet kufárkodni, ahogy mindennek lehet haszna is. *Ha olyan volna, megvonná a vállát, de egy mozdulattal sem toldja meg szavait.
A visszadobott kérdésre sem mosolyodik el, egyrészt meg éppen borotválják, másrészt pedig határozott válasza van. A wegtoreni lányok mosolya sem lágyítja meg pillantását.*
- Ha van valami, amivel nem szívesen kufárkodok, az a bizonytalan. A biztost kedvelem, így nem bocsátkoznék találgatásokba senkivel kapcsolatban sem. Akkor sem, ha jó kereskedő hírében állok. Kalmár vagyok, nem jós. *Most megenged magának egy apró, mosolynak is betudható ráncot, ami talán még látható a hab alatt.*
- Egy döntésről csak utána derül ki, hogy jó döntés volt-e. Mi csak annyit tehetünk, hogy megpróbálunk a lehető legtöbb információt begyűjteni, ami segíti azt és bízni benne, hogy az istenek kegyükben részesítenek bennünket. *Válaszol ezúttal hosszabban és nem derül ki, hogy Aztyan valóban ennyire vallásos vagy csak amolyan pluszként gondol a patrónusok segítségére.
Arcának két oldala után aztán a nyakán van sor. A bizalom területe ez, hisz senki sem enged olyat a torka közelébe egy éles pengével, akiben nem bízik meg. De a heges arcú úgy tűnik, nem állítja le Yezát. Hagyja, hogy újrahabozza a kérdéses részt és szótlan várja a folytatást.*
*A heges arcú általában határozottan vezeti a beszélgetést, ha pedig olyan témáról esik szó, ami számára kellemetlen vagy nem szívesen beszélne róla, akkor azt még a csírájánál elfojtja vagy más mederbe tereli. Most egyszerűen úgy, hogy kurtán válaszol és nem tereli tovább a beszélgetést ezen a vonalon.
Meglepetés is lehetne, hogy Yeza nem retten meg a pillantásától, de a múltja alapján nem is tartaná meglepőnek a határozottságát.
Miközben a vörös a báróról beszél, a kendő eltakarja a gesztusait, de nincs is szüksége arra, hogy láttassa érzéseit a témával kapcsolatban. A borotválást a lány ügyesen végzi, valóban lehet érzéke hozzá, mert a heges oldalon sem ejt sebet, pedig akad ott kihívás bőven. Az átellenes oldalon pedig már ezután nem is lehet probléma.
A kapitányról szóló monológ közben üzleti oldalról közelíti meg a dolgokat. A városőrség rengeteg megrendeléssel láthatta volna el a Kereskedőházat, de sajnos ezekből semmi sem valósult meg. De ahogy mondta, Teysus ad, Tesyus elvesz.*
- Mindennel lehet kufárkodni, ahogy mindennek lehet haszna is. *Ha olyan volna, megvonná a vállát, de egy mozdulattal sem toldja meg szavait.
A visszadobott kérdésre sem mosolyodik el, egyrészt meg éppen borotválják, másrészt pedig határozott válasza van. A wegtoreni lányok mosolya sem lágyítja meg pillantását.*
- Ha van valami, amivel nem szívesen kufárkodok, az a bizonytalan. A biztost kedvelem, így nem bocsátkoznék találgatásokba senkivel kapcsolatban sem. Akkor sem, ha jó kereskedő hírében állok. Kalmár vagyok, nem jós. *Most megenged magának egy apró, mosolynak is betudható ráncot, ami talán még látható a hab alatt.*
- Egy döntésről csak utána derül ki, hogy jó döntés volt-e. Mi csak annyit tehetünk, hogy megpróbálunk a lehető legtöbb információt begyűjteni, ami segíti azt és bízni benne, hogy az istenek kegyükben részesítenek bennünket. *Válaszol ezúttal hosszabban és nem derül ki, hogy Aztyan valóban ennyire vallásos vagy csak amolyan pluszként gondol a patrónusok segítségére.
Arcának két oldala után aztán a nyakán van sor. A bizalom területe ez, hisz senki sem enged olyat a torka közelébe egy éles pengével, akiben nem bízik meg. De a heges arcú úgy tűnik, nem állítja le Yezát. Hagyja, hogy újrahabozza a kérdéses részt és szótlan várja a folytatást.*
206. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-01-16 12:51:00
Üzenet elküldve: 2021-01-16 12:51:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Yeza már csak ilyen. A kényes vagy gyenge pontok zsonglőre. Vonzzák, mint lepkét a fény, mint a kockázat bizsergető gondolata egy hazardőrt. A tettei és a szavai olykor hamariak és ösztönösek, de mindig van mögöttük koncepció. Valamilyen.
Nem szeppen meg a rá emelkedő pillantástól, ami ha komoly, bántóan, már-már karcosan kék tud lenni. Nem hátrál meg tőle, de nem is feszül neki. Egyszerűen visszapillant rá, úgy, mint akinek az életút ilyen durva göcsörtjei megszokott közegként hatnak.
Mosolyoghat rá az intéző, lehet nyájas vagy dühös, talán most először pillantottak egymásra úgy igazán. De ha még nem is, valami olyasmi.
Nem véletlen az sem, hogy akkor beszél a Báróval való diskurzusáról, amikor Aztyan arcát a kendő fedi. Ez így helyénvaló. Hagy időt, tartja az ütemet, nem vár az űrt kitöltő akkordot az egyedül vitt szólamra. A kérdés amúgy is inkább csak költői. A hallgatás mindig kétesélyes, de ezúttal mintha fel sem venné. Csacsogása töretlen és kedélyes. Biztos kézzel húzza a borotvakést, mindig ügyelve rá, hogy megfelelő szögben tartsa.
Azt mindenesetre elkönyveli, hogy Aztyan nem lepődik meg a Krultos kapitányról elmondottakon. Jenari szavaiból úgy vette ki, még nem vernék nagy dobra a felettes távozását, de ezek szerint az intézőnek vagy megvannak a maga forrásai vagy számított erre.*
- Egy legenda kényes portéka. Nevesíthető haszna talán nem feltétlenül van. Csak értéke. *Furcsa metszet ez. Jól példázza, hogy ritkán lehet mindent számszerűsíteni vagy beostorozni a logika katonás soraiba.
A hozzá intézett kérdésre megvonja a vállát. Egészen azt a hatást kelti a flegma mozdulat, mintha ez a beszélgetés jóval kevésbé lett volna eddig egyoldalú.*
- Te vagy a kereskedő. Mondd meg te! *Elmosolyodik. Úgy, ahogy csak a wegtoreni lányok tudnak.
Akik egy kicsit jobban ismerik Yezát, azok se biztos, hogy tudnának felelni erre a kérdésre. Vannak dolgok a világon, melyekkel legalább annyi a gond, mint amennyit profitálni lehet belőlük, mégis ragaszkodnak hozzájuk. Egy kereskedő talán másképp látja ezt, de meglehet, bárki másnál jobban rá is érez.*
- A türelem lehet kifizetődő, de el is úszhat rajta minden, ha az ott és akkor lehetősége csak egyszeri alkalomnak bizonyul. Mindig van kockázat. Túl hamar lépni vagy túl soká kivárni. Kevesen éreznek rá mindig.
*Egy pillanatra megáll a penge és csak egy szívdobbanással később indul tovább az útján, mint ami ezúttal a Rőt múltjában akadt el egy kényes emlék láthatatlan hegén.*
- Ha az ember nem tartja a szemét semmilyen célon, akkor igazából csak sodródik. De tudni kell a mának is élni, mert... *egy kicsit eltöpreng. Hirtelen nem is tudja igazán szavakba önteni.* - Mert... Attól élünk igazán. *Ujjai lassan, finoman végigsimítanak a frissen borotvált arcon, mint a jó mesteré, aki gondosan ellenőrzi a munkáját, mielőtt újabb műveletbe kezdene. Elvégre az áll alatti rész még hátra van, de célszerű lesz előtte felfrissíteni ott a kissé már összeesett szappanhabot.*
*Yeza már csak ilyen. A kényes vagy gyenge pontok zsonglőre. Vonzzák, mint lepkét a fény, mint a kockázat bizsergető gondolata egy hazardőrt. A tettei és a szavai olykor hamariak és ösztönösek, de mindig van mögöttük koncepció. Valamilyen.
Nem szeppen meg a rá emelkedő pillantástól, ami ha komoly, bántóan, már-már karcosan kék tud lenni. Nem hátrál meg tőle, de nem is feszül neki. Egyszerűen visszapillant rá, úgy, mint akinek az életút ilyen durva göcsörtjei megszokott közegként hatnak.
Mosolyoghat rá az intéző, lehet nyájas vagy dühös, talán most először pillantottak egymásra úgy igazán. De ha még nem is, valami olyasmi.
Nem véletlen az sem, hogy akkor beszél a Báróval való diskurzusáról, amikor Aztyan arcát a kendő fedi. Ez így helyénvaló. Hagy időt, tartja az ütemet, nem vár az űrt kitöltő akkordot az egyedül vitt szólamra. A kérdés amúgy is inkább csak költői. A hallgatás mindig kétesélyes, de ezúttal mintha fel sem venné. Csacsogása töretlen és kedélyes. Biztos kézzel húzza a borotvakést, mindig ügyelve rá, hogy megfelelő szögben tartsa.
Azt mindenesetre elkönyveli, hogy Aztyan nem lepődik meg a Krultos kapitányról elmondottakon. Jenari szavaiból úgy vette ki, még nem vernék nagy dobra a felettes távozását, de ezek szerint az intézőnek vagy megvannak a maga forrásai vagy számított erre.*
- Egy legenda kényes portéka. Nevesíthető haszna talán nem feltétlenül van. Csak értéke. *Furcsa metszet ez. Jól példázza, hogy ritkán lehet mindent számszerűsíteni vagy beostorozni a logika katonás soraiba.
A hozzá intézett kérdésre megvonja a vállát. Egészen azt a hatást kelti a flegma mozdulat, mintha ez a beszélgetés jóval kevésbé lett volna eddig egyoldalú.*
- Te vagy a kereskedő. Mondd meg te! *Elmosolyodik. Úgy, ahogy csak a wegtoreni lányok tudnak.
Akik egy kicsit jobban ismerik Yezát, azok se biztos, hogy tudnának felelni erre a kérdésre. Vannak dolgok a világon, melyekkel legalább annyi a gond, mint amennyit profitálni lehet belőlük, mégis ragaszkodnak hozzájuk. Egy kereskedő talán másképp látja ezt, de meglehet, bárki másnál jobban rá is érez.*
- A türelem lehet kifizetődő, de el is úszhat rajta minden, ha az ott és akkor lehetősége csak egyszeri alkalomnak bizonyul. Mindig van kockázat. Túl hamar lépni vagy túl soká kivárni. Kevesen éreznek rá mindig.
*Egy pillanatra megáll a penge és csak egy szívdobbanással később indul tovább az útján, mint ami ezúttal a Rőt múltjában akadt el egy kényes emlék láthatatlan hegén.*
- Ha az ember nem tartja a szemét semmilyen célon, akkor igazából csak sodródik. De tudni kell a mának is élni, mert... *egy kicsit eltöpreng. Hirtelen nem is tudja igazán szavakba önteni.* - Mert... Attól élünk igazán. *Ujjai lassan, finoman végigsimítanak a frissen borotvált arcon, mint a jó mesteré, aki gondosan ellenőrzi a munkáját, mielőtt újabb műveletbe kezdene. Elvégre az áll alatti rész még hátra van, de célszerű lesz előtte felfrissíteni ott a kissé már összeesett szappanhabot.*
205. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-01-15 13:46:22
Üzenet elküldve: 2021-01-15 13:46:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Aztyan szerint mindennek megvan a helye és ideje. A szócséplésnek és a hallgatásnak is. A mostani kicsit szürkezóna, de a heges arcú úgy dönt, míg ki nem derül egy-két dolog, addig nem könnyíti meg a vörös dolgát. Elég segítségnek gondolja, hogy belemegy abba, hogy Yeza megborotválja. Ebből éreznie kell, hogy a bizalom megvan felé.
A kérdés ugyan kényelmetlen témát érint és talán a válasz is kurtább és hidegebb, mint szeretné, de Aztyannak is vannak gyenge pontjai. A heg és a megszerzésének témája pedig éppen ilyen dolog.
Yezának nem is kell kimondania, a heges arcú érzi, hogy ideges. Amikor pedig elhangzik a tréfának szánt megjegyzés, csak a szemöldöke emelkedik meg és égszín szemeivel felpillant a lányra. Ugyan a gesztus nem barátságos, de a szemében láthatja Yeza, hogy nem lett dühös vagy haragos miatta.*
- Hiszek neked. *Jön az újabb rövid válasz és Aztyannak így sincs oka panaszra, karizmatikus és férfias a megjelenése a heg ellenére is.
Yeza nem láthatja a reakcióját az arcára terített kendő miatt, amikor arról beszél, hogy a báró beavatta a heg titkába és meg sem mozdul, de még a válla sem, így valószínűleg a vörös nem tudja, milyen érzelmeket vált ki belőle a folytatás. Ahogy a kérdésre sem érkezik felelet, ami talán újra összezavarhatja Yezát, épp amikor azt érezhette, kicsit sínre került a beszélgetés.
Aztán lekerül újra a kendő és a vörös egy kifejezéstelen pillantású Aztyanra pillanthat, mintha a korábbi pár mondat el sem hangzott volna. Úgy tűnhet, az intéző nem kívánja kommentálni.
Kicsit felemeli az állát, amikor megkezdődik arcának bekenése a habbal, hogy Yeza könnyebben hozzáférhessen arcának minden részéhez.
A nosztalgiázást is némán hallgatja, majd amikor a lány arcán kissé lelohad a mosoly, végül megszólal.*
- Én a combját szerettem. Ismertem azt a helyet. *Mondja halkan és az ő tekintete is elréved kissé.
Majd előkerül a penge és a vörös nekikezd borotválni az arcát. A heges oldallal kezdi, ahogy korábban is mondta és a wegtoreni férfi mozdulatlanul ül az egész procedúra alatt.*
- Nem volt túl sok hasznunk belőle. *Mondja színtelenül. De nem fejti ki, hogy mit is takar ez a "hasztalanság", de némi közös múltat azért sejtet.*
- Teysus ad és elvesz. *Reflektál a folytatásra, bár ezúttal is úgy tűnhet, rébuszokban beszél.
Az átvezetéssel egy új téma is felmerül, a kérdésre Aztyan először nem válaszol, egy kör borotválás lemegy és amikor Yeza a vízbe mártja a pengét, csak akkor szólal meg.*
- Én kereskedő vagyok. *Kezd bele.*
- Hosszútávban gondolkodom. Többféle haszna is származhat az embernek dolgokból. Rövid- és hosszútávú hasznok. Mérlegelni kell, hogy egy-egy esetben melyik a jobb döntés. És aszerint cselekedni. *Pillant fel a lányra, talán hogy reakcióit figyelje.*
- Te melyik típus vagy? *Kérdez ezúttal ő és míg Yeza nekikezd esetleg a másik oldalnak, addig elmondhatja saját meglátásait.*
*Aztyan szerint mindennek megvan a helye és ideje. A szócséplésnek és a hallgatásnak is. A mostani kicsit szürkezóna, de a heges arcú úgy dönt, míg ki nem derül egy-két dolog, addig nem könnyíti meg a vörös dolgát. Elég segítségnek gondolja, hogy belemegy abba, hogy Yeza megborotválja. Ebből éreznie kell, hogy a bizalom megvan felé.
A kérdés ugyan kényelmetlen témát érint és talán a válasz is kurtább és hidegebb, mint szeretné, de Aztyannak is vannak gyenge pontjai. A heg és a megszerzésének témája pedig éppen ilyen dolog.
Yezának nem is kell kimondania, a heges arcú érzi, hogy ideges. Amikor pedig elhangzik a tréfának szánt megjegyzés, csak a szemöldöke emelkedik meg és égszín szemeivel felpillant a lányra. Ugyan a gesztus nem barátságos, de a szemében láthatja Yeza, hogy nem lett dühös vagy haragos miatta.*
- Hiszek neked. *Jön az újabb rövid válasz és Aztyannak így sincs oka panaszra, karizmatikus és férfias a megjelenése a heg ellenére is.
Yeza nem láthatja a reakcióját az arcára terített kendő miatt, amikor arról beszél, hogy a báró beavatta a heg titkába és meg sem mozdul, de még a válla sem, így valószínűleg a vörös nem tudja, milyen érzelmeket vált ki belőle a folytatás. Ahogy a kérdésre sem érkezik felelet, ami talán újra összezavarhatja Yezát, épp amikor azt érezhette, kicsit sínre került a beszélgetés.
Aztán lekerül újra a kendő és a vörös egy kifejezéstelen pillantású Aztyanra pillanthat, mintha a korábbi pár mondat el sem hangzott volna. Úgy tűnhet, az intéző nem kívánja kommentálni.
Kicsit felemeli az állát, amikor megkezdődik arcának bekenése a habbal, hogy Yeza könnyebben hozzáférhessen arcának minden részéhez.
A nosztalgiázást is némán hallgatja, majd amikor a lány arcán kissé lelohad a mosoly, végül megszólal.*
- Én a combját szerettem. Ismertem azt a helyet. *Mondja halkan és az ő tekintete is elréved kissé.
Majd előkerül a penge és a vörös nekikezd borotválni az arcát. A heges oldallal kezdi, ahogy korábban is mondta és a wegtoreni férfi mozdulatlanul ül az egész procedúra alatt.*
- Nem volt túl sok hasznunk belőle. *Mondja színtelenül. De nem fejti ki, hogy mit is takar ez a "hasztalanság", de némi közös múltat azért sejtet.*
- Teysus ad és elvesz. *Reflektál a folytatásra, bár ezúttal is úgy tűnhet, rébuszokban beszél.
Az átvezetéssel egy új téma is felmerül, a kérdésre Aztyan először nem válaszol, egy kör borotválás lemegy és amikor Yeza a vízbe mártja a pengét, csak akkor szólal meg.*
- Én kereskedő vagyok. *Kezd bele.*
- Hosszútávban gondolkodom. Többféle haszna is származhat az embernek dolgokból. Rövid- és hosszútávú hasznok. Mérlegelni kell, hogy egy-egy esetben melyik a jobb döntés. És aszerint cselekedni. *Pillant fel a lányra, talán hogy reakcióit figyelje.*
- Te melyik típus vagy? *Kérdez ezúttal ő és míg Yeza nekikezd esetleg a másik oldalnak, addig elmondhatja saját meglátásait.*
204. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-01-14 17:38:30
Üzenet elküldve: 2021-01-14 17:38:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az intéző, kereskedő létére kifejezetten nem az a szószátyár típus. Igaz, ami igaz, Yeza azt már észrevette, hogy az ügyfeleknek egészen más arcát mutatja. Azért nem panaszkodhat. A mostani fogadtatása egészen kedélyesnek hatott. Mi több, a férfi túlzott vonakodás nélkül vállalta, hogy a borotvakése alá fekszik. Még csak nem is tűnik úgy, mintha feszengene, de még csak az elején tartanak, a kellemes résznél, ahol a bizalomnak még jóval kevesebb oka van fészkelődni.
Az érezhető, hogy a kérdése nem érinti jól az intézőt, így Yeza nem is csodálkozik, hogy tényszerű és szófukar választ kap rá.*
- Az igazat megvallva, egy kicsit ideges vagyok *sóhajt, miközben a kis tálkába állítva beáztatja a borotvapamacsot.* - De akkor ha ezen az oldalon kezdek, észre se fogod venni, ha véletlenül megváglak *mondja, mint aki átgondolatlan fecsegéssel próbálja megtörni a jeget... újra egy ingoványos témaválasztás után. Aztán csak megrázza a fejét egy kis mosollyal, mielőtt Aztyan meggondolja magát.*
- Egy fess wegtoreni férfiarc sármján egy ilyen heg nem ejt csorbát *fordul máris egy újabb melegvizes kendőért.* - Főleg, ha jól van beretválva.
*Újra befedi az arcot a kellemes hőhatás áldásos gondjaira bízva. Addig ő kikeveri a szappant, hogy megfelelő, kemény habos állagot kapjon.*
- Mesélt nekem róla. *Ujjai újból végigjárják a masszírozó köröket, mielőtt levenné a kendőt.* - A Báró. Arról, hogy hogyan szerezted azokat a hegeket. És hogy miért. Az élet olykor igencsak kemény kézzel fordítja irányba az embert. Tudom.
*Nem vár választ egyáltalán, de megvan az oka, amiért ezt elmondta.* - De ha végre jó az irány, akkor minden jó, nem igaz?
*Kicsomagolja a férfi arcát és miután ellenőrizte, most már megfelelően elő van készítve a művelethez, Aztyan mellkasára terít egy tiszta kendőt, hogy óvja a ruháját, és elkezdi szépen felvinni a borotvapamaccsal a dús, fehér szappanhabot.*
- Még mindig sokszor álmodom Wegtorenről *mondja.* - Hogy a Rurak utcáit járom. A csonkatorony melletti kifőzde illata szökik az orromba. Emlékszel rá? Arra biztosan emlékszel! Ott készítették a legjobb fűszeres csirkét. Máig a szárnya a kedvencem azzal a finom, ropogós bőrével, sűrű kayna-szószba mártogatva. *Derűs mosolya hirtelen kissé elkomorodik* - Mármint... volt. Az volt a kedvencem. Erre egész más ízek dívnak. De, idővel mindent meg lehet szokni.
*Oldalra fordítja az intéző fejét, és valóban először a sebhelyes felén kezd. Finom mozdulatokkal halad a pajesztól indulva az áll vonaláig.*
- A városőr kapitány *mondja.* - A mi Caldorcor Bárónk ismerte őt azelőttről is? Ki hinné, hogy a Nagy Aréna egykori bajnokát épp ide veti a sors? Ráadásul pont egy ilyen tisztségbe. *Olyasvalakinek, mint Yeza, nem kis előny ilyen keretek közé helyezni egy diskurzust. Elmondja, amit akar és ott hagy a válaszoknak helyet, ahol ő akarja. Itt például, amíg megtörli a borotvakést. Nem kevesen szívesen vennék kölcsön az ötletet, ha a Rőttel bonyolódnak beszélgetésbe, bár őt ismerve nem biztos, hogy egy penge elég ahhoz, hogy csendben tartsa a kívánt időre.*
- De azt hallottam *folytatja a beretválást* - Krultos kapitány szögre akasztotta a mundért és talán még a várost is elhagyta nemrégiben. Persze lehet, hogy csak a tisztséggel járó nyűgökből lett elege. A kötelezettségek olykor haszonállattá törik az viselőjüket *mondja egy kényesebb résznél bíbelődve.*
- A Báró, ő olyan ember, aki ha vesz egy jó lovat, azt habosra is hajtja. Nos, a lovakhoz nem értek, nem is jövök ki velük túl jól *ingatja a fejét.* - De... ennyiről szólna minden? A hasznosság elvén túl megszűnnek a mérvadó távlatok? Gondolkodtál már ezen? *törli meg a borotvakést, mikor végzett az egyik oldallal és kicsit szemrevételezi a munkáját.*
*Az intéző, kereskedő létére kifejezetten nem az a szószátyár típus. Igaz, ami igaz, Yeza azt már észrevette, hogy az ügyfeleknek egészen más arcát mutatja. Azért nem panaszkodhat. A mostani fogadtatása egészen kedélyesnek hatott. Mi több, a férfi túlzott vonakodás nélkül vállalta, hogy a borotvakése alá fekszik. Még csak nem is tűnik úgy, mintha feszengene, de még csak az elején tartanak, a kellemes résznél, ahol a bizalomnak még jóval kevesebb oka van fészkelődni.
Az érezhető, hogy a kérdése nem érinti jól az intézőt, így Yeza nem is csodálkozik, hogy tényszerű és szófukar választ kap rá.*
- Az igazat megvallva, egy kicsit ideges vagyok *sóhajt, miközben a kis tálkába állítva beáztatja a borotvapamacsot.* - De akkor ha ezen az oldalon kezdek, észre se fogod venni, ha véletlenül megváglak *mondja, mint aki átgondolatlan fecsegéssel próbálja megtörni a jeget... újra egy ingoványos témaválasztás után. Aztán csak megrázza a fejét egy kis mosollyal, mielőtt Aztyan meggondolja magát.*
- Egy fess wegtoreni férfiarc sármján egy ilyen heg nem ejt csorbát *fordul máris egy újabb melegvizes kendőért.* - Főleg, ha jól van beretválva.
*Újra befedi az arcot a kellemes hőhatás áldásos gondjaira bízva. Addig ő kikeveri a szappant, hogy megfelelő, kemény habos állagot kapjon.*
- Mesélt nekem róla. *Ujjai újból végigjárják a masszírozó köröket, mielőtt levenné a kendőt.* - A Báró. Arról, hogy hogyan szerezted azokat a hegeket. És hogy miért. Az élet olykor igencsak kemény kézzel fordítja irányba az embert. Tudom.
*Nem vár választ egyáltalán, de megvan az oka, amiért ezt elmondta.* - De ha végre jó az irány, akkor minden jó, nem igaz?
*Kicsomagolja a férfi arcát és miután ellenőrizte, most már megfelelően elő van készítve a művelethez, Aztyan mellkasára terít egy tiszta kendőt, hogy óvja a ruháját, és elkezdi szépen felvinni a borotvapamaccsal a dús, fehér szappanhabot.*
- Még mindig sokszor álmodom Wegtorenről *mondja.* - Hogy a Rurak utcáit járom. A csonkatorony melletti kifőzde illata szökik az orromba. Emlékszel rá? Arra biztosan emlékszel! Ott készítették a legjobb fűszeres csirkét. Máig a szárnya a kedvencem azzal a finom, ropogós bőrével, sűrű kayna-szószba mártogatva. *Derűs mosolya hirtelen kissé elkomorodik* - Mármint... volt. Az volt a kedvencem. Erre egész más ízek dívnak. De, idővel mindent meg lehet szokni.
*Oldalra fordítja az intéző fejét, és valóban először a sebhelyes felén kezd. Finom mozdulatokkal halad a pajesztól indulva az áll vonaláig.*
- A városőr kapitány *mondja.* - A mi Caldorcor Bárónk ismerte őt azelőttről is? Ki hinné, hogy a Nagy Aréna egykori bajnokát épp ide veti a sors? Ráadásul pont egy ilyen tisztségbe. *Olyasvalakinek, mint Yeza, nem kis előny ilyen keretek közé helyezni egy diskurzust. Elmondja, amit akar és ott hagy a válaszoknak helyet, ahol ő akarja. Itt például, amíg megtörli a borotvakést. Nem kevesen szívesen vennék kölcsön az ötletet, ha a Rőttel bonyolódnak beszélgetésbe, bár őt ismerve nem biztos, hogy egy penge elég ahhoz, hogy csendben tartsa a kívánt időre.*
- De azt hallottam *folytatja a beretválást* - Krultos kapitány szögre akasztotta a mundért és talán még a várost is elhagyta nemrégiben. Persze lehet, hogy csak a tisztséggel járó nyűgökből lett elege. A kötelezettségek olykor haszonállattá törik az viselőjüket *mondja egy kényesebb résznél bíbelődve.*
- A Báró, ő olyan ember, aki ha vesz egy jó lovat, azt habosra is hajtja. Nos, a lovakhoz nem értek, nem is jövök ki velük túl jól *ingatja a fejét.* - De... ennyiről szólna minden? A hasznosság elvén túl megszűnnek a mérvadó távlatok? Gondolkodtál már ezen? *törli meg a borotvakést, mikor végzett az egyik oldallal és kicsit szemrevételezi a munkáját.*
203. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-01-12 13:22:52
Üzenet elküldve: 2021-01-12 13:22:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Aztyan másképp áll a fehér denevérhez, szerinte az ilyesmi dolgok ritkák és ezért értékesek. Az pedig, hogy a Meredélyből való, amely kettévágta Artheniort, még értékesebbé teszi. Nem sejti közben, hogy félmosolya csak fokozza Yeza zavarát, bár az ő félmosolya általában zavart kelt az emberekben.
Ám beleegyezik abba, hogy a vörös megborotválja és megigazítsa a szakállát, ami komoly dolog, mert Aztyan ritkán bízza az ilyesmit másra. Wegtorenben megvolt a kedvenc borbélya, ahová járt, de amióta a Levegő Városában lakik, ezt magának intézi. Ráadásul az, hogy valaki egy pengeéles borotvával a torka közelében dolgozzon, elég nagy bizalmat sejtet. Szótlan nézi vetkőzés közben, ahogy Yeza újra felmelegíti a vizet és előkészül a dologhoz. Hagyja, hogy önállósodjon, pedig a vörös is láthatja, hogy minden elvágólag, katonás rendben áll. Majd később minden visszakerül a helyére.
Kezeit a dereka mögött összefonva várakozik, amikor leülésre szólítják. Eleget is tesz a kérésnek, kényelmesen elhelyezkedik, ahogy a lány mondja. Szótlan tűri a forró kendőt az arcán, ami valóban kellemes, csak eleinte forró igazán, de utána csak a meleg marad. Mivel válaszolni nem tud, így csak hallgatja a csacsogó Yezát és azon gondolkodik, hogy most egyáltalán nem tűnik annak a lány, ami valójában.
Amikor aztán lekerül róla a kendő, amikor már kihűlt. A szoba meleg levegője egész hidegnek hat tőle. Aztán a vörös olajos ujjakkal masszírozni kezdi az arcát. A kérdés nem éri váratlanul.*
- Teljesen érzéketlenek. *Válaszol kifejezéstelen hangon. Nem szívesen beszél a hegeiről, de a válasz nem okoz problémát. A penge, amely végigszántotta az arcát, átmetszett sok ideget, így arcának azon a felé már nem érez semmit.
Sejti, hogy Yeza nem csak azért érkezett, hogy kedveskedjen neki. Biztosan van más szándéka is, de azzal még nem állt elő. De a heges arcú türelmes és kíváncsi a folytatásra is. És valamiért nem akarja megkönnyíteni még a lány dolgát.*
*Aztyan másképp áll a fehér denevérhez, szerinte az ilyesmi dolgok ritkák és ezért értékesek. Az pedig, hogy a Meredélyből való, amely kettévágta Artheniort, még értékesebbé teszi. Nem sejti közben, hogy félmosolya csak fokozza Yeza zavarát, bár az ő félmosolya általában zavart kelt az emberekben.
Ám beleegyezik abba, hogy a vörös megborotválja és megigazítsa a szakállát, ami komoly dolog, mert Aztyan ritkán bízza az ilyesmit másra. Wegtorenben megvolt a kedvenc borbélya, ahová járt, de amióta a Levegő Városában lakik, ezt magának intézi. Ráadásul az, hogy valaki egy pengeéles borotvával a torka közelében dolgozzon, elég nagy bizalmat sejtet. Szótlan nézi vetkőzés közben, ahogy Yeza újra felmelegíti a vizet és előkészül a dologhoz. Hagyja, hogy önállósodjon, pedig a vörös is láthatja, hogy minden elvágólag, katonás rendben áll. Majd később minden visszakerül a helyére.
Kezeit a dereka mögött összefonva várakozik, amikor leülésre szólítják. Eleget is tesz a kérésnek, kényelmesen elhelyezkedik, ahogy a lány mondja. Szótlan tűri a forró kendőt az arcán, ami valóban kellemes, csak eleinte forró igazán, de utána csak a meleg marad. Mivel válaszolni nem tud, így csak hallgatja a csacsogó Yezát és azon gondolkodik, hogy most egyáltalán nem tűnik annak a lány, ami valójában.
Amikor aztán lekerül róla a kendő, amikor már kihűlt. A szoba meleg levegője egész hidegnek hat tőle. Aztán a vörös olajos ujjakkal masszírozni kezdi az arcát. A kérdés nem éri váratlanul.*
- Teljesen érzéketlenek. *Válaszol kifejezéstelen hangon. Nem szívesen beszél a hegeiről, de a válasz nem okoz problémát. A penge, amely végigszántotta az arcát, átmetszett sok ideget, így arcának azon a felé már nem érez semmit.
Sejti, hogy Yeza nem csak azért érkezett, hogy kedveskedjen neki. Biztosan van más szándéka is, de azzal még nem állt elő. De a heges arcú türelmes és kíváncsi a folytatásra is. És valamiért nem akarja megkönnyíteni még a lány dolgát.*
202. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-01-09 19:58:42
Üzenet elküldve: 2021-01-09 19:58:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Még szerencse *dünnyögi a felszínen életképtelen denevér kapcsán. Ritka rusnya jószág. Az apró gombszemek és a kerekded fülek még csak-csak javítanak valamit az összképen, de vajmi kevesek, hogy ellensúlyozzák a többi részletet. Yeza még a gyapjaslepkéktől is viszolyog, nemhogy egy ilyentől.
Az, hogy az intéző mosolyog, csak még tovább fokozza a vörös zavarát. Egy mosolygó férfi mindig gyanakvást kelt benne, Aztyant pedig még szégyenletesen kevéssé ismeri. Amikor a heges arcú felkel ültéből, Yeza hátrál egy kis lépést és nyel egyet. A folytatás azonban merőben más, mint amire a bizalmatlansága és a korábbi tapasztalatai felkészítették. Így azért könnyebb előadni, hogy miért is jött (bár ezt a kusza szavak annyira nem támasztják alá). Bálba kéretőző kamaszlányok is megirigyelhetnék a pillantását, amivel a választ várja. Látja, hogy az intéző vacillál egy kicsit. Érthető, elvégre a vak is láthatja, hogy a wegtoreni igen nagy gondot visel a bajuszára.
Végül a beleegyező szócskára Yeza feszült várakozása is mosolygásba fordul.*
- Rendben *ismétli lelkesülten és le is rakja a még mindig hóna alatt szorongatott, összehajtott kendőket az asztalra. Míg az intéző a gombolkozással bíbelődik, Yeza sietve odateszi a magával hozott kannát melegedni a kandalló vagy kályha hevére. A víz talán már a kelleténél jobban kihűlt, azt pedig orvosolni kell. A rőt sürög-forog, s egyszeriben mintha már egészen otthon is érezné magát a férfi szobájában. Begyűjti a mosdótálat is az eredeti helyéről, aztán azt is az asztalra teszi.*
- Ó, csak foglalj helyet, kérlek *mondja sietve, amikor a kissé tanácstalanul ácsorgó férfira pillant. Elveszi a szék támlájára hajtott dolmányt is, nehogy meggyűrődjön. Az ágyra teszi ideiglenesen. Vigyázva, mintha skorpiók aludnának az összehajtott ruhadarabban.*
- Lehet, hogy ezeket *nyúl óvatosan az egyik, asztalon fekvő iratkupac alá* - csak egy kicsit arrébb kellene... *Nem akar semmit összekeverni, így a rendet a lehető legkevésbé megbolygatva igyekszik egy kicsit több helyet nyerni. Persze szakmai ártalom, hogy a szeme közben végigfutja az esetlegesen elé kerülő sorokat, de véletlenül sem szándékozik kutakodni.
A nagy kupacból az egyik kendőt a mosdótálba teszi, egy másikat pedig összehajtva az asztalra, hogy a forró kannát majd rátehesse, miután tartalmának harmadát a mosdótálba öntötte.*
- Csak dőlj hátra és bízd rám magad. Egy kicsit ha lejjebb csúsznál... *instruálja az intézőt a megfelelő pozícióba, aztán elé terít egy átlósan összehajtott kendőt, hogy véletlenül se maszatolja össze a férfi ruháját. Ezután két ujjal kiemeli a forró vízbe áztatott kelmét és kicsavarja.*
- Ez egy kicsit meleg lesz, de kellemes. Ha túl forrónak találod, azért szólj *mondja. A férfi mögé helyezkedve engedi először a nyakára a kendőt, aztán a felső szélét egészen az orra alá húzza, két szárnyát pedig az intéző homlokán keresztezi. Így gyakorlatilag az orrnyílás kivételével az egész arcot beborítja. Tenyereivel finoman a férfi bőréhez nyomkodja az anyagot. Ujjai értőn masszíroznak, szinkronban a homlokon, körkörösen a halántékon, az áll alatt.*
- Úgy terveztem, hogy felcsapok borbélynak a Kikötőben.* - Természetesen csacsog, most is.* - Túl sokáig lapultam már, a pénz meg mindig jól jön. Be is szereztem hozzá mindent. Aztán végül másképp alakult. Szóval, ha úgy vesszük, te vagy az első hivatalos kuncsaftom. Persze csináltam már ilyet korábban is *teszi hozzá gyorsan. Csak akkor veszi le a kendőt, amikor már kihűlt. Félrerakja és önt a kezébe egy keveset az olajból. Ismét Aztyan mögé áll és elkezdi finoman belemasszírozni a kissé már borostakarcos bőrbe.*
- A hegek... érzékenyek? *nem akar kellemetlenséget okozni.* - Biztosan húzódnak olykor *mondja együtt érzőn* - amikor változik az idő.
- Még szerencse *dünnyögi a felszínen életképtelen denevér kapcsán. Ritka rusnya jószág. Az apró gombszemek és a kerekded fülek még csak-csak javítanak valamit az összképen, de vajmi kevesek, hogy ellensúlyozzák a többi részletet. Yeza még a gyapjaslepkéktől is viszolyog, nemhogy egy ilyentől.
Az, hogy az intéző mosolyog, csak még tovább fokozza a vörös zavarát. Egy mosolygó férfi mindig gyanakvást kelt benne, Aztyant pedig még szégyenletesen kevéssé ismeri. Amikor a heges arcú felkel ültéből, Yeza hátrál egy kis lépést és nyel egyet. A folytatás azonban merőben más, mint amire a bizalmatlansága és a korábbi tapasztalatai felkészítették. Így azért könnyebb előadni, hogy miért is jött (bár ezt a kusza szavak annyira nem támasztják alá). Bálba kéretőző kamaszlányok is megirigyelhetnék a pillantását, amivel a választ várja. Látja, hogy az intéző vacillál egy kicsit. Érthető, elvégre a vak is láthatja, hogy a wegtoreni igen nagy gondot visel a bajuszára.
Végül a beleegyező szócskára Yeza feszült várakozása is mosolygásba fordul.*
- Rendben *ismétli lelkesülten és le is rakja a még mindig hóna alatt szorongatott, összehajtott kendőket az asztalra. Míg az intéző a gombolkozással bíbelődik, Yeza sietve odateszi a magával hozott kannát melegedni a kandalló vagy kályha hevére. A víz talán már a kelleténél jobban kihűlt, azt pedig orvosolni kell. A rőt sürög-forog, s egyszeriben mintha már egészen otthon is érezné magát a férfi szobájában. Begyűjti a mosdótálat is az eredeti helyéről, aztán azt is az asztalra teszi.*
- Ó, csak foglalj helyet, kérlek *mondja sietve, amikor a kissé tanácstalanul ácsorgó férfira pillant. Elveszi a szék támlájára hajtott dolmányt is, nehogy meggyűrődjön. Az ágyra teszi ideiglenesen. Vigyázva, mintha skorpiók aludnának az összehajtott ruhadarabban.*
- Lehet, hogy ezeket *nyúl óvatosan az egyik, asztalon fekvő iratkupac alá* - csak egy kicsit arrébb kellene... *Nem akar semmit összekeverni, így a rendet a lehető legkevésbé megbolygatva igyekszik egy kicsit több helyet nyerni. Persze szakmai ártalom, hogy a szeme közben végigfutja az esetlegesen elé kerülő sorokat, de véletlenül sem szándékozik kutakodni.
A nagy kupacból az egyik kendőt a mosdótálba teszi, egy másikat pedig összehajtva az asztalra, hogy a forró kannát majd rátehesse, miután tartalmának harmadát a mosdótálba öntötte.*
- Csak dőlj hátra és bízd rám magad. Egy kicsit ha lejjebb csúsznál... *instruálja az intézőt a megfelelő pozícióba, aztán elé terít egy átlósan összehajtott kendőt, hogy véletlenül se maszatolja össze a férfi ruháját. Ezután két ujjal kiemeli a forró vízbe áztatott kelmét és kicsavarja.*
- Ez egy kicsit meleg lesz, de kellemes. Ha túl forrónak találod, azért szólj *mondja. A férfi mögé helyezkedve engedi először a nyakára a kendőt, aztán a felső szélét egészen az orra alá húzza, két szárnyát pedig az intéző homlokán keresztezi. Így gyakorlatilag az orrnyílás kivételével az egész arcot beborítja. Tenyereivel finoman a férfi bőréhez nyomkodja az anyagot. Ujjai értőn masszíroznak, szinkronban a homlokon, körkörösen a halántékon, az áll alatt.*
- Úgy terveztem, hogy felcsapok borbélynak a Kikötőben.* - Természetesen csacsog, most is.* - Túl sokáig lapultam már, a pénz meg mindig jól jön. Be is szereztem hozzá mindent. Aztán végül másképp alakult. Szóval, ha úgy vesszük, te vagy az első hivatalos kuncsaftom. Persze csináltam már ilyet korábban is *teszi hozzá gyorsan. Csak akkor veszi le a kendőt, amikor már kihűlt. Félrerakja és önt a kezébe egy keveset az olajból. Ismét Aztyan mögé áll és elkezdi finoman belemasszírozni a kissé már borostakarcos bőrbe.*
- A hegek... érzékenyek? *nem akar kellemetlenséget okozni.* - Biztosan húzódnak olykor *mondja együtt érzőn* - amikor változik az idő.
201. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2021-01-04 14:04:39
Üzenet elküldve: 2021-01-04 14:04:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Beinvitálja a kopogót és vár, míg az belép, hogy megláthassa, kiről is van szó. A Wegtoreni lány az, Yeza és bár korábban keveset beszélgettek, de kevés olyan dolog van a Kereskedőház háza táján, amiről ő ne tudna. Kifejezéstelennek tűnő pillantással figyeli a belépő lányt, heges arca nehezen tükröz érzelmeket és talán keménnyé teszi az ábrázatát. Ha látja is a szobáját körbepásztázó pillantást, nem szólja meg, türelmesen vár, hogy kiderüljön, mi is az érkezés oka, célja.
Amikor viszont Yeza tekintete megállapodik a falon lévő preparátumon és látja a viszolygást az arcán, féloldalasan elmosolyodik.*
- A Meredélyből való, egy különleges denevér faj egy példánya, amely nem él meg idefent. *Ad rövid magyarázatot és nem teszi hozzá, hogy állítólag, mert, bár nem keresett utána, még nem hallott hasonló fajról.*
- Ugyan, szólíts csak Aztyannak. *Mosolyodik el féloldalasan, amely talán lágyítja vonásait.
A zavart szavakat, hebegésnek tűnő mondatot nem szakítja félbe, hagyja, hogy a vörös befejezze és csak utána emelkedik fel, hogy a lány felé forduljon.*
- Nem történt semmi, spongyát rá. *Kulcsolja össze kezeit a dereka mögött megbocsátó mosollyal. Már el is felejtette a korábbi incidenst, de jól esik neki, hogy Yeza igyekszik.
A báró javaslatának kifejtésekor enyhén oldalra fordítja a fejét, érdeklődő gesztust kölcsönözve tartásának. Most nem tud segítséget nyújtani a lánynak, mert maga sem tudja, mire számítson. Érdeklődve figyeli a közelebb lépő lányt és az asztala sarkára lepakolt dolgokat. Végignézve a kihajtott pakkon, a benne lévő felszerelésen lassan elismerés csillan égszín szemeiben.*
- Meg szeretnél borotválni? *Kérdi kíváncsian. Ami igaz, ráférne egy alapos borotválás, de elég háklis az arcszőrzetére, főleg a bajszára, amit nem szeretné, ha elrontanák. De úgy dönt, ad egy lehetőséget Yezának.*
- Rendben. *Mosolyodik el és megoldja dolmánya gombjait, hogy levesse és dolgozóasztala székének támlájára hajtsa akkurátusan, majd megoldja az alatta viselt almazöld ing nyakát is kigombolja és várja, hogy hogyan tovább.*
*Beinvitálja a kopogót és vár, míg az belép, hogy megláthassa, kiről is van szó. A Wegtoreni lány az, Yeza és bár korábban keveset beszélgettek, de kevés olyan dolog van a Kereskedőház háza táján, amiről ő ne tudna. Kifejezéstelennek tűnő pillantással figyeli a belépő lányt, heges arca nehezen tükröz érzelmeket és talán keménnyé teszi az ábrázatát. Ha látja is a szobáját körbepásztázó pillantást, nem szólja meg, türelmesen vár, hogy kiderüljön, mi is az érkezés oka, célja.
Amikor viszont Yeza tekintete megállapodik a falon lévő preparátumon és látja a viszolygást az arcán, féloldalasan elmosolyodik.*
- A Meredélyből való, egy különleges denevér faj egy példánya, amely nem él meg idefent. *Ad rövid magyarázatot és nem teszi hozzá, hogy állítólag, mert, bár nem keresett utána, még nem hallott hasonló fajról.*
- Ugyan, szólíts csak Aztyannak. *Mosolyodik el féloldalasan, amely talán lágyítja vonásait.
A zavart szavakat, hebegésnek tűnő mondatot nem szakítja félbe, hagyja, hogy a vörös befejezze és csak utána emelkedik fel, hogy a lány felé forduljon.*
- Nem történt semmi, spongyát rá. *Kulcsolja össze kezeit a dereka mögött megbocsátó mosollyal. Már el is felejtette a korábbi incidenst, de jól esik neki, hogy Yeza igyekszik.
A báró javaslatának kifejtésekor enyhén oldalra fordítja a fejét, érdeklődő gesztust kölcsönözve tartásának. Most nem tud segítséget nyújtani a lánynak, mert maga sem tudja, mire számítson. Érdeklődve figyeli a közelebb lépő lányt és az asztala sarkára lepakolt dolgokat. Végignézve a kihajtott pakkon, a benne lévő felszerelésen lassan elismerés csillan égszín szemeiben.*
- Meg szeretnél borotválni? *Kérdi kíváncsian. Ami igaz, ráférne egy alapos borotválás, de elég háklis az arcszőrzetére, főleg a bajszára, amit nem szeretné, ha elrontanák. De úgy dönt, ad egy lehetőséget Yezának.*
- Rendben. *Mosolyodik el és megoldja dolmánya gombjait, hogy levesse és dolgozóasztala székének támlájára hajtsa akkurátusan, majd megoldja az alatta viselt almazöld ing nyakát is kigombolja és várja, hogy hogyan tovább.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 297-316