Arthenior - Kalmárlak
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 40. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 297-316
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-08-18 19:14:55
Üzenet elküldve: 2019-08-18 19:14:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
Spontán csevej, megfűszerezve//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*úgy tűnik, hogy mind a kettőjük ék van egy szomorú története. De túl vannak rajta. Yathlanae pedig jó vigasztaló. Graril ad is egy csókot a homlokára, miután meghallgatta a lány történetét.*
- Mind a ketten hordozunk jó és rossz emlékeket. De ez már a múlt.*-a nyakba harapásra elmosolyodik. Az élet oldalára fekteti, és a kezével kényezteti.*
- Engem Marey tanított meg a szerelem dolgaira. Illetve egymást tanították. Téged ki tanított, mert nagyon ügyes vagy benne.* S keze a lángoló ölről felcsúszik a kebleire, és szájával ő is a nő nyakába harap.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*úgy tűnik, hogy mind a kettőjük ék van egy szomorú története. De túl vannak rajta. Yathlanae pedig jó vigasztaló. Graril ad is egy csókot a homlokára, miután meghallgatta a lány történetét.*
- Mind a ketten hordozunk jó és rossz emlékeket. De ez már a múlt.*-a nyakba harapásra elmosolyodik. Az élet oldalára fekteti, és a kezével kényezteti.*
- Engem Marey tanított meg a szerelem dolgaira. Illetve egymást tanították. Téged ki tanított, mert nagyon ügyes vagy benne.* S keze a lángoló ölről felcsúszik a kebleire, és szájával ő is a nő nyakába harap.*
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-08-18 16:53:19
Üzenet elküldve: 2019-08-18 16:53:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Spontán csevej, megfűszerezve//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csendesen hallgatja a férfi történetét, s bizony a végére neki is könny szökik a szemébe. Gyengéden simogatja a sötét hajat, előtörnek belőle az anyáskodó női ösztönök. Közel hajol hát hozzá, és végigpuszilja arcát. Nem kezdi vigasztalni, nem fűz sajnálkozó megjegyzést hozzá, úgy érzi, elég az, hogy ott van, és csendben hallgatja. Más részt ki tudja, milyen rég eltemetett érzelmeket törne elő a sajnálkozása.*
- Hát, amolyan keserűen vidám.
*Suttogja, s úgy érzi, most már ő is tartozik ennyivel Grarilnak, hogy elmesélje ékszereinek történetét.*
- Az arany karperec és bokaperec a grófnő ajándéka volt, amolyan kedveskedés egyik szülinapomra. Emlékszem, éppen hárfázni tanultam, amikor beállított, magához hívott, és átnyújtotta nekem ezeket. Ez volt az utolsó ajándéka, rá kevesebb, mint egy évre meghalt. Idős korában, az ágyában. Ember volt, én meg elf, így nem élhette meg azt, hogy igazi nővé cseperedem.
*Bánatosan gondol a jólelkű asszonyra. Tudta, hogy hamarabb meghal, minthogy ő kirepülne a családi fészekből. Fel is készítette rá a lányt, de a fiatalnak így is nehéz volt feldolgoznia második anyja halálát.*
- A medált pedig a fiútól kaptam, akivel felnőttem. Ő volt a grófnő egyetlen, vér szerinti kisfia. Együtt cseperedtünk fel, és nagyon közel álltunk egymáshoz. Volt közöttünk valami nagyon szép, de sohasem bontakozhatott ki igazán. Pont ezért volt olyan szép és tiszta. Miután meghalt az édesanyja, távoznom kellett, mert a többi rokon nem nézte jó szemmel az ott tartózkodásomat. Nem akarták, hogy bármit megörököljek az öreg vagyonából. Így egyik este fogtam a lantom, összeszedtem ruháimat, és közöltem vele, hogy elmegyek. Nem könyörgött. Kezembe adott egy zsák aranyat, és nyakamra akasztotta ezt a függőt. Csak annyit súgott a fülembe, hogy soha ne felejtsem el. Azóta nem láttam.
*Akár szomorú történetnek is mondható, de az évek távoli, melankolikus emlékké tompították ezt a búcsút a nő szívében. Nem vágyik vissza, nem érez fájdalmat, ha a fiúra gondol. De akárhányszor a medálra téved keze, vagy tekintete, egy kellemes, régi érzés keríti hatalmába. Emlékszik rá, a boldog évekre, amiket együtt töltöttek. Bár nem tudja, merre vitte az élet a férfit, valahol mélyen biztos benne, hogy jó élete és szerető családja van.*
-De elég a szomorú történetekből...
*Dorombolja a férfi fülébe, s hogy oldja kicsit a hangulatot, finoman a nyakába harap.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csendesen hallgatja a férfi történetét, s bizony a végére neki is könny szökik a szemébe. Gyengéden simogatja a sötét hajat, előtörnek belőle az anyáskodó női ösztönök. Közel hajol hát hozzá, és végigpuszilja arcát. Nem kezdi vigasztalni, nem fűz sajnálkozó megjegyzést hozzá, úgy érzi, elég az, hogy ott van, és csendben hallgatja. Más részt ki tudja, milyen rég eltemetett érzelmeket törne elő a sajnálkozása.*
- Hát, amolyan keserűen vidám.
*Suttogja, s úgy érzi, most már ő is tartozik ennyivel Grarilnak, hogy elmesélje ékszereinek történetét.*
- Az arany karperec és bokaperec a grófnő ajándéka volt, amolyan kedveskedés egyik szülinapomra. Emlékszem, éppen hárfázni tanultam, amikor beállított, magához hívott, és átnyújtotta nekem ezeket. Ez volt az utolsó ajándéka, rá kevesebb, mint egy évre meghalt. Idős korában, az ágyában. Ember volt, én meg elf, így nem élhette meg azt, hogy igazi nővé cseperedem.
*Bánatosan gondol a jólelkű asszonyra. Tudta, hogy hamarabb meghal, minthogy ő kirepülne a családi fészekből. Fel is készítette rá a lányt, de a fiatalnak így is nehéz volt feldolgoznia második anyja halálát.*
- A medált pedig a fiútól kaptam, akivel felnőttem. Ő volt a grófnő egyetlen, vér szerinti kisfia. Együtt cseperedtünk fel, és nagyon közel álltunk egymáshoz. Volt közöttünk valami nagyon szép, de sohasem bontakozhatott ki igazán. Pont ezért volt olyan szép és tiszta. Miután meghalt az édesanyja, távoznom kellett, mert a többi rokon nem nézte jó szemmel az ott tartózkodásomat. Nem akarták, hogy bármit megörököljek az öreg vagyonából. Így egyik este fogtam a lantom, összeszedtem ruháimat, és közöltem vele, hogy elmegyek. Nem könyörgött. Kezembe adott egy zsák aranyat, és nyakamra akasztotta ezt a függőt. Csak annyit súgott a fülembe, hogy soha ne felejtsem el. Azóta nem láttam.
*Akár szomorú történetnek is mondható, de az évek távoli, melankolikus emlékké tompították ezt a búcsút a nő szívében. Nem vágyik vissza, nem érez fájdalmat, ha a fiúra gondol. De akárhányszor a medálra téved keze, vagy tekintete, egy kellemes, régi érzés keríti hatalmába. Emlékszik rá, a boldog évekre, amiket együtt töltöttek. Bár nem tudja, merre vitte az élet a férfit, valahol mélyen biztos benne, hogy jó élete és szerető családja van.*
-De elég a szomorú történetekből...
*Dorombolja a férfi fülébe, s hogy oldja kicsit a hangulatot, finoman a nyakába harap.*
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-08-18 15:37:20
Üzenet elküldve: 2019-08-18 15:37:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
Spontán csevej, megfűszerezve//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A pajkos játék igazán bejön Grarilnak. Természetes, hogy kell neki a vörösáfonya, és a szabályt is betartja. Kéz nélkül. A játék kedvéért a lány köldökébe helyez egy áfonyát és az előbb említett szabály alapján megszerzi.*
- A medálom története összefüggés a városba érkezésemmel. Egy nap a falum mellett sétáltam a folyóparton. Közel a parthoz a kovács tehene legeltek. Ismertem a kovács lányát, mert ő legeltette mindig a teheneket. Vörös haja volt, szeplős, nagy zöld szemekkel és formás idomokkal. Éppen fürdőzött a folyóban. Mikor a tehenek gazdáját kerestem megcsúsztam, egyenesen bele a folyóba. Vizes volt mindenem, ezért levetettem magamról a ruháimat. Ekkor találkoztunk össze, meztelenül. Nem voltunk egymásnak közömbösek és a többit a te képzeletedre bízom.*-mosolyodik el Graril.*
- Ezután sok éjszakán át találkoztunk, mivel az apja nem kedvelt engem. A tisztás volt a találkahely és majdnem minden éjjel felizzítottuk a szenvedélyt. Egy ilyen este kaptam tőle a medált, és a hírt. Gyermeket vár. Boldog voltam, de tudtam, hogy el kell szöknü k ide, hogy boldogan élhessünk. Én elmondta az öregem ék a dolgot. Örült és segíteni akart. De Marey, a lány elmondta az apjának a dolgot, aki kikergette őt az erdőbe. Pár nap múlva találták meg. Széttépték a farkasok.*-sóhajt fel a férfi.*
- A hegyekben volt egy kisebb munkám, így arról sem tudtam, hogy meghalt, és, hogy eltemették. Amikor hazaértem az öregem elmondott mindent. Dühös lettem és elmentem a kovács házához. Ott ült a székében teljesen részegen. Csak Marey volt neki. Engem hibáztatott és pocskondiázott. Ideges lettem... a kardomat pedig keresztüldöftem rajta. Amikor hazaértem mindent elmondtam az öregnek. Még akkor felpakolt, és azt mondta meneküljek ide, és ne is térjek vissza soha. Ez a medál története. Egy majdnem feleség és egy meg nem született gyermek története.*-sóhajt újra Graril. A szeméből könnyek törnek elő, de letörli öket. Fejét az elf kebleire hajtja.*
- A te ékszereidnek biztos vidámabb a története.*-jegyzi meg komoran.*
A hozzászólás írója (Graril Dhassorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.18 15:38:31
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A pajkos játék igazán bejön Grarilnak. Természetes, hogy kell neki a vörösáfonya, és a szabályt is betartja. Kéz nélkül. A játék kedvéért a lány köldökébe helyez egy áfonyát és az előbb említett szabály alapján megszerzi.*
- A medálom története összefüggés a városba érkezésemmel. Egy nap a falum mellett sétáltam a folyóparton. Közel a parthoz a kovács tehene legeltek. Ismertem a kovács lányát, mert ő legeltette mindig a teheneket. Vörös haja volt, szeplős, nagy zöld szemekkel és formás idomokkal. Éppen fürdőzött a folyóban. Mikor a tehenek gazdáját kerestem megcsúsztam, egyenesen bele a folyóba. Vizes volt mindenem, ezért levetettem magamról a ruháimat. Ekkor találkoztunk össze, meztelenül. Nem voltunk egymásnak közömbösek és a többit a te képzeletedre bízom.*-mosolyodik el Graril.*
- Ezután sok éjszakán át találkoztunk, mivel az apja nem kedvelt engem. A tisztás volt a találkahely és majdnem minden éjjel felizzítottuk a szenvedélyt. Egy ilyen este kaptam tőle a medált, és a hírt. Gyermeket vár. Boldog voltam, de tudtam, hogy el kell szöknü k ide, hogy boldogan élhessünk. Én elmondta az öregem ék a dolgot. Örült és segíteni akart. De Marey, a lány elmondta az apjának a dolgot, aki kikergette őt az erdőbe. Pár nap múlva találták meg. Széttépték a farkasok.*-sóhajt fel a férfi.*
- A hegyekben volt egy kisebb munkám, így arról sem tudtam, hogy meghalt, és, hogy eltemették. Amikor hazaértem az öregem elmondott mindent. Dühös lettem és elmentem a kovács házához. Ott ült a székében teljesen részegen. Csak Marey volt neki. Engem hibáztatott és pocskondiázott. Ideges lettem... a kardomat pedig keresztüldöftem rajta. Amikor hazaértem mindent elmondtam az öregnek. Még akkor felpakolt, és azt mondta meneküljek ide, és ne is térjek vissza soha. Ez a medál története. Egy majdnem feleség és egy meg nem született gyermek története.*-sóhajt újra Graril. A szeméből könnyek törnek elő, de letörli öket. Fejét az elf kebleire hajtja.*
- A te ékszereidnek biztos vidámabb a története.*-jegyzi meg komoran.*
A hozzászólás írója (Graril Dhassorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.18 15:38:31
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-08-18 14:19:07
Üzenet elküldve: 2019-08-18 14:19:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Spontán csevej, megfűszerezve//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mikor egy szusszanásnyi időre megint egymás mellé heverednek, az elf kezét megpihenteti a férfi mellkasán. Közben szabad kezével újabb vörösáfonyáért nyúl, és ha akad még a táskában, kivesz egy darabot, és keblei közé helyezi.*
-Ha kéred, szerezd meg. Természetesen a kezeid használata nélkül.
*Búgja, arcán pajkos mosollyal.*
- Mi a te medálod története?
*Érdeklődik, s szomorú nosztalgiával gondol az ő különleges ékszereinek eredetére. A medált, ami a legdrágább kincse, egy számára nagyon kedves személytől kapta. A karperec, és a bokaperec pedig a szeretett grófnő ajándéka. Jó ízlése volt az asszonynak, kitűnően kiválasztotta a Yathlanaehoz leginkább illő díszeket, az ízlésesség határain belül. "Kell valami különleges, amit megjegyezhetnek rólad a vendégek. Valami kevésbé hétköznapi, ami felkelti a figyelmet." Mondta neki, amikor átadta az ékszereket.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mikor egy szusszanásnyi időre megint egymás mellé heverednek, az elf kezét megpihenteti a férfi mellkasán. Közben szabad kezével újabb vörösáfonyáért nyúl, és ha akad még a táskában, kivesz egy darabot, és keblei közé helyezi.*
-Ha kéred, szerezd meg. Természetesen a kezeid használata nélkül.
*Búgja, arcán pajkos mosollyal.*
- Mi a te medálod története?
*Érdeklődik, s szomorú nosztalgiával gondol az ő különleges ékszereinek eredetére. A medált, ami a legdrágább kincse, egy számára nagyon kedves személytől kapta. A karperec, és a bokaperec pedig a szeretett grófnő ajándéka. Jó ízlése volt az asszonynak, kitűnően kiválasztotta a Yathlanaehoz leginkább illő díszeket, az ízlésesség határain belül. "Kell valami különleges, amit megjegyezhetnek rólad a vendégek. Valami kevésbé hétköznapi, ami felkelti a figyelmet." Mondta neki, amikor átadta az ékszereket.*
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-08-17 19:32:16
Üzenet elküldve: 2019-08-17 19:32:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ambroggio Duarrte, Mik//
*Latamie-re tökéletesen ráillik az Ambroggio által leírt szerepkör. A vörös szirén betörhetetlennek tetszik, szabad akarattal és elképzeléssel rendelkező, határozott nő, aki nem hagyja magát elnyomni. Így együtt kell működni vele és éreztetni, hogy van beleszólása a dolgokba, annak ellenére is, hogy a legtöbbször nincs. De ez a szép ezekben a harcokban. De kölcsönösen elismerhetik, hogy mindkettőjüknek meg vannak az eszközeik, hogy elérjék, amit szeretnének.
Az igricnek nincs olyan érzése, hogy egy jól kitervelt és előadott felvezetés előzné meg a festmény gazdacseréjét. Számára a kép szépségén túl nincs jelentősége a képnek és mivel jó kapcsolatot akar kialakítani az intézővel, így egyértelmű a pozitív gesztus a részéről. Bízik a jó megérzésében, hogy a jövőben a kép értékénél sokkal magasabb haszonnal térül majd meg előzékenysége.*
- Biztosan remekül végzi a dolgát. *Emeli meg maga is mosolyogva a rumos poharat. Elégedetten issza ki az utolsó kortyot és teszi a páncél mellé. az üres ivószert.*
- Biztosíthatom, hogy a kereskedőház nem elégszik meg az egyszerű kereskedéssel, nagyra törő terveink vannak a városban és a környéken. *Ennél többet nem is akar elárulni, hisz az már dicsekvésnek tűnhetne és amennyiben elmarad a beváltásuk, még az igaztalan állítás terhe is nyomhatná lelkét. Nem mintha megérezné, de nem inna előre a medve bőrére.
Az üzletelés és minden körítés kezd a végéhez közeledni, amikor kopognak az ajtón. A wegtoreni engedélyt ad a belépésre és amikor Mik megsúgja neki ki vár rá, elkerekednek sárga szemei. Hitetlenkedve néz fel a pultos fiúra, de neki nem lehet oka a bolondját jártatni vele, így hisz a szavának.
Ambroggio érzi, hogy történt valami, indulásra emelkedik. De mielőtt távozna, különleges érmét nyújt át az igricnek, amelyet az, a hír hallatán kissé megilletődve, de értékelve a gesztust veszi át.*
- Nocsak. *Suttogja, ahogy ujjain forgatva az érmét jelzi, számára sem ismeretlen a szórakozás ezen formája.*
- Úgy lesz, biztosíthatom. *Mosolyog átvéve a fekete bársonyerszényt is. Latamie biztos örülni fog, hogy újra hajóra szállhat. Persze nem az egyetlen feladata lesz, de belefér egy kis kitérő a Sellőbe.*
- Örültem Ambroggio úr, kérem, bármikor erre jár, legyen vendégem egy italra. Ha bármi kilátásban van, mindenképpen küldetek önért. Teysus áldja. *Búcsúzik enyhe meghajlással a férfitől, majd amikor Ambroggio távozott, kis időre visszaroskad a kényelmes székbe, míg gondolatait összeszedi.
Nem tudja, mi hozhatta a Pintybe Aenaet, de biztosan komoly oka volt, ha itt szállt meg. Felkelve megigazítja ruháját, a páncélt hagyja az asztalon, majd később elrakja és megindul kifelé. Kulcsra zárja a tanácstermet és megindul az említett szoba felé, ahol minden bizonnyal Aenae várja. Meg kell vallania, hogy régen érzett izgalom lesz úrrá rajta, amelynek eredetét nem tudja meghatározni.*
*Latamie-re tökéletesen ráillik az Ambroggio által leírt szerepkör. A vörös szirén betörhetetlennek tetszik, szabad akarattal és elképzeléssel rendelkező, határozott nő, aki nem hagyja magát elnyomni. Így együtt kell működni vele és éreztetni, hogy van beleszólása a dolgokba, annak ellenére is, hogy a legtöbbször nincs. De ez a szép ezekben a harcokban. De kölcsönösen elismerhetik, hogy mindkettőjüknek meg vannak az eszközeik, hogy elérjék, amit szeretnének.
Az igricnek nincs olyan érzése, hogy egy jól kitervelt és előadott felvezetés előzné meg a festmény gazdacseréjét. Számára a kép szépségén túl nincs jelentősége a képnek és mivel jó kapcsolatot akar kialakítani az intézővel, így egyértelmű a pozitív gesztus a részéről. Bízik a jó megérzésében, hogy a jövőben a kép értékénél sokkal magasabb haszonnal térül majd meg előzékenysége.*
- Biztosan remekül végzi a dolgát. *Emeli meg maga is mosolyogva a rumos poharat. Elégedetten issza ki az utolsó kortyot és teszi a páncél mellé. az üres ivószert.*
- Biztosíthatom, hogy a kereskedőház nem elégszik meg az egyszerű kereskedéssel, nagyra törő terveink vannak a városban és a környéken. *Ennél többet nem is akar elárulni, hisz az már dicsekvésnek tűnhetne és amennyiben elmarad a beváltásuk, még az igaztalan állítás terhe is nyomhatná lelkét. Nem mintha megérezné, de nem inna előre a medve bőrére.
Az üzletelés és minden körítés kezd a végéhez közeledni, amikor kopognak az ajtón. A wegtoreni engedélyt ad a belépésre és amikor Mik megsúgja neki ki vár rá, elkerekednek sárga szemei. Hitetlenkedve néz fel a pultos fiúra, de neki nem lehet oka a bolondját jártatni vele, így hisz a szavának.
Ambroggio érzi, hogy történt valami, indulásra emelkedik. De mielőtt távozna, különleges érmét nyújt át az igricnek, amelyet az, a hír hallatán kissé megilletődve, de értékelve a gesztust veszi át.*
- Nocsak. *Suttogja, ahogy ujjain forgatva az érmét jelzi, számára sem ismeretlen a szórakozás ezen formája.*
- Úgy lesz, biztosíthatom. *Mosolyog átvéve a fekete bársonyerszényt is. Latamie biztos örülni fog, hogy újra hajóra szállhat. Persze nem az egyetlen feladata lesz, de belefér egy kis kitérő a Sellőbe.*
- Örültem Ambroggio úr, kérem, bármikor erre jár, legyen vendégem egy italra. Ha bármi kilátásban van, mindenképpen küldetek önért. Teysus áldja. *Búcsúzik enyhe meghajlással a férfitől, majd amikor Ambroggio távozott, kis időre visszaroskad a kényelmes székbe, míg gondolatait összeszedi.
Nem tudja, mi hozhatta a Pintybe Aenaet, de biztosan komoly oka volt, ha itt szállt meg. Felkelve megigazítja ruháját, a páncélt hagyja az asztalon, majd később elrakja és megindul kifelé. Kulcsra zárja a tanácstermet és megindul az említett szoba felé, ahol minden bizonnyal Aenae várja. Meg kell vallania, hogy régen érzett izgalom lesz úrrá rajta, amelynek eredetét nem tudja meghatározni.*
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-08-17 19:02:14
Üzenet elküldve: 2019-08-17 19:02:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Cha'yss Cano Caldorcor, Mikarr//
- Hát *vigyorodik* - az élet ad és elvesz. Egy jó kapitány egy ígéretes szeretőért. Azért nem olyan rossz alku. Különösen, hogy Ön nem olyannak tűnik, akivel fukarkodna a szerelem *és itt a szót nyilvánvalóan nem a romantikus értelmében használja.* - Egy nőnek különben se lehet parancsolni *csóválja a fejét, mintha csak arról diskurálnának, hogyan kéne madarat iga mögé fogni.* - Ha ágyba viszi az ember, ha nem, a nő a saját feje után megy. *Sunyi rókatekintetében mindemellett csak bujkál valami, ami a kijelentés ellenére azt sugallja, azért megvannak a trükkjei a dologgal kapcsolatban.
A festmény ügye tovább hömpölyög a medrében, aminek kapcsán piszmoghat egy olyan gondolat a másikban, hogy talán célirányosan ki lett ekézve előtte a nyomvonal. Csendben hallgatja Cha'ysst, aki végül megteszi a nagyvonalú gesztust, melynek az Intéző esélyesen már a kép szóba hozásakor elültette a csíráját. De az ilyen finom utalások magvai csak jó földből hajtanak ki. De minthogy Ambroggio várakozásai most egyértelműen szárba szöktek, elégedetten mosolyodik el italának maradéka felett, amit Cha'yssra köszönt.* - Egy jó üzlethez két emberhez kell, báró úr. Lekötelez *fogadja el végül egy biccentéssel a gáláns ajándékot.*
- Azzal foglalkozom, amit kimond a titulussal. *Elcsettinti a nyelvén a remek ital füstös aromáját és a poharát letéve egy beszédes félmosolyt küld Cha'yss felé.* - Elintézem, amit csak kell. *Ez a széles merítés láthatóan nagyon is büszkén feszít a maga egyszerűségében a röviden összefoglalt rezümében. A szó teljesen egyedül áll ki, de a szerepkört egészen lefedi a magabiztos, ravaszdi pillantással.*
- Az ajándékozás művészet, báró Caldorcor *mondja, míg erszényébe söpri a háromszáz aranyat.* - És Ön egyértelműen ért hozzá. Ez sokat elárul Önről. *Felöltőjét lesimítva kel fel és a helyére igazítja a széket.* - Remélem, hogy a jövőben még lesz szerencsénk. Ha valamely nagyszabású üzleti terve kapcsán úgy érzi, kölcsönösen előnyös lehetőség rejlik a dologban, ne habozzon felkeresni.
*Ekkor érkezik a pultból már ismert férfiú, aki nyilván fontos ügyben kéri a türelmüket. Ambroggio utat engedve int, hogy intézzék csak el a dolgot, hiszen így is épp elég soká rabolta a báró idejét egy valószínűleg aprópénznek számító háromszáz aranyas adásvétellel. Türelmesen kivárja, míg Mikarr távozik.*
- Nem tartom fel tovább, báró úr *hajt fejet már a kesztyűit véve, de mielőtt távozna, a mellényzsebébe nyúl és egy dombormintás csont érmét húz elő. A véset rajta Cer'tia kereke, egy régi szerencseszimbólum. A törtetők lépcsőjének is szokás nevezni, a külső körön túlfutó küllők miatt. De kevés ennél színesebb legendáriummal bíró jelkép van a nap alatt. A csalók hagyományos büntetéseként számon tartott kerékbe töréstől kezdve a nagy kockázattal nagyot nyerőkön át a sorsot irányító, nyolc elemet jelképező nyolc küllőig sok-sok princípium kifejezését tulajdonítják a motívumnak. Az értékét egységesen 100 aranyban szokás megállapítani és ettől nem is térnek el, mivel Lanawin öt legelitebb kártyaasztalából négynél csak és kizárólag ilyenben tehetők tétek. A férfinak nyújtja az érmét* - Cha'yss Cano Caldorcor *parolázik tollas kalapjával a báró felé.* - Egy élmény volt.
*Mielőtt úgy tűnne, a festményről meg is feledkezett, visszafordul az ajtóból.*
- A képet csak küldje el a bájos kapitányával. Biztosra veszem, hogy ügyei elszólítják majd a Kikötőbe a közeljövőben. Meg fog találni *kacsint magabiztosan.* - Ha valami érthetetlen okból mégse, adja csak le a Sellőházban Ambroggio Duarrte Intéző Úr számára. Egy csekély összegért bizonyosan megőrzik nekem, míg tiszteletemet tudom tenni. *A zekéje alá nyúl és elővesz egy kis fekete bársonyerszényt, amit karmazsinvörös rózsa hímzés díszít. Ez határozottan nem az, mint amibe a báró aranyait tette. Ambroggio mindig hord magánál egy ilyen kis erszénykét, benne 50 arannyal. Elegánsabb így átnyújtani, mint a zsugorinak ható számolgatás.* - Ha nem sürgetik elintéznivalók a hölgyet, néhány napot még maradhatna is, ha esetleg várnia kéne. Egy ilyen nemes ajándékot jobb szeretnék személyesen átvenni, és megköszönni a gyönyörű futár közreműködését, természetesen *vigyorodik cinkosul.* - Megtenném előre is, de sajnos az ügyeim most már engem is elszólítanak. *Azzal búcsút vesz Cha'yss Cano Caldorcor bárótól és elindul kifelé.*
- Hát *vigyorodik* - az élet ad és elvesz. Egy jó kapitány egy ígéretes szeretőért. Azért nem olyan rossz alku. Különösen, hogy Ön nem olyannak tűnik, akivel fukarkodna a szerelem *és itt a szót nyilvánvalóan nem a romantikus értelmében használja.* - Egy nőnek különben se lehet parancsolni *csóválja a fejét, mintha csak arról diskurálnának, hogyan kéne madarat iga mögé fogni.* - Ha ágyba viszi az ember, ha nem, a nő a saját feje után megy. *Sunyi rókatekintetében mindemellett csak bujkál valami, ami a kijelentés ellenére azt sugallja, azért megvannak a trükkjei a dologgal kapcsolatban.
A festmény ügye tovább hömpölyög a medrében, aminek kapcsán piszmoghat egy olyan gondolat a másikban, hogy talán célirányosan ki lett ekézve előtte a nyomvonal. Csendben hallgatja Cha'ysst, aki végül megteszi a nagyvonalú gesztust, melynek az Intéző esélyesen már a kép szóba hozásakor elültette a csíráját. De az ilyen finom utalások magvai csak jó földből hajtanak ki. De minthogy Ambroggio várakozásai most egyértelműen szárba szöktek, elégedetten mosolyodik el italának maradéka felett, amit Cha'yssra köszönt.* - Egy jó üzlethez két emberhez kell, báró úr. Lekötelez *fogadja el végül egy biccentéssel a gáláns ajándékot.*
- Azzal foglalkozom, amit kimond a titulussal. *Elcsettinti a nyelvén a remek ital füstös aromáját és a poharát letéve egy beszédes félmosolyt küld Cha'yss felé.* - Elintézem, amit csak kell. *Ez a széles merítés láthatóan nagyon is büszkén feszít a maga egyszerűségében a röviden összefoglalt rezümében. A szó teljesen egyedül áll ki, de a szerepkört egészen lefedi a magabiztos, ravaszdi pillantással.*
- Az ajándékozás művészet, báró Caldorcor *mondja, míg erszényébe söpri a háromszáz aranyat.* - És Ön egyértelműen ért hozzá. Ez sokat elárul Önről. *Felöltőjét lesimítva kel fel és a helyére igazítja a széket.* - Remélem, hogy a jövőben még lesz szerencsénk. Ha valamely nagyszabású üzleti terve kapcsán úgy érzi, kölcsönösen előnyös lehetőség rejlik a dologban, ne habozzon felkeresni.
*Ekkor érkezik a pultból már ismert férfiú, aki nyilván fontos ügyben kéri a türelmüket. Ambroggio utat engedve int, hogy intézzék csak el a dolgot, hiszen így is épp elég soká rabolta a báró idejét egy valószínűleg aprópénznek számító háromszáz aranyas adásvétellel. Türelmesen kivárja, míg Mikarr távozik.*
- Nem tartom fel tovább, báró úr *hajt fejet már a kesztyűit véve, de mielőtt távozna, a mellényzsebébe nyúl és egy dombormintás csont érmét húz elő. A véset rajta Cer'tia kereke, egy régi szerencseszimbólum. A törtetők lépcsőjének is szokás nevezni, a külső körön túlfutó küllők miatt. De kevés ennél színesebb legendáriummal bíró jelkép van a nap alatt. A csalók hagyományos büntetéseként számon tartott kerékbe töréstől kezdve a nagy kockázattal nagyot nyerőkön át a sorsot irányító, nyolc elemet jelképező nyolc küllőig sok-sok princípium kifejezését tulajdonítják a motívumnak. Az értékét egységesen 100 aranyban szokás megállapítani és ettől nem is térnek el, mivel Lanawin öt legelitebb kártyaasztalából négynél csak és kizárólag ilyenben tehetők tétek. A férfinak nyújtja az érmét* - Cha'yss Cano Caldorcor *parolázik tollas kalapjával a báró felé.* - Egy élmény volt.
*Mielőtt úgy tűnne, a festményről meg is feledkezett, visszafordul az ajtóból.*
- A képet csak küldje el a bájos kapitányával. Biztosra veszem, hogy ügyei elszólítják majd a Kikötőbe a közeljövőben. Meg fog találni *kacsint magabiztosan.* - Ha valami érthetetlen okból mégse, adja csak le a Sellőházban Ambroggio Duarrte Intéző Úr számára. Egy csekély összegért bizonyosan megőrzik nekem, míg tiszteletemet tudom tenni. *A zekéje alá nyúl és elővesz egy kis fekete bársonyerszényt, amit karmazsinvörös rózsa hímzés díszít. Ez határozottan nem az, mint amibe a báró aranyait tette. Ambroggio mindig hord magánál egy ilyen kis erszénykét, benne 50 arannyal. Elegánsabb így átnyújtani, mint a zsugorinak ható számolgatás.* - Ha nem sürgetik elintéznivalók a hölgyet, néhány napot még maradhatna is, ha esetleg várnia kéne. Egy ilyen nemes ajándékot jobb szeretnék személyesen átvenni, és megköszönni a gyönyörű futár közreműködését, természetesen *vigyorodik cinkosul.* - Megtenném előre is, de sajnos az ügyeim most már engem is elszólítanak. *Azzal búcsút vesz Cha'yss Cano Caldorcor bárótól és elindul kifelé.*
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-08-17 13:34:48
Üzenet elküldve: 2019-08-17 13:34:48
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ambroggio Duarrte, CCC//
*A folyosón végigsétálva rápillant Kagaenae szobájára, majd a megerősített ajtó elé érve előbb hallgatózni kezd, majd pár izgatott pillanat múlva három határozottat koppant a kemény fán, majd lenyomja a kilincset és ha a zár enged, vagyis nem zárták be belülről, akkor benyit és félve dugja be csak a fejét.*
- Bocsánat, báró úr, hogy megzavarom. *Kezdi határozottnak szánt hangon. Ha beengedik, akkor lesütött szemekkel lépdel be, egészen Chayss mellé és bizalmasan átadja az üzenetet, hogy ki keresi éppen és melyik szobában várja őt.
Ha elzavarják, akkor persze mindez nem történik meg, csak sietve távozik, de ha sikerült átadnia az üzenetet, akkor megköszörüli a torkát, végignéz az italozó nemeseken és az asztalra kipakolt páncélon, majd sietve, ahogy jött, távozik is vissza a pultba. Sokkal jobb ott neki.*
*A folyosón végigsétálva rápillant Kagaenae szobájára, majd a megerősített ajtó elé érve előbb hallgatózni kezd, majd pár izgatott pillanat múlva három határozottat koppant a kemény fán, majd lenyomja a kilincset és ha a zár enged, vagyis nem zárták be belülről, akkor benyit és félve dugja be csak a fejét.*
- Bocsánat, báró úr, hogy megzavarom. *Kezdi határozottnak szánt hangon. Ha beengedik, akkor lesütött szemekkel lépdel be, egészen Chayss mellé és bizalmasan átadja az üzenetet, hogy ki keresi éppen és melyik szobában várja őt.
Ha elzavarják, akkor persze mindez nem történik meg, csak sietve távozik, de ha sikerült átadnia az üzenetet, akkor megköszörüli a torkát, végignéz az italozó nemeseken és az asztalra kipakolt páncélon, majd sietve, ahogy jött, távozik is vissza a pultba. Sokkal jobb ott neki.*
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-08-17 13:23:49
Üzenet elküldve: 2019-08-17 13:23:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ambroggio Duarrte//
*Mióta Ambroggioval társalog, mintha hájjal kenegetnék. A férfi elismerően beszél arról, amit elért és az igricnek be kell vallania, hogy valóban letett az asztalra pár remek dolgot, elvitathatatlan érdemeket szerzett, melyek addig nem is tudatosulnak, míg valaki elismerését nem fejezi ki irántuk. Persze ettől még nem fogja túlértékelni magát, de el kell ismernie, jól esik neki, ha valaki megveregeti a vállát.
Sok terve van még, nem fog megülni a babérjain és várni, hogy szájába repüljön a sült galamb, Ambroggio szavai csak megerősítik elhatározásában, hogy többre is képes.
Latamie valóban szép nő és egzotikus, valódi kihívást jelentő hölgy, volt is egy kellemes éjszakájuk éppen az említett Sellőházban, de annál tovább nem gondolta. És amúgy is másképp alakultak személyes tervei.*
- Ezért sem kívánok közelebbi kapcsolatot ápolni vele, bár szépsége valóban párját ritkítja, ám hogyan parancsolhatnék egy nőnek, főleg azután, hogy az ágyamba fogadtam. *Mondja derűsen széttárva karjait.
A képre tett kérdés láthatóan derűre sarkallja a férfit, kacagásához csak visszafogott mosollyal csatlakozik az igric. Nem derül ki sokkal több a képhez fűzött szavakból, így a továbbiakban is óvatosan kíván beszélgetni róla, de az érzelmi kapocs említése csak nem hagyja nyugodni.*
- Számomra "csak" egy kivételesen gyönyörű kép egy kivételes nőről, amely személyes lakosztályom falát díszíti. Ha önnek fontos, az üzlet *int az asztalon heverő, immáron a kereskedőház tulajdonát képező vért felé hanyagul.* megkoronázásaként hajlandó vagyok ajándékba adni. *Mondja fesztelenül, mintha éppen nem az egyik kedvenc festményéről beszélne, melynek eszmei értéke jócskán megugrott azóta, hogy tudja, mit jelent a férfinek.*
- Ön szimpatikus ember, Ambroggio, valódi úr és remek üzletember. Bár továbbra sem tudom, mivel foglalkozik, mint "inzétő", az esetleges jövőbeli megtörtént avagy meg nem történt üzleti- vagy kereskedelmi kapcsolatra való tekintettel, remélem, elfogadja ezt az apró kedvességet a kereskedőház és személyesen az én részemről. *Teszi szabad balját mellkasára mosolyogva.
Fogalma sincs, hogy a jövőben be tudja-e váltani ezt a szívességet, de ha igen, akkor biztosan sokkal jövedelmezőbb lesz, mint amit a kép anyagilag ér számára.*
*Mióta Ambroggioval társalog, mintha hájjal kenegetnék. A férfi elismerően beszél arról, amit elért és az igricnek be kell vallania, hogy valóban letett az asztalra pár remek dolgot, elvitathatatlan érdemeket szerzett, melyek addig nem is tudatosulnak, míg valaki elismerését nem fejezi ki irántuk. Persze ettől még nem fogja túlértékelni magát, de el kell ismernie, jól esik neki, ha valaki megveregeti a vállát.
Sok terve van még, nem fog megülni a babérjain és várni, hogy szájába repüljön a sült galamb, Ambroggio szavai csak megerősítik elhatározásában, hogy többre is képes.
Latamie valóban szép nő és egzotikus, valódi kihívást jelentő hölgy, volt is egy kellemes éjszakájuk éppen az említett Sellőházban, de annál tovább nem gondolta. És amúgy is másképp alakultak személyes tervei.*
- Ezért sem kívánok közelebbi kapcsolatot ápolni vele, bár szépsége valóban párját ritkítja, ám hogyan parancsolhatnék egy nőnek, főleg azután, hogy az ágyamba fogadtam. *Mondja derűsen széttárva karjait.
A képre tett kérdés láthatóan derűre sarkallja a férfit, kacagásához csak visszafogott mosollyal csatlakozik az igric. Nem derül ki sokkal több a képhez fűzött szavakból, így a továbbiakban is óvatosan kíván beszélgetni róla, de az érzelmi kapocs említése csak nem hagyja nyugodni.*
- Számomra "csak" egy kivételesen gyönyörű kép egy kivételes nőről, amely személyes lakosztályom falát díszíti. Ha önnek fontos, az üzlet *int az asztalon heverő, immáron a kereskedőház tulajdonát képező vért felé hanyagul.* megkoronázásaként hajlandó vagyok ajándékba adni. *Mondja fesztelenül, mintha éppen nem az egyik kedvenc festményéről beszélne, melynek eszmei értéke jócskán megugrott azóta, hogy tudja, mit jelent a férfinek.*
- Ön szimpatikus ember, Ambroggio, valódi úr és remek üzletember. Bár továbbra sem tudom, mivel foglalkozik, mint "inzétő", az esetleges jövőbeli megtörtént avagy meg nem történt üzleti- vagy kereskedelmi kapcsolatra való tekintettel, remélem, elfogadja ezt az apró kedvességet a kereskedőház és személyesen az én részemről. *Teszi szabad balját mellkasára mosolyogva.
Fogalma sincs, hogy a jövőben be tudja-e váltani ezt a szívességet, de ha igen, akkor biztosan sokkal jövedelmezőbb lesz, mint amit a kép anyagilag ér számára.*
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-08-16 20:00:12
Üzenet elküldve: 2019-08-16 20:00:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Cha'yss Cano Caldorcor//
- A tisztás közelében, ha jól rémlik. *Nem igazán biztos benne, de most, hogy Cha'yss mondja, mintha derengene valami.*
- Neee *nyúlik el Ambroggio képe hitetlenkedve, vagy talán inkább irigykedve a formás vörös említésére.*
- Ó kapitány, kapitányom! Egy rőt szirén keze a kormányon, mint egy álom, viharos vizeken is édes mámorba visz *költi át önhatalmúlag az ismert verset, a hölgy rendkívüliségének adózva.* - Szerencsés helyzetben van, hogy a munkaadója. Ha nem így lenne, bizonyára aggódnék az Ön helyében arra a hajóra lépni *kacag fel tréfálkozva.* - A parancsolás hatalma egy nő kezében, barátom *leöblíti egy korttyal a gondolatot* - bizony csípős végű korbács.
*Tűnődve simogatja az állát az ajánlott vendéglátóhely kapcsán. Ha nem értette félre a báró szavait, és ez a Sellőház valóban egy bordély (vagy legalábbis exkluzívabb szolgáltatásokat is nyújtó intézmény), akkor talán a Merina már meg sincs. Amilyen idők a Kikötőre köszöntöttek a holtak támadása miatt, nem csodálná, ha felszedték volna a horgonyt, békésebb vizek felé véve az irányt. De mintha lett is volna valami kihajózási parancs, amikor a Kikötőt kiürítették. Ennek azért majd utánajár. Akkoriban ő, ha jól emlékszik, már inkább a lihanechi pénzverdék érdekeltségei környékén sertepertélt.
Az ajánlatra való gyors rábólintás ezek szerint elnyerte a báró tetszését, de Ambroggio csak legyint álszerényen a tömjénezésre. Úriemberségét persze vitatnák néhányan. Főleg a hölgyek, akik pár kósza mondatnál többet váltottak vele, és tisztában is vannak a szó jelentésével. Üzlet- és gazember, ez a meghatározás, amit ilyen kifejező párba fogva leginkább magára vehetne.*
- Érzelmi szálak? *kúszik fel a szemöldöke, aztán kedélyes kacagás szökik ki a tüdejéből.* - Hát, inkább ahhoz, mint a páncélhoz. *Egy mély sóhajjal és egy fesztelen legyintéssel igyekszik távolabb hessegetni a komolytalanságot.* - Tudja, báró úr *söpröget le egy talán nem is létező szöszt az asztalra tett kalapról* - én is eltöltöttem néhány kellemes estét... errefelé. A Kósza Pinty egy időben igazi kis ékszerdoboz volt. Az a kép mindig is a kedvenceim közé tartozott. *Talán némi köze van ehhez a ténynek, hogy ő készíttette a festmény, de ezt egyelőre nem szándékozik Cha'yss orrára kötni. Igazából egy egész sorozatot rendelt meg, de a sors sajnos közbeszólt.
Ambroggio egyáltalán nem tűnik feszültnek, de ami azt illeti, olyan felületes hanyagsággal húzza kupacba az aranyakat, mintha kavicsok lennének a folyópartról. A veretet látva azért vigyor húzódik az arcára.*
- Wegtoren aranya... *hümment.* - Nem sértett meg, báró úr. De én se szívesen sérteném meg azzal, hogy megkérdezzem, megválna-e a képtől. Nyilván nem véletlen, hogy a saját lakrészének éke lett *pillant belátó engedékenységgel Cha'yssra.*
- A tisztás közelében, ha jól rémlik. *Nem igazán biztos benne, de most, hogy Cha'yss mondja, mintha derengene valami.*
- Neee *nyúlik el Ambroggio képe hitetlenkedve, vagy talán inkább irigykedve a formás vörös említésére.*
- Ó kapitány, kapitányom! Egy rőt szirén keze a kormányon, mint egy álom, viharos vizeken is édes mámorba visz *költi át önhatalmúlag az ismert verset, a hölgy rendkívüliségének adózva.* - Szerencsés helyzetben van, hogy a munkaadója. Ha nem így lenne, bizonyára aggódnék az Ön helyében arra a hajóra lépni *kacag fel tréfálkozva.* - A parancsolás hatalma egy nő kezében, barátom *leöblíti egy korttyal a gondolatot* - bizony csípős végű korbács.
*Tűnődve simogatja az állát az ajánlott vendéglátóhely kapcsán. Ha nem értette félre a báró szavait, és ez a Sellőház valóban egy bordély (vagy legalábbis exkluzívabb szolgáltatásokat is nyújtó intézmény), akkor talán a Merina már meg sincs. Amilyen idők a Kikötőre köszöntöttek a holtak támadása miatt, nem csodálná, ha felszedték volna a horgonyt, békésebb vizek felé véve az irányt. De mintha lett is volna valami kihajózási parancs, amikor a Kikötőt kiürítették. Ennek azért majd utánajár. Akkoriban ő, ha jól emlékszik, már inkább a lihanechi pénzverdék érdekeltségei környékén sertepertélt.
Az ajánlatra való gyors rábólintás ezek szerint elnyerte a báró tetszését, de Ambroggio csak legyint álszerényen a tömjénezésre. Úriemberségét persze vitatnák néhányan. Főleg a hölgyek, akik pár kósza mondatnál többet váltottak vele, és tisztában is vannak a szó jelentésével. Üzlet- és gazember, ez a meghatározás, amit ilyen kifejező párba fogva leginkább magára vehetne.*
- Érzelmi szálak? *kúszik fel a szemöldöke, aztán kedélyes kacagás szökik ki a tüdejéből.* - Hát, inkább ahhoz, mint a páncélhoz. *Egy mély sóhajjal és egy fesztelen legyintéssel igyekszik távolabb hessegetni a komolytalanságot.* - Tudja, báró úr *söpröget le egy talán nem is létező szöszt az asztalra tett kalapról* - én is eltöltöttem néhány kellemes estét... errefelé. A Kósza Pinty egy időben igazi kis ékszerdoboz volt. Az a kép mindig is a kedvenceim közé tartozott. *Talán némi köze van ehhez a ténynek, hogy ő készíttette a festmény, de ezt egyelőre nem szándékozik Cha'yss orrára kötni. Igazából egy egész sorozatot rendelt meg, de a sors sajnos közbeszólt.
Ambroggio egyáltalán nem tűnik feszültnek, de ami azt illeti, olyan felületes hanyagsággal húzza kupacba az aranyakat, mintha kavicsok lennének a folyópartról. A veretet látva azért vigyor húzódik az arcára.*
- Wegtoren aranya... *hümment.* - Nem sértett meg, báró úr. De én se szívesen sérteném meg azzal, hogy megkérdezzem, megválna-e a képtől. Nyilván nem véletlen, hogy a saját lakrészének éke lett *pillant belátó engedékenységgel Cha'yssra.*
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-08-16 16:17:06
Üzenet elküldve: 2019-08-16 16:17:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ambroggio Duarrte//
*Szerénytelenül vonja meg vállait, amikor Ambroggio színpadiasnak tetsző hitetlenkedéssel kérdez rá a hajó meglétére és hanyag félmosollyal fogadja az újabb elismerést. Természetesen ebben az esetben sem árulja el, hogy a Vidrát csupán bérli Reeno szolgálataival együtt. De jól van ez így. Senki reputációját nem csökkenti ennek az apró részletnek az elhallgatása.*
- Az erdőszéli folyópartnál. *Válaszol elbizonytalanodva. Be kell vallania, hogy fogalma sincs, hol kötötték ki a hajót, de neki nem is ezzel kell törődnie.*
- A kapitányom dolga az ilyesmi. *Int hanyagul.*
- A szemrevaló vörös, aki egy asztalnál ült velem. *Teszi még hozzá mellékesen, mintha nem vette volna észre a vörös szirén és a férfi közt parázsló pillantásokat.
Az egykori kikötői élet lefestését érdeklődő mosollyal hallgatja. De bárhogy kutat emlékei közt, nem lel Moraljo Merina nevű hajóra, mint szórakozóhely. Akkoriban ő még Wegtoren közéletéből vette ki tevékenyen a részét.*
- Megérkezésemkor töltöttem el pár kellemes estét arrafelé. *Idézi fel a Meronnan kiszabadításával telt napot és Latamie megismerésének idejét.*
- De nem mondhatnám törzsvendégnek magam. *Mosolyog Ambroggiora. Ráadásul mostanában gyengéd érzelmeket kezd érezni a Vashegy úrnője iránt, amelyeket egyelőre magának sem tud megmagyarázni.*
- Ön egy úriember. *Hajtja meg magát a helybenhagyott árajánlatra. A páncél simán megér ennyit és előzékenyen átlép Ambroggio vélt vagy valós nagyvonalúságán.*
- Ami szép, az szép. El kell ismerni. *Emeli poharát egyetértően a festmény szépségére tekintve. Nem hiába választotta szobája ékének.*
- Talán *kockáztat meg egy kérdést bizalmas hangon, hisz úgy sejti, az üzletelés után már lehetnek olyan viszonyban.* érzelmi szálak kötik ahhoz a festményhez? *Igyekszik úgy hangsúlyozni, hogy Ambroggio ne érezze úgy, hogy áruvá akarná silányítani a képet.
Miközben beszél, megkerüli az asztalt, az egyik fiókból kisebb, szépen csilingelő hangú erszényt kerít és az asztalra számol Ambroggio Duarrte elé 300 wegtoreni dukátot..*
- Remélem, nem sértem meg kérdésemmel. *Teszi hozzá, bár az aranyátadás általában nyugtatóan hat minden emberre.*
*Szerénytelenül vonja meg vállait, amikor Ambroggio színpadiasnak tetsző hitetlenkedéssel kérdez rá a hajó meglétére és hanyag félmosollyal fogadja az újabb elismerést. Természetesen ebben az esetben sem árulja el, hogy a Vidrát csupán bérli Reeno szolgálataival együtt. De jól van ez így. Senki reputációját nem csökkenti ennek az apró részletnek az elhallgatása.*
- Az erdőszéli folyópartnál. *Válaszol elbizonytalanodva. Be kell vallania, hogy fogalma sincs, hol kötötték ki a hajót, de neki nem is ezzel kell törődnie.*
- A kapitányom dolga az ilyesmi. *Int hanyagul.*
- A szemrevaló vörös, aki egy asztalnál ült velem. *Teszi még hozzá mellékesen, mintha nem vette volna észre a vörös szirén és a férfi közt parázsló pillantásokat.
Az egykori kikötői élet lefestését érdeklődő mosollyal hallgatja. De bárhogy kutat emlékei közt, nem lel Moraljo Merina nevű hajóra, mint szórakozóhely. Akkoriban ő még Wegtoren közéletéből vette ki tevékenyen a részét.*
- Megérkezésemkor töltöttem el pár kellemes estét arrafelé. *Idézi fel a Meronnan kiszabadításával telt napot és Latamie megismerésének idejét.*
- De nem mondhatnám törzsvendégnek magam. *Mosolyog Ambroggiora. Ráadásul mostanában gyengéd érzelmeket kezd érezni a Vashegy úrnője iránt, amelyeket egyelőre magának sem tud megmagyarázni.*
- Ön egy úriember. *Hajtja meg magát a helybenhagyott árajánlatra. A páncél simán megér ennyit és előzékenyen átlép Ambroggio vélt vagy valós nagyvonalúságán.*
- Ami szép, az szép. El kell ismerni. *Emeli poharát egyetértően a festmény szépségére tekintve. Nem hiába választotta szobája ékének.*
- Talán *kockáztat meg egy kérdést bizalmas hangon, hisz úgy sejti, az üzletelés után már lehetnek olyan viszonyban.* érzelmi szálak kötik ahhoz a festményhez? *Igyekszik úgy hangsúlyozni, hogy Ambroggio ne érezze úgy, hogy áruvá akarná silányítani a képet.
Miközben beszél, megkerüli az asztalt, az egyik fiókból kisebb, szépen csilingelő hangú erszényt kerít és az asztalra számol Ambroggio Duarrte elé 300 wegtoreni dukátot.
.*- Remélem, nem sértem meg kérdésemmel. *Teszi hozzá, bár az aranyátadás általában nyugtatóan hat minden emberre.*
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-08-15 21:27:09
Üzenet elküldve: 2019-08-15 21:27:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Cha'yss Cano Caldorcor//
- Egy hajó! *kerekedik el a szeme.* - Látja, sejtettem én, hogy több Ön, mint egy álmodozó kalandor. Tudja mit akar *biccent Cha'yss felé ingatva az ujját* - és ahogy látom nem is fecsérli az idejét.
*Az igazat megvallva kevéssé tájékozott a folyami hajózásban. Mintha egy ideig szünetelt is volna ez a dolog. Eléggé mozgalmas időszak van a háta mögött, nem mindig követte az ilyen jellegű híreket.*
- A hajója itt horgonyoz? *kérdi.* - Vagy a Révnél, lentebb a folyón?
*A Kikötő vad romantikájára csak ingatja egy kicsit a fejét. Mostanság e jelzőből az utóbbi tag mintha kissé elkopott volna. A viszonyok eléggé átalakultak arrafelé.*
- Sellőház? *vonja fel a szemöldökét.* - Izgalmasan hangzik. *Szakállkáját simogatva kutat az emlékei között. Kevés sikerrel.* - Bevallom néhány éve már csak kutyafuttában utaztam át a Kikötőn, bár ifjabb koromban elég nagy ismeretséggel bírtam arra. Akkoriban még a Morajlo Merina számított a vendéglátás ékkövének. Talán hallott róla. Rendkívül impozáns hajó volt annak idején. Álarcosbálok, szerencsejáték és a minőségi élvezetek terített asztala, ha mondhatom így *kacsint.* - De ha Ön ajánlja, ez a Sellőház is biztosan megér egy próbát. Talán törzsvendég arra?
*Hát igen. Rég volt, hogy a Kikötőben érdemben körülnézett. Zűrzavaros időkből támolyog kifelé a környék.*
- Háromszáz *söndöríti meg a bajuszkáját, mintha morfondírozna a jutányosságán, aztán egy joviális mosollyal felkelve kezet nyújt rá Cha'yssnak.* - Ha annyira tartja, akkor háromszázért az Öné, báró úr. *Van ebben némi nagyvonalú felhang is, elvégre úriemberek nem állnak le alkudozni ilyen aprópénzen. De ilyesfajta megjegyzéseket nem pufogtat az ember, ha a másik félnek történetesen ez a választott mestersége.
A festmény kapcsán Ambroggionak széles mosolyra derül a képe.*
- Ha azt mondom, tévedhetetlen az ízlése, az fogja hinni, hogy hízelgek *hunyorít évődőn.* - Valóban kivételes darab. Örülök, hogy nem lett valamelyik felújítás áldozatává. Sajnáltam volna, hiszen mindig a Kósza Pinty éke volt. És ezek szerint most is az.
- Egy hajó! *kerekedik el a szeme.* - Látja, sejtettem én, hogy több Ön, mint egy álmodozó kalandor. Tudja mit akar *biccent Cha'yss felé ingatva az ujját* - és ahogy látom nem is fecsérli az idejét.
*Az igazat megvallva kevéssé tájékozott a folyami hajózásban. Mintha egy ideig szünetelt is volna ez a dolog. Eléggé mozgalmas időszak van a háta mögött, nem mindig követte az ilyen jellegű híreket.*
- A hajója itt horgonyoz? *kérdi.* - Vagy a Révnél, lentebb a folyón?
*A Kikötő vad romantikájára csak ingatja egy kicsit a fejét. Mostanság e jelzőből az utóbbi tag mintha kissé elkopott volna. A viszonyok eléggé átalakultak arrafelé.*
- Sellőház? *vonja fel a szemöldökét.* - Izgalmasan hangzik. *Szakállkáját simogatva kutat az emlékei között. Kevés sikerrel.* - Bevallom néhány éve már csak kutyafuttában utaztam át a Kikötőn, bár ifjabb koromban elég nagy ismeretséggel bírtam arra. Akkoriban még a Morajlo Merina számított a vendéglátás ékkövének. Talán hallott róla. Rendkívül impozáns hajó volt annak idején. Álarcosbálok, szerencsejáték és a minőségi élvezetek terített asztala, ha mondhatom így *kacsint.* - De ha Ön ajánlja, ez a Sellőház is biztosan megér egy próbát. Talán törzsvendég arra?
*Hát igen. Rég volt, hogy a Kikötőben érdemben körülnézett. Zűrzavaros időkből támolyog kifelé a környék.*
- Háromszáz *söndöríti meg a bajuszkáját, mintha morfondírozna a jutányosságán, aztán egy joviális mosollyal felkelve kezet nyújt rá Cha'yssnak.* - Ha annyira tartja, akkor háromszázért az Öné, báró úr. *Van ebben némi nagyvonalú felhang is, elvégre úriemberek nem állnak le alkudozni ilyen aprópénzen. De ilyesfajta megjegyzéseket nem pufogtat az ember, ha a másik félnek történetesen ez a választott mestersége.
A festmény kapcsán Ambroggionak széles mosolyra derül a képe.*
- Ha azt mondom, tévedhetetlen az ízlése, az fogja hinni, hogy hízelgek *hunyorít évődőn.* - Valóban kivételes darab. Örülök, hogy nem lett valamelyik felújítás áldozatává. Sajnáltam volna, hiszen mindig a Kósza Pinty éke volt. És ezek szerint most is az.
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-08-15 14:55:54
Üzenet elküldve: 2019-08-15 14:55:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Spontán csevej, megfűszerezve//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi számára kitörő örömet okoz az, ahogy partnere vonaglik, kéjes hangokat hallat, és egész testében megfeszül. Amikor fentebb emeli a csípőjét Graril újra csak belekezd abba, amibe bele kell. Olykor erősen meg is paskolja a nő gömbölyűbb felét, ezzel is tüzelve benne a vágyat. A dolog végeztével újra leheveredik Yathlanae mellé. Most veszi észre, hogy alkalmi partnere milyen szépen ki van díszítve, hiszen karján és bokáján arany perecek vannak, és keblei között egy vörös színű medál foglal helyet.*
- Szépek az ékszereid. Van történetük.*-közben a férfi felmutatja saját karom medálját, aminek a történetére, ha kíváncsi az elf, akkor szívesen elmondja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi számára kitörő örömet okoz az, ahogy partnere vonaglik, kéjes hangokat hallat, és egész testében megfeszül. Amikor fentebb emeli a csípőjét Graril újra csak belekezd abba, amibe bele kell. Olykor erősen meg is paskolja a nő gömbölyűbb felét, ezzel is tüzelve benne a vágyat. A dolog végeztével újra leheveredik Yathlanae mellé. Most veszi észre, hogy alkalmi partnere milyen szépen ki van díszítve, hiszen karján és bokáján arany perecek vannak, és keblei között egy vörös színű medál foglal helyet.*
- Szépek az ékszereid. Van történetük.*-közben a férfi felmutatja saját karom medálját, aminek a történetére, ha kíváncsi az elf, akkor szívesen elmondja.*
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-08-15 14:06:14
Üzenet elküldve: 2019-08-15 14:06:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Spontán csevej, megfűszerezve//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Készségesen hagyja, hogy a férfi testével játszadozzon, s igencsak élvezi azt, főleg a szenvedélyes csókokat az ölénél. Válaszképpen meg is feszül törékeny teste, torkából mélyről jövő, hangos sóhajok és nyögések sorozata szakad fel.
Hozzásimul Grarilhoz, és bizony ő sem fukarkodik csókokat osztogatni a másik arcára. Ha teheti, hosszú ujjaival a hajába is beletúr.
Engedi, hogy a férfi másik pozícióba mozgassa, és kifejezetten élvezi, amikor az gyengéden megharapja. Akármennyire is finom léleknek tűnik, szereti ezt a fajta durvább, izgalmasabb bánásmódot. Valami olyan érzést szabadít fel benne az enyhe fájdalom, amit nem tud semmi más élvezethez sem hasonlítani.*
-A kalitkába zárt madár megfakul, tollai elvesztik a színét, hangja bánatos lesz, míg nem teljesen elnémul éneke.
*Suttogja, miközben hason fekve enyhén megemeli csípőjét, s könyökével kitámasztja magát. Szinte tálcán kínálkozik. Közben fejében már kirajzolódik következő terve, mert ő bizony nem hagyja nyugodni ezen az éjszakán a harcost.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Készségesen hagyja, hogy a férfi testével játszadozzon, s igencsak élvezi azt, főleg a szenvedélyes csókokat az ölénél. Válaszképpen meg is feszül törékeny teste, torkából mélyről jövő, hangos sóhajok és nyögések sorozata szakad fel.
Hozzásimul Grarilhoz, és bizony ő sem fukarkodik csókokat osztogatni a másik arcára. Ha teheti, hosszú ujjaival a hajába is beletúr.
Engedi, hogy a férfi másik pozícióba mozgassa, és kifejezetten élvezi, amikor az gyengéden megharapja. Akármennyire is finom léleknek tűnik, szereti ezt a fajta durvább, izgalmasabb bánásmódot. Valami olyan érzést szabadít fel benne az enyhe fájdalom, amit nem tud semmi más élvezethez sem hasonlítani.*
-A kalitkába zárt madár megfakul, tollai elvesztik a színét, hangja bánatos lesz, míg nem teljesen elnémul éneke.
*Suttogja, miközben hason fekve enyhén megemeli csípőjét, s könyökével kitámasztja magát. Szinte tálcán kínálkozik. Közben fejében már kirajzolódik következő terve, mert ő bizony nem hagyja nyugodni ezen az éjszakán a harcost.*
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-08-15 11:05:47
Üzenet elküldve: 2019-08-15 11:05:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ambroggio Duarrte//
*Az elhangzottakat sem nem erősíti meg és a cáfolat is elmarad. Szerénykedő mosollyal hallgatja végig a szépen összefoglalt monológot. Meghagyja Ambroggiot abban az elképzelt illúzióban, amelyet lefestett. Ha van is benne igazság vagy talmi megállapítás, nem derül egyikre sem fény. Arról viszont végképp hallgat, hogy a Pintyet egyelőre csak bérli a thargoktól.
A vízi utak említésére is legbelül dagad a melle, hisz ezt már rég felismerte, mi több, meg is valósította elképzeléseit ezzel kapcsolatban.*
- Remélem, nem fogok dicsekvőnek tűnni, de a kereskedőház rendelkezik egy hajóval, amellyel a vízi kereskedelmet bonyolítjuk le a folyón. *Bár szavai mást mondanak, mégiscsak cseng mögöttük némi dicsekvés, de az elért eredmények magukért beszélnek.*
- A kikötő sem különbözik sokban más helyektől, megvan a maga vad romantikája. *Válaszol egy korty után a remek wegtoreni rumból.*
- Ha ott jár, a Sellőházat mindenképp keresse fel. Kiváló vendéglátóhely. *Javasolja a kikötőbeli intézményt. Ha Ambroggio kicsit is ismert arrafelé, akkor legalább hallhatott a bordélyról.
Végigköveti sárga tekintetével, ahogy a férfi visszasétál az asztalhoz és újra helyet foglal, a báró a páncél felett marad, onnan fürkészi a másikat.*
- Köszönöm, elismerő szavait. *Emeli meg rumos poharát kissé. Nem várta volna, hogy egy Ambroggiohoz hasonló ember elismerje a munkáját, de be kell vallania, jól esik neki, amit hall.*
- Igen. *Nevet fel halkan a nőkre tett megjegyzéskor, nem tudva, hogy Aenae éppen a folyosó első szobájában vesz éppen fürdőt.
Végül aztán rátérnek a sok egyéb után a páncél ügyére is, a kérdésre újra körbejárja a vértet, újabb ellenőrzés következik, de továbbra sem lát a vásárlást meghiúsító tényezőt az acélon.*
- Hm, mivel sérülésmentes és megkímélt állapotú, így háromszázat adok érte, itt és most, aranyban. *Néz fel a vértről az asztalnál ülő férfire.
A másik kérdés, mely az üzlettől merőben eltérő témájú, meglepi, de nem zökkenti ki. Bár a falon bizonyosan nem az a festmény látható, mégis a kalmár felé néz, de még csak gondolkodnia sem kell, hogy hol található a festmény.*
- Az említett festmény a lakrészem díszíti. *Int poharas kezével a zárt ajtó felé, amely a tárgyalóból nyílik.*
- Kivételes festmény egy kivételes szépségű nőről. *Jegyzi meg elismerő hangon. Az apró mozdulat sem kerüli el a figyelmét, ahogy a gyűrű szokatlan dísztelensége sem. Gyanítja, hogy a festményen szereplő hölgy korábban gyengéd viszonyt ápolt Ambroggioval, az is lehet, hogy a felesége volt. A gyűrű erre adna magyarázatot.*
*Az elhangzottakat sem nem erősíti meg és a cáfolat is elmarad. Szerénykedő mosollyal hallgatja végig a szépen összefoglalt monológot. Meghagyja Ambroggiot abban az elképzelt illúzióban, amelyet lefestett. Ha van is benne igazság vagy talmi megállapítás, nem derül egyikre sem fény. Arról viszont végképp hallgat, hogy a Pintyet egyelőre csak bérli a thargoktól.
A vízi utak említésére is legbelül dagad a melle, hisz ezt már rég felismerte, mi több, meg is valósította elképzeléseit ezzel kapcsolatban.*
- Remélem, nem fogok dicsekvőnek tűnni, de a kereskedőház rendelkezik egy hajóval, amellyel a vízi kereskedelmet bonyolítjuk le a folyón. *Bár szavai mást mondanak, mégiscsak cseng mögöttük némi dicsekvés, de az elért eredmények magukért beszélnek.*
- A kikötő sem különbözik sokban más helyektől, megvan a maga vad romantikája. *Válaszol egy korty után a remek wegtoreni rumból.*
- Ha ott jár, a Sellőházat mindenképp keresse fel. Kiváló vendéglátóhely. *Javasolja a kikötőbeli intézményt. Ha Ambroggio kicsit is ismert arrafelé, akkor legalább hallhatott a bordélyról.
Végigköveti sárga tekintetével, ahogy a férfi visszasétál az asztalhoz és újra helyet foglal, a báró a páncél felett marad, onnan fürkészi a másikat.*
- Köszönöm, elismerő szavait. *Emeli meg rumos poharát kissé. Nem várta volna, hogy egy Ambroggiohoz hasonló ember elismerje a munkáját, de be kell vallania, jól esik neki, amit hall.*
- Igen. *Nevet fel halkan a nőkre tett megjegyzéskor, nem tudva, hogy Aenae éppen a folyosó első szobájában vesz éppen fürdőt.
Végül aztán rátérnek a sok egyéb után a páncél ügyére is, a kérdésre újra körbejárja a vértet, újabb ellenőrzés következik, de továbbra sem lát a vásárlást meghiúsító tényezőt az acélon.*
- Hm, mivel sérülésmentes és megkímélt állapotú, így háromszázat adok érte, itt és most, aranyban. *Néz fel a vértről az asztalnál ülő férfire.
A másik kérdés, mely az üzlettől merőben eltérő témájú, meglepi, de nem zökkenti ki. Bár a falon bizonyosan nem az a festmény látható, mégis a kalmár felé néz, de még csak gondolkodnia sem kell, hogy hol található a festmény.*
- Az említett festmény a lakrészem díszíti. *Int poharas kezével a zárt ajtó felé, amely a tárgyalóból nyílik.*
- Kivételes festmény egy kivételes szépségű nőről. *Jegyzi meg elismerő hangon. Az apró mozdulat sem kerüli el a figyelmét, ahogy a gyűrű szokatlan dísztelensége sem. Gyanítja, hogy a festményen szereplő hölgy korábban gyengéd viszonyt ápolt Ambroggioval, az is lehet, hogy a felesége volt. A gyűrű erre adna magyarázatot.*
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-08-14 13:53:15
Üzenet elküldve: 2019-08-14 13:53:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Cha'yss Cano Caldorcor//
- Kiváló választás *mosolyodik.* - Nagyon elmés *ahogy felkel ültéből és közelebb sétál a festményhez, finom köröket ír le jobbja pohárral.* - A Wegtoren Aranya Kereskedőház *hümment* - egy polippal a címerén, artheniori székhellyel, amit, ha jól sejtem, a Thargoktól vásárolt. Brilliáns *fordul vissza Cha'yss felé és két ujjával kis tapsot is imitál poharat tartó tenyerén.* - Kivételes karéjt ír le ez a szimbolika. Bizonyára nem véletlenül. *Oldalra biccenti a fejét, hiszen nyilvánvalóan mindez jóval túlmutat a szimbolikán. Sokkal inkább egy olyan üzleti modell, amivel aligha lehet tévedni. Főleg most, hogy a karavánpihenő és az arra vezető út nem túl biztonságos.*
- Nagy lehetőség rejlik manapság a vízi utakban *mondja.* - Jómagam is épp a Kikötőbe készülök, hogy egy kicsit körülnézzek, mint alakultak az ottani viszonyok. Ön esetleg ismerős arra?
*Visszasétál az asztalhoz és újabbat kortyint az italból, majd leteszi a poharat, hogy megigazgathassa az amúgy kifogástalanul álló, hófehér csipkemandzsettákat, míg újra helyet foglal.*
- Bevallom, egy kicsit irigylem Önt. A saját erejéből felemelkedett harcos báró, az egzotikus Wegtorenből. Külcsínben vad romantikával, belbecsben egy kereskedő sármjával. Különleges íriszekkel, jó kiállással, egy ambiciózus, független vállalkozás fejeként. *A felsorolást bő lére ereszti, de egyáltalán nem biztos, hogy a teljesség igényével.* - Csodálom, hogy nem kell külön embereket foglalkoztatnia, akik távol tartják a hölgyeket *kacag fel.
Közben Cha'yss kiértékeli az asztalon lévő páncélt, és vehetjük úgy, hogy kedvező eredményre jut.*
- Az pótolható *ismétli meg elmerengő mosollyal a szája szegletében. Ujjai szórakozottan cirógatni kezdik a kalapja vörös tolldíszét.* - Nos? *koppint az asztalra hirtelen.* - Mire tartja? *kérdi, aztán a száraz üzleti tényekről egy kissé újra elkalandozik.* - De ha már festmények *pillant vissza az impozáns alkotásra* - és különleges íriszek... Esetleg a hely birtokba vételekor nem találkozott egy képpel egy kivételes hölgyről? *Tekintete érdeklődőn szűkül.* - Mélyvörös, enyhén hullámos haj, hamvas bőr, barackszín ajkak, dús, fekete pillák, narancsból szinte vörösbe hajló, élénk fényű szemek *írja le szemléletesen a képen ábrázolt hölgyet.* - Pontosan ilyen kalapot visel *vigyorodik el sokatmondón, mikor jobbjával finoman megpaskolja öltözékének asztalon lévő kiegészítőjét. A Kósza Pinty festményeit ismerve valahogy felmerül a gondolat, hogy az a hölgy valószínűleg nem sok mindent viselt a kalapon kívül.* - Utoljára e falak között láttam. *Míg a válaszra vár, önkéntelenül is babrálni kezd a gyűrűs ujján viselt ékszerrel, mely a többi köves vagy vésett csecsebecséjéhez mérten meglehetősen szolid darab.*
- Kiváló választás *mosolyodik.* - Nagyon elmés *ahogy felkel ültéből és közelebb sétál a festményhez, finom köröket ír le jobbja pohárral.* - A Wegtoren Aranya Kereskedőház *hümment* - egy polippal a címerén, artheniori székhellyel, amit, ha jól sejtem, a Thargoktól vásárolt. Brilliáns *fordul vissza Cha'yss felé és két ujjával kis tapsot is imitál poharat tartó tenyerén.* - Kivételes karéjt ír le ez a szimbolika. Bizonyára nem véletlenül. *Oldalra biccenti a fejét, hiszen nyilvánvalóan mindez jóval túlmutat a szimbolikán. Sokkal inkább egy olyan üzleti modell, amivel aligha lehet tévedni. Főleg most, hogy a karavánpihenő és az arra vezető út nem túl biztonságos.*
- Nagy lehetőség rejlik manapság a vízi utakban *mondja.* - Jómagam is épp a Kikötőbe készülök, hogy egy kicsit körülnézzek, mint alakultak az ottani viszonyok. Ön esetleg ismerős arra?
*Visszasétál az asztalhoz és újabbat kortyint az italból, majd leteszi a poharat, hogy megigazgathassa az amúgy kifogástalanul álló, hófehér csipkemandzsettákat, míg újra helyet foglal.*
- Bevallom, egy kicsit irigylem Önt. A saját erejéből felemelkedett harcos báró, az egzotikus Wegtorenből. Külcsínben vad romantikával, belbecsben egy kereskedő sármjával. Különleges íriszekkel, jó kiállással, egy ambiciózus, független vállalkozás fejeként. *A felsorolást bő lére ereszti, de egyáltalán nem biztos, hogy a teljesség igényével.* - Csodálom, hogy nem kell külön embereket foglalkoztatnia, akik távol tartják a hölgyeket *kacag fel.
Közben Cha'yss kiértékeli az asztalon lévő páncélt, és vehetjük úgy, hogy kedvező eredményre jut.*
- Az pótolható *ismétli meg elmerengő mosollyal a szája szegletében. Ujjai szórakozottan cirógatni kezdik a kalapja vörös tolldíszét.* - Nos? *koppint az asztalra hirtelen.* - Mire tartja? *kérdi, aztán a száraz üzleti tényekről egy kissé újra elkalandozik.* - De ha már festmények *pillant vissza az impozáns alkotásra* - és különleges íriszek... Esetleg a hely birtokba vételekor nem találkozott egy képpel egy kivételes hölgyről? *Tekintete érdeklődőn szűkül.* - Mélyvörös, enyhén hullámos haj, hamvas bőr, barackszín ajkak, dús, fekete pillák, narancsból szinte vörösbe hajló, élénk fényű szemek *írja le szemléletesen a képen ábrázolt hölgyet.* - Pontosan ilyen kalapot visel *vigyorodik el sokatmondón, mikor jobbjával finoman megpaskolja öltözékének asztalon lévő kiegészítőjét. A Kósza Pinty festményeit ismerve valahogy felmerül a gondolat, hogy az a hölgy valószínűleg nem sok mindent viselt a kalapon kívül.* - Utoljára e falak között láttam. *Míg a válaszra vár, önkéntelenül is babrálni kezd a gyűrűs ujján viselt ékszerrel, mely a többi köves vagy vésett csecsebecséjéhez mérten meglehetősen szolid darab.*
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-08-14 08:34:13
Üzenet elküldve: 2019-08-14 08:34:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Spontán csevej, megfűszerezve//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Graril ravaszan néz a lányra, és hagyja, hogy ebbe a pózba tegyék egymást boldoggá. Kezei átsimítanak a hófehér hason, és a dús kebleken. A férfi azonban valami különleges erővel bír, valahogy fáradhatatlanná lett. Dolga végeztével a lány felé tornyosul. Csókolja és egyre inkább halad lentebb egészen az öléig, ahol elidőzik a csókokkal. Ha ezzel is végzett az élet szorosan magához öleli.*
- A madárkáknak is kell egy erős fa, ahol fészket rakhatnak.*-szól mosolyogva a férfi.*
- Ha a megélhetésed miatt aggódsz, biztosítanak abban, hogy el tudnálak tartani. De nem akarlak kalitkába zárni. A madárkák éneke szabadon a legszebb.*-mosolyodik el a férfi, majd a hasára fordítja a lányt. Végigcsókolja a hátát, és finoman beleharap a fenekébe. Újra fölé tornyosul, de a lány még mindig háttal van neki. Az elf reménység szerint tudja mit akar a férfi.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Graril ravaszan néz a lányra, és hagyja, hogy ebbe a pózba tegyék egymást boldoggá. Kezei átsimítanak a hófehér hason, és a dús kebleken. A férfi azonban valami különleges erővel bír, valahogy fáradhatatlanná lett. Dolga végeztével a lány felé tornyosul. Csókolja és egyre inkább halad lentebb egészen az öléig, ahol elidőzik a csókokkal. Ha ezzel is végzett az élet szorosan magához öleli.*
- A madárkáknak is kell egy erős fa, ahol fészket rakhatnak.*-szól mosolyogva a férfi.*
- Ha a megélhetésed miatt aggódsz, biztosítanak abban, hogy el tudnálak tartani. De nem akarlak kalitkába zárni. A madárkák éneke szabadon a legszebb.*-mosolyodik el a férfi, majd a hasára fordítja a lányt. Végigcsókolja a hátát, és finoman beleharap a fenekébe. Újra fölé tornyosul, de a lány még mindig háttal van neki. Az elf reménység szerint tudja mit akar a férfi.*
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-08-14 02:59:07
Üzenet elküldve: 2019-08-14 02:59:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ambroggio Duarrte//
*A vétlen fordulat meglepi az igricet, de gyorsan túllendül a dolgon, ám magában megjegyzi a reflexszerű mozdulatot, elkönyvelve magában, hogy a férfi valószínűleg korábban is vendége volt az intézménynek.*
- Intéző. *Ismétli meg a szót jelezve, hogy egyáltalán nem volt számára olyan egyértelmű a foglalkozás egyszavas magyarázata. Természetesen faggatózni nem fog, nem volna hozzávaló viselkedés. Ambroggio majd elmondja, ha úgy kívánja.*
- Az idők változnak, nemdebár? *Kérdi halovány mosollyal visszafordulva a folyosón, mintha egyszerre értené az eladás tényére és a fogadó profiljának változására.
A tárgyalóban, miközben az italok kitöltésével foglalkozik, érdeklődve hallgatja a kifinomult tudásra valló magyarázatot. Meg kell hagynia, ritkán adódik alkalma ilyen intellektuális csevejt folytatni bárkivel. Talán a Vashegy kancellárja volna még alkalmas ilyesmire, de a férfi túl arrogáns és piperkőc számára az ilyesmihez. És meglehet, hogy nem is szimpatikus számára az igric. Nem tudja, miért.*
- Valóban? *Kérdi, mikor átnyújtja az italt.
Maga is megcsodálja a tízkarú polip festményét, nem véletlen választotta a tárgyaló ékének.*
- Én a polip miatt választottam a kereskedőház címerének. Tíz kar, de egy fej. *Int a kép felé szabad ujjaival.
A páncél kipakolásakor feltett kérdésen elmosolyodik. Kissé kényszeredettre sikerül a mosoly, hisz eddig még senki sem vette a bátorságot, hogy a múltjában turkáljon, még Denjaar sem, de gyorsan rendezi a vonásait és figyelmének nagy részét a vértnek szenteli. Majd amikor végzett, megáll felette, sárgás ragadozószemei a páncél darabjait fürkészik.*
- Wegtorenben mások a viszonyok. *Kezd bele elgondolkodva.*
- Egy ilyen... *gondolkodik egy kicsit a szón.* lázadást tűzbe és vérbe fojtottak egy éjszaka alatt, csak így. *Csettint szabad baljának ujjaival és tekintete Ambroggiora siklik.*
- A címet én nyertem el, szolgálattal. *Elréved a tekintete, balja vétlen érinti meg ingét a szíve alatt egy ujjnyival, majd észbe kap és megköszörüli a torkát.*
- De a páncél. *Int színpadiasan az asztalon heverő vért felé.*
- Valóban szép darab, nem sérült, nem kell javítani, láthatóan kímélt. *Mosolyog a férfire, ahogy megfog egy-egy darabot, megforgatja, vizsgálja.*
- A toll pótolható. *Jegyzi meg halkan előzékenyen.*
*A vétlen fordulat meglepi az igricet, de gyorsan túllendül a dolgon, ám magában megjegyzi a reflexszerű mozdulatot, elkönyvelve magában, hogy a férfi valószínűleg korábban is vendége volt az intézménynek.*
- Intéző. *Ismétli meg a szót jelezve, hogy egyáltalán nem volt számára olyan egyértelmű a foglalkozás egyszavas magyarázata. Természetesen faggatózni nem fog, nem volna hozzávaló viselkedés. Ambroggio majd elmondja, ha úgy kívánja.*
- Az idők változnak, nemdebár? *Kérdi halovány mosollyal visszafordulva a folyosón, mintha egyszerre értené az eladás tényére és a fogadó profiljának változására.
A tárgyalóban, miközben az italok kitöltésével foglalkozik, érdeklődve hallgatja a kifinomult tudásra valló magyarázatot. Meg kell hagynia, ritkán adódik alkalma ilyen intellektuális csevejt folytatni bárkivel. Talán a Vashegy kancellárja volna még alkalmas ilyesmire, de a férfi túl arrogáns és piperkőc számára az ilyesmihez. És meglehet, hogy nem is szimpatikus számára az igric. Nem tudja, miért.*
- Valóban? *Kérdi, mikor átnyújtja az italt.
Maga is megcsodálja a tízkarú polip festményét, nem véletlen választotta a tárgyaló ékének.*
- Én a polip miatt választottam a kereskedőház címerének. Tíz kar, de egy fej. *Int a kép felé szabad ujjaival.
A páncél kipakolásakor feltett kérdésen elmosolyodik. Kissé kényszeredettre sikerül a mosoly, hisz eddig még senki sem vette a bátorságot, hogy a múltjában turkáljon, még Denjaar sem, de gyorsan rendezi a vonásait és figyelmének nagy részét a vértnek szenteli. Majd amikor végzett, megáll felette, sárgás ragadozószemei a páncél darabjait fürkészik.*
- Wegtorenben mások a viszonyok. *Kezd bele elgondolkodva.*
- Egy ilyen... *gondolkodik egy kicsit a szón.* lázadást tűzbe és vérbe fojtottak egy éjszaka alatt, csak így. *Csettint szabad baljának ujjaival és tekintete Ambroggiora siklik.*
- A címet én nyertem el, szolgálattal. *Elréved a tekintete, balja vétlen érinti meg ingét a szíve alatt egy ujjnyival, majd észbe kap és megköszörüli a torkát.*
- De a páncél. *Int színpadiasan az asztalon heverő vért felé.*
- Valóban szép darab, nem sérült, nem kell javítani, láthatóan kímélt. *Mosolyog a férfire, ahogy megfog egy-egy darabot, megforgatja, vizsgálja.*
- A toll pótolható. *Jegyzi meg halkan előzékenyen.*
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-08-13 23:02:29
Üzenet elküldve: 2019-08-13 23:02:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Spontán csevej, megfűszerezve//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Igazából még át sem futott az agyán, hogy akár itt is maradhat, talán kapna ott is valami munkát... De őszintén szólva, nincs kedve ebben a városban maradni, sosem kedvelte a népes, nagy helyeket. Elvégre vidéken nőtt fel. Ráadásul a Kósza már nem arról híres, amiről régen volt, aligha lenne hely egy magamfajta nőnek.*
-Aranyos vagy...
*Sóhajtja némi fájdalommal dallamos hangjában, mert csábító az ajánlat, de számára nincs benne sok realitás.*
-De nem hiszem, hogy lenne itt számomra hely. Nem vagyok sem kalandor, sem harcos, sem felszolgáló. Madárka vagyok, aki repülni szeret.
*Mosolyog szomorkásan, s hogy elüldözze ezt a negatív érzést, a férfi ajkaihoz hajol. Egy forró csók kíséretében átveszi tőle az édes gyümölcsöt, s élvezettel rágcsálja.*
-Örömmel látlak bármikor...
*Sóhajtja, miközben egészen a férfi testére mászik, ráfekszik, akár egy takaró.*
-Van még pár ötlet a tarsolyomban, ma éjjel egészen a tiéd vagyok.
*Dorombolja mély hangon, s erőteljesebben belekóstol a másik nyakába. Bármilyen finom teremtésnek tűnik, bizony szeret vad lenni, ez emg is nyilvánul kissé erőteljes, domináns stílusában. Ezzel együtt viszont igen szereti, ha vele is ugyanilyen vadul bánnak.
Graril csípőjérw helyezkedik, kezeit a másik mellkasára helyezve. Kihivóan tekint rá, várja, hogy az kezdeményezzen, esetleg valami meglepő dolgot műveljen.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Igazából még át sem futott az agyán, hogy akár itt is maradhat, talán kapna ott is valami munkát... De őszintén szólva, nincs kedve ebben a városban maradni, sosem kedvelte a népes, nagy helyeket. Elvégre vidéken nőtt fel. Ráadásul a Kósza már nem arról híres, amiről régen volt, aligha lenne hely egy magamfajta nőnek.*
-Aranyos vagy...
*Sóhajtja némi fájdalommal dallamos hangjában, mert csábító az ajánlat, de számára nincs benne sok realitás.*
-De nem hiszem, hogy lenne itt számomra hely. Nem vagyok sem kalandor, sem harcos, sem felszolgáló. Madárka vagyok, aki repülni szeret.
*Mosolyog szomorkásan, s hogy elüldözze ezt a negatív érzést, a férfi ajkaihoz hajol. Egy forró csók kíséretében átveszi tőle az édes gyümölcsöt, s élvezettel rágcsálja.*
-Örömmel látlak bármikor...
*Sóhajtja, miközben egészen a férfi testére mászik, ráfekszik, akár egy takaró.*
-Van még pár ötlet a tarsolyomban, ma éjjel egészen a tiéd vagyok.
*Dorombolja mély hangon, s erőteljesebben belekóstol a másik nyakába. Bármilyen finom teremtésnek tűnik, bizony szeret vad lenni, ez emg is nyilvánul kissé erőteljes, domináns stílusában. Ezzel együtt viszont igen szereti, ha vele is ugyanilyen vadul bánnak.
Graril csípőjérw helyezkedik, kezeit a másik mellkasára helyezve. Kihivóan tekint rá, várja, hogy az kezdeményezzen, esetleg valami meglepő dolgot műveljen.*
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-08-13 22:45:08
Üzenet elküldve: 2019-08-13 22:45:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Spontán csevej, megfűszerezve//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szegény Graril, ugyan mit is gondolt. Elfelejtette, hogy az élet bizony nem habostorta, de még almáspite sem. Mindenesetre örül annak, hogy egy különleges nővel tölthette az estéjét, és az éjszaka még igencsak fiatal, ezért igyekszik belőle mindent kihozni. Finoman átsimít a formás idomokon, és meg-megcsókolja az elfet.*
- Megértem, de akár itt a Pintyben is zenélhetnél.*-szól Graril.*
- De lehet, hogy más munkára pályázol. Értem én. Ha azonban nem sikerülne a felvételed én szívesen látlak.*-mosolyodik el a férfi egy újabb vörösáfonyát felkínálva a madárkának.*
- Ki tudja, lehet majd meglátogatlak azon a helyen, és viszek valami szépet.*-búgja szerelmesen.*
- Egy gyöngysort, egy szép ruhát... amit csak szeretnél.*-és a szájába vesz egy áfonyadarabot, de csak félig, hogy a másik is megízlelhesse, így ajkaik forró csókban találkozhatnak. Kezei tovább pásztázzák a gyönyörű testet.*
- Az éjszaka még fiatal, használjuk ki!*-és eldől az ágyon, most a lány kreativitásán múlik minden. Graril mindenre partner. Csak az elfen múlik, hogy mit akar kihozni ebből az éjszakából.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szegény Graril, ugyan mit is gondolt. Elfelejtette, hogy az élet bizony nem habostorta, de még almáspite sem. Mindenesetre örül annak, hogy egy különleges nővel tölthette az estéjét, és az éjszaka még igencsak fiatal, ezért igyekszik belőle mindent kihozni. Finoman átsimít a formás idomokon, és meg-megcsókolja az elfet.*
- Megértem, de akár itt a Pintyben is zenélhetnél.*-szól Graril.*
- De lehet, hogy más munkára pályázol. Értem én. Ha azonban nem sikerülne a felvételed én szívesen látlak.*-mosolyodik el a férfi egy újabb vörösáfonyát felkínálva a madárkának.*
- Ki tudja, lehet majd meglátogatlak azon a helyen, és viszek valami szépet.*-búgja szerelmesen.*
- Egy gyöngysort, egy szép ruhát... amit csak szeretnél.*-és a szájába vesz egy áfonyadarabot, de csak félig, hogy a másik is megízlelhesse, így ajkaik forró csókban találkozhatnak. Kezei tovább pásztázzák a gyönyörű testet.*
- Az éjszaka még fiatal, használjuk ki!*-és eldől az ágyon, most a lány kreativitásán múlik minden. Graril mindenre partner. Csak az elfen múlik, hogy mit akar kihozni ebből az éjszakából.*
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2019-08-13 22:24:46
Üzenet elküldve: 2019-08-13 22:24:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Spontán csevej, megfűszerezve//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Gyönyörű percek, órák teltek el romantikus kettesben, Graril sem volt rest, bőven kivette a részét a dologból. Yathlanae, mikor szintén kimerültségtől pihegve megpihen a férfi mellkasán, kezével gyengéden vegigsimít a borostákon, s párszor belekóstol a másik ajkaiba, néha nyakába. Örömmel fogadja a vörösáfonyát, szereti az efféle nyalánkságokat. Főleg, ha megoszthatja valakivel. Néha egy-egy szemet ráhelyez a mellizmokra, és onnan veszi szájába, hacsak meg nem állítja ebben a harcos.
Graril furcsa szavaira felfigyel, és kifejezetten aranyosnak találja ezt az őszinte kirohanást. Persze valahol a lelke mélyén fájlalja, hogy azt kell mondania, amit válaszolni fog. Mert jól tudja, mit fog válaszolni, habár lehet, még nem is hallotta a kérést.*
-Nem az a típus vagyok, aki leragad egy helyen, egy emberrel...
*Feleli halkan, a férfi szemébe nézve. Nem megállapodós típus, és ha az is lenne, oda lenne a megélhetése. Hiába szimpatikus neki a harcos, hiába töltött vele egy számára is kellemes estét, reggel bizony fogja a cókmókját, és útra kell, maga mögött hagyva az előző éjszakát.*
-Tovább indulok, a kikötő felé. Úgy hallottam, nyílt ott egy új hely, ahol hozzám hasonló nőket keresnek. Talán felvételt nyerek, és lesz állandó munkám.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Gyönyörű percek, órák teltek el romantikus kettesben, Graril sem volt rest, bőven kivette a részét a dologból. Yathlanae, mikor szintén kimerültségtől pihegve megpihen a férfi mellkasán, kezével gyengéden vegigsimít a borostákon, s párszor belekóstol a másik ajkaiba, néha nyakába. Örömmel fogadja a vörösáfonyát, szereti az efféle nyalánkságokat. Főleg, ha megoszthatja valakivel. Néha egy-egy szemet ráhelyez a mellizmokra, és onnan veszi szájába, hacsak meg nem állítja ebben a harcos.
Graril furcsa szavaira felfigyel, és kifejezetten aranyosnak találja ezt az őszinte kirohanást. Persze valahol a lelke mélyén fájlalja, hogy azt kell mondania, amit válaszolni fog. Mert jól tudja, mit fog válaszolni, habár lehet, még nem is hallotta a kérést.*
-Nem az a típus vagyok, aki leragad egy helyen, egy emberrel...
*Feleli halkan, a férfi szemébe nézve. Nem megállapodós típus, és ha az is lenne, oda lenne a megélhetése. Hiába szimpatikus neki a harcos, hiába töltött vele egy számára is kellemes estét, reggel bizony fogja a cókmókját, és útra kell, maga mögött hagyva az előző éjszakát.*
-Tovább indulok, a kikötő felé. Úgy hallottam, nyílt ott egy új hely, ahol hozzám hasonló nőket keresnek. Talán felvételt nyerek, és lesz állandó munkám.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 297-316