Arthenior - Kalmárlak
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 15 (281. - 300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 297-316
300. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2023-10-16 02:39:55
Üzenet elküldve: 2023-10-16 02:39:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Nagyurakkal egy tálból cseresznyézni//
//A mézeshetek elteltével//
*Valószínűleg a neveltetés hagyta nyomok tévesztik meg a vöröst is rendszerint Aenae-vel kapcsolatban. Nem sokat tud róla, ami elég kellemetlenül érinti. De ez a mostani talán jó alkalom, hogy egy kicsit köszörüljön a csorbán. Fogalma sincs, hogy a másik ilyen elismerően vélekedik Yeza vonzerejéről. Ő inkább úgy gondolja, csak arról van szó, amiről legtöbbször: egy más kultúra egzotikuma idegen és érdekes varázs, ami gyakorta megragadja az arra nyitott embereket.
De az Úrnő a Báró bűvkörén kívül mintha máris bezárkózna. Még Farsys Úr pikáns ügyeit se piszkálnak meg nagyjából semmiféle érdeklődést. Egy félmondattal elengedi maga mellett a témát, ami nem könnyíti meg Yeza dolgát. Aenae az ördögvigyor füstjébe temetkezik. A lent még olyan eleven jókedv lassacskán leolvadni látszik róla, a helyét pedig átveszi valamiféle merengő bizonytalanság.*
- Mindegyiket *vágja rá Yeza, aztán egy fél pillanattal később, hogy már kicsit át is gondolja, beharapja az ajkát.* - Talán a levendulát kivéve. *Önkéntelenül elmosolyodik a tényen, hogy a választás máris rámutat, mennyire különböznek ők ketten.* - De hozzád illik a levendula. Viszont... *biccenti félre kissé a fejét* - ha megbolondítjuk egy kis fűszerességgel, talán visszaidézi a nászutatok varázsát. *Elhallgat egy pillanatra és leteszi az üvegcséket a komód tetejére. Aenae mellé lép és megpróbálja kifürkészni a topázsárba tekintet titkait. Talán csak most tűnik fel neki a mandulavágású szempár, ami a nomád népek sajátja. Eszébe juttatja Wäort, ami az ő ajkán is kissé keserédessé színezi a halvány mosolyt.*
- Baj van? *kérdi csendesen.* - Kívánod, hogy távozzak? Vagy... *kissé bizonytalan, mert bár tényleg nem ismerik igazán egymást, de a sors úgy hozta, hogy egy fedél alá kerültek* - szeretnél róla beszélni? *Idegenül hathat a dolog, de átérzi, hogy valószínűleg nem lehet könnyű új asszonyként beilleszkedni. Yeza pedig az immár pecséttel megszilárdult kötelék miatt itt lesz, tehát idővel mindenképp érdemes lesz csiszolni kettejük viszonyán.*
//A mézeshetek elteltével//
*Valószínűleg a neveltetés hagyta nyomok tévesztik meg a vöröst is rendszerint Aenae-vel kapcsolatban. Nem sokat tud róla, ami elég kellemetlenül érinti. De ez a mostani talán jó alkalom, hogy egy kicsit köszörüljön a csorbán. Fogalma sincs, hogy a másik ilyen elismerően vélekedik Yeza vonzerejéről. Ő inkább úgy gondolja, csak arról van szó, amiről legtöbbször: egy más kultúra egzotikuma idegen és érdekes varázs, ami gyakorta megragadja az arra nyitott embereket.
De az Úrnő a Báró bűvkörén kívül mintha máris bezárkózna. Még Farsys Úr pikáns ügyeit se piszkálnak meg nagyjából semmiféle érdeklődést. Egy félmondattal elengedi maga mellett a témát, ami nem könnyíti meg Yeza dolgát. Aenae az ördögvigyor füstjébe temetkezik. A lent még olyan eleven jókedv lassacskán leolvadni látszik róla, a helyét pedig átveszi valamiféle merengő bizonytalanság.*
- Mindegyiket *vágja rá Yeza, aztán egy fél pillanattal később, hogy már kicsit át is gondolja, beharapja az ajkát.* - Talán a levendulát kivéve. *Önkéntelenül elmosolyodik a tényen, hogy a választás máris rámutat, mennyire különböznek ők ketten.* - De hozzád illik a levendula. Viszont... *biccenti félre kissé a fejét* - ha megbolondítjuk egy kis fűszerességgel, talán visszaidézi a nászutatok varázsát. *Elhallgat egy pillanatra és leteszi az üvegcséket a komód tetejére. Aenae mellé lép és megpróbálja kifürkészni a topázsárba tekintet titkait. Talán csak most tűnik fel neki a mandulavágású szempár, ami a nomád népek sajátja. Eszébe juttatja Wäort, ami az ő ajkán is kissé keserédessé színezi a halvány mosolyt.*
- Baj van? *kérdi csendesen.* - Kívánod, hogy távozzak? Vagy... *kissé bizonytalan, mert bár tényleg nem ismerik igazán egymást, de a sors úgy hozta, hogy egy fedél alá kerültek* - szeretnél róla beszélni? *Idegenül hathat a dolog, de átérzi, hogy valószínűleg nem lehet könnyű új asszonyként beilleszkedni. Yeza pedig az immár pecséttel megszilárdult kötelék miatt itt lesz, tehát idővel mindenképp érdemes lesz csiszolni kettejük viszonyán.*
299. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2023-10-15 19:24:19
Üzenet elküldve: 2023-10-15 19:24:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Nagyurakkal egy tálból cseresznyézni//
//A mézeshetek elteltével//
*A vashegyi évek csakugyan kissé nyerssé tették, meglehet, hogy rossz irányba is terelték a jellemét, hiszen Habrertusszal töltött évek során megtanult alakoskodni. De mikor még a Vashegy hírét sem hallotta, akkor egy volt a sok gazdagnegyedi fruska közül, akik elvörösödtek, ha ilyen szavak jutottak eszükbe és inkább leharapták volna a saját nyelvüket, semmint kimondják azt.*
- Néha biztosan az.
*Szeliden elmosolyodik, de biztosan tudja, hogy nem akarja meghallgatni, hogy miről cseveg az a kettő. Emellett jobban foglalkoztatja Yeza szemmel is látható zavara. Nem igazán érti, hogy mi is okozza, de nem is firtatja, mert Yeza a fürdő, míg Aenae az ördögvigyor felé fordul.*
- Nem is gondoltam róla mást.
*Az már más kérdés, hogy nem érti. Yeza megdöbbentően lenyűgöző nő, olyasvalaki, akitől mindenkinek - legyenek bármilyen neműek és fajúak is - elakad a lélegzete, ha a helyiségbe lép, miért a wegtoreni mércével mérve is csapodár kujon kell neki? Mert Aenae szerint kell neki, vonzódik hozzá, illetve ők ketten egymáshoz. Aenae ebben a pillanatban azon kapja magát, hogy olyasmin mereng, ami teljességgel megfoghatatlan. A vágy, vagy a szerelem megfoghatatlan, végül is azt sem sikerült felfogja, hogy Cha'yss mit szeret őbenne? Az elmélkedésből Yeza kérdése rángatja ki, még össze is rezzen.*
- Levendula.
*Yeza valószínűleg nem az a levendulás-alkat, végtére is hozzá azok az illatok illenek, amik buják, érzékiek, mint amilyen Yeza maga is. Fél pillanatig a kád irányába mered, majd Yezára. Nem akart fürdeni, kényelmetlen is neki a szituáció, kényelmetlen szituációkban pedig olyanokat is kimond, amiket egy pillanat múlva meg is bán.*
- Te melyiket választanád?
*Saját maga is elcsodálkozik saját magán, hogy milyen ostoba kérdés volt ez, de ha már így alakult, akkor érdekli a válasz. Bár Yeza akkor is lenyűgöző lenne, ha zsenge bölcsőzsírral kenegetné a hajlatait. Az erkélyajtóban áll, hátát a félfának támasztja, mert nem akar a szobába füstölni az ördögvigyoros pipával. Elmosolyodik a gondolatra, hogy Yeza bölcsőzsírral kenegeti magát.*
- Vajon mennyi idő alatt jutnak dűlőre egymással?
//A mézeshetek elteltével//
*A vashegyi évek csakugyan kissé nyerssé tették, meglehet, hogy rossz irányba is terelték a jellemét, hiszen Habrertusszal töltött évek során megtanult alakoskodni. De mikor még a Vashegy hírét sem hallotta, akkor egy volt a sok gazdagnegyedi fruska közül, akik elvörösödtek, ha ilyen szavak jutottak eszükbe és inkább leharapták volna a saját nyelvüket, semmint kimondják azt.*
- Néha biztosan az.
*Szeliden elmosolyodik, de biztosan tudja, hogy nem akarja meghallgatni, hogy miről cseveg az a kettő. Emellett jobban foglalkoztatja Yeza szemmel is látható zavara. Nem igazán érti, hogy mi is okozza, de nem is firtatja, mert Yeza a fürdő, míg Aenae az ördögvigyor felé fordul.*
- Nem is gondoltam róla mást.
*Az már más kérdés, hogy nem érti. Yeza megdöbbentően lenyűgöző nő, olyasvalaki, akitől mindenkinek - legyenek bármilyen neműek és fajúak is - elakad a lélegzete, ha a helyiségbe lép, miért a wegtoreni mércével mérve is csapodár kujon kell neki? Mert Aenae szerint kell neki, vonzódik hozzá, illetve ők ketten egymáshoz. Aenae ebben a pillanatban azon kapja magát, hogy olyasmin mereng, ami teljességgel megfoghatatlan. A vágy, vagy a szerelem megfoghatatlan, végül is azt sem sikerült felfogja, hogy Cha'yss mit szeret őbenne? Az elmélkedésből Yeza kérdése rángatja ki, még össze is rezzen.*
- Levendula.
*Yeza valószínűleg nem az a levendulás-alkat, végtére is hozzá azok az illatok illenek, amik buják, érzékiek, mint amilyen Yeza maga is. Fél pillanatig a kád irányába mered, majd Yezára. Nem akart fürdeni, kényelmetlen is neki a szituáció, kényelmetlen szituációkban pedig olyanokat is kimond, amiket egy pillanat múlva meg is bán.*
- Te melyiket választanád?
*Saját maga is elcsodálkozik saját magán, hogy milyen ostoba kérdés volt ez, de ha már így alakult, akkor érdekli a válasz. Bár Yeza akkor is lenyűgöző lenne, ha zsenge bölcsőzsírral kenegetné a hajlatait. Az erkélyajtóban áll, hátát a félfának támasztja, mert nem akar a szobába füstölni az ördögvigyoros pipával. Elmosolyodik a gondolatra, hogy Yeza bölcsőzsírral kenegeti magát.*
- Vajon mennyi idő alatt jutnak dűlőre egymással?
298. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2023-10-15 15:53:45
Üzenet elküldve: 2023-10-15 15:53:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Nagyurakkal egy tálból cseresznyézni//
//A mézeshetek elteltével//
*Ki tudja, ki nyerné kettejük közül a feszengési versenyt, de tény, hogy mindketten egész jól tudják titkolni ez irányú érzéseiket, de lehet, hogy csak túlzottan el vannak foglalva a saját frusztrációjukkal, hogy a másiké jobban feltűnjön.
Amikor Yeza belép, máris úgy érzi, mintha tilosban járna, pedig még csak a tárgyalóban vannak, ahol már volt ezelőtt is.
Vissza kell néznie a kerek asztalt körülvevő székekre, mert a hatalmába keríti az érzés, hogy Aztyan hideg kék tekintete onnan figyeli. Az pedig mindig igen zavarba ejtő érzés. Az a szó szerencsére hathatósan felrázza a képzelgésből. Igen. Újból és újból elfelejti, hogy újdonsült Úrnője egy kecskehágó barbár csürhe örökösnője. Egyszerűen van benne valami, ami miatt ez a tény nem tud határozottan megkapaszkodni Yezában. Nem kéne, de a nyersen őszinte szófordulat láthatóan meglepi a vöröst.*
- Pedig *köszörüli meg a torkát* - néha egész szórakoztató. *Tétován csorog beljebb a Báró és hitvese személyes lakrészébe, mint a kinti eb, amelyik mindig próbálkozik, de tudja, hogy bármelyik pillanatban kizavarhatják. De most fürdő ügyben jött intézkedni, szóval a kád és a paraván felé veszi az irányt, hogy előkészüljön. A wegtoreni szokások szerint ott kell lenniük valahol a törölközőknek és egyebeknek is egy ládában vagy szekrénykében.
Ha megtalálja, elő is pakolja a fürdőlepedőket, a szappant, a fürdősót, az illatos olajokat...
Három üvegcsével bukkan elő a paraván mögül és kissé tanácstalanul forgatja őket. A kijelentésként tálalt kérdésre felpillant, és csak megvonja a vállát.*
- Kereskedők. *Ajkán hamiskás mosoly kunkorodik.* - Lutah Farsys nevét akkoriban kezdték el emlegetni, mielőtt eljöttem Wegtorenből. Van érzéke az üzlethez, de még wegtoreni mércével is csapodár egy kujon. *Nem emel szót az ellen, amihez Aenae épp előkészül. Fogalma sincs, hogy korábban is élt-e az Úrnő ilyesfajta élvezetekkel, de most jött vissza egy hosszú nászútról a Tűz Városából, szóval igazán nincs min meglepődni.* - A Nagy Szárazság elmúltával rendezett játékok utáni orgia mögött jegyzik mindjárt Farsys Úr hírhedt háromnapos tivornyáját.
*Előre nyújtja az üvegcséket, hogy Aenae választhasson.*
- Pézsma, szantál vagy levendula?
//A mézeshetek elteltével//
*Ki tudja, ki nyerné kettejük közül a feszengési versenyt, de tény, hogy mindketten egész jól tudják titkolni ez irányú érzéseiket, de lehet, hogy csak túlzottan el vannak foglalva a saját frusztrációjukkal, hogy a másiké jobban feltűnjön.
Amikor Yeza belép, máris úgy érzi, mintha tilosban járna, pedig még csak a tárgyalóban vannak, ahol már volt ezelőtt is.
Vissza kell néznie a kerek asztalt körülvevő székekre, mert a hatalmába keríti az érzés, hogy Aztyan hideg kék tekintete onnan figyeli. Az pedig mindig igen zavarba ejtő érzés. Az a szó szerencsére hathatósan felrázza a képzelgésből. Igen. Újból és újból elfelejti, hogy újdonsült Úrnője egy kecskehágó barbár csürhe örökösnője. Egyszerűen van benne valami, ami miatt ez a tény nem tud határozottan megkapaszkodni Yezában. Nem kéne, de a nyersen őszinte szófordulat láthatóan meglepi a vöröst.*
- Pedig *köszörüli meg a torkát* - néha egész szórakoztató. *Tétován csorog beljebb a Báró és hitvese személyes lakrészébe, mint a kinti eb, amelyik mindig próbálkozik, de tudja, hogy bármelyik pillanatban kizavarhatják. De most fürdő ügyben jött intézkedni, szóval a kád és a paraván felé veszi az irányt, hogy előkészüljön. A wegtoreni szokások szerint ott kell lenniük valahol a törölközőknek és egyebeknek is egy ládában vagy szekrénykében.
Ha megtalálja, elő is pakolja a fürdőlepedőket, a szappant, a fürdősót, az illatos olajokat...
Három üvegcsével bukkan elő a paraván mögül és kissé tanácstalanul forgatja őket. A kijelentésként tálalt kérdésre felpillant, és csak megvonja a vállát.*
- Kereskedők. *Ajkán hamiskás mosoly kunkorodik.* - Lutah Farsys nevét akkoriban kezdték el emlegetni, mielőtt eljöttem Wegtorenből. Van érzéke az üzlethez, de még wegtoreni mércével is csapodár egy kujon. *Nem emel szót az ellen, amihez Aenae épp előkészül. Fogalma sincs, hogy korábban is élt-e az Úrnő ilyesfajta élvezetekkel, de most jött vissza egy hosszú nászútról a Tűz Városából, szóval igazán nincs min meglepődni.* - A Nagy Szárazság elmúltával rendezett játékok utáni orgia mögött jegyzik mindjárt Farsys Úr hírhedt háromnapos tivornyáját.
*Előre nyújtja az üvegcséket, hogy Aenae választhasson.*
- Pézsma, szantál vagy levendula?
297. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2023-10-15 14:06:26
Üzenet elküldve: 2023-10-15 14:06:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Nagyurakkal egy tálból cseresznyézni//
//A mézeshetek elteltével//
*Végül csak eldönti, hogy Lutah tenyérbe mászó-e, avagy végtelenül lehengerlő. Aenae alapvetően tenyérbe mászónak találja. Ebben az esetben egészen máshogy esik jól a froclizása. Természetesen nem neveti ki hangosan a férfit, mégiscsak a férje reménybeli üzlettársáról van szó, de azért szélesen mosolyog Yeza szavain, miközben tekintete újra végigsvenkel Lutahon. A hajuk színe alapján akár testvérek is lehetnének, Yeza meg Lutah, de a testvérek nemigen vannak olyan viszonyban, mint amit Aenae kettejükről feltételez. Bár ki tudja? Lehet, hogy Wegtorenben az ilyesmi felett szemet hunynak.
A fél szemöldöke felszalad, hogy Yeza szinte úgy hajol oda Cha'ysshoz, mintha ő tette volna, de mivel nem csókban, hanem sugdolózásban végződik a dolog, így az a féltékenység is elszáll, aminek igazán ideje sem volt arra, hogy különösebben befészkelje magát az agyába. A másik pedig az, hogy valamiért úgy véli, hogy a rendkívül teátrális jelenet - szerinte a sugdolzás Wegtorenben is illetlenség lehet - nem is igazán neki szól, sokkal inkább Lutahnak. Az egész azt sejteti, hogy Yeza épp bizalmas információkat közöl a főnökével az esetleges új üzlettársról, ráadásul direkt ezt a bosszantó formát választva a közlésre. Aenae figyelme ez alatt a pár pillanat alatt Lutahra összpontosul, akié meg mintha épp őrá. Aenae reakciója pedig legalább olyan bosszantó lehet, mint a sutyorgás maga, ugyanis újra végigméri a fickót, éppen úgy, mintha csak a hentesnél vizsgálná, hogy melyik húst vegye meg.
Nem siet a lépcsőzéssel, hiszen újra rádöbben, hogy mennyire nem akarta elhagyni Wegtorent és visszajönni ide. Mintha a lépcsőn való lassú vánszorgás - jó nem lassú, de nem túl lendületes -, miközben tekintetét szigorúan az előtte sorokazó lépcsőfokokra szegi, elodázhatná a visszavonhatatlan tényt, hogy nászútja ezennel véget is ért.
Wegtorenben való indulásuk előtt nem sokat időztek Artheniorban, az imént meg csak egy gyors mosdásra jött fel, meg egy gombjait nem nélkülöző ingért. Rossz érzése van, a keze is remeg, de ezzel valamelyest enyhít az, hogy végigsimít a tárgyaló valamennyi székének támláján, ahogy elhalad mellettük.*
- Nem, egyáltalán nem. Igazából nem érdekel a farokméregetés.
*Merthogy odalent bizonyára valami hasonló zajlik, legalábbis a Habrertuson szocializált énje úgy gondolja. Az más kérdés, hogy feljönni sem feltétlenül akart. Kicsit kínos neki Yezával, a thargföldön történtek után pedig végképp. Rosszabb napjain mindig azt kívánja, hogy bár hagyta volna Yeza meghalni aznap éjjel. Az is igaz persze, hogy az elmúlt hónapokban jellemzően csak jó napjai voltak, olyakor meg hálás az életéért.
A szobában enyhe káosz uralkodik. Látszik, hogy lakói csak az imént érkeztek, számtalan csomagjuk minden rendszert nélkülözve hever szerte-szét. Az ágy mellett egy kinyitott láda feltúrva, Aenae abból húzta elő az inget, amit levitt Cha'yssnak. Egy kisebb táska az asztalon, félig nyitva, egy butélia nyaka lóg ki belőle. Aenae most ehhez a táskához lép, kutatni kezd benne, hamarosan előkerül egy kisebb szütyő, belőle egy rövid szárú pipa, ezüstszelence és dohányoszacskó. Az elmúlt hónapokban nemigen szívott ördögvigyort, de most úgy érzi, hogy megérdemli. Meg aztán ivott is némi alkoholt, szüksége van rá.*
- Minden hájjal megkent fickónak tűnik ez a Farsys. Nem mintha Cha'ysst félteni kellene a fajtájától…
*Vajon csevegni akar? Vagy puhatolózni? Igazából mindkettőt.*
//A mézeshetek elteltével//
*Végül csak eldönti, hogy Lutah tenyérbe mászó-e, avagy végtelenül lehengerlő. Aenae alapvetően tenyérbe mászónak találja. Ebben az esetben egészen máshogy esik jól a froclizása. Természetesen nem neveti ki hangosan a férfit, mégiscsak a férje reménybeli üzlettársáról van szó, de azért szélesen mosolyog Yeza szavain, miközben tekintete újra végigsvenkel Lutahon. A hajuk színe alapján akár testvérek is lehetnének, Yeza meg Lutah, de a testvérek nemigen vannak olyan viszonyban, mint amit Aenae kettejükről feltételez. Bár ki tudja? Lehet, hogy Wegtorenben az ilyesmi felett szemet hunynak.
A fél szemöldöke felszalad, hogy Yeza szinte úgy hajol oda Cha'ysshoz, mintha ő tette volna, de mivel nem csókban, hanem sugdolózásban végződik a dolog, így az a féltékenység is elszáll, aminek igazán ideje sem volt arra, hogy különösebben befészkelje magát az agyába. A másik pedig az, hogy valamiért úgy véli, hogy a rendkívül teátrális jelenet - szerinte a sugdolzás Wegtorenben is illetlenség lehet - nem is igazán neki szól, sokkal inkább Lutahnak. Az egész azt sejteti, hogy Yeza épp bizalmas információkat közöl a főnökével az esetleges új üzlettársról, ráadásul direkt ezt a bosszantó formát választva a közlésre. Aenae figyelme ez alatt a pár pillanat alatt Lutahra összpontosul, akié meg mintha épp őrá. Aenae reakciója pedig legalább olyan bosszantó lehet, mint a sutyorgás maga, ugyanis újra végigméri a fickót, éppen úgy, mintha csak a hentesnél vizsgálná, hogy melyik húst vegye meg.
Nem siet a lépcsőzéssel, hiszen újra rádöbben, hogy mennyire nem akarta elhagyni Wegtorent és visszajönni ide. Mintha a lépcsőn való lassú vánszorgás - jó nem lassú, de nem túl lendületes -, miközben tekintetét szigorúan az előtte sorokazó lépcsőfokokra szegi, elodázhatná a visszavonhatatlan tényt, hogy nászútja ezennel véget is ért.
Wegtorenben való indulásuk előtt nem sokat időztek Artheniorban, az imént meg csak egy gyors mosdásra jött fel, meg egy gombjait nem nélkülöző ingért. Rossz érzése van, a keze is remeg, de ezzel valamelyest enyhít az, hogy végigsimít a tárgyaló valamennyi székének támláján, ahogy elhalad mellettük.*
- Nem, egyáltalán nem. Igazából nem érdekel a farokméregetés.
*Merthogy odalent bizonyára valami hasonló zajlik, legalábbis a Habrertuson szocializált énje úgy gondolja. Az más kérdés, hogy feljönni sem feltétlenül akart. Kicsit kínos neki Yezával, a thargföldön történtek után pedig végképp. Rosszabb napjain mindig azt kívánja, hogy bár hagyta volna Yeza meghalni aznap éjjel. Az is igaz persze, hogy az elmúlt hónapokban jellemzően csak jó napjai voltak, olyakor meg hálás az életéért.
A szobában enyhe káosz uralkodik. Látszik, hogy lakói csak az imént érkeztek, számtalan csomagjuk minden rendszert nélkülözve hever szerte-szét. Az ágy mellett egy kinyitott láda feltúrva, Aenae abból húzta elő az inget, amit levitt Cha'yssnak. Egy kisebb táska az asztalon, félig nyitva, egy butélia nyaka lóg ki belőle. Aenae most ehhez a táskához lép, kutatni kezd benne, hamarosan előkerül egy kisebb szütyő, belőle egy rövid szárú pipa, ezüstszelence és dohányoszacskó. Az elmúlt hónapokban nemigen szívott ördögvigyort, de most úgy érzi, hogy megérdemli. Meg aztán ivott is némi alkoholt, szüksége van rá.*
- Minden hájjal megkent fickónak tűnik ez a Farsys. Nem mintha Cha'ysst félteni kellene a fajtájától…
*Vajon csevegni akar? Vagy puhatolózni? Igazából mindkettőt.*
296. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2023-02-28 11:59:58
Üzenet elküldve: 2023-02-28 11:59:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kamatostul//
*A tárgyalóban mindketten leülnek, miután Elgroon elutasította az italt az intéző pedig tételesen felsorolja az egykori megállapodás részleteit. Az építész rendben találja a szerződés részleteit, de a heges arcú intéző ebben tökéletesen biztos volt. Az ő számításai ritkán tévednek és a főkönyvben is minden hitelesen van vezetve. Ezután meghallgatja, hogy Elgroon mennyit szeretne felvenni és mennyit kötne le a továbbiakban, amire beleegyezőn bólint, de a megjegyzést nem hagyja szó nélkül.*
- Természetesen van rá lehetőség. Mint mondtam, a Kereskedelmi Központ szünetelését átépítés eszközölte. Bővülünk, szépülünk. Biztosíthatom, hogy a Kereskedőház sosem állt még ilyen biztos lábakon. *Ha sikerült meggyőzni, ha nem, felkel ültéből, hogy bocsánatot kérve átmenjen a másik, ajtóval elválasztott szobába és az ottani páncélszekrényből kivegyen 3000 aranyat és visszatérve átadja Elgroon Tramalnak.
*
- Parancsoljon, a fennmaradó egyezer-hatszázöt aranyat pedig további egy futamidőre lekötjük a megbeszéltek szerint.
*Erről természetesen pecsétes dokumentumot is ír, amelyből egy példány kerül a főkönyvbe, egy pedig az építésznek.*
- Volna még valami, amiben a Kereskedőház a segítségére lehetne? *Kérdi segítőkészen, mert ki tudja, milyen üzletet köthetnek még a tehetős férfivel.*
*A tárgyalóban mindketten leülnek, miután Elgroon elutasította az italt az intéző pedig tételesen felsorolja az egykori megállapodás részleteit. Az építész rendben találja a szerződés részleteit, de a heges arcú intéző ebben tökéletesen biztos volt. Az ő számításai ritkán tévednek és a főkönyvben is minden hitelesen van vezetve. Ezután meghallgatja, hogy Elgroon mennyit szeretne felvenni és mennyit kötne le a továbbiakban, amire beleegyezőn bólint, de a megjegyzést nem hagyja szó nélkül.*
- Természetesen van rá lehetőség. Mint mondtam, a Kereskedelmi Központ szünetelését átépítés eszközölte. Bővülünk, szépülünk. Biztosíthatom, hogy a Kereskedőház sosem állt még ilyen biztos lábakon. *Ha sikerült meggyőzni, ha nem, felkel ültéből, hogy bocsánatot kérve átmenjen a másik, ajtóval elválasztott szobába és az ottani páncélszekrényből kivegyen 3000 aranyat és visszatérve átadja Elgroon Tramalnak.
*- Parancsoljon, a fennmaradó egyezer-hatszázöt aranyat pedig további egy futamidőre lekötjük a megbeszéltek szerint.
*Erről természetesen pecsétes dokumentumot is ír, amelyből egy példány kerül a főkönyvbe, egy pedig az építésznek.*
- Volna még valami, amiben a Kereskedőház a segítségére lehetne? *Kérdi segítőkészen, mert ki tudja, milyen üzletet köthetnek még a tehetős férfivel.*
295. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2023-02-23 08:00:51
Üzenet elküldve: 2023-02-23 08:00:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kamatostul//
* Követi az építész a heges arcú férfit egészen az emeletig. Közben beszélgetnek egy keveset a terveiről, amit ő maga hozott fel. A tárgyaló teremhez érve kicsit megtorpannak, amíg az ajtó feltárul előttünk, de aztán hellyel invitálják, amit örömmel el is fogad.*
- Köszönöm!* Süpped bele az egyik székbe, ahol aztán kényelembe is helyezi magát. Az italra diszkréten felemeli bal kezét, elutasító mozdulatot téve vele.*
- Köszönöm, de nem kérek! Ma még sok tárgyalni valóm akad, jobban szeretek tiszta elmével hozzá állni az ilyesmihez.* Tesz rövid indoklást is, amíg a másik megkeresi a papírokat. Nincs ellenvetése az elhangzott tételekkel. A számok teljes mértékben pontosak.*
- Így igaz. Négyezret kötöttem le így önöknél.* A végső összegben sincs hiba, így arra már csak bólint. Egyetlen kérdése van, amit fel is tesz hamar.*
- Ha lehetne felvennék háromezret a többit meg vissza raknám lekötésbe, feltéve, ha még van erre lehetőség. Ahogy látom gyökeres változások történtek az utóbbi időben.* Ezzel is utal a zárt műhelyre.*
* Követi az építész a heges arcú férfit egészen az emeletig. Közben beszélgetnek egy keveset a terveiről, amit ő maga hozott fel. A tárgyaló teremhez érve kicsit megtorpannak, amíg az ajtó feltárul előttünk, de aztán hellyel invitálják, amit örömmel el is fogad.*
- Köszönöm!* Süpped bele az egyik székbe, ahol aztán kényelembe is helyezi magát. Az italra diszkréten felemeli bal kezét, elutasító mozdulatot téve vele.*
- Köszönöm, de nem kérek! Ma még sok tárgyalni valóm akad, jobban szeretek tiszta elmével hozzá állni az ilyesmihez.* Tesz rövid indoklást is, amíg a másik megkeresi a papírokat. Nincs ellenvetése az elhangzott tételekkel. A számok teljes mértékben pontosak.*
- Így igaz. Négyezret kötöttem le így önöknél.* A végső összegben sincs hiba, így arra már csak bólint. Egyetlen kérdése van, amit fel is tesz hamar.*
- Ha lehetne felvennék háromezret a többit meg vissza raknám lekötésbe, feltéve, ha még van erre lehetőség. Ahogy látom gyökeres változások történtek az utóbbi időben.* Ezzel is utal a zárt műhelyre.*
294. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2023-02-02 23:57:39
Üzenet elküldve: 2023-02-02 23:57:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kamatostul//
*Ha Elgroon követte az emeletre, akkor gyorsan a tárgyalóterem megerősített ajtaja előtt találhatják magukat a folyosó végén.*
- Kérem, jöjjön, erre. *Nyitja ki az ajtót és lép be, hogy helyet adjon a férfinek is ugyanerre.*
- Értem, micsoda véletlen egybeesés. *Cseveg könnyed hangon a nemessel.*
- Áh, szóval a városban található az ingatlan. *Szűri le a nyilvánvalót a rövid ismertetőből.
A tárgyalóban fényt gyújt, elhúzza az ablakok elől a nehéz brokátfüggönyt, hogy a természetes fény is utat találjon a helyiségbe.*
- Kérem, foglaljon helyet, míg előkeresem az iratokat. *Int a kényelmes székek felé, amelyek a kerek asztalt veszik körbe.*
- Egy italt? *Kérdi még, s ha igenlő a választ, tölt egy pohár wegtoreni rumot Elgroonnak, ellenkező esetben a pohár és a rum érintetlenek maradnak.*
- Itt is van. *Veszi elő a csatos főkönyvet, amely a Kereskedőház üzleteit rejti.*
- Ön három részletben kötött le nálunk aranyat, kétezer, ezer és ezer arany értékben. Jól mondom? *Pillant fel a könyvből megerősítést várva.*
- Egyhavi lekötés volt, egyszeri meghosszabbítással. Korrekt? *Minden kérdése után hagy időt reflektálni.*
- Az első futamidőben az ön kamata száz, ötven és ötven aranyat tettek ki. A második futamidőben az ön kamatozott aranyai után járó kamat pedig kettőszázöt, százkettő-százkettő arany, azaz a felvételkor önnek a Kereskedőház pontosan négyezer-hatszáznégy, kerekítéssel négyezer-hatszázöt aranyat fizet ki. *Pillant fel a könyvből Elgroonra, hogy megerősítse szavait.*
*Ha Elgroon követte az emeletre, akkor gyorsan a tárgyalóterem megerősített ajtaja előtt találhatják magukat a folyosó végén.*
- Kérem, jöjjön, erre. *Nyitja ki az ajtót és lép be, hogy helyet adjon a férfinek is ugyanerre.*
- Értem, micsoda véletlen egybeesés. *Cseveg könnyed hangon a nemessel.*
- Áh, szóval a városban található az ingatlan. *Szűri le a nyilvánvalót a rövid ismertetőből.
A tárgyalóban fényt gyújt, elhúzza az ablakok elől a nehéz brokátfüggönyt, hogy a természetes fény is utat találjon a helyiségbe.*
- Kérem, foglaljon helyet, míg előkeresem az iratokat. *Int a kényelmes székek felé, amelyek a kerek asztalt veszik körbe.*
- Egy italt? *Kérdi még, s ha igenlő a választ, tölt egy pohár wegtoreni rumot Elgroonnak, ellenkező esetben a pohár és a rum érintetlenek maradnak.*
- Itt is van. *Veszi elő a csatos főkönyvet, amely a Kereskedőház üzleteit rejti.*
- Ön három részletben kötött le nálunk aranyat, kétezer, ezer és ezer arany értékben. Jól mondom? *Pillant fel a könyvből megerősítést várva.*
- Egyhavi lekötés volt, egyszeri meghosszabbítással. Korrekt? *Minden kérdése után hagy időt reflektálni.*
- Az első futamidőben az ön kamata száz, ötven és ötven aranyat tettek ki. A második futamidőben az ön kamatozott aranyai után járó kamat pedig kettőszázöt, százkettő-százkettő arany, azaz a felvételkor önnek a Kereskedőház pontosan négyezer-hatszáznégy, kerekítéssel négyezer-hatszázöt aranyat fizet ki. *Pillant fel a könyvből Elgroonra, hogy megerősítse szavait.*
293. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2023-01-19 06:46:52
Üzenet elküldve: 2023-01-19 06:46:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál - zárás//
*Nem biztos benne, hogy Aztyan értette a fricskát a pozíció kapcsán, de amilyen gondterheltnek tűnik ebben a pillanatban, nem is rója fel neki.
~Azt védi, ami a miénk? A miénk, miénk vagy az övé meg a Bárójáé?~ Ez a kérdés önkéntelenül odafurakszik a mondat után, habár az intéző mos valahogy sokkal közvetlenebbnek tűnik, mint általában. Tűnik. Ahogy lesüti a pillantását, az már-már zavarba ejtő. Ő, aki szinte torkon ragadja az embert a hideg kék tekintetével, mikor beszél! Bár ez valószínűleg a vásárlókkal nem így megy, de Yeza most magára vonatkoztat.
Amikor pedig elérkeznek az ominózus mondathoz, miszerint Aztyan tisztában van a vörös értékével, Yeza örül neki, hogy támaszkodik, mert a világ megcsavarodni látszik körülötte. ~Elismerés?~ Hirtelen nem is érti az ezt követő bocsánatkérést, meg hogy milyen értelmezés lehet, ami ezt megkívánta. Yeza a céhben nőtt fel. Sosem volt más mércéje, mint hogy mennyire hasznos vagy épp haszontalan. Folyvást bizonyítani, erre ösztönözte minden, ami körülvette.
Mindenesetre ez a dolog most eléggé meglepte, úgyhogy csak bólint, aztán felegyenesedik az asztalnál támaszkodásból és a többiek utáni megkésett sereghajtóként ő is távozik.
Kész katyvasz, ami most a fejében őrlődik. Tulajdonképpen semmivel nincs előrébb, s mikor ez a tény letisztul a nagy kulimászból, hirtelen fortyan is a dühe. Elsősorban azért, mert hagyta magát így leszerelni pár gesztussal. Fogalma sincs, hogy valódi volt-e, amit az intéző arcán látott vagy csak ügyes kereskedői fogás a probléma kezelésére, s ez talán még jobban dühíti. Persze, hogy dühíti, de valahogy mégis nehéz tenyérként maradnak a lelkén azok a szavak. Megnyugtatják, a földre, a Kereskedőház bennfoglaló keretébe súlyozzák.
Muszáj lesz beszélnie a Báróval, hogy rendbe tegyék az itteni helyzetét meg az elvárásokat és a lehetőségeket. Talán ez az út majd ad erre is lehetőséget.
Jobb lesz készülődni. No meg kigondolni, hogy fogja előadni a Bárónak a történteket, hogy abból ő se jöjjön ki rosszul.*
*Nem biztos benne, hogy Aztyan értette a fricskát a pozíció kapcsán, de amilyen gondterheltnek tűnik ebben a pillanatban, nem is rója fel neki.
~Azt védi, ami a miénk? A miénk, miénk vagy az övé meg a Bárójáé?~ Ez a kérdés önkéntelenül odafurakszik a mondat után, habár az intéző mos valahogy sokkal közvetlenebbnek tűnik, mint általában. Tűnik. Ahogy lesüti a pillantását, az már-már zavarba ejtő. Ő, aki szinte torkon ragadja az embert a hideg kék tekintetével, mikor beszél! Bár ez valószínűleg a vásárlókkal nem így megy, de Yeza most magára vonatkoztat.
Amikor pedig elérkeznek az ominózus mondathoz, miszerint Aztyan tisztában van a vörös értékével, Yeza örül neki, hogy támaszkodik, mert a világ megcsavarodni látszik körülötte. ~Elismerés?~ Hirtelen nem is érti az ezt követő bocsánatkérést, meg hogy milyen értelmezés lehet, ami ezt megkívánta. Yeza a céhben nőtt fel. Sosem volt más mércéje, mint hogy mennyire hasznos vagy épp haszontalan. Folyvást bizonyítani, erre ösztönözte minden, ami körülvette.
Mindenesetre ez a dolog most eléggé meglepte, úgyhogy csak bólint, aztán felegyenesedik az asztalnál támaszkodásból és a többiek utáni megkésett sereghajtóként ő is távozik.
Kész katyvasz, ami most a fejében őrlődik. Tulajdonképpen semmivel nincs előrébb, s mikor ez a tény letisztul a nagy kulimászból, hirtelen fortyan is a dühe. Elsősorban azért, mert hagyta magát így leszerelni pár gesztussal. Fogalma sincs, hogy valódi volt-e, amit az intéző arcán látott vagy csak ügyes kereskedői fogás a probléma kezelésére, s ez talán még jobban dühíti. Persze, hogy dühíti, de valahogy mégis nehéz tenyérként maradnak a lelkén azok a szavak. Megnyugtatják, a földre, a Kereskedőház bennfoglaló keretébe súlyozzák.
Muszáj lesz beszélnie a Báróval, hogy rendbe tegyék az itteni helyzetét meg az elvárásokat és a lehetőségeket. Talán ez az út majd ad erre is lehetőséget.
Jobb lesz készülődni. No meg kigondolni, hogy fogja előadni a Bárónak a történteket, hogy abból ő se jöjjön ki rosszul.*
292. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2023-01-16 11:12:53
Üzenet elküldve: 2023-01-16 11:12:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mondhatni, hogy a vörös és a heges arcú tökéletes ellentétei egymásnak. Legalábbis látszólag. Yeza vörös, lángszín haja, lobbanékony természetével áll szemben Aztyan jégkék, áthatón fagyasztó pillantása és kimért, távolságtartó habitusa. Most ez a két ellentét egymásnak feszül a tárgyaló erre szűkös légterében.
Válaszának ismétlésére kurtán bólint, ahogy a hóhér pillantására igenel az úr, mielőtt végrehajtaná az ítéletet. Lánc, kötél, kockázat. Bizony. Yezának tudnia kell, hogy Wegtoren nem enged el csak úgy, a hagyományokra és szokásjogra épülő rendszeréből nem olyan könnyű kiszakadni. Még a bárónak sem ment tökéletesen és Aztyan olyan titkok tudója, amelyeknek Yeza nincs birtokában. Természetesen nem várja el tőle, hogy tudja vagy megértse, egyszerűen annyit vár el, hogy a vörös elfogadja.
Állja az égető tekintetet, hűvös zárkózottsággal védi magát és a Kereskedőházat, ahogy egy páncélszekrény védi kincseit. A halk sóhaj arra enged következtetni, hogy a kérdés eléri a célját és kizökkenti nyugalmából az intézőt.*
- Félreértettél. *Mondja egy újabb sóhajjal.*
- Nem a pozíciód a lényeg, hanem az, hogy én nem mondhatom el neked a miérteket. Bármennyire is én felelek a Kereskedőházért vannak döntések, amelyeket nem hozhatok meg. Én csak azt védem, ami a miénk. *Fejezi be egy pillanatra lesütve pillantását, hogy aztán újra a vörös tekintetébe nézzen.
A folytatás némiképp meglepi, nem ilyesmire számított Yezától. Támadásra, vádakra, érvekre, de amit kap az váratlan.*
- Megkapod a segítségem és többet is, ha megszerzed a báró engedélyét. Tisztában vagyok az értékeddel, *Amikor kimondja az utolsó szót, megszakítja a mondatot, mert rájön, hogy nem ez a jó szó és nem kívánja tárgyként, értékként definiálni mindazt, amit Yeza jelent.* bocsánat, nem úgy értettem. *Javítja ki magát, mert jobb szó nem jut most eszébe.*
- Biztos vagyok benne, hogy együtt tudunk dolgozni, ám egyelőre nem tehetek semmit. *Zárja le gondolatmenetét remélve, hogy a vörös megérti, innen már nem rajta múlik.*
*Mondhatni, hogy a vörös és a heges arcú tökéletes ellentétei egymásnak. Legalábbis látszólag. Yeza vörös, lángszín haja, lobbanékony természetével áll szemben Aztyan jégkék, áthatón fagyasztó pillantása és kimért, távolságtartó habitusa. Most ez a két ellentét egymásnak feszül a tárgyaló erre szűkös légterében.
Válaszának ismétlésére kurtán bólint, ahogy a hóhér pillantására igenel az úr, mielőtt végrehajtaná az ítéletet. Lánc, kötél, kockázat. Bizony. Yezának tudnia kell, hogy Wegtoren nem enged el csak úgy, a hagyományokra és szokásjogra épülő rendszeréből nem olyan könnyű kiszakadni. Még a bárónak sem ment tökéletesen és Aztyan olyan titkok tudója, amelyeknek Yeza nincs birtokában. Természetesen nem várja el tőle, hogy tudja vagy megértse, egyszerűen annyit vár el, hogy a vörös elfogadja.
Állja az égető tekintetet, hűvös zárkózottsággal védi magát és a Kereskedőházat, ahogy egy páncélszekrény védi kincseit. A halk sóhaj arra enged következtetni, hogy a kérdés eléri a célját és kizökkenti nyugalmából az intézőt.*
- Félreértettél. *Mondja egy újabb sóhajjal.*
- Nem a pozíciód a lényeg, hanem az, hogy én nem mondhatom el neked a miérteket. Bármennyire is én felelek a Kereskedőházért vannak döntések, amelyeket nem hozhatok meg. Én csak azt védem, ami a miénk. *Fejezi be egy pillanatra lesütve pillantását, hogy aztán újra a vörös tekintetébe nézzen.
A folytatás némiképp meglepi, nem ilyesmire számított Yezától. Támadásra, vádakra, érvekre, de amit kap az váratlan.*
- Megkapod a segítségem és többet is, ha megszerzed a báró engedélyét. Tisztában vagyok az értékeddel, *Amikor kimondja az utolsó szót, megszakítja a mondatot, mert rájön, hogy nem ez a jó szó és nem kívánja tárgyként, értékként definiálni mindazt, amit Yeza jelent.* bocsánat, nem úgy értettem. *Javítja ki magát, mert jobb szó nem jut most eszébe.*
- Biztos vagyok benne, hogy együtt tudunk dolgozni, ám egyelőre nem tehetek semmit. *Zárja le gondolatmenetét remélve, hogy a vörös megérti, innen már nem rajta múlik.*
291. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2023-01-13 18:27:56
Üzenet elküldve: 2023-01-13 18:27:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza szobája//
*A holmiját szétpotyogtatja a padlón, míg elér az ágyig és arccal előre bedől az ágynemű közé. Kis híja van, hogy egy félig megrágott falattal a szájában, rüsztig lerúgott csizmával aludjon el. Nyűgösen fordul és leügyeskedi a sáros lábbeliket. Ki kéne bújnia kabátjából is, de nem akaródzik. Inkább magára húzza még a takarót is. Fázik. Tulajdonképpen nem lenne rossz idő a szobájában, de ez az átkozott artheniori hideg úgy berágta magát a csontjaiba, hogy az borzasztó.
Majd a fürdő... Majd a fürdő segít!*
*A holmiját szétpotyogtatja a padlón, míg elér az ágyig és arccal előre bedől az ágynemű közé. Kis híja van, hogy egy félig megrágott falattal a szájában, rüsztig lerúgott csizmával aludjon el. Nyűgösen fordul és leügyeskedi a sáros lábbeliket. Ki kéne bújnia kabátjából is, de nem akaródzik. Inkább magára húzza még a takarót is. Fázik. Tulajdonképpen nem lenne rossz idő a szobájában, de ez az átkozott artheniori hideg úgy berágta magát a csontjaiba, hogy az borzasztó.
Majd a fürdő... Majd a fürdő segít!*
290. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-07-10 16:03:14
Üzenet elküldve: 2022-07-10 16:03:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nagy korty levegőnyi lélegzetek hangtalanná fojtott szuszogás keretébe gyűrve. Felszültség borzongató érzése, amint végigszalad a bőrön. Yezának nem ismeretlen a vékony jég recsegő-ropogó zenéje. Kapaszkodó nélkül egyensúlyoz, és ennek tudatában lépdel vissza a jégtüskés mélység fölé, a minimális konfrontáció egérútjának kapujából.
Nem kivagyiságból csinálja. Szó sincs ilyesmiről. Egyszerűen annyi az egész, hogy Aztyant veszélyesnek érzi magára nézve. Elutasító. Épp csak nem ellenséges. Máskor csupán ridegen szenvtelen. A miértekre most is szűken mér választ, s ennek is mintha nagyobb része inkább intés lenne.
A feszültség néma, vészjósló morgással figyeli a diskurzust kettejük között. Yeza karjának apró pihéit borzolja e jelenlét, de állja a kékek határozott pillantását. Nem feszül neki, ahogy virtusból a Tűz Városának szülöttei általában. Átengedi magán azt a jeges döfést.*
- Wegtoren vagyok *ismétli, és e két szó igazsága megfújva élesztett parázsként, lényének minden ízéből visszaköszön. Mert ahogy Aztyan körül ilyenkor megfagy a levegő, úgy a vörös körül bizony gyakorta felforr.*
- Lánc, kötél és kockázat. *Míg az első kettőt búgó visszhangként ejti ki, akárha bárdzene bűvölete alatt adták volna a szájába, a harmadik után felpillant. Igaz, eddig is az intézőén függött a tekintete, de inkább csak a hallottak felett merengve. Most viszont megkapaszkodik a szóban és kiemeli, mint a talányos kirakósba beilleszthető darabkát, amit e veszélyes vizeken kiszitált az üledékből.
~Kockázat. Hát ezért?~ Józanságra tért iszákos mellé letett rumosüveg. Suttogás, ami a függőséggé vadult szenvedély húrjait piszkálja puszta jelenlétével is.
Ezt juttatja az eszébe? Ezért ez az elzárkózás? Elzárkózás, aminek ékes példája a következőleg sercenő mondat is. Olyannyira, hogy egy pillanatra Yezát is magával rántja szokásos, szabados stílusához, mellyel az ilyen kesztyűt fel szokása venni.*
- És milyen pozícióban lennél végre hajlandó szóba állni velem? *kérdez vissza fülledt csípősséggel kiforgatva Aztyan szavait, válaszul az undok kijelentésre. Aztán persze elengedi. Megcsóválja a fejét és sóhajt. Visszahúzza önkéntelenül kieresztett karmait és hallgatja a wegtorenit.*
- Kockázat *újra kimondva a szót, felpróbálja ezt az új köntöst, amit ebben a formában még nem jutott eszébe viselni itteni ruhatárából. Nem tudja nem észrevenni, mennyiszer használja Aztyan ezt a jellemzőt csupán e néhány mondatban is, amit sikerült kicsalni belőle.*
- Ember vagyok legelsősorban. Ahogy te is *teszi hozzá.* - Esendő. Hibákkal és erényekkel. Elszántsággal. És egyáltalán nem lényegtelen, hogy mit gondolsz. Szeretnék tettel a gondolatod nyomában járni, A'cron Aztyan al'Areen *ejti ki az intéző teljes nevét, ami a Tűz városában a tiszteletadás nyomatékosított jele* - amilyen szorosan csak lehet, de ahhoz meg kellene találnunk a közös hangot *ami a jelek szerint sokkal bonyolultabb, mint az elején hitte.* - Kell hozzá a segítséged.
*Nagy korty levegőnyi lélegzetek hangtalanná fojtott szuszogás keretébe gyűrve. Felszültség borzongató érzése, amint végigszalad a bőrön. Yezának nem ismeretlen a vékony jég recsegő-ropogó zenéje. Kapaszkodó nélkül egyensúlyoz, és ennek tudatában lépdel vissza a jégtüskés mélység fölé, a minimális konfrontáció egérútjának kapujából.
Nem kivagyiságból csinálja. Szó sincs ilyesmiről. Egyszerűen annyi az egész, hogy Aztyant veszélyesnek érzi magára nézve. Elutasító. Épp csak nem ellenséges. Máskor csupán ridegen szenvtelen. A miértekre most is szűken mér választ, s ennek is mintha nagyobb része inkább intés lenne.
A feszültség néma, vészjósló morgással figyeli a diskurzust kettejük között. Yeza karjának apró pihéit borzolja e jelenlét, de állja a kékek határozott pillantását. Nem feszül neki, ahogy virtusból a Tűz Városának szülöttei általában. Átengedi magán azt a jeges döfést.*
- Wegtoren vagyok *ismétli, és e két szó igazsága megfújva élesztett parázsként, lényének minden ízéből visszaköszön. Mert ahogy Aztyan körül ilyenkor megfagy a levegő, úgy a vörös körül bizony gyakorta felforr.*
- Lánc, kötél és kockázat. *Míg az első kettőt búgó visszhangként ejti ki, akárha bárdzene bűvölete alatt adták volna a szájába, a harmadik után felpillant. Igaz, eddig is az intézőén függött a tekintete, de inkább csak a hallottak felett merengve. Most viszont megkapaszkodik a szóban és kiemeli, mint a talányos kirakósba beilleszthető darabkát, amit e veszélyes vizeken kiszitált az üledékből.
~Kockázat. Hát ezért?~ Józanságra tért iszákos mellé letett rumosüveg. Suttogás, ami a függőséggé vadult szenvedély húrjait piszkálja puszta jelenlétével is.
Ezt juttatja az eszébe? Ezért ez az elzárkózás? Elzárkózás, aminek ékes példája a következőleg sercenő mondat is. Olyannyira, hogy egy pillanatra Yezát is magával rántja szokásos, szabados stílusához, mellyel az ilyen kesztyűt fel szokása venni.*
- És milyen pozícióban lennél végre hajlandó szóba állni velem? *kérdez vissza fülledt csípősséggel kiforgatva Aztyan szavait, válaszul az undok kijelentésre. Aztán persze elengedi. Megcsóválja a fejét és sóhajt. Visszahúzza önkéntelenül kieresztett karmait és hallgatja a wegtorenit.*
- Kockázat *újra kimondva a szót, felpróbálja ezt az új köntöst, amit ebben a formában még nem jutott eszébe viselni itteni ruhatárából. Nem tudja nem észrevenni, mennyiszer használja Aztyan ezt a jellemzőt csupán e néhány mondatban is, amit sikerült kicsalni belőle.*
- Ember vagyok legelsősorban. Ahogy te is *teszi hozzá.* - Esendő. Hibákkal és erényekkel. Elszántsággal. És egyáltalán nem lényegtelen, hogy mit gondolsz. Szeretnék tettel a gondolatod nyomában járni, A'cron Aztyan al'Areen *ejti ki az intéző teljes nevét, ami a Tűz városában a tiszteletadás nyomatékosított jele* - amilyen szorosan csak lehet, de ahhoz meg kellene találnunk a közös hangot *ami a jelek szerint sokkal bonyolultabb, mint az elején hitte.* - Kell hozzá a segítséged.
289. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-07-07 16:08:57
Üzenet elküldve: 2022-07-07 16:08:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Csak pillantása perifériáján látja, hogy Yeza nem mozdul az ajtóból. Figyelme bár a katonásan rendezett soroké, mégsem ignorálja teljesen a vöröst. Nincs mit mondania neki, ám úgy tűnik, a wegtoreni lány még nem tekinti befejezettnek a beszélgetést.*
- Hogy mondtad? *Pillant fel és a tárgyalóban pillanatok alatt tíz fokot zuhan a hőmérséklet a rideg kérdés okán. Az égszín tekintet most inkább fagyos jégcsaphoz hasonlatos és szinte átszúrja a vörös koponyáját. Az intéző nem mozdul, nem változtat a helyzetén, ahogyan ül, de kiérezhető valami veszélyes a tartásának változásából. Yeza most téved veszélyes terepre csak igazán.
A vörösnek fogalma sincs, milyen közel jár, de a heges arcú rideg pillantása most sem enged következtetést. Komoran függ tekintete a lányén és mivel még csak nem is pislog, elég nyugtalanítóan hathat.
Mindketten érzik, hogy Yeza jobban járna, ha egyszerűen elhagyná a tárgyalót és nem boncolgatna tovább olyan dolgokat, amelyekből semmi haszna nem származik. Vékony jégen jár, ahol csak az intéző áll szilárd talajon és a felé vezető út olyan, mintha egy tükrökkel körbefalazott labirintusban próbálna csukott szemmel süketen eljutni a kijáratig.
A vörös visszalép az asztalhoz, ahová végigkíséri Aztyan jeges pillantása, heges arca kifejezéstelen kőmaszk.
A kérdések után hosszú pillanatokig néz fel a lányra, de még csak annyit sem lehet kideríteni tekintetéből, hogy latolgatja, válaszoljon-e vagy gondolatait rendezgeti egy hosszú történethez.*
- Nem a személyeddel van problémám, hanem azzal, amit képviselsz. Wegtoren vagy, lánc, kötél, ami most köztünk és a Tűz Városa között feszül. *Szólal meg hidegen és Yeza talán nem tudja eldönteni, pislogott-e azóta, hogy megállt az ajtóban.*
- Nem vagy abban a pozícióban, hogy bármit is elmondjak neked. Ha többet akarsz tudni, kérdezd a bárót. Legyen elég annyi, amennyit már korábban is mondtam. A Kereskedőház erős lábakon áll, megrendíthetetlen, ám mint minden wegtoreni ház vérben és velőben fizette meg alapításának bérét. *Az intéző elhallgat, tovább fürkészi az asztal szélén ülő Yezát.*
- Én kereskedő vagyok, intéző, kockázatot számolok, eladok, veszek, kereskedem. Te kockázatos üzlet vagy, amelynek haszna te magad vagy. De a báró lát benned valamit, ami miatt vállalta a kockázatot. Így az, hogy én mit gondolok, lényegtelen. *Fejezi be és végre pillant egyet, de tekintetét nem veszi le a lányról.*
*Csak pillantása perifériáján látja, hogy Yeza nem mozdul az ajtóból. Figyelme bár a katonásan rendezett soroké, mégsem ignorálja teljesen a vöröst. Nincs mit mondania neki, ám úgy tűnik, a wegtoreni lány még nem tekinti befejezettnek a beszélgetést.*
- Hogy mondtad? *Pillant fel és a tárgyalóban pillanatok alatt tíz fokot zuhan a hőmérséklet a rideg kérdés okán. Az égszín tekintet most inkább fagyos jégcsaphoz hasonlatos és szinte átszúrja a vörös koponyáját. Az intéző nem mozdul, nem változtat a helyzetén, ahogyan ül, de kiérezhető valami veszélyes a tartásának változásából. Yeza most téved veszélyes terepre csak igazán.
A vörösnek fogalma sincs, milyen közel jár, de a heges arcú rideg pillantása most sem enged következtetést. Komoran függ tekintete a lányén és mivel még csak nem is pislog, elég nyugtalanítóan hathat.
Mindketten érzik, hogy Yeza jobban járna, ha egyszerűen elhagyná a tárgyalót és nem boncolgatna tovább olyan dolgokat, amelyekből semmi haszna nem származik. Vékony jégen jár, ahol csak az intéző áll szilárd talajon és a felé vezető út olyan, mintha egy tükrökkel körbefalazott labirintusban próbálna csukott szemmel süketen eljutni a kijáratig.
A vörös visszalép az asztalhoz, ahová végigkíséri Aztyan jeges pillantása, heges arca kifejezéstelen kőmaszk.
A kérdések után hosszú pillanatokig néz fel a lányra, de még csak annyit sem lehet kideríteni tekintetéből, hogy latolgatja, válaszoljon-e vagy gondolatait rendezgeti egy hosszú történethez.*
- Nem a személyeddel van problémám, hanem azzal, amit képviselsz. Wegtoren vagy, lánc, kötél, ami most köztünk és a Tűz Városa között feszül. *Szólal meg hidegen és Yeza talán nem tudja eldönteni, pislogott-e azóta, hogy megállt az ajtóban.*
- Nem vagy abban a pozícióban, hogy bármit is elmondjak neked. Ha többet akarsz tudni, kérdezd a bárót. Legyen elég annyi, amennyit már korábban is mondtam. A Kereskedőház erős lábakon áll, megrendíthetetlen, ám mint minden wegtoreni ház vérben és velőben fizette meg alapításának bérét. *Az intéző elhallgat, tovább fürkészi az asztal szélén ülő Yezát.*
- Én kereskedő vagyok, intéző, kockázatot számolok, eladok, veszek, kereskedem. Te kockázatos üzlet vagy, amelynek haszna te magad vagy. De a báró lát benned valamit, ami miatt vállalta a kockázatot. Így az, hogy én mit gondolok, lényegtelen. *Fejezi be és végre pillant egyet, de tekintetét nem veszi le a lányról.*
288. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-06-07 14:10:44
Üzenet elküldve: 2022-06-07 14:10:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Némán hallgatja az intéző szavait, melyek szenvtelenek és már-már gorombán őszinték. Az utolsó mondat koppan a leghidegebben. Egyenes kinyilatkoztatás, ami nem finomkodik.
Nem mozdul a keze a kilincsen, de jó néhány szívdobbanásig hallgat. Ami az imént és még azelőtt elhangzott, az nem kecsegtet jó kilátásokkal. Aztyan ellenszenve teljesen nyilvánvaló, és kevés ennél kellemetlenebb tényező adódhatna mostani, újrakezdett életében.
Azt nem tudja, hogy a mélységi testvérpárral kapcsolatban mi lehet az a bizonyos elásott kutya, csak azt érzi, hogy a véleménye és a felvetése csukott fülekre talál és zsigeri elzárkózásra. Az egészből a "Nem a te dolgod!" és a "Semmi közöd hozzá!" ismerős, undok dallama hangzik ki. Indokok és magyarázat nélkül hagyják, ami sokkal fájóbb, mint az elutasítás maga. Arról persze Yezának fogalma sincs, hogy Aztyan nem ismeri a thargokkal kapcsolatos fogadóbéli események részleteit. Fel se merülne benne a feltételezés. Az intéző annyira magabiztos, hogy feltételezi, valaki már beszámolt neki a történtekről. Talán többen is. Aztyan mindig alapos és precíz a munkájában. Legalábbis Yezának valamiért ez a kép él a fejében.*
- Úgy talán ő a jobb kalmár kettőtök közül *szólal meg végül. A hangja egészen csendes, és épp csak egy zsarátnoknyi kis csípősség vegyül a szavai melankolikus dallamába.* - Kocka, kártya, ki tudja mi még. Komoly adósság. Komoly haragosok *sorolja továbbra is csendes, hangvétellel, mintha csupán egy történetet mesélne.* - Az ilyen függőség nem ereszt könnyen és talán sosem ereszt igazán. De ő mégis esélyt adott neked. Ugyanúgy, ahogy most nekem is. A szemedben én mégsem érdemlem meg.
*Lassan elengedi a kilincset és a kifelé helyett a léptei visszaviszik az asztalhoz. Tart Aztyantól, ez tagadhatatlan. Még a mozgásán is látszik, holott ennek az érzésnek semmi köze a tettlegességhez. Annak ellenére, hogy nagyon is tart tőle és a józan ész azt diktálná, hogy csak hagyja annyiban és mielőbb takarodjon el a férfi szeme elől, finoman megtámaszkodik az asztalon és a kékekbe néz. Már ettől úgy elfutja a libabőr, mintha egy dézsa jeges vízbe kellene merülnie.*
- Nem válaszoltál *hívja fel a figyelmet a nyilvánvalóra, aztán megismétli korábbi kérdése velejét.* - Miért?
*Némán hallgatja az intéző szavait, melyek szenvtelenek és már-már gorombán őszinték. Az utolsó mondat koppan a leghidegebben. Egyenes kinyilatkoztatás, ami nem finomkodik.
Nem mozdul a keze a kilincsen, de jó néhány szívdobbanásig hallgat. Ami az imént és még azelőtt elhangzott, az nem kecsegtet jó kilátásokkal. Aztyan ellenszenve teljesen nyilvánvaló, és kevés ennél kellemetlenebb tényező adódhatna mostani, újrakezdett életében.
Azt nem tudja, hogy a mélységi testvérpárral kapcsolatban mi lehet az a bizonyos elásott kutya, csak azt érzi, hogy a véleménye és a felvetése csukott fülekre talál és zsigeri elzárkózásra. Az egészből a "Nem a te dolgod!" és a "Semmi közöd hozzá!" ismerős, undok dallama hangzik ki. Indokok és magyarázat nélkül hagyják, ami sokkal fájóbb, mint az elutasítás maga. Arról persze Yezának fogalma sincs, hogy Aztyan nem ismeri a thargokkal kapcsolatos fogadóbéli események részleteit. Fel se merülne benne a feltételezés. Az intéző annyira magabiztos, hogy feltételezi, valaki már beszámolt neki a történtekről. Talán többen is. Aztyan mindig alapos és precíz a munkájában. Legalábbis Yezának valamiért ez a kép él a fejében.*
- Úgy talán ő a jobb kalmár kettőtök közül *szólal meg végül. A hangja egészen csendes, és épp csak egy zsarátnoknyi kis csípősség vegyül a szavai melankolikus dallamába.* - Kocka, kártya, ki tudja mi még. Komoly adósság. Komoly haragosok *sorolja továbbra is csendes, hangvétellel, mintha csupán egy történetet mesélne.* - Az ilyen függőség nem ereszt könnyen és talán sosem ereszt igazán. De ő mégis esélyt adott neked. Ugyanúgy, ahogy most nekem is. A szemedben én mégsem érdemlem meg.
*Lassan elengedi a kilincset és a kifelé helyett a léptei visszaviszik az asztalhoz. Tart Aztyantól, ez tagadhatatlan. Még a mozgásán is látszik, holott ennek az érzésnek semmi köze a tettlegességhez. Annak ellenére, hogy nagyon is tart tőle és a józan ész azt diktálná, hogy csak hagyja annyiban és mielőbb takarodjon el a férfi szeme elől, finoman megtámaszkodik az asztalon és a kékekbe néz. Már ettől úgy elfutja a libabőr, mintha egy dézsa jeges vízbe kellene merülnie.*
- Nem válaszoltál *hívja fel a figyelmet a nyilvánvalóra, aztán megismétli korábbi kérdése velejét.* - Miért?
287. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-05-30 13:04:45
Üzenet elküldve: 2022-05-30 13:04:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ki tudja, milyen határokat lépett át Yeza az érintéssel, de az intéző kurta utasítására megállnak a finom ujjak a vállán. Ha lehet, még keményebbé válik a váll amikor elereszti őket lány és hátralép.
Az égszín tekintet elidőzik a vörösön ahogy a pohárral foglalatoskodik, de arra vonatkozó szavakat nem kap, így kénytelen a saját feje után menni. Valóban van valami látható kapcsolat a tiszta, érintetlen kristályok és a különálló társuk között, amibe Yeza akár saját sorsát is beleképzelheti. A kívülálló pária, aki bár hasonló, talán sosem lehet az egy része.
A vörös kívülállóságát talán saját magának is köszönheti. Csak addig akar részese lenni a közösnek, amíg azt saját értékrendje kényelmesnek találja, de közben szereti a saját útját járni, saját szája íze szerint rendezni a feladatokat, amelyeket rá osztanak. Furcsa kettős mércével mér és amikor lesújt rá saját tetteinek következménye, mártírként vállalja magára a kitaszított szerepét.
Aztyant nem könnyű megvezetni és ha olykor hagyja is, hogy sodorja az ár, kezét mindig a lapáton tartja, hogy bármikor visszavehesse saját irányításába a hajót, amelyben ül. Így történt ez most is.
Valóban nem volt a helyszínen, elmondásokból, mások tapasztalataiból festett magának képet a történtekről és ha Yeza nem világosította fel saját, hiába várja, hogy lássa ő is a színeket, amiket ő látott a megalkotott képen. Elvárja, hogy egyetértsen vele, de az információkat megtartja magának. A heges arcú pedig kénytelen abból dolgozni, amit kapott. Lehetnek ellenérzései a mélységiekkel kapcsolatban, de nem várhatja el az intézőtől, hogy vakon higgyen a szavainak és fejet hajtson a megérzései előtt. Vannak olyan okok, amelyeket Yeza nem ismer és sosem fog megismerni, így maga is csak sötétben tapogatózik.
A bocsánatkérésre nem mozdul a fej, csak a pillantás követi a távozni készülő vöröst. Már épp visszatérne a főkönyvhöz, amikor a kérdés eléri. Felpillant Yezára és a vörös is érezheti, hogy az intéző azt fontolgatja, válaszoljon-e.*
- Nem csak a te múltadat feketítik sötét tettek. *Mondja szárazon az intéző.*
- Azzal, hogy a báró magára vállalta a Váltód ügyét, sokkal komolyabb dolgokat kockáztatott, mint sejthetnéd. Légy hálás neki. *Elszakítja tekintetét a lányétól és a könyv soraira veti.*
- Én nem tettem volna. *Teszi hozzá lezárásként.*
*Ki tudja, milyen határokat lépett át Yeza az érintéssel, de az intéző kurta utasítására megállnak a finom ujjak a vállán. Ha lehet, még keményebbé válik a váll amikor elereszti őket lány és hátralép.
Az égszín tekintet elidőzik a vörösön ahogy a pohárral foglalatoskodik, de arra vonatkozó szavakat nem kap, így kénytelen a saját feje után menni. Valóban van valami látható kapcsolat a tiszta, érintetlen kristályok és a különálló társuk között, amibe Yeza akár saját sorsát is beleképzelheti. A kívülálló pária, aki bár hasonló, talán sosem lehet az egy része.
A vörös kívülállóságát talán saját magának is köszönheti. Csak addig akar részese lenni a közösnek, amíg azt saját értékrendje kényelmesnek találja, de közben szereti a saját útját járni, saját szája íze szerint rendezni a feladatokat, amelyeket rá osztanak. Furcsa kettős mércével mér és amikor lesújt rá saját tetteinek következménye, mártírként vállalja magára a kitaszított szerepét.
Aztyant nem könnyű megvezetni és ha olykor hagyja is, hogy sodorja az ár, kezét mindig a lapáton tartja, hogy bármikor visszavehesse saját irányításába a hajót, amelyben ül. Így történt ez most is.
Valóban nem volt a helyszínen, elmondásokból, mások tapasztalataiból festett magának képet a történtekről és ha Yeza nem világosította fel saját, hiába várja, hogy lássa ő is a színeket, amiket ő látott a megalkotott képen. Elvárja, hogy egyetértsen vele, de az információkat megtartja magának. A heges arcú pedig kénytelen abból dolgozni, amit kapott. Lehetnek ellenérzései a mélységiekkel kapcsolatban, de nem várhatja el az intézőtől, hogy vakon higgyen a szavainak és fejet hajtson a megérzései előtt. Vannak olyan okok, amelyeket Yeza nem ismer és sosem fog megismerni, így maga is csak sötétben tapogatózik.
A bocsánatkérésre nem mozdul a fej, csak a pillantás követi a távozni készülő vöröst. Már épp visszatérne a főkönyvhöz, amikor a kérdés eléri. Felpillant Yezára és a vörös is érezheti, hogy az intéző azt fontolgatja, válaszoljon-e.*
- Nem csak a te múltadat feketítik sötét tettek. *Mondja szárazon az intéző.*
- Azzal, hogy a báró magára vállalta a Váltód ügyét, sokkal komolyabb dolgokat kockáztatott, mint sejthetnéd. Légy hálás neki. *Elszakítja tekintetét a lányétól és a könyv soraira veti.*
- Én nem tettem volna. *Teszi hozzá lezárásként.*
286. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-05-23 14:30:27
Üzenet elküldve: 2022-05-23 14:30:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Akármennyire próbál óvatosan fogalmazni, a korábbiakból okulva, a hatás zavarba ejtő. Most először merül fel a vörösben, hogy e döcögős együttműködés hátterében konkrétan rá irányuló ellenérzések munkálnak. Az intéző ügyesen titkolja az érzéseit. Sosem tudni igazán, hogy mi a céljai eléréséhez felöltött díszlet és mi az ami a felszín alól őszintén átsejlő valóság.
A szavak, a hangsúly és a rideg pillantás finomkodás és igazi körmönfontság nélkül döf Yeza szívébe. Teljesen egyértelmű, hogy nem volt ilyenről szó, Aztyan pedig nem ostoba, hogy így félreértse. Ez az alaptalan vád akarattal ver most végig a lányon, ahogy utána a teljes elutasítást sugalló, átlátszó értetlenkedés is. Nincs kétsége afelől, hogy az intéző pontosan érti, amire céloz. Ez a fajta válasz nagyon rosszat sejtet, de Yeza azért nem adja fel. Ezt a lehetőséget nem igazán fogadta el a Céh sem, amikor a ház ügyében járt el.
Nem lepi meg, hogy a feltételezhetőnél markánsabb izmokat tapint a keze, de az sem, hogy nem tévedett a masszírozás szükségességét illetően.
Mindezek ellenére újra futóhomokra ér a ténykedésével és a hideg, kurta utasításra ösztönösen áll meg a mozdulatban. Nem csak, hogy megállítják, el is küldik.
A gondolatok sebesen forognak Yeza fejében, azt kutatva, hogy hol hibázott ekkorát és hogy menthető-e még a helyzet. Meglehet, a személyes dolgokra tett kis kitérő volt túl merész, hiszen Aztyan már-már görcsösen igyekszik távol tartani a privát szféráját az üzlet dolgaitól. Legalábbis ha róla van szó.
Amikor a thargokkal történt incidens után megdicsérte őt és megkapta azt a gyűrűt, azt hitte, végre megtört a jég és fellélegezhet. Hát most nagyon nem úgy tűnik. Yeza visszahúzza a kezeit és arrébb lép. Néhány szívdobbanásig azért tétovázik. Aztyan szavai nem olyanok, amiken csak úgy átléphet az ember. A pohárkáért nyúl és felhajtja az italt, aztán az italos szekrényhez siet vele. Olyan, mintha zavarát enyhítendő, rendrakással próbálja enyhíteni a megalázó fejleményeket. Odateszi az üres pohárkát a többihez, aztán eszébe jut, hogy amazok tiszták, míg ebből már ivott az imént. De mivel az asztalhoz visszavinni már tényleg nagyon esetlen lenne, inkább csak kitolja a polc legszélére, a lehető legtávolabb a többitől. ~Milyen metaforikus~ villan fel benne a gondolat, ahogy nézi a metszett poharakat. Az egyik oldalon a makulátlan fénnyel pózoló, csinos egységben összezáró kompánia, a másikon meg az ujjak- ajkak érintette, használt egyke. Vajon őrá is így tekint az intéző? Háza árulójaként kért itt bizalmat. Lehet, hogy inkább hallgatnia kellett volna az egészről. Rövidre vágatta volna a haját és feketére festi. Az alkimisták már remek szereket tudnak erre. Tiszta lappal nyitni. ~Kiderült volna.~
Eszébe jut, hogy elmondja, miért mélyült el az ellenszenve a mélységiekkel szemben, de arról a napról nem beszélt még senkinek. Soha. Ahogy pedig Aztyan hideg, szenvtelen pillantása felidéződik benne, a megnyílás ezen mélységei mindjárt vissza is hőkölnek.
A történelem talán megismétli magát. Yeza sosem tudta meg, hogy a Főnix Házának második embere, a Céhmester helyettese miért gyűlölte őt annyira.
Eddig úgy hitte, utat tud találni az intézőnél, hogy teljesebb módon tehessen hozzá a Kereskedőház érdekeihez, de most már szinte biztos benne, hogy csupán bólintások, rövid, velős válaszok, vélemény nélküli, száraz tényekből álló beszámolók engedtetnek meg a számára. Kővel is lehet etetni egy lovat, mondja a bölcs óriás, csak kevésbé hálálja meg. Neki viszont ideje lenne megtanulnia hálásnak lenni azért, ami jutott, és legyűrni ifjonti tenni akarását, meg a bizonyítási vágyát.
Ő elmondta, ami aggasztotta, hogy a két mélységi visszatetszést kelt majd a legtöbb vendégben és hogy ezt Limmen már bőven tovább is lökte tettekkel a puszta unszimpátia és bizalmatlanság határán a legelső napján. Igen, van amire tökéletes két ilyen kormos, de ez nem Wegtoren. A Báró tisztes üzletet visz. Legalábbis az ő tudomása szerint. Egy üzlet pedig addig tisztes, amíg annak is látszik. De abbéli aggályait, úgy tűnik, Aztyan egyáltalán nem osztja, hogy két ilyen alkalmazott nyílt ténykedése esetleg rossz megítélést vonhat a fejükre. A hangsúly a _nyílt_ tényezőn volt, ő pedig saját olvasatában érthetően fogalmazott, még azt nézve is, hogy próbálta a dolgot udvariaskodással kipárnázni. Nem érti a döntést és nem magyarázkodást, csupán magyarázatot várt volna, hogy a számára is világos legyen.
Nem jár. A néma, elfogadó bólintás az elvárás, meg a romok eltakarítása az átkozott kormos pusztítása után. Még mindig előtte van, ahogy a bizarr, tüskés teljesvértbe öltözött fickó lelkesedéstől túlcsordulva kérdezi, hogy kihallgassa-e a tharg Nagyasszonyt a pincében. Mintha náluk a pincének ez nyilvánvaló funkciója lenne... Utána pedig az a hátborzongató vihogás, miután mindehhez hozzátoldotta, hogy tulajdonképpen sokkal szívesebben darabolná mindjárt fel, mert hogy Királynőt még sosem darabolt. Aztyan nem volt ott, az ő szavai pedig süket fülekre találnak. Tehetetlennek érzi magát. Ha erőnek erejével próbál is értelmet és indokot találni az intéző döntésére, ha mindennel vakon szembeállítja a bizalmat, amit Aztyan elvár, akkor pedig csak végtelenül ostobának, hiszen ő sehogy nem látja benne a rációt. Kapaszkodót pedig nem kap hozzá.
Az az egy biztos, hogy itt már nem tehet semmit. Majd igyekszik távol tartani magát a kettőstől, hogy minél kevesebb gyújtófelületet adjon a konfliktusnak. Nem lesz egyszerű, de ez van.*
- Bocsánat *mondja és az utasításnak megfelelően elindul kifelé. A tenyere a kilincsre simul, de megtorpan egy pillanatra.*
- Elmondod, hogy miért? *pillant vissza az asztalnál ülő férfira.* - Hogy miért vetsz meg ennyire? *Ha már ugyanabba a folyóba lépett másodjára is, ezúttal szeretné tudni.* - Ha jól sejtem, ellenezted, hogy Caldorcor Báró a saját, és a Kereskedőház befolyásával élve belekeveredjen a Váltóm ügyébe.
*Akármennyire próbál óvatosan fogalmazni, a korábbiakból okulva, a hatás zavarba ejtő. Most először merül fel a vörösben, hogy e döcögős együttműködés hátterében konkrétan rá irányuló ellenérzések munkálnak. Az intéző ügyesen titkolja az érzéseit. Sosem tudni igazán, hogy mi a céljai eléréséhez felöltött díszlet és mi az ami a felszín alól őszintén átsejlő valóság.
A szavak, a hangsúly és a rideg pillantás finomkodás és igazi körmönfontság nélkül döf Yeza szívébe. Teljesen egyértelmű, hogy nem volt ilyenről szó, Aztyan pedig nem ostoba, hogy így félreértse. Ez az alaptalan vád akarattal ver most végig a lányon, ahogy utána a teljes elutasítást sugalló, átlátszó értetlenkedés is. Nincs kétsége afelől, hogy az intéző pontosan érti, amire céloz. Ez a fajta válasz nagyon rosszat sejtet, de Yeza azért nem adja fel. Ezt a lehetőséget nem igazán fogadta el a Céh sem, amikor a ház ügyében járt el.
Nem lepi meg, hogy a feltételezhetőnél markánsabb izmokat tapint a keze, de az sem, hogy nem tévedett a masszírozás szükségességét illetően.
Mindezek ellenére újra futóhomokra ér a ténykedésével és a hideg, kurta utasításra ösztönösen áll meg a mozdulatban. Nem csak, hogy megállítják, el is küldik.
A gondolatok sebesen forognak Yeza fejében, azt kutatva, hogy hol hibázott ekkorát és hogy menthető-e még a helyzet. Meglehet, a személyes dolgokra tett kis kitérő volt túl merész, hiszen Aztyan már-már görcsösen igyekszik távol tartani a privát szféráját az üzlet dolgaitól. Legalábbis ha róla van szó.
Amikor a thargokkal történt incidens után megdicsérte őt és megkapta azt a gyűrűt, azt hitte, végre megtört a jég és fellélegezhet. Hát most nagyon nem úgy tűnik. Yeza visszahúzza a kezeit és arrébb lép. Néhány szívdobbanásig azért tétovázik. Aztyan szavai nem olyanok, amiken csak úgy átléphet az ember. A pohárkáért nyúl és felhajtja az italt, aztán az italos szekrényhez siet vele. Olyan, mintha zavarát enyhítendő, rendrakással próbálja enyhíteni a megalázó fejleményeket. Odateszi az üres pohárkát a többihez, aztán eszébe jut, hogy amazok tiszták, míg ebből már ivott az imént. De mivel az asztalhoz visszavinni már tényleg nagyon esetlen lenne, inkább csak kitolja a polc legszélére, a lehető legtávolabb a többitől. ~Milyen metaforikus~ villan fel benne a gondolat, ahogy nézi a metszett poharakat. Az egyik oldalon a makulátlan fénnyel pózoló, csinos egységben összezáró kompánia, a másikon meg az ujjak- ajkak érintette, használt egyke. Vajon őrá is így tekint az intéző? Háza árulójaként kért itt bizalmat. Lehet, hogy inkább hallgatnia kellett volna az egészről. Rövidre vágatta volna a haját és feketére festi. Az alkimisták már remek szereket tudnak erre. Tiszta lappal nyitni. ~Kiderült volna.~
Eszébe jut, hogy elmondja, miért mélyült el az ellenszenve a mélységiekkel szemben, de arról a napról nem beszélt még senkinek. Soha. Ahogy pedig Aztyan hideg, szenvtelen pillantása felidéződik benne, a megnyílás ezen mélységei mindjárt vissza is hőkölnek.
A történelem talán megismétli magát. Yeza sosem tudta meg, hogy a Főnix Házának második embere, a Céhmester helyettese miért gyűlölte őt annyira.
Eddig úgy hitte, utat tud találni az intézőnél, hogy teljesebb módon tehessen hozzá a Kereskedőház érdekeihez, de most már szinte biztos benne, hogy csupán bólintások, rövid, velős válaszok, vélemény nélküli, száraz tényekből álló beszámolók engedtetnek meg a számára. Kővel is lehet etetni egy lovat, mondja a bölcs óriás, csak kevésbé hálálja meg. Neki viszont ideje lenne megtanulnia hálásnak lenni azért, ami jutott, és legyűrni ifjonti tenni akarását, meg a bizonyítási vágyát.
Ő elmondta, ami aggasztotta, hogy a két mélységi visszatetszést kelt majd a legtöbb vendégben és hogy ezt Limmen már bőven tovább is lökte tettekkel a puszta unszimpátia és bizalmatlanság határán a legelső napján. Igen, van amire tökéletes két ilyen kormos, de ez nem Wegtoren. A Báró tisztes üzletet visz. Legalábbis az ő tudomása szerint. Egy üzlet pedig addig tisztes, amíg annak is látszik. De abbéli aggályait, úgy tűnik, Aztyan egyáltalán nem osztja, hogy két ilyen alkalmazott nyílt ténykedése esetleg rossz megítélést vonhat a fejükre. A hangsúly a _nyílt_ tényezőn volt, ő pedig saját olvasatában érthetően fogalmazott, még azt nézve is, hogy próbálta a dolgot udvariaskodással kipárnázni. Nem érti a döntést és nem magyarázkodást, csupán magyarázatot várt volna, hogy a számára is világos legyen.
Nem jár. A néma, elfogadó bólintás az elvárás, meg a romok eltakarítása az átkozott kormos pusztítása után. Még mindig előtte van, ahogy a bizarr, tüskés teljesvértbe öltözött fickó lelkesedéstől túlcsordulva kérdezi, hogy kihallgassa-e a tharg Nagyasszonyt a pincében. Mintha náluk a pincének ez nyilvánvaló funkciója lenne... Utána pedig az a hátborzongató vihogás, miután mindehhez hozzátoldotta, hogy tulajdonképpen sokkal szívesebben darabolná mindjárt fel, mert hogy Királynőt még sosem darabolt. Aztyan nem volt ott, az ő szavai pedig süket fülekre találnak. Tehetetlennek érzi magát. Ha erőnek erejével próbál is értelmet és indokot találni az intéző döntésére, ha mindennel vakon szembeállítja a bizalmat, amit Aztyan elvár, akkor pedig csak végtelenül ostobának, hiszen ő sehogy nem látja benne a rációt. Kapaszkodót pedig nem kap hozzá.
Az az egy biztos, hogy itt már nem tehet semmit. Majd igyekszik távol tartani magát a kettőstől, hogy minél kevesebb gyújtófelületet adjon a konfliktusnak. Nem lesz egyszerű, de ez van.*
- Bocsánat *mondja és az utasításnak megfelelően elindul kifelé. A tenyere a kilincsre simul, de megtorpan egy pillanatra.*
- Elmondod, hogy miért? *pillant vissza az asztalnál ülő férfira.* - Hogy miért vetsz meg ennyire? *Ha már ugyanabba a folyóba lépett másodjára is, ezúttal szeretné tudni.* - Ha jól sejtem, ellenezted, hogy Caldorcor Báró a saját, és a Kereskedőház befolyásával élve belekeveredjen a Váltóm ügyébe.
285. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-05-21 15:11:44
Üzenet elküldve: 2022-05-21 15:11:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Valóban sejti, hogy egy aprócska győzelem ez most a vörösnek. Nem felette, az életével vívott csatában, hogy életben maradjon, hogy előre jusson, hogy elérje céljait. Persze tisztában van vele, hogy nem viselkedhet hideg vízbe ültetett békaként, ami lassan várja meg, míg felforr körülötte a közeg ahelyett, hogy kiugrana. Oda fog figyelni Yezára és tetteire és olyan pillanatot választ a retorzióra, amiből örökre megtanulja, hogy nem érdemes a heges arcú intéző bajszát húzogatni.
Egy olyan ember szájából, mint Aztyan, súlyosabban koppannak a szavak az asztal lapján. Ugyan nem élet és halál ura, de vannak olyan lehetőségek a kezében, amelyek valódi veszélyt hordoznak magukban. Rálátása van a dolgokra, intelligenciája átlátni a lehetőségeket és nem fél cselekedni, ha territóriumát és tekintélyét veszélyben érzi. A Fekete Váltó kétélű fegyver mindkettőjük kezében, ezzel tökéletesen tisztában van. Ám úgy érzi, hogy a vörös jobb szereti a saját szája íze szerint megoldani a problémákat és amíg teszi ezt eredményesen és nem sérti a Kereskedőház érdekeit, addig teheti. Ám ha elvéti a lépést, könnyen a mélybe zuhanhat. De ez legyen már az ő gondja.
A vörös nem ül le mellé, hanem az asztal lapján foglal helyet, az intézőt ez nem zavarja, várja a választ, míg komótosan belekortyol a poharába.*
- Meg akarod mondani nekem, hogyan végezzem a munkám és kiket foglalkoztassak? *Kérdi hidegen és leteszi a poharat, égszín pillantása fagyosan villan fel a vörösre.*
- Nem, nem értem, mire célzol. *Játssza az ostobát. Persze, hogy tudja, hogy mire gondol Yeza, ám tudni akarja, hogy milyen információk állnak a birtokában, amiből leszűrte mindezt. Neki semmi baja nincs a mélységiekkel, mármint a fajukkal. Lylliss és Limmen nehéz esetek, de van bennük potenciál. Olyanok, akiket könnyű szívvel küld rá valakire, aki a szemét szúrja és nem gond, ha a Meredélyben tűnik el örökre. Ilyet Ukromtól vagy Nawanthirishardipandratől nem kérne soha, ám a két sötételf kérdés nélkül, sőt, bizonyítási vágyukban örömmel tesz meg. Emiatt válnak használható "eszközzé" az intéző kezében. "Mert kell egy ilyen is." - mondaná, de természetesen mindezen gondolatait meghagyja magának.
Amikor Yeza lecsusszan az asztalról és a széke mögé lép, nem mozdul, nem szólal meg. Még azt is hagyja, hogy a keze a vállára csússzon. Azt is hagyja, hogy befejezze a mondandóját, de a szavakat émelyítőn édesnek tartja. Próbálkozik vele? Közelebb akar férkőzni hozzá?
A poharáért nyúl, ujjai körbeölelik a szépen metszett kristálypoharat.*
- Elég. *Az egyetlen szó úgy koppan a tárgyalóasztal fáján, mint egy halálos ítélet, bármennyire is jól essen neki az értő kezek játéka feszült vállain. Yeza érezheti, hogy egy kereskedőhöz képest agilisebb és erősebb izmokat rejt a dolmány, ám a szó, amelyet kapott, bizonyosan megállítják. Ha nem, ki tudja, milyen következményeket sodorhat elé.*
- Most menj. *Nem mozdul, csak beleiszik a poharában lévő olajos, fekete italba. Wegtoreni sötét rum, az egyik legjobb. Nem fogja bizonygatni a vörösnek, hogy mindent jól átgondolt és saját jól felfogott érdekéből alkalmazza a mélységieket. Tudja, amit tudnia kell és ért a szakmájához, ért a vezetéshez és jó érzékkel választ, amely választásait információkkal és tapasztalattal támaszt alá.*
*Valóban sejti, hogy egy aprócska győzelem ez most a vörösnek. Nem felette, az életével vívott csatában, hogy életben maradjon, hogy előre jusson, hogy elérje céljait. Persze tisztában van vele, hogy nem viselkedhet hideg vízbe ültetett békaként, ami lassan várja meg, míg felforr körülötte a közeg ahelyett, hogy kiugrana. Oda fog figyelni Yezára és tetteire és olyan pillanatot választ a retorzióra, amiből örökre megtanulja, hogy nem érdemes a heges arcú intéző bajszát húzogatni.
Egy olyan ember szájából, mint Aztyan, súlyosabban koppannak a szavak az asztal lapján. Ugyan nem élet és halál ura, de vannak olyan lehetőségek a kezében, amelyek valódi veszélyt hordoznak magukban. Rálátása van a dolgokra, intelligenciája átlátni a lehetőségeket és nem fél cselekedni, ha territóriumát és tekintélyét veszélyben érzi. A Fekete Váltó kétélű fegyver mindkettőjük kezében, ezzel tökéletesen tisztában van. Ám úgy érzi, hogy a vörös jobb szereti a saját szája íze szerint megoldani a problémákat és amíg teszi ezt eredményesen és nem sérti a Kereskedőház érdekeit, addig teheti. Ám ha elvéti a lépést, könnyen a mélybe zuhanhat. De ez legyen már az ő gondja.
A vörös nem ül le mellé, hanem az asztal lapján foglal helyet, az intézőt ez nem zavarja, várja a választ, míg komótosan belekortyol a poharába.*
- Meg akarod mondani nekem, hogyan végezzem a munkám és kiket foglalkoztassak? *Kérdi hidegen és leteszi a poharat, égszín pillantása fagyosan villan fel a vörösre.*
- Nem, nem értem, mire célzol. *Játssza az ostobát. Persze, hogy tudja, hogy mire gondol Yeza, ám tudni akarja, hogy milyen információk állnak a birtokában, amiből leszűrte mindezt. Neki semmi baja nincs a mélységiekkel, mármint a fajukkal. Lylliss és Limmen nehéz esetek, de van bennük potenciál. Olyanok, akiket könnyű szívvel küld rá valakire, aki a szemét szúrja és nem gond, ha a Meredélyben tűnik el örökre. Ilyet Ukromtól vagy Nawanthirishardipandratől nem kérne soha, ám a két sötételf kérdés nélkül, sőt, bizonyítási vágyukban örömmel tesz meg. Emiatt válnak használható "eszközzé" az intéző kezében. "Mert kell egy ilyen is." - mondaná, de természetesen mindezen gondolatait meghagyja magának.
Amikor Yeza lecsusszan az asztalról és a széke mögé lép, nem mozdul, nem szólal meg. Még azt is hagyja, hogy a keze a vállára csússzon. Azt is hagyja, hogy befejezze a mondandóját, de a szavakat émelyítőn édesnek tartja. Próbálkozik vele? Közelebb akar férkőzni hozzá?
A poharáért nyúl, ujjai körbeölelik a szépen metszett kristálypoharat.*
- Elég. *Az egyetlen szó úgy koppan a tárgyalóasztal fáján, mint egy halálos ítélet, bármennyire is jól essen neki az értő kezek játéka feszült vállain. Yeza érezheti, hogy egy kereskedőhöz képest agilisebb és erősebb izmokat rejt a dolmány, ám a szó, amelyet kapott, bizonyosan megállítják. Ha nem, ki tudja, milyen következményeket sodorhat elé.*
- Most menj. *Nem mozdul, csak beleiszik a poharában lévő olajos, fekete italba. Wegtoreni sötét rum, az egyik legjobb. Nem fogja bizonygatni a vörösnek, hogy mindent jól átgondolt és saját jól felfogott érdekéből alkalmazza a mélységieket. Tudja, amit tudnia kell és ért a szakmájához, ért a vezetéshez és jó érzékkel választ, amely választásait információkkal és tapasztalattal támaszt alá.*
284. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-05-05 06:23:10
Üzenet elküldve: 2022-05-05 06:23:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Feddés. Egy legközelebb ígéretével átcsusszanni a retorziók között, az ő pályáján gyakorlatilag győzelem. Yeza talpa megszokta már a határok éles peremét. Úgy tűnik, ezúttal sikerült kicentiznie a lépést. Az ajka szegletére kiül egy apró mosolyféle ennek okán, de véletlenül se elbizakodott vagy hivalkodó. Annyi, amennyit az intéző anélkül is sejthet, hogy látná.
Aztyan italt tölt, de a vörös a pohár mellé kap egy megjegyzést is. Amellett, hogy továbbra is hájjal kenegeti a siker, egy pillanatra most elgondolkodik. A férfi veszélyt emleget és az ő szájából ez a szó kényelmetlenül komolynak hangzik. Talán a féloldalas mimika miatt, talán azért, mert Aztyan amúgy is hajlamos arcának ép feléről is úgy száműzni az érzéseket, hogy a kék szemek szúróssága az ember torkán akassza a szót.
Yeza nem keres kifogásokat és ezúttal nem is próbálja elmaszatolni a tényeket. A szemében pont azok a konok lángok látszanak, mint a legtöbb wegtoreniében. Senki nem fogja kitaposni az utat előtte és igen, olykor kockáztat. Ilyen lovat vettek a Fekete Váltón és bár az ideiglenesség valahogy mindig ott ég azon a szóbeli szerződésen (gyűrű ide vagy oda), az üzletben nem volt ferdítés. Aztyan láthatólag inkább zabolázná Yeza természetét, mintsem kihasználná. A Báró ebben talán kissé másképp áll a dologhoz, de Caldorcor jön és megy.
Az intéző helyet foglal és az egyik székre mutatva hellyel kínálja őt is. Yeza el is indul, hogy rátérhessenek a tárgyra, ám nem a széket foglalja el, hanem féloldalasan az asztal szélére ül. Egyrészt így kiegyenlítettebbnek érzi a viszonyokat, másrészt közelebb helyezkedhet el, mint egy igazán hivatalos megbeszélésen.*
- Nem utálom őket *hazudja.* - De úgy gondolom, nem a vendégek közé valók. *Leteszi a poharát anélkül, hogy beleivott volna és egy kis szusszanással máris visszafordul a férfi felé.* - Nézd, őszinte leszek veled, ahogy mindig *szögezi le, amit tőle valószínűleg fenntartással fogadnak.* - Az őrség és a felvigyázók jelenléte tiszta sor. Kijelöli a határokat és megnyugtatja a jóravaló betérőt. De ez a két mélységi... Nem hogy nem megnyugtató jelenség, de *a mennyezetre pillantva keresi a megfelelő szót, ami Yezánál nem gyakori, sőt, mi több, meg se találja.* - Két ilyen alak, ráadásul fegyverben. Az incidenst tekintve pedig a legelső megérzéseim sokszorosan be is igazolódtak.
*Sóhajt egyet, mielőtt úgy tűnne, belelovalja magát és javarészt előítéletek hajtják, nem pedig józan megfontolás.*
- Bármit is gondolsz rólam, a Kereskedőház érdeke az én érdekem is. Még ha a Báró kufárkodik is azzal a Váltóval *mert mostanra van egy olyan gyanúja, hogy jó eséllyel visszatartja biztosítéknak, akkor is, ha már történetesen rég a kezében is van* -, nekem ez az utolsó mentsváram. Nem azt mondom, hogy küldd el őket, elvégre biztos megvolt rá az okod, hogy bizalmat szavaztál nekik *bár neki elképzelése sincs, hogy mi lehetett az* -, de nem hiszem, hogy jó ötlet a kirakatba rakni őket, ha érted, mire célzok. *A két mélységi tipikusan olyan figura, akik miatt az ember inkább átmegy az út túloldalára még fényes nappal is. Csak rájuk néz és rossz érzései vannak. Yezánál biztos hozzátesznek az eredendő előítéletek is, de az itt már nem oszt, nem szoroz. Wegtorenben már a puszta jelenlétük ok volna egy rendes verekedésre. (Igaz, Wegtorenben az ilyesmire tényleg nem nehéz okot találni. Süt a nap, van rajta kalap, nincs rajta kalap...)*
- Csak gondold át. Tudom, hogy elfoglalt vagy *mondja együttérzőn félrebiccentve a fejét, aztán lecsusszan az asztalról és Aztyan mögé lép.* - Hidd el, a célom, hogy gondokat vegyek le a válladról, nem az, hogy szaporítsam őket. *Kezei óvatosan a férfi vállára siklanak és ha nem állítják meg, ujjai hozzáértő masszírozásba kezdenek.* - Mostanság már a kovácslegények közé se jársz be *mondja.* - Éjszakázol és... *nem akar túl messzire menni.* - Te sem tarthatsz mindent a kezedben egymagad. Főleg ilyen túlhajszoltan. *Ha Aztyan pár pillanatnál tovább engedi a masszírozást, valószínűleg a teste le is inti az ellenállást. Yeza ujjai csodát művelnek az elmacskásodott tagokkal, a merev nyakkal, a beállt izmokkal és makacs csomókkal.*
*Feddés. Egy legközelebb ígéretével átcsusszanni a retorziók között, az ő pályáján gyakorlatilag győzelem. Yeza talpa megszokta már a határok éles peremét. Úgy tűnik, ezúttal sikerült kicentiznie a lépést. Az ajka szegletére kiül egy apró mosolyféle ennek okán, de véletlenül se elbizakodott vagy hivalkodó. Annyi, amennyit az intéző anélkül is sejthet, hogy látná.
Aztyan italt tölt, de a vörös a pohár mellé kap egy megjegyzést is. Amellett, hogy továbbra is hájjal kenegeti a siker, egy pillanatra most elgondolkodik. A férfi veszélyt emleget és az ő szájából ez a szó kényelmetlenül komolynak hangzik. Talán a féloldalas mimika miatt, talán azért, mert Aztyan amúgy is hajlamos arcának ép feléről is úgy száműzni az érzéseket, hogy a kék szemek szúróssága az ember torkán akassza a szót.
Yeza nem keres kifogásokat és ezúttal nem is próbálja elmaszatolni a tényeket. A szemében pont azok a konok lángok látszanak, mint a legtöbb wegtoreniében. Senki nem fogja kitaposni az utat előtte és igen, olykor kockáztat. Ilyen lovat vettek a Fekete Váltón és bár az ideiglenesség valahogy mindig ott ég azon a szóbeli szerződésen (gyűrű ide vagy oda), az üzletben nem volt ferdítés. Aztyan láthatólag inkább zabolázná Yeza természetét, mintsem kihasználná. A Báró ebben talán kissé másképp áll a dologhoz, de Caldorcor jön és megy.
Az intéző helyet foglal és az egyik székre mutatva hellyel kínálja őt is. Yeza el is indul, hogy rátérhessenek a tárgyra, ám nem a széket foglalja el, hanem féloldalasan az asztal szélére ül. Egyrészt így kiegyenlítettebbnek érzi a viszonyokat, másrészt közelebb helyezkedhet el, mint egy igazán hivatalos megbeszélésen.*
- Nem utálom őket *hazudja.* - De úgy gondolom, nem a vendégek közé valók. *Leteszi a poharát anélkül, hogy beleivott volna és egy kis szusszanással máris visszafordul a férfi felé.* - Nézd, őszinte leszek veled, ahogy mindig *szögezi le, amit tőle valószínűleg fenntartással fogadnak.* - Az őrség és a felvigyázók jelenléte tiszta sor. Kijelöli a határokat és megnyugtatja a jóravaló betérőt. De ez a két mélységi... Nem hogy nem megnyugtató jelenség, de *a mennyezetre pillantva keresi a megfelelő szót, ami Yezánál nem gyakori, sőt, mi több, meg se találja.* - Két ilyen alak, ráadásul fegyverben. Az incidenst tekintve pedig a legelső megérzéseim sokszorosan be is igazolódtak.
*Sóhajt egyet, mielőtt úgy tűnne, belelovalja magát és javarészt előítéletek hajtják, nem pedig józan megfontolás.*
- Bármit is gondolsz rólam, a Kereskedőház érdeke az én érdekem is. Még ha a Báró kufárkodik is azzal a Váltóval *mert mostanra van egy olyan gyanúja, hogy jó eséllyel visszatartja biztosítéknak, akkor is, ha már történetesen rég a kezében is van* -, nekem ez az utolsó mentsváram. Nem azt mondom, hogy küldd el őket, elvégre biztos megvolt rá az okod, hogy bizalmat szavaztál nekik *bár neki elképzelése sincs, hogy mi lehetett az* -, de nem hiszem, hogy jó ötlet a kirakatba rakni őket, ha érted, mire célzok. *A két mélységi tipikusan olyan figura, akik miatt az ember inkább átmegy az út túloldalára még fényes nappal is. Csak rájuk néz és rossz érzései vannak. Yezánál biztos hozzátesznek az eredendő előítéletek is, de az itt már nem oszt, nem szoroz. Wegtorenben már a puszta jelenlétük ok volna egy rendes verekedésre. (Igaz, Wegtorenben az ilyesmire tényleg nem nehéz okot találni. Süt a nap, van rajta kalap, nincs rajta kalap...)*
- Csak gondold át. Tudom, hogy elfoglalt vagy *mondja együttérzőn félrebiccentve a fejét, aztán lecsusszan az asztalról és Aztyan mögé lép.* - Hidd el, a célom, hogy gondokat vegyek le a válladról, nem az, hogy szaporítsam őket. *Kezei óvatosan a férfi vállára siklanak és ha nem állítják meg, ujjai hozzáértő masszírozásba kezdenek.* - Mostanság már a kovácslegények közé se jársz be *mondja.* - Éjszakázol és... *nem akar túl messzire menni.* - Te sem tarthatsz mindent a kezedben egymagad. Főleg ilyen túlhajszoltan. *Ha Aztyan pár pillanatnál tovább engedi a masszírozást, valószínűleg a teste le is inti az ellenállást. Yeza ujjai csodát művelnek az elmacskásodott tagokkal, a merev nyakkal, a beállt izmokkal és makacs csomókkal.*
283. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-05-03 11:04:09
Üzenet elküldve: 2022-05-03 11:04:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Elvárások és instrukciók - zárás//
*Érdekesnek találja, hogy Lillyss csak feketét és fehéret ismer. Vagy harsány és kapkodó vagy üres és száraz. A mélységi lánynak meg kell találnia az arany középutat, különben nagyon nehéz élete lesz. Ám úgy tűnik, a feddés bevált, mert elgondolkodni látszik. Később kiderül, hogy volt-e hatása a mostani fejmosásnak.
Limmen monológja nem hatja meg, nem megerősítés vagy cáfolatot várt, saját véleményét és határozott kérését tolmácsolta, innen nem rajta múlik, hogy az érintettek tartják-e magukat hozzá. Idővel ez is elválik. Nem volt célja a két mélységi megrendszabályozása, de ahogy mondani szokás, "kérték maguknak az ostort". Némán néz a két vert seregként elkullogó sötételf után.*
- Nawanthirishardipandra, azt hiszem, túlgondolod. *Pillant a szerzeteslányra, amikor az még mindig a felelősség kérdését boncolgatja, megpróbálva minden kérdésre és lehetőségre válasszal szolgálni, inkább már csak magának.*
- Szerintem jól fogtok dönteni, ha újra arra kerül a sor. Gondolkozz tiszta és hideg fejjel. *Érinti meg a halántékát az egyik mutatóujjával. A lány még sokáig gondolkodik, töri a fejét, szinte látszik rajta, hogy jár az agya, hogy aztán a tárgyalás végén felkeljen az asztaltól. Aztyan fejet hajt felé a rendhagyó elköszönésre, majd a néma ork felé is és ugyanúgy némán végignézi, hogy ketten távoznak.
Végül Yeza marad, aki bár nekiindul, megáll az ajtóban, kezét a kilincsen nyugtatva.*
- Remélem, tudod, hogy legközelebb nem úszod meg ilyen könnyen. *Néz fel rá, ahogy összefonja ujjait az asztalon.*
- Gyere. *Int a fejével és sóhajtva felkel az asztaltól. Az egyik oldalsó polchoz megy és kinyitja. A fényesre lakkozott, felfelé nyíló ajtó mögött üvegek sorakoznak egymás mellett, opálosak és némelyikről a felirat is lekopott már. Kivesz egy réginek látszó, sötét üveget és két kristálypoharat. Mindkettőbe tölt az olajos, mélysötét italból és az egyiket a vörös felé nyújtja.*
- Veszélyes játékot játszol, ugye tudod. Kötéltáncolsz biztosítás nélkül. *Az égszín szemek a lányét kutatják, mintha a mélyükre láthatna és kiolvashatná a vörös fejéből a terveit, a gondolatait.
A poharába iszik és visszasétál a helyére, hogy újra leüljön és kényelmesen elhelyezkedjen.*
- Miért utálod annyira őket? *Kérdi és valószínűleg nem kell kimondania, hogy kikről is van szó. Yeza mintha valamiért ösztönös ellenszenvet érezne a mélységi testvérek iránt és most az intéző ki akarja deríteni, hogy ennek a probléma hol gyökerezik. Az egyik székre mutat, hogy a vörös akár le is ülhet, már maguk vannak.*
//Elvárások és instrukciók - zárás//
*Érdekesnek találja, hogy Lillyss csak feketét és fehéret ismer. Vagy harsány és kapkodó vagy üres és száraz. A mélységi lánynak meg kell találnia az arany középutat, különben nagyon nehéz élete lesz. Ám úgy tűnik, a feddés bevált, mert elgondolkodni látszik. Később kiderül, hogy volt-e hatása a mostani fejmosásnak.
Limmen monológja nem hatja meg, nem megerősítés vagy cáfolatot várt, saját véleményét és határozott kérését tolmácsolta, innen nem rajta múlik, hogy az érintettek tartják-e magukat hozzá. Idővel ez is elválik. Nem volt célja a két mélységi megrendszabályozása, de ahogy mondani szokás, "kérték maguknak az ostort". Némán néz a két vert seregként elkullogó sötételf után.*
- Nawanthirishardipandra, azt hiszem, túlgondolod. *Pillant a szerzeteslányra, amikor az még mindig a felelősség kérdését boncolgatja, megpróbálva minden kérdésre és lehetőségre válasszal szolgálni, inkább már csak magának.*
- Szerintem jól fogtok dönteni, ha újra arra kerül a sor. Gondolkozz tiszta és hideg fejjel. *Érinti meg a halántékát az egyik mutatóujjával. A lány még sokáig gondolkodik, töri a fejét, szinte látszik rajta, hogy jár az agya, hogy aztán a tárgyalás végén felkeljen az asztaltól. Aztyan fejet hajt felé a rendhagyó elköszönésre, majd a néma ork felé is és ugyanúgy némán végignézi, hogy ketten távoznak.
Végül Yeza marad, aki bár nekiindul, megáll az ajtóban, kezét a kilincsen nyugtatva.*
- Remélem, tudod, hogy legközelebb nem úszod meg ilyen könnyen. *Néz fel rá, ahogy összefonja ujjait az asztalon.*
- Gyere. *Int a fejével és sóhajtva felkel az asztaltól. Az egyik oldalsó polchoz megy és kinyitja. A fényesre lakkozott, felfelé nyíló ajtó mögött üvegek sorakoznak egymás mellett, opálosak és némelyikről a felirat is lekopott már. Kivesz egy réginek látszó, sötét üveget és két kristálypoharat. Mindkettőbe tölt az olajos, mélysötét italból és az egyiket a vörös felé nyújtja.*
- Veszélyes játékot játszol, ugye tudod. Kötéltáncolsz biztosítás nélkül. *Az égszín szemek a lányét kutatják, mintha a mélyükre láthatna és kiolvashatná a vörös fejéből a terveit, a gondolatait.
A poharába iszik és visszasétál a helyére, hogy újra leüljön és kényelmesen elhelyezkedjen.*
- Miért utálod annyira őket? *Kérdi és valószínűleg nem kell kimondania, hogy kikről is van szó. Yeza mintha valamiért ösztönös ellenszenvet érezne a mélységi testvérek iránt és most az intéző ki akarja deríteni, hogy ennek a probléma hol gyökerezik. Az egyik székre mutat, hogy a vörös akár le is ülhet, már maguk vannak.*
282. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-04-24 21:22:51
Üzenet elküldve: 2022-04-24 21:22:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Elvárások és instrukciók//
*A fejmosás végét, akárcsak a többiek is, ő is kommentálás nélkül üli végig, továbbra sem érezve szükségét akkorának, hogy beleszóljon. Vagy hogy egyáltalán tovább kelljen vitatni ezt, hiszen mindkét fél megadta a másiknak álláspontját, és, bár hajolgatások nélkül, meg is lettek értve, fel is lettek fogva. És ezt mind egy egyszerű fejbólintással le lehetett volna pecsételni, de mégis rendkívül kényelmetlen hangulatban záródott le ez. Hát nincs mit tenni, felnőttek mind, túlesnek rajta. A két sötételf iker is, és nem-túl-jó passzban lévő felettesük is, és "megfelelően viselkedik".
Az amon ruadhi politika megint fel lesz téve, de a lehető legsemlegesebben, nyilvánvaló elhelyezkedésekkel lezárva, amiről nem tudja pontosan hogyan is kéne éreznie, de megvan a maga álláspontja; akármennyire is szeretné, nem, létfontosságúnak szokta tartani megtudni, mi is folyik körülötte, jelenlegi elhelyezkedésével is tökéletesen tisztában van: ő csak az izomerő. nem hiszi, hogy feladatai egyhamar Lanawin másik, kevésbé biztonságos, de legalább izgalmasabb városaiba vinnék egyhamar, sem azt, hogy az említett szereplők, úrnő vagy akárki becsörtetne a műhely, fogadó ajtaján egy felhős napon, hogy ruhát és több napra elegendő élelmet követeljen. Akkor miért is kéne rajtuk rágódnia? Ha kell, akkor muszájból megkérdezheti, de felesleges aggasztania magát holmi egyszer hallott elképzelések miatt. Csak reméli hogy igaza van.
A ranglétrát pedig jószívvel kiütné a fogalomtárból, a fő ok amiért olyan simán ment az állásfoglalás a műhelynél, az az iránta mutatott etikett volt. Semmi leemelkedés, vagy parancsolgatás utána, márpedig ez a szó pont azokat a fogalmakat juttatja eszébe, és nem hiszi hogy bárki ember fiával képes lenne egy légtérben maradni, ha amaz őt kóstolgatja. Legyen az a cég alakítója, vagy Ar Thenior maga.
És ezen kevésbé tanulmányos topikok után a gyűlés le is zárul. Nem úgy érzi, okosabban áll fel, mint ahogyan leült. Bár azt már tudja, kit mentsen ki a tűzből először, a dolgozót vagy a vásárlót. Szokásos szobortekintetével tolja be székét és néz maga körül, állapítva meg, hogy valóban szétválnak. Magának sincs oka, hogy ne tegyen másképp, egyetlen fontos kérdését már megválaszolták. Van egy olyan érzése, ő jött ki a legjobban ebből az értekezletből: sehogyan. Egy bólintással elköszönve Aztyantól, de nem siet sehova, úgyhogy lassan terem az ajtó előtt, de megszokásból hátra tekintve megvárja, hogy Nawanthiri csatlakozzon hozzá, ha úgy kívánja. Nem próbál diskurálást kezdeményezni, ugyanis még ha akarna is, sem tudna miről, vagy lenne értelme. Amiről kérdezni próbálná, azzal még az intézővel sem biztos, hogy megelégedne. De nem mond ellen a szerzetes társaságának; ellenkezőleg, kevésbé érzi magát olyan furcsának mellette. Le is slattyog a lépcsőn barátjával, ha követi.*
//Elvárások és instrukciók//
*A fejmosás végét, akárcsak a többiek is, ő is kommentálás nélkül üli végig, továbbra sem érezve szükségét akkorának, hogy beleszóljon. Vagy hogy egyáltalán tovább kelljen vitatni ezt, hiszen mindkét fél megadta a másiknak álláspontját, és, bár hajolgatások nélkül, meg is lettek értve, fel is lettek fogva. És ezt mind egy egyszerű fejbólintással le lehetett volna pecsételni, de mégis rendkívül kényelmetlen hangulatban záródott le ez. Hát nincs mit tenni, felnőttek mind, túlesnek rajta. A két sötételf iker is, és nem-túl-jó passzban lévő felettesük is, és "megfelelően viselkedik".
Az amon ruadhi politika megint fel lesz téve, de a lehető legsemlegesebben, nyilvánvaló elhelyezkedésekkel lezárva, amiről nem tudja pontosan hogyan is kéne éreznie, de megvan a maga álláspontja; akármennyire is szeretné, nem, létfontosságúnak szokta tartani megtudni, mi is folyik körülötte, jelenlegi elhelyezkedésével is tökéletesen tisztában van: ő csak az izomerő. nem hiszi, hogy feladatai egyhamar Lanawin másik, kevésbé biztonságos, de legalább izgalmasabb városaiba vinnék egyhamar, sem azt, hogy az említett szereplők, úrnő vagy akárki becsörtetne a műhely, fogadó ajtaján egy felhős napon, hogy ruhát és több napra elegendő élelmet követeljen. Akkor miért is kéne rajtuk rágódnia? Ha kell, akkor muszájból megkérdezheti, de felesleges aggasztania magát holmi egyszer hallott elképzelések miatt. Csak reméli hogy igaza van.
A ranglétrát pedig jószívvel kiütné a fogalomtárból, a fő ok amiért olyan simán ment az állásfoglalás a műhelynél, az az iránta mutatott etikett volt. Semmi leemelkedés, vagy parancsolgatás utána, márpedig ez a szó pont azokat a fogalmakat juttatja eszébe, és nem hiszi hogy bárki ember fiával képes lenne egy légtérben maradni, ha amaz őt kóstolgatja. Legyen az a cég alakítója, vagy Ar Thenior maga.
És ezen kevésbé tanulmányos topikok után a gyűlés le is zárul. Nem úgy érzi, okosabban áll fel, mint ahogyan leült. Bár azt már tudja, kit mentsen ki a tűzből először, a dolgozót vagy a vásárlót. Szokásos szobortekintetével tolja be székét és néz maga körül, állapítva meg, hogy valóban szétválnak. Magának sincs oka, hogy ne tegyen másképp, egyetlen fontos kérdését már megválaszolták. Van egy olyan érzése, ő jött ki a legjobban ebből az értekezletből: sehogyan. Egy bólintással elköszönve Aztyantól, de nem siet sehova, úgyhogy lassan terem az ajtó előtt, de megszokásból hátra tekintve megvárja, hogy Nawanthiri csatlakozzon hozzá, ha úgy kívánja. Nem próbál diskurálást kezdeményezni, ugyanis még ha akarna is, sem tudna miről, vagy lenne értelme. Amiről kérdezni próbálná, azzal még az intézővel sem biztos, hogy megelégedne. De nem mond ellen a szerzetes társaságának; ellenkezőleg, kevésbé érzi magát olyan furcsának mellette. Le is slattyog a lépcsőn barátjával, ha követi.*
281. hozzászólás ezen a helyszínen: Kalmárlak
Üzenet elküldve: 2022-04-23 18:58:12
Üzenet elküldve: 2022-04-23 18:58:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Elvárások és instrukciók//
*Az intézőnek nincs jó kedve. Yeza kezdi azt feltételezni, hogy Aztyannak fogalma sincs róla, mi az a jókedv. Mosolyogni ugyan már látta, de még sosem hallotta nevetni. Egy pillanatra elgondolkodik, hogy lehet-e ennek köze az arca sérüléseihez, de nem, nem, bizonyosan nem. Wegtorenben ismert egy egykori matrózt, akinek a fél arcát elvitte egy elszabadult feszítőcsiga. A jó ég tudja, hogy élte túl. Ritka rút látvány volt, de még ő is tudott kacagni.
A két mélységi helyrerakásán kedve lenne pofátlanul vigyorogni, de ez igazából már csak egy a gyomrában mocorgó undok kis érzés. Nem esik nehezére komoly képpel, mindenféle kárörvendést mellőzve végigülni.
Nawanthiri még próbálkozik, ami ennél is meglepőbb, Aztyann után egyenesen őt jelöli meg illetékesnek. A felelősség hirtelen elkezdi kerülgetni a vöröst, márpedig azzal nem mindig találja meg a hangot.
Az ork javarészt csak bólint, hümment, egy rövid szóval konstatál. Az ilyesmi mindig frusztrálja a vöröst. Neki a beszéd, ha nem is olyan, mint a levegő, de mondjuk, mint egy jó fürdő. Gyakorta el is merül benne. De ezúttal már ő sem akarja tovább nyújtani eme jeles eseményt további hozzáfűzésekkel.
Aztyan hamarosan zárja is a megbeszélést, amire mindenki szépen elindul a dolgára. Yeza is felkel, de utoljára marad. Nem tudja, hogy az intézőnek van-e most ideje szót váltani vele vagy egyéb ügyek szólítják el. Az is lehet, hogy nem is kap meghallgatást a jelzett ügyben, mert hogy tulajdonképpen egy kósza hümmentést se kapott feleletként. Míg a többiek szépen visszateszik a széket és egymás után elhagyják a termet, még az is bevillan Yeza fejébe, hogy talán az intéző tök süket arra a fülére, amelyik oldalról odasúgta azt a mondatot. Neki mondjuk nem szólt senki, hogy a féloldalas mimikán kívül más fogyatékossága is lenne és eddig fel sem tűnt neki ilyesmi, most mégse tud szabadulni a gondolattól.
Mikor mindenki távozott, ő csak megáll az ajtóban, jobbját a kilincsre téve és vár, hogy elzavarják, megkérdezik, hogy minek ácsorog még ott vagy esetleg jelzik, hogy sort keríthetnek a kérdéses ügyre.*
//Elvárások és instrukciók//
*Az intézőnek nincs jó kedve. Yeza kezdi azt feltételezni, hogy Aztyannak fogalma sincs róla, mi az a jókedv. Mosolyogni ugyan már látta, de még sosem hallotta nevetni. Egy pillanatra elgondolkodik, hogy lehet-e ennek köze az arca sérüléseihez, de nem, nem, bizonyosan nem. Wegtorenben ismert egy egykori matrózt, akinek a fél arcát elvitte egy elszabadult feszítőcsiga. A jó ég tudja, hogy élte túl. Ritka rút látvány volt, de még ő is tudott kacagni.
A két mélységi helyrerakásán kedve lenne pofátlanul vigyorogni, de ez igazából már csak egy a gyomrában mocorgó undok kis érzés. Nem esik nehezére komoly képpel, mindenféle kárörvendést mellőzve végigülni.
Nawanthiri még próbálkozik, ami ennél is meglepőbb, Aztyann után egyenesen őt jelöli meg illetékesnek. A felelősség hirtelen elkezdi kerülgetni a vöröst, márpedig azzal nem mindig találja meg a hangot.
Az ork javarészt csak bólint, hümment, egy rövid szóval konstatál. Az ilyesmi mindig frusztrálja a vöröst. Neki a beszéd, ha nem is olyan, mint a levegő, de mondjuk, mint egy jó fürdő. Gyakorta el is merül benne. De ezúttal már ő sem akarja tovább nyújtani eme jeles eseményt további hozzáfűzésekkel.
Aztyan hamarosan zárja is a megbeszélést, amire mindenki szépen elindul a dolgára. Yeza is felkel, de utoljára marad. Nem tudja, hogy az intézőnek van-e most ideje szót váltani vele vagy egyéb ügyek szólítják el. Az is lehet, hogy nem is kap meghallgatást a jelzett ügyben, mert hogy tulajdonképpen egy kósza hümmentést se kapott feleletként. Míg a többiek szépen visszateszik a széket és egymás után elhagyják a termet, még az is bevillan Yeza fejébe, hogy talán az intéző tök süket arra a fülére, amelyik oldalról odasúgta azt a mondatot. Neki mondjuk nem szólt senki, hogy a féloldalas mimikán kívül más fogyatékossága is lenne és eddig fel sem tűnt neki ilyesmi, most mégse tud szabadulni a gondolattól.
Mikor mindenki távozott, ő csak megáll az ajtóban, jobbját a kilincsre téve és vár, hogy elzavarják, megkérdezik, hogy minek ácsorog még ott vagy esetleg jelzik, hogy sort keríthetnek a kérdéses ügyre.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 297-316