//Spontán csevej, megfűszerezve//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha teheti, a férfi ölébe ül, úgy, hogy szembe legyen vele, és csak pár centi válassza el a két arcot egymástól. Kezeit ismét a nyaka köré fűzi, és két csók között halkan megszólal.*
-Azt mondtad, ne sisessek, mert van valamid számomra. Kíváncsian várom.
*Búgja, majd lágyan hullámozni kezd hófehér teste.
Yathlanae számára a búcsú természetes dolog, lehet érzéketlenségre vall, de nem viseli meg. Hiszen ez az életet, forró éjszakák, rövid nappalok, és folyamatos búcsúk. Talán így elég elkeserítőnek tűnhet az elf élete, de neki egy rossz szava sincs rá. Utazhat, amerre kedve tartja, énekelhet, amiben a legnagyobb kedvét leli, mindig van hol aludnia, van mit ennie, és sosem unatkozik esténként. Szereti a művészetet, amit művel, habár a fő cél másoknak örömet okoznia, azért sokszor ő is kielégülést nyer. Emellett szereti azt az érzést, amit az okoz, hogy tud bánni a férfiakkal, és pár szóval az ujja köré csavarja a vendégeit. Különösen szereti a durvább kezeket, bár ez ez elég idegennek tűnhet a egy olyan törékenynek tűnő lánytól, mint ő. Pont ezért, vannak körök, ahol igen kívánatos személy az elf.
Miközben gondolatai ilyen irányokban szárnyalnak, teste szinte magától, ösztönösen dolgozik, ajkai édes szavakat suttognak Graril fülébe.*
-Igazán jó éjszaka volt, kedves.
*Sóhajt, majd egy halk nyögés után folytatja.*
-Csak nehogy minden férfit hozzád akarjak hasonlítani, mert akkor nem lelek több kielégülést. Remek társaság vagy.