//Kataleia Parthenia//
*Moer a lányt nézi, és nem érti mi történik. A lány bocsánatot kért, ez még inkább összezavarja, mivel ő eddig azt hitte történt valami az éjjel, erre tőle kérnek bocsánatot, méghozzá egy nő, egy hölgy.*
-Nincs semmit amit megbocsáthatnék, nem tettél semmi rosszat.*Próbál a lehető legkedvesebb lenni, nem érti, hogy pontosan mi történt, de azt megérti, hogy a lány valószínűleg az éjszaka nagy részét az ágya mellett töltötte, és aggódott miatta, ezután igazán megbocsátható ha elaludt, sőt eddig se volt vétek, csak meglepő.~Most mi legyen, valószínűleg ezért cserébe tennem kéne valamit, de vajon mi az aminek örülne, nem vagyok én harcos, hogy a kardomat felajánljam, és valljuk be mágusnak se vagyok valami hű de erős. Csak egy egyszerű fiatal vagyok, de akkor is kéne valamit tenni cserébe azért, hogy védelmébe vett, és óvott.~Ekkor hangzik el ama kérdés, hogy a lány, nem Moer, hanem eme nagyvilágnak zafírja, tehetne-e valamit. Na ez végképp megdöbbenti, nem ő tegyen meg valamit hanem neki?~Erre mit lehet válaszolni, így is visszaélésnek érzem amit velem csinált.~ Eme gondolatok közepette hárítja el a másik ajánlatát.*
-Igazán nem kérhetek tőled semmit, így se fogom győzni a törlesztést a kedvességedért. Ha bármit szeretnél, csak szólj.*A hála mint egy árvíz tölti meg tekintetét. Próbál alázatosan mosolyogni, de nem teljesen sikerül, mivel eléggé zavarban van a lány közelségétől, valahogy védetlennek érzi magát. Ekkor elhangzik a kérdés, amitől még jobban zavarba jön, nem sokan szeretik ha gyengének mutatkoznak, hát még egy nő előtt.*
-Szerintem tegnap túlzásba vittem a meditálást, és attól gyengültem el ennyire, de az alvással visszanyertem az erőmet.*Próbál meggyőzően beszélni, de nem tudja a lány mennyire fog hinni neki.*