//Artheniori beszerző körút//
//Közös percek//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
~Kicsim? Kicsi lábakon? Csak nem a termetemen gúnyolódik?!~
*Felharsan a szívmelengető és falakat rázó nevetés, és mire Narának leesik a tantusz, hogy most bizony szórakozik vele a férfi, már be is vágódik előtte a szobaajtó. Tettetett felháborodással, de mosolyogva esik neki az ajtónak.*
-Na várj csak, amíg bejutok! Megmutatom én neked közelebbről azt a kicsi lábat!
*Szinte beesik az ajtón, mikor az mégis enged a dörömbölésnek. Szemével Sharallt keresi, de épp, hogy megleli, már száguld is felé egy párna. Váratlanul érte, így védekezni sem tudott. Lehámozza arcáról a puha, fehér anyagot, és meglepetten tátja el száját az orkot nézve. Látja, hogy az nagyon jól szórakozik és rendkívül elégedett magával. Gonosz mosoly terül el az arcán és azzal a lendülettel, amivel kapta, vissza is hajítja a férfinek, ádáz csatakiáltás közepette.*
-Nincs kegyelem!
*Ráveti magát Sharallra és ahol csak éri, óvatosan beleharap a fülébe, nyakába, vállába, kezébe. Közben persze fel-fel nevet ő is. Birkóznak egy darabig, de Nara tényleg fáradt, így kifogyva a szuszból, megadón elhátrál.*
-Jól van! Szünet!
*Mélyet sóhajtva megkönnyebbül, hogy a férfi nem akar a városban bóklászni. A kaján mosolyától azonban Narát elönti a forróság és arcán halvány pírrel, csillogó szemmel hagyja magát közelebb rántani. A férfi mellkasán elterülve, beszívja annak kellemes illatát és teljesen ellazul.*
~Itt rajta tényleg jót tudnék aludni.~
*A vére azonban forr és esze ágában sincs elaludni. Huncutul felel, kezével apró körökben simogatva a férfit.*
-Hát igen, nem rossz ötlet. Nekem mondjuk eszembe jutott valami élvezetesebb, de ha te aludni akarsz...
*Arra, hogy meséljen magáról, arcáról egy pillanatra lehervad a mosoly, és hideg borzongás fut végig a testén. Szerencsére néhány pillanat alatt összeszedi magát, és kedves mosoly jelenik meg az arcán. Legurul a férfiről, és az ágy fejtámlájának dőlve felhúzza a térdét.*
-Mit szeretnél tudni rólam? Nem sok mindenről tudok mesélni, érdekes pedig semmi nincs bennem.
*Egy pillanatra megáll és rendezi a gondolatait, majd belekezd, és próbál nyugodtan beszélni.*
-Itt születtem Artheniorban. A szegénynegyed szélén volt egy kicsi házunk. A szüleimmel éltem együtt. Ők csodálatosak voltak.
*Arcán meleg szeretettel, mosolyogva mered a távolba, majd vonásain átsuhan a szomorúság, mikor folytatja.*
-De csak voltak. Már nem élnek.
*Nem megy bele a történetbe, hogy mit látott, és mi történhetett, mert maga sem biztos semmiben.*
-Apa igazi kalandor volt. Semmitől sem félt. Bátor, északi vér folyt az ereiben.
*Halkan felkacag az emlékre. Kellett is bátorság ahhoz, amit ő csinált.*
-Veszélyes állatokat kutatott fel és fogott be. Vérbeli bestiamester volt. Az állatok megérezték, hogy hatalmas szív lakozik benne. Azzal szelídítette meg a legvérmeyebb bestiát is. Anya sokszor azt mondta, hogy veszélyesen vakmerő. Ő csendesebb, de nagyon okos nő volt. És csodaszép.
*Hangjában áhítattal idézi fel a magas, törékenyen kecses, de nőies alakot, ahogy sugárzó mosolyától minden férfi kezesbárány lett, és a legkegyetlenebb női szívek is meglágyultak.*
~Bár olyan lehetnék, mint ő.~
-Anyánál jobban senki nem értett a különféle füvekhez, meg úgy általában a növényekhez. Mindenre tudott egy hatásos főzetet, párlatot, krémet, vagy levest. Mindent, amit a növényekről tudok, azt tőle tudom.
*Nem tudja mit mondhatna még. Magáról semmit nem tart elég érdekesnek, hogy megossza, de ha a férfi rákérdez miket szeret és miket nem, akkor felel. Próbál nem túlságosan elkomorodni.*
-Valamivel több mint két éve, hogy meghaltak. Azóta egyedül voltam. De többé nem akarok egyedül lenni.
*Reménykedve néz Sharallra. Talán ha ő is azt érzi, amit Nara, akkor nem bánja, ha vele marad. Aztán eszébe jut valami és szemében tűz lobban.*
-Veled akarok lenni.
*Szinte dorombolva mondja a kétértelmű szavakat, és előre dőlve négykézláb mászik vissza a férfihez. Ha az még mindig ott fekszik, fölé hajol, és először alig érezhetően végig simít ajkával az ajkain, majd gyengéd csókot lehet rá. Végül ha az még mindig hagyja, akkor szenvedélyesen megcsókolja és lábát átvetve rajta, lovagló ülésben a mellkasára telepszik. Semmi másra nem vágyik, csak hogy minél közelebb legyen a férfihez. Minden más gondolatot átvesz a fejében egyetlen egy.*
~Akarom!~