//Nagyurakkal egy tálból cseresznyézni//
//A mézeshetek elteltével//
*A Bárónéval ellentétben ő épp csak belekortyol az italba. Mikor meglátja a másik huzatját, azért felhorgad benne a büszkeség, és igyekszik követni a példáját, de az a korty épp csak nagyobbacskára sikerül. Ez valami wegtoreni pokoltüze, de abból is a markánsabb fajta. Yezának meg kell vele küzdenie, hogy legalább azt le bírja nyelni, ami a szájában van, mielőtt lyukat éget az arcán. Ha nem ő töltötte volna ki az italt a saját kezével, biztos turpisságot gyanítana benne, de így csak hüledezik. Caldorcornak fel kellett kötni a gatyáját, hogy az esküvői jókívánságos köszöntőknél tartani tudja az iramot, az biztos.
A vörös hamar félre is rakja a tharg lányéhoz képest szinte érintetlen poharat és nekilát a masszírozásnak. Nincs könnyű dolga a csontos vállakkal, mert inkább férfitesthez szoktak az ujjai, de azért volt már példa emerre is. A dolgot az is nehezíti kissé, hogy a kérdés alaposan kinyitja azt a bizonyos csapot, az Úrnő pedig a téma horderejének megfelelően hevesre engedi a gesztikulálást is. A dézsában úgy megindul a víz, mintha nyári viharnak készülne kint a tengeren, hogy hajókat törjön ripityára. Yeza kezdi úgy érezni, hogy lassan vizesebb, mint a kádban ülő Aenae.
A hallottakon ismét végigmazsolázik az ő logikája is. A sietség, a gyermeknemzés... Az általános vélekedéssel szemben azért a férfiak is tisztában vannak vele, hogyan készül a poronty, és azt is tudják, hogy kerüljék el jó eséllyel. Sokukat persze egyszerűen csak nem érdekli, vagy csak a nőre tolják a felelősséget a témában, hogy igya csak azt a fanyar löttyöt, ha nem akarja bekapni a legyet.
Bárhogy próbálkozik, egyszerűen szörnyen nehéz a Bárót a menthetetlen szerelmes szerepébe képzelnie. Majdnem olyan nehéz, mint Aztyant mosolyogni. Pedig biztos benne, hogy már látta, de az a kép egyszerűen nem marad meg a valóságon innen. Egy pillanat alatt kifakul, mint az álmok, amiket nem mesélünk el azonnal.*
- Tudod... *kezdi elmerengve* - a wegtoreni férfi nagyon büszke. Ha szerelmes lesz, tudni kell, hogy a másik is ugyanígy érez. Mert ha nem, akkor tehetetlen rabszolga egy érzés béklyójában, ami felett nincs hatalma. Talán erről szól a házasság. A bizonyosságról. Meg arról, hogy ha már egy nő a markában tartja, ő is kompenzáljon a birtoklásban. *Felnevet a dolgon, mert akaratlanul is elképzeli Caldorcor fancsali képét, amikor a lánykérés nem az elgondolása szerint alakult.*
- Érthetetlenül lekicsinyled magad *sóhajt. Kedve lenne felpofozni az ilyen fruskákat, akiket a tenyerén hordozott az élet, de csak nyavalyognak. Turkálva fintorognak a bőségtálként előttük levő lehetőségek felett, aztán rá dobják a szalvétát, hogy soha semmi nem az igazi. De még csak le se tudnák írni, hogy mit szeretnének igazán.*
- Te kellettél neki. Biztos van oka. *Az üvegért nyúl, hogy töltsön még Aenae poharába. Hátha az visszarázza bele a vidorságot.* - Mondd csak... A Báró nyelve... *idéződik fel benne a lánykérés kapcsán.* - Téged nem..., neked nem... *forgolódik jobbra-balra a kérdés körül, mert őt a frász kerülgeti Caldorcor villás nyelve láttán. A kérdőjelig azonban már nem jut el a mondata, mert olajos ujjai közül egyszer csak kicsúszik a szépen metszet, hasas üveg nyaka, amikor megdönti hogy töltsön. Jókora csobbanással tűnik el Anae térde mellett, aztán pár öblös gluggyanással fürdővízzé hígul a tartalma. Yeza megdermed a mozdulatban és kicsúszik a száján egy wegtoreni káromkodás.*