// Görbe este //
* Oldalra fordítja hószín üstökét, s belefúrja ajkait a nőstény hajába, így megtámasztva fejét; a kusza, rakoncátlan tincsek pimaszul csiklandozzák orrát, de nem bánja, nagyot szippant a kellemes illatból. Az együttlét után minden érzet olyan intenzívnek hat, legyen az illat, íz, vagy a sajátjához simuló hófehér bőr érintése, olyan, mintha a nő valamiféle áldásos méreg volna. Épp ezért bőszen kortyolja a keserédes bort is, az is jobban esik ilyenkor, ráadásul az iménti testmozgás végett az alkohol hamarabb, s jobban érezteti hatását fejében.
Választ persze nem kap a ki nem mondott kérdésre, csak egy könnyed kuncogás a mélységi jussa, érje be ennyivel. De nem szólhat egy szót sem, ő sem oszt meg a másikkal mindent, csak féligazságokat, ködös utalásokat hint el előtte incselkedően. Titkai mindenkinek vannak; van ki felejteni próbálja múltjának sötét árnyát, s van, ki lopva táplálja azt, örökké fenntartva az ártatlanság, tisztesség látszatát. A hím az utóbbi, s gőgös, nagyszájú énje gyakran tűnik elhatalmasodni rajta, dicsekedne, mesélne most a nőnek, fényezné magát, hogy milyen dörzsölt bérgyilkos, vagy tolvaj, de szerencsére több ész szorult annál fejébe.*
- Ó, micsoda titkolózás! Hát rendben, értettem a célzást, nem faggatlak tovább! A titokzatosság úgyis vonzó!
* Hetykén megrántja szabad vállát, de dallamos hangja lágy és kedélyes; csak tudatni akarta a nővel, hogy érti a burkolt kérést, nem feszegeti a témát. Viszont a nőstény kérdése felkelti érdeklődését, a légből kapott téma meglepi kissé, erre így ebben a helyzetben nem számított. Mondjuk milyen jobb helyzetet is tudna elképzelni az ilyen dolgok megbeszélésére? *
- Miért, te mit gondolsz, miben vagyok különb, mint a többi fajtám béli? Vagy akár a többi hím, kivel eddig találkoztál?
* Egy kiadós korty után, nyelvén az ízletes bor zamatos ízével, somolyogva csókolja meg a felé forduló nőstény ajkát. Értette ő a kérdést, de azért szórakozik cseppet, kell az egójának, hogy fényezze magát. Nem számít kritikára, tisztában van megnyerő képével, izmos, szálkás alakjával, meg az ágyban nyújtott teljesítményével, nem is szoktak panaszkodni a hölgyek. Helyette megteszik azt a felszarvazott férjek, vasvillával, meg mérgezett nyílvesszővel.*
- A fajtám már hosszú idő óta a felszínen él. * Kezdi komolyabbá köszörülve torkát.* - A makacs, előkelő családok tarják népem szokásait a mai napig; otthon az asszony az úr a háznál, s lenézik, alsóbbrendűnek tekintik a többi faj sarját. Főleg az őzléptű elfeket, meg a korcs félvéreket, na azokat gyűlölik leginkább.
* Ismét költőien, színpadias eleganciával regél, lágy hangján felszabadultan, s őszintén beszél.*
- Ilyen famíliából származom én is, ám nem volt túl sok idejük, hogy belém verjék ezt a baromságot. Túl hamar kerültem az utcára, ott meg jobban jársz, ha senkit nem utálsz, korán rájössz, hogy a származás az mellékes. Az számít, hogy mennyire vagy agyafúrt..., * Bökdösi meg mutatóujjával a nőstény fejét.* -... talpraesett, vagy épp erős.
* Ez elég magyarázat lehet, legalábbis ő annak véli, úgyhogy nagyot húz a vészesen fogyatkozó borból.*
- Meg el tudod te képzelni, hogy behódoljak egy nősténynek? Mondjuk, ami azt illeti... * Kacéran, feltűnően méri végig a mezítelen testet, jobbjával meg pimaszul rácsap partnerének fenekére. Nem túl erősen, fájni nem fájhat nagyon, de azért szerényen csattan.* -... neked még lehet meg is tenném!
* Harsányan felnevet a félhomályban, s újra beletúr fehér üstökébe, aztán kényelmesen kiropogtatja nyakát, kissé elgémberedett időközben.*
- Amúgy miért, tán én lettem volna az első mélységi, ki bejutott azok közé a kívánatos combok közé?