// Samira Karniel //
*Bár lent a fogadóban lágyan ropogott a tűz, s a közvetlen közelében jó meleg is volt, ám a tér nagysága miatt Mordach mégis enyhén fázott. Nem mintha nem szeretne fázni, hiszen ekkor sokkal jobban tud aludni, nem úgy, mint hőségben.. Ekkor csak forgolódik ide-oda, s nagyon sokszor már az idegesség miatt képtelen elaludni, minek következtében a haragtól és az álmatlanságtól vezérelve elkezd csapkodni, így pedig az álom végleg ki is megy a szeméből. A szobában sincs most túlságosan meleg, ám hamarosan megérkezik a forró víz is, emellett mivel nem beszélhetünk nagy helyiségről, így nemsokára be is lehelik majd.*
- Itt azért mégis kényelmesebb.. *azzal odasétál az ágyhoz, majd lehuppan rá* Mostanság eléggé elfoglalt voltam - bár nem teljesen önszántamból -, így elég régen volt huzamosabb ideig úgy társaságom, hogy azt én választottam volna. *kezd bele a beszélgetésbe, míg meg nem érkezik a fürdővíz* Pár napja például találkoztam egy tündér hölggyel, aki segített ellátni egy sebem, ugyanis meglőttek előtte egy nyíllal. *ekkor felhúzza fekete felsőjét, s hasának bal oldalára mutat egy még kissé sebes hegre* Különböző gyógynövényekkel kezeltem, gyógyitalokat ittam, így pár nap alatt viszonylag begyógyult. E hölgy is segített, aztán kiderült, hogy a fejvadászok célpontja, ugyanis szerintük birtokol egy értékes nyakéket.. *vesz egy nagy levegőt* Ám ez nem volt nála, viszont egy félreértés miatt nem csak a fejvadászok, hanem még a városőrség is a nyomunkba eredt.. Igen, a nyomunkba, mert nem hagyhattam ott szerencsétlent. Aztán kilyukadtunk a kikötőnél, ahol egy huszonöt fős sereg várt.. Egy kis trükkel átverekedtük magunkat rajtuk, aztán feldobtam a hölgyet egy lóra, s mondtam neki, hogy menjen, ameddig csak tud, és ne nézzen hátra. *ekkor elhúzza száját* Tény, hogy majdnem ott hagytam a fogam, de szerencsére gyorsan futok, s így a dokkoknál könnyen leráztam őket.. Átjöttem utána Artheniorba, s most itt vagyok.
*Azzal abbahagyja a beszédet, s várja, hogy Samira is becsatlakozzon, s kialakuljon egy újabb, hosszabb beszédfonál. Eközben Mordach feltápászkodik, majd odalépked szekrényéhez, s elkezdi lecsatolni az acélkarmot magáról.*
- Nem nevezhetném ezt a szobát otthonnak, de jobb, mint a semmi, nem igaz? Nekem nincs otthonom, mindig úton vagyok, csak vannak nagyobb csomópontok, ahol gyakrabban megszállok, mint például itt. Te mindig csak a falud környékén jártál, vagy esetleg messzebb is elmerészkedtél már? Persze, itt nem a vadászatra gondolok, hanem esetleg jártál-e a többi városban, vagy a kikötő felé..
*Kinyitja a nagy szekrény ajtaját, majd beállítja a karmot. Ekkor oldaláról is elkezdi lefelé szedni a hosszúkardot, melyet gondosan az acélkarom mellé helyez. Bár lényegében háttal áll az éjelfnek, de láthatja mozdulatait, mikor megválik fekete felsőjétől, s egy másik, lengébb - szintén fekete - inget húz vissza. Mikor visszafordul a hölgyemény felé, épp akkor kezdi felfelé gombolgatni.*
- Tudod, lehet, hogy furcsállod, hogy ilyen könnyen beengedtem ide egy idegent, elvégre azok vagyunk egymásnak, hiszen csupán pár órácskája találkoztunk össze.. Mégis valamiért nagyon szimpatizálok veled, hiszen ugyanaz történt mindkettőnkkel. Én pár éve ébredtem egy barlang mélyén teljesen tudatlanul.. Most pedig te lettél tudatlan egy vadászat közben. *ekkor megvakarja állát, majd visszaül az ágyra* Valamiért van egy olyan érzésem, hogy ez talán nem véletlen.. Talán nyomós oka van annak, hogy mi találkoztunk, nem gondolod?
*Elgondolkodik pár percre, mikor is Samira odasétál az ablakhoz, s hosszan mered kifelé. A Vörös megrázza viszont fejét, hiszen a mai napra elraktározza feltörő gondolatait, elvégre ha tovább rágja magát ezen, ő sem fog tudni aludni. A Holdudvaron közben elfújja az egyik fáklyát az erős szél, így annak a fénye megszűnik, úgyhogy Mordach visszalép szekrényéhez, s előhúz két gyertyát. Mindkettőt lehelyezi az éjjeliszekrényre, majd köveivel meggyújtja őket, így egy kis lágy fény keletkezik.
Szívesen átment volna másik szobába, hiszen attól, mert megengedte, hogy ez a tünemény itt töltse az éjjelt, még nem jelenti azt, hogy illetlenül ő is a saját maradását követelné. Ezért is tette fel kérdését, ám meglepődik a válasz hallatán.*
- Ugyan.. *ekkor lassan feláll az ágyról, odasétál Samira mögé, hátulról ráhelyezi mindkét kezét finoman a vállára, majd a hölgy feje mellett elhajol, s úgy pillant rá* Szívesen maradok, ha szeretnéd, ez csak természetes! Ha így jobban érzed magad tőle, megértem..
*Mosolyodik el biztatóan, jelezve, hogy nem kell kellemetlenül éreznie magát, hiszen anno maga a Vörös sem tudott rendesen aludni egy ismeretlen helyen, miután elvesztette emlékezetét. Csupán annyi volt a különbség, hogy ő egyedül volt, és senki sem segített neki.. Ám mikor hajolna kicsit közelebb hozzá, váratlanul kopognak az ajtón.*
- Tessék!
*Ekkor belépnek a szolgálók, s egy nagy kád forró vizet tolnak a szoba közepére, mely kellemesen gőzölög. Emellett még a férfi kezébe nyomnak egy fürdőolajat, melynek illatában a fahéjat, s a rózsát is fel lehet fedezni. Igazán kellemes eme illat, így le is rakja a kád szélére, majd biccent a szolgálóknak.*
- Rendben, tökéletes! Várjatok meg kint, egy pillanat, és jövök! *azzal odafordul Samirához* A fürdővize előállt, hölgyem! *hajol meg színpadiasan* Addig én odakint várok..
*Mosolyodik el sejtelmesen, majd kacsint egyet a hölgyeményre, s eltűnik az ajtóban. Azonban nem áll meg előtte, hanem elmegy a szolgálókkal egy helyiségbe, hogy hozzon Samirának egy kis meglepetést..*