Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 132 (2621. - 2640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Kaiss Tordemirr [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10231_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
2640. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-03 19:44:32
Üzenet elküldve: 2016-01-03 19:44:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Egyszer-kétszer ő is járt már itt, meg amúgy sem sötét és veszélyes kazamatákban barangolnak, hanem egy teljesen egyenes, kivilágított folyosón, ahol még az ajtók is számozva vannak. Aki itt eltéved, az vagy nagyon berúgott a fogadó akciós áron mért italaitól vagy direkt csinálja. A direkt eltévedés a kalandorok egyik haladó szintű tudománya, csak kevesen képesek igazán jól alkalmazni, bonyolultsága miatt pedig jobb, ha nem is ejtünk több szót róla. Azon kevés dolgok egyike lehet, amit talán még maga Svir sem tud tökéletes pontossággal, az íratlan szabályok pontos betűje szerint végrehajtani.
A kibontásnál nem segédkezik, inkább csak figyel, hagyja, hadd birkózzon meg a csomag tartalmával Rhebosse. Mondhatni, hogy átengedi neki ezt a nagyon izgalmas részt és csak nézőként vesz részt a műveletlen. Nézőként viszont nagyon is, a nő nyomában közelebb sétál az ágyhoz, amire a ruhát és kiegészítőit lepakolták, majd a háta mögött összekulcsolt kezekkel szemlélődik tovább.*
- Mint mondtam, vannak bizonyos titkok, amiket… de már tudja, hiszen mondtam. *Ismét csak ez a válasza a titkokat firtató kérdésre. Nem fogja elárulni és kész. Talán azért, mert jobb, ha Rhebosse nem tud róla, mit áldozott fel ezért, de ott van az egyszerű ugratás lehetősége is.*
- Annyit mondhatok, hogy nem volt egyszerű, becsülje meg. *Amikor Rhebosse végez egy darab nézegetésével, akkor ő veszi át, hogy ő is hasonlóan cselekedjen és csak utána rakja vissza a tárgyakat az ágyra.*
- Nincs rajta hátul valami szíj vagy csat? Biztos meg kell lazítani valahogy, aztán ha belebújt, majd megszorítjuk újra. *A tanács után a másikra sandít. Reméli, hogy jót mondott.*
- És talán nem kéne semmi sem alá venni, hátha amúgy túl szoros lenne.
*Egyszer-kétszer ő is járt már itt, meg amúgy sem sötét és veszélyes kazamatákban barangolnak, hanem egy teljesen egyenes, kivilágított folyosón, ahol még az ajtók is számozva vannak. Aki itt eltéved, az vagy nagyon berúgott a fogadó akciós áron mért italaitól vagy direkt csinálja. A direkt eltévedés a kalandorok egyik haladó szintű tudománya, csak kevesen képesek igazán jól alkalmazni, bonyolultsága miatt pedig jobb, ha nem is ejtünk több szót róla. Azon kevés dolgok egyike lehet, amit talán még maga Svir sem tud tökéletes pontossággal, az íratlan szabályok pontos betűje szerint végrehajtani.
A kibontásnál nem segédkezik, inkább csak figyel, hagyja, hadd birkózzon meg a csomag tartalmával Rhebosse. Mondhatni, hogy átengedi neki ezt a nagyon izgalmas részt és csak nézőként vesz részt a műveletlen. Nézőként viszont nagyon is, a nő nyomában közelebb sétál az ágyhoz, amire a ruhát és kiegészítőit lepakolták, majd a háta mögött összekulcsolt kezekkel szemlélődik tovább.*
- Mint mondtam, vannak bizonyos titkok, amiket… de már tudja, hiszen mondtam. *Ismét csak ez a válasza a titkokat firtató kérdésre. Nem fogja elárulni és kész. Talán azért, mert jobb, ha Rhebosse nem tud róla, mit áldozott fel ezért, de ott van az egyszerű ugratás lehetősége is.*
- Annyit mondhatok, hogy nem volt egyszerű, becsülje meg. *Amikor Rhebosse végez egy darab nézegetésével, akkor ő veszi át, hogy ő is hasonlóan cselekedjen és csak utána rakja vissza a tárgyakat az ágyra.*
- Nincs rajta hátul valami szíj vagy csat? Biztos meg kell lazítani valahogy, aztán ha belebújt, majd megszorítjuk újra. *A tanács után a másikra sandít. Reméli, hogy jót mondott.*
- És talán nem kéne semmi sem alá venni, hátha amúgy túl szoros lenne.
2639. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-02 18:34:56
Üzenet elküldve: 2016-01-02 18:34:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Komolyan, csendben követi a parasztembernek is beillő férfit az emeletre, ahol a Pegazus szobái találhatóak. Maga is élvezhette már életében a fogadó vendégszeretetét, így nem ismeretlenek számára az olajlámpások fényei. Svir meglehetősen óvatosan, lassabban halad előtte mint azt tőle megszokta, melyen a lány csak magában mosolyog a furcsa tartalmú csomag cipelője mögött. Lelki szemei előtt megjelenik, ahogyan elejtik a lépcsőn a páncélzatot, mely csörögve-zörögve hullik alá az ivóba, nem kis feltűnést keltve.
A szobában egy ugrással bent terem. Kezét maga mögött a karjára kulcsolja és cinkos pillantásokat vet a férfire, ki elővigyázatosan még az ajtót is bezárja.
Erősen dobogó szívvel veszi át a díszes anyagba borított műremeket. Finoman, vigyázva fogja meg. Olyan ez, mintha ajándékot kapna. Persze amit a csomag rejt nem igazán az övé és nem is igazán ajándék, de azért csillogó szemekkel méregeti a vártnál súlyosabb kupacot.
Rhebosse az ágyhoz sétál és lehelyezi rá kincsüket. Óvatosan bontja ki tartalmát és kisvártatva szemük elé tárulhat a felszerelés teljes valójában. Az új darabok meglepetésként érik a lányt, homlokát ráncolva fordul hátra a férfihez.*
- Mégis mivel sikerült rávennie a kovácsmestert? *hüledezik, miközben ujjaival végigsimít a páncélzaton, ahogyan azt már korábban is megtette a műhelyben. Kezébe veszi a furcsa nyakéket és fölé hajolva komoly vizsgálgatásba kezd. Rendkívül szép munka, ebben a fényben teljesen máshogy tetszik a fém csillogása. A díszítésről látszik, hogy kollekciót alkot a páncélegyüttessel.
A legtöbb darabot egyenként kezébe veszi, maga elé tartja, megforgatja. Olyan érzése van, mintha rosszban járnának, pedig (reményei szerint) teljesen legálisan vették kölcsön a furcsa viseletet.*
- Hogy lehet ezt fölvenni? *Nézegeti az agymunkától merev arccal a felsőrészt. Vagy valahogy belepréseli magát alulról-felülről, vagy elrejtett kapcsokat kéne keresnie. Kell, legyen valami titkos módszere annak, hogyan ölt magára az ember lánya egy ilyet. *
- Nem kapott hozzá instrukciókat? *Néz Svirre zavartan.*
*Komolyan, csendben követi a parasztembernek is beillő férfit az emeletre, ahol a Pegazus szobái találhatóak. Maga is élvezhette már életében a fogadó vendégszeretetét, így nem ismeretlenek számára az olajlámpások fényei. Svir meglehetősen óvatosan, lassabban halad előtte mint azt tőle megszokta, melyen a lány csak magában mosolyog a furcsa tartalmú csomag cipelője mögött. Lelki szemei előtt megjelenik, ahogyan elejtik a lépcsőn a páncélzatot, mely csörögve-zörögve hullik alá az ivóba, nem kis feltűnést keltve.
A szobában egy ugrással bent terem. Kezét maga mögött a karjára kulcsolja és cinkos pillantásokat vet a férfire, ki elővigyázatosan még az ajtót is bezárja.
Erősen dobogó szívvel veszi át a díszes anyagba borított műremeket. Finoman, vigyázva fogja meg. Olyan ez, mintha ajándékot kapna. Persze amit a csomag rejt nem igazán az övé és nem is igazán ajándék, de azért csillogó szemekkel méregeti a vártnál súlyosabb kupacot.
Rhebosse az ágyhoz sétál és lehelyezi rá kincsüket. Óvatosan bontja ki tartalmát és kisvártatva szemük elé tárulhat a felszerelés teljes valójában. Az új darabok meglepetésként érik a lányt, homlokát ráncolva fordul hátra a férfihez.*
- Mégis mivel sikerült rávennie a kovácsmestert? *hüledezik, miközben ujjaival végigsimít a páncélzaton, ahogyan azt már korábban is megtette a műhelyben. Kezébe veszi a furcsa nyakéket és fölé hajolva komoly vizsgálgatásba kezd. Rendkívül szép munka, ebben a fényben teljesen máshogy tetszik a fém csillogása. A díszítésről látszik, hogy kollekciót alkot a páncélegyüttessel.
A legtöbb darabot egyenként kezébe veszi, maga elé tartja, megforgatja. Olyan érzése van, mintha rosszban járnának, pedig (reményei szerint) teljesen legálisan vették kölcsön a furcsa viseletet.*
- Hogy lehet ezt fölvenni? *Nézegeti az agymunkától merev arccal a felsőrészt. Vagy valahogy belepréseli magát alulról-felülről, vagy elrejtett kapcsokat kéne keresnie. Kell, legyen valami titkos módszere annak, hogyan ölt magára az ember lánya egy ilyet. *
- Nem kapott hozzá instrukciókat? *Néz Svirre zavartan.*
2638. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-02 17:47:30
Üzenet elküldve: 2016-01-02 17:47:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kakaót, azt köszöni szépen, de nem kér. Megelégszik azzal a tudattal, hogy újdonsült cinkostársa, Rhebosse rá is gondolt vele. Igazán kedves dolog, éppen ezért nagyra is értékeli. Bizonyos helyzetekben még életet is menthet az a fél bögre kakaó, szerencsére ez most nem olyan. Meg aztán különben sem szeretné véletlenük összekakaózni a díszes csomag tartalmát, tiszteletlenség lenne a részükről. A lépcsőn felfelé menet is sokkal óvatosabb, mint amennyire az szokott lenni, a lába elé néz, figyel a szemből jövőkre, meg minden. Még arra is odafigyel, hogy a lehető legkevésbé nyikorogjanak alatta a szőnyeggel borított lépcsőfokok, de ez persze már igazán mellékes a csomag állapotának megőrzésénél, látható, hogy rá is játszik kicsit a dologra.*
- Az egyik lesz a folyosó végén. *Mondja a valószínűleg mögötte sétáló nőnek. Amikor megérkeznek a szobába még kiles maguk mögött az ajtón, majd becsukja és kulcsra zárja azt.*
- Nos, azt hiszem most már átadhatom. Ki lehet bontani. *Rhebosse kezébe nyomja az egész pakkot, majd megvárja, hogy kezdjen vele valamit a nő. Ha végre kibontják a csomagot, a már megismert páncél mellett egyéb kiegészítőket is láthatnak, sikerült a teljes szettet megszereznie. Sípcsont és alkarvédők, fejpánt, meg valami, ami a nyaki részt hivatott védeni és egy csöppet sem tűnik kényelmesnek.*
*Kakaót, azt köszöni szépen, de nem kér. Megelégszik azzal a tudattal, hogy újdonsült cinkostársa, Rhebosse rá is gondolt vele. Igazán kedves dolog, éppen ezért nagyra is értékeli. Bizonyos helyzetekben még életet is menthet az a fél bögre kakaó, szerencsére ez most nem olyan. Meg aztán különben sem szeretné véletlenük összekakaózni a díszes csomag tartalmát, tiszteletlenség lenne a részükről. A lépcsőn felfelé menet is sokkal óvatosabb, mint amennyire az szokott lenni, a lába elé néz, figyel a szemből jövőkre, meg minden. Még arra is odafigyel, hogy a lehető legkevésbé nyikorogjanak alatta a szőnyeggel borított lépcsőfokok, de ez persze már igazán mellékes a csomag állapotának megőrzésénél, látható, hogy rá is játszik kicsit a dologra.*
- Az egyik lesz a folyosó végén. *Mondja a valószínűleg mögötte sétáló nőnek. Amikor megérkeznek a szobába még kiles maguk mögött az ajtón, majd becsukja és kulcsra zárja azt.*
- Nos, azt hiszem most már átadhatom. Ki lehet bontani. *Rhebosse kezébe nyomja az egész pakkot, majd megvárja, hogy kezdjen vele valamit a nő. Ha végre kibontják a csomagot, a már megismert páncél mellett egyéb kiegészítőket is láthatnak, sikerült a teljes szettet megszereznie. Sípcsont és alkarvédők, fejpánt, meg valami, ami a nyaki részt hivatott védeni és egy csöppet sem tűnik kényelmesnek.*
2637. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-12-26 14:01:25
Üzenet elküldve: 2015-12-26 14:01:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
//Ébresztő//
*Éles napsugár ragyog Vaxi arcán, ahogyan megfordul az ágyon.
~Ööö... áááá...~ Nyöszörög, hunyorog és tenyerével igyekszik eltakarni szemeit a most szokatlanul erős világosságtól. Annyit forgolódik az ágyon, hogy végül legurul a padlóra, kapaszkodni próbál, de ezzel fejére rántja a hideg vízzel teli mosakodó tálat.*
-Jó reggelt Vaxi! Milyen hideg reggelre ébredtünk!
*Tartja meg bosszankodó monológját és feltápászkodik. Bár a napkorong élesen vetül be a szobába, cseppet sem melegíti fel a szobát. Vaxit hirtelen kirázza a hideg, majd tenyerével végig dörzsöli alkoholtól meggyötört arcát.
~Máskor nem hamarkodom el az ivást.~
Végig nézi magát, megigazítja öltözékét, derekán a tőrt, hátán az íjat, mindent rendben talál s meglepve látja, hogy nyilai mind egy szálig a szemközti asztalon sorakoznak. Odamegy és helyükre rakja felszerelését. Mikor mindezzel megvan, egy pergamen darabot vesz fel az asztalról. Mosolyogva nézi a kézírást, amin egy lakhely címe, és időpont áll, a végén aláírással.*
-Lill *Mondja ki hangosan a nevét. ~Most már ideje ennem is valamit és cseppet meg is melegednem. Aztán jószerencsével visszatalálok a templomhoz.~
Amennyire lehet rendben hagyja a szobát, leszámítva a mosakodótál tartalmát. Kezébe veszi a kulcsot és határozott léptekkel kilép a folyosóra, bezárja maga mögött a szobát és elindul a fogadóba reggelizni. Meglepően gyorsan lejut a falépcsőn, amely szinte muzsikál léptei alatt.
Nem tudja pontosan mikorra jár az idő, hogy reggeli lesz-e amit kíván elfogyasztani, de megvan győződve arról, hogy ennie kell, amiről korgó gyomra ad tanúbizonyságot.*
-Ej, ezt azonnal orvosolnom kell.
*Mondja fennhangon magának és jobb tenyerével megtapintja hasát. Ekkor ér le a lépcső aljára, a Pegazusba.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.26 18:18:44, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
*Éles napsugár ragyog Vaxi arcán, ahogyan megfordul az ágyon.
~Ööö... áááá...~ Nyöszörög, hunyorog és tenyerével igyekszik eltakarni szemeit a most szokatlanul erős világosságtól. Annyit forgolódik az ágyon, hogy végül legurul a padlóra, kapaszkodni próbál, de ezzel fejére rántja a hideg vízzel teli mosakodó tálat.*
-Jó reggelt Vaxi! Milyen hideg reggelre ébredtünk!
*Tartja meg bosszankodó monológját és feltápászkodik. Bár a napkorong élesen vetül be a szobába, cseppet sem melegíti fel a szobát. Vaxit hirtelen kirázza a hideg, majd tenyerével végig dörzsöli alkoholtól meggyötört arcát.
~Máskor nem hamarkodom el az ivást.~
Végig nézi magát, megigazítja öltözékét, derekán a tőrt, hátán az íjat, mindent rendben talál s meglepve látja, hogy nyilai mind egy szálig a szemközti asztalon sorakoznak. Odamegy és helyükre rakja felszerelését. Mikor mindezzel megvan, egy pergamen darabot vesz fel az asztalról. Mosolyogva nézi a kézírást, amin egy lakhely címe, és időpont áll, a végén aláírással.*
-Lill *Mondja ki hangosan a nevét. ~Most már ideje ennem is valamit és cseppet meg is melegednem. Aztán jószerencsével visszatalálok a templomhoz.~
Amennyire lehet rendben hagyja a szobát, leszámítva a mosakodótál tartalmát. Kezébe veszi a kulcsot és határozott léptekkel kilép a folyosóra, bezárja maga mögött a szobát és elindul a fogadóba reggelizni. Meglepően gyorsan lejut a falépcsőn, amely szinte muzsikál léptei alatt.
Nem tudja pontosan mikorra jár az idő, hogy reggeli lesz-e amit kíván elfogyasztani, de megvan győződve arról, hogy ennie kell, amiről korgó gyomra ad tanúbizonyságot.*
-Ej, ezt azonnal orvosolnom kell.
*Mondja fennhangon magának és jobb tenyerével megtapintja hasát. Ekkor ér le a lépcső aljára, a Pegazusba.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.26 18:18:44, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
2636. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-12-26 08:53:45
Üzenet elküldve: 2015-12-26 08:53:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Vaxi //
* Megindulnak hát az emelet felé. Bár nem túl erős, de a félig-meddig saját súlyát fenntartó férfival megbirkózik, abban viszont már nem annyira biztos, hogy valamire is emlékezni fog másnap reggelre. A beszélgetésük a minimálisra csökken.*
- Légy óvatos. *vagy *Itt most vigyázz. *jellegű mondatok hallatszanak a nő oldaláról. Vaxi pedig más rövidebb felszisszenéssekkel felel vagy épp, hogy beelőzi Lill óvatosságra intő szavait.
Amint a keresett szobára rálelnek Vaxit a falnak támasztja, a kulcsot átveszi a férfitól, a zárat kinyitja majd ismét felé fordulva támogatja be az ágyig. Ott mint aki végre hazaért Va kiterül és békés horkolásba kezd.
Fényt nem gyújt, nem érzi szükségét hisz az égi vándor ad némi fényt, elégségeset arra, hogy a szétszóródó nyílvesszőket felkapkodhassa és az egészet az asztalra halmozza. Egy pergamenre a nevét és a címét felfirkantja feltételezve, hogy Vaxi tud olvasni sőt még időpontot is hagy, hogy mikor keresse a Szegénynegyed szélén majd pedig a kulcsot az asztalon hagyva húzza be maga mögött az ajtót.
A lépcsőkön könnyed léptekkel siet végig, a Pegazus fogadóban már csak egy félhangos viszlát a felszolgáló felé és ki is lép az utcára. Útja egyenesen a bérelt szobájába vezet.*
* Megindulnak hát az emelet felé. Bár nem túl erős, de a félig-meddig saját súlyát fenntartó férfival megbirkózik, abban viszont már nem annyira biztos, hogy valamire is emlékezni fog másnap reggelre. A beszélgetésük a minimálisra csökken.*
- Légy óvatos. *vagy *Itt most vigyázz. *jellegű mondatok hallatszanak a nő oldaláról. Vaxi pedig más rövidebb felszisszenéssekkel felel vagy épp, hogy beelőzi Lill óvatosságra intő szavait.
Amint a keresett szobára rálelnek Vaxit a falnak támasztja, a kulcsot átveszi a férfitól, a zárat kinyitja majd ismét felé fordulva támogatja be az ágyig. Ott mint aki végre hazaért Va kiterül és békés horkolásba kezd.
Fényt nem gyújt, nem érzi szükségét hisz az égi vándor ad némi fényt, elégségeset arra, hogy a szétszóródó nyílvesszőket felkapkodhassa és az egészet az asztalra halmozza. Egy pergamenre a nevét és a címét felfirkantja feltételezve, hogy Vaxi tud olvasni sőt még időpontot is hagy, hogy mikor keresse a Szegénynegyed szélén majd pedig a kulcsot az asztalon hagyva húzza be maga mögött az ajtót.
A lépcsőkön könnyed léptekkel siet végig, a Pegazus fogadóban már csak egy félhangos viszlát a felszolgáló felé és ki is lép az utcára. Útja egyenesen a bérelt szobájába vezet.*
2635. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-12-25 22:10:37
Üzenet elküldve: 2015-12-25 22:10:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
//Lill//
*Nagy nehezen felkászálódik a székről, mintha önnön súlya kétszeresét mozdítaná meg. Lill azt állítja készségesen segít neki felmenni a szálláshelyére. A kulcsát előkotorja zsebéből, majd tenyerét ökölbe szorítja, nehogy elhagyja a fogadó vendégei között. Inogva, mint egy ma született borjú, lépegetnek fel a recsegő falépcsőn.
Vaxi elkap még néhány foszlányt Lill mondandójából.
~Árvaház... templom... Lill~
Mormog magában, fejét mégis délcegen tartja, mint akinek nincs szüksége segítségre.*
-Milyen bátor lány.
*Hálás azonban Lillnek, hogy felsegíti, mégis szégyent is érez valahol, hogy erre egyedül nem képes. Bár van-e valaki a világon, aki alkohol mámorban célba talál az íjával.
Néha megbotlik egy lépcsőfokban.*
-A csodába'! *Fortyan fel ilyenkor.* -Nézd, ott a szobám.
*Mutat rá a folyosó végén a bal oldali szobaajtóra. A lámpások mutatják az utat végig minden ajtó körül, így könnyen rátalálnak. A kulccsal kinyitják az ajtót, amin Vaxi majdhogynem bezuhan a szobába.* -Köszönöm...
*Bukik ki Vaxiból egy rövidre sikerült hálálkodás. Ezután Lillről nem tud sokat, mert ahogyan befelé bukdácsol, egyenesen az ágyba esik, amelyet a hold fénye világít meg a szoba két ablakán keresztül. Lill talán gyertyát gyújthatna, de nem lehet szükséges, mert valószínűleg Lill is hazatér saját otthonába, amennyiben Vaxi elalszik.
íjai kicsúsznak a tegzéből, némely az ágyra, a többi az ágy túlsó oldalán esnek le a padlóra. Pár pillanat múlva már enyhe horkolás hallatszik Vaxiból, ami jelzi, hogy reggelig nem lesz képes táncolni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.26 12:57:11, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
*Nagy nehezen felkászálódik a székről, mintha önnön súlya kétszeresét mozdítaná meg. Lill azt állítja készségesen segít neki felmenni a szálláshelyére. A kulcsát előkotorja zsebéből, majd tenyerét ökölbe szorítja, nehogy elhagyja a fogadó vendégei között. Inogva, mint egy ma született borjú, lépegetnek fel a recsegő falépcsőn.
Vaxi elkap még néhány foszlányt Lill mondandójából.
~Árvaház... templom... Lill~
Mormog magában, fejét mégis délcegen tartja, mint akinek nincs szüksége segítségre.*
-Milyen bátor lány.
*Hálás azonban Lillnek, hogy felsegíti, mégis szégyent is érez valahol, hogy erre egyedül nem képes. Bár van-e valaki a világon, aki alkohol mámorban célba talál az íjával.
Néha megbotlik egy lépcsőfokban.*
-A csodába'! *Fortyan fel ilyenkor.* -Nézd, ott a szobám.
*Mutat rá a folyosó végén a bal oldali szobaajtóra. A lámpások mutatják az utat végig minden ajtó körül, így könnyen rátalálnak. A kulccsal kinyitják az ajtót, amin Vaxi majdhogynem bezuhan a szobába.* -Köszönöm...
*Bukik ki Vaxiból egy rövidre sikerült hálálkodás. Ezután Lillről nem tud sokat, mert ahogyan befelé bukdácsol, egyenesen az ágyba esik, amelyet a hold fénye világít meg a szoba két ablakán keresztül. Lill talán gyertyát gyújthatna, de nem lehet szükséges, mert valószínűleg Lill is hazatér saját otthonába, amennyiben Vaxi elalszik.
íjai kicsúsznak a tegzéből, némely az ágyra, a többi az ágy túlsó oldalán esnek le a padlóra. Pár pillanat múlva már enyhe horkolás hallatszik Vaxiból, ami jelzi, hogy reggelig nem lesz képes táncolni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.26 12:57:11, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
2634. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-12-20 15:33:23
Üzenet elküldve: 2015-12-20 15:33:23
ÚJ
![>Kaiss Tordemirr [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10231_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Azonnal a szobája felé siet, kinyitja az ajtót és bezárja maga mögött. Azonnal elkezdi az előkészületeket, de elsőnek kinyitja az ablakot, és előszedi a cuccait. Lepakol az asztalról, a táskájában lévő bájitalos fiolákat pedig egyesével egymás mellé kipakolja. Ezután a most beszerzett dolgokat pakolássza ki szépen maga elé. Sokat tanult arról miként lehet elkezdeni bájitalokat kikeverni, ám mindig azt mondták neki, hogy majd magától mindenre rá fog jönni. Így először bizonyára a legalternatívabb megoldást választja, és majd egyikből a másikba önt át pontosan figyelve az arányokat, ami nagyon fontos része a dolgoknak. Ha kell meggyújtja a borszeszégőt, és enyhén rámelegít a fiola aljára óvatosan pillantgatva, hogy milyen hatást fog kiváltani ezzel. Bizonyára elbíbelődik egy darabig, de végre elérkezett az a perc amire már ezer éve vár, és lelkesen és széles mosollyal az arcán beleveti magát a munkába.*
2633. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-12-20 14:35:04
Üzenet elküldve: 2015-12-20 14:35:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Gilroy elkavarodott az italokkal, így feloson az emeletre. Nem akar sokáig itt időzni, csak körbenéz. Lehet venni ki itt egy szobát, ám még mindig nem tartja annyira jó ötletnek. Az aranyat most gyűjteni szándékszik nem pedig költeni. Persze vett már ki régebben szobát itt, és nagyjából emlékszik is milyenek lehetnek a szobák elrendezései. Mondjuk azóta változhatott sokat is, hiszen nem volt a városban más vagy évek óta. Vállat von, és elsétál a folyosó végén levő ablakig, lepillant Holdudvarra. Igazán kellemes kis tisztás a fogadó mellett. Egy darabig nézegeti, aztán lassú lépésekkel a lépcső felé halad megint. Még a végén a szőke fiúnak feltűnik az eltűnése. Persze akár találhatott is más társaságot magának. Hiszen ki tudja, eléggé csélcsap ifjúnak látszik.*
*Azért visszamegy, hátha keresi már, de azért nem sieti el. Lassabban éri el a lépcsőt, és gondolataiba révedve nem is megy le.*
~Vegyen ki itt mégis egy szobát?~
*Ez itt a kérdés, és döntésképtelenséget mindig is utálta. Fejét nemlegesen rázza meg, és már döntött is.*
*Azért visszamegy, hátha keresi már, de azért nem sieti el. Lassabban éri el a lépcsőt, és gondolataiba révedve nem is megy le.*
~Vegyen ki itt mégis egy szobát?~
*Ez itt a kérdés, és döntésképtelenséget mindig is utálta. Fejét nemlegesen rázza meg, és már döntött is.*
2632. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-12-18 10:46:50
Üzenet elküldve: 2015-12-18 10:46:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Az adósok börtönéről tett megjegyzése csak tréfa volt, de rájön, hogy Morfiusz komolyan vette. Ez is egy újabb kis mozaikdarab, amit most a többi mellé rak, ugyanakkor valami furcsa melegséggel tölti el a válasz.*
- Magadra vállalnád? De miért mondod, hogy én tehetnék róla, én könnyebb vagyok, mint te, és nem is akartam rajta páros lábbal ugrálni, az a te ötleted volt, nekem bőven elég a fekvés is *teszi még hozzá kis mosollyal.
Morf nevetését hallva csakhamar szélesebbé válik a mosolya.*
~Mi van ebben a férfiban, hogy ennyire tetszik a nevetése? Miért van, hogy szeretem hallani? Hogy sokszor ezért ugratom, mert amikor leesik neki, akkor nevet...~
*A lány fejében még ott vannak ezek a gondolatok is, mikor csókolják egymást, aztán már nem gondol semmire, csak engedi történni a dolgokat, sőt, vissza is csókol, megízleli ő is a férfi ajkait.
Akkor tér csak magához, mikor érzi, hogy a finoman tapogatózó ujjak már épp megoldanák a ruhája kapcsait.
Nem arról van szó, hogy ő nem akarná, hiszen, ha nem akarna Morffal lenni már annyi alkalma lett volna, hogy otthagyja valahol az úton.*
~Majdnem biztos vagyok benne, hogy nem keresett volna, ha látja, hogy elhagyom, nem jött volna utánam. Olyan ostoba gondolat az, hogy akkor szeretnék valóban vele lenni, ha legalább remélhetném, hogy keresne?~
*Shyahar még mindig nem egészen biztos abban, számít-e ő ennyit a férfinak, de azt is érzi, sokáig már nem várhat. Nem mintha ez annyira tudatos vagy kiszámított lenne nála, hiszen csakis a megérzései vezetik.*
- Örülnék neki *feleli halkan, de olyan gyengéd mosollyal toldja meg a két szót, amilyet a férfi még sosem kapott tőle.
Mikor Morfiusz végül felül és magához húzza a lány is átöleli, aztán apró kis csókot ad a nyaka oldalára.*
- Köszönöm.
*Nézi, ahogy a férfi újra felhúzza a csizmáit, neki ilyen gondja nincs, hiszen nem vetkőzött neki, csak újra maga kör kanyarítja a köpenyét, aztán követi a társát. A küszöbön könnyed csókot ad viszonzásként, aztán halkan kuncogni kezd.*
- Rendben! Lentről biztosan egészen más.
*A lány a lépcső felé fordul.*
- Légyszíves, zárd be jól az ajtót! *kéri még a válla felett hátranézve.* Ki tudja, az ilyen nagyvárosok teli lehetnek mindenféle tolvajokkal!
~Az hiányozna még csak, hogy elvigyék az új holmijainkat!~
*Toporog, ahogy indulnak lefelé, kezét Morf tenyerébe csúsztatja.*
//Morfiusz//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Az adósok börtönéről tett megjegyzése csak tréfa volt, de rájön, hogy Morfiusz komolyan vette. Ez is egy újabb kis mozaikdarab, amit most a többi mellé rak, ugyanakkor valami furcsa melegséggel tölti el a válasz.*
- Magadra vállalnád? De miért mondod, hogy én tehetnék róla, én könnyebb vagyok, mint te, és nem is akartam rajta páros lábbal ugrálni, az a te ötleted volt, nekem bőven elég a fekvés is *teszi még hozzá kis mosollyal.
Morf nevetését hallva csakhamar szélesebbé válik a mosolya.*
~Mi van ebben a férfiban, hogy ennyire tetszik a nevetése? Miért van, hogy szeretem hallani? Hogy sokszor ezért ugratom, mert amikor leesik neki, akkor nevet...~
*A lány fejében még ott vannak ezek a gondolatok is, mikor csókolják egymást, aztán már nem gondol semmire, csak engedi történni a dolgokat, sőt, vissza is csókol, megízleli ő is a férfi ajkait.
Akkor tér csak magához, mikor érzi, hogy a finoman tapogatózó ujjak már épp megoldanák a ruhája kapcsait.
Nem arról van szó, hogy ő nem akarná, hiszen, ha nem akarna Morffal lenni már annyi alkalma lett volna, hogy otthagyja valahol az úton.*
~Majdnem biztos vagyok benne, hogy nem keresett volna, ha látja, hogy elhagyom, nem jött volna utánam. Olyan ostoba gondolat az, hogy akkor szeretnék valóban vele lenni, ha legalább remélhetném, hogy keresne?~
*Shyahar még mindig nem egészen biztos abban, számít-e ő ennyit a férfinak, de azt is érzi, sokáig már nem várhat. Nem mintha ez annyira tudatos vagy kiszámított lenne nála, hiszen csakis a megérzései vezetik.*
- Örülnék neki *feleli halkan, de olyan gyengéd mosollyal toldja meg a két szót, amilyet a férfi még sosem kapott tőle.
Mikor Morfiusz végül felül és magához húzza a lány is átöleli, aztán apró kis csókot ad a nyaka oldalára.*
- Köszönöm.
*Nézi, ahogy a férfi újra felhúzza a csizmáit, neki ilyen gondja nincs, hiszen nem vetkőzött neki, csak újra maga kör kanyarítja a köpenyét, aztán követi a társát. A küszöbön könnyed csókot ad viszonzásként, aztán halkan kuncogni kezd.*
- Rendben! Lentről biztosan egészen más.
*A lány a lépcső felé fordul.*
- Légyszíves, zárd be jól az ajtót! *kéri még a válla felett hátranézve.* Ki tudja, az ilyen nagyvárosok teli lehetnek mindenféle tolvajokkal!
~Az hiányozna még csak, hogy elvigyék az új holmijainkat!~
*Toporog, ahogy indulnak lefelé, kezét Morf tenyerébe csúsztatja.*
2631. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-12-16 21:14:00
Üzenet elküldve: 2015-12-16 21:14:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Az orvoslás becses tudománya, hogyan lehet becstelenebb, mint egy olyan kezében, aki semmire sem becsüli azt, amelyet ősei hagyományoztak a számára. Mit sem érdekli, etika, vagy jó szándék, önzetlenség, vagy épp szánalom. A tudomány előrehaladása és a különböző korok megítélése oly sok változást hozott már a világon és nem épp itt fog megtorpanni, itt a nagy lehetőségek küszöbén. Egy etika és egy határok nélküli elmében a tudomány szárnyakat ereszt és csak azt szolgálja, hogy kielégítse a végtelen vágyak, amely a kínzó kísértés táplál, hogy betöltse az űrt az emberben, kinek becsvágya elnyelne mindent a világban. A féktelen tudomány mámorító érzése, és a korlátlanság hamis illúziója uralmat ad az agynak, hogy saját magát is felszabadítsa. A hihetetlen vágy, amely eltölti az értelmet parancsot ad a testnek, hogy feloldja azokat az enzimeket, amelyek kiváltják a szerelmet. De miféle korcs szerelem ez? Hová vezet? Mi a tárgya?
Nem más, mint a szabadság. A hamis szabadság, mely csak egy érzés, de nem a valóság, egy kés egy test egy tudás, mit sem számít a világmindenségben. De mint a doktor is tudja a szerelem a szabadság a szabad az pedig önnönmaga. Ezért a csapda készen áll. A lélek folyamatos örvényszerű csapdája, amely beljebb és beljebb húzza a doktort, hogy végül elnyelje személyiségét és szolgává tegye. A szabadság ekkor veszíti el végleg az illúzióját, hiszen korláttá válik, a kényszer korlátjává. A doktor már lefelé tart. Már akkor lefelé tartott, amikor mesterei elkergették, mert áthágott mindent, amit tanítottak számára. Amikor a beteget nem gyógyította, hanem tesztelte. Amikor az eredetet nem helyreállította, hanem megváltoztatta és formálta, hogy uralja a folyamatot és végérvényesen magába zárja. Megtagadja és túllép rajta a mesterek, kik oly nagy tehetséget akartak belelátni személyébe már mid halottak szemében. Olyanok, akik elutasították a mindent megismerni elvét. Akik, többet prédikálnak a helyesről, mint cselekedték volna, mikor még lehetett. talán ezen föld lakói másabbak mint ahonnan jött. itt talán nyitottabb az elme, és befogadóbb az erkölcs arra, hogy a kíváncsiság és egy egy probléma megoldása fontosabb legyen annál mint, hogy vinnyogjunk ha áldozatot kell hozni. Ez a föld talán bölcsebb és belátóbb, hogy egyeseknek el kell pusztulnia, hogy a többiek többet tudjanak, és magasabbra jussanak. Talán az! Ezt kell most megtudni. Ez most a feladat.* ~ Derítsük hát ki az igazságot mindarról, amit ezen, szakma tudhat e földön a valóságról. ~
*Az orvoslás becses tudománya, hogyan lehet becstelenebb, mint egy olyan kezében, aki semmire sem becsüli azt, amelyet ősei hagyományoztak a számára. Mit sem érdekli, etika, vagy jó szándék, önzetlenség, vagy épp szánalom. A tudomány előrehaladása és a különböző korok megítélése oly sok változást hozott már a világon és nem épp itt fog megtorpanni, itt a nagy lehetőségek küszöbén. Egy etika és egy határok nélküli elmében a tudomány szárnyakat ereszt és csak azt szolgálja, hogy kielégítse a végtelen vágyak, amely a kínzó kísértés táplál, hogy betöltse az űrt az emberben, kinek becsvágya elnyelne mindent a világban. A féktelen tudomány mámorító érzése, és a korlátlanság hamis illúziója uralmat ad az agynak, hogy saját magát is felszabadítsa. A hihetetlen vágy, amely eltölti az értelmet parancsot ad a testnek, hogy feloldja azokat az enzimeket, amelyek kiváltják a szerelmet. De miféle korcs szerelem ez? Hová vezet? Mi a tárgya?
Nem más, mint a szabadság. A hamis szabadság, mely csak egy érzés, de nem a valóság, egy kés egy test egy tudás, mit sem számít a világmindenségben. De mint a doktor is tudja a szerelem a szabadság a szabad az pedig önnönmaga. Ezért a csapda készen áll. A lélek folyamatos örvényszerű csapdája, amely beljebb és beljebb húzza a doktort, hogy végül elnyelje személyiségét és szolgává tegye. A szabadság ekkor veszíti el végleg az illúzióját, hiszen korláttá válik, a kényszer korlátjává. A doktor már lefelé tart. Már akkor lefelé tartott, amikor mesterei elkergették, mert áthágott mindent, amit tanítottak számára. Amikor a beteget nem gyógyította, hanem tesztelte. Amikor az eredetet nem helyreállította, hanem megváltoztatta és formálta, hogy uralja a folyamatot és végérvényesen magába zárja. Megtagadja és túllép rajta a mesterek, kik oly nagy tehetséget akartak belelátni személyébe már mid halottak szemében. Olyanok, akik elutasították a mindent megismerni elvét. Akik, többet prédikálnak a helyesről, mint cselekedték volna, mikor még lehetett. talán ezen föld lakói másabbak mint ahonnan jött. itt talán nyitottabb az elme, és befogadóbb az erkölcs arra, hogy a kíváncsiság és egy egy probléma megoldása fontosabb legyen annál mint, hogy vinnyogjunk ha áldozatot kell hozni. Ez a föld talán bölcsebb és belátóbb, hogy egyeseknek el kell pusztulnia, hogy a többiek többet tudjanak, és magasabbra jussanak. Talán az! Ezt kell most megtudni. Ez most a feladat.* ~ Derítsük hát ki az igazságot mindarról, amit ezen, szakma tudhat e földön a valóságról. ~
2630. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-12-16 15:48:14
Üzenet elküldve: 2015-12-16 15:48:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője//
//Shyahar//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
~De aranyos, ahogy aggódik, hogy a rugók miatt az adósok börtönében kötünk ki.~
*Attól ugyan nem tart, de lehet Shya igen, ezért igyekszik megnyugtatni.*
-Ne aggódj, ha eltörnek ezek a gnóm vacakok, akkor magamra vállalom, hogy kifizetem. Mondjuk az igaz, hogyha tényleg eltörnek arról csak is te tehetsz.
~Ha kevésbé lennél kívánatosan gömbölyű és kedves, akkor lehet nem lennének akkor veszélyben és nem kellene rongálnom őket.~
*Vigyorog, aztán felnevet. Most milyen másnak látja, mikor először találkoztak nem találta éppen a legvonzóbb lánynak Shyát. Amilyen szürke volt és a haja meg kontyba volt tekerve, se festék, se ékszer, semmi. Aztán észrevette, hogy a ruha alatt igen csak kívánatos domborulatokat rejteget, észrevette az ikon szemeket, a különleges mintázattal, a haja puha esését. Látta már kiengedve, igaz nem túl gyakran és nem is hosszú ideig, csak még újra fel nem tekerte kontyba, de úgy találta sokkal jobba néz ki kiengedett hajjal. A szája is a teremtője mester műve, telt és piros, ahogy csókolja csak egyre inkább akarja birtokba venni. Éppen csúszik hátra a keze a kapcsokhoz, hogy megszabadítsa a sok anyagtól a kívánatos domborzatát, de ekkor Shya visszavonulót fúj. Tudja már akkor, amikor az ujjai finom mozdulattal az arcát érintik, aztán valóban el is elhúzódik tőle. Türelmetlenül szusszan egyet. Ránéz és várja ezúttal mi a kifogás, amiért nem enged. Fel nem foghaja mi a gondja, hiszen pontosan érzi a csókjai közben, a lány viszonozza, akarja.*
~Na már megint, kíváncsi vagyok ezúttal mi van.~
*Az indok azért nem az amit várt.*
~Előtte? Vajon ez időhúzás még kigondolja miért is nem lenne jó velem, vagy komolyan gondolja.~
*Mondjuk tényleg meg akarták nézni a várost, de tőle lehetett volna akár holnap is. Végül rábólint, ha már tényleg beígérte a programot.*
-Jó megmutatom, ha így ragaszkodsz hozzá.
*Nem túl nagy kedvel, de felemelkedik az ágyról, Shyát is magával húzva ülő helyzetbe. Ha már megint vissza kell, hogy fogja magát legalább öleli még magához a puha testet egy ideig. Felkel azután és az ágy szélére ülve húzza fel a csizmáit.*
-Ha tényleg menni akarsz előbb a városba, akkor siessünk ki innen, mert még meggondolom magam.
*Mondja a válla felett vigyorogva hátra. Mihelyt lehet indulni akar és visszatérni. Az ígéret, hogy ma este végre enged neki Shya feldobja annyira, hogy ezúttal ne hosszú percekig bosszankodjon az elutasításon. Amit hallott ígéret volt, annak hangzott, ha pedig visszajönnek akkor számon fogja kérni rajta. Mosolyogva kapja el a derekát és húzza magához az ajtónál, mikor Shya is elkészült és megismételi a csókot, amit az ágyban már egyszer adott.*
-Na gyere, nézzük meg azt a híres Holdudvart közelebbről.
*A csók után kézen fogja és kihúzza őt az ajtón. Erős a kísértés, hogy ne előre a lépcső felé, hanem visszafelé az ágyba vigye. Jobb, ha kint vannak a józanító hideg levegőn.*
//Shyahar//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
~De aranyos, ahogy aggódik, hogy a rugók miatt az adósok börtönében kötünk ki.~
*Attól ugyan nem tart, de lehet Shya igen, ezért igyekszik megnyugtatni.*
-Ne aggódj, ha eltörnek ezek a gnóm vacakok, akkor magamra vállalom, hogy kifizetem. Mondjuk az igaz, hogyha tényleg eltörnek arról csak is te tehetsz.
~Ha kevésbé lennél kívánatosan gömbölyű és kedves, akkor lehet nem lennének akkor veszélyben és nem kellene rongálnom őket.~
*Vigyorog, aztán felnevet. Most milyen másnak látja, mikor először találkoztak nem találta éppen a legvonzóbb lánynak Shyát. Amilyen szürke volt és a haja meg kontyba volt tekerve, se festék, se ékszer, semmi. Aztán észrevette, hogy a ruha alatt igen csak kívánatos domborulatokat rejteget, észrevette az ikon szemeket, a különleges mintázattal, a haja puha esését. Látta már kiengedve, igaz nem túl gyakran és nem is hosszú ideig, csak még újra fel nem tekerte kontyba, de úgy találta sokkal jobba néz ki kiengedett hajjal. A szája is a teremtője mester műve, telt és piros, ahogy csókolja csak egyre inkább akarja birtokba venni. Éppen csúszik hátra a keze a kapcsokhoz, hogy megszabadítsa a sok anyagtól a kívánatos domborzatát, de ekkor Shya visszavonulót fúj. Tudja már akkor, amikor az ujjai finom mozdulattal az arcát érintik, aztán valóban el is elhúzódik tőle. Türelmetlenül szusszan egyet. Ránéz és várja ezúttal mi a kifogás, amiért nem enged. Fel nem foghaja mi a gondja, hiszen pontosan érzi a csókjai közben, a lány viszonozza, akarja.*
~Na már megint, kíváncsi vagyok ezúttal mi van.~
*Az indok azért nem az amit várt.*
~Előtte? Vajon ez időhúzás még kigondolja miért is nem lenne jó velem, vagy komolyan gondolja.~
*Mondjuk tényleg meg akarták nézni a várost, de tőle lehetett volna akár holnap is. Végül rábólint, ha már tényleg beígérte a programot.*
-Jó megmutatom, ha így ragaszkodsz hozzá.
*Nem túl nagy kedvel, de felemelkedik az ágyról, Shyát is magával húzva ülő helyzetbe. Ha már megint vissza kell, hogy fogja magát legalább öleli még magához a puha testet egy ideig. Felkel azután és az ágy szélére ülve húzza fel a csizmáit.*
-Ha tényleg menni akarsz előbb a városba, akkor siessünk ki innen, mert még meggondolom magam.
*Mondja a válla felett vigyorogva hátra. Mihelyt lehet indulni akar és visszatérni. Az ígéret, hogy ma este végre enged neki Shya feldobja annyira, hogy ezúttal ne hosszú percekig bosszankodjon az elutasításon. Amit hallott ígéret volt, annak hangzott, ha pedig visszajönnek akkor számon fogja kérni rajta. Mosolyogva kapja el a derekát és húzza magához az ajtónál, mikor Shya is elkészült és megismételi a csókot, amit az ágyban már egyszer adott.*
-Na gyere, nézzük meg azt a híres Holdudvart közelebbről.
*A csók után kézen fogja és kihúzza őt az ajtón. Erős a kísértés, hogy ne előre a lépcső felé, hanem visszafelé az ágyba vigye. Jobb, ha kint vannak a józanító hideg levegőn.*
2629. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-12-15 22:06:14
Üzenet elküldve: 2015-12-15 22:06:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Finoman összevont szemöldökei alól közepesen szúrós pillantást vet Morfiuszra.*
– Úgy véled, nem tudok bemenni egy nyitott ajtón egyedül? Hm? Hm?
*Nyilván nem teljes és nem őszinte a felháborodása, mert Shyahar azért elég talpraesett ahhoz, hogy ha valóban minden tekintetben ellenére lenne a férfi érintése, akkor azt egyenesen és félreérthetetlenül közölje is vele. Módja is adódott volna rá már bőven az elmúlt hetekben, és mégsem tett ilyet. De ettől függetlenül úgy érzi, illik némi felháborodást mutatni, ha csak úgy végigtapogatják az ember hátsóját.
Végül persze jobban érdekli a szoba, meg a kilátás.*
– Holdudvar? Találó név *Shyahar elgondolkodva bólint, és még mindig kifelé nézve csendesen kérdi.* Ebben a szobában is laktál már?
~Akkor sem kérdezek rá, hogy kivel jártál már itt. Azt már nem! Azt nem.~ *Valóban a nyelvébe harap, de most tartja a száját.*
– Jó találmány. A nevét is tudom, itt van a nyelvem hegyén… Mindjárt meglesz…
*Shyahar hanyatt dől, és a plafont bámulva töpreng, de közben szinte érzi magán Morf tekintetét, majdnem úgy, mintha a férfi fizikálisan is megérintené és nem csak a pillantásával simogatná. Amikor a férfi felé fordul, már tudja, hogy igaza van, Morf tenyere a derekára csúszik, neki pedig mintha csak villám csapná meg, eszébe jut az a bizonyos név.*
– Rugó! *kiált fel lelkesen, majdnem fel is ül, de a férfi keze a derekán visszatartja, kuncogva hanyatlik újra az ágytakaróra.* Ugrálni rajta? Méghozzá ketten? Ez nagyon, de nagyon! És ha leszakadna az ágy? Az ilyen gnóm izék biztos nem olcsók! Még végül az adósok börtönében kötnénk ki, vagy ki tudja? Ha leszakadna, és nem tudnánk kifizetni? Lehet vandálkodásért fel is jelentene a fogadós!
*Nem húzódik el, és nem is tolja el Morfiusz kezét, mikor simogatni kezdi a derekát, kicsit kikerekedő szemekkel nézi, majd halkan szólal meg.*
– De ugye nem páros lábbal akarsz ugrálni a matrac tetején?
*Vidám szikrák jelennek meg a lány szemében, de aztán újra elkomolyodik, Pillantása találkozik Morf mélybarna szemeinek tekintetével.*
~Olyan szépek a szemei. A szája is.~
*Tudja, már mielőtt hozzáérne a férfi ajka, talán a simogatása üteme változik meg, vagy a tekintete.
Shyahar nem tesz úgy, mintha nem akarná, mintha nem lenne finom. Párszor megcsókolta már őt a férfi, és ő is visszacsókolt, igaz túl messzire nem engedte utána az eseményeket. Valahogy úgy érzi, talán nemsoká tovább jutnak, ugyanakkor semmit nem akar elkapkodni.
Nagyon óvatosan érinti meg Morf arcán, ujjbegyeivel cirógatja meleg, kissé borostás bőrét, miközben lágyan viszonozza a csókját.
Aztán elhúzódik, nem megy messzire, csak egy tenyérnyire, csak hogy a szemébe tudjon nézni.*
– Megmutatod nekem a várost előbb? *kérdezi suttogva.* Meg azt a fürdőházat?
//Morfiusz//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Finoman összevont szemöldökei alól közepesen szúrós pillantást vet Morfiuszra.*
– Úgy véled, nem tudok bemenni egy nyitott ajtón egyedül? Hm? Hm?
*Nyilván nem teljes és nem őszinte a felháborodása, mert Shyahar azért elég talpraesett ahhoz, hogy ha valóban minden tekintetben ellenére lenne a férfi érintése, akkor azt egyenesen és félreérthetetlenül közölje is vele. Módja is adódott volna rá már bőven az elmúlt hetekben, és mégsem tett ilyet. De ettől függetlenül úgy érzi, illik némi felháborodást mutatni, ha csak úgy végigtapogatják az ember hátsóját.
Végül persze jobban érdekli a szoba, meg a kilátás.*
– Holdudvar? Találó név *Shyahar elgondolkodva bólint, és még mindig kifelé nézve csendesen kérdi.* Ebben a szobában is laktál már?
~Akkor sem kérdezek rá, hogy kivel jártál már itt. Azt már nem! Azt nem.~ *Valóban a nyelvébe harap, de most tartja a száját.*
– Jó találmány. A nevét is tudom, itt van a nyelvem hegyén… Mindjárt meglesz…
*Shyahar hanyatt dől, és a plafont bámulva töpreng, de közben szinte érzi magán Morf tekintetét, majdnem úgy, mintha a férfi fizikálisan is megérintené és nem csak a pillantásával simogatná. Amikor a férfi felé fordul, már tudja, hogy igaza van, Morf tenyere a derekára csúszik, neki pedig mintha csak villám csapná meg, eszébe jut az a bizonyos név.*
– Rugó! *kiált fel lelkesen, majdnem fel is ül, de a férfi keze a derekán visszatartja, kuncogva hanyatlik újra az ágytakaróra.* Ugrálni rajta? Méghozzá ketten? Ez nagyon, de nagyon! És ha leszakadna az ágy? Az ilyen gnóm izék biztos nem olcsók! Még végül az adósok börtönében kötnénk ki, vagy ki tudja? Ha leszakadna, és nem tudnánk kifizetni? Lehet vandálkodásért fel is jelentene a fogadós!
*Nem húzódik el, és nem is tolja el Morfiusz kezét, mikor simogatni kezdi a derekát, kicsit kikerekedő szemekkel nézi, majd halkan szólal meg.*
– De ugye nem páros lábbal akarsz ugrálni a matrac tetején?
*Vidám szikrák jelennek meg a lány szemében, de aztán újra elkomolyodik, Pillantása találkozik Morf mélybarna szemeinek tekintetével.*
~Olyan szépek a szemei. A szája is.~
*Tudja, már mielőtt hozzáérne a férfi ajka, talán a simogatása üteme változik meg, vagy a tekintete.
Shyahar nem tesz úgy, mintha nem akarná, mintha nem lenne finom. Párszor megcsókolta már őt a férfi, és ő is visszacsókolt, igaz túl messzire nem engedte utána az eseményeket. Valahogy úgy érzi, talán nemsoká tovább jutnak, ugyanakkor semmit nem akar elkapkodni.
Nagyon óvatosan érinti meg Morf arcán, ujjbegyeivel cirógatja meleg, kissé borostás bőrét, miközben lágyan viszonozza a csókját.
Aztán elhúzódik, nem megy messzire, csak egy tenyérnyire, csak hogy a szemébe tudjon nézni.*
– Megmutatod nekem a várost előbb? *kérdezi suttogva.* Meg azt a fürdőházat?
2628. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-12-15 16:06:49
Üzenet elküldve: 2015-12-15 16:06:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője//
//Shyahar//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Jól ismert vigyor jelenik meg az arcán mikor a várt felháborodást hallja a lány fenekét érintve.*
-Nyugodj meg, csak segítettem betalálni a szobába.
*Végig figyeli, ahogy a lány ismerkedik a szoba berendezéseivel és kinéz az ablakon.*
-Nekem mát volt szerencsém ezekhez a szobához hercegnőm és valóban látszik. Nyilván, azért a neve Holdudvar.
*Magyarázza, miközben kinyújtóztatja a tagjait és lerúgja a csizmáját, hogy azért mégse sározza össze az ágyneműt. A tekintete a lányt, szinte vonzza magához, amikor az megkerüli az ágyat és a szélére ül. Elmosolyodik rajta, hogy rugóztatja magát és a tekintetében kigyullad a ragadozó fény.*
-Igen az a gnóm izé van benne, ahogy mondod.
*Továbbra is fixírozza a lányt, de már nem a szemét nézi, hanem ruha kivágását figyeli a bőre meztelen részeit. nem nagy felület, de most mégis csak az vonzza a szemét, aztán lejjebb csúszik a tekintete a fedett részek felé. Shya végre elfekszik az ágyon mellette és oldalt fordul, úgyhogy ő is az oldalára fordul vele szembe és a átnyúl a közöttük lévő alig távolságon. Tenyere a lány derekára csúszik.*
-Ismerem bizony, bár nem emlékszem, hogy nevezik. Sokat teszteltem ne aggódj, elbír minket még akkor is, ha ugrálunk rajta.
*Elgondolkodva néz Shya ikon szemeibe és közben a keze reflexből elkezdi simogatni, pár centit fel és le mozdítva kezét a derekán.*
-Azért nem árthat letesztelni, mit gondolsz?
*Mosolyogva néz felé, aztán a keze feljebb csúszik Shya válla felé, hogy azután újra a derekára találjon. A simogatás elhaladja aztán lassan a lány derekát lefelé is. A mosolya egy kicsit feszültre vált, amikor a szemébe néz. Úgy gondolja, hogy itt fekszenek fent egy fogadó szobájában egymással, ezt a helyzetet nem akarja kihagyni. különben is, ennyit már rég udvarolt egy lánynak, mint ennek a kis verébnek, hogy lekerüljön róla a ruha. Eléggé kívánja már ahhoz, hogy ne várjon, ezen kívül amikor csókolta korábban, azt érezte, hogy Shya is kívánja őt. Nem tiltakozott csak amikor túl messzire akart menni, de talán most nem fog ellenkezni. Sokszor volt már, hogy a látszat kedvéért mondta neki egynémely lány, hogy nem akarja, aztán a csókjaitól mind felforrósodott a végére és nemhogy engedett, hanem egyenesen követelt folytatást. Közelebb hajol hozzá, közben húzza magához a derekát fogva, aztán hirtelen a száját a telt ajkakra tapasztja, hogy csókolja lesz, ami lesz.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.15 16:17:41
//Shyahar//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Jól ismert vigyor jelenik meg az arcán mikor a várt felháborodást hallja a lány fenekét érintve.*
-Nyugodj meg, csak segítettem betalálni a szobába.
*Végig figyeli, ahogy a lány ismerkedik a szoba berendezéseivel és kinéz az ablakon.*
-Nekem mát volt szerencsém ezekhez a szobához hercegnőm és valóban látszik. Nyilván, azért a neve Holdudvar.
*Magyarázza, miközben kinyújtóztatja a tagjait és lerúgja a csizmáját, hogy azért mégse sározza össze az ágyneműt. A tekintete a lányt, szinte vonzza magához, amikor az megkerüli az ágyat és a szélére ül. Elmosolyodik rajta, hogy rugóztatja magát és a tekintetében kigyullad a ragadozó fény.*
-Igen az a gnóm izé van benne, ahogy mondod.
*Továbbra is fixírozza a lányt, de már nem a szemét nézi, hanem ruha kivágását figyeli a bőre meztelen részeit. nem nagy felület, de most mégis csak az vonzza a szemét, aztán lejjebb csúszik a tekintete a fedett részek felé. Shya végre elfekszik az ágyon mellette és oldalt fordul, úgyhogy ő is az oldalára fordul vele szembe és a átnyúl a közöttük lévő alig távolságon. Tenyere a lány derekára csúszik.*
-Ismerem bizony, bár nem emlékszem, hogy nevezik. Sokat teszteltem ne aggódj, elbír minket még akkor is, ha ugrálunk rajta.
*Elgondolkodva néz Shya ikon szemeibe és közben a keze reflexből elkezdi simogatni, pár centit fel és le mozdítva kezét a derekán.*
-Azért nem árthat letesztelni, mit gondolsz?
*Mosolyogva néz felé, aztán a keze feljebb csúszik Shya válla felé, hogy azután újra a derekára találjon. A simogatás elhaladja aztán lassan a lány derekát lefelé is. A mosolya egy kicsit feszültre vált, amikor a szemébe néz. Úgy gondolja, hogy itt fekszenek fent egy fogadó szobájában egymással, ezt a helyzetet nem akarja kihagyni. különben is, ennyit már rég udvarolt egy lánynak, mint ennek a kis verébnek, hogy lekerüljön róla a ruha. Eléggé kívánja már ahhoz, hogy ne várjon, ezen kívül amikor csókolta korábban, azt érezte, hogy Shya is kívánja őt. Nem tiltakozott csak amikor túl messzire akart menni, de talán most nem fog ellenkezni. Sokszor volt már, hogy a látszat kedvéért mondta neki egynémely lány, hogy nem akarja, aztán a csókjaitól mind felforrósodott a végére és nemhogy engedett, hanem egyenesen követelt folytatást. Közelebb hajol hozzá, közben húzza magához a derekát fogva, aztán hirtelen a száját a telt ajkakra tapasztja, hogy csókolja lesz, ami lesz.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.15 16:17:41
2627. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-12-15 13:15:01
Üzenet elküldve: 2015-12-15 13:15:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Jó kis kieső helyet kapott ahogyan azt kérte. Hamar be is nyit, ugyanaz a berendezés fogadja mint korábban a másik szobában, úgy tűnik mind egy kaptafára lettek berendezve. Kai lekapja magáról a málhazsákot és kipakol belőle. A nap hátralevő részét miután megjárja a piacot itt fogja tölteni, ezért kell egy kis kényelem. Az ablakot majd ha dolgozik legalább szépen ki tudja nyitni ahogyan azt kell is. Nagyon jó hogy ezúttal nem kell mindent magával cipelnie, ugyanis kiüríti teljesen a zsákját ami így felszabadul, ezen kívül csak a kis papírost, a pénzes erszényét, és a szobája kulcsát fogja magával vinni. Ami olyan azt a szekrénybe pakolja, hogy bármi baj is történne vagy nemvárt esemény ne legyen már rögtön szem előtt olyan amit nem szeretne, vagy ami kicsit értékesebb. Mikor meggyőződik róla hogy mindent kipakolt és elpakolt ellenőrzi az ablakot hogy megfelelően be van e zárva, majd kisétál a szobából, bezárja kívülről az ajtót, zsebébe mélyeszti a kulcsot, és visszamegy a piactérre, hogy most már tényleg megvegye azokat a dolgokat amit akart, és végre nekiálljon a bájitalkeverésnek. Nagyon várja már.*
2626. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-12-12 22:59:22
Üzenet elküldve: 2015-12-12 22:59:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
*Bár nem adja jelét, de észreveszi, hogy Morfiusz elszólta magát. Ettől függetlenül még túl keveset tud róla, ha tényekről van szó, más szempontból viszont kezdi őt egyre jobban megismerni.
Végtére is egy ember nem pusztán az életrajzi adatokból áll össze. Nem mintha az nem számítana, hogy hol született, hol élt, mivel foglalkozott, mert számít, a múltja is formálja, sőt az formálja… De a tények számítanak-e többet, vagy az, hogy milyen emberré vált?
Shyahar a legsúlyosabb kérdést már feltette, még a legelején, az óta tudja, hogy Morf valószínűleg sebesített meg más embert, talán ölt is, hogy védje magát, de gyermeket sose bántana. A lány emlékszik a mély felháborodásra és a döbbenetre a mélybarna szempárban, mikor ezt kérdezte. Ahogy emlékszik a férfi nevetésére, a tréfáira is, arra, hogyan dolgoztak egymás mellett, az elszólására, hogy korábban sosem dolgozott, de ugyanakkor ez nem akadályozta abban, hogy kivívja a többi napszámos tiszteletét is. Ahogy az övét is. Sok apróság kellett ehhez, az, hogy mikor eltolta magától nem erőszakoskodott, hogy visszavitte a szárítókötélre azt az öltözet ruhát, hogy kiment megnézni, miért vonyítottak a kutyák, ahogy immár ösztönösen nyúl a kezéért, mikor egymás mellett gyalogolnak, ahogy a ruhák között válogatott neki. Hogy jól fogadta a kakaós ugratást is. Apróságok. Vagy mégsem?
Shyahar majdnem biztos benne, ha hátranézne, rajtakaphatná Morfot a bámuláson, de úgy dönt, nem rontja el a játékot.*
– Köszönöm *rebegi inkább úrilányosan, és a folyosón jobbra fordul.
Aztán úgy sétál be az ajtón, amit Morfiusz kitár előtte, mintha valóban arisztokrata kisasszony lenne, aki a palotájába lép be.*
– Hm. *Shyahar körbenéz, finoman felvonja a szemöldökét, biggyeszti a száját.* Talán elfogadható.
*Aztán a fensőbbséges már lefoszlik róla, mikor Morf tenyere a hátsójára siklik, hogy beljebb tolja, aprót sikkant.*
– Mitcsinálsz?!
*De mire bármit is tenne, Morfiusz már odébb is lép. A lány észreveszi, hogy a férfi nem a szobát nézi, hanem őt. Vak lenne, ha nem tűnne fel neki az az elgondolkodó pillantás, ami aztán átmegy amolyan nyíltan jól megnézősbe. Furcsa módon a másodikat már jobban megszokta Morftól, de az első az, ami zavarba hozza.
Körbenéz, felméri a szobát.*
– Valóban sokkal nagyobb *helyesel* És egészen komfortos. *Megnézi a mosdóállványt, a törölközőket is.* Sőt, még tiszta is. Tetszik.
*Az ablakhoz lép, elhúzza a függönyt egy tenyérnyi darabon.*
– Úgy látom, valami kertfélére néz az ablakunk. Látszik a hold. Te tudtad ezt? *fordul vissza Morfhoz, és pont időben, hogy lássa, végigdobja magát az ágyon, szerencsére bár csizmában van, de bokától lefelé lelóg az ágytakaróról, így nem koszolja be.
A lány elmosolyodik, majd leül a duplaszéles ágy szélére, és rugózik párat.*
– Tényleg! Ebben szerintem az a gnóm izé van, tudod, ami olyan hajlékony spirál vagy mi, hogy megnyomod, és visszaugrik olyanra, mint volt. Láttam ilyet egyszer. Ismered te is?
*Shyahar hátradől az ágytakaróra, majd oldalra fordul, Morf felé, és kíváncsian nézi, vajon ő is hallott-e már arról a bigyóról?*
//Morfiusz//
*Bár nem adja jelét, de észreveszi, hogy Morfiusz elszólta magát. Ettől függetlenül még túl keveset tud róla, ha tényekről van szó, más szempontból viszont kezdi őt egyre jobban megismerni.
Végtére is egy ember nem pusztán az életrajzi adatokból áll össze. Nem mintha az nem számítana, hogy hol született, hol élt, mivel foglalkozott, mert számít, a múltja is formálja, sőt az formálja… De a tények számítanak-e többet, vagy az, hogy milyen emberré vált?
Shyahar a legsúlyosabb kérdést már feltette, még a legelején, az óta tudja, hogy Morf valószínűleg sebesített meg más embert, talán ölt is, hogy védje magát, de gyermeket sose bántana. A lány emlékszik a mély felháborodásra és a döbbenetre a mélybarna szempárban, mikor ezt kérdezte. Ahogy emlékszik a férfi nevetésére, a tréfáira is, arra, hogyan dolgoztak egymás mellett, az elszólására, hogy korábban sosem dolgozott, de ugyanakkor ez nem akadályozta abban, hogy kivívja a többi napszámos tiszteletét is. Ahogy az övét is. Sok apróság kellett ehhez, az, hogy mikor eltolta magától nem erőszakoskodott, hogy visszavitte a szárítókötélre azt az öltözet ruhát, hogy kiment megnézni, miért vonyítottak a kutyák, ahogy immár ösztönösen nyúl a kezéért, mikor egymás mellett gyalogolnak, ahogy a ruhák között válogatott neki. Hogy jól fogadta a kakaós ugratást is. Apróságok. Vagy mégsem?
Shyahar majdnem biztos benne, ha hátranézne, rajtakaphatná Morfot a bámuláson, de úgy dönt, nem rontja el a játékot.*
– Köszönöm *rebegi inkább úrilányosan, és a folyosón jobbra fordul.
Aztán úgy sétál be az ajtón, amit Morfiusz kitár előtte, mintha valóban arisztokrata kisasszony lenne, aki a palotájába lép be.*
– Hm. *Shyahar körbenéz, finoman felvonja a szemöldökét, biggyeszti a száját.* Talán elfogadható.
*Aztán a fensőbbséges már lefoszlik róla, mikor Morf tenyere a hátsójára siklik, hogy beljebb tolja, aprót sikkant.*
– Mitcsinálsz?!
*De mire bármit is tenne, Morfiusz már odébb is lép. A lány észreveszi, hogy a férfi nem a szobát nézi, hanem őt. Vak lenne, ha nem tűnne fel neki az az elgondolkodó pillantás, ami aztán átmegy amolyan nyíltan jól megnézősbe. Furcsa módon a másodikat már jobban megszokta Morftól, de az első az, ami zavarba hozza.
Körbenéz, felméri a szobát.*
– Valóban sokkal nagyobb *helyesel* És egészen komfortos. *Megnézi a mosdóállványt, a törölközőket is.* Sőt, még tiszta is. Tetszik.
*Az ablakhoz lép, elhúzza a függönyt egy tenyérnyi darabon.*
– Úgy látom, valami kertfélére néz az ablakunk. Látszik a hold. Te tudtad ezt? *fordul vissza Morfhoz, és pont időben, hogy lássa, végigdobja magát az ágyon, szerencsére bár csizmában van, de bokától lefelé lelóg az ágytakaróról, így nem koszolja be.
A lány elmosolyodik, majd leül a duplaszéles ágy szélére, és rugózik párat.*
– Tényleg! Ebben szerintem az a gnóm izé van, tudod, ami olyan hajlékony spirál vagy mi, hogy megnyomod, és visszaugrik olyanra, mint volt. Láttam ilyet egyszer. Ismered te is?
*Shyahar hátradől az ágytakaróra, majd oldalra fordul, Morf felé, és kíváncsian nézi, vajon ő is hallott-e már arról a bigyóról?*
2625. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-12-12 09:48:24
Üzenet elküldve: 2015-12-12 09:48:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szálláshely//
*A fogadón át érkezik csakúgy mint legutóbb. Akkor a hetes szobában vett át egy apró csomagot amiben gyógynövények voltak de sajnos ott hagyott egy másik csomagot amit szintén el kellett volna hoznia. Most emiatt tér vissza, hogy ezt a gondatlanságát pótolhassa. A hidegre való tekintettel most jól aláöltözött amúgy is vastag bőrkabátjának. Felkerültek a kesztyűk és csizmából is immáron a téli vastagabb bélésűt húzta fel. Nagyon büszke új szerzeményére a csizmájára amit viszonylag jó áron sikerült megszereznie. Reggel szépen fényesre sikálta, hogy amennyire lehet szépen mutasson lábain. Sajnos némi sár csapódott rá az ide úton de amint a lépcsőhöz ér gyorsan letörli egy odakészített ronggyal. ~Milyen jó, hogy gondolnak az ilyenekre.~ Miután szépen letörli csizmáját feltrappol a nyikorgó lépcsőn. Felérve zsebeiben elkezd kotozni a kulcs iránt. Nagy nehezen kabátja belső zsebének alján végül megtalálja. Megkönnyebbülve húzza elő majd a kulcsot használva benyit a szobába. A szoba rendezett és minden a helyén van. Legutóbb az ágyon találta meg a csomagot de a fiókba nem nézett be. Most odalép a fiókhoz és kihúzza a legfelső részét amiben egy borítékot pillant meg. ~Megvagy!~ A hiányzó borítékot magához veszi és belső zsebébe mélyeszti. Miután megtalálja a hiányzó elemet a kulccsal bezárja az ajtót és a lépcsőn keresztül elhagyja a szobát.*
//Szálláshely//
*A fogadón át érkezik csakúgy mint legutóbb. Akkor a hetes szobában vett át egy apró csomagot amiben gyógynövények voltak de sajnos ott hagyott egy másik csomagot amit szintén el kellett volna hoznia. Most emiatt tér vissza, hogy ezt a gondatlanságát pótolhassa. A hidegre való tekintettel most jól aláöltözött amúgy is vastag bőrkabátjának. Felkerültek a kesztyűk és csizmából is immáron a téli vastagabb bélésűt húzta fel. Nagyon büszke új szerzeményére a csizmájára amit viszonylag jó áron sikerült megszereznie. Reggel szépen fényesre sikálta, hogy amennyire lehet szépen mutasson lábain. Sajnos némi sár csapódott rá az ide úton de amint a lépcsőhöz ér gyorsan letörli egy odakészített ronggyal. ~Milyen jó, hogy gondolnak az ilyenekre.~ Miután szépen letörli csizmáját feltrappol a nyikorgó lépcsőn. Felérve zsebeiben elkezd kotozni a kulcs iránt. Nagy nehezen kabátja belső zsebének alján végül megtalálja. Megkönnyebbülve húzza elő majd a kulcsot használva benyit a szobába. A szoba rendezett és minden a helyén van. Legutóbb az ágyon találta meg a csomagot de a fiókba nem nézett be. Most odalép a fiókhoz és kihúzza a legfelső részét amiben egy borítékot pillant meg. ~Megvagy!~ A hiányzó borítékot magához veszi és belső zsebébe mélyeszti. Miután megtalálja a hiányzó elemet a kulccsal bezárja az ajtót és a lépcsőn keresztül elhagyja a szobát.*
2624. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-12-10 20:49:23
Üzenet elküldve: 2015-12-10 20:49:23
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője//
//Shyahar//
*A mókázás közepette nem tűnik fel neki, hogy a szegényebb évekről elszólta magát. Óvatlan lett, és ha Shya tudná ki ő, vagy ki volt, akkor azt is tudná, hogy ez a legékesebb bizonyítéka annak, hogy bizony kedveli őt. Mi több, valamennyire bízik is benne, ami nála elég nagy szó. Elalszik a gyanakvása amikor a lány hercegnői stílusban válaszol neki. Nem figyel és nem vigyáz minden szavára csak mosolyogva hallgatja az előadást, ami elég mulatságosra sikerül.*
~Akár színésznő is lehetne, ha nem fizet már jól a napszám a szőlősben.~
*Gondolja vidáman, aztán később a lépcsőn előre engedve, módosít az elgondolásán.*
~Lehet táncosnőnek se lenne rossz, ezzel a csípő ringatással esélyes.~
*Ha nem egy hercegnő vonulna előtte, lehet megtapogatná azt a ringó feneket, de így csak gondolatban paskolja meg. Pedig a lépcső tetejére érve nem sok kell hozzá, hogy mégis csak meglendítse a kezét, olyan formás kis darab. Mondjuk nem illene a szerephez, ha a hős lovag tapogatná meg a hercegnőt még az nem kéri.*
-Jobbra a második ajtó lesz.
*Végez tekintete a kulcson lévő szám és az ajtó összepárosításával. Előre szalad és kinyitja az ajtót Shya előtt.*
-Fáradjon be fenséged eme pórias szobába. Sajnálom, de csak ilyennel szolgálhat a helyi fogadó, bár tudom nem ehhez van szokva.
*Érkezik a vigyor a mondat után, aztán mégiscsak lecsúsztatja a tenyerét mikor ellép mellette, amolyan segítség képen a fenekénél tolva meg befelé.*
-Csak bátran lépjen beljebb.
*Nem igazán néz körül odabent, végül is látta már nem egyszer, bezárja az ajtót.*
~A berendezés itt mit sem változik, legfeljebb a szoba számok, és a lányok.~ *Shya felé néz.*
~Mondjuk ő abban különbözik, hogy még nem járt itt másik férfival előttem, meg különbözik valahogy a többitől. Szendébb, vagy aranyosabb, vagy nem tudom...~
*Mivel nem a berendezéssel van elfoglalva ráér a szoba bensőséges légkörében Shyát újra elnézni. Itt csak ketten vannak és kedve lenne megnézni hirtelen, hogy fest az a ringó fenék a ruha alatt. Ledobja a holmiját a szék mellé.*
-Remélem megfelel. Azért kicsit nagyobb, mint a kamrád és az ágy is jobb.
*Ledobja magát rá, hogy bizonyítsa ez bizony puhább, mint a szalmazsákkal fedett deszkaágy. Mondjuk azon nem felöltözve és csizmában feküdt.*
-Gyere, próbáld ki!
*Húzódik egy kicsit a széle felé, helyet adva a lánynak, közben ártatlanul néz rá és int neki biztatásul.*
//Shyahar//
*A mókázás közepette nem tűnik fel neki, hogy a szegényebb évekről elszólta magát. Óvatlan lett, és ha Shya tudná ki ő, vagy ki volt, akkor azt is tudná, hogy ez a legékesebb bizonyítéka annak, hogy bizony kedveli őt. Mi több, valamennyire bízik is benne, ami nála elég nagy szó. Elalszik a gyanakvása amikor a lány hercegnői stílusban válaszol neki. Nem figyel és nem vigyáz minden szavára csak mosolyogva hallgatja az előadást, ami elég mulatságosra sikerül.*
~Akár színésznő is lehetne, ha nem fizet már jól a napszám a szőlősben.~
*Gondolja vidáman, aztán később a lépcsőn előre engedve, módosít az elgondolásán.*
~Lehet táncosnőnek se lenne rossz, ezzel a csípő ringatással esélyes.~
*Ha nem egy hercegnő vonulna előtte, lehet megtapogatná azt a ringó feneket, de így csak gondolatban paskolja meg. Pedig a lépcső tetejére érve nem sok kell hozzá, hogy mégis csak meglendítse a kezét, olyan formás kis darab. Mondjuk nem illene a szerephez, ha a hős lovag tapogatná meg a hercegnőt még az nem kéri.*
-Jobbra a második ajtó lesz.
*Végez tekintete a kulcson lévő szám és az ajtó összepárosításával. Előre szalad és kinyitja az ajtót Shya előtt.*
-Fáradjon be fenséged eme pórias szobába. Sajnálom, de csak ilyennel szolgálhat a helyi fogadó, bár tudom nem ehhez van szokva.
*Érkezik a vigyor a mondat után, aztán mégiscsak lecsúsztatja a tenyerét mikor ellép mellette, amolyan segítség képen a fenekénél tolva meg befelé.*
-Csak bátran lépjen beljebb.
*Nem igazán néz körül odabent, végül is látta már nem egyszer, bezárja az ajtót.*
~A berendezés itt mit sem változik, legfeljebb a szoba számok, és a lányok.~ *Shya felé néz.*
~Mondjuk ő abban különbözik, hogy még nem járt itt másik férfival előttem, meg különbözik valahogy a többitől. Szendébb, vagy aranyosabb, vagy nem tudom...~
*Mivel nem a berendezéssel van elfoglalva ráér a szoba bensőséges légkörében Shyát újra elnézni. Itt csak ketten vannak és kedve lenne megnézni hirtelen, hogy fest az a ringó fenék a ruha alatt. Ledobja a holmiját a szék mellé.*
-Remélem megfelel. Azért kicsit nagyobb, mint a kamrád és az ágy is jobb.
*Ledobja magát rá, hogy bizonyítsa ez bizony puhább, mint a szalmazsákkal fedett deszkaágy. Mondjuk azon nem felöltözve és csizmában feküdt.*
-Gyere, próbáld ki!
*Húzódik egy kicsit a széle felé, helyet adva a lánynak, közben ártatlanul néz rá és int neki biztatásul.*
2623. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-12-09 09:19:39
Üzenet elküldve: 2015-12-09 09:19:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A fogadón keresztül érkezik a szállásokhoz kissé sietősen. A díszes szőnyegen trappol felfelé s olykor-olykor a lépcső nyikorgása jelzi, hogy valaki halad rajta felfelé. A lába kissé sáros, sajnos ezt csak épp akkor veszi észre amikor már félig felért. ~Hupsz!~ Sajnálkozik magában de már nincs mit tenni félig összekente a szőnyeget és hiába fordul vissza nem lesz jobb a helyzet. Bízik benne, hogy nem okozott vele nagy gondot a takarító személyzetnek s ezzel a bizalommal indul meg végül felfelé. Felérve kissé tanácstalankodik mert pontosan nem emlékszik a szobaszámára. Egy csomagot hozott el egyik rokonától és itt hagyta megőrzésre a szobában csak éppen nem tudja melyikben. ~Áhá megvan!~ Hirtelen kipattan fejéből megoldás. A hetes számú szoba felé veszi az irányt. Az ajtó nincs kulcsra zárva ezt külön kérte így nyugodtan tud belépni. Az ágyon van egy kis csomag amiben gyógyfüvek vannak. Nem nagy érték így nem volt szükség az ajtó kulcsra zárására. Felkapja a kis csomagot és kabátja belső zsebében biztonságba helyezi. Kissé sietős a dolga így nem sokat marad a szobában elvégre nem pihenni jött csupán felvenni a gyógyfüveket és már roboghat is tovább következő célpontja felé amely nem más mint a kovácsműhely. Gondolataiban elmerülve csukja be maga mögött az ajtót és robog a műhely felé, hogy szétnézzen a választékból.*
2622. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-12-06 19:24:26
Üzenet elküldve: 2015-12-06 19:24:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Norke//
~Csak mi vagyunk. Norke és én. Senki más.~
*A férfi megnyugtató szavai álomba ringatják. Másnap reggel kipihenten ébred a kedves ébresztgetésre.*
-Norke? *Tekint fel csillogó íriszeivel. Eltart pár másodpercig, mire eszébe jut a tegnapi nap, az útjuk Artheniorba, a munka, a közös éjszaka.* Norke!
*Öleli át a nyakát, majd egy gyors puszit nyom az arcára.*
-Gyorsan rendbe szedem magam a fürdőben, és indulhatunk is.
*Már épp pattanna föl, mikor meggondolja magát, és kicsit halkabb folytatja.*
-Hadd kérjelek meg... Fordulj el egy picit!
*Tisztában van vele, hogy tegnap este már mindent látott, amit látni lehetett, de Sayua egyetlen éjszaka alatt nem vetkőzi le a gátlásait. Kellemetlen számára a tudat, hogy teljesen meztelen, és így kéne elsétálnia Norke orra előtt. Remélhetőleg ezt ő is megérti, és el is fordítja tekintetét, amíg a lány besiet a fürdőbe. Nem szeretné megvárakoztatni a férfit, akivel tegnap beszéltek munkaügyben, így próbálja minél rövidebbre venni a készülődést. A mosdótálban gyorsan lemossa arcát és nyakát, majd visszaveszi a tegnap levetett fehér ruhát. kifelé menet, a tükör előtt még megáll egy pillanatra, és ujjait használva futólag átfésüli a lángvörös tincseket.*
-Kész is vagyok! *Lép ki a fürdőből.*
//Norke//
~Csak mi vagyunk. Norke és én. Senki más.~
*A férfi megnyugtató szavai álomba ringatják. Másnap reggel kipihenten ébred a kedves ébresztgetésre.*
-Norke? *Tekint fel csillogó íriszeivel. Eltart pár másodpercig, mire eszébe jut a tegnapi nap, az útjuk Artheniorba, a munka, a közös éjszaka.* Norke!
*Öleli át a nyakát, majd egy gyors puszit nyom az arcára.*
-Gyorsan rendbe szedem magam a fürdőben, és indulhatunk is.
*Már épp pattanna föl, mikor meggondolja magát, és kicsit halkabb folytatja.*
-Hadd kérjelek meg... Fordulj el egy picit!
*Tisztában van vele, hogy tegnap este már mindent látott, amit látni lehetett, de Sayua egyetlen éjszaka alatt nem vetkőzi le a gátlásait. Kellemetlen számára a tudat, hogy teljesen meztelen, és így kéne elsétálnia Norke orra előtt. Remélhetőleg ezt ő is megérti, és el is fordítja tekintetét, amíg a lány besiet a fürdőbe. Nem szeretné megvárakoztatni a férfit, akivel tegnap beszéltek munkaügyben, így próbálja minél rövidebbre venni a készülődést. A mosdótálban gyorsan lemossa arcát és nyakát, majd visszaveszi a tegnap levetett fehér ruhát. kifelé menet, a tükör előtt még megáll egy pillanatra, és ujjait használva futólag átfésüli a lángvörös tincseket.*
-Kész is vagyok! *Lép ki a fürdőből.*
2621. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-12-06 18:33:29
Üzenet elküldve: 2015-12-06 18:33:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Sayua//
*Magához húzza a lányt, lassan simogatja a karját, immár nem akar mást, csak érezni, hogy valóban ott van vele, hogy nincs egyedül.*
– Hidd el én sem gondoltam, hogy ez lesz belőle *feleli halkan. Ugyanakkor a hangjából semmi megbánás nem hallatszik, nem csoda, ugyanis a világon semmit nem bán.
Azt sem, hogy a lány szorosan hozzábújik, most, hogy már lenyugodott, nem is kényelmetlen számára, semmilyen szempontból.*
– Mindketten tudjuk, hogy ez nem így van. Én is mondhatnám, hogy elég csak ránézned egy férfira az igéző zöld szemeddel, és máris a lábaid elé borul. Még élő példát is tudnék mutatni. Bár félő, ha másokon kezdenél gyakorolni, kissé felidegesíteném magam. Vagy nem is csak kissé. Éppen ezért felesleges azon gondolkodni mi lenne a többi nővel vagy többi férfival, nem?
~Nem számítanak.~
– Mi vagyunk itt. Te meg én. Más senki.
*Lágyan megpuszilja a lány halántékát, remélve, hogy az előbbi szavaival és ezzel megnyugtatja.
Később kiszökik mellőle, de messzire nem megy, csak a ruháját hozza rendbe, hogy reggel már ne kelljen vele szenvedni, aztán ő is elfoglalja a helyét az ágyban, és a hajnalig békésen, álmok nélkül alszik.
Ismét előbb ébred, mint a lány, a szokás hatalma. Felöltözik, majd Sayua mellé ül, a matrac enyhén besüllyed a súlya alatt.
Megsimogatja a lány arcát, majd a nyakát.*
– Kicsim, mindjárt reggel lesz *keltegeti.* Nemsokára indulunk. Sayua, ébredj!
//Sayua//
*Magához húzza a lányt, lassan simogatja a karját, immár nem akar mást, csak érezni, hogy valóban ott van vele, hogy nincs egyedül.*
– Hidd el én sem gondoltam, hogy ez lesz belőle *feleli halkan. Ugyanakkor a hangjából semmi megbánás nem hallatszik, nem csoda, ugyanis a világon semmit nem bán.
Azt sem, hogy a lány szorosan hozzábújik, most, hogy már lenyugodott, nem is kényelmetlen számára, semmilyen szempontból.*
– Mindketten tudjuk, hogy ez nem így van. Én is mondhatnám, hogy elég csak ránézned egy férfira az igéző zöld szemeddel, és máris a lábaid elé borul. Még élő példát is tudnék mutatni. Bár félő, ha másokon kezdenél gyakorolni, kissé felidegesíteném magam. Vagy nem is csak kissé. Éppen ezért felesleges azon gondolkodni mi lenne a többi nővel vagy többi férfival, nem?
~Nem számítanak.~
– Mi vagyunk itt. Te meg én. Más senki.
*Lágyan megpuszilja a lány halántékát, remélve, hogy az előbbi szavaival és ezzel megnyugtatja.
Később kiszökik mellőle, de messzire nem megy, csak a ruháját hozza rendbe, hogy reggel már ne kelljen vele szenvedni, aztán ő is elfoglalja a helyét az ágyban, és a hajnalig békésen, álmok nélkül alszik.
Ismét előbb ébred, mint a lány, a szokás hatalma. Felöltözik, majd Sayua mellé ül, a matrac enyhén besüllyed a súlya alatt.
Megsimogatja a lány arcát, majd a nyakát.*
– Kicsim, mindjárt reggel lesz *keltegeti.* Nemsokára indulunk. Sayua, ébredj!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370