Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 114 (2261. - 2280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
//Rendoll Tawinn//
*Lassan, óvatosan elmosolyodik, majd finoman bólint.*
– Remélem is, hogy nem, már nem lenne neki szabad.
*Rendoll égkék szemeibe néz, most alig pár arasznyi távolságról.*
– Erős szervezeted van, még az én gyógymódomat is kibírta.
*Aztán csak nézi, előbb majdnem kuncogva, majd elkolyodva, apró nemet int, mert nem, nem szökne meg előle, de nem azért, mert tudja Rendoll elveszne, nem, nem tudta ő ezt, mostanáig nem, most is alig hiszi még, de úgy érezte, ő kereülne egy sokkal szürkébb és fagyosabb világba, ha a férfit elhagyná.*
~Mit művelt velem alig pár nap alatt? Három nap. Hogy csinálta?~
*Rendoll keze az övére simul, és Lia összefűzi az ujjaikat. Pontosan érti, mire kéri a férfi, ha egy szót sem szólna a másik, akkor is tudná, ott van a szemeiben a kérdés, a hívás, a vágy.*
– Te ezt komolyan mondod *suttogja, és alig veszi észre, hogy valójában ki is mondja a szavakat.
Egyszerre felemelő, és kicsit ijesztő is, hogy a férfi így gondolja.
Lia az arcát simogató kézhez simítja a bőrét, nem húzódik el.*
~Vajon tudja-e, hogy ez az egész kölcsönös volt? Hogy nem csak ő érzi úgy, hogy én mentettem meg, hanem én is?~
– Nem tettem semmit, semmi különöset *suttogja, és elmerül a férfi kék szemeiben.*
~Életet?~
– Olyan szépen mondtad *sóhajt* Biztosan nem bárd vagy?
*Természetesen Lia tudja, hogy nem, de próbálja picit játékosabbá tenni a pillanatot, miközben érzi, hogy nagyon is komolyan hangzott el minden szó.
Ahogy az sem játék, ahogy Rendoll most az arcát, a nyakát, a vállát simítja, ahogy magához öleli.
Lia a férfihoz simul, kezei a másik karját simítják, arcás a nyaka hajlatához hajtja, halkan szólal meg:*
– Nem lett volna szabad megtennem, tudod? Egy gyógyító nem csókolgathatja csak úgy a betegeit. Nem is szoktam, tényleg nem, sosem tettem még ilyet korábban. Mármint… Érted, ugye? De amikor rám néztél, tudtam, hogy lázad van, tudtam, hogy nem lenne szabad, azt is, hogy a mesteremtől bizonnyal kapnék is érte, ha láthatta volna, de egyszerűen nem tudtalak magadra hagyni. Nem tudom jól elmagyarázni miért.
*Óvatosan oldalra fordítja a fejét, talán picit habozva is, kicsit félénken, de végül megcsókolja a férfi nyakának az oldalát.*
– Féltem, hogy elveszítelek, pedig még nem is ismertelek. Nem akartam, hogy elmenj, hogy elhagyj, ismerni akartalak. De ne kérdezd miért. Nem tudom, hogyan elmondani.
~Mert erre nincsenek észérvek. Nem lehet elmagyarázni, miért akarna egy nő egy vadidegen férfit megmenteni. Ez csak érzés.~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
2280. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-09 20:18:46
Üzenet elküldve: 2015-08-09 20:18:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
// Myna //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
* Úgy látszik, két verseny szellem sétál egymás mellett, mert amíg felérnek a szobába, addig igyekeznek túltenni a másik szavain. Aztán bezárul a szoba, a levegő felforrósodik, s egy egészen más hangulat keletkezik. *
- Hát, megfordultam már sok helyen, s sok mindent kaptam már, de ez... Ez különleges. -
* Kacag fel kedvesen, hallani rajta, hogy nem színezi semmi rossz indulat. Sokáig azonban nincs ideje virulni, mert a kisasszony karjai a nyakába fonódnak, lába pedig jelzi, hogy szeretné kiegyenlíteni a magasság különbséget. Niras egy könnyed mozdulattal veszi ölbe a hölgyet, hogy aztán egy szenvedélyes csókban forrjanak össze. *
- Nekem nem dicsőség kell, hanem elégedettség. -
* Suttogja, s miközben a lány ringatózása lassan elnyiszálja azt a bizonyos cérnát, addig ő óvatosan leteszi Mynát a mosdóasztalra, s kamatosan adja vissza az eddigieket. Amíg szája, nyelve a lány arca és válla között ingázik, addig karjai lassan felfedező útra indulnak. Egyik a derekát ölelő, hosszú combot kezdi el cirógatni, érintse a feneket, míg a másik a telt idomokat kezdi el gyúrogatni. *
- Csak nyugodtam. Jobb adni, mint kapni. -
* Suttogja két csók között, s kezei immár a lányon lévő felsőruházat eltávolításával foglalkoznak. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.10 12:02:40, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett és egyéb igen durva helyesírási hibák javítása.
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
* Úgy látszik, két verseny szellem sétál egymás mellett, mert amíg felérnek a szobába, addig igyekeznek túltenni a másik szavain. Aztán bezárul a szoba, a levegő felforrósodik, s egy egészen más hangulat keletkezik. *
- Hát, megfordultam már sok helyen, s sok mindent kaptam már, de ez... Ez különleges. -
* Kacag fel kedvesen, hallani rajta, hogy nem színezi semmi rossz indulat. Sokáig azonban nincs ideje virulni, mert a kisasszony karjai a nyakába fonódnak, lába pedig jelzi, hogy szeretné kiegyenlíteni a magasság különbséget. Niras egy könnyed mozdulattal veszi ölbe a hölgyet, hogy aztán egy szenvedélyes csókban forrjanak össze. *
- Nekem nem dicsőség kell, hanem elégedettség. -
* Suttogja, s miközben a lány ringatózása lassan elnyiszálja azt a bizonyos cérnát, addig ő óvatosan leteszi Mynát a mosdóasztalra, s kamatosan adja vissza az eddigieket. Amíg szája, nyelve a lány arca és válla között ingázik, addig karjai lassan felfedező útra indulnak. Egyik a derekát ölelő, hosszú combot kezdi el cirógatni, érintse a feneket, míg a másik a telt idomokat kezdi el gyúrogatni. *
- Csak nyugodtam. Jobb adni, mint kapni. -
* Suttogja két csók között, s kezei immár a lányon lévő felsőruházat eltávolításával foglalkoznak. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.10 12:02:40, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett és egyéb igen durva helyesírási hibák javítása.
2279. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-09 18:12:54
Üzenet elküldve: 2015-08-09 18:12:54
ÚJ
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//Niras//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Úgy tűnik a férfi tudja fokozni Myna kijelentését, ezért a lány sem serénykedik bókok terén úgy dönt.*
-Nem kéne ilyenen csodálkoznod, látják hogy ellened esélyük sincs.
*Nem is fűz hozzá semmi mást, a férfi már ott terem a kulccsal és beengedi maga előtt, majd kulcsra zárja belülről az ajtót, így legalább senki sem zavarja meg őket.*
-Ez nagyon kedves tőled! *Mutatóujját a szája elé emeli és úgy csinál, mint aki gondolkozik mosolyogva rájátszik.* Nekem meg, te vagy régóta az első táncpartnerem, akivel szívesen közösködöm. *Próbált ő is valami hízelgőt mondani, reméli értékeli a szándékot legalább, ha a mondandója nincs annyira ínyére. A lány a szemeivel lepillant a kardövre, amit a földön landol, majd kezeit át fonja Niras nyakába, amíg annak keze a fenekén landol.*
- A dicsőségre, ami neked is kijár! *Myna jobb lábát megemelve a partnere csípőjére helyezi és annak segítségével és kezével húzza fentebb magát és forró csókot lehel a másik ajkaira. Jobb kézfejével alulról bele túr a szép fekete hajába a táncosnak, majd szájával az arcra ad leheletnyi csókokat, majd halad lefelé Niras nyakáig. Ha a férfi megtartja őt közben, akkor csípőjével is rá kezd a szokásos hullámzására, amivel ingerelheti partnerét.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Úgy tűnik a férfi tudja fokozni Myna kijelentését, ezért a lány sem serénykedik bókok terén úgy dönt.*
-Nem kéne ilyenen csodálkoznod, látják hogy ellened esélyük sincs.
*Nem is fűz hozzá semmi mást, a férfi már ott terem a kulccsal és beengedi maga előtt, majd kulcsra zárja belülről az ajtót, így legalább senki sem zavarja meg őket.*
-Ez nagyon kedves tőled! *Mutatóujját a szája elé emeli és úgy csinál, mint aki gondolkozik mosolyogva rájátszik.* Nekem meg, te vagy régóta az első táncpartnerem, akivel szívesen közösködöm. *Próbált ő is valami hízelgőt mondani, reméli értékeli a szándékot legalább, ha a mondandója nincs annyira ínyére. A lány a szemeivel lepillant a kardövre, amit a földön landol, majd kezeit át fonja Niras nyakába, amíg annak keze a fenekén landol.*
- A dicsőségre, ami neked is kijár! *Myna jobb lábát megemelve a partnere csípőjére helyezi és annak segítségével és kezével húzza fentebb magát és forró csókot lehel a másik ajkaira. Jobb kézfejével alulról bele túr a szép fekete hajába a táncosnak, majd szájával az arcra ad leheletnyi csókokat, majd halad lefelé Niras nyakáig. Ha a férfi megtartja őt közben, akkor csípőjével is rá kezd a szokásos hullámzására, amivel ingerelheti partnerét.*
2278. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-09 16:10:52
Üzenet elküldve: 2015-08-09 16:10:52
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
// Myna //
* Myna is észleli a feltűnést, amit keltenek, de rátesz egy lapáttal. *
- Ha tudják, akkor azon csodálkozom, hogy lehet az, hogy még nem rontottak nekem, hogy elvegyenek tőlem. -
* Riposztol a férfi, majd kulccsal a kezében, mosolyogva követi a formás hátsót a kijelölt szobáig. Kattan a zár, nyílik az ajtó, `majd a bárd előzékenyen beengedi Mynát, majd maga is belép a szobába, megfordul, hogy bezárja az ajtót. *
- Tudod, régóta te vagy az első lány, akit önös érdekek nélkül kívánok meg. -
* Kezdi, s ahogy a nő elé lép, kardöve mögötte koppan a földön. Szolíd, mégis határozott mozdulattal vonja magához az apró szőkeséget. Keze természetesen ezúttal is a hátnál kezdik, ám most már nem elégednek meg az ismert tereppel, ezért lesiklanak a lány fenekére, s megmarkolják az izmos hátsót. *
- Ez komoly dicsőség. -
* Mosolyodik el. Mindketten tudják, hogy miért vannak itt, mit akarnak tenni, de mert Myna a bárd szemében nem holmi közönséges örömlány, nem ront ajtóstul a házba. Az túlságosan állatias lenne, nem illene az ő módszereihez. Viszont az is igaz, hogy kevés választja el attól, hogy elszakadjon az a bizonyos cérna, s akkor már kicsit gyorsabban fognak történni az események. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.10 12:03:16, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (mostmár helyett most már).
* Myna is észleli a feltűnést, amit keltenek, de rátesz egy lapáttal. *
- Ha tudják, akkor azon csodálkozom, hogy lehet az, hogy még nem rontottak nekem, hogy elvegyenek tőlem. -
* Riposztol a férfi, majd kulccsal a kezében, mosolyogva követi a formás hátsót a kijelölt szobáig. Kattan a zár, nyílik az ajtó, `majd a bárd előzékenyen beengedi Mynát, majd maga is belép a szobába, megfordul, hogy bezárja az ajtót. *
- Tudod, régóta te vagy az első lány, akit önös érdekek nélkül kívánok meg. -
* Kezdi, s ahogy a nő elé lép, kardöve mögötte koppan a földön. Szolíd, mégis határozott mozdulattal vonja magához az apró szőkeséget. Keze természetesen ezúttal is a hátnál kezdik, ám most már nem elégednek meg az ismert tereppel, ezért lesiklanak a lány fenekére, s megmarkolják az izmos hátsót. *
- Ez komoly dicsőség. -
* Mosolyodik el. Mindketten tudják, hogy miért vannak itt, mit akarnak tenni, de mert Myna a bárd szemében nem holmi közönséges örömlány, nem ront ajtóstul a házba. Az túlságosan állatias lenne, nem illene az ő módszereihez. Viszont az is igaz, hogy kevés választja el attól, hogy elszakadjon az a bizonyos cérna, s akkor már kicsit gyorsabban fognak történni az események. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.10 12:03:16, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (mostmár helyett most már).
2277. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-08 12:12:12
Üzenet elküldve: 2015-08-08 12:12:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Alku tárgya//
*Furcsa érzések kerülgetik Brist. Egy piszkálódó gondolat az alkudozás szavai mögött. Ez a bolond pirtianesi mintha a portékáját fényezné vagy legalábbis azt szeretné. A vörös nem nagyon érti, hiszen eddig csak idegesítő koloncként emlegette. De mintha most eljött volna a pont, ahonnan leveszi róla a kezét.
Az erszény előtte landol. Használatban kopott darab. Ha nem ilyen közelről nézné, nem is tűnnének fel az apró változtatások Pirtianes címerének bőrbe domborított mintáján.
A pénz és az áru gazdát cserél, bár, ami azt illeti, eléggé rendhagyó módon, a kufár pedig a távozás taposott füvű mezejére készül lépni. Kérdés, hogy a mélységiek hagyják-e. Furcsa, de Bris a saját sorsa miatt ebben a pillanatban még nem aggódik, de mindemellett pontosan tudja, hogy fog. Módot kell találnia rá, hogy megpucoljon ezektől, mert ahogy a vérmérsékletüket elnézi, nem sokáig boldogítanák egymást. De ha a pirtianesiektől nem tudott meglépni, akkor ezektől hogyan? Viszont az is egy tényező, hogy az emberkufárok bandája sokfős volt, ezek viszont csak ketten vannak. Kiderül.*
*Furcsa érzések kerülgetik Brist. Egy piszkálódó gondolat az alkudozás szavai mögött. Ez a bolond pirtianesi mintha a portékáját fényezné vagy legalábbis azt szeretné. A vörös nem nagyon érti, hiszen eddig csak idegesítő koloncként emlegette. De mintha most eljött volna a pont, ahonnan leveszi róla a kezét.
Az erszény előtte landol. Használatban kopott darab. Ha nem ilyen közelről nézné, nem is tűnnének fel az apró változtatások Pirtianes címerének bőrbe domborított mintáján.
A pénz és az áru gazdát cserél, bár, ami azt illeti, eléggé rendhagyó módon, a kufár pedig a távozás taposott füvű mezejére készül lépni. Kérdés, hogy a mélységiek hagyják-e. Furcsa, de Bris a saját sorsa miatt ebben a pillanatban még nem aggódik, de mindemellett pontosan tudja, hogy fog. Módot kell találnia rá, hogy megpucoljon ezektől, mert ahogy a vérmérsékletüket elnézi, nem sokáig boldogítanák egymást. De ha a pirtianesiektől nem tudott meglépni, akkor ezektől hogyan? Viszont az is egy tényező, hogy az emberkufárok bandája sokfős volt, ezek viszont csak ketten vannak. Kiderül.*
2276. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-08 08:44:25
Üzenet elküldve: 2015-08-08 08:44:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Alku tárgya//
*Úgy tűnik, a nőstény süketet játszik vagy érinthetetlent vagy a rosseb tudja. Ez viszont azt jelenti, hogy neki csak ez a csupaszállú csikasz marad. Ez nem jó hír, ráadásul a fickó esze járása megragadt az ölés egyirányú vájatában, amiből se erre se arra nem hajlandó kidöccenni, hiába ajánl a pirtianesi jó üzletet. Szajkózza, mint valami hígvelejű imamalom. Hogy ő mennyire rühelli ezeket!*
- Tudod mit? *húzza a száját fanyar mosolyra és leoldja az erszényét.* - Adok ötvenet.
*Amúgy is hülye gondolat lenne kiszámolgatni belőle a maradékot.*
~Költsd vajákosra, te egyszerű!~
- A válasz pedig rohadtul egyszerű. *Az ágyra hajítja az erszényt a vörös mellé.* - Kevesebb gonddal meg mocsokkal jár, ha a saját lábamon sétálok ki.
- Vigyétek a lányt meg az ötven aranyat ~és dögöljetek meg valami csúnya nyavalyában~, én meg kisétálok azon az ajtón és többet nem látjuk egymást.
*De nem ám, mert hogy a pirtianesi céh nem fog veletek többet üzletelni, az biztos. Ha Doras nem érne vissza időben, a fiúk felhajtják azt a nyomorult Sebhelyest és kiszedik belőle még a wegtoreni gwuffverseny holnapi eredményeit is. Mondjuk, ha ezt most megússza, valószínűleg a Sebhelyesre akkor is ez a sors vár.
S mivel az üzlet lényegi része a setétképűeket nem érdekli, nem is kapnak semmit. Mert ez a vörös szuka így nagyjából nem több a semminél. Legfeljebb néhány napi gondot akasztott vele a nyakukba. Ahogy ezt a csupaszállút meg az egysíkú agyajárását elnézi, talán még a holnapot se éri meg a leányzó. Pazarlás. De ez van. Valakivel lehet kölcsönösen előnyös alkut kötni, valakivel nem. Így hát Dryyx Del'Arren 50 arannyal lett gazdagabb, és egy jó üzlettel szegényebb.
*
*Úgy tűnik, a nőstény süketet játszik vagy érinthetetlent vagy a rosseb tudja. Ez viszont azt jelenti, hogy neki csak ez a csupaszállú csikasz marad. Ez nem jó hír, ráadásul a fickó esze járása megragadt az ölés egyirányú vájatában, amiből se erre se arra nem hajlandó kidöccenni, hiába ajánl a pirtianesi jó üzletet. Szajkózza, mint valami hígvelejű imamalom. Hogy ő mennyire rühelli ezeket!*
- Tudod mit? *húzza a száját fanyar mosolyra és leoldja az erszényét.* - Adok ötvenet.
*Amúgy is hülye gondolat lenne kiszámolgatni belőle a maradékot.*
~Költsd vajákosra, te egyszerű!~
- A válasz pedig rohadtul egyszerű. *Az ágyra hajítja az erszényt a vörös mellé.* - Kevesebb gonddal meg mocsokkal jár, ha a saját lábamon sétálok ki.
- Vigyétek a lányt meg az ötven aranyat ~és dögöljetek meg valami csúnya nyavalyában~, én meg kisétálok azon az ajtón és többet nem látjuk egymást.
*De nem ám, mert hogy a pirtianesi céh nem fog veletek többet üzletelni, az biztos. Ha Doras nem érne vissza időben, a fiúk felhajtják azt a nyomorult Sebhelyest és kiszedik belőle még a wegtoreni gwuffverseny holnapi eredményeit is. Mondjuk, ha ezt most megússza, valószínűleg a Sebhelyesre akkor is ez a sors vár.
S mivel az üzlet lényegi része a setétképűeket nem érdekli, nem is kapnak semmit. Mert ez a vörös szuka így nagyjából nem több a semminél. Legfeljebb néhány napi gondot akasztott vele a nyakukba. Ahogy ezt a csupaszállút meg az egysíkú agyajárását elnézi, talán még a holnapot se éri meg a leányzó. Pazarlás. De ez van. Valakivel lehet kölcsönösen előnyös alkut kötni, valakivel nem. Így hát Dryyx Del'Arren 50 arannyal lett gazdagabb, és egy jó üzlettel szegényebb.
*
2275. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-05 10:37:46
Üzenet elküldve: 2015-08-05 10:37:46
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
//Alku tárgya//
*Dryyx kaján kárörömmel figyeli, ahogy a pirtianesi azon nyűglődik, vajon megérné-e fegyvert rántania. Nyilvánvalóan nem, de ettől még a felszíniekben ott van az a fajta dac, hogy "csakazértis" megmutassák, ki a legény a gáton. Büszkeség, avagy becsület, ahogyan ők nevezik, bár a mélységinek egészen más elképzelése van erről a jelenségről. Az úgy nevezett becsület ezrek vesztét okozta már, de meg még soha nem mentett senkit sem.
~Gyerünk na, tudom, hogy szeretnéd, ránts pengét, ha férfi vagy...~ biztatja gondolatban, s érdeklődve figyeli, mit is fog most lépni a másik. Enyhe csalódással veszi tudomásul, hogy ahelyett, hogy férfiasságát fitogtatván halálos keringőt járna a gyilkossal, az emberkufár tovább alkudozik az életére, bár nem egészen úgy, ahogyan azt eredetileg Dryyx gondolta.
~Vérbeli kereskedő...~ legszívesebben kiköpne oldalra.*
-Úgy. És mit szólsz ehhez? Adsz nekem negyven aranyat, amiért cserébe megtarthatod a nyelved, és elmondhatod, miért is olyan jó üzlet nekem téged életben hagyni. *villannak a holt szemek a kereskedőre. A maga részéről egyáltalában véve nem érdekli az ágyon fetrengő viharvert szuka sorsa, annyira pedig főleg nem, hogy akár egy koszos vasat is adjon érte. Ha Nariinak kell, mint játékszer, az az ő dolga, nem a hímé, ilyenformán pedig a kufár igen rossz alakkal próbál alkudozni a nő bőrére. Legrosszabb esetben Dryyx elveszti a türelmét, elvágja mindkettő torkát, aztán részéről le van a gond.*
*Dryyx kaján kárörömmel figyeli, ahogy a pirtianesi azon nyűglődik, vajon megérné-e fegyvert rántania. Nyilvánvalóan nem, de ettől még a felszíniekben ott van az a fajta dac, hogy "csakazértis" megmutassák, ki a legény a gáton. Büszkeség, avagy becsület, ahogyan ők nevezik, bár a mélységinek egészen más elképzelése van erről a jelenségről. Az úgy nevezett becsület ezrek vesztét okozta már, de meg még soha nem mentett senkit sem.
~Gyerünk na, tudom, hogy szeretnéd, ránts pengét, ha férfi vagy...~ biztatja gondolatban, s érdeklődve figyeli, mit is fog most lépni a másik. Enyhe csalódással veszi tudomásul, hogy ahelyett, hogy férfiasságát fitogtatván halálos keringőt járna a gyilkossal, az emberkufár tovább alkudozik az életére, bár nem egészen úgy, ahogyan azt eredetileg Dryyx gondolta.
~Vérbeli kereskedő...~ legszívesebben kiköpne oldalra.*
-Úgy. És mit szólsz ehhez? Adsz nekem negyven aranyat, amiért cserébe megtarthatod a nyelved, és elmondhatod, miért is olyan jó üzlet nekem téged életben hagyni. *villannak a holt szemek a kereskedőre. A maga részéről egyáltalában véve nem érdekli az ágyon fetrengő viharvert szuka sorsa, annyira pedig főleg nem, hogy akár egy koszos vasat is adjon érte. Ha Nariinak kell, mint játékszer, az az ő dolga, nem a hímé, ilyenformán pedig a kufár igen rossz alakkal próbál alkudozni a nő bőrére. Legrosszabb esetben Dryyx elveszti a türelmét, elvágja mindkettő torkát, aztán részéről le van a gond.*
2274. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-03 22:35:17
Üzenet elküldve: 2015-08-03 22:35:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Rendol Tawinn//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz//
*Nem hiszi, hogy Rendoll sose ölelt még nőt, hogy is hinné, tud Ehnoráról, és úgy véli voltak bőven többen, ha nem is utána, de előtte, hiszen a férfi jóképű. De ugyanakkor azt érzi, hogy szinte megremeg, mikor ő a fülébe súgja azt a pár szót, és már nem érdekli, mi volt, csak az, hogy mi van, mert ezt nem lehet csak úgy megjátszani. A vágy valódi, a kívánás is az. És az ő nevét mondja, az ő vállát csókolja, amitől apró lángocskák gyúlnak a bőre alatt, és az ruháját nyitja meg, hogy a kezét alácsúsztatva a keblét érintse.*
– Ren… egek… *mélyet sóhajt, önkéntelen mozdulattal simul közelebb a becéző kezekhez, nincs ő sem fából, sem jégből.
Levegő után kap, ujjai a szőke tincsek közé mélyednek, közelebb húzza magához a férfit.*
– Kérlek…
*Aprót sikkant, mikor a férfi megízleli, feje hátrabillen, csukott szemei előtt fények táncolnak, elmosolyodik, megnyalja a szája szélét. Ujjai Rendoll gallérja alá kíváncsiskodnak, tolná lefelé a vászont a vállairól, és elmosolyodik, mikor a férfi maga dobja le az ingét. Hozzásimul, a derekát öleli.*
– Édes... Ren… ez…
*Meglepve nézi, ahogy a férfi letérdel előtte, miközben ösvényt csókol a testére, a csókoktól picit meginog, muszáj kapaszkodnia, és csak a széles vállakat találja. Simogatja, kapaszkodik, halkan sóhajt.*
– Miattad. Tőled érzem ezt.
*Ha ő csodás, hát csakis azért lehet az, mert a férfi annak látja.
Nem tiltakozik, mikor a csípőjére csúszik a ruhája, majd még lejjebb, egy apró ágyékkötő marad rajta. Bizony Lia visel ilyesmit is, nem csak úgy pőrén ülte meg a lovat.
Rendoll úgy kapja karba, mintha pillesúlyú lenne, pedig tudja, hogy nem az.*
– Olyan erős vagy.
*A szemébe néz, de aztán elkalandozik a tekintete, ahogy a másik vetkőzik, mosolyog, megnyalja a szája szélét, apró, önkéntelen mozdulattal, majd tekintetet követi a férfi kezeinek az útját. Aztán meglepett „Óó!” szökik ki a száján, és elpirul, de ahogy a párja visszatér mellé, nem húzódik el, visszacsókolja, hozzásimul a férfi felhevült testéhez.
Öleli ő is, végigcirógatja a hátát, le a gerince mentén, egészen a csípőjéig. Hozzásimul, belenyöszörög a csókjukba, mikor a lábai között érzi a férfi ujjait, úgy, mint a tisztáson, mégis másképp. Forróbban, sürgetőbben. Ez pedig nem marad hatás nélkül. Önkéntelenül is felé emeli a csípőjét, meglepve érzi, hogy bizony a teste válaszol a férfinak.
Sóhajt, mikor Rendoll teljesen lemezteleníti, nem fél, nem gondolkodik, csak érez. A világ most a szoba, a közepe az ágyuk, a valóság csak a fölé hajló férfi. Felnyúl, megsimogatja a mellkasát, a hasát. Megnyílik neki, hogy érezhessék egymást. Nem akar várni, és nem akarja váratni sem a férfit. Kívánja őt, és a férfi tett róla, hogy kész is legyen rá, mégis az első mozdulatra kis kiáltás szakad ki belőle, egy pillanatra megfeszül a teste.
Ahogy jött, úgy csakhamar múlik is az cseppnyi kis fájdalom, ahogy megnyugszik, majd lassan felveszi és követi a férfi ritmusát. Kezei a párja forró bőrét simítják, végig a hátán, fel és le, aztán feljebb húzza a térdeit. Ösztön ez, a legősibb, combjai a keskeny csípőre szorulnak két oldalról, ujjai a férfi lapockáiba kapaszkodnak, fejét hátravetve kap levegő után. Olyan, mintha pillangó lenne, mely rögtön kibontja a szárnyait, hogy végre repüljön.
Nem beszélnek, mert nem kell szó, mert olyan ez, mintha már rég ismernék egymást, mintha mindig is együtt lettek volna. Aztán végül megrázkódik a teste, a tudata kikapcsol, apró sikolyokat hall, rájön ő az, ő kiabálja ki a gyönyörét, nem törődve semmivel és senkivel a fölé hajló férfin kívül. Aztán csak fekszik, elgyengülve és reszketve, végül nagy nehezen megmozdítja a jobbját, gyengéden megsimítja Rendoll haját, miközben még mindig résnyire nyílt ajkakkal zihálva próbál levegőhöz jutni.*
~Édes, édes Ren!~
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.08.03 22:38:47, a következő indokkal:
Jelpótlás (*).
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz//
*Nem hiszi, hogy Rendoll sose ölelt még nőt, hogy is hinné, tud Ehnoráról, és úgy véli voltak bőven többen, ha nem is utána, de előtte, hiszen a férfi jóképű. De ugyanakkor azt érzi, hogy szinte megremeg, mikor ő a fülébe súgja azt a pár szót, és már nem érdekli, mi volt, csak az, hogy mi van, mert ezt nem lehet csak úgy megjátszani. A vágy valódi, a kívánás is az. És az ő nevét mondja, az ő vállát csókolja, amitől apró lángocskák gyúlnak a bőre alatt, és az ruháját nyitja meg, hogy a kezét alácsúsztatva a keblét érintse.*
– Ren… egek… *mélyet sóhajt, önkéntelen mozdulattal simul közelebb a becéző kezekhez, nincs ő sem fából, sem jégből.
Levegő után kap, ujjai a szőke tincsek közé mélyednek, közelebb húzza magához a férfit.*
– Kérlek…
*Aprót sikkant, mikor a férfi megízleli, feje hátrabillen, csukott szemei előtt fények táncolnak, elmosolyodik, megnyalja a szája szélét. Ujjai Rendoll gallérja alá kíváncsiskodnak, tolná lefelé a vászont a vállairól, és elmosolyodik, mikor a férfi maga dobja le az ingét. Hozzásimul, a derekát öleli.*
– Édes... Ren… ez…
*Meglepve nézi, ahogy a férfi letérdel előtte, miközben ösvényt csókol a testére, a csókoktól picit meginog, muszáj kapaszkodnia, és csak a széles vállakat találja. Simogatja, kapaszkodik, halkan sóhajt.*
– Miattad. Tőled érzem ezt.
*Ha ő csodás, hát csakis azért lehet az, mert a férfi annak látja.
Nem tiltakozik, mikor a csípőjére csúszik a ruhája, majd még lejjebb, egy apró ágyékkötő marad rajta. Bizony Lia visel ilyesmit is, nem csak úgy pőrén ülte meg a lovat.
Rendoll úgy kapja karba, mintha pillesúlyú lenne, pedig tudja, hogy nem az.*
– Olyan erős vagy.
*A szemébe néz, de aztán elkalandozik a tekintete, ahogy a másik vetkőzik, mosolyog, megnyalja a szája szélét, apró, önkéntelen mozdulattal, majd tekintetet követi a férfi kezeinek az útját. Aztán meglepett „Óó!” szökik ki a száján, és elpirul, de ahogy a párja visszatér mellé, nem húzódik el, visszacsókolja, hozzásimul a férfi felhevült testéhez.
Öleli ő is, végigcirógatja a hátát, le a gerince mentén, egészen a csípőjéig. Hozzásimul, belenyöszörög a csókjukba, mikor a lábai között érzi a férfi ujjait, úgy, mint a tisztáson, mégis másképp. Forróbban, sürgetőbben. Ez pedig nem marad hatás nélkül. Önkéntelenül is felé emeli a csípőjét, meglepve érzi, hogy bizony a teste válaszol a férfinak.
Sóhajt, mikor Rendoll teljesen lemezteleníti, nem fél, nem gondolkodik, csak érez. A világ most a szoba, a közepe az ágyuk, a valóság csak a fölé hajló férfi. Felnyúl, megsimogatja a mellkasát, a hasát. Megnyílik neki, hogy érezhessék egymást. Nem akar várni, és nem akarja váratni sem a férfit. Kívánja őt, és a férfi tett róla, hogy kész is legyen rá, mégis az első mozdulatra kis kiáltás szakad ki belőle, egy pillanatra megfeszül a teste.
Ahogy jött, úgy csakhamar múlik is az cseppnyi kis fájdalom, ahogy megnyugszik, majd lassan felveszi és követi a férfi ritmusát. Kezei a párja forró bőrét simítják, végig a hátán, fel és le, aztán feljebb húzza a térdeit. Ösztön ez, a legősibb, combjai a keskeny csípőre szorulnak két oldalról, ujjai a férfi lapockáiba kapaszkodnak, fejét hátravetve kap levegő után. Olyan, mintha pillangó lenne, mely rögtön kibontja a szárnyait, hogy végre repüljön.
Nem beszélnek, mert nem kell szó, mert olyan ez, mintha már rég ismernék egymást, mintha mindig is együtt lettek volna. Aztán végül megrázkódik a teste, a tudata kikapcsol, apró sikolyokat hall, rájön ő az, ő kiabálja ki a gyönyörét, nem törődve semmivel és senkivel a fölé hajló férfin kívül. Aztán csak fekszik, elgyengülve és reszketve, végül nagy nehezen megmozdítja a jobbját, gyengéden megsimítja Rendoll haját, miközben még mindig résnyire nyílt ajkakkal zihálva próbál levegőhöz jutni.*
~Édes, édes Ren!~
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.08.03 22:38:47, a következő indokkal:
Jelpótlás (*).
2273. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-03 21:47:20
Üzenet elküldve: 2015-08-03 21:47:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Liahwulfe Amenho Khyr//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz//
*Lia testének megadásától megfeszül és nedves csókja immár a lány kulcscsontját érik. A kezei közben masszírozzák finoman tovább. Elkezdi zavarni őt, ami még elválasztja tőle és önkéntelenül csúszik hátra a keze, hogy keresse a ruha nyitját. Légzése közben felgyorsulva próbálja beérni szíve heves iramát.
Megremeg egy kicsit a biztató szavaktól és valahol mélyen egy öröm örvény kezd kialakulni benne összevegyítve az izgalommal a vágyat és a szeretett ragaszkodást, ahogy keze végül előre simít és a rejtett gombokat kezdi keresni, hogy egyenként lassan engedjenek ujjai kérésének és nyissák meg a ruhát. Közben újra bejárja az utat ajka, ami a kulcscsonthoz vezetett és lassan éri el az ajkait csókolva megint.*
- Liám...
*Hangzik két lélegzet között halkan, amikor megkegyelmezve az anyag engedi végre, hogy simogató keze utat találjon a bársony bőrön. A visszafogott szenvedélytől egyre inkább feszül. Csókja szenvedélyesen veszi birtokba ezúttal az édes ajkat, de kezei gyengéden érintik masszírozva, hogy azután feljebb csússzanak a lány vállaihoz kiszabadítva őket a ruha fogságából. Lehúzza róluk a könnyű anyagot teszi őket szabaddá, hogy azután ajkaival érintve csókolja őket. Hevesen ölelve találja meg ajka a nedves utat a gyönyörű dombokhoz, hogy körbe járva őket tapadjon rá. Ellenállhatatlan vágyat érez, hogy a bőrén érezze a lányét keze az ingére csúszik, hogy gyors mozdulattal szabaduljon tőle, majd forró kimelegedett bőre ölelésben egyesül végre Lia felsőtestével, hogy magával húzva állítsa fel az ülő helyzetből. Légzése gyors iramban követi a lányét miközben csókjai elindulnak újra lefelé a nyakán.*
-Csodás vagy.
*Súgja a vágytól rekedten miközben kezei simogatják tovább, lassan lesimogatva róla az alsó ruhát. Csókjai egyre lejjebb találnak lassan elérve a lány köldökét. Elé térdelve öleli magához szorosan, mintha egy istennő előtt térdelne és adna hálát a gyönyörökért, amiben része van és lesz. Simogató kezei a ruha fennmaradt derekára csúsznak, hogy lehúzzák azt teljesen szabaddá téve az utat a lány testéhez. Felemelkedik, aztán a térdelő helyzetből, hogy mosolyogva a karjába vegye a lányt. Szeretné, ha érezné vele biztonságban lesz. Lassan az ágyhoz viszi, hogy ráfektesse, aztán csak gyönyörködve nézi miközben megszabadul a ruhái maradékától. Óvatosan fekszik mellé, hogy újra gyengéden ölelve csókolja. Keze elindul, hogy simogatva fedezze fel a gömbölyű formákat, amíg le nem csúszik lassan a combok közé, hogy az ágyékkötő rejtekében fedezze fel a női lét biztos bizonyítékát. Szája közben rátalálva újra az édes ajkakra becézik azt belenyögve halkan a csókba, ahogy ujjai érintik. Teste feszülése egyre sürgetőbben hatja felé, de türelmet parancsol magára, ám az ösztönök dübörögve akarnak már szabadulni fékjükből. Végül letornázza az ágyékkötőt is valahogyan. Biztosan érzi, hogy a kecses női test válaszol az érintéseire és a köd lassan leereszkedik tudtaára, amiben már nem létezik más csak ők ketten és testük, ami össze kíván tartozni. Lassan emelkedik Lia fölé, hogy megtalálja az utat hozzá és szorosan ölelve magához merüljön el a gyönyörökben. Ösztönei ködén át a világ kiszorul a tudatából. A jó, a rossz, a helyes, a helytelen mind elmosódik és csak az ősi ösztön marad a szeretettel átitatott ragaszkodás, amiben most egymáséi és amiben egyre szenvedélyesebb hullámzással tartanak a mennyi magasságok felé. Elveszti maga körül az időt a teret és minden mást is, amibe elméje kapaszkodót találhatna a vágytól hajtott egyesülés közben. Szereti a lány testét ösztönösen tudva mikor kell gyorsítania az iramon mikor kell bevárnia vagy vele tartania. Mintha testük is öröktől fogva egy lenne és egymásnak teremtetett volna. Nem tudja mennyi idő telik el míg szereti a lánytestét, de egy hullám fellöki végül a végső magasságokba, hogy teste keményen feszüljön meg minden porcikájával együtt és mélyen hörgő hanggal boruljon végül rá.*
~Szeretlek Lia~
A hozzászólás írója (Rendoll Tawinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.03 21:57:14
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz//
*Lia testének megadásától megfeszül és nedves csókja immár a lány kulcscsontját érik. A kezei közben masszírozzák finoman tovább. Elkezdi zavarni őt, ami még elválasztja tőle és önkéntelenül csúszik hátra a keze, hogy keresse a ruha nyitját. Légzése közben felgyorsulva próbálja beérni szíve heves iramát.
Megremeg egy kicsit a biztató szavaktól és valahol mélyen egy öröm örvény kezd kialakulni benne összevegyítve az izgalommal a vágyat és a szeretett ragaszkodást, ahogy keze végül előre simít és a rejtett gombokat kezdi keresni, hogy egyenként lassan engedjenek ujjai kérésének és nyissák meg a ruhát. Közben újra bejárja az utat ajka, ami a kulcscsonthoz vezetett és lassan éri el az ajkait csókolva megint.*
- Liám...
*Hangzik két lélegzet között halkan, amikor megkegyelmezve az anyag engedi végre, hogy simogató keze utat találjon a bársony bőrön. A visszafogott szenvedélytől egyre inkább feszül. Csókja szenvedélyesen veszi birtokba ezúttal az édes ajkat, de kezei gyengéden érintik masszírozva, hogy azután feljebb csússzanak a lány vállaihoz kiszabadítva őket a ruha fogságából. Lehúzza róluk a könnyű anyagot teszi őket szabaddá, hogy azután ajkaival érintve csókolja őket. Hevesen ölelve találja meg ajka a nedves utat a gyönyörű dombokhoz, hogy körbe járva őket tapadjon rá. Ellenállhatatlan vágyat érez, hogy a bőrén érezze a lányét keze az ingére csúszik, hogy gyors mozdulattal szabaduljon tőle, majd forró kimelegedett bőre ölelésben egyesül végre Lia felsőtestével, hogy magával húzva állítsa fel az ülő helyzetből. Légzése gyors iramban követi a lányét miközben csókjai elindulnak újra lefelé a nyakán.*
-Csodás vagy.
*Súgja a vágytól rekedten miközben kezei simogatják tovább, lassan lesimogatva róla az alsó ruhát. Csókjai egyre lejjebb találnak lassan elérve a lány köldökét. Elé térdelve öleli magához szorosan, mintha egy istennő előtt térdelne és adna hálát a gyönyörökért, amiben része van és lesz. Simogató kezei a ruha fennmaradt derekára csúsznak, hogy lehúzzák azt teljesen szabaddá téve az utat a lány testéhez. Felemelkedik, aztán a térdelő helyzetből, hogy mosolyogva a karjába vegye a lányt. Szeretné, ha érezné vele biztonságban lesz. Lassan az ágyhoz viszi, hogy ráfektesse, aztán csak gyönyörködve nézi miközben megszabadul a ruhái maradékától. Óvatosan fekszik mellé, hogy újra gyengéden ölelve csókolja. Keze elindul, hogy simogatva fedezze fel a gömbölyű formákat, amíg le nem csúszik lassan a combok közé, hogy az ágyékkötő rejtekében fedezze fel a női lét biztos bizonyítékát. Szája közben rátalálva újra az édes ajkakra becézik azt belenyögve halkan a csókba, ahogy ujjai érintik. Teste feszülése egyre sürgetőbben hatja felé, de türelmet parancsol magára, ám az ösztönök dübörögve akarnak már szabadulni fékjükből. Végül letornázza az ágyékkötőt is valahogyan. Biztosan érzi, hogy a kecses női test válaszol az érintéseire és a köd lassan leereszkedik tudtaára, amiben már nem létezik más csak ők ketten és testük, ami össze kíván tartozni. Lassan emelkedik Lia fölé, hogy megtalálja az utat hozzá és szorosan ölelve magához merüljön el a gyönyörökben. Ösztönei ködén át a világ kiszorul a tudatából. A jó, a rossz, a helyes, a helytelen mind elmosódik és csak az ősi ösztön marad a szeretettel átitatott ragaszkodás, amiben most egymáséi és amiben egyre szenvedélyesebb hullámzással tartanak a mennyi magasságok felé. Elveszti maga körül az időt a teret és minden mást is, amibe elméje kapaszkodót találhatna a vágytól hajtott egyesülés közben. Szereti a lány testét ösztönösen tudva mikor kell gyorsítania az iramon mikor kell bevárnia vagy vele tartania. Mintha testük is öröktől fogva egy lenne és egymásnak teremtetett volna. Nem tudja mennyi idő telik el míg szereti a lánytestét, de egy hullám fellöki végül a végső magasságokba, hogy teste keményen feszüljön meg minden porcikájával együtt és mélyen hörgő hanggal boruljon végül rá.*
~Szeretlek Lia~
A hozzászólás írója (Rendoll Tawinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.03 21:57:14
2272. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-03 21:20:04
Üzenet elküldve: 2015-08-03 21:20:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Beszerző körút//
-És mit fogsz inni? Rumot?
*Mosolyodik el a lány első mondatára, majd csendesen figyeli a lány tökéletes és mezítelen alakját, amint az a ruhákért indul, hogy felöltözhessen.*
-Örülök, hogy jobban van! Nem esett volna jól, ha meg kellett volna verni téged!
*Vigyorodik el, válaszolva az incselkedésre, bár lehet, hogy a kimondott mondatával a frászt hozza az amúgy roppantul gyanakvó és üldözési mániával küzdő kalózra.
Elemezve figyeli, amint a lány mozog.*
~Nem tűnik egészen gyógyultnak.~
*Konstatálja, miután a gondolatát megerősítve Dynti az ajtónak megy. Feje nagyot koppan az ajtófélfán, Taran meg nem bírja ki, hogy ne mosolyodjon el.*
-Látom, tényleg jól vagy!
*Közelebb lép a sérült lányhoz, majd odanyújtja a karját, hogy az belékarolhasson.*
-Gyere, együtt könnyebb lesz!
*Ha a lány elfogadja a karját, akkor együtt indulnak le a fogadóba, ha nem, akkor külön-külön, bár nem siet előre a férfi, hogy meg tudja fogni a zuhanó lányt, amennyiben a lépcsőn nem megfelelő helyre lép.*
-És mit fogsz inni?
*Kérdezi, majd hozzátesz egy szokásos okosságot.*
-Azért egyél is valamit. Talán attól jobban leszel.
*Akár így, akár úgy, de lejutnak a fogadóba, hogy végre elkezdhessék a napot, bár kérdéses, hogy mire fognak haladni így, hogy az az átkozott bájital még mindig hat! Tényleg, mi van ha Dyntina így marad? Mi vár majd rá a barlangban a sok gyilkos között? Mit szól majd Nadae?*
~Ha rátámadnak, nekem kell majd védelmezni!~
*A felelősségérzet még csak most kezd benne egy kicsit a felszínre törni. Képes ő minden követ megmozgatni azért, aki fontos neki, bár Dyntina tekintetében inkább a lelkiismerete nem fogja hagyni, hogy baja essen.*
-És mit fogsz inni? Rumot?
*Mosolyodik el a lány első mondatára, majd csendesen figyeli a lány tökéletes és mezítelen alakját, amint az a ruhákért indul, hogy felöltözhessen.*
-Örülök, hogy jobban van! Nem esett volna jól, ha meg kellett volna verni téged!
*Vigyorodik el, válaszolva az incselkedésre, bár lehet, hogy a kimondott mondatával a frászt hozza az amúgy roppantul gyanakvó és üldözési mániával küzdő kalózra.
Elemezve figyeli, amint a lány mozog.*
~Nem tűnik egészen gyógyultnak.~
*Konstatálja, miután a gondolatát megerősítve Dynti az ajtónak megy. Feje nagyot koppan az ajtófélfán, Taran meg nem bírja ki, hogy ne mosolyodjon el.*
-Látom, tényleg jól vagy!
*Közelebb lép a sérült lányhoz, majd odanyújtja a karját, hogy az belékarolhasson.*
-Gyere, együtt könnyebb lesz!
*Ha a lány elfogadja a karját, akkor együtt indulnak le a fogadóba, ha nem, akkor külön-külön, bár nem siet előre a férfi, hogy meg tudja fogni a zuhanó lányt, amennyiben a lépcsőn nem megfelelő helyre lép.*
-És mit fogsz inni?
*Kérdezi, majd hozzátesz egy szokásos okosságot.*
-Azért egyél is valamit. Talán attól jobban leszel.
*Akár így, akár úgy, de lejutnak a fogadóba, hogy végre elkezdhessék a napot, bár kérdéses, hogy mire fognak haladni így, hogy az az átkozott bájital még mindig hat! Tényleg, mi van ha Dyntina így marad? Mi vár majd rá a barlangban a sok gyilkos között? Mit szól majd Nadae?*
~Ha rátámadnak, nekem kell majd védelmezni!~
*A felelősségérzet még csak most kezd benne egy kicsit a felszínre törni. Képes ő minden követ megmozgatni azért, aki fontos neki, bár Dyntina tekintetében inkább a lelkiismerete nem fogja hagyni, hogy baja essen.*
2271. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-03 21:17:16
Üzenet elküldve: 2015-08-03 21:17:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Rendoll Tawinn//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmazhat//
*Egy érzés, hogy most úgy érzi, valóban ő a fontos. Ő számít. Rendoll őt akarja. És egy másik is, hogy nem hagyhatja, hogy ez a pillanat haszontalanul és némán enyésszen el a semmibe.
Nem ez az első éjszaka, amit egymás mellett töltenek, de ez az első közös éjszakájuk, és talán egy darabig az utolsó is.
Lia makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy csak egy darabig, csak kicsit kell várni.*
~Mert sikerrel fogunk járni odafent északon!~
*De akkor is, ez a pillanat most van. Ez a kis szoba, egyszerű, csak olyan mint a másik tucatnyi a szálláshelyen, de nekik mégis különleges lesz.
Kettőjüknek.
Lia szeretné. Bizonytalan persze, kicsit ideges is, de nem a döntése miatt. Azt már meghozta, és tudja, bármi lesz, megbánni nem fogja.
Mert csókolták már, persze, de nem így, nem úgy, hogy azt érezze, valóban fontos, nem úgy, mintha ő lenne a minden. Nyelve Rendollét érinti, finoman, pici alig érintéssel, majd újra, lassan, csábítón. Ujjai Rendoll szőke tincsei közé merülnek, tetszik neki, hogy hosszabbak, hogy tud velük játszadozni, hogy simogathatja a tarkóját, a nyaka oldalát.
Mikor a férfi a kebleit érint mélyet sóhajt, de nem húzódik hátra, megkapaszkodik a párja vállaiban, mert hirtelen mintha szédülne, halkan sóhajt, s ha a férfi a ruháját próbálná megnyitni, hát halkan súgja:*
– Elöl nyílik, rejtett gombok.
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmazhat//
*Egy érzés, hogy most úgy érzi, valóban ő a fontos. Ő számít. Rendoll őt akarja. És egy másik is, hogy nem hagyhatja, hogy ez a pillanat haszontalanul és némán enyésszen el a semmibe.
Nem ez az első éjszaka, amit egymás mellett töltenek, de ez az első közös éjszakájuk, és talán egy darabig az utolsó is.
Lia makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy csak egy darabig, csak kicsit kell várni.*
~Mert sikerrel fogunk járni odafent északon!~
*De akkor is, ez a pillanat most van. Ez a kis szoba, egyszerű, csak olyan mint a másik tucatnyi a szálláshelyen, de nekik mégis különleges lesz.
Kettőjüknek.
Lia szeretné. Bizonytalan persze, kicsit ideges is, de nem a döntése miatt. Azt már meghozta, és tudja, bármi lesz, megbánni nem fogja.
Mert csókolták már, persze, de nem így, nem úgy, hogy azt érezze, valóban fontos, nem úgy, mintha ő lenne a minden. Nyelve Rendollét érinti, finoman, pici alig érintéssel, majd újra, lassan, csábítón. Ujjai Rendoll szőke tincsei közé merülnek, tetszik neki, hogy hosszabbak, hogy tud velük játszadozni, hogy simogathatja a tarkóját, a nyaka oldalát.
Mikor a férfi a kebleit érint mélyet sóhajt, de nem húzódik hátra, megkapaszkodik a párja vállaiban, mert hirtelen mintha szédülne, halkan sóhajt, s ha a férfi a ruháját próbálná megnyitni, hát halkan súgja:*
– Elöl nyílik, rejtett gombok.
2270. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-03 20:51:05
Üzenet elküldve: 2015-08-03 20:51:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Liahwulfe Amenho Khyr//
*Nem tud ész érveket ő sem felsorakoztatni. Teljesen igaza van Liának erre nehéz magyarázatot találni, de most, ahogy a karjaiba simul és átölelheti nem is keres magyarázatot semmire. Nem gondolkodik csak hagyja, hogy a szíve és az ösztönei irányítsák. Lia viszonozza az érzéseit csak ez számít jelen pillanatban. Ölelését egy kicsit szorosabbra fűzi. Nem dönthet az ember mindenről egymaga pedig ez bájos illúzió lenne. Van ami felett nincs hatalma, mint neki sem volt mikor elvesztette a szeretteit, de még rajta áll biztosan mellette marad és óvja őt. Elmosolyodik, mert megérzi a lány érintésit magát. A puha hajkoronához érinti ajkait, ahogy a lány bújik egyre szorosabban öleli*
-Az Istenek akarták. Az ő ajándékuk volt, hogy rám találtál és én örökre hálás leszek érte. Ha valaha el akarnak venni tőlem még velük is szembe szállok érted.
*Ráhajtja az arcát a barna hajzuhatagra közben öleli tovább ragaszkodón. Nyel egyet mert e torkában valami szorító érzés nem engedi levegőhöz jutni. Lia közelsége annyira betölti a gondolatait érzéseit és egész lényét. Ha akarna sem tudna már ellenállni a vágynak ami az ajkai felé hajtja.*
-Érezned kell, mit érzek irántad.
*Suttogja rekedten, aztán végül szája megkeresve a lány ajkait csókolja újra az övé legyen a boldogság édes ízű forrása. Öleli magához és közben ajka beljebb hatol, hogy nyelve simogatva találkozzon párjával. Újra érzi azt a régen elvesztett érzést. Akarja, szereti őt, testestül lelkestül mindenestül, mert ők egyek. Valahol belül ezt már legelőször is tudta a lázálom ködébe burkolózva is. Kimelegszik és szíve elkezdi gyorsabban verni az ütemet, ahogy megérzi a puha érintést nyelve. Keze végig simogat Lia hátán, hogy a végén a haját simogassa újra.* ~Annyira jó téged érezni. Vajon tovább mehetek az úton ami a lelkünk után egyesít minket testben is?~ *Lassan indítva kezét simogat újra a vállára, hogy aztán óvatosan araszoljon lejjebb a vágyott domborulatokhoz. Közben nem feledkezett meg az időkérésről, így ha Lia kicsit is elhúzódik már el is veszi onnan. Közben csókolja tovább gyengéden.*
*Nem tud ész érveket ő sem felsorakoztatni. Teljesen igaza van Liának erre nehéz magyarázatot találni, de most, ahogy a karjaiba simul és átölelheti nem is keres magyarázatot semmire. Nem gondolkodik csak hagyja, hogy a szíve és az ösztönei irányítsák. Lia viszonozza az érzéseit csak ez számít jelen pillanatban. Ölelését egy kicsit szorosabbra fűzi. Nem dönthet az ember mindenről egymaga pedig ez bájos illúzió lenne. Van ami felett nincs hatalma, mint neki sem volt mikor elvesztette a szeretteit, de még rajta áll biztosan mellette marad és óvja őt. Elmosolyodik, mert megérzi a lány érintésit magát. A puha hajkoronához érinti ajkait, ahogy a lány bújik egyre szorosabban öleli*
-Az Istenek akarták. Az ő ajándékuk volt, hogy rám találtál és én örökre hálás leszek érte. Ha valaha el akarnak venni tőlem még velük is szembe szállok érted.
*Ráhajtja az arcát a barna hajzuhatagra közben öleli tovább ragaszkodón. Nyel egyet mert e torkában valami szorító érzés nem engedi levegőhöz jutni. Lia közelsége annyira betölti a gondolatait érzéseit és egész lényét. Ha akarna sem tudna már ellenállni a vágynak ami az ajkai felé hajtja.*
-Érezned kell, mit érzek irántad.
*Suttogja rekedten, aztán végül szája megkeresve a lány ajkait csókolja újra az övé legyen a boldogság édes ízű forrása. Öleli magához és közben ajka beljebb hatol, hogy nyelve simogatva találkozzon párjával. Újra érzi azt a régen elvesztett érzést. Akarja, szereti őt, testestül lelkestül mindenestül, mert ők egyek. Valahol belül ezt már legelőször is tudta a lázálom ködébe burkolózva is. Kimelegszik és szíve elkezdi gyorsabban verni az ütemet, ahogy megérzi a puha érintést nyelve. Keze végig simogat Lia hátán, hogy a végén a haját simogassa újra.* ~Annyira jó téged érezni. Vajon tovább mehetek az úton ami a lelkünk után egyesít minket testben is?~ *Lassan indítva kezét simogat újra a vállára, hogy aztán óvatosan araszoljon lejjebb a vágyott domborulatokhoz. Közben nem feledkezett meg az időkérésről, így ha Lia kicsit is elhúzódik már el is veszi onnan. Közben csókolja tovább gyengéden.*
2269. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-02 18:58:07
Üzenet elküldve: 2015-08-02 18:58:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Rendoll Tawinn//
*Lassan, óvatosan elmosolyodik, majd finoman bólint.*
– Remélem is, hogy nem, már nem lenne neki szabad.
*Rendoll égkék szemeibe néz, most alig pár arasznyi távolságról.*
– Erős szervezeted van, még az én gyógymódomat is kibírta.
*Aztán csak nézi, előbb majdnem kuncogva, majd elkolyodva, apró nemet int, mert nem, nem szökne meg előle, de nem azért, mert tudja Rendoll elveszne, nem, nem tudta ő ezt, mostanáig nem, most is alig hiszi még, de úgy érezte, ő kereülne egy sokkal szürkébb és fagyosabb világba, ha a férfit elhagyná.*
~Mit művelt velem alig pár nap alatt? Három nap. Hogy csinálta?~
*Rendoll keze az övére simul, és Lia összefűzi az ujjaikat. Pontosan érti, mire kéri a férfi, ha egy szót sem szólna a másik, akkor is tudná, ott van a szemeiben a kérdés, a hívás, a vágy.*
– Te ezt komolyan mondod *suttogja, és alig veszi észre, hogy valójában ki is mondja a szavakat.
Egyszerre felemelő, és kicsit ijesztő is, hogy a férfi így gondolja.
Lia az arcát simogató kézhez simítja a bőrét, nem húzódik el.*
~Vajon tudja-e, hogy ez az egész kölcsönös volt? Hogy nem csak ő érzi úgy, hogy én mentettem meg, hanem én is?~
– Nem tettem semmit, semmi különöset *suttogja, és elmerül a férfi kék szemeiben.*
~Életet?~
– Olyan szépen mondtad *sóhajt* Biztosan nem bárd vagy?
*Természetesen Lia tudja, hogy nem, de próbálja picit játékosabbá tenni a pillanatot, miközben érzi, hogy nagyon is komolyan hangzott el minden szó.
Ahogy az sem játék, ahogy Rendoll most az arcát, a nyakát, a vállát simítja, ahogy magához öleli.
Lia a férfihoz simul, kezei a másik karját simítják, arcás a nyaka hajlatához hajtja, halkan szólal meg:*
– Nem lett volna szabad megtennem, tudod? Egy gyógyító nem csókolgathatja csak úgy a betegeit. Nem is szoktam, tényleg nem, sosem tettem még ilyet korábban. Mármint… Érted, ugye? De amikor rám néztél, tudtam, hogy lázad van, tudtam, hogy nem lenne szabad, azt is, hogy a mesteremtől bizonnyal kapnék is érte, ha láthatta volna, de egyszerűen nem tudtalak magadra hagyni. Nem tudom jól elmagyarázni miért.
*Óvatosan oldalra fordítja a fejét, talán picit habozva is, kicsit félénken, de végül megcsókolja a férfi nyakának az oldalát.*
– Féltem, hogy elveszítelek, pedig még nem is ismertelek. Nem akartam, hogy elmenj, hogy elhagyj, ismerni akartalak. De ne kérdezd miért. Nem tudom, hogyan elmondani.
~Mert erre nincsenek észérvek. Nem lehet elmagyarázni, miért akarna egy nő egy vadidegen férfit megmenteni. Ez csak érzés.~
2268. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-02 17:00:22
Üzenet elküldve: 2015-08-02 17:00:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Alku tárgya//
*A nő őfeléje indul és Bris egyáltalán nem akar rá nézni. Nem húzza össze magát, még az állát sem szegi le, csak a pillantása szegeződik a lábára adott sarukra. Nem mondhatni meghunyászkodásnak a dolgot. Inkább elkerülésféle, ösztönös tett. Amit mindjárt felül is ír az érintés. Ez már nyílt konfrontáció, s noha a vörös nem mozdul ellene, de pillantása a nőének feszül. Ütleg nyomát ilyen dacosan kevesen viselik. A lefitymáló szavak leperegnek róla, ahogy a méricskélés is. A hirtelen kerekedő események azonban rá is kihatnak. Ahogy a nő fordul, Bris már hajol is el. Meg mert volna esküdni, hogy az a pofon az övé lesz, de végül a kufárt találja meg. Mégis a vörös térde rogy meg egy pillanatra, amikor a csikorgó kijelentés elhangzik.
A béklyó enged, a kötél végei tompa hanggal érnek padlót. Brist pedig már lódítják is az ágynak. Valószínűleg leginkább, hogy ne legyen útban. A tápászkodásban mindjárt egy penge jelöli ki a határokat.
A kufár szavait nem igazán tudja hová tenni. Ilyen helyzetből akar negyven aranyat kihúzni? Vagy őrült vagy bolond. A kettő között vékony a határ, és nem is biztos, hogy most számít bármit is.*
*A nő őfeléje indul és Bris egyáltalán nem akar rá nézni. Nem húzza össze magát, még az állát sem szegi le, csak a pillantása szegeződik a lábára adott sarukra. Nem mondhatni meghunyászkodásnak a dolgot. Inkább elkerülésféle, ösztönös tett. Amit mindjárt felül is ír az érintés. Ez már nyílt konfrontáció, s noha a vörös nem mozdul ellene, de pillantása a nőének feszül. Ütleg nyomát ilyen dacosan kevesen viselik. A lefitymáló szavak leperegnek róla, ahogy a méricskélés is. A hirtelen kerekedő események azonban rá is kihatnak. Ahogy a nő fordul, Bris már hajol is el. Meg mert volna esküdni, hogy az a pofon az övé lesz, de végül a kufárt találja meg. Mégis a vörös térde rogy meg egy pillanatra, amikor a csikorgó kijelentés elhangzik.
A béklyó enged, a kötél végei tompa hanggal érnek padlót. Brist pedig már lódítják is az ágynak. Valószínűleg leginkább, hogy ne legyen útban. A tápászkodásban mindjárt egy penge jelöli ki a határokat.
A kufár szavait nem igazán tudja hová tenni. Ilyen helyzetből akar negyven aranyat kihúzni? Vagy őrült vagy bolond. A kettő között vékony a határ, és nem is biztos, hogy most számít bármit is.*
2267. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-02 09:03:05
Üzenet elküldve: 2015-08-02 09:03:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Alku tárgya//
*A pirtianesi mindennemű fenyegetés nélkül hajlandó lenne eladni az anyját, ha jó ajánlat néz ki rá. Az anyját, az anyja sírját, az anyja emlékét, a csillagokat az égen, a jövő tavaszt, az eső dobolásának hangját egy borongós napon. Csak alku tárgya az egész.
Ettől függetlenül üzletben nem igazán forgatja a hízelkedést, mint kelléket. Ő ténymegállapításokkal dolgozik, de ezt észrevehette volna a morc domina is, ha venné a fáradságot, hogy levetkőzze kicsit fajtája irritáló természetét.
Nem mondhatni, hogy számított a pofonra. Mondjuk az sem, hogy nem. Viszont ennél jóval több kell, hogy Dorast az egyensúlyából kimozdítsa. Igaz, ami igaz, a szuka szikár karjában nem kis lendület volt. Meg is sercen a kufár borostája, ki is serken a vére. Az ütés ereje épp elég hozzá, hogy a nyakának tartott penge apró sebet ejtsen. Az ajkára serkenő vért csak beharapja, s ha nem lenne ilyen rohadmányos a helyzet, biztos köpne is egyet oldalra. Átkozottul megropogtatná ennek a szukának a torkát, aki nagyjából épp most jelentette ki az üzlet lezárását egy mocskosul rosszul hangzó mondattal meg egy suhintással, ami kvázi kívül helyezi a vöröst a kufár tulajdonjogán.
A pirtianesi látja az ismételten feltűnő jelzéseket is, amik oda-vissza trilláznak a páros között. Bármit is jelentenek, az rá nézve biztos nem sok jóval kecsegtet.*
- Bortól mámoros, totyakos és undorítóan gazdag vénemberként, egy fehérmájú fruska formás combjai között *válaszolja a fickónak őszintén, nehogy ismét szó érje a ház elejét az egyenes válaszok tekintetében. Sok helyzetből kihúzta már beszéd, de ezeknek a humorérzékére inkább nem apellálna.
Csak a szeme villanása válaszol a mélységi ajánlatára, miszerint egy alkalmasabb helyzetben nagyon is szívesen élne a lehetőséggel, de egyrészt ez most nem az a helyzet, másrészt meg a szűkös szoba határozottan nem is kedvezne az ő fegyverének.
Lassan közeleg a pont, amikor már csak annyin gondolkodik, hogy minél több kellemetlenséget hagyjon itt zárszóként ennek a setétképűnek. Aztán jön egy kérdés, ami ismét csak az ő asztalára oszt lapot.*
- Megmondom mennyit. *A pirtianesi szája szegletébe kereskedővigyor telepszik.*
- Ha így elviszitek ezt a lányt, tényleg nem kaptok mást, mint egy darab megtépázott húst. Etetni is kár. De nem véletlenül vesződtem vele ennyit. *Mandulavágású tekintete a vöröst sakkban tartó nőstényét keresi.* - Adj nekem negyven aranyat érte, engedj szólnom és én elmondom, miért csináltál átkozottul jó üzletet ezzel.
*A pirtianesi mindennemű fenyegetés nélkül hajlandó lenne eladni az anyját, ha jó ajánlat néz ki rá. Az anyját, az anyja sírját, az anyja emlékét, a csillagokat az égen, a jövő tavaszt, az eső dobolásának hangját egy borongós napon. Csak alku tárgya az egész.
Ettől függetlenül üzletben nem igazán forgatja a hízelkedést, mint kelléket. Ő ténymegállapításokkal dolgozik, de ezt észrevehette volna a morc domina is, ha venné a fáradságot, hogy levetkőzze kicsit fajtája irritáló természetét.
Nem mondhatni, hogy számított a pofonra. Mondjuk az sem, hogy nem. Viszont ennél jóval több kell, hogy Dorast az egyensúlyából kimozdítsa. Igaz, ami igaz, a szuka szikár karjában nem kis lendület volt. Meg is sercen a kufár borostája, ki is serken a vére. Az ütés ereje épp elég hozzá, hogy a nyakának tartott penge apró sebet ejtsen. Az ajkára serkenő vért csak beharapja, s ha nem lenne ilyen rohadmányos a helyzet, biztos köpne is egyet oldalra. Átkozottul megropogtatná ennek a szukának a torkát, aki nagyjából épp most jelentette ki az üzlet lezárását egy mocskosul rosszul hangzó mondattal meg egy suhintással, ami kvázi kívül helyezi a vöröst a kufár tulajdonjogán.
A pirtianesi látja az ismételten feltűnő jelzéseket is, amik oda-vissza trilláznak a páros között. Bármit is jelentenek, az rá nézve biztos nem sok jóval kecsegtet.*
- Bortól mámoros, totyakos és undorítóan gazdag vénemberként, egy fehérmájú fruska formás combjai között *válaszolja a fickónak őszintén, nehogy ismét szó érje a ház elejét az egyenes válaszok tekintetében. Sok helyzetből kihúzta már beszéd, de ezeknek a humorérzékére inkább nem apellálna.
Csak a szeme villanása válaszol a mélységi ajánlatára, miszerint egy alkalmasabb helyzetben nagyon is szívesen élne a lehetőséggel, de egyrészt ez most nem az a helyzet, másrészt meg a szűkös szoba határozottan nem is kedvezne az ő fegyverének.
Lassan közeleg a pont, amikor már csak annyin gondolkodik, hogy minél több kellemetlenséget hagyjon itt zárszóként ennek a setétképűnek. Aztán jön egy kérdés, ami ismét csak az ő asztalára oszt lapot.*
- Megmondom mennyit. *A pirtianesi szája szegletébe kereskedővigyor telepszik.*
- Ha így elviszitek ezt a lányt, tényleg nem kaptok mást, mint egy darab megtépázott húst. Etetni is kár. De nem véletlenül vesződtem vele ennyit. *Mandulavágású tekintete a vöröst sakkban tartó nőstényét keresi.* - Adj nekem negyven aranyat érte, engedj szólnom és én elmondom, miért csináltál átkozottul jó üzletet ezzel.
2266. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-02 00:15:07
Üzenet elküldve: 2015-08-02 00:15:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Liahwulfe Amenho Khyr//
*Úgy tűnik minden igyekezete ellenére Lia észrevette, hogy fájdalmai vannak. Igaz az ő értő szemeit nehéz is lenne félre vezetni, de nem is akarta csak nem szerette volna, ha aggódik. Holnap elvégre egy nem veszélytelen útra vállalkoznak és ilyen lábbal, azért valamivel nehezebb lesz, majd a dolga.*
-Nem hiszem, hogy átvérzett, de megnézhetjük.
*Ő is tudja, hogy nehéz lesz megőriznie a nyugalmát Lia közelében. Van idejük és már most, ahogyan nézi kedve lenne átölelni és gyengéden levonni őt az ágyra, hogy megint érezhesse úgy, mint a tisztáson.* -Nem gondoltam, hogy megszöknél előlem a saját lovadon. Nyilván tudod, hogy nélküled elvesznék.
*Nevet fel, de a második mondatot már halkabban teszi hozzá. A keze elindul, hogy a lány kezét megkeresse és gyengéden megfogva nézzen a szemébe újra. Tudja mivel jár, hogy nem kell a padlón aludnia. Egy ágyban lesz vele. Vele, akit mindennél jobban szeretne érinteni. Feszülten elmosolyodik.*
-Neked sem kell ott aludni. Elférünk itt. Aludj inkább velem.
*Ahogy kiejti a szavakat, abban benne van a vággyal fűtött kérés is, ahogy a tekintetében is, amit mélyen belefúr a kékekbe.*
~Kérlek ne várass tovább. Érezd amit én, érezd, hogy szeretlek.~
*Közelebb hajolva szorít rá gyengéden a kézre, hogy érezze és hirtelen szomorúvá válik a tekintete.*
- Tudod ott a Tisztáson nélküled biztosan meghaltam volna. Már halott voltam mielőtt a vadállat megsebzett. Te mentettél meg.
*Szeretné, ha a lány tudná, ha mindent tudna mi zajlott akkor benne.*
-A szívem egy ideje csak vért pumpált az ereimbe semmit nem éreztem csak fájdalmat. Azóta érzek mióta rám találtál.
*Másik kezével gyengéden megsimítja az arcát*
-Köszönöm Lia.
*Végigsimítja hüvelykujjával a lány száját finoman.* -Életet leheltél belém azzal a csókkal.
*Mondja halkan nem véve le a szemét a kék gyűrűkről, végül elmosolyodik*
-Az elsővel életet adtál, a másodikkal reményt, a harmadikkal... ~Újra szerelmet.~
*Lassan engedi le kezét végig simítva a kecses nyakán aztán a vállára simul a keze, hogy magához húzva átölelje.*
*Úgy tűnik minden igyekezete ellenére Lia észrevette, hogy fájdalmai vannak. Igaz az ő értő szemeit nehéz is lenne félre vezetni, de nem is akarta csak nem szerette volna, ha aggódik. Holnap elvégre egy nem veszélytelen útra vállalkoznak és ilyen lábbal, azért valamivel nehezebb lesz, majd a dolga.*
-Nem hiszem, hogy átvérzett, de megnézhetjük.
*Ő is tudja, hogy nehéz lesz megőriznie a nyugalmát Lia közelében. Van idejük és már most, ahogyan nézi kedve lenne átölelni és gyengéden levonni őt az ágyra, hogy megint érezhesse úgy, mint a tisztáson.* -Nem gondoltam, hogy megszöknél előlem a saját lovadon. Nyilván tudod, hogy nélküled elvesznék.
*Nevet fel, de a második mondatot már halkabban teszi hozzá. A keze elindul, hogy a lány kezét megkeresse és gyengéden megfogva nézzen a szemébe újra. Tudja mivel jár, hogy nem kell a padlón aludnia. Egy ágyban lesz vele. Vele, akit mindennél jobban szeretne érinteni. Feszülten elmosolyodik.*
-Neked sem kell ott aludni. Elférünk itt. Aludj inkább velem.
*Ahogy kiejti a szavakat, abban benne van a vággyal fűtött kérés is, ahogy a tekintetében is, amit mélyen belefúr a kékekbe.*
~Kérlek ne várass tovább. Érezd amit én, érezd, hogy szeretlek.~
*Közelebb hajolva szorít rá gyengéden a kézre, hogy érezze és hirtelen szomorúvá válik a tekintete.*
- Tudod ott a Tisztáson nélküled biztosan meghaltam volna. Már halott voltam mielőtt a vadállat megsebzett. Te mentettél meg.
*Szeretné, ha a lány tudná, ha mindent tudna mi zajlott akkor benne.*
-A szívem egy ideje csak vért pumpált az ereimbe semmit nem éreztem csak fájdalmat. Azóta érzek mióta rám találtál.
*Másik kezével gyengéden megsimítja az arcát*
-Köszönöm Lia.
*Végigsimítja hüvelykujjával a lány száját finoman.* -Életet leheltél belém azzal a csókkal.
*Mondja halkan nem véve le a szemét a kék gyűrűkről, végül elmosolyodik*
-Az elsővel életet adtál, a másodikkal reményt, a harmadikkal... ~Újra szerelmet.~
*Lassan engedi le kezét végig simítva a kecses nyakán aztán a vállára simul a keze, hogy magához húzva átölelje.*
2265. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-01 23:27:59
Üzenet elküldve: 2015-08-01 23:27:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Rendoll Tawinn//
*A fogadóba visszatérve Rendoll kifizeti a szállásukat, melyet eddig csak bizományba kaptak, lévén a holmijukat ott hagyták, de immár a főnök is visszatér, így rendezhetik a számlát.
Szerencsésen feljutnak a szobájukba, bár Lia a lépcsőn felfelé már látja, hogy Rendoll kíméli a sérült lábát, ám nem szól, nem tesz megjegyzést, főleg ott nem ahol mások is láthatják és hallhatják őket. Igaz, aki korábban látta őket megérkezni, az úgyis sejti, mi az oka, hogy olyan lassú, előkelő tempóban vonultak fel.
Figyeli, ahogy a lovagja leteszi a kardját, majd az ágy szélére ül. A mosolyát viszonozza is, aztán némi kis hezitálás után mellé telepszik.*
- Ha teljesen nem is, de remélem már sokkal jobb lesz. De azért az edzés után meg kellene nézni, nem vérzett-e át a kötésed.
*Teljesen komolyan mondja, bár tisztában van vele, hogy ehhez Rendollnak ismét le kell majd vetkőznie. És most nem szorítja őket az idő, hogy még tudjanak vásárolni a piacon, vagy eljussanak a Gazdagnegyedbe.
A férfi kérdésére sóhajt.*
- Nem szeretném, ha Gebének baja esne, ugyanakkor nem akarom magára sem hagyni. Igaz, nem túl dekoratív paci, de nagyon erős, megbízható. Úgy néz ki, hogy épeszű rabló nem választaná soha, a Thargok is csak egy szekér után kötötték, mintha értéktelen lenne, de eddig nagyon jól szolgált. Szerintem vérbeli kemény csataló. Ahogy te Nestort hoznád, én őt. Meg a holminkat is könnyebb így felpakolni. És...
*Valami eszébe jut:*
- Ugye nem gondolod azt, hogy ha a saját lovamon megyek megpattanok tőled?
*Észreveszi, hogy a férfi őt nézi, és viszonozza a pillantását, lassan elmosolyodik, miközben elmerül a kék szemek tüzében. De csak addig, míg a következő kérdés döbbent fejrázásra nem készteti*
- Dehogy! *vágja rá azonnal.* A sebesült lábaddal nem alhatsz ott! Eszedbe se jusson! Ha úgy gondolod, ez az ágy nem elég széles kettőnknek, akkor majd alszom én a padlón!
*De elég az ágyra néznie, Lia tudja, bőven elférnek rajta ketten, sőt marad is hely még, tehát nekik sem okozhatna gondot.*
~Főleg, ha úgy összebújunk, mint a tisztáson.~
*Erre a gondolatra elpirul, aztán mély levegőt vesz, majd a férfi felé fordul.*
- Nem kell a padlón éjszakáznod *mondja végül halkan, aztán óvatosan elmosolyodik. Bizonytalan kicsit, persze, hogy az, de félni nem fél.*
*A fogadóba visszatérve Rendoll kifizeti a szállásukat, melyet eddig csak bizományba kaptak, lévén a holmijukat ott hagyták, de immár a főnök is visszatér, így rendezhetik a számlát.
Szerencsésen feljutnak a szobájukba, bár Lia a lépcsőn felfelé már látja, hogy Rendoll kíméli a sérült lábát, ám nem szól, nem tesz megjegyzést, főleg ott nem ahol mások is láthatják és hallhatják őket. Igaz, aki korábban látta őket megérkezni, az úgyis sejti, mi az oka, hogy olyan lassú, előkelő tempóban vonultak fel.
Figyeli, ahogy a lovagja leteszi a kardját, majd az ágy szélére ül. A mosolyát viszonozza is, aztán némi kis hezitálás után mellé telepszik.*
- Ha teljesen nem is, de remélem már sokkal jobb lesz. De azért az edzés után meg kellene nézni, nem vérzett-e át a kötésed.
*Teljesen komolyan mondja, bár tisztában van vele, hogy ehhez Rendollnak ismét le kell majd vetkőznie. És most nem szorítja őket az idő, hogy még tudjanak vásárolni a piacon, vagy eljussanak a Gazdagnegyedbe.
A férfi kérdésére sóhajt.*
- Nem szeretném, ha Gebének baja esne, ugyanakkor nem akarom magára sem hagyni. Igaz, nem túl dekoratív paci, de nagyon erős, megbízható. Úgy néz ki, hogy épeszű rabló nem választaná soha, a Thargok is csak egy szekér után kötötték, mintha értéktelen lenne, de eddig nagyon jól szolgált. Szerintem vérbeli kemény csataló. Ahogy te Nestort hoznád, én őt. Meg a holminkat is könnyebb így felpakolni. És...
*Valami eszébe jut:*
- Ugye nem gondolod azt, hogy ha a saját lovamon megyek megpattanok tőled?
*Észreveszi, hogy a férfi őt nézi, és viszonozza a pillantását, lassan elmosolyodik, miközben elmerül a kék szemek tüzében. De csak addig, míg a következő kérdés döbbent fejrázásra nem készteti*
- Dehogy! *vágja rá azonnal.* A sebesült lábaddal nem alhatsz ott! Eszedbe se jusson! Ha úgy gondolod, ez az ágy nem elég széles kettőnknek, akkor majd alszom én a padlón!
*De elég az ágyra néznie, Lia tudja, bőven elférnek rajta ketten, sőt marad is hely még, tehát nekik sem okozhatna gondot.*
~Főleg, ha úgy összebújunk, mint a tisztáson.~
*Erre a gondolatra elpirul, aztán mély levegőt vesz, majd a férfi felé fordul.*
- Nem kell a padlón éjszakáznod *mondja végül halkan, aztán óvatosan elmosolyodik. Bizonytalan kicsit, persze, hogy az, de félni nem fél.*
2264. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-01 19:32:17
Üzenet elküldve: 2015-08-01 19:32:17
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
//Alku tárgya//
*Ahogyan azt Narii is igen elmésen megjegyezni méltóztatott, az ember szuka legkevésbé sincs jó bőrben, sem szemrevalónak, sem pedig megfelelő állapotúnak mondani őt nem igen lehet. A szemében lévő dac pedig csak addig marad majd ott, amíg a hím kezelésbe nem veszi kissé, mert bár tény és való, hogy Bris ütött-kopott, szemmel látható nyomai vannak testén az erőszak különféle megnyilvánulásainak, egészen más a leányzó fekvése, ha egy szakavatott mélységi gyilkos karmai közé kerül az ember lánya. A pofonok és a korbács lesz a legkisebb gondja, amint közelebbről is megismerkedik Dryyx nyúzókésével. A hím tapasztalatai szerint, ha nekiáll kapargatni valaki bőrét, még a legkeményebb szarházi is sírva könyörög az anyja után, s ha akarna sem tudna elhallgatni előle semmit. Kiváló módszer fegyelmezésre, büntetésre, na meg vallatásra is. Igaz, nem kevés mocsokkal jár, de a hím már megszokta, hogy a kezei nem tiszták.
Amint a két idegent összekötő zsineg elvágódik Narii pengéje által, Dryyx is elveszi az idegen torka elől a sajátját.
~Ahogy akarod.~ jelez vissza a mélységi nősténynek, majd hátrébb lép egyet, s a szája szegletében egy fagyos kis mosoly jelenik meg.*
-Hogy akarsz meghalni, felszíni? *kérdi, szinte már duruzsolva, leeresztett pengékkel.*
-Ha akarod, hagyok neked időt, hogy kardot ránthass, vagy kivásárolhatod magad innen. *a fagyos vigyor kissé szélesedik.*
-Mennyit ér neked az életed?
*Ahogyan azt Narii is igen elmésen megjegyezni méltóztatott, az ember szuka legkevésbé sincs jó bőrben, sem szemrevalónak, sem pedig megfelelő állapotúnak mondani őt nem igen lehet. A szemében lévő dac pedig csak addig marad majd ott, amíg a hím kezelésbe nem veszi kissé, mert bár tény és való, hogy Bris ütött-kopott, szemmel látható nyomai vannak testén az erőszak különféle megnyilvánulásainak, egészen más a leányzó fekvése, ha egy szakavatott mélységi gyilkos karmai közé kerül az ember lánya. A pofonok és a korbács lesz a legkisebb gondja, amint közelebbről is megismerkedik Dryyx nyúzókésével. A hím tapasztalatai szerint, ha nekiáll kapargatni valaki bőrét, még a legkeményebb szarházi is sírva könyörög az anyja után, s ha akarna sem tudna elhallgatni előle semmit. Kiváló módszer fegyelmezésre, büntetésre, na meg vallatásra is. Igaz, nem kevés mocsokkal jár, de a hím már megszokta, hogy a kezei nem tiszták.
Amint a két idegent összekötő zsineg elvágódik Narii pengéje által, Dryyx is elveszi az idegen torka elől a sajátját.
~Ahogy akarod.~ jelez vissza a mélységi nősténynek, majd hátrébb lép egyet, s a szája szegletében egy fagyos kis mosoly jelenik meg.*
-Hogy akarsz meghalni, felszíni? *kérdi, szinte már duruzsolva, leeresztett pengékkel.*
-Ha akarod, hagyok neked időt, hogy kardot ránthass, vagy kivásárolhatod magad innen. *a fagyos vigyor kissé szélesedik.*
-Mennyit ér neked az életed?
2263. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-01 18:54:38
Üzenet elküldve: 2015-08-01 18:54:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Alku tárgya//
*Ajkaira egy nagyon enyhe kis kárörvendő vigyor szalad, amint az ember közelebbről is megismerkedik a mélységiek híresen tökéletes pengéjével. Meg Dryyx nem annyira híres, de annál konkrétabb és végzetes vérmérsékletével. Amivel nincs is probléma, sőt, Narii kifejezetten élvezi a helyzetet, amibe a hím kényszerítette a férfit. Most még csak hebeg-habog, és ha valóban nincs is biztos információk birtokában, az biztos, hogy hamarosan még az anyját is hajlandó lesz eladni a két sötételfnek csak azért, hogy életben maradhasson.*
~Felmérjük~ *Jelzi vissza Dryyxnek a néma választ, majd fogást vált saját pengéjén és odalép a vörös némberhez.*
- Ahogy gondoltam, kicsit megtépázott a lányka.
*Hangosan mondja ki a szavakat, hogy az ember is értse - kifejezetten keveset ér a szuka, ugyanis úgy fest, mintha legalább egy halom martalóc erőszakolta volna meg és még ennyi verte volna puszta kézzel. Narii szabad keze kinyúl és megragadja a lány arcát, majd elkezdi közelebbről is felmérni vonásait, a tekintetében megbúvó dacosságot, arcán olyan kifejezéssel, mintha csak olcsó, vágnivaló húst méregetne a piacon. Persze a vörös ebben a helyzetben pontosan csak ennyi - egy friss husi, melyet olcsón akarnak elsózni.*
- Megveretted, vagy mi az istent csináltál ezzel a szukával?
*Fejét csóválva teszi fel a kérdést, amire nem vár választ, és valószínűleg jobb is, ha az ember kussban marad, annak érdekében, hogy ne kerüljön még rosszabb helyzetbe. Persze a férfi azért még igyekszik súlyosbítani egyébként sem fényes pozícióját a szobában, hízelkedéssel, mi mással?
Nariina elengedi a lányt, és még egy utolsó pillantással végigméri, hogy aztán hirtelen fordulva küldjön le egy vehemens pofont az embernek, aki jobb ha nekiáll hasonló igyekezettel egyensúlyozni, hogy ne dőljön bele nyaka Dryyx pengéjébe, mint, ahogy a slamasztikából akarta kimagyarázni magát.*
- A lány a miénk.
*Közli teljes tárgyilagossággal, mintha nem is lenne vita tárgya, hogy mi lesz a további sorsa.*
~Ő meg a tied~ *Közli az ujjak finom játéka a hímmel, hogy a férfival azt tesz, amit jónak lát, csak csinálja gyorsan. A férfi is rájöhet közben, hogy jobb, ha nem szól több szót, különben nem csak egyensúlyozás kérdése lesz, hogy a penge a torkába szalad-e.
A Narii kezében lévő kard eközben könnyed mozdulattal vágja el a kötelet, amely összekötötte eddig a párost, majd megragadja a lány csuklóját, és az ágy felé irányítja, löki őt, hogy hadd puffanjon le, míg korábbi fogvatartója sorsa megpecsételődik. A nőstény kezében tartott kard azonban jótékony ellenségességgel mered a vörösre, hogy számára is egyértelmű legyen, nem ajánlatos neki sem, hogy szóljon, míg nem kérdezik, és főleg nem ajánlott bármiféle meggondolatlanságot tenni.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.08.01 18:58:39, a következő indokkal:
Jelpótlások (*).
*Ajkaira egy nagyon enyhe kis kárörvendő vigyor szalad, amint az ember közelebbről is megismerkedik a mélységiek híresen tökéletes pengéjével. Meg Dryyx nem annyira híres, de annál konkrétabb és végzetes vérmérsékletével. Amivel nincs is probléma, sőt, Narii kifejezetten élvezi a helyzetet, amibe a hím kényszerítette a férfit. Most még csak hebeg-habog, és ha valóban nincs is biztos információk birtokában, az biztos, hogy hamarosan még az anyját is hajlandó lesz eladni a két sötételfnek csak azért, hogy életben maradhasson.*
~Felmérjük~ *Jelzi vissza Dryyxnek a néma választ, majd fogást vált saját pengéjén és odalép a vörös némberhez.*
- Ahogy gondoltam, kicsit megtépázott a lányka.
*Hangosan mondja ki a szavakat, hogy az ember is értse - kifejezetten keveset ér a szuka, ugyanis úgy fest, mintha legalább egy halom martalóc erőszakolta volna meg és még ennyi verte volna puszta kézzel. Narii szabad keze kinyúl és megragadja a lány arcát, majd elkezdi közelebbről is felmérni vonásait, a tekintetében megbúvó dacosságot, arcán olyan kifejezéssel, mintha csak olcsó, vágnivaló húst méregetne a piacon. Persze a vörös ebben a helyzetben pontosan csak ennyi - egy friss husi, melyet olcsón akarnak elsózni.*
- Megveretted, vagy mi az istent csináltál ezzel a szukával?
*Fejét csóválva teszi fel a kérdést, amire nem vár választ, és valószínűleg jobb is, ha az ember kussban marad, annak érdekében, hogy ne kerüljön még rosszabb helyzetbe. Persze a férfi azért még igyekszik súlyosbítani egyébként sem fényes pozícióját a szobában, hízelkedéssel, mi mással?
Nariina elengedi a lányt, és még egy utolsó pillantással végigméri, hogy aztán hirtelen fordulva küldjön le egy vehemens pofont az embernek, aki jobb ha nekiáll hasonló igyekezettel egyensúlyozni, hogy ne dőljön bele nyaka Dryyx pengéjébe, mint, ahogy a slamasztikából akarta kimagyarázni magát.*
- A lány a miénk.
*Közli teljes tárgyilagossággal, mintha nem is lenne vita tárgya, hogy mi lesz a további sorsa.*
~Ő meg a tied~ *Közli az ujjak finom játéka a hímmel, hogy a férfival azt tesz, amit jónak lát, csak csinálja gyorsan. A férfi is rájöhet közben, hogy jobb, ha nem szól több szót, különben nem csak egyensúlyozás kérdése lesz, hogy a penge a torkába szalad-e.
A Narii kezében lévő kard eközben könnyed mozdulattal vágja el a kötelet, amely összekötötte eddig a párost, majd megragadja a lány csuklóját, és az ágy felé irányítja, löki őt, hogy hadd puffanjon le, míg korábbi fogvatartója sorsa megpecsételődik. A nőstény kezében tartott kard azonban jótékony ellenségességgel mered a vörösre, hogy számára is egyértelmű legyen, nem ajánlatos neki sem, hogy szóljon, míg nem kérdezik, és főleg nem ajánlott bármiféle meggondolatlanságot tenni.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.08.01 18:58:39, a következő indokkal:
Jelpótlások (*).
2262. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-01 18:24:31
Üzenet elküldve: 2015-08-01 18:24:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Alku tárgya//
*A torkában dobog a szíve. Tekintetét delejes erővel láncolja magához a pirtianesi nyakánál megállított penge. Egy hajszálnyit sem rezdül az a hátborzongató, biztos kéz. Alig egy leheletnyi távolság. Ennyi választja el a fenséges érzéstől, amit az emberkufár halála jelentene, és a borzalomtól, hogy itt marad ezzel a kettővel egyedül.
A helyzet gonoszsága annyi, hogy ennél a pontnál csak rosszabb lehet. A pirtianesi alkudni próbál, nem kevesebbre most már, mint az életére. Brisnek pedig kétsége sincs afelől, hogy a következő lépésben a kedvező ár helyett az engesztelő ajándék témaköreit fogják érinteni. Már ha a következő lépés nem annak a pengének a villanása lesz. Ebbe valahogy nem akaródzik belegondolni. Nem akaródzik, de a helyzet úgy áll, hogy nem sok mindenben reménykedhet. Legfeljebb abban, hogy silánynak találtatik és a pirtianesi után küldik. Ami miatt mégsem hiszi, hogy így lesz, az a tény, hogy mégis csak a Pegazus emeletén vannak. Hullákat eltüntetni nyűgös munka. Márpedig az az ölés velejárója egy ilyen helyen.*
*A torkában dobog a szíve. Tekintetét delejes erővel láncolja magához a pirtianesi nyakánál megállított penge. Egy hajszálnyit sem rezdül az a hátborzongató, biztos kéz. Alig egy leheletnyi távolság. Ennyi választja el a fenséges érzéstől, amit az emberkufár halála jelentene, és a borzalomtól, hogy itt marad ezzel a kettővel egyedül.
A helyzet gonoszsága annyi, hogy ennél a pontnál csak rosszabb lehet. A pirtianesi alkudni próbál, nem kevesebbre most már, mint az életére. Brisnek pedig kétsége sincs afelől, hogy a következő lépésben a kedvező ár helyett az engesztelő ajándék témaköreit fogják érinteni. Már ha a következő lépés nem annak a pengének a villanása lesz. Ebbe valahogy nem akaródzik belegondolni. Nem akaródzik, de a helyzet úgy áll, hogy nem sok mindenben reménykedhet. Legfeljebb abban, hogy silánynak találtatik és a pirtianesi után küldik. Ami miatt mégsem hiszi, hogy így lesz, az a tény, hogy mégis csak a Pegazus emeletén vannak. Hullákat eltüntetni nyűgös munka. Márpedig az az ölés velejárója egy ilyen helyen.*
2261. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-01 17:51:37
Üzenet elküldve: 2015-08-01 17:51:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Alku tárgya//
~Hogy rohadjál el, te fattyú!~
*Doras feljebb emeli az állát. Soha kellemetlenebb érzést, mint mikor az ember borostáját egy megveszekedett kormosképű pengéje karcolja.*
- Nem tudom *válaszol a tolakodóan konkrét kérdésre. Tekintetét a mélységiére szegezi. Talán még a saját anyjával se volt soha még ilyen őszinte.* - De ha annyira érdekel, örömmel megkérdezem tőle *szűri a fogai között.
Valahol átdöccentek azon a pillanaton, amikor lett volna még alkalma cselekedni. Ez nem túl jó hír. A gyilkos passzió meg még kevésbé, ami a fickó szeméből süt. Ezzel aligha tárgyalhat. De annyit ő is tud a fajtájáról, hogy nagy valószínűséggel nem is vele kell, hogy tárgyaljon.
Csak óvatosan fordítja a fejét, de a tekintete egyértelműen a nőét keresi.*
- A válaszát pedig szívesen az úrnő mesés lábai elé teszem annak a rohadéknak a hátába írva.
~Hogy rohadjál el, te fattyú!~
*Doras feljebb emeli az állát. Soha kellemetlenebb érzést, mint mikor az ember borostáját egy megveszekedett kormosképű pengéje karcolja.*
- Nem tudom *válaszol a tolakodóan konkrét kérdésre. Tekintetét a mélységiére szegezi. Talán még a saját anyjával se volt soha még ilyen őszinte.* - De ha annyira érdekel, örömmel megkérdezem tőle *szűri a fogai között.
Valahol átdöccentek azon a pillanaton, amikor lett volna még alkalma cselekedni. Ez nem túl jó hír. A gyilkos passzió meg még kevésbé, ami a fickó szeméből süt. Ezzel aligha tárgyalhat. De annyit ő is tud a fajtájáról, hogy nagy valószínűséggel nem is vele kell, hogy tárgyaljon.
Csak óvatosan fordítja a fejét, de a tekintete egyértelműen a nőét keresi.*
- A válaszát pedig szívesen az úrnő mesés lábai elé teszem annak a rohadéknak a hátába írva.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370