Nincs játékban - Dwirinthalen kúria
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Dwirinthalen kúria | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 26 (501. - 520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760
520. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-05-17 19:04:46
Üzenet elküldve: 2013-05-17 19:04:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Felfelé menet egy hasonlóan gyönyörű nőstény megy lefelé a lépcsőn. Külseje ugyan babonázó, de tudva, hogy éppen miféle fenevadat karol... Esélytelen, hogy más nőre olyan éhes pillantást vessen, mint Natyra, mikor felérnek. Ám előbb:*
- Szép estét, és jó szórakozást!
*Röpke köszönés, egy illedelmes főhajtással. Kézcsókra nincs idő, s talán nem is örülne úgy Natynrae, hiszen most már szinte senki nem látja őket, majd már valóban, kettesben maradnak. Louis úr által adott muzsika andalító dallama halkabbá vált, ám alig veszi észre, hiszen helyette Naty közelsége hat minden érzékszervére. A suttogott szavakra lágy mosoly... Bár, inkább vigyor kerül képére. Óh, szinte előre tudta, hogy a vége ez lesz.*
- Valóban, nem fog senki zavarni...
*Ragadozókat megszégyenítő kifejezéssel tekint a sötételfre. Nem érdekli a szoba. Csak a nőstény. Arról fogalma se lehet, hogy milyen játékszerei vannak, csak azt láthatta, hogy festő kellékei és füstölői, gyertyái vannak. Talán valami kellemesen bódító is akad...
A következő szavak hallatán közelebb lép és Natynrae elé áll, féltérden.*
- Örvend szívem, Úrnőm, hogy ily helyen fogad! Kérem, engedje meg, hogy kényeztessem!
*Színi játék... Undorító és mocskos dolog, hogy ezzel próbálja lekenyerezni, főleg azok fényében, hogy tudomása szerint a sötételfeknél bevett szokás a rabszolgatartás és az alantasabb rétegbe tartozók folyamatos sóvárgása, hogy feljebbvalóik kedvére tegyenek. Most ő is egy szolga lesz, ki ezen estére meg is lelte Úrnőjét. S a játék kezdetét vette...*
*Felfelé menet egy hasonlóan gyönyörű nőstény megy lefelé a lépcsőn. Külseje ugyan babonázó, de tudva, hogy éppen miféle fenevadat karol... Esélytelen, hogy más nőre olyan éhes pillantást vessen, mint Natyra, mikor felérnek. Ám előbb:*
- Szép estét, és jó szórakozást!
*Röpke köszönés, egy illedelmes főhajtással. Kézcsókra nincs idő, s talán nem is örülne úgy Natynrae, hiszen most már szinte senki nem látja őket, majd már valóban, kettesben maradnak. Louis úr által adott muzsika andalító dallama halkabbá vált, ám alig veszi észre, hiszen helyette Naty közelsége hat minden érzékszervére. A suttogott szavakra lágy mosoly... Bár, inkább vigyor kerül képére. Óh, szinte előre tudta, hogy a vége ez lesz.*
- Valóban, nem fog senki zavarni...
*Ragadozókat megszégyenítő kifejezéssel tekint a sötételfre. Nem érdekli a szoba. Csak a nőstény. Arról fogalma se lehet, hogy milyen játékszerei vannak, csak azt láthatta, hogy festő kellékei és füstölői, gyertyái vannak. Talán valami kellemesen bódító is akad...
A következő szavak hallatán közelebb lép és Natynrae elé áll, féltérden.*
- Örvend szívem, Úrnőm, hogy ily helyen fogad! Kérem, engedje meg, hogy kényeztessem!
*Színi játék... Undorító és mocskos dolog, hogy ezzel próbálja lekenyerezni, főleg azok fényében, hogy tudomása szerint a sötételfeknél bevett szokás a rabszolgatartás és az alantasabb rétegbe tartozók folyamatos sóvárgása, hogy feljebbvalóik kedvére tegyenek. Most ő is egy szolga lesz, ki ezen estére meg is lelte Úrnőjét. S a játék kezdetét vette...*
519. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-05-17 13:53:52
Üzenet elküldve: 2013-05-17 13:53:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*A leányka köszönésétől még a hideg is kirázza. Ennyire öregnek néz ki, hogy így köszönjenek neki? Kívülről persze csak mosolyog az egészen, de belül igen is meg van sértve.*
-Üdvözlet a kis szépségnek!
*Köszön vissza, majd a bájcsevej után elindulnak a lépcső felé. Útközben feltűnik a húga is, ki egész végig a szobájában kuksolt. Belekarol Arzurel-be, közelebb vonja magához, majd Zara felé szól.*
- Nocsak! kipihented magad drága húgom? Ennek nagyon örülök. Nézz körül a bálon, van pár gyöngyszem, már ha érted mire célzok. Jó mulatást!
*Sejtelmes mosolyt sugall felé, majd felpillant a férfire, kezével mutatja az utat.*
-Erre!
*Egy folyosón haladnak majdnem végig, mikor megállnak a második szoba előtt. Csak ők vannak fent, a báli muzsika tompán szűrődik fel. Közelebb lép Arzurel-hez, már-már testük összeér, bájos arca súrolja a másikét. Halkan belesuttog a fülébe, oly' búgó hangon, hogy az felér egy villámcsapással.*
-Csak a miénk az este, az éjszaka. Gyere!
*Azzal kézen ragadja s kinyitja szobája ajtaját. Ha beléptek mind a ketten bezárja maguk mögött az ajtót és kulcsra zárja.*
- Így nem fog zavarni senki!
*Ha körbe néz Arzurel láthatja, hogy a bájos külső csak máz, csak egy maszk, hiszen szobája tele van különböző padokkal, miknek a végén láncok s bilincsek lógnak. Van egy két személyes ágy, egy faasztal min gyertyák, füstölők s ecsetek díszelegnek s van hozzá egy szék. Továbbá van egy festőállvány a sarokban, valamint két szekrény. A nagyobbikban a ruhái vannak, a kisebben mindenféle játékszer. Lovaglópálca, bőrszíj, fémbilincs, kötél, további láncok ami kisebb-nagyobb lyukúak, fémgolyók. Bár ezeket csak akkor láthatja, ha kihúzza a fiókokat.*
- Üdvözöllek kedves Arzurel! Ez itt az én birodalmam!
*S a játék immáron kezdetét veszi...*
*A leányka köszönésétől még a hideg is kirázza. Ennyire öregnek néz ki, hogy így köszönjenek neki? Kívülről persze csak mosolyog az egészen, de belül igen is meg van sértve.*
-Üdvözlet a kis szépségnek!
*Köszön vissza, majd a bájcsevej után elindulnak a lépcső felé. Útközben feltűnik a húga is, ki egész végig a szobájában kuksolt. Belekarol Arzurel-be, közelebb vonja magához, majd Zara felé szól.*
- Nocsak! kipihented magad drága húgom? Ennek nagyon örülök. Nézz körül a bálon, van pár gyöngyszem, már ha érted mire célzok. Jó mulatást!
*Sejtelmes mosolyt sugall felé, majd felpillant a férfire, kezével mutatja az utat.*
-Erre!
*Egy folyosón haladnak majdnem végig, mikor megállnak a második szoba előtt. Csak ők vannak fent, a báli muzsika tompán szűrődik fel. Közelebb lép Arzurel-hez, már-már testük összeér, bájos arca súrolja a másikét. Halkan belesuttog a fülébe, oly' búgó hangon, hogy az felér egy villámcsapással.*
-Csak a miénk az este, az éjszaka. Gyere!
*Azzal kézen ragadja s kinyitja szobája ajtaját. Ha beléptek mind a ketten bezárja maguk mögött az ajtót és kulcsra zárja.*
- Így nem fog zavarni senki!
*Ha körbe néz Arzurel láthatja, hogy a bájos külső csak máz, csak egy maszk, hiszen szobája tele van különböző padokkal, miknek a végén láncok s bilincsek lógnak. Van egy két személyes ágy, egy faasztal min gyertyák, füstölők s ecsetek díszelegnek s van hozzá egy szék. Továbbá van egy festőállvány a sarokban, valamint két szekrény. A nagyobbikban a ruhái vannak, a kisebben mindenféle játékszer. Lovaglópálca, bőrszíj, fémbilincs, kötél, további láncok ami kisebb-nagyobb lyukúak, fémgolyók. Bár ezeket csak akkor láthatja, ha kihúzza a fiókokat.*
- Üdvözöllek kedves Arzurel! Ez itt az én birodalmam!
*S a játék immáron kezdetét veszi...*
518. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-05-16 20:07:31
Üzenet elküldve: 2013-05-16 20:07:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-bál//
-Hogy felcser? Maga szerint úgy nézek én ki, mint egy akármilyen felcser?
*Közelebb lép és egész közel hajol a füléhez, bizalmasabb légkört teremtve.*
-Ez kérem, számomra inkább szórakozás... Ha igényli, kiselőadást is tarthatok kegyednek, sőt... Tán még segíthetne is. Meg vagyok róla győződve, hogy még élvezné is.
*Ahogy visszaemeli fejét, kacsint egyet, majd a bálozók felé tekint és ismét a kisasszonyra.*
-Nincs kedve táncolni?
*Mosolyog a kis vörösre, majd nyújtja kezét, hogy a lány bele helyezhesse gyengéd kacsóját.*
-Nem is tudom mikor táncoltam utoljára és elvégre, egy bálon vagyunk. Valamint, ha szabad megjegyeznem, maga meglehetősen csodálatos. Had irigykedjenek egy kicsit.
*Kacsint, majd ha a nő elfogadja a felkérést, lassan a táncolók felé indul.*
-Hogy felcser? Maga szerint úgy nézek én ki, mint egy akármilyen felcser?
*Közelebb lép és egész közel hajol a füléhez, bizalmasabb légkört teremtve.*
-Ez kérem, számomra inkább szórakozás... Ha igényli, kiselőadást is tarthatok kegyednek, sőt... Tán még segíthetne is. Meg vagyok róla győződve, hogy még élvezné is.
*Ahogy visszaemeli fejét, kacsint egyet, majd a bálozók felé tekint és ismét a kisasszonyra.*
-Nincs kedve táncolni?
*Mosolyog a kis vörösre, majd nyújtja kezét, hogy a lány bele helyezhesse gyengéd kacsóját.*
-Nem is tudom mikor táncoltam utoljára és elvégre, egy bálon vagyunk. Valamint, ha szabad megjegyeznem, maga meglehetősen csodálatos. Had irigykedjenek egy kicsit.
*Kacsint, majd ha a nő elfogadja a felkérést, lassan a táncolók felé indul.*
517. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-05-15 20:44:53
Üzenet elküldve: 2013-05-15 20:44:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Mondhatna nemet is, vagy bármit, de miért tagadná meg magától az örömöket... Ostobaság volna csak azért elpazarolni egy estét, mert húgát nem lelte itt. És ha sosem leli, talán ártatlanságba és élménytelen életbe zárva élje le életét? Éppen elég, ha minden alkalmat megragad, mivel nem gátolja magát. És egy ilyen csinos nőstény, ki ráadásul még segítséget is ígért... Megérdemli, hogy úgy viselkedjen, ahogy kis rejtett üzeneteiből kiolvasva, szeretné.*
- Úgyszintén, keressen mikor csak kedve tartja.
*Lágy mosoly terül szét arcán, őszintén reméli, hogy mihamarabb sor kerül a műalkotás létrehozására. Kíváncsi rá, hogy Natynrae miként vonja ecsetét, hogyan viszi vászonra a valóság töredékét és alkotja meg következő csodáját. Igazán kíváncsi arra is, miként képzeli el Arzu-t, mint modell. Hősi harcos, vagy szép mosolyú szoknyapecér? Ki tudja, lehet valóban kíváncsi lesz pallosára, de talán beéri a mosolyával és puszta, fegyvertelen ujjaival.*
- Pedig néha elkerülhetetlen, hogy belebonyolódjunk az életbe.
*Milyen bájos mondat, főleg azzal a hanggal, ahogy ejti a szavakat, bizonyára szívesen "bonyolódna" Natynrae-ba.
Észlelve a bemutatkozásokat, nem rest ő is tovább göngyölíteni kis meghajlását, ám kivételesen a másik társaság férfitagjával kezdi, mivel ő nyújtja felé a kezét, melyet nem rest erősen megszorítani. Férfiasságukat össze is mérhetnék egy rövid párbajban, míg egymás kezét szorítják, de rögvest látta, hogy nem egy vérbeli harcos, még ha testi erőnek nincs is híján ez a Volaryon. De nem habozik tovább, Ellira kezét próbálja gyengéd udvariassággal megkaparintani, hogy illedelmes kézcsókkal illethesse. Sőt, nem kerüli el figyelmét az aprónép sem, főleg mikor már be is mutatja Volaryon. Így, míg a sötételfek a borokról váltanak pár rövid szót, Arzu leguggol a lányka elé és a jobb tenyerét mutatja neki. Láthatja, hogy teljesen üres. De fölé emeli a bal kezét, tenyérrel lefelé és kicsit mozgatja körkörösen. S mikor elemeli egy apró, fehér virág lesz ott, mit barátságos mosoly kíséretében nyújt felé. Sejti, hogy Volaryon engedélyét fogja elsősorban várni, mielőtt elmarná, de furcsa mód, szemében elszánt ragaszkodás, hogy elfogadja a kis ajándékot a lányka.
Majdan, hatalmas sajnálatokra, távozniuk kell, megtörni az idillt, mit a két ismét egymásra talált sötételf átélt. De a kis család magára fog maradni, mert amint egy mélyebb biccentéssel és egyéb elköszönésekkel végeznek, már újra egymásba fonódva léphetnek a lépcsőre. Aligha fogja őket bárki kérdőre vonni, vagy megállítani, mindenki túl elfoglalt, vagy éppen tudja, hogy Natynrae a Dwirinthalen családhoz tartozik, így pedig a saját kúriájukban, a saját báljukon, azt tesz, mit csak akar, míg az a jó ízlés határain belül van. Vagy ha mégsem, alaposan el fogja rejteni. S Arzu kedves, barátságos mosolya minden lépcsőfok után egyre komiszabb, sötétebb és vágyakozóbb lesz, hogy mire a fenti folyosóra érnek, már igazán vigyornak nevezhető kifejezése legyen, egy ragadozóhoz méltó. Nem tudhatja, hogy ma este ő lesz a préda.*
*Mondhatna nemet is, vagy bármit, de miért tagadná meg magától az örömöket... Ostobaság volna csak azért elpazarolni egy estét, mert húgát nem lelte itt. És ha sosem leli, talán ártatlanságba és élménytelen életbe zárva élje le életét? Éppen elég, ha minden alkalmat megragad, mivel nem gátolja magát. És egy ilyen csinos nőstény, ki ráadásul még segítséget is ígért... Megérdemli, hogy úgy viselkedjen, ahogy kis rejtett üzeneteiből kiolvasva, szeretné.*
- Úgyszintén, keressen mikor csak kedve tartja.
*Lágy mosoly terül szét arcán, őszintén reméli, hogy mihamarabb sor kerül a műalkotás létrehozására. Kíváncsi rá, hogy Natynrae miként vonja ecsetét, hogyan viszi vászonra a valóság töredékét és alkotja meg következő csodáját. Igazán kíváncsi arra is, miként képzeli el Arzu-t, mint modell. Hősi harcos, vagy szép mosolyú szoknyapecér? Ki tudja, lehet valóban kíváncsi lesz pallosára, de talán beéri a mosolyával és puszta, fegyvertelen ujjaival.*
- Pedig néha elkerülhetetlen, hogy belebonyolódjunk az életbe.
*Milyen bájos mondat, főleg azzal a hanggal, ahogy ejti a szavakat, bizonyára szívesen "bonyolódna" Natynrae-ba.
Észlelve a bemutatkozásokat, nem rest ő is tovább göngyölíteni kis meghajlását, ám kivételesen a másik társaság férfitagjával kezdi, mivel ő nyújtja felé a kezét, melyet nem rest erősen megszorítani. Férfiasságukat össze is mérhetnék egy rövid párbajban, míg egymás kezét szorítják, de rögvest látta, hogy nem egy vérbeli harcos, még ha testi erőnek nincs is híján ez a Volaryon. De nem habozik tovább, Ellira kezét próbálja gyengéd udvariassággal megkaparintani, hogy illedelmes kézcsókkal illethesse. Sőt, nem kerüli el figyelmét az aprónép sem, főleg mikor már be is mutatja Volaryon. Így, míg a sötételfek a borokról váltanak pár rövid szót, Arzu leguggol a lányka elé és a jobb tenyerét mutatja neki. Láthatja, hogy teljesen üres. De fölé emeli a bal kezét, tenyérrel lefelé és kicsit mozgatja körkörösen. S mikor elemeli egy apró, fehér virág lesz ott, mit barátságos mosoly kíséretében nyújt felé. Sejti, hogy Volaryon engedélyét fogja elsősorban várni, mielőtt elmarná, de furcsa mód, szemében elszánt ragaszkodás, hogy elfogadja a kis ajándékot a lányka.
Majdan, hatalmas sajnálatokra, távozniuk kell, megtörni az idillt, mit a két ismét egymásra talált sötételf átélt. De a kis család magára fog maradni, mert amint egy mélyebb biccentéssel és egyéb elköszönésekkel végeznek, már újra egymásba fonódva léphetnek a lépcsőre. Aligha fogja őket bárki kérdőre vonni, vagy megállítani, mindenki túl elfoglalt, vagy éppen tudja, hogy Natynrae a Dwirinthalen családhoz tartozik, így pedig a saját kúriájukban, a saját báljukon, azt tesz, mit csak akar, míg az a jó ízlés határain belül van. Vagy ha mégsem, alaposan el fogja rejteni. S Arzu kedves, barátságos mosolya minden lépcsőfok után egyre komiszabb, sötétebb és vágyakozóbb lesz, hogy mire a fenti folyosóra érnek, már igazán vigyornak nevezhető kifejezése legyen, egy ragadozóhoz méltó. Nem tudhatja, hogy ma este ő lesz a préda.*
516. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-05-15 16:27:47
Üzenet elküldve: 2013-05-15 16:27:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Valószínűleg? Hiszen Volaryon pontosan tisztában van azzal, honnan jutott hozzá a kislány, és mi történt vele azelőtt. Pontosan tudja, hogy Nia most van először ilyen helyen, és fogalma nincs arról, hogyan kéne viselkednie, mit szabad, mit nem, meddig, merre és hogyan mehet, tekintve, hogy az illemtanítás olyasmi volt, amit se Vol, se Ellira nem hangsúlyozott ki nála.
Persze nem igazán óhajtja tovább engedni, hogy Ellira markolja a kezét, így azonnal beleegyezik bármilyen kérésbe, hogy aztán mennyire tudja betartani, az más kérdés...*
- Na jó, megígérem... *sóhajt lemondón, ennyit arról, hogy bejárja az egész kúriát érdekességek után kutatva.
Ráadásul Vol is intéz hozzá pár szót, amiknek azért nagyobb a súlya. Igen, emlékszik még arra a kutyaketrecre, arra, ahogy az első este Vol az ölében vitte haza a "becsomagolt" kezű-lábú kislányt, nehogy szökni próbáljon - pedig eszében sem volt ilyesmi. Nem, nem akar elveszni.*
- Figyelni fogok. *Ígéret szép szó, betartják, úgy jó, csak az a probléma, hogy olyan nagyon sok érdekes van idebent... Például a szobor, amit szerencsére alkalma lesz megszemlélni, és Volaryon szakértő jellemzését is megkapja válasz gyanánt.*
- Fura neve van. Nektek mind olyan fura nevetek van. *állapítja meg, és egyre csak a szobrot nézi, egészen addig, amíg össze nem akadnak Vol egyik régi ismerősével. Vagyis, nem is olyan régi, de ismerős...*
- Csókolom... *néz fel kicsit megszeppenve a sötételf nőre, aki ettől vagy megsértődik az öregítés miatt, vagy nevetőgörcsöt kap, ki tudja... Minden esetre, Nia közelebb húzódik "nevelőapjához", biztos, ami biztos. Nincsenek előítéletei a sötételfekkel kapcsolatban - ahhoz túl régóta él az egyikkel - egyszerűen csak az idegenektől tart kicsit. Meg, van abban a mosolyban valami furcsa...*
- Megyünk enni? *kérdi Ellirát, hátha elszabadulnak innen, dajkája viszont kezdhet gondolkodni azon, hogyan fogja megelőzni, hogy a gyönyörű ruhácska a kislányon tiszta kosz legyen a vacsora végére...*
*Valószínűleg? Hiszen Volaryon pontosan tisztában van azzal, honnan jutott hozzá a kislány, és mi történt vele azelőtt. Pontosan tudja, hogy Nia most van először ilyen helyen, és fogalma nincs arról, hogyan kéne viselkednie, mit szabad, mit nem, meddig, merre és hogyan mehet, tekintve, hogy az illemtanítás olyasmi volt, amit se Vol, se Ellira nem hangsúlyozott ki nála.
Persze nem igazán óhajtja tovább engedni, hogy Ellira markolja a kezét, így azonnal beleegyezik bármilyen kérésbe, hogy aztán mennyire tudja betartani, az más kérdés...*
- Na jó, megígérem... *sóhajt lemondón, ennyit arról, hogy bejárja az egész kúriát érdekességek után kutatva.
Ráadásul Vol is intéz hozzá pár szót, amiknek azért nagyobb a súlya. Igen, emlékszik még arra a kutyaketrecre, arra, ahogy az első este Vol az ölében vitte haza a "becsomagolt" kezű-lábú kislányt, nehogy szökni próbáljon - pedig eszében sem volt ilyesmi. Nem, nem akar elveszni.*
- Figyelni fogok. *Ígéret szép szó, betartják, úgy jó, csak az a probléma, hogy olyan nagyon sok érdekes van idebent... Például a szobor, amit szerencsére alkalma lesz megszemlélni, és Volaryon szakértő jellemzését is megkapja válasz gyanánt.*
- Fura neve van. Nektek mind olyan fura nevetek van. *állapítja meg, és egyre csak a szobrot nézi, egészen addig, amíg össze nem akadnak Vol egyik régi ismerősével. Vagyis, nem is olyan régi, de ismerős...*
- Csókolom... *néz fel kicsit megszeppenve a sötételf nőre, aki ettől vagy megsértődik az öregítés miatt, vagy nevetőgörcsöt kap, ki tudja... Minden esetre, Nia közelebb húzódik "nevelőapjához", biztos, ami biztos. Nincsenek előítéletei a sötételfekkel kapcsolatban - ahhoz túl régóta él az egyikkel - egyszerűen csak az idegenektől tart kicsit. Meg, van abban a mosolyban valami furcsa...*
- Megyünk enni? *kérdi Ellirát, hátha elszabadulnak innen, dajkája viszont kezdhet gondolkodni azon, hogyan fogja megelőzni, hogy a gyönyörű ruhácska a kislányon tiszta kosz legyen a vacsora végére...*
515. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-05-14 17:17:05
Üzenet elküldve: 2013-05-14 17:17:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Dwirinthalen-bál//
*Csillogó szemekkel hallgatja a férfi magyarázatát, bár igyekszik valamiféle enyhe félelmet is csempészni nézésébe. Nincs is túl nehéz dolga. Féltek már tőle elegen az elmúlt évszázad során ahhoz, hogy most ő is hasonlóképp ráncolja a homlokát és meresztgesse a szemét. És ugyan egyre biztosabb benne, hogy akivel szemben áll, őrültsége szintjében megközelíti őt - ha nem szárnyalja túl -, igyekszik megjátszani a kis tudatlant. Hiszen az ő álcája ez. A kissé suta, gazdag lányka szerepe.*
- Ó, szóval... Felcser féle lenne, kedves Pyrkon? Ők dolgoznak, azt hiszem, ilyen kissé... véres körülmények között. Bár még nem hallottam senkit, aki művészetként említette volna eme hivatását... De természetesen ez is egy megközelítés.
~No, még én is mindjárt elhiszem magamnak, hogy ilyen buta és naiv vagyok.~
*Ismét belekortyol abba a nedűbe, ami lassan ismét ki akar fogyni poharából.*
- Valamilyen bor. Elég édes. Talán mézbor, vagy alma. Fogalmam sincs.
*Válaszol ezúttal őszintén.*
*Csillogó szemekkel hallgatja a férfi magyarázatát, bár igyekszik valamiféle enyhe félelmet is csempészni nézésébe. Nincs is túl nehéz dolga. Féltek már tőle elegen az elmúlt évszázad során ahhoz, hogy most ő is hasonlóképp ráncolja a homlokát és meresztgesse a szemét. És ugyan egyre biztosabb benne, hogy akivel szemben áll, őrültsége szintjében megközelíti őt - ha nem szárnyalja túl -, igyekszik megjátszani a kis tudatlant. Hiszen az ő álcája ez. A kissé suta, gazdag lányka szerepe.*
- Ó, szóval... Felcser féle lenne, kedves Pyrkon? Ők dolgoznak, azt hiszem, ilyen kissé... véres körülmények között. Bár még nem hallottam senkit, aki művészetként említette volna eme hivatását... De természetesen ez is egy megközelítés.
~No, még én is mindjárt elhiszem magamnak, hogy ilyen buta és naiv vagyok.~
*Ismét belekortyol abba a nedűbe, ami lassan ismét ki akar fogyni poharából.*
- Valamilyen bor. Elég édes. Talán mézbor, vagy alma. Fogalmam sincs.
*Válaszol ezúttal őszintén.*
514. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-05-12 12:40:05
Üzenet elküldve: 2013-05-12 12:40:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-bál//
*Legnagyobb meglepődésére a név nem nyűgözi különösképpen. Hallott már a városban jó pár, ennél szebb nevet: Nanaia, Lilanna, stb. de ez most nem is számít igazán. A hófehér bőr és a vörös hajzuhatag, valamint az ajkak összképe pótolja mindezt, sőt... Nem is mond semmit a névre, nem akarja esetlegesen megbántani véleményével a lányt, inkább egyből a következő kérdésre kezd magyarázni.*
-Hogy az a vörös festék? Nos, annak, aki elhivatottan keresi ezt a színt, a lehető legkönnyebb hozzájutni. Mindenkiben, -jaj bocsánat, nyelvbotlás, hehe- szinte mindenben megtalálható és elég hozzá egy apró vágás, hogy megkapjuk az anyagot. Valamint, ha ez a vágás elég erőteljes, akár még a kívánt motívumot is megkaphatjuk a legközelebbi falon.
*Szinte már teljesen beleéli magát, ahogy magyarázza a 'festék' beszerzési módját. Kicsit visszafog a fantáziálgatásból, elvégre, most nem erre kéne koncentrálni.*
-Bár az ezzel készült művek nem éppen eladásra készülnek, sőt, elég is, ha csak én, vagy az adott 'művész' látja őket, esetleg, akivel készíti.
*Művész... Meglehetősen tetszik neki ez a szó... Kacsint egyet a lányra, majd a kezében lévő italra pillant.*
-Szabad érdeklődnöm, Kegyed mit kortyolgat éppen?
*Legnagyobb meglepődésére a név nem nyűgözi különösképpen. Hallott már a városban jó pár, ennél szebb nevet: Nanaia, Lilanna, stb. de ez most nem is számít igazán. A hófehér bőr és a vörös hajzuhatag, valamint az ajkak összképe pótolja mindezt, sőt... Nem is mond semmit a névre, nem akarja esetlegesen megbántani véleményével a lányt, inkább egyből a következő kérdésre kezd magyarázni.*
-Hogy az a vörös festék? Nos, annak, aki elhivatottan keresi ezt a színt, a lehető legkönnyebb hozzájutni. Mindenkiben, -jaj bocsánat, nyelvbotlás, hehe- szinte mindenben megtalálható és elég hozzá egy apró vágás, hogy megkapjuk az anyagot. Valamint, ha ez a vágás elég erőteljes, akár még a kívánt motívumot is megkaphatjuk a legközelebbi falon.
*Szinte már teljesen beleéli magát, ahogy magyarázza a 'festék' beszerzési módját. Kicsit visszafog a fantáziálgatásból, elvégre, most nem erre kéne koncentrálni.*
-Bár az ezzel készült művek nem éppen eladásra készülnek, sőt, elég is, ha csak én, vagy az adott 'művész' látja őket, esetleg, akivel készíti.
*Művész... Meglehetősen tetszik neki ez a szó... Kacsint egyet a lányra, majd a kezében lévő italra pillant.*
-Szabad érdeklődnöm, Kegyed mit kortyolgat éppen?
513. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-05-12 12:21:39
Üzenet elküldve: 2013-05-12 12:21:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
"Ewangel elintézte, hogy odajöjjön egy felszolgáló és levegye a könyvet! Jaj, de rendes nő!"
*Ahogy az elf nő áll tálcával a kezében és a a felszolgáló odaadja a könyvet Henua Tikronnak, egyből fel is lapozza és megint elfeledi a világot. A mágia alapelveit, az elemek tulajdonságait és működési elveit mindig jó újra ismételni és ez a könyv kitűnő összefoglaló. A gnóm hosszasan lapozgat és olvas, főleg a levegő témájában merül el részletesen. Elvégre ebben a városban ez a fő elem, amit ki lehet ismerni.
Miután úgy érzi, elolvasta azt a mennyiséget, amit egy ilyen bálon illik (illetve annál a egy kicsit többet is), visszaadja az elf pincérnek a könyvet. A pincér újra nyújtózkodik egy kicsit, majd az irományt a helyére teszi.*
- Ewangel, hálam és köszönetem örökké üldözni fogja! Igazán lekötelezett. És kedves felszolgáló úr, Önnek is nagyon köszönöm!
*Mondja a gnóm még mindig csillogó szemekkel. A pincér közben mosolyogva bólint és távozik.*
- Szóval nevelőnő, innen a gyerekkönyvek iránti érdeklődés! Alkalomadtán én is foglalkozom gyermekekkel, ha épp olyan munkát találok. Szerintem is nagyon fontos, hogy a játék mellett az elme pallérozásának is jusson hely a csöppségek életében.
*Egy ilyen kedves elf lány bizonyára a gyerekekkel is kitűnően megérti és megérteti magát.*
- A napokban például én is láttam egy hirdetést, amiben egy tehetős asszonyság tanítót keres a gyerekének. Pontosabban a matematika alapjait kell vele megismertetni és ezt igazán testhezállónak érzem. Önnek mi a szakterülete a tanításban, kedves Ewangel?
"Ewangel elintézte, hogy odajöjjön egy felszolgáló és levegye a könyvet! Jaj, de rendes nő!"
*Ahogy az elf nő áll tálcával a kezében és a a felszolgáló odaadja a könyvet Henua Tikronnak, egyből fel is lapozza és megint elfeledi a világot. A mágia alapelveit, az elemek tulajdonságait és működési elveit mindig jó újra ismételni és ez a könyv kitűnő összefoglaló. A gnóm hosszasan lapozgat és olvas, főleg a levegő témájában merül el részletesen. Elvégre ebben a városban ez a fő elem, amit ki lehet ismerni.
Miután úgy érzi, elolvasta azt a mennyiséget, amit egy ilyen bálon illik (illetve annál a egy kicsit többet is), visszaadja az elf pincérnek a könyvet. A pincér újra nyújtózkodik egy kicsit, majd az irományt a helyére teszi.*
- Ewangel, hálam és köszönetem örökké üldözni fogja! Igazán lekötelezett. És kedves felszolgáló úr, Önnek is nagyon köszönöm!
*Mondja a gnóm még mindig csillogó szemekkel. A pincér közben mosolyogva bólint és távozik.*
- Szóval nevelőnő, innen a gyerekkönyvek iránti érdeklődés! Alkalomadtán én is foglalkozom gyermekekkel, ha épp olyan munkát találok. Szerintem is nagyon fontos, hogy a játék mellett az elme pallérozásának is jusson hely a csöppségek életében.
*Egy ilyen kedves elf lány bizonyára a gyerekekkel is kitűnően megérti és megérteti magát.*
- A napokban például én is láttam egy hirdetést, amiben egy tehetős asszonyság tanítót keres a gyerekének. Pontosabban a matematika alapjait kell vele megismertetni és ezt igazán testhezállónak érzem. Önnek mi a szakterülete a tanításban, kedves Ewangel?
512. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-05-12 09:58:38
Üzenet elküldve: 2013-05-12 09:58:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Dwirinthalen-bál//
*Láthatólag tetszik a férfinak az előtte álló nő megjelenése. De nem mintha ez nagy csoda lenne, az ellenkező nem általános reakciója ül ki az arcára. Hiába alacsony a termet, az átlagosnál karcsúbb az alkat és kevésbé teltek az idomok, az összkép megnyerő. Az pedig elég, már sokadszorra.
Kedvesen mosolyog továbbra is, és hallgatja a férfi szavait. A bemutatkozásra ő is hasonlóképp tesz, persze azt a nevet árulja el, amit előzőleg a Denawarien nevűnek is.*
- Asri Yalaedil. Megtisztel. Döntse el, tetszetős-e. Én már kaptam érte hideget-meleget.
*Vállat von. Igazából az sem izgatná, ha igaz lenne, amit állít. A név csak egy név. Ráadásul legtöbb esetben a személy nem is maga választja. Kivéve ugye Rahilt, de ez már mellékes.*
- Egy bizonyos vörös festékkel? *hunyorít* - Ezt kifejtené bővebben?
*Persze, valami azonnal beugrott neki is. Az a vörös kép, ami már számtalanszor tárult a saját vörösbarna íriszei elé is. De ahogy végigméri a férfit... Nos, az első pillanatban kételkedett, de most már kevésbé biztos abban, hogy nem egyre gondolnak.
Kortyol egyet a borból, és várja a választ. Kivételesen kíváncsi is rá, milyen magyarázattal áll elő a másik.*
*Láthatólag tetszik a férfinak az előtte álló nő megjelenése. De nem mintha ez nagy csoda lenne, az ellenkező nem általános reakciója ül ki az arcára. Hiába alacsony a termet, az átlagosnál karcsúbb az alkat és kevésbé teltek az idomok, az összkép megnyerő. Az pedig elég, már sokadszorra.
Kedvesen mosolyog továbbra is, és hallgatja a férfi szavait. A bemutatkozásra ő is hasonlóképp tesz, persze azt a nevet árulja el, amit előzőleg a Denawarien nevűnek is.*
- Asri Yalaedil. Megtisztel. Döntse el, tetszetős-e. Én már kaptam érte hideget-meleget.
*Vállat von. Igazából az sem izgatná, ha igaz lenne, amit állít. A név csak egy név. Ráadásul legtöbb esetben a személy nem is maga választja. Kivéve ugye Rahilt, de ez már mellékes.*
- Egy bizonyos vörös festékkel? *hunyorít* - Ezt kifejtené bővebben?
*Persze, valami azonnal beugrott neki is. Az a vörös kép, ami már számtalanszor tárult a saját vörösbarna íriszei elé is. De ahogy végigméri a férfit... Nos, az első pillanatban kételkedett, de most már kevésbé biztos abban, hogy nem egyre gondolnak.
Kortyol egyet a borból, és várja a választ. Kivételesen kíváncsi is rá, milyen magyarázattal áll elő a másik.*
511. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-05-11 15:52:25
Üzenet elküldve: 2013-05-11 15:52:25
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Dwirinthalen-bál//
* A nézelődésnek nemsokára eredménye is érkezik, ugyanis az imént erre tálcázó inas visszatér az elf mellé és megrakott tálcáit elé nyújtja, feltételezve, hogy ennivalóra vágyik.
- Nem, nem, köszönöm! *szól Ewa mosolyogva * Egy kérdésem volna csak. Mit gondol, a ház urai megengedik, hogy beszélgetőtársam megtekintse azt a könyvet? *mutat a sokat emlegetett kötet felé ami bár számára és a gnómnak is magasan volt de a felszolgáló könnyen elérheti. A férfi eleinte értetlenül néz a lányra majd vállat von.*
- Hát nem is tudom, végül is nem rakták el... *mondja majd az igen csak elfoglalt házigazdák felé néz, ezzel az apró gonddal nem fogja őket zavarni de ez most itt egy bál nem pedig író, olvasó találkozó. Elég sötét is van a teremben, alig ha sokra tudnak menni most itt a könyvel. Végül a tálcát Ewangel felé nyújtja és kivételesen nem azért, hogy valamit válasszon *Fogja kérem meg egy pár pillanatra. *mondja és minek utána az elf átveszi tőle magasra nyúl, egy kevéssé talán még lábujjhegyre is kell nyújtózkodnia de sikerül elérnie. Átadja a könyvet a gnómnak.*
- Tessék lapozzon csak bele nyugodtan de vissza is kell tennem a helyére. *figyelmezteti Henuát, hogy ő most innen nem tágít amíg kézhez nem kapja a könyvet és helyére nem rakta.
A gnóm által feltett kérdés meglepetésként éri Ewangelt. Legalábbis maga a szóhasználat. Látszik, hogy soha nem volt megfelelő szabadideje, arra hogy utána járjon a varázslatoknak. Szóval az a levegő városa... nem is rossz. Erről azonnal eszébe jutott, hogy a napokban jó volna beiktatni egy látogatást a temploma.*
- Nevelőnő vagyok. Főleg itt a nemesek negyedében vállalok munkát. A bálról is az egyik munkaadómtól szereztem tudomást. *meséli szórakozottan miközben végignéz a gazdagon díszített báltermen.*
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.11 15:53:12
* A nézelődésnek nemsokára eredménye is érkezik, ugyanis az imént erre tálcázó inas visszatér az elf mellé és megrakott tálcáit elé nyújtja, feltételezve, hogy ennivalóra vágyik.
- Nem, nem, köszönöm! *szól Ewa mosolyogva * Egy kérdésem volna csak. Mit gondol, a ház urai megengedik, hogy beszélgetőtársam megtekintse azt a könyvet? *mutat a sokat emlegetett kötet felé ami bár számára és a gnómnak is magasan volt de a felszolgáló könnyen elérheti. A férfi eleinte értetlenül néz a lányra majd vállat von.*
- Hát nem is tudom, végül is nem rakták el... *mondja majd az igen csak elfoglalt házigazdák felé néz, ezzel az apró gonddal nem fogja őket zavarni de ez most itt egy bál nem pedig író, olvasó találkozó. Elég sötét is van a teremben, alig ha sokra tudnak menni most itt a könyvel. Végül a tálcát Ewangel felé nyújtja és kivételesen nem azért, hogy valamit válasszon *Fogja kérem meg egy pár pillanatra. *mondja és minek utána az elf átveszi tőle magasra nyúl, egy kevéssé talán még lábujjhegyre is kell nyújtózkodnia de sikerül elérnie. Átadja a könyvet a gnómnak.*
- Tessék lapozzon csak bele nyugodtan de vissza is kell tennem a helyére. *figyelmezteti Henuát, hogy ő most innen nem tágít amíg kézhez nem kapja a könyvet és helyére nem rakta.
A gnóm által feltett kérdés meglepetésként éri Ewangelt. Legalábbis maga a szóhasználat. Látszik, hogy soha nem volt megfelelő szabadideje, arra hogy utána járjon a varázslatoknak. Szóval az a levegő városa... nem is rossz. Erről azonnal eszébe jutott, hogy a napokban jó volna beiktatni egy látogatást a temploma.*
- Nevelőnő vagyok. Főleg itt a nemesek negyedében vállalok munkát. A bálról is az egyik munkaadómtól szereztem tudomást. *meséli szórakozottan miközben végignéz a gazdagon díszített báltermen.*
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.11 15:53:12
510. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-05-10 21:53:26
Üzenet elküldve: 2013-05-10 21:53:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Magában ücsörög a szobájában. Egyenlőre senki sehol. Az elmúlt öt percben már tizedszerre néz a szobája sarkában álló ketyegőre. ~Hol lehet már?~ Kezd kicsit türelmetlen lenni.
Inkább feláll és sétálgatni kezd. Lépteit az ablakhoz tereli, mintha azon keresztül hamarabb láthatná meg, hogy végre mikor érkezik meg. Ujjával a párkányon dobol.
Végtelennek tűnő tíz perc elteltével dobogást hall a lépcsőn. Felcsillan a szeme, mint az éhező tigrisnek, mikor friss húst lát.
Az ajtóhoz libben, eleven fürgeséggel. Végre eljött az ő pillanata! Egészen felizgatta ez a kis várakozás.
A dobogás egyre közelebbről hallatszik. Hegyes fülét az ajtóra tapasztja. Egészen addig ott is tartja, mikor három halk koppantást nem hall az ajtón. És akkor szépen, lassan kinyitja.
Zetriat áll előtte, a Kúria futárja. Zara egy gonosz mosollyal fogadja.*
- Köszönöm. *Csak ennyit mond. Mohón kikapja a férfi kezéből a csomagot. Még egyet biccent, majd becsukja az ajtót.
Mint éhező vadállat veti rá magát, a várva várt csomagra. Határozottan tépi szét a csomagolást, de vigyázva, nehogy a tartalom megsérüljön.
És akkor kicsusszan. Először csak egy sarok, aztán még több és több. A sötételf élvezettel nézi, mintha kígyó bújna elő. Aztán jobb kezével végigsimít az anyagon. Az bársonyos és puha, pont amilyennek elképzelte. Nem csalódott a szabóban, bár a határidőt igazán betarthatta volna.
Ezek után már nem sok időt szán a további előkészületekre, hiszen amíg a ruhát várta, addig bőven volt ideje mindenféle felesleges cicomázkodásra.
A ruha tökéletesen áll rajta. De ennél kevesebbet nem is várt volna el. Öltözéke alapjában véve könnyű anyagú, lenge szövetből készült. U alakban fekete csipke fut végig a dekoltázsán, nem túl mély kivágásban. A ruha többi része sötétlila színű és egy apró fuvallat könnyen meglibbentheti. Ruházatához lábbeli is jár, egy pár fekete cipellő formájában.
A tükör előtt állva még utoljára megszemléli magát, majd kilép az ajtaján és elindul lefele a lépcsőn, ebből a ritkásabban lakott szárnyból a ház „központjába” ahol éppen már javában folyik a bál.
Egy szűk folyosó apró ajtócskája nyílik az emeleti részre, ahonnan már könnyedén le lehet jutni a bál helyszínére. Zara nem szeretne túl nagy felhajtást maga körül a megjelenésével, ezért természetes módon viselkedik, mintha eddig is a bálon lett volna.
Körbepillant a teremben. Mindenhol félhomály uralkodik, de egy pillanatába kerül megtalálnia azt az asztalt, amelyiken az italok foglalnak helyet. Választ is magának egyet, majd először illatát szippantja, utána pedig belekortyol.
Pont erre volt szüksége. A bál, a vendégek, az ital. Mind eltereli figyelmét. De még egy dolog hiányzik. Mégpedig a társaság. Hogy az egyedüli állapotát ne tartsa sokáig fent, a vendégek közül szemezget, ki kapós egy nívós eszmecserére. Itt-ott pár családtag is fellelhető, Zarának mindössze csak egy partner kell.*
*Magában ücsörög a szobájában. Egyenlőre senki sehol. Az elmúlt öt percben már tizedszerre néz a szobája sarkában álló ketyegőre. ~Hol lehet már?~ Kezd kicsit türelmetlen lenni.
Inkább feláll és sétálgatni kezd. Lépteit az ablakhoz tereli, mintha azon keresztül hamarabb láthatná meg, hogy végre mikor érkezik meg. Ujjával a párkányon dobol.
Végtelennek tűnő tíz perc elteltével dobogást hall a lépcsőn. Felcsillan a szeme, mint az éhező tigrisnek, mikor friss húst lát.
Az ajtóhoz libben, eleven fürgeséggel. Végre eljött az ő pillanata! Egészen felizgatta ez a kis várakozás.
A dobogás egyre közelebbről hallatszik. Hegyes fülét az ajtóra tapasztja. Egészen addig ott is tartja, mikor három halk koppantást nem hall az ajtón. És akkor szépen, lassan kinyitja.
Zetriat áll előtte, a Kúria futárja. Zara egy gonosz mosollyal fogadja.*
- Köszönöm. *Csak ennyit mond. Mohón kikapja a férfi kezéből a csomagot. Még egyet biccent, majd becsukja az ajtót.
Mint éhező vadállat veti rá magát, a várva várt csomagra. Határozottan tépi szét a csomagolást, de vigyázva, nehogy a tartalom megsérüljön.
És akkor kicsusszan. Először csak egy sarok, aztán még több és több. A sötételf élvezettel nézi, mintha kígyó bújna elő. Aztán jobb kezével végigsimít az anyagon. Az bársonyos és puha, pont amilyennek elképzelte. Nem csalódott a szabóban, bár a határidőt igazán betarthatta volna.
Ezek után már nem sok időt szán a további előkészületekre, hiszen amíg a ruhát várta, addig bőven volt ideje mindenféle felesleges cicomázkodásra.
A ruha tökéletesen áll rajta. De ennél kevesebbet nem is várt volna el. Öltözéke alapjában véve könnyű anyagú, lenge szövetből készült. U alakban fekete csipke fut végig a dekoltázsán, nem túl mély kivágásban. A ruha többi része sötétlila színű és egy apró fuvallat könnyen meglibbentheti. Ruházatához lábbeli is jár, egy pár fekete cipellő formájában.
A tükör előtt állva még utoljára megszemléli magát, majd kilép az ajtaján és elindul lefele a lépcsőn, ebből a ritkásabban lakott szárnyból a ház „központjába” ahol éppen már javában folyik a bál.
Egy szűk folyosó apró ajtócskája nyílik az emeleti részre, ahonnan már könnyedén le lehet jutni a bál helyszínére. Zara nem szeretne túl nagy felhajtást maga körül a megjelenésével, ezért természetes módon viselkedik, mintha eddig is a bálon lett volna.
Körbepillant a teremben. Mindenhol félhomály uralkodik, de egy pillanatába kerül megtalálnia azt az asztalt, amelyiken az italok foglalnak helyet. Választ is magának egyet, majd először illatát szippantja, utána pedig belekortyol.
Pont erre volt szüksége. A bál, a vendégek, az ital. Mind eltereli figyelmét. De még egy dolog hiányzik. Mégpedig a társaság. Hogy az egyedüli állapotát ne tartsa sokáig fent, a vendégek közül szemezget, ki kapós egy nívós eszmecserére. Itt-ott pár családtag is fellelhető, Zarának mindössze csak egy partner kell.*
509. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-05-10 19:32:02
Üzenet elküldve: 2013-05-10 19:32:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Dwirinthalen-bál//
*Nem élvezheti sokáig a fajtabeli társaságát, mivel távozni kíván az eseményről. Érthető indokkal szolgál Zetnek, hisz legszívesebben ő sem itt lenne most, de mi mást tehetne? Ha megszegi a parancsot valószínűleg megbízhatatlannak, és lustának titulálják, és ezek a "nemes" címek együtt járnak a munkahely elvesztésével. De ha nincs munka, nincs arany, az aranyra pedig most sűrgősen szüksége lenne. Hisz, ha Eleonor úgy dönt vele szeretné leélni az életét, Zetriatnak valamiből el kell tartania Emmát és kedvesét. Szóval ezt az éjszakát ki kell bírnia, és reménykednie az elkövetkezendő években a Család nem szánja el magát még egy hasonló rendezvény megszervezésére. Végül magában maradt a tálcával, és a rajta peckesen álló italokkal. ~Akkor térjünk vissza a munkába!~ Teste már féloldalasan a bent mulatozó tömeg felé fordul, mikor megpillant egy a kapun besuhanó embert, ki egyenesen felé tart. Enyhe tulzás, hogy suhan, inkább próbálja bevonszolni testét a terembe, és ebben senki nem akadályozza meg, hiszen az ajtónálló eltűnt. A homályban egyre közelebb érve kirajzolódik nagy pocakja, széles dereka, és a Hold ragyogását visszaverő kopasz kobakja. Kerek arcáról, mint a nyári zápor hullik a földre a verejték. Úgy tűnik ő is észrevette a hegyesfülűt, hisz kidülledő szemével egyenesen Zetriatot méregeti. Hurkkás ujjai közt valamilyen textíliával letakart dolgot hoz, és fékez le az elf előtt, nem mintha olyan nagy lendülettel jött volna. Pár másodpercig szótlanul áll a lábának támaszkodva, hogy összeszedje magát, és levegőhöz is jusson. Zet hallgatva várja a fejleményeket. Vajon mit akarhat a férfi?*
-Adja ezt oda Zarane...caryssa Dwirinthalennek! Gyor...san! Siessen már!
*Böki ki végül két kisebb levegővétel között, és nyújtja át a csomagot.*
-Ja, és egy kis frissítőt is ha kérhetnék!
*Kap a tálca után, amit Zet kicsit szemtelenül elhúz előle, így csak a levegőt tudja megfogni.*
-Itallal csak a vendégeknek szolgálhatok. A belébő 50 arany!
*Az elf, részéről befejezte a társalgást zömök testalkatú emberrel, és elindul... még maga sem tudja hova. ~Zaranecaryssa, honnan ismerős a név?~ A bálteremben alaposan körbe néz hátha beugrik neki valami a névvel kapcsolatban. Az lenne a legjobb megoldás, hogy megkérdezi Xselyahrat mi legyen csomag sorsa, de úgy tűnik túl elfoglat, Zet pedig nem szeretné zavarni. Így is elég harapós hangulatában van. ~Áh, tudom már! A hegedülő mélységi húga. Ha minden igaz fent kell, hogy legyen az emeleten.~ Ezzel tehát a cél a hölgy szobája, hogy kézbesítse a küldeményt, hisz főleg ezért alkalmazzák itt. Nem járt még a kúria ezen részén, így kissé idegen neki a helyiség, más választása nincs, bekopog minden szobába, hátha kijön valaki. Ha eltalálja a helyes lakószobát, és kijön a tulajdonosa meghajol, igaz most csak egyszerűen a nő kezébe nyomná a ruhát és menne a dolgára. De az illem ezt nem engedi, és biztosan megtudná Sely is.*
-Elnézést a zavarásért! Zaranecaryssa Dwirinthalen? Ezt magának hozták!
*Tartja a nő el a vászon csomagolású dolgot.*
*Nem élvezheti sokáig a fajtabeli társaságát, mivel távozni kíván az eseményről. Érthető indokkal szolgál Zetnek, hisz legszívesebben ő sem itt lenne most, de mi mást tehetne? Ha megszegi a parancsot valószínűleg megbízhatatlannak, és lustának titulálják, és ezek a "nemes" címek együtt járnak a munkahely elvesztésével. De ha nincs munka, nincs arany, az aranyra pedig most sűrgősen szüksége lenne. Hisz, ha Eleonor úgy dönt vele szeretné leélni az életét, Zetriatnak valamiből el kell tartania Emmát és kedvesét. Szóval ezt az éjszakát ki kell bírnia, és reménykednie az elkövetkezendő években a Család nem szánja el magát még egy hasonló rendezvény megszervezésére. Végül magában maradt a tálcával, és a rajta peckesen álló italokkal. ~Akkor térjünk vissza a munkába!~ Teste már féloldalasan a bent mulatozó tömeg felé fordul, mikor megpillant egy a kapun besuhanó embert, ki egyenesen felé tart. Enyhe tulzás, hogy suhan, inkább próbálja bevonszolni testét a terembe, és ebben senki nem akadályozza meg, hiszen az ajtónálló eltűnt. A homályban egyre közelebb érve kirajzolódik nagy pocakja, széles dereka, és a Hold ragyogását visszaverő kopasz kobakja. Kerek arcáról, mint a nyári zápor hullik a földre a verejték. Úgy tűnik ő is észrevette a hegyesfülűt, hisz kidülledő szemével egyenesen Zetriatot méregeti. Hurkkás ujjai közt valamilyen textíliával letakart dolgot hoz, és fékez le az elf előtt, nem mintha olyan nagy lendülettel jött volna. Pár másodpercig szótlanul áll a lábának támaszkodva, hogy összeszedje magát, és levegőhöz is jusson. Zet hallgatva várja a fejleményeket. Vajon mit akarhat a férfi?*
-Adja ezt oda Zarane...caryssa Dwirinthalennek! Gyor...san! Siessen már!
*Böki ki végül két kisebb levegővétel között, és nyújtja át a csomagot.*
-Ja, és egy kis frissítőt is ha kérhetnék!
*Kap a tálca után, amit Zet kicsit szemtelenül elhúz előle, így csak a levegőt tudja megfogni.*
-Itallal csak a vendégeknek szolgálhatok. A belébő 50 arany!
*Az elf, részéről befejezte a társalgást zömök testalkatú emberrel, és elindul... még maga sem tudja hova. ~Zaranecaryssa, honnan ismerős a név?~ A bálteremben alaposan körbe néz hátha beugrik neki valami a névvel kapcsolatban. Az lenne a legjobb megoldás, hogy megkérdezi Xselyahrat mi legyen csomag sorsa, de úgy tűnik túl elfoglat, Zet pedig nem szeretné zavarni. Így is elég harapós hangulatában van. ~Áh, tudom már! A hegedülő mélységi húga. Ha minden igaz fent kell, hogy legyen az emeleten.~ Ezzel tehát a cél a hölgy szobája, hogy kézbesítse a küldeményt, hisz főleg ezért alkalmazzák itt. Nem járt még a kúria ezen részén, így kissé idegen neki a helyiség, más választása nincs, bekopog minden szobába, hátha kijön valaki. Ha eltalálja a helyes lakószobát, és kijön a tulajdonosa meghajol, igaz most csak egyszerűen a nő kezébe nyomná a ruhát és menne a dolgára. De az illem ezt nem engedi, és biztosan megtudná Sely is.*
-Elnézést a zavarásért! Zaranecaryssa Dwirinthalen? Ezt magának hozták!
*Tartja a nő el a vászon csomagolású dolgot.*
508. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-05-09 00:14:05
Üzenet elküldve: 2013-05-09 00:14:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Kellemes lépések után megáll az italos asztal mellett, ahol egy pohárba ki van öntve a minőségi nedű. Társaság híján nem sieti el a dolgot, mert először csak hosszan elnézi az ital színét. Tekintete követi az egyedileg készített üvegpohár formáját, ami előhozza a drága folyadék ízét. Így aki belekóstol ebbe szép évjáratú borba az elégedett lehet, vagy ha mégsem; akkor furcsa ízlése van az illetőnek vagy baj van az ízlelőbimbóival. Lassan kinyúl kezével, hogy férfias ujjai közé zárja a poharat. Óvatosan meglötyköli italát, és kifejezetten ügyel arra, hogy egy csepp se távozzon a nedű tartóból. Az idő gyorsan száll, miközben ezt a kis rituálét végzi el magányában. Megfordul végre, hogy lassan magába töltse az alkoholt, miközben az íriszeit a bál résztvevőin legeltesse. Feltűnik neki sok új arc, akit eddig még nem látott, de különösen örül annak, hogy ennyien részt vesznek e remek eseményen. Elsőként ott egy tündér nő(Seganku), aki nem marad társaság nélkül. A következő csoportosulás az Zet köré kapcsolódik. Egy nő és egy kislány, majd később egy másik hölgy is a képbe kerül. Nem legelteti jelen pillanatban egy nőn sem a szemét, mert ez a Natys eset mélyen elgondolkoztatta és hatással van rá. Következő személy egy gnóm, aki iránt cseppet sem érez szimpátiát, sőt némileg riválisként fogadja.*
~Mit keres itt? Talán kémkedni akar? Felmérni a család helyzetét? ~* Kételkedve fogadja az alacsony növésűt. Még régen volt egy nagy barátja, aki gnóm volt és állandóan átverte. Miatta került párszor kutyaszorítóba, és ez csak addig ment, míg fel nem szívódott. A másik érdekes személy egy ember, aki magasságával és testalkatával jól kitűnik a tömegből.*
~Egy vézna mihaszna, aki társaságra vágyik. Semmi több.~* Jegyzi meg magában, majd aprót kortyol az italból. Kellemes érzés tölti meg személyét, ahogy a páratlan nedű lecsúszik a torkán.*
~Ebből két üveggel is elfogyasztanék a saját szobámban.~* A szeme kalandozik a következő vendégre, aki egy tündér és a hátát nekiveti a falnak. Mellette egy sötételf hölgy, aki másolja az előző hölgy mozdulatait, mert szintén a falat támasztja. Ezután egy bejövő párosra figyel fel, akiket Naty üdvözöl egy férfivel az oldalán. Itt kezdődnek a gondok, mert jól megnézi azt a bizonyos illetőt (Arzurel). Arcán megjelenő halvány fintor jelzi csak nemtetszését, hogy a volt kedves nő az életében az most leplezetlenül egy másik férfi társaságában talált megnyugvást.*
~Hogy lehettem ennyire...~*Ingatja meg a fejét, majd rögtön iszik az italból. Gondolatmenetét addig folytatja, míg nem el nem fogy a finom nektár. Újra tölt magának, miközben arra jut, hogy most már teljesen mindegy. Ezt az állapotát az a kellemes eset szakítja félbe, ami történt a kertben. Az a csók, és az ölelés. Tekintete rögtön Selyre szegeződik, aki két nővel beszélget.*
~Pompás.~*Második pohár italát megissza, és a tettek mezejére lép. Célpontja a mélységi női rokon, aki ráadásul még matróna is. Odaérve mellé köszön a másik két hölgynek illedelmesen.*
-Szép estét a hölgyeknek! A nevem Ilztdar Nadzyr. Örülök a találkozásnak.* Ezután, ha engedi mindkettő, akkor kézcsókot nyom a kezükre. Sely mellé áll és megszólítja halkan.*
-Mit szólnál egy tánchoz?* Teszi fel finoman a kérdést, miközben tekintetével a másikét fürkészi.*
-Tudtommal én még nem kértelek fel.
A hozzászólás írója (Ilztdar Nadzyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.09 00:24:47
*Kellemes lépések után megáll az italos asztal mellett, ahol egy pohárba ki van öntve a minőségi nedű. Társaság híján nem sieti el a dolgot, mert először csak hosszan elnézi az ital színét. Tekintete követi az egyedileg készített üvegpohár formáját, ami előhozza a drága folyadék ízét. Így aki belekóstol ebbe szép évjáratú borba az elégedett lehet, vagy ha mégsem; akkor furcsa ízlése van az illetőnek vagy baj van az ízlelőbimbóival. Lassan kinyúl kezével, hogy férfias ujjai közé zárja a poharat. Óvatosan meglötyköli italát, és kifejezetten ügyel arra, hogy egy csepp se távozzon a nedű tartóból. Az idő gyorsan száll, miközben ezt a kis rituálét végzi el magányában. Megfordul végre, hogy lassan magába töltse az alkoholt, miközben az íriszeit a bál résztvevőin legeltesse. Feltűnik neki sok új arc, akit eddig még nem látott, de különösen örül annak, hogy ennyien részt vesznek e remek eseményen. Elsőként ott egy tündér nő(Seganku), aki nem marad társaság nélkül. A következő csoportosulás az Zet köré kapcsolódik. Egy nő és egy kislány, majd később egy másik hölgy is a képbe kerül. Nem legelteti jelen pillanatban egy nőn sem a szemét, mert ez a Natys eset mélyen elgondolkoztatta és hatással van rá. Következő személy egy gnóm, aki iránt cseppet sem érez szimpátiát, sőt némileg riválisként fogadja.*
~Mit keres itt? Talán kémkedni akar? Felmérni a család helyzetét? ~* Kételkedve fogadja az alacsony növésűt. Még régen volt egy nagy barátja, aki gnóm volt és állandóan átverte. Miatta került párszor kutyaszorítóba, és ez csak addig ment, míg fel nem szívódott. A másik érdekes személy egy ember, aki magasságával és testalkatával jól kitűnik a tömegből.*
~Egy vézna mihaszna, aki társaságra vágyik. Semmi több.~* Jegyzi meg magában, majd aprót kortyol az italból. Kellemes érzés tölti meg személyét, ahogy a páratlan nedű lecsúszik a torkán.*
~Ebből két üveggel is elfogyasztanék a saját szobámban.~* A szeme kalandozik a következő vendégre, aki egy tündér és a hátát nekiveti a falnak. Mellette egy sötételf hölgy, aki másolja az előző hölgy mozdulatait, mert szintén a falat támasztja. Ezután egy bejövő párosra figyel fel, akiket Naty üdvözöl egy férfivel az oldalán. Itt kezdődnek a gondok, mert jól megnézi azt a bizonyos illetőt (Arzurel). Arcán megjelenő halvány fintor jelzi csak nemtetszését, hogy a volt kedves nő az életében az most leplezetlenül egy másik férfi társaságában talált megnyugvást.*
~Hogy lehettem ennyire...~*Ingatja meg a fejét, majd rögtön iszik az italból. Gondolatmenetét addig folytatja, míg nem el nem fogy a finom nektár. Újra tölt magának, miközben arra jut, hogy most már teljesen mindegy. Ezt az állapotát az a kellemes eset szakítja félbe, ami történt a kertben. Az a csók, és az ölelés. Tekintete rögtön Selyre szegeződik, aki két nővel beszélget.*
~Pompás.~*Második pohár italát megissza, és a tettek mezejére lép. Célpontja a mélységi női rokon, aki ráadásul még matróna is. Odaérve mellé köszön a másik két hölgynek illedelmesen.*
-Szép estét a hölgyeknek! A nevem Ilztdar Nadzyr. Örülök a találkozásnak.* Ezután, ha engedi mindkettő, akkor kézcsókot nyom a kezükre. Sely mellé áll és megszólítja halkan.*
-Mit szólnál egy tánchoz?* Teszi fel finoman a kérdést, miközben tekintetével a másikét fürkészi.*
-Tudtommal én még nem kértelek fel.
A hozzászólás írója (Ilztdar Nadzyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.09 00:24:47
507. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-05-08 17:02:29
Üzenet elküldve: 2013-05-08 17:02:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-bál//
*Bársonyos hang simogatja meg Pyrkon dobhártyáit, mire jobbra fordul, ahol egy fiatal nő áll. Külseje magával ragadó: hófehér bőr, vérvörös haj, telt ajkak. Pont olyan, amiről mindig is álmodott. Legszívesebben, abban a pillanatban magáévá tette volna, ahogy meglátta, függetlenül attól, hogy ezt ő is akarja-e. De nem. Ilyeneket maximum az erdőben, vagy éppen a tisztáson, esetleg a fogadóban lévő, egyik szobában tudná megtenni, szemtanúk nélkül de egy bálon... Így hát elveti az ötletet, viszont nem véglegesen. A lány külseje olyan megnyerő, hogy először csak pislog, mint hal a szatyorban, majd néhány hosszú másodperc múlva magához tér ábrándjaiból.*
-Jaj kérem bocsásson meg, Drága Hölgyem! Igen, jól látja, egyedül érkeztem, bár ezt mindez idáig bántam. Hogy festő? Nem, kérem, tőlem az messze áll, bár volt néhány kisebb-nagyobb művem egy bizonyos vörös festékből, bár ezeket legtöbbször csak én értékeltem.
*Eszelős mosoly rajzolódik ki arcára és halkan kuncog kicsit. Megrázza a fejét, eszébe jutottak a régi 'szép' emlékek.*
-De kérem bocsásson meg, a nevem Pyrkon Dravok, szolgálatára!
*Amilyen mélyen csak telik tőle, meghajol, majd kinyújtja jobb kezét, hogy a nő beletehesse gyönyörű kacsóját, majd arra apró kézcsókot ejthessen.*
-És az ön becses neve? Biztos vagyok benne, hogy épp oly gyönyörű, mint saját maga.
*Ismét mosolyog, de ez alkalommal inkább kedves beütése van, mintsem eszelős.*
*Bársonyos hang simogatja meg Pyrkon dobhártyáit, mire jobbra fordul, ahol egy fiatal nő áll. Külseje magával ragadó: hófehér bőr, vérvörös haj, telt ajkak. Pont olyan, amiről mindig is álmodott. Legszívesebben, abban a pillanatban magáévá tette volna, ahogy meglátta, függetlenül attól, hogy ezt ő is akarja-e. De nem. Ilyeneket maximum az erdőben, vagy éppen a tisztáson, esetleg a fogadóban lévő, egyik szobában tudná megtenni, szemtanúk nélkül de egy bálon... Így hát elveti az ötletet, viszont nem véglegesen. A lány külseje olyan megnyerő, hogy először csak pislog, mint hal a szatyorban, majd néhány hosszú másodperc múlva magához tér ábrándjaiból.*
-Jaj kérem bocsásson meg, Drága Hölgyem! Igen, jól látja, egyedül érkeztem, bár ezt mindez idáig bántam. Hogy festő? Nem, kérem, tőlem az messze áll, bár volt néhány kisebb-nagyobb művem egy bizonyos vörös festékből, bár ezeket legtöbbször csak én értékeltem.
*Eszelős mosoly rajzolódik ki arcára és halkan kuncog kicsit. Megrázza a fejét, eszébe jutottak a régi 'szép' emlékek.*
-De kérem bocsásson meg, a nevem Pyrkon Dravok, szolgálatára!
*Amilyen mélyen csak telik tőle, meghajol, majd kinyújtja jobb kezét, hogy a nő beletehesse gyönyörű kacsóját, majd arra apró kézcsókot ejthessen.*
-És az ön becses neve? Biztos vagyok benne, hogy épp oly gyönyörű, mint saját maga.
*Ismét mosolyog, de ez alkalommal inkább kedves beütése van, mintsem eszelős.*
506. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-05-08 14:33:29
Üzenet elküldve: 2013-05-08 14:33:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Roxana köszöntésén kedvesen mosolyog, mindig öröm, ha valaki ilyen illedelmesen fogadja azt a kitüntetést, hogy időt szakít rá. Láthatóan nem is volt rossz döntés a távozóban levő lányt megszólítani, hiszen szavaiból az derül ki, hogy varrónő, aki örömmel dolgozna nekik. A vörösen fénylő tekintet máris felcsillan, eddig eszébe sem jutott, hogy szabót kell keresnie, de most, hogy adja magát a lehetőség, ostoba lenne elszalasztani.*
-Valóban? Ez nagyszerűen hangzik. Ha a bál után még tudna minket látogatni, örömmel venném, úgyis ráférne a ruhatáramra némi újítás.
*Különösen azért, hogy több olyan öltözéket tudhasson magáénak, ami a felszíniek ízlésének is megfelel, mert sajnos túl sok kihívó darabbal rendelkezik. Micsoda öröm, hogy így az ölébe csöppen a lehetőség! Csak le kell tesztelnie a kisasszony képességeit, és ha elégedett vele, onnantól bátran bízhatja rá a saját, sőt, akár az egész család készleteinek felvirágoztatását. Bizonyára Moon sem bánná, ha kapna pár nemeshez méltó ruhakölteményt.
Öccse és a kereskedő hölgy visszatérnek, Den kezéből pedig ital is kerül, alkoholmentes, ahogyan azt a matróna rendelte. Biccentéssel köszöni mg, majd bele is kortyol, jólesik a hűs nedű, ami torkán végigcsorog, bár még talán a bál felénél sem járnak, már érzi, hogy ezt a tempót, amit eddig diktált, nem fogja tudni a végéig tartani. Figyelme most Sengaku felé fordul, aki tömören összefoglalja a családját illető kérdés válaszát.*
-Ez igazán érdekes, magam is gondolkodtam már rajta, hogy ha elég ígéretesnek tűnő üzletet látok, abba befektessek. Szívesen tárgyalnék erről a családjával, esetleg Önnel, ha fel van hatalmazva rá, eddigi meglátásom szerint a város kedvező lehetőségeket kínál a szokványostól eltérő piac megnyitására. Az egzotikus fűszerek és kelmék kelendőek lehetnek, ha ügyesen próbálják eladni.
*Töpreng fennhangon, tekintete el-elkalandozik Den felé. Bár természetesen nem kell az engedélye vagy beleegyezése, de mivel valamiféle tanácsadóként is ténykedik a nőstény mellett, így nem árthat, ha elmondja a véleményét ezekről a tervekről.*
-Ha a kelmék amúgy is portékáik részét képezik, miért állnának meg annál, hogy úgymond nyersen adják el őket. A hölgy épp az előbb mesélte, hogy ruhák varrásával foglalkozik.
*Érinti meg könnyedén Roxana vállát, pillantása a két nő között cikázik. Miért is ne? ha bebizonyosodik, hogy ügyesen forgatja a tűt, akkor még az is lehet, hogy sikerül egy jófajta üzleti társulást létrehozni. Lehetőségek tárháza, csak figyelnie kell, hogy kihasználhassa őket.*
*Roxana köszöntésén kedvesen mosolyog, mindig öröm, ha valaki ilyen illedelmesen fogadja azt a kitüntetést, hogy időt szakít rá. Láthatóan nem is volt rossz döntés a távozóban levő lányt megszólítani, hiszen szavaiból az derül ki, hogy varrónő, aki örömmel dolgozna nekik. A vörösen fénylő tekintet máris felcsillan, eddig eszébe sem jutott, hogy szabót kell keresnie, de most, hogy adja magát a lehetőség, ostoba lenne elszalasztani.*
-Valóban? Ez nagyszerűen hangzik. Ha a bál után még tudna minket látogatni, örömmel venném, úgyis ráférne a ruhatáramra némi újítás.
*Különösen azért, hogy több olyan öltözéket tudhasson magáénak, ami a felszíniek ízlésének is megfelel, mert sajnos túl sok kihívó darabbal rendelkezik. Micsoda öröm, hogy így az ölébe csöppen a lehetőség! Csak le kell tesztelnie a kisasszony képességeit, és ha elégedett vele, onnantól bátran bízhatja rá a saját, sőt, akár az egész család készleteinek felvirágoztatását. Bizonyára Moon sem bánná, ha kapna pár nemeshez méltó ruhakölteményt.
Öccse és a kereskedő hölgy visszatérnek, Den kezéből pedig ital is kerül, alkoholmentes, ahogyan azt a matróna rendelte. Biccentéssel köszöni mg, majd bele is kortyol, jólesik a hűs nedű, ami torkán végigcsorog, bár még talán a bál felénél sem járnak, már érzi, hogy ezt a tempót, amit eddig diktált, nem fogja tudni a végéig tartani. Figyelme most Sengaku felé fordul, aki tömören összefoglalja a családját illető kérdés válaszát.*
-Ez igazán érdekes, magam is gondolkodtam már rajta, hogy ha elég ígéretesnek tűnő üzletet látok, abba befektessek. Szívesen tárgyalnék erről a családjával, esetleg Önnel, ha fel van hatalmazva rá, eddigi meglátásom szerint a város kedvező lehetőségeket kínál a szokványostól eltérő piac megnyitására. Az egzotikus fűszerek és kelmék kelendőek lehetnek, ha ügyesen próbálják eladni.
*Töpreng fennhangon, tekintete el-elkalandozik Den felé. Bár természetesen nem kell az engedélye vagy beleegyezése, de mivel valamiféle tanácsadóként is ténykedik a nőstény mellett, így nem árthat, ha elmondja a véleményét ezekről a tervekről.*
-Ha a kelmék amúgy is portékáik részét képezik, miért állnának meg annál, hogy úgymond nyersen adják el őket. A hölgy épp az előbb mesélte, hogy ruhák varrásával foglalkozik.
*Érinti meg könnyedén Roxana vállát, pillantása a két nő között cikázik. Miért is ne? ha bebizonyosodik, hogy ügyesen forgatja a tűt, akkor még az is lehet, hogy sikerül egy jófajta üzleti társulást létrehozni. Lehetőségek tárháza, csak figyelnie kell, hogy kihasználhassa őket.*
505. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-05-07 20:17:42
Üzenet elküldve: 2013-05-07 20:17:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Dwirinthalen-bál//
*Ünneprontója nem mutatkozik igazán szórakoztató társaságnak. Mondjuk, számíthatott volna rá, hogy csak lekoptatja róla a kiszemelt sötételfet, elvágja vérvörös álmodozásai fonalát, aztán meg csak az erejét fitogtatja - ahogy közben is. Valahogy képtelen leállni a kakaskodásról, pedig talán jócskán ideje lenne megértenie, hogy nem feltétlenül kellene annyira bíznia magában. Főleg, ha valóban annyit tud az eredarokról, amennyit hisz.
Először látja úgy, hogy ez a külső hátrány, épp abból a szempontból, ami egyben az előnye is. Hogy nem néznek ki belőle semmi aljasságot, kegyetlenséget... De úgy általában véve semmit sem, ami valójában ő.
Ugyan sejti - de talán 'társa' említette is -, hogy szívesen lenne tanúja egy... műve elkészülésének, mégis úgy érzi most, hogy a férfi csak akadályozni akarja. Nem tud egyébre gondolni a percekkel ezelőtti megjelenése miatt, és persze amiatt, hogy úgy elzavarta... Denawarient, vagy hogy is hívjákot. A neve tulajdonképpen lényegtelen is, általában nem érdekli mások neve. Csak az, hogy milyen meleg, és milyen édes az életük.
Mivel nem azért fizette ki azt az ötven nyomorult aranyat, hogy most csak ácsorogjon némán és bambuljon bele az összegyűltek tömegébe, mosolyogva, mindössze egy pillantással elköszön a férfitól, és máris új társaság után néz. Ugyanis, úgy tűnik, arra hiába vár, hogy őt találja meg valaki. Ez általában nem jelent gondot, de most valahogy mégis.
Kezében a kupányi borral, hajából pár tincset mellkasa elé simítva indul meg a következő kiszemeltje felé, aki nem más, mint egy nem is olyan régen érkezett alak, aki szintén társtalannak tűnik. Épp valami festményt nézeget egy mélységiről, akit nem is olyan rég köszöntötte a bálozókat. Vagy ehhez hasonló. Nem fogta meg annyira sem a mélységi nő külseje, sem a finomkodása, hogy oda is figyeljen rá.*
- Ne haragudjon, ha megzavarom, csak bátorkodtam észre venni, hogy Ön sem büszkélkedik kísérővel a mai estén.
*A képre nézek, kicsit meg is emelem felé a poharam.*
- Ön netalán festő?
*Ahogy annyiszor máskor, most is megjátssza az érdeklődőt. Mosolyogva, kedveskedő hanggal, miközben a gondolatai ismét egy jóval vörösebb festmény körül járnak.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.05.07 21:01:10, a következő indokkal:
Kérésre
*Ünneprontója nem mutatkozik igazán szórakoztató társaságnak. Mondjuk, számíthatott volna rá, hogy csak lekoptatja róla a kiszemelt sötételfet, elvágja vérvörös álmodozásai fonalát, aztán meg csak az erejét fitogtatja - ahogy közben is. Valahogy képtelen leállni a kakaskodásról, pedig talán jócskán ideje lenne megértenie, hogy nem feltétlenül kellene annyira bíznia magában. Főleg, ha valóban annyit tud az eredarokról, amennyit hisz.
Először látja úgy, hogy ez a külső hátrány, épp abból a szempontból, ami egyben az előnye is. Hogy nem néznek ki belőle semmi aljasságot, kegyetlenséget... De úgy általában véve semmit sem, ami valójában ő.
Ugyan sejti - de talán 'társa' említette is -, hogy szívesen lenne tanúja egy... műve elkészülésének, mégis úgy érzi most, hogy a férfi csak akadályozni akarja. Nem tud egyébre gondolni a percekkel ezelőtti megjelenése miatt, és persze amiatt, hogy úgy elzavarta... Denawarient, vagy hogy is hívjákot. A neve tulajdonképpen lényegtelen is, általában nem érdekli mások neve. Csak az, hogy milyen meleg, és milyen édes az életük.
Mivel nem azért fizette ki azt az ötven nyomorult aranyat, hogy most csak ácsorogjon némán és bambuljon bele az összegyűltek tömegébe, mosolyogva, mindössze egy pillantással elköszön a férfitól, és máris új társaság után néz. Ugyanis, úgy tűnik, arra hiába vár, hogy őt találja meg valaki. Ez általában nem jelent gondot, de most valahogy mégis.
Kezében a kupányi borral, hajából pár tincset mellkasa elé simítva indul meg a következő kiszemeltje felé, aki nem más, mint egy nem is olyan régen érkezett alak, aki szintén társtalannak tűnik. Épp valami festményt nézeget egy mélységiről, akit nem is olyan rég köszöntötte a bálozókat. Vagy ehhez hasonló. Nem fogta meg annyira sem a mélységi nő külseje, sem a finomkodása, hogy oda is figyeljen rá.*
- Ne haragudjon, ha megzavarom, csak bátorkodtam észre venni, hogy Ön sem büszkélkedik kísérővel a mai estén.
*A képre nézek, kicsit meg is emelem felé a poharam.*
- Ön netalán festő?
*Ahogy annyiszor máskor, most is megjátssza az érdeklődőt. Mosolyogva, kedveskedő hanggal, miközben a gondolatai ismét egy jóval vörösebb festmény körül járnak.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.05.07 21:01:10, a következő indokkal:
Kérésre
504. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-05-07 14:07:29
Üzenet elküldve: 2013-05-07 14:07:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*A gnóm már lemondott a könyvről. Nem fog bohóckodni egy ilyen elegáns bál közepén. Az elf lánynak valószínűleg feltűnt, hogy nem figyelnek rá, mert csalódottnak látszik. Körbenéz a bálterem ünnepélyes öltözetű sokaságán, mintha valamit keresne. Számos érdekes dolog akad itt, a szebbnél szebb festményektől a díszes bútorokig. Henua Tikron egy kicsit sajnálja, hogy figyelmetlen volt, de ilyen a természete. Ilyen a gnómok természete. Ha valami megragadja őket, akkor megszűnik számukra a világ. Múltkor a piacon is annyira elbambult a gyönyörű tintáknál, hogy szinte észre sem vette, ahogy egy narancsoskocsi meglöki.
Megpróbál új erőt lehelni a beszélgetésbe, hiszen például nem is tudja, hogy az ifjú hölgy mit csinál a gyerekirodalom olvasásán kívül.*
- És kegyed mivel foglalatoskodik itt a Levegő Városában?
*Közben Ewangel már szerzett magának egy kis harapnivalót, amit jóízűen fogyaszthat. Tikron is körbenéz és látja, hogy az ajtón pont most lépett ki az elf nő, akivel nem volt túl kellemes élmény a beszélgetés. Ewangel sokkal barátságosabbnak tűnik. Őt is jobban megnézi. Már első látásra is feltűnt, de újra megállapítja, hogy a ruhákat különösen igényesen válogatta össze az elf lány. Teljes harmóniában vannak az ünnepi öltözet darabjai, ráadásul élénk, vidám színek. Az arca pedig nagyon bájos, szinte gyermekien ártatlan. Akárcsak az ő drága Themisia-jáé.*
"És megint itt tartunk, mindenről ő jut az eszembe. Mennyire hiányzik!"
*A gnóm már lemondott a könyvről. Nem fog bohóckodni egy ilyen elegáns bál közepén. Az elf lánynak valószínűleg feltűnt, hogy nem figyelnek rá, mert csalódottnak látszik. Körbenéz a bálterem ünnepélyes öltözetű sokaságán, mintha valamit keresne. Számos érdekes dolog akad itt, a szebbnél szebb festményektől a díszes bútorokig. Henua Tikron egy kicsit sajnálja, hogy figyelmetlen volt, de ilyen a természete. Ilyen a gnómok természete. Ha valami megragadja őket, akkor megszűnik számukra a világ. Múltkor a piacon is annyira elbambult a gyönyörű tintáknál, hogy szinte észre sem vette, ahogy egy narancsoskocsi meglöki.
Megpróbál új erőt lehelni a beszélgetésbe, hiszen például nem is tudja, hogy az ifjú hölgy mit csinál a gyerekirodalom olvasásán kívül.*
- És kegyed mivel foglalatoskodik itt a Levegő Városában?
*Közben Ewangel már szerzett magának egy kis harapnivalót, amit jóízűen fogyaszthat. Tikron is körbenéz és látja, hogy az ajtón pont most lépett ki az elf nő, akivel nem volt túl kellemes élmény a beszélgetés. Ewangel sokkal barátságosabbnak tűnik. Őt is jobban megnézi. Már első látásra is feltűnt, de újra megállapítja, hogy a ruhákat különösen igényesen válogatta össze az elf lány. Teljes harmóniában vannak az ünnepi öltözet darabjai, ráadásul élénk, vidám színek. Az arca pedig nagyon bájos, szinte gyermekien ártatlan. Akárcsak az ő drága Themisia-jáé.*
"És megint itt tartunk, mindenről ő jut az eszembe. Mennyire hiányzik!"
503. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-05-07 09:07:10
Üzenet elküldve: 2013-05-07 09:07:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Dwirinthalen-bál//
* Beszélgetne de a szavaira nem figyelnek. Meglepő de neki sem tetszik az ha mondanivalója lényegét nem próbálja követni az ki mellé odatársult. Arcán apró lemondó mosoly játszik miközben a számára már érdektelen könyv felé néz. Henua szavait csak épp megerősíti, megismétli.*
- Bányamérnök... *érdekes szakma és természetesen fontos is bányászat nélkül nem volna megfelelő élet és bányamérnökök nélkül pedig fejetlenség uralkodna a kő, vas esetleg arany vagy más tipusu bányákban.
Egy házigazdára volna szükségük vagy legalábbis egy inasra aki engedélyt kérhetne a könyv leemelésére, megtekintésére de egyenlőre mindenki foglalt a környéken. Talán az imént itt tálcázó inas ha visszafele jön leveheti nekik a kiszemelt irományt. Ewa figyeli a mozgását és ha felé néz magához is inti.*
* Beszélgetne de a szavaira nem figyelnek. Meglepő de neki sem tetszik az ha mondanivalója lényegét nem próbálja követni az ki mellé odatársult. Arcán apró lemondó mosoly játszik miközben a számára már érdektelen könyv felé néz. Henua szavait csak épp megerősíti, megismétli.*
- Bányamérnök... *érdekes szakma és természetesen fontos is bányászat nélkül nem volna megfelelő élet és bányamérnökök nélkül pedig fejetlenség uralkodna a kő, vas esetleg arany vagy más tipusu bányákban.
Egy házigazdára volna szükségük vagy legalábbis egy inasra aki engedélyt kérhetne a könyv leemelésére, megtekintésére de egyenlőre mindenki foglalt a környéken. Talán az imént itt tálcázó inas ha visszafele jön leveheti nekik a kiszemelt irományt. Ewa figyeli a mozgását és ha felé néz magához is inti.*
502. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-05-06 20:24:57
Üzenet elküldve: 2013-05-06 20:24:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Henua Tikron figyelmét most a könyv köti le. Terveket sző, hogy hogy férjen hozzá, de egy ilyen bálon minden megoldás furcsán jönne ki. Egy nemesi kúriában nem szokás asztalokból és székekből lépcsőt építeni vagy bakot tartani. A sötételfek között vannak nagyon magasak, bizonyára ők tették fel oda az írást.
A gnóm hallja, hogy az elf lány beszél, de sajnos nem igazán figyelt arra, hogy mit is mondott pontosan. Amit mégis felfogott a nagy tervezés közepette, arra így válaszol:*
- Elnézését kérem, de ez a könyv nagyon nagy érték és olyan kér, hogy ennyire magasra tették... Ami azt illeti, az alapvető matematikai, fizikai és kémiai ismereteket mind tanítják nálunk a mérnökiskolában, de bányamérnök volt a szakirányom. A családunkban mindenki bányamérnök volt nagyapámig visszamenőleg.
*Henua Tikron figyelmét most a könyv köti le. Terveket sző, hogy hogy férjen hozzá, de egy ilyen bálon minden megoldás furcsán jönne ki. Egy nemesi kúriában nem szokás asztalokból és székekből lépcsőt építeni vagy bakot tartani. A sötételfek között vannak nagyon magasak, bizonyára ők tették fel oda az írást.
A gnóm hallja, hogy az elf lány beszél, de sajnos nem igazán figyelt arra, hogy mit is mondott pontosan. Amit mégis felfogott a nagy tervezés közepette, arra így válaszol:*
- Elnézését kérem, de ez a könyv nagyon nagy érték és olyan kér, hogy ennyire magasra tették... Ami azt illeti, az alapvető matematikai, fizikai és kémiai ismereteket mind tanítják nálunk a mérnökiskolában, de bányamérnök volt a szakirányom. A családunkban mindenki bányamérnök volt nagyapámig visszamenőleg.
501. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-05-06 14:45:29
Üzenet elküldve: 2013-05-06 14:45:29
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Dwirinthalen-bál//
* Mérnök. Összefoglaló szó, de vajon melyik ágát is művelheti a gnóm a nemes mesterségnek? Tudása meglepően nagy. Úgy tűnik kicsit mindenhez ért de vajon mi az amit igazán magáénak mondhat Henua? Ismét egy elejtett szó, egy újabb érdekesség. Egy gnómnak fontos a mágia? Különleges dolog még ha a mágiából eredeztetik is létüket. Eddig Ewa mindig úgy nézett a karcsú, hosszú ujjú népre mint a technika letéteményeseire, érdekes lehet amint csavarhúzóhoz szokott kezükben varázspálcát lengetnek.
- És milyen mérnöknek tanult? *kérdi érdeklődve majd még hozzá teszi *Én is a fizetésem legjavát varázseszközökre és könyvekre költöm.* mondja miközben a nagyon távolinak tűnő könyvet méregeti, de amint meghallja a könyv címét amit sajnos ő nem tudott kiolvasni már mosolyogva legyint.*
- Az meg van nekem is. Na nem első kiadásban, de a lényeg, hogy használható. És a mágia melyik ágát találja leghasznosabbnak. Tudja rengeteget gondolkodtam melyiket kezdjem el komolyabban tanulni de még mindig nem sikerült dűlőre jutnom. Hold vagy tűz... vagy mégis inkább a nap? Ah, nem tudom. *legyint végül lemondóan miközben beleharap egy ízlésesen díszített szendvicsbe.*
- Igen, erre. *szól fejével is bólogatva bár a maga részéről elégséges egy efféle gép is, nem képes különbséget tenni a négy típus között. Lényeg, hogy létezik és megkönnyíti a munkájukat. A saját varázsszólamokat tartalmazó könyve például még igazi kézirat. Talán egy öreg elf utolsó munkái közé tartozik és maga Ewa is már átmásolta egy-két érdeklődő fajtársának.*
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.06 14:46:02
* Mérnök. Összefoglaló szó, de vajon melyik ágát is művelheti a gnóm a nemes mesterségnek? Tudása meglepően nagy. Úgy tűnik kicsit mindenhez ért de vajon mi az amit igazán magáénak mondhat Henua? Ismét egy elejtett szó, egy újabb érdekesség. Egy gnómnak fontos a mágia? Különleges dolog még ha a mágiából eredeztetik is létüket. Eddig Ewa mindig úgy nézett a karcsú, hosszú ujjú népre mint a technika letéteményeseire, érdekes lehet amint csavarhúzóhoz szokott kezükben varázspálcát lengetnek.
- És milyen mérnöknek tanult? *kérdi érdeklődve majd még hozzá teszi *Én is a fizetésem legjavát varázseszközökre és könyvekre költöm.* mondja miközben a nagyon távolinak tűnő könyvet méregeti, de amint meghallja a könyv címét amit sajnos ő nem tudott kiolvasni már mosolyogva legyint.*
- Az meg van nekem is. Na nem első kiadásban, de a lényeg, hogy használható. És a mágia melyik ágát találja leghasznosabbnak. Tudja rengeteget gondolkodtam melyiket kezdjem el komolyabban tanulni de még mindig nem sikerült dűlőre jutnom. Hold vagy tűz... vagy mégis inkább a nap? Ah, nem tudom. *legyint végül lemondóan miközben beleharap egy ízlésesen díszített szendvicsbe.*
- Igen, erre. *szól fejével is bólogatva bár a maga részéről elégséges egy efféle gép is, nem képes különbséget tenni a négy típus között. Lényeg, hogy létezik és megkönnyíti a munkájukat. A saját varázsszólamokat tartalmazó könyve például még igazi kézirat. Talán egy öreg elf utolsó munkái közé tartozik és maga Ewa is már átmásolta egy-két érdeklődő fajtársának.*
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.06 14:46:02
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760