*Mordach teljesen biztos volt abban, hogy a mai nap a tökéletes a tanulásra, így mikor feje a délután folyamán erősen elkezdett fájni vagy fél órára, nem is fogta fel, hogy ez bizony valaminek az előjele lehet, mégpedig egy erős időváltozásnak. A hold a mai napon túlságosan is szép volt ahhoz, hogy elvegye a figyelmét a tény, hogy igazából bármikor beborulhat, amikor pedig erősen visszaesik a hatása, s a tanulás sem lesz túl hatékony. Ez a baj ezzel az ággal, hogy sokkal nehezebb tanulni, mint a többit, hiszen a víz, a tűz, a nap is adott, ám a holdat sokkal nehezebb elcsípni. Ám Mordach reménykedett... Egészen mostanáig, mikor is meghall pár kopogást valahonnan kintről, amely egyértelműen arra utal, hogy valami esik. Fel is vonja szemöldökét értetlenül, hiszen mikor még jöttek Assával, akkor a hold lágyan tündökölt odafent, s néhol látszottak a csillagok is. Hamar feláll az asztaltól, miután lehúzza az utolsó korty bort is, majd az ablakhoz siet, s kinéz rajta.*
- Jég?
*Pillant ki értetlenül, s nagyot sóhajt, mikor látja a halovány fénynél az apró jégcseppeket, melyek annál nagyobb hanggal dallamoznak odakint. Ez talán a Sors jele, hogy ne ma tanítsa Moont, hiszen talán mégsem ez a megfelelő alkalom erre. Bár a mai napra lőtte be leginkább az erősséget, ám ebben a hónapban még teljesen jó, ha visszatér majd egy kevésbé borongós napon. A gyakorlati részhez úgyis arra van szükség, hogy odakint csinálják azt, s leginkább arra, hogy egyedül legyenek, elméik össze tudjanak kapcsolódni. Most pedig itt van ennyi vendég... A Vörös úgysem fogja azt mondani, hogy hagyják őket, hiszen ez nem az ő háza, no meg nem célja elvágni magát Assánál sem. Így hát talán tényleg a Sors keze nyúlt bele az időjárásba.
Mordach végül elhúzott szájjal, fejét csóválva fordul vissza a többiek felé, majd kiábrándultam Moonhoz lép, miután már Svir - és a másik, ha úgy dönt - kilép az ebédlőből.*
- Úgy látom, hogy ma nem fogunk ezzel foglalkozni. Ilyen időben túlságosan tompák a nyalábok. *mutat hullámozva ujjával a hold felé* Talán jobb is így. Úgy látom, hogy több vendéged van, nem szeretném, ha miattam hanyagolnád őket. Ahogy láttam, kicsit talán váratlanul ért a látogatásom. *mosolyodik el* Megmondom őszintén, nekem is a mai reggelen jutott eszembe, hogy erre a napra beszéltük meg. Bár, könnyen lehet, hogy elszámoltam magam! Szerintem ha egy hét múlva megbeszélünk egy időpontot úgy, hogy tényleg ráérsz s nem kell mással foglalkoznod, ahogy nekem se rohannom, akkor is teljesen jók vagyunk. A tekercseket addig itt hagyom neked, tanulmányozd bátran, próbálgasd olvasni őket, s esetleg gyakorold a meglevő varázslataidat.
*Azzal egy pillanatra leül még az asztalhoz, amíg összepakolja a holmijait. Ő ellenben a többiekkel, nem szeretne itt éjszakázni, jobb lesz neki a fogadóban. Kellemetlen lenne így itt maradni, hogy nem sikerült a tanulás, no meg kedve van egy kis ivászathoz is, úgyhogy hátára kapva kis holmiját, először Assához lép oda.*
- Kedves, nagyon örültem, hogy ismét összefutottunk a kikötőben, így már nyugodtabban alszok, hogy tudom, hogy épségben visszatértél a szigetről. A könyvet pedig, amit adtam, forgasd bátran! A tanuláshoz pedig sok sikert kívánok! Remélem, hogy hamarosan össze tudjuk mérni a Tűz s a Víz erejét!
*Azzal kezet csókol a kis tündérkének, majd az éjhölgyhöz sétál.*
- Egy hét múlva pontosan, ismét meglátogatlak, s akkor befejezzük!
*Az ő kézfejére is hint egy csókot, majd ha bent maradt valaki, akkor annak biccent, s megindul a kijárat felé, ahol összeszedi a fegyvereit. Ha a kutyákat el kell zargatni, hogy kimehessen, akkor megvár valakit, ám ezután már futó léptekben igyekszik lovához, kivel vágtázva sietnek tovább a fogadó felé.*