//Konyha//
Drann már épp végez a teájával, az utolsó kortyokat kortyolva, amikor Moonxylwery visszatérve sietősen belép újra a konyhába. Látszik rajta, hogy valami fontos dologban kellett eljárnia, és az nem tűrhetett halasztást. Drann abban sem biztos, hogy nem a házon kívül járt-e valahol, ahogy rápillant. ~ talán csak nem a levélről kellett valakit hirtelen értesítenie! ~ tűnődik el egy pillanatra, de aztán nem foglalkozik a dologgal. Elvégre ezer más halaszthatatlan napi teendője lehet a lánynak a Dwirinthalen-ház fejeként. Kevés mélységi család kapaszkodik fel odáig, hogy Lanawin valamelyik régi városában palotát tarthasson fenn, és ezt a városvezetés ne csak megtűrje, hanem (még ha esetleg kényszerűen is) a sötételf családot az ősi, gazdag famíliákkal egyenrangúként kezelje.
Moonnak és a családnak nagyon jó diplomáciai érzékkel kell rendelkeznie mindehhez, az biztos. Még a DeLhorok számára sem egyszerű mindig a wegtoreni napi hatalmi harcok mindig változó árapályán kívül maradnia, vagy a ritka, de kényszerű állásfoglalások ügyében a DeLhorok elveihez is hű, és az érdekeiket is szolgáló döntést hozni.*
- Természetesen megértem, ha ügyei még ilyenkor is elszólítják, és nem tud minden, a Kúriába látogató vendégével naponta együtt reggelizni *mosolyodik el Drann, minden sértődés nélkül.*
- Már látom, milyen sors vár rám a DeLhor-ház fejeként. Egészen csábító ennek fényében, hogy felajánljam Erphanielle-nek, a húgomnak ezt a megtisztelő pozíciót. *tréfálkozik.* - Bár attól tartok, lehet, hogy én nem érném be mellette a testőr szereppel., és hogy atyám sem egyezne bele a dologba. *Reméli, Moonxylwery nem veszi sértésnek véletlenül sem a tréfáját: egész egyszerűen náluk elképzelhetetlen lenne ilyesmi. Viszont úgy látja, hogy Moon remekül helytáll ebben a szerepben. Talán a vérében van...
- Még magam sem tudom. Azért érkeztem a városba, mert a nagybátyánkról a Fák, virágok hava óta nem kaptunk semmi hírt. Aggódunk. Múlt évben, a Levelek havában hagyta el Wegtorent, hogy Artheniorba jöjjön. Jártam a Tepmplomban, de Amos Thenior épp nincs Artheniorban. Vele szerettem volna beszélni, hátha tud róla valamit. Jól ismeri őt, még régről. A nagybátyám tűzmágus.
- Arshan is előírta, hogy a napi gyakorlást ne mulasszam el. De csak néhány napja fedeztem fel, hogy a negyedben van egy gyakorlóhely a legkülönfélébb fegyvernemek művelőinek, így a vívóknak is. Délután újra el kell mennem.
- A fesztiválra is kíváncsi vagyok. Úgy tudom, még tart egy ideig. De estére mindenképp itt vagyok.
*A felajánlott szálláson meglepődik egy kicsit.*
- Nagyon kedves, Moon. Nagyon köszönöm. Egyelőre a Pegazusban foglaltam szobát. De a későbbiekben lehet, hogy élek a felajánlott vendégszeretettel. Bár nem tudom, mivel is érdemeltem ki?
*pillant kicsit kívácsian a lányra. Ő elf. Az a levél... nos, Moon nem repes az örömtől a tartalma miatt, ez nyilvánvaló. A küldője sem váltott ki valami túlzott rokonszenvet belőle, ez egyértelmű. Az sem valószínű, hogy minden látogatót, aki nem artheniori, vendégként marasztalnak a háznál. Vajon mit akarhat még tőle a lány? Azt sem mondhatni, hogy flörtölne vele, bár a jóég tudja, hogyan flörtölnek a Matrónák. Lehet, hogy a Dwirinthalenek egyszerűen csak megtehetik ezt, ennyi, és nem több. Talán emeli a presztízsüket, ha egy tűzvárosi nemes elf száll meg náluk Artheniorba látogatóban.*
- A nagybátyámat utoljára a Zöldsárkányban látták. Úgyhogy oda ki kell menjek előbb-utóbb. Valaki talán tud róla mondani valamit, vagy találok esetleg egy nyomot, amin el tudok indulni. *teszi még hozzá.*
- De most, megköszönve ezt a pompás, nemvárt reggelit *mosolyodik el* - nem rabolom tovább az idejét, és én kérem elnézését, hogy mennem kell. *áll fel, és tolja be a székét, udvariasan megvárva, ha Moon is feláll.*
- Azt kérem bocsássa meg, ha az általam kézbesített levéllel nem csupán jó hírt, hanem kellemetlenséget is hoztam. Remélem, sikerül majd megtalálnunk ott és azt, minden gond nélkül, amiről a fegyvermesterünk írt a levélben, és ami valójában Önöket illeti.
*Ha Moon kikíséri az előtérbe, udvariasan leemeli a fegyvereit az állványról, magára csatolja, és mosolyogva, kicsit meghajolva köszön el.*
- Köszönöm a kedvességét mégegyszer. Naplemente előtt egy fertályórával itt leszek.
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.22 15:10:55