//Ebédidő tájékán//
*Szeret a saját tempójában haladni, bár erről lehet, hogy érdemesebb rövid távon leszoknia, mert várakoztat vele. Az "otthoni", pontosabban a szobaruházata hasonlít a kintire, csak teljesen dísztelen, így nem kár, ha leönti valami vegyszerrel. És most még sietősebb is, mert csak ki kell kefélnie a ruhát és már az ajtóban is áll. A fejében azért összerendezte a dolgokat, amit első körben elintéz. És már várják is az ajtóban, úgy látszik nem az ő tempója a sietés.*
-Elnézését kérem. Igen, indulhatunk. Addig, ha nem bánja, elmondanék szükséges információkat, ahogy az ebédnél is említettem.
*Amennyiben nem szólnak külön rá, hogy nem, addig nem áll el attól, hogy folytassa, de egy kicsit vár.*
-Elsőként, az ön feladata a testi épségem védelme halandó lények ellenében, nem több, nem kevesebb. Nem kell túlgondolni, ezt azért említem külön, így, mert a hivatásomból adódólag általánosságban ki vagyok téve néha kisebb-nagyobb veszélyeknek, amikor a vegyszerek környezetében végzem a munkám. Ezt úgy kell érteni, hogy számtalan mérgező vagy életveszélyes szer fordul meg a kezem között napi rendszerességgel, így nem meglepő túlsúlyban a labor levegője is egészségkárosító hatású. Ezen próbáltam dolgozni, de összesen csak egy ablakkal elég nehézkes. Éppen ezért, bár szabadon járhat ki-be a szobámba, megkérném, hogy ne maradjon sokáig. Hogy példázzam, a saját ebédemet sem fogyasztom benne, a könyvtárban eszem általában. Szóval, ameddig a laboromban vagyok, addig nyugodtan töltheti a szabadidejét és én biztosnak tartom, hogy ez kiterjeszthető az egész házra is. Félvérként, bár kellemetlen élvezetként borul rám a család egyes tagjainak az antipátiája, de ebből eddig semmilyen fizikai fennakadás nem származott. A lényeges annyi, hogy a házat biztonságosnak tekintem, és mivel nem igazán mozdulok ki belőle, ezért nem lesz sok dolga. Azt, hogy mikor, mindjárt említem is. Eddig valami tisztázatlan?
*Majd kicsit barátkozik az új háziállattal, egy formális lapogatással és nyitja is a kaput a hölgynek.*