//Előtér//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Figyelmesen hallgatja a kislányt, türelmetlenséget nem mutat, holott talán fontosabb ügyekkel kellene foglalkozzon, mint kölyökkutyák, és mókusok dolga. Nem derül ki mit kell elképzeljen, nem is firtatja.*
-Helyes.
*Bólint a testőr kérdéskörre, majd homlok ráncolva mered a gyors mozdulatra, mellyel Botjo ereszti Nilt.*
-Nem miattad.
*Ad gyors magyarázatot legalább a mélységi legénynek, mondjuk az étkezőbe térve talán maguk is rájönnek, nem a fiútól akarja távol tartani Ryz egy szem inasát.*
-Öhm.
*Emeli fel mutatóujját, hogy tisztázzon itt némi teológiai félreértést, majd átgondolja inkább, hogy vajon tényleg most, azonnal akar ebbe belemenni? Nem.*
-Nagyjából.
*Rántja meg vállát, többre nincs idő, Botjo máris viharzik el, így Rynizz és Malrion sem fog tovább az előtérben ácsorogni.*
//Dolgozószoba//
*Már épp ülőhelyet keresne, de kishúga hangszíne, gesztusai valami komoly bajt sejtettnek, fordul hát szembe a leánykával, bizalmas közelségben megállva, lelkiekben felkészülve arra, hogy most lesz összekönnyezve, taknyozva hófehér zakójának válla. Magában már formálja a vigasztaló mondatokat, hogy "Ne is törődj vele, százszor jobb fiút érdemelsz" és mindenféle hasonlót, melyet megtört szívre szokás alkalmazni, nem még véletlen sem olyanokat, hogy "Kiherélem azt a senkiházit!"
Lényegesen megkönnyebbül, mikor kiderül, csak a varázslatról van szó, ennek hangot is ad, előbb egy sóhaj formájában.*
-Nem is feltételeztem, hogy szót fogadsz.
*Kacsint halovány mosollyal Malrionra. Kamasz, nyilván pontosan azt teszi, ami tiltva van, maga sem volt különb az ő korában.*
-Hm.
*Gondolkodik el a hallottakon, némán vizsgálva húga arcát. Leginkább az érdekli miként éli meg ezt a leány, és csak másodsorban bármi más.*
-Talán jobb így.
*Simít végig karján vigasztalólag. Az fel sem merül benne, hogy Malrion az ő haragja miatt aggódik, véleménye szerint az elvesztett erő okán csalódott.*
-Azért beszéljük meg Moonnal, jó?
*Ki hamar érkezik is, egy újabb meglepő hírrel.*
-Nem.
*Nyögi be megrökönyödve, icipicit dühösen.*
-Úgy fest a cselédség önállósította magát a távollétedben, és a tudom, megkérdezésem nélkül szállásolt el mindenféle alakot.
*Utal itt Tya-ra kit a lovász hozott haza, állást ígérve neki, nem csak az ismeretlen hölgyre.*
-Én egyre mogorvábban.
*Fűzi össze karjait dacos kisgyerek módjára, eddig rohadtul igyekezett megfelelni Moon elvárásainak, tényleg jó kis családtagként, diplomataként viselkedni, és nem, nem is gondolta volna, hogy majd a szolgák miatt fog szorulni, ők hozzák szégyenbe.
~Ennyi erővel naphosszat fetrenghettem volna idegen ágyakban is.~
Jó hírekkel nem szolgálhat, így inkább marad csendben, várakozón pillantva Malrionra, hogy kezdjen bele nyugodtan saját problémája kifejtésébe.*