-Természetesen. Még egy utolsó kérdés: mikor tud munkába állni? Minél előbb, annál jobb, hiszen mint látja, akad tennivaló.
*Ez könnyebben ment, mint gondolta, reméli, hogy nem is lesz később panasz a tündérkére, akit éppen most alkalmazott. Ha ezt a kérdést is letudják, kézrázással köszön el tőle, nincs értelme feleslegesen szaporítani a szót, hisz várja a munka őt is.
*Az, hogy ki fattyú vagy ki sem, az ő bírálatán múlik. Vajon ennyire elkorcsosult volna az egész család, hogy elfelejtették, a matróna élet és halál ura a családon belül? Egyetlen intésével sorsokat törhet derékba, ha kivet és száműz valakit a családból, de ennek fordítottja is megtörténhet, ahogy meg is történt: felemelte a mellékágat és a száműzöttet, befogadta és közvetlen alattvalójává tette őket. Döntése nem bírálható, hisz csakis magának köteles számot adni, szavát kétségbe nem vonhatja senki.*
-Bizalmatlanság? Nevezzük kellemes emlékeknek.
*A vallási fanatikusokat sosem szerette, akik elvakultan csúsztak Naekrah szobrai előtt. Tiszteli az istenanyát, nem is kérdéses, de a porban fetrengeni sosem fog érte, gerince túl merev ahhoz, hogy bárki előtt is komolyabban meghajoljon.*
-Hitét? Nem is említetted húgom, hogy már felszíni korcsokat is méltónak találsz szent anyánk tiszteletére.
*Hangjában ott az eltéveszthetetlen gúny. Változott volna valami az évek folyamán? Meglepő lenne, de nem zárható ki teljes bizonyossággal. Jó lesz őket is szemmel tartani, ahogy mindenki mást, nem tudja még, mire is számítson.
Int a fiúnak, hogy kövesse, a pincébe ugyan nem fog lemászni, hogy holmi szobalányként körbekalauzolja, az emeletig is csak azért ment, hogy tisztázza, melyik szoba szabad még. Amint újra a földszintre érnek, megmutatja Jamillnak a pincébe vezető ajtót, hogy menjen válasszon, ott még úgysem foglalt egy sem.
Közben kiadja a pihenőt a munkásoknak, amit elégedett mormogás fogad, láthatóan rosszabbra számítottak sötételf munkaadójuktól. Közben a matróna vissza is érkezik a társalgóba, hogy meg tudja, mi is olyan fontos, hogy nagybátyja még a sort is képes végigvárni érte.*
-Éjjeli őrök? Lazzur, csak egészen halkan hívnám fel a figyelmed, hogy a fajtánk éjszaka aktív.
*Kifelé menet megdörzsöli az arcát, ez nehezebb lesz, mint hitte. Éjjeliőrök... Végigsimít a haján, hunyorogva lép ki a napfénybe, még épp látja Sora távozó alakját a kapun kilépni. A sugarak kellemetlenül égetik, de egy csapásra elfeledkezik erről, amikor megállnak a szőrcsomók előtt. Kutyák? Kutyák az ő házánál? A térdei megroggyannak és szégyen vagy nem, de el kell kapnia Laz felkarját, ujjai kíméletlenül marnak a húsba.*
-Nyugtass meg, drága bácsikám, hogy ez csak valami tréfa akar lenni, amit rosszul értelmeztem így elsőre.
*Görcsölne a hasa? Az nem lehet, egészen biztosan csak képzeli a stressz miatt. A babának nem lehet semmi baja... Minden erejét meg kell feszítenie, hogy képes legyen a saját lábán, kapaszkodás nélkül is megállni, de térdeinek gyengesége nem akar múlni. Szervezete eddig bírta volna a folyamatos megpróbáltatásokat? Hiszen az utóbbi napokban alig aludt és étel sem sok maradt meg a gyomrában.*
-Szervusz, gyermekem.
*Talán Moon még nem elég felnőtt és nem elég jártas az intrikában ahhoz, hogy felmérje valós gyengeségét és megpróbáljon ebből máris előnyt vagy terveket kovácsolgatni. Csak még egy percig hadd leljen támaszt, utána összeszedi magát. Újra csak átkozni tudja Dent, amiért nincs mellette az ilyen helyzetekben. Vajon Lazzur mennyit fog fel a helyzet jelentőségéből? Talán lekötik a figyelmét eléggé a vakarékok...
Lassan engedi el a hím karját, kicsit még bizonytalanul ugyan, de legalább lábai már megtartják a súlyát. Erre szükség is van, hiszen újabb ember téved be, fittyet hányva a rakodókra, szekerekre az ajtóhoz sétál és bedörömböl. Sely szúrósan néz a munkásokra, amiért azok nem hagyták nyitva az ajtót, majd mindjárt megy és rendet csap közöttük. Ha... Elhessenti ezt a gondolatot, előbb a kutyák fölött kell dűlőre jutnia.
Ha ez valamiképp megtörtént, akkor indul el, a korábbi dinamikusságnak hűlt helye, lassan lépdel, külső szemlélő talán rásütheti, hogy úrinősen, de tudja, hogy az fogja vissza a tempót, hogy bármelyik pillanatban összeeshet.*
-Ne dörömböljön olyan hangosan, a ház úrnője itt áll.
*Hangja élesen csattan, amikor már Fraur közelében van. Kezeit összefonja a mellkasa előtt, fejét felszegi és várakozón pillant az idegenre, hogy mégis mi oka lehetett idetévedni.*