//Albun szobája//
*Figyelmesen és csöndesen hallgatja a férfit. Végre valami egészen harcoshoz illő tevékenység, amiben egyelőre semmiféle nő nem kapott szerepet.*
~Hát pedig pengeváltásnak nem voltunk szűkében itthon sem.~
*Állapítja meg csak magában, halkan szusszantva.*
-Az udvaron voltam. Rengeteg ma a hullócsillag.
*Egyelőre arról nem kíván beszámolni, hogy a kedves kis mindenessel is összebarátkozott rettentő nagy elfoglaltságában.*
-Kívántam is párat, de nem árulhatom el sajnos, hogy mit. Különben nem fog teljesülni.
*Magyarázza teljesen komolyan, mintha az Artheniori gyerekek nem tudnák mit szokás csinálni ha hullócsillagot látnak. Kevésbé érdekes téma ez, inkább mancsát odacsúsztatja a párnán Albun alkarjára és finoman megcirógatja. Épp csak egy pár szívdobbanásig gondolkozik azon, hogy mit is kéne még mondania, s hacsak a harcosnak nem akad fontosabb közlendője, akkor Syrinne ragadja magához a szólás lehetőségét ismét.*
-Sajnálom.
*Mondja csöndesen, nehezen, de őszintén.*
-Tudod, eredetileg azért indultam utánad, hogy elmondjam... ~Na szóval igen, hogy elmondjam...~ *Húzza még egy picit az időt amíg összerendezi gondolatait.*
-Nem akarom, hogy azt hidd, hogy kényszerből, szükségből vagyok melletted és nem akarom azt se, hogy szánalomból tartsd magad mellett. Van hová mennem, vannak... kapcsolataim! *Vágja rá a rendkívül nagyzolós szöveget. Nem rendelkezik kiterjedt kapcsolati hálóval, de azért ismer már pár embert a városban hála Albun tréningjének. Egyébként rettentő nagy átéléssel magyaráz a sötétben.*
-Van egy kevés pénzem is, nem vagyok elveszve! Én azért maradnék melletted, ha te is úgy akarod, mert... mert szeretnék melletted maradni.