Nincs játékban - Dwirinthalen kúria
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Dwirinthalen kúria | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Soraya Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11048_1511015520_sotetelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760
660. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-11-08 21:59:36
Üzenet elküldve: 2013-11-08 21:59:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A végtisztelet//
*Miután lerója tiszteletét, visszafordul a többiek felé, hogy ezúttal a megszokott módon üdvözölhesse őket. Mindenkihez intéz néhány kedves szót, de nem fogja túl hosszúra, mellőzve a felesleges fecsegést. Nem úgy, mint Naelmenich. Fivérével külsőre egészen hasonlók, persze a nőstényke arcvonásai sokkal lágyabbak, nőiesebbek, de tagadhatatlanul közeli rokonság fűzi őket egymáshoz. Személyiségük azonban úgy tűnik, ég és föld. Nehéz elhinni, hogy ők ketten valahogy megférnek egymás mellett. Rya arcáról egy pillanatra sem tűnnek el az édes, szinte ártatlan vonások, melyek szöges ellentétben állnak bátyja irritáló vigyorgásával. Ha alakja nem volna olyan rendkívül vonzó, egész kislányosnak tűnne.
Naelre vet egy rosszalló pillantást, mikor a hím ajkait goromba szavak hagyják el. Haragja mégsem tart túl sokáig. Amint testvérkéje visszatér hozzá, ajkain szelíd mosollyal fogadja. Valószínűleg ő az egyetlen, ki tudja, mi is rejtőzik a jámbor külső alatt. Ismeri már eléggé húgát, hogy tisztában legyen vele, a nőstény valóban ennyire szelíd kiscica -e? Azt, hogy vajon lehetséges e, hogy kedves mosolya csak álnok hazugság, mi minden alkalommal mérgezi az elméjét annak, aki csak rá tekint? Vagy ő a Család azon tagja, kinek nem kell szerepet játszania? Meglehet, hogy valóban nincs titkolni valója, sem hátsó szándéka megjelenésének.
Nael szövegelése rengeteg érdekes dolgot csal napvilágra. Den kijelentése mégsem igazán lepi meg. Drága Rokona igen csak nagy étvággyal rendelkezik a nők terén, és ezzel egész biztos nincs egyedül a Családban. És ez nem is olyan nagy titok.. Lassan úgy tűnik, mindenki megjelenik, ki várható volt. Lazzur is megérkezik, így hát kezdődhet is a szertartás! Vagy mégsem? Két szolgáló jelenik meg, az egyik kezében tartva egy kis apróságot. Rya szemei érdeklődve pillantanak a kicsi felé, s egy főhajtással üdvözli a jövevényt, miközben ajkaira lágy mosoly ül ki a gyermek láttán. Naelmenich társaságában marad, mi több, kissé közelebb is lép hozzá, ahogy az gyengéden átkarolja. Csak akkor távolodik el tőle, mikor Denawarien a hímek segítségét kéri, útjára engedve testvérét egy mosolyt küld neki útitársul. Ő maga sem tétovázik, néhány kecses lépéssel elfoglalja helyét a menetben.*
*Miután lerója tiszteletét, visszafordul a többiek felé, hogy ezúttal a megszokott módon üdvözölhesse őket. Mindenkihez intéz néhány kedves szót, de nem fogja túl hosszúra, mellőzve a felesleges fecsegést. Nem úgy, mint Naelmenich. Fivérével külsőre egészen hasonlók, persze a nőstényke arcvonásai sokkal lágyabbak, nőiesebbek, de tagadhatatlanul közeli rokonság fűzi őket egymáshoz. Személyiségük azonban úgy tűnik, ég és föld. Nehéz elhinni, hogy ők ketten valahogy megférnek egymás mellett. Rya arcáról egy pillanatra sem tűnnek el az édes, szinte ártatlan vonások, melyek szöges ellentétben állnak bátyja irritáló vigyorgásával. Ha alakja nem volna olyan rendkívül vonzó, egész kislányosnak tűnne.
Naelre vet egy rosszalló pillantást, mikor a hím ajkait goromba szavak hagyják el. Haragja mégsem tart túl sokáig. Amint testvérkéje visszatér hozzá, ajkain szelíd mosollyal fogadja. Valószínűleg ő az egyetlen, ki tudja, mi is rejtőzik a jámbor külső alatt. Ismeri már eléggé húgát, hogy tisztában legyen vele, a nőstény valóban ennyire szelíd kiscica -e? Azt, hogy vajon lehetséges e, hogy kedves mosolya csak álnok hazugság, mi minden alkalommal mérgezi az elméjét annak, aki csak rá tekint? Vagy ő a Család azon tagja, kinek nem kell szerepet játszania? Meglehet, hogy valóban nincs titkolni valója, sem hátsó szándéka megjelenésének.
Nael szövegelése rengeteg érdekes dolgot csal napvilágra. Den kijelentése mégsem igazán lepi meg. Drága Rokona igen csak nagy étvággyal rendelkezik a nők terén, és ezzel egész biztos nincs egyedül a Családban. És ez nem is olyan nagy titok.. Lassan úgy tűnik, mindenki megjelenik, ki várható volt. Lazzur is megérkezik, így hát kezdődhet is a szertartás! Vagy mégsem? Két szolgáló jelenik meg, az egyik kezében tartva egy kis apróságot. Rya szemei érdeklődve pillantanak a kicsi felé, s egy főhajtással üdvözli a jövevényt, miközben ajkaira lágy mosoly ül ki a gyermek láttán. Naelmenich társaságában marad, mi több, kissé közelebb is lép hozzá, ahogy az gyengéden átkarolja. Csak akkor távolodik el tőle, mikor Denawarien a hímek segítségét kéri, útjára engedve testvérét egy mosolyt küld neki útitársul. Ő maga sem tétovázik, néhány kecses lépéssel elfoglalja helyét a menetben.*
659. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-11-07 18:38:25
Üzenet elküldve: 2013-11-07 18:38:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A végtisztelet//
*Mint Denawarien szavaiból kiderül, Nael szúrkálódó találgatása nem valótlan, sőt a kicsi Moon valóban ennek a kék hajú kaszanovának a fattya. Nem tudja most mit is kellene éreznie pontosan, gyűlölködnie amiért a hímnek ennyire jól ment a sora, hogy még egy kölyköt is tudott csinálni, vagy éppen örvendezni amiért megtalálta mivel is bosszanthatja. Mivel kissé meglepi ez a hír előszőr eltűnik arcáról az őrűlt mosoly. Legalább egy pár másodpercig élvezheti a család régense a meglepett arcot. Nael nem hagy több szórakozási lehetőséget a fiatalabbik családtagnak, gyorsan újra szájára varászolja azt az irritáló vigyort, majd miközben megigazgatja hófehér gyászöltözetét szól néhány szót Denhez.*
-Remélem azért másra is maradt időd az utód nemzésen kívűl, Rokon! Nem szeretném, ha a szívemnek kedves családom bármiben hiányt szenvedne a te vezetésed alatt.
*Naelmenich szája által megformázott szinte összes szó gyúnyosan cseng, bármit is ejtsen ki. Ezzel együtt egyetlen jó szándékú szava sem igaz. Magában egyfolytában nyers szitkokat mormol, és halálos átkokat szór rokonai fejére. ~Bárcsak tényleg működnének!~ Kívánja olykor magában. Egy pillanatig sem hiányoztak neki a régi ismerősök, na meg persze nem kíváncsi az új arcokra sem. Az itt jelenlévők közül Rya az egyetlen ki számít neki valamit. Az egyetlen testvére, ki miatt eljött Xselyahra temetésére. Neki még régen tett egy ígérete, melyet még nem felejtett el, és miről csak ketten tudhatnak.
Úgy tűnik a színjátéka elég hihetőnek bizonyult, ki nem ismerné még nem is sejtheti mennyire ellentétes valódi éne, ezzel a sablonos szereppel. Hála az égnek nem kell már sokáig játszania a bolondot, na nem mintha nagyon nehezen menne neki, Den úgy dönt kezdődhet is a szertartás. Naelt különösebben nem tudják meghatni az eféle gyász ünnepek, mikor meghozzák a kicsi lányt, Sely örökösét, a meghúzódást választja, lehetőleg nem túl közel a többiekhez. Ha mondjuk Rya az ő társaságát választaná közelebb húzza magához és egyik fehérbe bújtatott karjával átkarolja a csipőjénél. Így próbálja kibírni a másik hím idegesítő szövegelését. Nem elég hogy így is elege van ebből az egészből, de még arra is megkérik, hogy cipelje a volt matróna élettelen testét, egy súlyos koporsóba zárva. ~Mire valók a szolgák? Utállak drága Rokon!~ Egyedül azért vállalja el a tömör vas megemelését, hogy az ideiglenes vezetőjük ne tudja ezt is felhasználni heves szócsatáiknál. Nem szól semmit, csak egy szúrós pillantást vet Denre, majd a koporsónál terem. Neki teljesen mindegy hol is kell megfognia a rúdat.*
*Mint Denawarien szavaiból kiderül, Nael szúrkálódó találgatása nem valótlan, sőt a kicsi Moon valóban ennek a kék hajú kaszanovának a fattya. Nem tudja most mit is kellene éreznie pontosan, gyűlölködnie amiért a hímnek ennyire jól ment a sora, hogy még egy kölyköt is tudott csinálni, vagy éppen örvendezni amiért megtalálta mivel is bosszanthatja. Mivel kissé meglepi ez a hír előszőr eltűnik arcáról az őrűlt mosoly. Legalább egy pár másodpercig élvezheti a család régense a meglepett arcot. Nael nem hagy több szórakozási lehetőséget a fiatalabbik családtagnak, gyorsan újra szájára varászolja azt az irritáló vigyort, majd miközben megigazgatja hófehér gyászöltözetét szól néhány szót Denhez.*
-Remélem azért másra is maradt időd az utód nemzésen kívűl, Rokon! Nem szeretném, ha a szívemnek kedves családom bármiben hiányt szenvedne a te vezetésed alatt.
*Naelmenich szája által megformázott szinte összes szó gyúnyosan cseng, bármit is ejtsen ki. Ezzel együtt egyetlen jó szándékú szava sem igaz. Magában egyfolytában nyers szitkokat mormol, és halálos átkokat szór rokonai fejére. ~Bárcsak tényleg működnének!~ Kívánja olykor magában. Egy pillanatig sem hiányoztak neki a régi ismerősök, na meg persze nem kíváncsi az új arcokra sem. Az itt jelenlévők közül Rya az egyetlen ki számít neki valamit. Az egyetlen testvére, ki miatt eljött Xselyahra temetésére. Neki még régen tett egy ígérete, melyet még nem felejtett el, és miről csak ketten tudhatnak.
Úgy tűnik a színjátéka elég hihetőnek bizonyult, ki nem ismerné még nem is sejtheti mennyire ellentétes valódi éne, ezzel a sablonos szereppel. Hála az égnek nem kell már sokáig játszania a bolondot, na nem mintha nagyon nehezen menne neki, Den úgy dönt kezdődhet is a szertartás. Naelt különösebben nem tudják meghatni az eféle gyász ünnepek, mikor meghozzák a kicsi lányt, Sely örökösét, a meghúzódást választja, lehetőleg nem túl közel a többiekhez. Ha mondjuk Rya az ő társaságát választaná közelebb húzza magához és egyik fehérbe bújtatott karjával átkarolja a csipőjénél. Így próbálja kibírni a másik hím idegesítő szövegelését. Nem elég hogy így is elege van ebből az egészből, de még arra is megkérik, hogy cipelje a volt matróna élettelen testét, egy súlyos koporsóba zárva. ~Mire valók a szolgák? Utállak drága Rokon!~ Egyedül azért vállalja el a tömör vas megemelését, hogy az ideiglenes vezetőjük ne tudja ezt is felhasználni heves szócsatáiknál. Nem szól semmit, csak egy szúrós pillantást vet Denre, majd a koporsónál terem. Neki teljesen mindegy hol is kell megfognia a rúdat.*
658. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-11-04 22:23:06
Üzenet elküldve: 2013-11-04 22:23:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//A végtisztelet//
* Érdeklődve figyeli az érkezőket és köszönt is mindenkit aki rá is időt szán. Talán Narzuth az aki legjobban meglepi. Riadtan néz fel rá amint a semmiből megjelenik majd a gondolataiban vájkálva sikerül egyet elcsípnie, és érdekes módon válaszol is rá. A lányka tekintete most riadt kék.*
- Ezt honnan tudtad? *ráncolja össze a szemöldökeit *Mármint, hogy épp mire gondolok?* majd legyint, fejét megrázza, nem vár feleletet, helyette már a következő érkező az kire tekintetét emeli.
Úgy tűnik egymásnak adják az ajtókilincset a rokonok. Most egy számára ismeretlen pár érkezik. A nőstény csendben mindenkit köszönt. Ha ebben benne van Moon is akkor hasonló fejbiccentéssel válaszol, de ideje sincs jobban szemügyre venni az idegent mert már a társául szegődött hím szava vonja magára a figyelmét. Lehet, hogy a Dwirinthalen családon belül dicsőség a halál de, hogy Moon számára igen csak idegen ez a hangoskodás egy koporsó mellett az már biztos. Érdeklődve hallgatja végig amint mindenkinek odaszúr egy-két szót a hím és már épp arra számítana, hogy Naty következik amikor a hím előtte is megáll. A kérdéseire természetesen félénken válaszol.*
- Moon vagyok. Nem tudom, nem biztos... Az apám egy Dwirinthalen volt. *mondja az apjával megbeszélteknek megfelelően majd vállat von és még hozzáteszi *Ha te is az vagy akkor akár te is lehetnél.
* Amit egyszer lebeszéltek azt élete végéig tartaná. Moon is komolyan meglepődik amikor Den hirtelen, pont a temetésen dobja be az igazságot. Azt sem tudja, hogy akkor most inkább örüljön vagy legyen megrémülve. Valamikor régen mikor ide érkezett Ilz azt tanácsolta ne árulja el ki is ő mert az veszélyes lehet az apja na meg saját életére. Most akkor a matróna halálával megszűnt ez a veszély? Talán örülnie kéne. Végül csak egy csodálkozó, kétkedő szó hagyja el a száját, tekintetét a kék hajú hímre vetve.*
- Tényleg?
* Laz bácsi érkezése zökkenti vissza. A katonás léptek, az öltözet, mind érdekes a lánykának, hát még a szavak miket a matrónához intéz. Tekintetében most épp fel nem tehető kérdés fogalmazódik meg. Majd egyszer, ha idejük úgy engedi biztosan rákérdez majd az idegen vallásra.
Végül egy gyermek jelenik meg a lépcsők tetején a két kísérőjével. Az aprócskával talán már találkozhatott a házon belül, bár ez azon is múlik mennyire védte őt Den a Család többi, a Kúriában lakó tagjától. Fejet hajt a jövendőbeli matróna felé. Den indulásra szólítja fel a hímeket Moon pedig amint elindul a menet a többiek mögé lép.*
* Érdeklődve figyeli az érkezőket és köszönt is mindenkit aki rá is időt szán. Talán Narzuth az aki legjobban meglepi. Riadtan néz fel rá amint a semmiből megjelenik majd a gondolataiban vájkálva sikerül egyet elcsípnie, és érdekes módon válaszol is rá. A lányka tekintete most riadt kék.*
- Ezt honnan tudtad? *ráncolja össze a szemöldökeit *Mármint, hogy épp mire gondolok?* majd legyint, fejét megrázza, nem vár feleletet, helyette már a következő érkező az kire tekintetét emeli.
Úgy tűnik egymásnak adják az ajtókilincset a rokonok. Most egy számára ismeretlen pár érkezik. A nőstény csendben mindenkit köszönt. Ha ebben benne van Moon is akkor hasonló fejbiccentéssel válaszol, de ideje sincs jobban szemügyre venni az idegent mert már a társául szegődött hím szava vonja magára a figyelmét. Lehet, hogy a Dwirinthalen családon belül dicsőség a halál de, hogy Moon számára igen csak idegen ez a hangoskodás egy koporsó mellett az már biztos. Érdeklődve hallgatja végig amint mindenkinek odaszúr egy-két szót a hím és már épp arra számítana, hogy Naty következik amikor a hím előtte is megáll. A kérdéseire természetesen félénken válaszol.*
- Moon vagyok. Nem tudom, nem biztos... Az apám egy Dwirinthalen volt. *mondja az apjával megbeszélteknek megfelelően majd vállat von és még hozzáteszi *Ha te is az vagy akkor akár te is lehetnél.
* Amit egyszer lebeszéltek azt élete végéig tartaná. Moon is komolyan meglepődik amikor Den hirtelen, pont a temetésen dobja be az igazságot. Azt sem tudja, hogy akkor most inkább örüljön vagy legyen megrémülve. Valamikor régen mikor ide érkezett Ilz azt tanácsolta ne árulja el ki is ő mert az veszélyes lehet az apja na meg saját életére. Most akkor a matróna halálával megszűnt ez a veszély? Talán örülnie kéne. Végül csak egy csodálkozó, kétkedő szó hagyja el a száját, tekintetét a kék hajú hímre vetve.*
- Tényleg?
* Laz bácsi érkezése zökkenti vissza. A katonás léptek, az öltözet, mind érdekes a lánykának, hát még a szavak miket a matrónához intéz. Tekintetében most épp fel nem tehető kérdés fogalmazódik meg. Majd egyszer, ha idejük úgy engedi biztosan rákérdez majd az idegen vallásra.
Végül egy gyermek jelenik meg a lépcsők tetején a két kísérőjével. Az aprócskával talán már találkozhatott a házon belül, bár ez azon is múlik mennyire védte őt Den a Család többi, a Kúriában lakó tagjától. Fejet hajt a jövendőbeli matróna felé. Den indulásra szólítja fel a hímeket Moon pedig amint elindul a menet a többiek mögé lép.*
657. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-11-04 14:41:23
Üzenet elküldve: 2013-11-04 14:41:23
ÚJ
![>Soraya Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11048_1511015520_sotetelf_no.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
//A végtisztelet//
*Csendben várakozik tovább, s újonnan megszorítja fivére kezét, mikor oldalvást látni véli, ahogy Natynrae gyönyörű kék szemeivel őket figyeli. Talán féltékeny lehet, hisz nagy szuka hírében áll, s Narzuth talán az utolsó hím, kit még nem sikerült hálójába csalni.
Szemében folyvást égő, mardosó tűz lángjai most lustán, nyugalommal pislákolnak, míg rokonait figyeli. Rokonszenvet ébreszt az ében ajkak finom íve, mely lágy mosolyt rajzol a keskeny arcra, mely csak kiszélesedik, mikor unokafivére lép elébe. S tán ez az érzet mit kivált belőle még őszinte is lehet, hisz ezen rokonát még mulattatónak is tartja. Másként nem is lehetne a Család udvari bolondja, még ha ezt a címet csak gondolatban is ragasztotta rá.*
- Osztozom örömödben kedves rokon, noha sejtelmem sincs miről beszélsz!
*Megrovásnak hangját sem adja, rövid kacajt is hallat, majd szavai kedvesen búgnak Naelmenich fülébe, mikor orcájához hajol, hogy csókkal illesse, de ajkai valójában nem érintik az ében arcélt. Mesteri színjáték ez, melyből egy pillanatra sem zökken ki, részévé vált már, akár a téboly melyet vérében hordoz, s megfeketedett szíve minden dobbanással újabb dózist lövell. Ám ettől válik remek megtévesztővé, ezért nem hatalmasodhat el rajta az undor, melyet kirekesztettként Családja tagjai iránt érez.
Unokahúgáról sem feledkezik meg, Naelmenich után rögtön hozzá fordul, s meleg mosolyával üdvözli a fiatal nőstényt, majd hozzá is közelebb hajol, hogy arcélét illesse.*
- Szervusz Húgom, jó újra látni!
*Hamarosan Lazzur is megérkezik, azonban rostélya takarásában csak sejteni lehet merre tekint, így Soraya nem is fárasztja magát azzal, hogy pillantását kutassa. Int felé üdvözlésképp, nem törődve azzal, hogy felkelti-e az öreg figyelmét vagy sem.
Bár igazán megkapó ez a családi idill, a várakozás már feszültséget ébreszt, de hogy erről figyelmét elterelje újfent megszorítja Narzuth kezét. Ekkor érkezik a két szolgáló az emeletről, az egyik karján édes kisded gyilkos alussza álmát, ki elbitorolta életét a drága matrónának. Kinek atyja még hírből sem ismeretes, egy törvényen kívüli gyermek, egy fattyú, kit később ez az ostoba hím az uralkodói székre helyezne. De nincs min felbőszülni, hisz magatehetetlen gyermek még, s még rejtély Naekrah istennő miként tervez vele. Ezért mímelt érzelmei pillanatra sem tűnnek el arcáról, s alázatos főhajtással üdvözli az örököst, kit talán édesanyja máglyájára vet a véletlen szerencse. Denawarien felszólítására elereszti fivére kezét, s amint a gyászmenet útnak indul elsőként követi a koporsót.*
A hozzászólás írója (Soraya Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.04 14:42:49
*Csendben várakozik tovább, s újonnan megszorítja fivére kezét, mikor oldalvást látni véli, ahogy Natynrae gyönyörű kék szemeivel őket figyeli. Talán féltékeny lehet, hisz nagy szuka hírében áll, s Narzuth talán az utolsó hím, kit még nem sikerült hálójába csalni.
Szemében folyvást égő, mardosó tűz lángjai most lustán, nyugalommal pislákolnak, míg rokonait figyeli. Rokonszenvet ébreszt az ében ajkak finom íve, mely lágy mosolyt rajzol a keskeny arcra, mely csak kiszélesedik, mikor unokafivére lép elébe. S tán ez az érzet mit kivált belőle még őszinte is lehet, hisz ezen rokonát még mulattatónak is tartja. Másként nem is lehetne a Család udvari bolondja, még ha ezt a címet csak gondolatban is ragasztotta rá.*
- Osztozom örömödben kedves rokon, noha sejtelmem sincs miről beszélsz!
*Megrovásnak hangját sem adja, rövid kacajt is hallat, majd szavai kedvesen búgnak Naelmenich fülébe, mikor orcájához hajol, hogy csókkal illesse, de ajkai valójában nem érintik az ében arcélt. Mesteri színjáték ez, melyből egy pillanatra sem zökken ki, részévé vált már, akár a téboly melyet vérében hordoz, s megfeketedett szíve minden dobbanással újabb dózist lövell. Ám ettől válik remek megtévesztővé, ezért nem hatalmasodhat el rajta az undor, melyet kirekesztettként Családja tagjai iránt érez.
Unokahúgáról sem feledkezik meg, Naelmenich után rögtön hozzá fordul, s meleg mosolyával üdvözli a fiatal nőstényt, majd hozzá is közelebb hajol, hogy arcélét illesse.*
- Szervusz Húgom, jó újra látni!
*Hamarosan Lazzur is megérkezik, azonban rostélya takarásában csak sejteni lehet merre tekint, így Soraya nem is fárasztja magát azzal, hogy pillantását kutassa. Int felé üdvözlésképp, nem törődve azzal, hogy felkelti-e az öreg figyelmét vagy sem.
Bár igazán megkapó ez a családi idill, a várakozás már feszültséget ébreszt, de hogy erről figyelmét elterelje újfent megszorítja Narzuth kezét. Ekkor érkezik a két szolgáló az emeletről, az egyik karján édes kisded gyilkos alussza álmát, ki elbitorolta életét a drága matrónának. Kinek atyja még hírből sem ismeretes, egy törvényen kívüli gyermek, egy fattyú, kit később ez az ostoba hím az uralkodói székre helyezne. De nincs min felbőszülni, hisz magatehetetlen gyermek még, s még rejtély Naekrah istennő miként tervez vele. Ezért mímelt érzelmei pillanatra sem tűnnek el arcáról, s alázatos főhajtással üdvözli az örököst, kit talán édesanyja máglyájára vet a véletlen szerencse. Denawarien felszólítására elereszti fivére kezét, s amint a gyászmenet útnak indul elsőként követi a koporsót.*
A hozzászólás írója (Soraya Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.04 14:42:49
656. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-10-30 11:18:14
Üzenet elküldve: 2013-10-30 11:18:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//A végtisztelet//
*Lazzur akár a katona mintapéldány és a megbízhatóság megingathatatlan mintapéldánya áll ott a koporsótól nem messze, Natyékkal egy sorba s várja a fejleményeket...
Szó mi szó vegyes kis család jött itt össze egy év leforgása alatt. Szerencse vagy nem szerencse de Lazzur már eléggé megállapodott korában lett visszahívva. S az még nagyobb szerencse, hogy elvesztette a család politikája felé való érdeklődést. Ki a matróna ki nem... Den 'uralkodása' Őt nem zavarja. Sőt titkon még örül is neki. Sely kiváló vezetőnek bizonyult, de Lazz szemében két apró ok miatt vesztett kicsit az elismerésből. Egy részt, hogy Sely nő volt és Lazzur titkon de mindég is nehezen fogadott el nőktől parancsokat. Más részt valamiért úgy érezte, hogy előbb utóbb Ő is ki lett volna használva... előbb utóbb. Persze ez csak megérzés... csúnya dolog ilyenkor ilyesmin gondolkodni, de nem tehet róla. Számot vet. Elvégre a naplójába ez is pontosan datálva lesz... sok egyéb más mellett.
Majd Den felszólalására elmozdul a feje és látja ám, hogy valóban igaz amit tudott eddig is. Sely életet adott még egy gyermeknek... ám ami fekete folt volt... kitől való a lány?
Körbenéz eléggé feltűnően. Valamely családtag? Nem lehet... túl későn jöttek. Pláne a hímek. Külvilági...? Kizárt Sely legföljebb érdekből közösködne bármely fajon kívülivel. Az időközben eltűnt Ilz? Nincs kicsukva... Den? Az sincs kicsukva. Az Ő kapcsolatuk eléggé bennsőséges volt... legjobb tudomása szerint. De nem nyomozó kutya Ő, hogy csaklasson ezután a tény után. Egy biztos a drága rokonok fejében lehet megfordul majd ezután, hogy látták a csecsemőt. Lehet gyakrabban kell majd itthon legyen mostantól?
Ám ezek mellett más is beugrott neki... Mi lenne ha egyszerűen szedné a púpját és Ő is követné Ilzt? Amúgy is kiújulnak a betegségei, amik miatt fontos, hogy ne legyen emberek közt.
Ám ezen a gondolaton lesz még ideje kotlani, elvégre Den segítséget kér a tisztes hímtársulattól, a koporsó szállítását illetően.
Lazzur nem szólal meg, csak elhelyezkedik az úrnő jobb lába felől lévő rúd mellett.*
*Lazzur akár a katona mintapéldány és a megbízhatóság megingathatatlan mintapéldánya áll ott a koporsótól nem messze, Natyékkal egy sorba s várja a fejleményeket...
Szó mi szó vegyes kis család jött itt össze egy év leforgása alatt. Szerencse vagy nem szerencse de Lazzur már eléggé megállapodott korában lett visszahívva. S az még nagyobb szerencse, hogy elvesztette a család politikája felé való érdeklődést. Ki a matróna ki nem... Den 'uralkodása' Őt nem zavarja. Sőt titkon még örül is neki. Sely kiváló vezetőnek bizonyult, de Lazz szemében két apró ok miatt vesztett kicsit az elismerésből. Egy részt, hogy Sely nő volt és Lazzur titkon de mindég is nehezen fogadott el nőktől parancsokat. Más részt valamiért úgy érezte, hogy előbb utóbb Ő is ki lett volna használva... előbb utóbb. Persze ez csak megérzés... csúnya dolog ilyenkor ilyesmin gondolkodni, de nem tehet róla. Számot vet. Elvégre a naplójába ez is pontosan datálva lesz... sok egyéb más mellett.
Majd Den felszólalására elmozdul a feje és látja ám, hogy valóban igaz amit tudott eddig is. Sely életet adott még egy gyermeknek... ám ami fekete folt volt... kitől való a lány?
Körbenéz eléggé feltűnően. Valamely családtag? Nem lehet... túl későn jöttek. Pláne a hímek. Külvilági...? Kizárt Sely legföljebb érdekből közösködne bármely fajon kívülivel. Az időközben eltűnt Ilz? Nincs kicsukva... Den? Az sincs kicsukva. Az Ő kapcsolatuk eléggé bennsőséges volt... legjobb tudomása szerint. De nem nyomozó kutya Ő, hogy csaklasson ezután a tény után. Egy biztos a drága rokonok fejében lehet megfordul majd ezután, hogy látták a csecsemőt. Lehet gyakrabban kell majd itthon legyen mostantól?
Ám ezek mellett más is beugrott neki... Mi lenne ha egyszerűen szedné a púpját és Ő is követné Ilzt? Amúgy is kiújulnak a betegségei, amik miatt fontos, hogy ne legyen emberek közt.
Ám ezen a gondolaton lesz még ideje kotlani, elvégre Den segítséget kér a tisztes hímtársulattól, a koporsó szállítását illetően.
Lazzur nem szólal meg, csak elhelyezkedik az úrnő jobb lába felől lévő rúd mellett.*
655. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-10-23 14:03:27
Üzenet elküldve: 2013-10-23 14:03:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
// A végtisztelet //
*Az ablakon bámul kifelé, egyik kezét az üvegre téve. Mikor Moon mellélép, kéklő tekintetét rácsúsztatja, majd egy fejhajtással megsimogatja az arcát.*
- Semmi baj Kedvesem!
*Bár nem mondott semmit se a fiatal leányzó, mégis megnyugtatásként szólt hozzá. Azzal el is engedi, hogy újra kipillantson a kis ablakon, ám ekkor megpillantja Narzuth-ot.*
~Vajon mit szólna, ha egy adandó alkalomkor elkapnám a hátsóhát? Ő még amúgy sem volt terítéken! Ahh de hova is gondolok, ejnye! Előbb a temetés, aztán a szórakozás.~
*Ha felé néz, úgy biccent neki, de tartja a határozott, kemény testtartást, ugyan azzal a semmitmondó ábrázatával. Talán csak akkor ejt egy kisebb gúnyos vigyort, mikor megjelenik mellette Soraya s egy ölelés után megfogja a kezét, ami nem éppen testvéri kézfogás.*
~Ezt a pofátlan viselkedést! Na igen, a legnehezebb dolgom ezzel a fruskával lesz! De nem baj, nem baj! Szeretek játszani a tűzzel!~
*Ellépve az ablaktól tesz egy lépést a koporsó felé, de nem megy oda hozzá, inkább a háttérből figyeli a többieket. A következő páros azonban teljesen meglepi.*
~Rya és Nael? Hát ők meg... mégis honnan? Biztos Denawarien értesített minden rokont.~
*Magában megrázza a fejét s csak egy halovány fejbiccentéssel köszön a belépőknek. Azonban Nael odalépdel hozzá is, akár csak a többi családtaghoz.*
- Ugyan kérlek! Nem kell a bemutatkozás, családon belül mindenki ismer mindenkit, még akkor is, ha nem találkozunk minden nap.
*Felel hidegen s inkább karba tett kézzel várakozik, hiszen még egy valaki nem jelent meg, mégpedig Lazzur.*
~S még azt mondják, hogy a nőstényekre kell sokat várni! Ez aztán a hazugság!~
*Végül csak megérkezik a nagybácsi az utolsó pillanatban, így teljes a kép, s végre elkezdődhet a temetés. Azaz majdnem, hiszen egy dajka sétál le a lépcsőn kezében egy csecsemővel.*
~MI?? Egy újabb? És mégis kié lehet?~
*Arcvonala a szokottabbnál is jobban megkeménykedik, tekintete igen csak szúróssá válik.*
~Nem most! Nem ma! De kíváncsivá tett! Naekrah, Naekrah! Segíts nekem világosan látni!~
*Az ablakon bámul kifelé, egyik kezét az üvegre téve. Mikor Moon mellélép, kéklő tekintetét rácsúsztatja, majd egy fejhajtással megsimogatja az arcát.*
- Semmi baj Kedvesem!
*Bár nem mondott semmit se a fiatal leányzó, mégis megnyugtatásként szólt hozzá. Azzal el is engedi, hogy újra kipillantson a kis ablakon, ám ekkor megpillantja Narzuth-ot.*
~Vajon mit szólna, ha egy adandó alkalomkor elkapnám a hátsóhát? Ő még amúgy sem volt terítéken! Ahh de hova is gondolok, ejnye! Előbb a temetés, aztán a szórakozás.~
*Ha felé néz, úgy biccent neki, de tartja a határozott, kemény testtartást, ugyan azzal a semmitmondó ábrázatával. Talán csak akkor ejt egy kisebb gúnyos vigyort, mikor megjelenik mellette Soraya s egy ölelés után megfogja a kezét, ami nem éppen testvéri kézfogás.*
~Ezt a pofátlan viselkedést! Na igen, a legnehezebb dolgom ezzel a fruskával lesz! De nem baj, nem baj! Szeretek játszani a tűzzel!~
*Ellépve az ablaktól tesz egy lépést a koporsó felé, de nem megy oda hozzá, inkább a háttérből figyeli a többieket. A következő páros azonban teljesen meglepi.*
~Rya és Nael? Hát ők meg... mégis honnan? Biztos Denawarien értesített minden rokont.~
*Magában megrázza a fejét s csak egy halovány fejbiccentéssel köszön a belépőknek. Azonban Nael odalépdel hozzá is, akár csak a többi családtaghoz.*
- Ugyan kérlek! Nem kell a bemutatkozás, családon belül mindenki ismer mindenkit, még akkor is, ha nem találkozunk minden nap.
*Felel hidegen s inkább karba tett kézzel várakozik, hiszen még egy valaki nem jelent meg, mégpedig Lazzur.*
~S még azt mondják, hogy a nőstényekre kell sokat várni! Ez aztán a hazugság!~
*Végül csak megérkezik a nagybácsi az utolsó pillanatban, így teljes a kép, s végre elkezdődhet a temetés. Azaz majdnem, hiszen egy dajka sétál le a lépcsőn kezében egy csecsemővel.*
~MI?? Egy újabb? És mégis kié lehet?~
*Arcvonala a szokottabbnál is jobban megkeménykedik, tekintete igen csak szúróssá válik.*
~Nem most! Nem ma! De kíváncsivá tett! Naekrah, Naekrah! Segíts nekem világosan látni!~
654. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-10-22 18:08:12
Üzenet elküldve: 2013-10-22 18:08:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
// A végtisztelet //
*Meg sem lepődik, hogy az első terembe érkező drága unokatestvére, Natynrae. A csábító szuka, ki miatt Sely őt is büntette, ám nem maradt el a másik fél számára se a kínos helyzet. Ám most feledni kell az ilyeneket. Hiszen Sely miatt vannak itt, érte gyűltek össze. Így csak végigpillant a gyönyörű rokonon, míg ő szavait ereszti az egykori matrónának. Lágy mosoly stagnál száján, mikor Moon érkezik, s ő is megereszt egy fejhajtást. Bár, Den arcán egy pillanatra őrült grimasz rándul meg, ahogy Lazzurt emlegeti ezen pillanatban. Láthatóan nincs tisztában az illemmel, amit nem csak a Dwirinthalen család temetésén kell betartani, de talán minden más temetésen is. Számukra nem szomorú, gyászos alkalom a halál, sokkal inkább boldog, hiszen Sely visszatér Naekrah-hoz és testéből újabb pókokat teremt az Istennő.*
- Bizonyára hamarosan érkezik.
*Megköszörüli torkát is, mikor belép Narzuth. A vészmadár. Keserű íz terjeng szájában, sejti már, hogy hamarosan megjelenik Soraya is. Jamill már csak mellékes, kiről próbál minél kevesebb tudomást venni. Gidralds sem szíve csücske, de hasznos lesz még az új családtagnak, mikor elég idős lesz hozzá. Egy fiatal nőstényke biztos örül majd egy erős hím szolgának, még ha csak egy felszíni is.*
- Inkább örvendjünk, hogy megadhatja a végső tiszteletet az Úrnő az Istennőnek.
*A kúria kapuja újra feltárul, hogy az éj üdvözletével érkezzen újabb két családtag. Két olyan, kiknek érkezését csak Den tudhatta előre. Kiknek érkezését más csupán távolról sejthette, kik már régebben is ismerték őket, eléggé hozzá. Ryafhennara és Naelmenich. Faehren gyermekei, akik csak most lettek értesítve, hogy a család újra összegyűlik, hogy erős egységet képezzen.
S míg a leány kedves búcsút vesz, addig Nael szószátyárságáról tesz tanúbizonyságot. Talán ő így dolgozza fel a veszteséget, talán más oka van, de egy biztos: nagyon sokat jár a pofája.*
- Csak míg a lánya elég idős nem lesz. Még a végén valaki olyan kerülne az élre, mint te!
*Vigyor feszül arcára, ahogy a piszkálódásra választ ad, majd tovább hallgatja a bolondot. Mindenkinek saját szerepe van, egyszerű, s könnyű. Nael most bizonyítja ezt remekül, bár a vidámnak ható kifejezés mögött ezer átok éled, ahogy Moon felé ejti szavait. Ám ekkor eszébe jut valami. Ki ne tudná már? Titok volt, míg Sely élt, pedig akkor se kellett volna, hogy az legyen. Csupán a beteges kapcsolata nővérével, miért hátak mögé terelte a tényt. Most már nem kell tagadnia...*
- Látom, viccnek szántad, pedig remekül eltaláltad. Moonxylwery az én lányom!
*Szerencsére a legtöbben tudják már, még ha Den erről nem is tud. Viszont mások itt nagyobb titkot is őriznek. Olyanokat, miket ezer sötét pecsét és lepel fed el.
S jobb, később, mint soha, megérkezik Lazzur is. Végre, ő is itt van, kinek segítsége elengedhetetlen lesz. Most már csak egy valaki hiányzik, ki hamarosan jön, egyenest két kísérővel is. A lépcsőn lefelé Nysissdraira, ki a szoptatós dajka karján ül, nem a legcsinosabb nőstény, ám annál nemesebb és lojálisabb. Velük jön még Gidralds, kiből remek szolga lesz majd Nys oldalán. Addig viszont a régens jobb keze, ki figyel mindig a lányra. Sely és Den lánya, miről senki nem tudhat.*
- S ím, Xselyahra úrnő lánya, kinek életet adott, sajátja árán, Nysissdraira Dwirinthalen.
*Hangosan szól mindenkihez, kedves mosollyal, ahogy meghajol a leendő úrnő felé. Majd kiegyenesedik és próbálja újra megragadni a jelenlévők figyelmét.*
- Lazzur, Naelmenich, Narzuth, megkérlek titeket, legyetek az én, s az úrnő segítségére.
*Mutat a koporsó négy kiálló kis rúdjára, minél fogva meg tudják emelni. Négy férfi, mind a négy sarokra. Gidralds pedig kész, hogy ha valamelyik sötételf nem érezne magában elég erőt, helyébe lépve segítsen. Abban az esetben pedig a nála lévő csomagot adja át a hímnek, ki nem kíván segíteni. Más esetben ő maga viszi. Így pedig elindulhatnak a folyópart felé, hová a tervek szerint mennek.*
*Meg sem lepődik, hogy az első terembe érkező drága unokatestvére, Natynrae. A csábító szuka, ki miatt Sely őt is büntette, ám nem maradt el a másik fél számára se a kínos helyzet. Ám most feledni kell az ilyeneket. Hiszen Sely miatt vannak itt, érte gyűltek össze. Így csak végigpillant a gyönyörű rokonon, míg ő szavait ereszti az egykori matrónának. Lágy mosoly stagnál száján, mikor Moon érkezik, s ő is megereszt egy fejhajtást. Bár, Den arcán egy pillanatra őrült grimasz rándul meg, ahogy Lazzurt emlegeti ezen pillanatban. Láthatóan nincs tisztában az illemmel, amit nem csak a Dwirinthalen család temetésén kell betartani, de talán minden más temetésen is. Számukra nem szomorú, gyászos alkalom a halál, sokkal inkább boldog, hiszen Sely visszatér Naekrah-hoz és testéből újabb pókokat teremt az Istennő.*
- Bizonyára hamarosan érkezik.
*Megköszörüli torkát is, mikor belép Narzuth. A vészmadár. Keserű íz terjeng szájában, sejti már, hogy hamarosan megjelenik Soraya is. Jamill már csak mellékes, kiről próbál minél kevesebb tudomást venni. Gidralds sem szíve csücske, de hasznos lesz még az új családtagnak, mikor elég idős lesz hozzá. Egy fiatal nőstényke biztos örül majd egy erős hím szolgának, még ha csak egy felszíni is.*
- Inkább örvendjünk, hogy megadhatja a végső tiszteletet az Úrnő az Istennőnek.
*A kúria kapuja újra feltárul, hogy az éj üdvözletével érkezzen újabb két családtag. Két olyan, kiknek érkezését csak Den tudhatta előre. Kiknek érkezését más csupán távolról sejthette, kik már régebben is ismerték őket, eléggé hozzá. Ryafhennara és Naelmenich. Faehren gyermekei, akik csak most lettek értesítve, hogy a család újra összegyűlik, hogy erős egységet képezzen.
S míg a leány kedves búcsút vesz, addig Nael szószátyárságáról tesz tanúbizonyságot. Talán ő így dolgozza fel a veszteséget, talán más oka van, de egy biztos: nagyon sokat jár a pofája.*
- Csak míg a lánya elég idős nem lesz. Még a végén valaki olyan kerülne az élre, mint te!
*Vigyor feszül arcára, ahogy a piszkálódásra választ ad, majd tovább hallgatja a bolondot. Mindenkinek saját szerepe van, egyszerű, s könnyű. Nael most bizonyítja ezt remekül, bár a vidámnak ható kifejezés mögött ezer átok éled, ahogy Moon felé ejti szavait. Ám ekkor eszébe jut valami. Ki ne tudná már? Titok volt, míg Sely élt, pedig akkor se kellett volna, hogy az legyen. Csupán a beteges kapcsolata nővérével, miért hátak mögé terelte a tényt. Most már nem kell tagadnia...*
- Látom, viccnek szántad, pedig remekül eltaláltad. Moonxylwery az én lányom!
*Szerencsére a legtöbben tudják már, még ha Den erről nem is tud. Viszont mások itt nagyobb titkot is őriznek. Olyanokat, miket ezer sötét pecsét és lepel fed el.
S jobb, később, mint soha, megérkezik Lazzur is. Végre, ő is itt van, kinek segítsége elengedhetetlen lesz. Most már csak egy valaki hiányzik, ki hamarosan jön, egyenest két kísérővel is. A lépcsőn lefelé Nysissdraira, ki a szoptatós dajka karján ül, nem a legcsinosabb nőstény, ám annál nemesebb és lojálisabb. Velük jön még Gidralds, kiből remek szolga lesz majd Nys oldalán. Addig viszont a régens jobb keze, ki figyel mindig a lányra. Sely és Den lánya, miről senki nem tudhat.*
- S ím, Xselyahra úrnő lánya, kinek életet adott, sajátja árán, Nysissdraira Dwirinthalen.
*Hangosan szól mindenkihez, kedves mosollyal, ahogy meghajol a leendő úrnő felé. Majd kiegyenesedik és próbálja újra megragadni a jelenlévők figyelmét.*
- Lazzur, Naelmenich, Narzuth, megkérlek titeket, legyetek az én, s az úrnő segítségére.
*Mutat a koporsó négy kiálló kis rúdjára, minél fogva meg tudják emelni. Négy férfi, mind a négy sarokra. Gidralds pedig kész, hogy ha valamelyik sötételf nem érezne magában elég erőt, helyébe lépve segítsen. Abban az esetben pedig a nála lévő csomagot adja át a hímnek, ki nem kíván segíteni. Más esetben ő maga viszi. Így pedig elindulhatnak a folyópart felé, hová a tervek szerint mennek.*
653. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-10-22 17:12:50
Üzenet elküldve: 2013-10-22 17:12:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//A végtisztelet//
*Végtisztesség nyújtás sosem volt a tisztje... inkább az elhalálozásba döntötte Lazzur az embereket mint sem sírt ásson nekik. Erről van is neki egy jó története... bár ez most épp nem szalonképes.
Hosszú ideig volt távol a háztól, hűséges ebével Lazaccal. Betegsége ugyanis megköveteli a magányt... stagnáló idegkárosodása, amit a háborús évek alatt szenvedett el, ugyanis gyakorta okoznak erős hallucinációt. De visszatért a kúriához, elvégre hírt kapott a temetésről, amiért oly sok 'kedves' rokon jött vissza... érdekes nemde? Halotti tor? Ingyen fedél? Vagy ahogy Ő mondaná... dögevés. Esetleg valaki más akarná Den régens szerepét? Nem jártas Ő a családijogban, egy biztos most szembe kell nézzen a vén csataló jó pár régi rokonnal.
Páncélja tiszta, talán csak kunkorodó vascsizmája az ami kicsit saras. Farkasbundája elegánsan átdobva vállán, s nyakán... határozottan hullik alá hátára. Kardja is hátán pihen. Fejében pedig sisakja, melyből nem kandikál ki szeme egy percre sem. Mintha Lazzurnak arca sem volna.
Belép a ravatal termébe. Elébb még beszédett hallott, ám a hangok aláfagytak. Egy idegen új rokon üdvözölt tán a maga módján mindenkit?
Lazzur nem is teketóriázik tovább. Eleget késett, s ha a matróna még élne vélhetően számolhatna valami retorzióra. Jó kérdés a félelem hiánya miatt késett vagy... feltartóztatták?
Lépteinek üteme, tempója nem igen mutat gyászra jelet. Sokkal inkább hozzá illő katonás léptek ezek.
A sisak biztonságot nyújtó sötétjéből vizsgálja az új alakokat. Soraya akivel már volt szerencséje találkozni... nem igen ismerte meg a nőt. Mellette Narzuth akinek a létezéséről hallott, de a személyt nem látta még sosem. Szó mi szó, nem igen vesztett sokat. Ryfhennara-ra néz, akit nem ismer, számára az elegáns sötételf nő egy idegen. Eztán Naelmenich, aki úgyszintén idegen, ám a férfi kora és vérmérséklete alapján, nem egy tipikus sötételf... valami rebellis elem. Lazzt az ilyen sosem zavarta... Ő is rebellis volt. Ezért néz ki úgy ahogy. A leginkább családidegen talán Ő. Nem válik meg a saját vallásától, nem válik meg a saját jelképeitől és vérrel öntözött címerétől sem. Eztán a fiatal de gyorsan cseperedő Moon és tán a család legismertebb nősténye Natynrae.
Feje nem mozog, csak szeme. A koporsó elé ér.
Mintha vizsgálódna jobbra dönti vasbavert fejét és így szól halkan:*
-Késtem Úrnőm.
*Jegyzi meg a hol Úrnőnek halkan Lazzur. Nem időzik sokat. Nem ismerte jól unokahúgát... ahogy talán unokahúga sem ismerte jól Őt. Lazzurt talán egyetlen személy ismerte jól... Ő is messzi földeken él... ha egyáltalán még él.
Nem mond semmit... mindent amit akart elmondott magában. Nem kíván semmi 'szentségtörést' elkövetni azzal, hogy saját istenei szerint búcsúzik el a halottól. Bár saját vallása szerint Sely nem halt meg. Szomorú látni, hogy e makulátlan porhüvelyt a benne lévő energia és szellem maga mögött hagyta, de Lazz biztos benne, hogy ahonnét jött a lélek, oda nem tér vissza... csak új irányt és küldetést kap. Akik az Őssárkányokban hisznek, így Lazz is, úgy vélik az élet nem fejeződik be soha. Csak új utat keres magának a halál után... ami csak egy állomás.*
-'Egy másik életben még találkozunk. Mint barát vagy mint esküdt ellenség. Mint szerető vagy mint anya. Mint gyermek vagy atya. S e kör nem dől össze... soha.'
*Mégis megtörte a csönd szentségét-e rövid monológgal.
Ismét megemeli fejét és Dennel átellenbe helyezkedik el. Csak inteni kell neki és csinálja amit csinálni kell.
A rokonokkal úgy is meg fog ismerkedni a szertartás után...*
*Végtisztesség nyújtás sosem volt a tisztje... inkább az elhalálozásba döntötte Lazzur az embereket mint sem sírt ásson nekik. Erről van is neki egy jó története... bár ez most épp nem szalonképes.
Hosszú ideig volt távol a háztól, hűséges ebével Lazaccal. Betegsége ugyanis megköveteli a magányt... stagnáló idegkárosodása, amit a háborús évek alatt szenvedett el, ugyanis gyakorta okoznak erős hallucinációt. De visszatért a kúriához, elvégre hírt kapott a temetésről, amiért oly sok 'kedves' rokon jött vissza... érdekes nemde? Halotti tor? Ingyen fedél? Vagy ahogy Ő mondaná... dögevés. Esetleg valaki más akarná Den régens szerepét? Nem jártas Ő a családijogban, egy biztos most szembe kell nézzen a vén csataló jó pár régi rokonnal.
Páncélja tiszta, talán csak kunkorodó vascsizmája az ami kicsit saras. Farkasbundája elegánsan átdobva vállán, s nyakán... határozottan hullik alá hátára. Kardja is hátán pihen. Fejében pedig sisakja, melyből nem kandikál ki szeme egy percre sem. Mintha Lazzurnak arca sem volna.
Belép a ravatal termébe. Elébb még beszédett hallott, ám a hangok aláfagytak. Egy idegen új rokon üdvözölt tán a maga módján mindenkit?
Lazzur nem is teketóriázik tovább. Eleget késett, s ha a matróna még élne vélhetően számolhatna valami retorzióra. Jó kérdés a félelem hiánya miatt késett vagy... feltartóztatták?
Lépteinek üteme, tempója nem igen mutat gyászra jelet. Sokkal inkább hozzá illő katonás léptek ezek.
A sisak biztonságot nyújtó sötétjéből vizsgálja az új alakokat. Soraya akivel már volt szerencséje találkozni... nem igen ismerte meg a nőt. Mellette Narzuth akinek a létezéséről hallott, de a személyt nem látta még sosem. Szó mi szó, nem igen vesztett sokat. Ryfhennara-ra néz, akit nem ismer, számára az elegáns sötételf nő egy idegen. Eztán Naelmenich, aki úgyszintén idegen, ám a férfi kora és vérmérséklete alapján, nem egy tipikus sötételf... valami rebellis elem. Lazzt az ilyen sosem zavarta... Ő is rebellis volt. Ezért néz ki úgy ahogy. A leginkább családidegen talán Ő. Nem válik meg a saját vallásától, nem válik meg a saját jelképeitől és vérrel öntözött címerétől sem. Eztán a fiatal de gyorsan cseperedő Moon és tán a család legismertebb nősténye Natynrae.
Feje nem mozog, csak szeme. A koporsó elé ér.
Mintha vizsgálódna jobbra dönti vasbavert fejét és így szól halkan:*
-Késtem Úrnőm.
*Jegyzi meg a hol Úrnőnek halkan Lazzur. Nem időzik sokat. Nem ismerte jól unokahúgát... ahogy talán unokahúga sem ismerte jól Őt. Lazzurt talán egyetlen személy ismerte jól... Ő is messzi földeken él... ha egyáltalán még él.
Nem mond semmit... mindent amit akart elmondott magában. Nem kíván semmi 'szentségtörést' elkövetni azzal, hogy saját istenei szerint búcsúzik el a halottól. Bár saját vallása szerint Sely nem halt meg. Szomorú látni, hogy e makulátlan porhüvelyt a benne lévő energia és szellem maga mögött hagyta, de Lazz biztos benne, hogy ahonnét jött a lélek, oda nem tér vissza... csak új irányt és küldetést kap. Akik az Őssárkányokban hisznek, így Lazz is, úgy vélik az élet nem fejeződik be soha. Csak új utat keres magának a halál után... ami csak egy állomás.*
-'Egy másik életben még találkozunk. Mint barát vagy mint esküdt ellenség. Mint szerető vagy mint anya. Mint gyermek vagy atya. S e kör nem dől össze... soha.'
*Mégis megtörte a csönd szentségét-e rövid monológgal.
Ismét megemeli fejét és Dennel átellenbe helyezkedik el. Csak inteni kell neki és csinálja amit csinálni kell.
A rokonokkal úgy is meg fog ismerkedni a szertartás után...*
652. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-10-13 14:46:46
Üzenet elküldve: 2013-10-13 14:46:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A végtisztelet//
*Örvendezzék a város! Új tiszteletre méltó vendégeket köszönhetnek Arthenior város kapujában állomásozó őrök, miként két ismeretlen lovas tornyosodik acél sisakkal fedett koponyájuk felé. Messziről jöttek, a paripák szapora légvétele, és fáradt testtartása mindent elárul. Hatalmas fejüket bágyadtan lógatják a talaj felé, minden porcikájukkal vágynak némi pihenésre, zabra, és akár a legmocskosabb vízet is gyorsan eltűntetnék. Gazdáik büszkén, nemesi testtartással ülnek a nyeregben, mintha ha a hosszú út őket nem viselte volna meg.
A magasabbik, a kicsivel nagyobb jószágot megülő személy meggörnyedve hozza az útjukba álló őrökkel miért is jöttek épp most, ebbe a csodálatos városba. Rokonaik vertek itt tanyát, és az egyik kedves családtagjuk nem olyan rég vesztette életét. Azért jöttek, hogy megadják a végtiszteletet. Férfias hangjában érezhető mennyire lenézi az egyszerű felszíni népeket, még néhány gúnyos megjegyzést is elrejt mondókája közben. Végül csak átengedi a rejtélyes párost, bár az egyik katona megenged magának még egy megjegyzést tenni.*
-Vigyázzanak magukra! Vannak kik nem szeretik erreféle az ilyen beszédet.
*A főtér egész elviselhető ezekben az órákban, alig látni néhány kóbór lelket, a lovak könnyedén átsuhanhatnak a macskaköves talajon, semmi nem állítja meg őket. Kivéve, ha maga a lovas húzza meg a gyeplőt.*
-Rya, várj egy kicsit! Hadd igyanak a lovanak, rájuk fér egy kis frissítő.
*A férfi egy tompa kiáltással állíja meg húgát, és miután a nőstény is jónak látja a tér közepén álló szökőkúthoz vezetik a két koromfekete állatot. Sokkal másabban cseng Nael hangja mikor húgához szól, mint mikor a felszínekhez beszélt. Szereti törékeny testvérét, és ez nem merül ki a testvéri szeretettel. Miközben megpihennek kicsit váltanak néhány szót egymással. Vagy inkább csak Naelmenich panaszkodik.*
-Utálom ezeket a rongyokat! Kényelmetlen, és... fehér! Minek kellett felvetetned velem?
*Jól tudja hova is mennek, és miért, de nem különösebben érdekli sem a szertartás, sem az hogy visszontláthatja kedves rokonait. Legszívesebben mindnek elmetszené a torkát, de akkor nem tudna kivel szórakozni, élve sokkal szórakoztatóbbak tudnak lenni. Miután mindkét méretes hátas feltöltötte magát folytatják az utat, mi átvág a Szegénynegyeden, és a Gazdagnegyed nagy részén, és végül befordul a Dwirinthalen kúriához. Előre Ryafhennara megy, őt követi Nael, kedvtelen arckifejezéssel. ~Mindjárt kezdődhet a színészkedés. Unalmasnak napnak nézek elébe. Valahogy fel kell dobnom!~ Átlöki lábát a lovon, majd egy egyszerű mozdulattal a földre ugrik. A lovát egy szolgáló vezeti el, míg ő Rya nyomába szegődik. Tetszik neki amit lát, előtte egy gyönyörű ruhában, egy még gyönyörűbb mélységi léptei koptatják a padlót. Még mielőtt belépnének az étkezőbe szeretné tudtára adni terveit. Hátulról átkarolja a mellei alatt, és egy csókot hint a puha nyakra.*
-Remélem legalább majd te feldobod az estém, Húgom!
*Belépve a többiek közé elengedi a nőstényt, hadd köszönjön el Sely testétől. Nael azt még kicsit későbbre halasztaná. Karjait széttárja a családja viszontlátására, arcán pedig megjelenik az a mániákus, valamelyest félelmetes mosoly is. Hát persze, hogy előszőr az elhunyt öccsét köszönti, az új, ideiglenes régensüket. Jobbját nyújtja neki, de az az idegesítő mosoly nem akar eltűnni, szinte a másik arcába röhög. Mintha csak azt mondogatná, mennyire örül is a Matrónájuk halálának, és Denawarien gyászának, de ehelyett csak üres, hazug szavak hagyják el száját.*
-Milyen rég is volt már utolsó találkozásunk! Azóta szinte semmit sem változtál. Sajnálom Sely halálát, de kíváncsi vagyok ki veszi át a helyét. Remélem nem akarod te kisajátítani a hatalmat, Den.
*Beszéde végén még egy csontig hataló, éles kacajt is elenged, majd a hozzá legközelebb álló nőstényhez lép.*
-Soraya! Mily csodás nap ez, hát ismét láthatlak. Remélem már kicsit megenyhült a szíved, vagy még mindig olyan rideg vagy, mint gyermekkorunkban? Az biztos, hogy csak szebb lettél azóta!
*Úgy tűnik mindenkihez van egy-két szava, mit nem fél megosztani a többiekkel, bár Narzuth fagyos tekintete még ő benne is utat tőr.*
-Ha jól emlékszem, te vagy az Narzuth, nem igaz?
*A mosoly lehervad éjszínkék arcáról, de próbál nem meghátrálni, és mélyen a másik íriszeibe néz.*
-Nem mondom, hogy örülök a találkozásnak...
*Már tekintete siklana tovább Natynrae-ra, mikor a szeme sarkából megpillant egy hófehér fejtetetőt, kislányos arccal társítva. Sosem látta még ezt az arcot, próbálja felismerni, de nem sikerül neki beazonosítani. Még azt sem tudja ily hirtelen megmondani kire hasonlíthat a jelenlévők közül legjobban.*
-Hát te meg ki vagy? Nem láttalak eddig még. Csak véletlen nem a szoknyavadász Denawarien kölke vagy?
*Nem is tudja mennyire eltalálta, csak olcsó viccnek szánta az egészet. Még egy jót kacag is saját humorán. Végül még bemutatkozik Natynak is, és végül a koporsóhoz lépdel, de mielőtt odaérne testvére mellé, és átkarolná derekát, levedli eddig fehér gyászöltözetét takaró köpenyt, és csuklyát.*
-Holtan is olyan gyönyörű, mint mikor még élt. Naekrah kegye kísérjen!
*Örvendezzék a város! Új tiszteletre méltó vendégeket köszönhetnek Arthenior város kapujában állomásozó őrök, miként két ismeretlen lovas tornyosodik acél sisakkal fedett koponyájuk felé. Messziről jöttek, a paripák szapora légvétele, és fáradt testtartása mindent elárul. Hatalmas fejüket bágyadtan lógatják a talaj felé, minden porcikájukkal vágynak némi pihenésre, zabra, és akár a legmocskosabb vízet is gyorsan eltűntetnék. Gazdáik büszkén, nemesi testtartással ülnek a nyeregben, mintha ha a hosszú út őket nem viselte volna meg.
A magasabbik, a kicsivel nagyobb jószágot megülő személy meggörnyedve hozza az útjukba álló őrökkel miért is jöttek épp most, ebbe a csodálatos városba. Rokonaik vertek itt tanyát, és az egyik kedves családtagjuk nem olyan rég vesztette életét. Azért jöttek, hogy megadják a végtiszteletet. Férfias hangjában érezhető mennyire lenézi az egyszerű felszíni népeket, még néhány gúnyos megjegyzést is elrejt mondókája közben. Végül csak átengedi a rejtélyes párost, bár az egyik katona megenged magának még egy megjegyzést tenni.*
-Vigyázzanak magukra! Vannak kik nem szeretik erreféle az ilyen beszédet.
*A főtér egész elviselhető ezekben az órákban, alig látni néhány kóbór lelket, a lovak könnyedén átsuhanhatnak a macskaköves talajon, semmi nem állítja meg őket. Kivéve, ha maga a lovas húzza meg a gyeplőt.*
-Rya, várj egy kicsit! Hadd igyanak a lovanak, rájuk fér egy kis frissítő.
*A férfi egy tompa kiáltással állíja meg húgát, és miután a nőstény is jónak látja a tér közepén álló szökőkúthoz vezetik a két koromfekete állatot. Sokkal másabban cseng Nael hangja mikor húgához szól, mint mikor a felszínekhez beszélt. Szereti törékeny testvérét, és ez nem merül ki a testvéri szeretettel. Miközben megpihennek kicsit váltanak néhány szót egymással. Vagy inkább csak Naelmenich panaszkodik.*
-Utálom ezeket a rongyokat! Kényelmetlen, és... fehér! Minek kellett felvetetned velem?
*Jól tudja hova is mennek, és miért, de nem különösebben érdekli sem a szertartás, sem az hogy visszontláthatja kedves rokonait. Legszívesebben mindnek elmetszené a torkát, de akkor nem tudna kivel szórakozni, élve sokkal szórakoztatóbbak tudnak lenni. Miután mindkét méretes hátas feltöltötte magát folytatják az utat, mi átvág a Szegénynegyeden, és a Gazdagnegyed nagy részén, és végül befordul a Dwirinthalen kúriához. Előre Ryafhennara megy, őt követi Nael, kedvtelen arckifejezéssel. ~Mindjárt kezdődhet a színészkedés. Unalmasnak napnak nézek elébe. Valahogy fel kell dobnom!~ Átlöki lábát a lovon, majd egy egyszerű mozdulattal a földre ugrik. A lovát egy szolgáló vezeti el, míg ő Rya nyomába szegődik. Tetszik neki amit lát, előtte egy gyönyörű ruhában, egy még gyönyörűbb mélységi léptei koptatják a padlót. Még mielőtt belépnének az étkezőbe szeretné tudtára adni terveit. Hátulról átkarolja a mellei alatt, és egy csókot hint a puha nyakra.*
-Remélem legalább majd te feldobod az estém, Húgom!
*Belépve a többiek közé elengedi a nőstényt, hadd köszönjön el Sely testétől. Nael azt még kicsit későbbre halasztaná. Karjait széttárja a családja viszontlátására, arcán pedig megjelenik az a mániákus, valamelyest félelmetes mosoly is. Hát persze, hogy előszőr az elhunyt öccsét köszönti, az új, ideiglenes régensüket. Jobbját nyújtja neki, de az az idegesítő mosoly nem akar eltűnni, szinte a másik arcába röhög. Mintha csak azt mondogatná, mennyire örül is a Matrónájuk halálának, és Denawarien gyászának, de ehelyett csak üres, hazug szavak hagyják el száját.*
-Milyen rég is volt már utolsó találkozásunk! Azóta szinte semmit sem változtál. Sajnálom Sely halálát, de kíváncsi vagyok ki veszi át a helyét. Remélem nem akarod te kisajátítani a hatalmat, Den.
*Beszéde végén még egy csontig hataló, éles kacajt is elenged, majd a hozzá legközelebb álló nőstényhez lép.*
-Soraya! Mily csodás nap ez, hát ismét láthatlak. Remélem már kicsit megenyhült a szíved, vagy még mindig olyan rideg vagy, mint gyermekkorunkban? Az biztos, hogy csak szebb lettél azóta!
*Úgy tűnik mindenkihez van egy-két szava, mit nem fél megosztani a többiekkel, bár Narzuth fagyos tekintete még ő benne is utat tőr.*
-Ha jól emlékszem, te vagy az Narzuth, nem igaz?
*A mosoly lehervad éjszínkék arcáról, de próbál nem meghátrálni, és mélyen a másik íriszeibe néz.*
-Nem mondom, hogy örülök a találkozásnak...
*Már tekintete siklana tovább Natynrae-ra, mikor a szeme sarkából megpillant egy hófehér fejtetetőt, kislányos arccal társítva. Sosem látta még ezt az arcot, próbálja felismerni, de nem sikerül neki beazonosítani. Még azt sem tudja ily hirtelen megmondani kire hasonlíthat a jelenlévők közül legjobban.*
-Hát te meg ki vagy? Nem láttalak eddig még. Csak véletlen nem a szoknyavadász Denawarien kölke vagy?
*Nem is tudja mennyire eltalálta, csak olcsó viccnek szánta az egészet. Még egy jót kacag is saját humorán. Végül még bemutatkozik Natynak is, és végül a koporsóhoz lépdel, de mielőtt odaérne testvére mellé, és átkarolná derekát, levedli eddig fehér gyászöltözetét takaró köpenyt, és csuklyát.*
-Holtan is olyan gyönyörű, mint mikor még élt. Naekrah kegye kísérjen!
651. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-10-13 12:23:46
Üzenet elküldve: 2013-10-13 12:23:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A végtisztelet//
*Az éjjel, mint egy nyolclábú, már megszőtte sötét hálóját, s ráborította a világra, rabul ejtve a drágakőként fénylő holdat, s ragyogó csillagokat. Újabb patadobogás töri meg a negyed utcáinak gyászos csendjét. Kísérteties páros suhan végig a kopott kövezeten ében hátasokon szokatlan, világos köpenybe burkolózva, mi a hosszú út ellenére is makulátlannak látszik. Valami rideg, felsőbbrendűséget sugárzó aura lengi körül őket. Csuklyájuk lehajtva, felfedve hófehér hajkoronájukat, az izzó lélektükröket és az egymásra olyannyira hasonlító arcvonásokat. Nyugodtnak tűnnek, megjelenésük mégis valamiféle nyugtalanságot áraszt szét, mint egy hideg fuvallat, ami egy másodpercre átjárja az ember egész testét, velejéig hatolva. Ki tudja, mikor is indulhattak útnak, de lovaik lépte most lassulni kezd, majd a kapun behajtva meg is áll.
A nő egy kecses, magabiztos mozdulattal szál le paripájáról, majd a kantárt némán egy szolgáló kezébe adja. Egy pillanatot vár fivérére is, majd elindul a bejárat irányába. Nem kopog, csendben lép be az ajtón, s válik meg köpenyétől. Most már jól látszik a nemes, fehér anyag, ami bokájáig omlik le, s csupán melle alatt díszíti pókháló egy tenyérnyi vastag sávban, semmi több. Némán körbepillantva üdvözli a jelenlévőket, majd lépteit a pódium felé vezeti. Hosszú ujjait a koporsóra helyezi, s lehunyva sűrű pilláit hajt fejet.*
- Sajnálom, hogy csak már csak így tudtalak viszontlátni, Matrónám. Naekrah áldása kísérjen utadon! *csendülnek fel első szavai, melyeket az úrnőnek tartogatott, megtörve eddigi hallgatását. Magában megannyi gondolatot fűz hozzá búcsúzásképp. Még ha kissé aljas is talán, szavai ezúttal úgy tűnik, őszintén szólnak. Miután tiszteletét lerótta, lassan eltávolodik, a ezek után már hajlandó a többiek felé is szavakba önteni üdvözletét, mit érkezésekor elmulasztott.*
*Az éjjel, mint egy nyolclábú, már megszőtte sötét hálóját, s ráborította a világra, rabul ejtve a drágakőként fénylő holdat, s ragyogó csillagokat. Újabb patadobogás töri meg a negyed utcáinak gyászos csendjét. Kísérteties páros suhan végig a kopott kövezeten ében hátasokon szokatlan, világos köpenybe burkolózva, mi a hosszú út ellenére is makulátlannak látszik. Valami rideg, felsőbbrendűséget sugárzó aura lengi körül őket. Csuklyájuk lehajtva, felfedve hófehér hajkoronájukat, az izzó lélektükröket és az egymásra olyannyira hasonlító arcvonásokat. Nyugodtnak tűnnek, megjelenésük mégis valamiféle nyugtalanságot áraszt szét, mint egy hideg fuvallat, ami egy másodpercre átjárja az ember egész testét, velejéig hatolva. Ki tudja, mikor is indulhattak útnak, de lovaik lépte most lassulni kezd, majd a kapun behajtva meg is áll.
A nő egy kecses, magabiztos mozdulattal szál le paripájáról, majd a kantárt némán egy szolgáló kezébe adja. Egy pillanatot vár fivérére is, majd elindul a bejárat irányába. Nem kopog, csendben lép be az ajtón, s válik meg köpenyétől. Most már jól látszik a nemes, fehér anyag, ami bokájáig omlik le, s csupán melle alatt díszíti pókháló egy tenyérnyi vastag sávban, semmi több. Némán körbepillantva üdvözli a jelenlévőket, majd lépteit a pódium felé vezeti. Hosszú ujjait a koporsóra helyezi, s lehunyva sűrű pilláit hajt fejet.*
- Sajnálom, hogy csak már csak így tudtalak viszontlátni, Matrónám. Naekrah áldása kísérjen utadon! *csendülnek fel első szavai, melyeket az úrnőnek tartogatott, megtörve eddigi hallgatását. Magában megannyi gondolatot fűz hozzá búcsúzásképp. Még ha kissé aljas is talán, szavai ezúttal úgy tűnik, őszintén szólnak. Miután tiszteletét lerótta, lassan eltávolodik, a ezek után már hajlandó a többiek felé is szavakba önteni üdvözletét, mit érkezésekor elmulasztott.*
650. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-10-13 10:15:31
Üzenet elküldve: 2013-10-13 10:15:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
//A végtisztelet//
*Ím újra látjuk őt, ahogy éjfekete lova nemes léptekkel közelít a Kúria felé. Ismerős félelmet ébreszt benned a fekete lepelbe burkolt árny, mely az állatot egyenes háttal üli meg, szinte mozdulatlanul. Hosszú ideje távozott e környékről, s nem gondolta, hogy ez idő alatt Naekrah ily számára kedvező módon szövi majd hálóját. Holló hozta a gyászos hírt, mely gyönyörrel tölti ki most elfajzott lelkét, így elérkezettnek látta az időt, hogy megtérjen rég látott testvéreihez, kikre többnyire szánalommal gondol. Kivéve egyet, s remény ébred benne, hogy őt is köztük üdvözölheti, az egyetlent, kinek helye van megfeketedett szívében.
Lassan megérkezik a pókkal díszített vaskapuhoz, ahol hűséges szolgálója már epedve várja, hogy ismét szolgálatába álljon. Miután leereszkedik a nemes állatról, átnyújtja a kantárt a remegő ifjúnak, majd könnyedén löki hátra csuklyáját, hogy felfedje arcát. Haja ezüst módjára fénylik, ahogy a Hold felé fordítja arcát, szemei halványan parázslanak az éj sötétjében, s ugyan csak sejteni lehet, de ében ajkain kedves mosoly pihen. Kecses ujjaival puhán érinti Jamill fehér arcát, markába fogja állát, s hüvelykujjával cirógatja meg. Majd szótlanul libben be a kapun, s kopogás nélkül nyit be a ház ajtaján, hisz már érzi a mellkasán függő medál hevülését, mely csak egy dolgot jelenthet. Odabent gyászos a csend, amit nem is kíván megtörni köszönéssel, csak némán lekeríti magáról fekete köpönyegét, amit az ajtóban álló szolga kezére ad, s halk léptekkel csatlakozik a Család többi tagjához. Elsőre megpillantja rég látott testvérét, kihez sietős léptekkel közelít, majd szoros ölelésébe vonja, nem törődve az esetleges rosszalló pillantásoktól. Boldogság járja át minden porcikáját, tiszta és őszinte öröm, s úgy látszik, hogy percekig szorítja magához mielőtt elengedné. Ezután fordul a ravatalon fekvőhöz, kezét a koporsóra helyezi, s csak gondolatban szól a benne fekvőhöz.*
~S így válik semmivé a tiszteletreméltó matróna! Kár, hogy így kell elbúcsúztassalak, dicsőbb módon is halálba segíthettelek volna!~
*Elmormol egy ősi imát, mely az elfeledett nyelven szól, s csak avatott papnő értené, melyben a Sötét Anya dicsőségére ajánlja fel elesett nővérét. Ezután visszalép öccse mellé, kinek kezét megfogja, ujjait összekulcsolja az övével és szeretet teljesen megszorítja. Bal kezével eligazítja hófehér ünneplőjét, majd elkezdi végigmérni az összegyűlt társaságot. Persze pillantása nem sértő, mindig félve ügyel a látszatra, hogy rokonai szemében megfelelően tűnjön fel.*
A hozzászólás írója (Soraya Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.13 10:35:17
*Ím újra látjuk őt, ahogy éjfekete lova nemes léptekkel közelít a Kúria felé. Ismerős félelmet ébreszt benned a fekete lepelbe burkolt árny, mely az állatot egyenes háttal üli meg, szinte mozdulatlanul. Hosszú ideje távozott e környékről, s nem gondolta, hogy ez idő alatt Naekrah ily számára kedvező módon szövi majd hálóját. Holló hozta a gyászos hírt, mely gyönyörrel tölti ki most elfajzott lelkét, így elérkezettnek látta az időt, hogy megtérjen rég látott testvéreihez, kikre többnyire szánalommal gondol. Kivéve egyet, s remény ébred benne, hogy őt is köztük üdvözölheti, az egyetlent, kinek helye van megfeketedett szívében.
Lassan megérkezik a pókkal díszített vaskapuhoz, ahol hűséges szolgálója már epedve várja, hogy ismét szolgálatába álljon. Miután leereszkedik a nemes állatról, átnyújtja a kantárt a remegő ifjúnak, majd könnyedén löki hátra csuklyáját, hogy felfedje arcát. Haja ezüst módjára fénylik, ahogy a Hold felé fordítja arcát, szemei halványan parázslanak az éj sötétjében, s ugyan csak sejteni lehet, de ében ajkain kedves mosoly pihen. Kecses ujjaival puhán érinti Jamill fehér arcát, markába fogja állát, s hüvelykujjával cirógatja meg. Majd szótlanul libben be a kapun, s kopogás nélkül nyit be a ház ajtaján, hisz már érzi a mellkasán függő medál hevülését, mely csak egy dolgot jelenthet. Odabent gyászos a csend, amit nem is kíván megtörni köszönéssel, csak némán lekeríti magáról fekete köpönyegét, amit az ajtóban álló szolga kezére ad, s halk léptekkel csatlakozik a Család többi tagjához. Elsőre megpillantja rég látott testvérét, kihez sietős léptekkel közelít, majd szoros ölelésébe vonja, nem törődve az esetleges rosszalló pillantásoktól. Boldogság járja át minden porcikáját, tiszta és őszinte öröm, s úgy látszik, hogy percekig szorítja magához mielőtt elengedné. Ezután fordul a ravatalon fekvőhöz, kezét a koporsóra helyezi, s csak gondolatban szól a benne fekvőhöz.*
~S így válik semmivé a tiszteletreméltó matróna! Kár, hogy így kell elbúcsúztassalak, dicsőbb módon is halálba segíthettelek volna!~
*Elmormol egy ősi imát, mely az elfeledett nyelven szól, s csak avatott papnő értené, melyben a Sötét Anya dicsőségére ajánlja fel elesett nővérét. Ezután visszalép öccse mellé, kinek kezét megfogja, ujjait összekulcsolja az övével és szeretet teljesen megszorítja. Bal kezével eligazítja hófehér ünneplőjét, majd elkezdi végigmérni az összegyűlt társaságot. Persze pillantása nem sértő, mindig félve ügyel a látszatra, hogy rokonai szemében megfelelően tűnjön fel.*
A hozzászólás írója (Soraya Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.13 10:35:17
649. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-10-13 03:23:45
Üzenet elküldve: 2013-10-13 03:23:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A végtisztelet//
*Útját mindig is szembeötlő abnormalitás szegélyezte, hisz egy pillantás is elég volt a heterokróm íriszpárba, hogy mindenki érezze: nem itt van a helye. Nem ebben a csendesen rothadó porhüvelyekkel telt világban... noha a lappangó haldoklás mindig is lenyűgözte, az az öntudatlan mód ahogy büszkén, s emelt fővel masíroztak mind az egyetlen, biztos pont felé. Ez pedig nem volt más mint a tömegsír obszcén ölelése. Nem, nem. Miért is tisztelegjen különleges öltözékbe bújva az Elmúlásnak, mikor azt csontjaiban hordja, és eleven mementóként hinti el a tőle való szorongás termékeny magvait? Nem történt ma semmi, nem történt aznap sem, amikor a matróna kilehelte lelkét. Vesződni ővele pedig egyszerűen nem érdemes, ezt nem elég hogy minden rokon tudhatja, az idegennek is elég egy pillantást vetni rá, hogy a kedve is elmenjen a vele való bármely érintkezéstől. Még annyitól is hogy úgy istenesen lehordja. Zavaró aurájába, kórságot hordozó természetellenes vérének félig-meddig látványos leképződésébe úgy burkolózik, mint a földet súroló, éjbársony köpenybe amelyet a kellemes időjárás ellenére folyamatosan magán tart. Nem, ő nem fog itt fehérben parádézni. S tán nem is várnák tőle, ha egyáltalán arra számítana akárki, hogy e gálára felbukkanna. Nem is küldetek érte, egyszerűen csak tudta, megérezte hiéna szimattal, hogy a gyász lecsapott a családra. Ez tűnik az egyetlen, ha nem is logikus, ám hihető magyarázatnak. Az ő esetében e két kategória, a ráció és a bizonyosság élesen elválik egymástól. Bár a pletykás nyelvekkel, kémekkel, intézőkkel könnyebb megmagyarázni hogy miért bukkant fel, ezekben az elméletekben valahogy mindig ott bujkál majd az önámítás tudata.
Mikor jött? Nem látta a kutya sem. Nem engedte be senki, nem találkozott cseléddel, nem kopogott, nem verte fel vak csatalovának nehéz patadobogása sem az utca csendjét. Vagy csak nem vették volna észre? Lehetséges, hogy ilyen nagy most a kavarodás a szertartás, az új Utód, a személyes veszteségek körül? Annyi biztos, hogy most itt áll baljóslatú, másvilági valójában, a büszke, komor, magas, s egyúttal egykedvű nemes szerzet. A terem nyílt ajtajában, fakó pillantását a koporsón, s az azt körülálló hármason nyugtatja.*
-Igen, lényegében ilyen, drága Moon.
*töri fel a meghitt pillanat szentségét síri mély basszusa. S bár megmagyarázni ezt sem nehéz, roppant fejlett empátiára nincsen szüksége hogy megfejthesse, mire kell válaszolnia, ez a gondolat is csak olyan sántának, önámítás-szagúnak látszana.
Bőrkesztyűbe bújtatott kezeivel összébb igazítja magán a köpönyegét miközben beljebb lépdel. A koporsó végében megállapodva, puszta illemtudásból hajtja meg a fejét, s rója le kötelességét egy halkan eldörmögött frázissal.*
-Naekrah kegye kísérjen, úrnő.*
majd felemeli lidércfényű pillantását díszes rokonságára.*
-Sajnálom, hogy ilyen szomorú alkalomból kell viszontlátnunk egymást.*
üresen, hazugon morajlik minden szava.*
*Útját mindig is szembeötlő abnormalitás szegélyezte, hisz egy pillantás is elég volt a heterokróm íriszpárba, hogy mindenki érezze: nem itt van a helye. Nem ebben a csendesen rothadó porhüvelyekkel telt világban... noha a lappangó haldoklás mindig is lenyűgözte, az az öntudatlan mód ahogy büszkén, s emelt fővel masíroztak mind az egyetlen, biztos pont felé. Ez pedig nem volt más mint a tömegsír obszcén ölelése. Nem, nem. Miért is tisztelegjen különleges öltözékbe bújva az Elmúlásnak, mikor azt csontjaiban hordja, és eleven mementóként hinti el a tőle való szorongás termékeny magvait? Nem történt ma semmi, nem történt aznap sem, amikor a matróna kilehelte lelkét. Vesződni ővele pedig egyszerűen nem érdemes, ezt nem elég hogy minden rokon tudhatja, az idegennek is elég egy pillantást vetni rá, hogy a kedve is elmenjen a vele való bármely érintkezéstől. Még annyitól is hogy úgy istenesen lehordja. Zavaró aurájába, kórságot hordozó természetellenes vérének félig-meddig látványos leképződésébe úgy burkolózik, mint a földet súroló, éjbársony köpenybe amelyet a kellemes időjárás ellenére folyamatosan magán tart. Nem, ő nem fog itt fehérben parádézni. S tán nem is várnák tőle, ha egyáltalán arra számítana akárki, hogy e gálára felbukkanna. Nem is küldetek érte, egyszerűen csak tudta, megérezte hiéna szimattal, hogy a gyász lecsapott a családra. Ez tűnik az egyetlen, ha nem is logikus, ám hihető magyarázatnak. Az ő esetében e két kategória, a ráció és a bizonyosság élesen elválik egymástól. Bár a pletykás nyelvekkel, kémekkel, intézőkkel könnyebb megmagyarázni hogy miért bukkant fel, ezekben az elméletekben valahogy mindig ott bujkál majd az önámítás tudata.
Mikor jött? Nem látta a kutya sem. Nem engedte be senki, nem találkozott cseléddel, nem kopogott, nem verte fel vak csatalovának nehéz patadobogása sem az utca csendjét. Vagy csak nem vették volna észre? Lehetséges, hogy ilyen nagy most a kavarodás a szertartás, az új Utód, a személyes veszteségek körül? Annyi biztos, hogy most itt áll baljóslatú, másvilági valójában, a büszke, komor, magas, s egyúttal egykedvű nemes szerzet. A terem nyílt ajtajában, fakó pillantását a koporsón, s az azt körülálló hármason nyugtatja.*
-Igen, lényegében ilyen, drága Moon.
*töri fel a meghitt pillanat szentségét síri mély basszusa. S bár megmagyarázni ezt sem nehéz, roppant fejlett empátiára nincsen szüksége hogy megfejthesse, mire kell válaszolnia, ez a gondolat is csak olyan sántának, önámítás-szagúnak látszana.
Bőrkesztyűbe bújtatott kezeivel összébb igazítja magán a köpönyegét miközben beljebb lépdel. A koporsó végében megállapodva, puszta illemtudásból hajtja meg a fejét, s rója le kötelességét egy halkan eldörmögött frázissal.*
-Naekrah kegye kísérjen, úrnő.*
majd felemeli lidércfényű pillantását díszes rokonságára.*
-Sajnálom, hogy ilyen szomorú alkalomból kell viszontlátnunk egymást.*
üresen, hazugon morajlik minden szava.*
648. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-10-10 14:36:48
Üzenet elküldve: 2013-10-10 14:36:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//A végtisztelet//
* Mielőtt az utolsó vörös napsugár is elhalna Moon úgy dönt ideje öltözködnie. Mindennapos, erdőjáró vagy épp edzésre alkalmas ruháját hosszú fehér lepelre cseréli. Lábait apró hószín topánba bújtatja majd érdeklődve áll meg a tükör előtt. Egy szemvillanás jelzi csak, hogy elégedett a látvánnyal. Hosszú fehér haja kibontva pihen a vállain. A ruha egyenes szabású, alig valamicskét bővülve a föld felé amit nem érint meg, fehér cipőorr villan elő. Nyakában egy ezüstös nyaklánc rajta fekete, fél tenyérnyi nagyságú pók himbálózik, mintha legalábbis élne.
Kilép a szobája ajtaján. Mivel késésben van sietve veszi be a kanyart majd szedi a lépcsőket egészen a földszintig. Ott hirtelen megáll. Szusszan egyet majd méltóságteljes léptekkel indul meg a koporsó felé.
Először a halott előtt hajt fejet. Pillái elfedik smaragd íriszeit miközben pár rövid gondolatban elbúcsúzik az koporsóban fekvőtől. Csak ezt követően fordul Den felé akit egy komor főhajtással köszönt majd pedig Naty mellé lép üdvözölve a rangidős nőstényt.
Mint minden fiatalé, az ő türelme is véges. Talán ha pár percet bír ki némán. Tekintete a koporsóról Denre majd vissza Sely sziluettjére vándorol. A túlságosan is békés arc megrémíti, nem ilyennek ismerte ő a matrónát. ~Szóval ilyen a halál?~ kérdi magában majd a félig pók, félig mélységi nőstényre gondol kivel a pincében vélt találkozni. ~Vajon már Sely is mellette él?~
- Laz bácsi hol van? *töri meg hirtelen a csendet kérdését Dennek szegezve. Szíve szerint azonnal kirohanna a kertbe, vagy felforgatná az egész házat, hogy mindenkit összetereljen. Hiába, eddig még nem volt része temetésben.*
* Mielőtt az utolsó vörös napsugár is elhalna Moon úgy dönt ideje öltözködnie. Mindennapos, erdőjáró vagy épp edzésre alkalmas ruháját hosszú fehér lepelre cseréli. Lábait apró hószín topánba bújtatja majd érdeklődve áll meg a tükör előtt. Egy szemvillanás jelzi csak, hogy elégedett a látvánnyal. Hosszú fehér haja kibontva pihen a vállain. A ruha egyenes szabású, alig valamicskét bővülve a föld felé amit nem érint meg, fehér cipőorr villan elő. Nyakában egy ezüstös nyaklánc rajta fekete, fél tenyérnyi nagyságú pók himbálózik, mintha legalábbis élne.
Kilép a szobája ajtaján. Mivel késésben van sietve veszi be a kanyart majd szedi a lépcsőket egészen a földszintig. Ott hirtelen megáll. Szusszan egyet majd méltóságteljes léptekkel indul meg a koporsó felé.
Először a halott előtt hajt fejet. Pillái elfedik smaragd íriszeit miközben pár rövid gondolatban elbúcsúzik az koporsóban fekvőtől. Csak ezt követően fordul Den felé akit egy komor főhajtással köszönt majd pedig Naty mellé lép üdvözölve a rangidős nőstényt.
Mint minden fiatalé, az ő türelme is véges. Talán ha pár percet bír ki némán. Tekintete a koporsóról Denre majd vissza Sely sziluettjére vándorol. A túlságosan is békés arc megrémíti, nem ilyennek ismerte ő a matrónát. ~Szóval ilyen a halál?~ kérdi magában majd a félig pók, félig mélységi nőstényre gondol kivel a pincében vélt találkozni. ~Vajon már Sely is mellette él?~
- Laz bácsi hol van? *töri meg hirtelen a csendet kérdését Dennek szegezve. Szíve szerint azonnal kirohanna a kertbe, vagy felforgatná az egész házat, hogy mindenkit összetereljen. Hiába, eddig még nem volt része temetésben.*
647. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-10-08 19:33:06
Üzenet elküldve: 2013-10-08 19:33:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
//A végtisztelet//
- Hát elérkezett ez a nap is, amire nem nagyon vágytam. Bárcsak ott lehettem volna az utolsó pillanatban, bárcsak...s miért nem? Édes drága Xselyahra! Nem felejtelek el, ma érted égnek a gyertyák, mutatja az utat neked, ha visszajössz majd megtaláld a helyes utat, ahol összetört szívek várnak, fájdalmas könnyekkel.
*A fésülködő tükör előtt bámul maga elé s hangosan beszél, bár nem sok reményt fűz ahhoz, hogy meghallja bárki is. Már belebújt hófehér selyem ruhájába, amin nincs semmi csicsa, egyszerű, letisztult, bokáig érő darab. Egyedül a háta pókhálómintás. Felveszi a fehér cipőjét, megigazítja hajkoronáját majd lassan feláll az asztaltól, elfújja a gyertyát mit meggyújtott, s még mielőtt kinyitná az ajtót, sóhajt egy nagyot. Lenyomja a kilincset az ajtón s elindul lefelé. A lépcsőtetején azonban megáll, s onnan pillant le. Látja a fekete pódiumot, valamit a koporsót, benne a matrónával. Lassan lépked lefelé a fokokon, közben rezzenéstelen, érzelem mentes arccal nézi Xselyahra gyönyörű arcát. Közelebb érve biccent Denawariennek, de nem szól semmit, helyette a koporsó felé fordul s egyik kezét ráhelyezve lehunyja a szemét egy pillanatra, majd ránéz a Matrónára.*
- Nem gondoltam volna, hogy egyszer így látlak. Bár olyan, mintha csak aludnál, tudom, hogy nincs így. Ne félj, én helyetted is álmodni fogok egy szép világot, olyant amilyet mindig is szerettél volna. Nyugodj békében drága Matróna, drága testvérem, Xselyahra!
*Bár nem vér szerinti testvérek, mégis mindig úgy szerette, mintha az lett volna. Nyel egy nagyot, majd az egyik ablakhoz sétál vontatottan. Nem engedhet meg magának gyengeséget, hiszen ez bármennyire is szomorú nap, mégis Naekrah nagyságát hirdeti.*
~Tudom, hogy így tested nem vész kárba, s ezzel is Naekrah-t dicsőítjük.~
- Hát elérkezett ez a nap is, amire nem nagyon vágytam. Bárcsak ott lehettem volna az utolsó pillanatban, bárcsak...s miért nem? Édes drága Xselyahra! Nem felejtelek el, ma érted égnek a gyertyák, mutatja az utat neked, ha visszajössz majd megtaláld a helyes utat, ahol összetört szívek várnak, fájdalmas könnyekkel.
*A fésülködő tükör előtt bámul maga elé s hangosan beszél, bár nem sok reményt fűz ahhoz, hogy meghallja bárki is. Már belebújt hófehér selyem ruhájába, amin nincs semmi csicsa, egyszerű, letisztult, bokáig érő darab. Egyedül a háta pókhálómintás. Felveszi a fehér cipőjét, megigazítja hajkoronáját majd lassan feláll az asztaltól, elfújja a gyertyát mit meggyújtott, s még mielőtt kinyitná az ajtót, sóhajt egy nagyot. Lenyomja a kilincset az ajtón s elindul lefelé. A lépcsőtetején azonban megáll, s onnan pillant le. Látja a fekete pódiumot, valamit a koporsót, benne a matrónával. Lassan lépked lefelé a fokokon, közben rezzenéstelen, érzelem mentes arccal nézi Xselyahra gyönyörű arcát. Közelebb érve biccent Denawariennek, de nem szól semmit, helyette a koporsó felé fordul s egyik kezét ráhelyezve lehunyja a szemét egy pillanatra, majd ránéz a Matrónára.*
- Nem gondoltam volna, hogy egyszer így látlak. Bár olyan, mintha csak aludnál, tudom, hogy nincs így. Ne félj, én helyetted is álmodni fogok egy szép világot, olyant amilyet mindig is szerettél volna. Nyugodj békében drága Matróna, drága testvérem, Xselyahra!
*Bár nem vér szerinti testvérek, mégis mindig úgy szerette, mintha az lett volna. Nyel egy nagyot, majd az egyik ablakhoz sétál vontatottan. Nem engedhet meg magának gyengeséget, hiszen ez bármennyire is szomorú nap, mégis Naekrah nagyságát hirdeti.*
~Tudom, hogy így tested nem vész kárba, s ezzel is Naekrah-t dicsőítjük.~
646. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-10-08 18:42:24
Üzenet elküldve: 2013-10-08 18:42:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
// A végtisztelet //
*A Merinán tartott bál óta nem nagyon hordott fehéret. Most viszont újabb hószín ruhát készíttetett. Nem csak magának, ám sajátja is már önmagában figyelemre méltó. Ugyan, nem több egy átlagos ruházatnál, mit a temetéseken hordani szokás, azzal a különbséggel, hogy kiváló anyaga fehér, mi a gyász színe a Dwirinthaleneknél.
Az étkezőben áll, mit újfent átalakítottak egy alkalom erejéig. Az asztalokat és székeket eltávolították, hogy a helyiség központi eleme egy ébenfából készült pódium lehessen. Ám ami rajta van, sokkal fontosabb.
Egy éjfekete, kovácsoltvas koporsó, minek csak az alja egybefüggő, oldala pedig pókháló mintázatú. Erre a mintázatra leheletvékony selyem van feltekerve, hogy még inkább pókháló hatását keltse. Ebben fekszik Xselyahra Dwirinthalen, a család eddigi matrónája, s gyermeke anyja, rajta pedig egy fehér ruha, amiben most is olyan gyönyörű, mint életében volt mindig. Odalép hozzá és kisimít egy tincset az arcából, tökéletes hajkoronájába illesztve vissza azt, hogy semmi ne takarja el nyugalmas, sima arcát. A koporsóban még sok száz rózsa pihen, vérvörösek, akárcsak Sely ajkai, vagy szemei, ám lélektükreit szemhéjai fedik, ettől még inkább nyugodtságot sugározva. Persze, most sincs mosoly arcán, Den mégis úgy hiszi, hogy a száj szegletében akaratlan is mindig ott bujkál.
A többiekre vár, hiszen minden családtag tudtára adta, hogy ez az este lesz az, melyen megadják a végtiszteletet az úrnőnek. Tiszteletlenség, hogy nem egyből tette, viszont mentségére szólhat, hogy csodálatos szertartást kreált, s a gyermekre is odafigyelt. Tökéletes dajkát talált, kire Gidralds felügyel, mikor Denawarien házon kívül van. Remek szolgáló, amint Nysissdraira elég idős lesz, megkapja őt. Sely is biztos ezt akarná.
Lazzur érkezése fontos, Gid is csak Den parancsára vár. Hiszen, innen el kell majd vinniük a koporsót, erre pedig egyedül nem lenne képes a család ideiglenes vezetője. Hiába, így is sok gond szakadt a vállaira, próbálja megosztani a terhet másokkal, kikben még bízik.*
- Hol vagytok már?
*Suttogja maga elé, közben újra nővérkéje arcára téved pillantása és nyugodt mosolyt csal arcára. Kicsit sajnálja, hogy búcsúznia kell tőle, de örvendetes, hogy Naekrah istennőhöz térhet vissza. Ezért mosolyog, ezért nem sír.*
*A Merinán tartott bál óta nem nagyon hordott fehéret. Most viszont újabb hószín ruhát készíttetett. Nem csak magának, ám sajátja is már önmagában figyelemre méltó. Ugyan, nem több egy átlagos ruházatnál, mit a temetéseken hordani szokás, azzal a különbséggel, hogy kiváló anyaga fehér, mi a gyász színe a Dwirinthaleneknél.
Az étkezőben áll, mit újfent átalakítottak egy alkalom erejéig. Az asztalokat és székeket eltávolították, hogy a helyiség központi eleme egy ébenfából készült pódium lehessen. Ám ami rajta van, sokkal fontosabb.
Egy éjfekete, kovácsoltvas koporsó, minek csak az alja egybefüggő, oldala pedig pókháló mintázatú. Erre a mintázatra leheletvékony selyem van feltekerve, hogy még inkább pókháló hatását keltse. Ebben fekszik Xselyahra Dwirinthalen, a család eddigi matrónája, s gyermeke anyja, rajta pedig egy fehér ruha, amiben most is olyan gyönyörű, mint életében volt mindig. Odalép hozzá és kisimít egy tincset az arcából, tökéletes hajkoronájába illesztve vissza azt, hogy semmi ne takarja el nyugalmas, sima arcát. A koporsóban még sok száz rózsa pihen, vérvörösek, akárcsak Sely ajkai, vagy szemei, ám lélektükreit szemhéjai fedik, ettől még inkább nyugodtságot sugározva. Persze, most sincs mosoly arcán, Den mégis úgy hiszi, hogy a száj szegletében akaratlan is mindig ott bujkál.
A többiekre vár, hiszen minden családtag tudtára adta, hogy ez az este lesz az, melyen megadják a végtiszteletet az úrnőnek. Tiszteletlenség, hogy nem egyből tette, viszont mentségére szólhat, hogy csodálatos szertartást kreált, s a gyermekre is odafigyelt. Tökéletes dajkát talált, kire Gidralds felügyel, mikor Denawarien házon kívül van. Remek szolgáló, amint Nysissdraira elég idős lesz, megkapja őt. Sely is biztos ezt akarná.
Lazzur érkezése fontos, Gid is csak Den parancsára vár. Hiszen, innen el kell majd vinniük a koporsót, erre pedig egyedül nem lenne képes a család ideiglenes vezetője. Hiába, így is sok gond szakadt a vállaira, próbálja megosztani a terhet másokkal, kikben még bízik.*
- Hol vagytok már?
*Suttogja maga elé, közben újra nővérkéje arcára téved pillantása és nyugodt mosolyt csal arcára. Kicsit sajnálja, hogy búcsúznia kell tőle, de örvendetes, hogy Naekrah istennőhöz térhet vissza. Ezért mosolyog, ezért nem sír.*
645. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-09-10 08:48:08
Üzenet elküldve: 2013-09-10 08:48:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Moonxylwery Dwirinthalen - udvar//
*Átveszi a pénzt és a páncélja által részben takart erszényébe helyezi az érméket. Nem számolja meg.*
- Úrnóm végtelenül kegyes vagy szolgálódhoz, hogy a választás luxusát kínálod neki.
*Nem állhatja meg, hogy meg ne hajoljon, így Moonxylwery egy könyörtelenül a férfibe vert, tökéletes meghajlást láthat tőle. Olyat, amit fajtársai évszázadok óta használnak, amikor egy hím háláját fejezi ki egy nőstény előtt. A kissé bonyolult, de kecses látványt nyújtó mozdulatok minden egyes részeleme egyetlen célt szolgál, kifejezni azt, hogy a hím mennyivel alacsonyabb rendű, mint a vele szemben álló nőstény.*
- Nem szeretnék választani. Hölgyem a parancsolóm amíg a zsoldjában tart, nekem az a dolgom, hogy engedelmeskedjek és így is fogok tenni. Mivel még nem szolgáltam rá a bizalomra, nem szeretném azzal kivívni e kegyet, hogy a Dwirinthalen Ház nemes sarját hagyom veszélynek kitenni magát.
Megtiszteltetésnek venném, ha Úrnőm méltóztatnál körbevezetni, hogy megnézhessem azon részeket, melyekbe bejárásom lesz. Ha az istenek - és Házad ellenségei - úgy döntenek, hogy valami veszedelmet szabadítanak Házadra, szeretném tudni, hogy milyen lehetőségeim vannak testőrödként.
*Átveszi a pénzt és a páncélja által részben takart erszényébe helyezi az érméket. Nem számolja meg.*
- Úrnóm végtelenül kegyes vagy szolgálódhoz, hogy a választás luxusát kínálod neki.
*Nem állhatja meg, hogy meg ne hajoljon, így Moonxylwery egy könyörtelenül a férfibe vert, tökéletes meghajlást láthat tőle. Olyat, amit fajtársai évszázadok óta használnak, amikor egy hím háláját fejezi ki egy nőstény előtt. A kissé bonyolult, de kecses látványt nyújtó mozdulatok minden egyes részeleme egyetlen célt szolgál, kifejezni azt, hogy a hím mennyivel alacsonyabb rendű, mint a vele szemben álló nőstény.*
- Nem szeretnék választani. Hölgyem a parancsolóm amíg a zsoldjában tart, nekem az a dolgom, hogy engedelmeskedjek és így is fogok tenni. Mivel még nem szolgáltam rá a bizalomra, nem szeretném azzal kivívni e kegyet, hogy a Dwirinthalen Ház nemes sarját hagyom veszélynek kitenni magát.
Megtiszteltetésnek venném, ha Úrnőm méltóztatnál körbevezetni, hogy megnézhessem azon részeket, melyekbe bejárásom lesz. Ha az istenek - és Házad ellenségei - úgy döntenek, hogy valami veszedelmet szabadítanak Házadra, szeretném tudni, hogy milyen lehetőségeim vannak testőrödként.
644. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-09-08 20:39:54
Üzenet elküldve: 2013-09-08 20:39:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Drevyne Orellandas - A Kúria udvarán //
* Belép az ajtón. Körbenéz, ha vannak bent családtagok akkor azokat köszönti majd határozott, nyugodt léptekkel felsétál az emeletre, a szobájába. Gyorsan körbe néz, úgy tűnik az utóbbi fél napban nem járt erre senki. Minden pontosan úgy van miként azt hagyta. A szekrénye egyik polcán ott a kis tartalék pénzes zacskója amiben a megtakarításait tartja, onnan emeli ki a felajánlott összeget majd még külön magához vesz néhány aranyat, hogy benézzen a piacra és vegyen egy másik erszényt az ellopott helyébe. Még egy utolsó pillantás a hívogatóan terpeszkedő fotel felé, hiába rég volt a tegnapi naplemente és talán még van vagy két órája amíg a náluk megszokott pihenési idő elérkezik.
Lesiet a lépcsőn és kilép az ajtón. A kint nézelődő Drevyne Orellandas elé lép és átnyújtja neki a 20 aranyat.
*
- Ezzel meg is volnánk. *mondja vidáman majd körülnéz gondolkodva mi is legyen a következő lépés.
- Mivel még nem ismered a várost két irányt javasolhatok. *mondja miközben a kutya játszótárs hiányába a gazdája mellé somfordál, leül és értelmes, fekete szemeit egyik mélységiről a másikra emeli.*
- Mehetünk a bazárba majd a kovácsműhelybe, ha érdekel és végül a barakkba mielőtt bemutatnálak a családomnak és kiválasztanánk a szobádat. *visszagondol a hím ideérkezésekor mondott szavaira és sejtelmes mosoly rajzolódik ki bájos arcán.*
- Ha szerencséd van Den megengedi, hogy körbevezesselek a házon, hogy láthasd, a giccs csak külcsín.
* Természetesen az is megeshet, hogy ezt a kegyet az apja csak jó pár hónapos ismeretség után adja meg.
- A másik lehetőség pedig az erdő, azt mondjuk főleg Démon szokta értékelni.
* A kölyök mintha tökéletesen értené Moon szavait örömmel felugat, és már iramodik is a kapu felé majd tesz egy nagy kört, hogy várakozva visszatérjen a gazdájához.*
* Belép az ajtón. Körbenéz, ha vannak bent családtagok akkor azokat köszönti majd határozott, nyugodt léptekkel felsétál az emeletre, a szobájába. Gyorsan körbe néz, úgy tűnik az utóbbi fél napban nem járt erre senki. Minden pontosan úgy van miként azt hagyta. A szekrénye egyik polcán ott a kis tartalék pénzes zacskója amiben a megtakarításait tartja, onnan emeli ki a felajánlott összeget majd még külön magához vesz néhány aranyat, hogy benézzen a piacra és vegyen egy másik erszényt az ellopott helyébe. Még egy utolsó pillantás a hívogatóan terpeszkedő fotel felé, hiába rég volt a tegnapi naplemente és talán még van vagy két órája amíg a náluk megszokott pihenési idő elérkezik.
Lesiet a lépcsőn és kilép az ajtón. A kint nézelődő Drevyne Orellandas elé lép és átnyújtja neki a 20 aranyat.
*- Ezzel meg is volnánk. *mondja vidáman majd körülnéz gondolkodva mi is legyen a következő lépés.
- Mivel még nem ismered a várost két irányt javasolhatok. *mondja miközben a kutya játszótárs hiányába a gazdája mellé somfordál, leül és értelmes, fekete szemeit egyik mélységiről a másikra emeli.*
- Mehetünk a bazárba majd a kovácsműhelybe, ha érdekel és végül a barakkba mielőtt bemutatnálak a családomnak és kiválasztanánk a szobádat. *visszagondol a hím ideérkezésekor mondott szavaira és sejtelmes mosoly rajzolódik ki bájos arcán.*
- Ha szerencséd van Den megengedi, hogy körbevezesselek a házon, hogy láthasd, a giccs csak külcsín.
* Természetesen az is megeshet, hogy ezt a kegyet az apja csak jó pár hónapos ismeretség után adja meg.
- A másik lehetőség pedig az erdő, azt mondjuk főleg Démon szokta értékelni.
* A kölyök mintha tökéletesen értené Moon szavait örömmel felugat, és már iramodik is a kapu felé majd tesz egy nagy kört, hogy várakozva visszatérjen a gazdájához.*
643. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-09-06 19:55:33
Üzenet elküldve: 2013-09-06 19:55:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Moonxylwery Dwirinthalen//
- Régen rossz lenne, ha nyílt háborúvá eszkalálódna a nemesek mesterkedése. Akkor igen csak hozzá nem értő, vezetésre alkalmatlan egyénekről beszélnénk, akiket szükség szerint akár ki is lehet végezni a hatalom által persze. A szolgáknak nincs joga ítélkezni úrnőik felett.
*Elmélkedéséből kizökkenti, hogy lassan felismeri a tényt, hogy nem egy politikai vita kellős közepébe csöppent, ezért aztán vissza is vesz a tempóból.*
- Azért tartom a véleményem abban a témában miszerint egy normális árnyékháborút ilyen giccses környezetben nem lehet vívni. Az árnyékháborúk egyetlen szabálya: túlélni bármi áron. Egy ilyen környezetben pedig óhatatlanul szabályokkal rondítanak az összképbe, játékká degradálva ezt a halálos játszmát.
*Hangjába keserűség vegyül, de egy legyintéssel elkerüli a komor gondolatokat.*
- Úgy hiszem sokat fogunk egymástól is tanulni.
*A többi dologra nem reagál. Ő más irányból érkezett, mint amit Moon ismer, és ott igen is halálos veszély leselkedik mindenkire, aki fel akar jönni a mélyből a felszínre.
A Démon nevezetű kutyával nem tud barátságot kötni. Figyeli az eredendően ragadozó, de mára már őrző-védő ösztönökkel felruházott lényt. Soha nem látott még kutyát ily közelről anélkül, hogy harcra került volna a sor. Ez a lény mégsem támadja meg. Ha Moon kijön, azt láthatja, hogy Drevyne úgy mustrálja Démont, mint ha legalábbis élet-halál párbajra készülne. Természetesen csak áll egy helyben a sötételf, egyáltalán nem akarja bántani munkaadója kutyáját.*
- Régen rossz lenne, ha nyílt háborúvá eszkalálódna a nemesek mesterkedése. Akkor igen csak hozzá nem értő, vezetésre alkalmatlan egyénekről beszélnénk, akiket szükség szerint akár ki is lehet végezni a hatalom által persze. A szolgáknak nincs joga ítélkezni úrnőik felett.
*Elmélkedéséből kizökkenti, hogy lassan felismeri a tényt, hogy nem egy politikai vita kellős közepébe csöppent, ezért aztán vissza is vesz a tempóból.*
- Azért tartom a véleményem abban a témában miszerint egy normális árnyékháborút ilyen giccses környezetben nem lehet vívni. Az árnyékháborúk egyetlen szabálya: túlélni bármi áron. Egy ilyen környezetben pedig óhatatlanul szabályokkal rondítanak az összképbe, játékká degradálva ezt a halálos játszmát.
*Hangjába keserűség vegyül, de egy legyintéssel elkerüli a komor gondolatokat.*
- Úgy hiszem sokat fogunk egymástól is tanulni.
*A többi dologra nem reagál. Ő más irányból érkezett, mint amit Moon ismer, és ott igen is halálos veszély leselkedik mindenkire, aki fel akar jönni a mélyből a felszínre.
A Démon nevezetű kutyával nem tud barátságot kötni. Figyeli az eredendően ragadozó, de mára már őrző-védő ösztönökkel felruházott lényt. Soha nem látott még kutyát ily közelről anélkül, hogy harcra került volna a sor. Ez a lény mégsem támadja meg. Ha Moon kijön, azt láthatja, hogy Drevyne úgy mustrálja Démont, mint ha legalábbis élet-halál párbajra készülne. Természetesen csak áll egy helyben a sötételf, egyáltalán nem akarja bántani munkaadója kutyáját.*
642. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-09-05 16:27:00
Üzenet elküldve: 2013-09-05 16:27:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Drevyne Orellandas - A Kúria udvarán //
* Sokat tudóan mosolyodik el a kétkedő szavak hallatán. Hiába ő a fiatalabb de mintha a hímet a verekedős iskolások közül szalasztották volna pedig bizony a felső rétegekben nem a szemtől szembe harc a divat. Itt az ügyesen kevert lapok többet érnek mint egy egész ezred a primortorral az élen.*
- Itt nincs hadiállapot, legalábbis eddig mindig béke honolt az utcákon. Félnivalónk inkább a zsebtolvajoktól és a bandákba verődött gyilkosoktól van. A Gazdagnegyedet mindig jól védték a városőrök, nem hiába a bőségesen csepegtetett arany. Meg hát minden háznak megvannak a saját zsoldosai is. *teszi még hozzá miközben örömmel látja feltűnni a saját kapujukat.*
- Őriztetni a barlangokat? *kérdez vissza csodálkozva majd átgondolja jobban és könnyedén válaszol. *Ha jól sejtem Arthenior város közelében egy komolyabb barlangrendszer van csak, az is a kikötőhöz közel, talán tenger vájta járatok. Nem tudom, arra még soha sem jártam.
* Sietve fordul be a kertkapun majd oldalán a testőrrel átvág a rövidke kerten, hogy az ajtóban megtorpanjon.*
- Várj meg kérlek itt. *mondja majd megsimogatja az üdvözlésére előviharzott Démon kobakját *Ő itt Dravyne, vigyázz rá. *hagyja ott a körülbelül egy éves dobberman kölyköt a mélységivel. Üdvözli az épület ajtajában posztoló őrt majd eltűnik a házban.
A kutya alap hozzáállása játékos. Körbeugrálja, megszimatolja majd jó két méter távolságba lehasal tőle várva, hogy valami játékkal álljon elő a hím. Démon végül is egy dolgot nem engedne csak Drevynenek, azt, hogy hozzáérjen vagy, hogy belépjen a kúriába. Elmenni éppen elmehet de talán mégis érdemesebb bevárni a kialkudott aranyat.*
A hozzászólás írója (Moonxylwery Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.05 16:52:25
* Sokat tudóan mosolyodik el a kétkedő szavak hallatán. Hiába ő a fiatalabb de mintha a hímet a verekedős iskolások közül szalasztották volna pedig bizony a felső rétegekben nem a szemtől szembe harc a divat. Itt az ügyesen kevert lapok többet érnek mint egy egész ezred a primortorral az élen.*
- Itt nincs hadiállapot, legalábbis eddig mindig béke honolt az utcákon. Félnivalónk inkább a zsebtolvajoktól és a bandákba verődött gyilkosoktól van. A Gazdagnegyedet mindig jól védték a városőrök, nem hiába a bőségesen csepegtetett arany. Meg hát minden háznak megvannak a saját zsoldosai is. *teszi még hozzá miközben örömmel látja feltűnni a saját kapujukat.*
- Őriztetni a barlangokat? *kérdez vissza csodálkozva majd átgondolja jobban és könnyedén válaszol. *Ha jól sejtem Arthenior város közelében egy komolyabb barlangrendszer van csak, az is a kikötőhöz közel, talán tenger vájta járatok. Nem tudom, arra még soha sem jártam.
* Sietve fordul be a kertkapun majd oldalán a testőrrel átvág a rövidke kerten, hogy az ajtóban megtorpanjon.*
- Várj meg kérlek itt. *mondja majd megsimogatja az üdvözlésére előviharzott Démon kobakját *Ő itt Dravyne, vigyázz rá. *hagyja ott a körülbelül egy éves dobberman kölyköt a mélységivel. Üdvözli az épület ajtajában posztoló őrt majd eltűnik a házban.
A kutya alap hozzáállása játékos. Körbeugrálja, megszimatolja majd jó két méter távolságba lehasal tőle várva, hogy valami játékkal álljon elő a hím. Démon végül is egy dolgot nem engedne csak Drevynenek, azt, hogy hozzáérjen vagy, hogy belépjen a kúriába. Elmenni éppen elmehet de talán mégis érdemesebb bevárni a kialkudott aranyat.*
A hozzászólás írója (Moonxylwery Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.05 16:52:25
641. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-08-01 17:15:10
Üzenet elküldve: 2013-08-01 17:15:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
*Nem a legjobb támadása volt ez, így szinte játszi könnyedséggel védhető a csapása. Nem is akarná megölni, csak kíváncsi rá, hogy mennyire lenne hasznos ez a kölyök. Ha másra nem, legalább Iana védelmére, bár nem érezné nagy veszteségnek.
Mivel szeretne még többet megtudni, egy támadó csellel készül. //d10:5// Kiválóan sikerül, se túl lassú, se túl lendületes, előbb jobbra indul, mintha arról támadna, végül mégis maga lép közbe, hogy egy a bal felkarra irányított támadást kivitelezzen. Más esetben harcképtelenné tenné ezzel ellenfele bal kezét, ám most csak egy vágás, ha csak Conarn nem képes elég szerencsét és tehetséget egy védésbe vagy kitérésbe összesűríteni. De ennél többet Den sem akar.
Bármi legyen a kimenetele, ennek utána csak hátrább lép és elmosolyodik.*
- Igen, egy tanár sokat tud segíteni.
*Ő ne tudná, aki a család harcosaival edzett, hiába volt a matróna fia? Aki csak azért élhetett, mert apjuk a saját két kezével rángatta a kisfiút akkor az edzőtérre és felügyelte, hogy vért izzadjon mindig. Hiába, az életét köszönheti Brethilnek. Más különben vagy egy talpnyaló lett volna belőle is, vagy holt. És egyik sem olyan, amit a mostani Den, az a Den, aki régensként a család élére került, az a Den, akinek a gyermeke lesz a következő matróna, soha nem nyugodna bele, hogy ilyenné váljon.*
Mivel szeretne még többet megtudni, egy támadó csellel készül. //d10:5// Kiválóan sikerül, se túl lassú, se túl lendületes, előbb jobbra indul, mintha arról támadna, végül mégis maga lép közbe, hogy egy a bal felkarra irányított támadást kivitelezzen. Más esetben harcképtelenné tenné ezzel ellenfele bal kezét, ám most csak egy vágás, ha csak Conarn nem képes elég szerencsét és tehetséget egy védésbe vagy kitérésbe összesűríteni. De ennél többet Den sem akar.
Bármi legyen a kimenetele, ennek utána csak hátrább lép és elmosolyodik.*
- Igen, egy tanár sokat tud segíteni.
*Ő ne tudná, aki a család harcosaival edzett, hiába volt a matróna fia? Aki csak azért élhetett, mert apjuk a saját két kezével rángatta a kisfiút akkor az edzőtérre és felügyelte, hogy vért izzadjon mindig. Hiába, az életét köszönheti Brethilnek. Más különben vagy egy talpnyaló lett volna belőle is, vagy holt. És egyik sem olyan, amit a mostani Den, az a Den, aki régensként a család élére került, az a Den, akinek a gyermeke lesz a következő matróna, soha nem nyugodna bele, hogy ilyenné váljon.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760