//Eralil Namos//
*A kopogásra nem sokra rá már érkezik is egy fiatal férfi. Arcának jobb felén és állán tetoválások vannak, hosszú haja hátul lófarokba fogva. Öltözéke meglehetősen egyszerű, akárcsak máskor, mégis láthatóan nemes család alkalmazza.
A levelet, amit Eralil átnyújt, alaposan áttanulmányozza. Nem meglepő, mostanában Den lusta ahhoz, hogy maga írjon, Gidralds-al íratja le, amit diktál, így nem esik nehezére az első pillantás után tudni, hogy kicsoda a férfi és kihez jött.*
- Kövessen, Denawarien már várja.
*Azzal beljebb tessékeli és az ajtót becsukja maguk után. Az előtér meglehetősen nagy, régi családtagok festményei zordak, csak szemük fénylik. Groteszk módon, a feketeségben csak vörös színt lelni, függöny és szőnyeg, mi tartja a színt. Jobbra vezeti el egy ajtó felé, mely a társalgó és a matróna dolgozója, ha nem szobájában kívánja ügyeit intézni. A függönyök itt is takarják a kinti fényt, ám rejlik pár gyertya elszórtan, amik közül Gid párat lángra lobbant. Szőnyegek fekszenek el, hogy azok puha anyagát érje a láb, mi a társalgó küszöbét átlépi. Az egyik sarokban egy íróasztal, s az ajtóval szemközti falon könyvespolcok. Van ott minden, mit csak kívánni lehet papírosra. A másik sarokban egy magas, fekete márványból faragott szobor áll, mely a Sötét Anyát ábrázolja. A feje majdnem a plafonhoz ér fel, ám a talpazat is kitesz belőle. Naekrah úrnő nem túl hithű mása. Ám az imádat kifejezéséhez ez is tökéletes.*
- Egy pillanat és érkezik az uraság.
*Azzal kilép, addig az itt lévő kanapék egyikén is helyet tud foglalni, esetleg a szobrot is megvizsgálhatja, vagy éppenséggel a könyveket böngészheti át, míg a férfi felsiet az emeletre, hogy szóljon Denawariennek, megérkezett, kire várt.
Nem telik sok időbe, hogy megérkezzen a sötételf, nem éppen díszes ruházatában. Egy egyszerű pár csizma, értékes, de nem díszes nadrág, s hagyományos ing, bár finomabb anyagból. Rajta még egy vörös mellény, mi első ránézésre kimondottan gazdag hordozóra utal, de látszik a viseltsége. Kedvence ez a ruhadarab, gyakorta hordja is, akárcsak most.*
- Üdvözlöm, Namos úr! Örvendek, hogy személyesen is találkozhatunk.
*Mosolya mintha hazug volna, ahogy közelebb lép, hogy kezet rázhasson a két férfi. Gid idő közben az asztalhoz lép és elrendezi a rajta lévő papírosokat, mindent a maga tökéletes helyére. Panaszos szó nem érheti, úgy végzi a munkáját, ahogy más nem képes rá.
Ha Eralil eddig nem ült volna le, akkor Den most kedvesnek ható szavakkal kéri, foglaljon csak helyet nyugodtan. S várja, hogy elkezdje a beszédet. Ő mint mecénás előbb hallgat, aztán dönt, hogy miként határoz a család általa birtokolt vagyonával. Kíváncsi, hogy miként próbálja meggyőzni, hiszen még bármikor visszautasíthatja Den, csak Eralil-on múlik, hogy feléleszti a vágyat a sötételfben, s végül magának is több pénzt szerezzen.*