//Dwirinthalen-bál//
*Sejtette, hogy Niával nem lesz könnyű dolga, valószínűleg most először van ilyen szép rendezvényen, így nem ártana egy kicsit elbeszélgetni, ha már otthon erre nem gondolt.*
-Nia, gyere ide egy picit. Maradj mindig a szemünk előtt, te sem szeretnéd, ha elvesznél mellőlem, igaz?
*Leguggol a kislány elé, tekintete komolyan néz a gyermekébe, szavaival pedig arra az állapotra próbálja emlékeztetni, amiből ő szinte megmentette azzal, hogy megvette. Bizonyára nem szeretne visszakerülni abba a picike ketrecbe, márpedig nem kizárt, hogy az várna rá, ha elszakadna "nevelőszüleitől".
Kiegyenesedve még egyszer végigsimít a picike vállon, hiába, Ellira rossz hatással van rá. A kérdészápor megválaszolását a dadusra hagyja, mégis csak az ő feladata, elég neki akkor közbeszólni, hogy ha valami mélységi specialitás felől érdeklődik a csöppség, amit csak ő ismerhet. No és ott van az istennő szobra is... Közelebb sétál, elismerő hümmögéssel adózik a műalkotásnak, nem mindennapi darab, csak a leghithűbb famíliák szoktak ennyire drága módon tisztelegni istennőjük előtt.*
-Szerintem Naekrah, az egyik pókistennő. Nem túl elterjedt a vallása, talán ezért is nem kapcsolódnak hozzá fanatizmus által okozott vérontások. Bár nem vagyok jártas mindegyik hitrendszerben, de ha jól emlékszem, neki másféle áldozatot mutatnak.
*A szobor arcát nézegeti, meglepő számára, hogy a család nem rejtette el vallásuk ezen ékes bizonyítékát.
Tekintete visszasiklik Ellirára, talán még nem is látta ennyire boldognak, mióta ismeri. Úgy néz ki, mégsem volt annyira rossz ötlet, hogy magával hozza a bálra, legalábbis egyelőre nem úgy néz ki, hogy botrányt akarna csapni.**
-Mindkettőre.
*Állja a pillantást, nem is kell szinte gondolkodnia, hogy megérkezzen a válasz. Egy éjszaka, mint a tündérmesében, amíg a lány megszabadulhat a rablánctól, ha szeretne. Persze nyugodtan a hím orra alá dörgölheti, hogy tisztességtelen a kérdése, de kérdéses, hogy vajon érdemes-e tovább mélyíteni a szakadékot közöttük.
Poharuk összekoccan, ami féloldalas mosolyra görbíti ajkait. Tehát szent a béke, ezt jó tudni, mert Elli akár hiszi, akár nem, még Volaryon is felszabadultabban fogja magát így érezni.
Figyelmét a közeledő páros vonja magára, szemei enyhén elkerekednek, ahogy az ébenbőrű nőstényt figyeli. Hát innen volt olyan ismerős neki a családnév és a berendezés! Járt már itt, csak nem kifejezetten ebben a helyiségben, hanem, ha jól emlékszik, az emeleten.*
-Úrnőm, mindig öröm kegyedet viszontlátni. Üdvözletem az úrnak is.
*Ujjai közé veszi a vékony kacsót, hogy mélyen meghajolva, ajkaival épp nem érintve a selymes bőrt, illedelmes kézcsókkal köszöntse Natynraet, utána pedig jobbját nyújtja Arzurel felé.*
-Hadd mutassam be nevelt lányomat, Niát, a hölgy pedig a kísérőm.
*Keze a kislány vállára kerül a bemutatásnál, arcán nosztalgikus mosoly, még szinte érzi a hátán, hogy miket is kapott a vad nősténytől. Szerencsés flótás az az elf az oldalán, vagy épp, hogy szerencsétlen? Vajon tudja, hogy mi várhat rá a nőstény karmai között? Mindenképp szórakoztató lenne ezt kipuhatolni, de az illem ugyebár...*
-Fogadja elismerésem, igazán előkelő a bál, a borok pedig kitűnő ízlésre vallanak. Van közöttük saját pincéből származó is?
*Könnyedén csűri a szavakat és kérdez bele olyan témába, ami tökéletesen megfelel a társalgási normáknak. Nem is kétség, hogy erre született.*