//Idebent//
*Igazán nem zavarja, hogy a szó ritkán jut hozzá, ugyanis örömmel hallgatja a két szolgáló beszédét, vagy inkább Mordiét, hiszen az elf mindég tömör válaszba burkolózik. Hiába e gondterhes idő és a lovag urat érintő kellemetlen hírek, a szakácsnő sokat sejtető pillantásai, mosolya és kijelentései mosolyt csalnak az ifjú félvér ajkaira. Ért ő a jelekből, noha a kérdése mögött rejtező indíttatásait messze nem egy jövendőbeli frigy gondolata hajtja.*
- A régmúltra tehető legutóbbi látogatásomnak időpontja. Ha emlékezetem nem csal, Xselyahra Dwirinthalen volt az akkori matróna. A család letelepedését örvendeztető bálon volt szerencsém részt venni. *Meséli, igyekezve finom, úri vonások mögé száműzni a szívének kedves emlékek szülte izgatottságát.*
- Sajnálatos, hogy Nestar Úrfi ily' elfoglalt, egy ideje érdeklődésemet lelem az alkímiában, bizonyára sokat tudna mesélni róla. *Sóhajt fel halkan, visszaterelgetve a szót az alkimistára.* De mint mondottam, a nemes ügy mindennél előbbre való, érthető az elfoglaltsága. *Tekint le az asztalra egy rövidke momentum erejéig, majd újfent az asszonyságra emeli mélykékjeit.*
- Szerencsés egybeesés. Jó ideje hordok magamnál két üvegcsét, hasznukra még rá nem jöhettem, a túladásuk viszont már megfordult a fejemben. Bizonyára megtenné, hogy átadja őket az uraságnak? Ha személyesen nem tud fogadni, hát a nevemben továbbítsa őket neki, hálám jeléül a Kúria szívélyes fogadtatásáért. *Mosolyodik el kedvesen, miközben a széke háttámláján függő köpenyéhez nyúl, hogy amannak egy titkos, belső zsebéből előszedhesse az említett bájitalokat. Végül az asztalra helyezi őket, kíváncsi pillantásokkal ostromozva az asszonyságot, bár nem hinné, hogy ezen apró szívességet megtagadná tőle.*