//Gidralds//
*Nem kell sokáig keresgélnie, hamar megtalálja a lovászt, aki serényen teszi-veszi a dolgát. Fura mód kezdi tényleg megkedvelni a lombrágót, ahogyan korábban már azt el is mondta neki. Tényleg jól mondják, változik a világ.*
-Kell egyfajta vadság a lovaknál. Nos hamar elválik, de szerintem nem lesz gond. Mi a neve? *érdeklődik, mert bizonyára van valami neve, amennyiben nincs, akkor majd ő ad neki nevet. Egyébként nagyon szép ló, és úgy tűnik erőteljes, kell is, hogy elbírja a mélységi lovag testsúlyát és fegyverzetét, na meg ugye a vértezetét, ami nem éppen a legkönnyebb.*
-Jól van te. *mondja az eléje vezetett lónak. Homlokrészére helyezi tenyerét, majd végigsimít rajta, és hacsak a vörösen izzó szempár nem lesz ellenszenves a lónak, akkor nem valószínű, hogy különösebb problémákba ütköznének.*
-Na nézzük. *mondja, majd a ló oldalához lép, és a testi adottságaihoz képest gyorsan, ügyesen pattan fel a ló hátára, szőrén üli meg a méretes jószágot. Igazán jól mutatnak ők ketten az tény. Ha izegni-mozogni kezd megkapaszkodik, hogy ne essen le róla, kezdi megszoktatni a lóval, hogy ki a főnök. Ez talán kis időt igénybe fog venni, de a vége igazán remek lehet, mert szeretne ezen a lovon lovagolni, mert tényleg úgy érzi, testhezálló jószágot kapott maga alá.*