//Az alkimista szobája//
*Az ital keletkezési körülményeit tekintve erősen meglepő, hogy nem történik semmi, pontosabban semmi olyan, amit mindketten érzékelnének. Persze, ő kevésbé értheti, hogy mire kéne számítani, de úgy látszik, valamennyire hatott a szer. Ez pozitívum, még ha nem is annyira bizonyos abban, hogy a legelegánsabb lenne minden alkalommal azt a színpadias, de egyben veszélyesnek tűnő jelenetet eljátszani, amikor egy ital keveréséhez folyamodik. *
~Van más mód is.~
*Szinte észre se veszi azt a szünetet, amit Moonxylwery tart, a két ital megivása között, amiben hozzá is szólt, elmélyült a gondolataiban, és amire figyelmeztetnie kellett volna, hogy ne tartson ilyen szünetet. Mert, ha mégis lett volna valami kártékony hatás, nem biztos, hogy képes lett volna rá megfelelően reagálni... egy kicsit még magas neki ez az egész. Azért a köszönésre már erősen illik felkapnia a figyelmét.*
-Ohh, kicsit elbambultam. Inkább én örülök, hogy sikerrel jártunk. Nagyon kedves, jelenleg még fennmaradt abból az összegből, melyet ezen szerek keverésére kaptam, így inkább további kutatásokhoz hasznosítom.
*A harmadik üvegcsét ajánlani is akarta, hogy biztonság kedvéért maradjon nála, de úgy látszik, erre nincs szükség, mert önmagától is valami hasonlóra jutott, legalábbis az alkimista elképzelése szerint.*
-Köszönöm, a viszontlátásra!
*És, amint az ajtó becsukódik, ki is találja, hogy mi legyen az első dolga, amint végül is végzett az egyik feladattal, amiért ide került. A nem túl boldogító feltakarítás és kitalálni, hogy az a kék anyag a földön mi is lehet. Addig tényleg nem ér hozzá. És hol is van? *
~Meg kell szabaduljak ezektől a gázfelhőktől.~