// Dwirinthalen-bál //
*Lazz kedves szavaira Moon felé csak mosolyog. Furcsa, de valahogy bízik benne, hogy bácsikája nem tenne olyat, amit ő. A vér sokat számít, ám van, mikor a határ elmosódik. S hasonló gondolatok fordulnak meg fejében, mint a páncélosnak. Ő sem dicsérte igazán lányát eddig. Pedig talán pont kéne, hiszen Sely folyton bókokat kap tőle, hol csak lehet, Naty pedig mikor kettesben vannak...
Dom a szavak után végül mégis átadja a pénzt, egyenesen az ő markába. Elmosolyodik és lassan biccent. Micsoda hazugság! A fenéket áldoz ő másokra. Hacsak Sely nem parancsolja úgy. Abban az esetben a kért összeget rögvest eljuttatja a megfelelő személyekhez, hogy jobb sorsuk legyen a szegényeknek
Tekintetét nem kerüli el, miként Ilztdar köszönti lányát és az elfet. Rögvest látszik, hogy már találkoztak. Miért ő marad le mindenről? Még szerencse, hogy esetünkben helyzetét könnyíti a hazai terep, így pedig az elf jócskán gondban lesz, ha túl messzire merészkedik. Fiatalság, bolondság, persze... Ám az ő lányát nem fogja holmi felszíni fajzat elvarázsolni. Az ő vére csakis egy másik tiszta, sötételffel lehet.
Lányával találkozik tekintetük, ekkor picit enyhül, nem oly szigorú már. Inkább az elfet méregeti, míg nem hallja ismét, hogy érkezik valaki. Rögvest ketten is. Ám Lazzur gyanakvása nem rest felütni a fejét. Helyes, hiszen más sötételf csakis veszélyes lehet. Sőt, még ő is az. Mindenkire, aki csak bent van. Őrült rohammal képes lenne lemészárolni még saját vérét is. Szerencsére, erre nem szokott alkalma lenni, mindig sikerül elfojtani vérengző vágyait, bár Sely utasítása okán ezt igencsak nehéz...
Végül betér a sötételf nő, igencsak kihívó ruházatában. Rövid, hasított, kivágott... A vörös pedig csak vonzóbbá teszi. Így hiába a fekete haj, hiába a világosabb bőr, s a fehéren izzó szemek, vonzó teremtés. Nem úgy a törpe, de lévén férfiból vannak mindketten, érthető, hogy számára érdektelen a mélynövésű.*
- Árnyak óvják, kisasszony! Törp uram...
*Biccent kettejüknek.*
- Kérem, érezzék jól magukat!
*Kívánalma után már csak tekintete függ a nőn, kéklő szempárja tüzében érezheti magát. Ében ujjaival ismét beletúr kéklő tincsei közé, majd tovább lép, arcán végig mosollyal. Ám tekintete még gyakran fordul a nőstény irányába. Igencsak kívánatos darab...
A törpe felé csak ritkán tekint, nem ég Denawarien-ben a mélység másik lakói iránt a gyűlölet, legalábbis nem oly erősen. Minden lény iránt utálatot érez, aki nem rokona. Még saját faját is megveti, a nőket is... Zsarnok szuka mind, de az ágyban... Felettébb felemelő egy olyan nőstény, ki tapasztalatát a mélyben szerezte.
Dom felé pislog párszor, hogy méregesse, mit is művel az ő Moon-jával. Ám látja, csupán társalognak, viszont valami más tereli onnan figyelmét. Bizony megjelenik a lépcsőn Ő!
Léptei szaporán vezetik a lépcső aljába, hogy fogadhassa nővérét, amint szólt a jelenlévőkhöz. Addig tekintete alaposan végigjárja. Nem kerüli el figyelmét a ruha fedte idomok változása, ám az okot nem tudhatja. Pedig igencsak meglepődne...
Végül, mikor röpke beszédének utózöngéje is tovaszáll, Den már ott is van, hogy az utolsó lépcsőfokokról lesegítse testvérét. És nem is engedi kezét, saját karjába fűzi, hogy jó testőrként közel maradva tudja a vendégek felé vezetni.*
- Jól nézel ki, nővérem. Kimondottan jól áll ez a ruha.
*Oda sem néz, a vendégeket figyeli, ám ajkain mosoly, hangja pedig kedves csengésű. Kimondottan kellemes hangzattal beszél.*
- Ő ott Louis Archel úr, a zenészünk. Szakmájának egyik nagy szakértője, kiváló zenész.
*Int enyhén fejével a kis pódiumon lévő férfi felé. Majd pillantása keresi a másik sötételfet. Azt az ismeretlen nőstényt, a kihívó, vörös ruhában. Fontos lesz felhívni rá figyelmét, ám előbb igyekszik a rokonokhoz is odavezeti testvérét, lévén pásztázó pillantása alól senki nem térhet ki. Pontosan tudja Moon és Dom helyzetét, Ilz és Naty sem kivétel, ahogy furcsa mód Lazzur sem. A törpe ugyan nem élvezheti úgy, mint érkezésekor társát képező nőstény, figyelme inkább őt tiszteli. Éppen csak most nem. Inkább folyton mozog, hogy Sely ne vehesse észre, ha netalán mégis elidőzne esetleg a kuzin, vagy a vörös ruhás nő idomain. Bár, nővére sem panaszkodhat, kap is egy lopott pillantást ebből a közelségből.*