Nincs játékban - Dwirinthalen kúria
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Dwirinthalen kúria | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 30 (581. - 600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760
600. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-06-28 19:00:01
Üzenet elküldve: 2013-06-28 19:00:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
//Záróra//
*Tekintete csak időzik, időzik a nemes testen, nem szégyellve kíváncsiságát. De persze ezt is - mint mindent - elegánsan téve. Közben folytatódik a tánc, már tudatán kívül lép jobbra-balra, gondolatai teljesen máshol járnak. Aztán hirtelen mélyen Errdam szemébe néz. Élvezettel, mintha ritka nedűt fogyasztana.
Serra Errdamtól egy pillanattal később már csak pár centiméter választja el. Az elf nem látja, de Zara örömittasan elmosolyodik. Talán csak az láthatja ezt az aprócska mosolyt, aki közelebbről figyeli az arcát, de úgy tűnik, hogy a bálozók többsége a saját dolgával foglalkozik.
Mosolya tovább tart, mint ameddig eltervezte, hiszen Errdam szavai igen hízelgőek. ~Ezt a választ vártam.~ Nem is mondja ki, a férfi valószínűleg úgyis tudja.
Egy pillanattal később neki is komolyság ül ki arcára, mikor szembenéz az elffel. Természetesen érzékeli a lejjebb haladó kezeket, de nem állítja meg őket, vagy akadályozza továbbhaladásukat. Persze nem ez a legmegfelelőbb alkalom az önfeledt hancúrozásra.
A drámai pillanatot Ilztdar szakítja meg. Mégpedig a bál végét közli a vendégekkel, akiknek csalódottan vagy épp vidáman, de távozniuk kell a család kúriájának területéről. Ez viszont egyben azt is jelenti, hogy az elfnek is mennie kell. Zara meg is tehetné, hogy felinvitálja magához, de az túl egyértelmű és könnyű volna. Ő ennél még több kalandra vágyik, kell az "előjáték".
Visszapillant Errdamra. Tekintetéből nem szűrődik ki más egy pillanatra, csak egy csipetnyi keserűség, ami hamar tovább is illan, helyét egy finoman felvont szemöldök váltja fel.*
//Záróra//
*Tekintete csak időzik, időzik a nemes testen, nem szégyellve kíváncsiságát. De persze ezt is - mint mindent - elegánsan téve. Közben folytatódik a tánc, már tudatán kívül lép jobbra-balra, gondolatai teljesen máshol járnak. Aztán hirtelen mélyen Errdam szemébe néz. Élvezettel, mintha ritka nedűt fogyasztana.
Serra Errdamtól egy pillanattal később már csak pár centiméter választja el. Az elf nem látja, de Zara örömittasan elmosolyodik. Talán csak az láthatja ezt az aprócska mosolyt, aki közelebbről figyeli az arcát, de úgy tűnik, hogy a bálozók többsége a saját dolgával foglalkozik.
Mosolya tovább tart, mint ameddig eltervezte, hiszen Errdam szavai igen hízelgőek. ~Ezt a választ vártam.~ Nem is mondja ki, a férfi valószínűleg úgyis tudja.
Egy pillanattal később neki is komolyság ül ki arcára, mikor szembenéz az elffel. Természetesen érzékeli a lejjebb haladó kezeket, de nem állítja meg őket, vagy akadályozza továbbhaladásukat. Persze nem ez a legmegfelelőbb alkalom az önfeledt hancúrozásra.
A drámai pillanatot Ilztdar szakítja meg. Mégpedig a bál végét közli a vendégekkel, akiknek csalódottan vagy épp vidáman, de távozniuk kell a család kúriájának területéről. Ez viszont egyben azt is jelenti, hogy az elfnek is mennie kell. Zara meg is tehetné, hogy felinvitálja magához, de az túl egyértelmű és könnyű volna. Ő ennél még több kalandra vágyik, kell az "előjáték".
Visszapillant Errdamra. Tekintetéből nem szűrődik ki más egy pillanatra, csak egy csipetnyi keserűség, ami hamar tovább is illan, helyét egy finoman felvont szemöldök váltja fel.*
599. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-06-23 14:42:04
Üzenet elküldve: 2013-06-23 14:42:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//Dwirinthalen-bál//
//Záróra//
* Magyarázkodni aztán Solimin is nagyon tud. Nem csoda, hogy árusnak ment, nekik aztán kell a sok szó melyeknek csak fele ér is valamit. Moon szemei először összeszűkülnek majd kevéssel később kitágulnak végül pedig az ajkai húzódnak mosolyra.*
- Éppen elhozhatta volna. Tudja épp úgy miként a vendégek nagy része megtisztelte a házigazdát valami kis ajándékkal, e képen a furulyámat is egy szép dobozba csomagolva elhozhatta volna és itt átadja. Jól tudja, hogy nem kértem ingyen.
* A gondolat végére ismét egy kissé begubózik. Eszébe jut minden bánata amit most egy kis furulyaszólóval sem tud enyhíteni. És még ne is legyen harapós!
Démon látva, hogy kisgazdájának újra beszélgetőtársa akadt egy kevéssel hátrább húzódik és onnan hegyezi füleit, védi Moon épségét bár az apróság alig fél éves még, ezért a taníttatásának is épp csak az elején jár bár abban amit eddig belevertek a szép kis buksijába eddig kitűnőre vizsgázott.
A színes kutyagumin azért jót mosolyog a nőstényke. Már csak az a kérdés hol sikerül végre hozzájutnia a hangszerhez mert meghallja Ilz bácsi hangját amint megköszöni a bálon való részvételt és kedves de erélyes hangon búcsút int a vendégeknek.*
- Ne legyen sötét, nem szeretem! Legyen inkább csontszínű és szépen faragott. Már csak az a kérdés, hogy elhozza vagy menjek érte a fogadóba? *kérdezi majd az egyeztetés után búcsút vesz Solimintől és visszavonul a szobájába.*
//Záróra//
* Magyarázkodni aztán Solimin is nagyon tud. Nem csoda, hogy árusnak ment, nekik aztán kell a sok szó melyeknek csak fele ér is valamit. Moon szemei először összeszűkülnek majd kevéssel később kitágulnak végül pedig az ajkai húzódnak mosolyra.*
- Éppen elhozhatta volna. Tudja épp úgy miként a vendégek nagy része megtisztelte a házigazdát valami kis ajándékkal, e képen a furulyámat is egy szép dobozba csomagolva elhozhatta volna és itt átadja. Jól tudja, hogy nem kértem ingyen.
* A gondolat végére ismét egy kissé begubózik. Eszébe jut minden bánata amit most egy kis furulyaszólóval sem tud enyhíteni. És még ne is legyen harapós!
Démon látva, hogy kisgazdájának újra beszélgetőtársa akadt egy kevéssel hátrább húzódik és onnan hegyezi füleit, védi Moon épségét bár az apróság alig fél éves még, ezért a taníttatásának is épp csak az elején jár bár abban amit eddig belevertek a szép kis buksijába eddig kitűnőre vizsgázott.
A színes kutyagumin azért jót mosolyog a nőstényke. Már csak az a kérdés hol sikerül végre hozzájutnia a hangszerhez mert meghallja Ilz bácsi hangját amint megköszöni a bálon való részvételt és kedves de erélyes hangon búcsút int a vendégeknek.*
- Ne legyen sötét, nem szeretem! Legyen inkább csontszínű és szépen faragott. Már csak az a kérdés, hogy elhozza vagy menjek érte a fogadóba? *kérdezi majd az egyeztetés után búcsút vesz Solimintől és visszavonul a szobájába.*
598. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-06-23 13:32:24
Üzenet elküldve: 2013-06-23 13:32:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
//Záróra//
*A gnóm nem is hitte volna, hogy ilyen kellemes ismeretséget köt itt a bálon. Először Pyrkont ismerte meg, aki érdekes figura, de van benne valami vészjósló. Aztán a gyógyfüves nőt, Wyssa-t, aki kiakasztotta. Lehet, hogy ha nem azzal a kérdéssel indít, akkor még mindig vele lenne. Végül ez a kedves elf lány elegyedett vele szóba és kiderült, hogy egészen sok közös vonásuk van és némileg hasonlóan látják a világot. Persze megvannak a különbségek is, faji és társadalmi adottságaikból és persze eltérő élettörténetükből eredően, de az összhang valahogy megvan. Kivéve a táncparketten, ami még mindig kellemetlen emlék a gnómnak.
Ewangel még épp falatozik, mikor hallják a Dwirinthalenek záróbeszédét. Henua Tikron ekkorra már mindent elfogyasztott, amit magához vett. Jóllakottan távozhat a bálról.
Az elf lánnyal megbeszélik, hogy a tisztáson majd találkoznak és együtt fognak tovább indulni a mágia mélységeibe vezető úton.*
- Örömmel várom! Persze ha a munka mellett belefér az időnkbe. Én nemrég elvállaltam azt a tanítványt, akit említettem.
*A gnóm izgatottan gondol arra a gyűjteményre, amit együtt fognak összeállítani. Nagy munka lesz és nagyon izgalmas.
Tikron is leteszi a poharat és a tányért egy asztalra és megköszöni a legközelebbi Dwirinthalennek, hogy részt vehetett a bálon.
Felajánlja Ewangelnek, hogy elkíséri a szállásig. Mikor az elf lány belép az ajtón, nyugodalmas jó éjszakát kíván neki és mondja, hogy jelentkezni fog, amikor lesz szabadideje a közös munkára.*
A hozzászólás írója (Henua Tikron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.06.23 13:36:41
//Záróra//
*A gnóm nem is hitte volna, hogy ilyen kellemes ismeretséget köt itt a bálon. Először Pyrkont ismerte meg, aki érdekes figura, de van benne valami vészjósló. Aztán a gyógyfüves nőt, Wyssa-t, aki kiakasztotta. Lehet, hogy ha nem azzal a kérdéssel indít, akkor még mindig vele lenne. Végül ez a kedves elf lány elegyedett vele szóba és kiderült, hogy egészen sok közös vonásuk van és némileg hasonlóan látják a világot. Persze megvannak a különbségek is, faji és társadalmi adottságaikból és persze eltérő élettörténetükből eredően, de az összhang valahogy megvan. Kivéve a táncparketten, ami még mindig kellemetlen emlék a gnómnak.
Ewangel még épp falatozik, mikor hallják a Dwirinthalenek záróbeszédét. Henua Tikron ekkorra már mindent elfogyasztott, amit magához vett. Jóllakottan távozhat a bálról.
Az elf lánnyal megbeszélik, hogy a tisztáson majd találkoznak és együtt fognak tovább indulni a mágia mélységeibe vezető úton.*
- Örömmel várom! Persze ha a munka mellett belefér az időnkbe. Én nemrég elvállaltam azt a tanítványt, akit említettem.
*A gnóm izgatottan gondol arra a gyűjteményre, amit együtt fognak összeállítani. Nagy munka lesz és nagyon izgalmas.
Tikron is leteszi a poharat és a tányért egy asztalra és megköszöni a legközelebbi Dwirinthalennek, hogy részt vehetett a bálon.
Felajánlja Ewangelnek, hogy elkíséri a szállásig. Mikor az elf lány belép az ajtón, nyugodalmas jó éjszakát kíván neki és mondja, hogy jelentkezni fog, amikor lesz szabadideje a közös munkára.*
A hozzászólás írója (Henua Tikron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.06.23 13:36:41
597. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-06-23 13:08:16
Üzenet elküldve: 2013-06-23 13:08:16
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Dwirinthalen-bál //
//Záróra//
* Halk beszélgetésbe merülnek a teraszon. Szerencsére sikerült mind a kettejük számára érdekes témát találniuk. Nem is annyira különböznek egymástól, csak a fajbeli különbözőségük az ami némi óvatosságot kíván. Különböző életvitel, világfelfogás de közös érdeklődés, még akár komoly barátságot is köthetnek. Az ismeretségük elején tartanak de az egészen kedvezően alakult eddig.
Mindennek vége egyszer. Úgy tűnik a mai estének épp most a falatozás közepében sikerült véget érnie. Két falat között a csillagok felé tekint és most nem csillagképeket keres hanem az Utolsóként kihunyót akarja szemügyre venni. Azt a csillagot amely a legtöbb ideig birtokolja a sötét eget. Úgy tűnik kezd a fénye halványodni. Bár kint állnak az udvaron de a házigazda tisztán csengő hangja eljut az elf füléig is.*
- Akkor legyen úgy kedves Henua. Találkozunk a tisztáson és segítünk egymásnak mágiát tanulni, meditálni, na meg megbeszéljük a könyv részleteit is. *mondja lelkesen *Igazán örvendtem a találkozásnak de kezd egyre több csillag eltűnni az égboltról ami arra utalhat, hogy lassanként virradni fog.*
Alig mondja ki ezeket a szavakat már hallhatja is Ilztdar búcsúbeszédét.
* Nincs szüksége sem kíséretre sem pedig kitessékelésre. Még visszalép a bálterembe, hogy letehesse a tányért majd elbúcsúzik az esetlegesen a vendégeket kikísérő családtagoktól vagy szolgálóktól és természetesen a gnóm esetleges kísérőkénti felajánlását is mosolyogva fogadja el majd jóformán három, négy perc múlva már egy másik ajtón lép be hogy pihenésre hajthassa fejét.*
//Záróra//
* Halk beszélgetésbe merülnek a teraszon. Szerencsére sikerült mind a kettejük számára érdekes témát találniuk. Nem is annyira különböznek egymástól, csak a fajbeli különbözőségük az ami némi óvatosságot kíván. Különböző életvitel, világfelfogás de közös érdeklődés, még akár komoly barátságot is köthetnek. Az ismeretségük elején tartanak de az egészen kedvezően alakult eddig.
Mindennek vége egyszer. Úgy tűnik a mai estének épp most a falatozás közepében sikerült véget érnie. Két falat között a csillagok felé tekint és most nem csillagképeket keres hanem az Utolsóként kihunyót akarja szemügyre venni. Azt a csillagot amely a legtöbb ideig birtokolja a sötét eget. Úgy tűnik kezd a fénye halványodni. Bár kint állnak az udvaron de a házigazda tisztán csengő hangja eljut az elf füléig is.*
- Akkor legyen úgy kedves Henua. Találkozunk a tisztáson és segítünk egymásnak mágiát tanulni, meditálni, na meg megbeszéljük a könyv részleteit is. *mondja lelkesen *Igazán örvendtem a találkozásnak de kezd egyre több csillag eltűnni az égboltról ami arra utalhat, hogy lassanként virradni fog.*
Alig mondja ki ezeket a szavakat már hallhatja is Ilztdar búcsúbeszédét.
* Nincs szüksége sem kíséretre sem pedig kitessékelésre. Még visszalép a bálterembe, hogy letehesse a tányért majd elbúcsúzik az esetlegesen a vendégeket kikísérő családtagoktól vagy szolgálóktól és természetesen a gnóm esetleges kísérőkénti felajánlását is mosolyogva fogadja el majd jóformán három, négy perc múlva már egy másik ajtón lép be hogy pihenésre hajthassa fejét.*
596. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-06-23 11:28:51
Üzenet elküldve: 2013-06-23 11:28:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
//Záróra//
*Végül felbukkan Zet a pincér a láthatáron, aki rögtön a munkáját végzi. Ez külön dicséretet érdemelne, ám nem fogja kimondani szavakkal, mert feleslegesnek érzi. Feltűnik neki, hogy az elf férfi legfőképpen rá szegezi tekintetét, ám könnyedén állja annak pillantását.*
~Mit akarsz kimondani?~*Fordul meg a fejében ezen gondolat, azonban ezt később megkérdezheti a másiktól. Emmára kedvesen mosolyog, mert lehet nincsen saját gyereke, azonban kezdi megkedvelni a csöppséget. Ez a téma igazán megmozgatja a fantáziáját, mert egy idő után neki is családot kell alapítania egy nővel és saját gyerekeket nemzeni. A kislány elutasítására nem tud haragudni, s arra sem, hogy Zet és Eleonor társaságában boldog. Meg tudja érteni a helyzetet, mert ő csak egy új alak, akiről semmit sem tud. ezek után Eleonor és Zet reakcióit nézi, mint egy külső megfigyelő, s ekkor veszi a bátorságot, hogy végre válaszoljon neki.*
-Köszönöm, jól vagyok, így nem kérek semmit. * Odafordul Eleonor felé és a tőle telhető legszebb szavakkal válaszol.*
-Semmiség, örömömre szolgált, hogy segíthettem megtalálni a vándorlelkű Emmát. Máskor is ugyanígy tennék.* Persze semmilyen hátsó hátsó szándék nélkül, mert érdeklődése a gyerekek iránt, most teljesen megnőtt. Kíváncsi a viselkedésükre, evésükre és magát a nevelést is kipróbálná.*
-Ami engem illet és ha megbocsátanak, akkor mennék a dolgomra. További kellemeset. * Hangzik el a szájából és finoman meghajol a rangjához illően. Gyors lépésekkel indul a lépcsők felé, ahol néhány lépést tesz felfelé és megfordul. Az idő csakugyan elrepült felettük.*
-Khhmm. Kedves Hölgyeim és Uraim! Ezennel szeretném jelezni, hogy a bál a végéhez ért. Köszönjük mindenkinek, hogy ilyen sokan eljöttek e neves rendezvényre, ám nem ez lesz az utolsó. Most térjen vissza mindenki épségben és akinek kell fegyveres kíséret a hazavezető út során, akkor biztosítjuk. Kellemes estét mindenkinek. * Több szó nem jön ki ajkain, hanem némán csendben álldogál a helyén. Remélhetőleg nem kell szólnia az őröknek, hogy tereljék ki a vendégeket finoman.*
//Záróra//
*Végül felbukkan Zet a pincér a láthatáron, aki rögtön a munkáját végzi. Ez külön dicséretet érdemelne, ám nem fogja kimondani szavakkal, mert feleslegesnek érzi. Feltűnik neki, hogy az elf férfi legfőképpen rá szegezi tekintetét, ám könnyedén állja annak pillantását.*
~Mit akarsz kimondani?~*Fordul meg a fejében ezen gondolat, azonban ezt később megkérdezheti a másiktól. Emmára kedvesen mosolyog, mert lehet nincsen saját gyereke, azonban kezdi megkedvelni a csöppséget. Ez a téma igazán megmozgatja a fantáziáját, mert egy idő után neki is családot kell alapítania egy nővel és saját gyerekeket nemzeni. A kislány elutasítására nem tud haragudni, s arra sem, hogy Zet és Eleonor társaságában boldog. Meg tudja érteni a helyzetet, mert ő csak egy új alak, akiről semmit sem tud. ezek után Eleonor és Zet reakcióit nézi, mint egy külső megfigyelő, s ekkor veszi a bátorságot, hogy végre válaszoljon neki.*
-Köszönöm, jól vagyok, így nem kérek semmit. * Odafordul Eleonor felé és a tőle telhető legszebb szavakkal válaszol.*
-Semmiség, örömömre szolgált, hogy segíthettem megtalálni a vándorlelkű Emmát. Máskor is ugyanígy tennék.* Persze semmilyen hátsó hátsó szándék nélkül, mert érdeklődése a gyerekek iránt, most teljesen megnőtt. Kíváncsi a viselkedésükre, evésükre és magát a nevelést is kipróbálná.*
-Ami engem illet és ha megbocsátanak, akkor mennék a dolgomra. További kellemeset. * Hangzik el a szájából és finoman meghajol a rangjához illően. Gyors lépésekkel indul a lépcsők felé, ahol néhány lépést tesz felfelé és megfordul. Az idő csakugyan elrepült felettük.*
-Khhmm. Kedves Hölgyeim és Uraim! Ezennel szeretném jelezni, hogy a bál a végéhez ért. Köszönjük mindenkinek, hogy ilyen sokan eljöttek e neves rendezvényre, ám nem ez lesz az utolsó. Most térjen vissza mindenki épségben és akinek kell fegyveres kíséret a hazavezető út során, akkor biztosítjuk. Kellemes estét mindenkinek. * Több szó nem jön ki ajkain, hanem némán csendben álldogál a helyén. Remélhetőleg nem kell szólnia az őröknek, hogy tereljék ki a vendégeket finoman.*
595. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-06-21 21:20:58
Üzenet elküldve: 2013-06-21 21:20:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Amikor elindulnak a ház felé, a dolgok hirtelen felgyorsulnak. Lelépnek a házba, és szinte azonnal megpillantják Emmát, aki feléjük indul. Előtte azonban Ilztdar még félreérthetetlen megjegyzéseket tesz arra, hogy esetleg több is lehet közöttük barátságnál. Eleonor ezt próbálja nem figyelembe venni. Most Emma fontosabb. Egyébként is, elég neki Zetriat és Hodrel "párharca", nincs szüksége egy harmadik jelentkezőre. De Hodrelnek úgy tűnik, nyoma veszett, Zetriat pedig... hát vele még Eleonor sem tudja, hogy mi lesz. Így hát nem válaszol Ilztdarnak. Nem akarja igazán megbántani, de azért, amikor hozzáér, kicsit odébb lép. Szimpatikus neki Ilzt, mégsem kerülhetnek közelebbi viszonyba. Ezek között a zavart gondolatok között kapja a karjai közé Emmát.*
-Emma! *sóhajt fel megkönnyebbülten.* - Úgy aggódtam érted, kicsim. *Végignéz rajta, hogy minden rendben van-e vele. Úgy tűnik, hogy nem történt komolyabb baja. Gyorsan megpuszilja, és megsimítja az arcát, és mire felnéz, addigra ott áll Zetriat. Megdobban a szíve. Még nem kész újra találkozni vele. Azt hitte, estig még van ideje.*
-Zet! *mondja halkan, és próbál kifejezéstelen arccal nézni a férfira.* - Köszönöm, nem kérem semmit. *mondja, még mindig teljesen mereven. Aztán Ilzt felé fordul*
-Köszönöm szépen a segítségét, Ilztdar.
*Aztán Emmára néz és azt kérdezi tőle.*
-Olyan hirtelen eltűntél, mit csináltál?
*Amikor elindulnak a ház felé, a dolgok hirtelen felgyorsulnak. Lelépnek a házba, és szinte azonnal megpillantják Emmát, aki feléjük indul. Előtte azonban Ilztdar még félreérthetetlen megjegyzéseket tesz arra, hogy esetleg több is lehet közöttük barátságnál. Eleonor ezt próbálja nem figyelembe venni. Most Emma fontosabb. Egyébként is, elég neki Zetriat és Hodrel "párharca", nincs szüksége egy harmadik jelentkezőre. De Hodrelnek úgy tűnik, nyoma veszett, Zetriat pedig... hát vele még Eleonor sem tudja, hogy mi lesz. Így hát nem válaszol Ilztdarnak. Nem akarja igazán megbántani, de azért, amikor hozzáér, kicsit odébb lép. Szimpatikus neki Ilzt, mégsem kerülhetnek közelebbi viszonyba. Ezek között a zavart gondolatok között kapja a karjai közé Emmát.*
-Emma! *sóhajt fel megkönnyebbülten.* - Úgy aggódtam érted, kicsim. *Végignéz rajta, hogy minden rendben van-e vele. Úgy tűnik, hogy nem történt komolyabb baja. Gyorsan megpuszilja, és megsimítja az arcát, és mire felnéz, addigra ott áll Zetriat. Megdobban a szíve. Még nem kész újra találkozni vele. Azt hitte, estig még van ideje.*
-Zet! *mondja halkan, és próbál kifejezéstelen arccal nézni a férfira.* - Köszönöm, nem kérem semmit. *mondja, még mindig teljesen mereven. Aztán Ilzt felé fordul*
-Köszönöm szépen a segítségét, Ilztdar.
*Aztán Emmára néz és azt kérdezi tőle.*
-Olyan hirtelen eltűntél, mit csináltál?
594. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-06-20 20:10:58
Üzenet elküldve: 2013-06-20 20:10:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*A gnóm szinte gyermeki lelkesedése átragad az elf lányra is, aki vidáman helyesel az ötletre. A gnóm így folytatja:*
- Remek, igazán örülök! Valóban rendkívül érdekes gyűjtemény születhetne így. Az óriások mondáit például nem ismerem, de ha szerencsénk van, találunk egyet közülük itt a városban. A könyvtárban is nézelődhetünk, de a legjobb lenne olyan valakitől megtudni, aki első kézből ismeri ezeket. Mint Ön az elfek történeteit vagy én a gnóm mítoszokat.
*Ewangel jól látja a dolgokat, a rajz éppoly fontos egy ilyen könyvben, mint maguk a történetek. A gyerekek számára még fontosabbak is a képek, hiszen először ezek ragadják meg őket. A szüleik ölében ülve például nézegethetik a csillagképeket és az illusztrációkat, miközben hallgatják, ahogy édesanyjuk felolvas a könyvből. Egészen máshogy fognak utána felnézni az égre.*
- Igen, egy tehetséges művészt kell találni, aki meg tudja ragadni a történetek lényegét és szép rajzokkal díszítené a könyvet. Ha már a képek megvannak, a sokszorosítás módját meg fogom találni.
*Szülővárosában számtalan nyomda van és jó kapcsolatban áll ezek közül többnek a tulajdonosával, hiszen osztálytársak voltak.
Az elf lánnyal megbeszélik, hogy a bál után neki fognak látni a történetek összegyűjtésének. Ewangel szívesen tanulna együtt a gnómmal mágiát is. Tikron megszokta a magányos leckéket és a kutatást, de ilyen kedves társaságot nem utasít vissza.*
- Rendben, Ewangel, így lesz! A tisztást gondolom ismeri az erdő szélén. Én oda szoktam járni, áthatja a mágia. Valószínűleg az is hívta életre, azt beszélik, az ottani fák hetek alatt kinőttek. Szívesen adok ötleteket, de Ön se tartsa vissza, ha jönnek. A mágiát sok felől meg lehet közelíteni, mindenkinek egyéni útja van. Bárkitől el lehet tanulni fogásokat, így én is nyitott vagyok és persze segítek, ha tudok.
*A Nagy Körző legendáját az elf lány érdeklődve figyeli, időnként bólogatással jelezve, hogy követi az események fonalát. Más felfogásban születtek a gnóm és az elf mondák, de mindnek van tanulsága és ezt Tikron és Ewangel is észrevették eddig.*
- Ha függvényeket tanítok, én is meg fogom majd említeni Larion forrásait is. A tanítványok mindig hálásak, ha egy kicsit ki lehet lépni a száraz tananyagból.*mondja elmosolyodva a gnóm.*
*A gnóm szinte gyermeki lelkesedése átragad az elf lányra is, aki vidáman helyesel az ötletre. A gnóm így folytatja:*
- Remek, igazán örülök! Valóban rendkívül érdekes gyűjtemény születhetne így. Az óriások mondáit például nem ismerem, de ha szerencsénk van, találunk egyet közülük itt a városban. A könyvtárban is nézelődhetünk, de a legjobb lenne olyan valakitől megtudni, aki első kézből ismeri ezeket. Mint Ön az elfek történeteit vagy én a gnóm mítoszokat.
*Ewangel jól látja a dolgokat, a rajz éppoly fontos egy ilyen könyvben, mint maguk a történetek. A gyerekek számára még fontosabbak is a képek, hiszen először ezek ragadják meg őket. A szüleik ölében ülve például nézegethetik a csillagképeket és az illusztrációkat, miközben hallgatják, ahogy édesanyjuk felolvas a könyvből. Egészen máshogy fognak utána felnézni az égre.*
- Igen, egy tehetséges művészt kell találni, aki meg tudja ragadni a történetek lényegét és szép rajzokkal díszítené a könyvet. Ha már a képek megvannak, a sokszorosítás módját meg fogom találni.
*Szülővárosában számtalan nyomda van és jó kapcsolatban áll ezek közül többnek a tulajdonosával, hiszen osztálytársak voltak.
Az elf lánnyal megbeszélik, hogy a bál után neki fognak látni a történetek összegyűjtésének. Ewangel szívesen tanulna együtt a gnómmal mágiát is. Tikron megszokta a magányos leckéket és a kutatást, de ilyen kedves társaságot nem utasít vissza.*
- Rendben, Ewangel, így lesz! A tisztást gondolom ismeri az erdő szélén. Én oda szoktam járni, áthatja a mágia. Valószínűleg az is hívta életre, azt beszélik, az ottani fák hetek alatt kinőttek. Szívesen adok ötleteket, de Ön se tartsa vissza, ha jönnek. A mágiát sok felől meg lehet közelíteni, mindenkinek egyéni útja van. Bárkitől el lehet tanulni fogásokat, így én is nyitott vagyok és persze segítek, ha tudok.
*A Nagy Körző legendáját az elf lány érdeklődve figyeli, időnként bólogatással jelezve, hogy követi az események fonalát. Más felfogásban születtek a gnóm és az elf mondák, de mindnek van tanulsága és ezt Tikron és Ewangel is észrevették eddig.*
- Ha függvényeket tanítok, én is meg fogom majd említeni Larion forrásait is. A tanítványok mindig hálásak, ha egy kicsit ki lehet lépni a száraz tananyagból.*mondja elmosolyodva a gnóm.*
593. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-06-20 18:34:10
Üzenet elküldve: 2013-06-20 18:34:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Dwirinthalen-bál //
* Örül a gnóm érdeklődésének. Ritka az olyan lény aki fogékony a kultúra ilyen magas szintjére. Egy könyv tudásanyagának összegyűjtése elfet próbáló feladat lehet. Még szerencse, hogy nagyapja jó mesélő és pont ezért szinte kivétel nélkül mind a tizenkét csillagjegy történetét ismeri.*
- Igen, igen! * lelkesedik *Érdekes volna mondjuk Larion na meg a Sinus-kígyó történetét egy könyvbe egymás mellé tenni mondjuk az óriások efféle regéjével, már ha van ilyen.* gondolkodik most el egy kissé. Kell legyen, hisz minden nép számára fontosak a csillagok és akár már a gyermekek is formákat látnak bennük, akár a fellegekben is. Emlékszik, egyszer még aprócska elf korában azt hitte egy ősöreg fát lát az égen. Bodor felhők formázták a koronáját, a szél pedig olyan érdekesen sodorta az esőfelhőket a távolabb mintha legalábbis a törzse volna. *A gyerekek bármilyen meséskönyvet szívesen forgatnak. Már csak egy jó grafikust kell keresni. Minden könyv lelke a jó rajzokban van. Szép színes tintával. Lehet ilyent is nyomtani vagy azt már darabszámra kell megrajzolni? *ismét technikai kérdések. Nem is hitte volna Ewa, hogy valaha ennyire érdekelni fogja ez a "nyomdászkodás".*
- A bál után ha gondolja kedves Henua találkozhatnánk, hogy egyeztessük a történeteinket. *mosolyog lelkesen. *Mostanában nagyon érdekel a mágiatanulás, ezért sokat kell gyakorolnom a meditálást meg efféle nehéz műveleteket, de talán még ennek a művészetének kitanulásában is tudna pár jó ötlettel segíteni.
*Soha nem árt egy leleményes gnóm elme. Lehet, hogy amire neki napok hosszú sora szükséges azt a férfi pár meditációval végre is hajtja.
Ewa tanulta a mesélés művészetét. Sokat hallgatta az elf legendákat és lassan de biztosan bele ivódott a fordulatok helye, a hangszín variálása.
Érdeklődve hallgatja a gnóm szavait. Más világ, más legendakör de a csodákra való vágy azonos. A gnómok történetei kézzel foghatóbbak de mind igen nagy értelemről tesz tanúbizonyságot. Ewa néha bólogat, maga elé képzeli a gyermeket aki nehézségek árán de legyőzi önmaga korlátait.*
- Ez érdekes volt és tanulságos is. *szól lelkesen bár az elfeknek nem szokása mértani idomokat rajzolni. Nekik az erdő, a folyó, a madarak szárnya és talán a szél fújta haj megalkotása okoz néha gondot. *majd ha a körző használatát okítom valamely tanítványomnak, elmesélem ezt a történetet is. *fogadkozik majd a a holdra emeli tekintetét.*
- Ez egy igazán kellemes este. *jegyzi meg miközben hozzálát a falatozáshoz.*
* Örül a gnóm érdeklődésének. Ritka az olyan lény aki fogékony a kultúra ilyen magas szintjére. Egy könyv tudásanyagának összegyűjtése elfet próbáló feladat lehet. Még szerencse, hogy nagyapja jó mesélő és pont ezért szinte kivétel nélkül mind a tizenkét csillagjegy történetét ismeri.*
- Igen, igen! * lelkesedik *Érdekes volna mondjuk Larion na meg a Sinus-kígyó történetét egy könyvbe egymás mellé tenni mondjuk az óriások efféle regéjével, már ha van ilyen.* gondolkodik most el egy kissé. Kell legyen, hisz minden nép számára fontosak a csillagok és akár már a gyermekek is formákat látnak bennük, akár a fellegekben is. Emlékszik, egyszer még aprócska elf korában azt hitte egy ősöreg fát lát az égen. Bodor felhők formázták a koronáját, a szél pedig olyan érdekesen sodorta az esőfelhőket a távolabb mintha legalábbis a törzse volna. *A gyerekek bármilyen meséskönyvet szívesen forgatnak. Már csak egy jó grafikust kell keresni. Minden könyv lelke a jó rajzokban van. Szép színes tintával. Lehet ilyent is nyomtani vagy azt már darabszámra kell megrajzolni? *ismét technikai kérdések. Nem is hitte volna Ewa, hogy valaha ennyire érdekelni fogja ez a "nyomdászkodás".*
- A bál után ha gondolja kedves Henua találkozhatnánk, hogy egyeztessük a történeteinket. *mosolyog lelkesen. *Mostanában nagyon érdekel a mágiatanulás, ezért sokat kell gyakorolnom a meditálást meg efféle nehéz műveleteket, de talán még ennek a művészetének kitanulásában is tudna pár jó ötlettel segíteni.
*Soha nem árt egy leleményes gnóm elme. Lehet, hogy amire neki napok hosszú sora szükséges azt a férfi pár meditációval végre is hajtja.
Ewa tanulta a mesélés művészetét. Sokat hallgatta az elf legendákat és lassan de biztosan bele ivódott a fordulatok helye, a hangszín variálása.
Érdeklődve hallgatja a gnóm szavait. Más világ, más legendakör de a csodákra való vágy azonos. A gnómok történetei kézzel foghatóbbak de mind igen nagy értelemről tesz tanúbizonyságot. Ewa néha bólogat, maga elé képzeli a gyermeket aki nehézségek árán de legyőzi önmaga korlátait.*
- Ez érdekes volt és tanulságos is. *szól lelkesen bár az elfeknek nem szokása mértani idomokat rajzolni. Nekik az erdő, a folyó, a madarak szárnya és talán a szél fújta haj megalkotása okoz néha gondot. *majd ha a körző használatát okítom valamely tanítványomnak, elmesélem ezt a történetet is. *fogadkozik majd a a holdra emeli tekintetét.*
- Ez egy igazán kellemes este. *jegyzi meg miközben hozzálát a falatozáshoz.*
592. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-06-20 17:34:47
Üzenet elküldve: 2013-06-20 17:34:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Az állattól való félelmét gyorsan elűzi gazdájának erőteljesebben maró kérdései, majd miután belátja, hogy itt pár kedves szabadkozásával élő húsdarabként dobná magát a bestia elé (bár itt most elmosolyodott, mert úgy látszik, hogy csak Démontól nem kell félnie). Szerencsére megtanulta, hogy betűk egyszerű összefűzésével akár a föld alól is kiásathatja magát (sőt, mintha ilyen történt is volna vele, de most nem emlékszik rá). Nemes egyszerűséggel nekikezd, bár kicsit késlekedve, de mintha már számított volna a kérdésre.*
-Természetesen megvan és milyen kérdés az, hogy jól szól-e, azt mondtam, hogy valami színes kutyagumit fogok majd az ön kezébe nyomni? Ilyen kontár kóklernek néz engem!? *Itt látszólag megsértődik, de megteszi azt a 'szívességet', hogy bár még kicsit felzaklatottan a kérdés miatt, de folytatja.*
-Már elnézést is akartam kérni, amiért pont itt nincs nálam, de most még túlságosan sértve vagyok az ilyenekhez. A lényeg, hogy sajnos az ünnepi öltözékem és a bál színvonala nem kívánhatta meg, hogy mindenemmel idecsapódjak, ezért mély elnézését kell kérjem. *Most, hogy már valamennyire 'megnyugodott'* Az árával meg ne törődjön, ez a késedelem úgy is az én akaratlan hibám, így ezért természetesen le is fogom csapni az árából, mint egy jó hentes a húsból. Bár elnézve az ebet és a ruházatot, lehet, hogy valami sötétebb hangszert kellene helyette hoznom, mégiscsak valamennyire illeszkedjen. De mindig a vevőé az utolsó szó, úgyhogy ilyen téren ki is kérném most a véleményét. *Majd kicsit felnevet és várja az ítéletet.*
*Az állattól való félelmét gyorsan elűzi gazdájának erőteljesebben maró kérdései, majd miután belátja, hogy itt pár kedves szabadkozásával élő húsdarabként dobná magát a bestia elé (bár itt most elmosolyodott, mert úgy látszik, hogy csak Démontól nem kell félnie). Szerencsére megtanulta, hogy betűk egyszerű összefűzésével akár a föld alól is kiásathatja magát (sőt, mintha ilyen történt is volna vele, de most nem emlékszik rá). Nemes egyszerűséggel nekikezd, bár kicsit késlekedve, de mintha már számított volna a kérdésre.*
-Természetesen megvan és milyen kérdés az, hogy jól szól-e, azt mondtam, hogy valami színes kutyagumit fogok majd az ön kezébe nyomni? Ilyen kontár kóklernek néz engem!? *Itt látszólag megsértődik, de megteszi azt a 'szívességet', hogy bár még kicsit felzaklatottan a kérdés miatt, de folytatja.*
-Már elnézést is akartam kérni, amiért pont itt nincs nálam, de most még túlságosan sértve vagyok az ilyenekhez. A lényeg, hogy sajnos az ünnepi öltözékem és a bál színvonala nem kívánhatta meg, hogy mindenemmel idecsapódjak, ezért mély elnézését kell kérjem. *Most, hogy már valamennyire 'megnyugodott'* Az árával meg ne törődjön, ez a késedelem úgy is az én akaratlan hibám, így ezért természetesen le is fogom csapni az árából, mint egy jó hentes a húsból. Bár elnézve az ebet és a ruházatot, lehet, hogy valami sötétebb hangszert kellene helyette hoznom, mégiscsak valamennyire illeszkedjen. De mindig a vevőé az utolsó szó, úgyhogy ilyen téren ki is kérném most a véleményét. *Majd kicsit felnevet és várja az ítéletet.*
591. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-06-20 16:56:57
Üzenet elküldve: 2013-06-20 16:56:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//Dwirinthalen-bál//
* Hogy nem látta meg az asztalnál rendezkedő Solimint? Ha észrevette volna biztosan letámadja a furulyája ügyében. A férfi komoly üzletemberként mutatkozott be és megígérte, hogy szerez neki egy igazi elefántcsont hangszert, már csak egy tanárt kell valamerre találnia a nősténykének.
Moon nem érzi rosszul magát, ő egyszerűen csak sértett. Vérig sértődött, hogy az ő cicója így lelépett a bálról. Ilyent nem lehet megtenni egy nemeseknek szóló mulatságon. Itt illik hajnalig táncolni, udvarolni, elbűvölni a fiatal hölgyek érzékeny lelkét. Moon pont ilyen könnyen elbűvölhető leányzó. Bármit képes elhinni amíg nem rántanak tőrt, viszont abban a pillanatban átmegy vadóc amazonba és örülhet a támadó ha ép bőrrel megússza.
A lány most épp a falnak támaszkodva simogatja Démon bársonyos szőrét.*
- Te ugye nem leszel ilyen rossz velem? Igaz nem hagysz itt a beszélgetés közepén? *kérdezi miközben a kutyus barna szemeibe mélyeszti zöld tekintetét. Az eb jól érzi magát. Belakott és most még a gazdi is csak őt kényezteti. Igazán jó élete van.
Amint Solimin hozzá lép felemelkedik. Boldogan elmosolyodik és köszöntést, poharat figyelmen kívül hagyva támadja is az árust.*
- Hol a furulyám? Szép lett? Jól szól? *kérdezi és már lépne is oldalra, hogy beszaladjon a pénzért *Mennyivel tartozom? Na mutassa már!* sürgeti Solimint. Csak van valami jó is ebben a mai éjszakában!
Démon mindeközben felháborodottan morog. Mégis miként képzelheti azt valaki, hogy megzavarják a neki kijáró dédelgetésben? Minden nap keményen tanul. Mindent megjegyez amit Laz oktat a számára, a vezényszavakat amire ülni, feküdni avagy támadni kell, erre meg egy idegen idelép és vége is a simogatásnak.*
A hozzászólás írója (Moonxylwery Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.06.20 17:12:56
* Hogy nem látta meg az asztalnál rendezkedő Solimint? Ha észrevette volna biztosan letámadja a furulyája ügyében. A férfi komoly üzletemberként mutatkozott be és megígérte, hogy szerez neki egy igazi elefántcsont hangszert, már csak egy tanárt kell valamerre találnia a nősténykének.
Moon nem érzi rosszul magát, ő egyszerűen csak sértett. Vérig sértődött, hogy az ő cicója így lelépett a bálról. Ilyent nem lehet megtenni egy nemeseknek szóló mulatságon. Itt illik hajnalig táncolni, udvarolni, elbűvölni a fiatal hölgyek érzékeny lelkét. Moon pont ilyen könnyen elbűvölhető leányzó. Bármit képes elhinni amíg nem rántanak tőrt, viszont abban a pillanatban átmegy vadóc amazonba és örülhet a támadó ha ép bőrrel megússza.
A lány most épp a falnak támaszkodva simogatja Démon bársonyos szőrét.*
- Te ugye nem leszel ilyen rossz velem? Igaz nem hagysz itt a beszélgetés közepén? *kérdezi miközben a kutyus barna szemeibe mélyeszti zöld tekintetét. Az eb jól érzi magát. Belakott és most még a gazdi is csak őt kényezteti. Igazán jó élete van.
Amint Solimin hozzá lép felemelkedik. Boldogan elmosolyodik és köszöntést, poharat figyelmen kívül hagyva támadja is az árust.*
- Hol a furulyám? Szép lett? Jól szól? *kérdezi és már lépne is oldalra, hogy beszaladjon a pénzért *Mennyivel tartozom? Na mutassa már!* sürgeti Solimint. Csak van valami jó is ebben a mai éjszakában!
Démon mindeközben felháborodottan morog. Mégis miként képzelheti azt valaki, hogy megzavarják a neki kijáró dédelgetésben? Minden nap keményen tanul. Mindent megjegyez amit Laz oktat a számára, a vezényszavakat amire ülni, feküdni avagy támadni kell, erre meg egy idegen idelép és vége is a simogatásnak.*
A hozzászólás írója (Moonxylwery Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.06.20 17:12:56
590. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-06-20 15:54:39
Üzenet elküldve: 2013-06-20 15:54:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Errdam sosem méltatta tánctudását sokra... csak szerényen jegyezte meg mindég, hogy: 'Értek ahhoz is kicsit.'
A tánchoz két ember kell... lehetőleg egy hölgy és egy férfi. Mint sok egyéb 'más' szórakoztató dologhoz, s ámbár Zara ámuldozik, s megnézi magának jobban a lovagot, a férfit még így is csak felületesen látja...
A ruha... sok mindent rejt, s nem is feltétlen az intimebb pontokról van itt szó.
Valószínű a másik fél elámulna, ha látná a lovag mellkasát. Elvégre mestermunkát ritkán lát az ember... de amit Errdam mellkasán csináltak az több mint mestermunka, s itt a sötétebb ízlésekre gondolhatunk.
A kecses, s néhol csábos mozdulatai után Zara végül elégedetten s némi kéjjel szólal meg. Meghúzza a cica bajszát mondhatni.
Az elf leredukálja a távot sötétebb bőrű partnere és maga közt. Odahajol a nyakához, majd szippant egy kicsit Zara bódító illatából, majd így szól füléhez hajolva:*
-Majd Ön eldönti Úrnőm, hogy méltó vagyok e...
*S azzal a csípőre csúsznak Errdam kezei, s ismét szembenéz a nővel.
De arcán nincs mosoly, csak komolyság... Ő nem viccelődik ilyen dolgokkal.
Orruk szinte összeér.*
*Errdam sosem méltatta tánctudását sokra... csak szerényen jegyezte meg mindég, hogy: 'Értek ahhoz is kicsit.'
A tánchoz két ember kell... lehetőleg egy hölgy és egy férfi. Mint sok egyéb 'más' szórakoztató dologhoz, s ámbár Zara ámuldozik, s megnézi magának jobban a lovagot, a férfit még így is csak felületesen látja...
A ruha... sok mindent rejt, s nem is feltétlen az intimebb pontokról van itt szó.
Valószínű a másik fél elámulna, ha látná a lovag mellkasát. Elvégre mestermunkát ritkán lát az ember... de amit Errdam mellkasán csináltak az több mint mestermunka, s itt a sötétebb ízlésekre gondolhatunk.
A kecses, s néhol csábos mozdulatai után Zara végül elégedetten s némi kéjjel szólal meg. Meghúzza a cica bajszát mondhatni.
Az elf leredukálja a távot sötétebb bőrű partnere és maga közt. Odahajol a nyakához, majd szippant egy kicsit Zara bódító illatából, majd így szól füléhez hajolva:*
-Majd Ön eldönti Úrnőm, hogy méltó vagyok e...
*S azzal a csípőre csúsznak Errdam kezei, s ismét szembenéz a nővel.
De arcán nincs mosoly, csak komolyság... Ő nem viccelődik ilyen dolgokkal.
Orruk szinte összeér.*
589. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-06-20 11:41:21
Üzenet elküldve: 2013-06-20 11:41:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-bál//
* Indulna kifele az ismeretlen hölggyel karöltve, amikor meghallja a nevét a szürke bőrű szájából. Nem felel rá, csak megindul a hang irányába. Az ismeretlen férfi mellett megpillantja Eleonort és ennek hatására széles mosoly kúszik az arcára.*
- Ana!*kiáltja boldogan és a nőhöz szalad. Átöleli őt, arcocskáját a ruhájába fúrva bújik hozzá. Éppen csak pár örömkönny szökik a szemébe, viszont azokat visszafolytja, mert nem szeretné összemaszatolni El ruháját.*
- Nyem.*feleli Iltzdarnak továbbra sem eresztve el az anyjának tekintett rokont. Hangja közömbös vele szemben, úgy beszél vele, mint bármelyik idegennel. A következő amit észrevesz az egy simítás a buksiján. Megfordul és Zetriatot látja maga mellett.*
- Ata!*örvendezik még szélesebb mosollyal és elengedve a nőt immár őt öleli át. Boldogság járja át a két szülőjének tekintett felnőtt társaságban és az sem érdekli, ha ezen esetleg Ilz megsértődik.* Jój vadof, ata éc nyem vadof éfes.*válaszolja kedvesen.*
* Indulna kifele az ismeretlen hölggyel karöltve, amikor meghallja a nevét a szürke bőrű szájából. Nem felel rá, csak megindul a hang irányába. Az ismeretlen férfi mellett megpillantja Eleonort és ennek hatására széles mosoly kúszik az arcára.*
- Ana!*kiáltja boldogan és a nőhöz szalad. Átöleli őt, arcocskáját a ruhájába fúrva bújik hozzá. Éppen csak pár örömkönny szökik a szemébe, viszont azokat visszafolytja, mert nem szeretné összemaszatolni El ruháját.*
- Nyem.*feleli Iltzdarnak továbbra sem eresztve el az anyjának tekintett rokont. Hangja közömbös vele szemben, úgy beszél vele, mint bármelyik idegennel. A következő amit észrevesz az egy simítás a buksiján. Megfordul és Zetriatot látja maga mellett.*
- Ata!*örvendezik még szélesebb mosollyal és elengedve a nőt immár őt öleli át. Boldogság járja át a két szülőjének tekintett felnőtt társaságban és az sem érdekli, ha ezen esetleg Ilz megsértődik.* Jój vadof, ata éc nyem vadof éfes.*válaszolja kedvesen.*
588. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-06-19 20:20:42
Üzenet elküldve: 2013-06-19 20:20:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Dwirinthalen-bál//
*Most, hogy a családfő elvonult kipihenni fáradalmait, az alkalmazottak valamivel szabadabban érezhetik magukat. Ettől függetlenül lazsálásnak nincs helye, a temérdek vendéget valakinek el kell látnia ízletes fogásokkal, és nemesi italokkal. Xselyahra távozását követően a bál eseménytelen rendezvénnyé válik Zetriat számára, végzi a dolgát, és próbálja elterelni gondolatait a csodálatos nőröl, ki megbolondította. A sors nem kegyelmez az elfnek, a bejárat szájában Kedvesét kell megpillantania, egy másik férfival befelé igyekezni, aki nem mellesleg a rendezvényt lebonyolító család mellékágának vezetője, ezzel együtt Zet felettese is. Reménykedett benne, hogy a bálon többet nem botlanak egymásba, és eltudja felejteni egy kis időre a választott hölgyet. Persze egy ilyen eseményen erre fikarcnyi esély van. ~Hol van Emma?~ A kérdés akárcsak az egymáshoz feszülő kardok csattanak fel agyában. Aggódóan fürkészi a páros közelébe eső területeket, hátha csak valamelyik vendég takarja el a csöppséget. Szerencsére semmi gond, a férfi hamar észreveszi Emmát a nagyok felé trappolni. ~Oh, a fenébe is, oda kell mennem!~ Nem bírja tűrtőztetni magát, Eleonor szépsége megbabonázza, és magához vonza. Úgy érzi még egyszer érezni kell a bőre illatát, és közelebbről látnia szépséges arcát. Lépéseit a kislány mellett állítja meg, és Ilztdar előtt meglepetés szerűen megsimogatja kerek buksiját.*
-Hogy érzed magad Emma?
*Egy szelíd, de őszinte mosoly kúszik fel arcára, színesítve az eddig semmitmondó arckifejezést.*
-Nem kérsz valami harapnivalót?
*Aranyos, és értelmes lúrkó, ha egyszer felnő biztosan sok kérő próbálkozik majd a kegyeit elnyerni. Egyre jobban Zet szívéhez nő, és lassan saját gyermekeként tekint a lánykára.*
-Uram, Kisasszony, adhatok Önöknek valamit?
*Szól most a kérdés a párosnak, immáron komorabb tekintettel megfűszerezve. Eleonorra csak lopva tekint, nem szeretné kínos helyzetbe hozni sem magát, sem a hölgyet. Szemeit főként a sebhelyes arcú mélységire szegezi. Lélektükréből valami kihívó gondolat olvasható ki, mikor Ilz szemébe néz.*
*Most, hogy a családfő elvonult kipihenni fáradalmait, az alkalmazottak valamivel szabadabban érezhetik magukat. Ettől függetlenül lazsálásnak nincs helye, a temérdek vendéget valakinek el kell látnia ízletes fogásokkal, és nemesi italokkal. Xselyahra távozását követően a bál eseménytelen rendezvénnyé válik Zetriat számára, végzi a dolgát, és próbálja elterelni gondolatait a csodálatos nőröl, ki megbolondította. A sors nem kegyelmez az elfnek, a bejárat szájában Kedvesét kell megpillantania, egy másik férfival befelé igyekezni, aki nem mellesleg a rendezvényt lebonyolító család mellékágának vezetője, ezzel együtt Zet felettese is. Reménykedett benne, hogy a bálon többet nem botlanak egymásba, és eltudja felejteni egy kis időre a választott hölgyet. Persze egy ilyen eseményen erre fikarcnyi esély van. ~Hol van Emma?~ A kérdés akárcsak az egymáshoz feszülő kardok csattanak fel agyában. Aggódóan fürkészi a páros közelébe eső területeket, hátha csak valamelyik vendég takarja el a csöppséget. Szerencsére semmi gond, a férfi hamar észreveszi Emmát a nagyok felé trappolni. ~Oh, a fenébe is, oda kell mennem!~ Nem bírja tűrtőztetni magát, Eleonor szépsége megbabonázza, és magához vonza. Úgy érzi még egyszer érezni kell a bőre illatát, és közelebbről látnia szépséges arcát. Lépéseit a kislány mellett állítja meg, és Ilztdar előtt meglepetés szerűen megsimogatja kerek buksiját.*
-Hogy érzed magad Emma?
*Egy szelíd, de őszinte mosoly kúszik fel arcára, színesítve az eddig semmitmondó arckifejezést.*
-Nem kérsz valami harapnivalót?
*Aranyos, és értelmes lúrkó, ha egyszer felnő biztosan sok kérő próbálkozik majd a kegyeit elnyerni. Egyre jobban Zet szívéhez nő, és lassan saját gyermekeként tekint a lánykára.*
-Uram, Kisasszony, adhatok Önöknek valamit?
*Szól most a kérdés a párosnak, immáron komorabb tekintettel megfűszerezve. Eleonorra csak lopva tekint, nem szeretné kínos helyzetbe hozni sem magát, sem a hölgyet. Szemeit főként a sebhelyes arcú mélységire szegezi. Lélektükréből valami kihívó gondolat olvasható ki, mikor Ilz szemébe néz.*
587. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-06-19 08:10:09
Üzenet elküldve: 2013-06-19 08:10:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Emmát kezdik el keresni, aki szőrén szárán eltűnt és nem tudják merre. A szemeiben kiül az aggódás, s nem akarja egyáltalán leplezni ezen érzését. Eleonort körbevezeti az egész kerten, azonban a lányra utaló nyomokat nem látja.*
~Talán benn van.~* Gondolja magában, miközben Eleonor szavaira figyel oda. A partnere igen csak be van sózva és jobban aggódik a kislány miatt mint ő.*
-Igen, valószínűleg visszament a házba. Megnézhetjük. *Ezzel biccent a mellette álló finom szépségnek, miközben gondolva egyet lágyan belekarol.Lépteik gyorsak és könnyen gázolnak át a kerten, hogy újra benn lehessenek a Kúriában, ahol remélhetőleg megpillantják a kislányt.*
-Eleonor, szerintem hamarosan meglesz Emma. A kertben sem pedig házban nem kell tartania semmitől. Előbb vagy utóbb meglesz.*További támogatása jeléül megsimogatja a nő oldalát.Nem tudja miként fogadja majd a másik ezen jelzéseit, de kimondottan szemére való a teremtés. S ha már nemesek, akkor tartani kell a kapcsolatot egymással.*
-A továbbiakban úgy hiszem, hogy jobb ha a kis hercegnőre figyelünk. * Ő már úgy veszi, mintha meg is lenne, mert miért nézné a dolgok sötétebb oldalát? Még mielőtt megérkeznének a bejárat elé, akkor közel hajol Eleonor füléhez, hogy belesuttogja a szavakat.*
-Ha szüksége van egy figyelmes férfira, akkor itt biztosan megtalál.* Forró leheletét érezheti a nő, ahogy megcsiklandozza fülcimpáját. Következő lépése, hogy elengedje a nő testét, majd a feladatukra koncentráljon. Amint megérkeznek bentre, akkor két perc nézelődés után kiszúrja a csöppséget.*
-Ott van. Emma! Emma! * Szólítja hangosan a kis úrnőt, aki kalandozott valószínűleg egy nagyot. Nincs benne harag, sem gyűlölet, hanem csak megértés. Eleonorral az oldalán érkezik meg hozzá és az első kedves gesztusa felé, hogy megsimogatja fejét.*
-Jól ránk ijesztettél, de semmi gond. Nem szeretnél a nyakamba ülni? *Teszi fel egyszerű kérdését a kislánynak.*
*Emmát kezdik el keresni, aki szőrén szárán eltűnt és nem tudják merre. A szemeiben kiül az aggódás, s nem akarja egyáltalán leplezni ezen érzését. Eleonort körbevezeti az egész kerten, azonban a lányra utaló nyomokat nem látja.*
~Talán benn van.~* Gondolja magában, miközben Eleonor szavaira figyel oda. A partnere igen csak be van sózva és jobban aggódik a kislány miatt mint ő.*
-Igen, valószínűleg visszament a házba. Megnézhetjük. *Ezzel biccent a mellette álló finom szépségnek, miközben gondolva egyet lágyan belekarol.Lépteik gyorsak és könnyen gázolnak át a kerten, hogy újra benn lehessenek a Kúriában, ahol remélhetőleg megpillantják a kislányt.*
-Eleonor, szerintem hamarosan meglesz Emma. A kertben sem pedig házban nem kell tartania semmitől. Előbb vagy utóbb meglesz.*További támogatása jeléül megsimogatja a nő oldalát.Nem tudja miként fogadja majd a másik ezen jelzéseit, de kimondottan szemére való a teremtés. S ha már nemesek, akkor tartani kell a kapcsolatot egymással.*
-A továbbiakban úgy hiszem, hogy jobb ha a kis hercegnőre figyelünk. * Ő már úgy veszi, mintha meg is lenne, mert miért nézné a dolgok sötétebb oldalát? Még mielőtt megérkeznének a bejárat elé, akkor közel hajol Eleonor füléhez, hogy belesuttogja a szavakat.*
-Ha szüksége van egy figyelmes férfira, akkor itt biztosan megtalál.* Forró leheletét érezheti a nő, ahogy megcsiklandozza fülcimpáját. Következő lépése, hogy elengedje a nő testét, majd a feladatukra koncentráljon. Amint megérkeznek bentre, akkor két perc nézelődés után kiszúrja a csöppséget.*
-Ott van. Emma! Emma! * Szólítja hangosan a kis úrnőt, aki kalandozott valószínűleg egy nagyot. Nincs benne harag, sem gyűlölet, hanem csak megértés. Eleonorral az oldalán érkezik meg hozzá és az első kedves gesztusa felé, hogy megsimogatja fejét.*
-Jól ránk ijesztettél, de semmi gond. Nem szeretnél a nyakamba ülni? *Teszi fel egyszerű kérdését a kislánynak.*
586. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-06-17 15:00:44
Üzenet elküldve: 2013-06-17 15:00:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Némán táncolnak. Minden mozdulatuk kecses, elegáns, nemesi. Nem is csoda, ilyen oktatást Serra is csak nemesi neveltetésen kaphatott. Talán körülöttük néhány vendég ámulattal figyeli az elbűvölő és drámaian határozott mozdulatokat, ám ezt a páros nem veszi figyelembe, csakis egymásra koncentrálnak. Mintha fáradhatatlanok lennének, úgy lejtenek és ez mindenkit csodálattal tölthet el.
Zara ilyen közelségből most anélkül megnézheti magának az elfet, hogy bámulásnak vagy udvariatlanságnak tűnjön. Minden kis apró ráncot és barázdát megfigyel az arcon. Egy pillanatig elidőzik a mélységes kék szemekben, de csak pont annyi ideig, hogy az ne tűnjön olvadozásnak.
Izgatott mosoly fut végig finom arcán. Egyszerűen jóféle borzongással tölti el, ha az 'Úrnőm' szót hallja.*
- Felhőtlen és gondtalan szórakozásra egy olyan társasággal, aki erre méltó. *Újabb drámai hatásszünetet tartva folytatja.*
- Mit gondol, Ön vajon méltó lehet erre a feladatra? *Egy elegáns mosollyal keretezi a beszélgetésüknek ezt a részét - aminek persze még messze nincs vége.*
*Némán táncolnak. Minden mozdulatuk kecses, elegáns, nemesi. Nem is csoda, ilyen oktatást Serra is csak nemesi neveltetésen kaphatott. Talán körülöttük néhány vendég ámulattal figyeli az elbűvölő és drámaian határozott mozdulatokat, ám ezt a páros nem veszi figyelembe, csakis egymásra koncentrálnak. Mintha fáradhatatlanok lennének, úgy lejtenek és ez mindenkit csodálattal tölthet el.
Zara ilyen közelségből most anélkül megnézheti magának az elfet, hogy bámulásnak vagy udvariatlanságnak tűnjön. Minden kis apró ráncot és barázdát megfigyel az arcon. Egy pillanatig elidőzik a mélységes kék szemekben, de csak pont annyi ideig, hogy az ne tűnjön olvadozásnak.
Izgatott mosoly fut végig finom arcán. Egyszerűen jóféle borzongással tölti el, ha az 'Úrnőm' szót hallja.*
- Felhőtlen és gondtalan szórakozásra egy olyan társasággal, aki erre méltó. *Újabb drámai hatásszünetet tartva folytatja.*
- Mit gondol, Ön vajon méltó lehet erre a feladatra? *Egy elegáns mosollyal keretezi a beszélgetésüknek ezt a részét - aminek persze még messze nincs vége.*
585. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-06-17 14:57:18
Üzenet elküldve: 2013-06-17 14:57:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-bál//
* Hiába megy oda a másik kislányhoz az nem törődik vele, helyette inkább a felnőttekkel van elfoglalva. Csalódottan néz körbe, de sehol sem látja sem Zetriatot, se Hodrelt. Egyenlőre még az erőltetett vőlegényjelöltnek is örülne, bár Zetet szívesebben látná. Nagy a tömeg, sehol sem látni egyik férfit sem, csak mindenféle bőrszínű és magasságú lényeket lát, akik nem törődnek a csöppséggel. A kétségbeesés kerülgeti, de ekkor jobb kedvre derül meglátva pár körtáncot járó idegent. Odaszalad és bebújik két kéz közé. Úgy tűnik az ismeretleneket nem zavarja Emma jelenléte, sőt a nagy mulatozásuk közepette alig tűnt fel nekik az alacsony leányzó. Kicsi lábait fürgén kapkodva, viháncolva ropja a táncot, teljesen belefeledkezik. Mit sem sejt arról mi történhet kint és milyen szép bajt csinált a szó nélküli eltűnésével. Azt gondolja, hogy a két nagyot nem érdekli más, csak a másik társasága. Akkor jó döntésnek tűnt elmenni onnan és még mindig annak tartja, mert kiválóan érzi magát. El sem tapossák a nagy táncolás közben, odafigyelnek rá és ez jelenleg igazán jólesik neki. Az utóbbi időben szinte alig törődtek vele az új otthonában, Eleonor volt az, aki a maga módján foglalkozott valamicskét a befogadott gyermekkel. Nem is tudta hogyan számíthatott másra, elvégre ő a kúriánál csak egy nyakba varrt kolonc, nem több. Esetleg rokon, viszont az is pusztán egy szerencsés szál miatt. Ezek a szomorú gondolatok messze szállnak, amíg örömtől ittasan, önfeledten rop. Kezd már fáradni, azonban ennek ellenére sem hagyja abba a vége előtt a táncot. Elhalkul a dal, felcsendül egy másik és a mulató népség a szélrózsa minden irányában szóródik szét a nagy teremben. Ő egy ember nő nyomába ered benne próbálva segítségre lelni. Nem jön össze a terve, mivel nem tud semmit sem a két férfi honlétéről. Kellemes beszédbe elegyednek, szó szót követ és végül jó ismeretséget kötnek. Az idő múlik, a percek röpülnek, ám az este még mindig hosszú. Egyszer csak eszébe jut a két elfeledett kísérője, mely közül az egyiket legutóbb a kertben látta egy furcsa színű hímmel. Útbaigazítást kér a hölgytől, az pedig eltereli a kertre nyíló ajtóig.*
- Köcönyöm.*hálálkodik és búcsút int, majd megindul ki az ajtón.*
- Ana! Ana!*szólongatja Eleonort kezeiből tölcsért csinálva a szája előtt. A self neve nem jut eszébe, csak azt tudja, hogy furcsa hangzású.*
* Hiába megy oda a másik kislányhoz az nem törődik vele, helyette inkább a felnőttekkel van elfoglalva. Csalódottan néz körbe, de sehol sem látja sem Zetriatot, se Hodrelt. Egyenlőre még az erőltetett vőlegényjelöltnek is örülne, bár Zetet szívesebben látná. Nagy a tömeg, sehol sem látni egyik férfit sem, csak mindenféle bőrszínű és magasságú lényeket lát, akik nem törődnek a csöppséggel. A kétségbeesés kerülgeti, de ekkor jobb kedvre derül meglátva pár körtáncot járó idegent. Odaszalad és bebújik két kéz közé. Úgy tűnik az ismeretleneket nem zavarja Emma jelenléte, sőt a nagy mulatozásuk közepette alig tűnt fel nekik az alacsony leányzó. Kicsi lábait fürgén kapkodva, viháncolva ropja a táncot, teljesen belefeledkezik. Mit sem sejt arról mi történhet kint és milyen szép bajt csinált a szó nélküli eltűnésével. Azt gondolja, hogy a két nagyot nem érdekli más, csak a másik társasága. Akkor jó döntésnek tűnt elmenni onnan és még mindig annak tartja, mert kiválóan érzi magát. El sem tapossák a nagy táncolás közben, odafigyelnek rá és ez jelenleg igazán jólesik neki. Az utóbbi időben szinte alig törődtek vele az új otthonában, Eleonor volt az, aki a maga módján foglalkozott valamicskét a befogadott gyermekkel. Nem is tudta hogyan számíthatott másra, elvégre ő a kúriánál csak egy nyakba varrt kolonc, nem több. Esetleg rokon, viszont az is pusztán egy szerencsés szál miatt. Ezek a szomorú gondolatok messze szállnak, amíg örömtől ittasan, önfeledten rop. Kezd már fáradni, azonban ennek ellenére sem hagyja abba a vége előtt a táncot. Elhalkul a dal, felcsendül egy másik és a mulató népség a szélrózsa minden irányában szóródik szét a nagy teremben. Ő egy ember nő nyomába ered benne próbálva segítségre lelni. Nem jön össze a terve, mivel nem tud semmit sem a két férfi honlétéről. Kellemes beszédbe elegyednek, szó szót követ és végül jó ismeretséget kötnek. Az idő múlik, a percek röpülnek, ám az este még mindig hosszú. Egyszer csak eszébe jut a két elfeledett kísérője, mely közül az egyiket legutóbb a kertben látta egy furcsa színű hímmel. Útbaigazítást kér a hölgytől, az pedig eltereli a kertre nyíló ajtóig.*
- Köcönyöm.*hálálkodik és búcsút int, majd megindul ki az ajtón.*
- Ana! Ana!*szólongatja Eleonort kezeiből tölcsért csinálva a szája előtt. A self neve nem jut eszébe, csak azt tudja, hogy furcsa hangzású.*
584. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-06-16 17:32:07
Üzenet elküldve: 2013-06-16 17:32:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Amikor rájön arra, hogy Emma eltűnt, teljesen elfelejtkezik minden másról. Arról is, hogy az előbb egy udvariasan megfogalmazott ajánlatot kapott Ilztdartól, arról is, hogy mennyire aggódik Hodrel miatt, és még arról is, hogy fogalma sincs arról, hogy mihez is kezdjen magával, ha ennek a bálnak vége. Tekintete a sötét kertet fürkészi, de igazából nem sok mindent lát. Gondolatban magát ostorozza azért, mert a kislány eltűnt. Figyelnie kellett volna, hiszen az első pillanattól nyilvánvaló volt, hogy Emma mennyire kíváncsi és eleven.*
*Hálásan pillant Ilztdarra, amikor felajánlja a segítségét Eleonornak. Valószínűleg ő tényleg jobban ismeri a kertet, mint ő, így valószínűleg hamarabb meg fogják találni Emmát.*
*Ilztdar kérdését hallva halkan felsóhajt.*
-Emma... nagyon okos kislány. Sokkal érettebb a koránál. És... hát még csak nem rég került hozzánk. Szegről-végről rokonok vagyunk, és úgy gondoltam, nem tagadhatom meg egy kislánytól a segítséget. Úgyhogy magam mellé vettem, és próbálok minél többet megtanítani neki abból, amit nekem is megtanítottak. Nekem kellene rá figyelnem, mégis eltűnt. *Továbbra is a kertet kutatja és egyre mélyebbre mennek a fák, bokrok között, és egyre sötétebb a kert. Már a ház fényei is kezdenek elhalványulni.*
-Szerintem nem jött ennyire messze. Bátor kislány, de ez még a legbátrabbnak is félelmetes lenne. *Tekintete a Dwirinthalen házra téved.* Mi van, ha visszament a házba?
~Lehet, hogy fázott, csak nem mert megzavarni minket.~
*Ilztdarra néz.*
-Kérem, nézzük meg a házban.
~Ott Zetriat is tud segíteni nekünk. Ő is legalább annyira fog aggódni a kislányért, mint én.~
*Amikor rájön arra, hogy Emma eltűnt, teljesen elfelejtkezik minden másról. Arról is, hogy az előbb egy udvariasan megfogalmazott ajánlatot kapott Ilztdartól, arról is, hogy mennyire aggódik Hodrel miatt, és még arról is, hogy fogalma sincs arról, hogy mihez is kezdjen magával, ha ennek a bálnak vége. Tekintete a sötét kertet fürkészi, de igazából nem sok mindent lát. Gondolatban magát ostorozza azért, mert a kislány eltűnt. Figyelnie kellett volna, hiszen az első pillanattól nyilvánvaló volt, hogy Emma mennyire kíváncsi és eleven.*
*Hálásan pillant Ilztdarra, amikor felajánlja a segítségét Eleonornak. Valószínűleg ő tényleg jobban ismeri a kertet, mint ő, így valószínűleg hamarabb meg fogják találni Emmát.*
*Ilztdar kérdését hallva halkan felsóhajt.*
-Emma... nagyon okos kislány. Sokkal érettebb a koránál. És... hát még csak nem rég került hozzánk. Szegről-végről rokonok vagyunk, és úgy gondoltam, nem tagadhatom meg egy kislánytól a segítséget. Úgyhogy magam mellé vettem, és próbálok minél többet megtanítani neki abból, amit nekem is megtanítottak. Nekem kellene rá figyelnem, mégis eltűnt. *Továbbra is a kertet kutatja és egyre mélyebbre mennek a fák, bokrok között, és egyre sötétebb a kert. Már a ház fényei is kezdenek elhalványulni.*
-Szerintem nem jött ennyire messze. Bátor kislány, de ez még a legbátrabbnak is félelmetes lenne. *Tekintete a Dwirinthalen házra téved.* Mi van, ha visszament a házba?
~Lehet, hogy fázott, csak nem mert megzavarni minket.~
*Ilztdarra néz.*
-Kérem, nézzük meg a házban.
~Ott Zetriat is tud segíteni nekünk. Ő is legalább annyira fog aggódni a kislányért, mint én.~
583. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-06-16 17:20:07
Üzenet elküldve: 2013-06-16 17:20:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Ewangel azért is adja elő ilyen jól a történetet, mert az egyik kedvence, ahogy elmondja. A felvetésre Henua Tikron így reagál:*
- Bizonyára érdekes iromány születne így. Az elf csillagképek történetéről biztosan van gyűjtemény, a gnómokéról is van és még néhányról tudok, de olyat nem ismerek, ami ezeket összesítené. Vagy akár csak kettőt közülük.
*A gnómnak egyből meg is indul az agya. Szinte eufórikus állapotba kerül, ahogy arra gondol, hogy összegyűjti az égi alakzatokról szóló összes elf történetet a saját népéé mellé és ebből egy ábrákkal, illusztrációkkal ellátott elf-gnóm csillagkép tanulmány születik.*
- Igen, ez nagyon jó ötlet, kedves Ewangel! Ha ilyen jól ismeri a történeteiket, szerintem össze is tudnánk állítani. Remek gyűjtemény lenne, amit akár a gyerekek is szívesen forgatnának, nem csak a felnőttek. Ha tényleg komolyan gondolja és lesz rá ideje, tényleg érdemes lenne ezeket lejegyeznünk!
*Amint az elf lány belekezd a következő legendába, a gnóm megint nagyon figyel. A történetre is, de arra is, hogy érzékelteti a fontosabb pontokat, a hangulatokat Ewangel. Vagy született tehetség vagy tanulta a mesélést, mindenesetre nagyon-nagyon ért hozzá. Újabb ragyogó mondát ismert meg a gnóm így és ahogy a történet végére az elf lány megint az égre néz, olybá tűnik, mintha látná is a patakot.*
- Ez is nagyon szép történet az összetartozásról és a szeretetről! Akkor már elmondom a Nagy Körző történetét is, ha nem untatom. A régi időkben élt egy Leniod nevű festőművész, aki csodálatos képeket alkotott. Senki nem tudta úgy lefesteni a naplementét vagy akár egy szobabelsőt, mint ő. Kitűnően értett az ecset és a rajzceruza használatához is. Amikor megszülettek a fiai, az első három apja nyomdokaiba lépett és festeni kezdett, de a negyediknek nem ment. Hiába próbálkoztak, sehogy sem tudott még egy egyenes vonalat sem húzni. Leniod messze földről hívott tanítómestereket, hogy segítsenek a fián, de végül egy szerencsés véletlen hozta meg az áttörést. Mikor a kisfiú az erdőben játszott, talált két ágat. Az egyik rövidebb volt, ezt beleszúrta a földbe. A hosszabbik ággal pedig elkezdett körbejárni a másik körül. Észrevette a kacskaringós nyomokat, amiket a földbe rajzolt és hirtelen rájött, hogy ha az ág felső végét hozzáfogja a másik ágéhoz, akkor szabályos kört kap. Végül a fiú, akinek nem használt a mesterek tanítása, saját maga, az erdőben jött rá minden alakzat lerajzolásának a módjára és ő lett a legtehetségesebb a négy fiú közül. Ezt a történetet őrzi a Nagy Körző az égen.
*Ahogy a gnóm végére ért a sztorinak, ő is odanézett, ahol a csillagkép található volt.*
A hozzászólás írója (Henua Tikron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.06.16 17:20:44
*Ewangel azért is adja elő ilyen jól a történetet, mert az egyik kedvence, ahogy elmondja. A felvetésre Henua Tikron így reagál:*
- Bizonyára érdekes iromány születne így. Az elf csillagképek történetéről biztosan van gyűjtemény, a gnómokéról is van és még néhányról tudok, de olyat nem ismerek, ami ezeket összesítené. Vagy akár csak kettőt közülük.
*A gnómnak egyből meg is indul az agya. Szinte eufórikus állapotba kerül, ahogy arra gondol, hogy összegyűjti az égi alakzatokról szóló összes elf történetet a saját népéé mellé és ebből egy ábrákkal, illusztrációkkal ellátott elf-gnóm csillagkép tanulmány születik.*
- Igen, ez nagyon jó ötlet, kedves Ewangel! Ha ilyen jól ismeri a történeteiket, szerintem össze is tudnánk állítani. Remek gyűjtemény lenne, amit akár a gyerekek is szívesen forgatnának, nem csak a felnőttek. Ha tényleg komolyan gondolja és lesz rá ideje, tényleg érdemes lenne ezeket lejegyeznünk!
*Amint az elf lány belekezd a következő legendába, a gnóm megint nagyon figyel. A történetre is, de arra is, hogy érzékelteti a fontosabb pontokat, a hangulatokat Ewangel. Vagy született tehetség vagy tanulta a mesélést, mindenesetre nagyon-nagyon ért hozzá. Újabb ragyogó mondát ismert meg a gnóm így és ahogy a történet végére az elf lány megint az égre néz, olybá tűnik, mintha látná is a patakot.*
- Ez is nagyon szép történet az összetartozásról és a szeretetről! Akkor már elmondom a Nagy Körző történetét is, ha nem untatom. A régi időkben élt egy Leniod nevű festőművész, aki csodálatos képeket alkotott. Senki nem tudta úgy lefesteni a naplementét vagy akár egy szobabelsőt, mint ő. Kitűnően értett az ecset és a rajzceruza használatához is. Amikor megszülettek a fiai, az első három apja nyomdokaiba lépett és festeni kezdett, de a negyediknek nem ment. Hiába próbálkoztak, sehogy sem tudott még egy egyenes vonalat sem húzni. Leniod messze földről hívott tanítómestereket, hogy segítsenek a fián, de végül egy szerencsés véletlen hozta meg az áttörést. Mikor a kisfiú az erdőben játszott, talált két ágat. Az egyik rövidebb volt, ezt beleszúrta a földbe. A hosszabbik ággal pedig elkezdett körbejárni a másik körül. Észrevette a kacskaringós nyomokat, amiket a földbe rajzolt és hirtelen rájött, hogy ha az ág felső végét hozzáfogja a másik ágéhoz, akkor szabályos kört kap. Végül a fiú, akinek nem használt a mesterek tanítása, saját maga, az erdőben jött rá minden alakzat lerajzolásának a módjára és ő lett a legtehetségesebb a négy fiú közül. Ezt a történetet őrzi a Nagy Körző az égen.
*Ahogy a gnóm végére ért a sztorinak, ő is odanézett, ahol a csillagkép található volt.*
A hozzászólás írója (Henua Tikron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.06.16 17:20:44
582. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-06-16 16:36:19
Üzenet elküldve: 2013-06-16 16:36:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
// Moonxylwery Dwirinthalen figyelmébe//
*Miután roppant sértésnek vette, hogy egyes vendégek a személyzet tagjának vélték tevékenysége és öltözéke miatt, úgy véli, mostantól érdemlegesebb lenne elvegyülni a díszes társaságban. Csak nem ismer senkit... Azt látja, hogy a matróna még bort se inna szerencsétlen lelkére, hogy legalább ráöblítsen, úgyhogy talán nem érdemleges arra fordulni. Talán a sors kegyes vigyora, hogy pont ekkor találja meg szemével a bordóba öltözött Moont, ahogy látszólag nem érzi jól magát.*
"Bár lehet, keveset fog belőlem hagyni, ha megtudja, hogy nincsen nálam az általa kért furulya. Mindegy, legalább nem kell aggódjak a jövőm miatt."
*Felveszi a terem talán egyetlen pár poharát, amit még nem kevert ki és megindul előrefele. Az egy kézzel tartott pohárpárral elindul az ajtó fele, de amikor meglátja a lábánál a számára ismeretlen állatot, elég nehezen volt képes megtartani az önuralmát, az egyik pohár tartalmát félig ki is önti, ezzel elég gyorsan eldőlt, hogy melyiket választja a sajátjának. Bár jobb lenne, ha ez talán meg sem látta volna. Az állatot még méregeti, amíg még látszólag nem rá koncentrálnak.*
"Hát én már láttam púptalan tevét villámsebességgel haladni, de ilyet még én sem. Még szerencse, hogy feltűnt a sötétben, mert itt ha átesek rajta.."
* Gyorsan szétválasztja a kezeit és illedelmesen köszön.*
-Jó estét, látom, hogy biztonságos távlatban ült le a tánctértől, de itt nem lesz egy kicsit hideg? Ilyen szép ruhában nem érdemes megfázni... *majd átnyújtja a még teljes poharat.*
// Moonxylwery Dwirinthalen figyelmébe//
*Miután roppant sértésnek vette, hogy egyes vendégek a személyzet tagjának vélték tevékenysége és öltözéke miatt, úgy véli, mostantól érdemlegesebb lenne elvegyülni a díszes társaságban. Csak nem ismer senkit... Azt látja, hogy a matróna még bort se inna szerencsétlen lelkére, hogy legalább ráöblítsen, úgyhogy talán nem érdemleges arra fordulni. Talán a sors kegyes vigyora, hogy pont ekkor találja meg szemével a bordóba öltözött Moont, ahogy látszólag nem érzi jól magát.*
"Bár lehet, keveset fog belőlem hagyni, ha megtudja, hogy nincsen nálam az általa kért furulya. Mindegy, legalább nem kell aggódjak a jövőm miatt."
*Felveszi a terem talán egyetlen pár poharát, amit még nem kevert ki és megindul előrefele. Az egy kézzel tartott pohárpárral elindul az ajtó fele, de amikor meglátja a lábánál a számára ismeretlen állatot, elég nehezen volt képes megtartani az önuralmát, az egyik pohár tartalmát félig ki is önti, ezzel elég gyorsan eldőlt, hogy melyiket választja a sajátjának. Bár jobb lenne, ha ez talán meg sem látta volna. Az állatot még méregeti, amíg még látszólag nem rá koncentrálnak.*
"Hát én már láttam púptalan tevét villámsebességgel haladni, de ilyet még én sem. Még szerencse, hogy feltűnt a sötétben, mert itt ha átesek rajta.."
* Gyorsan szétválasztja a kezeit és illedelmesen köszön.*
-Jó estét, látom, hogy biztonságos távlatban ült le a tánctértől, de itt nem lesz egy kicsit hideg? Ilyen szép ruhában nem érdemes megfázni... *majd átnyújtja a még teljes poharat.*
581. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-06-16 15:55:00
Üzenet elküldve: 2013-06-16 15:55:00
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Dwirinthalen-bál //
* Minden fajnak megvan a saját nevelési rendje. A gnómok a tudásra, a mélységiek a harcra, az elfek pedig a természet szeretetére oktatnak. Az emberek mindenből kapnak egy egy keveset. A több, még nem említett fajnak is megvan a maga jól felfogott nevelési rendje, kinek kinek kultúrája és mentális képessége függvényében. A törpék biztosan már kora gyermekkoruktól a fegyverek kovácsolására vagy pedig a bányászatra vannak kioktatva, az óriások pedig talán legegyszerűbben a túlélésre és a természettel való együttműködésre nevelik fiaikat. Az egyetlen faj akikről Ewa édeskeveset tud az az eredar.
Ewangelt a falujuk iskolájában még kis elf korában a természet varázslatos mivoltára oktatták. Arra, hogy együtt kell dolgozniuk a világ tökéletesítésén a nappal, a holddal, a széllel és a vízzel nem pedig megváltoztatni, tudásukkal befogni és saját akaratukat ráerőltetni a világra.
-Igen, egyike a kedvenceimnek. *válaszol mosolyogva majd érdeklődve hallgatja a Sinus-kígyó történetét. *Ez érdekes!* mondja majd elgondolkodik. *Érdemes volna egy könyvbe összeszedni mind a gnómok mind pedig az elfek történeteit és egymás mellé helyezni őket a csillagképek jegye alá.* mondja lelkesen majd elképzeli amint az ő Larionról szóló történetük egy könyvben jelenne meg a gnómok Sinus-kígyója társaságában. Tulajdonképpen akár össze lehetne gyűjteni az összes faj adott csillagképhez fűződő legendáját is. Ez már túlzottan nagy munka volna de ha sikerül igazán értékes tanulmányt tudnának kiadni a kezeik közül.*
- A mi Larionunknak is megvan a maga csodálatos története. *mondja majd keresgélni kezd az emlékei között, hogy minél jobban átadhassa nagyapjának, a falu mesélőjének hangulatát. Természetesen nagyon nehéz egy százhatvan éves elf tudását tökéletesen visszaadni.*
- Egy fiatal férfi még az idők kezdetén amikor csak néhány elf élt Lanawinon elindult magának társat keresni. Nem akart a faluja lányai közül elcsábítani egyet sem mert azok mind mind közelebbi avagy távolabbi rokonai voltak. A szülei bár megértették a fiúkat mégis tartóztatták volna mert ők is unokatestvérekként házasodtak és az elfek szellemei megóvták a frigyüket, egészséges és értelmes gyermekeket adva nekik. Larinon hószín hajjal született és ő ezt egyfajta figyelmeztetőjelnek vette. Megindult hát és heteket, hónapokat gyalogolt erdőkön, mezőkön keresztül de sehol sem talált másik elf falura. Reményét vesztve úgy döntött, hogy visszafordul,de útját egy végtelennek tűnő sivatag keresztezte. Esze azt parancsolta, hogy hátráljon meg viszont valami belső sugallat előre hajtotta, "Ott lesz akire vársz, ott lesz akire vársz!" *visszhangozta a fejében és Larion végül megindult a biztos halál felé. A tűző napon élelem és ital nélkül gyalogolt és azt hitte már biztosan elveszett amikor a szemei előtt mint a délibáb egy csobogó forrást látott ami körül szebbnél szebb elf lányok táncolnak. A fiatal férfi már öntudatlanul, a halálra várva vonszolta magát a csábító képek felé. Énekhangot hallott, édes dallamokat amik hívogatták és patakcsobogást. Ájultan zuhant a vízbe ahonnan az oázis elfei vitték be egy hűvös terembe. Larion itt maradt és amint megerősödött visszatért a patakhoz. Azt a lányt vette feleségül amelyiket elsőnek a pataknál talált. Kedves, jószívű arát talált magának és új nemzetséget alapított. Gyermekeivel amikor eléggé nagyok lettek visszatért a szülőfalujába és elmesélte különleges történetét a falu sámánjának és felmutatott az égre "Olyan volt az a patak mint fent a csillagok." mondta és azóta ha az a csillagegyüttes közelit akkor azt mondják Larion csobogó patakja ismét kristályvízzel várja az eltévedteket.* a történet végén ismét elmosolyodik és az ég felé les.*
* Minden fajnak megvan a saját nevelési rendje. A gnómok a tudásra, a mélységiek a harcra, az elfek pedig a természet szeretetére oktatnak. Az emberek mindenből kapnak egy egy keveset. A több, még nem említett fajnak is megvan a maga jól felfogott nevelési rendje, kinek kinek kultúrája és mentális képessége függvényében. A törpék biztosan már kora gyermekkoruktól a fegyverek kovácsolására vagy pedig a bányászatra vannak kioktatva, az óriások pedig talán legegyszerűbben a túlélésre és a természettel való együttműködésre nevelik fiaikat. Az egyetlen faj akikről Ewa édeskeveset tud az az eredar.
Ewangelt a falujuk iskolájában még kis elf korában a természet varázslatos mivoltára oktatták. Arra, hogy együtt kell dolgozniuk a világ tökéletesítésén a nappal, a holddal, a széllel és a vízzel nem pedig megváltoztatni, tudásukkal befogni és saját akaratukat ráerőltetni a világra.
-Igen, egyike a kedvenceimnek. *válaszol mosolyogva majd érdeklődve hallgatja a Sinus-kígyó történetét. *Ez érdekes!* mondja majd elgondolkodik. *Érdemes volna egy könyvbe összeszedni mind a gnómok mind pedig az elfek történeteit és egymás mellé helyezni őket a csillagképek jegye alá.* mondja lelkesen majd elképzeli amint az ő Larionról szóló történetük egy könyvben jelenne meg a gnómok Sinus-kígyója társaságában. Tulajdonképpen akár össze lehetne gyűjteni az összes faj adott csillagképhez fűződő legendáját is. Ez már túlzottan nagy munka volna de ha sikerül igazán értékes tanulmányt tudnának kiadni a kezeik közül.*
- A mi Larionunknak is megvan a maga csodálatos története. *mondja majd keresgélni kezd az emlékei között, hogy minél jobban átadhassa nagyapjának, a falu mesélőjének hangulatát. Természetesen nagyon nehéz egy százhatvan éves elf tudását tökéletesen visszaadni.*
- Egy fiatal férfi még az idők kezdetén amikor csak néhány elf élt Lanawinon elindult magának társat keresni. Nem akart a faluja lányai közül elcsábítani egyet sem mert azok mind mind közelebbi avagy távolabbi rokonai voltak. A szülei bár megértették a fiúkat mégis tartóztatták volna mert ők is unokatestvérekként házasodtak és az elfek szellemei megóvták a frigyüket, egészséges és értelmes gyermekeket adva nekik. Larinon hószín hajjal született és ő ezt egyfajta figyelmeztetőjelnek vette. Megindult hát és heteket, hónapokat gyalogolt erdőkön, mezőkön keresztül de sehol sem talált másik elf falura. Reményét vesztve úgy döntött, hogy visszafordul,de útját egy végtelennek tűnő sivatag keresztezte. Esze azt parancsolta, hogy hátráljon meg viszont valami belső sugallat előre hajtotta, "Ott lesz akire vársz, ott lesz akire vársz!" *visszhangozta a fejében és Larion végül megindult a biztos halál felé. A tűző napon élelem és ital nélkül gyalogolt és azt hitte már biztosan elveszett amikor a szemei előtt mint a délibáb egy csobogó forrást látott ami körül szebbnél szebb elf lányok táncolnak. A fiatal férfi már öntudatlanul, a halálra várva vonszolta magát a csábító képek felé. Énekhangot hallott, édes dallamokat amik hívogatták és patakcsobogást. Ájultan zuhant a vízbe ahonnan az oázis elfei vitték be egy hűvös terembe. Larion itt maradt és amint megerősödött visszatért a patakhoz. Azt a lányt vette feleségül amelyiket elsőnek a pataknál talált. Kedves, jószívű arát talált magának és új nemzetséget alapított. Gyermekeivel amikor eléggé nagyok lettek visszatért a szülőfalujába és elmesélte különleges történetét a falu sámánjának és felmutatott az égre "Olyan volt az a patak mint fent a csillagok." mondta és azóta ha az a csillagegyüttes közelit akkor azt mondják Larion csobogó patakja ismét kristályvízzel várja az eltévedteket.* a történet végén ismét elmosolyodik és az ég felé les.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760