//Khad'un//
*A tömegben viszonylag könnyen talál utat maguknak, mivel aki mozdul valamerre, az a Kúria kerítése, kapuja felé mozog. Azért így is tolakodnia kell és sokszor ütközik össze másokkal, más helyzetben már biztosan parázs utcai veszekedés lenne belőle, de itt és most senki nem törődik az illemmel. A kitartó nyomakodás meghozza gyümölcsét, a tharg csapat tömegből kilátszó tagjai egyre közelebb kerülnek hozzá. Az is feltűnhet neki, hogy amazok is elindultak, így a találkozás hamarabb bekövetkezik. Alig tesz nagyjából két tucat lépést tovább a kapu vonalától, ami az óriás eddigi helyével is egybeesik, mikor már különösebb ordibálás nélkül szót válthat a thargokkal és hozzájuk is léphet, ha úgy tetszik neki.
Közben azonban hátulról egyre vérfagyasztóbb sikolyok érkeznek, a hangok alapján rövid idő alatt nagyon sokan sebesülnek meg, a többiek meg igyekeznek menteni a bőrüket. Ahogy oldalra néz, azt látja, hogy a tömeg új irányba mozog, új hatás nyomja, ezúttal abba az irányba, amerre Ő maga is tartott a társaival. A lázadóknak új motivációja lett a bosszú, a gyilkolás és a fosztogatás mellett, mégpedig a túlélés, ami erősebbnek bizonyul az előbbieknél. Az egyre kétségbeesetten menekülők láttán afelől sem lehet kétsége, hogy a veszedelem is nagyon közel van.
És nem csak egy irányból közelít. Khad'un arra lehet figyelmes, hogy nem messze tőlük, ott, ahol az óriás összeesett, valaki mintha teljesen megőrült volna. Borzasztó hangokat hallatva puszta kézzel, lábbal, foggal, körömmel esik neki a körülötte állóknak, mint aki minden segédeszköz nélkül akar széttépni mindenkit.
//Shaiyama//
Khad'unt követve a tömegben viszonylag könnyen talál utat maguknak, mivel aki mozdul valamerre, az a Kúria kerítése, kapuja felé mozog. Hála az előtte haladó férfinek még tolakodnia sem kell, bár oldalról sokszor ütköznek neki. Más helyzetben már biztosan többször is elnézést kértek volna a “kedves hölgytől”, de itt és most senki nem törődik az illemmel. A Khad'un nyomában baktatás eredményeként hamarosan arra lesz figyelmes, hogy a többnyire ócska ruhákba öltözött, dühös lázadóktól merőben eltérő alakok kerülnek eléjük. Elérték a tharg csapatot, pontosabban Hrothgaart és társait.
Közben azonban hátulról egyre vérfagyasztóbb sikolyok érkeznek, a hangok alapján rövid idő alatt nagyon sokan sebesülnek meg, a többiek meg igyekeznek menteni a bőrüket. Hátra pillantgatva mintha csapásra emelt fegyverek fényben csillanó hegyét is látni vélné. Ahogy oldalra néz, azt látja, hogy a tömeg új irányba mozog, új hatás nyomja, ezúttal abba az irányba, amerre Ő maga is tartott a társaival. A lázadóknak új motivációja lett a bosszú, a gyilkolás és a fosztogatás mellett, mégpedig a túlélés, ami erősebbnek bizonyul az előbbieknél. Az egyre kétségbeesetten menekülők láttán afelől sem lehet kétsége, hogy a veszedelem is nagyon közel van. Most hirtelen neki is észnél kell lennie, mert a meglóduló tömeg könnyen leütheti a lábáról.
Annál is inkább, mivel arra lesz figyelmes, hogy nem messze tőlük, ott, ahol az óriás összeesett, valaki mintha teljesen megőrült volna. Borzasztó hangokat hallatva puszta kézzel, lábbal, foggal, körömmel esik neki a körülötte állóknak, mint aki minden segédeszköz nélkül akar széttépni mindenkit. Aki pedig látja, hogy mi történik, igyekszik minél messzebb kerülni.
//Quantall//
Khad'unt és Shaiyamát követve a tömegben viszonylag könnyen talál utat maguknak, mivel aki mozdul valamerre, az a Kúria kerítése, kapuja felé mozog. Hála az előtte haladó férfinek és nőnek, még tolakodnia sem kell, bár oldalról sokszor ütköznek neki. Azért így is tolakodnia kell és sokszor ütközik össze másokkal, más helyzetben már biztosan parázs utcai veszekedés lenne belőle, de itt és most senki nem törődik az illemmel. A Khad'un nyomában baktatás eredményeként hamarosan arra lesz figyelmes, hogy a többnyire ócska ruhákba öltözött, dühös lázadóktól merőben eltérő alakok kerülnek eléjük. Elérték a tharg csapatot, pontosabban Hrothgaart és társait.
Közben azonban hátulról egyre vérfagyasztóbb sikolyok érkeznek, a hangok alapján rövid idő alatt nagyon sokan sebesülnek meg, a többiek meg igyekeznek menteni a bőrüket. Ahogy oldalra néz, azt látja, hogy a tömeg új irányba mozog, új hatás nyomja, ezúttal abba az irányba, amerre Ő maga is tartott a társaival. A lázadóknak új motivációja lett a bosszú, a gyilkolás és a fosztogatás mellett, mégpedig a túlélés, ami erősebbnek bizonyul az előbbieknél. Az egyre kétségbeesetten menekülők láttán afelől sem lehet kétsége, hogy a veszedelem is nagyon közel van. Most hirtelen neki is észnél kell lennie, mert a meglóduló tömeg könnyen leütheti a lábáról, ráadásul Csámpásra is figyelnie kell, mivel az egyre erősebben “áramló” tömeg egyre kevésbé törődik egy ilyen alacsony lénnyel. Félő, ha igazán meglódul a nép, komoly baja lesz.
Annál is inkább, mivel arra lesz figyelmes, hogy nem messze tőlük, ott, ahol az óriás összeesett, valaki mintha teljesen megőrült volna. Borzasztó hangokat hallatva puszta kézzel, lábbal, foggal, körömmel esik neki a körülötte állóknak, mint aki minden segédeszköz nélkül akar széttépni mindenkit.
A tömegből pedig egyre-másra hallja, hogy “halál a sötétbőrű fattyakra”, “tűzre a kormosokkal” és hasonlók. A hangulat erősen sötételf ellenes lett, de Őt magát még nem éri inzultus.
//Atehaner//
//Bukott “meggyőzés” próba//
A körül állókat nem úgy tűnik, hogy meghatja Atehaner visítása vagy röhögése. A leghatározattabban lincshangulat úszik a levegőben és valószínűleg csak azért nincs még teleszúrva és összevagdalva, valamint ütlegelve késekkel és egyéb szúró-vágó, továbbá ütő eszközökkel, mert valami rejtélyes oknál fogva ezek mind eltűntek. Azért az ártani szándékozók így is hamar feltalálják magukat és hozzálátnak a férfi módszeres agyon cipőzéséhez. Valószínűleg csak pillanatok kellenek hozzá, hogy Atehaner súlyos sérüléseket szenvedjen, de a férfi gyors varázslata megmenti a nem túl gyors, ám annál fájdalmasabb haláltól. Az agyonverésére tolakodók közül az egyik homlokát megérinti a kavarodásban, mire az megdermed, majd éktelen sikítozás közepette elkezd mindenkit eszelős módon leagyalni maga körül. Úgy tűnik, feltett szándéka, hogy azonnal eltűnjön a körülötte összezáródó tömegből és azért, hogy minél gyorsabban minél messzebb jusson, mindenkinek, aki elé kerül, rémülettől artikulálatlanul sikoltozva ront neki és gyepálja addig, amíg a földre nem kerül, függetlenül attól, hogy milyen irányban pillantja meg. A hirtelen születő helyi káoszban Atehaner egy lélegzetvételnyi szünethez jut. Láthatja, hogy Bölény lassan tápászkodni kezd, de egyáltalán nem elég gyorsan ahhoz, hogy bármit tegyen, ha a körülöttük állóknak eszébe jutna mégis agyonverni őket. Bár bordái veszettül sajognak, járni tud. Van egy nagyon rövid ideje, hogy tegyen is valamit, ha nem akar újra a talpak alá kerülni.
//Leandana//
//Sikeres “rúgás - célzás” próba//
//Sikeres “rúgás - erő” próba//
//Sikertelen “fájdalomtűrés” próba//
Van egy hosszúnak tűnő pillanat, amíg a gnóm felfogja, hogy fegyvertelenné vált. Az igazán sunyi kis szemétládák reflexével veszi a levegőt, hogy ordítva kérjen segítséget most, hogy már egyedül nem teljesen biztos, hogy boldogul az áldozatával, de Leandana gyorsabb. Sérülései és fájdalmai ellenére úgy rúgja pofán a kis rohadékot, hogy az azonnal elveszíti rágófelületének egyharmadát és az eszméletét. A körülöttük állókat ez nem annyira izgatja, egyrészt azért, mert nem messze valami nagyon látványos és ijesztő történik, ezért mindenki ordít és a Kúria udvarának belseje felé mutogat, miközben páran kifelé nyomakodnak, másrészt, mert a kapun keresztül az elé állókat határozottan félre tolva érkezik egy morcos, nehéz vértbe öltözött törpe, ami elsőre mindenképpen egy elgondolkozásra okot adó esemény. Leandana hallja is, ahogy a törpe szólítja, de válaszolni nem tud, az elszenvedett rúgások hatására komisz görcsbe rándul a belsője, hogy levegőt alig kap. Egy kicsit a világ is távolabb kerül tőle, nem veszíti el az eszméletét, nem esik össze, de a hangok zsongássá folynak össze és szeme előtt összeszűkül a kép, miközben görnyedésbe húzza a fájdalom.
//Danlo//
//Fáradás 2 (Kombinált vért): 1/2//
//Fáradás 1: -1 Erő//
Hiába érzi, hogy a vértezetben mozgás megviseli, ez mit sem csökkent Danlo haragján és elszántságán. Az őrmester nyers, vadállatias lelkesedése az egész csapatra át ragad, úgy tűnik, a katonák már csak vért akarnak látni.*
-Vonalba! *Az őrmester harsogását mind jól hallják, de a formáció már így is megbomlott. A hátul állók társaik mellé zárkóznak, hogy Ők is elérjék az “ellenséget”. A tömeg pedig, amelyik az előbb még szitokszavakkal és felkapott tárgyakkal dobálta a katonákat, rettegve menekül, de ebben saját magát akadályozza, hiszen aki futna, annak a sűrűn álló tömeg állja útját. A felismeréstől, hogy nincs hová menekülni, a szerencsétlenül jártak vérmérséklet szerint kezdenek ordítani vagy rimánkodni, amire hamar és kegyetlenül tesz pontot valamelyik elborult katona pengéje. A kövezet hamarosan iszamos lesz, hiszen a menekülni akaróktól tömörödő tömeg szélén kis helyen folyik ki nagyon sok vér. A mészárlás pedig folytatódik és a hír, hogy baj van, csak lassan indul el, az általános hangzavarból, óbégatásból nem emlekedik ki azonnal a haldoklók és életükért rettegők sikolya. Danlo és társai tehát lépésenként haladnak előre és minden lépésre két-három kioltott élet jut.
//Harath//
//Sikeres “fájdalomtűrés” próba//
Soraya közelébe érve szinte biztonságban is érezheti magát, hiszen itt gyakorlatilag mindenki az arcába kapta a nyugtató, békítő mágiát, ezért a többség még most is csak zavartan topog. Mivel Soraya már nem táncol, a hatás is múlni kezd, de akire hatott, még teljesen össze van zavarodva és nem utolsósorban meg van ijedve a lehetőségtől, hogy belenyúlnak a fejébe. Nem kis riadalmat kelt a fegyverek eltűnésének ténye is, hiszen aki el tud tüntetni egy husángot, miért ne tudna eltüntetni egy embert? Vagy ha egy embert nem is, de mondjuk egy gnómot? A kerubi jelenléte is folyamatosan emlékeztet a gyűlölt nemesek mágikus hatalmára. Eközben kicsit messzebbről újra hallani zavaros ordítozást, vérszomjasabb hangokat azoktól, akikre nem hatott a varázslat. Nem kétséges, hogy a varázslót akarják elintézni, éppen csak a nagyon nagy többségnek nincs arról fogalma, hogy hol keresse, ezért aztán mindenki igyekszik befelé az udvarra, hogy részt vehessen a lincselésben.
A következő pillanatban a világ számára elsötétül. Nem teljes sötétségről van azonban szó, csak éppen számtalan, a szeme előtt materializálódó tárgy takarja el a fényt. Nincs ideje feldolgozni a látványt, ugyanis a számtalan tárgy, ami a semmiből jelent meg, hatalmas robajjal zúdul le, többek között Harathra. Pillanatok alatt számolatlan ütés zuhog a férfire, csak jelenleg hihetetlen ereje miatt nem törik össze koponyája, minden csontja, mivel feje fölé kapott kézzel védi magát, felfogva az ütések nagy részét és álló helyzetben maradva a gerince sem sérül nagyon. Ennek ellenére szemöldökét, arcát végigszántja néhány lefelé tartó tárgy, de csekély, felületi sérülésekről van csak szó. Felkarja, válla és ujjai azonban használhatatlanra törnek és zúzódnak, mire a kemény áradat egy pillanattal később elapad. A lezúduló tárgyak között azonban számtalan penge is akad, amelyek szörnyűséges módon összeszabdalják a férfit. Ahogy kezét leereszti a feje fölül, látja, hogy mindkettő cafatokra szakadt, csoda, hogy vállból még képes volt mozgatni őket, de újra felemelni már képtelen. Ennyit lát még, aztán a szemébe folyó vértől már ennyit se. Azt viszont érzi, hogy pokoli fájdalom járja át, a lábába több helyen tompa kín hasít és sípolva veszi a levegőt. Valami vagy valamik a nyakába, valamint nyaka és válla közé is beleálltak, de képtelen oda nyúlni, hogy tegyen ellene. Talán lépni is képtelen sérülései miatt. Haladni azért is csak óvatosan érdemes, mert ami lezúdult, most szétterül körülötte. Bár ezt felmérni már nem tudja, de ahogy mozdítja a lábát, érzi, hogy bokáig áll mindenféle kemény tárgyban.
//Soraya//
Mivel Soraya már nem táncol, a hatás is múlni kezd, de akire hatott, még teljesen össze van zavarodva és nem utolsósorban meg van ijedve a lehetőségtől, hogy belenyúlnak a fejébe. Nem kis riadalmat kelt a fegyverek eltűnésének ténye is, hiszen aki el tud tüntetni egy husángot, miért ne tudna eltüntetni egy embert? Vagy ha egy embert nem is, de mondjuk egy gnómot? A kerubi jelenléte is folyamatosan emlékeztet a gyűlölt nemesek mágikus hatalmára. Eközben kicsit messzebbről újra hallani zavaros ordítozást, vérszomjasabb hangokat azoktól, akikre nem hatott a varázslat. Nem kétséges, hogy a varázslót akarják elintézni, éppen csak a nagyon nagy többségnek nincs arról fogalma, hogy hol keresse, ezért aztán mindenki igyekszik befelé az udvarra, hogy részt vehessen a lincselésben.
Harath lép elé és kapja fel az előbb oda hajított szelencét a földről. A következő pillanatban a férfi eltűnik, valami fémes, rozsdás, barnás színű, tagolt, érdes, hegyes massza foglalja magába Őt és körülötte jó hat-hét ölnyi teret. Sorayának nincs ideje felfogni, hogy egy csomó fegyver a legkülönfélébb fajtából és számos egyéb, alapvetően nem fegyvernek tervezett, de most annak használt tárgy materializálódik a semmiből, aztán zúdul le a földre. Ennyit lát, a következő pillanatban már a hátán fekszik, ahogy a kerubi egy ezüstös suhanással ott terem és arrébb löki. Így megússza a legrosszabbat, bár a földön szétterülő mindenféle így is eléri és körbe fogja a lábát. Kellemetlen, tompa érzés hasít a lábszárába, de a fenékre huppanás fájdalma egyelőre elnyomja. Körülöttük mindenki ész nélkül próbál messzebb kerülni, a sikoltások alapján mások is megsebesültek. A rémült ordítozásba az elszörnyedés hangjai vegyülnek, ha Soraya felnéz, láthatja is, hogy miért. Harathot borzalmasan végigvagdalta a lezúduló számtalan penge és egyéb. Kezei tehetetlenül csüngnek, mindenféle olyan szögben hajolva, ahogyan nem kéne egy kéznek. Bőrét, ruháját saját vére festi vörösre, nyaka mellett mindkét vállából egy-egy penge mered elő, az egyik mellett diszkréten, egy szív dobbanásainak ütemére elő-előspriccel a vér. Arca egy megelevenedett rémálom, ahogy megmozdul a rajta végigcsorgó vér alatt. Csoda, hogy állni képes.
//Zaxdor//
//+1 Gyorsaság 2/2//
Akadálytalanul halad, hiszen nagy darab és nem gyenge. Már a látványára igyekeznek kitérni előle, ami nem könnyű, hiszen olyan szorosan tolonganak a népek, mint az egyeletlen répák.
Nagy szerencse, hogy a törpét nem kell átemelni a kerítésen, mert Zaxdor igen hamar szembesülne vele, hogy hiába a nagy termet, az izmos karok, a térdremegtető frizura, a felnőtt, nehézvértbe öltöztetett törpék kerítésen átemelgetéséhez még Ő is kevés, ezen pedig nem változtathat egy, a kerítés tetején egyensúlyozó ork segítő keze sem.
A mostanra tökéletesen összezavarodott, egyre több okból rémült és alapvetően agresszív tömeg nem támad, mert teljesen mással van elfoglalva. A jelek szerint feltett szándéka, hogy sötételfeket öljön, legalábbis az ordítozásból erre lehet következtetni.
Ha oda tekint, ahol az óriás az előbb összeesett, arra lehet figyelmes, hogy valaki mintha teljesen megőrült volna. Borzasztó hangokat hallatva puszta kézzel, lábbal, foggal, körömmel esik neki a körülötte állóknak, mint aki minden segédeszköz nélkül akar széttépni mindenkit.
Kicsit messzebb, kicsit más irányba tekintve láthatja azt is, hogy jön a Városi Őrség csapata, válogatás nélkül gyilkolva le mindenkit, aki az útjában áll. A látvány alapján teljesen elvesztették a józan ítélőképességüket.
//Shauri//
Senkit nem lök föl, mivel a varázslat szülte békés hangulatában képtelen lenne ilyen agresszív tettre. Ellenben megnövekedett erejével nincs is szükség erre, hiszen mások testi épségére vigyázva is képes előrébb nyomakodni még úgy is, hogy egyik kezét egy veszélyes fegyver foglalja le. Egy átlag artheniori kicsit arrébb nyomása a tömegben nem akadály ilyen erővel. Ami már probléma lehet, hogy lesütött szemmel akar haladni a tömegben. Sikerül neki botlás nélkül, így viszont kevés fogalma van arról, hogy mi történik körülötte, viszont beható ismereteket szerez a Szegénynegyedben gyakori lábbeli viseletről. Így persze azt sem veszi észre, hogy ha valaki hátulról próbálkozik az életükre törni. Szerencséjére nincs ilyen próbálkozó.
//Ordonok//
//Sikeres “meggyőzés” próba//
Akármilyen valószerűtlen, sőt, talán éppen azért, mert annyira abszurd, a kerítés tetején ordibáló ork szavaira jó páran felkapják a fejüket. Abban az érzelmi káoszban, amit a hol megjelenő, hol eltűnő elmevarázslatok okoztak, talán nem is olyan nagy csoda az, hogy sokan örömmel fogadnak és hallgatnak egy határozott hangra, ami kellően magasról jön. A közelben állók, akik tudják mihez kötni azt, ami elhangzik, mind kitérnek Hrothgaar és a többi tharg útjából, senki nem ellenséges velük szemben. Az udvaron is támad egy kis zavar, sokan tekintenek fel az orkra és legalábbis egy pillanatra átgondolják, hogy jó ötlet-e ész nélkül legyilkolni a kúria lakóit.
Ordonok tovább őrködik a kerítés tetején, hogy innen védje bajtársait, akik Leandanát emelik ki és viszik biztonságos helyre. Rájuk leselkedő veszélyt csak a közeledő Városi Őrségben láthat, akik lendületesen mészárolnak le mindenkit, aki eléjük kerül. Rövid időn belül a kapunál lesznek, az orknak is döntenie kell, hogy bevárja őket a magasban, társaival tart vagy valami máshoz fog.
Mivel jól belátja a területet, az sem kerüli el a figyelmét, hogy bent, az udvaron egy sötételf nőt ketten a földre tepertek. Innen nem látja jól, mi történik, de egyértelmű, hogy a nőt akarata ellenére tartják ott. Egy sötételf férfi viszonylag nyugodtan sétál a ház felé, de néhányan utána erednek és leteperik, innentől Őt sem látja.
Láthatja azt is, hogy egy másik sötételf nő, egy ezüstös fény harcos és egy férfi áll egymás közelében, körülöttük a tömeg, aztán a semmiből hihetetlen mennyiségű fegyver és egyéb eszköz zúdul le rájuk. A férfit teljesen elborítja, mikor pedig újra előkerül, egész teste véres, valahonnan a nyaka és válla környékéről legalább két penge is ki áll. A nő, úgy látszik, olcsóbban megússza, bár Ő is szerez sebeket a szétpattogó éles tárgyaktól. Úgy tűnik, az ezüstös lény sokat saját testével fogott fel.
Ha oda tekint, ahol az óriás az előbb összeesett, arra lehet figyelmes, hogy valaki mintha teljesen megőrült volna. Borzasztó hangokat hallatva puszta kézzel, lábbal, foggal, körömmel esik neki a körülötte állóknak, mint aki minden segédeszköz nélkül akar széttépni mindenkit.
//Hrothgaar//
//Fáradás 1 (sodronying): 3/8//
//+3 Ügyesség 2/2//
A törpe fajára, termetére, mindenféle sztereotípiára rácáfolva, rendkívül ügyesen és éppen ezért tempósan halad célja felé. Akadálya nincs, a tömeg, bár újult erővel kezd mozogni és részben pont ellenkező irányba, mint Ők, nem támad rájuk, illetve nem rájuk támad. A hallottak alapján a környéken a sötételfekre most nem jár jó világ. De Hrothgaar nem sötételf, hanem egy vasalt törpe pöröllyel és egy kötéltáncos ügyességével, szóval gond nélkül eléri Leandanát. Föl is kapja, meg is indul vele visszafelé. Közben hallja, hogy az udvaron valami nagyot csattan és valami új borzalom történhetett, mert megint új hangok üvöltenek, sikoltanak. Ugyanezt hallja bal kéz felől is, az utca saját érkezési irányukkal átellenes feléről. Onnan mintha kimondottan menekülne a tömeg, de ezt nehéz megmondani, mert Hrothgaar alacsony, a tömeg meg baromi sűrű. Hrothgaar még mindig nagyon gördülékenyen halad előre, a nő súlya meg sem kottyan neki.
Mindeközben a magasban, valahonnan messziről olyan hang hallatszik, mintha egy istennő meglepett felháborodásában kiköpné a sört, amit éppen ivott. Vagy csak egy messzi vihar dörgését sodorta idáig a szél.
//Estanellaria//
Nem sokat lát a világból, hiszen látóterének jelentős részét a gnóm tölti ki, aki fölé hajol. Szemében düh és rémület, látszik, ha volt neki józan ítélőképessége, mire ide eljutott, mostanra semmi nem maradt belőle. A lány lábában egyre nő a fájdalom, mivel a gnóm társa továbbra is rajta térdel. Sérüléstől nem kell tartania, de mozdulni sem bír.*
-Mi… mi az, hogy nem Te csinálod? A Te fajtád, a Te mágiád! Állítsd már meg, vagy megöllek!! *A gnóm elsőre nem tűnik befogadónak Estanellaria magyarázatával szemben. Ekkor a lány láthatja, hogy Rynizz érkezik és miközben egy kis dobótőrt nyújt a gnómnak, valamit súg a fülébe, aztán sétál tovább. Ennek eredménye, hogy a gnóm fél kézzel elengedi a lány torkát, amitől az újra lélegzethez jut, és átveszi a tőrt, amit olyan döbbenettel néz, mintha most látna ilyesmit életében először. Aztán újra Estanellaria arcába mered, fél kezében a tőrt tartva.*
-Te mágus vagy? *Nem is kérdés, inkább vád, ami elhangzik.
//Rynizz//
Az újra feltámadó káosz és őrjöngés már a Kúria ajtajában éri. A gnóm döbbenten átveszi tőle a neki nyújtott dobótőrt, aztán újra Estanellariával foglalkozik tovább. Rynizz pedig szembefordul a csőcselékkel, a csőcselék pedig a nyomába ered. Rynzz eldob egy dobótőrt, amit a legelöl érkező férfi kap az arcába, üvöltve el is botlik, még át is esnek rajta, de a többi csak jön. Egy jól irányzott szúrásra még marad idő, aztán megannyi kéz ragadja meg és rántja el onnan, ahol áll. Miközben mögötte puszta kézzel esnek az ajtónak, Őt magát tucatnyi ököl üti, félannyi láb rúgja. Azonban még bírja, sem eszmélete nem halványul, sem lába nem rogyik meg. Tőre még a markában, még képes cselekedni, még képes beszélni. Még bármi megtörténhet.
//Krestvir//
Mindent lát és mindent hall maga körül. De semmi új.
Viszont eszébe juthat, milyen furcsa is ez az egész. Mekkorát tud fordulni a világ milyen rövid idő alatt. Tegnapelőtt ezen az utcán még gazdagok jártak-keltek szép ruhákban és a város jövőjéről beszélgettek, pénztől beszélgettek, a termény áráról, az érkező karavánokról beszélgettek, arról beszélgettek, hogy valami nincs rendben ezzel vagy azzal a nemesi házzal, hogy ez a szolgálójával kefél, az meg a húgával. Sétálgattak, beszélgettek és eszükbe sem jutott volna, hogy mostanra menekülniük kell, ha lehet, vagy a torkukon fogják érezni, hogy mennyire híztak meg a jólétben. Most az utcákon a szegények uralnak, hirtelen csak az számít, hogy hányan állnak mögötted és nem az, hogy hány arany van a kúriában a ládákban. Bizony, a világ változékony, ami ma még piros, az holnap már lehet, hogy sárga lesz, sőt, akár egyenesen kék. Jobb felkészülni mindenre és minden ellenkezőjére is.
Közben iszonytató, rettegő, halált ígérő sikolyok érkeznek nagyjából arról, amerre Hrothgaar és társai előre nyomultak. A Városi Őrség közeledik.
Ahogy Kagan nyomában lépked, újra meg újra nekiütközik a tömeg. Egyre inkább szembe jön velük és egyre rémültebb.
//Dromel//
Mehet, amerre akar, de csak lassan, mert a tömeg igen sűrű, alkata pedig nem kedvez a tömegben haladásnak.
Látja, ahogy egy törpe érkezik, mintha a szintén erre járó óriás kísérné, felkapja a megvert nőt és megindul vele visszafelé.
A kerítésen egy ork szónokol. A tömeg egy része, legalábbis a közelben állók hallgatnak rá.
Az udvarról valami nagy csattanás hallatszik, amit megrettent sikolyok követnek. Arra tekintve láthatja, hogy valaki borzasztóan megsebesülhetett, csupa vér a feje.
Közben iszonytató, rettegő, halált ígérő sikolyok érkeznek nagyjából bal kéz felől, a tömeg egyik széle felől. A Városi Őrség közeledik.
//Kagan//
//Fáradás: 1 (Argath páncélja): 3/4//
Közben iszonytató, rettegő, halált ígérő sikolyok érkeznek nagyjából arról, amerre Hrothgaar és társai előre nyomultak. A Városi Őrség közeledik.
Ahogy egyre beljebb nyomul a tömegbe, újra meg újra lepattan valaki a páncéljáról, pedig hát ha valakit, akkor Őt megpróbálják kikerülni, amint meglátják a vértezetét. A tömeg ellenében haladni még így is egyre nehezebb, ami egyre inkább velük szemben áramlik. De még így is eléri Bölényt, ahol látja a dühödten hadonászó óriást, az állastól, nyaklevestől egyre-másra eldőlő áldozatokat, valamint egy másik idegent, aki a körülötte állóktól merőben eltérő viselkedést mutat. Egészen pontosan látványos rémülettel és agresszióval őrjöng, mint aki menekülni akar és foggal-körömmel, ököllel, csizmatalppal akar utat csinálni.
Pár lépéssel arrébb az előbb még az óriás hátán parádézó sötételf próbál nem agyonverődni.
//Bölény//
//Passzív//
//Fáradás 1 (4 rétegű brigantin): 3/3//
Nagy nehezen tápászkodik, miközben igyekszik megszabadulni a füléből folyó, takonyszerű masszától. Egy-két szerencsétlen úgy érzi, most elég kiszolgáltatott ahhoz, hogy jól irányzott rúgásokkal intézzék el a sötét mágus segítőjét. Ahogy azonban az első lábak csattannak az óriás oldalán, az megdühödik.*
-Há' mi az, hogy mán apátok here fejit! *Széles mozdulatokkal csapkod maga körül, dühét tovább tüzeli, hogy a szédüléstől még nem igazán tud felállni és még mindig nem hall rendesen az egyik fülére. Szélesen kaszáló mozdulatai ki is ütnek egy-két túl merész próbálkozót, a többiek meg igyekeznek hátrébb maradni, amire persze nem sok esélyük van a tömegben. Közben Bölény botladozva előre lép néhányat, a kaputól és Atehanertől távolodva, még mindig csapkodva maga körül, aminek egyre-másra áldozatává válik valaki, jobb esetben jajgatva menekülve, rosszabb esetben eszméletlenül dőlve el a kövezetre.
//Nanaina//
//Passzív//
Elbambul kicsit, megesik az ilyen. Nagy a nyüzsgés, sokfelé kell figyelni, ezért éppen nem hallja, hogy ki mit magyaráz, üvölt, kántál. Kardja eltűnik, enné rozsda, hát gyorsan tőrt ránt és megy Kagan után, igyekezvén tartani a lépést a bokától tokáig páncélozott hadúrral.
Közben iszonytató, rettegő, halált ígérő sikolyok érkeznek nagyjából arról, amerre Hrothgaar és társai előre nyomultak. A Városi Őrség közeledik.
Ahogy Kagan nyomában lépked, újra meg újra nekiütközik a tömeg. Egyre inkább szembe jön velük és egyre rémültebb.*
A hozzászólást Zeratul (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.07.03 21:01:16, a következő indokkal:
Mesélői hiba miatt módosítva.