- Hogy mit találtam? *veszi elő legúribb arckifejezését.* - Érdekes dolgokat. *A hangja száraz, mint aki a puszta tényeket veszi számításba. Pedig fajsúlyos dolgokat fog elmesélni az íjásznak.*
- Nos, ott van rögtön az álnevem rejtélye. Igazán különleges név. Már-már fejedelmi. Az egyetlen gond, hogy nem emlékszem rá. Ahogy másra sem.
*Felidézi a pillanatot, honnan is jött az álnév ötlete. Az orkokkal való ütközés után a ruházatát és a holmiját rendezgette, mivel korábban jó sokat feküdhetett félig a folyóban. Átnézte a zsebeit, a bőrerszényét, hogy nem hiányzik-e valami. Persze ez csak elmélet volt, hiszen bajos lett volna eldöntenie, mi volt nála, ha egyszer az emlékezete a legtöbb kérdésben cserben hagyta. Az aranyérmék között viszont egy cetliféle rövidke levelet talált, amely szerencsés módon alig ázott meg, és már nagyjából meg is száradt.*
- Ha kedves az életed, használd az Albun di Nomam nevet. *idézi nagyjából az elejét, miután az előzőeket röviden megosztotta a kalapossal. Ehhez a részhez társult még egy-két mondat, de ezt már nem teszi hozzá.*
- Rajta volt az is, hogy ha ki akarom deríteni, mi történt, menjek a tisztásra, és ott egy bizonyos fa alatt kutakodjak. Ahogy az is, hogy jussak el egy bizonyos kúriába a Gazdagnegyedben.
*Figyeli Svirt, hogyan reagál a mondottakra. Tud-e valamit erről, vagy neki is éppen olyan új, amit mond, mint saját magának volt egykoron.*
- Aztán a temetőben találtam még valamit, ami mellett még egy üzenet volt. Amit tudok, nem oszthatom meg senkivel. Kivéve azt, aki felébresztett aznap reggel, és csak azután, ha bejutottunk a Kúriába.
*Enyhén hátradől. Nem nagy művészet kitalálni, erre a beszélgetésre miért most kerül sor. Tud még ezt-azt, főként a két csomag révén, melynek tartalmára egyelőre nem derít fényt. Ahogy arra sem, miért is követte ezeket az utasításokat.*
- A különös csak az, hogy a temetőbe senki sem küldött, a fejfán pedig a valódi nevem volt. *Igaz, erre a helyre a ritkásan beugró emlékei vezették, a sírok közötti elcipeltetése azon kevés dolog közé tartozott, amire haloványan, de álomszerűen emlékezett.*