Nincs játékban - Dwirinthalen kúria
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Dwirinthalen kúria | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 50 (981. - 1000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760
1000. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-01-25 17:38:05
Üzenet elküldve: 2015-01-25 17:38:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* Az kellemesen homályos előtérben, megcsodálja a plafonig érő, kőből faragott nőalakot, ami különösképpen emlékezteti őt, egy régi isten képmására. ~ Az Arcnélkülit imádnák? ~ suhan át rajta egy kellemetlen érzéshullám, s el is szakad tekintete a baljóslatú faragványtól.
Kisvártatva szolga lép eléjük és fegyvereiket kéri. A finom szóhasználat, miszerint csak a 'látható' fegyvereiket kell átadják, vékony mosolyt csal ajkaira. Összehúzott felleghajtóját széttárja maga előtt, így a szolga láthatja, hogy alatta, egy piszkos fekete zubbonyt visel, mit keskeny öv fog össze derekán. Az övön azonban nem fegyverek lógnak, csupán jó pár szütyő, különböző színű bőrökből.
Jobb híján göcsörtös utazóbotját adja át az elfnek, s biccentve tovább halad a többiek után.
Emlékezetébe ötlenek egy régi nap eseményei, mikor ugyanígy egy épület ajtaján lépett át, ahol fegyverei leadására szólították fel. Akkor leadta mindenét mi 'látható' volt, mégis úgy távozott, hogy két halottat hagyott maga után. ~ Lelkeik azóta is a Ni'aras kígyóvermében szenvednek, ezernyi harapástól. ~ gondol vissza elégedetten Kutya Omoryra, és féleszű, orkvérű testőrére.
A társalgóban végül, puhán párnázott székekre tehetik hátsójukat, s az öreg hálát ad a démon vermek összes helytartójának, hogy a lovaglással töltött napok után puhára ülhet. El is helyezkedik Khan és Letrion társaságában az egyik asztalnál, s mivel köpönyegétől az előtérben nem volt hajlandó megszabadulni, most mikor már kényelemben van, hajtja hátra nehéz csuklyáját. Talán nem is látták még útitársai e nélkül. A homályban eléjük táruló arc, semmi különössel nem szolgál a férfiaknak. Mélyen ülő, méregzöld szemei, hol egyikükre, hol másikukra vándorolnak. Apró, hegyes orrát megdörgöli, mert biza ragadt bele ez-az a fagyos út alatt.
Homlokán a fekete bőr mély redőkben gyűrődik, jelezve, hogy jó néhány év elrepült már a mélységi fölött. Talán több is mint amennyi kijárt volna neki. Ami viszont még ennél is jobban jelzi korának előrehaladtát, az ritkuló hajzata. Régebben dús, fehér tincsek egészen háta közepéig értek, eltakarva hegyes füleit. Most viszont ritka a haja, itt ott fejbőre is kilátszik, s tincsei alig érnek a válláig, de legalább nem kuszán. *
- Három kupával! - * toldja meg társai rendelését, s rossz szokásához híven hátrébb csusszan a székkel, hogy fel tudja pakolni csizmás lábait az asztalra. ( Remélhetőleg a hólé már leolvadt róluk, így nem az asztalra folyik. Nyújtózik egyet, mint aki teljes kényelemben van s csak ekkor veszi észre a furcsa járású lányt, aki mintha elakadna az asztalok között, ki köszönti is őket. *
- Nem zavarsz Ayradale! - * mondja barátságosan, reszelős hangja azonban mégsem a legkellemesebb amit hallani lehet errefelé. Ha megkapták borukat, társai egészségére emeli kupáját, s ha azok is benne vannak koccint velük az utazásra.
Moon ügyeket ment intézni, így egy ideig még biztos együtt marad a thargodari párossal. *
- Ő bizony. Azt hiszem ő a ház úrnője. - * válaszol Khan kérdésére, majd hörpint a finom borból. Cserepes ajkait lenyalva elégedetten sóhajt. *
- Van más dolgotok is a városban, az én kíséretemen kívül? - * kérdi tőlük. *
A hozzászólás írója (Cahlind Xiltyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.25 17:39:26
Kisvártatva szolga lép eléjük és fegyvereiket kéri. A finom szóhasználat, miszerint csak a 'látható' fegyvereiket kell átadják, vékony mosolyt csal ajkaira. Összehúzott felleghajtóját széttárja maga előtt, így a szolga láthatja, hogy alatta, egy piszkos fekete zubbonyt visel, mit keskeny öv fog össze derekán. Az övön azonban nem fegyverek lógnak, csupán jó pár szütyő, különböző színű bőrökből.
Jobb híján göcsörtös utazóbotját adja át az elfnek, s biccentve tovább halad a többiek után.
Emlékezetébe ötlenek egy régi nap eseményei, mikor ugyanígy egy épület ajtaján lépett át, ahol fegyverei leadására szólították fel. Akkor leadta mindenét mi 'látható' volt, mégis úgy távozott, hogy két halottat hagyott maga után. ~ Lelkeik azóta is a Ni'aras kígyóvermében szenvednek, ezernyi harapástól. ~ gondol vissza elégedetten Kutya Omoryra, és féleszű, orkvérű testőrére.
A társalgóban végül, puhán párnázott székekre tehetik hátsójukat, s az öreg hálát ad a démon vermek összes helytartójának, hogy a lovaglással töltött napok után puhára ülhet. El is helyezkedik Khan és Letrion társaságában az egyik asztalnál, s mivel köpönyegétől az előtérben nem volt hajlandó megszabadulni, most mikor már kényelemben van, hajtja hátra nehéz csuklyáját. Talán nem is látták még útitársai e nélkül. A homályban eléjük táruló arc, semmi különössel nem szolgál a férfiaknak. Mélyen ülő, méregzöld szemei, hol egyikükre, hol másikukra vándorolnak. Apró, hegyes orrát megdörgöli, mert biza ragadt bele ez-az a fagyos út alatt.
Homlokán a fekete bőr mély redőkben gyűrődik, jelezve, hogy jó néhány év elrepült már a mélységi fölött. Talán több is mint amennyi kijárt volna neki. Ami viszont még ennél is jobban jelzi korának előrehaladtát, az ritkuló hajzata. Régebben dús, fehér tincsek egészen háta közepéig értek, eltakarva hegyes füleit. Most viszont ritka a haja, itt ott fejbőre is kilátszik, s tincsei alig érnek a válláig, de legalább nem kuszán. *
- Három kupával! - * toldja meg társai rendelését, s rossz szokásához híven hátrébb csusszan a székkel, hogy fel tudja pakolni csizmás lábait az asztalra. ( Remélhetőleg a hólé már leolvadt róluk, így nem az asztalra folyik. Nyújtózik egyet, mint aki teljes kényelemben van s csak ekkor veszi észre a furcsa járású lányt, aki mintha elakadna az asztalok között, ki köszönti is őket. *
- Nem zavarsz Ayradale! - * mondja barátságosan, reszelős hangja azonban mégsem a legkellemesebb amit hallani lehet errefelé. Ha megkapták borukat, társai egészségére emeli kupáját, s ha azok is benne vannak koccint velük az utazásra.
Moon ügyeket ment intézni, így egy ideig még biztos együtt marad a thargodari párossal. *
- Ő bizony. Azt hiszem ő a ház úrnője. - * válaszol Khan kérdésére, majd hörpint a finom borból. Cserepes ajkait lenyalva elégedetten sóhajt. *
- Van más dolgotok is a városban, az én kíséretemen kívül? - * kérdi tőlük. *
A hozzászólás írója (Cahlind Xiltyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.25 17:39:26
999. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-01-25 16:21:33
Üzenet elküldve: 2015-01-25 16:21:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
//Ayradale Mithnarlal//
*Roddar ilyen irányú érzéketlensége még őt is megakasztja, pedig igazán csak külsőként lenne jelen. Úgy látszik, tényleg komolyabb bajok vannak, mint amineke első látásra tűnt, de ez mellékes. Ayra úgy látszik, még nem érzékelte a távozását és hűlt helyén keresné Roddart. Elköhinti magát, szüksége is lesz erre, hogy nyugodtságát visszaszerezze, majd megszólal.*
-Sajnálatosan Roddar már nincs jelen, elszólította sürgős dolga, remélem megérti.
~Mert én nem fogom, az bizonyos.~
-De jómagam szívesen vállalom azt, hogy körbevezessem, ha így megfelel.
*Ezzel a végszóval mellé is állt, gyengéden jelezve a nőhöz képest a helyzetét.*
-Persze majd kérek segítséget hozzá, járatlan vagyok még a körbevezetést illetően. Azon indokból is, mert alig kevéssel előbb lettem a tág értelemben vett tagja a családban, mint Ön. Az úrnő jelenleg erőteljesen elfoglalt, de bármeddig szívesen látjuk a Kúria falain belül.
*Engedi meg magának ezeket a szavakat, bár nincs tisztában, milyen alapon. Majd, ha a hölgy beleegyezik, elsőként a csuklóját fogva meg, később belekarolva vállalja el a kísérői szerepet.*
-Evett ma valamit? Amennyiben nem, úgy a konyhából, ha úgy is meg kell ejtenünk kötelező köreinkben hozathatunk valamit, még nem hűlt ki és garantáltan ízleni fog. Ha mégsem, szívesen készítek valami mást szerény tudásomból.
//Xiltyn, Khan, Letrion és Ayradale//
*Gid-et megkérdezi, hogy hol lesz található a hölgy szobája, hogy majd arra vigye az útjuk végén. Hallja midőn az urak beérkeznek.*
-Üdvözletem, foglaljanak helyet!
*Ayradale is menne visszafoglalni helyét, de Nestarnak kötelessége megállítania.*
- A társalgó bútorait, köztük azt, ami itt előttünk nyugszik, egy mester készítette, saját kezűleg. Mint mindennek, itt is megvan a saját kézjegye, ami a támlán rendeződő faragott virágmotívumokból is érződik. Nagyon kicsik és sűrűn, de szabályosan rendezve és ha kipuhatolja az erre tévedő, érezheti benne a halovány szignót, amit ott hagyott.
*Mégis csak volt egy kevés értelme annak, hogy bele-beleolvasgatott a könyvekbe, amit kitakarított a szobájából. Gid úgy is a vendégekkel lesz elfoglalva.*
*Roddar ilyen irányú érzéketlensége még őt is megakasztja, pedig igazán csak külsőként lenne jelen. Úgy látszik, tényleg komolyabb bajok vannak, mint amineke első látásra tűnt, de ez mellékes. Ayra úgy látszik, még nem érzékelte a távozását és hűlt helyén keresné Roddart. Elköhinti magát, szüksége is lesz erre, hogy nyugodtságát visszaszerezze, majd megszólal.*
-Sajnálatosan Roddar már nincs jelen, elszólította sürgős dolga, remélem megérti.
~Mert én nem fogom, az bizonyos.~
-De jómagam szívesen vállalom azt, hogy körbevezessem, ha így megfelel.
*Ezzel a végszóval mellé is állt, gyengéden jelezve a nőhöz képest a helyzetét.*
-Persze majd kérek segítséget hozzá, járatlan vagyok még a körbevezetést illetően. Azon indokból is, mert alig kevéssel előbb lettem a tág értelemben vett tagja a családban, mint Ön. Az úrnő jelenleg erőteljesen elfoglalt, de bármeddig szívesen látjuk a Kúria falain belül.
*Engedi meg magának ezeket a szavakat, bár nincs tisztában, milyen alapon. Majd, ha a hölgy beleegyezik, elsőként a csuklóját fogva meg, később belekarolva vállalja el a kísérői szerepet.*
-Evett ma valamit? Amennyiben nem, úgy a konyhából, ha úgy is meg kell ejtenünk kötelező köreinkben hozathatunk valamit, még nem hűlt ki és garantáltan ízleni fog. Ha mégsem, szívesen készítek valami mást szerény tudásomból.
//Xiltyn, Khan, Letrion és Ayradale//
*Gid-et megkérdezi, hogy hol lesz található a hölgy szobája, hogy majd arra vigye az útjuk végén. Hallja midőn az urak beérkeznek.*
-Üdvözletem, foglaljanak helyet!
*Ayradale is menne visszafoglalni helyét, de Nestarnak kötelessége megállítania.*
- A társalgó bútorait, köztük azt, ami itt előttünk nyugszik, egy mester készítette, saját kezűleg. Mint mindennek, itt is megvan a saját kézjegye, ami a támlán rendeződő faragott virágmotívumokból is érződik. Nagyon kicsik és sűrűn, de szabályosan rendezve és ha kipuhatolja az erre tévedő, érezheti benne a halovány szignót, amit ott hagyott.
*Mégis csak volt egy kevés értelme annak, hogy bele-beleolvasgatott a könyvekbe, amit kitakarított a szobájából. Gid úgy is a vendégekkel lesz elfoglalva.*
998. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-01-25 15:14:11
Üzenet elküldve: 2015-01-25 15:14:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Xiltyn, Khan és Letrion/
*Így hát hirtelen magára marad a társalgóban. Gid az egyetlen aki ott marad, s ő gyengéden megérintve a lány karját közli, hogy csomagjait előre viszi a szobába, s ahogy ideje engedi körbe is vezeti, ha csak Nestar majd meg nem előzi ebben esetleg az elf szolgálót.
Mindenesetre amikor az érkező vendégek besorjáznak a társalgóba talán elsőre nem is veszik észre az egyik ablak előtt, a behúzott függöny takarásában álló karcsú alakot. Csak mikor Gidnek leadják a rendelést, akkor fordul ki a takarásból, s indul meg a korábban birtokolt kanapé irányába. Azt nem észleli, hogy útjába került közben egy kényelmes karszék, hiszen amikor az ablakhoz ment, éppen Gid kísérte oda.*
-Elnézést Uraim, remélem nem zavarom a társaságukat.*Hangja dallamosan csendül.* Ayradale vagyok.
*Teszi még hozzá a bemutatkozást, s tart továbbra is "kiszemelt" célja felé, s ha csak nem akadályozzák meg, akkor nekimegy a karszéknek. Talán a férfiakban ekkor tudatosul, hogy a különösen mozgó lány valóban nem lát.*
*Így hát hirtelen magára marad a társalgóban. Gid az egyetlen aki ott marad, s ő gyengéden megérintve a lány karját közli, hogy csomagjait előre viszi a szobába, s ahogy ideje engedi körbe is vezeti, ha csak Nestar majd meg nem előzi ebben esetleg az elf szolgálót.
Mindenesetre amikor az érkező vendégek besorjáznak a társalgóba talán elsőre nem is veszik észre az egyik ablak előtt, a behúzott függöny takarásában álló karcsú alakot. Csak mikor Gidnek leadják a rendelést, akkor fordul ki a takarásból, s indul meg a korábban birtokolt kanapé irányába. Azt nem észleli, hogy útjába került közben egy kényelmes karszék, hiszen amikor az ablakhoz ment, éppen Gid kísérte oda.*
-Elnézést Uraim, remélem nem zavarom a társaságukat.*Hangja dallamosan csendül.* Ayradale vagyok.
*Teszi még hozzá a bemutatkozást, s tart továbbra is "kiszemelt" célja felé, s ha csak nem akadályozzák meg, akkor nekimegy a karszéknek. Talán a férfiakban ekkor tudatosul, hogy a különösen mozgó lány valóban nem lát.*
997. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-01-25 14:14:06
Üzenet elküldve: 2015-01-25 14:14:06
ÚJ
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Thargarod delegáció//
*Mert hát ki az, aki a városban élés folyamata közben ne hallott volna legalább pletykákat arról a régies külsejű kúriáról a gazdagnegyedben? Bár Wandarnak még nem volt dolga velük, azt azért meg össze tudná párosítani, hogy a Dwirinthalen név, meg az a méretes ház szorosan összefügg. Így szükségtelen kérdezősködni, bár megtehetik, mert miért ne, menjünk biztosra, Wandar memóriája meg amúgyis effektíve megbízhatatlan. Végül bármilyen úton is, de eljutnak az úti célhoz, ahova egy időben mások is érkeznek. Pontosabban más, mert az csak egy valaki. Azután Leró lerendezi a bemutatkozást, s így jobban is járnak, bár Wandar nem tudná megmondani, miért is.*
- Öhrvendek a szehencsének!
*Akár bemutatkozik a nő, akár nem, ő fejben már elkönyvelte a keresett Moonxylwery nevűnek.*
- Pehrsze, nem phrobléma. *Azt persze nem mondja, hogy nem szükséges sietni, hiszen Khan mond valami ilyesmit, na meg Letrion ritkán szokott hazudni, illemből legalábbis. Végül is egy társalgóban kötnek ki, mely pont olyan homályos, mint az a rész, ahol bejöttek. A sötételfeknek sötétség kell, és nyilván így alakítják ki életterüket is, nincs ebben az elgondolásban semmi tapintatlan, vagy kivetni való (legalábbis szerinte), bár nem érzi szükségét sem, hogy szóvá tegye. A gyertyák viszont adnak fényt, körbenézve meg tudja vizsgálni a szobát maga körül. Mint amilyennek egy társalgónak lennie kell, bár a fényűzés szó valahogy más értelmezésben is felszínre kerül, tekintve a fény korlátolt jelenlétét. Megvizsgál még egy szobrot, ami a szoba belmagasságát majdnem kitölti. Ám mivel nem ismeri a jelentőségét, így figyelme először a Gid nevű fickóra vándorol:*
- Ugyanezt nekem is.
*Már ha Khan valóban leadja a rendelését, ha nem, akkor magának kell ezt megtennie. Nem is azért, mert kifejezetten szükségét érezné, hanem mert kíváncsi az itteni ellátásra plusz már rég lakott egyáltalán olyan házban, ahol szolgálót lehetett küldözgetni dolgokért, ne meg hogy az inas ne érezze alulfoglalkoztatottnak magát. Ezután váltja figyelmét az utazótársaira.*
*Mert hát ki az, aki a városban élés folyamata közben ne hallott volna legalább pletykákat arról a régies külsejű kúriáról a gazdagnegyedben? Bár Wandarnak még nem volt dolga velük, azt azért meg össze tudná párosítani, hogy a Dwirinthalen név, meg az a méretes ház szorosan összefügg. Így szükségtelen kérdezősködni, bár megtehetik, mert miért ne, menjünk biztosra, Wandar memóriája meg amúgyis effektíve megbízhatatlan. Végül bármilyen úton is, de eljutnak az úti célhoz, ahova egy időben mások is érkeznek. Pontosabban más, mert az csak egy valaki. Azután Leró lerendezi a bemutatkozást, s így jobban is járnak, bár Wandar nem tudná megmondani, miért is.*
- Öhrvendek a szehencsének!
*Akár bemutatkozik a nő, akár nem, ő fejben már elkönyvelte a keresett Moonxylwery nevűnek.*
- Pehrsze, nem phrobléma. *Azt persze nem mondja, hogy nem szükséges sietni, hiszen Khan mond valami ilyesmit, na meg Letrion ritkán szokott hazudni, illemből legalábbis. Végül is egy társalgóban kötnek ki, mely pont olyan homályos, mint az a rész, ahol bejöttek. A sötételfeknek sötétség kell, és nyilván így alakítják ki életterüket is, nincs ebben az elgondolásban semmi tapintatlan, vagy kivetni való (legalábbis szerinte), bár nem érzi szükségét sem, hogy szóvá tegye. A gyertyák viszont adnak fényt, körbenézve meg tudja vizsgálni a szobát maga körül. Mint amilyennek egy társalgónak lennie kell, bár a fényűzés szó valahogy más értelmezésben is felszínre kerül, tekintve a fény korlátolt jelenlétét. Megvizsgál még egy szobrot, ami a szoba belmagasságát majdnem kitölti. Ám mivel nem ismeri a jelentőségét, így figyelme először a Gid nevű fickóra vándorol:*
- Ugyanezt nekem is.
*Már ha Khan valóban leadja a rendelését, ha nem, akkor magának kell ezt megtennie. Nem is azért, mert kifejezetten szükségét érezné, hanem mert kíváncsi az itteni ellátásra plusz már rég lakott egyáltalán olyan házban, ahol szolgálót lehetett küldözgetni dolgokért, ne meg hogy az inas ne érezze alulfoglalkoztatottnak magát. Ezután váltja figyelmét az utazótársaira.*
996. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-01-25 13:17:13
Üzenet elküldve: 2015-01-25 13:17:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
*Az már az udvaron állva is kitűnt, hogy a Dwirinthalenek laka valamiben elüt az őket környező nemesi hajlékoktól és amikor Khan belép az előtér magas mennyezete alá rájön arra is, hogy miért érezte így. A kúria, noha szép számú ablakkal rendelkezik mind világtalan, mert vastag drapériákat húztak eléjük, kirekesztve a természetes napfényt. Ha ugyan szándékukban áll(t) az, hogy egy zárkózott família képét nyújtsák közvetlen szomszédaiknak vagy azoknak, akik vendégségben, esetleg hivatalos ügyben járnak el náluk, akkor a zöldszemű zsoldosnál ezzel máris célt értek. Hozzáveszi még azt a homályos forrásokból táplálkozó ismereteit is, amelyek arról számolnak be, hogy a sötételfek kevéssé kedvelik a napfényt és ha tehetik inkább választanak hajlékul maguknak homályba boruló helyet. E követelményeknek olybá fest, maradéktalanul eleget tesz a kúria belső elrendezése, ugyanakkor Khan távol tartja magát hirtelenjében tett megállapításoktól. Ez pusztán az első pillantás csalfasága lehet, a továbbiak rácáfolhatnak (téves) elképzelésekre.
A fegyverek átadását természetesnek kezeli, ily mód nem tesz rosszalló megjegyzést vagy pillantást a kérésre, hogy adják át az acélt. Lecsatolja derékövéről a dísztelen kardhüvelyt és annak, vagy otthagyja, ahol elvárják tőlük. Köpenyéről még korábban, a bejárat előtt állva leseperte a havat-deret, odabent erre már nem kell gondja legyen. Egyszerű mozdulattal kanyarítja le válláról és aggatja fel a ruhadarabot. Társa is hasonlóképp fog tenni. A sötételf nő kíséretében járó Roddarnak is oszt egy üdvözlő szót, őt követik az előtérből nyíló társalgóba, amit a zsoldos rögtön a Hrallh ellenpólusaként azonosít mindannak ellenére, hogy a kettő funkciója bizonyos esetekben ugyanolyan célokat lát el.
A tény, hogy Moonxylwery figyelmen kívül hagyta több ízben is immár kérdését, amely nevére vonatkozik kezdi zavarni Khant, hisz ők a sajátjukat rögtön az elején tisztázták az ébenbőrű előtt. Kagan arról nem tájékoztatta egyiküket sem, hogy a nőnek szánt üzenet átadása előtt rejtvények és találgatások útján kellene rálelniük a keresett személyre.
Mindenesetre Xiltyn és a fogadójuk között feltételez némi múltat, ezért a problémát megkerülendő, új oldaláról közelíti meg a kérdést.*
- Járjon csak utána annak, ami nem várhat. Minket azután is itt fog találni. - *Megerősíti Moont abban, hogy nem kell sietnie teendőivel. Azzal már nem tartozik elszámolással senki felé, hogy előzékenysége elsősorban abból a kíváncsiságból fakad, ami ittlétükre magyarázatul szolgálhat. Xiltynről keveset tud, a férfi azonban ismeri a nőt, hisz az imént a nevén üdvözölte(?). Miután a társalgóba vezetik őket és némileg félrehúzódva magukra hagyják a férfiakat, lábát keresztbe vetve az egyik rekamién az idáig kísért férfihez fordul.*
- Ő volna Moonxylwery? Kényesen óvhatja a nevét, ha harmadik félnél kell rákérdeznem. - *Több tucat együtt átlovagolt mérföld után, e napon először mosolyodik el bizonytalanul a zöldszemű, ahogy Xiltynhez beszél. Tekintete egy sor másik kérdést is felsorakoztat már, nem kell hozzá a kiváló emberismeret, hogy ezt bárki kiérthesse belőlük.
Kíváncsi és ravasz szemei vannak, mint annak a vörös bundás vadnak, amelyet folklór mesék ruháztak fel hasonló tulajdonságokkal.
Ha a fentebb nevezett Gid, a szolgaként tartott elf a környéken sertepertélne, egy pohárnyi frissítőt kér tőle, bor formájában. Khanról senki sem állíthatja, hogy zavarba hozza a fényűző környezet...*
A fegyverek átadását természetesnek kezeli, ily mód nem tesz rosszalló megjegyzést vagy pillantást a kérésre, hogy adják át az acélt. Lecsatolja derékövéről a dísztelen kardhüvelyt és annak, vagy otthagyja, ahol elvárják tőlük. Köpenyéről még korábban, a bejárat előtt állva leseperte a havat-deret, odabent erre már nem kell gondja legyen. Egyszerű mozdulattal kanyarítja le válláról és aggatja fel a ruhadarabot. Társa is hasonlóképp fog tenni. A sötételf nő kíséretében járó Roddarnak is oszt egy üdvözlő szót, őt követik az előtérből nyíló társalgóba, amit a zsoldos rögtön a Hrallh ellenpólusaként azonosít mindannak ellenére, hogy a kettő funkciója bizonyos esetekben ugyanolyan célokat lát el.
A tény, hogy Moonxylwery figyelmen kívül hagyta több ízben is immár kérdését, amely nevére vonatkozik kezdi zavarni Khant, hisz ők a sajátjukat rögtön az elején tisztázták az ébenbőrű előtt. Kagan arról nem tájékoztatta egyiküket sem, hogy a nőnek szánt üzenet átadása előtt rejtvények és találgatások útján kellene rálelniük a keresett személyre.
Mindenesetre Xiltyn és a fogadójuk között feltételez némi múltat, ezért a problémát megkerülendő, új oldaláról közelíti meg a kérdést.*
- Járjon csak utána annak, ami nem várhat. Minket azután is itt fog találni. - *Megerősíti Moont abban, hogy nem kell sietnie teendőivel. Azzal már nem tartozik elszámolással senki felé, hogy előzékenysége elsősorban abból a kíváncsiságból fakad, ami ittlétükre magyarázatul szolgálhat. Xiltynről keveset tud, a férfi azonban ismeri a nőt, hisz az imént a nevén üdvözölte(?). Miután a társalgóba vezetik őket és némileg félrehúzódva magukra hagyják a férfiakat, lábát keresztbe vetve az egyik rekamién az idáig kísért férfihez fordul.*
- Ő volna Moonxylwery? Kényesen óvhatja a nevét, ha harmadik félnél kell rákérdeznem. - *Több tucat együtt átlovagolt mérföld után, e napon először mosolyodik el bizonytalanul a zöldszemű, ahogy Xiltynhez beszél. Tekintete egy sor másik kérdést is felsorakoztat már, nem kell hozzá a kiváló emberismeret, hogy ezt bárki kiérthesse belőlük.
Kíváncsi és ravasz szemei vannak, mint annak a vörös bundás vadnak, amelyet folklór mesék ruháztak fel hasonló tulajdonságokkal.
Ha a fentebb nevezett Gid, a szolgaként tartott elf a környéken sertepertélne, egy pohárnyi frissítőt kér tőle, bor formájában. Khanról senki sem állíthatja, hogy zavarba hozza a fényűző környezet...*
995. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-01-25 09:58:38
Üzenet elküldve: 2015-01-25 09:58:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
* Az előtérben mire az újonnan érkezőkkel belépnek a helyén találja Roddart, így az elf lány kérésének valószínűleg más fog eleget tenni. Ki tudja, talán Nestar ráér, ha meg nem még mindig ott van az elf mindenes Gidrald.
Moon figyelemmel kíséri az érkezők cselekedeteit majd az öreg köszöntésére mosolyogva válaszol.*
- Vendui Xiltyn.
* A fegyverleadást még szemmel követi, majd véreinek külön szól.*
- A kardokat bármikor visszakérhetitek ha szükségét érzitek, de a házon belül ritkán viselünk pengéket. Inkább csak kint az udvaron ha épp edzést tervezünk a délelőtti órákra.
* Ha minden rendben megy akkor még bekíséri a vendégeket a társalgóba majd elnézést kérően néz feléjük.*
- Egy óra türelmet kell kérnem önöktől. Időre megbeszélt találkozóm van, de ígérem sietni fogok vissza. *mondja és ezt igen komolyan is gondolja.
Roddar szavaira viszont rábólint.*
- Gyere velem. *mondja majd halkabbra veszi a szavait. Nem suttog épp csak szavait nem szánja az összes társalgóban ülőnek. *A harcosokkal kikkel találkoznom kell te is meg tudod beszélni a részleteket viszont csak engem ismernek.* mondja majd még egy pillantást vet a Kúriában levőkre.*
- Bármilyen gondjukkal forduljanak bizalommal Gidhez. *majd elmosolyodik *Ő azért van, hogy önök ne szenvedjenek semmiben hiányt. *mondja majd sietve távozik, hogy remélhetőleg akár félórán belül is ismét visszatérhessen.*
Moon figyelemmel kíséri az érkezők cselekedeteit majd az öreg köszöntésére mosolyogva válaszol.*
- Vendui Xiltyn.
* A fegyverleadást még szemmel követi, majd véreinek külön szól.*
- A kardokat bármikor visszakérhetitek ha szükségét érzitek, de a házon belül ritkán viselünk pengéket. Inkább csak kint az udvaron ha épp edzést tervezünk a délelőtti órákra.
* Ha minden rendben megy akkor még bekíséri a vendégeket a társalgóba majd elnézést kérően néz feléjük.*
- Egy óra türelmet kell kérnem önöktől. Időre megbeszélt találkozóm van, de ígérem sietni fogok vissza. *mondja és ezt igen komolyan is gondolja.
Roddar szavaira viszont rábólint.*
- Gyere velem. *mondja majd halkabbra veszi a szavait. Nem suttog épp csak szavait nem szánja az összes társalgóban ülőnek. *A harcosokkal kikkel találkoznom kell te is meg tudod beszélni a részleteket viszont csak engem ismernek.* mondja majd még egy pillantást vet a Kúriában levőkre.*
- Bármilyen gondjukkal forduljanak bizalommal Gidhez. *majd elmosolyodik *Ő azért van, hogy önök ne szenvedjenek semmiben hiányt. *mondja majd sietve távozik, hogy remélhetőleg akár félórán belül is ismét visszatérhessen.*
994. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-01-25 09:36:33
Üzenet elküldve: 2015-01-25 09:36:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
* A zene taktusai alig halkulnak el. Néhányan átszellemülten hallgatnak, Nestar szóvá is teszi megérzéseit amire Rodd is lelkesen rábólint.*
- Igen, igaza van Nestar Úrnak, ez egyszerűen gyönyörű volt.* mosolyog a lányra majd látva, hogy Moon távozni készül feláll, hogy kikísérje.
Útban az előcsarnok felé eszébe jut az a kisebb zacskónyi pénz amit Albun uraságnak kell félretennie. Egy zacskó aranyat (500) tesz le gyorsan a szekrénybe Yerougha Enchris részére.
Természetesen újabb érkezőkkel mennek szembe. Rodd már megszokásból beáll az őrposztjába és amint belépnek az idegenek mindenkinek egyforma hangnemben szól.*
- Üdvözlöm önöket! Kérem a látható fegyvereiket adják le itt, köpenyeiket pedig akasszák ki. *és várja, hogy a kérésnek eleget tegyen az egész társaság. A számára egyelőre nem képeznek kivételt a mélységiek sem, hisz nem ismeri őket, bár mintha az apró hím arcvonásai emlékeztetnék valakiére a családból. A fegyverleadást nem követi motozás mert a család Asszonyát állandóan testőrök veszik körbe ráadásul a Kúrián belül de főleg az udvaron megszokott a kések villogtatása egy apró problémával megtűzve, aki a család életére tör az azonnali halállal lakol.
Amint az érkezők megváltak kardjaiktól, bárdjaiktól, köpenyüktől akkor beljebb vezeti őket a társalgóba és hellyel kínálja őket.
Ha a vendégek kényelembe helyezték magukat akkor innen Gid veszi át a kiszolgálásukat. Az elf rabszolga mindenkitől megkérdezi mit kíván inni.
Roddar Moon mellé lép.*
- Hova indult Asszonyom? Nem tudnám kisegíteni valamiben? Félek nem velem szeretnének beszélgetni az érkezők, hanem Önnel. *szavai tisztelettudóak mégis rávilágítanak a mostani helyzetre miszerint jó volna ha a Kúriában tudna maradni még pár órát a nőstény.*
- Igen, igaza van Nestar Úrnak, ez egyszerűen gyönyörű volt.* mosolyog a lányra majd látva, hogy Moon távozni készül feláll, hogy kikísérje.
Útban az előcsarnok felé eszébe jut az a kisebb zacskónyi pénz amit Albun uraságnak kell félretennie. Egy zacskó aranyat (500) tesz le gyorsan a szekrénybe Yerougha Enchris részére.
Természetesen újabb érkezőkkel mennek szembe. Rodd már megszokásból beáll az őrposztjába és amint belépnek az idegenek mindenkinek egyforma hangnemben szól.*
- Üdvözlöm önöket! Kérem a látható fegyvereiket adják le itt, köpenyeiket pedig akasszák ki. *és várja, hogy a kérésnek eleget tegyen az egész társaság. A számára egyelőre nem képeznek kivételt a mélységiek sem, hisz nem ismeri őket, bár mintha az apró hím arcvonásai emlékeztetnék valakiére a családból. A fegyverleadást nem követi motozás mert a család Asszonyát állandóan testőrök veszik körbe ráadásul a Kúrián belül de főleg az udvaron megszokott a kések villogtatása egy apró problémával megtűzve, aki a család életére tör az azonnali halállal lakol.
Amint az érkezők megváltak kardjaiktól, bárdjaiktól, köpenyüktől akkor beljebb vezeti őket a társalgóba és hellyel kínálja őket.
Ha a vendégek kényelembe helyezték magukat akkor innen Gid veszi át a kiszolgálásukat. Az elf rabszolga mindenkitől megkérdezi mit kíván inni.
Roddar Moon mellé lép.*
- Hova indult Asszonyom? Nem tudnám kisegíteni valamiben? Félek nem velem szeretnének beszélgetni az érkezők, hanem Önnel. *szavai tisztelettudóak mégis rávilágítanak a mostani helyzetre miszerint jó volna ha a Kúriában tudna maradni még pár órát a nőstény.*
993. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-01-25 09:28:14
Üzenet elküldve: 2015-01-25 09:28:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Többeknek//
*A zene ugyan elhal, de Ayra lelkében még ott zengenek utolsó taktusai. Még hatása alatt van. Mindig így éli meg, akár csak magának, akár másoknak muzsikál. S ha még hangjával is kíséri a dallamokat, akkor talán még inkább átéli a zenét.
Érzékeli, ahogy Roddar visszaül mellé, s azt is, hogy még valaki belép a társalgóba a hölgy után. De ekkor már ő belefog a játékba, így erre nem annyira figyelmez, csak a végén tudatosul benne már, amikor végre kiszakad a zene hatása alól. És Monnxylwery ismét csak megszólal, Ayra pedig nem is várt annál többet, mint amennyit a hölgy felajánl. Boldogan elmosolyodik.*
-Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget Úrnőm, élnék vele.
*Igen, ez így éppen megfelelő lesz. Néhány nap, talán pár hét, esetleg kihúzhatja tavaszig, ha minden jól kijön. Addig pedig szórakoztatja a ház lakóit zenéjével, és énekével. És igen, el kell mennie a piacra, és kell egy új hangszert készíttetnie, mert ha az Úrnő valóban szeret táncolni, akkor ahhoz is tudjon zenét szolgáltatni a számára.
Valahol idáig ér gondolataiban, és ugye a gondolatok szélsebesek, amikor Nestar megdicséri a játékát, újfent elmosolyodik.*
-Köszönöm Uram, nagyon kedves. Jól esik a szívemnek, ha örömet tudok okozni.
*Aztán valahogy vége is a hirtelen koncertnek, valaki zörget a kapunál, kutyák rontanak neki, s a hölgy arra felé távozik. Vélhetően néhány rövid percre újra hármasban maradnak a társalgóban. Ayra pedig finoman oldalra nyúl, hogy megérintse Roddar kezét.*
-Kérlek, megmutatnád a szobám? És lenne még egy kérésem. Sétálnom kéne egyet a házban, annak azon területén ahová beléphetek, és ahhoz a legfontosabb helyiségek vannak, hogy tudjam, hol vannak az ajtók, és a bútorok. Nem szeretnék semmit feldönteni, vagy bárminek neki menni.
*Magyarázza, s bár a botját rendszerint magával hordja, de házon belül ritkán botorkál vele. Szereti megtanulni a tárgyak helyét, hogy minden gond nélkül kikerülhesse őket.*
*A zene ugyan elhal, de Ayra lelkében még ott zengenek utolsó taktusai. Még hatása alatt van. Mindig így éli meg, akár csak magának, akár másoknak muzsikál. S ha még hangjával is kíséri a dallamokat, akkor talán még inkább átéli a zenét.
Érzékeli, ahogy Roddar visszaül mellé, s azt is, hogy még valaki belép a társalgóba a hölgy után. De ekkor már ő belefog a játékba, így erre nem annyira figyelmez, csak a végén tudatosul benne már, amikor végre kiszakad a zene hatása alól. És Monnxylwery ismét csak megszólal, Ayra pedig nem is várt annál többet, mint amennyit a hölgy felajánl. Boldogan elmosolyodik.*
-Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget Úrnőm, élnék vele.
*Igen, ez így éppen megfelelő lesz. Néhány nap, talán pár hét, esetleg kihúzhatja tavaszig, ha minden jól kijön. Addig pedig szórakoztatja a ház lakóit zenéjével, és énekével. És igen, el kell mennie a piacra, és kell egy új hangszert készíttetnie, mert ha az Úrnő valóban szeret táncolni, akkor ahhoz is tudjon zenét szolgáltatni a számára.
Valahol idáig ér gondolataiban, és ugye a gondolatok szélsebesek, amikor Nestar megdicséri a játékát, újfent elmosolyodik.*
-Köszönöm Uram, nagyon kedves. Jól esik a szívemnek, ha örömet tudok okozni.
*Aztán valahogy vége is a hirtelen koncertnek, valaki zörget a kapunál, kutyák rontanak neki, s a hölgy arra felé távozik. Vélhetően néhány rövid percre újra hármasban maradnak a társalgóban. Ayra pedig finoman oldalra nyúl, hogy megérintse Roddar kezét.*
-Kérlek, megmutatnád a szobám? És lenne még egy kérésem. Sétálnom kéne egyet a házban, annak azon területén ahová beléphetek, és ahhoz a legfontosabb helyiségek vannak, hogy tudjam, hol vannak az ajtók, és a bútorok. Nem szeretnék semmit feldönteni, vagy bárminek neki menni.
*Magyarázza, s bár a botját rendszerint magával hordja, de házon belül ritkán botorkál vele. Szereti megtanulni a tárgyak helyét, hogy minden gond nélkül kikerülhesse őket.*
992. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-01-24 21:25:42
Üzenet elküldve: 2015-01-24 21:25:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* A nagylelkűség számára is meglepő, hisz pengevékony ajkai, az arc morfológia szerint nem nagylelkűségről árulkodnak. Úgy érezte valamivel mégis meg kell ajándékozza kísérőit. Az ilyen emberek abból élnek amit összeszednek; Ha ezzel a kis adománnyal sikerül elfedtetnie Khannal fájdalmát, ital vagy nők formájában, már kárpótolja valamivel az utazás "árát".
Míg az épület kapuja előtt várakoznak egy szekér kanyarodik a kert kavicsos útjára, s nem sokkal triójuk mögött fékez be. A kocsis, aki egy fajtárs, lekászálódik a bakról és ajtót nyit a hintó utasának. Az ifjú mélységi láncánál fogja össze köpönyegét a nyaka körül, tekintetéből puszta közöny árad.
Kiáltásai viszont azt jelzik, hogy ő is ugyanahhoz a személyhez jött akit Xiltyn is keres. Gondolatai persze egyből arra terelődnek, hogy talán vérvonalának legfiatalabb sarját látja, ám a kiáltozásra ugatás hangzik, és kutyák futnak elő, így a gondolat elvész.
A kutyák szerencsére nem lépnek fel támadólag, így pánikra sincs ok.
Kisvártatva kinyílik a kapu és Moon fogadja őket. A zsoldos egyből előáll jöttük okával, Moon pedig ígéretéhez híven kedves szavakkal invitálja kísérőit, a Kúria vendégszeretetét ajánlva, mit ők el is fogadnak. Ő is kíváncsi milyen az épület belülről, hisz új otthonának küszöbét készül épp átlépni.
Lovaikat remélhetőleg a kocsis elvezeti majd az istállóba, hogy nekik ezzel már ne kelljen foglalkozniuk.
Az ifjú mélységi érkezése, úgy tűnik még Moont is meglepi, s csak azután lép oda ő is köszönteni vérét, miután a gyermek ügyét lerendezte. *
- Vendui Moon. - * köszön rekedtes hangján. Rossz állapota ellenére mégis biztató mosolyt erőltet ajkaira. Nem kíván a küszöbön felesleges szavakat ejteni. Elég feladat van most a házigazdának, az újonnan érkezettek elszállásolásával. Még miután tető alá érnek akkor sem veszi le nehéz fekete csuklyáját. Úgy lépdel a többiek nyomában ahogy érkezett, kezeit elrejtve köpenye alatt. *
A hozzászólás írója (Cahlind Xiltyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.24 22:51:31
Míg az épület kapuja előtt várakoznak egy szekér kanyarodik a kert kavicsos útjára, s nem sokkal triójuk mögött fékez be. A kocsis, aki egy fajtárs, lekászálódik a bakról és ajtót nyit a hintó utasának. Az ifjú mélységi láncánál fogja össze köpönyegét a nyaka körül, tekintetéből puszta közöny árad.
Kiáltásai viszont azt jelzik, hogy ő is ugyanahhoz a személyhez jött akit Xiltyn is keres. Gondolatai persze egyből arra terelődnek, hogy talán vérvonalának legfiatalabb sarját látja, ám a kiáltozásra ugatás hangzik, és kutyák futnak elő, így a gondolat elvész.
A kutyák szerencsére nem lépnek fel támadólag, így pánikra sincs ok.
Kisvártatva kinyílik a kapu és Moon fogadja őket. A zsoldos egyből előáll jöttük okával, Moon pedig ígéretéhez híven kedves szavakkal invitálja kísérőit, a Kúria vendégszeretetét ajánlva, mit ők el is fogadnak. Ő is kíváncsi milyen az épület belülről, hisz új otthonának küszöbét készül épp átlépni.
Lovaikat remélhetőleg a kocsis elvezeti majd az istállóba, hogy nekik ezzel már ne kelljen foglalkozniuk.
Az ifjú mélységi érkezése, úgy tűnik még Moont is meglepi, s csak azután lép oda ő is köszönteni vérét, miután a gyermek ügyét lerendezte. *
- Vendui Moon. - * köszön rekedtes hangján. Rossz állapota ellenére mégis biztató mosolyt erőltet ajkaira. Nem kíván a küszöbön felesleges szavakat ejteni. Elég feladat van most a házigazdának, az újonnan érkezettek elszállásolásával. Még miután tető alá érnek akkor sem veszi le nehéz fekete csuklyáját. Úgy lépdel a többiek nyomában ahogy érkezett, kezeit elrejtve köpenye alatt. *
A hozzászólás írója (Cahlind Xiltyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.24 22:51:31
991. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-01-24 20:08:54
Üzenet elküldve: 2015-01-24 20:08:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
*A kezébe ejtett aranyakat nem utasítja el, ellenére annak, hogy a kíséretről szóló utasítás Kagan személyétől származik, ilyeténmód magától értetődő is, hogy Khan a végére jár még akkor is, ha nincsen a pénzben kifejezett hála Xiltyn részéről.*
- Nagylelkű vagy, sötételf uram, erre emlékeztetni fogom magam a jövőben is. - *Azután fogadják őket. Talán soha ezelőtt nem találkozott még ilyen rövid időn belül, ennyi hószín hajzatúval, most pedig néhány nap leforgása alatt Moonxylwery már a sokadiknak számít ebben a sorban.
Azok, akik öröklötten birtokolják e tulajdonságot, vagy netán az idő szeszélye folytán fakult tisztává az nem számít a végeredmény tekintetében, mert mindükről állítható, hogy különös érzést közvetítenek azok felé, akik velük vagy jelenlétükben szólnak.
Ajtóban megjelenő fiatal sötételf és az ő nyomában csaholó ebek üdvözlik elsőként a birtok területén a frissiben érkezetteket, s az udvar csakhamar felbolydulni látszik, noha nem érkeztük okán. Nem sokkal utánuk, bezötyög egy lovaskocsi is, hogy utasteréből Xiltynék másik fajtársát engedje szabadon. Ellentétben a háromfős társasággal, ő kevésbé tartja magát bármilyen ceremoniális érkezési formulához, egyszerűen csak elkiáltja magát, azt a bizonyos nőt keresve, akihez Kagan maga is címzett néhány üdvözlő szót átadásra. Az ajtót nyitó nevét nem ismerik még, de Khan úgy találja, hogy akár ő is lehet, miután Nalhrys felé irányítja figyelmét. Úgy gondolja, hogy nem csak az emberi fajra jellemző az az óvatlanság, hogy gyakran reflexszerűen reagálnak nevük hallatán akkor is, amikor éppen álnév mögé rejtik valódi személyazonosságukat. Nem mintha itt bárkiről is feltételezné, hogy rejtve kívánná azt tartani, de az életében tapasztaltak során a zsoldos úgy találta, hogy Lanawin lakói bizalmatlanok akik egy fantomazonosság mögött biztosabbnak érzik létüket.*
- Kisasszony, a nevem Khan, társam pedig Letrion Wandar. Vezérünk utasítására kísértük Xiltyn urat a Dwirinthalen birtokra, és feladatunk nem lehet teljes, míg át nem adom Moonxylwery hölgynek Kagan Thargodar üzenetét. - *Ez felerészt felérhet egy kérdésnek is arra vonatkozóan, hogy kivel szemben állnak jelenleg. A kutyák csendre intése után érdemben is reagál az invitálásra. Nem számolt azzal, hogy megvendégelik a kúriában, ugyanakkor igaz az is, hogy Kagan nem tűzött ki határidőt a visszatérésükre.*
~ Már ha számol egyáltalán azzal, hogy újra megjelenek-e a Hrallhban. ~
- Társam és én örömmel fogadjuk el a vendégséget, köszönjük a felajánlást, kedves...? - *Hogyha eddig még mindig nem ismerik kilétét az őket szóval tartónak, Khan gondoskodik róla, hogy nyilvánvalóvá tegye szándékát annak megismeréséről.
Maguk előtt persze beengedik Nalhryst, ők csak az ifjú szénbőrű után fogják átlépni a kúria küszöbét.*
- Nagylelkű vagy, sötételf uram, erre emlékeztetni fogom magam a jövőben is. - *Azután fogadják őket. Talán soha ezelőtt nem találkozott még ilyen rövid időn belül, ennyi hószín hajzatúval, most pedig néhány nap leforgása alatt Moonxylwery már a sokadiknak számít ebben a sorban.
Azok, akik öröklötten birtokolják e tulajdonságot, vagy netán az idő szeszélye folytán fakult tisztává az nem számít a végeredmény tekintetében, mert mindükről állítható, hogy különös érzést közvetítenek azok felé, akik velük vagy jelenlétükben szólnak.
Ajtóban megjelenő fiatal sötételf és az ő nyomában csaholó ebek üdvözlik elsőként a birtok területén a frissiben érkezetteket, s az udvar csakhamar felbolydulni látszik, noha nem érkeztük okán. Nem sokkal utánuk, bezötyög egy lovaskocsi is, hogy utasteréből Xiltynék másik fajtársát engedje szabadon. Ellentétben a háromfős társasággal, ő kevésbé tartja magát bármilyen ceremoniális érkezési formulához, egyszerűen csak elkiáltja magát, azt a bizonyos nőt keresve, akihez Kagan maga is címzett néhány üdvözlő szót átadásra. Az ajtót nyitó nevét nem ismerik még, de Khan úgy találja, hogy akár ő is lehet, miután Nalhrys felé irányítja figyelmét. Úgy gondolja, hogy nem csak az emberi fajra jellemző az az óvatlanság, hogy gyakran reflexszerűen reagálnak nevük hallatán akkor is, amikor éppen álnév mögé rejtik valódi személyazonosságukat. Nem mintha itt bárkiről is feltételezné, hogy rejtve kívánná azt tartani, de az életében tapasztaltak során a zsoldos úgy találta, hogy Lanawin lakói bizalmatlanok akik egy fantomazonosság mögött biztosabbnak érzik létüket.*
- Kisasszony, a nevem Khan, társam pedig Letrion Wandar. Vezérünk utasítására kísértük Xiltyn urat a Dwirinthalen birtokra, és feladatunk nem lehet teljes, míg át nem adom Moonxylwery hölgynek Kagan Thargodar üzenetét. - *Ez felerészt felérhet egy kérdésnek is arra vonatkozóan, hogy kivel szemben állnak jelenleg. A kutyák csendre intése után érdemben is reagál az invitálásra. Nem számolt azzal, hogy megvendégelik a kúriában, ugyanakkor igaz az is, hogy Kagan nem tűzött ki határidőt a visszatérésükre.*
~ Már ha számol egyáltalán azzal, hogy újra megjelenek-e a Hrallhban. ~
- Társam és én örömmel fogadjuk el a vendégséget, köszönjük a felajánlást, kedves...? - *Hogyha eddig még mindig nem ismerik kilétét az őket szóval tartónak, Khan gondoskodik róla, hogy nyilvánvalóvá tegye szándékát annak megismeréséről.
Maguk előtt persze beengedik Nalhryst, ők csak az ifjú szénbőrű után fogják átlépni a kúria küszöbét.*
990. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-01-24 18:56:52
Üzenet elküldve: 2015-01-24 18:56:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
* Moon épp kifele tart a Kúriából amikor szinte egy időben ketten is érkeznek. Ez egyik az unokaöccse Nalhrys a másik meg a Thargarodi küldöttség az öreg Xiltynel. A nőstény kérdőn néz vissza Cralanra aki valószínűleg közvetlen mögötte áll és épp azon gondolkodik vajon mit akarhat a nőstény a fogadóban.
Természetesen Démon is társult a távozókhoz bár arról a kutya még nem tud, hogy mint az utóbbi évben legtöbbször, most is a Kúriában marad.
A kapu előtt állóknak saját maga nyit ajtót és csodálkozva méri végig először nagyapját majd a többieket.*
- Üdvözlöm önöket. *köszönti az érkezőket majd Xiltynre néz kedvesen *Örvendek, hogy megérkeztél.
* Már lassan sötétedik, nincs még túl késő de azért azok akik becsületes munkából élnek már a hazatérésen gondolkodnak. Eszébe jut az egyesség Kagannal, békesség és biztonság tehát ez ha a kíséret kéri elszállásolást jelent egy-két éjszakára.*
- Jöjjenek be, szálljanak meg a Kúriában amíg feladatuk el nem szólitja önöket Arthenior városából. *ajánlja is fel azon mód a lehetőséget és szélesre tárja a kaput az érkezők előtt. Ekkor gurul be a kocsi a fiatal mélységivel.
A kicsi hím kiabálni kezd mire Démon felvakkant majd pedig mint a szélvész érkezik Lazac is, hogy nemtetszését kifejezve kórusban ugassák túl a kiabálást.*
- Hallgass! *kiált a kutyákra Moon *Takarodj hátra. *mutat az udvar felé és bár még mindig ugatnak a kutyák de legalább csak a Kúria falának tövéből felügyelik a tömeget.
Miután a kutyákkal kiegyezett, Moon kilép a kapu elé, hogy lássa ki az aki ilyen gyermeki hangon szól hozzá.*
- Hrys, veled meg mi történt? Hol vannak a szüleid? *kérdezi értetlenül mert feléjük az a szokás, hogy a hímeket az apjuk vagy legalábbis a ház harcmestere társaságában élnek felnőtté válásukig.*
- Gyere, menjünk be. *szól neki is majd mindenkit bevezet az előtérbe ahol talán Roddar végre elvégzi a saját feladatát.*
Természetesen Démon is társult a távozókhoz bár arról a kutya még nem tud, hogy mint az utóbbi évben legtöbbször, most is a Kúriában marad.
A kapu előtt állóknak saját maga nyit ajtót és csodálkozva méri végig először nagyapját majd a többieket.*
- Üdvözlöm önöket. *köszönti az érkezőket majd Xiltynre néz kedvesen *Örvendek, hogy megérkeztél.
* Már lassan sötétedik, nincs még túl késő de azért azok akik becsületes munkából élnek már a hazatérésen gondolkodnak. Eszébe jut az egyesség Kagannal, békesség és biztonság tehát ez ha a kíséret kéri elszállásolást jelent egy-két éjszakára.*
- Jöjjenek be, szálljanak meg a Kúriában amíg feladatuk el nem szólitja önöket Arthenior városából. *ajánlja is fel azon mód a lehetőséget és szélesre tárja a kaput az érkezők előtt. Ekkor gurul be a kocsi a fiatal mélységivel.
A kicsi hím kiabálni kezd mire Démon felvakkant majd pedig mint a szélvész érkezik Lazac is, hogy nemtetszését kifejezve kórusban ugassák túl a kiabálást.*
- Hallgass! *kiált a kutyákra Moon *Takarodj hátra. *mutat az udvar felé és bár még mindig ugatnak a kutyák de legalább csak a Kúria falának tövéből felügyelik a tömeget.
Miután a kutyákkal kiegyezett, Moon kilép a kapu elé, hogy lássa ki az aki ilyen gyermeki hangon szól hozzá.*
- Hrys, veled meg mi történt? Hol vannak a szüleid? *kérdezi értetlenül mert feléjük az a szokás, hogy a hímeket az apjuk vagy legalábbis a ház harcmestere társaságában élnek felnőtté válásukig.*
- Gyere, menjünk be. *szól neki is majd mindenkit bevezet az előtérbe ahol talán Roddar végre elvégzi a saját feladatát.*
989. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-01-24 18:01:38
Üzenet elküldve: 2015-01-24 18:01:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy új jövevény - Moon//
*Egy lovaskocsi kerekeinek ütemes nyikorgását lehet hallani a távolból, egy-egy elvétett patadobbanás kíséretében. A szekér egy nagyon szép, díszes darab, viszont nem fér el benne kettőnél több személy, ez már messziről is látszik, a díszes vörös selyemkárpit mögül.
A kocsis egy sötételf, aki hangos "hó" kiáltással állítja meg a lovakat a Dwirinthalen kúria előtt. Öklével kétszer rákoppint a kocsira, mire az ajtó kitárul, és kilép belőle Nalhrys. Jobb kezével a köpenyét tartó láncot markolja, míg balját maga mellett tartva simogatja a sima szövetet. Szeméből közöny árad, nem látszik valami túl nagy érdekeltség a kúria iránt. Korábban már járt itt Xsely rokona temetésénél, de akkor még apró volt, alig hat éves. Túlnyomó részt emlékszik a kúria felépítésére, meg arra, hogy mi hol van, de ha azt mondják neki, hogy keresse meg az árnyékszéket, minden bizonnyal eltévedne.
Tenyereiből tölcsért formál, és apró, gyerekes hangon kiált fel.*
- Moon néni!! Moon néni!
*Anyja küldte ide, hogy jobbm odort tanuljon, hangjából viszont most árad a jó modor, és a megilletődés.*
*Egy lovaskocsi kerekeinek ütemes nyikorgását lehet hallani a távolból, egy-egy elvétett patadobbanás kíséretében. A szekér egy nagyon szép, díszes darab, viszont nem fér el benne kettőnél több személy, ez már messziről is látszik, a díszes vörös selyemkárpit mögül.
A kocsis egy sötételf, aki hangos "hó" kiáltással állítja meg a lovakat a Dwirinthalen kúria előtt. Öklével kétszer rákoppint a kocsira, mire az ajtó kitárul, és kilép belőle Nalhrys. Jobb kezével a köpenyét tartó láncot markolja, míg balját maga mellett tartva simogatja a sima szövetet. Szeméből közöny árad, nem látszik valami túl nagy érdekeltség a kúria iránt. Korábban már járt itt Xsely rokona temetésénél, de akkor még apró volt, alig hat éves. Túlnyomó részt emlékszik a kúria felépítésére, meg arra, hogy mi hol van, de ha azt mondják neki, hogy keresse meg az árnyékszéket, minden bizonnyal eltévedne.
Tenyereiből tölcsért formál, és apró, gyerekes hangon kiált fel.*
- Moon néni!! Moon néni!
*Anyja küldte ide, hogy jobbm odort tanuljon, hangjából viszont most árad a jó modor, és a megilletődés.*
988. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-01-24 16:53:41
Üzenet elküldve: 2015-01-24 16:53:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Amon Ruadhról jövet //
* Khan arcán semmiféle érzelmet nem lát tükröződni, furcsa szóhasználata után. Látott már sokszor ilyen tompa arckifejezést, amit a legváratlanabb szófordulat sem tud kizökkenteni a démonkergető gondolatok sűrűjéből. ~ Ha megtette, kedvelte azt a nőt. Ha nem, bánja amit tett. ~ zárja le végül ennyivel, a különös közjáték körül forgó gondolatait.
Az erdő komor rengetege, kivilágosodik, ahogy a fagyos, tompa nap egyre magasabbra hág zenitje felé. Mivel korán tábort bontotta, délelőtt már szántók és majorság között vezet útjuk, hol a keréknyomok szélesebbek a hóban, így a lovak is könnyebben haladnak. Végtagjai az út alatt igencsak átfáztak, így hatalmas örömöt okoz számára mikor meglátja a város falait. A kapuknál átjutnak mindenféle ellenőrzés nélkül, s végre kopogós utcaköveken, ódon házak között vezet tovább az útjuk. Lelke is mintha emelkedettebb lenne, ahogy magába szívja a város illatait. Valahonnét távolról cserzett bőr szagát érzi, és sülő sütemények zamatos illatát is kiszimatolja. Egy ivó előtt elhaladva, vidám duhajságot hall odabentről, s párkányos ablaküvegek mögött városi népséget lát koccintani.
A vadon egyhangúsága után kifejezetten tetszik neki a sok inger mi hirtelen megrohanja. Mindig is városokban, kényelmes körülmények között élt, a nomád élet amit az elmúlt időben folytatott igazán távol állt tőle azelőtt.
Az első kereszteződésnél leszállnak a lovakról, s gyalog folytatják útjukat. *
- Csak természetes. - * mondja reszelős hangján, néhány köhhintés kíséretében. * - Lovaknak az istállóban a helyük! - * toldja meg ennyivel a dolgot, s miután göcsörtös botját leveszi a nyeregről, a ló vezetőszárát átnyújtja Khannak. Útbaigazítás után eljutnak a Kúriáig, ami a város kellemesen berendezett kerületében fekszik. Xiltyn megcsodálja az épületet, s miközben megkerülik az épületet, hogy a kapuhoz jussanak, szavad keze az övén lógó szütyőhöz vándorol, amiből némi aranypénzt kotor elő. *
- Köszönöm, hogy biztosították a biztonságos utazásom. - * mondja a kísérőinek és Xiltyn 25 aranyat nyújtKhan Lero felé. .
A kapunál bezörgetnek, és illedelmesen várják, hogy valaki ajtót nyisson nekik. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.25 09:14:36, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
* Khan arcán semmiféle érzelmet nem lát tükröződni, furcsa szóhasználata után. Látott már sokszor ilyen tompa arckifejezést, amit a legváratlanabb szófordulat sem tud kizökkenteni a démonkergető gondolatok sűrűjéből. ~ Ha megtette, kedvelte azt a nőt. Ha nem, bánja amit tett. ~ zárja le végül ennyivel, a különös közjáték körül forgó gondolatait.
Az erdő komor rengetege, kivilágosodik, ahogy a fagyos, tompa nap egyre magasabbra hág zenitje felé. Mivel korán tábort bontotta, délelőtt már szántók és majorság között vezet útjuk, hol a keréknyomok szélesebbek a hóban, így a lovak is könnyebben haladnak. Végtagjai az út alatt igencsak átfáztak, így hatalmas örömöt okoz számára mikor meglátja a város falait. A kapuknál átjutnak mindenféle ellenőrzés nélkül, s végre kopogós utcaköveken, ódon házak között vezet tovább az útjuk. Lelke is mintha emelkedettebb lenne, ahogy magába szívja a város illatait. Valahonnét távolról cserzett bőr szagát érzi, és sülő sütemények zamatos illatát is kiszimatolja. Egy ivó előtt elhaladva, vidám duhajságot hall odabentről, s párkányos ablaküvegek mögött városi népséget lát koccintani.
A vadon egyhangúsága után kifejezetten tetszik neki a sok inger mi hirtelen megrohanja. Mindig is városokban, kényelmes körülmények között élt, a nomád élet amit az elmúlt időben folytatott igazán távol állt tőle azelőtt.
Az első kereszteződésnél leszállnak a lovakról, s gyalog folytatják útjukat. *
- Csak természetes. - * mondja reszelős hangján, néhány köhhintés kíséretében. * - Lovaknak az istállóban a helyük! - * toldja meg ennyivel a dolgot, s miután göcsörtös botját leveszi a nyeregről, a ló vezetőszárát átnyújtja Khannak. Útbaigazítás után eljutnak a Kúriáig, ami a város kellemesen berendezett kerületében fekszik. Xiltyn megcsodálja az épületet, s miközben megkerülik az épületet, hogy a kapuhoz jussanak, szavad keze az övén lógó szütyőhöz vándorol, amiből némi aranypénzt kotor elő. *
- Köszönöm, hogy biztosították a biztonságos utazásom. - * mondja a kísérőinek és Xiltyn 25 aranyat nyújtKhan Lero felé.
.A kapunál bezörgetnek, és illedelmesen várják, hogy valaki ajtót nyisson nekik. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.25 09:14:36, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
987. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-01-24 16:49:21
Üzenet elküldve: 2015-01-24 16:49:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
// Ayradale, Moonxylwery és Roddar //
*Nincsen fantáziája a zenei képekhez, nem is azért szereti. E szempontból örül, hogy ilyen tágas, de nem túl zsúfolt a terem, legalább lesz mivel feltöltenie a hangoknak ezt a komor teret. Eleinte még nem érzi azt, hogy merre haladna a hangokkal, de semmiképpen sincs elveszve bennük, érezhető, ahogy felkészül valami komolyabbra. Nem egysíkú, de egyáltalán nem próbálkozik sűrű vagy túlbonyolított hangzásokra kényszeríteni eszközét, letisztult és sima. Érezhető, ahogy halad előre a történet, nem túl vad, de nagyon esztétikusan felvezetett változásokkal. Tisztában van vele, mit akar és nagyon is igényesen fejezi ki, majd amikor a vége felé az eddig változó hangzás kiad valami kerek egészet, megbizonyosodik abban, hogy vagy a tapasztalat vagy pedig a tehetség, de dalnoknak való a hölgy.
Körbenéz a társaságon, és mivel senki nem kíván visszajelzést adni a Ayradale-nek, ezért ezt ő teszi meg.*
-Egyszerűen briliáns, köszönjük az előadást.
*Majd zárja is le, hiszen ez nem az ő feladata lenne. Kicsit kénytelen megakadni a 'jól jön' kifejezésen, egy kicsit pongyolának érzi. Jól jöhet egy kevés arany, amit a földön talál az emberfia, hogy aztán a közeli lebujban egy sörre vagy egyéb állatias ösztönének kiélésére beváltsa, de ő abban a hiszemben van itt, hogy a feladata kiemelkedettebb ennél. Természetesen, ezt szóvá nem teszi, elkönyveli egy apró malőrnek.*
-Igyekszem a leghatékonyabban felhasználni és elszámolni vele.
* Majd Moonxylwery Dwirinthalen 104 aranyas szütyőjét kénytelen visszautasítani *
-Nagyon kedves, de nem fogadhatom el, már így is túl sokra tart *célozgat a nehéz zacskóra* főleg nem egy ilyen meglehetősen egyszerű dologért. Éppenséggel mindig szeretek magamnál hordani párat, így tudok is vele szolgálni. És megjegyzem, hogy ezen jó szokásomhoz a jövőben is tartsam magam, esetleg pár plusz adaggal.
* Majd át is adja a 2 Világoszöld varázsitalt Moonxylwery Dwirinthalennek. *
-Hatékony időtöltést és kellemes szórakozást!
*Lassan neki is indulnia kéne, hogy a kereskedővel újra találkozhassék és persze a vacsorának valót is kigondolja vagy éppen felmérje, de még egy rövid ideig tudja mellőzni jelenleg képlékeny napirendjét.*
*Nincsen fantáziája a zenei képekhez, nem is azért szereti. E szempontból örül, hogy ilyen tágas, de nem túl zsúfolt a terem, legalább lesz mivel feltöltenie a hangoknak ezt a komor teret. Eleinte még nem érzi azt, hogy merre haladna a hangokkal, de semmiképpen sincs elveszve bennük, érezhető, ahogy felkészül valami komolyabbra. Nem egysíkú, de egyáltalán nem próbálkozik sűrű vagy túlbonyolított hangzásokra kényszeríteni eszközét, letisztult és sima. Érezhető, ahogy halad előre a történet, nem túl vad, de nagyon esztétikusan felvezetett változásokkal. Tisztában van vele, mit akar és nagyon is igényesen fejezi ki, majd amikor a vége felé az eddig változó hangzás kiad valami kerek egészet, megbizonyosodik abban, hogy vagy a tapasztalat vagy pedig a tehetség, de dalnoknak való a hölgy.
Körbenéz a társaságon, és mivel senki nem kíván visszajelzést adni a Ayradale-nek, ezért ezt ő teszi meg.*
-Egyszerűen briliáns, köszönjük az előadást.
*Majd zárja is le, hiszen ez nem az ő feladata lenne. Kicsit kénytelen megakadni a 'jól jön' kifejezésen, egy kicsit pongyolának érzi. Jól jöhet egy kevés arany, amit a földön talál az emberfia, hogy aztán a közeli lebujban egy sörre vagy egyéb állatias ösztönének kiélésére beváltsa, de ő abban a hiszemben van itt, hogy a feladata kiemelkedettebb ennél. Természetesen, ezt szóvá nem teszi, elkönyveli egy apró malőrnek.*
-Igyekszem a leghatékonyabban felhasználni és elszámolni vele.
* Majd Moonxylwery Dwirinthalen 104 aranyas szütyőjét kénytelen visszautasítani
*-Nagyon kedves, de nem fogadhatom el, már így is túl sokra tart *célozgat a nehéz zacskóra* főleg nem egy ilyen meglehetősen egyszerű dologért. Éppenséggel mindig szeretek magamnál hordani párat, így tudok is vele szolgálni. És megjegyzem, hogy ezen jó szokásomhoz a jövőben is tartsam magam, esetleg pár plusz adaggal.
* Majd át is adja a 2 Világoszöld varázsitalt Moonxylwery Dwirinthalennek.
*-Hatékony időtöltést és kellemes szórakozást!
*Lassan neki is indulnia kéne, hogy a kereskedővel újra találkozhassék és persze a vacsorának valót is kigondolja vagy éppen felmérje, de még egy rövid ideig tudja mellőzni jelenleg képlékeny napirendjét.*
986. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-01-24 14:35:54
Üzenet elküldve: 2015-01-24 14:35:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Amon Ruadhról jövet //
*A dombvidéket a város "előkertjét" jelenti erdőségek, később a szántók, majorságok követik, míg végül maga Arthenior is megmutatja magát az elcsigázott utazók előtt. A forgalom errefelé már sokkal népesebb, mint odalent délen, ahol az élet sajátos szabályok szerint rendeztetett el. Holott alig több, mint egy napnyi csak a távolság a két helyszín között, mégis... dekádok alatt felgyűlő szokások vájnak meredek kanyont az oldalak találkozásánál.
Xiltynnek és Letrionnak kimondatatlanul is hálás azért, hogy a tegnap történtekről nem faggatják, pedig biztos abban, hogy kérdésekből számosat fel tudnának tenni. A zsoldos olyan hibát vétett, aminek tudatával nehéz együtt élnie, és idő fog szükségeltetni pusztán ahhoz is, hogy szembe tudjon nézni vele szégyenérzet nélkül. Hát még ahhoz, hogy elfogadja és magáénak ismerje, ezáltal pedig lehetőséget adjon arra, hogy hasonlót még véletlenül se vétsen eztán.
A városkapuk elunt-tártan tűrik, hogy kereskedők, átutazók vagy a földekre igyekvők szabadon járjanak közöttük, nagyobb felhatjás miért érné a dél felől érkezőket? Nem különbek azoknál, akik viszonylag rövid idő alatt mérföldtucatokat gyűrtek le, s most egyébre sem vágynak mint az ágy kényelmére. Khan számára nem idegen érzés a szabadban vagy egy barlangszájban történő éjszakázás, gyermekkorából visszatérő emlékekként köszönti, ha rászorul. Ám ebből nem következik az is, hogy szívesen cseréli le vetett dunnák és egy dézsa forró víz helyett. A maga romantikája persze megvan az előbbinek, de az emberekben megvan az a rossz szokás, hogy a kellemeshez szempillantás alatt hozzászokik, nem úgy fordítva, amikor az általa már természetesnek vélt színvonalból lejjebb kellene adnia.*
- Azt a szürkét visszavinném később az Istállóba, a városban egyébként is kényelmesebb út esik már gyalog. - *Bólint Xiltynnek megjegyzésére, de nem bocsátja gondolatait annak latolgatására, hogy a sötételf játszani próbál-e ítélőképességével az elváltoztatott hangszín használatával vagy természetszerűleg viselkedik csak így. Fordít egyet az eddigi irányon, a város főteréről a Gazdagnegyed felé.*
- A várost kevéssé ismerem, de a Dwirinthalenek fészkét ebben a kerületben találjuk. - *Maga elé int hanyagul, jelezvén azt, ami egyértelműen láthatóvá válik hamarosan. Felkapottabb környék, és nem csak abban, hogy az itt élők magasabban hordják az orrukat az átlagnál. Külcsínben is akadnak erre tolvajok szívét megdobogtató építmények, rengeteg, feltételezhető értékkel falaik mögött.
Némi kérdezősködés és útbaigazítás ugyan elkél de ez nem olyan problémagörgeteg, amivel ne tudnának megbirkózni. Elvégre mégsem egy maroknyi ostoba barbárt küldött Kagan útnak. A "borostyános" háznál állítja meg csak a háromfős menetet és pillant jó ideje először Xiltynre.*
- Ösztöneim azt súgják, hogy ez lesz az a hely. Menjünk és keressük meg azt a titokzatos nőt, akihez küldtek sötételf uram. - *Ha a dolgok hasonlóan működnek Thargarodhoz, nem kell sokat magányukban vesztegelniük a kapuknál vagy azok előtt. Érkeztüket egyébként sem akarták titokban tartani.*
A hozzászólás írója (Khan Lero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.24 14:37:43
*A dombvidéket a város "előkertjét" jelenti erdőségek, később a szántók, majorságok követik, míg végül maga Arthenior is megmutatja magát az elcsigázott utazók előtt. A forgalom errefelé már sokkal népesebb, mint odalent délen, ahol az élet sajátos szabályok szerint rendeztetett el. Holott alig több, mint egy napnyi csak a távolság a két helyszín között, mégis... dekádok alatt felgyűlő szokások vájnak meredek kanyont az oldalak találkozásánál.
Xiltynnek és Letrionnak kimondatatlanul is hálás azért, hogy a tegnap történtekről nem faggatják, pedig biztos abban, hogy kérdésekből számosat fel tudnának tenni. A zsoldos olyan hibát vétett, aminek tudatával nehéz együtt élnie, és idő fog szükségeltetni pusztán ahhoz is, hogy szembe tudjon nézni vele szégyenérzet nélkül. Hát még ahhoz, hogy elfogadja és magáénak ismerje, ezáltal pedig lehetőséget adjon arra, hogy hasonlót még véletlenül se vétsen eztán.
A városkapuk elunt-tártan tűrik, hogy kereskedők, átutazók vagy a földekre igyekvők szabadon járjanak közöttük, nagyobb felhatjás miért érné a dél felől érkezőket? Nem különbek azoknál, akik viszonylag rövid idő alatt mérföldtucatokat gyűrtek le, s most egyébre sem vágynak mint az ágy kényelmére. Khan számára nem idegen érzés a szabadban vagy egy barlangszájban történő éjszakázás, gyermekkorából visszatérő emlékekként köszönti, ha rászorul. Ám ebből nem következik az is, hogy szívesen cseréli le vetett dunnák és egy dézsa forró víz helyett. A maga romantikája persze megvan az előbbinek, de az emberekben megvan az a rossz szokás, hogy a kellemeshez szempillantás alatt hozzászokik, nem úgy fordítva, amikor az általa már természetesnek vélt színvonalból lejjebb kellene adnia.*
- Azt a szürkét visszavinném később az Istállóba, a városban egyébként is kényelmesebb út esik már gyalog. - *Bólint Xiltynnek megjegyzésére, de nem bocsátja gondolatait annak latolgatására, hogy a sötételf játszani próbál-e ítélőképességével az elváltoztatott hangszín használatával vagy természetszerűleg viselkedik csak így. Fordít egyet az eddigi irányon, a város főteréről a Gazdagnegyed felé.*
- A várost kevéssé ismerem, de a Dwirinthalenek fészkét ebben a kerületben találjuk. - *Maga elé int hanyagul, jelezvén azt, ami egyértelműen láthatóvá válik hamarosan. Felkapottabb környék, és nem csak abban, hogy az itt élők magasabban hordják az orrukat az átlagnál. Külcsínben is akadnak erre tolvajok szívét megdobogtató építmények, rengeteg, feltételezhető értékkel falaik mögött.
Némi kérdezősködés és útbaigazítás ugyan elkél de ez nem olyan problémagörgeteg, amivel ne tudnának megbirkózni. Elvégre mégsem egy maroknyi ostoba barbárt küldött Kagan útnak. A "borostyános" háznál állítja meg csak a háromfős menetet és pillant jó ideje először Xiltynre.*
- Ösztöneim azt súgják, hogy ez lesz az a hely. Menjünk és keressük meg azt a titokzatos nőt, akihez küldtek sötételf uram. - *Ha a dolgok hasonlóan működnek Thargarodhoz, nem kell sokat magányukban vesztegelniük a kapuknál vagy azok előtt. Érkeztüket egyébként sem akarták titokban tartani.*
A hozzászólás írója (Khan Lero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.24 14:37:43
985. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-01-24 09:12:43
Üzenet elküldve: 2015-01-24 09:12:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
* Igazán szép zenét játszik az elf lány. Moon végighallgatja bár igen csak sietne tovább mégis megtorpan egy pillanatra a lány előtt.*
- Ha szeretnél valamennyi időt a társaságunkban eltölteni és szórakoztatni a ház lakóit akkor felajánlok neked egy szobát, étket és némi aranyat is. *mondja mosolyogva. Nincs ideje, hogy komolyabban részletezze de a némi aranyból kihallatszik, hogy azért túl sokat nem akar erre az ügyre áldozni viszont legalább a Kúria ismét életre kap a zene na meg a lakói által.
A varázslatokat tartalmazó irományokat a polcra teszi majd Nestart veszi célba szavaival.*
- Mivel a Kúriában dolgozol a számunkra gondolom jól jön ez a zacskó arany a berendezkedésre. *nyújt át egy nagyobb összeget az alkimistának, hogy kifizethesse az embereket akikkel dolgoztat meg a megrendelt dolgokat.
Cralan felé tekint majd a többieknek is szól.*
- Mi elmegyünk a Pegazusba majd pedig ki egy kicsit gyakorlatozni.
* Tekintete Roddaron pihen meg.*
- Amíg távol vagyok fogadd az érkezőket és járj el hűséggel a ház ügyében.* biza a fiatal férfira rá az ügyes bajos dolgokat majd ismét Nestarhoz szól.*
- Szükségem lesz Nestar Erefiz két egyszerű sebgyógyító italra. *szól majd átad 104aranyat.* Ha véletlenül most nem tudod ideadni kérlek hozd utánam a Pegazusba.* mondja és megvárja a választ hisz nagyon fontos lehet a sebgyógyító ital ha gyakorolni mennek majd még hozzátesz pár szót ami mindenkinek szól.*
- Viszont látásra. Örülök a találkozásnak kisasszony. *emeli ki egy pillanatra külön az elfet majd megindul a kijárat felé.*
- Ha szeretnél valamennyi időt a társaságunkban eltölteni és szórakoztatni a ház lakóit akkor felajánlok neked egy szobát, étket és némi aranyat is. *mondja mosolyogva. Nincs ideje, hogy komolyabban részletezze de a némi aranyból kihallatszik, hogy azért túl sokat nem akar erre az ügyre áldozni viszont legalább a Kúria ismét életre kap a zene na meg a lakói által.
A varázslatokat tartalmazó irományokat a polcra teszi majd Nestart veszi célba szavaival.*
- Mivel a Kúriában dolgozol a számunkra gondolom jól jön ez a zacskó arany a berendezkedésre. *nyújt át egy nagyobb összeget az alkimistának, hogy kifizethesse az embereket akikkel dolgoztat meg a megrendelt dolgokat.
Cralan felé tekint majd a többieknek is szól.*
- Mi elmegyünk a Pegazusba majd pedig ki egy kicsit gyakorlatozni.
* Tekintete Roddaron pihen meg.*
- Amíg távol vagyok fogadd az érkezőket és járj el hűséggel a ház ügyében.* biza a fiatal férfira rá az ügyes bajos dolgokat majd ismét Nestarhoz szól.*
- Szükségem lesz Nestar Erefiz két egyszerű sebgyógyító italra. *szól majd átad 104aranyat.*
Ha véletlenül most nem tudod ideadni kérlek hozd utánam a Pegazusba.* mondja és megvárja a választ hisz nagyon fontos lehet a sebgyógyító ital ha gyakorolni mennek majd még hozzátesz pár szót ami mindenkinek szól.*- Viszont látásra. Örülök a találkozásnak kisasszony. *emeli ki egy pillanatra külön az elfet majd megindul a kijárat felé.*
984. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-01-23 21:23:58
Üzenet elküldve: 2015-01-23 21:23:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
* Akárcsak az odavezető úton, Cralan most is éber tekintettel fürkészi a környezetét, miközben könnyed léptekkel halad Moon mellett. A napi terv meghallgatására bólintva felel. *
- Ahogy kívánja. Valóban célszerű letenni azokat a haeas erszényeket érő írásokat. -
* Jegyzi meg a végén, mert még nem tért napirendre azon, hogy miért kell ennyi pénzt elkérnie a templomnak a másolóktól. Hamarosan fel is tűnik a Kúria, aminek a kapuján belépve a egyik házőrző fogadja őket. *
- Engedelmével. -
* Mondja a félvér, s megkerüli a nemest, hogy elé kerülhessen, így a szalonba is ő lép be előbb kettejük közül, ám amint meglátja az ismerős arcokat, félreáll védence útjából, s csupán egy szótlan bólintással köszönti a többieket. *
- Ahogy kívánja. Valóban célszerű letenni azokat a haeas erszényeket érő írásokat. -
* Jegyzi meg a végén, mert még nem tért napirendre azon, hogy miért kell ennyi pénzt elkérnie a templomnak a másolóktól. Hamarosan fel is tűnik a Kúria, aminek a kapuján belépve a egyik házőrző fogadja őket. *
- Engedelmével. -
* Mondja a félvér, s megkerüli a nemest, hogy elé kerülhessen, így a szalonba is ő lép be előbb kettejük közül, ám amint meglátja az ismerős arcokat, félreáll védence útjából, s csupán egy szótlan bólintással köszönti a többieket. *
983. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-01-23 19:11:04
Üzenet elküldve: 2015-01-23 19:11:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Moonxylvery, Ayradale és Nestar//
* Az Úrnő megérkezésére ismét felpattan de most legalább nincs egyedül ezzel a cselekedettel.*
- Szép napot Asszonyom. *köszönti de ezen kívül hallgat mint a sír arról, hogy milyen munkát végzett el a parancséra. Szerencsére Nestar ténylegesen a ehető legegyszerűbben adja elő az egész napos munkáját.
A zenészlány bemutatkozása után jut eszébe, hogy még van két nyeregtáska a kanapé mellett amiknek nem láthatja Moon a gazdáját.*
- Érkezett egy tündér. *mondja majd még hozzáteszi *Igen furcsa kis lény Vreebernek hívják és szeretne jelentkezni a harcosaink közé. *mondja majd ha látja Gidet megkéri, hogy vigye el az útból a két nyeregtáskát.*
- Tedd be őket egy üres földszinti szobába. *mondja még hozzáteszi *Valahova nagyon sietve kellett elmennie bár egyáltalában nem csodálkoznék ha a fogadóban találnánk rá.
* Természetesen szavai nem tartalmaznak semmilyen biztos tényt, az egész inkább csak egy megérzés az italos flaskára asszociálva.
Ha sehova sem szalasztják el akkor visszaül a helyére és élvezettel hallgatja a magával ragadó dallamokat. Furcsa de ő is valamilyen képet rajzol maga elé a dallamok hatására de ez nem egy erdei életkép. Előtte egy hosszú szőke haját fésülő elf jelenik meg. Ez a kép a béke és a nyugalom, az összhang és a szépség. Amint belépnek az ütemesebb részek mintha néhány martalóc támadna a házra. Harc kezdődik. Harcosok szaladnak le az emeletről, hogy útját állják a betolakodóknak, mintha a zene ritmusa adná meg a harc pillanatnyi állását majd ahogy elhalkul úgy vonulnak vissza a támadók is. Érdekesmód a lány végig érzelemmentesen nézte a történteket, arcáról, tekintetéről semmit nem lehetett kiolvasni.*
* Az Úrnő megérkezésére ismét felpattan de most legalább nincs egyedül ezzel a cselekedettel.*
- Szép napot Asszonyom. *köszönti de ezen kívül hallgat mint a sír arról, hogy milyen munkát végzett el a parancséra. Szerencsére Nestar ténylegesen a ehető legegyszerűbben adja elő az egész napos munkáját.
A zenészlány bemutatkozása után jut eszébe, hogy még van két nyeregtáska a kanapé mellett amiknek nem láthatja Moon a gazdáját.*
- Érkezett egy tündér. *mondja majd még hozzáteszi *Igen furcsa kis lény Vreebernek hívják és szeretne jelentkezni a harcosaink közé. *mondja majd ha látja Gidet megkéri, hogy vigye el az útból a két nyeregtáskát.*
- Tedd be őket egy üres földszinti szobába. *mondja még hozzáteszi *Valahova nagyon sietve kellett elmennie bár egyáltalában nem csodálkoznék ha a fogadóban találnánk rá.
* Természetesen szavai nem tartalmaznak semmilyen biztos tényt, az egész inkább csak egy megérzés az italos flaskára asszociálva.
Ha sehova sem szalasztják el akkor visszaül a helyére és élvezettel hallgatja a magával ragadó dallamokat. Furcsa de ő is valamilyen képet rajzol maga elé a dallamok hatására de ez nem egy erdei életkép. Előtte egy hosszú szőke haját fésülő elf jelenik meg. Ez a kép a béke és a nyugalom, az összhang és a szépség. Amint belépnek az ütemesebb részek mintha néhány martalóc támadna a házra. Harc kezdődik. Harcosok szaladnak le az emeletről, hogy útját állják a betolakodóknak, mintha a zene ritmusa adná meg a harc pillanatnyi állását majd ahogy elhalkul úgy vonulnak vissza a támadók is. Érdekesmód a lány végig érzelemmentesen nézte a történteket, arcáról, tekintetéről semmit nem lehetett kiolvasni.*
982. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-01-23 15:13:33
Üzenet elküldve: 2015-01-23 15:13:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Moonxylvery, Nestar és Roddar//
*Elmosolyodik Roddar szavaira. Tehetség lenne? Lehet, hogy valahol valóban az. Ő inkább szerencsének érzi, ráérzésnek. A muzsika egy olyan világ, amelyben ő is lát. A színek épp olyan élesek lesznek, mint álmában. Mert bár a világra vak, azért álmában színesen lát. Bár nem tudja a színek neveit. Mielőtt félreértené bárki, tudja, hogy piros és kék és sárga, ismeri a színek neveit. De hogy melyikre mondják éppen azt nem tudja, hiszen beazonosítani világtalansága okán képtelen.
De a zene az egy egészen más dolog. Ott kézzelfoghatóvá válik a világ számára is. Olyanná lesz, amilyen azoknak, akik képesek rácsodálkozni egy rózsa vörösére, egy ibolya kékjére, egy liliom hófehérségére. Csoda.*
-Inkább csak szerencse.
*Jegyzi meg halkan, miközben biccent egyet, s máris emeli a hangszert, és óvatos kezekkel csomagolja ki. A két férfi láthatja, hogy milyen óvó szeretettel érinti meg.
A tok finom vászonból készült, s mikor lehullik a következő tárul kíváncsi tekintetek elé. Egy L alakot pillanthatnak meg, melynek alsó, vízszintes szára épp olyan hosszú, mint a függőleges. Ez a vízszintes rész a hangszer teste, mely inkább hasonlít egy fél dinnyére, mint bármi másra. Belseje üreges, melyet feszített kecskebőrrel fedtek le. Ez alatt csupán egy ujjnyi pálca rögzül a "dinnye" két szélére, ez tartja a húrok egyik felét. A húrok másik végei már a függőleges száron rögzítődtek, apró kis tekerős készségekhez, melyekkel a feszesség állítható. Maga ez a függőleges szár, karcsú nőalakot formáz, aki karjait gömbölyű csípőjén pihenteti. Alteste pedig egy sellőé, kinek farka szélesedik ki a hangszertestben. A húrok felső végeit karjai, vállai és csípője, dereka tartja, négyet-négyet két oldalon. A hangszer nyolchúros. A sellő haját ló farkából vett szálakból fonták, s tövére vékony, színes szalagokat kötöttek. Szerepe nincs, inkább csak amolyan díszítés.
Mikor ölébe vonja a hárfát, akkor nyílik a bejárati ajtó, s érkezik valaki. Vagy valakik. Kellemes női hang csendül, és a két férfi válaszából arra következtet, hogy a ház fontos személye tért éppen haza. Hogy egy Dwirinthalen az, azt nem tudja Ayra.*
-Üdvözlöm. Ayradale Mithnarlal vagyok. Vándordalnok engedelmével.
*Aztán vár kicsit, amíg a hölgy meg nem adja az engedélyt arra, hogy játszhat kicsit. Ha megkapja az engedélyt, akkor lágyan pendít a húrokon párat. A felcsendülő dallam váratlanul a szobába idézi egy feltörő csermely csobogását, ahogy cseppjei a kövekre hullanak. De ez még kissé rendezetlen állapot. Azonban pár pillanat múlva a káoszból megszületik a dallam. A csermely vize lágy bukdácsolással csobog lefelé a köves mederben, olykor felcsapódva a sziklákra, olykor kikerülve azokat. A mélyebb húrok pendítésével egy erdő neszei is felélednek, majd a csermely elmarad, s a fák között szökellő őz vidám nyargalása úszik be a képzelet vásznára, hogy hamarosan átváltozzon repülő madárrá, mely az egek felé szárnyal. S ott fent felhők várják, megdördül az ég. A víz lehull, hogy egyesüljön a csermely sodrásával.
Vállával támasztja a sellő hátát, ujjai könnyedén idézik meg a hangokat, hol lágyan simítva a húrokat, hol fürgén táncolva közöttük. Aztán a muzsika a végére ér, a dallam újra elvész, hogy végül a káosz hangjai is elhaljanak teljesen.
Ayra arca a játék alatt átszellemül, finom mosoly bújik meg ajkai szögletében. A zene végeztével csak ül némán, a húrokon pihentetve kezét, mintha bármelyik pillanatban újra kezdené.*
*Elmosolyodik Roddar szavaira. Tehetség lenne? Lehet, hogy valahol valóban az. Ő inkább szerencsének érzi, ráérzésnek. A muzsika egy olyan világ, amelyben ő is lát. A színek épp olyan élesek lesznek, mint álmában. Mert bár a világra vak, azért álmában színesen lát. Bár nem tudja a színek neveit. Mielőtt félreértené bárki, tudja, hogy piros és kék és sárga, ismeri a színek neveit. De hogy melyikre mondják éppen azt nem tudja, hiszen beazonosítani világtalansága okán képtelen.
De a zene az egy egészen más dolog. Ott kézzelfoghatóvá válik a világ számára is. Olyanná lesz, amilyen azoknak, akik képesek rácsodálkozni egy rózsa vörösére, egy ibolya kékjére, egy liliom hófehérségére. Csoda.*
-Inkább csak szerencse.
*Jegyzi meg halkan, miközben biccent egyet, s máris emeli a hangszert, és óvatos kezekkel csomagolja ki. A két férfi láthatja, hogy milyen óvó szeretettel érinti meg.
A tok finom vászonból készült, s mikor lehullik a következő tárul kíváncsi tekintetek elé. Egy L alakot pillanthatnak meg, melynek alsó, vízszintes szára épp olyan hosszú, mint a függőleges. Ez a vízszintes rész a hangszer teste, mely inkább hasonlít egy fél dinnyére, mint bármi másra. Belseje üreges, melyet feszített kecskebőrrel fedtek le. Ez alatt csupán egy ujjnyi pálca rögzül a "dinnye" két szélére, ez tartja a húrok egyik felét. A húrok másik végei már a függőleges száron rögzítődtek, apró kis tekerős készségekhez, melyekkel a feszesség állítható. Maga ez a függőleges szár, karcsú nőalakot formáz, aki karjait gömbölyű csípőjén pihenteti. Alteste pedig egy sellőé, kinek farka szélesedik ki a hangszertestben. A húrok felső végeit karjai, vállai és csípője, dereka tartja, négyet-négyet két oldalon. A hangszer nyolchúros. A sellő haját ló farkából vett szálakból fonták, s tövére vékony, színes szalagokat kötöttek. Szerepe nincs, inkább csak amolyan díszítés.
Mikor ölébe vonja a hárfát, akkor nyílik a bejárati ajtó, s érkezik valaki. Vagy valakik. Kellemes női hang csendül, és a két férfi válaszából arra következtet, hogy a ház fontos személye tért éppen haza. Hogy egy Dwirinthalen az, azt nem tudja Ayra.*
-Üdvözlöm. Ayradale Mithnarlal vagyok. Vándordalnok engedelmével.
*Aztán vár kicsit, amíg a hölgy meg nem adja az engedélyt arra, hogy játszhat kicsit. Ha megkapja az engedélyt, akkor lágyan pendít a húrokon párat. A felcsendülő dallam váratlanul a szobába idézi egy feltörő csermely csobogását, ahogy cseppjei a kövekre hullanak. De ez még kissé rendezetlen állapot. Azonban pár pillanat múlva a káoszból megszületik a dallam. A csermely vize lágy bukdácsolással csobog lefelé a köves mederben, olykor felcsapódva a sziklákra, olykor kikerülve azokat. A mélyebb húrok pendítésével egy erdő neszei is felélednek, majd a csermely elmarad, s a fák között szökellő őz vidám nyargalása úszik be a képzelet vásznára, hogy hamarosan átváltozzon repülő madárrá, mely az egek felé szárnyal. S ott fent felhők várják, megdördül az ég. A víz lehull, hogy egyesüljön a csermely sodrásával.
Vállával támasztja a sellő hátát, ujjai könnyedén idézik meg a hangokat, hol lágyan simítva a húrokat, hol fürgén táncolva közöttük. Aztán a muzsika a végére ér, a dallam újra elvész, hogy végül a káosz hangjai is elhaljanak teljesen.
Ayra arca a játék alatt átszellemül, finom mosoly bújik meg ajkai szögletében. A zene végeztével csak ül némán, a húrokon pihentetve kezét, mintha bármelyik pillanatban újra kezdené.*
981. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-01-22 22:16:52
Üzenet elküldve: 2015-01-22 22:16:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
// Ayradale, Moonxylwery és Roddar //
*Sejtése beigazolódik, már ami az íriszek nem túl nagy titkát jelenti. Gyengéden megfogja a nő kezét, hogy ne érje túl nagy meglepetésként, majd egy enyhe csókot hint reá és bemutatkozik.*
-Nestar Erefiz, örvendek a találkozásnak.
*Ő is örülne annak, ha hallgathatná a hölgy dallamait.*
-Én is örömmel veszem, bár amint megérkeznek az eszközeim, munkához fogok látni és kevés időm lesz a pihenésre. De természetesen, ha a körülmények engedik, bizonyosan örülnék neki.
*Roddar kijelentésére bólint.*
-Szerintem megragadta a lényeget, én is szívesen vennék egy kis lágy melódiát. Ki tudja, mikor lesz rá alkalmam legközelebb.
*Moon érkezésére már ő is feláll és kicsit meghajol.*
-Üdvözletem... *Majd a kérdésre is kielégítő választ ad.* Meglepően jól haladunk, most az üvegművesre várok, kémcsövekért, lombikokért és persze az egyéb használati tárgyakért, hogy be tudjak rendezkedni. Természetesen csak, ami a kísérletekhez szükségeltetik. Erről még beszélnünk kéne majd, de ez most mellékes, csatlakozik hozzánk, amíg Ayradale szórakoztat minket kellemes dallamaival?
*Sejtése beigazolódik, már ami az íriszek nem túl nagy titkát jelenti. Gyengéden megfogja a nő kezét, hogy ne érje túl nagy meglepetésként, majd egy enyhe csókot hint reá és bemutatkozik.*
-Nestar Erefiz, örvendek a találkozásnak.
*Ő is örülne annak, ha hallgathatná a hölgy dallamait.*
-Én is örömmel veszem, bár amint megérkeznek az eszközeim, munkához fogok látni és kevés időm lesz a pihenésre. De természetesen, ha a körülmények engedik, bizonyosan örülnék neki.
*Roddar kijelentésére bólint.*
-Szerintem megragadta a lényeget, én is szívesen vennék egy kis lágy melódiát. Ki tudja, mikor lesz rá alkalmam legközelebb.
*Moon érkezésére már ő is feláll és kicsit meghajol.*
-Üdvözletem... *Majd a kérdésre is kielégítő választ ad.* Meglepően jól haladunk, most az üvegművesre várok, kémcsövekért, lombikokért és persze az egyéb használati tárgyakért, hogy be tudjak rendezkedni. Természetesen csak, ami a kísérletekhez szükségeltetik. Erről még beszélnünk kéne majd, de ez most mellékes, csatlakozik hozzánk, amíg Ayradale szórakoztat minket kellemes dallamaival?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760