Nincs játékban - Dwirinthalen kúria
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Dwirinthalen kúria | Nincs "kisebb" helyszín |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 34. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
1-20 , 15-34
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2023-01-09 16:23:31
Üzenet elküldve: 2023-01-09 16:23:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötételf érkezik//
*Lassan telnek a napok, a jegyzetek és a pergamenek pedig csak gyűlnek az asztalon. Az alkímiai tudása ugyan gyermekcipőben jár még, de itt, a házban is talált néhány hasznos olvasmányt, míg pakolt. Merthogy pakolt. Megállás nélkül.
Képtelen volt tovább nézni a szétbomlott házat. Rendbe szedte a bútorokat, helyére pakolta a szétszórt könyveket. Összeseperte a törmeléket, megjavított, amit tudott. Csak a Sötét Anya szobrával nem tudott mit kezdeni; a darabjait szimplán csak mellé pakolta az asztalra.
Az idő múlásával egészen megszokta a sötét házat. Oly otthonosan mozog a puha szőnyegeken, mintha mindig is itt lakott volna. Használni fogja e helyet, legalábbis a közeljövőben. A vérárulók háza tökéletes színtér arra, hogy jobban is elmerülhessen a bájitalkeverés művészetében. Ugyanakkor várni fog még rá egy beszerzőkörút Artheniorban. Szüksége lesz ugyanis felszerelésre és alapanyagra. Nehéz szívvel fogja bevenni a várost, ha eljön az ideje. Itt, az egyedüllét óráiban lehet csak igazán önmaga.*
*Lassan telnek a napok, a jegyzetek és a pergamenek pedig csak gyűlnek az asztalon. Az alkímiai tudása ugyan gyermekcipőben jár még, de itt, a házban is talált néhány hasznos olvasmányt, míg pakolt. Merthogy pakolt. Megállás nélkül.
Képtelen volt tovább nézni a szétbomlott házat. Rendbe szedte a bútorokat, helyére pakolta a szétszórt könyveket. Összeseperte a törmeléket, megjavított, amit tudott. Csak a Sötét Anya szobrával nem tudott mit kezdeni; a darabjait szimplán csak mellé pakolta az asztalra.
Az idő múlásával egészen megszokta a sötét házat. Oly otthonosan mozog a puha szőnyegeken, mintha mindig is itt lakott volna. Használni fogja e helyet, legalábbis a közeljövőben. A vérárulók háza tökéletes színtér arra, hogy jobban is elmerülhessen a bájitalkeverés művészetében. Ugyanakkor várni fog még rá egy beszerzőkörút Artheniorban. Szüksége lesz ugyanis felszerelésre és alapanyagra. Nehéz szívvel fogja bevenni a várost, ha eljön az ideje. Itt, az egyedüllét óráiban lehet csak igazán önmaga.*
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2023-01-08 14:02:02
Üzenet elküldve: 2023-01-08 14:02:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötételf érkezik//
-Micsoda egy porfészek! *Rúg fel dühödten egy fehér lepellel takart ülőalkalmatosságot. A sötét házat vastagon fedi a por és az elmúlás szaga. Egykoron biztosan pompázatos élet lehetett itt; pont ennek reményében érkezett maga is ide. A száműzött Dwirinthalenek még odahaza is gyakori beszédtéma volt. Nem is csoda, hogy alaposan megfogyatkozott állományuk.
Lassan jár körbe a földszinten, helyiségről helyiségre. Kopott, vörös szőnyegek, sötétlő bútorok és félhomály. Tetszetős hely lehetne. Talán marad is, míg ennek a züllött városnak a levegőjét kell szívnia. Egy darabka otthon, még ha elhagyatott is.
Azonban semmi sincs ott, ahol hagyták. Valaki bizony járt itt. Nem helyi martalócok, az biztos. Az emberek gyávábbak bármelyik fajnál, a többi meg... Hasonulni látszik hozzájuk. Csak népükben maradt elég erény hozzá az értelmes fajok közül, hogy ne féljék a sötétet. Mindinkább barátkozzanak vele.
Komótosan sétál körbe a feldúlt kúriában. Bárki járt is itt, nem tolvaj volt. Számos értékes könyv és tárgy hever szanaszét. Por lepi őket, ha nem is vastagon. A betérő az értelmetlen pusztítást tűzte ki zászlajául, nem a hely kirablását.*
-A Sötét Anya! *Rebegi megtorpanva, s tágra nyílnak pupillái a szobor láttán. Térdre rogy és imára kulcsolja kezeit.*
-Ó, Setét Matróna, mondd meg, mit tegyen szolgád itt, e romlott és ocsmány városban, hogyan helyezze akaratod úgy e vidék fölé, mint önmagam fölé...
*Noha Pirtianesben Sa'Tereth tanai hódítanak, épp elegen hódolnak titkon a Sötét Anyának. A matrónák matrónájának. Csak akkor veszi észre, hogy valaki megtépázta a szobrot, ahogy ismét felpillant.*
-Bárki is tette ezt, ugyanez lesz a jussa, ó, Sötét Anya. *Csuklik el hangja áhítatában. Szép lassan egyenesedik fel, majd hátrál három lépést hajlongva. Nem fordíthat hátat a Sötét Anyának. Ellibben a társalgó felé, csak hogy egy pillanatra kilessen az ablakon. Hunyorogva veszi tudomásul a verőfényt odakinn, mielőtt visszahúzná a vaskos, sötét függönyt. Idefelé végig éjjel utazott, nappal pedig bujdosott. Nem szokta még meg az átkozott napvilágot szeme... De tisztában van azzal is, hogy a "népük szökevényei" körében bőven akadnak olyanok, kik ha nem is kedvelik, de elviselik a napfényt. Bűnös erény e képesség. Ám alighanem neki is el kell még sajátítania, ha Pirtianesen kívül óhajt megélni.
Lecsatolja magáról az aranyozott fegyvereket, majd szíjjal együtt helyezi le a kanapé tövébe. Fáradt. Roppant fáradt. Leheveredik a kanapéra, s hagyja, hogy a ház néma csendje álmot küldjön szemére. Alszik, még az égő gömb az égen pihen.*
A hozzászólás írója (Yorasshi Mirdith'Ran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.08 14:16:03
-Micsoda egy porfészek! *Rúg fel dühödten egy fehér lepellel takart ülőalkalmatosságot. A sötét házat vastagon fedi a por és az elmúlás szaga. Egykoron biztosan pompázatos élet lehetett itt; pont ennek reményében érkezett maga is ide. A száműzött Dwirinthalenek még odahaza is gyakori beszédtéma volt. Nem is csoda, hogy alaposan megfogyatkozott állományuk.
Lassan jár körbe a földszinten, helyiségről helyiségre. Kopott, vörös szőnyegek, sötétlő bútorok és félhomály. Tetszetős hely lehetne. Talán marad is, míg ennek a züllött városnak a levegőjét kell szívnia. Egy darabka otthon, még ha elhagyatott is.
Azonban semmi sincs ott, ahol hagyták. Valaki bizony járt itt. Nem helyi martalócok, az biztos. Az emberek gyávábbak bármelyik fajnál, a többi meg... Hasonulni látszik hozzájuk. Csak népükben maradt elég erény hozzá az értelmes fajok közül, hogy ne féljék a sötétet. Mindinkább barátkozzanak vele.
Komótosan sétál körbe a feldúlt kúriában. Bárki járt is itt, nem tolvaj volt. Számos értékes könyv és tárgy hever szanaszét. Por lepi őket, ha nem is vastagon. A betérő az értelmetlen pusztítást tűzte ki zászlajául, nem a hely kirablását.*
-A Sötét Anya! *Rebegi megtorpanva, s tágra nyílnak pupillái a szobor láttán. Térdre rogy és imára kulcsolja kezeit.*
-Ó, Setét Matróna, mondd meg, mit tegyen szolgád itt, e romlott és ocsmány városban, hogyan helyezze akaratod úgy e vidék fölé, mint önmagam fölé...
*Noha Pirtianesben Sa'Tereth tanai hódítanak, épp elegen hódolnak titkon a Sötét Anyának. A matrónák matrónájának. Csak akkor veszi észre, hogy valaki megtépázta a szobrot, ahogy ismét felpillant.*
-Bárki is tette ezt, ugyanez lesz a jussa, ó, Sötét Anya. *Csuklik el hangja áhítatában. Szép lassan egyenesedik fel, majd hátrál három lépést hajlongva. Nem fordíthat hátat a Sötét Anyának. Ellibben a társalgó felé, csak hogy egy pillanatra kilessen az ablakon. Hunyorogva veszi tudomásul a verőfényt odakinn, mielőtt visszahúzná a vaskos, sötét függönyt. Idefelé végig éjjel utazott, nappal pedig bujdosott. Nem szokta még meg az átkozott napvilágot szeme... De tisztában van azzal is, hogy a "népük szökevényei" körében bőven akadnak olyanok, kik ha nem is kedvelik, de elviselik a napfényt. Bűnös erény e képesség. Ám alighanem neki is el kell még sajátítania, ha Pirtianesen kívül óhajt megélni.
Lecsatolja magáról az aranyozott fegyvereket, majd szíjjal együtt helyezi le a kanapé tövébe. Fáradt. Roppant fáradt. Leheveredik a kanapéra, s hagyja, hogy a ház néma csendje álmot küldjön szemére. Alszik, még az égő gömb az égen pihen.*
A hozzászólás írója (Yorasshi Mirdith'Ran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.08 14:16:03
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2021-12-29 08:42:36
Üzenet elküldve: 2021-12-29 08:42:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A sötételf visszatér. Kharasshi el.//
*A szuka úgy túr a lélek legkényesebb régióiba, mintha csak egy házijószág dús bundája lenne. Kharasshi nem az a fajta. Nemtetszése, dühe, a kéretlen fejtegetés által felkavart érzések egyre hidegebben és vészjóslóbban parázslanak a savószín pillantás mélyén.
Úgy tűnik túl nagy kívánság volt egy télnyi nyugalom. Néhány hónap részeg, mákonyos delíriumban a démonjaival. Nem akar senkit a közelében! Azt meg végképp nem akarja, hogy egy ilyen némber környékezze. Nem bízik már magában. Az álnok szavak, a kívánatos idomok, a vére hívó szava még ellene fordulnának! Nem. Épp elég kísértés előtt bukott már el. Vagy lemészárolja a két szukát vagy feladja újonnan elbitorolt birodalmát. Tulajdonképpen egyikhez sincs kedve. Egy öblös üveg rumhoz! Na ahhoz jóval inkább. Vagy egy pipányi jó dohányhoz. A lét mintha szenvtelenül lapátolná rá a földet egy amúgy is nagyon-nagyon mély gödör fenekén.
Sajnos túl józan hozzá, hogy csak visszatespedjen a viharvert trónusra és ne törődjön semmivel. Ez a kettő nem fog elmenni. Ha pedig elásná őket a ház mögött, csak bajt hozna magára. Idővel keresnék őket. Ha az a démoni szuka valóban matróna, akkor biztosan keresnék. Kharasshi pedig nem szeret ásni. Egy dohos cellában megrohadni meg pláne nem szeretne ilyesmi miatt. Épp elég volt a rácsokból meg a láncokból.
Kelletlenül hát, de fogja a cókmókját és átengedi a romot a két némbernek. Ideje némi pénzt szereznie, hogy italt vegyen magának. Italt meg valami bonyodalommentes élvezetet az ölébe. A munkához nincs kedve, úgyhogy valószínűleg elkap majd valami kevésbé szerencsés flótást az egyik sikátorban, hogy kirázza belőle az aranyait. A várost mindig is ocsmány helynek tartotta. A szürke, taknyosan fénylő utcák most egy fokkal még visszataszítóbbak. Pont egy Kharasshihoz hasonló, mogorva kísértetnek való hely, ahol gyűlölheti a világot, de legfőképp saját magát benne.*
*A szuka úgy túr a lélek legkényesebb régióiba, mintha csak egy házijószág dús bundája lenne. Kharasshi nem az a fajta. Nemtetszése, dühe, a kéretlen fejtegetés által felkavart érzések egyre hidegebben és vészjóslóbban parázslanak a savószín pillantás mélyén.
Úgy tűnik túl nagy kívánság volt egy télnyi nyugalom. Néhány hónap részeg, mákonyos delíriumban a démonjaival. Nem akar senkit a közelében! Azt meg végképp nem akarja, hogy egy ilyen némber környékezze. Nem bízik már magában. Az álnok szavak, a kívánatos idomok, a vére hívó szava még ellene fordulnának! Nem. Épp elég kísértés előtt bukott már el. Vagy lemészárolja a két szukát vagy feladja újonnan elbitorolt birodalmát. Tulajdonképpen egyikhez sincs kedve. Egy öblös üveg rumhoz! Na ahhoz jóval inkább. Vagy egy pipányi jó dohányhoz. A lét mintha szenvtelenül lapátolná rá a földet egy amúgy is nagyon-nagyon mély gödör fenekén.
Sajnos túl józan hozzá, hogy csak visszatespedjen a viharvert trónusra és ne törődjön semmivel. Ez a kettő nem fog elmenni. Ha pedig elásná őket a ház mögött, csak bajt hozna magára. Idővel keresnék őket. Ha az a démoni szuka valóban matróna, akkor biztosan keresnék. Kharasshi pedig nem szeret ásni. Egy dohos cellában megrohadni meg pláne nem szeretne ilyesmi miatt. Épp elég volt a rácsokból meg a láncokból.
Kelletlenül hát, de fogja a cókmókját és átengedi a romot a két némbernek. Ideje némi pénzt szereznie, hogy italt vegyen magának. Italt meg valami bonyodalommentes élvezetet az ölébe. A munkához nincs kedve, úgyhogy valószínűleg elkap majd valami kevésbé szerencsés flótást az egyik sikátorban, hogy kirázza belőle az aranyait. A várost mindig is ocsmány helynek tartotta. A szürke, taknyosan fénylő utcák most egy fokkal még visszataszítóbbak. Pont egy Kharasshihoz hasonló, mogorva kísértetnek való hely, ahol gyűlölheti a világot, de legfőképp saját magát benne.*
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2021-12-25 15:56:55
Üzenet elküldve: 2021-12-25 15:56:55
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//A nem-sötételf visszatér//
*Felül. Pupillája ponttá szűkül. Csend van. Pedig nem csendnek kéne lennie, hiszen egy csetepaté kellős közepében van. Vagyis ott volt. A barátai voltak körülötte, Hrothgaar, Harath. De most egyedül van. Ráadásul még valami hiányzik, illetve nem hiányzik, csak feltűnő a hiánya, márpedig a fájdalom. Fájdalom nincs, de reszketés van, hideg van. Ültében végignéz önmagán, hiányoznak a ruhái is, meg a táskája. Mennyire kérte a törpét, hogy adja oda a táskáját.
Szemöldökei összeszaladnak. A hely nem úgy néz ki, mint ahogy ki kellene néznie. Valami Dwirinthalen hullája, kicsit odébb a saját fekete-fehér foltos kancájának a teteme, nem is beszélve arról a káoszról, amit a kerítésen áttörő csőcselék okozott.
Lassan feláll. Fázik. Végignéz az épületen, ahol legutolsó vacsoráját elköltötte. A legkevésbé sem akar bemenni és ruhát kérni, meg ételt. Mert jelen állapotában sajnos kérnie kell. Amit meg nagyon nem szeret. A kúria kerítésén túl a környék sem olyan, mint amilyenre emlékezett. Vajon a város többi része is ilyen romos? Vajon a Kósza Pinty áll még? Oda kell jutnia.*
*Felül. Pupillája ponttá szűkül. Csend van. Pedig nem csendnek kéne lennie, hiszen egy csetepaté kellős közepében van. Vagyis ott volt. A barátai voltak körülötte, Hrothgaar, Harath. De most egyedül van. Ráadásul még valami hiányzik, illetve nem hiányzik, csak feltűnő a hiánya, márpedig a fájdalom. Fájdalom nincs, de reszketés van, hideg van. Ültében végignéz önmagán, hiányoznak a ruhái is, meg a táskája. Mennyire kérte a törpét, hogy adja oda a táskáját.
Szemöldökei összeszaladnak. A hely nem úgy néz ki, mint ahogy ki kellene néznie. Valami Dwirinthalen hullája, kicsit odébb a saját fekete-fehér foltos kancájának a teteme, nem is beszélve arról a káoszról, amit a kerítésen áttörő csőcselék okozott.
Lassan feláll. Fázik. Végignéz az épületen, ahol legutolsó vacsoráját elköltötte. A legkevésbé sem akar bemenni és ruhát kérni, meg ételt. Mert jelen állapotában sajnos kérnie kell. Amit meg nagyon nem szeret. A kúria kerítésén túl a környék sem olyan, mint amilyenre emlékezett. Vajon a város többi része is ilyen romos? Vajon a Kósza Pinty áll még? Oda kell jutnia.*
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2021-03-24 08:30:36
Üzenet elküldve: 2021-03-24 08:30:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sötételf visszatér//
*Nem igazán tudja mire vélni az idegen változó kitöréseit, talán már kikezdte az ép eszét az éjszaka itt bolyongó kísértetek kiáltása. Így inkább a matróna felé fordul félig, de keze a kard markolatán marad továbbra is.*
-Igenis! *Hangzik a felet, mert, ha Estanellaria azt mondja, akkor ezúttal nem húzza túl a dolgot. A harcokat úgy sem szavakkal, hanem tettekkel vívják meg.*
-Avagy részeg. *Teszi hozzá, hiszen nem zárhatnak ki semmit, itt találják ezt a férfit, a ház romjain heverni, labilis idegállapotban, egyedül. Majd rátérnek az arany és a jutalom dologra, amikre felszalad a szemöldöke. ~Ha itt boldog, ilyen körülmények között, bizonyosan szégyene mindannak, amit hajdanán megtestesített.~ A matróna pedig próbálja a szavaival körbe fonni az idegent, ő pedig csak hallgatja, hogy is sikerül az. Már a felénél érdektelenné válik számára a fejtegetés, nem szeret hosszú beszédeket tartani és hallgatni sem, inkább menne tovább, hogy lássa mit is rejt a következő ajtó. Mikor végre Estanellaria is végez, örömmel követi őt, hiszen van más dolguk is, mint a hímet bámulni naphosszat. Ha nem mozdul, egyelőre úgy is mindegy, nem azért jöttek, hogy akár egy kavicsot is arrébb rakjanak. *
-Terveid vannak a romokkal matróna? Azért jöttél vissza? *Kérdez rá, ha már így átsiklanak az imént történtek felett.*
*Nem igazán tudja mire vélni az idegen változó kitöréseit, talán már kikezdte az ép eszét az éjszaka itt bolyongó kísértetek kiáltása. Így inkább a matróna felé fordul félig, de keze a kard markolatán marad továbbra is.*
-Igenis! *Hangzik a felet, mert, ha Estanellaria azt mondja, akkor ezúttal nem húzza túl a dolgot. A harcokat úgy sem szavakkal, hanem tettekkel vívják meg.*
-Avagy részeg. *Teszi hozzá, hiszen nem zárhatnak ki semmit, itt találják ezt a férfit, a ház romjain heverni, labilis idegállapotban, egyedül. Majd rátérnek az arany és a jutalom dologra, amikre felszalad a szemöldöke. ~Ha itt boldog, ilyen körülmények között, bizonyosan szégyene mindannak, amit hajdanán megtestesített.~ A matróna pedig próbálja a szavaival körbe fonni az idegent, ő pedig csak hallgatja, hogy is sikerül az. Már a felénél érdektelenné válik számára a fejtegetés, nem szeret hosszú beszédeket tartani és hallgatni sem, inkább menne tovább, hogy lássa mit is rejt a következő ajtó. Mikor végre Estanellaria is végez, örömmel követi őt, hiszen van más dolguk is, mint a hímet bámulni naphosszat. Ha nem mozdul, egyelőre úgy is mindegy, nem azért jöttek, hogy akár egy kavicsot is arrébb rakjanak. *
-Terveid vannak a romokkal matróna? Azért jöttél vissza? *Kérdez rá, ha már így átsiklanak az imént történtek felett.*
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2021-03-19 20:19:29
Üzenet elküldve: 2021-03-19 20:19:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A sötételf visszatér//
- Bár korábban jöttél volna. *sóhajt fel akaratlanul is, arra gondolva, a csőcseléknek esélye sem lett volna ellenük, ha a Dwirinthalen-ház legjobbjai lettek volna itt aznap a lázadáskor. ~Talán Soraya még ma is élne~ teszi hozzá gondolatban, de rég megtanulta már, nincs értelme azon merengeni, mi lett volna ha. ~Csak a most van, és a szörnyű tény, hogy én lettem a matróna~ jut eszébe, ahogy rokona emlékezteti rá, hogy ez a sokak által oly hőn áhított teher most épp az ő vállát nyomja. Míg a kézfogást örömmel veszi, a térdelés inkább kellemetlen, mint hízelgő számára, így egy kézmozdulattal jelzi is a lánynak, hogy semmi szükség erre, ahogy a testőrökre se*
- Tudok vigyázni magamra. *zárja le részéről a témát, és reméli Neeyiruth is ennyiben hagyja a dolgot. ~Most amúgy is van ennél érdekesebb terítéken~ vet egy pillantást a hímre*
- Egészen pimasz. *ismeri el apró fejbiccentéssel, bár hangjában érezhetően elismerés csendül. Amennyire bosszantja, hogy a betolakodó nem hajlandó engedelmeskedni neki, annyira izgatja is makacs ellenállása. Emellett persze egyetért rokona megállapításával is, a ház sajnos borzalmas állapotban van, a helyrehozásához pedig minden segítség elkél, ezért is folytatja az egyelőre kilátástalannak tűnő beszélgetést a férfival*
- Arany? *somolyog, ahogy a jutalomra terelődik a szó. Bár eleinte azt tervezett ajánlani, ahogy többet tud meg a másikról, úgy jön rá, hogy az ilyesmivel nem érhet célba nála* Ó, nem... már látom, hogy az ilyenek nincsenek hatással rád. Ha egy kicsit is érdekelne a gazdagság, akkor nem itt tengetnéd a napjaidat. *jegyzi meg, ahogy elkezd fel-alá sétálni a teremben, hogy minél jobban felmérje az állapotát*
- Nyugalomról beszélsz, de mégsem tűnsz különösebben nyugodtnak és békésnek. Valami emészt, nem igaz? *áll meg végül ismét a mélységi előtt, viszonozva fojtogató pillantását* Egy métely rág belülről, ami nem hagy pihenni, elszív minden szépet és jót, bármit, ami örömet okozna az életben, míg végül nem marad más, csak a sivár üresség. *bár a férfinak beszél, egy pillanatra ő maga sem biztos benne, vajon továbbra is róla van szó, vagy már önmagáról* Bosszú, nem igaz? Erre vágysz itt a magányos éjszakákon? Hogy megtorold a sérelmet, amit ellened vétettek? *folytatja tovább, próbálva kipuhatolni, mire is vágyhat a férfi, miközben csak reméli, hogy nem feszíti túl a húrt*
- Nem kutya kell, hanem harcostárs. Ha segítesz nekem, én is segítek neked. Ha úgy érzed, akarsz még valamit kezdeni az életeddel és érdekel az ajánlat, keress meg. Itt leszek a közelben. *húzódik félmosolyra az ajka. Bár lehet, a betolakodó egyelőre kisajátította magának a nagytermet, ez közel se jelenti azt, hogy ő vagy Neeyiruth távozna innen, sőt. Igaz, a Vashegyen töltött idő alatt megfordult néha a fejében a gondolat, hogy porig rombolja az egész házat, most már egészen biztos benne, hogy épp az ellenkezőjét fogja tenni*
- Szóval a munka nem kell, de az alamizsna igen? *vonja fel kérdőn a szemöldökét, ahogy a dohányra terelődik a szó, pillanatnyi csalódást érezve, hiszen ennél többet nézett ki a férfiből. ~Lehet, hogy már tényleg menthetetlen~ vet rá még egy utolsó pillantást, majd ha csak az ismeretlen nem gondolja meg magát, hogy az önpusztítás helyett valami hasznosat csinál még az életben, úgy elindul, hogy távozzon a szobából, egy fejbiccentéssel jelezve Neeyiruthnak, hogy tartson vele és vegyék szemügyre, hogy áll a ház többi része.*
- Bár korábban jöttél volna. *sóhajt fel akaratlanul is, arra gondolva, a csőcseléknek esélye sem lett volna ellenük, ha a Dwirinthalen-ház legjobbjai lettek volna itt aznap a lázadáskor. ~Talán Soraya még ma is élne~ teszi hozzá gondolatban, de rég megtanulta már, nincs értelme azon merengeni, mi lett volna ha. ~Csak a most van, és a szörnyű tény, hogy én lettem a matróna~ jut eszébe, ahogy rokona emlékezteti rá, hogy ez a sokak által oly hőn áhított teher most épp az ő vállát nyomja. Míg a kézfogást örömmel veszi, a térdelés inkább kellemetlen, mint hízelgő számára, így egy kézmozdulattal jelzi is a lánynak, hogy semmi szükség erre, ahogy a testőrökre se*
- Tudok vigyázni magamra. *zárja le részéről a témát, és reméli Neeyiruth is ennyiben hagyja a dolgot. ~Most amúgy is van ennél érdekesebb terítéken~ vet egy pillantást a hímre*
- Egészen pimasz. *ismeri el apró fejbiccentéssel, bár hangjában érezhetően elismerés csendül. Amennyire bosszantja, hogy a betolakodó nem hajlandó engedelmeskedni neki, annyira izgatja is makacs ellenállása. Emellett persze egyetért rokona megállapításával is, a ház sajnos borzalmas állapotban van, a helyrehozásához pedig minden segítség elkél, ezért is folytatja az egyelőre kilátástalannak tűnő beszélgetést a férfival*
- Arany? *somolyog, ahogy a jutalomra terelődik a szó. Bár eleinte azt tervezett ajánlani, ahogy többet tud meg a másikról, úgy jön rá, hogy az ilyesmivel nem érhet célba nála* Ó, nem... már látom, hogy az ilyenek nincsenek hatással rád. Ha egy kicsit is érdekelne a gazdagság, akkor nem itt tengetnéd a napjaidat. *jegyzi meg, ahogy elkezd fel-alá sétálni a teremben, hogy minél jobban felmérje az állapotát*
- Nyugalomról beszélsz, de mégsem tűnsz különösebben nyugodtnak és békésnek. Valami emészt, nem igaz? *áll meg végül ismét a mélységi előtt, viszonozva fojtogató pillantását* Egy métely rág belülről, ami nem hagy pihenni, elszív minden szépet és jót, bármit, ami örömet okozna az életben, míg végül nem marad más, csak a sivár üresség. *bár a férfinak beszél, egy pillanatra ő maga sem biztos benne, vajon továbbra is róla van szó, vagy már önmagáról* Bosszú, nem igaz? Erre vágysz itt a magányos éjszakákon? Hogy megtorold a sérelmet, amit ellened vétettek? *folytatja tovább, próbálva kipuhatolni, mire is vágyhat a férfi, miközben csak reméli, hogy nem feszíti túl a húrt*
- Nem kutya kell, hanem harcostárs. Ha segítesz nekem, én is segítek neked. Ha úgy érzed, akarsz még valamit kezdeni az életeddel és érdekel az ajánlat, keress meg. Itt leszek a közelben. *húzódik félmosolyra az ajka. Bár lehet, a betolakodó egyelőre kisajátította magának a nagytermet, ez közel se jelenti azt, hogy ő vagy Neeyiruth távozna innen, sőt. Igaz, a Vashegyen töltött idő alatt megfordult néha a fejében a gondolat, hogy porig rombolja az egész házat, most már egészen biztos benne, hogy épp az ellenkezőjét fogja tenni*
- Szóval a munka nem kell, de az alamizsna igen? *vonja fel kérdőn a szemöldökét, ahogy a dohányra terelődik a szó, pillanatnyi csalódást érezve, hiszen ennél többet nézett ki a férfiből. ~Lehet, hogy már tényleg menthetetlen~ vet rá még egy utolsó pillantást, majd ha csak az ismeretlen nem gondolja meg magát, hogy az önpusztítás helyett valami hasznosat csinál még az életben, úgy elindul, hogy távozzon a szobából, egy fejbiccentéssel jelezve Neeyiruthnak, hogy tartson vele és vegyék szemügyre, hogy áll a ház többi része.*
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2021-02-15 18:01:57
Üzenet elküldve: 2021-02-15 18:01:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A sötételf visszatér//
*Nem örül, hogy itt zavarkolódik ez a kettő. Az egyikőjük azonban mintha hangnemet váltana. Bölcs dolog, bár a rátartiságából csak kissé ad alább. A bíbor, már-már lilába hajló tekintet mustrálva járja körbe, ami Kharasshinak nincs igazán ínyére.*
- Valószínűleg pont annyira, mint fennállása óta bármikor *villantja meg a fogait egy gúnyos vigyorra, mely jóval inkább bírhatná inkább a vicsor megnevezést. Az óidők elfajzott hagyományaiban pózoló, elbűvölő élet. Patkányok és rothadás. Ha fényűző pompába csomagolják, ha dohos romok málló vakolatporába, Kharasshi szemében nincs sok különbség.
Míg a hangos belépővel érkezett nőstény épp csak néhány megvető pillantásra méltatja, a másik szavai majdhogynem nyájasan udvarolják körül. Nyájasan, mint a kígyók álnok tekergőzése a fedetlen bokán.*
- Rajta hát *tárja szét karjait* - Ajánlj aranyat. Egy öblös erszénnyit! Egy csinos ládányit! Ajánlj egy szobányit! Hegynyit! Hogy mérik manapság az életet a magadfajták? *Az ellenszenvtől karcos szavak fojtottan morajlanak a mélységi ajkáról. Savószín tekintete, szinte már a némbert torkára fog közben. A másikat csak a szeme sarkából figyeli, de szemmel tartja.* - Jutalomról beszélsz. Egy font nyers húsról az új kutyádnak, aki az alvilág peremére rángatja, akire rámutatsz, matróna? *Szárazat köp a padlóra, amiben benne is foglalja a dologról tartott véleményét.* - Nem vagyok senki kutyája *morogja. Bosszús pillantása egy még nem kiürült szeszes üveg után kutat a leharcolt trónus mellett.* - És nem vagyok bérbakó sem. Nyugalomra vágyom! *Horkan fel ismét egy szúrós pillantásig erőt rántva a hangjába, hogy aztán mindjárt utána hagyja mogorva, epés zsörtölődéssé halkulni.* - Békére a te fajtádtól. *A legszívesebben örökre eltemetné magában a visszafordíthatatlan pusztítást, amit épp egy ilyen nőstény indított el az életében.*
- Ez a szuka engedelmes jószág, ahogy nézem *biccent a kék szemű felé, míg csizmája orrával arrébb lök pár ingatag halomba hányt lomot.* - Vidd hát, és mételyezd őt a mázas ajánlataiddal. Másutt.
*Semmi kétség nem látszik rajta arról, hogy ki eme patinásnak éppenséggel már nagyon nem mondható ingatlanban a vendég.*
- De egy kis jóféle dohányt hagyhatnál itt, ha van nálad *sercenti oda, mintegy emlékeztetve a modorra a betolakodókat.*
*Nem örül, hogy itt zavarkolódik ez a kettő. Az egyikőjük azonban mintha hangnemet váltana. Bölcs dolog, bár a rátartiságából csak kissé ad alább. A bíbor, már-már lilába hajló tekintet mustrálva járja körbe, ami Kharasshinak nincs igazán ínyére.*
- Valószínűleg pont annyira, mint fennállása óta bármikor *villantja meg a fogait egy gúnyos vigyorra, mely jóval inkább bírhatná inkább a vicsor megnevezést. Az óidők elfajzott hagyományaiban pózoló, elbűvölő élet. Patkányok és rothadás. Ha fényűző pompába csomagolják, ha dohos romok málló vakolatporába, Kharasshi szemében nincs sok különbség.
Míg a hangos belépővel érkezett nőstény épp csak néhány megvető pillantásra méltatja, a másik szavai majdhogynem nyájasan udvarolják körül. Nyájasan, mint a kígyók álnok tekergőzése a fedetlen bokán.*
- Rajta hát *tárja szét karjait* - Ajánlj aranyat. Egy öblös erszénnyit! Egy csinos ládányit! Ajánlj egy szobányit! Hegynyit! Hogy mérik manapság az életet a magadfajták? *Az ellenszenvtől karcos szavak fojtottan morajlanak a mélységi ajkáról. Savószín tekintete, szinte már a némbert torkára fog közben. A másikat csak a szeme sarkából figyeli, de szemmel tartja.* - Jutalomról beszélsz. Egy font nyers húsról az új kutyádnak, aki az alvilág peremére rángatja, akire rámutatsz, matróna? *Szárazat köp a padlóra, amiben benne is foglalja a dologról tartott véleményét.* - Nem vagyok senki kutyája *morogja. Bosszús pillantása egy még nem kiürült szeszes üveg után kutat a leharcolt trónus mellett.* - És nem vagyok bérbakó sem. Nyugalomra vágyom! *Horkan fel ismét egy szúrós pillantásig erőt rántva a hangjába, hogy aztán mindjárt utána hagyja mogorva, epés zsörtölődéssé halkulni.* - Békére a te fajtádtól. *A legszívesebben örökre eltemetné magában a visszafordíthatatlan pusztítást, amit épp egy ilyen nőstény indított el az életében.*
- Ez a szuka engedelmes jószág, ahogy nézem *biccent a kék szemű felé, míg csizmája orrával arrébb lök pár ingatag halomba hányt lomot.* - Vidd hát, és mételyezd őt a mázas ajánlataiddal. Másutt.
*Semmi kétség nem látszik rajta arról, hogy ki eme patinásnak éppenséggel már nagyon nem mondható ingatlanban a vendég.*
- De egy kis jóféle dohányt hagyhatnál itt, ha van nálad *sercenti oda, mintegy emlékeztetve a modorra a betolakodókat.*
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2021-02-08 08:09:28
Üzenet elküldve: 2021-02-08 08:09:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sötételf visszatér//
*Mikor közelebb lép a fehér hajú nőhöz, az pedig felé fordítja az arcát, azonnal felismeri benne régen látott rokonát. Bár nem volt senkivel igazán jó kapcsolatban a családból, de így, hogy szinte alig maradtak, egészen megkönnyebbül.*
-Reménykedtem benne, ha elég kitartó vagyok előbb vagy utóbb visszatér ide valaki. *Nyújtja az alkarját egy kézfogásra, ahogy kardforgatóknál az szokás.*
-Oh… bocsáss meg. *Ereszti is vissza, mikor a gyanú megébred benne, hogy talán többről van itt szó, mint puszta háznézőről.*
-Az a hír járja, hogy hivatalosan be nem mutatott matróna ül a székben. Ínséges idők kényszer megoldásokat szülnek. Ennek ellenére kérlek bocsásd meg, hogy ilyen állapotok között találkozunk. *Fél térdre is ereszkedik, hogy megadja a tiszteletet, majd körbe tekint.*
-Egyedül jöttél? Hát a kísérők? *Az kéne még, hogy a matróna egyedül sétafikáljon egy ilyen környéken, ha pedig ez mégis így van, akkor rosszabbak az állapotok, mint először gondolta volna. A férfi pedig, aki idő közben megtalálja a saját hangját, felettébb idegesíti.*
-Milyen tiszteletlen egy hím. *Egyelőre testével a nő felé fordulva áll, de izzó tekintete egyre inkább az idegent pásztázza. Ezt követően azonban egyre inkább más irányba próbálja terelni a szót Estanellaria, amit nem igazán ért eleinte. ~Ha meg lenne a kardom, ennél jobb alkalmat keresve se találnék a felavatására.~*
-Az kétségtelen, hogy sokat változott a ház összképe, mióta utoljára ünnepséget tartottak itt. *Nem is igazán érti, miért akar valaki ennek a halom kőkupacnak a tulajdonáért ölre menni.*
-Rengeteg munka lesz vele, még belegondolni is rossz. *Már két gondolattal előrébb is ugrik, a takarításban viszont valóban sokkal több hasznát vennék a megtermett sötételfnek, ennek okán pedig ő maga is eltekint a vérontás kierőszakolásától.*
*Mikor közelebb lép a fehér hajú nőhöz, az pedig felé fordítja az arcát, azonnal felismeri benne régen látott rokonát. Bár nem volt senkivel igazán jó kapcsolatban a családból, de így, hogy szinte alig maradtak, egészen megkönnyebbül.*
-Reménykedtem benne, ha elég kitartó vagyok előbb vagy utóbb visszatér ide valaki. *Nyújtja az alkarját egy kézfogásra, ahogy kardforgatóknál az szokás.*
-Oh… bocsáss meg. *Ereszti is vissza, mikor a gyanú megébred benne, hogy talán többről van itt szó, mint puszta háznézőről.*
-Az a hír járja, hogy hivatalosan be nem mutatott matróna ül a székben. Ínséges idők kényszer megoldásokat szülnek. Ennek ellenére kérlek bocsásd meg, hogy ilyen állapotok között találkozunk. *Fél térdre is ereszkedik, hogy megadja a tiszteletet, majd körbe tekint.*
-Egyedül jöttél? Hát a kísérők? *Az kéne még, hogy a matróna egyedül sétafikáljon egy ilyen környéken, ha pedig ez mégis így van, akkor rosszabbak az állapotok, mint először gondolta volna. A férfi pedig, aki idő közben megtalálja a saját hangját, felettébb idegesíti.*
-Milyen tiszteletlen egy hím. *Egyelőre testével a nő felé fordulva áll, de izzó tekintete egyre inkább az idegent pásztázza. Ezt követően azonban egyre inkább más irányba próbálja terelni a szót Estanellaria, amit nem igazán ért eleinte. ~Ha meg lenne a kardom, ennél jobb alkalmat keresve se találnék a felavatására.~*
-Az kétségtelen, hogy sokat változott a ház összképe, mióta utoljára ünnepséget tartottak itt. *Nem is igazán érti, miért akar valaki ennek a halom kőkupacnak a tulajdonáért ölre menni.*
-Rengeteg munka lesz vele, még belegondolni is rossz. *Már két gondolattal előrébb is ugrik, a takarításban viszont valóban sokkal több hasznát vennék a megtermett sötételfnek, ennek okán pedig ő maga is eltekint a vérontás kierőszakolásától.*
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2021-02-03 19:53:16
Üzenet elküldve: 2021-02-03 19:53:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A sötételf visszatér//
*Aprót biccent a válaszra, miközben tovább szemléli a férfit, aki minden bizonnyal jobb napokat is látott már, mint ahogy most kinéz. ~Úgy tűnik, takarítás helyett inkább az önsajnálattal volt elfoglalva~ sóhajt fel magában, hisz egyre inkább az az érzése támad, nem lesz könnyű dolga a fajtárssal. Mielőtt azonban rendezhetnék a birtokviszonyokat, egy újabb vendég teszi tiszteletét a házban. ~Ismerős a hang, de már évek óta nem hallottam... ~csodálkozik el magában, vajon hogy kerülhetett ide rokona, ám ez egyáltalán nem látszik az arcán, ahogy elfordulva egy udvarias mosolyt ereszt meg az érkező felé*
- Drága kuzin! Nem is tudom, mikor láttalak utoljára! *köszönti a lányt, ahogy biztossá válik, az áll előtte, akit a hang alapján sejtett. A kettejük rokonsági foka persze vitatható, de ha a pontos megnevezést akarná használni, akkor estig itt lennének, amíg elmagyarázza, hogy ő az apja unokaöccsének az unokabátyjának a régi szobatársának a lánya, vagy valami hasonló, így inkább marad a minden helyzetben használható kuzin megnevezésnél. Bármennyire is örül azonban a lány jelenlétének, úgy tűnik, hangosra sikerült bemutatkozása nem épp a legjobb irányba tereli egyezkedését a férfival*
- Azt hiszem, jobb lenne, ha a ház tulajdonlásának kérdését egyelőre elnapolnánk. *javasolja, hogy kicsit csillapítsa a kedélyeket. ~Úgyis az enyém, ezen nincs értelme tovább vitatkozni~ zárja le csak magában a témát. Bár a kard előkerülésekor kezdi érezni, hogy nagyon rossz irányba kanyarodik a beszélgetés, mindebből semmi nem látszik rajta, továbbra is higgadtan állja a rászegeződő pillantást* Mi lenne, ha inkább azt vitatnánk meg, ki mit csinál itt? Bizonyára elbűvölő lehetett az élet ebben a patkányfészekben, de mi lenne, ha tudnék jobbat ajánlani? Arany, étel, egy rendes szoba... Mire vágysz igazán? *szegezi a férfinak a kérdést, remélve, hogy legalább az egyik lehetőség felcsigázza kissé ~Még ha a szegényes étel és a huzatos csarnok elég is, aranyra csak van szüksége~ próbál érvelni magában*
- Igazán szép gyűjtemény. *ismeri el a tetoválások láttán, a kelleténél talán kicsit tovább is bámulva a férfi mellkasát* Mi lenne, ha ajánlanék másokat, akikkel bővíthetnéd a kollekciót és még jutalmat is kapnál érte? *veti fel, hátha talán ezzel sikerül felráznia a férfit búskomorságából. Beszéd közben fél szemét azért igyekszik rokonán tartani, nehogy valami meggondolatlanságot kövessen el. Az igen hamar világossá válik számára, hogy a másik kettő nem igazán kedveli egymást, viszont mindkettő jól jön a terveihez, így jelen pillanatban igyekszik inkább olyan távol tartani őket egymástól, amennyire csak lehetséges, egy esetleges összetűzést elkerülendő. ~Ha ezt elintéztük, majd kellőképpen üdvözöljük egymást, kuzin!~ próbálja üzenni a pillantásával a lánynak, jelen pillanatban ugyanis nem merné megkockáztatni, hogy hátat fordítson a férfinak, bár reméli, ez hamarosan változik majd.*
*Aprót biccent a válaszra, miközben tovább szemléli a férfit, aki minden bizonnyal jobb napokat is látott már, mint ahogy most kinéz. ~Úgy tűnik, takarítás helyett inkább az önsajnálattal volt elfoglalva~ sóhajt fel magában, hisz egyre inkább az az érzése támad, nem lesz könnyű dolga a fajtárssal. Mielőtt azonban rendezhetnék a birtokviszonyokat, egy újabb vendég teszi tiszteletét a házban. ~Ismerős a hang, de már évek óta nem hallottam... ~csodálkozik el magában, vajon hogy kerülhetett ide rokona, ám ez egyáltalán nem látszik az arcán, ahogy elfordulva egy udvarias mosolyt ereszt meg az érkező felé*
- Drága kuzin! Nem is tudom, mikor láttalak utoljára! *köszönti a lányt, ahogy biztossá válik, az áll előtte, akit a hang alapján sejtett. A kettejük rokonsági foka persze vitatható, de ha a pontos megnevezést akarná használni, akkor estig itt lennének, amíg elmagyarázza, hogy ő az apja unokaöccsének az unokabátyjának a régi szobatársának a lánya, vagy valami hasonló, így inkább marad a minden helyzetben használható kuzin megnevezésnél. Bármennyire is örül azonban a lány jelenlétének, úgy tűnik, hangosra sikerült bemutatkozása nem épp a legjobb irányba tereli egyezkedését a férfival*
- Azt hiszem, jobb lenne, ha a ház tulajdonlásának kérdését egyelőre elnapolnánk. *javasolja, hogy kicsit csillapítsa a kedélyeket. ~Úgyis az enyém, ezen nincs értelme tovább vitatkozni~ zárja le csak magában a témát. Bár a kard előkerülésekor kezdi érezni, hogy nagyon rossz irányba kanyarodik a beszélgetés, mindebből semmi nem látszik rajta, továbbra is higgadtan állja a rászegeződő pillantást* Mi lenne, ha inkább azt vitatnánk meg, ki mit csinál itt? Bizonyára elbűvölő lehetett az élet ebben a patkányfészekben, de mi lenne, ha tudnék jobbat ajánlani? Arany, étel, egy rendes szoba... Mire vágysz igazán? *szegezi a férfinak a kérdést, remélve, hogy legalább az egyik lehetőség felcsigázza kissé ~Még ha a szegényes étel és a huzatos csarnok elég is, aranyra csak van szüksége~ próbál érvelni magában*
- Igazán szép gyűjtemény. *ismeri el a tetoválások láttán, a kelleténél talán kicsit tovább is bámulva a férfi mellkasát* Mi lenne, ha ajánlanék másokat, akikkel bővíthetnéd a kollekciót és még jutalmat is kapnál érte? *veti fel, hátha talán ezzel sikerül felráznia a férfit búskomorságából. Beszéd közben fél szemét azért igyekszik rokonán tartani, nehogy valami meggondolatlanságot kövessen el. Az igen hamar világossá válik számára, hogy a másik kettő nem igazán kedveli egymást, viszont mindkettő jól jön a terveihez, így jelen pillanatban igyekszik inkább olyan távol tartani őket egymástól, amennyire csak lehetséges, egy esetleges összetűzést elkerülendő. ~Ha ezt elintéztük, majd kellőképpen üdvözöljük egymást, kuzin!~ próbálja üzenni a pillantásával a lánynak, jelen pillanatban ugyanis nem merné megkockáztatni, hogy hátat fordítson a férfinak, bár reméli, ez hamarosan változik majd.*
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2021-02-02 18:51:19
Üzenet elküldve: 2021-02-02 18:51:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A sötételf visszatér//
*Eddig csupán a patkányok surranó léptei, olykor egymásba maró visongó hangjuk törte meg itt a csendet, ha Kharasshi épp nem tombolt valamely kényes emléktől felzaklatva. Párszor előfordult olyan is, hogy betévedt ide más is. Hideg ellen menedéket kereső nincstelenek vagy kölykök, akik a bátorságukat akarták próbára tenni. A mélységinek legtöbbször megszólalnia se kellett, a legtöbbje kereket oldott már ahogy meglátta. De a többi se maradt sokkal tovább. Sajnos ez a nőstény valószínűleg az utóbbi kategóriába tartozik.*
- Nem *hagyja helyben a megállapítást. Ismerősen cseng az említett, vélhetően családnév, de a gondolatai túl tompák, túlságosan vágynak vissza az önsajnálat magát őrlő kerekének jármába. Nem szól többet. ~Majd elmegy ez is, mint a többi~ gondolja. Ősz dereka óta uralkodik itt egyes egyedül, leszámítva persze a patkányokat, a ház az övé (meg a patkányoké), efelett teljesen feleslegesnek érez bármi vitába belemenni. Kérdésekre válaszolgatni meg végképp nincs semmi kedve.
Az újabb hangoskodásra már megfeszülnek az elvadult borostától borított áll izmai.*
- Mondtam *csikorogja.* - Nem látlak itt szívesen. *A szavak immár mindkét nőstényhez szólnak. Az óvatosabb elsőhöz és az arrogáns másodikhoz is.* - A ház az enyém. *A hangja morózus és vészjósló, mint az egymáson gördülő súlyos köveké.* - De ha elvitatnátok *a hívatlan vendégekre kúszik a savószín pillantás a markáns homlok árnyékában* - AKKOR ÁLLOK ELÉBE! *Ahogy a hím felemeli a hangját, s felemelkedik maga is a gyászos trónusról, csikordul a szék mellől magához húzott súlyos penge a padlón. Most, hogy már nem függöny-palástjába burkolózva görnyed, megmutatkozik fajtársainál jóval erőteljesebb termete.
Arrébb húzza a nyitott ingnyakat, hogy látszódjon a mellkasán sorakozó tetovált jelek néhánya.*
- Van még itt hely két rovásnak *mondja immár ismét csendes, baljós zöngéken.*
*Eddig csupán a patkányok surranó léptei, olykor egymásba maró visongó hangjuk törte meg itt a csendet, ha Kharasshi épp nem tombolt valamely kényes emléktől felzaklatva. Párszor előfordult olyan is, hogy betévedt ide más is. Hideg ellen menedéket kereső nincstelenek vagy kölykök, akik a bátorságukat akarták próbára tenni. A mélységinek legtöbbször megszólalnia se kellett, a legtöbbje kereket oldott már ahogy meglátta. De a többi se maradt sokkal tovább. Sajnos ez a nőstény valószínűleg az utóbbi kategóriába tartozik.*
- Nem *hagyja helyben a megállapítást. Ismerősen cseng az említett, vélhetően családnév, de a gondolatai túl tompák, túlságosan vágynak vissza az önsajnálat magát őrlő kerekének jármába. Nem szól többet. ~Majd elmegy ez is, mint a többi~ gondolja. Ősz dereka óta uralkodik itt egyes egyedül, leszámítva persze a patkányokat, a ház az övé (meg a patkányoké), efelett teljesen feleslegesnek érez bármi vitába belemenni. Kérdésekre válaszolgatni meg végképp nincs semmi kedve.
Az újabb hangoskodásra már megfeszülnek az elvadult borostától borított áll izmai.*
- Mondtam *csikorogja.* - Nem látlak itt szívesen. *A szavak immár mindkét nőstényhez szólnak. Az óvatosabb elsőhöz és az arrogáns másodikhoz is.* - A ház az enyém. *A hangja morózus és vészjósló, mint az egymáson gördülő súlyos köveké.* - De ha elvitatnátok *a hívatlan vendégekre kúszik a savószín pillantás a markáns homlok árnyékában* - AKKOR ÁLLOK ELÉBE! *Ahogy a hím felemeli a hangját, s felemelkedik maga is a gyászos trónusról, csikordul a szék mellől magához húzott súlyos penge a padlón. Most, hogy már nem függöny-palástjába burkolózva görnyed, megmutatkozik fajtársainál jóval erőteljesebb termete.
Arrébb húzza a nyitott ingnyakat, hogy látszódjon a mellkasán sorakozó tetovált jelek néhánya.*
- Van még itt hely két rovásnak *mondja immár ismét csendes, baljós zöngéken.*
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2021-02-01 08:12:04
Üzenet elküldve: 2021-02-01 08:12:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A sötételf visszatér//
*Már van annak négy hatja is, hogy nem fordult meg a városban. Így már pont itt volt az ideje neki. Ha fenn akarja tartani a látszatot és be akarja lopni magát a felsőbb körökbe, bizony résen kell lennie. Nagy meggondolatlanság volt tőle, hogy ennyi időre őrizetlenül hagyta a romokban heverő családi fészket. Mi van, ha éppen ez alatt az idő alatt fordult meg a Matróna a vidéken? Nagy léptekkel siet az épület kapui elé, majd lassan besétál. Első látásra és hallásra pont ugyan azok a dolgok fogadják, mint három hattal ezelőtt. Dohos szag, a rombolás felismerhető jelei, por és kosz mindenütt és a szaggatott függönyökön át beszűrődő napfény. Ám ekkor valami szokatlanra lesz figyelmes, hangokra, amelyek nem a nyikorgó ablaktáblákból, vagy a réseken befúvó széltől erednek, emberi beszédnek hangoznak. Halkan lép és lassan közelít, hiszen, ha többen is vannak nem lenne tanácsos, csak úgy rájuk rontani. Mikor tudatosul benne, hogy kettőnél több szereplőről nincsen szó, már kicsit jobban felbátorodik és felemeli a hangját az ajtóból.*
-Hogy merészeltek betörni a családi főházba? Nem félitek a halált? *Húzza ki a csonttőrt a helyéről, hogy némi érvényt szerezzen a szavainak. Elsőre nem is látja, hogy ki áll a teremben, még ha ismerős is neki, a háta nem igazán árulkodó. ~Hó fehér haj… Lehet, hogy mégis rokon? ~*
*Már van annak négy hatja is, hogy nem fordult meg a városban. Így már pont itt volt az ideje neki. Ha fenn akarja tartani a látszatot és be akarja lopni magát a felsőbb körökbe, bizony résen kell lennie. Nagy meggondolatlanság volt tőle, hogy ennyi időre őrizetlenül hagyta a romokban heverő családi fészket. Mi van, ha éppen ez alatt az idő alatt fordult meg a Matróna a vidéken? Nagy léptekkel siet az épület kapui elé, majd lassan besétál. Első látásra és hallásra pont ugyan azok a dolgok fogadják, mint három hattal ezelőtt. Dohos szag, a rombolás felismerhető jelei, por és kosz mindenütt és a szaggatott függönyökön át beszűrődő napfény. Ám ekkor valami szokatlanra lesz figyelmes, hangokra, amelyek nem a nyikorgó ablaktáblákból, vagy a réseken befúvó széltől erednek, emberi beszédnek hangoznak. Halkan lép és lassan közelít, hiszen, ha többen is vannak nem lenne tanácsos, csak úgy rájuk rontani. Mikor tudatosul benne, hogy kettőnél több szereplőről nincsen szó, már kicsit jobban felbátorodik és felemeli a hangját az ajtóból.*
-Hogy merészeltek betörni a családi főházba? Nem félitek a halált? *Húzza ki a csonttőrt a helyéről, hogy némi érvényt szerezzen a szavainak. Elsőre nem is látja, hogy ki áll a teremben, még ha ismerős is neki, a háta nem igazán árulkodó. ~Hó fehér haj… Lehet, hogy mégis rokon? ~*
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2021-01-25 19:24:59
Üzenet elküldve: 2021-01-25 19:24:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A sötételf visszatér//
*Nos úgy tűnik, volt értelme köszönnie, hiszen a ház egy szegletéből máris érkezik rá felelet, megakasztva őt a tűnődésben, vajon mi várhat rá az emeleten. Megfordul inkább, és elindul a hang forrását keresni. A kicsit sem kedves szavak se tudják eltántorítani, hisz esze ágában sincs távozni innen, helyette inkább kíváncsi kutatásba kezd, ki az, aki ilyen hangnemben merészel beszélni vele. Mikor végre megpillantja az illetőt, hosszú pillanatokig csak némán szemléli őt, ahogy lassú léptekkel közeledik feléje*
- Te nem vagy Dwirinthalen. *jelenti ki végül, ahogy pár méterrel a trónus előtt lecövekel. Ez amolyan különleges képessége a családban, hogy még a legtávolabbi rokonokat is felismeri. ~Talán a jellegzetes vonások teszik. Vagy inkább a szag~ mereng magában egy pillanatra, mielőtt visszatérne a jelenlegi problémához*
- Az érzés kölcsönös. *biccenti meg kicsit a fejét, hogy elismerje, ő se látja itt szívesen a férfit* Csak tudod, van egy kis gond... ez itt az én házam. *dobja be végül legnagyobb ütőkártyáját, bár gyanítja, ez se fogja nagyon meghatni ezt az élőlénynek már aligha nevezhető csökevényt*
- Szóval mi lenne, ha újrakezdenénk, és elmondanád, ki vagy és hogy kerültél ide? *fonja keresztbe a karjait maga előtt, míg a válaszra vár*
- Ha épp ki akarod lehelni a lelked, megkérlek, a birtokon kívül tedd ezt, semmi kedvem eltakarítani még a hulládat is... *jegyzi meg enyhe undorral, miközben a helyiséget szemléli. A látottak alapján úgy véli, a férfi itt lehet már egy ideje, ám sajnos ezt az időt nem épp takarításra fordította. ~Itt nagyobb a mocsok, mint a Vashegyen~ sóhajt fel magában undorodva és sajnálkozva, hogy idáig fajult a helyzet. ~Hamarabb kellett volna jönnöm~ ismeri el magában kénytelen-kelletlen, remélve, hogy gyorsan sikerül majd kipenderítenie innen a betolakodót, hogy az igazán fontos dolgokkal foglalkozhasson végre.*
*Nos úgy tűnik, volt értelme köszönnie, hiszen a ház egy szegletéből máris érkezik rá felelet, megakasztva őt a tűnődésben, vajon mi várhat rá az emeleten. Megfordul inkább, és elindul a hang forrását keresni. A kicsit sem kedves szavak se tudják eltántorítani, hisz esze ágában sincs távozni innen, helyette inkább kíváncsi kutatásba kezd, ki az, aki ilyen hangnemben merészel beszélni vele. Mikor végre megpillantja az illetőt, hosszú pillanatokig csak némán szemléli őt, ahogy lassú léptekkel közeledik feléje*
- Te nem vagy Dwirinthalen. *jelenti ki végül, ahogy pár méterrel a trónus előtt lecövekel. Ez amolyan különleges képessége a családban, hogy még a legtávolabbi rokonokat is felismeri. ~Talán a jellegzetes vonások teszik. Vagy inkább a szag~ mereng magában egy pillanatra, mielőtt visszatérne a jelenlegi problémához*
- Az érzés kölcsönös. *biccenti meg kicsit a fejét, hogy elismerje, ő se látja itt szívesen a férfit* Csak tudod, van egy kis gond... ez itt az én házam. *dobja be végül legnagyobb ütőkártyáját, bár gyanítja, ez se fogja nagyon meghatni ezt az élőlénynek már aligha nevezhető csökevényt*
- Szóval mi lenne, ha újrakezdenénk, és elmondanád, ki vagy és hogy kerültél ide? *fonja keresztbe a karjait maga előtt, míg a válaszra vár*
- Ha épp ki akarod lehelni a lelked, megkérlek, a birtokon kívül tedd ezt, semmi kedvem eltakarítani még a hulládat is... *jegyzi meg enyhe undorral, miközben a helyiséget szemléli. A látottak alapján úgy véli, a férfi itt lehet már egy ideje, ám sajnos ezt az időt nem épp takarításra fordította. ~Itt nagyobb a mocsok, mint a Vashegyen~ sóhajt fel magában undorodva és sajnálkozva, hogy idáig fajult a helyzet. ~Hamarabb kellett volna jönnöm~ ismeri el magában kénytelen-kelletlen, remélve, hogy gyorsan sikerül majd kipenderítenie innen a betolakodót, hogy az igazán fontos dolgokkal foglalkozhasson végre.*
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2021-01-16 10:46:44
Üzenet elküldve: 2021-01-16 10:46:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A sötételf visszatér//
*Mákony és ital mély delíriuma. Ez minden társasága már hónapok óta. Rémálmok, düh és szégyen váltják egymást pillanatnyi, kegyetlenül édes békével. Rőt tincsek illata álmos boldogságban ébredező reggelek poros fényében. Arany sugarak furakszanak be a rozoga ablakspalettákon. Erdei tisztás... tavasztól üde. Élénk kék szempár figyelme a kettejükre omló sötét fürtök közül. Fakóvérű szeretőinek méltatlanul hátrahagyott szelleme kísérti, majd' kitépve nyugovásra sóvárgó szívét. Kharasshi mindig elmarta maga mellől a békét, amióta csak hátrahagyta övéit. Nyomorulttá tette az a döntés. Magának ásott gödörben ücsörög. Mászhatna felfelé is, de belefáradt a kapaszkodásba, így most már inkább csak mélyíti, míg az arcát már nem éri el a fentről szüremlő remény. Most mégis elmerül az álomban. Nem akarja, hogy vége legyen. Ezt akarja álmodni, míg a hús aszottá nem szárad a csontjain. Míg a lélegzet már nem emeli meg többé mellkasa üres dómját. De az álmok véget érnek. Mindig. Üres és hideg az ébredés, ami függöny-palástjába burkolózva éri a kúria legnagyobb termében. Itt rendezkedett be, habár szinte képtelenség kifűteni a teret. Illik ide a hideg. A hideg és a sötét, meg a rothadás. Mintha csak őrnek szegődött volna egy romlásba döntő gonosz cellájához, hogy végignézze, biztosan kimúlik-e, s közben maga is épp ugyanolyan rabbá lesz. Épp ugyanúgy sorvad és enyészik. Hol lenne már máshol helye, mint önnön elmúlásának dohos kriptájában?
Csikorogva nyögő zsanérok. Léptek hangja. Beszéd. Élő, lélegző lény beszéde, nem a múlt árnyainak ismerős, torz suttogása.*
- Tűnj innen! *morogja, meg sem moccanva kopott trónusán. Épp csak résnyire nyílnak a savószín szemek, de nem pillant fel. Zilált fonatai az arcába omlanak. Köhögés szakítja meg karcos, mély szuszogását.* - Menj el! *Emeli meg a hangját, aztán tenyerének dönti a homlokát és fásult, kedvetlen kommentárt fűz a felszólításhoz.* - Nem látlak itt szívesen.
*Mákony és ital mély delíriuma. Ez minden társasága már hónapok óta. Rémálmok, düh és szégyen váltják egymást pillanatnyi, kegyetlenül édes békével. Rőt tincsek illata álmos boldogságban ébredező reggelek poros fényében. Arany sugarak furakszanak be a rozoga ablakspalettákon. Erdei tisztás... tavasztól üde. Élénk kék szempár figyelme a kettejükre omló sötét fürtök közül. Fakóvérű szeretőinek méltatlanul hátrahagyott szelleme kísérti, majd' kitépve nyugovásra sóvárgó szívét. Kharasshi mindig elmarta maga mellől a békét, amióta csak hátrahagyta övéit. Nyomorulttá tette az a döntés. Magának ásott gödörben ücsörög. Mászhatna felfelé is, de belefáradt a kapaszkodásba, így most már inkább csak mélyíti, míg az arcát már nem éri el a fentről szüremlő remény. Most mégis elmerül az álomban. Nem akarja, hogy vége legyen. Ezt akarja álmodni, míg a hús aszottá nem szárad a csontjain. Míg a lélegzet már nem emeli meg többé mellkasa üres dómját. De az álmok véget érnek. Mindig. Üres és hideg az ébredés, ami függöny-palástjába burkolózva éri a kúria legnagyobb termében. Itt rendezkedett be, habár szinte képtelenség kifűteni a teret. Illik ide a hideg. A hideg és a sötét, meg a rothadás. Mintha csak őrnek szegődött volna egy romlásba döntő gonosz cellájához, hogy végignézze, biztosan kimúlik-e, s közben maga is épp ugyanolyan rabbá lesz. Épp ugyanúgy sorvad és enyészik. Hol lenne már máshol helye, mint önnön elmúlásának dohos kriptájában?
Csikorogva nyögő zsanérok. Léptek hangja. Beszéd. Élő, lélegző lény beszéde, nem a múlt árnyainak ismerős, torz suttogása.*
- Tűnj innen! *morogja, meg sem moccanva kopott trónusán. Épp csak résnyire nyílnak a savószín szemek, de nem pillant fel. Zilált fonatai az arcába omlanak. Köhögés szakítja meg karcos, mély szuszogását.* - Menj el! *Emeli meg a hangját, aztán tenyerének dönti a homlokát és fásult, kedvetlen kommentárt fűz a felszólításhoz.* - Nem látlak itt szívesen.
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2021-01-14 20:09:43
Üzenet elküldve: 2021-01-14 20:09:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A sötételf visszatér//
*Most, hogy végre Kagaenae-től és Dorától is megszabadult, nyugodtan intézheti a saját dolgát, ami jelen pillanatban a Kúria rendbehozatalát jelenti. Régen járt itt, és már akkor is borzasztóan festett a hely, így most se számít túl sok jóra, de a látottak még így is képesek alulmúlni várakozásait*
- Vár állott, most kőhalom... *suttogja magának, ahogy keresztülvág az udvaron. ~Sok munka lesz ezzel! ~sóhajt fel, ahogy minden lépéssel közelebb kerül ahhoz, ami egykor a bejárat volt. Az udvariasság kedvéért kopogtat, ha máson nem, hát az ajtófélfán, elvégre hiába ő van itt otthon, kizártnak tartja, hogy egy-két csavargó ne merészkedett volna be ide a hideg elől*
- Üdv! *kiált jó hangosan, hogy mindenki tisztában legyen vele, a ház úrnője megérkezett, majd elindul, hogy végigjárja az épületet, ujjait óvatosan végighúzva a megmaradt bútortöredékeken, felkavarva a rájuk rakódott vastag porréteget. ~Mi lett véletek?~ járja át egy pillanatra fájdalom a szívét, nemcsak a veszendőbe ment drága berendezést siratva, de rokonait is. Sose fogja már megtudni, pontosan miért is hívatta ide Soraya, mi volt a terve, most pedig reá hárult a feladat, hogy szeretett rokona után a sötételf család matrónája legyen. ~Ezen a téren nem mondhatni, hogy eddig jeleskedtem volna~ ismeri be magában keserűen, hogy elpuhította a vashegyi kellemes semmittevés és a sok bor a Korsóban. ~Ideje megcselekedni, amit megkövetel a haza~ erősödik meg elhatározása, hogy helyreállítsa a család megkopott fényét, miközben a lépcsőhöz érve azon mereng, elég biztonságos-e ahhoz, hogy megkockáztassa a feljutást az emeletre.*
*Most, hogy végre Kagaenae-től és Dorától is megszabadult, nyugodtan intézheti a saját dolgát, ami jelen pillanatban a Kúria rendbehozatalát jelenti. Régen járt itt, és már akkor is borzasztóan festett a hely, így most se számít túl sok jóra, de a látottak még így is képesek alulmúlni várakozásait*
- Vár állott, most kőhalom... *suttogja magának, ahogy keresztülvág az udvaron. ~Sok munka lesz ezzel! ~sóhajt fel, ahogy minden lépéssel közelebb kerül ahhoz, ami egykor a bejárat volt. Az udvariasság kedvéért kopogtat, ha máson nem, hát az ajtófélfán, elvégre hiába ő van itt otthon, kizártnak tartja, hogy egy-két csavargó ne merészkedett volna be ide a hideg elől*
- Üdv! *kiált jó hangosan, hogy mindenki tisztában legyen vele, a ház úrnője megérkezett, majd elindul, hogy végigjárja az épületet, ujjait óvatosan végighúzva a megmaradt bútortöredékeken, felkavarva a rájuk rakódott vastag porréteget. ~Mi lett véletek?~ járja át egy pillanatra fájdalom a szívét, nemcsak a veszendőbe ment drága berendezést siratva, de rokonait is. Sose fogja már megtudni, pontosan miért is hívatta ide Soraya, mi volt a terve, most pedig reá hárult a feladat, hogy szeretett rokona után a sötételf család matrónája legyen. ~Ezen a téren nem mondhatni, hogy eddig jeleskedtem volna~ ismeri be magában keserűen, hogy elpuhította a vashegyi kellemes semmittevés és a sok bor a Korsóban. ~Ideje megcselekedni, amit megkövetel a haza~ erősödik meg elhatározása, hogy helyreállítsa a család megkopott fényét, miközben a lépcsőhöz érve azon mereng, elég biztonságos-e ahhoz, hogy megkockáztassa a feljutást az emeletre.*
1-20 , 15-34