Nincs játékban - Dwirinthalen kúria
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Dwirinthalen kúria | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 40. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2012-11-01 02:55:33
Üzenet elküldve: 2012-11-01 02:55:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*Az öregedő korba lépő mélységi elf is kicsit megilletődik, mikor a számára, még alig ismeretes és csak levélből no meg hírfoszlányokból megismert Xselyahra ráismer.
Kicsit körbenéz és az arcán az izmok egy pillanatra meglazulnak... kicsit előítéletes volt, míg erre tartott. Azt hitte nővérének hasonmásával vagy még rosszabb valami vérmes porontyával találkozik össze, e helyett egy elég pozitív benyomást keltő mélységi nemeshölggyel áll szembe... minden tekintetben érett és pozitív.*
-Igen én vagyok... *Vakarja meg borostásodó jobb orcáját.* többnyire. Vagy legalábbis ami maradt belőlem... Azt hittem a hírvivők csak vicceltek mikor hoztak egy hírt, hogy megszülettél és ha minden igaz van egy testvéred is... nemde?
*Kérdezi bizonytalanul a páncélos... ilyenkor még az Ő bátorsága is elszáll. Majd visszaréved a múltba, mikor Sely felhozza anyjának... nos bal döntéseit.*
-Épp a felföldeken ültünk ahová már megjött a tél, amikor befutott a futár a levéllel. Ha minden igaz az állomány most jön le a hegyekből... de az idény a mienk. *Megköszörüli a torkát azzal így folytatja.* Nem kívánom untatni Önt Úrnőm unalmas részletekkel... örülök, hogy itt lehetek és gondoltak rám. Nővérem... bal döntéseinek nyomát... *Itt megdörzsöli az égés nyomot a nyakán, ami valaha pók formájú volt, ám mára már a sok nyaki sérüléstől elváltozott.* sokak viseljük.
*Majd komolyít magán és így folytatja.*
-Nem is merészeltem feltételezni Önről Úrnőm, hogy kétballábas, avagy két kopját tör egy pajzson... nem árt ha van némi jó víz a háznál. Oldja a mérget... tartja a mondás.
*Majd Sely beinvitálja. A páncélos megerőlteti magát és túllép a múltbeli rossz emlékeken... amiket nővére tett vele és próbál tiszteletet mutatni. Amint belép, körbe is néz és a ház belsejét látva elismerően bólint.*
-Lakható... lakható...
*Dörmögi válaszként a páncélos és mint aki természetesnek veszi... lábával a bámészkodás közbe becsukja az ajtót... még nem is csattan nagyot.
Elszokott már a szolgáktól... harminc-negyven év alatt pedig az ember illetve a sötételf nem igényel semmiféle összkomfortot, mint szolgák, cselédek.
Követi Selyt hangzatos csattogással... páncélcsizmájának ütemes hangja bejárja a teret, majd a társalgóba kötnek ki. Kicsit még lelakott, de egyszer majd gyönyörű lesz... méltó a ház úrnőjéhez.
Amikor helyet kínálnak neki, kicsit meglepődik... néha a parancsnokai megkínálták pipával de hellyel? Azzal nem.
Bólint, helyet foglal, majd a sisakot lehelyezi maga mellé.*
-Azt kell mondjam szép... szép lesz... szebb mint ahol rég laktunk. Az én szobám nyirkos volt... nagyon. *Jegyzi meg állát vakargatva, majd hirtelen kezébe fogja, a hosszú varkoccsal díszített bőr és vas sisakot. Számos fog, és agyar díszíti, az arc és a szem el van takarva ha valaki viseli. Igazi barbár sisak, de a felföldön ez jelkép.*
-Nos amit még elhoztam Úrnőm önnek a távoli felföldekről az ez. *Felmutatja a sisakot, majd odaviszi Selynek.* Egy felföldi lovasúr sisakja... varkocsa a legyőzött férfiak hajából van... ez a lovasúr egyszer vesztett. *Mutat a sisak halánték védőjére. Ott éktelenkedik egy kisebb lyuk.* Általam... Nálunk, egy ilyen sisak, a hatalom és az erő jelképe, aki legyőz egy felföldi lovasurat az csakis erős alkat lehet vagy jó vezér. Tartsa meg és emlékeztesse mindég arra Úrnőm, hogy kötelessége, hogy erős maradjon.
*Kisebb hatásszünet és Lazzur megválik élete legkeményebb harcában szerzett trófeától. Gyűlöli ezt mondani, de reméli itt jó helyre talál a sisak.
Visszasétál és leül, a farkasbőrt hátra csapja és keze nagyobb teret kap.*
-Nos Úrnőm, meséljen egy kicsit... milyen érzés a család vezetőjének lenni és milyen itt a kultúra középpontjában... Artheniorban?
*Hangneme kicsit lelkesebb, de még mindég visszafogott.*
Kicsit körbenéz és az arcán az izmok egy pillanatra meglazulnak... kicsit előítéletes volt, míg erre tartott. Azt hitte nővérének hasonmásával vagy még rosszabb valami vérmes porontyával találkozik össze, e helyett egy elég pozitív benyomást keltő mélységi nemeshölggyel áll szembe... minden tekintetben érett és pozitív.*
-Igen én vagyok... *Vakarja meg borostásodó jobb orcáját.* többnyire. Vagy legalábbis ami maradt belőlem... Azt hittem a hírvivők csak vicceltek mikor hoztak egy hírt, hogy megszülettél és ha minden igaz van egy testvéred is... nemde?
*Kérdezi bizonytalanul a páncélos... ilyenkor még az Ő bátorsága is elszáll. Majd visszaréved a múltba, mikor Sely felhozza anyjának... nos bal döntéseit.*
-Épp a felföldeken ültünk ahová már megjött a tél, amikor befutott a futár a levéllel. Ha minden igaz az állomány most jön le a hegyekből... de az idény a mienk. *Megköszörüli a torkát azzal így folytatja.* Nem kívánom untatni Önt Úrnőm unalmas részletekkel... örülök, hogy itt lehetek és gondoltak rám. Nővérem... bal döntéseinek nyomát... *Itt megdörzsöli az égés nyomot a nyakán, ami valaha pók formájú volt, ám mára már a sok nyaki sérüléstől elváltozott.* sokak viseljük.
*Majd komolyít magán és így folytatja.*
-Nem is merészeltem feltételezni Önről Úrnőm, hogy kétballábas, avagy két kopját tör egy pajzson... nem árt ha van némi jó víz a háznál. Oldja a mérget... tartja a mondás.
*Majd Sely beinvitálja. A páncélos megerőlteti magát és túllép a múltbeli rossz emlékeken... amiket nővére tett vele és próbál tiszteletet mutatni. Amint belép, körbe is néz és a ház belsejét látva elismerően bólint.*
-Lakható... lakható...
*Dörmögi válaszként a páncélos és mint aki természetesnek veszi... lábával a bámészkodás közbe becsukja az ajtót... még nem is csattan nagyot.
Elszokott már a szolgáktól... harminc-negyven év alatt pedig az ember illetve a sötételf nem igényel semmiféle összkomfortot, mint szolgák, cselédek.
Követi Selyt hangzatos csattogással... páncélcsizmájának ütemes hangja bejárja a teret, majd a társalgóba kötnek ki. Kicsit még lelakott, de egyszer majd gyönyörű lesz... méltó a ház úrnőjéhez.
Amikor helyet kínálnak neki, kicsit meglepődik... néha a parancsnokai megkínálták pipával de hellyel? Azzal nem.
Bólint, helyet foglal, majd a sisakot lehelyezi maga mellé.*
-Azt kell mondjam szép... szép lesz... szebb mint ahol rég laktunk. Az én szobám nyirkos volt... nagyon. *Jegyzi meg állát vakargatva, majd hirtelen kezébe fogja, a hosszú varkoccsal díszített bőr és vas sisakot. Számos fog, és agyar díszíti, az arc és a szem el van takarva ha valaki viseli. Igazi barbár sisak, de a felföldön ez jelkép.*
-Nos amit még elhoztam Úrnőm önnek a távoli felföldekről az ez. *Felmutatja a sisakot, majd odaviszi Selynek.* Egy felföldi lovasúr sisakja... varkocsa a legyőzött férfiak hajából van... ez a lovasúr egyszer vesztett. *Mutat a sisak halánték védőjére. Ott éktelenkedik egy kisebb lyuk.* Általam... Nálunk, egy ilyen sisak, a hatalom és az erő jelképe, aki legyőz egy felföldi lovasurat az csakis erős alkat lehet vagy jó vezér. Tartsa meg és emlékeztesse mindég arra Úrnőm, hogy kötelessége, hogy erős maradjon.
*Kisebb hatásszünet és Lazzur megválik élete legkeményebb harcában szerzett trófeától. Gyűlöli ezt mondani, de reméli itt jó helyre talál a sisak.
Visszasétál és leül, a farkasbőrt hátra csapja és keze nagyobb teret kap.*
-Nos Úrnőm, meséljen egy kicsit... milyen érzés a család vezetőjének lenni és milyen itt a kultúra középpontjában... Artheniorban?
*Hangneme kicsit lelkesebb, de még mindég visszafogott.*
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2012-11-01 02:12:30
Üzenet elküldve: 2012-11-01 02:12:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
*Ha gondolatolvasó lenne és hallaná Den gondolatait, akkor a hím a nappalt a kínkamrában töltené és igencsak halálközeli élményben lehetne része, hiszen ekkora szemtelenségeket a matróna nem tűrne el csak úgy. De hát nem képes a hím fejébe látni, így ezen gondolatok megtorlatlanok maradnak, a kis társaság nyugodtan távozhat az emelet felé, ő pedig a falnak dőlve kapargatja össze energiájának tartalékait, közben pedig győzködi magát, hogy mindjárt vége, már csak szobát választanak és mehet pihenni. Ezt az édes képzelgést szakítja félbe a kopogás, magában Naekrah-hoz imádkozik, hogy csak valami csavargó legyen, akit azonnal kirúghat.
Feltárul az ajtó, ahol két személy is van. Az egyik máris felpattan és remegve kérné a sűrű bocsánatokat, ha idősebb társa grabancon nem ragadná és el nem kezdené a kapu felé cibálni. Sely csak áll az ajtóban és pislog a fura páros felé, próbálja értelmezni és megemészteni a látottakat, fejben helyre rakni, hogy mégis miféle értelmet kellene belelátnia a jelenetbe. Türelmesen megvárja, ameddig az idősebbik, sötételf páncélos. A vonásaiban van valami furcsán ismerős, de maga sem akarja elhinni, hogy valóban azt látná, akit sejt. Hiszen ő már rég elhagyta a családot, talán még nem is éltek akkor, mikor a testvérek közti viszály elfajult. Nézi a tiszteletteljes gesztust, a név pedig egészen fejbe vágja. Olyannyira, hogy ki is bújik az ajtó mögül, kecses, fehérbe burkolt alakja a kúria elé lép, hogy pár lépésnyire csökkentse csak a távolságot.*
-Bácsikám?
*Meglepetten bukik ki belőle a sosem használt szó, ami eddig nem bírt jelentéssel, de lám, most itt áll előtte a hozzá tartozó, hús-vér mélységi. Igaz, elküldte a levelet, hogy ha kívánja, hazatérhet, hisz gyűlölt nővére halott, de sosem remélte, hogy valóban színét látná az "öregnek". Bár így elnézve egész jó formában van.*
-Örülök, hogy a levelem elért és épségben talált. Semmi kétségbeesés nincs ebben, pusztán anyám, Gorana döntései elhibázottak voltak, most, hogy az én kezembe került a hatalom, a száműzöttek visszatérhetnek, hisz ellenem nem követtek el semmit, ráadásul szeretném a családot egységes erővé kovácsolni, ezért fogadtam be a mellékág gyermekeit is házamba.
*Mutat kezével a kúria felé, immár teljesen visszatalálva higgadt és kimért önmagához. Eddig olyan szempontból volt könnyebb dolga, hogy csakis nála fiatalabb rokonok érkeztek, talán egy pillanatra megilletődött volna, hogy idősebb felmenővel kell farkasszemet néznie? Badarság... A meglepettség a hibás mindenért, hisz tényleg nem remélte, hogy a frontról elszólíthatja a lovaggá lett hímet.
Az ajándék burkolt említésére haloványan megemelkedik a szemöldöke, de ennél többet nem reagál, amíg a hátas gazdájához léptet, aki két dolgot emel le. Elsőként a kulacsot kapja kézhez, a kommentár alig észrevehető mosolyt csal ajkaira.*
-Az az idő már elmúlt, nem vagyok többé oktalan bakfis, megértem a család vezetésére. Ettől az ajándékot köszönöm, figyelmességed megható. Én is úgy vélem, a továbbiakban fáradjunk beljebb, bár még csak ma költöztünk be és a berendezkedésre nem volt idő, a társalgó kényelmesebb, mint itt ácsorogni.
*Nem bírják a lábai, muszáj, hogy leüljön, még a végén szégyen-szemre összeesne, akkor pedig oda a gondosan felépített maszk, és ha gyógyítót hívnának, titkára is fény derülne, márpedig ezt egyelőre nem engedheti meg.
Meg is indul előre a ház felé, az ajtón elsőként lép be, szolgák híján Lazurra vár a feladat hogy becsukja maga mögött, amíg a matróna a társalgóba mutatja az utat. Elég szegényesen berendezett, hiszen azok a kopott, elnyűtt bútorok vannak, amiket az előző tulajdonos nem vitt el. Alig egy órája vette át a kulcsot, nem lehet hát a szemére vetni, hogy még nem volt idejük bebútorozni.*
-Foglalj helyet.
*Ő maga ismét a korábban is használt karosszék mellett dönt, a hímnek a kanapén mutat helyet.*
Feltárul az ajtó, ahol két személy is van. Az egyik máris felpattan és remegve kérné a sűrű bocsánatokat, ha idősebb társa grabancon nem ragadná és el nem kezdené a kapu felé cibálni. Sely csak áll az ajtóban és pislog a fura páros felé, próbálja értelmezni és megemészteni a látottakat, fejben helyre rakni, hogy mégis miféle értelmet kellene belelátnia a jelenetbe. Türelmesen megvárja, ameddig az idősebbik, sötételf páncélos. A vonásaiban van valami furcsán ismerős, de maga sem akarja elhinni, hogy valóban azt látná, akit sejt. Hiszen ő már rég elhagyta a családot, talán még nem is éltek akkor, mikor a testvérek közti viszály elfajult. Nézi a tiszteletteljes gesztust, a név pedig egészen fejbe vágja. Olyannyira, hogy ki is bújik az ajtó mögül, kecses, fehérbe burkolt alakja a kúria elé lép, hogy pár lépésnyire csökkentse csak a távolságot.*
-Bácsikám?
*Meglepetten bukik ki belőle a sosem használt szó, ami eddig nem bírt jelentéssel, de lám, most itt áll előtte a hozzá tartozó, hús-vér mélységi. Igaz, elküldte a levelet, hogy ha kívánja, hazatérhet, hisz gyűlölt nővére halott, de sosem remélte, hogy valóban színét látná az "öregnek". Bár így elnézve egész jó formában van.*
-Örülök, hogy a levelem elért és épségben talált. Semmi kétségbeesés nincs ebben, pusztán anyám, Gorana döntései elhibázottak voltak, most, hogy az én kezembe került a hatalom, a száműzöttek visszatérhetnek, hisz ellenem nem követtek el semmit, ráadásul szeretném a családot egységes erővé kovácsolni, ezért fogadtam be a mellékág gyermekeit is házamba.
*Mutat kezével a kúria felé, immár teljesen visszatalálva higgadt és kimért önmagához. Eddig olyan szempontból volt könnyebb dolga, hogy csakis nála fiatalabb rokonok érkeztek, talán egy pillanatra megilletődött volna, hogy idősebb felmenővel kell farkasszemet néznie? Badarság... A meglepettség a hibás mindenért, hisz tényleg nem remélte, hogy a frontról elszólíthatja a lovaggá lett hímet.
Az ajándék burkolt említésére haloványan megemelkedik a szemöldöke, de ennél többet nem reagál, amíg a hátas gazdájához léptet, aki két dolgot emel le. Elsőként a kulacsot kapja kézhez, a kommentár alig észrevehető mosolyt csal ajkaira.*
-Az az idő már elmúlt, nem vagyok többé oktalan bakfis, megértem a család vezetésére. Ettől az ajándékot köszönöm, figyelmességed megható. Én is úgy vélem, a továbbiakban fáradjunk beljebb, bár még csak ma költöztünk be és a berendezkedésre nem volt idő, a társalgó kényelmesebb, mint itt ácsorogni.
*Nem bírják a lábai, muszáj, hogy leüljön, még a végén szégyen-szemre összeesne, akkor pedig oda a gondosan felépített maszk, és ha gyógyítót hívnának, titkára is fény derülne, márpedig ezt egyelőre nem engedheti meg.
Meg is indul előre a ház felé, az ajtón elsőként lép be, szolgák híján Lazurra vár a feladat hogy becsukja maga mögött, amíg a matróna a társalgóba mutatja az utat. Elég szegényesen berendezett, hiszen azok a kopott, elnyűtt bútorok vannak, amiket az előző tulajdonos nem vitt el. Alig egy órája vette át a kulcsot, nem lehet hát a szemére vetni, hogy még nem volt idejük bebútorozni.*
-Foglalj helyet.
*Ő maga ismét a korábban is használt karosszék mellett dönt, a hímnek a kanapén mutat helyet.*
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2012-10-31 23:46:23
Üzenet elküldve: 2012-10-31 23:46:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
*Bár mondhatni, hogy nem igen tetszik a hangnem, amit Naty felé megüt, ámbár mégis annyira izgalmas a helyzet, hiszen úgy tűnik, igencsak szenvedélyes nőstény, hogy ez ne zavarja. Így apró biccentés Sely irányába, majd megvárja, hogy a többiek megérkezzenek, hogy elvezethesse őket a szobákba.*
- Akkor a lépcső utáni elsőt tudom, az áll legtávolabb a matróna szobájától, bejárat szempontjából. Ám az összes közel van. Személy szerint, számodra inkább a legközelebbit ajánlanám, hogy minél közelebb lehess szeretett nővéremhez.
*Ajakin a mosoly annyira megtévesztő, szinte valódi, annak is lehet hinni, ahogy hangjából sem érződik, hogy az a 'szeretett' szó mennyire nem illene oda
Ha Ilz és drága húgocskája is készen áll, akkor mehetnek az emelet felé, hogy mihamarabb birtokba vegyék a szobákat. Ahogy feljebb érnek, ugyan hallja a kopogtatást, ám jelenleg sok vérrokon veszi körül, s lehet csupán egy csavargó dörömböl. Ahogy Sely-t ismeri, kapni fog azért, ha nem megy és nyit kaput. De kit izgat? Majd megtornásztatja a fenekét drága nővére, ha már ennyire a család vezetője kívánt lenni. Nehogy már Den intézzen mindent, amíg ő ücsörög és csak beszélget. Ennyi neki is menne, de ehelyett a fizikai munkát kapja ő. Hát, mondhatni, szép...
Amint kifordultak a nagyobb lépcsőről a kisebb felé, arról pedig a folyosóra, megáll az első ajtó előtt.*
- Ez a legtávolabbi, a folyosó vége felé van még egy, majd a fordulón túl, a két saroktól egyforma távolságra van egy kis beugró, mi Xselyahra és a saját szobámhoz vezet, ott még van egy üres a kettő másik mellett. Illetve, mi ezen az oldalon van kettő, az szintén a másik oldalon is, szimmetrikus egységben leledzik. Natynrae, elsőnek te válasz szobát, kérlek.
*Mosolyodik el, hogy mihamarabb elfoglalhassa kedves rokona a sajátját és szólhasson drága lovászfiújának, hogy a holmiját hurcolhatja fel. Den nem szívesen segítene ebben, inkább addig is segít a többi rokonnak szobát választani. Illetőleg, majd meg kell érdeklődnie, kicsoda kopogtatott odalent, míg ő drága családtagjaikat vezényelte saját szobájukhoz, mit választanak most. Ez pedig fontosabb, minthogy véletlen rossz személyre pazarolja az időt, mit Naty, vagy éppen a mellékágból érkező képviselők érdemelnének.*
- Akkor a lépcső utáni elsőt tudom, az áll legtávolabb a matróna szobájától, bejárat szempontjából. Ám az összes közel van. Személy szerint, számodra inkább a legközelebbit ajánlanám, hogy minél közelebb lehess szeretett nővéremhez.
*Ajakin a mosoly annyira megtévesztő, szinte valódi, annak is lehet hinni, ahogy hangjából sem érződik, hogy az a 'szeretett' szó mennyire nem illene oda
Ha Ilz és drága húgocskája is készen áll, akkor mehetnek az emelet felé, hogy mihamarabb birtokba vegyék a szobákat. Ahogy feljebb érnek, ugyan hallja a kopogtatást, ám jelenleg sok vérrokon veszi körül, s lehet csupán egy csavargó dörömböl. Ahogy Sely-t ismeri, kapni fog azért, ha nem megy és nyit kaput. De kit izgat? Majd megtornásztatja a fenekét drága nővére, ha már ennyire a család vezetője kívánt lenni. Nehogy már Den intézzen mindent, amíg ő ücsörög és csak beszélget. Ennyi neki is menne, de ehelyett a fizikai munkát kapja ő. Hát, mondhatni, szép...
Amint kifordultak a nagyobb lépcsőről a kisebb felé, arról pedig a folyosóra, megáll az első ajtó előtt.*
- Ez a legtávolabbi, a folyosó vége felé van még egy, majd a fordulón túl, a két saroktól egyforma távolságra van egy kis beugró, mi Xselyahra és a saját szobámhoz vezet, ott még van egy üres a kettő másik mellett. Illetve, mi ezen az oldalon van kettő, az szintén a másik oldalon is, szimmetrikus egységben leledzik. Natynrae, elsőnek te válasz szobát, kérlek.
*Mosolyodik el, hogy mihamarabb elfoglalhassa kedves rokona a sajátját és szólhasson drága lovászfiújának, hogy a holmiját hurcolhatja fel. Den nem szívesen segítene ebben, inkább addig is segít a többi rokonnak szobát választani. Illetőleg, majd meg kell érdeklődnie, kicsoda kopogtatott odalent, míg ő drága családtagjaikat vezényelte saját szobájukhoz, mit választanak most. Ez pedig fontosabb, minthogy véletlen rossz személyre pazarolja az időt, mit Naty, vagy éppen a mellékágból érkező képviselők érdemelnének.*
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2012-10-31 23:28:39
Üzenet elküldve: 2012-10-31 23:28:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*Percek után belülről motoszkálás hallik, de a jó kedvű páros, a páncélos strázsa és Lazzur ebből semmit nem vettek észre.*
-Reménytelen volt... egy nyílvessző állt ki a vállából és Ő meg csak: 'Jajj egek... elvérzek, áh elvérzek'
*Utánozza az egyébként komor és megfásult sötételf felszabadulva a rémült katonát, aki a vállára sebesült meg.
A strázsa a színjátékot nézve a térdét veri és nevet, mire a sötételf folytatja.*
-'Fiam hagyja azt ott nem lesz semmi baj...' erre: 'De meg fogok halni!' Na erre aztán elegem lett és halántékon vágtam...
*Kicsit lehiggadnak és Lazzur kitörli a könnycseppet szeméből. Jót mulatott Ő is, majd így szól:*
-De várj van jobb is... volt egyszer egy eset, amikor katapultból kilőttünk egy embert egyenesen bele a víz-
*Majd hirtelen megnyílik az ajtó azon része, ahol a strázsa ül.
Az ijedten néz föl, mire szembetalálkozik a tekintete a ház úrnőjével.*
-Ó egek elnézést Hölgyem én csak...
*Erre gyorsan Lazzur felkapja a sisakot és így szól komolyan:*
-Mit bocsánat... nincs bocsánat.
*Azzal megfogja a grabancát és kiráncigálja a kapun. Az őr nem érti, most mi a baja Lazzurnak, de a nagy cihelődés közbe odaszól neki halkan, hogy a másik fél ne hallja.*
-Öcsi így olcsóbban megúszod... *Majd mikor a kapuba érnek kilöki és utána szól:*
-Ha a parancsnoknál járok... lefokoztatom és mehet csatornát járni meg latrinát temetni.
*Lazzur nem is igazán látta, ki áll az ajtóban, de kihúzza magát, megigazítja a farkasbőrt, kezét kardjára teszi és határozott léptekkel megindul az ajtó felé.
Időközbe ráismer a vonásokra...
Ez csak egy valaki lehet... Nővérének a lánya... a matróna? Ilyen fiatal. Kicsit meg is lepődik, de tisztes távolban megáll.
Kardját megdölti tokjával együtt, kezét a mellkasvért nyakvédőjére helyezi és meghajol. Letérdelni nem térdel le... az csak királyoknak jár. A felszíni törvények szerint.
Majd ismét kiegyenesedik és némi tiszteletet erőltet hangjára, majd így szól:*
-Úrnőm... a nevem Ser Lazzur Dwirinthalen. A frontvonalon levelet kaptam, amiben azt óhajtja látni óhajt engem. Én pedig siettem, hogy eleget tegyek kérésének...
*Azzal kicsit ránéz a kúria falaira.*
-Meglep, hogy a família... idejött és eléggé elkeseredett lehet a helyzet, ha egy száműzöttet is... hazavárnak.
*Ebben a mondatban már kicsit több sarkítás volt és ezt már inkább saját arrogáns hangnemében mondja. Nem tiszteletlen, csupán kérlelhetetlen.
Majd leveszi a sisakot fejéről és így folytatja.*
-De persze nem jöttem üres kézzel...
*Azzal füttyent egyet és így folytatja.*
-Cleo... hozzám.
*A ló felfigyel és engedelmesen gazdája mögé sétál.
A ló hátán számos csomag van... de Ő két dolgot vesz le. Egy érdekes sisakot, aminek elején két díszagyar van. Olyan barbár sisak szerű ez, a végén pedig díszvarkocs. A másik pedig egy kulacs víz. Nyitatlan. A kulacs külseje pedig ezüsttel van befedve. Az ezüstön pedig egy sárkány vicsorog.*
-Úgy értesültem hírekből, hogy az Úrnő eléggé... ideges típus. Úgy vélem a felföldek vize jót tenne...
*Azzal átnyújtja a díszes jég hideg vízzel teli ezüstkulacsot.*
-A másik pedig... Majd kifejtem, ha nyugodtabb körülmények közt leszünk...
*Utal arra, hogy nem szeret az utcán fontos dolgokat megvitatni.*
-Reménytelen volt... egy nyílvessző állt ki a vállából és Ő meg csak: 'Jajj egek... elvérzek, áh elvérzek'
*Utánozza az egyébként komor és megfásult sötételf felszabadulva a rémült katonát, aki a vállára sebesült meg.
A strázsa a színjátékot nézve a térdét veri és nevet, mire a sötételf folytatja.*
-'Fiam hagyja azt ott nem lesz semmi baj...' erre: 'De meg fogok halni!' Na erre aztán elegem lett és halántékon vágtam...
*Kicsit lehiggadnak és Lazzur kitörli a könnycseppet szeméből. Jót mulatott Ő is, majd így szól:*
-De várj van jobb is... volt egyszer egy eset, amikor katapultból kilőttünk egy embert egyenesen bele a víz-
*Majd hirtelen megnyílik az ajtó azon része, ahol a strázsa ül.
Az ijedten néz föl, mire szembetalálkozik a tekintete a ház úrnőjével.*
-Ó egek elnézést Hölgyem én csak...
*Erre gyorsan Lazzur felkapja a sisakot és így szól komolyan:*
-Mit bocsánat... nincs bocsánat.
*Azzal megfogja a grabancát és kiráncigálja a kapun. Az őr nem érti, most mi a baja Lazzurnak, de a nagy cihelődés közbe odaszól neki halkan, hogy a másik fél ne hallja.*
-Öcsi így olcsóbban megúszod... *Majd mikor a kapuba érnek kilöki és utána szól:*
-Ha a parancsnoknál járok... lefokoztatom és mehet csatornát járni meg latrinát temetni.
*Lazzur nem is igazán látta, ki áll az ajtóban, de kihúzza magát, megigazítja a farkasbőrt, kezét kardjára teszi és határozott léptekkel megindul az ajtó felé.
Időközbe ráismer a vonásokra...
Ez csak egy valaki lehet... Nővérének a lánya... a matróna? Ilyen fiatal. Kicsit meg is lepődik, de tisztes távolban megáll.
Kardját megdölti tokjával együtt, kezét a mellkasvért nyakvédőjére helyezi és meghajol. Letérdelni nem térdel le... az csak királyoknak jár. A felszíni törvények szerint.
Majd ismét kiegyenesedik és némi tiszteletet erőltet hangjára, majd így szól:*
-Úrnőm... a nevem Ser Lazzur Dwirinthalen. A frontvonalon levelet kaptam, amiben azt óhajtja látni óhajt engem. Én pedig siettem, hogy eleget tegyek kérésének...
*Azzal kicsit ránéz a kúria falaira.*
-Meglep, hogy a família... idejött és eléggé elkeseredett lehet a helyzet, ha egy száműzöttet is... hazavárnak.
*Ebben a mondatban már kicsit több sarkítás volt és ezt már inkább saját arrogáns hangnemében mondja. Nem tiszteletlen, csupán kérlelhetetlen.
Majd leveszi a sisakot fejéről és így folytatja.*
-De persze nem jöttem üres kézzel...
*Azzal füttyent egyet és így folytatja.*
-Cleo... hozzám.
*A ló felfigyel és engedelmesen gazdája mögé sétál.
A ló hátán számos csomag van... de Ő két dolgot vesz le. Egy érdekes sisakot, aminek elején két díszagyar van. Olyan barbár sisak szerű ez, a végén pedig díszvarkocs. A másik pedig egy kulacs víz. Nyitatlan. A kulacs külseje pedig ezüsttel van befedve. Az ezüstön pedig egy sárkány vicsorog.*
-Úgy értesültem hírekből, hogy az Úrnő eléggé... ideges típus. Úgy vélem a felföldek vize jót tenne...
*Azzal átnyújtja a díszes jég hideg vízzel teli ezüstkulacsot.*
-A másik pedig... Majd kifejtem, ha nyugodtabb körülmények közt leszünk...
*Utal arra, hogy nem szeret az utcán fontos dolgokat megvitatni.*
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2012-10-31 23:00:25
Üzenet elküldve: 2012-10-31 23:00:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
-A szobámban fog helyet kapni.
*Válaszolja, bár előre sejti, micsoda hisztihurrikánt robbanthat ki ezzel a mondatával. Hiába, a fő helyet az a kép fogja elfoglalni, amit kifejezetten erre a célra készíttetett. Ez, amit most kapott, remek éke lesz a szobájának. Egyelőre a fal mellé dönteti, majd akkor fogja csak felvitetni, ha már mindenkivel tisztázott mindent. Csak gyorsan, gyorsan, peregnek a percek.*
-Igen, az.
*Hagyja helyben egy bólintással Naty megállapítását, nem lesz egyszerű megtanulni együtt élni ezekkel, de hát... A hatalom érdekében áldozatokat kell hozni és ez az első.
Unokatestvérét kicsit magára hagyja, ameddig Ilzzel beszéli meg a költözés részleteit. Már ma... Hát persze, nem is igazán gondolhatott mást.*
-Csak azokból a bútorokból tudunk egyelőre gazdálkodni, amik itt maradtak, mivel marad üres szoba, így majd egy ágyat átvihettek a sajátotokba, hogy elférjetek. Nincs kifogásom a beköltözésetek ellen, de mint említettem, még nem sikerült berendezkednünk, így egyelőre cselédséggel sem bírunk.
*Utolsó mondatát már Naty-nak is címzi, hogy tudja, mire is készüljön hirtelen beköltözésével. De láthatóan hiába a rémkép felfestése, a fiatal nőstény is eltökélte, hogy beköltözik. Mély levegőt vesz és kezeit karba fonja mellkasa előtt.*
-Natynrea, Den a testőröm, nem pedig a szolgálód,ezt a jövőben kérlek tartsd észben. De most engedélyezem, hogy segítsen a pakolásban. Den, mutasd meg a szobákat és segíts választani mindenkinek megfelelőt.
*Kezével az emelet felé mutat, a hozott holmikat ráérnek akkor behurcolni, ha már pontosan megvan, hogy ki melyik szobát tudhatja a magáénak. Öccse tisztában van a viszonyokkal, a középső, legnagyobb szoba a matrónát illeti, a többit pedig úgy osztják fel egymás között, ahogy szeretnék.
Ahogy a zajos társaság eltűnik a lépcsőfordulóban, a falnak dől és fáradtan dörzsöli meg a homlokát. Csak le akar pihenni, egyre biztosabban keríti hatalmába az émelygés, így pedig nem fogja tudni sokáig kihúzni a megrendíthetetlennek tűnő álcájával.
Megrezzen, amikor kopogtatást hall, reflexből nyitná a száját, hogy Den után szóljon, nyisson ajtót, de ő most épp az emeleten van a család többi tagjával. Mély levegőt vesz, arcára nyugodt ürességet erőltet és maga megy, hogy megnézze, ki az újabb látogató.*
-Igen?
*Méri fel az idegen páncélost, aki feltehetően bezörgetett.*
*Válaszolja, bár előre sejti, micsoda hisztihurrikánt robbanthat ki ezzel a mondatával. Hiába, a fő helyet az a kép fogja elfoglalni, amit kifejezetten erre a célra készíttetett. Ez, amit most kapott, remek éke lesz a szobájának. Egyelőre a fal mellé dönteti, majd akkor fogja csak felvitetni, ha már mindenkivel tisztázott mindent. Csak gyorsan, gyorsan, peregnek a percek.*
-Igen, az.
*Hagyja helyben egy bólintással Naty megállapítását, nem lesz egyszerű megtanulni együtt élni ezekkel, de hát... A hatalom érdekében áldozatokat kell hozni és ez az első.
Unokatestvérét kicsit magára hagyja, ameddig Ilzzel beszéli meg a költözés részleteit. Már ma... Hát persze, nem is igazán gondolhatott mást.*
-Csak azokból a bútorokból tudunk egyelőre gazdálkodni, amik itt maradtak, mivel marad üres szoba, így majd egy ágyat átvihettek a sajátotokba, hogy elférjetek. Nincs kifogásom a beköltözésetek ellen, de mint említettem, még nem sikerült berendezkednünk, így egyelőre cselédséggel sem bírunk.
*Utolsó mondatát már Naty-nak is címzi, hogy tudja, mire is készüljön hirtelen beköltözésével. De láthatóan hiába a rémkép felfestése, a fiatal nőstény is eltökélte, hogy beköltözik. Mély levegőt vesz és kezeit karba fonja mellkasa előtt.*
-Natynrea, Den a testőröm, nem pedig a szolgálód,ezt a jövőben kérlek tartsd észben. De most engedélyezem, hogy segítsen a pakolásban. Den, mutasd meg a szobákat és segíts választani mindenkinek megfelelőt.
*Kezével az emelet felé mutat, a hozott holmikat ráérnek akkor behurcolni, ha már pontosan megvan, hogy ki melyik szobát tudhatja a magáénak. Öccse tisztában van a viszonyokkal, a középső, legnagyobb szoba a matrónát illeti, a többit pedig úgy osztják fel egymás között, ahogy szeretnék.
Ahogy a zajos társaság eltűnik a lépcsőfordulóban, a falnak dől és fáradtan dörzsöli meg a homlokát. Csak le akar pihenni, egyre biztosabban keríti hatalmába az émelygés, így pedig nem fogja tudni sokáig kihúzni a megrendíthetetlennek tűnő álcájával.
Megrezzen, amikor kopogtatást hall, reflexből nyitná a száját, hogy Den után szóljon, nyisson ajtót, de ő most épp az emeleten van a család többi tagjával. Mély levegőt vesz, arcára nyugodt ürességet erőltet és maga megy, hogy megnézze, ki az újabb látogató.*
-Igen?
*Méri fel az idegen páncélost, aki feltehetően bezörgetett.*
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2012-10-28 21:48:00
Üzenet elküldve: 2012-10-28 21:48:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
* Hagyja húgának a mozdulatokat, hogy közelebb lépjen hozzá, aztán olyan testvéri puszit adjon az arcára. Viszonozza egy öleléssel és egy hasonló puszival. A családjukban elég sok a felszíni szokás, amiket eltanultak vagy átvettek.*
-Miattad felesleges? Nem hinném, hogy kevesebb lennél nálam Vhyeren. * Elengedi kistestvérét, aztán újra a matrónának szenteli a figyelmét. Jól gondolja mert egy újabb kérdést kap tőle, amire hamar megadja a választ.*
- Még ma, ha lehetségesnek találod. Két ágyra van először szükségünk, és a többit lehet intézni később. * Tanácsolja természetesen, ha Selynek van valami ellenvetése ellene, akkor természetesen elfogadja.*
- A húgommal nem vagyunk elkényelmesedve az utazás miatt, így beérjük egy ággyal. Ha megérkezett jó apámtól a pénz, akkor rendesen berendezhetjük a kúriát, ki-ki maga ízlése szerint. * Itt elhallgat egy pár percre, hogy összenézzen Vhyvel egy kicsit.*
- De ha úgy kívánod, akkor pár napig megszállhatunk egy fogadóban, és onnan már úgy jövünk ide, hogy hozzuk a bútorokat. * Ezzel végleg elhallgat, hogy rábízza a döntést a matrónára. Tőle függ minden, s cseppet sem izgatja őt, ha egy-két nappal később kell beköltözniük. Nem csinál belőle jelenetet és reméli a mellékág többi tagja sem csinál belőle felhajtást. Teljesen nyugodt marad, és íriszei most először néz széjjel a csupasz épületen.
" Van mit csinálni, de szép lesz és lakható. " Elmosolyodik.*
-Miattad felesleges? Nem hinném, hogy kevesebb lennél nálam Vhyeren. * Elengedi kistestvérét, aztán újra a matrónának szenteli a figyelmét. Jól gondolja mert egy újabb kérdést kap tőle, amire hamar megadja a választ.*
- Még ma, ha lehetségesnek találod. Két ágyra van először szükségünk, és a többit lehet intézni később. * Tanácsolja természetesen, ha Selynek van valami ellenvetése ellene, akkor természetesen elfogadja.*
- A húgommal nem vagyunk elkényelmesedve az utazás miatt, így beérjük egy ággyal. Ha megérkezett jó apámtól a pénz, akkor rendesen berendezhetjük a kúriát, ki-ki maga ízlése szerint. * Itt elhallgat egy pár percre, hogy összenézzen Vhyvel egy kicsit.*
- De ha úgy kívánod, akkor pár napig megszállhatunk egy fogadóban, és onnan már úgy jövünk ide, hogy hozzuk a bútorokat. * Ezzel végleg elhallgat, hogy rábízza a döntést a matrónára. Tőle függ minden, s cseppet sem izgatja őt, ha egy-két nappal később kell beköltözniük. Nem csinál belőle jelenetet és reméli a mellékág többi tagja sem csinál belőle felhajtást. Teljesen nyugodt marad, és íriszei most először néz széjjel a csupasz épületen.
" Van mit csinálni, de szép lesz és lakható. " Elmosolyodik.*
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2012-10-28 21:00:02
Üzenet elküldve: 2012-10-28 21:00:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
*Felkel, majd széles mosollyal az arcán néz Sely-re.*
- Nagyon örülök, hogy elnyerte tetszésed. Mondd csak, hova fogod kirakni az ajándékod? Remélem, olyan helyre rakod, ahol mindenki jól láthatja, hogy ki is az Úrnő a házban. Igyekeztem olyan úton jönni, ahol nincs annyi bandita. Nem is tudom mihez kezdtem volna, ha elviszik a festményt.
*Szemével végig siklik a személyeken, akik bent vannak a kúriába. Sóhajt egy nagyot, majd kíváncsian hallgatja Sely-t ahogy bemutatja az ülőket. Köhint egyet, majd feljebb emeli fejét, úgy néz le rájuk.*
- Értem, kedves unokatestvér, s ők is itt fognak lakni. Hmmm, hát ez érdekes lesz. Nagyon érdekes.
~Vajon, még kik lesznek itt? ch! Az egyszer biztos, hogy én nem osztozom a szobámon, ha megengedi Sely, hogy itt élhessek vele. Igaz is, már nem zavarok olyan sok vizet, mint régen. Nekem csak egy szoba kell, ahol ellehetek, csendben. Már amennyire csendben tudok…~
*Megrázza a fejét majd Ilztdar-ra s Den-re néz. Nem foglalkozik az újonnan jött nősténnyel. Karba tett kézzel körbe néz s hallgatja a párbeszédet fél füllel. Szerencsére kiváló a hallása, így nem kell közelebb mennie. Mikor Sely ismét neki szól, csillogó tekintettel, pajkos mosollyal fordul felé.*
- Igaz mi igaz. Tényleg úgy jöttem, hogy hoztam magammal pár dolgot, amit a szobámba rakhatok. Pontosabban egy szekrényt, három bőröndöt, amiben a ruháim, függönyök s a kiegészítőim vannak.
*Esze ágában sincs elmondani itt mindenki előtt, hogy az egyik kisebb utazótáskában bilincsek, láncok s kisebb - nagyobb köteleket hozott magával. Szó mi szó, kedveli a testi játékokat, főleg, ha alkalmazhatja a kis eszközeit egy-egy alkalommal. Biccent egyet Sely felé, majd Denhez fordul. Hangja kissé nyers, de annál inkább szenvedéllyel teli.*
- Még szép, hogy most költözök be, máskülönben nem hoztam volna a holmiijaimat. Szólok a lovászfiúnak , hogy segítsen pakolászni. Oh, igen! Szeretnék egy olyan szobát, ami kissé eldugott, hogy ne zavarjam a matrónát. Tudsz ilyen szobát?
*Felvont szemöldökkel s karba tett kézzel figyeli Sely és Den reakcióját.*
~Hajaj mi lesz még itt. Hihihi~
- Nagyon örülök, hogy elnyerte tetszésed. Mondd csak, hova fogod kirakni az ajándékod? Remélem, olyan helyre rakod, ahol mindenki jól láthatja, hogy ki is az Úrnő a házban. Igyekeztem olyan úton jönni, ahol nincs annyi bandita. Nem is tudom mihez kezdtem volna, ha elviszik a festményt.
*Szemével végig siklik a személyeken, akik bent vannak a kúriába. Sóhajt egy nagyot, majd kíváncsian hallgatja Sely-t ahogy bemutatja az ülőket. Köhint egyet, majd feljebb emeli fejét, úgy néz le rájuk.*
- Értem, kedves unokatestvér, s ők is itt fognak lakni. Hmmm, hát ez érdekes lesz. Nagyon érdekes.
~Vajon, még kik lesznek itt? ch! Az egyszer biztos, hogy én nem osztozom a szobámon, ha megengedi Sely, hogy itt élhessek vele. Igaz is, már nem zavarok olyan sok vizet, mint régen. Nekem csak egy szoba kell, ahol ellehetek, csendben. Már amennyire csendben tudok…~
*Megrázza a fejét majd Ilztdar-ra s Den-re néz. Nem foglalkozik az újonnan jött nősténnyel. Karba tett kézzel körbe néz s hallgatja a párbeszédet fél füllel. Szerencsére kiváló a hallása, így nem kell közelebb mennie. Mikor Sely ismét neki szól, csillogó tekintettel, pajkos mosollyal fordul felé.*
- Igaz mi igaz. Tényleg úgy jöttem, hogy hoztam magammal pár dolgot, amit a szobámba rakhatok. Pontosabban egy szekrényt, három bőröndöt, amiben a ruháim, függönyök s a kiegészítőim vannak.
*Esze ágában sincs elmondani itt mindenki előtt, hogy az egyik kisebb utazótáskában bilincsek, láncok s kisebb - nagyobb köteleket hozott magával. Szó mi szó, kedveli a testi játékokat, főleg, ha alkalmazhatja a kis eszközeit egy-egy alkalommal. Biccent egyet Sely felé, majd Denhez fordul. Hangja kissé nyers, de annál inkább szenvedéllyel teli.*
- Még szép, hogy most költözök be, máskülönben nem hoztam volna a holmiijaimat. Szólok a lovászfiúnak , hogy segítsen pakolászni. Oh, igen! Szeretnék egy olyan szobát, ami kissé eldugott, hogy ne zavarjam a matrónát. Tudsz ilyen szobát?
*Felvont szemöldökkel s karba tett kézzel figyeli Sely és Den reakcióját.*
~Hajaj mi lesz még itt. Hihihi~
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2012-10-28 19:53:58
Üzenet elküldve: 2012-10-28 19:53:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
*Arcára ismét a szokott, a család főágának körében már talán ismertté lett vigyorra mozdul, ahogy látja Naty üdvözlési módját. Ahogy pedig felegyenesedvén felfedi ajándékát, a festményt, egy pillanatra megakad a tekintete a vonalakon. Gyönyörű, talán csak a kúriában lévő kép múlhatja felül, mely szándékszik Sely előlépését kimutatni. Minden matróna megkapja a tisztséget, hogy az aktuális lakhely központi részébe kerüljön egy kivételes festmény. A nővére portréja is kitűnő, ahogy ez a festmény is mutatja. Talán, nem is maga a kép az oka, hogy ilyen megkapó...
Amíg Sely és Naty beljebb lépnek, ő már az előtérbe engedni a mellékág ifjú hölgy tagját. De nem is kell sokat tennie, hiszen nővére hamarost ismét kezébe veszi a gyeplőt, mintha tényleg mindent ő akarna megcsinálni. A végén kiderül, hogy nincs is igazán szüksége Den-re, talán csak azért, mert élő pajzsnak hatásos. S valljuk be, megállapodásuk, titkos szerződésük alapján, nem is több ennél a hím.
Végül ismét a társalgóban lelheti magát az összes tagja a családnak, ki megjelent ezen a napon az újonnan szerzett kúriában. Hihetetlen, milyen gyorsan terjednek a hírek és milyen hamar kerül elő minden kis tagja a képnek, ha azzal a hírrel élesztik a suttogókat, hogy egy teljes család új helyét választotta itt. Minő csodálatos helyzet, hogy ilyen közel lehet a hatalom megtestesítőjéhez a vérvonalban!*
- Natynrae, amennyiben most költöznél be, segítek... Elsőnek szobát választani, majd a többivel is. Persze, csak ha sietnél.
*Ajkain a vigyor töretlen, még ha illendőségből le kéne onnan szednie. De mint a matróna hű ölebe, s testőre, valamint tanácsosa, s nem mellesleg, a család bajvívója, megteheti, hogy nem szedi le. Hiába beszél egy nővel a főágból. Hihetetlen, hogy ennyire magas rangba tudott emelkedni, már két nemzedék óta hím erre nem volt képes, annyi szent. S elégedett is, hogy csupán egy személy van, ki megfoszthatja kivételes rangjától, ő pedig nem fogja, míg megmarad annak, aki.*
Amíg Sely és Naty beljebb lépnek, ő már az előtérbe engedni a mellékág ifjú hölgy tagját. De nem is kell sokat tennie, hiszen nővére hamarost ismét kezébe veszi a gyeplőt, mintha tényleg mindent ő akarna megcsinálni. A végén kiderül, hogy nincs is igazán szüksége Den-re, talán csak azért, mert élő pajzsnak hatásos. S valljuk be, megállapodásuk, titkos szerződésük alapján, nem is több ennél a hím.
Végül ismét a társalgóban lelheti magát az összes tagja a családnak, ki megjelent ezen a napon az újonnan szerzett kúriában. Hihetetlen, milyen gyorsan terjednek a hírek és milyen hamar kerül elő minden kis tagja a képnek, ha azzal a hírrel élesztik a suttogókat, hogy egy teljes család új helyét választotta itt. Minő csodálatos helyzet, hogy ilyen közel lehet a hatalom megtestesítőjéhez a vérvonalban!*
- Natynrae, amennyiben most költöznél be, segítek... Elsőnek szobát választani, majd a többivel is. Persze, csak ha sietnél.
*Ajkain a vigyor töretlen, még ha illendőségből le kéne onnan szednie. De mint a matróna hű ölebe, s testőre, valamint tanácsosa, s nem mellesleg, a család bajvívója, megteheti, hogy nem szedi le. Hiába beszél egy nővel a főágból. Hihetetlen, hogy ennyire magas rangba tudott emelkedni, már két nemzedék óta hím erre nem volt képes, annyi szent. S elégedett is, hogy csupán egy személy van, ki megfoszthatja kivételes rangjától, ő pedig nem fogja, míg megmarad annak, aki.*
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2012-10-28 13:34:08
Üzenet elküldve: 2012-10-28 13:34:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
*Szemöldöke egészen halványan emelkedik meg Naty hirtelen jött illedelmességén. Kisebb korukból nem ilyennek emlékezett rá, de ha megváltozott, az csak jó lehet, talán nem kell egy felnőtt gyermeket pátyolgatnia, épp elég gondja lesz az újszülött poronttyal. Bele sem akar inkább gondolni, hogy méhében már új élet növekszik, most főleg nem mutathat gyengeséget, hiszen friss matrónaként fogadja a rokonok tiszteletét. Erősnek kell mutatkoznia, hogy egyértelművé tegye: a képzeletbeli sakktáblán ő a királynő.*
-Köszönöm az ajándékod, örülök, hogy épségben idetaláltál.
*Kezét nyújtja, hogy felsegítse térdelő helyzetéből a rokont, mégiscsak azonos vér folyik ereikben, ezt pedig szem előtt kell tartani, még akkor is, ha úgy alakult, hogy a hatalom Sely kezében összpontosult. A kinti, ismeretlen vendéggel egyelőre szándékosan nem foglalkozik, ha főág szülötte lenne, ismernie kellene, de arca semmit nem jelent, ezért kell várnia, amíg unokatestvérére szán pár kósza pillanatot.*
-Emlékszel, mit tanítottak a családunk történetéről, valaha két ágra szakadt, ők itt a mellékág képviselői, engem köszönteni jöttek és segítségüket felajánlani.
*Szándékosan siklik el azon kis részlet fölött, hogy Naty ide találna költözni. Kelleni fog pár nyugalmas óra, amíg ezt a lehetőséget megemészti.
Apró bólintással hagyja, hogy a rokonok ismerkedjenek, ő visszalép az ajtóhoz és tekintete a fiatal nőstényre villan.*
-A bátyád lehet az egyetlen, aki várt, számomra egész famíliátok felbukkanása váratlan és meglepő.
*Nadzyr ő is, így hát nincs további akadálya, hogy belépjen, főleg, hogy Ilztdar is megérkezik, hogy húgát pártfogásába vegye és jelenlétével igazolja szavait. Egyetlen halovány érintés öccse felkarjára, hogy tudja, nincs miért tovább strázsálni az ajtóban, félreállhat és beengedheti a második jövevényt is. Micsoda bolondok háza, pedig még csak ma költöztek be. Bele sem mer gondolni, mi lesz itt a későbbiekben...*
-Ilztdar, azt hiszem, a legfontosabbakat megbeszéltük. Mikor óhajtanátok beköltözni?
*Csak szabadulhasson meg végre a tömegtől, érzi, hogy az esti rosszul kerülgeti, ezt pedig hiba lenne bárki előtt is felfedni, még Den sem tudhatja, miféle kínok gyötrik.*
-Natynrea, ahogy láttam, te már úgy is érkeztél, hogy azonnal ide költözz.
-Köszönöm az ajándékod, örülök, hogy épségben idetaláltál.
*Kezét nyújtja, hogy felsegítse térdelő helyzetéből a rokont, mégiscsak azonos vér folyik ereikben, ezt pedig szem előtt kell tartani, még akkor is, ha úgy alakult, hogy a hatalom Sely kezében összpontosult. A kinti, ismeretlen vendéggel egyelőre szándékosan nem foglalkozik, ha főág szülötte lenne, ismernie kellene, de arca semmit nem jelent, ezért kell várnia, amíg unokatestvérére szán pár kósza pillanatot.*
-Emlékszel, mit tanítottak a családunk történetéről, valaha két ágra szakadt, ők itt a mellékág képviselői, engem köszönteni jöttek és segítségüket felajánlani.
*Szándékosan siklik el azon kis részlet fölött, hogy Naty ide találna költözni. Kelleni fog pár nyugalmas óra, amíg ezt a lehetőséget megemészti.
Apró bólintással hagyja, hogy a rokonok ismerkedjenek, ő visszalép az ajtóhoz és tekintete a fiatal nőstényre villan.*
-A bátyád lehet az egyetlen, aki várt, számomra egész famíliátok felbukkanása váratlan és meglepő.
*Nadzyr ő is, így hát nincs további akadálya, hogy belépjen, főleg, hogy Ilztdar is megérkezik, hogy húgát pártfogásába vegye és jelenlétével igazolja szavait. Egyetlen halovány érintés öccse felkarjára, hogy tudja, nincs miért tovább strázsálni az ajtóban, félreállhat és beengedheti a második jövevényt is. Micsoda bolondok háza, pedig még csak ma költöztek be. Bele sem mer gondolni, mi lesz itt a későbbiekben...*
-Ilztdar, azt hiszem, a legfontosabbakat megbeszéltük. Mikor óhajtanátok beköltözni?
*Csak szabadulhasson meg végre a tömegtől, érzi, hogy az esti rosszul kerülgeti, ezt pedig hiba lenne bárki előtt is felfedni, még Den sem tudhatja, miféle kínok gyötrik.*
-Natynrea, ahogy láttam, te már úgy is érkeztél, hogy azonnal ide költözz.
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2012-10-24 19:07:17
Üzenet elküldve: 2012-10-24 19:07:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Mm, micsoda borzongató gőg, rideg távolság, érzelemmentes fensőbbség! Szinte érzi, ahogy az elnyomott és feledésre szánt vér újra bugyogni kezd, a már szilárd ketrecét püföli és tépi, de a rabság rabság marad, s nem kap feloldozást igája alól. Ő már jó. Ő már más. Ő arra hívatott, hogy jobb legyen. De hát felelni kell, főleg az új-régi famíliának, az akaratnak és erőnek, ami talán befogadja, talán eltaszítja. A merev mosoly sejtelmesbe torzul. Ő tud valamit, amit a többiek nem. A mellette ellépő nőstény hajbókol, benyalja magát a házba, mígnem kettesben marad az ajtónyitásra sarkallt hímmel. No lám, őt sem tartják többre? Micsoda érzékenység..*
- Üdvözöllek..
* Újra. Mert hiába zubog ereikben az azonosan eredő vér, ha a másik mit sem vél tudni róla. Nem mindenkit informálnak, hogy kikre számíthat.*
-..Vhyeren Nadzyr vagyok és azt hiszem.. igen, vártak.
* Hogy ki az, aki tudta jöttét, az nem sokáig marad kérdés. Testvére jól ismert torzója bukkan fel a megtört félhomályból.*
- Bátyám!
* Könnyed kacsó csúszik a felsőtestére, mielőtt ébenszín ajkaival cirógatná meg a fekete orcát. Hogy beengedik-e talán nem eléggé megalázkodó rokont, az már nem rajta múlik, a bemutatkozás megtörtént, s véleménye szerint kellő keccsel bánt mind a helyzettel, mind a zavaró körülményként funkcionáló fogadóival. Mert kellően tartóztatta magát, nem nyelvelt a számára idegennek és távolinak tűnő nősténynek sem, aki ki tudja, látszólagos ellentétével még legjobb barátnője is lehet. Igen. Öribari. De festményt sem hozott, fehérre színezett, cukordarabokkal szórt gnóm csokoládét, pincék legmélyéről előbogarászott, poros üvegű és kopott címkéjű bort, frissen írt verset, magasztalva a nagyságát, a szépségét, a megtörhetetlen tökéletességét, de még csak a kapu előtt látott, hányatott sorsú heti lapot sem emelte fel, ami a hold köveinek megszerzését taglalja, az új csodaszer, a gáttal vezetett vízcsatornatákolmány mellett. Ugyan már, ki hinné el, hogy egy nyílvesszővel le lehet lőni azokat a fényes micsodákat ott fenn?*
- Miattam? Miattam felesleges..
- Üdvözöllek..
* Újra. Mert hiába zubog ereikben az azonosan eredő vér, ha a másik mit sem vél tudni róla. Nem mindenkit informálnak, hogy kikre számíthat.*
-..Vhyeren Nadzyr vagyok és azt hiszem.. igen, vártak.
* Hogy ki az, aki tudta jöttét, az nem sokáig marad kérdés. Testvére jól ismert torzója bukkan fel a megtört félhomályból.*
- Bátyám!
* Könnyed kacsó csúszik a felsőtestére, mielőtt ébenszín ajkaival cirógatná meg a fekete orcát. Hogy beengedik-e talán nem eléggé megalázkodó rokont, az már nem rajta múlik, a bemutatkozás megtörtént, s véleménye szerint kellő keccsel bánt mind a helyzettel, mind a zavaró körülményként funkcionáló fogadóival. Mert kellően tartóztatta magát, nem nyelvelt a számára idegennek és távolinak tűnő nősténynek sem, aki ki tudja, látszólagos ellentétével még legjobb barátnője is lehet. Igen. Öribari. De festményt sem hozott, fehérre színezett, cukordarabokkal szórt gnóm csokoládét, pincék legmélyéről előbogarászott, poros üvegű és kopott címkéjű bort, frissen írt verset, magasztalva a nagyságát, a szépségét, a megtörhetetlen tökéletességét, de még csak a kapu előtt látott, hányatott sorsú heti lapot sem emelte fel, ami a hold köveinek megszerzését taglalja, az új csodaszer, a gáttal vezetett vízcsatornatákolmány mellett. Ugyan már, ki hinné el, hogy egy nyílvesszővel le lehet lőni azokat a fényes micsodákat ott fenn?*
- Miattam? Miattam felesleges..
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2012-10-21 22:17:10
Üzenet elküldve: 2012-10-21 22:17:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
* Selytől elveszi a levelet, és gondosan berakja az egyik rejtett zsebébe. Elhallgat, hogy szem- és fültanúja legyen a következő eseményeknek. Hálát ad az égnek, mert hallja felcsendülni Naty után a húga hangját.
" Végre megérkezett a kisebbik testvérem. Érdekesen fognak itt alakulni a dolgok. " Mondja magában, közben Den beengedi Natyot aki először egy festményt nyújt át a matrónának. Pár pillanatra megnézi a mesterművet, majd összeszedi magát, mert játszadoznia kell a többiek előtt. Nem szeretné, ha hamar rájönnének a kapcsolatukra.*
- Bennem? Ilztdar Nadzyr vagyok, a matróna harmad unokatestvére.Ha nem tévedek. * Szól nyugodtan és a tőle megszokott kimértséggel.*
- Egyszóval rokon vagyok, egy távoli rokon. * Ennyivel letudja a válaszadást, mert figyelme inkább Vhyerenre szegeződik. Kifelé sétál az ajtóhoz, ahol láthatja máris az ismerős arcot.*
- Szia Vhyeren. Végre, hogy ideérkeztél. Kezdtem aggódni miattad.* Mondja kisebbik testvérének, aztán csendben marad. Azért eltávolodik az ajtótól, hogy mindenki be tudjon majd lépni.*
" Végre megérkezett a kisebbik testvérem. Érdekesen fognak itt alakulni a dolgok. " Mondja magában, közben Den beengedi Natyot aki először egy festményt nyújt át a matrónának. Pár pillanatra megnézi a mesterművet, majd összeszedi magát, mert játszadoznia kell a többiek előtt. Nem szeretné, ha hamar rájönnének a kapcsolatukra.*
- Bennem? Ilztdar Nadzyr vagyok, a matróna harmad unokatestvére.Ha nem tévedek. * Szól nyugodtan és a tőle megszokott kimértséggel.*
- Egyszóval rokon vagyok, egy távoli rokon. * Ennyivel letudja a válaszadást, mert figyelme inkább Vhyerenre szegeződik. Kifelé sétál az ajtóhoz, ahol láthatja máris az ismerős arcot.*
- Szia Vhyeren. Végre, hogy ideérkeztél. Kezdtem aggódni miattad.* Mondja kisebbik testvérének, aztán csendben marad. Azért eltávolodik az ajtótól, hogy mindenki be tudjon majd lépni.*
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2012-10-21 21:35:01
Üzenet elküldve: 2012-10-21 21:35:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
*Alig hogy belépett az ajtón még visszanéz Denawarien-re, majd Xselyahra-ra s egy térdre ereszkedik. Jobb kezét a szívére teszi. Tudja, hogy mennek a családi szokások. Nem foglalkozik az utána érkezőre.*
- Üdvözletem a matrónának! *felegyenesedik* Fogadd ezt a csekély ajándékot tőlem, hiszen ezer és egy éve már, hogy nem látogattalak meg.
*Előveszi a levelet mely Sely kézjegyével van ellátva. Mosolyog egy pillanatig, majd felfedi a kis meglepetését.
Egy középnagyságú festmény, melyen maga a matróna Xselyahra látható. Egy vörös díványon fekszik, hófehér ruhában, egyik kezében egy kupa vörös borral. A háttér egy nagy körablak, amit bordó függöny díszít. A fal szürke alapon fekete indamintás.Nagyon részletesen kidolgozott mű. Az árnyékolás sem hiányzik,egyszerűen nem lehet belekötni.*
- Remélem elnyerte tetszésed s kirakod a faladra.S hogy a kérdésedre is választ adjak, hogy mit keresek itt? Nos, jöttem a leveledre, hiszen annyira unatkoztam otthon. Kell egy kis levegőváltozás. Még az is lehet, hogy ide költözök Hozzád. Itt amint látom, pezseg az élet.
*Kuncog egyet. Hangja kissé szórakozott. Körbe tekint a helységen, majd megakad a szeme a többi vendégen. Ilztdar-on elidőzik egy kicsit, majd a Sely-re néz kíváncsi tekintettel.*
- Hát ők kik? Csak nem bővült a család? Nem emlékszem rájuk.
*Tudja, hogy amíg Sely azt nem mondja, hogy leülhet, addig nem is szándékozik helyet foglalni. Illemtudó a maga módján. Bár ha férfiakról van szó, akkor azért más a helyzet.*
~ Kíváncsi vagyok, vajon meddig játszhatjuk a játékunk? Még jó, hogy szeretek veszélyesen élni.~
*Tovább lép az ismerős idegenek felé, majd felvont szemöldökkel, kimérten be is mutatkozik.*
- Üdvözletem nektek is! A nevem Natynrae Dwirinthalen. Bennetek kit tisztelhetek?
*Biccent egyet s ismételten elidőzik Ilztdar-on. Szerencsére az efféle nézelődés megszokott e körben, hiszen mindenki tudja, hogy milyen vérmérsékletű s ehhez is tartják magukat.*
- Üdvözletem a matrónának! *felegyenesedik* Fogadd ezt a csekély ajándékot tőlem, hiszen ezer és egy éve már, hogy nem látogattalak meg.
*Előveszi a levelet mely Sely kézjegyével van ellátva. Mosolyog egy pillanatig, majd felfedi a kis meglepetését.
Egy középnagyságú festmény, melyen maga a matróna Xselyahra látható. Egy vörös díványon fekszik, hófehér ruhában, egyik kezében egy kupa vörös borral. A háttér egy nagy körablak, amit bordó függöny díszít. A fal szürke alapon fekete indamintás.Nagyon részletesen kidolgozott mű. Az árnyékolás sem hiányzik,egyszerűen nem lehet belekötni.*
- Remélem elnyerte tetszésed s kirakod a faladra.S hogy a kérdésedre is választ adjak, hogy mit keresek itt? Nos, jöttem a leveledre, hiszen annyira unatkoztam otthon. Kell egy kis levegőváltozás. Még az is lehet, hogy ide költözök Hozzád. Itt amint látom, pezseg az élet.
*Kuncog egyet. Hangja kissé szórakozott. Körbe tekint a helységen, majd megakad a szeme a többi vendégen. Ilztdar-on elidőzik egy kicsit, majd a Sely-re néz kíváncsi tekintettel.*
- Hát ők kik? Csak nem bővült a család? Nem emlékszem rájuk.
*Tudja, hogy amíg Sely azt nem mondja, hogy leülhet, addig nem is szándékozik helyet foglalni. Illemtudó a maga módján. Bár ha férfiakról van szó, akkor azért más a helyzet.*
~ Kíváncsi vagyok, vajon meddig játszhatjuk a játékunk? Még jó, hogy szeretek veszélyesen élni.~
*Tovább lép az ismerős idegenek felé, majd felvont szemöldökkel, kimérten be is mutatkozik.*
- Üdvözletem nektek is! A nevem Natynrae Dwirinthalen. Bennetek kit tisztelhetek?
*Biccent egyet s ismételten elidőzik Ilztdar-on. Szerencsére az efféle nézelődés megszokott e körben, hiszen mindenki tudja, hogy milyen vérmérsékletű s ehhez is tartják magukat.*
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2012-10-21 19:05:20
Üzenet elküldve: 2012-10-21 19:05:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
*Mivel Sely nem kívánja vissza a levelet finom ujjai közé, így az a sebhelyes hímhez kerül újra. Aztán a parancsnak megfelelően az ajtó felé veszi az irányt, mit kinyitva egy újabb rokon érkezik.*
- Üdvözöllek, rokon. Denawarien Dwirinthalen, szolgálatodra.
*Ismét fejét hajtja, majd hamar ismét egyenes háttal tekint az érkezett nőre sötétlő ruházatában és vérszínű mellényében. Nyugalom honol arcán, ahogy lágy mosolyra ível a két sötét ajak. A meglepetés hallatán, s mikor azt a fiú kezei közt látja sötétlő lepelbe burkolva, még egy fokkal szélesebbé lesz ama görbe.*
- Termész...
*Épp adná válaszát, engedné beljebb a kedves rokont, amikor Sely megérkezik. A vállába maró kéz hatására csak inkább szeretné, ha Natynrae után érkező idegen elhúzná bemutatkozását. De nem tarthatja fel tovább a vendégeket, így hát hamar nyílnak mosolyba futó ajkai.*
- Nem tudom... Kisasszony, elárulná, Önben kit tisztelhetünk?
*Természetesen engedi, hogy Naty már belépjen, a ház jelenleg egyedüli őreként kötelessége ügyelni az olyan biztonsági kérdésekre, minthogy ki lép be, s mit hoz magával. Ám az ajándék egy családtagtól érkezik, tehát semmi oka átvizsgálni. Sejtése szerint egy festmény, vagy másféle kép, de veszélyt nem rejt talán, ezt reméli.
Az újonnan érkező, fiatal nőstényre vetül pillantása. Érdeklődve, még mindig széles mosollyal a laza arcon tekint felé és várja kérdésére a választ, hogy beengedheti-e, vagy talán elzavarja, ha úgy véli nővérkéje, illetéktelen személy. Kéklő tincsein örömmel simítana végig, hogy egyetlen fonatba rendezett végig érjenek rajta ujjai, kedvére volna az érzet, selymes puha haján nyugalmat árasztó tartani mancsát, ám moderálja magát, hiszen azon mozdulat elvenne a képességei maximális kihasználásából. Majd ha már befelé térnek, vissza a társalgóba, hol a többiek is vannak. Addig meg kell elégednie a környezet nyújtotta nyugalommal és a tudattal, hogy nem csak saját házukban áll, hanem nővére óvó, s olykor büntető, máskor jutalmazó keze éppen vállába készül behatolni erős szorításával. Ez is kellemes, ahogy érezheti a nőstény közelségét, s a másik nő, Naty jelenléte is inkább a nyugalom egyik óvatos hulláma, ellenben az ismeretlen mélységi, kiről semmit nem tudni, talán csak annyit, hogy volt oka ide jönni. A kérdés, kicsoda ő, s mi az ok, miért ide érkezett.*
- Üdvözöllek, rokon. Denawarien Dwirinthalen, szolgálatodra.
*Ismét fejét hajtja, majd hamar ismét egyenes háttal tekint az érkezett nőre sötétlő ruházatában és vérszínű mellényében. Nyugalom honol arcán, ahogy lágy mosolyra ível a két sötét ajak. A meglepetés hallatán, s mikor azt a fiú kezei közt látja sötétlő lepelbe burkolva, még egy fokkal szélesebbé lesz ama görbe.*
- Termész...
*Épp adná válaszát, engedné beljebb a kedves rokont, amikor Sely megérkezik. A vállába maró kéz hatására csak inkább szeretné, ha Natynrae után érkező idegen elhúzná bemutatkozását. De nem tarthatja fel tovább a vendégeket, így hát hamar nyílnak mosolyba futó ajkai.*
- Nem tudom... Kisasszony, elárulná, Önben kit tisztelhetünk?
*Természetesen engedi, hogy Naty már belépjen, a ház jelenleg egyedüli őreként kötelessége ügyelni az olyan biztonsági kérdésekre, minthogy ki lép be, s mit hoz magával. Ám az ajándék egy családtagtól érkezik, tehát semmi oka átvizsgálni. Sejtése szerint egy festmény, vagy másféle kép, de veszélyt nem rejt talán, ezt reméli.
Az újonnan érkező, fiatal nőstényre vetül pillantása. Érdeklődve, még mindig széles mosollyal a laza arcon tekint felé és várja kérdésére a választ, hogy beengedheti-e, vagy talán elzavarja, ha úgy véli nővérkéje, illetéktelen személy. Kéklő tincsein örömmel simítana végig, hogy egyetlen fonatba rendezett végig érjenek rajta ujjai, kedvére volna az érzet, selymes puha haján nyugalmat árasztó tartani mancsát, ám moderálja magát, hiszen azon mozdulat elvenne a képességei maximális kihasználásából. Majd ha már befelé térnek, vissza a társalgóba, hol a többiek is vannak. Addig meg kell elégednie a környezet nyújtotta nyugalommal és a tudattal, hogy nem csak saját házukban áll, hanem nővére óvó, s olykor büntető, máskor jutalmazó keze éppen vállába készül behatolni erős szorításával. Ez is kellemes, ahogy érezheti a nőstény közelségét, s a másik nő, Naty jelenléte is inkább a nyugalom egyik óvatos hulláma, ellenben az ismeretlen mélységi, kiről semmit nem tudni, talán csak annyit, hogy volt oka ide jönni. A kérdés, kicsoda ő, s mi az ok, miért ide érkezett.*
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2012-10-21 14:51:05
Üzenet elküldve: 2012-10-21 14:51:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
*Amikor a levél visszavándorolna hozzá, keze épp csak egy pillanatra rebben a levegőbe, hogy jelezze, nem óhajtja újra áttanulmányozni az írást, Ilztdar nyugodtan magához veheti és elrakhatja, ha úgy kívánja. Ami lényeges volt, azt első olvasásra is kiszűrte belőle, ami pedig lényegtelen sallang, az mi oka lenne újra olvasgatni?
Kopogtatnak, utasítása szerint Den indul is, hogy ajtót nyisson, ő pedig a helyén marad, farkasszemet nézve a másik hímmel. Talán lenne benne elég kurázsi?*
-Amint végeztünk a beszélgetéssel, megmutatom a szobákat, hogy melyikek közül választhattok.
*Bólint, van két szoba, amik valamivel nagyobbak a többinél, ha ketten fogják lakni, talán az meg is felelne. Dennek sem lesz ellene kifogása, hiszen taktikai szempontból is azok a legmegfelelőbbek, hiszen ajtajuk a lehető legtávolabb esik a matróna szobájának ajtajától.*
-Mint mondtam, hatalmat akarok, valódi hatalmat, ami túlmutat azon, hogy egy haldokló családban játsszam a királynőt.
*Miért elégedne meg ennyivel, amikor többet is kaphat? Igaz, még csak a végső cél van pontosan megfogalmazva, terv nincs hozzá, de amint alaposabban megismerkedett a város viszonyaival, az is készen lesz.
Mivel Den még mindig nem tért vissza a kopogtatóval, így feláll és egy elégedetlenebb sóhajtással megindul az ajtó felé, hogy ő is lássa, mi az oka a nagy késedelemnek. Lehet, hogy csak pillanatokkal vannak el tovább, de ez Sely szemében már így is sok, ezért jön, hogy saját szemével lássa, mi történik.*
-Den, ki volt a kopogtató és mit akart? Ha egy csavargó, miért nem rúgtad már ki? Ha újabb ismerős, miért nem vezetted már be?
*Hangja egészen halvány türelmetlenséget árul el, éppen fontos dolgokról folyna a társalgóban a beszélgetés és nem szeretne, ha öccse később azon nyafogna, hogy nélküle születtek döntések és nővérkéje már nem is fogadja bizalmába úgy, mint régen.
Elér az ajtóig, a hím válla fölött pillant ki és egy pillanatra úgy érzi, megszédül.*
-Natynrae, te mit keresel itt?
*Ez a kifakadó kérdés kétséget sem hagy afelől, hogy tisztában van a nőstény személyazonosságával. A fiatalabbik mélységivel most nem foglalkozik, próbálja nyugodtra rendezni arcvonásait. Keze öccse vállára simul, kész csoda, hogy körmei nem szakítják át az ing anyagát, úgy kapaszkodik.*
-Engedd be... A másik kicsoda?
Kopogtatnak, utasítása szerint Den indul is, hogy ajtót nyisson, ő pedig a helyén marad, farkasszemet nézve a másik hímmel. Talán lenne benne elég kurázsi?*
-Amint végeztünk a beszélgetéssel, megmutatom a szobákat, hogy melyikek közül választhattok.
*Bólint, van két szoba, amik valamivel nagyobbak a többinél, ha ketten fogják lakni, talán az meg is felelne. Dennek sem lesz ellene kifogása, hiszen taktikai szempontból is azok a legmegfelelőbbek, hiszen ajtajuk a lehető legtávolabb esik a matróna szobájának ajtajától.*
-Mint mondtam, hatalmat akarok, valódi hatalmat, ami túlmutat azon, hogy egy haldokló családban játsszam a királynőt.
*Miért elégedne meg ennyivel, amikor többet is kaphat? Igaz, még csak a végső cél van pontosan megfogalmazva, terv nincs hozzá, de amint alaposabban megismerkedett a város viszonyaival, az is készen lesz.
Mivel Den még mindig nem tért vissza a kopogtatóval, így feláll és egy elégedetlenebb sóhajtással megindul az ajtó felé, hogy ő is lássa, mi az oka a nagy késedelemnek. Lehet, hogy csak pillanatokkal vannak el tovább, de ez Sely szemében már így is sok, ezért jön, hogy saját szemével lássa, mi történik.*
-Den, ki volt a kopogtató és mit akart? Ha egy csavargó, miért nem rúgtad már ki? Ha újabb ismerős, miért nem vezetted már be?
*Hangja egészen halvány türelmetlenséget árul el, éppen fontos dolgokról folyna a társalgóban a beszélgetés és nem szeretne, ha öccse később azon nyafogna, hogy nélküle születtek döntések és nővérkéje már nem is fogadja bizalmába úgy, mint régen.
Elér az ajtóig, a hím válla fölött pillant ki és egy pillanatra úgy érzi, megszédül.*
-Natynrae, te mit keresel itt?
*Ez a kifakadó kérdés kétséget sem hagy afelől, hogy tisztában van a nőstény személyazonosságával. A fiatalabbik mélységivel most nem foglalkozik, próbálja nyugodtra rendezni arcvonásait. Keze öccse vállára simul, kész csoda, hogy körmei nem szakítják át az ing anyagát, úgy kapaszkodik.*
-Engedd be... A másik kicsoda?
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2012-10-17 19:30:54
Üzenet elküldve: 2012-10-17 19:30:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Gyermek volt. Már felnőtt. A tépett fonatok kisimultak, a kóc eltűnt, a ruha foszlányai visszahúzódtak és az ifjonti lobbanékonyság megszűnt. Az anyja meghalt, az apja csupán egy alsóbb rendű hím, él-e, vagy hal, mit számít neki. Megváltozott az élete és megváltozott ő maga is. Visszahúzódott. Az őrület elült. A csontkupolát befejezte, a hang tombolt a gyönyörtől, vésett, szögelt, csiszolt és faragott Majd a bűvöletnek vége lett. Már nem forrong minden szóra. Nem hajigál vázát és tör üveget. Megbékélt a Sorssal, tudja, hogy változni kell és igen A kislányból felnőtt nő lett.
Leplezett zavarral simítja le az egyik fonatát. Tíz, húsz, ki tudja, mennyi hálózza be a haját és fekszik sapka módjára a fehér zuhatagra. Mennyire másabb itt minden! Megsínylette, hogy ott kellett hagynia az otthonát, de kétségtelenül jó hatással volt rá. Csak a kis kupola hiányzik, ami porlepve terpeszkedik az óhazai szobájában, céltalanul, magányosan, s lassan, nagyon lassan megkopva. Hiába ásta ki a sírokat és lopta el a sípcsontokat, a gerinc töredezett maradványait Micsoda kár érte! Bezzeg a dallam még mindig kísérti. Ott dübörög minden hajnalban a tamtam, hogy aztán riadva keljen és nézze, ahogy a halovány takarót vörösre festi a vére. Újra, újra és újra
Még egy lépés. Még egy. A fekete bakancs ütemesen dobban a koszos macskaköveken, ahogy törtet előre, megbolygathatatlanul célja fel. Hiányolja a régi életét Azt a csodás, kékes derengést Hogy milyen varázs idézte elő? Ki tudja. Talán éne a kék üveg. Így olyan színes minden. Vörös, zöld és sárga. Nem csak kék, ibolya, ében és szürke. Na meg a fehér. Mint a haja. Mint a holdfény csillogása.
A házak lassan ritkulni kezdenek, a kerítések egyre puritánabbak, egy kidőlt, a másik félbe tört, a harmadik tetejét valami lerágta Igen, a pusztulás nyomai. A családja nyomai. Egyértelműen emlékszik rá, merre kell menni, pontosabban hova, de ha nem lenne eme információk tulajdonosa sem riadna meg. Egy hozzá hasonló érzi a vérei pólusaiból áradó agressziót és azt a kézzel tapinthatatlan, de érzékelhető pulzálást, ami minden csald egyedi védjegye. És lám, a tér kitárul és teljes valójában pompázik előtte a kutatott rezidencia. Hm, micsoda ridegség Micsoda borzongás! Egy elégedett vigyort nyom el. A secunda töredékére lefékez, megáll, toporog, majd újra indul. Nem most fog megrémülni.
Ruganyos léptekkel tipeg tovább, egyenesen a hatalmas ajtó felé, de hopp Más is a sorára vár. Negédes görbületre formálódik a csábos ajak, ahogy felmászik a lépcsőn és besorol a többiek mellé.*
- Szebb napot
* Igen, emlékszik rájuk. Valahonnan. Valamikorról.*
A hozzászólás írója (Vhyeren Nadzyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.17 19:32:05
Leplezett zavarral simítja le az egyik fonatát. Tíz, húsz, ki tudja, mennyi hálózza be a haját és fekszik sapka módjára a fehér zuhatagra. Mennyire másabb itt minden! Megsínylette, hogy ott kellett hagynia az otthonát, de kétségtelenül jó hatással volt rá. Csak a kis kupola hiányzik, ami porlepve terpeszkedik az óhazai szobájában, céltalanul, magányosan, s lassan, nagyon lassan megkopva. Hiába ásta ki a sírokat és lopta el a sípcsontokat, a gerinc töredezett maradványait Micsoda kár érte! Bezzeg a dallam még mindig kísérti. Ott dübörög minden hajnalban a tamtam, hogy aztán riadva keljen és nézze, ahogy a halovány takarót vörösre festi a vére. Újra, újra és újra
Még egy lépés. Még egy. A fekete bakancs ütemesen dobban a koszos macskaköveken, ahogy törtet előre, megbolygathatatlanul célja fel. Hiányolja a régi életét Azt a csodás, kékes derengést Hogy milyen varázs idézte elő? Ki tudja. Talán éne a kék üveg. Így olyan színes minden. Vörös, zöld és sárga. Nem csak kék, ibolya, ében és szürke. Na meg a fehér. Mint a haja. Mint a holdfény csillogása.
A házak lassan ritkulni kezdenek, a kerítések egyre puritánabbak, egy kidőlt, a másik félbe tört, a harmadik tetejét valami lerágta Igen, a pusztulás nyomai. A családja nyomai. Egyértelműen emlékszik rá, merre kell menni, pontosabban hova, de ha nem lenne eme információk tulajdonosa sem riadna meg. Egy hozzá hasonló érzi a vérei pólusaiból áradó agressziót és azt a kézzel tapinthatatlan, de érzékelhető pulzálást, ami minden csald egyedi védjegye. És lám, a tér kitárul és teljes valójában pompázik előtte a kutatott rezidencia. Hm, micsoda ridegség Micsoda borzongás! Egy elégedett vigyort nyom el. A secunda töredékére lefékez, megáll, toporog, majd újra indul. Nem most fog megrémülni.
Ruganyos léptekkel tipeg tovább, egyenesen a hatalmas ajtó felé, de hopp Más is a sorára vár. Negédes görbületre formálódik a csábos ajak, ahogy felmászik a lépcsőn és besorol a többiek mellé.*
- Szebb napot
* Igen, emlékszik rájuk. Valahonnan. Valamikorról.*
A hozzászólás írója (Vhyeren Nadzyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.17 19:32:05
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2012-10-17 09:31:05
Üzenet elküldve: 2012-10-17 09:31:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
* Rögtön megáll, mikor parancsolnak neki. Nem mozdul, hanem visszafordul Sely felé, aki jól rászólt. Elgondolkozik a helyzeten, és végül igazat kell adnia, hogy jelenleg vendégként van jelen.
" Majd talán egyszer. " Jegyzi meg magában, aztán rásandít a két nővérére. Mivel nagyon hallgatnak ezért nem rest megszólalni.*
- Köszönjük. Szobákról szólva, ha kellemesen tágas, akkor szerintem egy szobában elférek mondjuk húgommal, akit még valahol meg kell találnom. * Közben hallja, hogy az érkező az Naty. Magában örül, hogy nem egyedül kell itt lennie, hanem a két nővére mellett úgymond szövetségesek is körülveszik.
" Hála az égnek, hogy megjöttél. " Továbbra is, a matróna irányába néz.*
-Nagyszabású tervek azok, és egyben sok idő kell ahhoz. De szeretem, ha egy terv sikerül. * Arcára egy mindentudó ördögi vigyor ül ki.*
" Majd talán egyszer. " Jegyzi meg magában, aztán rásandít a két nővérére. Mivel nagyon hallgatnak ezért nem rest megszólalni.*
- Köszönjük. Szobákról szólva, ha kellemesen tágas, akkor szerintem egy szobában elférek mondjuk húgommal, akit még valahol meg kell találnom. * Közben hallja, hogy az érkező az Naty. Magában örül, hogy nem egyedül kell itt lennie, hanem a két nővére mellett úgymond szövetségesek is körülveszik.
" Hála az égnek, hogy megjöttél. " Továbbra is, a matróna irányába néz.*
-Nagyszabású tervek azok, és egyben sok idő kell ahhoz. De szeretem, ha egy terv sikerül. * Arcára egy mindentudó ördögi vigyor ül ki.*
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2012-10-15 17:44:34
Üzenet elküldve: 2012-10-15 17:44:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
*Az ajtó előtt türelmetlenül várakozik karba tett kézzel. Néha-néha a fiúra tekint, végzi-e a dolgát, vagy nem. Épp itatja a lovakat. Helyes. Mellette nem is lehet mást végezni, mint a munkát.
~Na mi van már? Elmentek ott....~
*Gondolatait csak az ajtó nyitódása zavarja meg. Egy mélységi hím lép ki az ajtón. Szemeivel gyorsan végig pásztázza majd illedelmesen bemutatkozik.*
-Üdvözletem! A nevem Natynrae Dwirinthalen. Ha ismeri a családot, gondolom nem kell többet mondanom, ugye? A matrónához jöttem s még egy meglepetést is hoztam.
*Tapsol kettőt, majd hátra szól a fiúnak*
- Fiú! Vedd elő az ülésről a meglepetésem, amit a matrónának, Xselyahra-nak hoztam.
*Azonnal a kocsihoz szalad, hogy elővegye az ajándékot, majd sietős léptekkel a kezébe adja.*
-Köszönöm!
*Visszafordul a hímhez.*
-Nos...beljebb mehetek? Vagy itt adjam át az ajándékomat?
*Hangja hideg és kimért. Megigazítja ruháját a bal kezével s fekete szemeivel a hímet méregeti. Nem szereti az efféle köszöntést, bár valószínűleg azért van, mert nem küldött levelet, hogy érkezne.*
~Na mi van már? Elmentek ott....~
*Gondolatait csak az ajtó nyitódása zavarja meg. Egy mélységi hím lép ki az ajtón. Szemeivel gyorsan végig pásztázza majd illedelmesen bemutatkozik.*
-Üdvözletem! A nevem Natynrae Dwirinthalen. Ha ismeri a családot, gondolom nem kell többet mondanom, ugye? A matrónához jöttem s még egy meglepetést is hoztam.
*Tapsol kettőt, majd hátra szól a fiúnak*
- Fiú! Vedd elő az ülésről a meglepetésem, amit a matrónának, Xselyahra-nak hoztam.
*Azonnal a kocsihoz szalad, hogy elővegye az ajándékot, majd sietős léptekkel a kezébe adja.*
-Köszönöm!
*Visszafordul a hímhez.*
-Nos...beljebb mehetek? Vagy itt adjam át az ajándékomat?
*Hangja hideg és kimért. Megigazítja ruháját a bal kezével s fekete szemeivel a hímet méregeti. Nem szereti az efféle köszöntést, bár valószínűleg azért van, mert nem küldött levelet, hogy érkezne.*
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2012-10-15 17:29:49
Üzenet elküldve: 2012-10-15 17:29:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
*Sely felől a legapróbb jeleket is észreveszi, éppen így azt is, hogy elégedett vele. Tudja milyen, ha nem az, sajnos nem olyan, amit szeretne. Olykor a büntetés gondolata ugyan vonzó, ámbár sokszor inkább szenvedés csak tisztán, mintsem élvezetet hozó. Ellenben a jutalmazás, ha sikerül kivívnia, az minden esetben remek.
Neki nem szúr szemet, hogy engedetlenkednek, s engedély nélkül foglalnak helyet a rokonok. Den sajna nincs otthon az illemben, a harctér az ő tanterme. Meg persze, még a felszín alatt húzódó arénák, hol a család harcosai közé rakták be fiatalon edzeni. Sosem tanulta meg igazán, milyen a jó modor, csak mit anyjuk korbáccsal, vagy ostorral fejébe vert.
Folyton vigyorgó képén nem látni a változást, amint az álca átmegy a Sely-hez hasonló okból valódi vigyorba a kifejezés. Sosem szerette a szobrot játszani, inkább hamis érzelmeket varázsol arcára, hogy azokkal fedje el a valódi gondolatokat. Most is vigyorog, pedig legszívesebben... Hát, jót röhögne. Igaz, tudja, hogy a nővére nem fogja elküldeni őket. Mindig kell a személy, kit áldozatnak, vagy élő pajzsnak lehet használni. Éppen úgy, ahogy a mostani matróna teszi azt öccsével. Ha azon múlna, bármikor megölné, hogy előrébb léphessen. Jelenleg azonban halálával csak vesztene, ezért élhet Denawarien.
A levelet, mit Sely kap elsőnek, mint az várható, ő is megnézi. Igaz, mikor a sebhelyes arcú hím zsebe felé indítja kezét, az ő marka megfeszül, hogy gyorsabban tudja kirántani fegyverét, ha kell. Ám nem kell. Szerencsére.
A szavakat átbogarászva, arra jut, hogy érdekes fajta ez a mellékág. Előbb említi a testvérek felsorolásában a férfiút, mint két leány testvérét. Pedig szokás a születési időtől eltekintve, előtérbe helyezni a nőstényeket, minden szempontban, míg egy hím csak utolsó lehet, hacsak nincs nála is alantasabb a lapon. Ellenben a női kéz írta mondatok... Jól irányítható? Talán végre valaki felett parancsolhat? Hiszen, nőknek nem oszthat utasítást, ám egy hmínek igen, mivel felette áll. Kósza gondolat, röppen is, ahogy a levelet visszaadja nővérkéjének, vagy ha nem igényli ő, akkor a férfi felé nyújtja.
Míg olvasgatott, Xselyahra felvázolta a lehetőséget, ha itt akarnának élni. Nem szól semmit, hiszen nincs beleszólása, illetve, csak minimális. Csak mikor a kopogás hallatszik, lábai mozdulnának, ám nővére hangjára, mintha fagymarástól rettegne, húzza vissza magát, alig mozdul hát el. Miután nevét mondja a testvére, azután áll fel, hogy kilépdeljen az ajtóhoz. Azt megnyitja, hogy megláthassa, ki van odakint.*
- Üdvözletem!
*Fejét meghajtja az érkező nőstény előtt, hiszen mélységi, s bőre alapján igencsak tisztavérű. Ez pedig elég ok, hogy ennyit megtegyen. Most sem úgy, mintha matróna nővére állna előtte, csak attól árnyalatokkal halványabb a gesztus.*
- Kit tisztelhetünk személyében?
*Kérdi, mielőtt beljebb invitálná. Nem fog minden jött-ment sötételfet beengedni, csak mert lehetséges, hogy családjuk tagja. Hiába az ében bőr, hiába a feltűnően ismerős vonások. Előbb bizonyosodjék meg róla, miféle, kiféle, s neve is fontos, már csak azért, hogy kit jelentsen be, mikor visszatér a társalgóba.*
Neki nem szúr szemet, hogy engedetlenkednek, s engedély nélkül foglalnak helyet a rokonok. Den sajna nincs otthon az illemben, a harctér az ő tanterme. Meg persze, még a felszín alatt húzódó arénák, hol a család harcosai közé rakták be fiatalon edzeni. Sosem tanulta meg igazán, milyen a jó modor, csak mit anyjuk korbáccsal, vagy ostorral fejébe vert.
Folyton vigyorgó képén nem látni a változást, amint az álca átmegy a Sely-hez hasonló okból valódi vigyorba a kifejezés. Sosem szerette a szobrot játszani, inkább hamis érzelmeket varázsol arcára, hogy azokkal fedje el a valódi gondolatokat. Most is vigyorog, pedig legszívesebben... Hát, jót röhögne. Igaz, tudja, hogy a nővére nem fogja elküldeni őket. Mindig kell a személy, kit áldozatnak, vagy élő pajzsnak lehet használni. Éppen úgy, ahogy a mostani matróna teszi azt öccsével. Ha azon múlna, bármikor megölné, hogy előrébb léphessen. Jelenleg azonban halálával csak vesztene, ezért élhet Denawarien.
A levelet, mit Sely kap elsőnek, mint az várható, ő is megnézi. Igaz, mikor a sebhelyes arcú hím zsebe felé indítja kezét, az ő marka megfeszül, hogy gyorsabban tudja kirántani fegyverét, ha kell. Ám nem kell. Szerencsére.
A szavakat átbogarászva, arra jut, hogy érdekes fajta ez a mellékág. Előbb említi a testvérek felsorolásában a férfiút, mint két leány testvérét. Pedig szokás a születési időtől eltekintve, előtérbe helyezni a nőstényeket, minden szempontban, míg egy hím csak utolsó lehet, hacsak nincs nála is alantasabb a lapon. Ellenben a női kéz írta mondatok... Jól irányítható? Talán végre valaki felett parancsolhat? Hiszen, nőknek nem oszthat utasítást, ám egy hmínek igen, mivel felette áll. Kósza gondolat, röppen is, ahogy a levelet visszaadja nővérkéjének, vagy ha nem igényli ő, akkor a férfi felé nyújtja.
Míg olvasgatott, Xselyahra felvázolta a lehetőséget, ha itt akarnának élni. Nem szól semmit, hiszen nincs beleszólása, illetve, csak minimális. Csak mikor a kopogás hallatszik, lábai mozdulnának, ám nővére hangjára, mintha fagymarástól rettegne, húzza vissza magát, alig mozdul hát el. Miután nevét mondja a testvére, azután áll fel, hogy kilépdeljen az ajtóhoz. Azt megnyitja, hogy megláthassa, ki van odakint.*
- Üdvözletem!
*Fejét meghajtja az érkező nőstény előtt, hiszen mélységi, s bőre alapján igencsak tisztavérű. Ez pedig elég ok, hogy ennyit megtegyen. Most sem úgy, mintha matróna nővére állna előtte, csak attól árnyalatokkal halványabb a gesztus.*
- Kit tisztelhetünk személyében?
*Kérdi, mielőtt beljebb invitálná. Nem fog minden jött-ment sötételfet beengedni, csak mert lehetséges, hogy családjuk tagja. Hiába az ében bőr, hiába a feltűnően ismerős vonások. Előbb bizonyosodjék meg róla, miféle, kiféle, s neve is fontos, már csak azért, hogy kit jelentsen be, mikor visszatér a társalgóba.*
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2012-10-15 15:18:30
Üzenet elküldve: 2012-10-15 15:18:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
*Figyelme mindenre kiterjed, így nem mulasztja el Den gesztusát sem, amivel a nőstényeket üdvözli. Illemtudó, de mégsem alázkodó. Tökéletes, pontosan ezt várja el tőle a továbbiakban is. A hím egész egyszerűen észre veheti, hogy ügyesen cselekedett, hisz Sely arcán nem suhan át helytelenítő árnyék, szemei sem villannak meg, csak visszavándorolnak a vendégekre.
A társalgóban direkt nem kínálja hellyel a rokonokat, ám azok mégis letelepszenek. Érdekes... Az ilyen apróságok árulkodóbbak lehetnek, mint azt azok gondolnák, hiszen ebből látszik, nem a valós alázat hozta őket ide. Ha tényleg olyan szolgalelkűen lennének, mint mutatják magukat, némán állva várták volna a matróna engedélyét. Egyetlen arcrándulással sem árulja el megfigyelését, kezeit ölébe fektetve várja a magyarázatot, ami egészen meglepő. A segítségüket? Csak az önuralmának köszönhető, hogy nem kacag fel hangosan, de egy mosolyt így sem tud elfojtani, hogy kibontakozzék vörösre festett ajkain.*
-Igazán nagyvonalú gesztus ez egy lecsúszott ágtól.
*Pont ezek segítségére lenne szüksége? Komikusnak érzi a helyzetet, de ettől függetlenül nem gúnyolódik tovább, csak átveszi a felé lépő hímtől a levelet és gyorsan átfutja a rajta álló sorokat. Lehet hamisítvány is, hisz sosem látta az idősebb generáció kézírását, de ugyanígy ehet valódi is.
A papírt Den felé nyújtja, hogy ő is elolvashassa, amíg ő pár pillanatot az átgondolásra szán. Még ha nevetségesnek is tűnik az ötlet, egy dolgot szem előtt kell tartani: hatalmat akar. Két fronton nem viselhet háborút, ha most elküldi a mellékág tagjait, akkor garantáltan ellenségekre tesz szert, míg a politikába való belefolyás sem fogja a dolgát könnyíteni.*
-Mindazonáltal nem titkolt tervem volt, hogy közelebb hozzam egymáshoz a két ágat, így egységesebb erővé téve családunkat, hogy jogosan lehessenek igényeink a városvezetéssel szemben. Elfogadom hát a felajánlásotokat, még a tiédet is, kinek ereiben csak nagyon hígítva folyik a Dwirinthalen-vér.
*Pillant Xeline-re. Most nem engedheti meg magának, hogy finnyogjon a féltestvérekre, nem szándékozik a meglevőnél nagyobb feszültséget generálni, már ha egyáltalán van feszültség.*
-Be tudlak titeket fogadni házamba is, de ez feltételekkel jár. A szobák száma korlátozott és mivel közelebbi rokonaimat is ide várom, maximum kettő szobát tudok a rendelkezésetekre bocsátani, feltéve, ha nem jelentkeznek még többen. A szobákat nektek kell berendeznetek, a saját pénzetekből és ennek megfelelően a saját ízlésetekre. És mivel az én házam, elvárom, hogy minden szavamat parancsnak vegyétek.
*Szerinte nem vár el sokat, de még így is lehet, hogy lesz, aki fanyalogni fog, az tudja, merre találja az ajtót. Apropó ajtó, kopogtatnak. Alig mozdulhatna, Ilz már indul is.*
-Megállj! Egyelőre még csak vendég vagy a házamban, majd én eldöntöm, kinek nyitok ajtót és kinek nem. Den!
*Reméli, kis ölebe máris pattan, hogy ajtót nyisson, a sebhelyes arcú hím pedig szűkölve vonul vissza a kemény szavak elől.*
A társalgóban direkt nem kínálja hellyel a rokonokat, ám azok mégis letelepszenek. Érdekes... Az ilyen apróságok árulkodóbbak lehetnek, mint azt azok gondolnák, hiszen ebből látszik, nem a valós alázat hozta őket ide. Ha tényleg olyan szolgalelkűen lennének, mint mutatják magukat, némán állva várták volna a matróna engedélyét. Egyetlen arcrándulással sem árulja el megfigyelését, kezeit ölébe fektetve várja a magyarázatot, ami egészen meglepő. A segítségüket? Csak az önuralmának köszönhető, hogy nem kacag fel hangosan, de egy mosolyt így sem tud elfojtani, hogy kibontakozzék vörösre festett ajkain.*
-Igazán nagyvonalú gesztus ez egy lecsúszott ágtól.
*Pont ezek segítségére lenne szüksége? Komikusnak érzi a helyzetet, de ettől függetlenül nem gúnyolódik tovább, csak átveszi a felé lépő hímtől a levelet és gyorsan átfutja a rajta álló sorokat. Lehet hamisítvány is, hisz sosem látta az idősebb generáció kézírását, de ugyanígy ehet valódi is.
A papírt Den felé nyújtja, hogy ő is elolvashassa, amíg ő pár pillanatot az átgondolásra szán. Még ha nevetségesnek is tűnik az ötlet, egy dolgot szem előtt kell tartani: hatalmat akar. Két fronton nem viselhet háborút, ha most elküldi a mellékág tagjait, akkor garantáltan ellenségekre tesz szert, míg a politikába való belefolyás sem fogja a dolgát könnyíteni.*
-Mindazonáltal nem titkolt tervem volt, hogy közelebb hozzam egymáshoz a két ágat, így egységesebb erővé téve családunkat, hogy jogosan lehessenek igényeink a városvezetéssel szemben. Elfogadom hát a felajánlásotokat, még a tiédet is, kinek ereiben csak nagyon hígítva folyik a Dwirinthalen-vér.
*Pillant Xeline-re. Most nem engedheti meg magának, hogy finnyogjon a féltestvérekre, nem szándékozik a meglevőnél nagyobb feszültséget generálni, már ha egyáltalán van feszültség.*
-Be tudlak titeket fogadni házamba is, de ez feltételekkel jár. A szobák száma korlátozott és mivel közelebbi rokonaimat is ide várom, maximum kettő szobát tudok a rendelkezésetekre bocsátani, feltéve, ha nem jelentkeznek még többen. A szobákat nektek kell berendeznetek, a saját pénzetekből és ennek megfelelően a saját ízlésetekre. És mivel az én házam, elvárom, hogy minden szavamat parancsnak vegyétek.
*Szerinte nem vár el sokat, de még így is lehet, hogy lesz, aki fanyalogni fog, az tudja, merre találja az ajtót. Apropó ajtó, kopogtatnak. Alig mozdulhatna, Ilz már indul is.*
-Megállj! Egyelőre még csak vendég vagy a házamban, majd én eldöntöm, kinek nyitok ajtót és kinek nem. Den!
*Reméli, kis ölebe máris pattan, hogy ajtót nyisson, a sebhelyes arcú hím pedig szűkölve vonul vissza a kemény szavak elől.*
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2012-10-15 14:45:48
Üzenet elküldve: 2012-10-15 14:45:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
*Ella kezd el beszélni, ezért nincs más dolga mint végighallgatni. Ha tehetné akkor közbeszólhatna és kijavítaná, azonban némi gyűlölködés ellenére van annyi tartás benne, hogy hagyja kibontakozni testvérét. Hogy szolgának vagy nem szolgának született az egy másik kérdés. Nem láthat bele az agyába, hogy mióta belépett a Kúriába milyen piszkos játszmákat fog űzni. Ha úgy vesszük akkor már elkezdődött, mert Nattyal találkozott és összemelegedett. Mikor két nővére elhallgat, akkor a ruhájának titkos zsebéből előhúz egy levelet, amit Rikerin Szorrel írt a matrónának. Látni rajta a család díszes és egyedi pecsétjét.*
- Egy levél, mely mindent megmagyaráz. * Szólal meg és odalép könnyedén a matrónához majd átnyújtja az írást. Ha elvette a levelet akkor hátralép újra a két nővére mögé. A levél tartalma egy szépen írt és megfogalmazott levél:*
" Elfeledett kedves Rokon!
Sok esemény történt a két ház között, mert volt jó is, meg aztán rossz is. Mindkét család fájdalmas veszteséget szenvedett a múltban, főleg mikor külön utakon kezdtek el járni. Egy mély seb húzódik a két család között, azonban szeretnénk ha ez a seb valamilyen formában begyógyulna. Nem vérezhetünk örökké. Elküldöm egyetlen fiamat, Ilztdart és annak húgát Vhyerent. Ezen kivül tudtommal valahol kóborol egy nővér, Ellarian. Segítségedre lehetnek, főleg a fiam mert én neveltem keményen. Utolsó sorban ha van rá mód, akkor biztosíts nekik szállást. Nemsokára, némi összeget küldök, amit belátásod szerint elkölthetsz. Végezetül pedig átadnám a szót, feleségemnek.
Rikerin Szorrel
*Más fajta írás következik, az előzőekhez képest egyértelműen fel lehet ismerni, hogy női kéz írta.*
Tisztelt Matróna!
Annyit szeretnék még közölni, hogy jól vigyázz mit szólsz, s mit művelsz. Cseppet sem rám hasonlítanak a leányaim, az egy szem fiam meg könnyen irányítható. Ha gond van velük, akkor példásan megbüntetheted őket, hogy később emlékezzenek mindenre. De nem azért írtam e sorokat, hogy elrettentselek, mert célunk, hogy közösen felemelkedjünk.
Phyrlin Nadzyr
* Ekkor hangosan kopognak az ajtón, ezért megszólal költőien.*
- Lehet egy eltévedt alak? Mindjárt megnézem. * Ezzel az ajtóhoz sétál és kinyitja. Natyot pillantja meg, ezért úgy tesz mintha nem ismerné.*
- Egy nő! Azonban a kérdés az, hogy mi célból érkezett? * Vonja kérdőre hangosan, hogy a többiek szintén hallják.*
A hozzászólás írója (Ilztdar Nadzyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.15 14:54:06
- Egy levél, mely mindent megmagyaráz. * Szólal meg és odalép könnyedén a matrónához majd átnyújtja az írást. Ha elvette a levelet akkor hátralép újra a két nővére mögé. A levél tartalma egy szépen írt és megfogalmazott levél:*
" Elfeledett kedves Rokon!
Sok esemény történt a két ház között, mert volt jó is, meg aztán rossz is. Mindkét család fájdalmas veszteséget szenvedett a múltban, főleg mikor külön utakon kezdtek el járni. Egy mély seb húzódik a két család között, azonban szeretnénk ha ez a seb valamilyen formában begyógyulna. Nem vérezhetünk örökké. Elküldöm egyetlen fiamat, Ilztdart és annak húgát Vhyerent. Ezen kivül tudtommal valahol kóborol egy nővér, Ellarian. Segítségedre lehetnek, főleg a fiam mert én neveltem keményen. Utolsó sorban ha van rá mód, akkor biztosíts nekik szállást. Nemsokára, némi összeget küldök, amit belátásod szerint elkölthetsz. Végezetül pedig átadnám a szót, feleségemnek.
Rikerin Szorrel
*Más fajta írás következik, az előzőekhez képest egyértelműen fel lehet ismerni, hogy női kéz írta.*
Tisztelt Matróna!
Annyit szeretnék még közölni, hogy jól vigyázz mit szólsz, s mit művelsz. Cseppet sem rám hasonlítanak a leányaim, az egy szem fiam meg könnyen irányítható. Ha gond van velük, akkor példásan megbüntetheted őket, hogy később emlékezzenek mindenre. De nem azért írtam e sorokat, hogy elrettentselek, mert célunk, hogy közösen felemelkedjünk.
Phyrlin Nadzyr
* Ekkor hangosan kopognak az ajtón, ezért megszólal költőien.*
- Lehet egy eltévedt alak? Mindjárt megnézem. * Ezzel az ajtóhoz sétál és kinyitja. Natyot pillantja meg, ezért úgy tesz mintha nem ismerné.*
- Egy nő! Azonban a kérdés az, hogy mi célból érkezett? * Vonja kérdőre hangosan, hogy a többiek szintén hallják.*
A hozzászólás írója (Ilztdar Nadzyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.15 14:54:06
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760