Arthenior - Dwirinthalen kúria
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 187 (3721. - 3731. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3712-3731
3731. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-02-20 10:43:08
Üzenet elküldve: 2020-02-20 10:43:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
// Neeyiruth Dwirinthalen //
- Ennek igazán örülök. *válaszolja Drann, de mivel a szavak elszállnak a szélben, a kést tartó kéz pedig feljebb emelkedik, talán hogy összecsókolózzon a hideg pengével, vagy megkísérelje eltolni azt, vagy egyéb szándékoktól vezérelve, higgadtan leszögezi.*
- Mégis meg kell kérjelek, ereszd le szépen, lassan azt a kést. És hajítsd be ügyesen a konyha kövére. Valahova hátra. *hangzik az udvarias, ám igen nyomatékos kérés a wegtoreni szájából. Ő nem ígér: ha akarta volna, már eddig is elmetszhette volna egy gyors mozdulattal azt a kecses ívű, hamuszín bőrű nyakat. Ám a szép nyak tulajdonosa nem ártott neki, és amíg ez biztosan így is marad, Drann nem kíván vért ontani. Ám a kérés komolyságának a kardél apró, de erősödő nyomása ad hangsúlyt, aminek a mégoly kecses nyak bőre már csak igen rövid ideig fog tudni ellenállni.
Ha ily módon valóban kölcsönösen kinyilvánítják mély bizalmukat a másik iránt, és a betolakodó hajlandó ésszerűen cselekedni, akkor elkezdődhet a beszélgetés is, és a wegtoreni talán még a kard hegyét is leengedi a torkocska közeléből.*
- Itthon vagy? *kérdez vissza ebben az esetben az elf.* - Talán a család egyik tagja lennél? Nem ismerlek.
*És válaszol is a feltett kérdésre, ha az elhangzik valóban.*
- A család egyik régi barátja vagyok. Dranndreshiann Morla DeLhor, szolgálatodra, Wegtorenből. *hajtja meg egy cseppet magát egy nemeself arisztokráciájával. Moon adott az etikettre, méghozzá a felszínire, és Drann mindig is csodálkozott, hogy a kormosok szemmel láthatóan elfogadták őt matrónájuknak. Dehát Moon az Moon volt, aki mindenkit elvarázsolt.*
- Ennek igazán örülök. *válaszolja Drann, de mivel a szavak elszállnak a szélben, a kést tartó kéz pedig feljebb emelkedik, talán hogy összecsókolózzon a hideg pengével, vagy megkísérelje eltolni azt, vagy egyéb szándékoktól vezérelve, higgadtan leszögezi.*
- Mégis meg kell kérjelek, ereszd le szépen, lassan azt a kést. És hajítsd be ügyesen a konyha kövére. Valahova hátra. *hangzik az udvarias, ám igen nyomatékos kérés a wegtoreni szájából. Ő nem ígér: ha akarta volna, már eddig is elmetszhette volna egy gyors mozdulattal azt a kecses ívű, hamuszín bőrű nyakat. Ám a szép nyak tulajdonosa nem ártott neki, és amíg ez biztosan így is marad, Drann nem kíván vért ontani. Ám a kérés komolyságának a kardél apró, de erősödő nyomása ad hangsúlyt, aminek a mégoly kecses nyak bőre már csak igen rövid ideig fog tudni ellenállni.
Ha ily módon valóban kölcsönösen kinyilvánítják mély bizalmukat a másik iránt, és a betolakodó hajlandó ésszerűen cselekedni, akkor elkezdődhet a beszélgetés is, és a wegtoreni talán még a kard hegyét is leengedi a torkocska közeléből.*
- Itthon vagy? *kérdez vissza ebben az esetben az elf.* - Talán a család egyik tagja lennél? Nem ismerlek.
*És válaszol is a feltett kérdésre, ha az elhangzik valóban.*
- A család egyik régi barátja vagyok. Dranndreshiann Morla DeLhor, szolgálatodra, Wegtorenből. *hajtja meg egy cseppet magát egy nemeself arisztokráciájával. Moon adott az etikettre, méghozzá a felszínire, és Drann mindig is csodálkozott, hogy a kormosok szemmel láthatóan elfogadták őt matrónájuknak. Dehát Moon az Moon volt, aki mindenkit elvarázsolt.*
3730. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-02-17 13:44:32
Üzenet elküldve: 2020-02-17 13:44:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Dranndreshiann Morla DeLhor//
*Sajnos nem számított arra, hogy idebent bárki is rejtőzhet, viszont a fejében megfordul, hogy eset még a romos épületben tartózkodhatnak szolgák, akiknek ugye nincs hova menniük. Teljesen logikus lenne, ha itt akarnák meghúzni magukat, viszont azt is sejtette, hogy ha így van, akkor az itt lakásuk jeleit nagyon nehéz lesz elfedniük, ami nyilván neki jól jön. Ahogy besimul a falhoz, a meglepetés erejével felvértezve, azaz eleinte azt hiszi, nála van az előny, szolgálóról lévén, nem gondolja, hogy azoknak van annyi harci tapasztalata, hogy felfigyeljenek rá. Azonban a hirtelen támadt csend másról árulkodik.
~Talán fosztogató? De hiszen, már mindent elvittek, amit értek. ~ Csak továbbra is szorítja a kezében a tőrt a mellkasáig emelve, miközben latolgatja az esélyeket.
~Pszittegést nem hallottam, lehetséges, hogy egyedül van. Talán túl hangos voltam. ~ Már bánja is, hogy annyira óvatlanul lépett be a kapun, azaz annak a helyén. Fülel, épp, hogy csak annyit lélegzik amennyit nagyon muszáj. Mikor megérzi a közelében a nem odaillő tárgy érintését, a kés feljebb kúszik és próbálja eltolni azzal a kard pengéjét a nyakától.*
-Nem akarlak bántani. *Szögezi le, hiszen ebben a helyzetben azaz első, hogy felmérje, mi is a másik szándéka. Abban is bizonyos, ha ő lenne jobb helyzetben, a másikat üvegcserépen térdepeltetve faggatná, miközben a gerincébe térdel.*
-Én itt otthon vagyok, de te ki vagy? Talán a család egyik volt szolgája? *Bár, ha sikerül jobban szemrevételezni a kardot, egyértelművé válik számára, hogy erről itt talán szó sincsen.
~Biztos haramia, vagy csak nincstelen. ~ Már most forrong belül a dühtől, hogy ilyenek lepik el a kúriát, nem tisztelve a nagy múltú család emlékeinek megmaradt romjait. De milyen meggondolatlanság lenne elsőre rablónak nevezni a férfit, akinek a kezében a nagyobb fegyver lapul.*
*Sajnos nem számított arra, hogy idebent bárki is rejtőzhet, viszont a fejében megfordul, hogy eset még a romos épületben tartózkodhatnak szolgák, akiknek ugye nincs hova menniük. Teljesen logikus lenne, ha itt akarnák meghúzni magukat, viszont azt is sejtette, hogy ha így van, akkor az itt lakásuk jeleit nagyon nehéz lesz elfedniük, ami nyilván neki jól jön. Ahogy besimul a falhoz, a meglepetés erejével felvértezve, azaz eleinte azt hiszi, nála van az előny, szolgálóról lévén, nem gondolja, hogy azoknak van annyi harci tapasztalata, hogy felfigyeljenek rá. Azonban a hirtelen támadt csend másról árulkodik.
~Talán fosztogató? De hiszen, már mindent elvittek, amit értek. ~ Csak továbbra is szorítja a kezében a tőrt a mellkasáig emelve, miközben latolgatja az esélyeket.
~Pszittegést nem hallottam, lehetséges, hogy egyedül van. Talán túl hangos voltam. ~ Már bánja is, hogy annyira óvatlanul lépett be a kapun, azaz annak a helyén. Fülel, épp, hogy csak annyit lélegzik amennyit nagyon muszáj. Mikor megérzi a közelében a nem odaillő tárgy érintését, a kés feljebb kúszik és próbálja eltolni azzal a kard pengéjét a nyakától.*
-Nem akarlak bántani. *Szögezi le, hiszen ebben a helyzetben azaz első, hogy felmérje, mi is a másik szándéka. Abban is bizonyos, ha ő lenne jobb helyzetben, a másikat üvegcserépen térdepeltetve faggatná, miközben a gerincébe térdel.*
-Én itt otthon vagyok, de te ki vagy? Talán a család egyik volt szolgája? *Bár, ha sikerül jobban szemrevételezni a kardot, egyértelművé válik számára, hogy erről itt talán szó sincsen.
~Biztos haramia, vagy csak nincstelen. ~ Már most forrong belül a dühtől, hogy ilyenek lepik el a kúriát, nem tisztelve a nagy múltú család emlékeinek megmaradt romjait. De milyen meggondolatlanság lenne elsőre rablónak nevezni a férfit, akinek a kezében a nagyobb fegyver lapul.*
3729. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-02-16 18:51:11
Üzenet elküldve: 2020-02-16 18:51:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
// Neeyiruth Dwirinthalen //
*Most is ezen ügyködik éppen, semmi különös nincs tervbe véve, húst pirít, kenyere van a Piacról, az artheniori piac szerencsére szinte a régi, bármit megkaphatsz, szó szerint bármit, csak legyen rá elég aranyad.
~Sült hús, friss kenyér, sültalma. Fejedelmi lakoma.~ gondolja előre élvezkedve az elf, amikor zajt hall.
Mint amikor valakinek a csizmája alatt kavics vagy kőtörmelék sír. Megáll egy pillanatra a késsel a kezében, aztán óvatosan leteszi azt, és félrehúzza a sülő ételt. Bármi vagy bárki is az, aki jár a házban, már ha valóban jár itt valaki, nem fogja miatta odaégetni a vacsoráját, abban biztos.
Nem, nem csalta meg az elf hallása, fülel tovább. Valaki matat odakinn, a folyosón túl.
~Hát rendben. Lássuk, ki vagy!~ gondolja Drann, mert túl tág a lehetséges ólálkodók köre. Egy fosztogató, egy csak szimplán idekíváncsiskodó artheniori, egy utcakölyök a szegénynegyedből, egy Pirtianesből ideküldött, a Dwirinthalenek után szaglászó Suttogó, vagy épp valaki a családból: bárki lehet.
~Egy biztos: nem engem keres.~
Úgyhogy Drann úgy véli, célszerűbb lesz először tisztán látnia.
Így a kardja után nyúl, aztán szépen, halkan kihátrál a konyhából, kezében egy villával, és meghúzódik az ajtóval szemben, az alkóvban, ahonnan tökéletesen rálátni a konyha bejáratára.
Fülel, majd könnyedén behajítja a villát, rá az asztal tetejére, hadd csapjon egy kis zajt.
Aztán szépen, nyugodtan várakozik.
A várakozás eredménnyel is jár: halk léptek közelegnek, amik megállnak az ajtó mellett, aztán csend, még lélegzést sem hall az elf, bármennyire fülel. ~Már ketten várunk.~
Halkan, nagyon halkan, ehhez minden ügyességét latba vetve előrelép, a míves hosszúkardot hegyével előre nyújtva. Így, ha minden igaz, és nem lepleződik le hamarabb, a hófehér hajzuhatag falhoz lapuló tulajdonosa egyszer csak azt veheti észre, hogy torkát oldalról hideg vas érinti.*
- Ki vagy? És mire készülsz éppen, mondd csak? *kérdezi Drann higgadtan, ha így alakulnak a dolgok, a kard hegyével megpróbálva óvatosan hátrébb tolni a makrancoskodó fürtöket.*
*Most is ezen ügyködik éppen, semmi különös nincs tervbe véve, húst pirít, kenyere van a Piacról, az artheniori piac szerencsére szinte a régi, bármit megkaphatsz, szó szerint bármit, csak legyen rá elég aranyad.
~Sült hús, friss kenyér, sültalma. Fejedelmi lakoma.~ gondolja előre élvezkedve az elf, amikor zajt hall.
Mint amikor valakinek a csizmája alatt kavics vagy kőtörmelék sír. Megáll egy pillanatra a késsel a kezében, aztán óvatosan leteszi azt, és félrehúzza a sülő ételt. Bármi vagy bárki is az, aki jár a házban, már ha valóban jár itt valaki, nem fogja miatta odaégetni a vacsoráját, abban biztos.
Nem, nem csalta meg az elf hallása, fülel tovább. Valaki matat odakinn, a folyosón túl.
~Hát rendben. Lássuk, ki vagy!~ gondolja Drann, mert túl tág a lehetséges ólálkodók köre. Egy fosztogató, egy csak szimplán idekíváncsiskodó artheniori, egy utcakölyök a szegénynegyedből, egy Pirtianesből ideküldött, a Dwirinthalenek után szaglászó Suttogó, vagy épp valaki a családból: bárki lehet.
~Egy biztos: nem engem keres.~
Úgyhogy Drann úgy véli, célszerűbb lesz először tisztán látnia.
Így a kardja után nyúl, aztán szépen, halkan kihátrál a konyhából, kezében egy villával, és meghúzódik az ajtóval szemben, az alkóvban, ahonnan tökéletesen rálátni a konyha bejáratára.
Fülel, majd könnyedén behajítja a villát, rá az asztal tetejére, hadd csapjon egy kis zajt.
Aztán szépen, nyugodtan várakozik.
A várakozás eredménnyel is jár: halk léptek közelegnek, amik megállnak az ajtó mellett, aztán csend, még lélegzést sem hall az elf, bármennyire fülel. ~Már ketten várunk.~
Halkan, nagyon halkan, ehhez minden ügyességét latba vetve előrelép, a míves hosszúkardot hegyével előre nyújtva. Így, ha minden igaz, és nem lepleződik le hamarabb, a hófehér hajzuhatag falhoz lapuló tulajdonosa egyszer csak azt veheti észre, hogy torkát oldalról hideg vas érinti.*
- Ki vagy? És mire készülsz éppen, mondd csak? *kérdezi Drann higgadtan, ha így alakulnak a dolgok, a kard hegyével megpróbálva óvatosan hátrébb tolni a makrancoskodó fürtöket.*
3728. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-02-16 18:06:15
Üzenet elküldve: 2020-02-16 18:06:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Dranndreshiann Morla DeLhor//
*Miután végre egy félénk kis utcagyerek szóba mert állni vele, néhány arany reményében, már egyenesben van, hogy meglelje a régi családi kúria helyét. A környékbeli romos épületek tanúskodnak a rombolásról és az eluralkodó káoszról, amely egykoron ezeket az utcákat ostromolta. ~Bárcsak itt lehettem volna. ~ Ezekből azonban következik, hogy az épület amelyet kutat sem úszhatta meg ép bőrrel a dolgot.
Amint megpillantja az emlékeiben olyan homályosan derengő épület sziluettjét, már bizonyos benne, meglelte. A szája lekonyul és valami rideg érzelemmentesség ül ki az arcára, mikor némi körültekintés után belép a szebb napokat is látott főkapun, azaz a helyén. Mindig is úgy élt az emlékeiben a kúria, mint egy emlékcsarnok, amelynek a falai telis- tele vannak a régmúlt idők zsarnoki és tiszteletreméltó asszonyaival, akik a rendet és az állandóságot jelentették, mióta a felszínére léptek ennek a hitehagyott világnak. Mindenütt leszaggatott drapériák és a földet vastagon beborító maradványai, a hajdanán itt katonás rendben tartott emlékeknek és ősöknek. Miután már nagy sóhajtással tudomásul vette a látottakat, jobbra indul meg, a hajdani társalgó irányába. Odabent is minden széthordva, taposva ledöntve, széjjelszaggatva, mintha csak valami huszadrangú vallás templomába szabadultak volna be az elégedetlen és dühös hitetlenek. Erőteljesen morzsol szét a talpa alatt egy nagyobb vázamaradványt, majd a következő lépésénél lehajol a földre, egy viszonylag épségben, de törve lévő gyertyatartóért. Össze is szed bele három gyertyát, néhol hiányos a viaszozás, de ha meggyújtja világít még.*
-Bizonyára most nagyon bánatos a Sötét Anya, a helyében én is leölném mindet. *Morog az orra alá, ahogy a szeme átsiklik a hajdanán még tekercsekkel és könyvekkel teli polcon, a tudás hű őrzőjén, amit ugyancsak a tiszteletlen csürhe lábnyoma bélyegez. ~A matróna bizonyosan elhagyta már ezt a helyet. ~ Ahogy hallja, néhol kaparászás töri csak meg a csendet, de talán még a szolgálati szállásokon leledzhet szolga, aki tudhatja merre keresse a család megmaradt darabjait. Ekkor hall meg valami jelentősebb neszt a konyhából. Megindul az irányába, majd a nyitott ajtó mellé simul a falhoz és a jobb kezével kihúz egy dobótőrt, a fegyvert egészen a mellkasáig emeli, készületbe.*
*Miután végre egy félénk kis utcagyerek szóba mert állni vele, néhány arany reményében, már egyenesben van, hogy meglelje a régi családi kúria helyét. A környékbeli romos épületek tanúskodnak a rombolásról és az eluralkodó káoszról, amely egykoron ezeket az utcákat ostromolta. ~Bárcsak itt lehettem volna. ~ Ezekből azonban következik, hogy az épület amelyet kutat sem úszhatta meg ép bőrrel a dolgot.
Amint megpillantja az emlékeiben olyan homályosan derengő épület sziluettjét, már bizonyos benne, meglelte. A szája lekonyul és valami rideg érzelemmentesség ül ki az arcára, mikor némi körültekintés után belép a szebb napokat is látott főkapun, azaz a helyén. Mindig is úgy élt az emlékeiben a kúria, mint egy emlékcsarnok, amelynek a falai telis- tele vannak a régmúlt idők zsarnoki és tiszteletreméltó asszonyaival, akik a rendet és az állandóságot jelentették, mióta a felszínére léptek ennek a hitehagyott világnak. Mindenütt leszaggatott drapériák és a földet vastagon beborító maradványai, a hajdanán itt katonás rendben tartott emlékeknek és ősöknek. Miután már nagy sóhajtással tudomásul vette a látottakat, jobbra indul meg, a hajdani társalgó irányába. Odabent is minden széthordva, taposva ledöntve, széjjelszaggatva, mintha csak valami huszadrangú vallás templomába szabadultak volna be az elégedetlen és dühös hitetlenek. Erőteljesen morzsol szét a talpa alatt egy nagyobb vázamaradványt, majd a következő lépésénél lehajol a földre, egy viszonylag épségben, de törve lévő gyertyatartóért. Össze is szed bele három gyertyát, néhol hiányos a viaszozás, de ha meggyújtja világít még.*
-Bizonyára most nagyon bánatos a Sötét Anya, a helyében én is leölném mindet. *Morog az orra alá, ahogy a szeme átsiklik a hajdanán még tekercsekkel és könyvekkel teli polcon, a tudás hű őrzőjén, amit ugyancsak a tiszteletlen csürhe lábnyoma bélyegez. ~A matróna bizonyosan elhagyta már ezt a helyet. ~ Ahogy hallja, néhol kaparászás töri csak meg a csendet, de talán még a szolgálati szállásokon leledzhet szolga, aki tudhatja merre keresse a család megmaradt darabjait. Ekkor hall meg valami jelentősebb neszt a konyhából. Megindul az irányába, majd a nyitott ajtó mellé simul a falhoz és a jobb kezével kihúz egy dobótőrt, a fegyvert egészen a mellkasáig emeli, készületbe.*
3727. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-02-16 13:47:20
Üzenet elküldve: 2020-02-16 13:47:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
// Teysus nyomában //
*A mindig is ősi időkből származónak látszó, hatalmas régi épülethez érve aztán egyszerre szorul össze a szíve az őt fogadó látványtól, és könnyebbül meg, hogy egyáltalán: ha feltépett, lógó ajtószárnyakkal, és elhagyatottan is, de legalább áll a valahai Dwirinthalen-palota.
~Bár persze régen is úgy nézett ki, mintha évtizedek óta senki nem lépett volna be a kapuján. De ez most valahogy más.~ Mégis, Drann valahogy reménykedik.
De ahogy belép, elillan minden illúziója. ~Túl világos van.~ gondolja. A legszembetűnőbb a kifosztottság és a kézzelfogható dúlásnyomok mellett a korábban gondosan befüggönyözött, titkokat rejtő félhomály teljes hiánya: lógó, vagy hiányzó függönyök, tépett festmények, vagy csak a megfakult helyük a falakon.
Szívszorító látvány. Mégis, még így is, az épület hordoz valamilyen komor, súlyos szépséget, és a szag, az a különös ódon szag még mindig belengi az egész házat.
Drann lassan, szobáról szobára végigjárja az egész épületet, fent az emeleti szintet is, valahol titokban még mindig azt remélve, hogy egyszer csak előbukkan valaki, bárki, egyetlen élő személy, ha más nem, egy bujkáló hajléktalan, vagy néhány szegénynegyedi kolduskölyök, de csalatkoznia kell.
Ha volt is valaki, most senki sem lakik itt. ~Talán szolgálókra bízták a pusztulás után, de ők is sorsára hagyták az épületet.~ gondolja, mert néhány szobában mintha megpróbálták volna helyreállítani a károkat.
Aztán gondol egyet. Laknia úgyis kell valahol most Atheniorban. Miért ne fészkelhetné ide be magát?
Legfeljebb azt mondja, ha bárki is megjelenik, amiben az elf a látottak után erősen kételkedik, hogy a család régi barátja. Ami igaz is.
Úgyhogy a következő napokat a wegtoreni elf itt tölti, innen jár ki a városba, és a környékére. Lassan egészen sok mindent megtud a lázadás során történtekről, és az azt követő időszakról a piactéri és a fogadóbeli beszélgetésekből.
Berendezkedik az egyik emeleti szobában, szépen rendbehozva annak állapotát, és tőle telhetően kicsinosítja a konyhát is, ahol még arra is vetemedik, hogy időnként főzzön egyet.
Egy dologra gondosan ügyel. Minden alkalommal fejet hajt a Sötét anya obszidián szobra előtt, amikor elhalad mellette: ki ne vívja a ház egyetlen jelenlegi úrnőjének haragját.
Arról is hall pletykákat, hogy a Dwirinthalenek a lázadás után Thargföldre mentek, és hogy a lázadás során az egyik legnagyobb ostromot éppen a Dwirinthalen-kúria szenvedte el, rengeteg halottal.
~Vajon visszatérnek valaha? Visszanyeri a régi fényét még? Kár érte, igazán!~ gondolja Drann, bár ő éppen jól elvan az elhagyott épületben.*
*A mindig is ősi időkből származónak látszó, hatalmas régi épülethez érve aztán egyszerre szorul össze a szíve az őt fogadó látványtól, és könnyebbül meg, hogy egyáltalán: ha feltépett, lógó ajtószárnyakkal, és elhagyatottan is, de legalább áll a valahai Dwirinthalen-palota.
~Bár persze régen is úgy nézett ki, mintha évtizedek óta senki nem lépett volna be a kapuján. De ez most valahogy más.~ Mégis, Drann valahogy reménykedik.
De ahogy belép, elillan minden illúziója. ~Túl világos van.~ gondolja. A legszembetűnőbb a kifosztottság és a kézzelfogható dúlásnyomok mellett a korábban gondosan befüggönyözött, titkokat rejtő félhomály teljes hiánya: lógó, vagy hiányzó függönyök, tépett festmények, vagy csak a megfakult helyük a falakon.
Szívszorító látvány. Mégis, még így is, az épület hordoz valamilyen komor, súlyos szépséget, és a szag, az a különös ódon szag még mindig belengi az egész házat.
Drann lassan, szobáról szobára végigjárja az egész épületet, fent az emeleti szintet is, valahol titokban még mindig azt remélve, hogy egyszer csak előbukkan valaki, bárki, egyetlen élő személy, ha más nem, egy bujkáló hajléktalan, vagy néhány szegénynegyedi kolduskölyök, de csalatkoznia kell.
Ha volt is valaki, most senki sem lakik itt. ~Talán szolgálókra bízták a pusztulás után, de ők is sorsára hagyták az épületet.~ gondolja, mert néhány szobában mintha megpróbálták volna helyreállítani a károkat.
Aztán gondol egyet. Laknia úgyis kell valahol most Atheniorban. Miért ne fészkelhetné ide be magát?
Legfeljebb azt mondja, ha bárki is megjelenik, amiben az elf a látottak után erősen kételkedik, hogy a család régi barátja. Ami igaz is.
Úgyhogy a következő napokat a wegtoreni elf itt tölti, innen jár ki a városba, és a környékére. Lassan egészen sok mindent megtud a lázadás során történtekről, és az azt követő időszakról a piactéri és a fogadóbeli beszélgetésekből.
Berendezkedik az egyik emeleti szobában, szépen rendbehozva annak állapotát, és tőle telhetően kicsinosítja a konyhát is, ahol még arra is vetemedik, hogy időnként főzzön egyet.
Egy dologra gondosan ügyel. Minden alkalommal fejet hajt a Sötét anya obszidián szobra előtt, amikor elhalad mellette: ki ne vívja a ház egyetlen jelenlegi úrnőjének haragját.
Arról is hall pletykákat, hogy a Dwirinthalenek a lázadás után Thargföldre mentek, és hogy a lázadás során az egyik legnagyobb ostromot éppen a Dwirinthalen-kúria szenvedte el, rengeteg halottal.
~Vajon visszatérnek valaha? Visszanyeri a régi fényét még? Kár érte, igazán!~ gondolja Drann, bár ő éppen jól elvan az elhagyott épületben.*
3726. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2019-08-31 10:10:36
Üzenet elküldve: 2019-08-31 10:10:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A titkok gazdái//
* Fäenro engedelmesen közelebb jön, bár lehet kérés nélkül is megtette volna. Nagyon rácsodálkozik a mézre. Nem olcsó dolog ez, az biztos. Beledugja az úját, mint Nimral és megkóstolja. Valószínűleg ízlik neki, mert rögtön repetázik belőle, két újjal. A sötételf csak sejtelmesen mosolyog. Ő is tapasztalta a saját bőrén milyen a nélkülözés. Az ilyen ételekről csak beszéltek, hogy milyen jó is lehet. Nimral nem kedves, csak olyanokkal, akik erre rászolgálnak. Ékes példája volt ennek Bobbir. Kedves udvarias, de nyomulós volt és nem piszkolta volna a be a kezét. Rulcart pedig nem fogja közzel engedni magához, mert nem bízik benne teljesen. Amúgy se éri meg a munkaadóval személyeskedni. A kölyök viszont, még egy csiszolatlan gyémánt. Na meg ki nem szereti, ha valakit taníthat. Így vele rendesen fog bánni, amíg megérdemli.*
– Tudod mit, ezt neked adom. Gyorsan nézzünk fel az emeletre, aztán irány a piac. Veszünk egy szép kenyeret és reggelizünk. Na mit szólsz hozzá?* Azzal átadja a lezárt üveget a társának. Ha nincs ellenvetése, akkor elindulnak az emeletre. Sorra járják a szobákat, de valószínűleg semmit nem érdemlegeset nem találnak. Nimralnak feltűnik egy gyakorta megjelenő fekete szobor. Egy női alakot ábrázol. Nem tudja eldönteni, hogy valami istenség vagy egy volt családtag. Végül egy valaha díszes szobához érnek. A falon egy sötételf nő portréja van. ~ Biztos a hát feje volt. ~ Egy nagy ágyat lát a szobában, ami látott már szebb napokat is. Nem tudja megállni, hogy ne ugorjon rá. Még így is kényelmes, bár hangos recsegéssel tiltakozik.*
– Na jól van ideje lenne menni, mert itt nem fogunk semmit találni.* Mondja az ágyon fekve.*
A hozzászólás írója (Nimral Destrila) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.31 10:14:59
* Fäenro engedelmesen közelebb jön, bár lehet kérés nélkül is megtette volna. Nagyon rácsodálkozik a mézre. Nem olcsó dolog ez, az biztos. Beledugja az úját, mint Nimral és megkóstolja. Valószínűleg ízlik neki, mert rögtön repetázik belőle, két újjal. A sötételf csak sejtelmesen mosolyog. Ő is tapasztalta a saját bőrén milyen a nélkülözés. Az ilyen ételekről csak beszéltek, hogy milyen jó is lehet. Nimral nem kedves, csak olyanokkal, akik erre rászolgálnak. Ékes példája volt ennek Bobbir. Kedves udvarias, de nyomulós volt és nem piszkolta volna a be a kezét. Rulcart pedig nem fogja közzel engedni magához, mert nem bízik benne teljesen. Amúgy se éri meg a munkaadóval személyeskedni. A kölyök viszont, még egy csiszolatlan gyémánt. Na meg ki nem szereti, ha valakit taníthat. Így vele rendesen fog bánni, amíg megérdemli.*
– Tudod mit, ezt neked adom. Gyorsan nézzünk fel az emeletre, aztán irány a piac. Veszünk egy szép kenyeret és reggelizünk. Na mit szólsz hozzá?* Azzal átadja a lezárt üveget a társának. Ha nincs ellenvetése, akkor elindulnak az emeletre. Sorra járják a szobákat, de valószínűleg semmit nem érdemlegeset nem találnak. Nimralnak feltűnik egy gyakorta megjelenő fekete szobor. Egy női alakot ábrázol. Nem tudja eldönteni, hogy valami istenség vagy egy volt családtag. Végül egy valaha díszes szobához érnek. A falon egy sötételf nő portréja van. ~ Biztos a hát feje volt. ~ Egy nagy ágyat lát a szobában, ami látott már szebb napokat is. Nem tudja megállni, hogy ne ugorjon rá. Még így is kényelmes, bár hangos recsegéssel tiltakozik.*
– Na jól van ideje lenne menni, mert itt nem fogunk semmit találni.* Mondja az ágyon fekve.*
A hozzászólás írója (Nimral Destrila) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.31 10:14:59
3725. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2019-08-30 22:30:42
Üzenet elküldve: 2019-08-30 22:30:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A titkok gazdái//
*Hatalmas rumli és por ez a hely. Fäenro nem különösebben borzad el rajta mert általában ilyen helyeken alszik. Követi Nimralt, ám a kamrában megáll és egyedül marad. Itt, ahol a falak magukba zárták a füstölt hús illatát megdermed a láb és álmodik az éhes gyomor. Nem tudja, hány perce áll már ott, egyszer csak Nimralt hallja. Mikor a konyhába ér egy üveget lát a nő kezében. Nimral kínálja vele és őmaga is megkóstolja. Azt mondja, ez a valami a híres méz, amit mindenki szeret, aki megengedheti magának.*
- Méz? Hát ilyen a méz? *csodálkozik a látványra. Még sosem kóstolta ezt a különlegességet. Közelebb húzódik az üveghez, így Nimralhoz is. Hirtelen rátör egy érzés, hogy milyen kellemes a nő közelsége, pedig nem ér hozzá. Talán utoljára az édesanyja kínálta édességgel, talán emiatt érzi magát úgy, mint akit elvarázsoltak. Ő is beledugja egy ujját az üvegbe. Mikor megkóstolja, szemei kikerekednek. Kellemes, édes ízt érez. Az aranysárga massza símogatja nyelőcsövét és az üres gyomrát. Ettől szinte megvadul, rögtön még két ujjnyit benyom, aztán szerencsére rájön, mennyire tiszteletlen dolog így zabálni Nimral kezéből.*
- Köszönöm! *Szól hirtelen, kissé hangosabban, majd megállja, hogy tovább dézsmáljon.*
*Hatalmas rumli és por ez a hely. Fäenro nem különösebben borzad el rajta mert általában ilyen helyeken alszik. Követi Nimralt, ám a kamrában megáll és egyedül marad. Itt, ahol a falak magukba zárták a füstölt hús illatát megdermed a láb és álmodik az éhes gyomor. Nem tudja, hány perce áll már ott, egyszer csak Nimralt hallja. Mikor a konyhába ér egy üveget lát a nő kezében. Nimral kínálja vele és őmaga is megkóstolja. Azt mondja, ez a valami a híres méz, amit mindenki szeret, aki megengedheti magának.*
- Méz? Hát ilyen a méz? *csodálkozik a látványra. Még sosem kóstolta ezt a különlegességet. Közelebb húzódik az üveghez, így Nimralhoz is. Hirtelen rátör egy érzés, hogy milyen kellemes a nő közelsége, pedig nem ér hozzá. Talán utoljára az édesanyja kínálta édességgel, talán emiatt érzi magát úgy, mint akit elvarázsoltak. Ő is beledugja egy ujját az üvegbe. Mikor megkóstolja, szemei kikerekednek. Kellemes, édes ízt érez. Az aranysárga massza símogatja nyelőcsövét és az üres gyomrát. Ettől szinte megvadul, rögtön még két ujjnyit benyom, aztán szerencsére rájön, mennyire tiszteletlen dolog így zabálni Nimral kezéből.*
- Köszönöm! *Szól hirtelen, kissé hangosabban, majd megállja, hogy tovább dézsmáljon.*
3724. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2019-08-29 22:05:08
Üzenet elküldve: 2019-08-29 22:05:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A titkok gazdái//
* Hát úgy néz ki, hogy késve jöttek, mert már kirámolták a helyet. Nem tudja, mi történt itt, de sejti, hogy köze van a lázadáshoz. Csak bútorok és törmelék, amit találnak. Elnagyoltan nézi a helyett. Beletúr ide-oda. Semmi értékes.*
– Úgy látszik, hogy itt nem nagyon fogunk semmi hasznosat találni. Mondjuk számítottam rá. De azért nézzünk szét, ki tudja. *Ezzel neki is állhatnak a bejárni a helyet. Így juthatnak el a volt konyháig. Valószínűtlennek tartja, hogy pont itt lenne valami. Unottan rugdossa az edényeket. Közben felfedez egy raktár szerű helységet is. Valószínűleg itt tárolták a tartós élelmiszereket. Ez is üres, ami van is az már nem alkalmas fogyasztásra. Már indulna is kifelé, mikor az útjába kerül egy öreg törött fadoboz. Jól belerúg, amitől az még jobban megtörik. A láda üres belseje elé tárul. Már lépne is tovább, mikor valamit megpillant a szeme sarkából. A sarokban egy poros üveg pihen a földön. Teljesen jelentéktelen, de azért Nimral csak megnézi közelebbről is. Az üveg épnek tűnik, ezért felveszi. Súlya az van, és amikor áttörli az üveget megpillantja a tartalmát. Aranyló méz van benne. Mivel az nem tud megromlani, ezért magához veszi. ~ Jól el bújt ez kis huncut üveg. Talán ezért is nem vette senki észre. ~ Ezzel elhagyja a helységet és visszamegy a konyhába. Valahol a környéken kéne lennie a társának is. Ha meglátja, akkor magához hívja.*
– Gyere csak, mert találtam valamit. Ezt nézd meg. * azzal felé mutatja az üveget* Úgy látom méz lehet. Ettél már ilyet?* Kérdezi és lecsavarja a kupakot. Nem megy ez olyan egyszerűen, mert az idő kissé rágyógyította a tetejét. Azért végül csak megadja magát, ezzel feltárva aranyló tartalmát. A lány belemártja az egyik úját, majd a szájába helyezi.*
– Hmmm. Tényleg az és milyen finom. Gyere és kóstold csak meg!* Unszolja Fäenrot a dologra.*
* Hát úgy néz ki, hogy késve jöttek, mert már kirámolták a helyet. Nem tudja, mi történt itt, de sejti, hogy köze van a lázadáshoz. Csak bútorok és törmelék, amit találnak. Elnagyoltan nézi a helyett. Beletúr ide-oda. Semmi értékes.*
– Úgy látszik, hogy itt nem nagyon fogunk semmi hasznosat találni. Mondjuk számítottam rá. De azért nézzünk szét, ki tudja. *Ezzel neki is állhatnak a bejárni a helyet. Így juthatnak el a volt konyháig. Valószínűtlennek tartja, hogy pont itt lenne valami. Unottan rugdossa az edényeket. Közben felfedez egy raktár szerű helységet is. Valószínűleg itt tárolták a tartós élelmiszereket. Ez is üres, ami van is az már nem alkalmas fogyasztásra. Már indulna is kifelé, mikor az útjába kerül egy öreg törött fadoboz. Jól belerúg, amitől az még jobban megtörik. A láda üres belseje elé tárul. Már lépne is tovább, mikor valamit megpillant a szeme sarkából. A sarokban egy poros üveg pihen a földön. Teljesen jelentéktelen, de azért Nimral csak megnézi közelebbről is. Az üveg épnek tűnik, ezért felveszi. Súlya az van, és amikor áttörli az üveget megpillantja a tartalmát. Aranyló méz van benne. Mivel az nem tud megromlani, ezért magához veszi. ~ Jól el bújt ez kis huncut üveg. Talán ezért is nem vette senki észre. ~ Ezzel elhagyja a helységet és visszamegy a konyhába. Valahol a környéken kéne lennie a társának is. Ha meglátja, akkor magához hívja.*
– Gyere csak, mert találtam valamit. Ezt nézd meg. * azzal felé mutatja az üveget* Úgy látom méz lehet. Ettél már ilyet?* Kérdezi és lecsavarja a kupakot. Nem megy ez olyan egyszerűen, mert az idő kissé rágyógyította a tetejét. Azért végül csak megadja magát, ezzel feltárva aranyló tartalmát. A lány belemártja az egyik úját, majd a szájába helyezi.*
– Hmmm. Tényleg az és milyen finom. Gyere és kóstold csak meg!* Unszolja Fäenrot a dologra.*
3723. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2019-08-28 23:45:07
Üzenet elküldve: 2019-08-28 23:45:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A titkok gazdái//
*Figyelmesen hallgatja Nimralt. Ugyan a felnőttek nagy része nem a megbízhatóságról vagy a segítőkészségről volt híres eddigi múltjában, van az a helyzet, amikor egyszerűen nincs más választása, mint bízni a tapasztaltabban. Emellett Nimral kedvesnek, szerethetőnek tűnik. Figyelmezteti magát, ne legyen naiv! Egy bűnözőhöz társult és bűnt követ el. Tett már hasonlót, ha nem is ilyen kaliberűt. Egy a lényeg, ezek nem az új barátságokról szólnak. Itt az érdek diktál. Mikor Nimral felveti, hogy a dolgok legjavát maguknak tartsák meg, teljesen egyetért.*
- Rendben. Készen vagyok, mehetünk!
*Elindulnak és ő már biztos benne, ha bárkivel találkoznak, futni fog. Nem bízza egy itt lakó hiszékenységére vagy túlzott jóindulatára az életét. Csak egy pillanat van, amikor elfuthat, és az mindig az első.*
*Figyelmesen hallgatja Nimralt. Ugyan a felnőttek nagy része nem a megbízhatóságról vagy a segítőkészségről volt híres eddigi múltjában, van az a helyzet, amikor egyszerűen nincs más választása, mint bízni a tapasztaltabban. Emellett Nimral kedvesnek, szerethetőnek tűnik. Figyelmezteti magát, ne legyen naiv! Egy bűnözőhöz társult és bűnt követ el. Tett már hasonlót, ha nem is ilyen kaliberűt. Egy a lényeg, ezek nem az új barátságokról szólnak. Itt az érdek diktál. Mikor Nimral felveti, hogy a dolgok legjavát maguknak tartsák meg, teljesen egyetért.*
- Rendben. Készen vagyok, mehetünk!
*Elindulnak és ő már biztos benne, ha bárkivel találkoznak, futni fog. Nem bízza egy itt lakó hiszékenységére vagy túlzott jóindulatára az életét. Csak egy pillanat van, amikor elfuthat, és az mindig az első.*
3722. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2019-08-17 14:58:55
Üzenet elküldve: 2019-08-17 14:58:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A titkok gazdái//
* Egy pillanatra, mintha meglepődne a kölyök, de utána magabiztosan kezd el beszélni.*
– Jól van Fäenro. Akkor irány az a kúria.* Azzal megindul arra amerre a helynek lennie kell, feltételezi, hogy újdonsült társa is vele tart. Egy nagy és idősnek tűnő épülethez érnek. A falakat borostyán lepi be. Az ablakokat sötét függönyök takarják el. Első ránézésre, nem túl barátságos helynek néz ki. Mielőtt belépnének a nagy és elég öregnek tűnő kétszárnyú kapun, még ellátja Fäenrot néhány tanáccsal.*
– Nem tudom mit találunk bent, de a legfontosabb, hogy csendben és észrevétlenül haladjunk. Ha valakivel összefutnál két lehetőséged lesz. Vagy megpróbálod beadni neki, hogy szegény eltévedt gyerek vagy, aki menedéket keres. Vagy elfeded az arcod és menekülsz. Bent keres értékes és hasznos dolgokat. Ezek lehetnek papírok vagy tárgyak is. Ja igen jut eszembe. Ha találunk valami értékeset, arról nem feltétlenül kell tudnia Rulcarnak. Megtartjuk magunknak, neki maximum a töredékét juttatjuk el. Ne feled az első mindig te vagy. Ráadásul amiről nem tud az nem is fáj neki. Ha megérteted akkor mehetünk is* Ha van kérdés arra még válaszol, aztán belépnek az épületbe.*
* Egy pillanatra, mintha meglepődne a kölyök, de utána magabiztosan kezd el beszélni.*
– Jól van Fäenro. Akkor irány az a kúria.* Azzal megindul arra amerre a helynek lennie kell, feltételezi, hogy újdonsült társa is vele tart. Egy nagy és idősnek tűnő épülethez érnek. A falakat borostyán lepi be. Az ablakokat sötét függönyök takarják el. Első ránézésre, nem túl barátságos helynek néz ki. Mielőtt belépnének a nagy és elég öregnek tűnő kétszárnyú kapun, még ellátja Fäenrot néhány tanáccsal.*
– Nem tudom mit találunk bent, de a legfontosabb, hogy csendben és észrevétlenül haladjunk. Ha valakivel összefutnál két lehetőséged lesz. Vagy megpróbálod beadni neki, hogy szegény eltévedt gyerek vagy, aki menedéket keres. Vagy elfeded az arcod és menekülsz. Bent keres értékes és hasznos dolgokat. Ezek lehetnek papírok vagy tárgyak is. Ja igen jut eszembe. Ha találunk valami értékeset, arról nem feltétlenül kell tudnia Rulcarnak. Megtartjuk magunknak, neki maximum a töredékét juttatjuk el. Ne feled az első mindig te vagy. Ráadásul amiről nem tud az nem is fáj neki. Ha megérteted akkor mehetünk is* Ha van kérdés arra még válaszol, aztán belépnek az épületbe.*
3721. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2019-08-16 23:02:51
Üzenet elküldve: 2019-08-16 23:02:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A titkok gazdái//
*Pillanatra hátrál, mikor egy idegen a tetőről ugorva mellette landol. Hamar felismeri a nőt, akit mostanáig keresett tekintetével, az pedig rögtön megszólítja. Hangja tele van erővel. Feänro olyan életkedvet vél felfedezni benne, ami mindig is szimpatikus volt neki. Simogatja a lelkét, hogy Nimral nem kezelné kölyökként, hiszen szeret önmagára férfiként tekinteni, bármennyire nem az még.*
- Fäenro vagyok! Megyek veled, indulhatunk! *jelenti ki izgatottan. Alig várja már, amit csinálni fognak. Végre újra van társasága és célja, nem csak teng-leng az utcán. Az éhség is hajtja, de talán erősebb a kíváncsiság, hogy Nimral miket fog neki mutatni. Rosszba keveredik, ezzel tisztában van, mégis, mikor beosonnak a gazdag kúriába, félni kezd. Volt már korábban is, hogy lopott mások házából, de nem ilyen gazdagoktól. A gazdagok erősek, de bízik most Nimralban. A nő tapasztalt és magabiztos.*
*Pillanatra hátrál, mikor egy idegen a tetőről ugorva mellette landol. Hamar felismeri a nőt, akit mostanáig keresett tekintetével, az pedig rögtön megszólítja. Hangja tele van erővel. Feänro olyan életkedvet vél felfedezni benne, ami mindig is szimpatikus volt neki. Simogatja a lelkét, hogy Nimral nem kezelné kölyökként, hiszen szeret önmagára férfiként tekinteni, bármennyire nem az még.*
- Fäenro vagyok! Megyek veled, indulhatunk! *jelenti ki izgatottan. Alig várja már, amit csinálni fognak. Végre újra van társasága és célja, nem csak teng-leng az utcán. Az éhség is hajtja, de talán erősebb a kíváncsiság, hogy Nimral miket fog neki mutatni. Rosszba keveredik, ezzel tisztában van, mégis, mikor beosonnak a gazdag kúriába, félni kezd. Volt már korábban is, hogy lopott mások házából, de nem ilyen gazdagoktól. A gazdagok erősek, de bízik most Nimralban. A nő tapasztalt és magabiztos.*
3720. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2018-09-26 14:00:39
Üzenet elküldve: 2018-09-26 14:00:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Lassú léptekkel vág át az udvar törmelékei között. Mikor hallott az artheniori zavargásokról, kifejezetten örült a ténynek, hogy épp nem vendégeskedik egyik városi rokonánál sem és abban is biztos volt, hogy egy jó darabig nem jön még a város közelébe. Moon és Namy óta amúgy sincs senki, akihez a vérségi köteléken kívül bármi is hozzáfűzné.
Ennek ellenére most itt van az ajtó előtt.
Már épp kopogásra emelné a kezét, mikor amaz hirtelen résnyire kinyílik.*
- Nem megmondta, hogy óóóó.
*Sanzlyn szemei felcsillannak az öreg szolgáló láttán.*
- Hát megismersz?
*Nem hitte volna, de úgy látszik vannak még csodák.*
- Hát hogyne ismernélek.
*Mosolyodik el régi dadája, majd az arca átcsap rémületbe.*
- De gyere be gyorsan! Nem környék most nem biztonságos.
*Erre a lány hamar be is tér az előtérbe, csak hogy ott tágra nyílt szemekkel nézzen körbe.*
- Mi történt itt? A... többiek?
*Ezt nem gondolta volna. Mármint, mi a fészkes fene volt ebben a házban, amit eddig biztonságosabbnak hitt mint kellett volna.*
- Estanellaria úrnő a napokban távozott a többiek meg...
*Sanzlynnál ez a pont, ahol le kell ülnie, de nagyon gyorsan.*
Ennek ellenére most itt van az ajtó előtt.
Már épp kopogásra emelné a kezét, mikor amaz hirtelen résnyire kinyílik.*
- Nem megmondta, hogy óóóó.
*Sanzlyn szemei felcsillannak az öreg szolgáló láttán.*
- Hát megismersz?
*Nem hitte volna, de úgy látszik vannak még csodák.*
- Hát hogyne ismernélek.
*Mosolyodik el régi dadája, majd az arca átcsap rémületbe.*
- De gyere be gyorsan! Nem környék most nem biztonságos.
*Erre a lány hamar be is tér az előtérbe, csak hogy ott tágra nyílt szemekkel nézzen körbe.*
- Mi történt itt? A... többiek?
*Ezt nem gondolta volna. Mármint, mi a fészkes fene volt ebben a házban, amit eddig biztonságosabbnak hitt mint kellett volna.*
- Estanellaria úrnő a napokban távozott a többiek meg...
*Sanzlynnál ez a pont, ahol le kell ülnie, de nagyon gyorsan.*
3719. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2018-09-02 17:20:28
Üzenet elküldve: 2018-09-02 17:20:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Külön utakon//
*Meg kell emberelnie magát, hogy a nyeregben maradjon, mivel végtagjaiban nem sok erő maradt már az erőltetett menethez. Követi a másik kettőt, és nem nagyon törődik azzal, merre is mennek... egészen addig, míg újból ismerőssé nem válik a környezet. Ugyan a tömegnek már nyoma sincs, s mintha a szanaszét heverő testektől is igyekeztek volna valahogy megszabadulni, a szinte mindent borító vér szaga egyre inkább kitölti a levegőt, ahogy közelednek a kúriához.
Ha nem lenne ennyire végletesen elgyötört, bizonyosan hangot is adna egyet nem értésének; az élet számára sokkalta többet ér, mint néhány fegyver vagy értéktárgy, amit még begyűjthetnek erről az átkozott helyről. De most nincs abban az állapotban, hogy ellenkezzen, vagy egyáltalán elmondja véleményét; szó nélkül teszi azt, amit Harath mond... vagy legalábbis igyekszik.
Megindul hátra, az istálló felé, de nem jut túl messzire. A szétmarcangolt ló tetemébe botlik, ami egy pillanat alatt eszébe juttatja a néhány órával korábban történteket; a sikolyokat, a halálhörgéseket, Leandana szétvert arcát és az utolsó pár pillanatot, amit még ebben a világban töltött a nő. Bár alig váltott vele pár szót, s azokat sem éppen a legkellemesebb témáról, ideérkezése óta ő volt az egyetlen, aki valamelyest emberszámba vette... de már halott. Maradt Harath, meg a sötételf nő, akit kimentettek a csőcselék karmai közül.
Elmélkedéséből a barbár határozott lépteinek hangja ébreszti. Úgy tűnik, a férfinak nincs kedve kivárni, amíg Shaiyama összeszedi magát a rá bízott feladat elvégzéséhez, inkább ő maga lép a tettek mezejére. Egy darabig követi pillantásával, aztán inkább visszatér hátasához, s a nyeregbe tornássza magát. Míg a másik kettő visszatér kis beszerző körútjukról, a ló nyakára dől, hogy lopva pihenhessen néhány percet. Meglepően nyugodt állatnak tűnik, amiért Shaiyama most végtelenül hálás.
Ha tovább indulnak, természetesen ő is felegyenesedik és a többiek mellé zárkózik, tartva a Harath által diktált tempót.*
*Meg kell emberelnie magát, hogy a nyeregben maradjon, mivel végtagjaiban nem sok erő maradt már az erőltetett menethez. Követi a másik kettőt, és nem nagyon törődik azzal, merre is mennek... egészen addig, míg újból ismerőssé nem válik a környezet. Ugyan a tömegnek már nyoma sincs, s mintha a szanaszét heverő testektől is igyekeztek volna valahogy megszabadulni, a szinte mindent borító vér szaga egyre inkább kitölti a levegőt, ahogy közelednek a kúriához.
Ha nem lenne ennyire végletesen elgyötört, bizonyosan hangot is adna egyet nem értésének; az élet számára sokkalta többet ér, mint néhány fegyver vagy értéktárgy, amit még begyűjthetnek erről az átkozott helyről. De most nincs abban az állapotban, hogy ellenkezzen, vagy egyáltalán elmondja véleményét; szó nélkül teszi azt, amit Harath mond... vagy legalábbis igyekszik.
Megindul hátra, az istálló felé, de nem jut túl messzire. A szétmarcangolt ló tetemébe botlik, ami egy pillanat alatt eszébe juttatja a néhány órával korábban történteket; a sikolyokat, a halálhörgéseket, Leandana szétvert arcát és az utolsó pár pillanatot, amit még ebben a világban töltött a nő. Bár alig váltott vele pár szót, s azokat sem éppen a legkellemesebb témáról, ideérkezése óta ő volt az egyetlen, aki valamelyest emberszámba vette... de már halott. Maradt Harath, meg a sötételf nő, akit kimentettek a csőcselék karmai közül.
Elmélkedéséből a barbár határozott lépteinek hangja ébreszti. Úgy tűnik, a férfinak nincs kedve kivárni, amíg Shaiyama összeszedi magát a rá bízott feladat elvégzéséhez, inkább ő maga lép a tettek mezejére. Egy darabig követi pillantásával, aztán inkább visszatér hátasához, s a nyeregbe tornássza magát. Míg a másik kettő visszatér kis beszerző körútjukról, a ló nyakára dől, hogy lopva pihenhessen néhány percet. Meglepően nyugodt állatnak tűnik, amiért Shaiyama most végtelenül hálás.
Ha tovább indulnak, természetesen ő is felegyenesedik és a többiek mellé zárkózik, tartva a Harath által diktált tempót.*
3718. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2018-09-02 11:40:46
Üzenet elküldve: 2018-09-02 11:40:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Külön utakon//
*Mivel Shaiyama - nyilván valamiféle sokkhatás miatt - csak bambán ácsorog, ezért Harath, némi mérgelődéssel, de megcsinálja helyette, amit kell. Két lovat is talál, meg a két kutyát, amiket már csak Estanellaria segítségével mer magukhoz csalogatni. Ezzel a két lóval egészül ki kis karavánjuk, mely hátasokat a szekér mögé köti.*
- Menjünk akkor. Az út a legrövidebb: tisztás, szántó, tharg birtokok. Nem állunk meg senkinek. Ha balhé van, akkor is mentek tovább. Amon Ruadhot nehéz eltéveszteni. *még egyszer körbenéz, majd nyeregbe száll, és kis csapatával délnek fordul, mielőbb.*
*Mivel Shaiyama - nyilván valamiféle sokkhatás miatt - csak bambán ácsorog, ezért Harath, némi mérgelődéssel, de megcsinálja helyette, amit kell. Két lovat is talál, meg a két kutyát, amiket már csak Estanellaria segítségével mer magukhoz csalogatni. Ezzel a két lóval egészül ki kis karavánjuk, mely hátasokat a szekér mögé köti.*
- Menjünk akkor. Az út a legrövidebb: tisztás, szántó, tharg birtokok. Nem állunk meg senkinek. Ha balhé van, akkor is mentek tovább. Amon Ruadhot nehéz eltéveszteni. *még egyszer körbenéz, majd nyeregbe száll, és kis csapatával délnek fordul, mielőbb.*
3717. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2018-09-02 10:28:11
Üzenet elküldve: 2018-09-02 10:28:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Külön utakon//
*Míg Harath Shaiyamával társalog, van ideje gyorsan szót váltani a szolgálókkal, mit csináljanak, míg ő távol van. Van egy olyan érzése, nem fog egyhamar újra visszatérni, ezért szeretne részletes utasításokat adni a ház és az udvar rendbehozatalára, hogy mire legközelebb erre vetődik, régi fényében tündököljön az épület*
- Egy pillanat. *válaszol a férfi sürgetésére, majd csak akkor indul meg a kért körbevezetésre, mikor már mindent tisztázott a szolgákkal, amit szeretett volna. Előző ittjártakor a szobák jó részébe be sem tette a lábát, így igyekszik leplezni, hogy Sora szobájában is most jár először, ám a kelleténél talán mégis tovább időzik a helyiségben. A ház körbejárása során egész sok mindent talál, aminek később hasznát veheti, így fegyverekkel, bájitalokkal és amulettekkel felpakolva készül elhagyni a házat*
- Az. *válaszol röviden a férfi megjegyzésére, miközben egy utolsó pásztázó pillantást vet a ház belsejére*
- Azt hiszem, nincs más, mehetünk. *fordul végül Harath felé. Bár érzelmi és családi alapon még jó néhány tárgyat elhozna, most tényleg csak a hasznosság számít. ~A többit majd ha visszatértem...~ gondolja magában, indulásra készen.*
A hozzászólás írója (Estanellaria Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.02 10:40:27
*Míg Harath Shaiyamával társalog, van ideje gyorsan szót váltani a szolgálókkal, mit csináljanak, míg ő távol van. Van egy olyan érzése, nem fog egyhamar újra visszatérni, ezért szeretne részletes utasításokat adni a ház és az udvar rendbehozatalára, hogy mire legközelebb erre vetődik, régi fényében tündököljön az épület*
- Egy pillanat. *válaszol a férfi sürgetésére, majd csak akkor indul meg a kért körbevezetésre, mikor már mindent tisztázott a szolgákkal, amit szeretett volna. Előző ittjártakor a szobák jó részébe be sem tette a lábát, így igyekszik leplezni, hogy Sora szobájában is most jár először, ám a kelleténél talán mégis tovább időzik a helyiségben. A ház körbejárása során egész sok mindent talál, aminek később hasznát veheti, így fegyverekkel, bájitalokkal és amulettekkel felpakolva készül elhagyni a házat*
- Az. *válaszol röviden a férfi megjegyzésére, miközben egy utolsó pásztázó pillantást vet a ház belsejére*
- Azt hiszem, nincs más, mehetünk. *fordul végül Harath felé. Bár érzelmi és családi alapon még jó néhány tárgyat elhozna, most tényleg csak a hasznosság számít. ~A többit majd ha visszatértem...~ gondolja magában, indulásra készen.*
A hozzászólás írója (Estanellaria Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.02 10:40:27
3716. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2018-08-30 13:10:46
Üzenet elküldve: 2018-08-30 13:10:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Külön utakon//
*Az elmúlt időszak nem tett jót a környéknek, nagyon nem. Bár a bandák többsége erőteljesen a másik irányba, a Barakk és a Templom felé tart, azért nekik is óvatosan kellett mozogniuk. Fegyvere keze ügyében, de próbál azért szakadt benyomást kelteni, ami elég egyszerű.*
*A Kúria is volt már jobb állapotban. Még nem fosztották ki teljesen, de alaposan megrongálták.*
- Shaiy: nézd meg az istállót, hátha maradt még élve állat... legalább két lónak kell még ott lenni, meg a kutyák. *szereti az állatokat, és látta, mit művel a csőcselék. A széttépett lő maradványai még mindig ott hevernek, ahol Leandana meghalt. Nem hagyja itt őket.*
- Estanellaria, vezess körbe. Szekeres pajti: a szétszórt fegyvereket és minden más használhatót pakolj fel. Háromszáz aranyat kapsz a végén. *lapogatja meg hajtójuk vállát.*
*A sötételf nősténnyel együtt egyesével átkutatják a szobákat. A korábbi klánvezér, Moon szobájában talál egy furcsa nyakéket, egyfajta amulettet. Mivel van már tapasztalata a furcsa dolgokkal - például agykifolyató gyűrűt is látott "munkában" - egyszerűen csak belegyömöszöli egy válltáskába. Hasonlót talál a halott Soraya szobájában, azt is elteszi.*
- Értékesnek tűnik. *áll meg egy fekete szobor előtt, de nem igazán tudja mozdítani.*
*A kúria alkimistalaborjában rengeteg minden van, de oda nem jut be a titkos ajtó miatt, és szerencsére elkerüli a pókos szobákat is.*
- Van még valami? Nézz körbe, matriarcha. Amit innen elhozunk, alapozza meg házad túlélését a Vashegyen.
*Az elmúlt időszak nem tett jót a környéknek, nagyon nem. Bár a bandák többsége erőteljesen a másik irányba, a Barakk és a Templom felé tart, azért nekik is óvatosan kellett mozogniuk. Fegyvere keze ügyében, de próbál azért szakadt benyomást kelteni, ami elég egyszerű.*
*A Kúria is volt már jobb állapotban. Még nem fosztották ki teljesen, de alaposan megrongálták.*
- Shaiy: nézd meg az istállót, hátha maradt még élve állat... legalább két lónak kell még ott lenni, meg a kutyák. *szereti az állatokat, és látta, mit művel a csőcselék. A széttépett lő maradványai még mindig ott hevernek, ahol Leandana meghalt. Nem hagyja itt őket.*
- Estanellaria, vezess körbe. Szekeres pajti: a szétszórt fegyvereket és minden más használhatót pakolj fel. Háromszáz aranyat kapsz a végén. *lapogatja meg hajtójuk vállát.*
*A sötételf nősténnyel együtt egyesével átkutatják a szobákat. A korábbi klánvezér, Moon szobájában talál egy furcsa nyakéket, egyfajta amulettet. Mivel van már tapasztalata a furcsa dolgokkal - például agykifolyató gyűrűt is látott "munkában" - egyszerűen csak belegyömöszöli egy válltáskába. Hasonlót talál a halott Soraya szobájában, azt is elteszi.*
- Értékesnek tűnik. *áll meg egy fekete szobor előtt, de nem igazán tudja mozdítani.*
*A kúria alkimistalaborjában rengeteg minden van, de oda nem jut be a titkos ajtó miatt, és szerencsére elkerüli a pókos szobákat is.*
- Van még valami? Nézz körbe, matriarcha. Amit innen elhozunk, alapozza meg házad túlélését a Vashegyen.
3715. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2018-08-28 21:52:16
Üzenet elküldve: 2018-08-28 21:52:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Külön utakon//
*Míg Harath a fizetéssel foglalkozik, az ő figyelmét továbbra is a ló köti le. A kérdést is csak mellékesen teszi fel, ám a válasz hallatán egy pillanatra megmerevedik a simogató mozdulat közben. Most, hogy volt ideje lenyugodni kissé, és a félelemtől felpörgött idegei is visszatértek normális állapotukba, egyszerre csak rá kell döbbennie, egyetlen porcikája sem kíván visszamenni a Kúriába. Nem biztos benne, hogy újra látni szeretné a pusztítást, ami ott végbement, és legfőképp azokat, akik ott vesztették életüket. Nem akar azonban gyengének látszani Harath előtt, így igyekszik határozott hangnem válaszolni.*
- Rendben, menjünk. *bólint rá a javaslatra, majd elindul a lóval együtt, abba az irányba, amerre a Kúriát sejti. ~Ha jól emlékszem, nem vagyunk messze...~ igyekszik elhelyezni magukat egy képzeletbeli térképen, ám ha Harath át akarja venni a vezetést, nem fog tiltakozni ellene. Ahogy közelednek, próbálja felkészíteni magát a látványra, ám odaérve mégis úgy érzi, hatalmas kő esik le a szívéről, mikor észreveszi, hogy a holttesteket már eltüntették onnan. ~Remélem, ez azt jelenti, a szolgálók is túlélték a támadást~ bizakodik magában, ahogy átvág az udvaron, megszemlélve a pusztítás teljes mértékét. Korábbi menekülésekor körül sem nézett, és azt sem fogta fel, ami a szeme elé tárult, így most megrettenti az összecsapás színhelyéül szolgáló terület állapota. ~De legalább Sora és a többiek már nincsenek itt~ merít erőt a gondolatból, ám egy pillanatig még habozik a bejárati ajtónál, mielőtt belépne, hisz nem tudja, mi fogadja odabent. Végül azonban nagy levegőt vesz, és visszafordulva útitársai felé, lendületes mozdulatokkal széttárja a karját.*
- Legyetek üdvözölve a Dwirinthalen Kúriában! *ölti fel legbájosabb műmosolyát, a mozdulattal egyúttal szabad utat is engedve Harathnak, hogy nyugodtan nézzen körbe és hozzon el, amit csak szeretne. Ő maga inkább azt tervezi, a szolgálók után kezd kutakodni, remélve, hogy tőlük pontosabb képet kaphat az itt uralkodó helyzetről.*
*Míg Harath a fizetéssel foglalkozik, az ő figyelmét továbbra is a ló köti le. A kérdést is csak mellékesen teszi fel, ám a válasz hallatán egy pillanatra megmerevedik a simogató mozdulat közben. Most, hogy volt ideje lenyugodni kissé, és a félelemtől felpörgött idegei is visszatértek normális állapotukba, egyszerre csak rá kell döbbennie, egyetlen porcikája sem kíván visszamenni a Kúriába. Nem biztos benne, hogy újra látni szeretné a pusztítást, ami ott végbement, és legfőképp azokat, akik ott vesztették életüket. Nem akar azonban gyengének látszani Harath előtt, így igyekszik határozott hangnem válaszolni.*
- Rendben, menjünk. *bólint rá a javaslatra, majd elindul a lóval együtt, abba az irányba, amerre a Kúriát sejti. ~Ha jól emlékszem, nem vagyunk messze...~ igyekszik elhelyezni magukat egy képzeletbeli térképen, ám ha Harath át akarja venni a vezetést, nem fog tiltakozni ellene. Ahogy közelednek, próbálja felkészíteni magát a látványra, ám odaérve mégis úgy érzi, hatalmas kő esik le a szívéről, mikor észreveszi, hogy a holttesteket már eltüntették onnan. ~Remélem, ez azt jelenti, a szolgálók is túlélték a támadást~ bizakodik magában, ahogy átvág az udvaron, megszemlélve a pusztítás teljes mértékét. Korábbi menekülésekor körül sem nézett, és azt sem fogta fel, ami a szeme elé tárult, így most megrettenti az összecsapás színhelyéül szolgáló terület állapota. ~De legalább Sora és a többiek már nincsenek itt~ merít erőt a gondolatból, ám egy pillanatig még habozik a bejárati ajtónál, mielőtt belépne, hisz nem tudja, mi fogadja odabent. Végül azonban nagy levegőt vesz, és visszafordulva útitársai felé, lendületes mozdulatokkal széttárja a karját.*
- Legyetek üdvözölve a Dwirinthalen Kúriában! *ölti fel legbájosabb műmosolyát, a mozdulattal egyúttal szabad utat is engedve Harathnak, hogy nyugodtan nézzen körbe és hozzon el, amit csak szeretne. Ő maga inkább azt tervezi, a szolgálók után kezd kutakodni, remélve, hogy tőlük pontosabb képet kaphat az itt uralkodó helyzetről.*
3714. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2018-08-23 16:35:19
Üzenet elküldve: 2018-08-23 16:35:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// A Nagy Egyenlőség Napja //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //
*Továbbra is a kijutásra törekszik, miközben egyre kevesebb fogalma van arról, hogy mi történik körülötte. Annyi bizonyos, hogy oltári hülye ötlet volt ide jönnie, de hát valahogy kompenzálnia kellett a korábbi jó döntését. Továbbra is lassan halad abba az irányba ahova eddig, és még mindig bízik abban, hogy nem fog senki kardjának élére rohanni. Türelmes és kitartó küzdelme végül úgy tűnik célt ér, és lassan a tömeg szélére verekedi magát, ahol fürge, de nem szaladó léptekkel igyekszik távozni valamerre, ahol nincs ekkora felfordulás.*
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //
*Továbbra is a kijutásra törekszik, miközben egyre kevesebb fogalma van arról, hogy mi történik körülötte. Annyi bizonyos, hogy oltári hülye ötlet volt ide jönnie, de hát valahogy kompenzálnia kellett a korábbi jó döntését. Továbbra is lassan halad abba az irányba ahova eddig, és még mindig bízik abban, hogy nem fog senki kardjának élére rohanni. Türelmes és kitartó küzdelme végül úgy tűnik célt ér, és lassan a tömeg szélére verekedi magát, ahol fürge, de nem szaladó léptekkel igyekszik távozni valamerre, ahol nincs ekkora felfordulás.*
3713. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2018-08-15 20:05:41
Üzenet elküldve: 2018-08-15 20:05:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 661
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 661
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//A Nagy Egyenlőség Napja//
*A mágia nem egyszer mentette már meg Quantall életét méghozzá úgy, hogy használnia sem kellett. Most használta csak nem arra amire egyébként szokás azt a varázslatot. A mágia ismeretlen dolog a legtöbb személy szemében és pont ezért is tűnik ijesztőnek. Három gnóm akik elég feltűnően bajt akartak még keverni inkább úgy döntenek, hogy távoznak. Ahogy a mélységi nemes és a két tharg is. Quantall pedig egy köszönöm nélkül hátra lett hagyva. De valami érdekeset hall aminek majd még utána kell járnia. Ha ő az új matróna akkor történhetett valami Moonxylwery matrónával. Quantall nem szíveli a fajtársait, de annak a nőnek már szinte hinni tudott, hogy más mint az otthoniak. Most viszont erre nincs idő. Arra megy amerre a lovát látta elszaladni és ha megtalálja akkor felszállva a hátára megindul a templom felé. Sejtése szerint ott vagy szükség van rá vagy tudnak segíteni, hogy a helyzetért tegyen valamit.*
*A mágia nem egyszer mentette már meg Quantall életét méghozzá úgy, hogy használnia sem kellett. Most használta csak nem arra amire egyébként szokás azt a varázslatot. A mágia ismeretlen dolog a legtöbb személy szemében és pont ezért is tűnik ijesztőnek. Három gnóm akik elég feltűnően bajt akartak még keverni inkább úgy döntenek, hogy távoznak. Ahogy a mélységi nemes és a két tharg is. Quantall pedig egy köszönöm nélkül hátra lett hagyva. De valami érdekeset hall aminek majd még utána kell járnia. Ha ő az új matróna akkor történhetett valami Moonxylwery matrónával. Quantall nem szíveli a fajtársait, de annak a nőnek már szinte hinni tudott, hogy más mint az otthoniak. Most viszont erre nincs idő. Arra megy amerre a lovát látta elszaladni és ha megtalálja akkor felszállva a hátára megindul a templom felé. Sejtése szerint ott vagy szükség van rá vagy tudnak segíteni, hogy a helyzetért tegyen valamit.*
3712. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2018-08-15 11:26:19
Üzenet elküldve: 2018-08-15 11:26:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 814
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 814
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja//
- De... már nincs rá szükség... - *mondja az eddigieknél halkabban, mert nem biztos benne, hogy eddig is szükséges volt-e a mészárlás, vagy... De mindegy is, az őrök is a visszavonulás mellett döntenek. Ahogy ők is...
Kifelé menet még benéz a kúria udvarába, de sehol nem lát ismerős alakot, és tüzetesebben nem kezd el keresgélni túlélők után.
Inkább nem említi meg Taitost, nehogy Nanaia is aggódni kezdjen, de nagyon reméli, hogy a fiú hamarosan hazatér Synmirára, és meggyőződhet róla, hogy rendben van és nem veszett el itt a zűrzavarban.
Szomorúan tart a visszavonulókkal és csatlakozik be a Khadot cipelők mellé. Érez némi bizalmatlanságot a sötételf felé, de ha a tharg vezér fogta be segíteni, ő nem tehet semmit. Majd megkérdezi Daewe-t, honnan ismeri...*
- Meghalt? - *szólítja meg halkan Nanát, Khad élettelennek tűnő arcát vizslatva. És még nem is tudja, hogy a várost elhagyva is további holtak várják.*
- De... már nincs rá szükség... - *mondja az eddigieknél halkabban, mert nem biztos benne, hogy eddig is szükséges volt-e a mészárlás, vagy... De mindegy is, az őrök is a visszavonulás mellett döntenek. Ahogy ők is...
Kifelé menet még benéz a kúria udvarába, de sehol nem lát ismerős alakot, és tüzetesebben nem kezd el keresgélni túlélők után.
Inkább nem említi meg Taitost, nehogy Nanaia is aggódni kezdjen, de nagyon reméli, hogy a fiú hamarosan hazatér Synmirára, és meggyőződhet róla, hogy rendben van és nem veszett el itt a zűrzavarban.
Szomorúan tart a visszavonulókkal és csatlakozik be a Khadot cipelők mellé. Érez némi bizalmatlanságot a sötételf felé, de ha a tharg vezér fogta be segíteni, ő nem tehet semmit. Majd megkérdezi Daewe-t, honnan ismeri...*
- Meghalt? - *szólítja meg halkan Nanát, Khad élettelennek tűnő arcát vizslatva. És még nem is tudja, hogy a várost elhagyva is további holtak várják.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3712-3731