Arthenior - Dwirinthalen kúria
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Romváros és Meredély (új)
Dwirinthalen kúriaNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 188 (3741. - 3744. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

3744. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-06-09 21:10:50
 ÚJ
>Dranndreshiann Morla DeLhor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Sündörgő//

*Az elf nemsokára már a Romváros kísérteties, kihalt városrészében jár, a kúria felé tartva.
Óvatosan löki be a félig lógó, kétszárnyú ajtó épebbik szárnyát, befelé fülelve. Hall is valami neszt, de ez remélhetőleg a lótól való, akit hátul kötött ki a terasznál.
Az állat felkapja a fejét, ahogy Drann megjelenik, és várakozóan pillant rá. A férfi még némi szemrehányást is ki vél olvasni a szeméből.*
- Jó, jó! Itt vagyok, nem? *tárja szét a kezét.*
- Nos, mehetünk? *kérdezi, ahogy bocsánatkérően beletúr a sörényébe. De előbb kerít egy vödör vizet, és megitatja a Sündörgő névre keresztelt hátast.
Azután már csak ló és lovas körvonala látszik hátulról, ahogy baktatnak, vissza a Piac felé, majd az is eltűnik az egyik fordulóban.*


3743. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-04-19 15:46:12
 ÚJ
>Dranndreshiann Morla DeLhor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

// Az eltűnt idő nyomában //

*Sült, fa és begyújtás, éjjeli menedékhely és alvás kipipálva. Drann egy alvással töltött éjszaka után arra ébred, hogy a hóhajú ott áll és rá vár a nappali társalgójában.
Hamar összekapja magát, nem zavartatva magát attól, hogy ebben a műveletben közönsége akad: lecsapja magáról a minxbőrt, és az egy szál alsóban, ami az éjszaka folyamán a ruházatát képezte, feláll, és nagyot nyújtózik, kellőképpen kiélvezve a dolgot, ahogy a teste homorú íjként megfeszül ~ó, micsoda gyönyörűség ezt anélkül megtenni, hogy a fájdalom pokla nem hasít a hátamba~ és azt a jóleső és tettrekész eltökéltséget, amit egy idő óta reggelente érez.
Rávigyorog Neeyiruthra, elballagva valami mosakodási lehetőség és a ruhái után kajtatva, és a nőstény, ha akarja, most teljes pompájában megszemlélheti a vállától le egészen a farcsontjáig végighúzódó, az egész hátát díszítő halvány, fehér heget, az átokseb emlékét, és az azt hordozó magas, erős és szikár férfitestet. Nem sok idő kell neki, hamar eleget tesz a társadalmi elvárásoknak, és meglehetős gyorsan felöltözve gyorsan útrakész állapotban leledzik, nem váratva soká a nőstényt.
Azért arra szakít időt, hogy a konyhát és a társalgót rendben hagyja maguk után: ennyire nem pimasz, és nem kíván hívatlan betolakodóként viselkedni, még akkor sem, ha a Dwirinthalen kúria jelenleg ennyire siralmas állapotban leledzik is, elveszítve szinte mindent korábbi fényéből. Egy Morla ad az ilyesmire. Sőt Drann őszintén inkább hálás, amiért adódott ez a lehetőség, no meg a régi szép emlékek miatt is. ~Bár az az idő úgy tűnik, végleg eltűnt a múlt homályában.~ gondolja némi keserűséggel, fejcsóválva gondolva a lázadásra.
Így ha a nőstény is készen áll, indulhatnak, valóban, ki a városba, akár a Piacra is: hátha a híres artheniori Kovácsműhely újra látogatható valóban, a híresztelések igazat mondanak.*


3742. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-04-18 07:34:50
 ÚJ
>Neeyiruth Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Éjszaka a kúriában//

*Hallgatja a beszámolót, mikor pedig, a lenti kerek ágy kerül megemlítésre kicsit megrándul az arca és elmosolyodik.*
-Jó lesz odafenn. *Nem részletezi, hogy miért ódzkodik az ötlettől, inkább csak hagyja szétszéledni a gondolatot. ~Még az ágyhoz sem ragaszkodom.~ Ezúttal inkább a földön alszik, nem ez lesz az első, volt már rá példa.*
-A fa az jó lesz. *Áll fel az asztaltól.*
-Köszönöm a vacsorát, nagyon kedves volt tőled. *Nyögi ki, azért hálás, hogy nem kellett azt a hideg élelmet ennie, amit magával hozott. Él is a férfi kedves felajánlásával és elindulnak fát gyűjteni. Odafent keres egy kevésbé szemetes szobát és kerít egy szakadt pokrócot is magának, meg valami félig széttépet díszpárnát.*
-Hát, akkor jó éjszakát. *Köszön el a férfitől, persze felmerül az egy szobában éjszakázás lehetősége, de pont annyi veszélyforrást lát benne, mint amennyi előnnyel járna. Nem aludna jól, így is valószínű többször meg fog ébredni. Ahogy eltelik az éjszaka, különösebb történés nélkül, néha a kinti légmozgás megrecsegteti a törött ablakot, de semmi egyéb, megébred,és már indul is az előtérbe. Ez után, ahogy azt a férfi javasolta, elindulnak a városba, hogy felkeressék a kovácsműhelyt.*



3741. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-04-10 15:12:46
 ÚJ
>Dranndreshiann Morla DeLhor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Éjszaka a kúriában//

*Lassan a sült végére érnek.*
- Igen, úgy tervezem. Eddig odakint a társalgó kanapéján aludtam. Takaróm van, meg találtam fent egy minxbőrt. Csoda hogy nem vitték el. Azt is magamra húztam. Én nem fáztam. *mosolyog.*
-Mintha kint a teraszon láttam volna tűzifát, ha mindenképpen be szeretnél gyújtani. *gondolkodik el.*
- Javaslom inkább a kerekágyas szobát, lent. *vigyorodik el a fenti vendégszobák ötletét hallva. ~Az a szoba igazán... erotikus.~*
- Nem vitték el az ágyat. Gondolom nem fért ki az ajtón. *teszi hozzá, egyértelművé téve, hogy alaposan szétnézett odalent.*
- Akkor? Kerítünk fát? *áll fel, eltüntetve az utolsó falatot is a tányérjáról. A tál is üres, jót ettek.
Ha Neeyiruth vele tart, szívesen segít neki a fa behordásban és a begyújtásban, ha igényli, akármelyik szobát választja.
Ő viszont marad a kanapénál, nem tervezi, hogy bepróbálkozik a sötételf nősténynél. Érdekes ismeretség, tagadhatatlan a vonzereje is a hóhajúnak, de nem tartaná okos dolognak sem a visszautasítást, sem egy egyéjszakás kalandot megkockáztatni. ~Hosszú távon meg egy nemeself Morla mit kezdene egy északi Dwirinthalen nősténnyel?~ Persze a kérdésre azonnal ott van elméjében a csúfondáros válasz, és fanyar szájízzel Cralan jut eszébe. A testőr. ~Hagyjuk.~*
- Jó éjt! *int egyértelműen Neeyiruthnak, ha kellőképpen elvackolódtak mindketten, és az északi Dwirinthalen rokon is megtalálta a helyét a kúriában, egy (részéről) határozottan magányosan és külön töltött éjszakára utaló halvány mosolyt megeresztve, aztán összeházasodik a takarójával és a minxbőrrel.
Reggelre kelve, ha csendben telik el az éjszaka, és a lány sem fagy meg, készen áll arra, hogy egy körutat tegyenek az arisztokratátlanított Artheniorban, emelve az arisztokrata népesség számarányát. Persze főként a piactéri Kovácsműhely érdekli.*


3740. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-04-03 09:15:29
 ÚJ
>Neeyiruth Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Éjszaka a kúriában//

*Valóban, ez a helyzet és az őket körülvevő, szinte romhalmaz látszatát keltő kúria is egyaránt inkább a benne munkálkodó megszokott viselkedést idézi meg. Más volna, ha a nemesi ház a tőle megszokott fényében pompázna, akkor ez a látvány minden bizonnyal a feszélyezett és betanult etikettet, a szorongást és egyéb viselkedési formákat ébresztene meg benne. Az alantasabb népek pusztítása után, viszont úgy véli, bölcsebb az illemmel szűkmarkúbban bánni, mert ha tetszik, ha nem, óvatlan visszafogottságában még lekerülhet a helyéről a feje is. A felajánlásra csak biccent, hogy megértette, bár ő maga se tudja pontosan ez alatt a mondat alatt mit ért a férfi. Viszont a család újraegyesítését és a családi fészek helyreállítását egyértelműen a matróna fogja kivitelezni, majd ő eldönti, miképpen tudja hasznosítani az imént tett ajánlatot. Mert azért nem rossz, ha van a főágnak egy nem sötételf külsővel rendelkező barátja, ki tudja melyik tájról kell beszerezni majd a helyreállításhoz szükséges anyagokat, a végén még masszív ellenállásba ütköznek, csupán faji alapon. ~Ha meg levágjuk egy ujját, attól nem biztos, hogy együttműködöbbé válik a paraszt. ~ A férfit egyelőre nem tartja tolakodónak, hiszen nem bizonyos benne, milyen kapcsolatot ápol és kivel, az meg milyen szemtelenség lenne már a részéről, hogy ócsárolja a matróna kedvencét. Nyilván az óvatosság mindenek előtt.
A heg elbagatelizálását és háttérbe kerülését egy ajakmorzsolással veszi tudomásul, nyilván nem lenne helyénvaló sem bölcs ilyen mélyen vájkálni a másik múltjában. De hát, ha egyszer ez érdekli, ezúttal elfojtja. Aztán érkezik a szálláshelyre irányuló kérdés. Ezen egy pillanatig elmorfondírozik, míg rágja az ételt, majd felel.*
-Nem szándékoztam itt tölteni az éjszakát, úgy voltam vele, körbenézek, aztán elmegyek egy fogadóba, de máshogy alakult. *Mosolyog féloldalasan, hiszen ha már itt fogták vacsorára, éjszaka, bármennyire is rejtő a színe, nem fog ezen a környéken egyedül lófrálni.*
-Odafenn szok szoba van, régen a vendégeknek fenntartva, talán találok pokrócot még a szekrényekben. *Osztja meg a tervét, majd az ablak irányába tekint, már lassan sötétedik.*
-Te is itt töltött az éjszakát? *Dobja vissza a kérdést, bár amilyen otthonosan itt mozog a férfi, úgy sejti igen.*
-Esetleg van összehordva fád, hogy befűthessünk az egyik szobába, vagy segítsek keresni? *Nyilván a házban még fellelhető bútortörmelékre céloz, ilyenkor már máshonnan nem igazán tudnának szerezni tüzelőt. Begyújtani meg mindenképpen tervez, nem fog a négy fal között fagyoskodni.*
-Kovács? Ha körbenézek, abból még baj nem lehet. *Állapítja meg, addig se egyedül bolyong a városban, meg aztán lovat is kéne szereznie, mert tharg föld felé nem indulna el gyalogszerrel.*


3739. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-04-02 09:47:01
 ÚJ
>Dranndreshiann Morla DeLhor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Neeyiruth Dwirinthalen//

*A hóhajú nem igazán vevő a felszíni, udvariaskodó bókolásra, pedig Drann reflexszerűen él a jól bevált szófordulatokkal, talán éppen azért, mert társalkodó partnere nem ember, hanem letagadhatatlanul az elfek sötétebbik fajából való, sok nemeselfben zsigeri ellenérzést keltő kormos: ahogy a városokban nevezik őket. Drannak és a családjának alapvetően sosem volt baja a sötételf családokkal, bár Wegtorenben kevesen is élnek közöttük, és legalább annyira ritka kuriózumnak számít a jelenlétük a Tűz városában (kivéve az arénák vermeit), mint a Morlák évszázadok óta ott élő nemzetségének.
Neeyiruth a felszínes bókot könnyedén rázza le magáról, egyértelműen nőstény harcosként azonosítva be magát, ami Drannban minden előítélet mentessége ellenére visszás érzéseket kelt, bár igazán nem tehet róla: nemeselfként minden arisztokratikus fennhéjázás ellenére részéről roppant alpárinak tartja, ha egy nő ebben a szerepben tetszeleg. De jól tudja, és nem is lehet nem észrevennie, hogy Neeyiruth jól láthatóan ebben a szellemben nevelkedett, és mindez levetkezhetetlenül a második bőrévé vált ~vagy el kell fogadjam, bármilyen felfoghatatlan számomra, hogy náluk ez az első~ fut végig a férfi agyán, beletörődően aprót sóhajtva.
A teríték bővítésének csak kevés figyelmet szentel, természetesnek veszi, hogy a kérdés megoldódik, és végre letelepedhetnek az étel mellé.
A kúria helyreállításának szükségességéről, a vélhető munkálatokról és a matróna fellelése esetén való megemlítésről szólva is csupán udvariasan bólint, úgy vélve, ezek családi ügyek, és az együttérzésen, és a segítség esetleges felajánlásán kívül, aminek hangot is ad:*
- Ebben az esetben szívesen felajánlom a segítségemet, ha bármit is tehetek a ház régi fényének helyreállításáért *mondja udvariasan, bár nem tudja, miben tudna segíteni, hiszen elsősorban nyilván munkásokra lenne szükség, tehát mindezen kívül egyértelműen úgy véli, hogy mindez nem rá, hanem a családra tartozik, és Drann nem szeretne bizalmaskodó lenni semmiképpen. Sosem volt más itt, mint szívesen fogadott vendég, nem akar úgy tenni, mintha ettől több köze lenne a Dwirinthalenekhez, még törleszkedőnek vélik.
Az együttérzőnek szánt, ám most a nő részéről érkező felszínes kijelentés hallatán csupán udvarias mosollyal bólint: ~igen, valóban kellemetlen~gondolja fanyarul.*
- Ó, csupán egy fehéren húzódó heg a hátamon, említésre sem méltó. *hozza az elvárt üres mosolyt.
Hogy Mordi mama előszeretettel használta a zsályát, az viszont valódi mosolyt csal az arcára, ahogy eszébe jut az öregasszony.*
- És hol szálltál meg? Mi a szándékod, itt maradsz éjszakára? *kérdezi, bár nem tudja, melyik helyiségben találhat Neeyiruth esetleg megfelelő fekhelyet, na meg persze azzal sincs tisztában, mi számára a megfelelő és elfogadható. Ő igazság szerint a társalgó egyik kanapéján alszik már harmadik napja, valahogy így alakult a kúriába való benézés után. Aztán majd csak eldönti, mit is kezd magával Artheniorban.*
- Azt hallottam, hogy újra megnyílik a városi kovács műhelye. Nincs kedved holnap ellátogatni velem oda, és megnézni? *kérdezi kutató pillantással a nőt két falat között. A Morlák évszázadok óta fegyverkovácsok Wegtorenben, és bár a fő profiljuk az íjak és a számszeríjak, de Drannt nagyon is érdekli a műhely.* <font size='-2'><b>A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.02 09:54:15</b></font>

A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.04.03 22:02:15, a következő indokkal:
Kérésre.



3738. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-03-22 09:11:28
 ÚJ
>Neeyiruth Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Dranndreshiann Morla DeLhor//

*Az ismételt végi mérésre azért összeugranak a szemöldökei, nem szereti, ha a hímek csak így méregetik. Aztán a bók hallatán egy „cöh” hang azért elhagyja a száját, miközben szemei a padló felé bóklásznak el, egy meglepett pillanat erejéig.*
-Milyen hízelgő… Bizonyára sok nőnél ez ilyen bejövős. *Mondja, bár egyáltalán nem tűnik gúnyosnak, csupán tényszerűen megállapító a hangja.*
-Mit mondhatnék, nem matrónának vagyok szánva. *Emeli fel a két karját, hogy ő maga is lenézzen a lábaira, miközben a vállaihoz púposodik a felgyülemlő izom.*
-Ahogy látod eléggé más a színünk, így pedig valahogy meg kell védenünk magunkat, ott fenn. *Arrafelé elég sok mágussal találkozott már, hogy tudja, benne nem igazán vannak meg a varázsláshoz elengedhetetlen érzékek és aura, na meg a leszármazotti rendben sem a főág közelében tartózkodik. Valamint, hogy az anyja ezekre való tekintettel a családi fészektől való eltávolodás mellett döntött, még egy fokkal megnehezítette az életüket, bár a laza kötelék némi szabad levegőt is enged érezni.*
-Milyen sajnálatos… *Jegyzi meg arra a kijelentésre, hogy a férfi nem csupán a család tiszteletére vállalta a régóta hanyagolt városi utat. Közben az egyik fiókban kezd el matatni, hogy evésre alkalmas eszközöket keressen. Szerencséjére a silányabb minőségűeket otthagyták, csak az ezüstöt hordták el. Bár, így, hogy a fiók teljes tartalma a földön kötött ki, azért piszkosak, ami ellen annyit megtesz, hogy a ruhájába szépen megtöröli őket. Eztán helyezi csak az asztalra, magának és a férfinek is.*
-Ha már itthon vagyok, ne együnk kézzel. *Húzza el a száját, ha már csak ennyi maradt a nemesből, a vére és a taníttatás, hiszen a négy fal, már egyáltalán nem tűnik pompásnak és előkelőnek. Majd érkezik a válasz is, amelyet a nő igazán elfogadhatónak ítél.*
-Milyen figyelmes. Mindenképpen megemlítem a matrónának, ha rálelek. *Foglal helyet.*
-Szörnyű. *De hát mindennek van jó oldala, legalább ez egyszer megszabadul a fürkésző tekintet közben érkező, igen bensőséges vallatástól. Ha pedig segít a helyreállításban, esetleg jobb fényben is sikerül feltüntetni magukat, ami mindenképp előnyös lehet a jövőre nézve.*
-Bizonyára meglesz a helyreállítás, fontos ez a hely mindenkinek. *Ő ezt gondolja, hogy bizonyára nemsokára, amint össze tudnak kaparni egy kis pénzt, meg is ejtik a dolgot, mert a látszat nagyon fontos. Majd a férfi elárulja neki jövetele igazi célját, amely a sebhely említésénél válik igazán érdekessé, ez látszik is az arcán, hogy ezzel most megfogta, ám Eeyr említésére mindez alábbhagy. Inkább ő is beleszív az étel által eregetett illatos felhőbe. Kedvére való.*
-Kellemetlen sebhely lehetett, mindenesetre örömmel hallom, hogy sikeresen felgyógyultál. A heg még megmaradt? *Érdeklődik, miközben villára tűz egy húsdarabot, hogy megkóstolja.*
-Az illata kívánatos, mintha csak az itteni szakács főzte volna, bár ő előszeretettel használt zsályát is, amit én utálok. *Oszt meg egy aprócska szösszenetet, a kúria régi életéből.*


3737. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-03-21 15:47:26
 ÚJ
>Dranndreshiann Morla DeLhor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

// Neeyiruth Dwirinthalen //

- Értem. *forgatja meg Drann elgondolkodva a húsokat, amik, megítélése szerint lassan most már közelítenek a pompás vacsora fogalmát teljességgel kimerítő szinthez.*
- Tehát egy északi Dwirinthalen ág! *néz végig aztán újra Neeyiruthon alaposan, megfordulva, szinte füttyenteni készülő, zavarba ejtőnek szánt módon.*
- És mindenki ilyen lenyűgöző adottságokkal rendelkezik a családban, ahonnan érkeztél, mint Te? *mosolyodik el, abbahagyva a szemtelenségig pimasz, de mégis kedves méregetést. Nem különösebben kedveli a mélységi nőket, de Neeyiruth igazán nem mindennapi jelenség, ráadásul nem is tűnik olyan korlátoltnak és szűk látókörűnek, mint oly sok fajtársa, legalábbis Drann véleménye szerint, így igazán megér egy alapos szemrevételezést.*
- Korántsem. *fordul vissza a húsokhoz újra ezután, nekilátva hogy két tányéron a frissen rögtönzött gyertyafényes terítékkel ellátott asztalhoz egyensúlyozza őket.*
- Korántsem. *ismétli, ahogy rápillant a hóhajú mélységire, arra feltételezésre, hogy a Dwirinthalenek miatt tért volna vissza a városba.*
- Egyszerűen csak benéztem a kúriába néhány nappal ezelőtt, kíváncsian, és amikor ezt találtam *mutat körbe, ahogy megszabadul a tányéroktól* - úgy döntöttem, önállósítom magam, és néhány napig megszállok itt. Úgysem zavarom a kutyát se. *~Vajon mi történhetett Démonnal?!~*
- A régi idők emlékére.
- Cserébe kipofoztam ezt-azt. *mondja még mentségképpen, mert hát Neeyiruth mégiscsak családtag, és ő önkényesen nevezte ki magát vendégnek a kúria régi fényének és udvarias bánásmódjának hiányában.*
- Szörnyű. Ez az egész. *pillant körbe.*
- Igazán kár érte. Remélem előbb-utóbb rendbe szedi a család. *mondja érezhetően őszintén.
A faggatózásnak is beillő, kutató kérdésre nem érzi úgy, hogy válaszolnia kellene, végül is a magánügye, miért tért vissza a városba. De mivel nincs titkolni valója sem, és feleslegesnek ítéli úgy tennie, hogy van, úgy dönt, röviden válaszol a miértre.*
- Nos, a karavánpihenő ostroma során, a Holt háborúk idején kaptam egy szörnyű sebet. Magától az ostromló sereg vezérétől.
- Sosem gyógyult be, és nem is biztattak semmivel.
- Ezért jöttem Artheniorba. Hátha Eeyr templomában enyhülést nyerek.
- Nos, magam is alig hiszem el, de meggyógyultam. *fejezi be halvány mosollyal, letelepedve az asztalhoz, udvariasan és invitálón intve a nőnek is. Ennél hosszasabban nem szeretne egyelőre a dologról mesélni.*
- Jó étvágyat! *mondja még, beleszimatolva az illatozó ételbe, és a nőre pillant, ha Neeyiruth elfogadja a meghívást.*


3736. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-03-21 14:39:28
 ÚJ
>Neeyiruth Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Dranndreshiann Morla DeLhor//

*Kezd a szituáció felettébb humoros felhangot ölteni, főleg, mikor a férfi veszi a lapot. Még egy hármas gyertyatartót le felvesz a földről és leporol a kendővel, majd beleállít egy viszonylag ép gyertyát. Ezt követően egy darab fával, amely valószínűleg valamelyik szerencsétlenül járt szék egykori tartozéka, meggyújtja. Az égő darabot pedig beküldi a többi közé. Majd dolga végeztével odasétál a tűzhely mellett tüsténkedő férfihoz. Ő maga nem igazán ért a főzéshez, csak muszájból műveli, a fűszer és a növényismerete is igen szegényes, így nem is beszél bele, főleg, hogy most ő meg lett hívva.*
-Nem. *Válaszol tömören a feltett kérdésre, bár úgy véli ez már erősen érinti a személyes terét, azért mégsem akarja válasz nélkül hagyni.*
-Mi ott élünk. De a matróna szeret a családtagokkal szoros köteléket ápolni, így a családi fészek látogatása, ERŐSEN ajánlott, főleg meghívás esetén. *Közli tényszerűen a férfivel, hiszen, amíg a család nevét viseli, addig nem hozhat szégyent arra, tettel, házassággal vagy egyéb módokon. Ezt pedig úgy tudják a legkönnyebben biztosítani, ha alkalmanként beszámolási kötelességet írnak elő, bár a beszélgetés hangulata néha a kikérdezéshez vagy vallatáshoz hasonlatos, de külső szemlélő inkább könnyed családi csevejnek is érzékelheti. Azt pedig, ha valaki nem tesz eleget egy ilyen meghívásnak mit von maga után, azt nem szeretné megtapasztalni.*
-A lázadás idején indultunk volna látogatásra, azonban a hírek hallatán inkább nem tettünk eleget neki. *Azt egyelőre nem mondja, hogy az anyjával kellett volna érkezzen, őt viszont megkérte, hogy míg nem küldet érte, miután feltérképezte a fennálló állapotokat, addig ne mozduljon ki. Hiszen azt nem lehetett tudni, hogy nem várnak-e rájuk lesben.*
-Egyelőre csak feltérképezni jöttem a helyzetet és jelentkezni a matrónánál. Mert az igen sajnálatos lenne, ha zokon venné a távolmaradásunkat. *Jegyzi meg, így jelezve, hogy ő sem tud több információval szolgálni.*
-Három éve. Értem. Most miért jöttél akkor vissza? Csupán azért, hogy személyesen felmelegítsd a Dwirinthalenekkel ápolt barátságodat? *Kérdi, ebben a mondatban pedig lappang valami furcsa felhang, egy mélyebb tónus, pontosan a közepére rejtve.*



3735. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-03-21 09:55:23
 ÚJ
>Dranndreshiann Morla DeLhor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

// Neeyiruth Dwirinthalen //

*A fegyverszünet tehát úgy tűnik megköttetett, amit Drann halvány de elégedett mosollyal vesz tudomásul. Nem szívesen cserélte volna le a ma estére tervezett vacsora programot hulla eltakarításra, főként nem egy Dwirinthalen hullájáéra, akkor, amikor éppen a családi kúriában időzik. Ez semmiképpen nem vette volna ki jól magát, valószínűleg még az étvágya is elment volna, márpedig a csirke még így, félig sülten is kifejezetten jó illatokat ereget, nagy kár lett volna érte.
Nodehát miután ily kellemes módon eleget tettek a felszíni, városi etikett megkívánta követelményeknek, megmutatva széleskörű jártasságukat az (elűzött) artheniori arisztokrácia fennkölt, de úgy tűnik mára kissé anakronisztikussá vált kellemkedését illetően, akár le is telepedhetnek és meg is vacsorázhatnak valóban.*
- Nem utasítom el a felajánlást, a világért sem akarnálak ezzel megsérteni. *vigyorodik el a teríték és gyertya említésére, helyeslő arccal figyelve a szék leporolását. Aztán egy pillanatra visszafordul a piruló húshoz, hogy figyelmét a meghívás tárgyának szentelje, és még véletlenül se valljon szégyent vele. A tagadó válasz egy kissé meglepetésként éri, és az is, hogy a családtag északról érkezett.*
- Oda menekültél? *ad is hangot a meglepetésnek.*
- Mi történt itt pontosan a lázadáskor? *int körbe.*
- Csak pletykákat hallottam... Jómagam akkor Wegtorenben voltam.
- Csak nemrégiben érkeztem onnan hajóval. Közel három éve nem jártam már a városban. *folytatja, és válaszol is egyben Neeyiruth kérdésére. De hogy miért is jött, és a gyógyulásról, arról egyelőre inkább bölcsen hallgat. Úgy véli, a mélységi nőstény nem feltétlenül érdeklődik Eeyr temploma, vagy akár Teysus tanai iránt.*


3734. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-03-05 15:11:11
 ÚJ
>Neeyiruth Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Dranndreshiann Morla DeLhor//

*Bár arcvonásaiban nem mutatkozik meg a megkönnyebbülés, de nem szívesen kezdett volna bele egy viaskodásba, amelyben ő eleve hátrányos helyzetből indul. Annak nem lett volna értelme, valamint reménykedik benne, hogy továbbra sincsen tervben a férfinél, hogy, csupán azért mert megteheti, egy adott pillanatban elborul az elméje és nekiesik. Bár a ruhái alátámasztják nemesi származását, mégiscsak férfi, aki egy romos épületben tartózkodik, így nem árt, ha azért résen van. A gesztust, amit kér tőle, egy pillanatnyi habozás nélkül, mint egy valódi nemes fogadja és hajtja végre, teljes figyelmét neki szentelve. Ha nem lenne hozzászokva, hogy néhanapján, mikor a családi fészekbe ellátogat, ilyen bánásmódot kell kiálljon, még bele is pirulna, mikor belenéz a sötét szemek mélyére. Ennek hatására ő viszont többször is megtöri a farkasszemnézés játékát, nem szándékosan, inkább csak, hogy ne legyen annyira kellemetlen számára ez az egész. Bár ő kérte, mégsem gondolta volna, hogy itt a romhalmaz közepén meg is kapja. Az viszont egyértelműen megfigyelhető, hogy ez neki egyáltalán nem tűnik vicces szituációnak, csak eltűrtnek, amit az illem diktál, meg a név, amit visel.*
-Drann. *Nem akarja firtatni azt, hogy ki kinek a barátja, ezúttal inkább elereszti.*
-Részemről az öröm, ha szabad. *Még hátra is lép a jobb lábával, már magától roggyan a térde, de végül a pukedli kezdemény itt meg is akad.*
-Köhm. *Lép vissza, mert hát ő most nincs olyan ruhában sem, meg helyzetben sem, kedvről már nem is beszélve, hogy előadják a jó nemes, bájos nemeskisasszony nevű színjátékot.*
-Vacsorát? Milyen figyelmes, köszönöm. *Nem feltétlen éhes, de úgy tanították, nem illik meghívást visszautasítani, na meg jelenleg a családi fészekben vannak, ma már mást úgysem tervezett. Szemeit körbe sétáltatja a konyha berendezésén is, majd megállapítja, hogy ez sincsen jobb állapotban. Azonban így, hogy a férfi begyújtott, kellemesebb az idő odabent, még a hiányzó ajtó ellenére is. A kiszolgálásra tett megjegyzésre, azért kibukik belőle egy morgás, de inkább a meglepettség hangja ez, mint bármi konkrét mondandóé.*
-Ne haragudj, hogy csak ilyen szerény személyzettel vagyunk ma jelen, de ha gondolod… *Majd félbe marad a mímelten udvarias mondat. ~A pincét szívesen megmutatnám, azokat csak nem találták meg, vagy nem akarták elvinni. ~ Végül a helyzetére való tekintettel egészen más befejezést talál ki.*
-… ha gondolod, talán egy terítéket és egy gyertyát tudok szervírozni a hangulat kedvéért. Hadd töröljem le a széked. *Húz ki egy anyagkendőt a zsebéből és nagy gonddal kezdi el letörölni a port az asztalnál lévő egyik székről. A következő kérdés viszont már sokkal inkább a jelen helyzetükre való puhatolózásra mutat. Felegyenesedik.*
-Nem. Még nem jártam arra, északról jövök. *A tudtán kívül, de a férfi talán a mai nap legkonkrétabb információját nyújtja neki. ~Szóval a thargoknál van. Micsoda szégyen! ~ Húzza el a száját és közelebb lép, hogy lássa mi is készül.*
-Hamarabb nem volt biztonságos, csak most érkeztem. Te mi járatban? *Azért nem árt azért erre is rákérdezni, a feltétlen bizalom az, amit ilyen helyzetben nem engedhet meg magának.*




3733. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-03-04 20:45:49
 ÚJ
>Dranndreshiann Morla DeLhor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

// Neeyiruth Dwirinthalen //

*Drann hang nélkül elmosolyodik a felesleges kérdésre és a kétértelműen sikamlós szavakra, és megvárja, amíg a késpenge egy kecses mozdulatot követően kérésének megfelelően a konyha kövön köt ki valahol hátul.
A hosszúkard hegye a hóhajú nőstény elhangzó kérésével szinte egy időben húzódik vissza, és siklik lejjebb megengedően, hogy aztán, talán nem elhamarkodottan bizalmat szavazva az állítólagos családtagnak, egy gyors és elégedett mozdulattal eltűnjön Drann kardhüvelyének mélyén.
A kézcsók éppen nincs ellenére, s bár lejjebb, mint az előbb, nem hajol, ám ha a hóhajú engedi, megteszi amit az etikett kíván, és szájához emeli a kinyújtott kézfejet, mélyen Neeyiruth szemébe nézve közben. A sötételf nőstény, ha állja és viszonozza a mélyreható pillantást, felcsillanó vidámságszikrákat is láthat a sötét, kutató szempárban. Az elf magában igazán mulatságosnak tartja egy kormos és egy nemeself között ezt az olyannyira emberi gesztust, dehát ezzel pont áthidalhatók olyan néminemű látásmódbeli különbségek, amelyek kiélezése nem mindig szerencsés például egy ilyen találkozáskor.*
- Drann. A barátaimnak egyszerűen csak Drann, kedves Neeyiruth. Örülök, hogy megismerkedtünk. *kínálja fel az elf a lehetőséget kétségkívül nagy ugrást téve a kapcsolatuk mibenlétét illetően, most ő várva kíváncsian a reakcióra, a szája körül halvány mosollyal.*
- Éppen vacsorát készítek. Megtisztelsz, ha velem tartasz. Bár a befejezés még hátravan. *~Mert megzavartál.~ int kezével a félig elkészült étel felé a konyhában.*
- Sajnos kénytelen voltam tudomásul venni, hogy a Dwirinthalenek vendégszeretete már nem a régi, és magamnak kell kiszolgálnom magam. *teszi újra oda pirulni az ételt, némi iróniával is megfűszerezve azt, ha Neeyiruth hajlandó csatlakozni a konyhában a további beszélgetéshez, és nem kívánja valami más mederbe terelni a társalgást, amelyben esetleg nagyobb szerepe jut az oldalukon hordott vasaknak.*
- Mondd csak! Igazak a pletykák arról, hogy a lázadás óta a thargoknál él az új matróna? Te onnan jössz talán? *teszi még fel a kérdést kutatón fürkészve a nőt, ha idáig eljutnak a beszélgetésben.*


3732. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-02-22 20:15:56
 ÚJ
>Neeyiruth Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Dranndreshiann Morla DeLhor//

*Az, hogy felszólítják, hogy váljon meg a fegyverétől, már az arcán is látszik, hogy nagyon rosszul érinti. Viszont az jó irányba mutat, hogy az idegen úgy fest egyedül van, ám még szóvá teszi a dolgot.*
-Ugyan mi biztosítja számomra, ha megválok a fegyvertől, hogy nem metszed el azonnal a torkomat? Nem is értem miért tartasz ennyire tőle, neked úgy látom jelentősen nagyobb van. *Mondja az arcán szétterülő furcsa mosollyal, bár a szavak mintha hízelgő felhangot rebegtetnének a levegőbe, de a szemeiből szinte szikrákat szór. Ezzel ellentétben, viszont akad még egyéb is, amit később fegyverként használhat ezen a romba döntött helyen, így megteszi, amit a férfi kér, egyelőre. Egy kecses kézmozdulattal küldi meg a kért irányba a pengéjét.*
-Akkor, ha megkérhetlek. *Mert nincs hozzászokva, hogy fegyvert szorítanak a torkához beszéd közben, főleg nem a saját házukban. Azt már nem is nézve, hogy az illető egy fakó elf férfi. ~Gyalázat! ~ Mikor a másik az ismeretség hiányára mutat rá, egyértelműen döbbenet és megrökönyödés költözik az arca apróbb és egyre inkább mélyülő ráncaiba. ~Hazudik, az biztos. ~ Tudatában van, hogy a család igen szerteágazó és befolyásos, valamint a fennmaradásuk miatt kénytelen olyan kapcsolatokat is építeni, ami inkább hasznos, mint az elveik szerint elfogadható. ~Barátja?! ~ Nem igazán tudja leplezni a gondolatait, még szerencse, hogy az őt körülvevő falak nem képesek azokat egy az egybe visszhangozni. A férfi meghajtja magát, ami nyilván hízeleg egy nőnek is, nemhogy egy nemesnek, de azért kételkedő marad a tekintete.*
- Tehát a család barátja vagy. *Nem igazán van otthon az etikettben, de aki egy ilyen nagy-múltú családba születik, arra ráerőltetik, így vagy úgy. De egy biztos, elf férfinek nem hajt fejet. A kezét nyújtja kézcsókra elég határozottan, kétségtelen, hogy kíváncsi a reakcióra.*
-Neeyiruth Dwirinthalen vagyok. Hogyan szólíthatlak? *Próbálja közben a fejében egy kevésbé durva verzióban megfogalmazni a gondolatait, eddig sikertelenül.*


3731. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-02-20 10:43:08
 ÚJ
>Dranndreshiann Morla DeLhor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

// Neeyiruth Dwirinthalen //

- Ennek igazán örülök. *válaszolja Drann, de mivel a szavak elszállnak a szélben, a kést tartó kéz pedig feljebb emelkedik, talán hogy összecsókolózzon a hideg pengével, vagy megkísérelje eltolni azt, vagy egyéb szándékoktól vezérelve, higgadtan leszögezi.*
- Mégis meg kell kérjelek, ereszd le szépen, lassan azt a kést. És hajítsd be ügyesen a konyha kövére. Valahova hátra. *hangzik az udvarias, ám igen nyomatékos kérés a wegtoreni szájából. Ő nem ígér: ha akarta volna, már eddig is elmetszhette volna egy gyors mozdulattal azt a kecses ívű, hamuszín bőrű nyakat. Ám a szép nyak tulajdonosa nem ártott neki, és amíg ez biztosan így is marad, Drann nem kíván vért ontani. Ám a kérés komolyságának a kardél apró, de erősödő nyomása ad hangsúlyt, aminek a mégoly kecses nyak bőre már csak igen rövid ideig fog tudni ellenállni.
Ha ily módon valóban kölcsönösen kinyilvánítják mély bizalmukat a másik iránt, és a betolakodó hajlandó ésszerűen cselekedni, akkor elkezdődhet a beszélgetés is, és a wegtoreni talán még a kard hegyét is leengedi a torkocska közeléből.*
- Itthon vagy? *kérdez vissza ebben az esetben az elf.* - Talán a család egyik tagja lennél? Nem ismerlek.
*És válaszol is a feltett kérdésre, ha az elhangzik valóban.*
- A család egyik régi barátja vagyok. Dranndreshiann Morla DeLhor, szolgálatodra, Wegtorenből. *hajtja meg egy cseppet magát egy nemeself arisztokráciájával. Moon adott az etikettre, méghozzá a felszínire, és Drann mindig is csodálkozott, hogy a kormosok szemmel láthatóan elfogadták őt matrónájuknak. Dehát Moon az Moon volt, aki mindenkit elvarázsolt.*


3730. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-02-17 13:44:32
 ÚJ
>Neeyiruth Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Dranndreshiann Morla DeLhor//

*Sajnos nem számított arra, hogy idebent bárki is rejtőzhet, viszont a fejében megfordul, hogy eset még a romos épületben tartózkodhatnak szolgák, akiknek ugye nincs hova menniük. Teljesen logikus lenne, ha itt akarnák meghúzni magukat, viszont azt is sejtette, hogy ha így van, akkor az itt lakásuk jeleit nagyon nehéz lesz elfedniük, ami nyilván neki jól jön. Ahogy besimul a falhoz, a meglepetés erejével felvértezve, azaz eleinte azt hiszi, nála van az előny, szolgálóról lévén, nem gondolja, hogy azoknak van annyi harci tapasztalata, hogy felfigyeljenek rá. Azonban a hirtelen támadt csend másról árulkodik.
~Talán fosztogató? De hiszen, már mindent elvittek, amit értek. ~ Csak továbbra is szorítja a kezében a tőrt a mellkasáig emelve, miközben latolgatja az esélyeket.
~Pszittegést nem hallottam, lehetséges, hogy egyedül van. Talán túl hangos voltam. ~ Már bánja is, hogy annyira óvatlanul lépett be a kapun, azaz annak a helyén. Fülel, épp, hogy csak annyit lélegzik amennyit nagyon muszáj. Mikor megérzi a közelében a nem odaillő tárgy érintését, a kés feljebb kúszik és próbálja eltolni azzal a kard pengéjét a nyakától.*
-Nem akarlak bántani. *Szögezi le, hiszen ebben a helyzetben azaz első, hogy felmérje, mi is a másik szándéka. Abban is bizonyos, ha ő lenne jobb helyzetben, a másikat üvegcserépen térdepeltetve faggatná, miközben a gerincébe térdel.*
-Én itt otthon vagyok, de te ki vagy? Talán a család egyik volt szolgája? *Bár, ha sikerül jobban szemrevételezni a kardot, egyértelművé válik számára, hogy erről itt talán szó sincsen.
~Biztos haramia, vagy csak nincstelen. ~ Már most forrong belül a dühtől, hogy ilyenek lepik el a kúriát, nem tisztelve a nagy múltú család emlékeinek megmaradt romjait. De milyen meggondolatlanság lenne elsőre rablónak nevezni a férfit, akinek a kezében a nagyobb fegyver lapul.*




3729. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-02-16 18:51:11
 ÚJ
>Dranndreshiann Morla DeLhor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

// Neeyiruth Dwirinthalen //

*Most is ezen ügyködik éppen, semmi különös nincs tervbe véve, húst pirít, kenyere van a Piacról, az artheniori piac szerencsére szinte a régi, bármit megkaphatsz, szó szerint bármit, csak legyen rá elég aranyad.
~Sült hús, friss kenyér, sültalma. Fejedelmi lakoma.~ gondolja előre élvezkedve az elf, amikor zajt hall.
Mint amikor valakinek a csizmája alatt kavics vagy kőtörmelék sír. Megáll egy pillanatra a késsel a kezében, aztán óvatosan leteszi azt, és félrehúzza a sülő ételt. Bármi vagy bárki is az, aki jár a házban, már ha valóban jár itt valaki, nem fogja miatta odaégetni a vacsoráját, abban biztos.
Nem, nem csalta meg az elf hallása, fülel tovább. Valaki matat odakinn, a folyosón túl.
~Hát rendben. Lássuk, ki vagy!~ gondolja Drann, mert túl tág a lehetséges ólálkodók köre. Egy fosztogató, egy csak szimplán idekíváncsiskodó artheniori, egy utcakölyök a szegénynegyedből, egy Pirtianesből ideküldött, a Dwirinthalenek után szaglászó Suttogó, vagy épp valaki a családból: bárki lehet.
~Egy biztos: nem engem keres.~
Úgyhogy Drann úgy véli, célszerűbb lesz először tisztán látnia.
Így a kardja után nyúl, aztán szépen, halkan kihátrál a konyhából, kezében egy villával, és meghúzódik az ajtóval szemben, az alkóvban, ahonnan tökéletesen rálátni a konyha bejáratára.
Fülel, majd könnyedén behajítja a villát, rá az asztal tetejére, hadd csapjon egy kis zajt.
Aztán szépen, nyugodtan várakozik.
A várakozás eredménnyel is jár: halk léptek közelegnek, amik megállnak az ajtó mellett, aztán csend, még lélegzést sem hall az elf, bármennyire fülel. ~Már ketten várunk.~
Halkan, nagyon halkan, ehhez minden ügyességét latba vetve előrelép, a míves hosszúkardot hegyével előre nyújtva. Így, ha minden igaz, és nem lepleződik le hamarabb, a hófehér hajzuhatag falhoz lapuló tulajdonosa egyszer csak azt veheti észre, hogy torkát oldalról hideg vas érinti.*
- Ki vagy? És mire készülsz éppen, mondd csak? *kérdezi Drann higgadtan, ha így alakulnak a dolgok, a kard hegyével megpróbálva óvatosan hátrébb tolni a makrancoskodó fürtöket.*


3728. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-02-16 18:06:15
 ÚJ
>Neeyiruth Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Dranndreshiann Morla DeLhor//

*Miután végre egy félénk kis utcagyerek szóba mert állni vele, néhány arany reményében, már egyenesben van, hogy meglelje a régi családi kúria helyét. A környékbeli romos épületek tanúskodnak a rombolásról és az eluralkodó káoszról, amely egykoron ezeket az utcákat ostromolta. ~Bárcsak itt lehettem volna. ~ Ezekből azonban következik, hogy az épület amelyet kutat sem úszhatta meg ép bőrrel a dolgot.
Amint megpillantja az emlékeiben olyan homályosan derengő épület sziluettjét, már bizonyos benne, meglelte. A szája lekonyul és valami rideg érzelemmentesség ül ki az arcára, mikor némi körültekintés után belép a szebb napokat is látott főkapun, azaz a helyén. Mindig is úgy élt az emlékeiben a kúria, mint egy emlékcsarnok, amelynek a falai telis- tele vannak a régmúlt idők zsarnoki és tiszteletreméltó asszonyaival, akik a rendet és az állandóságot jelentették, mióta a felszínére léptek ennek a hitehagyott világnak. Mindenütt leszaggatott drapériák és a földet vastagon beborító maradványai, a hajdanán itt katonás rendben tartott emlékeknek és ősöknek. Miután már nagy sóhajtással tudomásul vette a látottakat, jobbra indul meg, a hajdani társalgó irányába. Odabent is minden széthordva, taposva ledöntve, széjjelszaggatva, mintha csak valami huszadrangú vallás templomába szabadultak volna be az elégedetlen és dühös hitetlenek. Erőteljesen morzsol szét a talpa alatt egy nagyobb vázamaradványt, majd a következő lépésénél lehajol a földre, egy viszonylag épségben, de törve lévő gyertyatartóért. Össze is szed bele három gyertyát, néhol hiányos a viaszozás, de ha meggyújtja világít még.*
-Bizonyára most nagyon bánatos a Sötét Anya, a helyében én is leölném mindet. *Morog az orra alá, ahogy a szeme átsiklik a hajdanán még tekercsekkel és könyvekkel teli polcon, a tudás hű őrzőjén, amit ugyancsak a tiszteletlen csürhe lábnyoma bélyegez. ~A matróna bizonyosan elhagyta már ezt a helyet. ~ Ahogy hallja, néhol kaparászás töri csak meg a csendet, de talán még a szolgálati szállásokon leledzhet szolga, aki tudhatja merre keresse a család megmaradt darabjait. Ekkor hall meg valami jelentősebb neszt a konyhából. Megindul az irányába, majd a nyitott ajtó mellé simul a falhoz és a jobb kezével kihúz egy dobótőrt, a fegyvert egészen a mellkasáig emeli, készületbe.*



3727. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-02-16 13:47:20
 ÚJ
>Dranndreshiann Morla DeLhor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

// Teysus nyomában //

*A mindig is ősi időkből származónak látszó, hatalmas régi épülethez érve aztán egyszerre szorul össze a szíve az őt fogadó látványtól, és könnyebbül meg, hogy egyáltalán: ha feltépett, lógó ajtószárnyakkal, és elhagyatottan is, de legalább áll a valahai Dwirinthalen-palota.
~Bár persze régen is úgy nézett ki, mintha évtizedek óta senki nem lépett volna be a kapuján. De ez most valahogy más.~ Mégis, Drann valahogy reménykedik.
De ahogy belép, elillan minden illúziója. ~Túl világos van.~ gondolja. A legszembetűnőbb a kifosztottság és a kézzelfogható dúlásnyomok mellett a korábban gondosan befüggönyözött, titkokat rejtő félhomály teljes hiánya: lógó, vagy hiányzó függönyök, tépett festmények, vagy csak a megfakult helyük a falakon.
Szívszorító látvány. Mégis, még így is, az épület hordoz valamilyen komor, súlyos szépséget, és a szag, az a különös ódon szag még mindig belengi az egész házat.
Drann lassan, szobáról szobára végigjárja az egész épületet, fent az emeleti szintet is, valahol titokban még mindig azt remélve, hogy egyszer csak előbukkan valaki, bárki, egyetlen élő személy, ha más nem, egy bujkáló hajléktalan, vagy néhány szegénynegyedi kolduskölyök, de csalatkoznia kell.
Ha volt is valaki, most senki sem lakik itt. ~Talán szolgálókra bízták a pusztulás után, de ők is sorsára hagyták az épületet.~ gondolja, mert néhány szobában mintha megpróbálták volna helyreállítani a károkat.
Aztán gondol egyet. Laknia úgyis kell valahol most Atheniorban. Miért ne fészkelhetné ide be magát?
Legfeljebb azt mondja, ha bárki is megjelenik, amiben az elf a látottak után erősen kételkedik, hogy a család régi barátja. Ami igaz is.
Úgyhogy a következő napokat a wegtoreni elf itt tölti, innen jár ki a városba, és a környékére. Lassan egészen sok mindent megtud a lázadás során történtekről, és az azt követő időszakról a piactéri és a fogadóbeli beszélgetésekből.
Berendezkedik az egyik emeleti szobában, szépen rendbehozva annak állapotát, és tőle telhetően kicsinosítja a konyhát is, ahol még arra is vetemedik, hogy időnként főzzön egyet.
Egy dologra gondosan ügyel. Minden alkalommal fejet hajt a Sötét anya obszidián szobra előtt, amikor elhalad mellette: ki ne vívja a ház egyetlen jelenlegi úrnőjének haragját.
Arról is hall pletykákat, hogy a Dwirinthalenek a lázadás után Thargföldre mentek, és hogy a lázadás során az egyik legnagyobb ostromot éppen a Dwirinthalen-kúria szenvedte el, rengeteg halottal.
~Vajon visszatérnek valaha? Visszanyeri a régi fényét még? Kár érte, igazán!~ gondolja Drann, bár ő éppen jól elvan az elhagyott épületben.*


3726. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2019-08-31 10:10:36
 ÚJ
>Nimral Destrila avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//A titkok gazdái//

* Fäenro engedelmesen közelebb jön, bár lehet kérés nélkül is megtette volna. Nagyon rácsodálkozik a mézre. Nem olcsó dolog ez, az biztos. Beledugja az úját, mint Nimral és megkóstolja. Valószínűleg ízlik neki, mert rögtön repetázik belőle, két újjal. A sötételf csak sejtelmesen mosolyog. Ő is tapasztalta a saját bőrén milyen a nélkülözés. Az ilyen ételekről csak beszéltek, hogy milyen jó is lehet. Nimral nem kedves, csak olyanokkal, akik erre rászolgálnak. Ékes példája volt ennek Bobbir. Kedves udvarias, de nyomulós volt és nem piszkolta volna a be a kezét. Rulcart pedig nem fogja közzel engedni magához, mert nem bízik benne teljesen. Amúgy se éri meg a munkaadóval személyeskedni. A kölyök viszont, még egy csiszolatlan gyémánt. Na meg ki nem szereti, ha valakit taníthat. Így vele rendesen fog bánni, amíg megérdemli.*
– Tudod mit, ezt neked adom. Gyorsan nézzünk fel az emeletre, aztán irány a piac. Veszünk egy szép kenyeret és reggelizünk. Na mit szólsz hozzá?* Azzal átadja a lezárt üveget a társának. Ha nincs ellenvetése, akkor elindulnak az emeletre. Sorra járják a szobákat, de valószínűleg semmit nem érdemlegeset nem találnak. Nimralnak feltűnik egy gyakorta megjelenő fekete szobor. Egy női alakot ábrázol. Nem tudja eldönteni, hogy valami istenség vagy egy volt családtag. Végül egy valaha díszes szobához érnek. A falon egy sötételf nő portréja van. ~ Biztos a hát feje volt. ~ Egy nagy ágyat lát a szobában, ami látott már szebb napokat is. Nem tudja megállni, hogy ne ugorjon rá. Még így is kényelmes, bár hangos recsegéssel tiltakozik.*
– Na jól van ideje lenne menni, mert itt nem fogunk semmit találni.* Mondja az ágyon fekve.*

A hozzászólás írója (Nimral Destrila) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.31 10:14:59


3725. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2019-08-30 22:30:42
 ÚJ
>Fäenro Knirin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//A titkok gazdái//

*Hatalmas rumli és por ez a hely. Fäenro nem különösebben borzad el rajta mert általában ilyen helyeken alszik. Követi Nimralt, ám a kamrában megáll és egyedül marad. Itt, ahol a falak magukba zárták a füstölt hús illatát megdermed a láb és álmodik az éhes gyomor. Nem tudja, hány perce áll már ott, egyszer csak Nimralt hallja. Mikor a konyhába ér egy üveget lát a nő kezében. Nimral kínálja vele és őmaga is megkóstolja. Azt mondja, ez a valami a híres méz, amit mindenki szeret, aki megengedheti magának.*
- Méz? Hát ilyen a méz? *csodálkozik a látványra. Még sosem kóstolta ezt a különlegességet. Közelebb húzódik az üveghez, így Nimralhoz is. Hirtelen rátör egy érzés, hogy milyen kellemes a nő közelsége, pedig nem ér hozzá. Talán utoljára az édesanyja kínálta édességgel, talán emiatt érzi magát úgy, mint akit elvarázsoltak. Ő is beledugja egy ujját az üvegbe. Mikor megkóstolja, szemei kikerekednek. Kellemes, édes ízt érez. Az aranysárga massza símogatja nyelőcsövét és az üres gyomrát. Ettől szinte megvadul, rögtön még két ujjnyit benyom, aztán szerencsére rájön, mennyire tiszteletlen dolog így zabálni Nimral kezéből.*
- Köszönöm! *Szól hirtelen, kissé hangosabban, majd megállja, hogy tovább dézsmáljon.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3725-3744