Arthenior - Dwirinthalen kúria
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Romváros és Meredély (új)
Dwirinthalen kúriaNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 188 (3741. - 3754. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

3754. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2021-02-15 18:01:57
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//A sötételf visszatér//

*Nem örül, hogy itt zavarkolódik ez a kettő. Az egyikőjük azonban mintha hangnemet váltana. Bölcs dolog, bár a rátartiságából csak kissé ad alább. A bíbor, már-már lilába hajló tekintet mustrálva járja körbe, ami Kharasshinak nincs igazán ínyére.*
- Valószínűleg pont annyira, mint fennállása óta bármikor *villantja meg a fogait egy gúnyos vigyorra, mely jóval inkább bírhatná inkább a vicsor megnevezést. Az óidők elfajzott hagyományaiban pózoló, elbűvölő élet. Patkányok és rothadás. Ha fényűző pompába csomagolják, ha dohos romok málló vakolatporába, Kharasshi szemében nincs sok különbség.
Míg a hangos belépővel érkezett nőstény épp csak néhány megvető pillantásra méltatja, a másik szavai majdhogynem nyájasan udvarolják körül. Nyájasan, mint a kígyók álnok tekergőzése a fedetlen bokán.*
- Rajta hát *tárja szét karjait* - Ajánlj aranyat. Egy öblös erszénnyit! Egy csinos ládányit! Ajánlj egy szobányit! Hegynyit! Hogy mérik manapság az életet a magadfajták? *Az ellenszenvtől karcos szavak fojtottan morajlanak a mélységi ajkáról. Savószín tekintete, szinte már a némbert torkára fog közben. A másikat csak a szeme sarkából figyeli, de szemmel tartja.* - Jutalomról beszélsz. Egy font nyers húsról az új kutyádnak, aki az alvilág peremére rángatja, akire rámutatsz, matróna? *Szárazat köp a padlóra, amiben benne is foglalja a dologról tartott véleményét.* - Nem vagyok senki kutyája *morogja. Bosszús pillantása egy még nem kiürült szeszes üveg után kutat a leharcolt trónus mellett.* - És nem vagyok bérbakó sem. Nyugalomra vágyom! *Horkan fel ismét egy szúrós pillantásig erőt rántva a hangjába, hogy aztán mindjárt utána hagyja mogorva, epés zsörtölődéssé halkulni.* - Békére a te fajtádtól. *A legszívesebben örökre eltemetné magában a visszafordíthatatlan pusztítást, amit épp egy ilyen nőstény indított el az életében.*
- Ez a szuka engedelmes jószág, ahogy nézem *biccent a kék szemű felé, míg csizmája orrával arrébb lök pár ingatag halomba hányt lomot.* - Vidd hát, és mételyezd őt a mázas ajánlataiddal. Másutt.
*Semmi kétség nem látszik rajta arról, hogy ki eme patinásnak éppenséggel már nagyon nem mondható ingatlanban a vendég.*
- De egy kis jóféle dohányt hagyhatnál itt, ha van nálad *sercenti oda, mintegy emlékeztetve a modorra a betolakodókat.*


3753. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2021-02-08 08:09:28
 ÚJ
>Neeyiruth Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A sötételf visszatér//

*Mikor közelebb lép a fehér hajú nőhöz, az pedig felé fordítja az arcát, azonnal felismeri benne régen látott rokonát. Bár nem volt senkivel igazán jó kapcsolatban a családból, de így, hogy szinte alig maradtak, egészen megkönnyebbül.*
-Reménykedtem benne, ha elég kitartó vagyok előbb vagy utóbb visszatér ide valaki. *Nyújtja az alkarját egy kézfogásra, ahogy kardforgatóknál az szokás.*
-Oh… bocsáss meg. *Ereszti is vissza, mikor a gyanú megébred benne, hogy talán többről van itt szó, mint puszta háznézőről.*
-Az a hír járja, hogy hivatalosan be nem mutatott matróna ül a székben. Ínséges idők kényszer megoldásokat szülnek. Ennek ellenére kérlek bocsásd meg, hogy ilyen állapotok között találkozunk. *Fél térdre is ereszkedik, hogy megadja a tiszteletet, majd körbe tekint.*
-Egyedül jöttél? Hát a kísérők? *Az kéne még, hogy a matróna egyedül sétafikáljon egy ilyen környéken, ha pedig ez mégis így van, akkor rosszabbak az állapotok, mint először gondolta volna. A férfi pedig, aki idő közben megtalálja a saját hangját, felettébb idegesíti.*
-Milyen tiszteletlen egy hím. *Egyelőre testével a nő felé fordulva áll, de izzó tekintete egyre inkább az idegent pásztázza. Ezt követően azonban egyre inkább más irányba próbálja terelni a szót Estanellaria, amit nem igazán ért eleinte. ~Ha meg lenne a kardom, ennél jobb alkalmat keresve se találnék a felavatására.~*
-Az kétségtelen, hogy sokat változott a ház összképe, mióta utoljára ünnepséget tartottak itt. *Nem is igazán érti, miért akar valaki ennek a halom kőkupacnak a tulajdonáért ölre menni.*
-Rengeteg munka lesz vele, még belegondolni is rossz. *Már két gondolattal előrébb is ugrik, a takarításban viszont valóban sokkal több hasznát vennék a megtermett sötételfnek, ennek okán pedig ő maga is eltekint a vérontás kierőszakolásától.*



3752. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2021-02-03 19:53:16
 ÚJ
>Estanellaria Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//A sötételf visszatér//

*Aprót biccent a válaszra, miközben tovább szemléli a férfit, aki minden bizonnyal jobb napokat is látott már, mint ahogy most kinéz. ~Úgy tűnik, takarítás helyett inkább az önsajnálattal volt elfoglalva~ sóhajt fel magában, hisz egyre inkább az az érzése támad, nem lesz könnyű dolga a fajtárssal. Mielőtt azonban rendezhetnék a birtokviszonyokat, egy újabb vendég teszi tiszteletét a házban. ~Ismerős a hang, de már évek óta nem hallottam... ~csodálkozik el magában, vajon hogy kerülhetett ide rokona, ám ez egyáltalán nem látszik az arcán, ahogy elfordulva egy udvarias mosolyt ereszt meg az érkező felé*
- Drága kuzin! Nem is tudom, mikor láttalak utoljára! *köszönti a lányt, ahogy biztossá válik, az áll előtte, akit a hang alapján sejtett. A kettejük rokonsági foka persze vitatható, de ha a pontos megnevezést akarná használni, akkor estig itt lennének, amíg elmagyarázza, hogy ő az apja unokaöccsének az unokabátyjának a régi szobatársának a lánya, vagy valami hasonló, így inkább marad a minden helyzetben használható kuzin megnevezésnél. Bármennyire is örül azonban a lány jelenlétének, úgy tűnik, hangosra sikerült bemutatkozása nem épp a legjobb irányba tereli egyezkedését a férfival*
- Azt hiszem, jobb lenne, ha a ház tulajdonlásának kérdését egyelőre elnapolnánk. *javasolja, hogy kicsit csillapítsa a kedélyeket. ~Úgyis az enyém, ezen nincs értelme tovább vitatkozni~ zárja le csak magában a témát. Bár a kard előkerülésekor kezdi érezni, hogy nagyon rossz irányba kanyarodik a beszélgetés, mindebből semmi nem látszik rajta, továbbra is higgadtan állja a rászegeződő pillantást* Mi lenne, ha inkább azt vitatnánk meg, ki mit csinál itt? Bizonyára elbűvölő lehetett az élet ebben a patkányfészekben, de mi lenne, ha tudnék jobbat ajánlani? Arany, étel, egy rendes szoba... Mire vágysz igazán? *szegezi a férfinak a kérdést, remélve, hogy legalább az egyik lehetőség felcsigázza kissé ~Még ha a szegényes étel és a huzatos csarnok elég is, aranyra csak van szüksége~ próbál érvelni magában*
- Igazán szép gyűjtemény. *ismeri el a tetoválások láttán, a kelleténél talán kicsit tovább is bámulva a férfi mellkasát* Mi lenne, ha ajánlanék másokat, akikkel bővíthetnéd a kollekciót és még jutalmat is kapnál érte? *veti fel, hátha talán ezzel sikerül felráznia a férfit búskomorságából. Beszéd közben fél szemét azért igyekszik rokonán tartani, nehogy valami meggondolatlanságot kövessen el. Az igen hamar világossá válik számára, hogy a másik kettő nem igazán kedveli egymást, viszont mindkettő jól jön a terveihez, így jelen pillanatban igyekszik inkább olyan távol tartani őket egymástól, amennyire csak lehetséges, egy esetleges összetűzést elkerülendő. ~Ha ezt elintéztük, majd kellőképpen üdvözöljük egymást, kuzin!~ próbálja üzenni a pillantásával a lánynak, jelen pillanatban ugyanis nem merné megkockáztatni, hogy hátat fordítson a férfinak, bár reméli, ez hamarosan változik majd.*


3751. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2021-02-02 18:51:19
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//A sötételf visszatér//

*Eddig csupán a patkányok surranó léptei, olykor egymásba maró visongó hangjuk törte meg itt a csendet, ha Kharasshi épp nem tombolt valamely kényes emléktől felzaklatva. Párszor előfordult olyan is, hogy betévedt ide más is. Hideg ellen menedéket kereső nincstelenek vagy kölykök, akik a bátorságukat akarták próbára tenni. A mélységinek legtöbbször megszólalnia se kellett, a legtöbbje kereket oldott már ahogy meglátta. De a többi se maradt sokkal tovább. Sajnos ez a nőstény valószínűleg az utóbbi kategóriába tartozik.*
- Nem *hagyja helyben a megállapítást. Ismerősen cseng az említett, vélhetően családnév, de a gondolatai túl tompák, túlságosan vágynak vissza az önsajnálat magát őrlő kerekének jármába. Nem szól többet. ~Majd elmegy ez is, mint a többi~ gondolja. Ősz dereka óta uralkodik itt egyes egyedül, leszámítva persze a patkányokat, a ház az övé (meg a patkányoké), efelett teljesen feleslegesnek érez bármi vitába belemenni. Kérdésekre válaszolgatni meg végképp nincs semmi kedve.
Az újabb hangoskodásra már megfeszülnek az elvadult borostától borított áll izmai.*
- Mondtam *csikorogja.* - Nem látlak itt szívesen. *A szavak immár mindkét nőstényhez szólnak. Az óvatosabb elsőhöz és az arrogáns másodikhoz is.* - A ház az enyém. *A hangja morózus és vészjósló, mint az egymáson gördülő súlyos köveké.* - De ha elvitatnátok *a hívatlan vendégekre kúszik a savószín pillantás a markáns homlok árnyékában* - AKKOR ÁLLOK ELÉBE! *Ahogy a hím felemeli a hangját, s felemelkedik maga is a gyászos trónusról, csikordul a szék mellől magához húzott súlyos penge a padlón. Most, hogy már nem függöny-palástjába burkolózva görnyed, megmutatkozik fajtársainál jóval erőteljesebb termete.
Arrébb húzza a nyitott ingnyakat, hogy látszódjon a mellkasán sorakozó tetovált jelek néhánya.*
- Van még itt hely két rovásnak *mondja immár ismét csendes, baljós zöngéken.*


3750. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2021-02-01 08:12:04
 ÚJ
>Neeyiruth Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A sötételf visszatér//

*Már van annak négy hatja is, hogy nem fordult meg a városban. Így már pont itt volt az ideje neki. Ha fenn akarja tartani a látszatot és be akarja lopni magát a felsőbb körökbe, bizony résen kell lennie. Nagy meggondolatlanság volt tőle, hogy ennyi időre őrizetlenül hagyta a romokban heverő családi fészket. Mi van, ha éppen ez alatt az idő alatt fordult meg a Matróna a vidéken? Nagy léptekkel siet az épület kapui elé, majd lassan besétál. Első látásra és hallásra pont ugyan azok a dolgok fogadják, mint három hattal ezelőtt. Dohos szag, a rombolás felismerhető jelei, por és kosz mindenütt és a szaggatott függönyökön át beszűrődő napfény. Ám ekkor valami szokatlanra lesz figyelmes, hangokra, amelyek nem a nyikorgó ablaktáblákból, vagy a réseken befúvó széltől erednek, emberi beszédnek hangoznak. Halkan lép és lassan közelít, hiszen, ha többen is vannak nem lenne tanácsos, csak úgy rájuk rontani. Mikor tudatosul benne, hogy kettőnél több szereplőről nincsen szó, már kicsit jobban felbátorodik és felemeli a hangját az ajtóból.*
-Hogy merészeltek betörni a családi főházba? Nem félitek a halált? *Húzza ki a csonttőrt a helyéről, hogy némi érvényt szerezzen a szavainak. Elsőre nem is látja, hogy ki áll a teremben, még ha ismerős is neki, a háta nem igazán árulkodó. ~Hó fehér haj… Lehet, hogy mégis rokon? ~*



3749. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2021-01-25 19:24:59
 ÚJ
>Estanellaria Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//A sötételf visszatér//

*Nos úgy tűnik, volt értelme köszönnie, hiszen a ház egy szegletéből máris érkezik rá felelet, megakasztva őt a tűnődésben, vajon mi várhat rá az emeleten. Megfordul inkább, és elindul a hang forrását keresni. A kicsit sem kedves szavak se tudják eltántorítani, hisz esze ágában sincs távozni innen, helyette inkább kíváncsi kutatásba kezd, ki az, aki ilyen hangnemben merészel beszélni vele. Mikor végre megpillantja az illetőt, hosszú pillanatokig csak némán szemléli őt, ahogy lassú léptekkel közeledik feléje*
- Te nem vagy Dwirinthalen. *jelenti ki végül, ahogy pár méterrel a trónus előtt lecövekel. Ez amolyan különleges képessége a családban, hogy még a legtávolabbi rokonokat is felismeri. ~Talán a jellegzetes vonások teszik. Vagy inkább a szag~ mereng magában egy pillanatra, mielőtt visszatérne a jelenlegi problémához*
- Az érzés kölcsönös. *biccenti meg kicsit a fejét, hogy elismerje, ő se látja itt szívesen a férfit* Csak tudod, van egy kis gond... ez itt az én házam. *dobja be végül legnagyobb ütőkártyáját, bár gyanítja, ez se fogja nagyon meghatni ezt az élőlénynek már aligha nevezhető csökevényt*
- Szóval mi lenne, ha újrakezdenénk, és elmondanád, ki vagy és hogy kerültél ide? *fonja keresztbe a karjait maga előtt, míg a válaszra vár*
- Ha épp ki akarod lehelni a lelked, megkérlek, a birtokon kívül tedd ezt, semmi kedvem eltakarítani még a hulládat is... *jegyzi meg enyhe undorral, miközben a helyiséget szemléli. A látottak alapján úgy véli, a férfi itt lehet már egy ideje, ám sajnos ezt az időt nem épp takarításra fordította. ~Itt nagyobb a mocsok, mint a Vashegyen~ sóhajt fel magában undorodva és sajnálkozva, hogy idáig fajult a helyzet. ~Hamarabb kellett volna jönnöm~ ismeri el magában kénytelen-kelletlen, remélve, hogy gyorsan sikerül majd kipenderítenie innen a betolakodót, hogy az igazán fontos dolgokkal foglalkozhasson végre.*


3748. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2021-01-16 10:46:44
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//A sötételf visszatér//

*Mákony és ital mély delíriuma. Ez minden társasága már hónapok óta. Rémálmok, düh és szégyen váltják egymást pillanatnyi, kegyetlenül édes békével. Rőt tincsek illata álmos boldogságban ébredező reggelek poros fényében. Arany sugarak furakszanak be a rozoga ablakspalettákon. Erdei tisztás... tavasztól üde. Élénk kék szempár figyelme a kettejükre omló sötét fürtök közül. Fakóvérű szeretőinek méltatlanul hátrahagyott szelleme kísérti, majd' kitépve nyugovásra sóvárgó szívét. Kharasshi mindig elmarta maga mellől a békét, amióta csak hátrahagyta övéit. Nyomorulttá tette az a döntés. Magának ásott gödörben ücsörög. Mászhatna felfelé is, de belefáradt a kapaszkodásba, így most már inkább csak mélyíti, míg az arcát már nem éri el a fentről szüremlő remény. Most mégis elmerül az álomban. Nem akarja, hogy vége legyen. Ezt akarja álmodni, míg a hús aszottá nem szárad a csontjain. Míg a lélegzet már nem emeli meg többé mellkasa üres dómját. De az álmok véget érnek. Mindig. Üres és hideg az ébredés, ami függöny-palástjába burkolózva éri a kúria legnagyobb termében. Itt rendezkedett be, habár szinte képtelenség kifűteni a teret. Illik ide a hideg. A hideg és a sötét, meg a rothadás. Mintha csak őrnek szegődött volna egy romlásba döntő gonosz cellájához, hogy végignézze, biztosan kimúlik-e, s közben maga is épp ugyanolyan rabbá lesz. Épp ugyanúgy sorvad és enyészik. Hol lenne már máshol helye, mint önnön elmúlásának dohos kriptájában?
Csikorogva nyögő zsanérok. Léptek hangja. Beszéd. Élő, lélegző lény beszéde, nem a múlt árnyainak ismerős, torz suttogása.*
- Tűnj innen! *morogja, meg sem moccanva kopott trónusán. Épp csak résnyire nyílnak a savószín szemek, de nem pillant fel. Zilált fonatai az arcába omlanak. Köhögés szakítja meg karcos, mély szuszogását.* - Menj el! *Emeli meg a hangját, aztán tenyerének dönti a homlokát és fásult, kedvetlen kommentárt fűz a felszólításhoz.* - Nem látlak itt szívesen.


3747. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2021-01-14 20:09:43
 ÚJ
>Estanellaria Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//A sötételf visszatér//

*Most, hogy végre Kagaenae-től és Dorától is megszabadult, nyugodtan intézheti a saját dolgát, ami jelen pillanatban a Kúria rendbehozatalát jelenti. Régen járt itt, és már akkor is borzasztóan festett a hely, így most se számít túl sok jóra, de a látottak még így is képesek alulmúlni várakozásait*
- Vár állott, most kőhalom... *suttogja magának, ahogy keresztülvág az udvaron. ~Sok munka lesz ezzel! ~sóhajt fel, ahogy minden lépéssel közelebb kerül ahhoz, ami egykor a bejárat volt. Az udvariasság kedvéért kopogtat, ha máson nem, hát az ajtófélfán, elvégre hiába ő van itt otthon, kizártnak tartja, hogy egy-két csavargó ne merészkedett volna be ide a hideg elől*
- Üdv! *kiált jó hangosan, hogy mindenki tisztában legyen vele, a ház úrnője megérkezett, majd elindul, hogy végigjárja az épületet, ujjait óvatosan végighúzva a megmaradt bútortöredékeken, felkavarva a rájuk rakódott vastag porréteget. ~Mi lett véletek?~ járja át egy pillanatra fájdalom a szívét, nemcsak a veszendőbe ment drága berendezést siratva, de rokonait is. Sose fogja már megtudni, pontosan miért is hívatta ide Soraya, mi volt a terve, most pedig reá hárult a feladat, hogy szeretett rokona után a sötételf család matrónája legyen. ~Ezen a téren nem mondhatni, hogy eddig jeleskedtem volna~ ismeri be magában keserűen, hogy elpuhította a vashegyi kellemes semmittevés és a sok bor a Korsóban. ~Ideje megcselekedni, amit megkövetel a haza~ erősödik meg elhatározása, hogy helyreállítsa a család megkopott fényét, miközben a lépcsőhöz érve azon mereng, elég biztonságos-e ahhoz, hogy megkockáztassa a feljutást az emeletre.*


3746. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-12-05 10:30:11
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Ismét tél csikorgatja a fogát//

*Hosszú hatok teltek el, mióta bevackolta magát ide. Mostanság már nemigen tartja számon az idő múlását. Annyi bizonyos, hogy hidegebbre fordult az idő. Ennek már kárát látta a kúriában fellelhető legtöbb festmény, a díszes keretekkel együtt. Kharasshi az első pillanattól ellenszenvvel viseltetett a falról rá bámuló mélységiek iránt. A szemében az óhaza hagyományait és a sötétet istenítő, torz hívek. A lelke mélyéből gyűlöli őket. Annál is inkább, mert a lelke legmélyén kapaszkodó sötétség kiirthatatlanul ragaszkodik fajtája régmúltba nyúló gyökereihez. Bárcsak ki tudná vetni magából! Dühét, undorát most kiélheti itt, ebben a tágas, pompájában megtépázott, sötét fellegvárban. Sápatag mélységi pofákkal és fénykorukban valószínűleg vagyonokat érő bútorokkal fűt be nap mint nap. Első itt töltött éjszakáin még elég volt a savanyú lőre is, hogy melegen tartsa míg elalszik, de azóta jóval hűvösebbre fordult az idő.
A lőre most is fogy, olykor, ha pénzhez jut, a rum és a bódító tubák is. Nehéz lenne megmondani, hogy azért él-e velük, hogy távol tartsa a démonait vagy épp azért, hogy megidézze őket. Mindenesetre mákonyos estéinek legfőbb kárvallottjai a mívesen faragott szobrok: a Sötét Anya márványba és obszidiánba álmodott másai. A lenti kéjlakban talált kisebbet ripityára törte, a társalgóban helyet kapó pedig mostanra már arc és karok nélküli torzóként csúfkodik a sarokban. Kharasshi sokszor csak letelepszik a szoba közepére és meg-megfeszülő állkapoccsal, némán szemléli művét.
A tél mindig nehezebb egyedül. Az övéi között ez volt az az időszak, amikor mind a tűz köré gyűltek, amikor a hófödte táj csendjében osztozott még a fajtájuk nyughatatlan virtusa is. Nem is csoda, hogy a törzsbéli gyermekek legtöbbje ilyenkor fogant, akárcsak Kharasshi maga, sőt, a sebhelyes arcú nősténykétől született kölyke is. Mindig belé mar a gondolat, ahányszor csak az eszébe jut. Az övéi, kölyök, Iluse, Ydriss, Käli... Chaszmyr, a küzdővermek, az űr a lelkében, amit semmivel nem bír betölteni. Talán ez a tél a józan eszét is felemészti, ha itt marad, de már azt sem bánja igazán. Csak ül a faragásokkal díszített, szekerceheget viselő bársonyszéken, nyeldekli a bor savanykás aromáját és bámul csonka márványszobor szétvert arcába. Csak olykor kel fel, hogy rakjon a tűzre. Hidegtől védő függőny-palástja söpri mögötte a padlót. A szeme már egészen megszokta a félhomályt. Ha nagy ritkán nappal elhagyja zord palotáját, csaknem úgy hunyorog az erősebb fényre, mint a sötéttel jegyben maradt fajtársai.
Mostanra már nagyjából áttúrta a kúriát. Nem mondhatni, hogy keresett volna valamit, inkább csak unaloműzésből. Ezen tevékenységét mutatják a polcokról leszórt könyvek, a szekrényekből kiforgatott ruhák halmai. Tulajdonképpen pénzzé is tehetné őket, de Kharasshi D'Rake nem tolvaj. A betevőre valót megkeresi alkalmi munkával. Néhanapján kilovagol vadászni is. A szőrmét eladja, a hús egy részét megtartja, a felesleget pedig leboltolja valamelyik mészárossal a piacon. Általában inkább szeszre váltja. Jobb napjain farigcsál a kúria félhomályában. Az egyik asztal lábából állt neki még hatokkal ezelőtt. Még maga sem tudja, mi lesz belőle, de ahogy készül, egyre jobban hajaz Agare-Shiche ostorának nyelére, amit még atyjuk adott neki, amikor betöltötte a betöltötte a nagykorúságát. Akkoriban nagyon irigyelte tőle. Rég volt. Mintha egy másik élet távlatából nézné.*


3745. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-10-25 11:52:03
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//A hulló levelek havában//

*Még a városban sem lehet átsiklani az ősz kivételes karizmája felett. Az illatok, a színek, a hajnalokat megülő köd. Az egyre nedvesebb és hűvösebb időben szinte feketének tűnik a hársfák kérge, az élénksárga levelek ezzel kontrasztban szinte bántják a szemet pompájukkal. De a sárgához vegyül vörös és bordó, barna, s a soká kitartó fajták nyárba kapaszkodó zöldje. Kharasshit mindig lenyűgözte az évnek ezen időszaka. A mélységi sosem kedvelte a várost. Talán csak önostorozásból maradt itt. A hibáira és a vétkeire emlékezteti. A színpompás levelekkel és a dús illatokkal mintha a természet nyúlna utána. Hogy megmentse. Hogy feloldozza. Ez az ódon, elhagyatottnak tűnő kúria épp megfelelő, épp eléggé komor, hogy bezárkózzon oda az utána nyúló feloldozás elől. Cipelni akarja ezt a terhet. Mása sincs már az életben. Nem akadt se Chaszmyr se a sebhelyes arcú kis mélységi szuka nyomára, aki megfosztotta a lehetőségtől, hogy láthassa a fiát. A fiát... valójában nem tudja, hogy az-e, de még kimondatlanul is ügyel rá, nehogy véletlenül leányként gondoljon a tőle fogant gyermekre. Már a kezdetektől ott borong felette, akár egy komor jóslat, hogy egy leánygyermeket a sorsa eleve elszakítana tőle. Atyja hiába írta át a szokásjogot, hiába vezette más ösvényre a hagyományt, az végül visszatalált őseik krédójához. Lám a két reményteli D'Rake fivér elbukott, és az árnyékukból végül a nővérük emelkedett fel győztesen. Agare-Shiche kezében jó helyen van a hatalom, Kharasshi már rég megbékélt vele. Azzal viszont sosem fog, hogy többé nem térhet haza az övéihez.
A morózus épületet megtépázta a lázadás, ahogy szinte az összes hozzá hasonlót az egykori Gazdagnegyedben. Az impozáns paloták mind romos torzói immár csak egykori önmaguknak. Ez az épület valahogy mégis más. Magán viseli a pusztítás nyomait, de a sötét hangulat, ami körüllengi, mintha eredendően a része lett volna.
Kharasshi először bezörget, aztán egy kis várakozás után próbát tesz az ódon kétszárnyú kapuval, melyet akár az idő vasfoga is faraghatott volna a kinézete alapján. A zsanérok megsínylették a lázadók dühödt lendületét, ez látszik. Mintha próbálták volna orvosolni a dolgot utólag gondos kezek, de a zár nem áll ellen soká a bejutni vágyó mélységi erejének. Ez az ilyen nagy és súlyos kapuk átka. Ha egyszer megrogynak, nehezebb őket helyrehozni.*
- Hahó! *recsegi. Mély, karcos hangja visszhangot ver a benti félhomályban. Kharasshi szeme már nincs olyan jó barátságban a sötéttel, mint az őseié volt, így beletelik némi időbe és hunyorgásba, míg valamelyest fel tudja mérni a terepet. A biztonság kedvéért elővonja a kardját. Nem szeretne meglepetést.*
- Van itt valaki?


3744. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-06-09 21:10:50
 ÚJ
>Dranndreshiann Morla DeLhor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Sündörgő//

*Az elf nemsokára már a Romváros kísérteties, kihalt városrészében jár, a kúria felé tartva.
Óvatosan löki be a félig lógó, kétszárnyú ajtó épebbik szárnyát, befelé fülelve. Hall is valami neszt, de ez remélhetőleg a lótól való, akit hátul kötött ki a terasznál.
Az állat felkapja a fejét, ahogy Drann megjelenik, és várakozóan pillant rá. A férfi még némi szemrehányást is ki vél olvasni a szeméből.*
- Jó, jó! Itt vagyok, nem? *tárja szét a kezét.*
- Nos, mehetünk? *kérdezi, ahogy bocsánatkérően beletúr a sörényébe. De előbb kerít egy vödör vizet, és megitatja a Sündörgő névre keresztelt hátast.
Azután már csak ló és lovas körvonala látszik hátulról, ahogy baktatnak, vissza a Piac felé, majd az is eltűnik az egyik fordulóban.*


3743. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-04-19 15:46:12
 ÚJ
>Dranndreshiann Morla DeLhor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

// Az eltűnt idő nyomában //

*Sült, fa és begyújtás, éjjeli menedékhely és alvás kipipálva. Drann egy alvással töltött éjszaka után arra ébred, hogy a hóhajú ott áll és rá vár a nappali társalgójában.
Hamar összekapja magát, nem zavartatva magát attól, hogy ebben a műveletben közönsége akad: lecsapja magáról a minxbőrt, és az egy szál alsóban, ami az éjszaka folyamán a ruházatát képezte, feláll, és nagyot nyújtózik, kellőképpen kiélvezve a dolgot, ahogy a teste homorú íjként megfeszül ~ó, micsoda gyönyörűség ezt anélkül megtenni, hogy a fájdalom pokla nem hasít a hátamba~ és azt a jóleső és tettrekész eltökéltséget, amit egy idő óta reggelente érez.
Rávigyorog Neeyiruthra, elballagva valami mosakodási lehetőség és a ruhái után kajtatva, és a nőstény, ha akarja, most teljes pompájában megszemlélheti a vállától le egészen a farcsontjáig végighúzódó, az egész hátát díszítő halvány, fehér heget, az átokseb emlékét, és az azt hordozó magas, erős és szikár férfitestet. Nem sok idő kell neki, hamar eleget tesz a társadalmi elvárásoknak, és meglehetős gyorsan felöltözve gyorsan útrakész állapotban leledzik, nem váratva soká a nőstényt.
Azért arra szakít időt, hogy a konyhát és a társalgót rendben hagyja maguk után: ennyire nem pimasz, és nem kíván hívatlan betolakodóként viselkedni, még akkor sem, ha a Dwirinthalen kúria jelenleg ennyire siralmas állapotban leledzik is, elveszítve szinte mindent korábbi fényéből. Egy Morla ad az ilyesmire. Sőt Drann őszintén inkább hálás, amiért adódott ez a lehetőség, no meg a régi szép emlékek miatt is. ~Bár az az idő úgy tűnik, végleg eltűnt a múlt homályában.~ gondolja némi keserűséggel, fejcsóválva gondolva a lázadásra.
Így ha a nőstény is készen áll, indulhatnak, valóban, ki a városba, akár a Piacra is: hátha a híres artheniori Kovácsműhely újra látogatható valóban, a híresztelések igazat mondanak.*


3742. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-04-18 07:34:50
 ÚJ
>Neeyiruth Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Éjszaka a kúriában//

*Hallgatja a beszámolót, mikor pedig, a lenti kerek ágy kerül megemlítésre kicsit megrándul az arca és elmosolyodik.*
-Jó lesz odafenn. *Nem részletezi, hogy miért ódzkodik az ötlettől, inkább csak hagyja szétszéledni a gondolatot. ~Még az ágyhoz sem ragaszkodom.~ Ezúttal inkább a földön alszik, nem ez lesz az első, volt már rá példa.*
-A fa az jó lesz. *Áll fel az asztaltól.*
-Köszönöm a vacsorát, nagyon kedves volt tőled. *Nyögi ki, azért hálás, hogy nem kellett azt a hideg élelmet ennie, amit magával hozott. Él is a férfi kedves felajánlásával és elindulnak fát gyűjteni. Odafent keres egy kevésbé szemetes szobát és kerít egy szakadt pokrócot is magának, meg valami félig széttépet díszpárnát.*
-Hát, akkor jó éjszakát. *Köszön el a férfitől, persze felmerül az egy szobában éjszakázás lehetősége, de pont annyi veszélyforrást lát benne, mint amennyi előnnyel járna. Nem aludna jól, így is valószínű többször meg fog ébredni. Ahogy eltelik az éjszaka, különösebb történés nélkül, néha a kinti légmozgás megrecsegteti a törött ablakot, de semmi egyéb, megébred,és már indul is az előtérbe. Ez után, ahogy azt a férfi javasolta, elindulnak a városba, hogy felkeressék a kovácsműhelyt.*



3741. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-04-10 15:12:46
 ÚJ
>Dranndreshiann Morla DeLhor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Éjszaka a kúriában//

*Lassan a sült végére érnek.*
- Igen, úgy tervezem. Eddig odakint a társalgó kanapéján aludtam. Takaróm van, meg találtam fent egy minxbőrt. Csoda hogy nem vitték el. Azt is magamra húztam. Én nem fáztam. *mosolyog.*
-Mintha kint a teraszon láttam volna tűzifát, ha mindenképpen be szeretnél gyújtani. *gondolkodik el.*
- Javaslom inkább a kerekágyas szobát, lent. *vigyorodik el a fenti vendégszobák ötletét hallva. ~Az a szoba igazán... erotikus.~*
- Nem vitték el az ágyat. Gondolom nem fért ki az ajtón. *teszi hozzá, egyértelművé téve, hogy alaposan szétnézett odalent.*
- Akkor? Kerítünk fát? *áll fel, eltüntetve az utolsó falatot is a tányérjáról. A tál is üres, jót ettek.
Ha Neeyiruth vele tart, szívesen segít neki a fa behordásban és a begyújtásban, ha igényli, akármelyik szobát választja.
Ő viszont marad a kanapénál, nem tervezi, hogy bepróbálkozik a sötételf nősténynél. Érdekes ismeretség, tagadhatatlan a vonzereje is a hóhajúnak, de nem tartaná okos dolognak sem a visszautasítást, sem egy egyéjszakás kalandot megkockáztatni. ~Hosszú távon meg egy nemeself Morla mit kezdene egy északi Dwirinthalen nősténnyel?~ Persze a kérdésre azonnal ott van elméjében a csúfondáros válasz, és fanyar szájízzel Cralan jut eszébe. A testőr. ~Hagyjuk.~*
- Jó éjt! *int egyértelműen Neeyiruthnak, ha kellőképpen elvackolódtak mindketten, és az északi Dwirinthalen rokon is megtalálta a helyét a kúriában, egy (részéről) határozottan magányosan és külön töltött éjszakára utaló halvány mosolyt megeresztve, aztán összeházasodik a takarójával és a minxbőrrel.
Reggelre kelve, ha csendben telik el az éjszaka, és a lány sem fagy meg, készen áll arra, hogy egy körutat tegyenek az arisztokratátlanított Artheniorban, emelve az arisztokrata népesség számarányát. Persze főként a piactéri Kovácsműhely érdekli.*


3740. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-04-03 09:15:29
 ÚJ
>Neeyiruth Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Éjszaka a kúriában//

*Valóban, ez a helyzet és az őket körülvevő, szinte romhalmaz látszatát keltő kúria is egyaránt inkább a benne munkálkodó megszokott viselkedést idézi meg. Más volna, ha a nemesi ház a tőle megszokott fényében pompázna, akkor ez a látvány minden bizonnyal a feszélyezett és betanult etikettet, a szorongást és egyéb viselkedési formákat ébresztene meg benne. Az alantasabb népek pusztítása után, viszont úgy véli, bölcsebb az illemmel szűkmarkúbban bánni, mert ha tetszik, ha nem, óvatlan visszafogottságában még lekerülhet a helyéről a feje is. A felajánlásra csak biccent, hogy megértette, bár ő maga se tudja pontosan ez alatt a mondat alatt mit ért a férfi. Viszont a család újraegyesítését és a családi fészek helyreállítását egyértelműen a matróna fogja kivitelezni, majd ő eldönti, miképpen tudja hasznosítani az imént tett ajánlatot. Mert azért nem rossz, ha van a főágnak egy nem sötételf külsővel rendelkező barátja, ki tudja melyik tájról kell beszerezni majd a helyreállításhoz szükséges anyagokat, a végén még masszív ellenállásba ütköznek, csupán faji alapon. ~Ha meg levágjuk egy ujját, attól nem biztos, hogy együttműködöbbé válik a paraszt. ~ A férfit egyelőre nem tartja tolakodónak, hiszen nem bizonyos benne, milyen kapcsolatot ápol és kivel, az meg milyen szemtelenség lenne már a részéről, hogy ócsárolja a matróna kedvencét. Nyilván az óvatosság mindenek előtt.
A heg elbagatelizálását és háttérbe kerülését egy ajakmorzsolással veszi tudomásul, nyilván nem lenne helyénvaló sem bölcs ilyen mélyen vájkálni a másik múltjában. De hát, ha egyszer ez érdekli, ezúttal elfojtja. Aztán érkezik a szálláshelyre irányuló kérdés. Ezen egy pillanatig elmorfondírozik, míg rágja az ételt, majd felel.*
-Nem szándékoztam itt tölteni az éjszakát, úgy voltam vele, körbenézek, aztán elmegyek egy fogadóba, de máshogy alakult. *Mosolyog féloldalasan, hiszen ha már itt fogták vacsorára, éjszaka, bármennyire is rejtő a színe, nem fog ezen a környéken egyedül lófrálni.*
-Odafenn szok szoba van, régen a vendégeknek fenntartva, talán találok pokrócot még a szekrényekben. *Osztja meg a tervét, majd az ablak irányába tekint, már lassan sötétedik.*
-Te is itt töltött az éjszakát? *Dobja vissza a kérdést, bár amilyen otthonosan itt mozog a férfi, úgy sejti igen.*
-Esetleg van összehordva fád, hogy befűthessünk az egyik szobába, vagy segítsek keresni? *Nyilván a házban még fellelhető bútortörmelékre céloz, ilyenkor már máshonnan nem igazán tudnának szerezni tüzelőt. Begyújtani meg mindenképpen tervez, nem fog a négy fal között fagyoskodni.*
-Kovács? Ha körbenézek, abból még baj nem lehet. *Állapítja meg, addig se egyedül bolyong a városban, meg aztán lovat is kéne szereznie, mert tharg föld felé nem indulna el gyalogszerrel.*


3739. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-04-02 09:47:01
 ÚJ
>Dranndreshiann Morla DeLhor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Neeyiruth Dwirinthalen//

*A hóhajú nem igazán vevő a felszíni, udvariaskodó bókolásra, pedig Drann reflexszerűen él a jól bevált szófordulatokkal, talán éppen azért, mert társalkodó partnere nem ember, hanem letagadhatatlanul az elfek sötétebbik fajából való, sok nemeselfben zsigeri ellenérzést keltő kormos: ahogy a városokban nevezik őket. Drannak és a családjának alapvetően sosem volt baja a sötételf családokkal, bár Wegtorenben kevesen is élnek közöttük, és legalább annyira ritka kuriózumnak számít a jelenlétük a Tűz városában (kivéve az arénák vermeit), mint a Morlák évszázadok óta ott élő nemzetségének.
Neeyiruth a felszínes bókot könnyedén rázza le magáról, egyértelműen nőstény harcosként azonosítva be magát, ami Drannban minden előítélet mentessége ellenére visszás érzéseket kelt, bár igazán nem tehet róla: nemeselfként minden arisztokratikus fennhéjázás ellenére részéről roppant alpárinak tartja, ha egy nő ebben a szerepben tetszeleg. De jól tudja, és nem is lehet nem észrevennie, hogy Neeyiruth jól láthatóan ebben a szellemben nevelkedett, és mindez levetkezhetetlenül a második bőrévé vált ~vagy el kell fogadjam, bármilyen felfoghatatlan számomra, hogy náluk ez az első~ fut végig a férfi agyán, beletörődően aprót sóhajtva.
A teríték bővítésének csak kevés figyelmet szentel, természetesnek veszi, hogy a kérdés megoldódik, és végre letelepedhetnek az étel mellé.
A kúria helyreállításának szükségességéről, a vélhető munkálatokról és a matróna fellelése esetén való megemlítésről szólva is csupán udvariasan bólint, úgy vélve, ezek családi ügyek, és az együttérzésen, és a segítség esetleges felajánlásán kívül, aminek hangot is ad:*
- Ebben az esetben szívesen felajánlom a segítségemet, ha bármit is tehetek a ház régi fényének helyreállításáért *mondja udvariasan, bár nem tudja, miben tudna segíteni, hiszen elsősorban nyilván munkásokra lenne szükség, tehát mindezen kívül egyértelműen úgy véli, hogy mindez nem rá, hanem a családra tartozik, és Drann nem szeretne bizalmaskodó lenni semmiképpen. Sosem volt más itt, mint szívesen fogadott vendég, nem akar úgy tenni, mintha ettől több köze lenne a Dwirinthalenekhez, még törleszkedőnek vélik.
Az együttérzőnek szánt, ám most a nő részéről érkező felszínes kijelentés hallatán csupán udvarias mosollyal bólint: ~igen, valóban kellemetlen~gondolja fanyarul.*
- Ó, csupán egy fehéren húzódó heg a hátamon, említésre sem méltó. *hozza az elvárt üres mosolyt.
Hogy Mordi mama előszeretettel használta a zsályát, az viszont valódi mosolyt csal az arcára, ahogy eszébe jut az öregasszony.*
- És hol szálltál meg? Mi a szándékod, itt maradsz éjszakára? *kérdezi, bár nem tudja, melyik helyiségben találhat Neeyiruth esetleg megfelelő fekhelyet, na meg persze azzal sincs tisztában, mi számára a megfelelő és elfogadható. Ő igazság szerint a társalgó egyik kanapéján alszik már harmadik napja, valahogy így alakult a kúriába való benézés után. Aztán majd csak eldönti, mit is kezd magával Artheniorban.*
- Azt hallottam, hogy újra megnyílik a városi kovács műhelye. Nincs kedved holnap ellátogatni velem oda, és megnézni? *kérdezi kutató pillantással a nőt két falat között. A Morlák évszázadok óta fegyverkovácsok Wegtorenben, és bár a fő profiljuk az íjak és a számszeríjak, de Drannt nagyon is érdekli a műhely.* <font size='-2'><b>A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.02 09:54:15</b></font>

A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.04.03 22:02:15, a következő indokkal:
Kérésre.



3738. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-03-22 09:11:28
 ÚJ
>Neeyiruth Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Dranndreshiann Morla DeLhor//

*Az ismételt végi mérésre azért összeugranak a szemöldökei, nem szereti, ha a hímek csak így méregetik. Aztán a bók hallatán egy „cöh” hang azért elhagyja a száját, miközben szemei a padló felé bóklásznak el, egy meglepett pillanat erejéig.*
-Milyen hízelgő… Bizonyára sok nőnél ez ilyen bejövős. *Mondja, bár egyáltalán nem tűnik gúnyosnak, csupán tényszerűen megállapító a hangja.*
-Mit mondhatnék, nem matrónának vagyok szánva. *Emeli fel a két karját, hogy ő maga is lenézzen a lábaira, miközben a vállaihoz púposodik a felgyülemlő izom.*
-Ahogy látod eléggé más a színünk, így pedig valahogy meg kell védenünk magunkat, ott fenn. *Arrafelé elég sok mágussal találkozott már, hogy tudja, benne nem igazán vannak meg a varázsláshoz elengedhetetlen érzékek és aura, na meg a leszármazotti rendben sem a főág közelében tartózkodik. Valamint, hogy az anyja ezekre való tekintettel a családi fészektől való eltávolodás mellett döntött, még egy fokkal megnehezítette az életüket, bár a laza kötelék némi szabad levegőt is enged érezni.*
-Milyen sajnálatos… *Jegyzi meg arra a kijelentésre, hogy a férfi nem csupán a család tiszteletére vállalta a régóta hanyagolt városi utat. Közben az egyik fiókban kezd el matatni, hogy evésre alkalmas eszközöket keressen. Szerencséjére a silányabb minőségűeket otthagyták, csak az ezüstöt hordták el. Bár, így, hogy a fiók teljes tartalma a földön kötött ki, azért piszkosak, ami ellen annyit megtesz, hogy a ruhájába szépen megtöröli őket. Eztán helyezi csak az asztalra, magának és a férfinek is.*
-Ha már itthon vagyok, ne együnk kézzel. *Húzza el a száját, ha már csak ennyi maradt a nemesből, a vére és a taníttatás, hiszen a négy fal, már egyáltalán nem tűnik pompásnak és előkelőnek. Majd érkezik a válasz is, amelyet a nő igazán elfogadhatónak ítél.*
-Milyen figyelmes. Mindenképpen megemlítem a matrónának, ha rálelek. *Foglal helyet.*
-Szörnyű. *De hát mindennek van jó oldala, legalább ez egyszer megszabadul a fürkésző tekintet közben érkező, igen bensőséges vallatástól. Ha pedig segít a helyreállításban, esetleg jobb fényben is sikerül feltüntetni magukat, ami mindenképp előnyös lehet a jövőre nézve.*
-Bizonyára meglesz a helyreállítás, fontos ez a hely mindenkinek. *Ő ezt gondolja, hogy bizonyára nemsokára, amint össze tudnak kaparni egy kis pénzt, meg is ejtik a dolgot, mert a látszat nagyon fontos. Majd a férfi elárulja neki jövetele igazi célját, amely a sebhely említésénél válik igazán érdekessé, ez látszik is az arcán, hogy ezzel most megfogta, ám Eeyr említésére mindez alábbhagy. Inkább ő is beleszív az étel által eregetett illatos felhőbe. Kedvére való.*
-Kellemetlen sebhely lehetett, mindenesetre örömmel hallom, hogy sikeresen felgyógyultál. A heg még megmaradt? *Érdeklődik, miközben villára tűz egy húsdarabot, hogy megkóstolja.*
-Az illata kívánatos, mintha csak az itteni szakács főzte volna, bár ő előszeretettel használt zsályát is, amit én utálok. *Oszt meg egy aprócska szösszenetet, a kúria régi életéből.*


3737. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-03-21 15:47:26
 ÚJ
>Dranndreshiann Morla DeLhor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

// Neeyiruth Dwirinthalen //

- Értem. *forgatja meg Drann elgondolkodva a húsokat, amik, megítélése szerint lassan most már közelítenek a pompás vacsora fogalmát teljességgel kimerítő szinthez.*
- Tehát egy északi Dwirinthalen ág! *néz végig aztán újra Neeyiruthon alaposan, megfordulva, szinte füttyenteni készülő, zavarba ejtőnek szánt módon.*
- És mindenki ilyen lenyűgöző adottságokkal rendelkezik a családban, ahonnan érkeztél, mint Te? *mosolyodik el, abbahagyva a szemtelenségig pimasz, de mégis kedves méregetést. Nem különösebben kedveli a mélységi nőket, de Neeyiruth igazán nem mindennapi jelenség, ráadásul nem is tűnik olyan korlátoltnak és szűk látókörűnek, mint oly sok fajtársa, legalábbis Drann véleménye szerint, így igazán megér egy alapos szemrevételezést.*
- Korántsem. *fordul vissza a húsokhoz újra ezután, nekilátva hogy két tányéron a frissen rögtönzött gyertyafényes terítékkel ellátott asztalhoz egyensúlyozza őket.*
- Korántsem. *ismétli, ahogy rápillant a hóhajú mélységire, arra feltételezésre, hogy a Dwirinthalenek miatt tért volna vissza a városba.*
- Egyszerűen csak benéztem a kúriába néhány nappal ezelőtt, kíváncsian, és amikor ezt találtam *mutat körbe, ahogy megszabadul a tányéroktól* - úgy döntöttem, önállósítom magam, és néhány napig megszállok itt. Úgysem zavarom a kutyát se. *~Vajon mi történhetett Démonnal?!~*
- A régi idők emlékére.
- Cserébe kipofoztam ezt-azt. *mondja még mentségképpen, mert hát Neeyiruth mégiscsak családtag, és ő önkényesen nevezte ki magát vendégnek a kúria régi fényének és udvarias bánásmódjának hiányában.*
- Szörnyű. Ez az egész. *pillant körbe.*
- Igazán kár érte. Remélem előbb-utóbb rendbe szedi a család. *mondja érezhetően őszintén.
A faggatózásnak is beillő, kutató kérdésre nem érzi úgy, hogy válaszolnia kellene, végül is a magánügye, miért tért vissza a városba. De mivel nincs titkolni valója sem, és feleslegesnek ítéli úgy tennie, hogy van, úgy dönt, röviden válaszol a miértre.*
- Nos, a karavánpihenő ostroma során, a Holt háborúk idején kaptam egy szörnyű sebet. Magától az ostromló sereg vezérétől.
- Sosem gyógyult be, és nem is biztattak semmivel.
- Ezért jöttem Artheniorba. Hátha Eeyr templomában enyhülést nyerek.
- Nos, magam is alig hiszem el, de meggyógyultam. *fejezi be halvány mosollyal, letelepedve az asztalhoz, udvariasan és invitálón intve a nőnek is. Ennél hosszasabban nem szeretne egyelőre a dologról mesélni.*
- Jó étvágyat! *mondja még, beleszimatolva az illatozó ételbe, és a nőre pillant, ha Neeyiruth elfogadja a meghívást.*


3736. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-03-21 14:39:28
 ÚJ
>Neeyiruth Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Dranndreshiann Morla DeLhor//

*Kezd a szituáció felettébb humoros felhangot ölteni, főleg, mikor a férfi veszi a lapot. Még egy hármas gyertyatartót le felvesz a földről és leporol a kendővel, majd beleállít egy viszonylag ép gyertyát. Ezt követően egy darab fával, amely valószínűleg valamelyik szerencsétlenül járt szék egykori tartozéka, meggyújtja. Az égő darabot pedig beküldi a többi közé. Majd dolga végeztével odasétál a tűzhely mellett tüsténkedő férfihoz. Ő maga nem igazán ért a főzéshez, csak muszájból műveli, a fűszer és a növényismerete is igen szegényes, így nem is beszél bele, főleg, hogy most ő meg lett hívva.*
-Nem. *Válaszol tömören a feltett kérdésre, bár úgy véli ez már erősen érinti a személyes terét, azért mégsem akarja válasz nélkül hagyni.*
-Mi ott élünk. De a matróna szeret a családtagokkal szoros köteléket ápolni, így a családi fészek látogatása, ERŐSEN ajánlott, főleg meghívás esetén. *Közli tényszerűen a férfivel, hiszen, amíg a család nevét viseli, addig nem hozhat szégyent arra, tettel, házassággal vagy egyéb módokon. Ezt pedig úgy tudják a legkönnyebben biztosítani, ha alkalmanként beszámolási kötelességet írnak elő, bár a beszélgetés hangulata néha a kikérdezéshez vagy vallatáshoz hasonlatos, de külső szemlélő inkább könnyed családi csevejnek is érzékelheti. Azt pedig, ha valaki nem tesz eleget egy ilyen meghívásnak mit von maga után, azt nem szeretné megtapasztalni.*
-A lázadás idején indultunk volna látogatásra, azonban a hírek hallatán inkább nem tettünk eleget neki. *Azt egyelőre nem mondja, hogy az anyjával kellett volna érkezzen, őt viszont megkérte, hogy míg nem küldet érte, miután feltérképezte a fennálló állapotokat, addig ne mozduljon ki. Hiszen azt nem lehetett tudni, hogy nem várnak-e rájuk lesben.*
-Egyelőre csak feltérképezni jöttem a helyzetet és jelentkezni a matrónánál. Mert az igen sajnálatos lenne, ha zokon venné a távolmaradásunkat. *Jegyzi meg, így jelezve, hogy ő sem tud több információval szolgálni.*
-Három éve. Értem. Most miért jöttél akkor vissza? Csupán azért, hogy személyesen felmelegítsd a Dwirinthalenekkel ápolt barátságodat? *Kérdi, ebben a mondatban pedig lappang valami furcsa felhang, egy mélyebb tónus, pontosan a közepére rejtve.*



3735. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2020-03-21 09:55:23
 ÚJ
>Dranndreshiann Morla DeLhor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

// Neeyiruth Dwirinthalen //

*A fegyverszünet tehát úgy tűnik megköttetett, amit Drann halvány de elégedett mosollyal vesz tudomásul. Nem szívesen cserélte volna le a ma estére tervezett vacsora programot hulla eltakarításra, főként nem egy Dwirinthalen hullájáéra, akkor, amikor éppen a családi kúriában időzik. Ez semmiképpen nem vette volna ki jól magát, valószínűleg még az étvágya is elment volna, márpedig a csirke még így, félig sülten is kifejezetten jó illatokat ereget, nagy kár lett volna érte.
Nodehát miután ily kellemes módon eleget tettek a felszíni, városi etikett megkívánta követelményeknek, megmutatva széleskörű jártasságukat az (elűzött) artheniori arisztokrácia fennkölt, de úgy tűnik mára kissé anakronisztikussá vált kellemkedését illetően, akár le is telepedhetnek és meg is vacsorázhatnak valóban.*
- Nem utasítom el a felajánlást, a világért sem akarnálak ezzel megsérteni. *vigyorodik el a teríték és gyertya említésére, helyeslő arccal figyelve a szék leporolását. Aztán egy pillanatra visszafordul a piruló húshoz, hogy figyelmét a meghívás tárgyának szentelje, és még véletlenül se valljon szégyent vele. A tagadó válasz egy kissé meglepetésként éri, és az is, hogy a családtag északról érkezett.*
- Oda menekültél? *ad is hangot a meglepetésnek.*
- Mi történt itt pontosan a lázadáskor? *int körbe.*
- Csak pletykákat hallottam... Jómagam akkor Wegtorenben voltam.
- Csak nemrégiben érkeztem onnan hajóval. Közel három éve nem jártam már a városban. *folytatja, és válaszol is egyben Neeyiruth kérdésére. De hogy miért is jött, és a gyógyulásról, arról egyelőre inkább bölcsen hallgat. Úgy véli, a mélységi nőstény nem feltétlenül érdeklődik Eeyr temploma, vagy akár Teysus tanai iránt.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3735-3754